1

Fellebbezésével a Dimosia Epicheirisi Ilektrismou AE (DEI) az Európai Unió Törvényszéke 2016. február 9‑i DEI kontra Bizottság végzésének (T‑639/14, nem tették közzé, a továbbiakban: a megtámadott végzés, EU:T:2016:77) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék úgy döntött, hogy okafogyottá vált a Bizottságnak a DEI állami támogatásokra vonatkozó panaszait elutasító 2014. június 12‑i COMP/E3/ON/AB/ark *2014/61460. sz. levelében szereplő határozatnak (a továbbiakban: 2014. június 12‑i határozat) megsemmisítésére irányuló keresete.

2

Az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 83., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) a 2014. június 12‑i határozat elfogadásakor hatályos változata „A bejelentés előzetes vizsgálata és a Bizottság határozatai” című 4. cikkében előírta:

3   „(1) A Bizottság megvizsgálja a bejelentést közvetlenül annak kézhezvétele után. A 8. cikk sérelme nélkül a Bizottság a (2), (3) vagy (4) bekezdés szerint határozatot hoz.

(2)   Amennyiben az előzetes vizsgálatot követően a Bizottság úgy találja, hogy a bejelentett intézkedés nem valósít meg támogatást, megállapítását határozatban rögzíti.

(3)   Amennyiben az előzetes vizsgálatot követően a Bizottság úgy találja, hogy nem merült fel kétség a bejelentett intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, és amennyiben az [az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének] hatálya alá tartozik, a Bizottság úgy határoz, hogy az intézkedés összeegyeztethető a [belső] piaccal (a továbbiakban: »kifogást nem tartalmazó határozat« [helyesen: kifogást nem emelő határozat]). A határozat megjelöli, hogy a Szerződésben szereplő melyik kivétel került alkalmazásra.

(4)   Amennyiben az előzetes vizsgálatot követően a Bizottság úgy találja, hogy kétség merült fel a bejelentett intézkedés [belső] piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, a[z EUMSZ 108. cikk] (2) bekezdése szerinti eljárás kezdeményezéséről dönt (továbbiakban: »hivatalos vizsgálati eljárást kezdeményező határozat« [helyesen: hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat]).

[…]”

3

Az említett rendeletnek a „A Bizottság határozatai” című 13. cikke az (1) bekezdésében a következőket írta elő:

„A lehetséges jogellenes támogatás vizsgálata a 4. cikk (2), (3) vagy (4) bekezdése szerinti határozattal zárul. […]”

4

A DEI egy görögországi villamosenergia‑termelő. Ügyfelei közé tartozik többek között az Alouminion SA. Azon jogvita eredményeként, amely e két vállalkozás között a DEI által szolgáltatott villamos energia díjának tárgyában volt folyamatban, a görög energiaszabályozó hatóság ideiglenes díjat állapított meg. A Bizottsághoz 2012. június 15‑én benyújtott panaszában a DEI előadta, hogy e díj arra kötelezi, hogy a piaci árnál alacsonyabb áron szolgáltasson villamos energiát az Alouminion részére, ami jogellenes állami támogatásnak minősül.

5

2013. október 31‑én egy, a DEI és az Alouminion által kijelölt választottbíróság visszaható hatállyal még a görög energiaszabályozó hatóság által ideiglenesen megállapítottnál is alacsonyabb szinten rögzítette a DEI által szolgáltatott villamos energia díját.

6

2013. december 23‑án a DEI egy második panaszt nyújtott be a Bizottsághoz, előadva, hogy a választottbírósági ítélet is állami támogatásnak minősül.

7

2014. május 6‑án a Bizottság közölte a DEI‑vel előzetes értékelését, amely szerint nincs helye a 2013. december 23‑i panasz további vizsgálatának, mivel a választottbírósági ítélet nem minősült az államnak betudható intézkedésnek, és nem biztosított semmilyen előnyt az Alouminion részére. A DEI 2014. június 6‑i levéllel erre válaszolva kiegészítő észrevételeket terjesztett a Bizottság elé.

8

A DEI részére levél formájában érkezett, 2014. június 12‑i határozatban a Bizottság többek között arról tájékoztatta e vállalkozást, hogy a 2014. június 6‑i levélben szereplő észrevételek nem kérdőjelezik meg a 2014. május 6‑i levélben szereplő előzetes értékelést, valamint hogy „[k]övetkezésképpen a Versenypolitikai Főigazgatóság szolgálatai megállapították, hogy ezen információk nem elegendő[ek] ahhoz, hogy igazolják [a] panasz újabb vizsgálatát”.

9

A Törvényszék Hivatalához 2014. augusztus 22‑én benyújtott keresetlevéllel a DEI a 2014. június 12‑i határozat megsemmisítését kérte.

10

A 2014. október 7‑i, a Törvényszék Hivatalához benyújtott beadványukban a fellebbező és a Bizottság közösen kérte a folyamatban lévő eljárás felfüggesztését hat hónapra, vagyis 2015. április 7‑ig, annak érdekében, hogy a Bizottság újra megvizsgálhassa a keresetlevélben felvetett kérdéseket. A Törvényszék negyedik tanácsának elnöke 2014. október 24‑i végzésével helyt adott e kérelemnek.

11

2015. március 25‑én a Bizottság meghozta az Alouminion S. A. részére egy választottbírósági ítélet eredményeként a költségeknél alacsonyabb villamosenergia‑díj formájában nyújtott SA.38101 (2015/NN) (ex 2013/CP) állítólagos állami támogatásra vonatkozó C(2015) 1942 final határozatot (a továbbiakban: a 2015. március 25‑i határozat).

12

A Törvényszék Hivatalához benyújtott 2015. április 27‑i és 2015. június 19‑i levelével a Bizottság azt kérte a Törvényszéktől, hogy állapítsa meg, hogy a 2015. március 25‑i határozat eredményeként a 2014. június 12‑i határozattal szemben benyújtott kereset okafogyottá vált, és erről már nem szükséges határozni. A fellebbező a 2015. július 3‑i levélben nyújtotta be a Törvényszékhez az e kérelemmel kapcsolatos észrevételeit.

13

A Törvényszék Hivatalához 2015. június 29‑én benyújtott keresetlevelével a fellebbező a 2015. március 25‑i határozat megsemmisítését kérte, és e kérelem szolgált a Törvényszék előtt folyamatban lévő, DEI kontra Bizottság ügy alapjául (T‑352/15).

14

A megtámadott végzéssel a Törvényszék megállapította, hogy már nem szükséges határozni a 2014. június 12‑i határozattal szemben benyújtott megsemmisítés iránti keresetről, mivel a 2015. március 25‑i határozat azt hatályon kívül helyezte és hivatalosan felváltotta.

15

A Törvényszék szerint a fellebbező érvei nem alkalmasak e megállapítás megkérdőjelezésére.

16

Először is megállapította, hogy nem kell döntenie az uniós intézmények jogi aktusait azok visszavonásáig megillető jogszerűségi vélelem alá eső 2015. március 25‑i határozat jogszerűségéről. Ily módon elutasította azt az érvet, amely szerint e határozat jogellenes, és így a T‑639/14. sz. ügyben benyújtott kereset nem vált okafogyottá.

17

Másodszor, a Törvényszék elutasította a fellebbező azon állítását, amely szerint fennállt az eljáráshoz fűződő érdeke, annak megakadályozása céljából, hogy a jogellenesség a jövőben megismétlődjön. A Törvényszék szerint az állítólagosan jogellenes ok, azaz a szóban forgó intézkedés államnak való betudhatóságának hiánya, nem szerepel a 2014. június 12‑i határozatban. Mindenesetre annak kérdése, hogy a fellebbező bizonyította‑e az állami támogatásokra vonatkozó szabályok megsértését, a 2015. március 25‑i határozattal szemben benyújtott kereset tárgyát képezi.

18

Harmadszor és végezetül, a Törvényszék megállapította, hogy a tekintetben sem szükséges már határozni a keresetről, amennyiben az a 2012. évi panaszt érinti, mivel 2015. március 25‑i határozatával a Bizottság hallgatólagosan elutasította e 2012. évi panaszt.

19

Fellebbezésével a DEI azt kéri, hogy a Bíróság:

20

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.

21

Első jogalapjában a fellebbező lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott végzés 36. pontjában megállapította, hogy a 2015. március 25‑i határozat hivatalosan felváltotta a 2014. június 12‑i határozatot. Elmulasztotta megvizsgálni egyfelől ezen állítólagos felváltás jogszerűségét és érvényességét, másfelől az ilyen felváltás céljából alkalmazandó jogi eljárást és annak jogi alapját.

22

Ekképpen a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a 2014. június 12‑i határozat „már nem képezi az uniós jogrend részét”, és következésképpen a T‑639/14. sz. ügy okafogyottá vált.

23

Egyébiránt az első jogalap elutasítása azt jelentené, hogy a Törvényszék által elkövetett téves jogalkalmazás jogerőre emelkedett, ami közvetlenül befolyásolná a T‑352/15. sz. ügyben benyújtott keresetét. Ebben az ügyben ugyanis a fellebbező az első jogalapja keretében vitatja, hogy a 2015. március 25‑i határozat jogszerűen felválthatta volna a 2014. június 12‑i határozatot. Ekképpen a megtámadott végzés helybenhagyása a T‑352/15. sz. ügyben előterjesztett első megsemmisítési jogalap automatikus elutasítását eredményezné.

24

Egyébként az ezen állítólagos felváltással kapcsolatos bármiféle indokolás hiányában a megtámadott végzésnek az indokolása is hiányos.

25

A Bizottság ezzel szemben úgy véli, hogy a megtámadott végzés 36. és 37. pontja megfelelően indokolt, mivel egyrészt a fellebbezésből kitűnik, hogy a fellebbező képes volt teljes mértékben megérteni a Törvényszék érvelését, másrészt a Törvényszék megfontolásai lehetővé teszik a Bíróság számára felülvizsgálati jogkörének gyakorlását. Valójában a fellebbező nem ért egyet a megtámadott végzés indokolásával.

26

A Törvényszék mindemellett helytállóan tartózkodott a 2014. június 12‑i határozat 2015. március 25‑i határozattal történt felváltása jogszerűségének vizsgálatától, mivel ez utóbbi nem tárgya a T‑639/14. sz. ügynek. Jogszerűsége a T‑352/15. sz. ügyben benyújtott kérelem tárgya. Míg a 2015. március 25‑i határozatot nem semmisítik meg, arra az uniós intézmények jogi aktusaihoz fűződő érvényesség vélelmének kell vonatkoznia, és annak joghatásokat kell kiváltania.

27

Ezenfelül a 2014. június 12‑i határozat megsemmisítése semmilyen előnnyel nem járna a fellebbező számára a jelenlegi helyzetét illetően, mivel a 2015. március 25‑i határozat elfogadásával a Bizottság egyértelműen számított azon lehetőségre, hogy a Törvényszék a 2014. június 12‑i határozatot megsemmisíti azzal az indokkal, hogy az alaki hibában szenved. E határozat ugyanis egy egyszerű levél, melyet egy tisztviselő írt alá, és nem a Bizottság ilyen címen közzétett „hivatalos határozata”. Ekképpen a 2014. június 12‑i határozat megsemmisítése mindenképpen arra kötelezte volna a Bizottságot, hogy egy olyan hivatalos határozatot hozzon, mint amilyen a 2015. március 25‑i határozat.

28

E megfontolásokra tekintettel a Bizottság úgy véli, hogy a megtámadott végzés jogereje nem érinti a T‑352/15. sz. ügyben felhozott megsemmisítés iránti jogalapokat.

29

A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében amikor az érdekeltek a kiegészítő észrevételeket esetleg benyújtották, vagy az észszerű határidő letelt, a Bizottság a 659/1999 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése értelmében köteles az e rendelet 4. cikkének (2), (3) vagy (4) bekezdése szerinti határozat hozatalával lezárni a vizsgálat előzetes szakaszát, vagyis megállapítani, hogy nem áll fenn állami támogatás, vagy úgy határozni, hogy nem emel kifogást, vagy kezdeményezni a hivatalos vizsgálati eljárást (2010. december 16‑iAthinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet, C‑362/09 P, EU:C:2010:783, 63. pont).

30

Amint a megtámadott végzésnek többek között a 15–18. pontjából kitűnik, a Bizottság a 2014. június 12‑i határozattal az ügy lezárásáról szóló jogi aktust hozott, melyben úgy határozott, hogy a fellebbező panasza nyomán indult előzetes vizsgálati szakaszt lezárja, és megállapította, hogy a megindított vizsgálat nem tette lehetővé az EUMSZ 107. cikk szerinti állami támogatás fennállásának megállapítását, és ezért megtagadta az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárás megindítását.

31

Ezáltal a Bizottság végleges álláspontot alakított ki a fellebbező által benyújtott, az EUMSZ 107. cikk és az EUMSZ 108. cikk megsértésének megállapítására irányuló kérelemre vonatkozóan. Egyébiránt, mivel a 2014. június 12‑i határozat megakadályozta a fellebbezőt abban, hogy hivatalos vizsgálati eljárás keretében megtegye észrevételeit, olyan kötelező joghatásokat váltott ki, amelyek érinthették e társaság érdekeit. Ennélfogva e határozat az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható aktusnak minősül (lásd: 2010. december 16‑iAthinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet, C‑362/09 P, EU:C:2010:783, 66. pont).

32

Jóllehet a Bíróság kimondta, hogy a Bizottság visszavonhatja az állítólag jogellenes támogatásra vonatkozó panasz vizsgálatát lezáró határozatát, hogy az említett határozatot érintő jogellenességet orvosolja (2010. december 16‑iAthinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet, C‑362/09 P, EU:C:2010:783, 70. pont), egy pusztán megerősítő határozat elfogadása nem tekinthető ilyen visszavonásnak.

33

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy valamely korábbi jogi aktus pusztán megerősítő jogi aktusának minősül az a jogi aktus, amely a korábbi jogi aktushoz képest semmilyen új elemet nem tartalmaz (2014. április 3‑iBizottság kontra Hollandia és ING Groep ítélet, C‑224/12 P, EU:C:2014:213, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

Ezzel szemben egy korábbi elutasító határozatot nem erősít meg az a határozat, mely az érintett panaszának egészben vagy részben helyt ad (lásd ebben az értelemben: 1980. május 28‑iKuhner kontra Bizottság ítélet, 33/79 és 75/79, EU:C:1980:139, 9. pont).

35

Valamely megerősítő határozattal szembeni kereset egyébként csak akkor elfogadhatatlan, ha a megerősítő határozat az érintett vonatkozásában jogerőre emelkedett, mivel az előírt határidőn belül nem támadták meg. Ellenkező esetben az érdekelt személynek jogában áll megtámadni mind a megerősített, mind pedig a megerősítő határozatot, illetve e határozatok közül az egyiket vagy a másikat (lásd: 2007. december 18‑iWeißenfels kontra Parlement ítélet, C‑135/06 P, EU:C:2007:812, 54. pont).

36

A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a 2015. március 25‑i határozat csupán megerősíti a 2014. június 12‑i határozatot, amennyiben a Bizottság az elé terjesztett bizonyítékok újbóli vizsgálatát követően egyszerűen megerősítette a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának megtagadását, anélkül, hogy bármilyen új tényezőt fűzött volna hozzá. Következésképpen a 2014. június 12‑i határozatot nem vonta vissza a 2015. március 25‑i határozat.

37

Egyébiránt a bírósági jogorvoslat hatékonyságát akadályozná annak elismerésre, hogy ilyen esetben egy új határozat Bizottság általi elfogadása maga után vonja az eredeti határozattal szemben benyújtott megsemmisítés iránti kérelem okafogyottá válását.

38

Elegendő lenne ugyanis, hogy ha a Bizottság az érintett fél által benyújtott panasz vizsgálatát lezárja, miután e fél keresetet nyújt be, a panasz vizsgálatát lezáró határozatát visszavonja, és újra megindítsa a vizsgálat előzetes szakaszát, e műveletet pedig annyiszor ismételje meg, ahányszor csak szükséges ahhoz, hogy mentesüljön az eljárásának bármiféle bírósági felülvizsgálata alól (lásd: 2010. december 16‑iAthinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet, C‑362/09 P, EU:C:2010:783, 68. pont).

39

Ez különösen igaz, ha – mint a jelen esetben – a Törvényszék előtt egy panasz vizsgálatát lezáró határozat megsemmisítése iránti kereset tárgyában folyamatban lévő eljárást követően a Bizottság ezen eljárás felfüggesztését kéri az ügy újbóli vizsgálata céljából, majd egyértelműen és egyszerűen megerősíti az eredeti határozatot.

40

Csak akkor lenne más a helyzet, ha a Bizottság azért vonja vissza a panasz vizsgálatát lezáró határozatát, hogy e határozat jogellenességét orvosolja, megjelölve e jogellenesség mibenlétét (lásd ebben az értelemben: 2010. december 16‑iAthinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet, C‑362/09 P, EU:C:2010:783, 70. pont).

41

Mindenesetre azonban a 2015. március 25‑i határozatból nem tűnik ki, hogy annak elfogadásával a Bizottság a 2014. június 12‑i határozatot a jogellenessége orvoslása céljából vissza kívánta volna vonni.

42

A Törvényszéknek a jelen esetben lehetősége lett volna – a megfelelő igazságszolgáltatás biztosítása érdekében – többek között megkérdezni a fellebbezőt, hogy a 2015. március 25‑i határozatot követően szándékozik‑e módosítani kérelmeit, hogy azok ez utóbbi határozat ellen is irányuljanak, amit egy felperes abban az esetben kérhet a Törvényszék eljárási szabályzatának 86. cikke értelmében, ha a megsemmisíteni kért jogi aktus helyébe azonos tárgyú másik jogi aktus lép, vagy azt módosítja.

43

A fenti megfontolások fényében a Törvényszék tévesen állapította meg a megtámadott végzés 36. és 37. pontjában, hogy a 2015. március 25‑i határozat hivatalosan felváltotta a 2014. június 12‑i határozatot, és ennélfogva a jogvita okafogyottá vált, és az említett jogvitáról már nem szükséges határozni.

44

Következésképpen helyt kell adni a fellebbezésnek, és hatályon kívül kell helyezni a megtámadott végzést, anélkül, hogy a többi jogalapot és érvet meg kellene vizsgálni.

45

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint ezen utóbbi a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet érdemben maga is eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi.

46

A jelen ügyben nem ez a helyzet, mivel a Törvényszék anélkül határozott úgy, hogy a keresetről nem szükséges dönteni, hogy megvizsgálta volna a kereset elfogadhatóságát, illetve a jogvita érdemét, a Bíróság úgy határoz, hogy a jogvita érdemben való eldöntését a per állása nem engedi meg, és az ügyet vissza kell utalni a Törvényszékhez, valamint hogy a költségekről jelenleg nem határoz.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: