1.

Az az uniós polgár, aki a 2004/38/EK irányelv ( 2 ) szerinti szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogának gyakorlását követően megszerezte a fogadó tagállam állampolgárságát, hivatkozhat‑e még a saját és/vagy harmadik országbeli házastársa javára az említett irányelv által biztosított jogokra és szabadságjogokra, figyelembe véve annak személyi hatályát is?

2.

A kérdést előterjesztő bíróság lényegében ezt a kérdést teszi fel.

3.

A kérdés valójában azért merül fel, mivel a 2004/38 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése alapján az irányelv által biztosított jogok „kedvezményezettjei”„[mindazok az uniós polgárok], akik olyan tagállamba költöznek [helyesen: utaznak], vagy olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek nem állampolgárai, valamint az őket kísérő vagy hozzájuk csatlakozó […] családtagjaikra”. ( 3 )

4.

A Bíróságtól tehát azt kívánják megtudni, hogy az a tény, hogy egy uniós polgár megszerezte azon tagállam állampolgárságát, amelyben ezen irányelv alapján tartózkodott, alkalmas‑e arra, hogy őt, valamint harmadik országbeli házastársát megfossza a korábbiakban az irányelv alapján megszerzett azon jogaitól, amelyekben eddig teljeskörűen részesült.

5.

A jelen ügyben ez a Secretary of State for the Home Department (belügyminisztérium, Egyesült Királyság) által elfogadott, és az Egyesült Királyság által képviselt álláspont.

6.

Az algériai állampolgárságú Toufik Lounesszal szembeni jogvitában a belügyminiszter lényegében elutasította a tartózkodási engedély iránti kérelmét, azzal az indokkal, hogy uniós polgár felesége brit állampolgárságot szerzett honosítás útján, amiből kifolyólag a 2004/38 irányelv személyi hatálya ezentúl nem terjed ki rá.

7.

A mai napig eddig példátlan esetről van szó, amely ugyanakkor – ahogyan azt a kérdést elő terjesztő is pontosítja – precedens ügyet jelent az Egyesült Királyságban. ( 4 )

8.

A meghozandó ítélet nem fog kitérni az ezen irányelv személyi hatályával kapcsolatos valamennyi nehézségre. Először is – mivel gyakori eset az uniós polgároknak a fogadó tagállamban történő honosítása – gyakorlati, továbbá – mivel ez a határozat a Bíróság ítélkezési gyakorlatának kibővítésével hozzájárul az uniós polgár jogállásának alakításához – elméleti jelentősége is lesz.

9.

E tekintetben a 2014. március 12‑i O. és B. ítélet, ( 5 ) amelyben a Bíróság az említett irányelv személyi hatályát értelmezte, véleményem szerint kulcsfontosságú a Bíróság által a jelenlegihez hasonló jogvitákban követni kívánt érvelési mód és következésképpen lehetővé teszi, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára adandó válasz hatékony értelmezési alapjaként szolgáljon.

10.

A jelen indítványban tehát be fogom mutatni azokat az indokokat, amelyek miatt egy olyan uniós polgár, aki – a jelen ügyben Perla Nerea García Ormazábalhoz hasonlóan – megszerezte annak a tagállamnak az állampolgárságát, amelybe a 2004/38 irányelv alapján utazott és ott tartózkodott, nem tartozik többé az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti „kedvezményezett” fogalma alá, amely folytán az nem alkalmazandó sem rá, sem pedig harmadik országbeli családtagjára.

11.

Mindazonáltal azt is ki fogom fejteni, hogy az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése által biztosított jogok hatékony érvényesülése azt kívánja meg, hogy a jelenlegihez hasonló helyzetben azt az uniós polgárt, aki megszerezte annak a tagállamnak az állampolgárságát, amelyben az említett irányelv 16. cikkében foglalt feltételek alapján, illetve azok megtartásával ténylegesen tartózkodott, és eközben családi életet alakított ki egy harmadik országbeli állampolgárral, nem érheti hátrányosabb bánásmód, mint amelyben az említett államban a honosítását megelőzően a 2004/38 irányelv alapján részesült, illetve amelyben akkor részesülne az uniós jog alapján, ha egy másik tagállamba költözne.

12.

Az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése értelmében „[a] Szerződésekben és a végrehajtásukra hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz”.

13.

Ezen irányelv 1. cikke így rendelkezik:

„Ez az irányelv megállapítja:

[…]”

14.

Az említett irányelv 2. cikke szerint:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

15.

A 2004/38 irányelvnek a „Kedvezményezettek” címet viselő 3. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Ezt az irányelvet kell alkalmazni mindazokra az uniós polgárokra, akik olyan tagállamba költöznek [helyesen: utaznak], vagy olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek nem állampolgárai, valamint az őket kísérő vagy hozzájuk csatlakozó, a 2. cikk 2. pontjában meghatározott családtagjaikra.”

16.

Az említett irányelvnek „Az uniós polgárokra és családtagjaikra vonatkozó általános szabályok” című 16. cikke kimondja, hogy:

„(1)   Azok az uniós polgárok, akik jogszerűen öt éven át folyamatosan tartózkodtak a fogadó tagállamban, huzamos tartózkodási jogot nyernek ott. Erre a jogra nem vonatkoznak a III. fejezetben előírt feltételek.

(2)   Az (1) bekezdést azokra a családtagokra is alkalmazni kell, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, és az uniós polgárral jogszerűen öt éven át folyamatosan tartózkodtak a fogadó tagállamban.

[…]”

17.

A 2004/38 irányelvet az Immigration (European Economic Area) Regulations 2006 (2006/1003) (a bevándorlásról [Európai Gazdasági Térség {EGT}] szóló 2006. évi rendelet, a továbbiakban: 2006/1003 rendelet) ültette át az Egyesült Királyság jogába. Ez a rendelet az „uniós polgár” fogalma helyett az „EGT állampolgár” kifejezést használja.

18.

Az említett rendelet eredeti változatának 2. cikke úgy határozta meg az „EGT állampolgár” fogalmát, mint „egy EGT állam valamennyi állampolgára”, azzal, hogy az Egyesült Királyság nem tartozik az „EGT állam” fogalmába.

19.

Két egymás utáni módosítást követően, ( 6 ) a 2006/1003 rendelet 2. cikke jelenleg a következőképpen rendelkezik:

„»EGT állampolgár« alatt egy EGT állam valamennyi olyan állampolgára értendő, aki egyúttal nem brit állampolgár.”

20.

A 2004/38 irányelv 2., 7. és 16. cikkének átültetését – azokat lényegében megismételve – e rendelet 6., 7., 14. és 15. cikke biztosítja.

21.

A spanyol állampolgárságú P. N. García Ormazábal 1996 szeptemberében az Egyesült Királyságba költözött, hogy tanulmányokat folytasson, majd 2004 szeptemberétől kezdve a londoni török nagykövetségen alkalmazták teljes munkaidőben. 2009. augusztus 12‑én honosítással brit állampolgárságot szerzett, és – a spanyol állampolgársága megőrzése mellett – brit útlevelet állítottak ki számára.

22.

Az algériai állampolgárságú T. Lounes egy 6 hónapos tartózkodásra jogosító látogatói vízummal lépett be az Egyesült Királyságba 2010. január 20‑án, majd e határidő lejártát követően jogellenesen tovább tartózkodott ott. P. N. García Ormazábal 2013‑ban létesített kapcsolatot T. Lounesszal. P. N. García Ormazábal és T. Lounes 2014. január 1‑jén egyházi, majd 2014. május 16‑án polgári házasságot kötöttek. Azóta is az Egyesült Királyságban tartózkodnak.

23.

2014. április 15‑én T. Lounes – EGT állampolgár családtagjaként – tartózkodási kártya kiállítását kérte a belügyminisztertől a 2006/1003 rendelet alapján, amely a 2004/38 irányelvet ülteti át az Egyesült Királyság jogába.

24.

2014. május 14‑én állásfoglalást és ahhoz kapcsolódóan az Egyesült Királyságból történő kiutasításáról szóló határozatot kapott, azzal az indokkal, hogy a bevándorlási előírások megsértésével túllépte az ebben az államban megengedett tartózkodás időtartamát.

25.

Ezenkívül 2014. május 22‑én kelt levelében a belügyminiszter a tartózkodási kártya kiállítására irányuló kérelme elutasításáról értesítette T. Lounest. Ez a levél rámutatott arra, hogy a 2006/1003 rendelet 2. cikkének a 2012/1547 és 2012/2560 rendelet általi módosítását követően P. N. García Ormazábal nem tekinthető többé „EGT állampolgárnak”, mivel 2009. augusztus 12‑én brit állampolgárságot szerzett, még ha meg is őrizte spanyol állampolgárságát. Ennélfogva őt az Egyesült Királyságban nem illetik meg a 2006/1003 rendelet, valamint a 2004/38 irányelv által biztosított jogok. Ennek következtében az említett rendelet alapján T. Lounes – EGT állampolgár családtagjaként – nem volt jogosult tartózkodási kártyára.

26.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik ugyanis, hogy a korábbiakban azok a brit állampolgárok, akik egy másik EGT tagállam állampolgárságával is rendelkeztek, a 2006/1003 rendelet értelmében EGT állampolgároknak voltak tekintendők, és ezért megillették őket az e rendelet által biztosított jogok. Márpedig a módosítás hatálybalépését követően már nem ez a helyzet áll fenn. T. Lounes következésképpen keresetet nyújtott be a fent említett 2014. május 22‑i határozat ellen a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

27.

A kérdést előterjesztő bíróságnak kétsége merül fel a 2006/1003 rendelet – 2012/1547 és 2012/2560 rendelet által módosított – 2. cikkének az uniós joggal, illetve különösen az EUMSZ 21. cikkével és a 2004/38 irányelvvel való összeegyeztethetősége vonatkozásában.

28.

E tekintetben pontosítja, hogy e módosítás a 2011. május 5‑i McCarthy ítéletet ( 7 ) követi, amelyben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a 2004/38 irányelv nem alkalmazható az olyan uniós polgárra, aki soha nem élt a szabad mozgáshoz való jogával, mindig az állampolgársága szerinti tagállamban tartózkodott, és ezenfelül egy másik tagállam állampolgárságával is rendelkezik.

29.

Márpedig a jelen esetben nem vitatható, hogy a brit állampolgárság megszerzését megelőzően P. N. García Ormazábal élt a szabad mozgáshoz való jogával, és a 2004/38 irányelv alapján spanyol állampolgárként megszerezte az Egyesült Királyságban való tartózkodás jogát.

30.

A kérdést előterjesztő bíróság ebben az összefüggésben azt kívánja megtudni, hogy – ahogyan azt a belügyminiszter is véli – P. N. García Ormazábal és családtagja az Egyesült Királyságban elveszítette‑e az ezen irányelv által biztosított jogok kedvezményét P. N. García Ormazábal e tagállamban való honosításának időpontjától kezdődően, vagy – ahogyan azt T. Lounes állítja – a brit állampolgárság megszerzése ellenére P. N. García Ormazábalt továbbra is az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti „kedvezményezettnek” kell tekinteni, aminek folytán ő és kísérő családtagja továbbra is élhetnek az irányelv által biztosított jogokkal. A kérdést előterjesztő bíróság azt is tudni szeretné, hogy az e kérdésre adandó válasz eltérő lehetne‑e abban az esetben, ha P. N. García Ormazábalt három hónapot meghaladó időtartamra illetné meg a tartózkodás joga a 2004/38 irányelv 7. cikke alapján, illetve ha ezen irányelv 16. cikke alapján huzamos tartózkodási joggal rendelkezne az Egyesült Királyságban..

31.

E körülmények között a High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (Administrative Court) (legfelsőbb bíróság [Anglia és Wales], Queen’s Bench kollégium [közigazgatási bíróság], Egyesült Királyság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti és a következő kérdést terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

„Amennyiben egy spanyol állampolgár és egyben uniós polgár:

akkor e személy és házastársa egyaránt a 2004/38/EK irányelv kedvezményezettjének minősül‑e a 3. cikk (1) bekezdése értelmében mindaddig, amíg e személy az Egyesült Királyságban tartózkodik, és mind brit, mind spanyol állampolgársággal rendelkezik?”

32.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni a Bíróságtól, hogy egy olyan uniós polgárra, mint P. N. García Ormazábal, aki a 2004/38 irányelv 16. cikke alapján megszerezte annak a tagállamnak az állampolgárságát, amelyben ténylegesen és huzamosan tartózkodott, vonatkozik‑e az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti „kedvezményezett” fogalma, aminek folytán harmadik országbeli családtagja ténylegesen érvényesítheti az említett államban való származékos tartózkodás jogát.

33.

A Bíróságtól tehát lényegében azt kérdezik, hogy az uniós jog rendelkezései alapján egy tagállamnak jogában áll‑e megtagadni a tartózkodáshoz való jogot egy uniós polgár harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagjától abban az esetben, ha ez az uniós polgár – miután a 2004/38 irányelv alapján gyakorolta a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát – eredeti állampolgárságának megőrzése mellett megszerezte ezen állam állampolgárságát is.

34.

E kérdés megvizsgálását megelőzően egy előzetes megjegyzést kell tenni.

35.

Fontosnak tartom, hogy jelezzem ugyanis, hogy – ellentétben azzal, amire az Egyesült Királyság kormánya utal – a szóban forgó helyzet nem tekinthető tisztán belső helyzetnek. Bár P. N. García Ormazábal jelenleg brit állampolgár, a harmadik országbeli állampolgár házastársa tartózkodási jogának elismerésére nem kizárólag a nemzeti szabályozás rendelkezései vonatkoznak.

36.

Először, a jelenlegihez hasonló helyzetben nyilvánvaló az uniós joghoz – és különösen a 2004/38 irányelvhez – való kapcsolódás ténye.

37.

P. N. García Ormazábal valójában épp a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga gyakorlásából adódóan részesülhetett huzamos tartózkodási jogban az Egyesült Királyságban, és a brit állampolgárságot e huzamos és szokásos tartózkodás címén szerezte meg, ezen irányelv 16. cikke alapján, illetve ezen állam szabályozásának megfelelően. ( 8 )

38.

Elválaszthatatlan tehát a kapcsolat a P. N. García Ormazábal számára az említett irányelv által biztosított jogok gyakorlása és a brit állampolgárság P. N. García Ormazábal általi megszerzése között. Következésképpen úgy vélem, hogy pusztán P. N. García Ormazábal honosítására tekintettel az Egyesült Királyság jelenleg nem hagyhatja figyelmen kívül az általa – a másodlagos uniós jog alapján – gyakorolt jogokat, mint ahogy azt a tényt sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy P. N. García Ormazábal megőrizte a származása szerinti, azaz spanyol állampolgárságát.

39.

Nyilvánvaló tehát, hogy a jellegéből és a következményeiből adódóan az uniós jog vonatkozik egy olyan uniós polgár helyzetére, aki – P. N. García Ormazábalhoz hasonlóan – honosítása folytán olyan helyzetbe került, amely a 2004/38 irányelv által biztosított jogok elvesztését eredményezheti.

40.

Másodsorban, emlékeztetni kell arra, hogy bár az állampolgárság megszerzése és elveszítése feltételeinek meghatározása – összhangban a nemzetközi joggal – ténylegesen az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik, mindamellett az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy ezt a hatáskört az uniós jog tiszteletben tartásával kell gyakorolni. ( 9 ) A Bíróság ily módon úgy ítélte meg a honosítást visszavonó határozattal kapcsolatos 2010. március 2‑i Rottmann ítéletben, ( 10 ) hogy az uniós jogra vonatkozóan működtetett bírói felülvizsgálat alá tartozik e hatáskör, amennyiben annak gyakorlására egy uniós polgárral szemben kerül sor, és amennyiben az az uniós jogrend által biztosított és védett jogokat érint.

41.

Következésképpen az a tény, hogy valamely tárgykör a tagállamok hatáskörébe tartozik, a szóban forgó és nyilvánvalóan az uniós jogot érintő helyzethez hasonló esetben nem jelenti azt, hogy az érintett nemzeti szabályoknak ne kellene tiszteletben tartaniuk az uniós jogot.

42.

A fenti megállapításokat követően meg kell vizsgálni a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdést.

43.

A kérdés vizsgálata mindenekelőtt annak elemzését teszi szükségessé, hogy kiterjed‑e a 2004/38 irányelv hatálya P. N. García Ormazábalra, mint az ezen irányelv által biztosított jogok 3. cikk (1) bekezdése szerinti „kedvezményezettjére”.

44.

Ez az elemzés annak megállapítása érdekében szükséges, hogy megilleti‑e a 2004/38 irányelvre alapított származékos tartózkodási jog az olyan harmadik országbeli állampolgárt, mint P. N. García Ormazábal házastársa, aki az irányelv 2. cikke 2. a) pontja értelmében valóban annak családtagjának tekintendő.

45.

Emlékeztetek ugyanis arra, hogy ezen irányelv rendelkezései nem biztosítanak semmilyen önálló jogot a harmadik államok állampolgárai számára. ( 11 ) Ahogyan az állandó ítélkezési gyakorlatból is következik, az uniós polgárságra vonatkozó uniós jogi rendelkezésekkel a harmadik államok állampolgárainak biztosított esetleges jogok nem saját jogok, hanem az uniós polgár által a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlásából származtatott jogok. Ezért származékos tartózkodási jog harmadik állam állampolgára javára főszabály szerint csak akkor áll fenn, ha az az uniós polgárnak az Unióban való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga hatékony gyakorlásának biztosításához szükséges. ( 12 )

46.

Ha úgy kellene tekintenünk, hogy erre a két személyre nem vagy már nem vonatkozik az említett irányelv által biztosított jogok „kedvezményezettjének” fogalma az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében, akkor azt kellene megvizsgálni, hogy T. Lounest mégis megilleti‑e az EUM‑Szerződés uniós polgárságra vonatkozó rendelkezésein alapuló származékos tartózkodási jog.

47.

Ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint az irányelv által biztosított jogok „kedvezményezettje”„[mindazok] az uniós [polgárok], akik olyan tagállamba költöznek [helyesen: utaznak], vagy olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek nem állampolgárai, valamint az őket kísérő vagy hozzájuk csatlakozó […] [családtagjaik].” ( 13 )

48.

Ez a rendelkezés így az állampolgárságot teszi az említett irányelv személyi hatályát meghatározó ismérvvé, aminek folytán a fogadó tagállam állampolgárságának P. N. García Ormazábal általi megszerzése nyilvánvalóan a jogi szabályozás megváltozását is magával vonta. Ezen az alapon hivatkozik az Egyesült Királyság arra, hogy honosítása révén P. N. García Ormazábalra többé nem vonatkozhat a „kedvezményezett” meghatározása.

49.

Bár egyértelmű, hogy P. N. García Ormazábalra kiterjedt a 2004/38 irányelv hatálya a szabad mozgás jogának gyakorlásakor, amikor Spanyolországot – azaz a származási tagállamát – elhagyta, hogy 1996 szeptemberében az Egyesült Királyságba költözzön, azért hogy – először diákként, majd a török nagykövetség alkalmazottjaként – ott tartózkodjon, ( 14 ) az a körülmény, hogy 2009. augusztus 12‑én megszerezte annak a fogadó államnak az állampolgárságát, amelyben 1996 óta folyamatosan és megszakítás nélkül tartózkodik, jelenleg kizárja őt ezen irányelv személyi hatálya alól.

50.

Igaz ugyan, hogy – az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – az említett irányelv rendelkezéseit nem kell megszorító módon értelmezni, az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének szövegezése ugyanakkor a Bíróság értelmezésében annak személyi hatályát azon uniós polgárokra korlátozza, akik olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek nem állampolgárai.

51.

Az irányelv személyi hatályának kiterjesztése egy olyan uniós polgárra, aki – P. N. García Ormazábalhoz hasonlóan – megszerezte a fogadó állam állampolgárságát, a 2004/38 irányelv 3. cikke (1) bekezdésével és a Bíróság szilárd ítélkezési gyakorlatával való ellentmondáshoz vezetne tehát.

52.

Hivatkozni kell ugyanis a Bíróságnak az O. és B. ítéletben kifejtett, az irányelv személyi hatályával kapcsolatos értelmezésére, amely véleményem szerint meghatározza a jelenlegihez hasonló helyzetekben követendő érvelési módszert, és lehetővé teszi a kérdést előterjesztő bíróság számára adandó válasz kialakítását.

53.

Ebben az ügyben a holland hatóságok megtagadták O‑tól ( 15 ) és B‑től ( 16 ) azon igazolás kiállítását, amelynek értelmében jogszerűen tartózkodnak Hollandiában egy olyan uniós polgár családtagjaként, aki – miután gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése alapján – visszatért a származási tagállamába.

54.

A kérdést előterjesztő bíróság többek között azt kérdezte a Bíróságtól, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2004/38 irányelv rendelkezéseit, illetve az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdését, hogy azok kizárják, hogy egy tagállam megtagadjon egy ilyen tartózkodáshoz való jogot.

55.

Az 1992. július 7‑i Singh ítéletben ( 17 ) és a 2007. december 11‑i Eind ítéletben ( 18 ) a Bíróság pontosította azokat a feltételeket, amelyekkel egy uniós polgár harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagjai az uniós jog értelmében származékos tartózkodási jogban részesülhetnek annak érdekében, hogy abban a tagállamban tartózkodjanak együtt ezen uniós polgárral, amelynek állampolgárságával ez utóbbi rendelkezik.

56.

A Bíróság úgy ítélte meg ezen irányelv alkalmazhatóságát, hogy egy uniós polgár harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja az irányelv alapján nem hivatkozhat származékos tartózkodási jogra abban a tagállamban, amelynek e polgár állampolgára. ( 19 )

57.

A Bíróság ebből a célból az említett irányelv rendelkezéseinek nyelvtani, rendszertani és teleologikus értelmezésére hivatkozott.

58.

A 2004/38 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése, csakúgy, mint az irányelv 6. cikke, 7. cikkének (1) és (2) bekezdése és 16. cikkének (1) és (2) bekezdése – amelyek szabályozzák az uniós polgár tartózkodáshoz való jogát és családtagjainak származékos tartózkodási jogát mind „egy másik tagállamban”, mind a „fogadó tagállamban” – megerősítik, hogy ezek a rendelkezések szabályozzák azon uniós polgár jogi helyzetét, aki a szabad mozgáshoz való jogát valamely, az állampolgársága szerinti tagállamtól eltérő tagállamban való letelepedés útján gyakorolta. ( 20 )

59.

Ezenkívül az irányelv céljából következik, hogy az nem alkalmazandó egy olyan uniós polgár vonatkozásában, aki feltétel nélküli tartózkodási jogot élvez abból a tényből adódóan, hogy az állampolgársága szerinti tagállamban tartózkodik.

60.

Ahogyan ugyanis ezen irányelv 1. cikkének a) pontjából következik, az irányelv célja kizárólag a tagállamok területén a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlására vonatkozó feltételek szabályozása. ( 21 ) Márpedig mivel egy nemzetközi jogi elv értelmében az állampolgárok a nemzeti jog értelmében feltétel nélküli tartózkodási jogot élveznek a tagállamukban, amely nem tagadhatja meg tőlük a területére való belépést vagy ott‑tartózkodást, ( 22 ) a Bíróság ebből következően úgy ítélte meg, hogy „a 2004/38 irányelv a rendeltetése szerint kizárólag valamely uniós polgár olyan tagállamba való belépésének és tartózkodásának feltételeit szabályozza, amelynek e személy nem állampolgára”. ( 23 )

61.

Így tehát, noha a fogadó tagállam állampolgárságának megszerzése véleményem szerint az uniós polgár ezen államban – az irányelv által előírt módon – történő integrációja utóhatásaként jelentkezik, mégis meg kell állapítani, hogy – tekintettel az irányelv személyi hatályára – a személyi jogállásban bekövetkezett e változás ipso facto kizárja ezt az uniós polgárt az irányelv által biztosított jogok kedvezményéből.

62.

Még ha ez ellentmondásosnak is tűnhet, az említett irányelv személyi hatályának kiterjesztése egy olyan uniós polgárra, aki – P. N. García Ormazábalhoz hasonlóan – megszerezte a fogadó állam állampolgárságát, a 2004/38 irányelv 3. cikke (1) bekezdésével és a Bíróság szilárd ítélkezési gyakorlatával való ellentmondáshoz vezetne.

63.

El kell tehát ismerni, hogy annak ellenére, hogy nyilvánvaló a kapcsolat az irányelv által P. N. García Ormazábal számára biztosított jogok gyakorlása és a brit állampolgárság általa történő megszerzése között, P. N. García Ormazábal személyi jogállása az uniós jog és a nemzeti jog tekintetében egyaránt gyökeresen megváltozott a honosítása révén.

64.

Mivel P. N. García Ormazábalra nem vonatkozik többé az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti „kedvezményezett” fogalma, a házastársa sem tartozik e fogalom hatálya alá, tekintettel arra, hogy – amint azt jeleztem ( 24 ) – az ezen irányelv által egy kedvezményezett családtagjai számára biztosított jogok nem saját, hanem csupán az uniós polgár által élvezett jogokból származtatott jogok.

65.

Tekintettel ezekre a megállapításokra, egy olyan uniós polgárra, aki a 2004/38 irányelv 16. cikke értelmében megszerezte annak a tagállamnak az állampolgárságát, amelyben ténylegesen és huzamosan tartózkodott, nem vonatkozik többé az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti „kedvezményezett” fogalma, aminek folytán az nem alkalmazandó sem rá, sem pedig családtagjaira.

66.

Ez azt jelenti, hogy egy harmadik ország állampolgára, aki a T. Louneséhoz hasonló helyzetbe kerül, a 2004/38 irányelv rendelkezései alapján nem részesülhet származékos tartózkodási jogban abban a tagállamban, amelynek állampolgárságával a házastársa immár rendelkezik, azaz jelen esetben az Egyesült Királyságban.

67.

Ez nem vonja maga után ugyanakkor azt, hogy ki lenne zárva annak lehetőségéből, hogy a Szerződés rendelkezései – különösen az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése – alapján származékos tartózkodási jogban részesüljön.

68.

Emlékeztetek arra, hogy az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésének (és az azt végrehajtó intézkedésekben foglaltak) értelmében a tagállamoknak lehetővé kell tenniük az olyan uniós polgárok számára, akik nem saját állampolgáraik, hogy a területükön mozogjanak és tartózkodjanak házastársukkal és lehetőség szerint bizonyos más családtagjaikkal együtt, akik nem uniós polgárok.

69.

Ezt a rendelkezést a Bíróság rendkívül dinamikusan értelmezi azokban a helyzetekben, amikor az uniós polgár származási tagállamába való visszatérése miatt a 2004/38 irányelv többé nem alkalmazható rá, aminek folytán sem ő maga, sem pedig családtagjai nem hivatkozhatnak az ezen irányelv által biztosított jogok kedvezményére.

70.

Az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésének hasonló helyzetekben történő hatékony érvényesülésének biztosítása érdekében a Bíróság analógia útján a 2004/38 irányelv rendelkezéseit alkalmazza.

71.

Az O. és B. ítéletben a Bíróság az uniós polgárnak a származási tagállamába való visszatéréséhez való joga elvét rögzíti, amelynek feltételei – a harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja származékos tartózkodási jogának ezen államban való megszerzése vonatkozásában – nem lehetnek szigorúbbak, mint az ezen irányelv által előírtak.

72.

Az uniós polgár és a harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja fogadó tagállamban való, az említett irányelv 7. cikke (1) és (2) bekezdésében vagy 16. cikkében foglalt feltételek szerint és azokkal összhangban történő tényleges tartózkodása nyit az uniós polgár állampolgársága szerinti tagállamba való visszatérésekor az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése alapján származékos tartózkodási jogot harmadik állam azon állampolgára számára, akivel az említett uniós polgár családi életet élt a fogadó tagállamban. A Bíróság törekszik minden olyan korlátozás elkerülésére, amely az uniós jog által biztosított szabad mozgáshoz való alapjogot gátolná, méghozzá annak biztosításával, hogy a tartózkodási jog uniós polgár származási tagállamában való megszerzésének feltételei ne legyenek szigorúbbak, mint amelyeket a 2004/38 irányelv ír elő az ilyen származékos tartózkodási jognak az olyan uniós polgár harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja általi megszerzéséhez, aki a szabad mozgáshoz való jogát valamely, az állampolgársága szerinti tagállamtól eltérő tagállamban való letelepedés útján gyakorolta.

73.

A Bíróság ezen a ponton a korábbiakban az 1992. július 7‑i Singh ( 25 ) ítéletben és a 2007. december 11‑i Eind ( 26 ) ítéletben megállapított elvekre támaszkodott.

74.

Ez a két ügy olyan uniós polgárokat érintett, akik miután gyakorolták az Unió területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukat, visszatértek a származási tagállamukba, hogy ott tartózkodjanak.

75.

Bár a 2004/38 irányelv nem volt alkalmazandó, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy amikor az uniós polgár élt a szabad mozgáshoz való jogával és visszatért abba a tagállamba, amelynek állampolgára, a harmadik ország állampolgárságával rendelkező házastársának olyan feltételek mellett kell származékos tartózkodási jogban részesülnie e tagállamban, amelyek „legalább azokkal a feltételekkel egyenértékűek, amelyek a Szerződés vagy a másodlagos jog értelmében egy másik tagállam területén megillethetik”. ( 27 ) Így legalább annak megfelelő belépési és tartózkodási jognak kell megilletnie őt, mint amelyet az uniós jog elismerne számára, ha az érintett uniós polgár úgy döntene, hogy egy másik tagállam területére lép be és ott tartózkodik.

76.

Ez a két ítélet lényegében arra mutat rá, hogy miután egy uniós polgár – azt követően, hogy egy másik tagállamba utazott és ott tartózkodott – visszatér abba a tagállamba, amelynek állampolgára, a származása szerinti tagállam nem részesítheti a saját állampolgárát és az őt kísérő vagy hozzá csatlakozó családtagjait kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amely a fogadó tagállamban lenne alkalmazandó.

77.

E megoldás indoka azon a megállapításon alapul, hogy ha harmadik állam ezen polgára nem rendelkezne ilyen joggal, akkor ez az uniós polgárt visszatarthatná attól, hogy másik tagállam területén való munkavégzés érdekében elhagyja az állampolgársága szerinti tagállamot, pusztán mert nem lenne biztos abban, hogy a származási tagállamba való visszatérése után folytathatja az esetleg már a fogadó tagállamban házasság vagy családegyesítés következtében megkezdett közös családi életet. ( 28 ) A gondolat hátterében tehát az állt, hogy ilyen körülmények között fennállhat a származási tagállamból való kilépés akadálya.

78.

Az O. és B. ítéletben a Bíróság értelemszerűen alkalmazza ezt az elemzést. ( 29 ) Az uniós jog által biztosított szabad mozgáshoz való alapjogot gátló korlátozások minden formájának elkerülése érdekében a Bíróság a származási tagállamba való visszatéréshez való jog elvét rögzíti, amelynek feltételei – egy uniós polgár harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja származékos tartózkodási jogának ezen államban való megszerzése vonatkozásában – nem lehetnek szigorúbbak, mint a 2004/38 irányelv által előírtak.

79.

A Bíróság által az O. és B. ítéletben kialakított azon megoldás, amely a 2004/38 irányelv – valamely uniós polgárnak a származási tagállamba történő visszatérése esetén alkalmazandó – rendelkezéseinek analógia útján történő alkalmazását írja elő, átültethetőnek tűnik számomra a jelen ügyben.

80.

Kétségtelen, hogy a fenti ügy ténybeli eltéréseket mutat az elénk terjesztett ügyhöz képest.

81.

Az O. és B. ügyben hozott ítélet esetében az uniós polgár ténylegesen elhagyta a fogadó tagállamot, hogy visszatérjen a származási tagállamába.

82.

A jelen helyzetben P. N. García Ormazábal nem hagyta el ténylegesen a fogadó tagállamot, mivel ott lakik, és ezen állam állampolgárságának megszerzése mellett döntött. Semmilyen fizikai helyváltoztatásra nem került tehát sor.

83.

Úgy vélem ugyanakkor, hogy ez a két ügy hasonlít egymáshoz, amennyiben a fogadó tagállam általi honosítás választásával, a fogadó állammal való tartós és szoros kapcsolatok kialakításával és az ott történő tartós letelepedéssel P. N. García Ormazábal kinyilvánította azon szándékát, hogy ott kíván élni, ugyanúgy, mint ahogyan a származási tagállamában élne. Úgy vélem következésképpen, hogy párhuzam vonható a Bíróság által az O. és B. ítéletben követett, illetve a jelen jogvitában követendő okfejtés között.

84.

Egyébiránt úgy vélem, hogy a jelenlegihez hasonló helyzetben a 2004/38 irányelv rendelkezéseinek analógia útján történő átvétele annál is inkább szükséges, mivel – ahogy láttuk – elválaszthatatlan a kapcsolat az ezen irányelv által P. N. García Ormazábal számára az Egyesült Királyságba költözése és ott‑tartózkodása során biztosított jogok gyakorlása, illetve a brit állampolgárság általa történő megszerzése között. Emlékeztetek arra, hogy P. N. García Ormazábal az ezen irányelv 16. cikke által biztosított huzamos tartózkodás címén szerezte meg a brit állampolgárságot az alkalmazandó nemzeti szabályozásnak megfelelően.

85.

A honosítása kérelmezésével tehát P. N. García Ormazábal a fogadó államba történő integrálódása logikáját „vitte végig”, azon célkitűzésnek megfelelően, amelyet az uniós jogalkotó nemcsak az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésében, hanem a 2004/38 irányelvben is előírt, amelynek (18) preambulumbekezdése az érdekelt számára a huzamos tartózkodás jogát kívánja megtenni a fogadó tagállam társadalmába való „integrálódás valódi eszközeként” ( 30 ). Az ezen irányelv 16. cikkében foglalt feltételek szerint és azzal összhangban történő tartózkodás annak tényleges jellegét tanúsítja, és párhuzamba állítható a családi élet e tagállamban való kialakításával vagy megszilárdításával. ( 31 )

86.

A jövőre nézve P. N. García Ormazábal azon jogoktól való megfosztása, amelyekben mindezidáig a családtagjai tartózkodását illetően részesült – mivel a honosítás által szorosabb integrálódásra törekedett a fogadó tagállamban – a semmivel tenné egyenlővé az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése alapján élvezett jogok hatékony érvényesülését.

87.

Egy ilyen megoldás véleményem szerint észszerűtlen és ellentmondásos lenne.

88.

A honosítás útján történő szorosabb integrálódás, amelyre P. N. García Ormazábal a fogadó tagállamban törekedett, lényegében az uniós jog által a házastársa tekintetében számára elismert jogoktól való megfosztáshoz vezetne, ami nyilvánvalóan veszélyeztetné a családi élete ezen államban való fenntartását, és így végül az általa kívánt integrálódást is. Amit tehát adnánk az egyik kézzel, azt elvennénk a másikkal.

89.

Az általa kialakított családi élet fenntartásához P. N. García Ormazábalnak így el kellene hagynia e tagállam területét, hogy egy másik tagállamba utazzon, és hogy újból hivatkozhasson a 2004/38 irányelv által biztosított jogokra és különösen a házastársával való tartózkodás lehetőségére.

90.

Következésképpen ilyen feltételek mellett úgy gondolom, hogy az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése által biztosított jogok hatékony érvényesülése azt követeli meg, hogy egy olyan uniós polgár, mint P. N. García Ormazábal, aki – ezen az irányelv 16. cikkében foglalt feltételek alapján és azok megtartásával megvalósuló tartózkodást követően, illetve annak folytán – megszerezte a fogadó tagállam állampolgárságát, továbbra is fenntarthassa családi életét, amelyet a harmadik állam állampolgárságával rendelkező házastársával ezidáig kialakított. Az a bánásmód, amelyben P. N. García Ormazábal részesült, nem lehet kedvezőtlenebb, mint amely az említett irányelv alapján a honosítását megelőzően megilletné, illetve amelyet az uniós jog számára biztosítana, ha véglegesen egy másik tagállamba költözne.

91.

Tekintettel ezen körülményekre, következésképpen úgy vélem, hogy az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a jelenlegihez hasonló helyzetben – amely során egy uniós polgár megszerezte annak a tagállamnak az állampolgárságát, amelyben a 2004/38 irányelv 16. cikkében foglalt feltételek alapján, illetve azok megtartásával ténylegesen tartózkodott, és eközben családi életet alakított ki egy harmadik országbeli állampolgárral – a harmadik országbeli állampolgár számára az említett tagállamban biztosított származékos tartózkodási jog megadásának feltételei főszabály szerint nem lehetnek szigorúbbak, mint az ezen irányelv által egy olyan uniós polgár harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagjának biztosított származékos tartózkodási jog megadására előírt feltételek, aki a szabad mozgáshoz való jogát az állampolgársága szerinti tagállamon kívüli más tagállamban való letelepedés útján gyakorolta.

92.

Amennyiben az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése alapján a származékos tartózkodási jogot – véleményemnek megfelelően – nem tagadnák meg T. Lounestől, úgy vélem, hogy nem lenne szükséges annak vizsgálata, hogy egy olyan uniós polgár, mint P. N. García Ormazábal, hivatkozhat‑e e tekintetben az EUMSZ 20. cikkre, mivel véleményem szerint ez esetben biztosított az uniós polgárság általa is élvezett hatékony érvényesülése.

93.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom, hogy a Bíróság a következőképpen válaszolja meg a High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (Administrative Court) (legfelsőbb bíróság [Anglia és Wales], Queen’s Bench kollégium [közigazgatási bíróság], Egyesült Királyság) által előterjesztett kérdést: