I. Bevezetés

II. Jogi háttér

III. A jogvita előzményei

A. A tényállás és a közigazgatási eljárás

B. Az elsőfokú bírósági eljárás

IV. A Bíróság előtti eljárás

V. Értékelés

A. A Bizottságot a kartelljogi eljárásban megillető helyszíni vizsgálati jogkörrel kapcsolatos kifogásokról (első–harmadik jogalap)

1. A helyszíni vizsgálat jelen esetbeli menetéről

2. A másolatok előzetes vizsgálat nélküli elkészítéséről mint a Bizottság helyszíni vizsgálati jogkörének részéről (első jogalap)

a) Az első jogalap elfogadhatóságáról és releváns voltáról

b) Az első jogalap megalapozottságáról

3. A Bizottság helyszíni vizsgálati jogkörének földrajzi korlátozásról (második és harmadik jogalap)

a) Az 1/2003 rendelet 20. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmezéséről (második jogalap)

b) A helyszíni vizsgálatnak a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat általi állítólagos földrajzi korlátozásáról (harmadik jogalap)

B. A bírsággal kapcsolatos kifogásokról (negyedik és ötödik jogalap)

1. A bírság korlátlan felülvizsgálatára vonatkozó jogkör Törvényszék általi gyakorlásáról (negyedik jogalap)

2. Az európai kartellkonfigurációnak a bírság szempontjából történő értékeléséről (ötödik jogalap)

C. Összefoglalás

VI. A költségekről

VII. Végkövetkeztetések

1.

Az 1/2003/EK rendelet ( 2 ) 20. cikke szerinti kartelljogi helyszíni vizsgálat keretében másolatokat készíthet‑e adatokról az Európai Bizottság egy vállalkozásnál anélkül, hogy előzetesen megvizsgálta volna, hogy ezen adatok relevánsak‑e az adott helyszíni vizsgálat tárgya és célja szempontjából, majd magával viheti‑e ezeket a másolatokat, hogy azokban utóbb az említett tárgy és cél szempontjából releváns bizonyítékokat keressen brüsszeli (Belgium) helyiségeiben? Lényegében ez az a jogkérdés, amellyel a Bíróságnak a jelen fellebbezési eljárásban foglalkoznia kell. ( 3 )

2.

E kérdés egy elektromos kábelekkel kapcsolatos kartelljogi eljárással összefüggésben merül fel, amelynek keretében 2014. április 2‑i határozatával a Bizottság a nagy‑ és igen nagy feszültségű, föld alatti és tenger alatti elektromos kábeleket gyártó legfontosabb európai, japán és dél‑koreai vállalkozásokat, köztük a Nexans France SAS‑t és a Nexans SA‑t, a jelen eljárás fellebbezőit (a továbbiakban együtt: Nexans vagy fellebbezők) szankcionálta egy majdnem világszintű kartellben való részvételük miatt (a továbbiakban: vitatott határozat). ( 4 )

3.

2018. július 12‑i ítéletével (a továbbiakban: megtámadott ítélet) a Törvényszék első fokon elutasította a Nexans által a vitatott határozat ellen benyújtott keresetet. ( 5 ) A Nexans kifogásolja, hogy a Törvényszék ennek során nemcsak tévesen alkalmazta a jogot, amikor értelmezte a Bizottság helyszíni vizsgálati jogkörét, hanem a Bizottság által kiszabott bírság korlátlan felülvizsgálatára vonatkozó saját jogkörét is tévesen és nem megfelelő módon gyakorolta.

4.

A Bizottság kartelljogi helyszíni vizsgálatokkal kapcsolatos jövőbeli közigazgatási gyakorlata szempontjából nem lebecsülendő jelentőséggel bír majd a Bíróság jelen fellebbezési eljárásban hozandó ítélete.

5.

Ennek az ügynek a jogi keretét az EUMSZ 101. cikk és az 1/2003 rendelet határozza meg.

6.

Az 1/2003 rendelet „A Bizottság helyszíni vizsgálati jogköre” címet viselő 20. cikkének (1), (2) és (4) bekezdése a következőket írja elő:

„(1)   A Bizottság az e rendeletben ráruházott feladatok teljesítése érdekében a vállalkozásokkal és a vállalkozások társulásaival kapcsolatos minden szükséges helyszíni vizsgálatot lefolytathat.

(2)   A Bizottság által a helyszíni vizsgálat lefolytatására felhatalmazott tisztviselők és egyéb kísérő személyek jogában áll, hogy:

(4)   A vállalkozások és vállalkozások társulásai kötelesek magukat a Bizottság által határozatban elrendelt helyszíni vizsgálatnak alávetni. A határozat meghatározza a helyszíni vizsgálat tárgyát és célját, megjelöli a vizsgálat kezdetének napját, és feltünteti a 23. és 24. cikkben előírt büntetéseket [helyesen: szankciókat], valamint azt a jogot, hogy a határozat a Bírósággal felülvizsgáltatható. A Bizottság az ilyen határozatot azon tagállam versenyhatóságával történt konzultáció után hozza meg, amelynek területén a helyszíni vizsgálatra sor kerül.”

7.

Az 1/2003 rendelet „Egyéb helyiségek helyszíni vizsgálata” címet viselő 21. cikkének (1) és (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ha észszerűen gyanítható, hogy az üzletmenethez és a helyszíni vizsgálat tárgyához kapcsolódó, a Szerződés 81. vagy 82. cikke megsértésének bizonyítására vonatkozó könyveket vagy egyéb nyilvántartásokat [helyesen: más feljegyzéseket] egyéb helyiségben, területen vagy közlekedési eszközön tárolják – ideértve az igazgatók, vezetők és a vállalkozások és vállalkozások társulásai egyéb dolgozóinak otthonát –, a Bizottság határozatával elrendelheti az ilyen egyéb helyiségek, területek és közlekedési eszközök helyszíni vizsgálatát.

(4)   A Bizottság által az e cikk (1) bekezdésével összhangban elrendelt helyszíni vizsgálat lefolytatására felhatalmazott tisztviselők és egyéb kísérő személyek a 20. cikk (2) bekezdésének a), b) és c) pontjában foglalt jogkörökkel rendelkeznek. […]”

8.

2008 októberében az ABB vállalkozás a föld alatti és tenger alatti elektromos kábelek piacán tanúsított versenyellenes magatartásokat jelentett be a Bizottságnak. ( 6 )

9.

Ezt követően a Bizottság a 2009. január 9‑i C(2009) 92/1 határozatában arra kötelezte a Nexanst és az általa irányított valamennyi társaságot, hogy az 1/2003 rendelet 20. cikkének (4) bekezdése alapján helyszíni vizsgálatnak vessék alá magukat (a továbbiakban: helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat). ( 7 ) A Bizottság ezután a 2009. január 28. és 30. közötti időszakban, valamint 2009. február 3‑án folytatta le a helyszíni vizsgálatot a Nexans France helyiségeiben, ( 8 ) és ennek során bizonyos adatokat másolt le, amelyeket csak később, Brüsszelben értékelt ki. ( 9 )

10.

2012. november 14‑i Nexans France és Nexans kontra Bizottság ítéletében ( 10 ) a Törvényszék részben megsemmisítette a Nexansnak címzett, helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatot annyiban, amennyiben az a nagyfeszültségű, tenger alatti és föld alatti elektromos kábeleken kívüli egyéb elektromos kábelekre, valamint az ez utóbbi kábelekhez kapcsolódó anyagokra vonatkozott, a keresetet pedig az ezt meghaladó részében elutasította. A Bíróság elutasította a Nexans által ezen ítélet ellen benyújtott fellebbezést. ( 11 ) Ezen ítéletek nem foglalkoztak a jelen eljárásban azt illetően felvetett kérdésekkel, hogy jogszerűen járt‑e el a Bizottság a helyszíni vizsgálat során. ( 12 )

11.

2014. április 2‑án a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot. E határozat szerint a föld alatti és/vagy tenger alatti, nagyfeszültségű és igen nagy feszültségű elektromos kábelek ágazatában a tenger alatti és föld alatti elektromos kábeleket gyártó legfontosabb európai, japán és dél‑koreai vállalkozások 1999 februárjától 2009. január végéig különböző időszakokban kartellben vettek részt, amelynek két konfigurációja volt: egyrészt az „A/R kartellkonfiguráció”, amely az európai, japán és dél‑koreai vállalkozásokat foglalta magában, és amelynek célja a területek és az ügyfelek e gyártók közötti elosztása volt, másrészt pedig az „európai kartellkonfiguráció”, amelynek keretében az európai gyártók osztották fel a területeket és az ügyfeleket „nemzeti területükön”. ( 13 )

12.

