–

az Istanbul Lojistik Ltd képviseletében Habóczky S., Weiss V. és Nagy A. ügyvédek,

–

a magyar kormány képviseletében Tátrai M. M., Sebestyén E. E., Fehér M. Z. és Koós G., meghatalmazotti minőségben,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítői: A. Collabolletta és G. Rocchitta avvocati dello Stato,

–

az Európai Bizottság képviseletében J. Hottiaux, E. Georgieva és Havas L., meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Gazdasági Közösség és Törökország közötti társulás létrehozásáról szóló, egyrészről a Török Köztársaság, másrészről az Európai Gazdasági Közösség tagállamai és a Közösség által 1963. szeptember 12‑én Ankarában aláírt, a Közösség nevében az 1963. december 23‑i 64/732/EGK tanácsi határozattal megkötött, jóváhagyott és megerősített megállapodás (HL 1964. 217., 3685. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 11. kötet, 10. o., a továbbiakban: EGK‑Törökország megállapodás) 9. cikkének, az EK–Törökország Társulási Tanács vámunió zárószakaszának bevezetéséről szóló, 1995. december 22‑i 1/95 határozata (HL 1996. L 35., 1. o., a továbbiakban: a Társulási Tanács 1/95 határozata) 4., 5. és 7. cikkének, az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdésének és a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól szóló, 2009. október 21‑i 1072/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 300., 72. o.) 1. cikke (2) bekezdésének és 1. cikke (3) bekezdése a) pontjának az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az Istanbul Lojistik Ltd és a Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság (Magyarország; a továbbiakban: másodfokú adóhatóság) között az ez utóbbi által hozott azon határozat tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelyben az e társaság tulajdonában álló tehergépjárművet adófizetési kötelezettség alá vonta arra tekintettel, hogy az átlépte a magyar határt.

3

Az EGK–Törökország megállapodás 9. cikke értelmében:

„A Szerződő Felek elismerik, hogy a megállapodás hatályán belül, a 8. cikk alapján meghozható különleges rendelkezések sérelme nélkül, a Közösséget létrehozó szerződés 7. cikkében megállapított elvvel összhangban tilos az állampolgárságon alapuló mindennemű hátrányos megkülönböztetés.”

4

A Közösség nevében az 1972. december 19‑i 2760/72/EGK tanácsi rendelettel (HL 1972. L 293., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 11. kötet, 41. o.) megkötött, jóváhagyott és megerősített EGK–Törökország megállapodáshoz csatolt, Brüsszelben 1970. november 23‑án aláírt kiegészítő jegyzőkönyv (a továbbiakban: kiegészítő jegyzőkönyv) 62. cikke előírja, hogy a kiegészítő jegyzőkönyv az EGK–Törökország megállapodás szerves részét képezi.

5

Az említett kiegészítő jegyzőkönyv 42. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A Társulási Tanács kiterjeszti Törökországra a Közösséget létrehozó szerződés közlekedésre vonatkozó rendelkezéseit, az általa mindenekelőtt Törökország földrajzi helyzetére tekintettel megállapított szabályokkal összhangban. Ugyanezen feltételek mellett kiterjesztheti Törökországra azokat az intézkedéseket, amelyeket a Közösség e rendelkezések végrehajtása céljából fogadott el a vasúti, közúti és belvízi közlekedésre vonatkozóan.”

6

A Társulási Tanács 1/95 határozatának 1. cikke értelmében:

„Az [EGK–Törökország társulási] megállapodás, valamint e megállapodás további és kiegészítő jegyzőkönyvei rendelkezéseinek a sérelme nélkül az EGK–Törökország Társulási Tanács az alábbiakban megállapítja az említett megállapodás 2–5. cikkében előírt vámunió záró szakaszának végrehajtására vonatkozó szabályokat.”

7

E határozatnak az áruk szabad mozgására és a kereskedelempolitikára vonatkozó I. fejezete magában foglalja a „vámok és az azokkal azonos hatású díjak eltörlése” címet viselő I. szakaszt. Az említett határozat 4. cikke, amely e szakaszban szerepel, kimondja:

„A jelen határozat hatálybalépésével megszűnik minden, a Közösség és Törökország közötti behozatali vagy kiviteli vám és azzal azonos hatású díj. Ettől az időponttól fogva a Közösség és Törökország köteles tartózkodni attól, hogy új behozatali vagy kiviteli vámokat és azzal azonos hatású díjat vezessenek be. Ezt a rendelkezést a fiskális vámokra is alkalmazni kell.”

8

E fejezetnek a „Mennyiségi korlátozások vagy az azokkal azonos hatású intézkedések megszüntetése” címet viselő II. szakasza tartalmazza a Társulási Tanács 1/95 határozatának 5–11. cikkét. Ez utóbbi 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A Szerződő Felek között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.”

9

E határozat 6. cikkének szövege a következő:

„A Szerződő Felek között tilos a kivitelre vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és az azzal azonos hatású intézkedés.”

10

A Társulási Tanács 1/95 határozatának 7. cikke értelmében:

„Az 5. és 6. cikk nem zárja ki a behozatalra, a kivitelre vagy a tranzitárukra vonatkozó olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket a közerkölcs, a közrend, a közbiztonság, az emberek, az állatok és növények egészségének és életének védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelme vagy az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme indokol. Ezek a tilalmak és korlátozások azonban nem szolgálhatnak önkényes megkülönböztetés vagy a Szerződő Felek közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközéül.”

11

E határozat 66. cikke előírja:

„A jelen határozat rendelkezéseit, amennyiben azok lényegileg azonosak az Európai Közösséget létrehozó szerződés megfelelő rendelkezéseivel, a vámunió körébe tartozó termékekkel kapcsolatos végrehajtásuk és alkalmazásuk során az Európai Közösségek Bírósága által hozott vonatkozó ítéleteknek megfelelően kell értelmezni.”

12

Az 1072/2009 rendelet „Hatály” címet viselő 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ezt a rendeletet a Közösség területén ellenszolgáltatás fejében végzett nemzetközi közúti árufuvarozásra kell alkalmazni.

(2)   Ezt a rendeletet egy tagállamból harmadik országba vagy harmadik országból tagállamba történő fuvarozás esetén a tranzittagállamok területén végzett útszakaszokra kell alkalmazni. A rendelet nem alkalmazandó a berakodás és kirakodás helye szerinti tagállam területén végzett fuvarozásra mindaddig, amíg nem kötötték meg a Közösség és az érintett harmadik ország között szükséges egyezményt.

(3)   A (2) bekezdésben említett egyezmény megkötéséig ez a rendelet nem érinti az alábbiakat:

[…]”

13

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Török Köztársaság Kormánya között a nemzetközi közúti fuvarozás tárgyában Budapesten, 1968. évi szeptember hó 14. napján aláírt Egyezmény (a Magyar Közlöny 1969. évi 78. száma [X. 11.]; a továbbiakban: magyar–török egyezmény) 18. cikke a (3) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„A másik Szerződő Fél területén át árufuvarozást végző járművek és ezen járművek üresfutása a vonatkozó fuvarozási tevékenység után és az utak fenntartásával, illetve javításával járó költségek fedezésére fizetendő adók, pótadók, illetékek és díjak alá esnek, beleértve a másik Szerződő Fél nemzeti jogszabályai szerint megengedhető legnagyobb súlyokat meghaladó járművek után fizetendő díjakat.”

14

A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a Magyar Közlöny 1991. évi 145. száma [XII. 26.]; a továbbiakban: gépjárműadóról szóló törvény) preambulumának szövege a következő:

„Az Országgyűlés a motorizációval járó közterhek arányosabb elosztása, a települési, a fővárosban a kerületi önkormányzatok bevételeinek gyarapítása, valamint a közúthálózat karbantartásához és fejlesztéséhez szükséges források bővítése érdekében a gépjárművek adójáról [törvényt alkot].”

15

E törvény 1. §‑a értelmében:

„(1)   A magyar hatósági rendszámtáblával ellátott gépjármű, pótkocsi, valamint Magyarország területén közlekedő, külföldön nyilvántartott tehergépjármű (a továbbiakban együtt: gépjármű) után gépjárműadót kell fizetni […]

(2)   E törvény hatálya nem terjed ki […] a külföldön nyilvántartott tehergépjárművek közül azokra, amelyek az Európai Unió valamely tagállamában vannak nyilvántartva.”

16

Az említett törvény 10. §‑a előírja, hogy „[a]z adót az üzembentartó köteles megfizetni”.

17

A gépjárműadóról szóló törvény 11. §‑a szerint „[a]z adókötelezettség Magyarország területére való belépés napjával kezdődik”.

18

E törvény 15. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A 12 tonna össztömeget meg nem haladó, loco célra használt fuvarozási engedéllyel közlekedő gépjármű (e bekezdés alkalmazásában a járműszerelvény is) esetén az oda, illetve a visszaútra 10 000–10 000 forint [(HUF) (hozzávetőleg 33 euró)], míg a 12 tonna össztömeget meghaladó, loco célra használt fuvarozási engedéllyel közlekedő gépjármű esetén az oda, illetve a visszaútra 30 000–30 000 forint [(hozzávetőleg 100 euró)] adót kell fizetni. A 12 tonna össztömeget meg nem haladó, tranzit célra használt (ideértve a harmadik országos engedély ilyen felhasználását is) fuvarozási engedéllyel közlekedő gépjármű esetén az oda, illetve a visszaútra 20 000–20 000 forint [(hozzávetőleg 66 euró)], míg a 12 tonna össztömeget meghaladó, tranzit célra használt fuvarozási engedéllyel közlekedő gépjármű esetén az oda, illetve a visszaútra 60 000–60 000 forint [(hozzávetőleg 200 euró)] adót kell fizetni. Az előzőek szerinti adófizetési kötelezettség akkor is fennáll, ha a fuvarozási engedély érvénytelen, illetve azt az adózó jogszerűtlenül használta fel, vagy fuvarozási engedély nélkül közlekedett.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti adótételek oda‑, illetőleg visszaútra, a fuvarozás időtartamára, legfeljebb 48–48 órára Magyarország területén való tartózkodásra vonatkoznak. Az előző időtartamot meghaladó tartózkodás esetén minden megkezdett 48 óránként kell az adót az (1) bekezdésben foglaltak figyelembevételével megfizetni. […]

(3)   Az (1) bekezdés szerinti adótételt illetékbélyeggel kell megfizetni, melyet a közúti fuvarozási engedélyre – loco fuvarozás esetén a fuvarozás teljes időtartamára vonatkozóan tranzit fuvarozás esetén az oda‑ és visszaútra külön‑külön – kell felragasztani Magyarország területére való belépéskor. Adózó a felragasztást követően köteles a belépés időpontját (év‑hónap‑nap‑óra) az illetékbélyegekre rávezetni. Adóköteles fuvarozási engedéllyel fizetési kötelezettség teljesítése (illetékbélyeg) nélkül legfeljebb Magyarország területére való belépéstől számított 5 km‑es körzethatáron belül lehet szankciómentesen közlekedni.”

19

Az említett törvény 17. §‑a (2) bekezdésének a szövege a következő:

„Ha az adózó az adófizetési kötelezettségét részben vagy egészben elmulasztotta, a vámhatóság az adóhiányt és annak ötszörösét adóbírság címén állapítja meg. […]”

20

A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a Magyar Közlöny 1988. évi 15. száma [IV. 21.]) a 20. §‑a (1) bekezdésének a) pontjában előírja, hogy „[a]z e törvényben, valamint külön jogszabályban és közösségi jogi aktusban a meghatározott engedélyhez és meghatározott okmány meglétéhez kötött belföldi vagy nemzetközi közúti közlekedési szolgáltatásra (árufuvarozásra és személyszállításra) vonatkozó rendelkezések megsértői bírság fizetésére kötelezhetők”.

21

A díj ellenében végzett közúti árutovábbítási, a saját számlás áruszállítási, valamint az autóbusszal díj ellenében végzett személyszállítási és a saját számlás személyszállítási tevékenységről, továbbá az ezekkel összefüggő jogszabályok módosításáról szóló 261/2011. (XII. 7.) Korm. rendelet (a Magyar Közlöny 2011. évi 146. száma [XII. 7.]) 4. §‑a értelmében:

„(1)   Magyarország területét érintő nemzetközi forgalomban díj ellenében végzett közúti árutovábbítás, valamint saját számlás közúti áruszállítás az adott tevékenységre vonatkozó,

22

A közúti árufuvarozáshoz, személyszállításhoz és a közúti közlekedéshez kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, valamint a bírságolással összefüggő hatósági feladatokról szóló 156/2009. (VII. 29.) Korm. rendelet (a Magyar Közlöny 2009. évi 107. száma [VII. 29.]) 2. §‑a szerint:

„A [közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény] 20. § (1) bekezdés a) pontjához kapcsolódóan – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – az 1. mellékletben meghatározott összegű bírságot köteles fizetni az, aki

[…]

[Az 1. melléklet 5. sorszámának a) pontja alapján a szállítónak 300000 HUF (hozzávetőleg 1000 euró) bírságot kell fizetnie a nemzetközi közúti áruszállítási engedély hiánya vagy érvénytelensége esetén.]”

23

Az Istanbul Lojistik Törökországban bejegyzett társaság, amely Törökországban és az Európai Unióban letelepedett vállalkozások megbízásából Törökországból különböző tagállamokba, főként Németországba irányulóan végez közúti árufuvarozást.

24

2015. március 30‑án a Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal (Magyarország) Nagylak (Magyarország) mellett, a román–magyar határ közelében ellenőrzés alá vonta a Törökországban nyilvántartásba vett és az Istanbul Lojistik által üzemeltetett járművek 12 tonna össztömeget meghaladó összekapcsolt kombinációját. Az Istanbul Lojistik által üzemeltett érintett tehergépjármű rendelkezett egy magyar–török tranzitengedéllyel, amely alapján a felperes Magyarországon mint tranzitállamon keresztül textilárut fuvarozott Törökországból Németországba. A tranzitengedélyt a magyar szabályozásban előírtaknak megfelelően kitöltötték, a gépjárművek tekintetében megkövetelt adó összegének megfelelő és az annak kifizetését igazoló illetékbélyeget azonban nem ragasztották fel az engedélyre.

25

A Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal az említett ellenőrzést követően a 2015. március 31‑én hozott közigazgatási határozatokban megállapította, hogy az Istanbul Lojistik nem tett eleget a gépjárműadóról szóló törvényben előírt adófizetési kötelezettségének, és hogy következésképpen a tranzitengedélye nem érvényes. E hatóság 300000 HUF (hozzávetőleg 1000 euró) összegű adóbírság, valamint az utóbbival azonos összegű közigazgatási bírság kiszabása mellett ezen adó címén 60000 HUF (hozzávetőleg 200 euró) összeg, azaz összesen 660000 HUF (hozzávetőleg 2200 euró) megfizetésére kötelezte az Istanbul Lojistikot.

26

Az Istanbul Lojistik közigazgatási jogorvoslati kérelmet nyújtott be e határozatokkal szemben a másodfokú adóhatósághoz, amely a 2015. május 13‑án hozott határozatokkal helybenhagyta az elsőfokú határozatokat.

27

E társaság ezt követően keresetet indított a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) előtt a másodfokú adóhatóság határozataival szemben.

28

Keresetének alátámasztása érdekében az Istanbul Lojistik előadja, hogy a gépjárműadóról szóló törvény szóban forgó rendelkezései sértik a Társulási Tanács 1/95 határozatának 4–6. cikkét. Arra hivatkozik, hogy a gépjárműadó az EUMSZ 30. cikk, ily módon pedig az említett határozat 4. cikke értelmében vett vámmal azonos hatású díjnak minősülhet. Álláspontja szerint ezt az adót diszkriminatív és piacvédő módon vetették ki, és az az áruk szabad mozgásának az uniós joggal ellentétes korlátozását képezi.

29

A másodfokú adóhatóság a kereset elutasítását kéri.

30

A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság arra keresi a választ, hogy a szóban forgó gépjárműadó a Társulási Tanács 1/95 határozatának 4. cikkével ellentétes vámmal azonos hatású díjnak minősül‑e. Úgy véli ugyanis, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás szerint a tagállamokban nyilvántartott gépjárművek üzembentartóinak nem kell megfizetniük a gépjárműadót, míg a Törökországban nyilvántartott gépjárművek üzembentartói a Magyarországon való áthaladás címén kötelesek annak megfizetésére.

31

Ha a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a gépjárműadó nem vámmal azonos hatású díj, a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint az a kérdés merül fel, hogy ez az adó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek, ebből következően pedig a Társulási Tanács 1/95 határozatának 5. cikkével ellentétes intézkedésnek minősül‑e.

32

Amennyiben ez utóbbi kérdést igenlően kell megválaszolni, a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a Társulási Tanács 1/95 határozatának 7. cikke alapján indokolható‑e az említett adó a közlekedésbiztonsággal és a bűnüldözéssel. Megjegyzi, hogy a gépjárműadóról szóló törvény céljai között különösen a motorizációval járó közterhek arányosabb elosztása, a helyi önkormányzatok bevételeinek gyarapítása és a közúthálózat karbantartásához szükséges források előteremtése szerepel. A kérdést előterjesztő bíróság továbbá arra keresi a választ, hogy a gépjárműadó arányos‑e, alkalmas‑e az elérni kívánt célok megvalósítására, és hátrányos megkülönböztetéstől mentes‑e.

33

Amennyiben ezen adó nem minősül sem vámmal azonos hatású díjnak, sem behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a magyar–török egyezmény alkalmazása összeegyeztethető‑e az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdésével, valamint az 1072/2009 rendelettel, mivel álláspontja szerint a közlekedés területe az unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.

34

A kérdést előterjesztő bíróság továbbá arra keresi a választ, hogy az említett adó a magyar–török egyezmény 9. cikke értelmében hátrányosan megkülönböztető‑e a török fuvarozókkal szemben.

35

Ilyen körülmények között a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

36

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a Társulási Tanács 1/95 határozatának 4. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló gépjárműadó, amelyet a Törökországban nyilvántartásba vett, Magyarország területén áthaladó tehergépjárművek üzembentartóinak kell megfizetniük, az e cikk értelmében vett vámmal azonos hatású díjnak minősül.

37

E határozat 1. cikkéből az következik, hogy az megállapítja az Unió és a Török Köztársaság közötti vámunió záró szakaszának végrehajtására vonatkozó szabályokat. Az említett határozat 4. cikke értelmében ez utóbbi határozat hatálybalépésével megszűnik minden, az Unió és a Török Köztársaság közötti behozatali vagy kiviteli vám és azzal azonos hatású díj.

38

A Társulási Tanács 1/95 határozatának 66. cikke előírja, hogy e határozat rendelkezéseit, mivel azok lényegüket tekintve azonosak az EK‑Szerződés, jelenleg EUM‑Szerződés megfelelő rendelkezéseivel, a Bíróság e tárgyban hozott ítéleteinek megfelelően kell értelmezni. Mivel e határozat 4. cikke lényegében megegyezik az EUMSZ 30. cikkel, azt következésképpen a Bíróság ez utóbbi cikkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatának megfelelően kell értelmezni.

39

Ebből következően emlékeztetni kell arra, hogy vámmal azonos hatású díjnak minősül minden olyan pénzügyi teher, legyen az bármilyen csekély összegű, amelyet egyoldalúan vetnek ki – bármi legyen is az elnevezése és alkalmazásának módja –, valamint amely a határ átlépésének tényéből eredően sújtja az árukat, amennyiben az nem minősül a szó szoros értelmében vett vámnak (2007. január 18‑iBrzeziński ítélet, C‑313/05, EU:C:2007:33, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2014. október 2‑iOrgacom ítélet, C‑254/13, EU:C:2014:2251, 23. pont). A vámokkal azonos hatású díjak tilalmát az e díjakkal az áruk szabad mozgása előtt képzett akadályok indokolják, amennyiben azok mesterségesen növelik az importált vagy exportált áruk árát a belföldi árukéhoz képest (1991. március 21‑iBizottság kontra Olaszország ítélet, C‑209/89, EU:C:1991:139, 7. pont).

40

Ezenkívül a vámokkal azonos hatású díjak tilosak függetlenül bevezetésük céljától csakúgy, mint az azokból származó bevételek rendeltetésétől (2007. június 21‑iBizottság kontra Olaszország ítélet, C‑173/05, EU:C:2007:362, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az EUMSZ 36. cikkben szereplő igazolási okok kizárólag a mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedések tekintetében alkalmazhatók, a vámokkal azonos hatású díjak tekintetében nem (lásd különösen: 1988. június 14‑iDansk Denkavit, 29/87, EU:C:1988:299, 32. pont).

42

Másrészt a vámunió szükségszerűen azt jelenti, hogy biztosítani kell az áruk tagállamok közötti szabad mozgását. E szabadság nem lenne teljes, ha a tagállamok lehetőséggel bírnának arra, hogy a tranzitáruk mozgását bármilyen módon korlátozzák vagy akadályozzák. Ezért a vámunió következményeként, valamint a tagállamok kölcsönös érdekében el kell ismerni, hogy fennáll a Közösségen belüli árutovábbítás szabadságának általános elve (2007. június 21‑iBizottság kontra Olaszország ítélet, C‑173/05, EU:C:2007:362, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A tagállamok sértenék ezen elvet, ha a területükön továbbított árukra tranzitvámokat vagy bármely más jellegű terheket vetnének ki ezen árutovábbítás tekintetében (1983. március 16‑iSIOT‑ítélet, 266/81, EU:C:1983:77, 19. pont).

43

Szintén meg kell jegyezni, hogy a Bíróság már megállapította, hogy az olyan adó, amelynek vonatkozásában az adóztatandó tényállást az árufuvarozás képezi, és amelyet nem magára a termékre, hanem a termékkel kapcsolatos szükségszerű tevékenységekre vetnek ki, az EUMSZ 30. cikk hatálya alá tartozhat (2008. július 17‑iEssent Netwerk Noord és társai ítélet, C‑206/06, EU:C:2008:413, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az ilyen adó ugyanis a termékeket terheli, még ha azt ezen termékek fuvarozása vagy az úthasználat kapcsán vetik is ki, és azt első lépésben a tehergépjármű üzembentartója fizeti meg (lásd ebben az értelemben: 1997. július 17‑iHaahr Petroleum ítélet, C‑90/94, EU:C:1997:368, 38. pont).

44

A jelen ítélet 37. és 38. pontjában kifejtett indokok miatt az EUM‑Szerződés áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseinek értelmezése azon rendelkezésekre is átültethető, amelyek az áruknak az EGK–Törökország társulási megállapodásból eredő vámunión belüli szabad mozgására vonatkoznak.

45

A jelen ügyben az alapügyben szóban forgó gépjárműadóról szóló törvény előírja, hogy az e járművekre vonatkozó adót a valamely harmadik országban nyilvántartásba vett tehergépjárművek tekintetében a Magyarország területére való belépésükkor az oda‑, illetve a visszaútra kell megfizetni. Ezen adó összege olyan kritériumoktól függ, amelyek többek között az áruk szállítható mennyiségéhez vagy a rendeltetési helyükhöz kapcsolódnak.

46

Következésképpen a jelen ítélet 40–43. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel meg kell állapítani, hogy jóllehet a gépjárműadót nem magukra a termékekre vetik ki, az a magyar határ átlépésekor a valamely harmadik országban, többek között Törökországban nyilvántartásba vett tehergépjárművekkel fuvarozott árukat, nem pedig – ahogyan azt a magyar és az olasz kormány állítja – a fuvarozási szolgáltatást terheli.

47

A jelen ítélet 39–41. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra figyelemmel e tekintetben nem bír jelentőséggel, hogy – amint azt a magyar kormány állítja – ezen adó összege nem magas, és annak kivetését a nemzeti úthálózat karbantartása biztosításának szükségességével és az e szállítási mód által okozott környezeti károkkal igazolják.

48

Ebből következően az alapügyben szóban forgóhoz hasonló gépjárműadó a Társulási Tanács 1/95 határozatának 4. cikke értelmében vett vámmal azonos hatású díjnak minősül, mivel olyan egyoldalúan kivetett pénzügyi terhet képez, amely az árukat amiatt terheli, hogy azok átlépték a határt.

49

A fentiekre figyelemmel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Társulási Tanács 1/95 határozatának 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló gépjárműadó, amelyet a Törökországban nyilvántartásba vett, Magyarország területén áthaladó tehergépjárművek üzembentartóinak kell megfizetniük, az e cikk értelmében vett vámmal azonos hatású díjnak minősül.

50

Tekintettel az első kérdésre adott válaszra, a második, harmadik és negyedik kérdésre nem szükséges válaszolni.

51

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Az EK–Törökország Társulási Tanács vámunió záró szakaszának bevezetéséről szóló, 1995. december 22‑i 1/95 határozatának 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló gépjárműadó, amelyet a Törökországban nyilvántartásba vett, Magyarország területén áthaladó tehergépjárművek üzembentartóinak kell megfizetniük, az e cikk értelmében vett vámmal azonos hatású díjnak minősül.