–

az Inter‑Environnement Bruxelles ASBL, a Groupe d’animation du quartier européen de la ville de Bruxelles ASBL, l’Association du quartier Léopold ASBL, Brusselse Raad voor het Leefmilieu ASBL valamint P. Picard és D. Weytsman képviseletében J. Sambon avocat,

–

a belga kormány képviseletében M. Jacobs, L. Van den Broeck és J. Van Holm, meghatalmazotti minőségben, segítőik: P. Coenraets és L. Thommès avocats,

–

a cseh kormány képviseletében M. Smolek, J. Vláčil és L. Dvořáková, meghatalmazotti minőségben,

–

a dán kormány képviseletében J. Nymann‑Lindegren, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében F. Thiran és C. Zadra, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27‑i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 197., 30. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 157. o.; a továbbiakban: SKV‑irányelv) 2. cikke a) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a „Coordination Bruxelles‑Europe” keretében tömörülő Inter‑Environnement Bruxelles ASBL, Groupe d’animation du quartier européen de la ville de Bruxelles ASBL, Association du quartier Léopold ASBL, Brusselse Raad voor het Leefmilieu ASBL, továbbá Pierre Picard és David Weytsman, valamint a Région de Bruxelles‑Capitale (Brüsszel főváros régió; Belgium) között az e régió kormányának a rue de la Loi és környéke területén az övezetek szerinti regionális településrendezési szabályozásnak, valamint a településfejlesztési igazolás és engedély iránti kérelem dokumentációja tartalmának a jóváhagyásáról szóló, 2013. december 12‑i rendelete (Moniteur belge, 2014. január 30., 8390. o.; a továbbiakban: megtámadott rendelet) érvényességének tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az SKV‑irányelv (4) preambulumbekezdése értelmében:

„A környezeti vizsgálat fontos eszköz a környezeti szempontok beillesztésére olyan tervek és programok előkészítésébe és elfogadásába, amelyeknek valószínűleg jelentős hatása lehet a tagállamokban a környezetre, mivel biztosítja, hogy e tervek és programok megvalósításának ilyen hatásait előkészítésük során és elfogadásukat megelőzően számításba vegyék.”

4

Ezen irányelvnek a „Célok” címet viselő 1. cikke előírja:

„Ennek az irányelvnek a célja, hogy a környezet magas szintű védelmét biztosítsa, és hogy hozzájáruljon a környezeti szempontok beillesztéséhez a tervek és programok kidolgozásába és elfogadásába a fenntartható fejlődés elősegítése érdekében, annak biztosításával, hogy ennek az irányelvnek megfelelően környezeti vizsgálatot végezzenek egyes, a környezetre valószínűleg jelentős hatással járó tervek és programok vonatkozásában.”

5

Az említett irányelv 2. cikkének szövege a következő:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]”

6

Az SKV‑irányelv „Hatály” címet viselő 3. cikke értelmében:

„(1)   A 4–9. cikknek megfelelő környezeti vizsgálatot kell végezni azokkal a 2–4. cikkben említett tervekkel és programokkal kapcsolatban, amelyeknek valószínűleg jelentős környezeti hatásuk lesz.

(2)   A (3) bekezdésre is figyelemmel környezeti vizsgálatot végeznek valamennyi olyan tervvel és programmal kapcsolatban:

[…]”.

7

Az SKV‑irányelv „Környezeti jelentés” címet viselő 5. cikkének (3) bekezdése pontosítja:

„A tervek és programok környezeti hatására vonatkozó, a döntéshozatal más szintjeiről, illetve egyéb közösségi jogszabályok révén rendelkezésre álló, vonatkozó információk felhasználhatók az I. mellékletben említett információk biztosításához.”

8

Az említett irányelv „Konzultációk” címet viselő 6. cikke ekként rendelkezik:

„(1)   A terv‑ vagy programtervezetet és az 5. cikknek megfelelően elkészített környezeti jelentést az e cikk (3) bekezdésében említett hatóságok, illetve a nyilvánosság rendelkezésére bocsátják.

(2)   A (3) bekezdésben említett hatóságok és a (4) bekezdésben említett nyilvánosság részére korai és hathatós lehetőséget biztosítanak arra, hogy megfelelő határidőn belül kifejthessék véleményüket a terv‑ vagy programtervezetet és az ahhoz mellékelt környezeti jelentést illetően, azt megelőzően, hogy a tervet vagy programot elfogadnák, illetve jogalkotási eljárásra terjesztenék be.

(3)   A tagállamok azokat a hatóságokat jelölik ki konzultációra, amelyeket konkrét környezeti felelősségük folytán a tervek és programok megvalósításának környezeti hatásai valószínűleg érintenek.

(4)   A tagállamok határozzák meg, hogy mit értenek a (2) bekezdés szerinti nyilvánosság fogalma alatt, beleértve azt a nyilvánosságot, amely az ennek az irányelvnek a hatálya alá tartozó döntéshozatalban érintett, vagy feltehetőleg érintve lesz, illetve érdekelt, továbbá az illetékes nem kormányzati szervezeteket, például a környezetvédelmet elősegítő és egyéb érdekelt szervezeteket.

(5)   A hatóságok és a nyilvánosság tájékoztatásával és a velük történő konzultációval kapcsolatos részletes teendőket a tagállamok határozzák meg.”

9

Az SKV‑irányelv „Az egyéb közösségi jogszabályokkal való kapcsolat” címet viselő 11. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„Az ennek az irányelvnek az alapján végzett környezeti vizsgálat nem sérti a [2011/92] irányelv, illetve az egyéb közösségi jogszabályok követelményeit.”

10

A 2011/92 irányelv (a továbbiakban: KHV‑irányelv) 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok határozzák meg, hogy az ezen irányelv II. mellékletében felsorolt projekteket alá kell‑e vetni az említett irányelv 5–10. cikkének megfelelő vizsgálatnak. Az e melléklet „Infrastrukturális projektek” címet viselő 10. címébe tartozó projektek között szerepelnek a b) pontban a „városfejlesztési projektek, ideértve a bevásárlóközpontok építését és parkolóhelyek létesítését”.

11

Amint az a 2004. április 9‑i Code bruxellois de l’aménagement du territoire (a területrendezésről szóló brüsszeli törvénykönyv; Moniteur belge, 2004. május 26., 40738. o., a továbbiakban: CoBAT) 1. cikkének második bekezdéséből kitűnik, a törvénykönyv célja többek között az SKV‑irányelvnek a belga jogba való átültetése.

12

A CoBAT különbséget tesz egyrészről a területfejlesztési és ‑rendezési eszközök, másrészről pedig a városrendezési eszközök között. Az előbbiek e törvénykönyv „Tervezés” címet viselő II. címébe tartoznak, míg az utóbbiak az említett törvénykönyvnek „A településrendezési szabályozások” címet viselő III. címében szerepelnek.

13

A területfejlesztési és ‑rendezési eszközöket illetően a CoBAT 13. cikke ekként rendelkezik:

„Brüsszel főváros régió fejlesztését és területének rendezését a következő tervek határozzák meg:

1.   regionális fejlesztési terv;

2.   területhasznosításra vonatkozó regionális terv;

3.   települési fejlesztési tervek;

4.   területhasznosításra vonatkozó egyedi terv. […]”

14

A városrendezési eszközöket illetően e törvénykönyv 87. cikke pontosítja:

„Brüsszel főváros régió városrendezését a következő szabályozások határozzák meg:

1.   a városrendezési regionális szabályozások;

2.   a városrendezési települési szabályozások.”

15

A tervek kidolgozására irányuló, a CoBAT 13. cikkében említett eljárás magában foglalja a környezeti jelentés elkészítését, amint az e törvénykönyv 18. cikkének (1) bekezdéséből, 25. cikkének (1) bekezdéséből, 33. cikkének első bekezdéséből és 43. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik.

16

Ezzel szemben a szabályozások kidolgozására irányuló, a CoBAT 87. cikkében említett eljárást leíró, az e törvénykönyv 88. és azt követő cikkei nem írnak elő a környezeti értékelésre vonatkozó hasonló eljárást az említett szabályozások tekintetében.

17

Az említett törvénykönyv 88. cikke ekként rendelkezik:

„A kormány a többek között az alábbiak biztosítását célzó rendelkezéseket tartalmazó regionális városrendezési szabályozást vagy szabályozásokat írhat elő:

E szabályozások vonatkozhatnak többek között a felszíni és a felszín alatti építményekre és létesítményekre, a jelzésekre, a reklám‑ és hirdetőfelületekre, az antennákra, a csatornákra, a kerítésekre, a tárolólétesítményekre, a beépítetlen területekre, az ültetvényekre, a domborzati viszonyok módosításaira, valamint a közutakon kívül a gépjárműforgalomra szánt területek és parkolóhelyek kezelésére.

E városrendezési szabályozások nem térhetnek el a közutakkal kapcsolatban meghatározott előírásoktól.

E szabályozásokat a régió teljes területén, illetve e területnek a szabályozásokban meghatározott határain belüli valamely részén kell alkalmazni.”

18

2008. április 24‑én Brüsszel főváros régió kormánya jogerősen jóváhagyott egy, a Brüsszel város európai negyedére (a továbbiakban: európai negyed) vonatkozó általános tervet, hogy abból egy, a nemzetközi foglalkoztatási központot, a lakhatási központot, valamint a mindenki számára hozzáférhető kulturális és szabadidős központot elegyítő, sűrűn lakott és vegyes környéket alakítsanak ki.

19

2010. december 16‑án a kormány elfogadta a „Projet urbain Loi”‑val („Loi településfejlesztés”) kapcsolatos, szabályozási erővel nem rendelkező útmutatótervet képező iránymutatásokat, valamint az európai negyeden belül a rue de la Loi‑ra és környékére vonatkozó, a városkép meghatározásáról szóló tervnek egy, a – Brüsszel város önkormányzatának képviselőtestülete által jóváhagyandó – területhasznosításra vonatkozó egyedi terv általi végrehajtásával kapcsolatos rendeletet.

20

2011. december 15‑én Brüsszel főváros régió kormánya jóváhagyta az előző pontban említett területre vonatkozó, övezetek szerinti regionális városrendezési szabályozás első tervezetét. Egy 2012. március 19. és április 18. között végzett közvélemény‑kutatás keretében többek között a Coordination Bruxelles‑Europe panaszokat és észrevételeket fogalmazott meg, amelyek – egyéb kifogások mellett – a környezeti hatásvizsgálat hiányára mutattak rá. 2012. július 19‑én ez a kormány az övezetek szerinti regionális városrendezési szabályozás első tervezetére vonatkozó hatásvizsgálat megkezdése céljából közleményt fogadott el.

21

E hatásvizsgálatot követően 2013. február 28‑án az említett kormány jóváhagyta az övezetek szerinti regionális városrendezési szabályozás második tervezetét, amely szintén konzultáció tárgyát képezte, amely konzultáció a többek között a Coordination Bruxelles‑Europe által megfogalmazott panaszokat és észrevételeket eredményezte.

22

2013. december 12‑én a megtámadott rendelettel Brüsszel főváros régió kormánya jóváhagyta a szóban forgó, övezetek szerinti regionális városrendezési szabályozást.

23

2014. március 31‑i keresetlevelükben az alapeljárás felperesei az e rendelet megsemmisítése iránti keresettel fordultak a Conseil d’État‑hoz (államtanács, Belgium). Többek között azt rótták fel az említett kormánynak, hogy az SKV‑irányelvnek megfelelő környezeti vizsgálat elvégzésének elmulasztásával megsértette az ezen irányelvben előírt eljárásokat. Közelebbről: a hatásvizsgálat nem felel meg az említett irányelvben megkövetelt követelményeknek.

24

Keresetükben az alapeljárás felperesei lényegében előadják, hogy a belga jog különbséget tesz a területrendezés körébe és a városrendezés körébe tartozó intézkedések között azáltal, hogy csak az előbbiek tekintetében írja elő környezeti hatásvizsgálat elvégzését. Márpedig az SKV‑irányelvben „tervek és programok” szerepelnek, ilyen különbségtétel nélkül.

25

Ellenkérelmében Brüsszel főváros régió kormánya azzal érvel, hogy a megtámadott rendelet ezen irányelv értelmében nem minősül sem tervnek, sem programnak, valamint hogy következésképpen az irányelvben szereplő eljárási kötelezettségek egy ilyen rendelet elfogadása során nem alkalmazandók.

26

A kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy az elé terjesztett kereset esetleges megalapozottsága attól függ, hogy az említett rendelet az SKV‑irányelv értelmében vett „tervek és programok” fogalmába tartozik‑e.

27

E körülmények között a Conseil d’État (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a[z SKV‑irányelv] 2. cikkének a) pontját, hogy a »tervek és programok« fogalma kiterjed egy regionális hatóság által elfogadott olyan településrendezési szabályozásra, amely:

28

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés ugyan kizárólag az SKV‑irányelv 2. cikkére hivatkozik – amint azzal a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárás több résztvevője érvel –, az előzetes döntéshozatal iránti kérelem ugyanannyira irányul annak meghatározására, hogy egy, az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló, övezetek szerinti regionális városrendezési szabályozás az e rendelkezés értelmében vett „tervek és programok” fogalmába tartozik‑e, mint arra, hogy egy ilyen rendelet az ezen irányelv 3. cikke értelmében vett környezeti hatásvizsgálatnak alávetendő rendeletek körébe tartozik‑e.

29

Márpedig az a körülmény, hogy hogy valamely nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét formálisan az uniós jog bizonyos rendelkezéseire hivatkozva fogalmazta meg, nem akadálya annak, hogy a Bíróság megadja e bíróság számára az értelmezés minden olyan elemét, amely hasznos lehet az utóbbi előtt lévő ügy megítéléséhez, akár hivatkozott ezekre a kérdéseinek megfogalmazásában, akár nem. E tekintetben a Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utalás indokolása alapján meghatároznia az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a per tárgyára figyelemmel szükséges (2017. június 22‑iE.ON Biofor Sverige ítélet, C‑549/15, EU:C:2017:490, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

E tekintetben az SKV‑irányelv 3. cikkéből következik, hogy ezt a rendelkezést akként kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben említett tervvel vagy programmal kapcsolatban a környezeti vizsgálat lefolytatásának kötelezettségét attól teszi függővé, hogy a tervnek vagy programnak valószínűleg jelentős környezeti hatása lesz.

31

A kérdést előterjesztő bíróság kérdését tehát úgy kell érteni, hogy az lényegében arra irányul, hogy az SKV‑irányelv 2. cikkének a) pontját és 3. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy ingatlanprojektek megvalósítása tekintetében bizonyos előírásokat tartalmazó, az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló, övezetek szerinti regionális városrendezési szabályozás az ezen irányelv értelmében vett, valószínűleg jelentős környezeti hatással járó „tervek és programok” fogalmába tartozik, és következésképpen azzal kapcsolatban környezeti hatásvizsgálatot kell végezni.

32

Elöljáróban mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy – amint az SKV‑irányelv (4) preambulumbekezdéséből kitűnik – a környezeti vizsgálat fontos eszköz a környezeti szempontok beillesztésére bizonyos tervek és programok előkészítésébe és elfogadásába.

33

Ezután – 1. cikke értelmében – ezen irányelv célja, hogy a környezet magas szintű védelmét biztosítsa, és hogy hozzájáruljon a környezeti szempontok beillesztéséhez a tervek és programok kidolgozásába és elfogadásába a fenntartható fejlődés elősegítése érdekében, annak biztosításával, hogy ennek az irányelvnek megfelelően, környezeti vizsgálatot végezzenek egyes, a környezetre valószínűleg jelentős hatással járó tervek és programok vonatkozásában (2016. december 21‑iAssociazione Italia Nostra Onlus ítélet, C‑444/15, EU:C:2016:978, 47. pont).

34

Végezetül – ugyanezen irányelv céljára, vagyis a környezet magas szintű védelmének biztosítására tekintettel – az ezen irányelv hatályát körülhatároló rendelkezéseket, és különösen az irányelv hatálya alá tartozó aktusok meghatározását tartalmazóakat, kiterjesztően kell értelmezni (2016. október 27‑iD’Oultremont és társai ítélet, C‑290/15, EU:C:2016:816, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35

A fenti megfontolások tükrében kell válaszolni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre.

36

Az SKV‑irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében az ott említettek közül azok minősülnek „terveknek és programoknak”, amelyek két kumulatív feltételnek megfelelnek, azaz egyrészről amelyeket valamely nemzeti, regionális vagy helyi szintű hatóságnak kell kidolgoznia, illetve elfogadnia, illetve amelyeket valamely hatóság dolgoz ki parlamenti vagy kormány általi jogalkotási eljárás útján történő elfogadásra, valamint másrészről amelyeket törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések írnak elő.

37

A Bíróság ezt a rendelkezést akként értelmezte, hogy az SKV‑irányelv értelmében és alkalmazásában „előírtnak” kell tekinteni, és ebből következően az irányelvben előírt feltételek mellett környezeti hatásvizsgálatnak kell alávetni azokat a terveket és programokat, amelyek elfogadását olyan nemzeti törvényi vagy rendeleti rendelkezések rendezik, amelyek meghatározzák az elfogadásukra hatáskörrel rendelkező hatóságokat, valamint kidolgozási eljárásukat (2012. március 22‑iInter‑Environnement Bruxelles és társai ítélet, C‑567/10, EU:C:2012:159, 31. pont).

38

Azon terveknek és programoknak az SKV‑irányelv hatálya alóli kizárása ugyanis, amelyek elfogadása nem ölt kötelező jelleget, sértené az említett irányelv hatékony érvényesülését, annak céljára tekintettel, amely célkitűzés a környezet magas szintű védelmének biztosítására irányul (lásd ebben az értelemben: 2012. március 22‑iInter‑Environnement Bruxelles és társai ítélet, C‑567/10, EU:C:2012:159, 28. és 30. pont).

39

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által tett megállapításokból következik, hogy a megtámadott rendeletet regionális hatóság fogadta el a CoBAT 88. és azt követő cikkei alapján.

40

Ebből következik, hogy teljesülnek a jelen ítélet 36. pontjában felsorolt feltételek.

41

Meg kell állapítani, hogy az SKV‑irányelv 3. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében szisztematikus környezeti vizsgálatot végeznek az olyan tervekkel és programokkal kapcsolatban, amelyeket egyrészt egyes ágazatok esetében dolgoznak ki, és másrészt, amelyek meghatározzák a KHV‑irányelv I. és II. mellékletében felsorolt projektek jövőbeli engedélyének kereteit (lásd ebben az értelemben: 2010. június 17‑iTerre wallonne és Inter‑Environnement Wallonie ítélet, C‑105/09 és C‑110/09, EU:C:2010:355, 43. pont).

42

Az első feltételt illetően az SKV‑irányelv 3. cikke (2) bekezdése a) pontjának szövegéből következik, hogy ez a rendelkezés többek között a „területrendezés, illetve földhasználat” ágazatára vonatkozik.

43

Amint azzal az Európai Bizottság érvel, az a körülmény, hogy ez a rendelkezés mind a „területrendezésre”, mind pedig a „földhasználatra” vonatkozik, egyértelműen jelzi, hogy az érintett ágazat nem a szigorú értelemben vett földhasználatra – azaz a föld övezetekre való felosztására és az ezen övezetekben engedélyezett tevékenységek meghatározására – korlátozódik, hanem hogy ez a terület szükségszerűen tágabb kérdéskört fed le.

44

A CoBAT 88. cikkéből kitűnik, hogy a regionális városrendezési rendeletek többek között az épületekre és környezetükre vonatkoznak, többek között a közutak, a megőrzés, a biztonság, az épség, az energia, az akusztika, a hulladékgazdálkodás és az esztétika szempontjából.

45

Ennélfogva egy ilyen aktus az SKV‑irányelv 3. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett „területrendezés, illetve földhasználat” ágazatába tartozik.

46

A második feltételt illetően – annak megállapítása céljából, hogy az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló városrendezési rendelet meghatározza‑e a KHV‑irányelv I. és II. mellékletében felsorolt projektek jövőbeli engedélyének kereteit – meg kell vizsgálni e rendelet tartalmát és célját, figyelembe véve a projektek környezeti vizsgálatának az említett irányelv által előírt mértékét (lásd ebben az értelemben: 2010. június 17‑iTerre wallonne és Inter‑Environnement Wallonie, C‑105/09 és C‑110/09, EU:C:2010:355, 45. pont).

47

Elsősorban, a KHV‑irányelv I. és II. mellékletében felsorolt projekteket illetően emlékeztetni kell arra, hogy ezen utóbbi melléklet 10. címében szerepelnek az infrastrukturális projektek, amelyek e cím b) pontjában magukban foglalják a városfejlesztési projekteket.

48

Meg kell állapítani, hogy a megtámadott aktus olyan szabályokat tartalmaz, amelyeket jellegüktől függetlenül valamennyi építményre – azaz épületre – és környezetükre, többek között a „nyitott terű zónákra” és „építés alá vonható területekre” is alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy azok magánhasználatban vannak vagy a nyilvánosság számára hozzáférhetőek.

49

E tekintetben, ez az aktus tartalmaz egy térképet, amely nem szorítkozik a hatálya alá tartozó terület előírására, hanem amely olyan különféle egységeket határoz meg, amelyekre az építmények elhelyezkedését és magasságát illetően eltérő szabályok vonatkoznak.

50

Konkrétabban: az említett aktus rendelkezéseket tartalmaz többek között az épületek számára, elhelyezkedésére és méretére, valamint alapterületére; a nyílt területekre, beleértve az e területeken található ültetvényeket; az esővízgyűjtésre, beleértve a szennyvízgyűjtő tartályok és vízgyűjtőtartályok megépítését, az épületeknek a lehetséges felhasználásukkal, hosszú élettartamukkal és bontásukkal összhangban való megtervezésére; a biotóp‑együtthatóra, azaz az ökológiailag átalakítható felület és a terület felülete közötti arányra; a tetők kialakítására, különösen a tájkép és a növényzet szempontjából.

51

Ami a megtámadott aktus célját illeti, az a negyednek egy „városi, sűrűn lakott és vegyes” negyeddé való átalakítására és a „teljes európai negyed újjáépítésére” irányul. Konkrétabban: az említett aktus tartalmaz egy, „A városrendezési tanúsítvány és engedély iránti kérelem dokumentációjának tartalmával kapcsolatos rendelkezések” címet viselő fejezetet, amely nemcsak az engedély megadásakor alkalmazandó anyagi jogi szabályokat, hanem a városrendezési tanúsítvány és engedély iránti kérelmek tartalmával kapcsolatos eljárási szabályokat is előírja.

52

Ebből következik, hogy egy, az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló rendelet – tartalma és célja révén – hozzájárul az említett mellékletben felsorolt projektek végrehajtásához.

53

Másodsorban, ami azt illeti, hogy a megtámadott aktus meghatározza‑e az ilyen projektek jövőbeli engedélyének keretét, a Bíróság már megállapította, hogy a „tervek és programok” fogalma valamennyi olyan aktusra vonatkozik, amely az érintett ágazatra alkalmazandó ellenőrzési szabályok és eljárások meghatározásával kritériumok és módozatok jelentős összességét állapítja meg egy vagy több olyan projekt engedélyezése és megvalósítása tekintetében, amelyek jelentős hatást gyakorolhatnak a környezetre (2016. október 27‑iD’Oultremont és társai ítélet, C‑290/15, EU:C:2016:816, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54

A „tervek és programok” fogalma ezen értelmezésének célja annak biztosítása – amint arra a főtanácsnok indítványának 23. pontjában rámutatott –, hogy környezeti vizsgálat tárgyát képezzék azok az előírások, amelyek valószínűleg jelentős hatással lesznek a környezetre.

55

Ennélfogva – amint arra a főtanácsnok indítványának 25. és 26. pontjában rámutatott – a „kritériumok és módozatok jelentős összességének” fogalmát minőségileg, nem pedig mennyiségileg kell érteni. Meg kell ugyanis előzni az SKV‑irányelvben előírt kötelezettségek megkerüléséhez vezető lehetséges stratégiákat, amelyek az intézkedések feldarabolásában testesülhetnek meg, ily módon csökkentve ezen irányelv hatékony érvényesülését (lásd ebben az értelemben: 2016. október 27‑iD’Oultremont és társai ítélet, C‑290/15, EU:C:2016:816, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56

A megtámadott aktus szövegéből kitűnik, hogy az többek között előírásokat tartalmaz az építmények környékén elhelyezkedő zónák és más nyitott terű zónák, átjáróövezetek, udvar‑ és kertövezetek, a kerítések kezelésére, az építmények hálózatokra és csatornákra kapcsolására, az esővízgyűjtésre, valamint az építmények különféle tulajdonságaira, különösen azok átalakítható és fenntartható jellegére, bizonyos külső jellemzőire vagy járművel való megközelíthetőségére vonatkozóan.

57

Ezek meghatározásának módját illetően, az ilyen aktusban meghatározott kritériumok és módozatok – amint arra a főtanácsnok indítványának 30. pontjában rámutatott – jelentős hatással járhatnak a városi környezetre.

58

Az ilyen kritériumok és módozatok ugyanis – amint azt a Bizottság hangsúlyozta – hatással járhatnak a megvilágításra, a szelekre, a városi tájra, a levegő minőségére, a biológiai sokféleségre, a vízgazdálkodásra, az építmények fenntarthatóságára, és általánosabban az érintett övezetben a kibocsátásokra. Még konkrétabban – amint azt a megtámadott aktus preambuluma említi – a magas építmények alakja és elrendezése kedvezőtlen árnyék‑ és szélhatásokat idézhet elő.

59

E tényezőkre figyelemmel – amelyek tényszerűségét és körét ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróságnak kell az érintett aktusra figyelemmel értékelnie – meg kell állapítani, hogy az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló aktus a „tervek és programok” SKV‑irányelv 3. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében vett fogalma alá tartozik, amely esetében környezeti hatásvizsgálatot kell végezni.

60

Ezt a megfontolást nem kérdőjelezheti meg a belga kormány által az alapeljárásban szóban forgó szabályozás általános vetületével kapcsolatban felhozott kifogás. Eltekintve ugyanis attól, hogy magából az SKV‑irányelv 2. cikke a) pontja első francia bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy a „tervek és programok” fogalmába tartozhatnak a törvényi vagy rendeleti úton elfogadott normatív jogi aktusok, ez az irányelv nem tartalmaz olyan, a szakpolitikákra vagy az általános szabályozásokra vonatkozó különös rendelkezéseket, amelyek az irányelv értelmében vett tervektől és programoktól való elhatárolást követelnék meg. Egyebekben az a körülmény, hogy az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló, övezetek szerinti regionális városrendezési szabályozás általános szabályokat tartalmaz, bizonyos szintű elvontságot mutat és a negyed átalakításával kapcsolatos célkitűzésre irányul, annak program‑, illetve tervezési vetületét ábrázolja, és nem akadálya annak, hogy a „tervek és programok” fogalma alá tartozzon (lásd ebben az értelemben: 2016. október 27‑iD’Oultremont és társai ítélet, C‑290/15, EU:C:2016:816, 52. és 53. pont).

61

A kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy az építési engedélyekre irányuló későbbi kérelmek tekintetében – amelyek dokumentációjának tartalmával kapcsolatos szabályokat az az alapeljárásban szóban forgó, övezetek szerinti regionális városrendezési szabályozás rögzíti – környezeti hatásvizsgálatot fognak végezni.

62

Emlékeztetni kell arra, hogy az SKV‑irányelv alapvető célja abban áll, hogy a környezetre valószínűleg jelentős hatást gyakorló „tervek és programok” vonatkozásában – a kidolgozásuk során és az elfogadásuk előtt – környezeti vizsgálatot végezzenek (lásd ebben az értelemben: 2012. február 28‑iInter‑Environnement Wallonie és Terre wallonne ítélet, C‑41/11, EU:C:2012:103, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63

E tekintetben ezen irányelv 6. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a környezeti vizsgálatot a lehető leghamarabb el kell végezni, hogy az abban szereplő következtetések még befolyásolhassák az esetleges döntéseket. Ebben a szakaszban lehet ugyanis még vizsgálni az alternatíva különféle részeit és lehet stratégiai döntést hozni.

64

Ezen túlmenően – noha az SKV‑irányelv 5. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a döntéshozatal más szintjeiről, illetve egyéb uniós jogszabályok révén rendelkezésre álló, vonatkozó információkat fel lehet használni – ezen irányelv 11. cikkének (1) bekezdése pontosítja, hogy az irányelv alapján elvégzett környezeti vizsgálat nem sérti a KHV‑irányelv követelményeit.

65

Ráadásul a KHV‑irányelv alapján elvégzett környezeti hatásvizsgálat nem mentesíthet a környezeti vizsgálat elvégzésének az SKV‑irányelvben előírt kötelezettsége alól, ezen irányelv különös környezeti aspektusainak való megfelelés céljából.

66

Ily módon a kérdést előterjesztő bíróság által kiemelt azon körülmény, hogy az építési engedélyekre irányuló későbbi kérelmek tekintetében a KHV‑irányelv értelmében vett környezeti hatásvizsgálatot fognak végezni, nem kérdőjelezheti meg az SKV‑irányelv 3. cikke (2) bekezdése a) pontjának hatálya alá tartozó terv vagy program vonatkozásában a környezeti vizsgálat elvégzésének szükségességét, amely meghatározza azt a keretet, amelyben ezeket a városrendezési projekteket végső soron engedélyezni fogják, kivéve ha – a 2012. március 22‑iInter‑Environnement Bruxelles és társai ítélet (C‑567/10, EU:C:2012:159) 42. pontja értelmében – e terv vagy program környezeti hatásvizsgálatát már elvégezték.

67

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az SKV‑irányelv 2. cikkének a) pontját, 3. cikkének (1) bekezdését és 3. cikke (2) bekezdésének a) pontját akként kell értelmezni, hogy az ingatlanprojektek megvalósítása tekintetében bizonyos előírásokat tartalmazó, az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló, regionális városrendezési rendelet az ezen irányelv értelmében vett, a környezetre valószínűleg jelentős hatást gyakorló „tervek és programok” fogalmába tartozik, és következésképpen azzal kapcsolatban környezeti hatásvizsgálatot kell végezni.

68

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27‑i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének a) pontját, 3. cikkének (1) bekezdését és 3. cikke (2) bekezdésének a) pontját akként kell értelmezni, hogy az ingatlanprojektek megvalósítása tekintetében bizonyos előírásokat tartalmazó, az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló, regionális városrendezési rendelet az ezen irányelv értelmében vett, a környezetre valószínűleg jelentős hatást gyakorló „tervek és programok” fogalmába tartozik, és következésképpen azzal kapcsolatban környezeti hatásvizsgálatot kell végezni.