1

Fellebbezésével a TV2/Danmark A/S az Európai Unió Törvényszéke 2015. szeptember 24‑i TV2/Danmark kontra Bizottság ítéletének (T‑674/11, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2015:684) részleges hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék egyrészt megsemmisítette a Dánia által a TV2/Danmark javára végrehajtott intézkedésekről (C 2/03) szóló, 2011. április 20‑i 2011/839/EU bizottsági határozatot (HL 2011. L 340., 1. o.; a továbbiakban: vitatott határozat) annyiban, amennyiben a Bizottság megállapította, hogy az 1995–1996‑os évek reklámbevételei, amelyeket a TV2 Alap közvetítésével a TV2/Danmarknak utaltak át, állami támogatásnak minősülnek, másrészt pedig ezt meghaladó részében elutasította a TV2/Danmark keresetét.

2

A TV2/Danmark egy 1986‑ban alapított dán műsorszolgáltató társaság. E társaság, amelyet eredetileg önálló állami vállalat jogi formájában hoztak létre, 2003. január 1‑jén kezdődő hatállyal számviteli és adózási szempontból részvénytársasággá alakult. A TV2/Danmark az első helyen lévő Danmarks Radio után a második legnagyobb állami televízióállomás Dániában.

3

A TV2/Danmark feladata országos és regionális televízió‑műsorok gyártása és szórása. A műsorszórás többek között rádióberendezések, műhold vagy kábel segítségével történhet. A TV2/Danmark közszolgáltatási kötelezettségeit a kulturális miniszter állapítja meg.

4

A közszolgálati műsorszolgáltatókon kívül az egész dán televíziós piacon kereskedelmi műsorszolgáltatók is jelen vannak. Egyrészt különösen a Viasat Broadcasting UK Ltd társaságról (a továbbiakban: Viasat), másrészt pedig az SBS TV A/S és az SBS Danish Television Ltd társaságokból álló csoportról (a továbbiakban: SBS) van szó.

5

A TV2/Dankmarkot kamattal terhelt állami kölcsön révén hozták létre, és tevékenységét a Danmarks Radio tevékenységéhez hasonlóan a valamennyi dán tévénéző által fizetett előfizetési díjakból származó bevételből finanszírozták. A jogalkotó azonban úgy határozott, hogy a Danmarks Radiótól eltérően a TV2/Danmarknak lehetősége lesz arra is, hogy többek között a reklámtevékenységből származó bevételből is részesüljön.

6

Az SBS Broadcasting SA/Tv Danmark által 2000. április 5‑én benyújtott panaszt követően a Bizottság a Dánia által a TV2/Danmark javára hozott intézkedésekről szóló, 2004. május 19‑i 2006/217/EK határozatában (HL 2006. L 85., 1. o.; helyesbítés: HL 2006. L 368., 112. o.; a továbbiakban: „TV2 I” határozat) megvizsgálta a TV2/Danmark finanszírozási rendszerét. E határozat az 1995‑től 2002‑ig tartó időszakot fedte le, és a következő intézkedésekre vonatkozott: az előfizetési díjakból származó források, a TV2/Danmark finanszírozásával megbízott alapok átutalásai (TV2 Alap és Radiofonden), ad hoc nyújtott összegek, a társasági adó alóli mentesség, a TV2/Danmarknak a létesítésekor nyújtott kölcsönök utáni kamatfizetés alóli mentessége és a tőkeösszeg törlesztése alóli mentessége, a működtetési kölcsönök állami garanciája, valamint a TV2/Danmark által az országos sugárzási frekvencia használatáért való díjfizetés kedvező feltételei (a továbbiakban együtt: érintett intézkedések). Végül a Bizottság vizsgálata a helyi hálózati frekvenciákon keresztül történő sugárzáshoz a TV2/Danmarknak nyújtott engedélyre, valamint arra a kötelezettségre is vonatkozott, hogy minden településiantenna‑tulajdonos köteles a berendezésén keresztül a TV2 közszolgálati műsorait sugározni.

7

A Bizottság az érintett intézkedések vizsgálatát követően megállapította, hogy ezen intézkedések az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek, mivel a TV2/Danmark finanszírozási rendszere, amely e vállalkozás közszolgáltatás‑nyújtásának költségét volt hivatott ellentételezni, nem teljesíti a Bíróság által a 2003. július 24‑iAltmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítéletben (C‑280/00, EU:C:2003:415) felállított négy feltétel (a továbbiakban: Altmark‑feltételek) közül a másodikat és a negyediket.

8

A Bizottság ezenkívül úgy határozott, hogy az említett támogatások, amelyeket a Dán Királyság a TV2/Danmarknak 1995 és 2002 között nyújtott, az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése értelmében összeegyeztethetők a belső piaccal, azon 628,2 millió dán korona (DKK) (körülbelül 85 millió euró) összeg kivételével, amelyet a Bizottság „túlkompenzációnak” minősített. Így a Bizottság elrendelte, hogy a Dán Királyság téríttesse vissza a TV2/Danmarkkal ezen összeget kamataival együtt.

9

A „TV2 I” határozat négy megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezte, amelyet egyrészt a TV2/Danmark (T‑309/04. sz. ügy) és a Dán Királyság (T‑317/04. sz. ügy), másrészt pedig a TV2/Danmark versenytársai, a Viasat (T‑329/04. sz. ügy) és az SBS (T‑336/04. sz. ügy) nyújtottak be.

10

A 2008. október 22‑iTV2/Danmark és társai kontra Bizottság ítéletben (T‑309/04, T‑317/04, T‑329/04 és T‑336/04, EU:T:2008:457) a Törvényszék megsemmisítette az említett határozatot. Ítéletében a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a TV2/Danmarkra bízott közszolgáltatási feladat megfelel a műsorszolgáltatásra irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatás fogalommeghatározásának. A Törvényszék mindazonáltal több, a „TV2 I” határozatot érintő jogellenesség fennállását is megállapította.

11

Így először is azt a kérdést megvizsgálva, hogy a „TV2 I” határozatban említett intézkedések állami forrásokkal jártak‑e, a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság az állami forrásoknak minősítés során az 1995–1996‑os évek reklámbevételeinek de facto figyelembevételét illetően nem indokolta meg az értékelését. Másodszor a Törvényszék megállapította, hogy azon kérdés Bizottság általi vizsgálata, hogy a második és a negyedik Altmark‑feltétel teljesül‑e, nem alapul azon konkrét jogi és gazdasági feltételek megbízható elemzésén, amelyekre tekintettel a TV2/Danmarknak járó előfizetési díjak összegét meghatározták. Következésképpen a „TV2 I” határozatot e kérdésben az indokolási kötelezettség megsértése jellemezte. Harmadszor a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottságnak a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésére tekintettel való értékelésére vonatkozó következtetéseit – különösen a túlkompenzáció fennállására vonatkozó következtetést – is az indokolási kötelezettség megsértése jellemzi. A Törvényszék szerint az indokolási kötelezettség e megsértését az okozta, hogy hiányzik a TV2/Danmarknak a vizsgált időszakban járó előfizetési díjak összege meghatározásának alapjául szolgáló konkrét jogi és gazdasági feltételek megbízható vizsgálata.

12

A „TV2 I” határozat megsemmisítését követően a Bizottság újból megvizsgálta az érintett intézkedéseket. Ennek alkalmával konzultált a Dán Királysággal és a TV2/Danmarkkal, és egyébiránt harmadik felektől is észrevételeket kapott.

13

E vizsgálat végén a Bizottság meghozta a vitatott határozatot.

14

E határozat a TV2/Danmarkkal kapcsolatban 1995 és 2002 között hozott intézkedésekre vonatkozik. A vizsgálat során azonban a Bizottság figyelembe vette a „TV2 I” határozatot követően 2004‑ben hozott újratőkésítési intézkedéseket is.

15

A vitatott határozatban a Bizottság fenntartotta arra vonatkozó álláspontját, hogy az érintett intézkedések az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami támogatásnak” minősülnek. Először is megállapította, hogy az 1995–1996‑os évek reklámbevételei állami forrásoknak minősülnek, és ezt követően a szelektív előny fennállását megvizsgálva megállapította, hogy az érintett intézkedések nem teljesítik a második és a negyedik Altmark‑feltételt. Ellenben, míg a „TV2 I” határozatban a Bizottság azt állapította meg, hogy a 628,2 millió DKK‑t (hozzávetőleg 85 millió euró) kitevő összeg az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésével összeegyeztethetetlen túlkompenzációnak minősül, a vitatott határozatban a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezen összeg a TV2/Danmark megfelelő sajáttőke‑tartaléka. E határozat rendelkező részében a Bizottság a következőket állapította meg:

„1. cikk

A Dánia által a TV2/Danmark javára 1995–2002 között előfizetési díjak és az e határozatban megállapított egyéb intézkedések formájában végrehajtott intézkedések az [EUMSZ] 106. [cikk] (2) bekezdése értelmében összeegyeztethetőek a belső piaccal”.

16

A Törvényszék Hivatalához 2011. december 30‑án benyújtott keresetlevelével a TV2/Danmark a vitatott határozat részleges megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő.

17

A TV2/Danmark elsődlegesen azt kérte, hogy a Törvényszék semmisítse meg a vitatott határozatot annyiban, amennyiben a Bizottság megállapította, hogy az érintett intézkedések az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek.

18

Másodlagosan a TV2/Danmark azt kérte, hogy a Törvényszék semmisítse meg a vitatott határozatot annyiban, amennyiben a Bizottság megállapította, hogy:

19

A megtámadott ítéletben a Törvényszék a vitatott határozatot megsemmisítette annyiban, amennyiben a Bizottság megállapította, hogy az 1995–1996‑os évek reklámbevételei, amelyeket a TV2 Alap közvetítésével a TV2/Danmarknak utaltak át, állami támogatásnak minősülnek, a keresetet pedig ezt meghaladó részében elutasította.

20

Fellebbezésével a TV2/Danmark azt kéri, hogy a Bíróság:

21

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

22

A Dán Királyság azt kéri, hogy a Bíróság a fellebbezésnek minden tekintetben adjon helyt.

23

A Viasat azt kéri, hogy a Bíróság:

24

Fellebbezésének alátámasztására a TV2/Danmark két jogalapra hivatkozik.

25

A TV2/Danmark előadja, hogy a negyedik Altmark‑feltétel téves értelmezésére és alkalmazására alapított elsődleges kereseti kérelmének elutasításával a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot.

26

A TV2/Danmark úgy véli különösen, hogy az általa elvégzendő közszolgáltatási feladat különös természetére, valamint az Altmark‑feltételek visszaható hatállyal történő alkalmazására tekintettel a Törvényszéknek nem kellett volna szigorúan, szó szerint értelmeznie és alkalmaznia a negyedik Altmark‑feltételt, hanem annak vizsgálatára kellett volna szorítkoznia, hogy e feltétel célja a jelen ügyben megvalósult‑e.

27

A TV2/Danmark szerint ugyanis az ilyen alkalmazás lehetetlen, mivel a TV2/Danmark tevékenységi ágazata nem rendelkezik versengő és kereskedelmi dimenzióval, és ennélfogva nem létezik olyan „referenciavállalkozás”, amelyhez viszonyítva el lehetne végezni az említett feltétel által megkövetelt összehasonlítást.

28

Ennélfogva a TV2/Danmark álláspontja szerint a Törvényszéknek a negyedik Altmark‑feltételt annak céljára tekintettel kellett volna alkalmaznia, és azt kellett volna megállapítania, hogy a Rigsrevisionen (számvevőszék, Dánia) által a TV2/Danmark felett gyakorolt pénzügyi ellenőrzésre figyelemmel ez a cél megvalósult. Következésképpen meg kellett volna állapítani, hogy e feltétel teljesült.

29

A TV2/Danmark hozzáfűzi, hogy ezen értékelést az a körülmény is alátámasztja, hogy a jelen ügyben az Altmark‑feltételeket visszaható hatállyal, ezáltal a jogbiztonságot sértő módon alkalmazták.

30

A Dán Királyság egyetért a TV2/Danmark érvelésével.

31

A Bizottság és a Viasat vitatja a TV2/Danmark első jogalapjának elfogadhatóságát, és azt állítják, hogy az mindenképpen megalapozatlan.

32

Válaszában a TV2/Danmark vitatja a Bizottságnak és a Viasatnak a fellebbezés elfogadhatóságát megkérdőjelező érvelését, lényegében arra hivatkozva, hogy a fellebbezésében foglalt jogalapok és érvek jogi kérdéseket vetnek fel.

33

Viszonválaszában a Dán Királyság azt állítja, hogy a TV2/Danmark fellebbezése elfogadható. Különösen arra hivatkozik, hogy a negyedik Altmark‑feltétel értelmezésére és alkalmazására vonatkozó kérdés jogkérdés, és a Törvényszék e kérdésre vonatkozó értékelése olyan jogi értékelésnek minősül, amelyet a Bíróság fellebbezés keretében felülvizsgálhat.

34

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 256. cikkből, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből, valamint a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontjából következik, hogy a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet vagy végzés vitatott elemeit, valamint azokat a jogi érveket, amelyek kifejezetten alátámasztják e kérelmet, ellenkező esetben a fellebbezés vagy az érintett jogalap elfogadhatatlan (lásd különösen: 2016. szeptember 20‑iLedra Advertising és társai kontra Bizottság és EKB ítélet, C‑8/15 P–C‑10/15 P, EU:C:2016:701, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35

Nem tesz eleget az e rendelkezésekben támasztott indokolási követelményeknek az a fellebbezés, amely – anélkül, hogy akár egyetlen olyan érvet is tartalmazna, amely kifejezetten azonosítja a megtámadott ítéletet vagy végzést jellemző téves jogalkalmazást – pusztán megismétli vagy újra előadja a már a Törvényszék elé terjesztett jogalapokat és érveket, köztük azokat, amelyek a Törvényszék által kifejezetten elvetett tényeken alapulnak. Az ilyen fellebbezés ugyanis valójában egyszerűen a Törvényszékhez benyújtott keresetlevél újbóli megvizsgálására irányul, ami nem tartozik a Bíróság hatáskörébe (lásd különösen: 2016. szeptember 20‑iLedra Advertising és társai kontra Bizottság és EKB ítélet, C‑8/15 P–C‑10/15 P, EU:C:2016:701, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

Egyébiránt emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből következik, hogy a fellebbezés jogkérdésekre korlátozódik. Ennélfogva kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel az elé terjesztett releváns tények, valamint bizonyítékok megállapítására és értékelésére. Ezeknek a tényeknek és bizonyítékoknak az értékelése tehát – azok elferdítésének esetét kivéve – nem minősül jogkérdésnek, amely fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálata alá tartozna (lásd különösen: 2017. június 15‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑279/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:461, 36. pont).

37

Márpedig első jogalapjával a TV2/Danmark lényegében csupán megismétli, illetve újra előadja a Törvényszék előtt már bemutatott érveit, annak érdekében, hogy a Bíróság újból vizsgálja meg a megsemmisítés iránti keresetét.

38

Egyébiránt e jogalap nem fogalmazza meg pontosan azon jogi érveket, amelyek konkrétan azonosítanák a megtámadott ítéletet e tekintetben jellemző állítólagos téves jogalkalmazást, hanem a tények Törvényszék általi értékelésének vitatásán alapul, különösen a műsorszolgáltatási ágazat versengő és kereskedelmi dimenzióját, továbbá egy olyan átlagos, jól vezetett és megfelelően felszerelt vállalkozás létezését illetően, amellyel össze lehetne hasonlítani a TV2/Danmark költségeit, valamint a számvevőszék által a TV2/Danmark felett gyakorolt pénzügyi ellenőrzés jellegét illetően. Márpedig a TV2/Danmark e tekintetben egyáltalán nem hivatkozik a tények vagy bizonyítékok nyilvánvaló elferdítésére.

39

Ezenkívül a TV2/Danmark nem bizonyítja, hogy a tények eltérő értékelése vagy a negyedik Altmark‑feltétel teleologikus értelmezése más értékeléshez vezetett volna, mint amelyet a Törvényszék elvégzett.

40

Végül, mivel a Törvényszék a megtámadott ítélet 132–148. pontjában azt is kimondta, hogy mindenesetre – még ha a jelen ügyben a negyedik Altmark‑feltételt a lényegét tekintve vagy kevésbé szigorúan is kellene alkalmazni – a TV2/Danmark által előadott érvek továbbra sem elegendőek annak bizonyításához, hogy a Bizottság e negyedik feltétel alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, az első jogalap hatástalan.

41

Ugyanez érvényes az Altmark‑feltételek visszaható hatályú alkalmazására alapított érvelésre is, mivel e feltételek olyan intézkedéseknek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alól való kizárását teszik lehetővé, amelyek a 2003. július 24‑iAltmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítélet (C‑280/00, EU:C:2003:415) hiányában eleve az e rendelkezésben említett „támogatás” fogalma alá tartoznának. Ennélfogva az, ha az említett feltételek nem kerülnének alkalmazásra, nem kedvezne a TV2/Danmark állításainak.

42

Következésképpen e jogalapot mint részben elfogadhatatlant és részben megalapozatlant el kell utasítani.

43

Második jogalapjában a TV2/Danmark arra hivatkozik, hogy a Törvényszék, azáltal hogy érdemben megvizsgálta és elutasította a másodlagosan előterjesztett második kereseti kérelmét, holott a TV2/Danmark és a Bizottság egyetértett az előfizetési díjakból származó és a TV2/Danmark által a regionális állomásainak továbbutalt források minősítésével kapcsolatban, a kereseten túlterjedően hozott határozatot, túllépte a jogszerűség vizsgálatára irányuló hatáskörének korlátait, és megsértette a kontradiktórius eljárás elvét.

44

Egyébiránt a TV2/Danmark előadja, hogy a Törvényszék érdemi értékelése a dán jog nyilvánvalóan helytelen értelmezésén alapul.

45

A TV2/Danmark különösen arra hivatkozik, hogy a nemzeti szabályozás nem kötelezi őt arra, hogy az általa sugárzott regionális műsorok szolgáltatásáért díjazást fizessen a regionális állomásainak. E szabályozásból az sem tűnik ki, hogy az előfizetési díjakból származó források ezen állomásoknak való továbbutalása olyan díjazási kötelezettségnek minősült, amelyet az említett műsorszolgáltatás ellentételezéseként maga a TV2/Danmark vállalt volna az említett állomásokkal szemben.

46

A Dán Királyság egyetért a TV2/Danmark érvelésével.

47

A Bizottság és a Viasat vitatja a második jogalap elfogadhatóságát, és azt állítják, hogy az mindenképpen megalapozatlan.

48

Mivel a második jogalap lényegében a dán jog Törvényszék általi értelmezésének vitatásában áll, már most rá kell mutatni arra, hogy olyan ténykérdésről van szó, amely főszabály szerint nem tartozik a Bíróság által elvégzendő felülvizsgálat körébe.

49

Így a Törvényszék által a nemzeti jog tekintetében tett megállapítások fellebbezés keretében történő vizsgálata során a Bíróság hatásköre csak annak vizsgálatára terjed ki, hogy e jogot a Törvényszék elferdítette‑e (lásd: 2014. április 3‑iFranciaország kontra Bizottság ítélet, C‑559/12 P, EU:C:2014:217, 79. pont; 2016. november 10‑iDTS Distribuidora de Televisión Digital kontra Bizottság ítélet, C‑449/14 P, EU:C:2016:848, 44. pont).

50

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése (2014. április 3‑iFranciaország kontra Bizottság ítélet, C‑559/12 P, EU:C:2014:217, 80. pont; 2016. november 10‑iDTS Distribuidora de Televisión Digital kontra Bizottság ítélet, C‑449/14 P, EU:C:2016:848, 45. pont).

51

Márpedig a jelen ügyben az ilyen elferdítés nem bizonyított, mivel a TV2/Danmark nem jelöli meg pontosan, hogy a Törvényszék esetlegesen mely tényeket vagy bizonyítékokat ferdítette el, és nem bizonyítja azt sem, hogy a Törvényszék olyan hibákat követett el, amelyek következtében tényeket vagy bizonyítékokat ferdített el.

52

Közelebbről a TV2/Danmark nem bizonyította, hogy a Törvényszék által elvégzett értékelések nyilvánvalóan ellentétesek lennének e jogszabályok rendelkezéseinek tartalmával, vagy hogy a Törvényszék e rendelkezéseknek olyan hatályt tulajdonított volna, amelyekkel azok nyilvánvalóan nem rendelkeznek.

53

Meg kell állapítani, hogy a TV2/Danmark, azzal a kifogással, hogy a Törvényszék a vitatott határozat bírósági felülvizsgálata során tévesen alkalmazta a jogot, és elferdítette e rendelkezéseket, valójában csupán az említett rendelkezések mint bizonyítékok Törvényszék általi értékelését vitatja, amely bizonyítékokat a Törvényszék a megtámadott ítélet 169–173. pontjában már alaposan elemezte, és mindezt annak érdekében teszi, hogy a Bíróság a fellebbezés keretében részletesebben újból megvizsgálja a dán jogot, és újból értékelje a tényeket és bizonyítékokat.

54

Azon körülmény, hogy a Törvényszék előtt a TV2/Danmark és a Bizottság egyetértett abban, hogy a TV2/Danmark által a regionális állomásainak továbbutalt, előfizetési díjakból származó források minősítését illetően hogyan kell a vitatott határozatot értelmezni, nincs hatással az említett felülvizsgálat Törvényszék általi elvégzésének szabályszerűségére.

55

Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy az uniós bíróságok feladata, hogy a Bizottság határozatait az azokban foglalt indokolásra tekintettel értelmezzék, éspedig adott esetben függetlenül attól, hogy ezen intézmény az eljárás során milyen érvelést fejt ki (lásd ebben az értelemben: 2012. július 19‑iAlliance One International és Standard Commercial Tobacco kontra Bizottság ítélet, C‑628/10 P és C‑14/11 P, EU:C:2012:479, 72–79. pont; 2013. március 19‑iBouygues és Bouygues Télécom kontra Bizottság és társai, és Bizottság kontra Franciaország és társai ítélet, C‑399/10 P és C‑401/10 P, EU:C:2013:175, 126–129. pont; 2016. november 30‑iBizottság kontra Franciaország és Orange ítélet, C‑486/15 P, EU:C:2016:912, 130–132. pont).

56

Egyébiránt, amint a megtámadott ítélet 154., 157. és 173. pontjából kitűnik, a Törvényszék meghallgatta a TV2/Danmark e tekintetben előadott észrevételeit, és e társaság lemondott arról, hogy e kérdésben elálljon a keresetétől.

57

Következésképpen a második jogalapot mint részben elfogadhatatlant, részben pedig megalapozatlant el kell utasítani.

58

E körülmények között a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

59

A Bizottság a kérelmében előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a második Altmark‑feltétel teljesül a jelen ügyben, és arra kéri a Bíróságot, hogy e tekintetben változtassa meg az indokolást. E kérelemhez abban az esetben fűződik érdeke a Bizottságnak, ha a Bíróság helyt adna a TV2/Danmark által felhozott, a negyedik Altmark‑feltétel alkalmazására vonatkozó első jogalapnak.

60

A TV2/Danmark vitatja e kérelem elfogadhatóságát.

61

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az indokolás megváltoztatása iránti kérelem elfogadhatósága feltételezi az eljáráshoz fűződő érdek fennállását abban az értelemben, hogy e kérelemből az eredménye által előny származhat azon fél számára, aki azt előterjesztette. Ez az eset állhat fenn akkor, ha az indokolás megváltoztatása iránti kérelem a felperes által előterjesztett jogalappal szemben felhozott védekezésnek minősül (lásd: 2013. július 11‑iZiegler kontra Bizottság ítélet, C‑439/11 P, EU:C:2013:513, 42. pont; 2016. június 22‑iDK Recycling und Roheisen kontra Bizottság ítélet, C‑540/14 P, EU:C:2016:469, 42. pont).

62

Márpedig, mivel az Altmark‑feltételek kumulatív feltételek, és mivel a TV2/Danmark első jogalapja elutasításra került, a Bizottságnak nem fűződik érdeke a kérelmének előterjesztéséhez.

63

Egyébiránt e kérelem, amelyet a Bizottság a jelen fellebbezésre benyújtott válaszbeadványában fogalmazott meg, és amely nem irányul sem arra, hogy a Bíróság a fellebbezésnek egészben vagy részben adjon helyt, sem pedig arra, hogy azt egészben vagy részben utasítsa el, nem terjesztheti ki a fellebbezés tárgyát (lásd analógia útján: 2016. november 10‑iDTS Distribuidora de Televisión Digital kontra Bizottság ítélet, C‑449/14 P, EU:C:2016:848, 100. és 101. pont).

64

Ebből következik, hogy a Bizottság kérelme nem fogadható el.

65

Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése szerint, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.

66

E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése szerint, amely az említett szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

67

A TV2/Danmarkot, mivel az általa felhozott jogalapok tekintetében pervesztes lett, a Bizottság és a Viasat kérelmének megfelelően a saját költségeinek viselésén felül kötelezni kell a Bizottság és a Viasat részéről mind az elsőfokú eljárásban, mind pedig a jelen fellebbezési eljárásban felmerült összes költség viselésére is.

68

Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése szerint, amely e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.

69

A Dán Királyság, amely az elsőfokú eljárásban beavatkozó félként vett részt, maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: