1

Fellebbezésével VG, aki MS jogutódja, azt kéri a Bíróságtól, hogy helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének 2017. május 31‑i végzését (T‑17/16, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott végzés, EU:T:2017:379), amellyel az utóbbi elutasította az MS által előterjesztett, arra irányuló keresetet, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot az azon határozata miatt elszenvedett kár megtérítésére, amellyel megszüntette a Team Europe hálózat keretében való együttműködését.

2

Az EUMSZ 268. cikk a következőképpen rendelkezik:

„Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik a 340. cikk második és harmadik bekezdésében említett kártérítési vitákban.”

3

E Szerződés 340. cikkének szövege a következő:

„Az Unió szerződéses felelősségét az adott szerződésre alkalmazandó jog szabályozza.

Szerződésen kívüli felelősség esetén az Unió a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti az intézményei vagy alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott károkat.

[…]”

4

A Team Europe olyan helyi információs hálózat, amelynek fő feladata a Bizottság képviseleteinek támogatása az európai uniós politikákról helyi szinten folytatott kommunikációjuk során, és amelynek tagjai előadókként, moderátorokként, rendezvények animátoraiként és kommunikációs szakértőkként tevékenykednek.

5

Ezen előadók „a Team Europe‑ra vonatkozó egyetértési és az ahhoz való csatlakozásról szóló levél” útján lépnek jogviszonyba a Bizottsággal. E levél előírja mindegyik fél azon lehetőségét, hogy írásban bármikor feltétel nélkül felmondja ezen megállapodást. A Team Europe hálózat tagjai a Bizottságtól nem részesülnek díjazásban. Az utóbbi azonban a rendelkezésre álló költségvetés függvényében ingyenes támogató szolgáltatást nyújt a részükre, amely koordinációs értekezletekből, képzési szemináriumokból, internetes kommunikációs platformból és kommunikációs eszközökből áll annak érdekében, hogy segítse őket előadói feladataik ellátásában. A Team Europe‑ra vonatkozó egyetértési és az ahhoz való csatlakozásról szóló levél kifejti, hogy a Team Europe hálózat tagjai önkéntes alapon tevékenykednek, és jogosultak költségeik megtérítését vagy az azon rendezvények szervezőitől származó észszerű térítést elfogadni, amelyeken részt vesznek.

6

MS 2011. július 20. és 2013. április 10. között volt tagja a Team Europe hálózatnak a jogvita felei között létrejött, a Team Europe‑ra vonatkozó egyetértési és az ahhoz való csatlakozásról szóló levél alapján (a továbbiakban: egyetértési levél), amelyet a Bizottság franciaországi képviseletének vezetője 2011. július 8‑án Párizsban (Franciaország), MS pedig 2011. július 20‑án Montpellier‑ben (Franciaország) írt alá. E levél szerint az utóbbinak a Team Europe hálózatban fennálló tagsága 2014. június 30‑án járt volna le. 2013. április 10‑én a Bizottság franciaországi képviseletének vezetője telefonon tájékoztatta az érintett személyt arról, hogy megszüntette az említett hálózattal való együttműködését, amely döntését később levélben erősítette meg azzal az indokkal, hogy tevékenysége során nem megfelelő magatartást tanúsított a résztvevőkkel szemben.

7

A Bizottság franciaországi képviseletének vezetője azt az indokot hozta fel, hogy panasz érkezett a Team Europe hálózat egyik konferenciáján vagy munkaértekezletén részt vevő nőktől MS magatartásával kapcsolatban.

8

A Bíróság Hivatalához 2016. január 11‑én benyújtott okirattal MS költségmentesség iránti kérelmet terjesztett elő kártérítési kereset benyújtásához.

9

A Törvényszék elnöke 2016. május 3‑iMS kontra Bizottság végzésében (T‑17/16 AJ, nem tették közzé, EU:T:2016:446) elfogadta költségmentesség iránti kérelmét.

10

MS a Törvényszék Hivatalához 2016. július 19‑én benyújtott keresetlevélben kártérítési keresetet terjesztett a Törvényszék elé.

11

MS azt kérte, hogy a Törvényszék:

12

A 2016. október 6‑án benyújtott külön dokumentumban a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzatának 130. cikke alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt, és kérte, hogy a Törvényszék a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.

13

A Bíróság Hivatalához 2016. november 21‑én benyújtott elfogadhatatlansági kifogására vonatkozó észrevételeiben MS annak elutasítását kérte a Törvényszéktől.

14

A Törvényszék eljárási szabályzatának 126. cikke alapján hozott, megtámadott végzésben a Törvényszék az elfogadhatatlansági kifogásnak helyt adott. A Törvényszék megállapította, hogy a kereset tárgya valójában szerződésen alapuló kártérítés iránti kérelem. Mivel az egyetértési levél nem tartalmaz választottbírósági kikötést, ez a bíróság megállapította hatáskörének hiányát.

15

2017. november 30‑i végzésében a Bíróság helyt adott a fellebbező költségmentesség iránti kérelmének.

16

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

17

A Bíróság egy 2018. február 21‑én kelt levelében tájékoztatást kapott arról, hogy MS 2018. február 16‑én elhalálozott, és hogy VG az eljárás folytatása mellett döntött.

18

2018. május 28‑i válaszában VG kereseti kérelmei közül elállt a Team Europe hálózatba való visszavétel iránti kérelemtől.

19

Fellebbezésének alátámasztására VG két jogalapra hivatkozik, amelyeket egyrészt a kártérítési kereset jogi minősítését érintő téves jogalkalmazásra és az indokolási kötelezettség megsértésére, másrészt az egyetértési levél jogi minősítését érintő téves jogalkalmazásra, az indokolási kötelezettség megsértésére és a tények elferdítésére alapított.

20

Először is, az indokolási kötelezettség állítólagos megsértését illetően a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék először is nem fejtette ki, hogy a kártérítési igény miért kapcsolódik szükségképpen az egyetértési levél értelmezéséhez, hiszen az említett keresetben kifogásolt magatartás nem az állítólagos szerződés felbontása, hanem MS alapvető jogainak az ellene irányuló panasz kezelése során történő megsértése, és ezért az említett levél értelmezése nem szükséges, és nem is elengedhetetlen az említett kérelemnek a 2013. április 18‑iBizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet (C‑103/11 P, EU:C:2013:245) 80. pontja értelmében vett vizsgálatához.

21

Ezt követően a megtámadott végzés nem fejti ki azokat az indokokat, amelyek miatt a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az MS elleni panasz Bizottság általi kezelése szükségképpen kapcsolódik az egyetértési levél értelmezéséhez. Ezen egyetértési levél nem tartalmaz az esetleges panaszok kezelésére vonatkozó rendelkezéseket, illetve a Bizottságot terhelő, arra irányuló kötelezettséget sem, hogy indokolja meg valamely előadó és a Team Europe hálózat közötti együttműködés megszüntetését. Azok a jogi szabályok, köztük az alapvető jogok, amelyek megsértését állítják, az egyetértési levél rendelkezéseitől függetlenül alkalmazandók.

22

Végül, mivel a Törvényszékhez benyújtott keresetlevél egyes elemeire a Törvényszék nem válaszolt, amely az iratokban szereplő különböző körülményekre figyelemmel nem vizsgálta meg objektív és általános jelleggel, hogy fennállt‑e a tényleges szerződéses viszony, amit ugyanakkor a 2013. április 18‑iBizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet (C‑103/11 P, EU:C:2013:245) megkövetel.

23

VG azt is állítja, hogy a Törvényszék az egyetértési levél minősítése vonatkozásában megsértette az indokolási kötelezettségét.

24

Másodszor, ami a Törvényszék azon állítólagos téves jogalkalmazását illeti, amellyel a benyújtott keresetet „szerződéses jellegűnek” minősítette, VG lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen minősítette az egyetértési levelet „szerződésnek”, holott inkább a Bizottság által egyoldalúan meghatározott, nem kötelező erejű, a Team Europe hálózat működését szabályozó iránymutatásokról van szó. A Bizottság soha nem állította, hogy a jogviszony szerződés jellegű, ahogyan azt az európai ombudsman elé terjesztett észrevételeinek 21. pontja és a 2016. május 3‑iMS kontra Bizottság végzés (T‑17/16 AJ, nem tették közzé, EU:T:2016:446) 15. pontja is tanúsítja, mely utóbbival a Törvényszék MS költségmentesség iránti kérelmét bírálta el. Az egyetértési levél csupán a Team Europe hálózatra vonatkozó jogok és kötelezettségek összefoglalója, és nem érinti a Bizottság és VG közötti konkrét kapcsolatokat szabályozó jogokat és kötelezettségeket. Nem ír elő szankciót a benne foglalt rendelkezések megsértésének esetére, és az alkalmazandó jogra vagy a hatáskörrel rendelkező bíróságokra való hivatkozást sem tartalmaz, ezáltal az egyetértési levél inkább egyszerű magatartási előírásokra, mintsem a személyek közötti valódi jogviszonyokra utal. A Bizottság elkésetten indokolta meg álláspontját és hivatkozott az egyetértési levél szerződéses jellegére. A felek közös szándéka soha nem irányult arra, hogy szerződés alapján kölcsönösen kötelezettségeket vállaljanak. Márpedig a felek szándéka döntő tényező egy jogi aktus szerződéses jellegűként való minősítése során. Ily módon a Törvényszék többek között tévesen minősítette „szerződésnek” az egyetértési levelet, és megsértette indokolási kötelezettségét.

25

A Bizottság azt javasolja, hogy a Bíróság az első jogalapot, valamint a második jogalap első és második részét utasítsa el.

26

Először is emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ a hatáskörök megosztását írja elő az uniós bíróságok és a nemzeti bíróságok között az Unió ellen irányuló olyan bírósági keresetek esetében, amelyek révén felmerül az Unió kártérítési felelősségének kérdése.

27

Az Unió szerződésen kívüli felelősségét illetően az EUMSZ 268. cikkel összefüggésben értelmezett EUMSZ 340. cikk második bekezdéséből következik, hogy az ilyen felelősségre vonatkozó jogviták az uniós bíróságok hatáskörébe tartoznak.

28

Annak meghatározásához, hogy mely bíróság rendelkezik hatáskörrel az Unióval szemben a felelősségének kártérítés fizetése céljából történő megállapítása iránt indított konkrét kereset tekintetében, azt kell megvizsgálni, hogy az Unió szerződéses vagy szerződésen kívüli felelőssége‑e az adott kereset tárgya (2013. április 18‑iBizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet, C‑103/11 P, EU:C:2013:245, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

Ehhez az uniós bíróságok nem indulhatnak ki egyszerűen a felek által hivatkozott normákból. Önmagában ugyanis a nem az ügyben releváns valamely szerződésből eredő, azonban a felekre kötelező jogi szabályokra való hivatkozásnak nem lehet az a következménye, hogy módosítja a jogvita szerződésen alapuló jellegét, és ezzel a szerződést elvonja a hatáskörrel rendelkező bíróságtól. Ellenkező esetben a felek által hivatkozott normáktól függően változhatna a jogvita jellege, és így az elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság, ami ellentétes lenne a különböző bíróságok hatáskörére vonatkozó anyagi jogi szabályokkal (lásd ebben az értelemben: 2013. április 18‑iBizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet, C‑103/11 P, EU:C:2013:245, 64. és 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Ezen összefüggésben az uniós bíróságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy az eléjük terjesztett kártérítési keresetnek olyan kártérítési kérelem‑e a tárgya, amely objektív és általános jelleggel szerződéses eredetű, vagy szerződésen kívüli eredetű kötelezettségeken és jogokon alapul. E célból e bíróságoknak az ügybeli tényállás különböző elemeinek, mint például az állítólag megsértett jogi normának, a hivatkozott kár jellegének, a felrótt magatartásnak, valamint a szóban forgó felek közötti jogi kapcsolatoknak a vizsgálata alapján meg kell állapítaniuk, hogy e felek között a jogvita tárgyát illetően ténylegesen létrejött‑e szerződéses viszony, amely viszony mélyreható vizsgálata nélkül az említett kereset nem bírálható el (2013. április 18‑iBizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet, C‑103/11 P, EU:C:2013:245, 66. pont).

31

Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszéknek az Európai Unió Bírósága alapokmányának 36. cikkében és 53. cikke első bekezdésében előírt, az ítéletek indokolására vonatkozó kötelezettsége nem kötelezi őt arra, hogy olyan magyarázatot adjon, amely kimerítően és egyenként követi az eljárás felei által előadott összes érvet. Amennyiben az indokolás világos és egyértelmű módon tükrözi a Törvényszék érvelését, az indokolás lehet hallgatólagos, feltéve, hogy lehetővé teszi az érintett személyek számára, hogy meggyőződjenek a szóban forgó intézkedések meghozatalának okairól, és elegendő információval szolgál a Bíróság részére felülvizsgálati jogköre gyakorlásához (lásd ebben az értelemben: 2018. május 30‑iL’Oréal kontra EUIPO ítélet, C‑519/17 P és C‑522/17 P‑C‑525/17 P, nem tették közzé, EU:C:2018:348, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

Ebben az ügyben meg kell jegyezni, hogy a Törvényszék először is a megtámadott végzés 34. pontjában megállapította, hogy az egyetértési levél meghatározza a felek kötelezettségeit, az együttműködés időtartamát, valamint az együttműködés megszüntetésének feltételeit. Különösen rámutatott, hogy e levél 5. pontja a „felmondás” feltételeire hivatkozik. Ezt követően a Törvényszék az említett végzés 35. pontjában rámutatott, hogy a kártérítési kérelem az egyetértési levél értelmezéséhez kapcsolódik, mivel a fellebbező nem hivatkozott a Bizottságtól származó más jogi aktusokra. Egyébiránt a Törvényszék az említett végzés 36. pontjában megállapította, hogy a kifogásolt magatartás közvetlen kapcsolatban állt a fennálló szerződéses jogviszonnyal, aminek alapján a megtámadott végzés 37. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy a fellebbező kártérítési kérelme az egyetértési levélhez kapcsolódott, az említett végzés 38. pontjában pedig azt, hogy e levél a jogvitának szerződésen alapuló jelleget adott. Végül a Törvényszék a megtámadott végzés 40. pontjában megjegyezte, hogy az egyetértési levél nem tartalmaz választottbírósági kikötést, így a jogvita az uniós bíróságok hatáskörén kívül esik.

33

Ezt követően meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a jogilag megkövetelt módon megindokolta, hogy a jogvita tárgya szerződéses jellegű, és hogy az uniós bíróságok hatáskörét meghatározó feltételek nem teljesültek.

34

Ezenfelül azt is meg kell állapítani, hogy a VG által felhozott érvek egyike sem bizonyítja, hogy a szóban forgó megfontolások téves jogalkalmazáson alapulnak.

35

A Törvényszék elemzését különösen nem lehet cáfolni azzal a körülménnyel, hogy a fellebbező a Bizottság által az ombudsman előtt tett korábbi észrevételekből kiragadott és a megtámadott végzés 23. pontjában is megismételt azon idézetre támaszkodott, amely szerint a Bizottság kijelentette, hogy „[a] Team Europe tagjai nem állnak szerződéses kapcsolatban [vele]”.

36

A Bizottság által korábban az ombudsman előtt kifejtett álláspont ugyanis nem feltétlenül mond ellent az említett intézmény által a Törvényszék előtt felhozott elfogadhatatlansági kifogásból eredő álláspontnak.

37

E tekintetben fontos megjegyezni, hogy az említett idézet nem teljes, mivel a mondat egészében véve kifejti, hogy „[a] Team Europe tagjai nem állnak szerződéses kapcsolatban a Bizottsággal, és nem kapnak díjazást vagy támogatást a Bizottságtól”.

38

Még ha az említett idézet úgy is értelmezhető, hogy az kizárja a munkaszerződés fennállását, mivel az egyetértési levél kizárt mindennemű díjazást, és nem írt elő alárendeltségi jogviszonyt, a Bizottság és a Team Europe hálózat tagjai közötti ilyen jellegű szerződés hiánya nem zárja ki a megállapodás alapján egymás irányában fennálló egyéb kötelezettségeket, és ezért közöttük a fentiek ellenére „szerződéses” jellegűnek minősíthető jogviszony állt fenn (lásd analógia útján: 2016. július 14‑iGranarolo ítélet, C‑196/15, EU:C:2016:559, 25. pont).

39

Egyébiránt az ombudsman 2015. november 19‑i határozatában kifejtett megfontolásokból következően az utóbbi rámutatott, hogy „ha a Bizottság úgy dönt, hogy valamely szakértővel vagy hálózatainak valamely tagjával a továbbiakban nem tartja fenn szerződéses kapcsolatát, végleges álláspontjának kialakítását megelőzően lehetőséget kell biztosítania az érintett személy számára, hogy kifejtse a tervezett intézkedésre vonatkozó véleményét”.

40

Ebből következik, hogy a felek közötti jogvita tárgya a megszűnés körülményeinek, és különösen azoknak a feltételeknek a vitatása, amelyek mellett a Bizottság meghozta az MS és a Team Europe hálózat közötti együttműködésnek véget vető határozatát.

41

Az a körülmény sem változtathatja meg a felek közötti jogvita jellegét, hogy a fellebbező az alapvető jogok megsértésére hivatkozott.

42

Ahogyan ugyanis a jelen ítélet 29. pontjában felidézésre került, és ahogyan a Bíróság a 2009. május 20‑iGuigard kontra Bizottság ítélet (C‑214/08 P, nem tették közzé, EU:C:2009:330) 43. pontjában szerepel, önmagában a nem a szóban forgó szerződésből eredő, azonban a felekre kötelező jogi szabályokra való hivatkozásnak nem lehet az a következménye, hogy módosítja a jogvita szerződésen alapuló jellegét, és ennek következtében azt elvonja a hatáskörrel rendelkező bíróságtól. Ellenkező esetben a felek által hivatkozott normáktól függően változhatna a jogvita jellege, és így az elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság, ami ellentétes lenne a különböző bíróságok hatáskörére vonatkozó anyagi szabályokkal.

43

Következésképpen a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy az uniós bíróságok nem illetékesek, és megfelelően indokolta azokat az okokat, amelyek miatt arra a következtetésre jutott, hogy a vita tárgyához kapcsolódóan valódi szerződéses összefüggés áll fenn.

44

Ilyen körülmények között az első jogalapot teljes egészében, valamint a második jogalap első és második részét együttesen – mint megalapozatlant – el kell utasítani.

45

A második jogalap harmadik részével a fellebbező azt állítja, hogy azáltal, hogy a Törvényszék az egyetértési levelet szerződésnek tekintette anélkül, hogy meghatározta volna az e levélre alkalmazandó jogot, elferdítette e levelet.

46

A Bizottság szerint e harmadik rész elfogadhatatlan, illetve másodlagosan megalapozatlan.

47

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdéséből és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy a fellebbezés csak jogkérdésekre terjed ki, és ezért kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a releváns tények és a bizonyítékok megállapítására és értékelésére. A tényeknek és bizonyítékoknak az értékelése tehát – feltéve, hogy nem ezek elferdítéséről van szó – nem jogkérdés, amelyet a fellebbezés keretében a Bíróságnak felül kell vizsgálnia. Az ilyen elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése szükséges lenne (2019. május 15‑iCJ kontra ECDC ítélet, C‑170/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:410, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48

Ha a fellebbező a bizonyítékoknak a Törvényszék általi elferdítésére hivatkozik, akkor az EUMSZ 256. cikk, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdése és a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontja alapján pontosan meg kell jelölnie a Törvényszék által elferdített bizonyítékokat, és bizonyítania kell azokat az elemzési hibákat, amelyek a Törvényszéket az értékelése során ezen elferdítéshez vezették (2018. szeptember 6‑iKlein kontra Bizottság ítélet, C‑346/17 P, EU:C:2018:679, 126. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49

A jelen ügyben a fellebbező csupán röviden bírálja a Törvényszék érvelését annak megállapítása nélkül, hogy az az elé terjesztett tények elferdítésén alapul, illetve hogy ezen elferdítés az ügyiratokból nyilvánvalóan kitűnik.

50

Ezenkívül a fellebbező először a Bíróság előtt hivatkozik az alkalmazandó jog meghatározásának elmulasztására alapított érvre.

51

Márpedig az ilyen érvet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. A Bíróság eljárási szabályzata 170. cikkének (1) bekezdése szerint ugyanis a Törvényszék előtti jogvita tárgyát a fellebbezésben nem lehet megváltoztatni. A Bíróság hatásköre a fellebbezési eljárás keretében ugyanis az első fokon megtárgyalt jogalapokról hozott jogi döntés megítélésére korlátozódik. Következésképpen nem engedhető meg, hogy valamely fél először a Bíróság előtt hozzon fel olyan jogalapot, amelyet nem terjesztett a Törvényszék elé, mivel ez azt jelentené, hogy a Törvényszék által eldöntött jogvitán túlterjedő jogvitával fordulhatna a fellebbezési eljárásban korlátozott jogkörrel rendelkező Bírósághoz (a Bíróság elnökhelyettesének 2018. január 10‑iBizottság kontra RW végzése, C‑442/17 P(R), nem tették közzé, EU:C:2018:6, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

52

Ebből következően a második jogalap harmadik részének nem lehet helyt adni.

53

A fenti megfontolások összességére tekintettel a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

54

Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében – amely a 184. cikk (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. VG‑t, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: