–

a Cristal Union, a Sucrerie de Toury SA jogutódja képviseletében C. Lesourd és J.‑M. Priol avocats,

–

a francia kormány képviseletében D. Colas, E. de Moustier, S. Ghiandoni és A. Alidière, meghatalmazotti minőségben,

–

a finn kormány képviseletében S. Hartikainen, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében C. Perrin és F. Tomat, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelv (HL 2003. L 283., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 405. o.; helyesbítés: HL 2017. L 5., 23. o.) 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának, illetve 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Cristal Union, a Sucrerie de Toury SA jogutódja és a ministre de l’Économie et des Finances (gazdasági és pénzügyminiszter) között kapcsolt energiatermelésű erőművekben a kapcsolt hő– és villamos energia előállításához használt földgáz adóztatása tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A 2003/96 irányelv (2)–(7), (11), (12), (24) és (25) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[…]

[…]

4

A 2003/96 irányelv 1. cikke ekként rendelkezik:

„A tagállamok ezen irányelvvel összhangban adót állapítanak meg az energiatermékekre és a villamos energiára.”

5

Ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében:

„A [2000. július 20‑i 2000/47/EK tanácsi irányelvvel (HL 2000 L 193., 73. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 10. kötet, 186. o.) módosított, a jövedékiadó‑köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25‑i 92/12/EGK tanácsi] irányelvben [HL 1992 L 76., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 179. o.] meghatározott, az adóköteles termékek adómentes felhasználásairól szóló általános rendelkezéseken kívül, és egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül a tagállamok a következőket olyan feltételekkel mentesítik az adózás alól, amely feltételeket az ilyen mentességek helyes és következetes alkalmazása és az adókijátszás, adókikerülés vagy visszaélés megelőzése céljából határoznak meg:

6

Az említett irányelv 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja előírja:

„Más közösségi rendelkezések sérelme nélkül a tagállamok adóügyi ellenőrzés mellett teljes vagy részleges adómentességeket vagy adókedvezményeket alkalmazhatnak a következőkre:

[…]

7

A 2003/96 irányelv 21. cikke (5) bekezdésének harmadik albekezdése előírja:

„Forgalmazónak kell tekinteni a villamos energiát saját felhasználásra előállító jogi személyt. A 14. cikk (1) bekezdésének a) pontja ellenére a tagállamok mentesíthetik a kis villamosenergia‑termelőket az adófizetés alól, feltéve hogy megadóztatják a kérdéses villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeket.”

8

A code des douanes (vámkódex) 266d. cikkének 2006. január 1‑jétől december 31‑ig hatályban lévő változata ekképp rendelkezett:

„(1)   A földgázt a végső fogyasztóhoz történő értékesítése során […] belső fogyasztási adó terheli.

[…]

(3)   […]

Mentesül továbbá az adó alól az alábbi felhasználási célokkal értékesített gáz:

[…]

9

A vámkódex 266dA. cikkének 2006. január 1‑jétől hatályos változata így rendelkezik:

„A kapcsolt hő‑ és villamos energia, illetve mechanikus energia előállítására szolgáló kapcsolt berendezésekben felhasználandó gáz és ásványolaj értékesítése a berendezések üzembe helyezésének időpontjától számított öt évig mentes a 265. cikkben és a 266d. cikkben előírt belső fogyasztási adók alól. […]

E mentességet a legkésőbb 2007. december 31‑én üzembe helyezett berendezésekre kell alkalmazni. […]”

10

2007. január 1‑jétől a 266d. cikk (3) bekezdése második albekezdésének c) pontját a következőképpen módosították:

„(3)   […]

Mentesül továbbá az adó alól a következő célokkal felhasználásra szánt gáz értékesítése:

[…]

A jelen [(3) bekezdés c) pontja] nem alkalmazható a 266.dA. cikkben szereplő berendezésekben történő felhasználásra szánt gáz értékesítésére. Mindenesetre azokra a termelőkre, amelyeknek a berendezése nem rendelkezik villamos energia vásárlási szerződéssel, […], és nem részesülnek a belső adók alóli, a 266dA. cikkben előírt mentességből, a [(3) bekezdés c) pontjában] előírt rendszert kell alkalmazni.”

11

A Sucrerie de Toury, amelynek a Cristal Union a jogutódja, kapcsolt hő‑ és villamosenergia‑termelő berendezést üzemeltetett, amelyhez tüzelőanyagként földgázt használt.

12

A 2006. január 1‑je és 2007. december 25‑e között a Sucrerie de Toury számára leszállított gázt az értékesítő a vámkódex 266d. cikkében előírt belső földgázfogyasztási adóval terhelte, amelynek összegét az értékesítő megfizettette.

13

Mivel úgy ítélte meg, hogy e gázszállítmányokat a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében mentesíteni kellett volna ezen adó alól, a Sucrerie de Toury arra irányuló keresetet nyújtott be a tribunal administratif d’Orléans‑hoz (orléans‑i közigazgatási bíróság, Franciaország), hogy az kötelezze az államot azon kár megtérítésére, amelyet szerinte azon tény okán szenvedett el, hogy a Francia Köztársaság késlekedett e rendelkezésnek a francia jogba történő átültetésével.

14

2013. január 31‑i ítéletével a tribunal administratif d’Orléans (orléans‑i közigazgatási bíróság, Franciaország) elutasította e kérelmet.

15

2014. december 18‑án hozott ítéletében a cour administrative d’appel de Nantes (nantes‑i fellebbviteli közigazgatási bíróság, Franciaország) lényegében azon okból utasította el az ezen ítélettel szemben a Sucrerie de Toury által benyújtott fellebbezést, hogy a kapcsolt hő‑ és villamos energia előállítására szánt földgáz kizárólag a 2003/96 irányelv 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatálya alá tartozik, amely előírja a tagállamok azon lehetőségét, hogy az ilyen jellegű energiatermékeket mentesítsék az adó alól, nem pedig ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatálya alá, amelynek értelmében a tagállamok mentesítik az adó alól a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeket.

16

2015. február 10‑én a Sucrerie de Toury fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a Conseil d’État‑hoz (államtanács, Franciaország).

17

E körülmények között a Conseil d’État (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„A kapcsolt hő‑ és villamos energia előállításához felhasznált energiatermékek kizárólag a [2003/96 irányelv] 15. cikke (1) bekezdésének c) pontjában biztosított mentesítési lehetőség hatálya alá tartoznak, vagy pedig e termékek azon részük vonatkozásában, amelynek fogyasztása a villamos energia termelésnek felel meg, az irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt mentesítési kötelezettség hatálya alá is kerülnek?”

18

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy az e rendelkezésben előírt kötelező mentesítést a villamos energia előállításához használt energiatermékekre kell alkalmazni, amennyiben e termékeket a villamos energia és a hőenergia ezen irányelv 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett kapcsolt előállításához használják fel.

19

A francia kormány szerint az ez utóbbi célra az alapügyben szereplőhöz hasonló, kapcsolt berendezésben felhasznált energiatermékek kizárólag a 2003/96 irányelv 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatálya alá tartoznak, ily módon az ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontja ellenére a tagállam nem köteles e termékeknek a villamos energia előállításához felhasznált részének adómentesítésére.

20

Ezzel szemben a Cristal Union, a finn kormány és az Európai Bizottság úgy véli, hogy a 2003/96 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja nem zárja ki ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának alkalmazását, amely rendelkezés arra kötelezi a tagállamokat, hogy mentesítsék az adó alól az energiatermékeknek az alapügyben szereplőhöz hasonló, kapcsolt berendezésben villamos energia előállításához felhasznált részét. Az említett 15. cikk (1) bekezdése c) pontjának kizárólag az a célja, hogy azt a kiegészítő lehetőséget biztosítsa a tagállamok számára, hogy részben vagy egészben mentesítsék az adó alól az energiatermékeknek a hő előállításához felhasznált részét.

21

Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a 2003/96 irányelvben foglalt mentességekre vonatkozó rendelkezések autonóm értelmezést igényelnek e rendelkezések szövege, ezen irányelv szerkezete, valamint az általa követett célkitűzések alapján (lásd ebben az értelemben: 2014. április 3‑iKronos Titan és Rhein‑Ruhr Beschichtungs‑Service ítélet, C‑43/13 és C‑44/13, EU:C:2014:216, 25. pont; 2017. július 13‑iVakarų Baltijos laivų statykla ítélet, C‑151/16, EU:C:2017:537, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22

Először is meg kell állapítani, hogy a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontja első mondatának megfogalmazásából az következik, hogy a tagállamok kötelesek az ezen irányelvben előírt adó alól mentesíteni a „villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeket”.

23

Meg kell állapítani, hogy ez a megfogalmazás egyáltalán nem zárja ki e kötelező mentesítés hatálya alól a villamos energiának az alapügyben szereplőhöz hasonló, kapcsolt berendezésben történő előállításához felhasznált energiatermékeket. Az ilyen berendezés ugyanis „villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeket” használ fel, a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében véve.

24

Másodsorban, a 2003/96 irányelv szerkezetét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az nyilvánvalóan nem általános jellegű mentességeket kíván bevezetni (lásd ebben az értelemben: 2011. december 1‑jeiSysteme Helmholz ítélet, C‑79/10, EU:C:2011:797, 23. pont; 2011. december 21‑iHaltergemeinschaft ítélet, C‑250/10, nem tették közzé, EU:C:2011:862, 19. pont).

25

Ily módon, mivel a 2003/96 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése kimerítően határozza meg a tagállamok számára az energiatermékek és a villamos energia adóztatása keretében előírt kötelező mentességeket (lásd: 2007. július 5‑iFendt Italiana ítélet, C‑145/06 és C‑146/06, EU:C:2007:411, 36. pont; 2015. június 4‑iKernkraftwerke Lippe‑Ems ítélet, C‑5/14, EU:C:2015:354, 45. pont), rendelkezéseit nem lehet kiterjesztően értelmezni, tekintve hogy az megfosztaná hatékony érvényesülésétől az ezen irányelv által létrehozott harmonizált adóztatást.

26

Figyelemmel erre, amint azt a Bíróság már megállapította, a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondata, mivel arra kötelezi a tagállamokat, hogy mentesítsék az adó alól a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeket, olyan kötelezettséget ír elő, amely kellően pontos és feltétlen ahhoz, hogy biztosítsa az egyének számára azt a jogot, hogy az összeegyeztethetetlen nemzeti szabályozással szemben arra a tagállami bíróság előtt hivatkozhassanak (lásd ebben az értelemben: 2008. július 17‑iFlughafen Köln/Bonn ítélet, C‑226/07, EU:C:2008:429, 29–33. pont).

27

Ezenfelül meg kell állapítani, hogy amikor az uniós jogalkotó lehetővé szándékozott tenni a tagállamok számára, hogy eltérjenek a kötelező mentesítés e rendszerétől, a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondatában – amely szerint a tagállamok a környezetvédelmen alapuló okok miatt megadóztathatják a villamos energia előállítására használt energiatermékeket –, illetve ezen irányelv 21. cikke (5) bekezdésének harmadik albekezdésében – amelynek értelmében azoknak a tagállamok, amelyek mentesítik a kis villamosenergia‑termelőket az adófizetés alól, meg kell, hogy adóztassák az e villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeket – kifejezetten előírta azt.

28

Ily módon a 2003/96 irányelv szerkezetéből az következik, hogy e két sajátos eset kivételével a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeknek az ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondatában előírt kötelező mentesítése feltétlen módon került előírásra a tagállamok tekintetében.

29

Harmadsorban, a 2003/96 irányelv által követett célkitűzéseket illetően meg kell állapítani, hogy ez az irányelv az energiatermékek és a villamos energia adóztatása harmonizációjának előírásával – amint az (2)–(5) és (24) preambulumbekezdéséből is következik – az energiaágazatban a belső piac megfelelő működésének előmozdítására irányul, elsősorban a verseny torzulásának elkerülése mellett (lásd ebben az értelemben, többek között: 2014. április 3‑iKronos Titan és Rhein‑Ruhr Beschichtungs‑Service ítélet, C‑43/13 és C‑44/13, EU:C:2014:216, 31 és 33. pont; 2016. június 2‑iROZ‑ŚWIT ítélet, C‑418/14, EU:C:2016:400, 32. pont; 2017. szeptember 7‑iHüttenwerke Krupp Mannesmann ítélet, C‑465/15, EU:C:2017:640, 26. pont).

30

E tekintetben a villamos energia előállítását illetően az uniós jogalkotó – amint az többek között az energiatermékek közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló tanácsi irányelvtervezet (HL 1997. C 139., 14. o.) indoklásának 5. oldalából következik – úgy döntött, hogy a tagállamokat a 2003/96 irányelv 1. cikkének megfelelően arra kötelezi, hogy az előállított villamos energiát adóztassa meg, mivel az ezen energia előállításához használt energiatermékeket ezzel párhuzamosan mentesíteni kell az adó alól, mégpedig a célból, amint azt a főtanácsnok is kiemeli indítványának 56–62. pontjában, hogy el lehessen kerülni a villamos energia kettős adóztatását.

31

Márpedig, ha az alapügyben szereplőhöz hasonló, kapcsolt berendezésben villamos energia előállításához felhasznált energiatermékek nem lennének adómentesek a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondata értelmében, abból éppen, hogy a kettős adóztatás kockázata következne, mivel az így előállított villamos energiát ezen irányelv 1. cikke értelmében szintén adó sújtaná.

32

Nyilvánvaló, hogy a 2003/96 irányelv nem zárja ki a kettős adóztatás valamennyi kockázatát, mivel, amint az a jelen ítélet 27. pontjában már megállapításra került, a tagállamok, az ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondata értelmében a környezet védelmén alapuló indokokból adót vethetnek ki a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékekre (lásd: 2015. június 4‑iKernkraftwerke Lippe‑Ems ítélet, C‑5/14, EU:C:2015:354, 51. pont).

33

Mindazonáltal, ha egy, az alapügyben szereplőhöz hasonló kapcsolt berendezést kizárólag azon indokból fosztottak meg a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondatában előírt mentességtől, hogy az nem kizárólag villamos energiát, hanem kapcsolt módon hőenergiát és villamos energiát is termel, ebből – amint az az alapügy körülményeiből is kitűnik – a villamos energia előállítói közötti egyenlőtlen bánásmód következhet, ami a verseny olyan torzulásának kiindulópontja lehet, amely sértheti a belső piac működését az energiaágazatban (lásd ebben az értelemben: 2011. december 21‑iHaltergemeinschaft ítélet, C‑250/10, nem tették közzé, EU:C:2011:862, 17 és 18. pont).

34

Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a 2003/96 irányelv a (6), (7), (11) és (12) preambulumbekezdésében rögzített azon célkitűzés megvalósulására is irányul, amely a környezetvédelmi célkitűzések ösztönzésére vonatkoznak (2017. szeptember 7‑iHüttenwerke Krupp Mannesmann ítélet, C‑465/15, EU:C:2017:640, 26. pont).

35

Márpedig az energiatermékeknek az alapügyben szereplőhöz hasonló kapcsolt berendezésben történő felhasználása okán történő adóztatása a kettős adóztatás e tényből eredő kockázata tekintetében ellentétes e célkitűzéssel.

36

Az uniós jog ugyanis, amint az – többek között – az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvből (HL 2012. L 315., 1. o.) is következik, arra irányul, hogy előmozdítsa a hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelést a belső energiapiacon, mivel a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésben jelentős primerenergia‑megtakarítási potenciál rejlik.

37

Ezenfelül nem vitatott, hogy – amint az az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, (HL 2003. L 275., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 631. o.) (20) preambulumbekezdéséből is következik – a kapcsolt hőtermelés termelt egységenként kevesebb CO2‑kibocsátással jár, mint a hőenergia és a villamos energia elkülönített előállítása.

38

Következésképpen meg kell állapítani, hogy – amint az mind a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondatából, mind pedig ezen irányelv szerkezetéből és célkitűzéseiből is következik – a kapcsolt hő‑ és villamos energia előállításához felhasznált energiatermékek az e rendelkezésben előírt kötelező mentesítés hatálya alá tartoznak.

39

Ezt az értelmezést a 2003/96 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja sem teheti vitathatóvá.

40

Az e rendelkezésben előírt fakultatív rendszer ugyanis – amelynek értelmében a tagállamok teljes vagy részleges mentességet alkalmazhatnak, illetve csökkenthetik a hő‑ és a villamos energia kapcsolt előállításához felhasznált energiatermékek adómértékét – nem meghatározó tényező a 2003/96 irányelv 14. cikkének (1) bekezdésében előírt kötelezettség terjedelmének meghatározása tekintetében (lásd analógia útján: 2007. március 1‑jeiJan De Nul ítélet, C‑391/05, EU:C:2007:126, 29. pont).

41

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely uniós jogi rendelkezés különböző lehetséges értelmezései közül azt kell előnyben részesíteni, amely alkalmas e rendelkezés hatékony érvényesülésének biztosítására (lásd többek között: 2008. december 18‑iAfton Chemical ítélet, C‑517/07, EU:C:2008:751, 43. pont; 2014. szeptember 10‑iHolger Forstmann Transporte ítélet, C‑152/13, EU:C:2014:2184, 26. pont).

42

Márpedig, amint az a jelen ítélet 26.‑28. pontjából is következik, a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondata a tagállamok tekintetében annak feltétlen kötelezettségét írja elő, hogy azok a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeket mentesítsék az adó alól.

43

E rendelkezés hatékony érvényesülését biztosítandó, az ezen irányelv 15. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt fakultatív rendszer tehát csak szubszidiárius jellegű lehet, abban az értelemben, hogy az csak arra szorítkozik, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára, hogy – amint az az említett irányelv (25) preambulumbekezdéséből is következik – „kedvezményes bánásmódot” alkalmazzanak a hő‑ és a villamos energia kapcsolt előállításához felhasznált energiatermékek tekintetében olyan, a jelen ítélet 34–37. pontjában említett környezetpolitikai célkitűzések előmozdítására irányuló sajátos rendszer elfogadásával, amely akár ezen energiatermékek mentességét írja elő, akár adómértékük oly módon történő csökkentését, hogy a csökkentett adó mértéke biztosítsa az említett termékeknek a villamos energia előállításához felhasznált része kötelező adómentességét (lásd analógia útján: 2007. március 1‑jeiJan De Nul ítélet, C‑391/05, EU:C:2007:126, 29. pont).

44

A 2003/96 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja ily módon arra irányul, hogy kiegészítő lehetőséget biztosítson a tagállamok számára, hogy eltérhessenek az energiatermékeknek az ezen irányelv 1. cikkében előírt adóztatásától, nem pedig arra, hogy mellőzni lehessen az említett irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondatában előírt kötelező mentesítés rendszerét.

45

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a francia kormány által hivatkozott azon esetleges gyakorlati nehézségek, amelyek annak szükségességéből következhetnek, hogy az energiatermékeknek egy kapcsolt berendezésben a villamos energia előállításához felhasznált részét a hőenergia előállításához felhasznált részéhez viszonyítva azonosítani kell, semmilyen esetben nem mentesíthetik a tagállamokat azon kötelezettségük alól, hogy feltétlen módon mentesítsék az adó alól a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeket a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontja első mondatának megfelelően. Egyébiránt, amint azt a főtanácsnok is kiemelte indítványának 74. pontjában, a Bizottság és a Cristal Union által a tárgyaláson szolgáltatott információkból az tűnik ki, hogy egyáltalán nem látszik lehetetlennek, hogy – az ezen irányelv vonatkozó előírásainak hiányában a tagállamok által meghatározott módon – értékelni lehessen az energiatermékeknek a kapcsolt berendezés jellemzőitől függően változó azon mennyiségét, amely egy adott mennyiségű villamos energia, illetve egy adott mennyiségű hőenergia előállításához szükséges.

46

A fenti megfontolásokra figyelemmel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben előírt kötelező mentességet alkalmazni kell a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékekre, amennyiben e termékeket a villamos energia és a hőenergia ezen irányelv 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett kapcsolt előállításához használják fel.

47

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben előírt kötelező mentességet alkalmazni kell a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékekre, amennyiben e termékeket a villamos energia és a hőenergia ezen irányelv 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett kapcsolt előállításához használják fel.