A bírságok alapösszegének kiszámításához a Bizottság a piacfelosztó jogsértés súlyára tekintettel 15%‑os mértéket határozott meg a releváns eladások értékét illetően. A Bizottság továbbá a súlyossági együtthatót a kartell valamennyi résztvevője vonatkozásában 2%‑kal emelte az összesített piaci részesedés, valamint a kartellnek szinte az egész világra kiterjedő földrajzi hatálya miatt, amely lefedte többek között az Európai Gazdasági Térség (EGT) területének egészét. A Bizottság végül megállapította, hogy az európai vállalkozások magatartása még károsabb volt, mint a többi vállalkozás magatartása, mivel az előbbiek, azon túl, hogy részt vettek az „A/R kartellkonfigurációban”, az „európai kartellkonfiguráció” keretében is felosztották egymás között a projekteket. Ezen okból a Bizottság az eladások értékének a jogsértés súlya címén figyelembe veendő arányát az európai vállalkozások vonatkozásában további 2%‑kal emelte. ( 14 )

13.

A vitatott határozat ellen a Nexans első fokon 2014. június 17‑én megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be a Törvényszékhez. A keresetet a Törvényszék a megtámadott ítélettel 2018. július 12‑én a költségek megfizetésére való kötelezés mellett elutasította.

14.

2018. szeptember 24‑i beadványával a Nexans fellebbezést nyújtott be a megtámadott ítélet ellen.

15.

A Nexans azt kéri, hogy a Bíróság:

16.

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

17.

A Bíróság a fellebbezést írásbeli és a 2019. október 16‑i szóbeli eljárásban vizsgálta meg.

18.

A Nexans összesen öt jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első három a Bizottságot a kartelljogi eljárásban megillető helyszíni vizsgálati jogkörre vonatkozik (erről lásd nyomban az A. pontot). Az utolsó két jogalap emellett a bírság megállapításával foglalkozik (erről lásd a B. pontot).

19.

Úgy tűnik, a jelen fellebbezés először annak kérdését veti fel, hogy jogkört biztosít‑e az 1/2003 rendelet a Bizottságnak arra, hogy a kartelljogi helyszíni vizsgálat során ne csak az eredeti adatokat vizsgálhassa meg és értékelhesse ki helyben, az érintett vállalkozás helyiségeiben, hanem azokat le is másolhassa, majd brüsszeli helyiségeiben az adott helyszíni vizsgálat tárgya és célja szempontjából releváns dokumentumokat keresve átvizsgálhassa, hogy e dokumentumokat aztán az ügyirathoz csatolhassa.

20.

A jelen esetben így járt el a Bizottság, amit a Törvényszék a megtámadott ítéletben helybenhagyott. Első három jogalapjával a Nexans azt kifogásolja, hogy a Törvényszék ennek során több szempontból is tévesen alkalmazta a jogot.

21.

A Nexans egyrészt azt kifogásolja, hogy a Bizottság anélkül másolt le adatokat, hogy megvizsgálta volna előtte, hogy azok relevánsak‑e a helyszíni vizsgálat tárgya és célja szempontjából (első jogalap). A Nexans másrészt úgy véli, hogy a Bizottság jogalap hiányában nem folytathatta volna a helyszíni vizsgálatot a vállalkozás helyiségein kívül, Brüsszelben (második jogalap). A Nexans szerint ezenfelül erre nem terjedt ki a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat hatálya (harmadik jogalap).

22.

E jogalapok vizsgálata előtt érdemes először röviden felvázolni, hogy a jelen esetben konkrétan hogyan zajlott le a Bizottság helyszíni vizsgálata és az ennek során lemásolt adatok ezt követő vizsgálata.

23.

A Törvényszék által a megtámadott ítélet 42–47. pontjában ( 15 ) tett és a Nexans által a jelen fellebbezési eljárásban nem kifogásolt ténybeli megállapítások szerint a Bizottság által 2009. január 28., szerda és január 30., péntek között, valamint február 3‑án, kedden a Nexans France helyiségeiben lefolytatott helyszíni vizsgálat, valamint az e helyszíni vizsgálat során lemásolt adatok ezt követő, a Bizottság brüsszeli helyiségeiben elvégzett vizsgálata az alábbiak szerint zajlott le:

24.

Miután az ellenőrök megérkeztek a Nexanshoz, kinyilvánították abbéli szándékukat, hogy meg kívánják vizsgálni egyes alkalmazottak – mégpedig R., B. és J. – dokumentumait és számítógépeit. J. azonban ekkor még szabadságon volt. A Bizottság ezután az igazságügyi információs technológia segítségével lemásolta R., B. és D. számítógépének merevlemezét a rendelkezésére bocsátott tárgyalóteremben, hogy indexálás alapján címszavakra kereshessen rá. Az indexálási folyamatnak a második napon kellett befejeződnie. A helyszíni vizsgálat első napjának végén a Bizottság lepecsételte J. irodáját és a tárgyalótermet. A helyszíni vizsgálat második napján a Bizottság tovább folytatta az információk keresését a másolatokban. A nap végén a Bizottság rendelkezésére bocsátott tárgyalótermet újból lepecsételték.

25.

Az ellenőrök csak az ellenőrzés harmadik napján, 2009. január 30‑án, pénteken fértek hozzá a szabadságról visszatérő J. számítógépéhez. Az elején nem készült másolat az említett számítógép tartalmáról. Az igazságügyi információs technológia alkalmazása lehetővé tette azonban az e számítógép merevlemezéről törölt adatállományok, dokumentumok és e‑mailek megvizsgálását, valamint annak megállapítását, hogy e dokumentumok relevánsak a vizsgálat szempontjából. Az ellenőrök úgy döntöttek, hogy erről a merevlemezről is másolatot készítenek, a vizsgálat ezen időpontjában azonban már nem volt elég idejük e másolat elkészítésére. Ezért kiválasztott adatokról készítettek másolatot, amelyet adathordozó eszközökön rögzítettek, amelyeket aztán borítékokba helyeztek, majd a borítékokat lepecsételték, és magukkal vitték Brüsszelbe. J. számítógépét, valamint egy, az irodájában talált adathordozó eszközt a Nexans France‑nál egy lepecsételt szekrényben helyezték el. A Bizottság kereséshez használt számítógépeinek merevlemezeit ezt követően letörölték, és azok e műveletet követően nem tartalmaztak semmilyen, a helyszíni vizsgálat során megszerzett adatállományt.

26.

A Bizottság képviselői ezt követően 2009. február 3‑án, kedden tértek vissza a Nexans France helyiségeibe, felnyitották a lepecsételt szekrényt, és másolatokat készítettek J. számítógépének merevlemezéről, amelyeket aztán lepecsételt borítékokban magukkal vittek Brüsszelbe.

27.

Ezt követően a Bizottság 2009. március 2‑án brüsszeli irodahelyiségeiben felnyitotta a lepecsételt borítékokat a Nexans ügyvédjeinek jelenlétében. A borítékokban található adathordozó eszközöket a Bizottság nyolc munkanapon keresztül, 2009. március 11‑ig vizsgálta. A vizsgálat helyszínét mindennap felnyitották a vizsgálat kezdete előtt, majd újból lepecsételték annak végén. Ennek során a Nexans ügyvédjei minden esetben jelen voltak. Az adathordozó eszközökön található dokumentumokat megvizsgálták, és az ellenőrök kinyomtatták közülük azokat, amelyeket a vizsgálat szempontjából relevánsnak ítéltek. E dokumentumok egy további papíralapú példányát, valamint listáját átadták a Nexans ügyvédjeinek. E műveletek befejeződését követően letörölték azon számítógépek merevlemezét, amelyeken a Bizottság ellenőrei dolgoztak.

28.

A jelen fellebbezési eljárás keretében a fellebbezők elismerik, hogy a Bizottság nem csatolt adatokat vagy dokumentumokat az ügyirathoz előzetes vizsgálat nélkül. A védelemhez való joguk megsértését sem kifogásolják, és nem vonják kétségbe, hogy a Nexansnál lemásolt adatoknak a Bizottság brüsszeli helyiségeiben elvégzett vizsgálata során biztosítottak voltak ugyanazok az eljárási garanciák (például a vizsgálat valamennyi tárgyának lepecsételésével és az ügyvédek jelenlétével kapcsolatban), mint amelyek a saját helyiségeikben lefolytatott vizsgálat során is biztosítva lettek volna. A fellebbezők azonban úgy vélik, hogy a Bizottság nem az 1/2003 rendelet által ezen intézménynek biztosított jogkör keretei között járt el. A Bizottság ezért túllépte a hatáskörét, amin mit sem változtat az a körülmény, hogy konkrétan nem sérült a védelemhez való jog.

29.

Lényegében a Nexans első három jogalapjának mindegyike azon kérdés körül forog, hogy helyszíni vizsgálat keretében készíthet‑e a Bizottság másolatokat merevlemezekről anélkül, hogy azokat előzetesen megvizsgálta volna, és kiválogatta volna a vizsgálat szempontjából releváns adatokat, és hogy e másolatokat magával viheti‑e aztán saját brüsszeli helyiségeibe, és megvizsgálhatja‑e azokat ott. Első jogalapjával a Nexans először kifejezetten a Bizottság azon jogkörét vitatja, hogy másolatokat készíthet olyan adatokról, amelyeket nem vizsgált meg előzetesen abból a szempontból, hogy relevánsak‑e az adott vizsgálat szempontjából.

30.

Ezzel összefüggésben mindenképpen észszerűnek tűnik külön vizsgálni egyrészt az adatok előzetes vizsgálat nélküli lemásolását, másrészt e másolatok ezt követő, a Bizottság helyiségeiben történő megvizsgálását, jóllehet e műveletek kétségtelenül szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Teljes mértékben elképzelhető ugyanis, hogy a Bizottság előzetes vizsgálat nélkül másol le adatokat, hogy azokat aztán helyben megvizsgálja. Részben egyébként így tett a jelen esetben is. ( 16 ) Az ilyen eljárásmód lehetővé teszi különösen, hogy a folyamatban lévő helyszíni vizsgálat során újból szabaddá tegyék a munkaállomásokat és ‑eszközöket.

31.

Az első jogalap megalapozottságának vizsgálata előtt mindazonáltal először a Bizottság által annak elfogadhatóságával és releváns voltával kapcsolatban felhozott három kifogást kell megvizsgálni.

32.

A Bizottság mindenekelőtt kételkedik az első jogalap elfogadhatóságában, mivel az csupán a Törvényszékhez benyújtott keresetlevél újbóli vizsgálatát kívánja elérni.

33.

Ez a kifogás azonban nem meggyőző, mivel amennyiben a fellebbező azt vitatja, hogy a Törvényszék miként értelmezi vagy alkalmazza az uniós jogot, az első fokon vizsgált jogkérdéseket a fellebbezési eljárás során újból meg lehet tárgyalni. ( 17 )

34.

A jelen eljárásban az első jogalap tárgyát azzal a kérdéssel, hogy készíthet‑e a Bizottság másolatokat olyan merevlemezekről, amelyeket előzetesen nem vizsgált meg, az ezen intézményt az 1/2003 rendelet 20. cikkének (2) bekezdése alapján megillető jogkör terjedelme, és ennélfogva egy jogkérdés képezi. A fellebbezők ezért kénytelenek az ezzel kapcsolatban első fokon előadott érvelésüket megismételni és az említett eljárásban már előadott érvekre támaszkodni, hogy a Bíróságtól választ kapjanak erre az értelmezési kérdésre.

35.

A Bizottság ezután arra hivatkozik, hogy a fellebbezők először a jelen fellebbezésben kifogásolták az ügyvéd és ügyfél közötti kommunikáció bizalmas jellege elvének megsértését.

36.

E kifogás sem megalapozott.

37.

Jóllehet a Bíróság eljárási szabályzatának 190. cikkével összefüggésben értelmezett 127. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni. Ennek célja azonban csupán annak elkerülése, hogy az első fokon megvitatott jogalapokhoz képest kiterjesszék a jogvita tárgyát. ( 18 ) Ezért elfogadható az érv, ha az első fokon benyújtott keresetlevélben szereplő jogalapban már kifejtett érvelés kiegészítését képezi. ( 19 )

38.

A jelen esetben az az érv, amely szerint a dokumentumok előzetes vizsgálat nélküli lemásolása az ügyvéd és az ügyfele közötti kommunikáció bizalmas jellege elvének megsértésével járhat, mert ennek során az ezen elv által védett dokumentumokat is lemásolhatnak, olyan szoros kapcsolatban áll az első jogalappal, hogy nem minősül új jogalapnak. Ellenkezőleg, ezen érvelés kiegészíti az adatok előzetes vizsgálat nélküli lemásolását magában foglaló eljárásmóddal kapcsolatban megfogalmazott kifogást az ezzel adott esetben együtt járó következményekkel.

39.

A Bizottság végül úgy véli, hogy az első jogalap hatástalan (vagyis „inopérant”), mivel a fellebbezők nem kifogásolják a Törvényszék által a megtámadott ítélet 52–59. pontjában tett megállapításokat. E megállapítások szerint az adatok lemásolása csak egy, ezen adatok indexálásához műszaki szempontból szükséges közbenső lépés, és mindenesetre a Bizottság egyébként sem csatolt a vizsgálati iratokhoz dokumentumokat anélkül, hogy előzetesen megvizsgálta volna, hogy azok relevánsak‑e a helyszíni vizsgálat tárgya szempontjából. A Bizottság véleménye szerint ezért még annak megállapítása sem eredményezheti az érintett bizonyítékok felhasználhatatlanságát, hogy az előzetes lemásolás jogellenes volt.

40.

Ezt a kifogást is el kell utasítani.

41.

Egyrészt ugyanis az a kérdés, hogy a fellebbezés részben vagy egészben hatástalan‑e (tehát „inopérant”‑e), e fellebbezés megalapozottságát érinti, és ezért nem vizsgálható a fellebbezésben felhozott egyes kifogások megalapozottságától függetlenül. ( 20 )

42.

Másrészt annak megállapítása, hogy a Bizottság nem rendelkezett jogkörrel adatok előzetes vizsgálat nélküli lemásolására, igenis hatással lehet mind a megtámadott ítélet, mind pedig a vitatott határozat fennmaradására. Ugyanis még ha a Bizottság a folyamat végén kizárólag megvizsgált dokumentumokat csatolt is a vizsgálati iratokhoz, ez mit sem változtat azon, hogy a merevlemezek széles körű lemásolása kizárólag a másolatok Brüsszelbe vitelének és a releváns bizonyítékok ottani feltárásának lehetővé tételét szolgálta. Ha tehát az eredeti másolásra nem terjedt ki a Bizottság jogköre, ez szükségszerűen a vitatott határozat alapját képező bizonyítékok felhasználhatóságának kérdéséhez vezet.

43.

Az első jogalap ennélfogva elfogadható, és amennyiben megalapozottnak bizonyul, adott esetben a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, valamint a vitatott határozat megsemmisítését eredményezheti.

44.

A Nexans által első jogalapja keretében megfogalmazott fő kifogás azon alapul, hogy az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének szövegéből és szerkezetéből egyaránt a helyszíni vizsgálat során végzett cselekmények kötelező sorrendje következik. E sorrend szerint első lépésként először a vállalkozásnál megtekintett valamennyi adatot és dokumentumot meg kell vizsgálni abból a szempontból, hogy releváns‑e az adott vizsgálat szempontjából, majd második lépésként csak azon adatok és dokumentumok másolata készíthető el, amelyeket relevánsnak ítéltek, és amelyeket ezért az ügyirathoz kell csatolni.

45.

A Törvényszék a megtámadott ítélet 52–59. pontjában lényegében azzal az indokkal utasította el ezt az érvet, hogy az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjából nem tűnik ki, hogy a Bizottság azon jogköre, hogy elkészítse a vizsgált vállalkozás könyveinek és feljegyzéseinek másolatát, azon könyvekre és feljegyzésekre korlátozódna, amelyeket már megvizsgált. A másolatok előzetes vizsgálat nélküli készítése sokkal inkább az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjában rögzített jogkörök keretébe tartozik, amennyiben e másolatok elkészítése a vizsgálat lefolytatását, különösen az adatok információs technológia alkalmazásával történő indexálását szolgálja, és végeredményben nem csatolnak a vizsgálati iratokhoz olyan dokumentumokat, amelyeket nem vizsgáltak meg előzetesen abból a szempontból, hogy relevánsak‑e az adott helyszíni vizsgálat tárgya szempontjából.

46.

E megállapításokban nem fedezhető fel téves jogalkalmazás.

47.

Így először is meg kell állapítani, hogy a Nexansnak az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdése b) és c) pontjának szövegével kapcsolatos érve hatásos ugyan e rendeletnek a jelen fellebbezési eljárás nyelvének megfelelő, mégpedig angol változatát és egyes egyéb nyelvi változatait illetően, végső soron azonban nem állja ki az 1/2003 rendelet valamennyi nyelvi változata átfogó vizsgálatának próbáját.

48.

A Nexans ugyanis arra hivatkozik, hogy az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdése c) pontjának érintett nyelvi változataiban szereplő „ilyen könyvek vagy feljegyzések” kifejezések használatából az következik, hogy az e rendelkezésben szabályozott másolási jogkör kizárólag az említett bekezdés b) pontja alapján már megvizsgált, ez utóbbi rendelkezésben említett könyvekre és feljegyzésekre vonatkozik.

49.

A Bizottság szerint ezzel szemben az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdése c) pontjának érintett nyelvi változataiban szereplő „ilyen könyvek vagy feljegyzések” kifejezések használata sokkal inkább azzal magyarázható, hogy az az említett bekezdés b) pontjában említett, „az üzletmenethez kapcsolódó könyvek[re] és más feljegyzések[re]” való hivatkozást szolgálja.

50.

Közelebbről megvizsgálva kiderül azonban, hogy az első és a második érvelést egyaránt kizárólag az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdése b) és c) pontjának egyes nyelvi változatai támasztják alá, nem pedig az összes változat, és hogy e nyelvi változatok átfogó vizsgálata összességében inkább következetlen képet fest az e rendelkezésben szereplő hivatkozásokról. Egyrészt ugyanis a 20. cikk (2) bekezdése c) pontjának legtöbb, ( 21 ) de korántsem összes ( 22 ) nyelvi változata kapcsolatot teremt ugyanezen bekezdés b) pontjával az „ilyen” kifejezés vagy hasonló kifejezések használatával, másrészt pedig a c) pont egyes nyelvi változatai egyszerűen megismétlik a b) pontban használt, „az üzletmenethez kapcsolódó feljegyzések” kifejezést. ( 23 )

51.

Úgy tűnik, hogy azt az értelmezést, amely szerint az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján kizárólag az előzőleg ugyanezen bekezdés b) pontja alapján megvizsgált dokumentumok másolhatók le, csak a 20. cikk (2) bekezdése c) pontja portugál változatának szövege támasztja alá kifejezetten, mivel e változatban a „megvizsgált dokumentumokról” van szó. ( 24 ) Az e tekintetben nem egyértelmű összes többi nyelvi változatra tekintettel azonban nem lehetséges kizárólag a portugál változat szövegéből az e rendelkezés alkotójának szándékára vonatkozó következtetést levonni. ( 25 )

52.

Ilyen körülmények között sokkal inkább meg kell állapítani, hogy önmagából a 20. cikk (2) bekezdése b) és c) pontjának szövegéből egyszerűen nem derül ki, hogy kizárólag a b) pont alapján már megvizsgált dokumentumokra vonatkozik‑e a c) pontban szabályozott másolási jogkör, vagy sem. E rendelkezés alkotója ezzel kapcsolatos szándékának megállapításához ezért annak a szabályozásnak az általános szerkezetét, szövegkörnyezetét és célkitűzéseit kell figyelembe venni, amelynek a rendelkezés részét képezi. ( 26 )

53.

Ezzel kapcsolatban egyrészt először is hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság 1/2003 rendeletben szabályozott helyszíni vizsgálati jogköre a Bizottság azon feladatát szolgálja, hogy védje a belső piacon belüli torzulásmentes versenyt, és szankcionálja az ezen piac versenyszabályainak esetleges megsértését. ( 27 )

54.

Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy bár a kartelljogban a vitatott eljárás csak a kifogásközléssel kezdődik meg, a Bíróság kifejezetten leszögezte, hogy az érintett vállalkozások védelemhez való jogát már az előzetes vizsgálati eljárás során is tiszteletben kell tartani. Ugyanis, amint azt a Törvényszék is helyesen megállapította a megtámadott ítélet 80. pontjában, el kell kerülni azt, hogy a védelemhez való jog orvosolhatatlanul sérüljön az előzetes vizsgálati eljárásban. Ez különösen azon helyszíni vizsgálatok esetében van így, amelyek meghatározó jellegűek lehetnek a vállalkozások magatartásainak jogellenességére vonatkozó bizonyítékok biztosítása szempontjából. ( 28 ) A Bizottságra ruházott helyszíni vizsgálati jogkör ezért jól körülhatárolt. ( 29 )

55.

Ezzel összhangban a Bizottság helyszíni vizsgálatot elrendelő határozataira szigorú indokolási követelmények vonatkoznak. Így a Bizottságnak e szakaszban nem kell még ugyan az érintett vállalkozások terhére rótt tényállások teljes körű és végleges jellegű jogi értékelését bemutatnia, ( 30 ) és olyan információkat is felkutathat, amelyek még nem ismertek, vagy amelyeket nem sikerült teljes mértékben azonosítani. ( 31 ) A Bizottságnak azonban fel kell tüntetnie helyszíni vizsgálatot elrendelő határozataiban az adott helyszíni vizsgálat tárgyát és célját, hogy az érintett vállalkozások megérthessék együttműködési kötelességük mértékét védelemhez való joguk megőrzése mellett. ( 32 ) A Bizottságnak tehát a lehető legpontosabban meg kell jelölnie, hogy mit keres, valamint hogy az elrendelt helyszíni vizsgálatnak mire kell kiterjednie, és semmiképpen nem folytathat a gyanúra okot adó konkrét tény nélkül, találomra vizsgálatot (úgynevezett „fishing expeditions”). ( 33 )

56.

A Bizottság ennélfogva kizárólag a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatban feltüntetett tárgy és cél szempontjából releváns dokumentumokat kutathat fel helyszíni vizsgálat keretében, és csak ilyen dokumentumokat csatolhat az ügyirathoz is és használhat fel később bizonyítékként. Kizárólag így biztosítható ugyanis, hogy a későbbi kartelljogi eljárásban ne használjanak fel az érintett vállalkozások védelemhez való jogának megsértésével szerzett bizonyítékokat. ( 34 ) Ezért a Bizottság által egy helyszíni vizsgálat keretében tett és az e helyszíni vizsgálat tárgyától eltérő tárgyat érintő véletlenszerű felfedezések kizárólag a kezdeti gyanú megalapozásához és egy eltérő tárgyú, új vizsgálat megindításához használhatók fel. ( 35 )

57.

Ilyen körülmények között nem kétséges, hogy a Bizottság semmiképpen nem csatolhat dokumentumokat az ügyirathoz, és nem használhatja fel azokat később bizonyítékként anélkül, hogy e dokumentumokat előzetesen megvizsgálta volna abból a szempontból, hogy relevánsak‑e az adott helyszíni vizsgálat tárgya szempontjából. Ellenkező esetben ugyanis tartalmilag az érintett vállalkozásokat megillető összes eljárási garancia kiüresedne, és megnyílna az út a jogellenesen szerzett bizonyítékok felhasználása előtt.

58.

E tekintetben mindenképpen a helyszíni vizsgálat keretében megteendő eljárási lépések logikus sorrendje következik az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének szerkezetéből olyan értelemben, hogy az adatokat és dokumentumokat minden esetben először meg kell vizsgálni abból a szempontból, hogy relevánsak‑e az adott vizsgálat tárgya szempontjából, mielőtt a Bizottság ügyiratához csatolnák azokat. A Nexans érvelésével ellentétben a 20. cikk (2) bekezdéséből nem következik viszont olyan kötelező időrend, amely szerint az adatokat minden esetben először meg kell vizsgálni, mielőtt lemásolhatók lennének. Ez különösen akkor van így, ha a másolatokat először kizárólag pusztán vizsgálati célokból készítik el.

59.

Ilyen esetben a Bizottságot megillető jogkör aránytalan korlátozásának tűnik megtagadni tőle annak lehetőségét, hogy előzetes vizsgálat nélkül másoljon le adatokat, ha biztosított, hogy e tekintetben csak az ezen adatok vizsgálatával összefüggő közbenső műszaki lépésről van szó, és végeredményben nem csatolnak dokumentumokat az ügyirathoz előzetes vizsgálat nélkül. A fellebbezők nem vitatják, hogy a jelen esetben ez volt a helyzet. ( 36 )

60.

A helyszíni vizsgálattal beavatkozás történik ugyan a vállalkozás magánszférájába, és a közhatalomnak egy természetes vagy jogi személy magántevékenységébe történő önkényes vagy aránytalan beavatkozásával szembeni védelem követelménye az uniós jog általános elvének minősül, ( 37 ) amelyet immár az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikke is rögzít.

61.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Bizottságot az 1/2003 rendelet 20. cikke keretében megillető jogkört – amint arra a Nexans hivatkozik – eleve megszorítóan kell értelmezni. Ellenkezőleg, e jogkört úgy kell értelmezni és gyakorolni, hogy biztosított legyen az érintett vállalkozások jogainak szigorú tiszteletben tartása. A Bizottság jogköreinek gyakorlásához ezzel összefüggésben kapcsolódó korlátozások ugyanis nem öncélúak, hanem az említett jogok tiszteletben tartásának biztosítását szolgálják. ( 38 )

62.

A védelemhez való jog, valamint a Nexans által hivatkozott, az ügyvéd és az ügyfele közötti kommunikáció bizalmas jellegének elvéhez vagy a párhuzamos Prysmian és Prysmian Cavi e Sistemi kontra Bizottság ügyben ( 39 ) hivatkozott, a magánélet védelméhez való joghoz hasonló jogok védelme azonban biztosított akkor, ha a Bizottság – akárcsak a jelen esetben – előzetes vizsgálat nélkül másol ugyan le adatokat, ezen adatokat azonban aztán az érintett vállalkozásokat megillető, a védelemhez való joggal összefüggő megfelelő garanciák szigorú tiszteletben tartása mellett – vagyis különösen kizárólag e vállalkozások ügyvédjeinek jelenlétében – megvizsgálja abból a szempontból, hogy relevánsak‑e a helyszíni vizsgálat tárgya szempontjából, mielőtt az ilyen szempontból relevánsnak ítélt dokumentumokat az ügyirathoz csatolná, és törölné a többi lemásolt adatot.

63.

Abban az esetben ugyanis, ha a vállalati merevlemezek magánjellegű, vagy az ügyvéd és az ügyfele közötti kommunikáció bizalmas jellegének elve által védett adatokat is tartalmaznak, amelyeket először szintén lemásolnak, ilyen eljárás esetén a másolást követő áttekintés során a bizonyítékként figyelembe vehető dokumentumokat elkülönítik a többi adattól, és az utóbbiakat törlik, mint az a jelen esetben is történt. ( 40 ) Az ilyen, áttekintés céljából történő másolás ezért nem jelent nagyobb beavatkozást, mint maga az áttekintés.

64.

A fellebbezők hallgatólagos kifogásaival ellentétben a Bizottság, amint azt a jelen fellebbezési eljárásban a fellebbezők által nem vitatottan kifejti, ezenfelül egyébként semmiképpen nem „szívta le” önkényesen, megkülönböztetés nélkül és találomra, szó szerint egy hatalmas adatporszívóként a Nexans összes adathordozóján található adatokat. Ellenkezőleg, a Bizottság kizárólag azokat az adatokat másolta le, amelyeket előzőleg a vizsgálat tárgya szempontjából esetlegesen relevánsként azonosított, mert azok olyan személyek számítógépein vagy adathordozóin voltak, akik jelentős szerepet játszottak a helyszíni vizsgálat útján megvizsgálandó feltételezett jogsértéssel összefüggésben. ( 41 )

65.

Amint azt a Bizottság szintén helyesen kifejti, az adatok információs technológia alkalmazásával történő indexálása és az ilyen módon indexált adatok ezt követő áttekintése ezenfelül jelentős időt vehet igénybe. Ez annál is inkább így van, mivel a vállalkozások ma már jelentős mennyiségű adatot tárolnak elektronikusan. Ezért mindenképpen észszerűnek tűnik az adatokat lemásolni annak érdekében, hogy az ezen adatokat eredetileg tároló eszközöket vagy adathordozókat azonnal újból szabaddá tudják tenni, és ne tegyék elérhetetlenné azokat a helyszíni vizsgálat teljes időtartamára.

66.

Ilyen körülmények között az adatok előzetes vizsgálat nélküli lemásolásának általános tilalma a Bizottságot megillető helyszíni vizsgálati jogkör gyakorlása célszerűtlen és végső soron indokolatlan megnehezítésének tűnik, amely meghaladná az érintett vállalkozások jogainak védelméhez szükséges mértéket. Egy ilyen tilalom ennélfogva túlzottan korlátozná a helyszíni vizsgálatok mint a Bizottság számára a verseny területén a Szerződés őreként játszott szerepének betöltéséhez szükséges egyik eszköz hatékony érvényesülését. ( 42 )

67.

Végezetül ezért le kell szögezni, hogy az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján a Bizottság az érintett adatok kiértékelését szolgáló közbenső lépésként másolatokat készíthet az adatokról, ha ez célszerűnek tűnik az adott helyszíni vizsgálat lefolytatása szempontjából, végeredményben nem csatolnak az ügyirathoz olyan adatokat, amelyeket nem vizsgáltak meg előzetesen abból a szempontból, hogy relevánsak‑e az adott helyszíni vizsgálat tárgya szempontjából, és az áttekintést követően törlik az összes többi adatot. Ha ez biztosított, nem tűnik szükségesnek megkövetelni a Bizottságtól annak bizonyítását, hogy az adatok lemásolása nemcsak célszerű, hanem feltétlenül szükséges is volt, mivel lehetetlen lett volna a helyszíni vizsgálatot az adatok előzetes lemásolása nélkül lefolytatni.

68.

A fent kifejtettekkel összhangban az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

69.

A fenti megfontolások azonban még nem adnak választ arra a kérdésre, hogy a Bizottságnak ezt követően a vállalkozás helyiségeiben kell‑e megvizsgálnia a lemásolt adatokat, vagy saját brüsszeli helyiségeiben is megvizsgálhatja azokat.

70.

A fellebbezők a Bizottság helyiségeiben történő vizsgálatot kifogásolják második és harmadik jogalapjukkal, különösen az 1/2003 rendelet 20. cikke (1) és (2) bekezdésének szövegére, a kiterjesztő értelmezés esetén fennálló rendszertani következetlenségekre, valamint magára a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat szövegére hivatkozva.

71.

A Törvényszék a megtámadott ítélet 60–64. pontjában lényegében azzal az indokkal utasította el a Nexans azon érvelését, amely szerint a valamely vállalkozásnál lefolytatott helyszíni vizsgálat során lemásolt adatokat a Bizottság nem vizsgálhatja meg később brüsszeli helyiségeiben, hogy az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének b) pontjából nem tűnik ki, hogy a vállalkozás üzletmenethez kapcsolódó könyveinek és más feljegyzéseinek vizsgálata kizárólag annak helyiségeiben végezhető. E rendelkezés sokkal inkább kizárólag arra kötelezi a Bizottságot, hogy a dokumentumok saját helyiségeiben történő vizsgálata során tiszteletben tartsa ugyanazokat a garanciákat a vizsgált vállalkozások vonatkozásában, mint amelyek a helyben elvégzett vizsgálat során kötelezik, a jelen esetben pedig ez volt a helyzet.

72.

E megállapítások sem alapulnak téves jogalkalmazáson.

73.

Így először is a Nexans álláspontjával ellentétben az 1/2003 rendelet 20. cikke (1) bekezdésének szövegéből, amely szerint a Bizottság „a vállalkozásokkal […] kapcsolatos minden szükséges helyszíni vizsgálatot lefolytathat”, nem következik, hogy a helyszíni vizsgálat egészét kötelezően a vállalkozás helyiségeiben kell lefolytatni.

74.

Az 1/2003 rendelet 20. cikke (1) bekezdésének szövege „a vállalkozásokkal […] kapcsolatos” kifejezések használatával kapcsolatot teremt ugyan a vizsgált vállalkozások helyiségeivel. Ez azonban logikus, mivel a helyszíni vizsgálat szükségszerűen valamely vállalkozás helyiségeiben kezdődik. E megfogalmazás ezzel szemben nem zárja ki, hogy a vállalkozás helyiségeiben lemásolt adatokat később a Bizottság helyiségeiben vizsgálják meg abból a szempontból, hogy relevánsak‑e az adott helyszíni vizsgálat tárgya szempontjából.

75.

Ugyanez vonatkozik az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének általános szerkezetére. Így e szerkezetből az következik ugyan, hogy a jogalkotó e rendelkezéssel a Bizottság által az érintett vállalkozások helyiségeiben elvégzendő helyszíni vizsgálatok lefolytatásához szükséges jogköröket (belépés a helyiségekbe, dokumentumok megvizsgálása, másolatok készítése, helyiségek és nyilvántartások lepecsételése, valamint a vállalkozás képviselőinek kikérdezése) kívánta előírni. Ez sem zárja ki azonban a vállalkozás helyiségeiben megkezdett helyszíni vizsgálatnak a Bizottság helyiségeiben történő folytatását.

76.

Nem tűnik úgy ugyanis, hogy a helyszíni vizsgálatnak a Bizottság helyiségeiben történő folytatása a helyszíni vizsgálat vállalkozások helyiségeiben történő lefolytatásához képest olyan további beavatkozást jelentene az érintett vállalkozások jogaiba, amely annyira súlyos, hogy az erre vonatkozó jogkört kifejezetten elő kellene írni, és az ne lenne hallgatólagos módon levezethető az 1/2003 rendelet 20. cikkének (1) és (2) bekezdésében szabályozott – az érintett vállalkozásokat megillető jogok védelmének szükségessége fényében értelmezett – jogkörökből.

77.

Ez annál is inkább így van, mivel az 1/2003 rendeletben előírt jogkörök – amint már említettem – arra szolgálnak, hogy a Bizottság képes legyen hatékonyan küzdeni a versenyellenes magatartások ellen. ( 43 ) Éppen a vállalkozások által előállított és tárolt elektronikus adatok mennyiségének az 1/2003 rendelet hatálybalépése óta megfigyelhető további növekedésére tekintettel ezért mindenképpen indokoltnak tűnik lehetővé tenni a Bizottság számára, hogy saját helyiségeiben végezze el ezen adatok időigényes vizsgálatát, hogy személyzete ne legyen szükségtelen mértékben a vizsgált vállalkozások helyiségeihez kötve, ami egyébként magas költségekkel is járhat.

78.

Ilyen körülmények között nem tűnik ugyan szükségesnek a Bizottságnak az adatok saját helyiségeiben történő megvizsgálására vonatkozó jogkörét azokra az esetekre korlátozni, amelyekben például műszaki okokból nem lehet az érintett adatokat helyben megvizsgálni. A Bizottságnak az adatok saját helyiségeiben, nem pedig az érintett vállalkozás helyiségeiben történő megvizsgálására irányuló eljárásának mindazonáltal célszerűnek és indokoltnak kell tűnnie a konkrét eset körülményeire tekintettel, például mert miután a Bizottság már bizonyos időt töltött a helyben történő vizsgálattal, még mindig nagy mennyiségű adat vár vizsgálatra.

79.

A jelen esetben az is alátámasztja a Bizottság eljárásának indokoltságát, hogy a szóban forgó adatok csak a vállalkozásnál folytatott vizsgálat vége felé váltak elérhetővé. ( 44 ) Szintén indokoltnak tűnik a Bizottság helyiségeiben történő vizsgálat, ha a vállalkozást – mint a jelen esetben – már brüsszeli ügyvédek képviselik, akik különösebb nehézség nélkül képesek figyelemmel kísérni az adatok vizsgálatát.

80.

A fellebbezők ezzel szemben nem hivatkoznak olyan elemekre, amelyek alkalmasak lennének annak alátámasztására, hogy a jelen esetben nem volt célszerű a helyszíni vizsgálatot a Bizottság helyiségeiben folytatni, hanem ez kizárólag a Bizottság „kényelmét” szolgálta.

81.

Mindazonáltal – mint már az adatok fent megvizsgált lemásolásával ( 45 ) kapcsolatban is – ezen adatoknak a Bizottság helyiségeiben történő vizsgálatával kapcsolatban szintén döntő jelentőséggel bír, hogy ez az eljárásmód ne járjon az érintett vállalkozások védelemhez való jogának megsértésével.

82.

Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 60. pontjában helyesen megállapította, e tekintetben az adatoknak a Bizottság helyiségeiben történő vizsgálata során ugyanazokat az eljárási garanciákat kell tiszteletben tartani az érintett vállalkozások vonatkozásában, mint amelyeket e vállalkozások saját helyiségeiben is. Ugyanis amint azt fent kifejtettem, a helyszíni vizsgálattal összefüggésben döntő jelentőséggel bír, hogy kizárólag a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatban feltüntetett tárgy és cél szempontjából bizonyíthatóan releváns dokumentumokat csatoljanak az ügyirathoz, mivel kizárólag így biztosítható, hogy a későbbi eljárásban ne használjanak fel az érintett vállalkozások jogainak megsértésével szerzett bizonyítékokat. ( 46 ) Ehhez elengedhetetlen, hogy e vállalkozások ügyvédjei mindvégig jelen legyenek az összes adat és dokumentum Bizottság általi áttekintése során, és megvizsgálhassák, hogy a Bizottság mely dokumentumokat ítélte relevánsnak.

83.

Ennek megfelelően az a körülmény, hogy a Bizottság magával viszi brüsszeli helyiségeibe, és ott vizsgálja meg a valamely vállalkozásnál lemásolt adatokat, semmiképpen nem járhat azzal, hogy ezen adatokat kivonják az érintett vállalkozás ellenőrzése alól, és a Bizottság tetszése szerint tekinti meg azokat. Ellenkezőleg, biztosítani kell, hogy a Bizottság lepecsételve szállítsa az adatokat, majd kizárólag a vállalkozás ügyvédjeinek jelenlétében tekintse meg azokat, és ez a jelen esetben így is történt. ( 47 ) Az adatok ilyen lepecsételt szállítása egyébként – amint azt a Bizottság a tárgyaláson helyesen kifejtette – megteremti a folytonosságot a vállalkozás helyiségeiben megkezdett és a Bizottság helyiségeiben folytatott helyszíni vizsgálat között.

84.

Ezenfelül a vizsgált vállalkozásokat megillető védelemhez való jog tiszteletben tartásának követelményével sem lenne összeegyeztethető, ha a vizsgálatnak a Bizottság brüsszeli helyiségeiben történő lefolytatása aránytalan teherrel vagy költséggel járna e vállalkozások számára. A vállalkozásokat ugyanis együttműködési kötelezettség terheli ugyan a Bizottság által lefolytatott helyszíni vizsgálatokkal összefüggésben. E kötelezettségnek azonban a Bizottság által támasztott megfelelő együttműködési követelményekre kell korlátozódnia, és nem járhat túlzott teherrel a vállalkozások számára. ( 48 )

85.

Ezzel összefüggésben a Nexans arra hivatkozik, hogy amennyiben az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontja alapján a Bizottság brüsszeli helyiségeiben is megvizsgálhatná a vállalkozásnál lemásolt adatokat, úgy a Bizottság ahhoz való jogának is gyakorolhatónak kell lennie a Bizottság helyiségeiben, hogy az említett bekezdés e) pontja alapján kikérdezheti a vizsgált vállalkozás dolgozóit. Ez azonban összeegyeztethetetlennek tűnik a Bizottság vizsgálati jogköreinek kimerítő szabályozásával.

86.

A 17. rendelet ( 49 ) 14. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt korábbi rendelkezésre tekintettel megállapítható, hogy az abban még megtalálható kitétel, amely szerint „a helyszínen” szóbeli tájékoztatás kérhető, már nem szerepel az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének e) pontjában. Ilyen körülmények között a vállalkozás dolgozóinak brüsszeli kikérdezése e rendelkezés alapján nem tűnik eleve kizártnak. Ez azonban csak addig van így, amíg az ezzel járó teher nem aránytalan a vállalkozás számára.

87.

Annak szükségessége, hogy az érintett vállalkozások ügyvédjei jelen legyenek Brüsszelben a Bizottság helyiségeiben lefolytatott vizsgálat ideje alatt, és különösen az ezzel járó költségek szintén nem jelenthetnek aránytalan terhet e vállalkozások számára a vizsgálat saját helyiségeikben történő lefolytatásához képest.

88.

A jelen ügyben azonban a Nexans nem hivatkozik olyan elemekre, amelyekből kitűnne, hogy a Bizottság helyiségeiben lefolytatott vizsgálat aránytalan terhet jelentett volna e vállalkozás számára, és egyébként sem állapíthatók meg ilyen elemek.

89.

Végül az 1/2003 rendelet 20. cikke (1) és (2) bekezdésének olyan értelmezése, amely szerint a Bizottság saját helyiségeiben is folytathatja a helyszíni vizsgálatot, a Nexans érvelésével ellentétben e rendelet egyéb rendelkezéseivel sem ellentétes.

90.

A Nexans szerint az 1/2003 rendelet 21. cikkének (4) bekezdését, amely az „[e]gyéb helyiségek helyszíni vizsgálat[át]” illetően az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének a)–c) pontjából eredő jogkörökre hivatkozik, megfosztaná értelmétől, ha már magából a 20. cikkből is azt vezetnénk le, hogy a Bizottság a vállalkozás helyiségein kívül is vizsgálhat dokumentumokat.

91.

Amint azt azonban a Bizottság helyesen kifejti, az 1/2003 rendelet 21. cikke az e rendelet 20. cikke szerinti helyszíni vizsgálattól teljesen eltérő helyzetre vonatkozik. A 21. cikk lehetővé teszi ugyanis a Bizottság számára, hogy a vállalkozás helyiségeitől eltérő helyiségekben, például a vállalkozás dolgozóinak otthonában vagy közlekedési eszközében is helyszíni vizsgálatot folytasson le és bizonyítékot gyűjtsön, és e tekintetben a 20. cikk (2) bekezdésének a)–c) pontjából eredő jogkörökre hivatkozik. A 20. cikk (2) bekezdése b) pontjának olyan értelmezése, amely szerint a vállalkozás helyiségein kívül is folytatható a vállalkozásnál ugyanezen bekezdés c) pontja alapján lemásolt adatok vizsgálata, nincs tehát hatással az 1/2003 rendelet 21. cikkének alkalmazási körére.

92.

Végezetül ezért le kell szögezni, hogy az 1/2003 rendelet 20. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján a Bizottság később saját helyiségeiben is megvizsgálhatja a valamely vállalkozás helyiségeiben lefolytatott helyszíni vizsgálat során lemásolt adatokat, ha ez célszerűnek tűnik az adott helyszíni vizsgálat lefolytatása szempontjából, és a vizsgált vállalkozások számára ugyanazokat a védelemhez való joggal összefüggő garanciákat biztosítják, mint amelyeket az e vállalkozások saját helyiségeiben lefolytatott vizsgálat során is. Ha ez biztosított, nem tűnik ezenfelül szükségesnek megkövetelni a Bizottságtól annak bizonyítását, hogy teljes mértékben lehetetlen lett volna a vizsgálatot a vállalkozás helyiségeiben lefolytatni.

93.

Ezzel összhangban a második jogalapot is el kell utasítani mint megalapozatlant.

94.

Harmadik jogalapjukkal a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elutasította azon érvüket, hogy a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat szövegéből is az következik, hogy a Bizottság vizsgálati jogköre a Nexans helyiségeire korlátozódott. E határozat úgy rendelkezik ugyanis, hogy „[a] helyszíni vizsgálatra a vállalkozás ellenőrzése alatt álló bármely helyiségben sor kerülhet, különösen a […] címen található irodákban”. ( 50 )

95.

A Törvényszék a megtámadott ítélet 67. pontjában azzal az indokkal utasította el ezt az érvet, hogy a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatból kitűnik, hogy bár a helyszíni vizsgálatra az abban említett helyiségekben kerülhetett sor, annak nem kellett kizárólag e helyiségekben zajlania. Ennélfogva a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a Bizottság Brüsszelben folytassa a vizsgálatot.

96.

A Nexans állításával ellentétben e megállapításban nem fedezhető fel téves jogalkalmazás.

97.

Amint azt ugyanis a Bizottság a Törvényszék Nexans által felidézett Minoan Lines kontra Bizottság ítéletére hivatkozva helyesen kifejti, egy ilyen előírás kizárólag azt a célt szolgálja, hogy a Bizottságot felhatalmazza a megjelölt jogalany helyiségeibe, de csak az e helyiségekbe történő belépésre. Ez azt jelenti, hogy a Bizottság ilyen határozat alapján nem léphet be a megjelölttől eltérő jogalany helyiségeibe, és nem folytathat le helyszíni vizsgálatot azokban. ( 51 )

98.

A helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat tehát nem zárja ki, hogy a Bizottság később a saját helyiségeiben vizsgálja meg az e határozatban megjelölt vállalkozásnál lemásolt adatokat, ha ez esetben is biztosított, hogy az adatok mindvégig e vállalkozás ellenőrzése alatt maradnak, és ez a jelen esetben így is történt. ( 52 )

99.

Ezenfelül a fellebbezők azon állítása sem helytálló, hogy a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatot az 1/2003 rendelet 21. cikke, nem pedig annak 20. cikke alapján kellett volna elfogadni, hogy annak hatálya a Bizottság helyiségeiben történő vizsgálatra is kiterjedjen. Ugyanis amint azt fent már kifejtettem, ( 53 ) a 21. cikk a helyszíni vizsgálatnak a vállalkozás helyiségeitől eltérő helyiségekben – például a vállalkozás dolgozóinak otthonában vagy közlekedési eszközében – történő lefolytatására, és ennélfogva az azon helyzettől teljesen eltérő helyzetre vonatkozik, amelyben a 20. cikk alapján a vállalkozás helyiségeiben megkezdett helyszíni vizsgálat a Bizottság helyiségeiben folytatódik.

100.

Következésképpen a harmadik jogalapot mint megalapozatlant szintén el kell utasítani.

101.

Negyedik és ötödik jogalapjukkal a fellebbezők a Törvényszék által a bírság kiszámításával kapcsolatban tett megállapításokat kifogásolják. A negyedik jogalap tárgyát a Törvényszéknek a Bizottság által kiszabott bírság korlátlan felülvizsgálatára vonatkozó jogköre képezi, az ötödik jogalap pedig a Törvényszék által állítólagosan elkövetett mérlegelési hibára vonatkozik.

102.

Negyedik jogalapjuk keretében a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék megsértette az 1/2003 rendelet 31. cikkével összefüggésben értelmezett EUMSZ 261. cikk szerinti, a Bizottság által kiszabott bírság korlátlan felülvizsgálatára vonatkozó jogkörének terjedelmét.

103.

Ezzel kapcsolatban előre kell bocsátani, hogy kizárólag a Törvényszék jogosult felülvizsgálni azt, hogy a Bizottság adott ügyben hogyan értékelte a jogsértő magatartások súlyosságát. A fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálatának tárgya egyrészt az, hogy a Törvényszék jogilag mennyire megalapozottan vette figyelembe a meghatározott magatartás súlyosságának az EUMSZ 101. cikk és az 1/2003 rendelet 23. cikke keretében történő értékelésének összes alapvető tényezőjét, másrészt annak vizsgálata, hogy a Törvényszék a jogilag megkövetelt módon megválaszolta‑e a bírság törlése vagy összegének csökkentése iránti kérelem alátámasztása érdekében előadott összes érvet. ( 54 )

104.

A fellebbezők véleménye szerint a jelen esetben csökkenteni kellett volna a bírságnak a releváns eladások értékének 15%‑ában megállapított alapösszegét, mivel a jogsértés állításuk szerint egyáltalán nem, illetve csak korlátozott mértékben gyakorolt hatást az érintett piacra. A Törvényszék azonban a megtámadott ítélet 156. pontjában csak az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló 2006. évi iránymutatás (a továbbiakban: 2006. évi iránymutatás) ( 55 ) 22. pontjára hivatkozott, amely a jogsértés által a piacra gyakorolt hatást nem sorolja fel a bírság összegének meghatározása során figyelembe veendő tényezőként. A Törvényszék ezért tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vizsgálta meg a fellebbezők érvét, és nem gyakorolta a Bizottság határozatának korlátlan felülvizsgálatára vonatkozó jogkörét.

105.

Az, hogy ezen érvnek helyt lehet‑e adni, attól függ, hogy a megtámadott ítélet 156. pontjának az eljárás nyelve szerinti, azaz angol nyelvű változatát, vagy e pontnak a Törvényszék munkanyelve szerinti, azaz francia nyelvű változatát, valamint a megtámadott ítélet összes többi nyelvi változatát vesszük‑e alapul.

106.

A kiindulópont azt, hogy a korlátlan felülvizsgálati jogkör, amelyet az EUMSZ 261. cikknek megfelelően az 1/2003 rendelet 31. cikke biztosít az uniós bíróságnak, a bíróságnak hatáskört ad arra, hogy a szankció jogszerűségének egyszerű felülvizsgálatán túl a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse, és a kiszabott bírságot vagy kényszerítő bírságot ennek megfelelően törölje, csökkentse vagy növelje. ( 56 )

107.

E korlátlan felülvizsgálati jogkör gyakorlása nem egyezik meg ugyan a hivatalból való felülvizsgálattal, ( 57 ) a Charta 47. cikke értelmében vett korlátlan felülvizsgálat követelményeinek a bírság tekintetében történő teljesítéséhez az uniós bíróság az EUMSZ 261. cikkben és az EUMSZ 263. cikkben foglalt hatásköreinek gyakorlása során köteles megvizsgálni minden, annak bizonyítására irányuló jogi, illetve ténybeli kifogást, hogy a bírság összege nem felel meg a jogsértés súlyának és időtartamának. ( 58 )

108.

Amennyiben a megtámadott ítélet francia nyelvű, valamint összes többi nyelvi változatát – az angolon kívül – vesszük alapul, a Törvényszék által a megtámadott ítélet 156. pontjában tett megállapítások a fellebbezők állításával ellentétben összhangban állnak ezen ítélkezési gyakorlat követelményeivel.

109.

Így helytálló ugyan, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 156. pontjában a 2006. évi iránymutatás 22. pontjára hivatkozva elutasította azt az érvet, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a jogsértés piacra gyakorolt hatásának állítólagos hiányát, és e tekintetben megállapította, hogy az említett pont alapján a Bizottságnak súlyosító vagy enyhítő tényezőként nem kell figyelembe vennie a piacra gyakorolt konkrét hatást vagy annak hiányát.

110.

Ezenfelül azonban a Törvényszék a megtámadott ítélet francia nyelvű, valamint összes többi nyelvi változatában – az angolon kívül – azt is megállapította, hogy elegendő, mint a jelen esetben is, ha az eladások értéke arányának a Bizottság által meghatározott figyelembe veendő szintjét a súly meghatározásának befolyásolására az említett rendelkezés alapján alkalmas más körülmények igazolják, mint a jogsértés jellege, az érintett felek összesített piaci részesedése és a jogsértés földrajzi kiterjedése.

111.

E megállapításokból kitűnik, hogy a Törvényszék a piacra gyakorolt hatás állítólagos hiányával kapcsolatos érvet a Nexans állításával ellentétben nem csak a 2006. évi iránymutatásra való általános hivatkozással utasította el. A „mint a jelen esetben is” betoldás sokkal inkább arról tanúskodik, hogy a Törvényszék véleménye és vizsgálata szerint a konkrét esetben az eladások értéke – a Bizottság által a bírság alapösszegének meghatározásához figyelembe vett – arányának szintjét a piacra gyakorolt hatás esetleges hiányától függetlenül igazolták a 2006. évi iránymutatásban említett más körülmények, mint a jogsértés jellege. Mivel a Törvényszék munkanyelve a francia, abból kell kiindulni, hogy a Törvényszék a francia nyelvű változatban szereplő „mint a jelen esetben is” („comme en l'occurrence”) betoldást tudatosan illesztette be, és ezáltal e betoldás a jelen eset Törvényszék általi értékelését tükrözi.

112.

Nem róható fel tehát a Törvényszéknek, hogy nem vizsgálta meg megfelelően a Nexans első fokon előadott érvelését, és nem gyakorolta megfelelően a Bizottság bírságot kiszabó határozatának korlátlan felülvizsgálatára vonatkozó jogkörét. Azáltal, hogy a megtámadott ítélet 156. pontjának angol nyelvű változata nem tartalmazza a „mint a jelen esetben is” betoldást, ezen ítéletet azonban az eljárás nyelvén téves jogalkalmazás jellemzi, aminek főszabály szerint az ítélet hatályon kívül helyezését kell eredményeznie. A szóban forgó betoldás nélkül ugyanis nem állapítható meg, hogy a Törvényszék megfelelően gyakorolta‑e a bírság korlátlan felülvizsgálatára vonatkozó jogkörét. Ennek megfelelően az ügyet újbóli vizsgálatra vissza kellene utalni a Törvényszék elé. Mivel azonban az, hogy a szóban forgó betoldás kizárólag a megtámadott ítélet angol nyelvű változatában hiányzik, nyilvánvalóan fordítási hibára vezethető vissza, a Törvényszék e téves jogalkalmazást az eljárási szabályzatának 164. cikke alapján még a Bíróság határozathozatalát megelőzően kijavíthatná. E megoldás mindenképpen előnyben részesítendő a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezésével és az ügy Törvényszék elé történő visszautalásával szemben, mivel ez utóbbi megoldás szükségtelenül meghosszabbítaná az eljárást és további költségekkel járna, végeredményben azonban semmit nem változtatna, mivel a Törvényszék a visszautalást követően a keresetet végül ismét ugyanazon indokolással utasítaná el, csak ezúttal helyesen lefordítva. Annak érdekében, hogy a Nexans jogorvoslathoz való joga ne sérüljön, a megtámadott ítélet angol nyelvű változatának kijavítása esetén azonban az ezen ítélet kijavított része elleni fellebbezés benyújtására vonatkozóan új határidő kezdődne. Alternatív megoldásként a Bíróság határidőt szabhatna a jelen eljárásban részt vevő feleknek kérelmeik módosítására. ( 59 )

113.

Amennyiben a Törvényszék a megtámadott ítéletet az eljárás nyelvén időben kijavítja, és ezért a Bíróság a felülvizsgálati jogkörének a Törvényszék általi tényleges gyakorlására támaszkodhatna, még inkább igazoltnak tűnne egyébiránt a Törvényszéknek a jogsértés súlyával kapcsolatos érdemi értékelése, mivel a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a piac felosztásáról szóló megállapodás esetében alkalmazott 15%‑os mértéket már pusztán a jogsértés súlya is igazolhatja, mivel e jogsértés esetében a 2006. évi iránymutatás 23. pontja értelmében vett legsúlyosabb versenykorlátozások egyikéről van szó, az említett mérték pedig megfelel a szankciók ezen iránymutatás értelmében ehhez hasonló jogsértések tekintetében előírt legalacsonyabb mértékének. ( 60 ) A Bíróság ennek megfelelően – mindazonáltal csak a megtámadott ítélet kihirdetését követően – 2018. szeptember 26‑i Philips és Philips France kontra Bizottság ítéletében leszögezte, hogy hatástalan az arra vonatkozó kifogás, hogy a Törvényszék nem vizsgálta meg a jogsértés súlyával kapcsolatos érvet, ha a Bizottság által választott súlyossági együttható már a jogsértés jellegével is igazolható. ( 61 )

114.

Végül a Bíróságnak a fellebbezők által hangsúlyosan hivatkozott Infineon Technologies kontra Bizottság ítélete ( 62 ) sem kérdőjelezi meg végső soron a fenti megállapításokat.

115.

A Bíróság ezen ítéletben megállapította ugyan, hogy a Törvényszék megsértette korlátlan felülvizsgálati jogkörének terjedelmét, mert megválaszolatlanul hagyta az Infineon azon érvét, amely szerint a Bizottság megsértette az arányosság elvét, mivel a kiszabott bírság összegét azon versenyellenes kapcsolatfelvételek korlátozott számának figyelmen kívül hagyásával határozta meg, amelyekben az Infineon állítólag részt vett. ( 63 )

116.

Az Infineon ügyet azonban az a sajátosság jellemzi, hogy annak tárgyát a jelen indítvány 113. pontjában hivatkozott Philips ügytől ( 64 ) és a jelen ügytől eltérően az Infineon szóban forgó jogsértésben való egyéni részvétele mértékének figyelembevétele képezte, különös tekintettel az adott esetben a bírság csökkentését indokolttá tevő enyhítő körülmények fennállásának figyelembevételére. ( 65 ) Ezért, amint azt a Bíróság kifejezetten leszögezte, a Philips és Philips France kontra Bizottság ítéletnek a jelen indítvány 113. pontjában ismertetett megállapításait nem kérdőjelezi meg az Infineon Technologies kontra Bizottság ítélet. ( 66 )

117.

A fenti megfontolásokból tehát az következik, hogy – a megtámadott ítélet angol nyelvű változatának a Törvényszék által időben elvégzett kijavítására is figyelemmel – a negyedik jogalapot is el kell utasítani.

118.

A Nexans ötödik jogalapja végül az „európai kartellkonfigurációnak” a bírság megállapítása szempontjából történő értékelésére vonatkozik. Amint már említettem, a Bizottság 2%‑kal növelte a bírság alapösszegét az európai vállalkozásokkal szemben, mivel a piacok európai, japán és dél‑koreai vállalkozások közötti felosztása mellett („A/R kartellkonfiguráció) az európai vállalkozások közötti piacfelosztást is megállapított. ( 67 )

119.

A Törvényszék előtti eljárásban a Nexans vitatta, hogy az európai kartellkonfiguráció további kárt okozott volna, amely igazolhatná ezt a növelést. A Törvényszék elutasította ezt az érvet.

120.

A jelen fellebbezési eljárásban a Nexans a Törvényszék által ezzel kapcsolatban a megtámadott ítélet 182. pontjában tett megállapítást kifogásolja. Eszerint, ellentétben a Nexans által előadottakkal, egyáltalán nem kétséges, hogy a nagyfeszültségű, föld alatti és tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek „európai kartellkonfiguráció” keretében történt felosztása felerősítette az EGT‑ben az említett kartell „A/R konfigurációja” által okozott versenytorzítást.

121.

A Nexans szerint e megállapítást nyilvánvaló mérlegelési hiba és az indokolási kötelezettség megsértése jellemzi. Mind a Bizottság, mind a Törvényszék elismerte ugyanis, hogy a Nexans bizonyítékokat terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy a jogsértés nem volt hatással valamennyi európai értékesítésre. Ilyen körülmények között a bírság növelését nem elegendő azzal indokolni, hogy nem kétséges, hogy az európai kartellkonfiguráció felerősítette a versenytorzítást. A Törvényszék ezért mérlegelési hibát követett el, amikor megerősítette e növelés jogszerűségét.

122.

Ez az érv nem meggyőző. Az részben többek között a megtámadott ítélet nyilvánvalóan téves értelmezésén alapul.

123.

Így a Törvényszék először is semmiképpen nem abból indult ki, hogy a fellebbezők bizonyították, hogy a jogsértés nem gyakorolt hatást valamennyi európai értékesítésre. Ellenkezőleg, a Törvényszék a megtámadott ítélet 181. pontjában megállapította, hogy az „európai kartellkonfiguráció” az „A/R kartellkonfiguráció” keretében fennálló elosztási szabályokon túlmenő kiegészítő kötelezettségvállalással járt.

124.

Erre tekintettel a Törvényszék a megtámadott ítélet 182. pontjában – amint már említettem – arra a következtetésre jutott, hogy nem kétséges, hogy ez az „európai kartellkonfiguráció” felerősítette az „A/R konfigurációja” által okozott versenytorzítást. A Nexans nem kérdőjelezi meg a fellebbezési eljárásban a Törvényszék e megállapításait, és arra utaló támpontok sem állnak rendelkezésre, hogy e megállapítások a Nexans által az elsőfokú eljárásban előterjesztett esetleges bizonyítékok elferdítésén alapulnának.

125.

Ilyen körülmények között egyrészt nem tűnik ki, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 182. pontjában tett megállapításnak miért lenne hiányos az indokolása.

126.

Másrészt a Törvényszék érdemben is helyesen indult ki abból, hogy az európai vállalkozások projektjeinek egymás közötti felosztása további versenytorzítással jár az európai, japán és dél‑koreai vállalkozások közötti piacfelosztáshoz képest. A két konfiguráció közötti szoros kapcsolat ugyanis mit sem változtat azon, hogy az „európai kartellkonfiguráció” az „A/R kartellkonfiguráción” kívüli, önálló jelentőséggel bíró kötelezettségvállalást jelentett. Ezt az Európán belüli felosztást az európai, japán és dél‑koreai vállalkozások közötti piacfelosztástól függetlenül is versenykorlátozónak kellett volna minősíteni. Nem fedezhető fel tehát mérlegelési hiba a Törvényszék azon megállapításában, hogy e „nagyobb” jogsértés téves jogalkalmazás nélkül volt magasabb bírsággal szankcionálható.

127.

Az ötödik jogalapot ennélfogva szintén el kell utasítani.

128.

Mivel a Nexans által hivatkozott jogalapok egyikének sem lehet helyt adni, a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

129.

Eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében a fellebbezés elutasítása esetén a Bíróság határoz a költségekről.

130.

Az eljárási szabályzat 184. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 138. cikkének (1) és (2) bekezdéséből következik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte; több pervesztes fél esetén a Bíróság határoz a költségek megosztásáról. Mivel a fellebbezők pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően a fellebbezőket kötelezni kell a költségek viselésére. Tekintettel arra, hogy a fellebbezést együtt nyújtották be, e költségeket egyetemleges kötelezettként viselik. Nem lenne azonban indokolt a fellebbezőket a negyedik jogalappal összefüggésben felmerült költségek viselésére kötelezni, mivel e jogalap az Európai Unió Bíróságának fordítási hibájára vezethető vissza. E tekintetben valamennyi félnek először is magának kellene viselnie a saját költségeit. A felek ezt követően megfontolhatják, hogy e tekintetben az Európai Unió Bíróságával szemben kívánnak‑e kártérítési igényt érvényesíteni.

131.

A fenti megfontolások alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon: