–

S. Fisher, A. Fisher és P. Fisher képviseletében R. Mullan és H. Brown barristers, valamint S. Bedford tanácsadó,

–

a Her Majesty’s Government of Gibraltar képviseletében M. Llamas QC,

–

az Egyesült Királyság kormánya képviseletében D. Robertson és S. Simmons, meghatalmazotti minőségben, segítőik: D. Ewart QC és O. Jones barrister,

–

a belga kormány képviseletében L. Van den Broeck és M. Jacobs, meghatalmazotti minőségben, segítőik: P. Vlaemminck és R. Verbeke advocaten,

–

a spanyol kormány képviseletében M. A. Sampol Pucurull és A. Rubio González, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében R. Lyal és J. Samnadda, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdésének, valamint az EUMSZ 49. és EUMSZ 63. cikknek az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Stephen Fisher, Anne Fisher és Peter Fisher, valamint a Commissioners for Her Majesty’s Revenue & Customs (adó‑ és vámhatóság, Egyesült Királyság) között azon adóhatározat tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelyet az adó‑ és vámhatóság a 2000. és 2008. év közötti időszak tekintetében velük szemben hozott.

3

Az Egyesült Nemzetek San Franciscóban 1945. június 26‑án aláírt Alapokmányának „Az önkormányzattal nem rendelkező területekre vonatkozó nyilatkozat” címet viselő XI. fejezetében szerepel a 73. cikk, amely kimondja:

„Az Egyesült Nemzeteknek azok a tagjai, amelyek olyan területek igazgatásáért vállalták vagy készek vállalni a felelősséget, amely területek népei az önkormányzat teljes mértékét még nem érték el, elismerik e területek lakossága érdekei elsőbbségének alapelvét. Magasztos megbízatásnak tekintik azt a kötelességüket, hogy a nemzetközi békének és biztonságnak a jelen alapokmánnyal létesített rendje keretében e területek lakosságának jólétét tőlük telhetőleg előmozdítsák […]”

4

Gibraltár brit koronagyarmat. Az Egyesült Királyságnak nem része.

5

A nemzetközi jog szerint Gibraltár szerepel az Egyesült Nemzetek alapokmányának 73. cikke szerinti, önkormányzattal nem rendelkező területek listáján.

6

Az uniós jog értelmében Gibraltár európai terület, amelynek külkapcsolataiért az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdése értelmében egy tagállam felel, és amelyre a Szerződések rendelkezései vonatkoznak. A Dán Királyságnak, Írországnak, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának az Európai Közösséghez való csatlakozási feltételeiről és a szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 1972. L 73., 14. o.; a továbbiakban: 1972. évi csatlakozási okmány) ugyanakkor kimondja, hogy a Szerződés egyes részei nem vonatkoznak Gibraltárra.

7

Az 1972. évi csatlakozási okmány 28. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A közösségi intézményeknek azon jogi aktusai, amelyek az EGK‑Szerződés II. mellékletében felsorolt termékekre, valamint azokra a termékekre vonatkoznak, amelyeknek a Közösségbe történő behozatala esetén a közös agrárpolitika végrehajtásaként egyedi szabályokat kell alkalmazni, valamint a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolására vonatkozó jogi aktusok nem alkalmazhatók Gibraltárra, kivéve ha a Tanács, a Bizottság javaslata alapján egyhangúlag eljárva, másként rendelkezik.”

8

Az 1972. évi csatlakozási okmány 29. cikkének és I. melléklete I. része 4. pontjának együttes alkalmazása alapján Gibraltár nem része az Unió vámterületének.

9

Az alapügy tényállásának idején a Stephen és Anne Fisher házaspár az Egyesült Királyságban rendelkezett lakóhellyel, ahol két gyermekükkel, Peter és Dianne Fisherrel együtt szokásos tartózkodási helyük volt. P. Fishernek 2004 júliusában megszűnt a lakóhelye az Egyesült Királyságban. S. Fisher és P. Fisher brit állampolgár, A. Fisher pedig ír állampolgár.

10

Az 1988 óta az Egyesült Királyságban letelepedett Stan James (Abingdon) Limited társaság (a továbbiakban: SJA) a Fisher család 100%‑os tulajdonában volt. E társaság fogadásokkal foglalkozott, ami az 1999. évtől kezdve magában foglalta többek között kiskereskedelmi fogadóirodák üzemeltetését, telefonos fogadást (telefogadás) és tétek fogadási társaságok részére történő továbbítását. Az említett társaságnak Gibraltáron is volt egy fióktelepe hat alkalmazottal, amely Németországból, Spanyolországból és Írországból fogadott téteket.

11

Az 1999. év folyamán az egyesült királysági fogadási társaságoknak a Betting and Gaming Duties Act 1981 (a fogadásokra és a szerencsejátékokra kivetett adóról szóló 1981. évi törvény) alapján a fogadási összeg után adót kellett fizetniük, amelyet gyakorlatilag a megtett összeghez hozzáadódó és az ügyfelekre terhelt 9%‑os díjból fizettek. Az ügyfélnek az Egyesült Királyságban lehetősége volt arra, hogy egy másik államban letelepedett fogadási társaságnál kössön fogadást, amely esetben e fogadás után nem kellett az említett adót megfizetni. A másik államban letelepedett fogadási társaságok számára tilos volt az Egyesült Királyságban történő reklámozás vagy a tétek fogadása érdekében az egyesült királysági jogalanyokkal való forrásmegosztás.

12

1999 júliusától az SJA a gibraltári fióktelepén keresztül kezdett téteket fogadni az egyesült királysági ügyfeleitől. 2000. február 29‑én az SJA a telefogadási üzletágát, beleértve a gibraltári fióktelepet is, átruházta a gibraltári jog szerint létrejött és ott letelepedett társaságra, a Stan James Gibraltar Limitedre (a továbbiakban: SJG), amely a Fisher család 100%‑os tulajdonában volt.

13

S. Fisherre, P. Fisherre és A. Fisherre a 2000. és 2008. év közötti időszakra vonatkozó vitatott adóhatározatokkal a SJG által megvalósított kereskedelmi nyereség után jövedelemadót vetettek ki az Egyesült Királyságban. Ezen adóhatározatokat az Income and Corporation Taxes Act 1988 (a jövedelemadóról és társasági adóról szóló 1988. évi törvény) 739. szakaszának rendelkezései alapján hozták, amely szakasz a magánszemélyek által olyan vagyonátruházás útján megvalósított adókikerülés megelőzésére irányul, amely eredményeként a jövedelem az Egyesült Királyság területén kívüli személynek fizetendő. Amennyiben e rendelkezések alkalmazandók, az átruházót attól függetlenül jövedelemadó‑fizetési kötelezettség terheli az Egyesült Királyságon kívüli lakóhellyel rendelkező személy jövedelme tekintetében, hogy az ilyen jövedelem befolyik‑e a részére, amennyiben jogosult volt arra, hogy abból részesüljön, és az Egyesült Királyságban volt a lakóhelye.

14

A First‑tier Tribunal (Tax Chamber) (elsőfokú bíróság [adójogi tanács], Egyesült Királyság) azon a véleményen volt, hogy az említett rendelkezések alkalmazandók a jelen ügyben, és hogy a nemzeti jog szerinti és a felperesek által előadott védekezésnek egyáltalán nem adható hely. A felperesek azonban előadták, hogy a 2006. szeptember 12‑iCadbury Schweppes és Cadbury Schweppes Overseas ítéletben (C‑196/04, EU:C:2006:544) lefektetett elvek szerint bármilyen jövedelemadó‑kivetés a jelen ügyre jellemző körülmények között az EUMSZ 49. cikk szerinti letelepedés szabadságához és/vagy az EUMSZ 63. cikk szerinti tőke szabad mozgásához való joguk jogellenes korlátozását jelenti.

15

Az elsőfokú bíróság azon a véleményen volt, hogy S. és P. Fisher nem hivatkozhat az EUMSZ 49. cikkre és/vagy az EUMSZ 63. cikkre, mivel az SJG székhelye Gibraltáron van, és mivel az átruházási ügylet ez utóbbi terület és az Egyesült Királyság között valósult meg, így az alapügyben szóban forgó helyzet nem határokon átnyúló olyan helyzet, amelyre az uniós jog alkalmazandó. A. Fisher a maga részéről ír állampolgársága miatt hivatkozhat a fenti rendelkezésekre, és következésképpen a vitatott adó nem vethető ki vele szemben. Mind S. és P. Fisher, mind az adó‑ és vámhatóság fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság határozatával szemben.

16

A fellebbezés tárgyában eljáró, kérdést előterjesztő bíróság azon az állásponton van, hogy a letelepedés szabadságának és a tőke szabad mozgásának a brit állampolgárok által Gibraltár és az Egyesült Királyság közötti gyakorlására vonatkozóan előtte felhozott kérdések megválaszolása többek között Gibraltár uniós jogban betöltött jogállásától és Gibraltárnak az Egyesült Királysággal e jog, és különösen az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett EUMSZ 49. és EUMSZ 63. cikk alapján fennálló viszonyától függ. E bíróság pontosítja, hogy a Bíróságtól nem azon szabályozás, mint az Egyesült Királyság alapügyben szóban forgó szabályozása uniós joggal való összeegyeztethetőségére kérdez rá, mivel úgy véli, hogy képes az alapügy eldöntésére, amint a feltett kérdéseket a Bíróság megválaszolja.

17

E körülmények között az Upper Tribunal (Tax and Chancery Chamber) (felsőbíróság [adójogi és kancelláriai tanács], Egyesült Királyság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

18

A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében, ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.

19

A jelen ügyben ezt a rendelkezést kell alkalmazni.

20

E kérdésekkel, amelyeket együtt kell vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdését az EUMSZ 49. vagy EUMSZ 63. cikkel összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy a letelepedés szabadságának vagy a tőke szabad mozgásának a brit állampolgárok által az Egyesült Királyság és Gibraltár közötti gyakorlása az uniós jog szempontjából olyan helyzetnek minősül, amelynek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik.

21

Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság, amelynek az ügy sajátosságaira tekintettel meg kell ítélnie mind az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szükségességét az ügydöntő határozat meghozatala szempontjából, mind a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját (2017. június 27‑iCongregación de Escuelas Pías Provincia Betania ítélet, C‑74/16, EU:C:2017:496, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a Bíróságnál nem az olyan jogi szabályozás, mint az Egyesült Királyság alapügyben szóban forgó azon jogi szabályozása, amely alapján elfogadták a vitatott adóhatározatot, uniós joggal való összeegyeztethetőségére kérdez rá, sem pedig arra, hogy olyan körülmények között, mint amelyekről az alapügyben szó van, a jelen ügyben alkalmazandók‑e az uniós joghoz kapcsoló elvnek – mint az EUMSZ 49. és EUMSZ 63. cikk – minősülő elemek, így ezeket az említett bíróságnak kell megvizsgálnia.

22

Ugyanis e bíróság arra szorítkozik, hogy felvilágosítást kérjen az Egyesült Királyság és Gibraltár közötti, uniós jogra tekintettel fennálló viszonyra annak megállapítása érdekében, hogy e két területet az EUMSZ 49. és EUMSZ 63. cikk alkalmazása céljából egy tagállamnak kell‑e tekinteni.

23

Ilyen körülmények között meg kell jegyezni, hogy a Bíróság a 2017. június 13‑iThe Gibraltar Betting and Gaming Association ítélet (C‑591/15, EU:C:2017:449) 56. pontjában már kimondta, hogy a EUMSZ 355. cikk (3) bekezdését az EUMSZ 56. cikkel együttesen úgy kell értelmezni, hogy a Gibraltáron letelepedett piaci szereplők által az Egyesült Királyságban letelepedett személyek számára történő szolgáltatásnyújtás az uniós jog szempontjából olyan helyzetnek minősül, amelynek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik.

24

E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy bár a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában az EUMSZ 49. és EUMSZ 63. cikkre, valamint az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdésére hivatkozik, e határozatból kitűnik, hogy az alapügy tényállása a 2000 és 2008 közötti évek során történt, így megelőzi a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését. Ugyanakkor az említett rendelkezések tartalma mindenesetre megegyezik az említett Szerződés hatálybalépését megelőzően alkalmazandó EK 43. és EK 56. cikknek, illetve az EK 299. cikk (4) bekezdésének a tartalmával.

25

Másodszor állandó ítélkezési gyakorlat, hogy sem a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó EUMSZ 56. cikk, sem a letelepedés szabadságára és a tőke szabad mozgására vonatkozó EUMSZ 49. cikk, illetve EUMSZ 63. cikk nem alkalmazandó azokra a helyzetekre, amelyeknek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik (lásd ebben az értelemben: 2016. november 15‑iUllens de Schooten ítélet, C‑268/15, EU:C:2016:874, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. június 13‑iThe Gibraltar Betting and Gaming Association ítélet, C‑591/15, EU:C:2017:449, 33. pont).

26

Harmadszor az EUMSZ 49. és EUMSZ 63. cikk a 2017. június 13‑iThe Gibraltar Betting and Gaming Association ítélet (C‑591/15, EU:C:2017:449) alapjául szolgáló ügyben szóban forgó EUMSZ 56. cikkhez hasonlóan alkalmazandó Gibraltár területén az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdése alapján. Ugyanis Gibraltár területének az uniós aktusok alkalmazhatóságából az 1972. évi csatlakozási okmányban előírt bizonyos jogterületeken való kizárása nem irányul az említett EUMSZ 49. és EUMSZ 63. cikkben megfogalmazott letelepedés szabadságára, illetve tőke szabad mozgására.

27

Ilyen körülmények között nem adható hely az EUMSZ 49. és EUMSZ 63. cikkel összefüggésben értelmezett EUMSZ 355. cikk (3) bekezdése attól eltérő értelmezésének, mint amelyet a Bíróság a 2017. június 13‑iThe Gibraltar Betting and Gaming Association ítéletben (C‑591/15, EU:C:2017:449) az EUMSZ 56. cikkel összefüggésben értelmezett EUMSZ 355. cikk (3) bekezdésével kapcsolatban megállapított.

28

E tekintetben a Bíróság az említett ítélet 36. pontjában pontosította, hogy az a körülmény, hogy Gibraltár nem az Egyesült Királyság része, nem lehet döntő annak meghatározása céljából, hogy e két területet az alapszabadságokra vonatkozó rendelkezések alkalmazhatósága céljából egyetlen tagállamnak kell‑e tekinteni.

29

A Bíróság e célból először is elemezte azokat a feltételeket, amelyek mellett az EUMSZ 56. cikk alkalmazandó Gibraltár területén, és ugyanezen ítélet 39. pontjában megállapította, hogy mivel az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdése az uniós jog rendelkezéseinek alkalmazhatóságát kiterjeszti Gibraltárra, eltekintve azon kivételektől, amelyek nem érintik a szolgáltatásnyújtás szabadságát, ezen EUMSZ 56. cikket ugyanolyan feltételek mellett kell alkalmazni Gibraltárra, mint az Egyesült Királyságra.

30

Ugyanennek kell vonatkoznia az EUMSZ 49. és EUMSZ 63. cikkre is, amelyek az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdése alapján – amint a jelen végzés 26. pontjában szerepel – teljes mértékben alkalmazandók Gibraltár területén. E tekintetben nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy az EUMSZ 49. és EUMSZ 63. cikk az Egyesült Királyságra mint tagállamra, Gibraltárra pedig mint olyan európai területre alkalmazandó, amelynek külkapcsolataiért az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdése értelmében egy tagállam felel (lásd analógia útján: 2017. június 13‑iThe Gibraltar Betting and Gaming Association ítélet, C‑591/15, EU:C:2017:449, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

Másodszor a Bíróság megállapította, hogy semmilyen más olyan tényező nem létezik, amely lehetővé tenné a Gibraltár és az Egyesült Királyság közötti kapcsolatoknak – az e két területen alkalmazandó EUMSZ 56. cikk alkalmazása céljából – két tagállam között fennálló kapcsolatokhoz hasonlónak tekintését, és e tekintetben pontosította, hogy épp ellenkezőleg, a Gibraltár és az Egyesült Királyság közötti kereskedelem két tagállam közötti kereskedelemnek való tekintése az e terület és e tagállam közötti, az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdésében elismert kapcsolat tagadását jelentené (lásd ebben az értelemben: 2017. június 13‑iThe Gibraltar Betting and Gaming Association ítélet, C‑591/15, EU:C:2017:449, 41. és 42. pont). Márpedig ez a megállapítás az EUMSZ 49. és EUMSZ 63. cikkre ugyanúgy érvényes.

32

A fentiekből az következik, hogy az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdését az EUMSZ 49. vagy EUMSZ 63. cikkel összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy a letelepedés szabadságának vagy a tőke szabad mozgásának a brit állampolgárok által az Egyesült Királyság és Gibraltár közötti gyakorlása az uniós jog szempontjából olyan helyzetnek minősül, amelynek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik.

33

Ezen értelmezést nem kérdőjelezi meg a gibraltári kormány azon érve sem, amely szerint ez sértené az EUMSZ 26. cikkben szereplő, a belső piac működésének biztosítására vonatkozó célkitűzést, valamint a gibraltári kormány szerint az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdése által követett azon célkitűzést, hogy Gibraltárt integrálják e piacra.

34

Ugyanis magának az EUMSZ 26. cikk (2) bekezdésének a szövege kimondja, hogy a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződések rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása, az EUMSZ 49. és EUMSZ 63. cikk pedig a letelepedés szabadságára, illetve a tőke szabad mozgására vonatkozó ilyen rendelkezés. Márpedig amint a jelen végzés 25. pontjában szerepel, az EUMSZ 49. vagy EUMSZ 63. cikk adott helyzetre való alkalmazhatósága nemzetközi elem fennállását feltételezi.

35

Az említett értelmezés nem teszi egyébként az EUMSZ 49. és EUMSZ 63. cikket Gibraltár területén alkalmazhatatlanná. E rendelkezések ugyanis az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdése alapján teljes mértékben alkalmazandók maradnak az említett területre, ugyanazon feltételek mellett – ideértve a nemzetközi elem követelményére vonatkozó feltételt is –, mint amelyeket e rendelkezés az Unió minden más, a hatálya alá tartozó területére nézve előír (lásd analógia útján: 2017. június 13‑iThe Gibraltar Betting and Gaming Association ítélet, C‑591/15, EU:C:2017:449, 47. pont).

36

A Gibraltár nemzeti alkotmányjog vagy nemzetközi jog szerinti jogállására vonatkozó megállapítások sem vonják kétségbe ugyanezen értelmezést, amint azt a Bíróság már a 2017. június 13‑iThe Gibraltar Betting and Gaming Association ítéletének (C‑591/15, EU:C:2017:449) 49–55. pontjában lényegében pontosította.

37

Ugyanis a nemzetközi jogra alapított érvekkel kapcsolatban a Bíróság emlékeztetett arra, hogy nyilvánvaló, hogy Gibraltár szerepel az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 73. cikke szerinti, önkormányzattal nem rendelkező területek listáján. Márpedig az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdésének az EUMSZ 49. vagy 63. cikkel összefüggésben történő – a jelen végzés 32. pontjában bemutatott – értelmezése semmiféle hatással nem jár Gibraltár nemzetközi jog szerinti jogállására, és nem fogható fel úgy, mint amely sérti Gibraltár elkülönült és eltérő jogállását (lásd analógia útján: 2017. június 13‑iThe Gibraltar Betting and Gaming Association ítélet, C‑591/15, EU:C:2017:449, 52. és 54. pont).

38

A fenti megállapítások összességéből következik, hogy az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdését az EUMSZ 49. vagy EUMSZ 63. cikkel összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy a letelepedés szabadságának vagy a tőke szabad mozgásának a brit állampolgárok által az Egyesült Királyság és Gibraltár közötti gyakorlása az uniós jog szempontjából olyan helyzetnek minősül, amelynek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik.

39

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdését az EUMSZ 49. vagy EUMSZ 63. cikkel összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy a letelepedés szabadságának vagy a tőke szabad mozgásának a brit állampolgárok által az Egyesült Királyság és Gibraltár közötti gyakorlása az uniós jog szempontjából olyan helyzetnek minősül, amelynek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik.