–

a cseh kormány képviseletében M. Smolek, J. Vláčil és J. Pavliš, meghatalmazotti minőségben,

–

a spanyol kormány képviseletében A. Gavela Llopis, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Šimerdová és T. Scharf, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26‑i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2005. L 309., 15. o.) 2. cikke (1) bekezdése 3. pontja c) alpontjának és 3. cikke 7. pontja a) alpontjának az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a CORPORATE COMPANIES s.r.o. (a továbbiakban: Corporate Companies) és a Ministerstvo financí ČR (pénzügyminisztérium, Cseh Köztársaság) között az ez utóbbi által kezdeményezett, arra irányuló ellenőrzés tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy a Corporate Companies eleget tett‑e a 2005/60 irányelvet átültető nemzeti jogban rögzített kötelezettségeknek.

3

A 2005/60 irányelv (1), (2), (5), (9), (10), (15) és (46) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[…]

[…]

[…]

[…]

4

A 2005/60 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen határozza meg a hatálya alá tartozó személyek csoportját:

„Ezt az irányelvet alkalmazni kell:

5

Ezen irányelv 3. cikke értelmében:

„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

[…]

[…]”

6

A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni egyes intézkedésekről szóló 253/2008. sz. módosított törvény (a továbbiakban: pénzmosás elleni törvény) a 2005/60 irányelvet átülteti a cseh jogba.

7

A pénzmosás elleni törvény 2. cikke (1) bekezdése h) pontjának 1. alpontja alapján, amely a 2005/60 irányelv 2. cikke (1) bekezdése 3. pontjának c) alpontját a 3. cikke 7. pontjának a) alpontjával összefüggésben átülteti a belső jogba, a „kötelezettségek teljesítésére kötelezett személy” e törvény értelmében „bármely olyan személy, aki […] másnak jogi személyek alapításából álló szolgáltatást nyújt”.

8

A pénzmosás elleni törvény 2. cikkének (3) bekezdése értelmében:

„A (2) bekezdés c) és d) pontjában említett személyek kivételével nem kötelezett a kötelezettségek teljesítésére az a személy, aki az (1) bekezdésben említett tevékenységeket nem üzletszerűen végzi.”

9

A Corporate Companies egy Prágában (Cseh Köztársaság) letelepedett jogi személy, amelynek üzleti tevékenysége „ready‑made” társaságok, vagyis a cégjegyzékbe már bejegyzett társaságok eladásából áll. A Corporate Companies ezen eladásokat az e társaságokban fennálló tőkerészesedésének ügyfelei részére történő átruházásán keresztül valósítja meg.

10

A 2015. augusztus 18‑i értesítés alapján a pénzügyminisztérium ellenőrzést indított arra vonatkozóan, hogy a Corporate Companies eleget tett‑e a többek között a pénzmosás elleni törvényben előírt kötelezettségeknek.

11

Mivel úgy vélte, hogy nem minősül az e törvényben említett „kötelezettségek teljesítésére kötelezett személynek”, a Corporate Companies keresetet indított a Městský soud v Praze (prágai városi bíróság, Cseh Köztársaság) előtt annak megállapítását kérve, hogy a pénzügyminisztérium által indított ellenőrzés jogellenes volt.

12

2016. május 25‑i ítéletében a Městský soud v Praze (prágai városi bíróság) kimondta, hogy a Corporate Companies a pénzmosás elleni törvény 2. cikke (1) bekezdése h) pontja 1. alpontjának a hatálya alá tartozik. E tekintetben az említett bíróság hangsúlyozta, hogy e rendelkezés olyan személyekre alkalmazandó, akik szakmai tevékenységük körében ügyfeleik részére jogi személyeket alapítanak függetlenül attól, hogy ez az ügyfél kérésére történik‑e, vagy hogy a jogi személyeket a potenciális ügyfelek számára készített ajánlati portfólióba való bevonásuk céljából alapítják‑e. A Městský soud v Praze (prágai városi bíróság) következésképpen elutasította a Corporate Companies keresetét.

13

Ez utóbbi felülvizsgálati kérelmet nyújtott be e határozattal szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz azt állítva, hogy a társaságok alapítására irányuló tevékenységet saját célra és saját költségére végzi. Azt állítja, hogy mivel a társaságok alapítása során nem kezel mások tulajdonát képező eszközöket, nem minősülhet a pénzmosás elleni törvény 2. cikke (1) bekezdése h) pontjának 1. alpontja értelmében vett, „kötelezettségek teljesítésére kötelezett személynek”. Ezenkívül nemcsak hogy a Corporate Companies üzleti tevékenysége nem magából az ügyfelek részére történő társaság‑alapításból áll, hanem – még ha tekinthető úgy is, hogy hasonló tevékenységet végez – a Corporate Companies még az említett törvény értelmében vett „kötelezettségek teljesítésére kötelezett személynek” sem tekinthető, mivel e kereskedelmi társaságokat nem az ügyfelei nevében vagy javára alapítja, és így nem kifogásolható vele szemben, hogy az ügyfelei karjának meghosszabbításaként járt el.

14

E körülmények között a Nejvyšší správní soud (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Cseh Köztársaság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Azok a személyek, akik üzleti tevékenységként a cégjegyzékbe már bejegyzett és értékesítési céllal alapított társaságok (»ready‑made« társaságok) értékesítését végzik, amelyek értékesítése az értékesített leányvállalatban fennálló tulajdonrész átruházásával valósul meg, a 2005/60 irányelv 3. cikke (7) bekezdésének a) alpontjával együttesen értelmezett 2. cikke (1) bekezdése 3. pontja c) alpontjának hatálya alá tartoznak‑e?”

15

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 2005/60 irányelv 3. cikke 7. pontjának a) alpontjával összefüggésben értelmezett 2. cikke (1) bekezdése 3. pontjának c) alpontját úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezések hatálya alá tartozik az a személy, mint akiről az alapügyben szó van, akinek a kereskedelmi tevékenysége olyan társaságok eladásából áll, amelyeket a potenciális ügyfelei számára – az eladás tárgyát képező társaságban fennálló tőkerészesedésének átruházása révén – történő eladásuk céljából ezen ügyfelek bármiféle előzetes kérése nélkül ő maga alapított.

16

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a Corporate Companies jogi személyeket alapít, azokat a potenciális ügyfeleknek történő átruházásuk céljából bevonja a portfóliójába és felvásárlás esetén az eladott társaságban fennálló tőkerészesedését átruházza a vevőre. Az így alapított társaságok semmiféle tevékenységet nem végeznek. Következésképpen olyan „üres cégekről” van szó, amelyek kizárólag a Corporate Companies által létrehozott portfóliók keretében szerepelnek eladásra várva.

17

A 2005/60 irányelv 2. cikke (1) bekezdése 3. pontjának c) alpontja alapján ezen irányelv az ugyanezen 3. pont a) vagy b) pontja alá nem tartozó vagyonkezelői vagy társasági szolgáltatókra alkalmazandó. Ezen irányelv 3. cikke 7. pontjának a) alpontja pontosítja, hogy „vagyonkezelői és társasági szolgáltató” bármely olyan természetes vagy jogi személy, aki harmadik személyek részére társaságok vagy más jogi személyek alapításából álló szolgáltatásokat üzletszerűen nyújtja.

18

Így a 2005/60 irányelv 3. cikke 7. pontjának a) alpontjából kitűnik, hogy az ezen irányelvben előírt kötelezettségeket valamennyi olyan természetes vagy jogi személy köteles teljesíteni, amelyeknek a tevékenysége meghatározott szolgáltatás, vagyis társaságok vagy más jogi személyek alapítására irányuló szolgáltatás valamely ügyfélnek történő nyújtásából áll.

19

Márpedig, amint a spanyol kormány az írásbeli észrevételeiben megjegyezte, ilyen szolgáltatásnyújtásra akkor is sor kerül, ha egy harmadik személy valamely természetes vagy jogi személyt bíz meg egy társaságnak a nevében és a javára történő alapításával, és akkor is, ha egy harmadik személy olyan társaságot vásárol, amelyet valamely természetes vagy jogi személy kizárólag annak eladása céljából előzetesen alapított.

20

A Corporate Companies állításával ellentétben e rendelkezés alkalmazása céljából irreleváns az a körülmény, hogy az ilyen társaságot az említett személy valamely ügyfél kérésére alapította, vagy hogy azt annak egy potenciális ügyfél számára történő későbbi eladása céljából alapította.

21

Ugyanis mindenekelőtt a 2005/60 irányelv 3. cikke 7. pontjának a) alpontja nem tesz különbséget e két eset között.

22

Ezt követően ezen irányelvben semmi sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az uniós jogalkotó szándéka az volt, hogy kizárja az említett 3. cikk 7. pontja a) alpontjának hatálya alól azokat a személyeket, akik olyan kereskedelmi tevékenységet folytatnak, mint a Corporate Companies tevékenysége.

23

Végül az ilyen kizárás nem felelne meg az említett irányelv célkitűzésének.

24

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy – amint mind ezen irányelv címéből, mind annak preambulumbekezdéseiből kitűnik – annak célja a pénzügyi rendszernek a pénzmosás, valamint a terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzése (lásd ebben az értelemben: 2013. április 25‑iJyske Bank Gibraltar ítélet, C‑212/11, EU:C:2013:270, 46. pont).

25

Ugyanis, amint az említett irányelv (1) és (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, e bűncselekmények rendkívül káros hatással lehetnek a pénzügyi ágazat és végső soron az egységes piac megbízhatóságára, épségére, stabilitására és tekintélyére.

26

A 2005/60 irányelv rendelkezései így alapvetően megelőző jellegűek annyiban, amennyiben egy kockázatalapú megközelítést alapul véve a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni hatékony küzdelem céljából, valamint a pénzügyi rendszer szilárdságának és épségének a megőrzése céljából megelőző és visszatartó erejű intézkedések összességének megállapítására irányul. Ezen intézkedéseket e tevékenységek azáltal történő elkerülésére, vagy legalábbis – amennyire lehetséges – azok megakadályozására szánják, hogy e célból valamennyi olyan szakaszban, amelyeket az említett tevékenységek magukban foglalhatnak, akadályokat állítanak fel a pénzmosást végzők és a terrorizmus finanszírozói számára.

27

Ebben az összefüggésben a 2005/60 irányelv bizonyos személyekre, azok valamely ügylet lebonyolításában vagy pénzügyi jellegű tevékenységben való részvételük miatt bizonyos számú kötelezettséget ró, vagyis többek között az ügyfél és a tényleges kedvezményezett azonosításának és személyazonossága ellenőrzésének, az üzleti kapcsolat tárgyára és tervezett jellegére vonatkozó információ beszerzésének kötelezettségét, valamint annak kötelezettségét, hogy a pénzmosásnak vagy a terrorizmus finanszírozásának valamennyi valószínűsítő körülményét bejelentsék a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak.

28

Márpedig, mivel egyrészt valamely társaság megfelelő struktúrát alkot mind a pénzmosás, mind a terrorizmus finanszírozása megvalósításához annyiban, amennyiben lehetővé teszi azon jogellenesen kapott források elrejtését, amelyeket e társaság révén legalizálnak, valamint a terrorizmusnak a közvetítőjén keresztül történő finanszírozását, másrészt pedig mivel – amint a 2005/60 irányelv (9) preambulumbekezdése kimondja – az ügyfél‑azonosítás döntő eleme e tevékenységek megelőzésének, észszerűnek tűnik, hogy az uniós jogalkotó az ilyen struktúra valamely személy általi vagy valamely vállalkozás által harmadik személy nevében történő létrehozását az ezen irányelvben előírt ellenőrzésnek veti alá, felállítva így egy első akadályt olyan személy eltántorítása céljából, aki valamely társaságot ilyen típusú tevékenységek megkönnyítése céljából szándékozik felhasználni.

29

Az ilyen ellenőrzés annál is fontosabbnak tűnik, mivel a társaságalapítás önmagában olyan műveletnek minősül, amely jellegénél fogva a pénzmosásnak és a terrorcselekmények finanszírozásának fokozott kockázatát jelenti az e műveletben szokás szerint foglalt olyan pénzügyi ügyletek miatt, mint a társaság alapítója részéről történő tőke‑ és adott esetben eszközátruházás. Ugyanis az ilyen ügyletek megkönnyíthetik az illegális jövedelmeknek a pénzügyi rendszerbe az e társaságalapító általi bekerülését, és így fontos, hogy az ügyfélnek és e művelet bármely tényleges kedvezményezettjének személyazonosságát ellenőrizzék, és hogy ezért azon személyekre, akik tevékenységük keretében harmadik személyek javára társaságot alapítanak, vonatkozzanak a 2005/60 irányelvben előírt kötelezettségek.

30

Fontos hangsúlyozni, hogy az ilyen kockázatok nem csak akkor jelentkeznek, amikor valamely személy tevékenysége keretében harmadik személy javára és nevében társaságot alapít, hanem akkor is, amikor – mint a jelen ügyben – a valamely személy által tevékenysége keretében kizárólag a potenciális ügyfelek számára való eladása céljából előzetesen alapított társaságot – az e személy abban fennálló tőkerészesedéseinek ügyfélre történő átruházása révén – ténylegesen eladják ez utóbbinak.

31

Márpedig a 2005/60 irányelv 3. cikke 7. pontja a) alpontjának a Corporate Companies által hivatkozott értelemben történő értelmezése, vagyis hogy az a személy, akinek a kereskedelmi tevékenysége az ilyen típusú, előzetesen alapított társaságok eladásából áll, nem tartozik e rendelkezés hatálya alá, a pénzmosást végzők és a terrorcselekmények finanszírozói számára ideális eszközt nyújtana azon első akadály megkerülésére, amelyet az uniós jogalkotó állított fel az e társaságok ilyen tevékenységek céljára való felhasználásának megelőzése céljából.

32

A pénzmosás és a terrorcselekmények finanszírozása területén az olyan személyt, mint a Corporate Companies terhelő kötelezettségeknek, különösen az ügyfél vagy a tényleges kedvezményezett személyazonossága ellenőrzése kötelezettségének hiánya egyrészt anonimitást biztosítana az eladott társaságok tényleges vevői vagy az azok javára eljáró személyek számára, másrészt pedig lehetővé tenné az e társaságok közötti vagyonátruházások eredetének és céljának az elrejtését.

33

Más szóval a 2005/60 irányelv 3. cikke 7. pontja a) alpontjának ilyen értelmezése végül arra bátorítana, amit a 2005/60 irányelv pontosan el kíván kerülni.

34

A fenti megállapításokra tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2005/60 irányelv 3. cikke 7. pontjának a) alpontjával összefüggésben értelmezett 2. cikke (1) bekezdése 3. pontjának c) alpontját úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezések hatálya alá tartozik az a személy, mint akiről az alapügyben szó van, akinek a kereskedelmi tevékenysége olyan társaságok eladásából áll, amelyeket a potenciális ügyfelei számára – az eladás tárgyát képező társaságban fennálló tőkerészesedésének átruházása révén – történő eladásuk céljából ezen ügyfelek bármiféle előzetes kérése nélkül ő maga alapított.

35

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26‑i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikke 7. pontjának a) alpontjával összefüggésben értelmezett 2. cikke (1) bekezdése 3. pontjának c) alpontját úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezések hatálya alá tartozik az a személy, mint akiről az alapügyben szó van, akinek a kereskedelmi tevékenysége olyan társaságok eladásából áll, amelyeket a potenciális ügyfelei számára – az eladás tárgyát képező társaságban fennálló tőkerészesedésének átruházása révén – történő eladásuk céljából ezen ügyfelek bármiféle előzetes kérése nélkül ő maga alapított.