–

a Baby Dan A/S képviseletében L. Kjær advokat,

–

a dán kormány képviseletében J. Nymann‑Lindegren és M. Wolff, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: B. Søes Petersen advokat,

–

az Európai Unió Tanácsa képviseletében H. Marcos Fraile és A. F. Jensen, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: N. Tuominen avocată,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Caeiros és T. Maxian Rusche, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a vám‑ és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL 1987. L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.) I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúrának a 2007. szeptember 20‑i 1214/2007/EK bizottsági rendeletből (HL 2007. L 286., 1. o.), és a 2008. szeptember 19‑i 1031/2008/EK bizottsági rendeletből (HL 2008. L 291., 1. o.) eredő változata (a továbbiakban: KN) 4421 és 7326 vámtarifaszámainak és 73181590, 73181900 és 94039010 vámtarifaalszámainak az értelmezésére, valamint a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2009. január 26‑i 91/2009/EK tanácsi rendeletnek (HL 2009. L 29., 1. o.; a továbbiakban: vitatott rendelet) az érvényességére vonatkozik.

2

E kérelmet a Skatteministeriet (pénzügyminisztérium, Dánia) és a Baby Dan A/S között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya olyan áru KN‑n belüli tarifális besorolása, amely gyermekbiztonsági rácsok falhoz vagy ajtókerethez való rögzítését teszi lehetővé.

3

Az Európai Unióba importált áruk vámtarifális besorolását a KN szabályozza.

4

A 2658/87 rendelet 12. cikke előírja, hogy az Európai Bizottság minden évben rendelettel elfogadja a KN egységes szerkezetű változatát a Közös Vámtarifa vonatkozó autonóm és szerződéses vámtételeivel együtt, amint az az Európai Unió Tanácsa vagy a Bizottság által elfogadott intézkedésekből következik. E rendeletet legkésőbb október 31‑én közzéteszik az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az azt követő év január 1‑jétől alkalmazandó.

5

A Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy a KN alapügy tényállására alkalmazandó változatai a 2008. és a 2009. évre vonatkozó változatok, amelyek az 1214/2007 rendeletből, illetőleg az 1031/2008 rendeletből erednek. A KN alapügyben alkalmazandó rendelkezései mindazonáltal azonosak e két változatban.

6

A KN bevezető rendelkezéseket tartalmazó első részében szereplő „általános szabályokról” szóló I. szakasz „[a] Kombinált Nómenklatúra értelmezésére vonatkozó általános szabályokról” szóló A. pontja többek között a következőképpen rendelkezik:

„Az áruknak a [KN‑be] történő besorolására a következő elvek az irányadók.

[…]

7

A KN második része magában foglalja a „Fa és faipari termékek, faszén; parafa és parafaáruk; szalmából, eszpartófűből vagy más fonásanyagokból készült áruk; kosárkötő‑ és fonásáruk” című IX. áruosztályt, amelyben szerepel többek között az alábbi címet viselő 44. árucsoport: „Fa és faipari termékek; faszén”. Ez az árucsoport tartalmazza a 4421 vámtarifaszámot az alábbi meghatározással:

8

A KN e második része tartalmazza továbbá a „Nem nemesfémek és ezekből készült áruk” címet viselő XV. áruosztályt, amelynek 2. megjegyzése így szól:

„Az »általánosan használható részek« kifejezés a nómenklatúrában mindenütt az alábbi árukat jelenti:

A 73–76. és a 78–82. árucsoportokban (kivéve a 7315 vtsz.‑ot) a »rész« vagy »részek« kifejezés nem jelenti a fent meghatározott »általánosan használható részek«‑et.

Az előző bekezdésre, valamint a 83. árucsoporthoz tartozó Megjegyzések 1. pontjára figyelemmel, a 82., vagy a 83. árucsoportba tartozó áruk nem tartoznak a 72–76. és 78–81. árucsoportba”.

9

A KN második részének e XV. áruosztálya alatt található többek között e nómenkaltúra alábbi címet viselő 73. árucsoportja: „Vas‑ vagy acéláruk”, amely a 7318 és 7326 vámtarifaszámokat tartalmazza. E vámtarifaszámok így szólnak:

10

A KN második része tartalmazza a „Különféle áruk” címet viselő XX. áruosztályt is, amelyben található az alábbi címet viselő 94. árucsoport: „Bútor; ágyfelszerelés, matracok, ágybetétek, párnák és hasonló párnázott lakberendezési cikkek; másutt nem említett lámpák és világító‑felszerelések; megvilágított jelzések, reklámfeliratok, névtáblák és hasonlók; előre gyártott épületek”. A XV. áruosztályhoz tartozó 1. megjegyzés szerint:

[…]”

11

Ezen 94. árucsoport tartalmazza a 9403 vámtarifaszámot a következő meghatározással:

12

A Vámegyüttműködési Tanácsot, jelenleg a Vámigazgatások Világszervezetét (WCO), az említett tanács létrehozásáról szóló, 1950. december 15‑én Brüsszelben aláírt egyezmény létesítette. A Harmonizált Áruleíró és Kódrendszert (a továbbiakban: HR) a WCO dolgozta ki, és a harmonizált áruleíró és kódrendszerről szóló, 1983. június 14‑én Brüsszelben aláírt nemzetközi egyezmény (a továbbiakban: HR) hozta létre, amely egyezményt – annak 1986. június 24‑én kelt módosító jegyzőkönyvével együtt – az Európai Gazdasági Közösség nevében az 1987. április 7‑i 87/369/EGK tanácsi határozat (HL 1987. L 198., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 288. o.) hagyta jóvá. A KN átveszi a HR hat számjegyű vámtarifaszámait és vámtarifaalszámait. Csupán az albontást képező hetedik és nyolcadik számjegyben tér el.

13

A HR magyarázó megjegyzéseit a WCO‑n belül, az HR‑ről szóló, említett egyezmény rendelkezéseinek megfelelően dolgozták ki.

14

A 4421 vámtarifaszámhoz fűzött HR magyarázó megjegyzés így szól:

„E vtsz. alá tartozik az esztergályozással vagy más módszerrel megmunkált fából vagy faintarziából vagy berakott fából készült minden faáru, az előző vtsz.‑ok alá tartozók kivételével, valamint azok kivételével, amelyeket alkotó anyaguktól függetlenül más vtsz. alá kell osztályozni (lásd pl. az árucsoporthoz tartozó Megjegyzés 1. pontját).

E vtsz. alá kell osztályozni az előző vtsz.‑ok alá tartozó áruk fa részeit is, a 4416 vtsz. alá tartozók kivételével.

Az e vtsz. alá tartozó áruk készülhetnek közönséges fából vagy pozdorjalemezből vagy hasonló lemezből, rostlemezből, rétegelt fából vagy tömörített fából (lásd az árucsoporthoz tartozó Megjegyzések 3. pontját)”.

15

A HR nem nemesfémeket és ezekből készült árukat magában foglaló XV. áruosztályra, vonatkozó magyarázó megjegyzése, amely áruosztály a 73. árucsoportot tartalmazza, így szól:

„Általános szempontok

[…]

C. Az áruk részei

„Általában az áruk azonosítható részeit a szóban forgó áru alkatrészeként a Nómenklatúra megfelelő vtsz.‑a alá kell osztályozni.

Azonban az általánosan használható részeket (amint azt az ehhez az áruosztályhoz tartozó Megjegyzések 2. pontja meghatározza), amelyek külön (önállóan) kerülnek behozatalra, nem lehet az áru alkatrészének tekinteni, hanem ebbe az áruosztályba a saját vtsz.‑a alá kell osztályozni. Ezt a szabályt kell alkalmazni például a központi fűtésű radiátorokhoz készült csavarra vagy a gépjárművekhez készült rugóra. A csavarokat a 7318 vtsz. alá (mint csavart), és nem a 7322 vtsz. alá (mint központi fűtésű fűtőtest részét) kell osztályozni. A rugókat a 7320 vtsz. alá (mint rugót), és nem a 8708 vtsz. alá (mint gépjármű alkatrészét) kell osztályozni.”

16

A HR 7318 vámtarifaszámhoz fűzött magyarázó megjegyzés pontosítja a következőket:

„A. Csavar; fejescsavar és csavaranya.

A fejescsavart és anyát (beleértve a csavarvéget is), az ászokcsavart és más csavart fémekhez csavarmenettel vagy csavarmenet nélkül, a facsavart és állványcsavart, csavarmenettel (kész állapotban) az áruk összeszerelésére vagy megerősítésére használják. Az ezekkel összeszerelt vagy megerősített árut károsodás nélkül szét lehet szerelni.

[…]”

17

A Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó megállapodást a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak az Európai Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK tanácsi határozattal (HL 1994. L 336., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.) fogadták el. E megállapodás 1A mellékletében található az Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló 1994. évi megállapodás (HL 1994. L 336., 103. o.) (a továbbiakban: dömpingellenes megállapodás), amely 3. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„Az 1994. évi [Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény (GATT)] VI. cikkének céljaira történő kármegállapításnak kétségbevonhatalan bizonyítékra kell támaszkodnia, és objektíven meg kell vizsgálnia a) a dömpingelt importáru mennyiségét, a dömpingelt importnak a belföldi piac hasonló termékeinek áraira gyakorolt hatását, b) az importnak az ilyen jellegű termékek belföldi előállítóira gyakorolt hatását.”

18

A dömpingellenes megállapodás 4. cikke a következőket írja elő:

„E Megállapodás alkalmazásában a »belföldi iparág« kifejezés a hasonló termék belföldi termelőinek összességére vagy közülük azokra vonatkozik, amelyeknek együttes termékkibocsátása a teljes belföldi termelés jelentős hányadát teszi ki, […]

[…]”

19

A vitatott rendelet elfogadásának idején a dömpingellenes intézkedéseknek az Európai Unió által történő elfogadására irányadó rendelkezéseket a 2004. március 8‑i 461/2004/EK tanácsi rendelettel (HL 2004. L 77., 12. o.) módosított, az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22-i 384/96/EK tanácsi rendelet (HL 1996. L 56., 1. o.; helyesbítések: HL 1999. L 94., 27. o., HL 2000. L 263., 34. o.) (a továbbiakban: alaprendelet) tartalmazta.

20

E rendelet (5) preambulumbekezdése így rendelkezett:

„mivel az új dömpingmegállapodás […] új és részletes szabályokat tartalmaz, különösen a dömping kiszámítására […]; […] a változások mértékére való tekintettel és az új szabályok megfelelő és átlátható alkalmazásának biztosítása érdekében az új megállapodások nyelvezetét a Közösség jogalkotásába a lehető legteljesebb mértékben be kell építeni […]”.

21

Az alaprendelet 3. cikke ekként rendelkezett:

„A kár meghatározása [helyesen: A kár fennállásának meghatározása]

(1)   E rendelet alkalmazásában a »kár«, amennyiben másként nincs meghatározva, a közösségi gazdasági ágazatnak okozott jelentős hátrányt, a közösségi gazdasági ágazatnak jelentős hátrány okozásával való fenyegetését, illetve a közösségi gazdasági ágazat létrehozásának jelentős hátráltatását jelenti, és e cikk rendelkezéseinek megfelelően kell értelmezni.

(2)   A kármegállapításnak [helyesen: a kár fennállása meghatározásának] tényleges bizonyítékokon és tárgyilagos vizsgálaton kell alapulnia, a) mind a dömpingelt import mennyiségét és a dömpingelt importnak a Közösség piacán lévő hasonló termékek árára gyakorolt hatását; b) mind az ilyen importnak a közösségi iparra gyakorolt hatását illetően.

[…]”

22

E rendeletnek „A közösségi gazdasági ágazat fogalmának meghatározása” című 4. cikke (1) bekezdésében előírja:

„E rendelet alkalmazásában a »közösségi gazdasági ágazat« kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az a hasonló termékek közösségi termelőinek összességére vagy közülük azokra vonatkozik, akiknek együttes termelése az érintett termék teljes közösségi termelésének az 5. cikk (4) bekezdésének meghatározása szerinti jelentős hányadát teszi ki, kivéve:

[…]”

23

Az említett rendelet 5. cikkének (4) bekezdése így rendelkezett:

„Az (1) bekezdés alapján vizsgálat csak akkor indítható, ha panasznak [helyesen: a panasznak] a hasonló termékek közösségi termelői részéről való támogatása vagy ellenzése mértékének megvizsgálása alapján megállapítást nyer, hogy a panaszt a közösségi gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében nyújtották be. A panasz akkor tekinthető a közösségi ipar részéről vagy annak nevében benyújtottnak, ha azt azok a közösségi termelők támogatják, akiknek együttes termelése a közösségi iparnak a panaszt támogató vagy azt ellenző részében a hasonló termék [össz]termelésének 50%‑át meghaladja. Nem lehet azonban vizsgálatot indítani akkor, ha a panaszt kifejezetten támogató közösségi termelők részesedése a közösségi ipar által termelt hasonló termék össztermeléséből kevesebb, mint 25%”.

24

A WTO Vitarendező Testülete által a dömping‑ és szubvencióellenes ügyekkel kapcsolatban elfogadott jelentés után a Közösség által hozható intézkedésekről szóló, 2001. július 23‑i 1515/2001/EK tanácsi rendelet HL 2001. L 201., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 38. kötet, 50. o. (a továbbiakban: a WTO‑t felhatalmazó rendelet) 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja így rendelkezett:

„Amikor a [WTO Vitarendező Testülete; VRT] jelentést fogad el a 384/96/EK rendelet [az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló,] 2026/97/EK rendelet [HL 1997. L 288., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 135. o.] vagy az e rendelet alapján hozott valamely uniós intézkedésről (a továbbiakban: vitatott intézkedés), a Bizottság a következők közül egy vagy több, általa megfelelőnek tekintett intézkedést hozhat meg a 384/96/EK rendelet 15. cikkében vagy a 2026/97/EK rendelet 25. cikkében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében:

25

A WTO‑t felhatalmazó rendelet 3. cikke értelmében az e rendelet alapján elfogadott intézkedések hatálybalépésük időpontjától kezdve hatályosak és – eltérő rendelkezés hiányában – nem szolgálnak az ezen időpont előtt beszedett vámok visszatérítésének alapjául.

26

A WTO Vitarendező Testülete által dömping‑ és szubvencióellenes ügyekkel kapcsolatban elfogadott jelentés után az Unió által hozható intézkedésekről szóló, 2015. március 11‑i (EU) 2015/476 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 83. 6. o.) hatályon kívül helyezte a WTO‑t felhatalmazó rendeletet. Mindazonáltal a 2015/476 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja, valamint 3. cikke lényegében átveszi a WTO‑t felhatalmazó rendelet 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának és 3. cikkének tartalmát.

27

A vitatott rendelettel a Tanács végleges dömpingellenes vámot vezetett be a különösen a KN 73181590 vámtarifaalszáma alá tartozó, Kínából származó rozsdamentes kötőelemektől eltérő, egyes vas és acél kötőelemek tekintetében.

28

2011. július 28‑án a WTO vitarendező testülete elfogadta a WTO mellett működő fellebbviteli testület „Európai Közösségek – A Kínából származó egyes vas és acél kötőelemek behozatalára kivetett végleges dömpingellenes intézkedések” ügyre vonatkozó jelentését, valamint a szakcsoport e fellebbviteli testület jelentése által módosított jelentését (WT/DS397), amelyek szerint az Unió a vitatott rendelkezések elfogadásával megsértette a dömpingellenes megállapodást. E jelentéseket követően a Tanács elfogadta a 91/2009 rendelet módosításáról szóló, 2012. október 4‑i 924/2012/EU tanácsi végrehajtási rendeletet (HL 2012. L 275., 1. o.). E végrehajtási rendelet fenntartotta a vitatott rendelet által előírt dömpingellenes intézkedéseket, ám módosításokat is bevezetett különösen a 85%‑os legmagasabb dömpingellenes vám jövőbeni 74,1%‑ra való csökkentésére vonatkozóan.

29

A Kínai Népköztársaság második panaszát követően a WTO fellebbviteli testülete 2016. január 18‑án jelentést fogadott el, amelyet a vitarendezési testület 2016. február 12‑én elfogadott, amelyben megállapítást nyert, hogy a 924/2012 végrehajtási rendelet elfogadásával az Unió megsértette a dömpingellenes megállapodást is.

30

Ilyen körülmények között a Bizottság elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó, valamint – kiterjesztés alapján – a Malajziában feladott, akár Malajziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vám hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. február 26‑i (EU) 2016/278 bizottsági végrehajtási rendeletet.

31

E végrehajtási rendelet (13) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 2015/476 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban helyénvaló hatályon kívül helyezni a vitatott rendeletekkel kivetett és a 924/2012 végrehajtási rendelettel módosított dömpingellenes vámokat. A 2016/278 végrehajtási rendelet 2. cikke értelmében e hatályon kívül helyezés e rendelet –3. cikkben meghatározott – hatálybalépésének napján lép érvénybe, és nem szolgál alapul az említett nap előtt beszedett vámok visszatérítésére.

32

A Baby Dan 0–5 éves gyermekeknek szánt biztonsági termékek, textilek, bútorok és egyéb felszerelések gyártásával és értékesítésével foglalkozik. Egyebek mellett fából vagy fémből készült mobil gyermekbiztonsági rácsokat gyárt, amelyek falra vagy ajtókeretre rögzíthetők, úgynevezett „merevítők” (a továbbiakban: a szóban forgó áru) segítségével. Ezt az árut kifejezetten a Baby Dan által gyártott gyermekbiztonsági rácsok szereléséhez tervezték, és a kérdést előterjesztő bíróság szerint nem használható más célra.

33

2010. június 29‑én a dán adóhatóságok ellenőrzést végeztek a Baby Dan helyiségeiben. Ennek alkalmával és a Baby Dan által az Unióba importált, szóban forgó áru tarifális besorolásának vizsgálata céljából ezen áruból néhány mintát küldtek a FORCE Technologynak, amely társaság műszaki vizsgálatokat végez a dán pénzügyi hatóságok megbízásából.

34

2010. augusztus 5‑én a FORCE Technology közölte vizsgálati eredményeit, és rámutatott, hogy a rendelkezésére bocsátott mintadarabokat csavarként kellene besorolni csavaranyaként vagy csavaros kampóként. A FORCE Technology következésképpen azt javasolta, hogy a szóban forgó árut a KN 7318 vámtarifaszáma alá sorolják be.

35

A Baby Dan a Force Technology megállapításaival szemben a Teknologisk Institut megállapításait hozta fel, amely intézet többek között vállalkozások megbízásából készít laboratóriumi vizsgálatokat és anyagvizsgálatokat. Ezen intézet szerint a szóban forgó árut a KN 8302 vámtarifaszáma alá kellene besorolni, amely alá a vasalások, veretek és hasonló áruk tartoznak.

36

2011. február 3‑i határozatával a dán pénzügyi hatóságok a szóban forgó árut a KN 7318 vámtarifaszáma alá sorolták be.

37

A Baby Dan ekkor keresetet nyújtott be e határozattal szemben a Landsskatteret (nemzeti adóügyi bizottság, Dánia) előtt, amely megállapította 2011. december 14‑i határozatában, hogy a szóban forgó árut a Baby Dan által gyártott gyermekbiztonsági rácsokkal azonos KN vámtarifaszáma alá kell besorolni, nevezetesen e nómenklatúra 7326 vámtarifaszáma alá.

38

A pénzügyminisztérium keresetet indított e határozat ellen a Retten i Horsens (horsensi bíróság, Dánia) előtt arra való hivatkozással, hogy a szóban forgó áru a KN 7318 vámtarifaszáma alá tartozik. E bíróság előtt a Baby Dan elsődlegesen a nemzeti adóügyi bizottság határozatának megerősítését kérte, másodlagosan pedig fenntartotta, hogy a szóban forgó árut a KN 8302 vámtarifaszáma alá kell besorolni. E társaság azt is előadta továbbá, hogy már nem érvényes a vitatott rendelet, amelynek alapján a dömpingellenes vámot kirótták.

39

A Retten i Horsens (horsensi bíróság) visszautalta az ügyet a Vestre Landsret (nyugati fellebbviteli bíróság, Dánia) elé, amely úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé: „A KN 7318 vámtarifaszám vagy a KN 8302 vámtarifaszám alá kell‑e besorolni a bemutatott különös jellemzőkkel rendelkező [szóban forgó árut]?”. A Bíróság 2015. június 11‑én meghozta a Baby Dan ítéletet (C‑272/14, nem tették közzé, EU:C:2015:388), amellyel megállapította, hogy a szóban forgó árut, amely gyermekbiztonsági rácsok falhoz vagy ajtókerethez való rögzítését teszi lehetővé, a KN 7318 vámtarifaszáma alá kell besorolni.

40

A Bíróság előtt az ezen ítélethez vezető ügyben benyújtott ügyiratokból kitűnik, hogy a szóban forgó árut olyan menetes fémcső alkotja, amelynek egyik végén kaucsukkal borított fémlemez található. A cső menetezése a másik végétől hozzávetőleg 2 cm‑es távolságra be van lapítva. A csövön található egy, az egyik oldalról 45 fokos szögben bemetszett speciális csavaranya, amely a csőről, mivel annak menetes része össze van lapítva, nem távolítható el.

41

A fémlemezből álló másik véget a falhoz vagy az ajtókerethez kell rögzíteni, míg a csavarmenet a gyermekbiztonsági rácsban található lyukba illeszkedik. A szóban forgó áru illeszkedik az ajtókerethez vagy a falhoz annak köszönhetően, hogy a menetes részen található anya megszorítható.

42

A 2015. június 11‑iBaby Dan ítéletet (C‑272/14, nem tették közzé, EU:C:2015:388) követően a pénzügyminisztérium kérelmére az alapügyet felfüggesztették a Bizottságnak a szóban forgó áru KN 73181900 vagy 73181590 vámtarifaszáma alá történő tarifális besorolására vonatkozó határozatának meghozataláig. A dán hatóságok kérelmére az e besorolásra vonatkozó kérdést a Vámkódex Bizottság előtt is előterjesztették, ahol a tagállamok többsége amellett foglalt állást, hogy a szóban forgó árut a KN 73181590 vámtarifaalszáma alá kell besorolni, mivel úgy ítélték meg, hogy ezen áru nem hasonlítható össze azokkal az árukkal, amelyek az egyes áruk Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolásáról szóló, 2014. június 12‑i 646/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2014. L 178., 2. o.) hatálya alá tartoznak, amely rendelet alkalmazásában ezen árukat a KN 73181900 vámtarifaalszáma alá sorolják be.

43

A Vestre Landsret (nyugati fellebbviteli bíróság) jelen ügyre vonatkozó előzetes döntéshozatalra utaló határozatában, amely az alapügyön belül a második előzetes döntéshozatal iránti kérelem, rámutat, hogy az ügy azon visszautalása során, amely a 2015. június 11‑iBaby Dan ítélethez (C‑272/14, nem tették közzé, EU:C:2015:388) vezetett, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdése kizárólag a KN 7318 és 8302 vámtarifaszámainak értelmezésére irányul, mivel úgy ítélte meg, hogy nincs szükség arra vonatkozó kérdést terjeszteni a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából, hogy a szóban forgó áru a gyermekbiztonsági rácsok részének vagy alkatrészének tekinthető‑e, és úgy vélte, maga is meg tudja válaszolni ezen utóbbi kérdést. A Bíróság tehát tévesen értette úgy, hogy a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a szóban forgó áru nem tekinthető az említett biztonsági rácsok részének vagy alkatrészének.

44

A Vestre Landsret (nyugati fellebbviteli bíróság) szerint az alapeljárás felei egyetértenek abban, hogy a 2015. június 11‑iBaby Dan ítélet (C‑272/14, nem tették közzé, EU:C:2015:388) nem zárja ki, hogy a szóban forgó árut a gyermekbiztonsági rácsok részeként sorolják be. E bíróság azt kívánja tudni, hogy objektív tulajdonságaik és jellemzőik alapján a szóban forgó árut a gyermekbiztonsági rács részének kell‑e tekinteni, és amennyiben igen, akkor a merevítőket a KN 94039010 vámtarifaalszáma vagy a KN 7326 és 4421 vámtarifaszáma alá kell‑e besorolni. Amennyiben a szóban forgó árut nem lehet a gyermekbiztonsági rács részének tekinteni, a Vestre Landsret (nyugati fellebbviteli bíróság) arra keres választ, hogy ezen árut a KN 73181590 vagy 73 18 19 00 vámtarifaalszáma alá kell‑e besorolni. Végül, amennyiben a szóban forgó árut a 73181590 vámtarifaalszám alá kell besorolni, e bíróságban felmerül, hogy a vitatott rendelet érvénytelen.

45

E körülmények között a Vestre Landsret (nyugati fellebbviteli bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

46

Első‑harmadik kérdésével, amelyeket együtt célszerű vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a KN‑t akként kell‑e értelmezni, hogy egy olyan áru, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely mobil gyermekbiztonsági rács falhoz vagy ajtókerethez való rögzítését teszi lehetővé, e rács részének tekintendő, és azt a KN 94039010 vámtarifaalszáma, 7326 vagy 4421 vámtarifaszáma vagy pedig e nómenklatúra 73181590 vagy 73181900 vámtarifaalszáma kell besorolni.

47

2015. június 11‑iBaby Dan ítéletében (C‑272/14, nem tették közzé, EU:C:2015:388, 29–40. pont) a Bíróság megállapította, hogy a szóban forgó áru objektív sajátosságai és jellemzői lehetővé teszik annak a KN 7318 vámtarifaszám alá történő besorolását mint „csavar, fejescsavar, csavaranya, állványcsavar […]és hasonló áru, mindezek vasból vagy acélból”.

48

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság felveti azt a kérdést, hogy a szóban forgó áru, a Bíróság ezen ítéletében adott válasza ellenére, nem minősülhet‑e ezen mobil gyermekbiztonsági rácsok „részeinek”, mivel kizárólag ezekhez gyártották őket, és e címen nem sorolhatók‑e be ugyanazon vámtarifaszám alá, mint amelyek alá e rácsok tartoznak, vagyis a KN 4421 vagy 7326 vámtarifaszáma, vagy e nómenklatúra 94039010 vámtarifaalszáma alá.

49

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a KN értelmezésére vonatkozó általános szabályok előírják, hogy az áruk besorolását a vámtarifaszámok megnevezései és az azokhoz kapcsolódó, az áruosztályokhoz, illetve az árucsoportokhoz tartozó megjegyzések alapján kell meghatározni, mivel az áruosztályok, árucsoportok és árualcsoportok címeit csak jelzésértékűeknek kell tekinteni (2015. június 11‑iBaby Dan ítélet, C‑272/14, nem tették közzé, EU:C:2015:388, 25. pont).

50

E tekintetben, a dán kormányhoz hasonlóan, a KN XV. áruosztály 2. magyarázó megjegyzésére kell utalni, amely áruosztályban található többek között e nómenklatúra „Vas‑ vagy acéláruk” című 73. árucsoportja, amely magában foglalja a 7318 vámtarifaszámot. E megjegyzésből következik egyrészt, hogy az ezen utóbbi vámtarifaszám alá tartozó áruk „általánosan használható részeknek” minősülnek, másrészt hogy a KN 73. árucsoportjában az „alkatrészekre” vonatkozó részekre vonatkozó megjegyzések nem vonatkoznak az említett megjegyzés értelmében vett „általánosan használható részekre”. Az általánosan használható „részek” és „általánosan használható részek”fogalmai tehát kizárják egymást.

51

Márpedig a Bíróság megállapította 2015. június 11‑iBaby Dan ítéletben (C‑272/14, nem tették közzé, EU:C:2015:388, 37. pont), hogy tekintettel a vitathatatlanul a KN 7318 vámtarifaszám alá tartozó árukkal fennálló nyilvánvaló vizuális hasonlóságra, valamint objektív sajátosságai és jellemzőire, a szóban forgó áru besorolható a KN e vámtarifaszáma alá.

52

Meg kell jegyezni, hogy önmagában ezen, a KN 7318 vámtarifaszáma alá történő besorolása folytán az említett áru a KN XV. áruosztálya 2. megjegyzése a) pontja szerinti „általánosan használható résznek” minősül.

53

Ebből az következik, hogy a szóban forgó árunak a KN 7318 vámtarifaszáma alá történő besorolása e 2. megjegyzés a) pontja értelmében kizárja ezen árunak valamely más áru, a jelen esetben gyermekbiztonsági rács „részeként” történő besorolását (lásd analógia útján: 2013. december 12‑iHARK ítélet, C‑450/12, EU:C:2013:824, 40. pont).

54

E megállapítást megerősíti egyrészt a KN XX. áruosztálya 1. megjegyzésének d) pontja, amely áruosztályban található többek között e nómenklatúra 94. árucsoportja. E megjegyzés pontosítja, hogy nem osztályozhatók ebben az árucsoportba a KN XV. áruosztályához tartozó megjegyzés 2. pontjában meghatározott „általánosan használható részek”, ami kizárja a szóban forgó árunak a KN 9403 vámtarifaszáma alá történő besorolását.

55

Másrészt a jelen ítélet 53. pontjában foglalt megállapítást megerősíti továbbá a HR XV. áruosztályra vonatkozó magyarázó megjegyzése, amely áruosztály tartalmazza többek között a 73. árucsoportot. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a HR magyarázó megjegyzései, bár nem kötelező jellegűek, a Közös Vámtarifa egységes alkalmazásának biztosítását szolgáló lényeges eszközöknek minősülnek, és mint ilyenek, hasznos segítséget nyújtanak annak értelmezéséhez (lásd ebben az értelemben: 2015. június 11‑iBaby Dan ítélet, C‑272/14, nem tették közzé, EU:C:2015:388, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig a HR XV. áruosztályra vonatkozó magyarázó megjegyzése „Az áruk részei” címet viselő C) címe alatt ez áll: „az általánosan használható részeket, […] amelyek külön (önállóan) kerülnek behozatalra, nem lehet az áru alkatrészének tekinteni, hanem ebbe az áruosztályba a saját vtsz.‑a alá kell osztályozni”.

56

Következésképpen a szóban forgó áru nem tekinthető a mobil gyermekbiztonsági rács KN értelmében vett részének, ennélfogva nem sorolható sem a KN 4421 vagy 7326 vámtarifaszám alá, sem e nónemklatúra 94039010 vámtarifaalszáma alá.

57

Ilyen körülmények között meg kell vizsgálni, amint arra a kérdést előterjesztő bíróság választ keres harmadik kérdésével, hogy a szóban forgó árut a KN 73181590 vagy 73181900 vámtarifaalszáma alá kell‑e sorolni.

58

E tekintetben, a KN I. része I. címének A részében kimondott KN értelmezésére vonatkozó 6. általános szabállyal összhangban meg kell állapítani, hogy a KN 7318 vámtarifaszáma vámtarifaalszámainak szövegéből az következik, hogy a KN 731815 10–7318 15 90 vámtarifaalszámainak egyike alá kell sorolni azokat az árukat, amelyek a csavarok vagy fejescsavarok sajátosságaival és jellemzőivel rendelkeznek, esetlegesen csavaranyával vagy alátéttel vannak ellátva, és nem minősülnek állványcsavarnak vagy más facsavarnak, sem csavaros kampónak, gyűrűs csavarnak vagy önfúró‑, önmetsző‑ és menetnyomó csavaros kampónak.

59

Ezenkívül a HR 7318 vámtarifaszámra vonatkozó megjegyzése pontosítja, hogy a fejescsavart és anyát (beleértve a csavarvéget is), az ászokcsavart és más csavart fémekhez csavarmenettel vagy csavarmenet nélkül, a facsavart és állványcsavart, csavarmenettel (kész állapotban) az áruk összeszerelésére vagy megerősítésére használják. Az ezekkel összeszerelt vagy megerősített árut károsodás nélkül szét lehet szerelni.

60

Márpedig a 2015. június 11‑iBaby Dan ítéletből (C‑272/14, nem tették közzé, EU:C:2015:388, 30., 31., 34., 35. és 37. pont) az következik, hogy a szóban forgó áru a KN 7318 vámtarifaszám alá tartozó csavarok és fejescsavarok sajátosságaival és jellemzőivel rendelkezik, amennyiben egy menetes fémcsőből áll, amelynek fejénél csavaranya található, másrészt lehetővé teszi két vagy több darab egymáshoz való szerelését vagy erősítését, miáltal lehetőség van azok utólagos szétválasztására anélkül, hogy károsodnának.

61

Tekintettel arra, hogy a szóban forgó áru olyan csavar vagy fejescsavar, amely nem minősülhet sem „állványcsavarnak vagy más facsavarnak”, sem „csavaros kampónak, gyűrűs csavarnak” vagy „önfúró‑, önmetsző‑ és menetnyomó csavaros kampónak”, az említett árut a KN 731815 vámtarifaszám vámtarifaalszámainak valamelyike alá kell besorolni. Mivel a szóban forgó áru nem „hasított vagy keresztben hornyolt fejjel” vagy „hatszögletű” fejjel rendelkezik, és nem „belső hatlapfejű”, ezen árut a KN „más” címet viselő 73181590 vámtarifaalszáma alá kell besorolni.

62

A fenti megfontolások fényében az előterjesztett első három kérdésre azt a választ kell adni, hogy a KN‑t akként kell értelmezni, hogy egy olyan áru, mint amilyen az alapügyben szerepel, amely mobil gyermekbiztonsági rács falhoz vagy ajtókerethez való rögzítését teszi lehetővé, nem tekinthető e rács részének, és azt a KN 73181590 vámtarifaalszáma alá kell besorolni.

63

Tekintettel a szóban forgó áru tarifális besorolására vonatkozó kérdésekre adott válaszra, a vitatott rendelet érvényességére vonatkozó kérdésre válaszolni kell.

64

E kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a vitatott rendelet jogellenes‑e annál az oknál fogva, hogy a Tanács és a Bizottság – a WTO egyes jelentései alapján – olyan módszert alkalmazott, amely a közösségi gazdasági ágazat meghatározását attól tette függővé, hogy az uniós gyártó részt akar‑e venni a mintában és az ellenőrzésben, amely az iparban egy olyan önkiválasztási eljárást indított el, amely a vizsgálat és az eredmény jelentős torzulásának kockázatát idézte elő.

65

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy e bíróság a vitatott rendelet érvényességével kapcsolatban tesz fel kérdést mind a vitarendezési testület által értelmezett dömpingellenes megállapodásra, mind az alaprendeletre tekintettel.

66

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a WTO‑megállapodások, jellegükre és szerkezetükre tekintettel, főszabály szerint nem szerepelnek azon jogi normák között, amelyek tekintetében a Bíróság felülvizsgálhatja az uniós intézmények jogi aktusainak jogszerűségét (2015. július 16‑iBizottság kontra Rusal Armenal ítélet, C‑21/14 P, EU:C:2015:494, 38. pont; 2016. február 4‑iC & J Clark International és Puma ítélet, C‑659/13 és C‑34/14, EU:C:2016:74, 85. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67

Mindazonáltal két kivételes helyzetben, amelyek az uniós jogalkotó azon szándékából erednek, hogy ő maga korlátozza a WTO‑szabályok alkalmazására vonatkozó saját mozgásterét, a Bíróság elismerte, hogy az uniós bíróságra hárul adott esetben valamely uniós jogi aktus, illetve a végrehajtása céljából hozott aktusok jogszerűségének a WTO‑megállapodásokra tekintettel történő felülvizsgálata. Az első eset az, amikor az Unió az e megállapodásokban vállalt meghatározott kötelezettséget kíván végrehajtani, a második pedig az, amikor az uniós jogi aktus kifejezetten e megállapodások meghatározott rendelkezéseire utal (2015. július 16‑iBizottság kontra Rusal Armenal ítélet, C‑21/14 P, EU:C:2015:494, 40. és 41. pont; 2016. február 4‑iC & J Clark International és Puma ítélet, C‑659/13 és C‑34/14, EU:C:2016:74, 87. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68

A jelen ügyben hangsúlyozni kell, hogy a jelen ügy ezen két eset egyike alá sem tartozik.

69

Ugyanis, először is emlékeztetni kell arra, hogy tekintettel a WTO‑t felhatalmazó rendelet rendelkezéseire, különösen annak 1. cikkére, valamint a VRT ajánlásaira, a Tanács elfogadta a 924/2012 végrehajtási rendeletet, amely, miközben megerősítette a kezdeti vizsgálat során megállapítást nyert, kárt okozó dömping fennállását, e rendelet hatálybalépésétől kezdve módosított bizonyos dömpingellenes vámokat.

70

Egyébiránt a 2016/278 végrehajtási rendelet (13) preambulumbekezdéséből, amely rendeletet a vitarendezési testület 2016. február 12‑i jelentését követően fogadtak el, kitűnik, hogy a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 2015/476 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban helyénvaló hatályon kívül helyezni a 924/2012 végrehajtási rendelettel módosított vitatott rendelettel kivetett dömpingellenes vámokat. A 2016/278 végrehajtási rendelet 2. cikke szerint e dömpingellenes vámok hatályon kívül helyezése e rendelet –3. cikkben meghatározott – hatálybalépésének napján lép érvénybe, és nem szolgál alapul az említett nap előtt beszedett vámok visszatérítésére.

71

Tehát, mivel a vitatott rendeletet követő végrehajtási rendeletek, azaz a 924/2012 és a 2016/278 végrehajtási rendelet fényében az Unió kizárta a vitatott rendelet címén fizetett dömpingellenes vámok visszatérítését, meg kell állapítani, hogy az Uniónak egyáltalán nem állt szándékában, hogy a WTO keretében vállalt különleges kötelezettséget teljesítsen (lásd analógia útján: 2007. szeptember 27‑iIkea Wholesale ítélet, C‑351/04, EU:C:2007:547, 35. pont).

72

Másodszor, jóllehet az alaprendelet (5) preambulumbekezdése azt mondja ki, hogy a dömpingellenes megállapodás szabályait az uniós jogba „a lehető legteljesebb mértékben” be kell építeni, ezt a kifejezést úgy kell érteni, hogy még ha az uniós jogalkotó figyelembe kívánta is venni a dömpingellenes megállapodás szabályait az alaprendelet elfogadása során, ugyanakkor nem fejezte ki arra vonatkozó szándékát, hogy e szabályok mindegyikét átvezesse az említett rendeletbe (2015. július 16‑iBizottság kontra Rusal Armenal ítélet, C‑21/14 P, EU:C:2015:494, 52. pont; 2016. február 4‑iC & J Clark International és Puma ítélet, C‑659/13 és C‑34/14, EU:C:2016:74, 90. pont).

73

Márpedig meg kell állapítani, hogy sem az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése, sem 4. cikkének (1) bekezdése, amely rendelkezésekre a kérdést előterjesztő bíróság kérdései vonatkoznak, nem utal a dömpingellenes megállapodás egyetlen konkrét rendelkezésére sem.

74

Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerint a „közösségi gazdasági ágazat” kifejezést úgy kell értelmezni, mint amely a hasonló termék közösségi termelőire mint egészre, illetve közülük azokra vonatkozik, amelyeknek a szóban forgó össztermelése ezen termékek teljes közösségi termelésének az alaprendelet 5. cikke (4) bekezdésében meghatározott jelentős részét alkotja. Ami ezen alternatíva második ágát illeti, noha mind a dömpingellenes megállapodásban, mind pedig az alaprendeletben a nemzeti vagy a közösségi termelés teljes termelése „jelentős hányadának” fogalma a döntő tényező, hangsúlyozni kell, hogy a dömpingellenes megállapodás 4.1. cikkével ellentétben az említett rendelet közösségi gazdasági ágazat fogalommeghatározására vonatkozó 4. cikkének (1) bekezdése a hasonló termékek teljes közösségi termelése „jelentős hányadának” fogalmát az ugyanezen rendelet 5. cikkének (4) bekezdésére hivatkozással pontosítja. E hivatkozás további alkotóelemnek minősül a dömpingellenes megállapodás 4.1. cikkében szereplő fogalommeghatározáshoz viszonyítva (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 8‑iPhilips Lighting Poland és Philips Lighting kontra Tanács ítélet, C‑511/13 P, EU:C:2015:553, 63–65. pont).

75

Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a VRT által értelmezett dömpingellenes megállapodásra nem lehet hivatkozni a vitatott rendelet jogszerűségének vitatása céljából.

76

A Baby Dan lényegében arra hivatkozik, hogy a Bizottság által annak meghatározására alkalmazott módszer, hogy az uniós gazdasági ágazatot érte‑e kár, sérti az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdését, e rendelet 3. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezve, mivel a Bizottság kizárólag azon gyártók adataiból indult ki, akik teljes mértékben együttműködtek, és akik valamennyien elfogadták a kár terjedelmének meghatározására irányuló mintavételben való részvételt, és ahhoz hozzájárultak. Az ilyen módszer magában hordoz egy önkiválasztási eljárást a gazdasági ágazatban, következésképpen jelentős kockázattal jár a vizsgálat és eredménye torzulása tekintetében.

77

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerint a kármegállapításnak egyértelmű bizonyítékokon és tárgyilagos vizsgálaton kell alapulnia, egyrészt a dömpingelt behozatal mennyiségét és a dömpingelt behozatalnak a Közösség piacán lévő hasonló termékek árára gyakorolt hatását, másrészt pedig az ilyen behozatalnak a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatását illetően.

78

Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése a „közösségi gazdasági ágazat” fogalmát úgy határozza meg, mint amely a „hasonló termékek közösségi termelőinek összességére”, illetve „[e termelők] közül[…] azokra vonatkozik, akiknek együttes termelése az érintett termék teljes közösségi termelésének az 5. cikk (4) bekezdésének meghatározása szerinti jelentős hányadát teszi ki”. Ezen utóbbi rendelkezés kimondja ugyanakkor, hogy nem lehet vizsgálatot indítani, ha a panaszt kifejezetten támogató közösségi gyártók részesedése a közösségi gazdasági ágazat által termelt hasonló termék össztermeléséből kevesebb mint 25%.

79

E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy a 25%‑os küszöb „a közösségi ipar által termelt hasonló termék össztermelésére” utal, és a panaszt támogató közösségi gyártóknak ezen össztermelésben fennálló arányára vonatkozik. Csak a 25%‑os küszöb bír tehát jelentőséggel annak meghatározásakor, hogy az említett gyártók a közösségi gazdasági ágazat által termelt hasonló termék teljes termelésének az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerinti „jelentős hányadát” teszik‑e ki (2015. szeptember 8‑iPhilips Lighting Poland és Philips Lighting kontra Tanács ítélet, C‑511/13 P, EU:C:2015:553, 68. pont).

80

Az említett küszöbre hivatkozva az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése annak pontosítására szorítkozik tehát, hogy a panaszt támogató közösségi gyártóknak a hasonló termékek teljes közösségi termelésének 25%‑át nem elérő együttes termelése mindenesetre nem tekinthető olyannak, mint amely megfelelőképpen reprezentálja a közösségi termelést. Abban az esetben, ha az említett közösségi gyártók együttes termelése meghaladja az említett küszöböt, dömpingellenes vám szabható ki vagy tartható fenn, ha az érintett uniós intézmények az ügyre vonatkozó összes releváns tényt figyelembe véve arra a megállapításra jutnak, hogy a dömping tárgyát képező termékek behozatalából eredő kár a hasonló termékek teljes közösségi termelésének jelentős hányadát érinti (2015. szeptember 8‑iPhilips Lighting Poland és Philips Lighting kontra Tanács ítélet, C‑511/13 P, EU:C:2015:553, 69. és 70. pont).

81

Következésképpen a közösségi gazdasági ágazat alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerinti meghatározása korlátozható kizárólag azokra a közösségi gyártókra, akik a dömpingellenes vizsgálat alapját képező panaszt támogatták.

82

A jelen ügyben először is nem vitatott, hogy az uniós gyártóknak a dömpingellenes eljárás megnyitásakor a Bizottság által tekintetbe vett termelése az érintett árutermelés 27%‑át reprezentálta, vagyis meghaladta az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdésében előírt 25%‑os küszöböt, e rendelet 5. cikke (4) bekezdésével összefüggésben értelmezve.

83

Másodszor nem adható hely a Baby Dan által előterjesztett panasznak, amellyel lényegében a dömpingellenes vizsgálat objektivitásának hiányát rója fel, amely véleménye szerint abból ered, hogy a Bizottság kizárólag az azon közösségi gyártók által szolgáltatott információkat vette figyelembe, akik támogatták a panaszt és teljes mértékben együttműködtek a vizsgálat során, tehát fűződött bizonyos érdekük a dömpingellenes vám kivetéséhez. Amennyiben ugyanis a közösségi gazdasági ágazat meghatározása korlátozható kizárólag azokra a közösségi gyártókra, akik támogatták a dömpingellenes eljárás alapját képező panaszt, önmagában ez a körülmény nem tűnik alkalmasnak a vitatott rendelet elfogadása során követett módszer vitatására az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében.

84

Harmadszor a közösségi ipar kizárólag azon közösségi gyártókra való korlátozása, akik támogatták a dömpingellenes vizsgálat alapját képező panaszt, önmagában és az e gyártók reprezentatív jellegét megkérdőjelező bármely más tényező hiányában nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a közösségi iparnak okozott kár vitatott rendeletben foglalt meghatározása nem pozitív bizonyítékokon alapul, és nem tartalmaz az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett objektív vizsgálatot (lásd analógia útján: 2016. február 4‑iC & J Clark International és Puma ítélet, C‑659/13 és C‑34/14, EU:C:2016:74, 157. pont).

85

Ilyen körülmények között az alapjogvita keretében annak alátámasztásául előterjesztett érveknek, hogy a vitatott rendelet sérti az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdését, e rendelet 3. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezve, nem adható hely.

86

A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy annak vizsgálata nem állapított meg egyetlen olyan körülményt sem, amely befolyásolja a vitatott rendelet érvényességét.

87

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott: