1

Fellebbezéseikkel az Easy Sanitary Solutions BV (a továbbiakban: ESS) és az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) az Európai Unió Törvényszéke 2015. május 13‑iGroup Nivelles kontra OHIM – Easy Sanitairy Solutions (Zuhanylefolyó) ítéletének (T‑15/13, EU:T:2015:281, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kérik, amely ítélettel a Törvényszék hatályon kívül helyezte az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsának az I‑Drain BVBA és az ESS közötti megsemmisítési eljárással kapcsolatban 2012. október 4‑én hozott határozatát (R 2004/2010‑3. sz. ügy, a továbbiakban: vitatott határozat).

2

A közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) (12) preambulumbekezdése értelmében „az oltalom nem terjedhet ki azokra az alkotóelemekre, amelyek a termék rendeltetésszerű használata során nem láthatók, illetve az ilyen alkotóelem olyan külső jellegzetességeire, amelyek az alkotóelemnek a termékbe való beillesztését követően nem láthatók, vagy amelyek önmagukban nem felelnek meg az újdonság és az egyéni jelleg követelményeinek. Azok a külső jellegzetességek, amelyek ezen okok miatt nem részesülhetnek oltalomban, nem vehetők figyelembe annak megítélésekor, hogy a minta egyéb külső jellegzetességei kielégítik‑e az oltalmazhatóság feltételeit.”

3

A 6/2002 rendelet (14) preambulumbekezdése szerint „annak megítélése, hogy a formatervezési mintának egyéni jellege van‑e, azon kell, hogy alapuljon, hogy a minta a már meglévő bármely mintához képest a tájékozott használóra nyilvánvalóan eltérő összbenyomást tesz‑e, figyelembe véve annak a terméknek a természetét, amelyre a mintát alkalmazzák, illetve amelyben a minta megtestesül, különös tekintettel a termék szerinti ipari ágazat sajátosságaira, valamint arra, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát”.

4

E rendelet 3. cikkének a) pontja a következőt írja elő:

„Ezen rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

5

Az említett rendeletnek „Az oltalmazhatóság feltételei” című 4. cikke az (1) bekezdésében ekként rendelkezik:

„A formatervezési minta akkor részesülhet közösségi formatervezésiminta‑oltalomban, ha új és egyéni jellegű.”

6

Ugyanezen rendelet „Újdonság” című 5. cikke ekként rendelkezik:

„(1)   Új a formatervezési minta, ha azzal azonos formatervezési minta nem jutott nyilvánosságra

(2)   A formatervezési mintákat egymással azonosnak kell tekinteni, ha külső jellegzetességeik csupán lényegtelen részletekben különböznek.”

7

A 6/2002 rendelet „Egyéni jelleg” címet viselő 6. cikke ekként rendelkezik:

„(1)   A formatervezési mintának egyéni jellege van, ha bármely nyilvánosságra jutott mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz:

(2)   Az egyéni jelleg megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.”

8

E rendelet „Nyilvánosságra jutás” című 7. cikke az (1) bekezdésében a következőket mondja ki:

„Az 5. és az 6. cikk alkalmazásában a mintát nyilvánosságra jutottnak kell tekinteni, ha az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjában és a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontjában vagy – az esettől függően – az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett időpontot megelőzően a lajstromozást követő közzététellel, egyéb közlés útján, kiállítással, kereskedelmi forgalomba hozatallal vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált, kivéve ha ezek az események a rendes üzletvitel során észszerűen nem juthattak az érintett ágazaton belül a Közösségben működő szakmai körök tudomására. A minta nem tekinthető azonban nyilvánosságra jutottnak, ha azt harmadik személy számára kifejezett vagy hallgatólagos titoktartási kötelezettség terhe mellett mutatják be.”

9

Az említett rendelet 10. cikkének a szövege a következő:

„(1)   A közösségi formatervezésiminta‑oltalom kiterjed mindazokra a formatervezési mintákra, amelyek a tájékozott használóra nem tesznek eltérő összbenyomást.

(2)   A mintaoltalom terjedelmének megállapításakor figyelembe kell venni, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.”

10

Ugyanezen rendeletnek „A közösségi formatervezésiminta‑oltalom tartalma” című 19. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„A lajstromozott közösségi formatervezésiminta‑oltalom alapján a mintaoltalom jogosultjának kizárólagos joga van a minta hasznosítására és arra, hogy a mintát engedélye nélkül hasznosító harmadik személyekkel szemben fellépjen. Hasznosításnak minősül különösen annak a terméknek az előállítása, forgalomba hozatalra való felkínálása, forgalomba hozatala, behozatala, kivitele, használata és e célokból való raktáron tartása, amelyre a mintát alkalmazzák, illetve amelyben a minta megtestesül.”

11

A 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében „[a] közösségi formatervezésiminta‑oltalom csak akkor semmisíthető meg, ha a minta nem felel meg a rendelet 4–9. cikkében foglalt követelményeknek”.

12

E rendeletnek „A bejelentés kellékei” című 36. cikke, a (2) és a (6) bekezdésében, a következőképpen rendelkezik:

„(2)   A bejelentésnek tartalmaznia kell továbbá azoknak a termékeknek a megjelölését, amelyekben a bejelentő szerint a formatervezési minta megtestesülne, illetve amelyekre a formatervezési mintát alkalmaznák.

[…]

(6)   A (2) bekezdésben […] említett adatokban szereplő információ nem érinti magának a formatervezésiminta‑oltalomnak a terjedelmét.”

13

Az említett rendelet 52. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a 25. cikk (2), (3), (4) és (5) bekezdésére figyelemmel bármely természetes vagy jogi személy, valamint az erre felhatalmazott állami szerv kérheti az EUIPO‑tól a lajstromozott közösségi formatervezésiminta‑oltalom megsemmisítését.

14

Ugyanezen rendelet 53. cikkének (1) bekezdése értelmében, amely a megsemmisítési kérelem vizsgálatával kapcsolatos, ha az EUIPO úgy ítéli meg, hogy a megsemmisítési kérelem elfogadható, megvizsgálja, hogy a 25. cikkben említett megsemmisítési okok a lajstromozott közösségi formatervezésiminta‑oltalom fenntartását nem zárják‑e ki. Az említett 53. cikk (2) bekezdése szerint a kérelemnek a 6/2002 rendelet végrehajtásáról szóló, 2002. október 21‑i 2245/2002/EK bizottsági rendelettel (HL 2002. L 341., 28. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 31. kötet, 14. o.) összhangban lefolytatott vizsgálata során az EUIPO – ahányszor csak szükséges – felhívja a feleket, hogy az általa megjelölt határidőn belül nyújtsák be az ellenérdekű fél nyilatkozatával vagy az EUIPO felhívásával kapcsolatos észrevételeiket.

15

A 6/2002 rendelet 61. cikke ekként rendelkezik:

„(1)   A fellebbezési tanácsok fellebbezés tárgyában hozott határozatai a Bíróság előtt keresettel támadhatók meg.

(2)   A kereset hatáskör hiányára, lényeges eljárási szabálysértésre, a Szerződés vagy e rendelet, illetve ezek alkalmazásával kapcsolatos bármely jogszabály megsértésére vagy hatáskörrel való visszaélésre alapítva indítható.

(3)   A Bíróság a jogvita tárgyát képező határozatot megsemmisítheti vagy megváltoztathatja.

[…]

(6)   [Az EUIPO] megteszi a Bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket.”

16

E rendelet 63. cikkének (1) bekezdése értelmében „[az] [EUIPO] az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja. Megsemmisítési eljárásban azonban az EUIPO a vizsgálat során kötve van a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez.”

17

Az említett rendelet 65. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az EUIPO az előtte folyó eljárásokban bizonyítást vehet fel, különösen a felek és a tanúk meghallgatásával, tájékoztatás kérésével, valamint okirati és tárgyi bizonyítékok bemutatásával, vagy akár szakértői vélemény kérésével.

18

A 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdésének b) pontjának v. és vi. alpontja ekként rendelkezik:

„(1)   A 6/2002/EK rendelet 52. cikke alapján [az EUIPO‑hoz] benyújtott megsemmisítési kérelemnek tartalmaznia kell

[…]

19

2003. november 28‑án az ESS a 6/2002 rendelet alapján közösségi formatervezésiminta‑bejelentést tett az EUIPO‑nál. A kérelemben az alábbi formatervezési minta szerepelt:

20

A vitatott formatervezési mintát közösségi formatervezési mintaként a 000107834–0025. számon lajstromozták, és a Közösségi Formatervezésiminta‑oltalmi Közlöny2004. március 9‑i 19/2004. számában tették közzé. A formatervezési minta a lajstrom szerint egy „zuhanyszifont (shower drain)” jelöl.

21

2009. március 31‑én a vitatott formatervezési minta oltalmát megújították. A megújítást a Közösségi Formatervezésiminta‑oltalmi Közlöny2009. április 2‑i 61/2009. számában tették közzé.

22

2009. szeptember 3‑án az I‑Drain, amelynek jogutódja később a Group Nivelles NV lett, a 6/2002 rendelet 52. cikke alapján a vitatott formatervezési minta oltalmának megsemmisítése iránti kérelmet terjesztett elő. E kérelem alátámasztásaként az e rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt megsemmisítési okra hivatkozott, nevezetesen arra, hogy e formatervezési minta nem felel meg az említett rendelet 4–9. cikkeiben foglalt követelményeknek. Amint az a 6/2002 rendelet 4. cikkének (1) bekezdéséből kiderül, ezek a feltételek többek között az érintett formatervezési mintának az említett rendelet 7. cikkének megfelelőn meghatározott nyilvánosságra jutása időpontjában megvizsgált, az említett rendelet 5. cikke értelmében vett újdonságára és az említett rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jellegére vonatkoznak.

23

Megsemmisítési kérelme alátámasztásául az I‑Drain többek között a Blücher nevű vállalkozás két termékkatalógusából (a továbbiakban: Blücher‑katalógusok) vett kivonatokat mutatott be. A Blücher‑katalógusokban többek között a következő illusztráció szerepel:

24

Az EUIPO megsemmisítési osztálya 2010. szeptember 23‑i határozatával megsemmisítette a vitatott formatervezési mintaoltalmat, és ezáltal helyt adott az I‑Drain által erre vonatkozóan benyújtott kérelemnek.

25

Az EUIPO megsemmisítési osztálya e határozat 3. pontjában rámutatott arra, hogy az I‑Drain érveiből egyértelműen megállapítható volt, hogy megsemmisítési kérelme azon alapult, hogy a vitatott formatervezési minta nem új és egyéni jellegű. Az említett határozat 15. pontjában az EUIPO megsemmisítési osztálya úgy vélte, hogy ez a formatervezési minta szoros értelemben véve egy lemezt, egy tartályt és egy zuhanyszifont ábrázol, és egyetlen látható jellegzetessége az említett lemez felső része. Márpedig, az EUIPO megsemmisítési osztálya határozatának 19. pontja szerint ez a lemez megegyezik a jelen ítélet 23. pontjában látható kép közepén lévő lemezzel, és a vitatott formatervezési minta nem tekinthető újnak az ezen az iraton szereplő formatervezési mintához képest. Az EUIPO megsemmisítési osztálya ezenfelül, határozatának 20. pontjában – mint irreleváns érvet – elvetette az ESS azon érvét, miszerint a jelen ítélet 23. pontjában szereplő ábra közepén látható lemezt eltérő környezetben használják attól, mint amelyben a vitatott formatervezési minta érintett termékét használni fogják, amiatt, hogy azon termék használata, amelyben a minta megtestesül, nem a minta külső megjelenésének valamely eleme, és ennek következtében az eltérés nincs kihatással az ütköző minták összehasonlítására.

26

2010. október 15‑én az ESS a 6/2002 rendelet 55–60. cikke alapján fellebbezést nyújtott be a megsemmisítési osztály határozatával szemben.

27

Az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa a vitatott határozattal hatályon kívül helyezte a megsemmisítési osztály 2010. szeptember 23‑i határozatát. A fellebbezési tanács a vitatott határozat 31–33. pontjában – az EUIPO megsemmisítési osztályával ellentétben – lényegében azt állapította meg, hogy a vitatott formatervezési minta újnak minősül a 6/2002 rendelet 5. cikke értelmében, mivel nem azonos a jelen ítélet 23. pontjában szereplő kép közepén látható lemezzel, hanem ahhoz képest olyan különbségeket mutat, amelyek nem „minimálisak” és „objektíve nehezen értékelhetők”, és amelyek ezért nem minősíthetők jelentéktelennek. Az ügyet visszautalta az EUIPO megsemmisítési osztálya elé azzal, hogy az „bírálja el a 6/2002 rendelet [4. cikkének (1) bekezdésével és 6. cikkével] együttesen értelmezett 25. cikke (1) bekezdésének b) pontjára alapított megsemmisítési kérelmet”.

28

A Törvényszék Hivatalához 2013. január 7‑én benyújtott keresetlevelével a Group Nivelles a vitatott határozat hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet terjesztett elő.

29

A Törvényszék Hivatalához 2013. július 15‑én benyújtott válaszbeadványában az ESS, mint beavatkozó fél, a keresetlevélben nem említett pontot illetően kérte a vitatott határozat hatályon kívül helyezését.

30

Keresete alátámasztásaként a Group Nivelles egyetlen jogalapra hivatkozott, amelyet arra alapít, hogy az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa tévesen hasonlította össze a vitatott formatervezési mintát azokkal a korábbi formatervezési mintákkal, amelyekre a megsemmisítési kérelem alátámasztásául hivatkoztak. Szerinte ez a hiba vezette az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsát arra a téves következtetésre, hogy a vitatott formatervezési minta a 6/2002 rendelet 5. cikke értelmében újnak tekinthető.

31

A vitatott határozat hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmében, a Group Nivelles által hivatkozott októl eltérő ok miatt, az ESS arra hivatkozott, hogy az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa lényeges eljárási szabályokat sértett meg azáltal, hogy e határozat 31. pontjában azt állapította meg, hogy a jelen ítélet 23. pontjában szereplő ábra egy lyukkal ellátott fedőlemezből álló, igen egyszerű, szögletes zuhanyszifont hozott nyilvánosságra. Az ESS szerint ez a megállapítás ellentétben áll a felek által az EUIPO előtti eljárásban előadott állításokkal, és nem kapcsolódik hozzá indokolás, ami miatt a megtámadott határozat nem elég érthető.

32

A megtámadott ítélettel a Törvényszék helyt adott mind a Group Nivelles egyetlen jogalapjának, mind az ESS járulékos jogalapjának, és ennek következtében hatályon kívül helyezte a vitatott határozatot. A Törvényszék ugyanakkor elutasította a Group Nivelles által az e határozat megváltoztatása iránt előterjesztett kérelmet.

33

A C‑361/15. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésében az ESS azt kéri, hogy a Bíróság:

34

A C‑361/15. P. sz. ügyben benyújtott válaszbeadványában az EUIPO azt kéri, hogy a Bíróság:

35

A C‑361/15. P. sz. ügyben benyújtott válaszbeadványában a Group Nivelles azt kéri, hogy a Bíróság:

36

A C‑405/15. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésében az EUIPO azt kéri, hogy a Bíróság:

37

A C‑405/15. P. sz. ügyben benyújtott válaszbeadványában az ESS azt kéri, hogy a Bíróság:

38

A C‑405/15. P. sz. ügyben benyújtott válaszbeadványában a Group Nivelles azt kéri, hogy a Bíróság:

39

A C‑405/15. P. sz. ügyben benyújtott beavatkozási beadványában Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága azt kéri, hogy a Bíróság:

40

A Bíróság elnöke 2016. június 8‑i határozatával a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélet meghozatala céljából elrendelte a C‑361/15. P. és a C‑405/15. P. sz. ügyek egyesítését.

41

Összefüggésükre való tekintettel az EUIPO első és második jogalapját célszerű együttesen vizsgálni.

42

Az EUIPO először is arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 74. és 79. pontjában megsértette a 6/2002 rendelet 63. cikkének (1) bekezdését, különösen a lajstromozott formatervezési minta oltalmának megsemmisítése iránti kereset alapján indult eljárásban a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre irányadó elveket, azzal, hogy megkövetelte, hogy az EUIPO a megsemmisítési kérelemhez csatolt katalógusokból vett kivonatok alapján rekonstruálja a korábbi formatervezési mintát.

43

Az említett 63. cikk (1) bekezdése szerinte az EUIPO‑ra és a 6/2002 rendelet 5. és 6. cikkén alapuló megsemmisítési kérelmet előterjesztő félre háruló feladatok egyértelmű megosztásán alapul, amelyet egyébként a 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. és vi. pontja is megerősít.

44

Ily módon a megsemmisítést kérő félnek kell pontosan megjelölnie, hogy melyek a korábbi releváns formatervezési minták, bemutatva e minták ábráit, valamint bizonyítékot szolgáltatva azok oltalmának fennállására. E félnek kell egyébként bizonyítékot szolgáltatnia a korábbi formatervezési mintáknak a 6/2002 rendelet 7. cikke értelmében vett nyilvánosságra jutására is. E tekintetben az EUIPO csak a megsemmisítést kérő fél által előterjesztett tények, bizonyítékok, érvek és észrevételek alapján vizsgálhatja a megsemmisítés iránti kérelmet, és nem kezdeményezhet ezek helyett bizonyításfelvételt, továbbá nem kutathatja, hogy a benyújtott iratokban bemutatott minták közül melyik korábbi formatervezési minta lehet a releváns.

45

Márpedig az EUIPO úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 74. és 84. pontjában úgy ítélte meg, hogy az EUIPO nem helyesen azonosította be a korábbi hivatkozott formatervezési mintát, és hogy e mintát „a Blücher vállalat által forgalmazott és a megsemmisítési kérelem alapjául hivatkozott folyadékelvezető berendezés egésze” képezi.

46

Az EUIPO szerint, a megsemmisítési kérelemmel kapcsolatos eljárásból, valamint a Group Nivelles által a Törvényszék előtt hivatkozott észrevételekből az derül ki, hogy e társaság, mint korábbi formatervezési mintára, nem a folyadékelvezető berendezés egészére, hanem annak csak – akár a Blücher vállalat, akár más vállalkozások által nyilvánosságra hozott – felső fedőlemezére hivatkozott. Az csak a Törvényszék előtti keresetindítás szakaszában, tehát túl későn derült ki, hogy a Group Nivelles a folyadékelvezető berendezés egészére gondolt.

47

Ily módon, azáltal, hogy a Törvényszék azt a kötelezettséget írta elő az EUIPO számára a megtámadott ítélet 79. pontjában, hogy a vitatott formatervezési mintát a Blücher vállalat által kínált folyadékelvezető berendezés egészével hasonlítsa össze, a Törvényszék saját kezdeményezésére kutatta fel a Group Nivelles által becsatolt katalógusokból az általa legrelevánsabbnak vélt korábbi mintát, megsértve ezáltal a 6/2002 rendelet 63. cikkének (1) bekezdését.

48

Másodszor, az EUIPO azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 77. és 78. pontjában megsértette a közösségi formatervezési minta újdonságának értékelésére vonatkozó, a 6/2002 rendelet 5. cikkében foglalt szabályokat azzal, hogy számára azt a kötelezettséget írta elő, hogy állítsa össze a korábbiként hivatkozott minta több alkotóelemét, miközben azok külön‑külön jutottak nyilvánosságra.

49

A Bíróság korábban, 2014. június 19‑iKaren Millen Fashions ítéletében (C‑345/13, EU:C:2014:2013, 26. pont) már kimondta, hogy ami valamely formatervezési mintának a 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jellege vizsgálatát illeti, ez utóbbit nem a korábbi formatervezési minták sajátos elemeinek vagy részeinek összeállításával lehet összehasonlítani, hanem a korábbi, konkréten meghatározott formatervezési mintákkal. Ez az értékelés szerinte érvényes az e rendelet 5. cikke értelmében vett formatervezési minta újdonságának vizsgálatára is.

50

Az a körülmény, hogy valamely minta különféle – külön‑külön nyilvánosságra jutott – alkotóelemeit együttes használatra szánják, nem változtat e következtetésen. Ugyanis szerinte e különféle alkotóelemek összeállítása alkalmas lehet arra, hogy egy vélelmezhető külső megjelenést eredményezzen, ez azonban csak hipotetikus, vagy legalábbis jelentős elnagyolásokat tartalmaz, ami akadályát képezi az újdonság 6/2002 rendelet 5. cikkének megfelelő összehasonlító vizsgálatának. Az EUIPO úgy véli, hogy a jelen ügyben a korábbi formatervezési minta különféle jellegzetességei nem határozhatók meg kellő pontossággal, és az együttes használatra szánt különféle alkotóelemek összekombinálása egy rekonstrukcióra irányuló erőfeszítést igényel, és így csupán egy vélelmezhető egyveleget eredményez.

51

Az EUIPO hozzáteszi, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 68. és 76. pontjában ezeket az érveket elvetette, azzal az indokkal, hogy azok azon a téves előfeltevésen alapulnak, hogy a felek nem nyújtottak be olyan képet, amelyen a fedőlemez és az elvezetőszifon összeállítva szerepelne, amely előfeltevés a Törvényszék szerint téves. Mindenesetre, az EUIPO úgy véli, hogy a Törvényszék ezen állítása a tények elferdítésén alapul, amelyet azon illusztrációk összehasonlítása is megerősít, amelyekre a Törvényszék a megtámadott ítéletben hivatkozik.

52

Az ESS csatlakozik az EUIPO által felhozott érvekhez, és úgy véli, hogy az első és a második jogalap megalapozott.

53

A Group Nivelles viszont vitatja az EUIPO érvelését, és ennélfogva azt javasolja, hogy a Bíróság az első és a második jogalapot – mint megalapozatlanokat – utasítsa el.

54

Első és második jogalapjával az EUIPO lényegében a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 77–79. és 84. pontjában szereplő értékelését vitatja.

55

Az EUIPO arra hivatkozik, hogy a Törvényszék egyrészt megsértette a 6/2002 rendelet 63. cikkének (1) bekezdését, különösen a lajstromozott formatervezési minta oltalmának megsemmisítése iránti kereset alapján indult eljárásban a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre irányadó elveket. Másrészt, úgy véli, hogy a Törvényszék megsértette e rendelet 5. cikkét, különösen a közösségi formatervezési minták újdonságának értékelésére vonatkozó szabályokat, annak tőle való megkövetelésével, hogy állítsa össze valamely formatervezési minta vagy minták különféle olyan, a megsemmisítési kérelemhez csatolt katalógusok különböző kivonataiban szereplő alkotóelemeit, amelyek külön‑külön jutottak nyilvánosságra, annak érdekében, hogy megkapja a korábbi formatervezési minta kinézetének egészét.

56

Ami a bizonyításfelvételt illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a 6/2002 rendelet 63. cikkének (1) bekezdésének első mondata úgy rendelkezik, hogy az EUIPO az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja. E rendelkezés második mondata ugyanakkor pontosítja, hogy a megsemmisítési eljárásban az EUIPO a vizsgálat során kötve van a felek által előterjesztett érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez.

57

Jelen esetben, a jelen ítélet 22. pontjából az derül ki, hogy a Group Nivelles a vitatott formatervezési minta oltalmának megsemmisítése iránti kérelmet terjesztett elő, a 6/2002 rendelet 52. cikke alapján, az e rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett megsemmisítési okra való hivatkozással.

58

Márpedig, egyrészt a 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. alpontja szerint, ha a megsemmisítés oka az, hogy a lajstromozott közösségi formatervezési minta nem felel meg a 6/2002 rendelet 5. vagy 6. cikkében meghatározott követelményeknek, a megsemmisítési kérelemnek tartalmaznia kell azoknak a korábbi formatervezési mintáknak a megjelölését és ábrázolását, amelyek a lajstromozott közösségi formatervezési minta újdonságát és egyéni jellegét kizáró okot jelenthetnek, továbbá e korábbi formatervezési minták létét igazoló iratokat.

59

Másrészt, e rendelet 52. cikkének (1) és (2) bekezdéséből, valamint 53. cikke (1) és (2) bekezdéséből az következik, hogy a 6/2002 rendelet 25. cikkén alapuló megsemmisítési kérelem alapján indult eljárásban nem az EUIPO‑nak vagy a Törvényszéknek, hanem az említett rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt megsemmisítési okra hivatkozó kérelmezőnek kell azokat a bizonyítékokat szolgáltatnia, amelyek alkalmasak e jogalap fennállásának bizonyítására (lásd analógia útján: 2014. július 17‑iKastenholz kontra OHIM végzés, C‑435/13 P, nem tették közzé, EU:C:2014:2124, 55. pont).

60

Ennélfogva, amikor a megsemmisítést kérő fél 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt megsemmisítési okra hivatkozik, neki kell azokat a bizonyítékokat szolgáltatnia, amelyek alkalmasak annak bizonyítására, hogy a vitatott formatervezési minta nem felel meg az e rendelet 4–9. cikkében foglalt feltételeknek.

61

Ráadásul, ami a 6/2002 rendelet 5. cikkének megsértésére vonatkozó állítást illeti, hozzá kell tenni, hogy annak előírásával, hogy ahhoz, hogy valamely formatervezési mintát újnak lehessen tekinteni, az szükséges, hogy „egyetlen azonos formatervezési minta se [jusson] nyilvánosságra”, e rendelkezés arra utal, hogy a formatervezési minták újdonságának értékelését a korábban már nyilvánosságra jutott formatervezési minták halmazán belül egy vagy több pontosan, egyedileg meghatározott és beazonosított mintához viszonyítva kell elvégezni (lásd analógia útján, a 6/2002 rendelet 6. cikke kapcsán: 2014. június 19‑iKaren Millen Fashions ítélet, C‑345/13, EU:C:2014:2013, 25. pont).

62

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy e rendelet 3. cikkének a) pontja szerint a formatervezési minta úgy van meghatározva, mint „a termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének külső jellegzetességei – különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve az anyagok jellegzetességei – eredményeznek”. Ebből következik, hogy a 6/2002 rendelet által meghatározott rendszerben a megjelenés képezi a formatervezési minta meghatározó elemét.

63

Ennélfogva az a körülmény, hogy valamely formatervezési minta külső jellegzetessége látható kell, hogy legyen, alapvető feltételét képezi ezen oltalomnak. Ily módon, a 6/2002 rendelet (12) preambulumbekezdése utal arra, hogy a formatervezési minták oltalma nem terjedhet ki azokra az alkotóelemekre, amelyek a termék rendeltetésszerű használata során nem láthatók, illetve az ilyen alkotóelem olyan külső jellegzetességeire, amelyek az alkotóelemnek a termékbe való beillesztését követően nem láthatók, és e jellegzetességek ennélfogva nem vehetők figyelembe annak értékelésénél, hogy e minta más jellegzetességei megfelelnek‑e az oltalom megszerzéséhez szükséges feltételeknek.

64

A fenti megfontolásokból eredően, amint arra a főtanácsnok indítványának 147. és 149. pontjában lényegében rámutatott, alapvető jelentőségű, hogy az EUIPO szervezeti egységeinek rendelkezésére álljon egy, a korábbi formatervezési mintát ábrázoló olyan kép, amely lehetővé teszi azon termék megjelenésének megértését, amelyben a minta megtestesül, valamint a korábbi formatervezési minta pontos és biztos beazonosítását a 6/2002 rendelet 5–7. cikkének megfelelően, annak érdekében, hogy elvégezhető legyen a vitatott formatervezési minta újdonságának és egyéni jellegének értékelése, valamint ehhez kapcsolódóan a szóban forgó minták összehasonlítása. Ugyanis annak vizsgálatához, hogy a vitatott formatervezési minta valóban híján van‑e az új vagy az egyéni jellegnek, az szükséges, hogy rendelkezésre álljon egy pontosan meghatározott korábbi formatervezési minta.

65

A jelen ítélet 58–64. pontjában foglalt megállapításokra is figyelemmel, ebből az következik, hogy a megsemmisítési kérelmet előterjesztő félnek kell az EUIPO számára szolgáltatnia a szükséges adatokat, különösen a korábbi jogként hivatkozott formatervezési minta pontos és teljes körű beazonosíthatóságához és bemutatásához szükséges adatokat, annak bizonyításához, hogy a vitatott formatervezési minta oltalma nem érvényes.

66

A jelen ügyekben – különösen a megtámadott ítélet 64., 65. és 79. pontjából, anélkül, hogy a jelen fellebbezésekben e tekintetben a felek a tények elferdítésére hivatkoztak volna – az derül ki, hogy a Group Nivelles az EUIPO szervezeti egységeihez benyújtott megsemmisítési kérelmében nem nyújtotta be az általa korábbi jogként hivatkozott formatervezési minta teljes ábrázolását.

67

Ugyanakkor, a megtámadott ítélet 79. pontjában a Törvényszék megerősítette, hogy mivel a Blücher‑katalógusokból egyértelműen kiderült, hogy a jelen ítélet 23. pontjában szereplő ábra közepén látható fedőlemez arra való, hogy a Blücher vállalat által forgalmazott és szintén ezekben a katalógusokban szereplő tartályokkal és szifonokkal összeszerelve egy komplett folyadékelvezető berendezést alkosson, az EUIPO‑nak a vitatott formatervezési minta újdonságának megítéléséhez azt főként egy olyan folyadékelvezetővel kellett összehasonlítania, amely a szóban forgó, a Blücher vállalat által forgalmazott folyadékelvezető berendezések többi elemével összeszerelt fedőlemezből áll.

68

Ezzel a Törvényszék arra kötelezte az EUIPO‑t, hogy az érintett mintáknak a vitatott formatervezési minta 6/2002 rendelet 5. cikke értelmében vett újdonságának értékelése céljából elvégzendő összehasonlításának keretében állítsa össze valamely korábbi formatervezési minta vagy minták különféle alkotóelemeit ahhoz, hogy megkapja e minta teljes kinézetét, miközben a megsemmisítést kérő fél nem ábrázolta teljes egészében ez utóbbi mintát.

69

Márpedig nem várható el az EUIPO‑tól, hogy – többek között a vitatott formatervezési minta újdonságának értékelése keretében – elvégezze a korábbi minta különböző elemeinek összeállítását, hiszen a korábbi minta teljes ábrázolását a megsemmisítést kérő félnek kell benyújtania. Egyébként, amint arra a főtanácsnok indítványának 152. pontjában rámutatott, minden esetleges összeállítás tökéletlenségeket tartalmazna, hiszen szükségképpen elnagyolásokkal járna.

70

E körülményekre tekintettel, amint azt az EUIPO helyesen állítja, és ellentétben a Törvényszék által a megtámadott ítélet 78. pontjában megállapítottakkal, az a körülmény, hogy a vitatott formatervezési minta csupán olyan formatervezési minták kombinációjából áll, amelyek már nyilvánosságra jutottak, és amelyek kapcsán már feltüntették, hogy együttes használatra valók, a korábbi jogként hivatkozott minta feltüntetése és ábrázolása hiányában, nem lehet releváns a 6/2002 rendelet 5. cikke értelmében vett újdonság vizsgálata szempontjából.

71

E tekintetben hozzá kell tenni, hogy azon körülmény, amelyre a Törvényszék a megtámadott ítélet 68. pontjában felhívta a figyelmet, miszerint az ESS, mint a Törvényszék előtti eljárásba beavatkozó fél, benyújtotta a Blücher vállalat katalógusainak kivonatait, amelyek eltérőek voltak a Group Nivelles által a megsemmisítési kérelmében foglaltaktól, amelyek egy a jelen ítélet 23. pontjában szereplő ábra közepén látható fedőlemezhez hasonló fedőlemez ábráját tartalmazták, alatta egy elvezetőszifont tartalmazó tartályra helyezve, nem orvosolhatja a Group Nivelles által hivatkozott korábbi formatervezési minta pontos feltüntetésének és ábrázolásának hiányát. Bár e körülményt az EUIPO eljárásvezető intézkedések meghozatala céljából figyelembe veheti a 6/2002 rendelet 65. cikkének (1) bekezdése alapján, de nem neki kell összeállítania a megsemmisítési kérelemhez csatolt katalógusok különböző kivonataiban külön‑külön korábbra már nyilvánosságra jutott egy vagy több formatervezési minta különböző elemeit annak érdekében, hogy megkapja a hivatkozott korábbi formatervezési minta megjelenését. Ugyanis anélkül, hogy vizsgálni kellene az EUIPO azon érvét, miszerint a megtámadott ítélet 68. és 76. pontja a tények elferdítésén alapul, elegendő megjegyezni, hogy a Törvényszék ezen ítéletben egyáltalán nem azt állapította meg, hogy az ESS által benyújtott kép a Group Nivelles által korábbi jogként hivatkozott konkrét korábbi formatervezési minta teljes ábrája.

72

Az előbbiekből az következik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 77–79. és 84. pontjában tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy arra kötelezte az EUIPO‑t, hogy a vitatott minta újdonságának értékeléséhez rekonstruálja a korábbi formatervezési mintát a megsemmisítési kérelemhez csatolt Blücher‑katalógusok különféle kivonatai alapján.

73

Mindenesetre a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a Törvényszék által elkövetett téves jogalkalmazás nem vonja maga után a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, ha a rendelkező rész a többi jogi indok alapján megalapozottnak bizonyul (lásd 2013. július 18‑iFIFA kontra Bizottság ítélet, C‑204/11 P, EU:C:2013:477, 43. pont; 2017. május 11‑iDyson kontra Bizottság ítélet, C‑44/16 P, EU:C:2017:357, 55. pont).

74

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a megtámadott a rendelkező része ügyben hozott ítélet, amely a vitatott határozatot hatályon kívül helyezi, megalapozott. Ugyanis, különösen a megtámadott ítélet 67. pontjából az derül ki, hogy a Group Nivelles által az EUIPO előtt korábbi jogként hivatkozott formatervezési minta egy, a Blücher vállalat által kínált komplett folyadékelvezető berendezés volt. Mivel az EUIPO e tekintetben nem állítja, hogy a tények elferdítésére került volna sor, azon érvének, miszerint a Group Nivelles e komplett berendezésre első alkalommal a Törvényszék előtti eljárásban hivatkozott, nem lehet helyt adni.

75

Márpedig, amint arra a jelen ítélet 70. pontjában emlékeztettünk, a megtámadott ítélet 64., 65. és 79. pontjából az derül ki, hogy a Group Nivelles‑nek az EUIPO szervezeti egységeihez benyújtott megsemmisítési kérelmében nem szerepelt az említett minta teljes ábrája.

76

Az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa a vitatott határozatban ennek ellenére elvégezte a vitatott formatervezési minta újdonságának vizsgálatát, azt a Group Nivelles által megsemmisítési kérelmének alátámasztásaként bemutatott és a jelen ítélet 23. pontjában szereplő illusztráció közepén látható fedőlemezzel összehasonlítva. E fedőlemez nem egyezett meg a Group Nivelles által korábbi jogként hivatkozott formatervezési mintával. Ebből következik, hogy a vitatott határozat 31. pontjában annak megállapításával, hogy „[a] formatervezési minta (D1) egy igen egyszerű, szögletes zuhanyszifonból áll, amelyet egy lyukkal ellátott fedőlemez alkot”, az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa a vitatott határozatot pontatlan indokokra alapította, ami elegendő a Törvényszék azon döntésének igazolásához, hogy e határozatot hatályon kívül helyezze.

77

A fentiekből következik, hogy a Törvényszék által elkövetett olyan téves jogalkalmazás, mint amely a jelen ítélet 72. pontjában megállapításra került, nem vonja maga után a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, mivel a rendelkező rész a többi jogi indok alapján megalapozottnak bizonyul. Következésképpen, az EUIPO első és második jogalapját – mint hatástalanokat – el kell utasítani.

78

Első jogalapjával az ESS először is azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette a 6/2002 rendelet 7. cikke (1) bekezdésével együttesen értelmezett 25. cikke (1) bekezdésének b) pontját, amikor egyrészről úgy ítélte meg, hogy főszabály szerint a későbbi formatervezési minta említett rendelet 5. cikke értelmében vett újdonságának értékelése szempontjából a valamely olyan termékben megtestesülő korábbi formatervezési minta a releváns, amely eltér a későbbi, vagy az ilyen termékre alkalmazott formatervezési mintában megtestesülő terméktől, másrészről, hogy ez utóbbi cikk szövege kizárja azt, hogy valamely formatervezési mintát újnak lehessen tekinteni, ha az azzal azonos minta korábban már nyilvánosságra jutott, függetlenül attól a terméktől, amelyben a korábbi mintát megtestesíteni szándékozták, vagy amelyre azt alkalmazni kívánták volna.

79

Az ESS úgy véli, hogy ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 119. pontjában kiemelt, az említett 7. cikkben foglalt szabályok kizárólag azon termékek újdonságára és egyéni jellegére vonatkoznak, amelyek ugyanabba az ágazatba tartoznak, vagy amelyek ugyanolyan jellegűek és azonos használatra szánják őket.

80

Az ESS úgy véli, hogy sem a formatervezési minták oltalmáról szóló, 1998. október 13‑i 98/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998. L 289., 28. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 21. kötet, 120. o.), sem a 6/2002 rendelet előkészítő munkálatai nem engednek arra következtetni, hogy az az eshetőség, hogy valamely formatervezési minta olyan különféle termékekre alkalmazható, amelyek mindegyike eltérő használatra szolgál, szerepet játszott volna e rendelet megalkotásakor. Ily módon a Törvényszék a megtámadott ítélet 122. pontjában tévesen hagyta helyben azt a megállapítást, hogy a 6/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „érintett ágazat” nem korlátozódik annak a terméknek az ágazatára, amely termékben a vitatott formatervezési mintát megtestesíteni szándékoznak, illetve amelyre azt alkalmazni kívánják. Ugyanis, ilyen esetben az említett mintát valamennyi olyan ágazatba beletartozónak lehetne tekinteni, amelyben az alkalmazható, még azokba az ágazatokba is, amelyek nem állnak semmiféle kapcsolatban azzal az ágazattal, amelyben a formatervezési mintaoltalomra hivatkozó fél azt alkalmazni kívánja.

81

Márpedig az ESS azt állítja, hogy ahhoz, hogy valamely ágazatot „érintett” ágazatnak lehessen tekinteni, kapcsolatnak kell fennállnia a formatervezési minta és azon termék vagy termékek között, amelyre vagy amelyekre a szóban forgó mintát alkalmazni kívánják, amely kapcsolatot a közösségi formatervezési minta bejelentési kérelmében feltüntetett termékek alapozzák meg, a 6/2002 rendelet 36. cikkének (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően.

82

Az a tág értelmezés, amelyet a Törvényszék az „érintett ágazat” fogalmának ad, azzal a következménnyel járna, hogy azon „szakmai körök” kategóriája, amelyekre a 6/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése utal, azokat a személyeket is magában foglalná, akik vélhetően nem csupán azt az ágazatot ismerik, amelybe az a termék tartozik, amelyben a vitatott formatervezési mintát megtestesíteni szándékoznak vagy amelyre azt alkalmazni kívánják, hanem azokat az egyéb ágazatokat is, amelybe azok a termékek tartoznak, amelyekben a minta szintén megtestesülhet vagy amelyekre szintén alkalmazható. Márpedig nem lenne életszerű azt feltételezni, hogy e személyek ilyen szintű ismeretekkel rendelkeznek.

83

Az ESS továbbá úgy véli, hogy a Törvényszék megsértette a 6/2002 rendelet 5. cikkével együttesen értelmezett 25. cikke (1) bekezdésének b) pontját azzal, hogy a megtámadott ítélet 115. és 116. pontjában azt állapította meg, hogy valamely formatervezési minta nem tekinthető ezen 5. cikk (1) bekezdése értelmében véve újnak, ha az azzal azonos minta az e rendelkezésben említett időpontokat megelőzően már nyilvánosságra jutott, még akkor sem, ha a korábbi mintát a bejelentési kérelemben feltüntetett termékektől eltérő termékben való használatra szánták, vagy azt azoktól eltérő termékekre alkalmazták volna, a 6/2002 rendelet 36. cikkének (2) bekezdése értelmében.

84

Végül az ESS azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 115. és 116. pontjában megsértette a 6/2002 rendelet 10., 19. cikkét és 36. cikkének (6) bekezdését.

85

Az ESS úgy véli, hogy annak értékeléséhez, hogy valamely formatervezési minta eltérő összbenyomást kelt‑e a 6/2002 rendelet 6. cikke és 10. cikkének (1) bekezdése értelmében, a „tájékozott használó” nézőpontjából kell kiindulni. Márpedig, a tájékozott használó ismeretei korlátozottak, ami kihatással lehet a lajstromozott közösségi formatervezési minta egyéni jellegének és oltalma terjedelmének értékelésére.

86

E tekintetben az ESS jelzi, hogy ellentmondás van a megtámadott ítélet 115. pontjában foglalt értékelés és az ezen ítélet 132. pontjában végzett értékelés között. Ugyanis, a Törvényszék az említett 132. pontjában szerinte elismerte, hogy a tájékozott használó ismeretei korlátozottak, és hogy ha a termék tájékozott használójának, figyelemmel az érintett termék beazonosítására, amelyben a minta megtestesül, vagy amelyre azt alkalmazzák, nincs tudomása olyan korábbi olyan termékről, amelyben a minta megtestesül, vagy amelyre azt alkalmazzák, e korábbi minta nem képezheti akadályát a későbbi minta egyéni jellege elismerésének. Márpedig, egyrészt a formatervezési minta egyéni jellege és oltalmának terjedelme ugyanazon érem két oldala, másrészt, még ha a tájékozott használónak tudomása is van a korábbi termékről, ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy e tudomást figyelembe lehetne venni valamely olyan formatervezési minta egyéni jellegének értékelésénél, amely a 6/2002 rendelet 36. cikkének (2) bekezdése értelmében arra szolgál, hogy valamely másik termékben jelenjen meg vagy amelyet valamely másik termékre kívánnak alkalmazni.

87

A Group Nivelles és az EUIPO úgy vélik, hogy az ESS első jogalapját – mint megalapozatlant – el kell utasítani.

88

A megtámadott ítélet 115–123. pontjában a Törvényszék lényegében azt állapította meg, hogy azon termék jellege, amelyben a korábbi formatervezési minta megtestesül, illetve amelyre azt alkalmazzák, nincs kihatással a vitatott minta 6/2002 rendelet 5. cikke értelmében vett újdonságának vizsgálatára. A Törvényszék ezen ítélet 122. pontjában azt állapította meg, hogy az e rendelet 7. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „érintett ágazat” nem korlátozódik annak a terméknek az ágazatára, amely termékben a vitatott formatervezési mintát megtestesíteni szándékoznak, illetve amelyre azt alkalmazni kívánják.

89

A 6/2002 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjából az következik, hogy a formatervezési minta akkor tekinthető újnak, ha azzal azonos formatervezési minta nem jutott nyilvánosságra annak a mintának a lajstromozására irányuló bejelentés bejelentési napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját – megelőzően, amelyre az oltalmat igénylik.

90

E rendelkezés szövege a minta újdonságát nem teszi függővé azoktól a termékektől, amelyekben az megtestesülhet, illetve amelyekre az alkalmazható.

91

Ezenfelül emlékeztetni kell arra, hogy a 6/2002 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése szerint a közösségi formatervezési minta oltalma kiterjed „mindazokra a formatervezési mintákra”, amelyek a tájékozott használóra nem tesznek eltérő összbenyomást.

92

Ily módon hangsúlyozni kell, hogy még ha az ESS azon álláspontjának, miszerint valamely formatervezési minta oltalma azon termék jellegétől függ, amelyben a minta megtestesül, vagy amelyre azt alkalmazzák, helyt is kellett volna adni, ezen oltalom akkor is csak azokra a mintákra terjed ki, amelyek egy meghatározott ágazatba tartoznak. Ezen álláspontnak tehát nem lehet helyt adni.

93

Egyébként, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 115. pontjában helyesen megállapította, mind a 6/2002 rendelet 36. cikkének (6) bekezdéséből, mind annak 19. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a lajstromozott formatervezési minta mindenféle termék használatára vonatkozóan kizárólagos jogot biztosít a jogosultja számára, nem csupán azon termékre vonatkozóan, amelyet az érintett formatervezési minta bejelentési kérelmében feltüntettek.

94

Ugyanis, az említett 36. cikk (6) bekezdése értelmében a többek között e cikk (2) bekezdésében említett információk nem a formatervezési minta mint ilyen oltalmának terjedelmére vonatkoznak. Következésképpen ezen információk, amelyek azon termékek feltüntetéséből állnak, amelyekben a minta megtestesül, vagy amelyekre azt alkalmazni kívánják, nem korlátozhatják e minta oltalmát, amint az különösen a 6/2002 rendelet 10. cikkében elő van írva.

95

Ami e rendelet 19. cikkének (1) bekezdését illeti, az azon „termékre” való utalás, amelyben a minta megtestesül, vagy amelyre azt alkalmazzák, nem teszi lehetővé, hogy úgy tekintsük, hogy a közösségi formatervezési minta oltalma arra a termékre korlátozódik, amelyben e minta megtestesül, vagy amelyre azt alkalmazzák.

96

E körülményekre tekintettel a Törvényszék helyesen állapította meg a megtámadott ítélet 116. pontjában azt, hogy a 6/2002 rendelet 10. és 19. cikkének, valamint 36. cikkének értelmezésére tekintettel valamely közösségi formatervezési minta nem tekinthető e rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében véve újnak, ha az azzal azonos minta az e rendelkezésben meghatározott időpontok előtt nyilvánosságra jutott, még akkor sem, ha ezt a korábbi formatervezési mintát arra szánták, hogy egy másik (eltérő) termékben testesüljön meg, illetve azt ez utóbbira kívánták alkalmazni. Ugyanis, az a tény, hogy a formatervezési minták részére biztosított oltalom nem csupán azokra a termékekre terjed ki, amelyekben a minta megtestesül, vagy amelyekre azt alkalmazni kívánják, szükségképpen azt jelenti, hogy a formatervezési minták újdonságát sem lehet csupán e termékekre korlátozva értékelni. Fordított esetben, amint arra a Törvényszék ugyanebben a pontban rámutatott, valamely formatervezési minta későbbi lajstromozása, ami a vele azonos, de eltérő termékekben megtestesülő vagy eltérő termékekben való alkalmazásra szánt formatervezési minta korábbi nyilvánosságra jutása ellenére történt, lehetővé tenné e később lajstromozott minta jogosultja számára azt, hogy megtiltsa az említett minta használatát akár a későbbi nyilvánosságra jutással érintett termék tekintetében is, ami abszurd eredményre vezetne.

97

Az ESS által állítottakkal ellentétben, ezen értelmezést nem kérdőjelezi meg a 6/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése.

98

Ugyanis, a 6/2002 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének első mondata szerint e rendelet 5. és 6. cikke alkalmazásában a mintát nyilvánosságra jutottnak kell tekinteni, ha az az e rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában és 6. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett időpontot megelőzően a lajstromozást követő közzététellel, egyéb közlés útján, kiállítással, kereskedelmi forgalomba hozatallal vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált, kivéve ha ezek az események a rendes üzletvitel során észszerűen nem juthattak az érintett ágazaton belül az Unióban működő szakmai körök tudomására.

99

Ily módon, a 6/2002 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének első mondatának szövegéből az következik, hogy e rendelkezés kizárólag e nyilvánosságra jutás ténybeli körülményeitől teszi függővé a nyilvánosságra jutás megtörténtét, és nem attól a terméktől, amelyben e minta megtestesül, vagy amelyre azt alkalmazni kívánják.

100

Az említett rendelkezés egyébként azt a szabályt állítja fel, hogy az ott felsorolt események közül bármelyiknek a bekövetkezése a formatervezési minta nyilvánosságra jutásának minősül, amely szabály alól egyetlen kivétel van, méghozzá az az eset, amikor ezek az események a rendes üzletvitel során észszerűen nem juthattak az érintett ágazaton belül az Unióban működő szakmai körök tudomására. Az „érintett ágazat szakmai körei” kifejezés tehát csupán egy kivétel kapcsán jelenik meg, és ennélfogva azt megszorítóan kell értelmezni.

101

E kivétel hatályának körülhatárolásához vissza kell utalni – amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 120. pontjában tette – a Gazdasági és Szociális Bizottságnak a közösségi formatervezési mintáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelettervezetre vonatkozó véleményének (HL 1994. C 388., 9. o.) 3.1.4 pontjában szereplő, nagyjából hasonlóan megszövegezett javaslatra, amely a 6/2002 rendelet 7. cikkében átvételre került. Az említett vélemény 3.1.2 pontja jelzi, hogy a közösségi formatervezési minta újdonságának megítélésére vonatkozó, ekképpen szövegezett rendelkezés több területen, és főként a textiliparban nehezen tűnik alkalmazhatónak. Ugyanezen pont hozzáteszi, hogy gyakori, hogy hamisított áruk eladói olyan hamis igazolásokat szereznek, amelyek értelmében a vitatott formatervezési mintát már korábban megalkották egy harmadik államban. Ugyanezen vélemény 3.1.3 pontja megállapítja, hogy e feltételek mellett a formatervezési mintának a referencia‑időpontot megelőzően kell az Unióban működő körök tudomására jutnia.

102

Tehát a 6/2002 rendelet előkészítő munkálataiból az derül ki, hogy az e rendelet 7. cikke (1) bekezdésében foglalt kivétel, amely azokra az esetekre vonatkozik, amikor az e rendelkezés által felsorolt események nem tekinthetők nyilvánosságra jutásnak, annak kizárására irányul, hogy ne minősülhessenek nyilvánosságra jutásnak olyan nehezen ellenőrizhető események, amelyekre állítólagosan valamely harmadik államban került sor, és nem az Unión belüli különféle tevékenységi ágazatok elkülönítésére, illetve annak kizárására irányul, hogy a valamely olyan tevékenységi ágazattal kapcsolatos események, amelyek észszerű módon nem juthattak az Unióban működő valamely más ágazat szakmai köreinek tudomására, nyilvánosságra jutásnak minősülhessenek.

103

Ily módon a Törvényszék a megtámadott ítélet 122. pontjában helyesen állapította meg azt, hogy a 6/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „érintett ágazat” nem korlátozódik annak a terméknek az ágazatára, amely termékben a vitatott formatervezési mintát megtestesíteni szándékoznak, illetve amelyre azt alkalmazni kívánják.

104

Ennélfogva, anélkül, hogy ezzel hibát vétett volna, a Törvényszék a megtámadott ítélet 123. pontjában úgy ítélte meg, hogy főszabály szerint a későbbi formatervezési minta 6/2002 rendelet 5. cikke értelmében vett újdonságának értékelése szempontjából a valamely olyan termékben megtestesülő korábbi formatervezési minta a releváns, amely eltér a későbbi, vagy az ilyen termékre alkalmazott formatervezési mintában megtestesülő terméktől. Ugyanis, a fenti megfontolásokból eredően, amint azt a Törvényszék az említett pontban jelezte, ez utóbbi cikk szövege kizárja azt, hogy egy formatervezési mintát újnak lehessen tekinteni abban az esetben, ha az azzal azonos formatervezési minta korábban már nyilvánosságra jutott, függetlenül attól, hogy e formatervezési minta milyen termékben testesül meg, illetve azt milyen termékre kívánják alkalmazni.

105

Következésképpen az ESS első jogalapját el kell utasítani.

106

Második jogalapjával az ESS úgy véli, hogy a Törvényszék túllépte a jogszerűség felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörének korlátait, megsértve ezzel a 6/2002 rendelet 61. cikkét, amikor a megtámadott ítélet 137. pontjában azt állapította meg, hogy „[az a tény, hogy a fedőlemezek] ipari használatnak felelnek meg – az [ESS] vélelmezhető állításával ellentétben – nem jelenti azt, hogy ne lennének más helyeken is használhatók, például egy zuhanyozóban, ahol rendszerint kisebb terhelést kell bírniuk”.

107

Márpedig, az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa nem nyilatkozott sem a Blücher‑katalógusokban szereplő terhelési osztályokról vagy azok jelentéséről, sem ez utóbbiaknak a formatervezési minta újdonságának vagy egyéni jellegének értékelése szempontjából vett relevanciájáról. Az ESS hozzáteszi, hogy a megtámadott ítélet 137. pontjának utolsó mondata felesleges volt azon következtetés levonásához, amelyre végül a Törvényszék jutott, és amely ezen ítélet 138. pontjából derül ki, amely pont az „[u]gyanakkor” fordulattal kezdődik.

108

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy e második jogalapot – mint hatástalant – el kell utasítani. Ugyanis, a megtámadott ítélet 138. pontját, amely a Törvényszék arra vonatkozó következtetését tartalmazza, hogy az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa hibát vétett, az „[u]gyanakkor” fordulat vezeti be, ami arra utal, hogy a megtámadott ítélet 137. pontjának végén található értékelés felesleges, amint azt az ESS egyébként írásbeli beadványaiban el is ismerte.

109

Egyébként hangsúlyozni kell, hogy ez utóbbi értékelés egyáltalán nem tekinthető úgy, mint amely azon következtetés alátámasztását képezné, amelyre a Törvényszék ezen ítélet 138. és 139. pontjában jutott, és amely szerint az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa hibát vétett a jelen ítélet 23. pontjában ábrázolt illusztráció közepén látható fedőlemez „zuhanyszifonnak” való minősítésével.

110

Ennélfogva az ESS második fellebbezési jogalapját el kell utasítani.

111

Harmadik jogalapjával az EUIPO lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azzal, hogy a megtámadott ítélet 131. és 132. pontjában azt állapította meg, hogy a vitatott formatervezési mintának a 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jellegének vizsgálata keretében az összehasonlított mintákkal érintett termékek jellegének kihatása van arra az eshetőségre, hogy az érintett tájékozott használó ismeri a korábbi mintát.

112

Az EUIPO mindenekelőtt úgy véli, hogy amennyiben valamely korábbi formatervezési minta a 6/2002 rendelet 7. cikke értelmében véve nyilvánosságra jutott, azt össze kell hasonlítani a későbbi mintával. Az a tény, hogy a nyilvánosságra jutás vizsgálata esetleg bevonja „az érintett ágazat szakmai köreit”, nincs kihatással e megállapításra. Az EUIPO megerősíti, hogy az említett 7. cikk egy jogi fikciót tartalmaz, miszerint valamennyi „nyilvánosságra jutott” formatervezési minta ismert mind a korábbi formatervezési mintákkal érintett gazdasági ágazat szakmai körei, mind az olyan termékek tájékozott használóinak közönsége számára, amelyre a vitatott formatervezési minta vonatkozik. E megállapítást erősíti meg szerinte a 7. cikk (1) bekezdésében alkalmazott „nyilvánosságra jutott” fordulat általános jellege.

113

Az „érintett ágazat szakmai köreire” való utalás szerinte nem lehet releváns az azon szabálytól való eltérést illetően, miszerint minden, a közönség számára való rendelkezésére bocsátással kapcsolatos cselekmény nyilvánosságra jutásnak minősül. A korábbi formatervezési minta nyilvánosságra jutása ily módon eredménytelen lenne, ha bizonyításra kerülne, hogy az érintett ágazat szakembereinek nem volt észszerű lehetősége e nyilvánosságra jutásról tudomást szerezni. Az „érintett ágazat szakmai köreire” való utalás szerinte csupán azon kivételes jelleg hangsúlyozására szolgál, amellyel az a nyilvánosságra jutás rendelkezik, amelynek tekintetében a jogalkotó semmiféle joghatást nem ismer el.

114

Ezenfelül, a Törvényszék által javasolt megközelítés szerinte azzal lenne egyenértékű, mintha a megsemmisítést kérő féltől két nyilvánosságra jutás bizonyítását követelnénk meg, az elsőt az „érintett ágazat szakmai körei” tekintetében, a másodikat pedig a vitatott formatervezési mintával érintett terméktípus használóiból álló közönség tekintetében. E követelmény egy olyan (további) feltételt vezetne be, amelyről sem a 6/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésének szelleme, sem annak szövege nem rendelkezik. Ugyanis az EUIPO úgy véli, hogy a megsemmisítést kérő félnek kizárólag a formatervezési mintának a közönség tekintetében történt nyilvánosságra jutását kell bizonyítania, és nem az azon szakmabeliek körében való nyilvánosságra jutást, akik arról valójában már korábban tudomást szereztek, vagy azt, hogy a tájékozott használókból álló közönség valamelyest már ismeri a korábbi mintával érintett termékeket.

115

Végül, az EUIPO arra hivatkozik, hogy a 6/2002 rendelet 7. cikke értelmében vett „nyilvánosságra jutás” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy közben alkalmazni kell a 6/2002 rendelet 5. cikkét is, amely az újdonság kritériumára vonatkozik, illetve e rendelet 6. cikkét, amely az egyéni jellegre vonatkozik. Annak, hogy az említett 6. cikk vizsgálata keretében megkövetelik a korábbi formatervezési mintának a vitatott minta által érintett tájékozott közönsége általi ismeretére vonatkozó kiegészítő bizonyítékot, az lehet a hatása, hogy valamely formatervezési mintának elismerik az egyéni jellegét, miközben az nem is új, ami logikátlan eredményre vezetne.

116

E körülményekre tekintettel az EUIPO hangsúlyozza, hogy a Törvényszék a jelen esetben nem adhat instrukciókat az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsának annak ellenőrzésére vonatkozóan, hogy a „zuhanyszifon” használói ismerhetik‑e a Blücher vállalat zuhanylefolyóját.

117

A Group Nivelles az EUIPO harmadik jogalapjának elutasítását kéri.

118

Az Egyesült Királyság, amely a C‑405/15. P. sz. ügyben az EUIPO kérelmeinek támogatása végett avatkozott be, úgy véli, hogy az EUIPO harmadik jogalapja megalapozott.

119

Azon termék beazonosításának jelentőségét illetően, amelyben a minta megtestesül, vagy amelyre azt alkalmazzák, e mintának a 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jellegének vizsgálata céljából, a Törvényszék a megtámadott ítélet 129. pontjában rámutatott arra, hogy a figyelembe veendő használó azon termék használója, amelyben e minta megtestesül, vagy amelyre azt alkalmazzák. A megtámadott ítélet 131. pontjában a Törvényszék azt állapította meg, hogy nem zárható ki, hogy azon termék tájékozott használója, amelyben egy meghatározott minta megtestesül, illetve amelyre azt alkalmazzák, az eltérő termékekre vonatkozó, már meglévő formatervezési mintákról is tudomással bír, még akkor is, ha ezt automatikusan nem lehet róla feltételezni.

120

A megtámadott ítélet 132. pontjában a Törvényszék következésképpen azt állapította meg, hogy azon termék beazonosítása, amelyben egy későbbi formatervezési minta 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jellegének vitatása végett hivatkozott korábbi formatervezési minta megtestesül, vagy amelyre azt alkalmazzák, jelentőséggel bír ennek megítélése szempontjából. A Törvényszék szerint ugyanis az érintett termék beazonosítása révén lehet megállapítani, hogy azon termék tájékozott használója, amelyben a későbbi minta megtestesül, vagy amelyre azt alkalmazzák, ismeri‑e a korábbi formatervezési mintát. A Törvényszék az említett pontban rámutatott arra, hogy csak ez utóbbi feltétel teljesülése esetén lehet ez a korábbi formatervezési minta gátja a későbbi formatervezési minta egyéni jellege elismerésének.

121

A Törvényszék a megtámadott ítélet 133. pontjában úgy ítélte meg, hogy még ha a megsemmisítési kérelem alátámasztásául hivatkozott korábbi formatervezési mintát megtestesítő, konkrét termék beazonosításának a vitatott formatervezési minta 6/2002 rendelet 5. cikkének értelmében vett újdonságának megítélése szempontjából nincs is jelentősége, az a formatervezési minta e rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jellegének megítélése szempontjából még jelentőséggel bír.

122

E tekintetben az EUIPO nem vitatja, hogy azon termékek jellegbeli eltérése, amelyekben az összehasonlított minták megtestesülnek, vagy amelyekre azokat alkalmazzák, kihatással lehet arra az összbenyomásra, amelyet a vitatott minta a tájékozott használóra tesz. Közelebbről, az EUIPO úgy véli, hogy az összehasonlított mintákkal érintett termékek alkalmazási feltételei relevánsak, és adott esetben kihatással lehetnek a tájékozott használóban kialakult összbenyomásra.

123

Ugyanakkor az EUIPO úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 131. és 132. pontjában azt állapította meg, hogy azon termékek jellege, amelyekben az összehasonlított minták megtestesülnek vagy amelyekre azokat alkalmazzák, kihatással van arra az eshetőségre, hogy azon termék tájékozott használója, amelyben a későbbi minta megtestesül, vagy amelyre azt alkalmazzák, ismeri‑e a korábbi mintát, és ez utóbbi minta csak akkor képezheti akadályát a későbbi minta egyéni jellege elismerésének, ha e tudomásszerzésre vonatkozó feltétel teljesül.

124

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 6/2002 rendelet 6. cikke szerint a formatervezési mintának akkor van egyéni jellege, ha bármely nyilvánosságra jutott mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz. A Bíróság korábban már kimondta, hogy a „tájékozott használó” fogalmát, amelyet e rendelet nem határoz meg, úgy lehet értelmezni, mint amely – akár személyes tapasztalata, akár az adott ágazatra vonatkozó kiterjedt ismeretei folytán – nem átlagosan figyelmes, hanem különösen éber használót jelöl (lásd ebben az értelemben: 2011. október 20‑iPepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ítélet, C‑281/10 P, EU:C:2011:679, 53. pont).

125

Kétségtelen, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a „tájékozott” jelző azt sugallja, hogy a használó – anélkül, hogy tervező vagy szakértő lenne – ismeri az érintett ágazatban jelen lévő különböző formatervezési mintákat, bizonyos fokú ismeretekkel rendelkezik azon alkotóelemeket illetően, amelyek e formatervezési mintáknak általában a részét képezik, és az érintett termékek iránti érdeklődéséből kifolyólag viszonylag nagy fokú figyelmet tanúsít azok használatakor (2011. október 20‑iPepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ítélet, C‑281/10 P, EU:C:2011:679, 59. pont).

126

Ugyanakkor a tájékozott használó fogalma nem értelmezhető úgy, hogy a korábbi formatervezési minta csak akkor képezheti akadályát a későbbi minta egyéni jellege elismerésének, ha e használó ismeri a korábbi mintát. Az ilyen értelmezés ugyanis sérti a 6/2002 rendelet 7. cikkét.

127

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a 6/2002 rendelet 5. és 6. cikke értelmében a formatervezési minta valamely másik formatervezési mintával való összehasonlításának – az újdonság, valamint az egyéni jelleg megállapítása érdekében – csak akkor van helye, ha a második nyilvánosságra jutott.

128

Amikor valamely minta olyannak minősül, mint amely a 6/2002 rendelet 7. cikke (1) bekezdése értelmében véve nyilvánosságra jutott, e nyilvánosságra jutás mind az azon minta e rendelet 5. cikke értelmében vett újdonságának, mind az említett rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jellegének vizsgálata szempontjából érvényes, amellyel a nyilvánosságra jutott mintát összehasonlítják.

129

Ezenfelül, amint az a jelen ítélet 98–103. pontjából kiderül, a 6/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „érintett ágazat” nem korlátozódik annak a terméknek az ágazatára, amely termékben a vitatott formatervezési mintát megtestesíteni szándékozzák, illetve amelyre azt alkalmazni kívánják.

130

Márpedig a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 132. pontjában szereplő értékelése azt eredményezi, hogy valamely formatervezési mintának a 6/2002 rendelet 6. cikke (1) bekezdése értelmében vett egyéni jellegének vizsgálata céljából meg kell követelni, hogy a korábbi minta, amelynek az e rendelet 7. cikke (1) bekezdése értelmében vett nyilvánosságra jutását már bizonyították, ismert legyen a vitatott minta tájékozott használója számára.

131

Ugyanakkor az említett 7. cikk (1) bekezdésében semmi sem enged arra következtetni, hogy szükséges, hogy azon termék tájékozott használója, amelyben a vitatott minta megtestesül, vagy amelyre azt alkalmazzák, ismerje a korábbi mintát, amennyiben ez utóbbi valamely olyan iparágbeli termékben testesül meg, amely eltér a vitatott minta által érintett iparágtól, vagy amelyet az ilyen termékre alkalmaznak.

132

Ha a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 132. pontjában foglalt értékelését kellene követni, a vitatott minta oltalmának megsemmisítését kérő félnek nem csak azt kellene bizonyítania, hogy a korábbi minta a 6/2002 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének értelmében véve nyilvánosságra jutott, hanem azt is, hogy azon minta tájékozott vásárlóközönsége, amelynek érvényességét vitatják, ismerte e korábbi mintát.

133

Mindez ugyanis azzal lenne egyenértékű, mintha két nyilvánosságra jutás bizonyítását követelnénk meg, az elsőt az „érintett ágazat szakmai körei” tekintetében, a másodikat pedig a vitatott formatervezési mintával érintett terméktípus használóiból álló közönség tekintetében. E követelmény, azonfelül, hogy összeegyeztethetetlen az „érintett ágazat” kifejezésnek a jelen ítélet 129. pontjában idézett értelmezésével, egy olyan feltételt vezetne be, amelyről sem a 6/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésének szelleme, sem annak szövege nem rendelkezik, és amely nem lenne összebékíthető az e rendelet 10. cikkének (1) bekezdéséből következő azon elvvel, amely szerint a közösségi formatervezésiminta‑oltalom kiterjed „mindazokra a formatervezési mintákra”, amelyek a tájékozott használóra nem tesznek eltérő összbenyomást.

134

Ebből következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 132. pontjában azt írta elő, hogy a vitatott formatervezési minta tájékozott használójának ismernie kell azt a terméket, amelyben a korábbi formatervezési minta megtestesül, vagy amelyre azt alkalmazzák.

135

Ennélfogva azt kell megállapítani, hogy e megfontolások, amelyek a megtámadott ítélet 132. pontjában találhatók, részét képezik annak az elemzésnek, amelynek alapján a Törvényszék az említett ítélet 124. és 133. pontjában levonta azt a következtetést, hogy az érintett ágazatnak jelentősége van a formatervezési mintáknak a 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jellegének értékelése szempontjából. Márpedig e következtetést az EUIPO a fellebbezésében nem vitatta.

136

Ebből következik, hogy az EUIPO harmadik jogalapját – mint hatástalant – el kell utasítani.

137

E körülményekre tekintettel, mind az ESS, mind az EUIPO fellebbezését el kell utasítani.

138

A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikke alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

139

Mivel a jelen esetben a C‑361/15. P. sz. ügyben a Group Nivelles és az EUIPO kérte az ESS‑nek a költségek viselésére való kötelezését, és ez utóbbi pervesztes lett, őt kell, saját költségeinek viselésén felül, a Group Nivelles és az EUIPO részéről felmerült költségek viselésére kötelezni.

140

Mivel a C‑405/15. P. sz. ügyben a Group Nivelles kérte az EUIPO‑nak a költségek viselésére való kötelezését, és ez utóbbi pervesztes lett, őt kell, saját költségeinek viselésén felül, a Group Nivelles részéről felmerült költségek viselésére kötelezni. Egyébként, mivel az ESS a harmadik jogalapot illetően kizárólag az EUIPO‑nak a költségek viselésére való kötelezését kérte, és ez utóbbi pervesztes lett, őt úgyszintén az ESS részéről felmerült költségek egyharmadának viselésére kell kötelezni a C‑405/15. P. sz. ügyben, miközben az ESS viseli a költségek fennmaradó kétharmad részét.

141

Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése szerint, amelyet ezen eljárási szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése alapján szintén alkalmazni kell a fellebbezési eljárásra, az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.

142

A jelen esetben, a C‑405/15. P. sz. ügyben az Egyesült Királyság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: