—

a Camera di Commercio, Industria, Artigianato e Agricoltura di Lecce képviseletében L. Caprioli avvocato,

—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítői: E. De Bonis és P. Grasso avvocati dello Stato,

—

a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčíl, meghatalmazotti minőségben,

—

a német kormány képviseletében T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben,

—

Írország képviseletében E. Creedon, J. Quaney és M. A. Joyce, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: A. Carroll barrister,

—

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

—

a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, M. Figueiredo és C. Vieira Guerra, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében P. Costa de Oliveira, D. Nardi és H. Støvlbæk, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2003. július 15‑i 2003/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2003. L 221., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 304. o.) módosított, az egész Közösségre kiterjedő egységes biztosítékok kialakítása érdekében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a Szerződés 58. cikkének (2) bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról szóló első, 1968. március 9‑i 68/151/EGK tanácsi irányelv (HL 1968. L 65., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 3. o.) (a továbbiakban: 68/151 irányelv) 3. cikkének, valamint a személyes adatok feldolgozása [helyesen: kezelése] vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24‑i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1995. L 281., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 15. kötet, 355. o.) 6. cikke (1) bekezdése e) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Camera di Commercio, Industria, Artigianato e Agricoltura di Lecce (leccei kereskedelmi, ipari, kézműipari és mezőgazdasági kamara, Olaszország; a továbbiakban: leccei kereskedelmi kamara) és Salvatore Manni között azzal kapcsolatban folyó jogvita keretében terjesztették elő, hogy az előbbi megtagadta S. Manni egyes személyes adatainak a cégnyilvántartásból való törlését.

3

Ahogyan a 2003/58 irányelv (3) preambulumbekezdése kimondja, az említett irányelv különösen a 68/151 irányelv korszerűsítésére irányul, nem csak annak érdekében, „hogy az érdekelt felek könnyebben és gyorsabban férhessenek hozzá a társaság információihoz, hanem jelentősen egyszerűsítenie kell a társaságokra rótt adatszolgáltatási és közzétételi kötelezettségeket is”.

4

A 68/151 irányelv preambulumbekezdéseinek szövege a következő:

„mivel az 54. cikk (3) bekezdésének g) pontjában, valamint a letelepedés szabadságának korlátozásait megszüntető általános programban előírt összehangolás sürgős feladat, különösen a részvénytársaságok, a betéti részvénytársaságok és korlátolt felelősségű társaságok tekintetében, hiszen az ilyen társaságok tevékenysége gyakran országhatárokon átnyúlik;

mivel az ilyen típusú társaságok adatszolgáltatására, az általuk vállalt kötelezettségek érvényességére, illetve a társaság érvénytelenségére vonatkozó nemzeti jogszabályok összehangolása különös jelentőségű, különösen a harmadik személyek érdekeinek védelme szempontjából;

mivel ezeken a területeken egyidejűleg kell közösségi rendelkezéseket elfogadni az ilyen társaságokra vonatkozóan, hiszen ezeknek a társaságoknak kizárólag a társasági vagyonuk áll rendelkezésükre biztosítékul harmadik személyek számára;

mivel az ilyen típusú társaságok adatszolgáltatására, az általuk vállalt kötelezettségek érvényességére, illetve a társaság érvénytelenségére vonatkozó nemzeti jogszabályok összehangolása különös jelentőségű, különösen a harmadik személyek érdekeinek védelme szempontjából;

mivel biztosítani kell harmadik személyek védelmét olyan jogszabályok révén, amelyek a lehető legteljesebb mértékben korlátozzák annak jogi lehetőségét, hogy a társaság nevében érvénytelen kötelezettségeket lehessen vállalni;

mivel a társaság és harmadik személyek, valamint a tagok egymás közötti viszonyával kapcsolatos jogbiztonság érdekében korlátozni kell az olyan eseteket, amikor az érvénytelenség, valamint az érvénytelenné nyilvánítás visszaható hatálya merülhet fel, illetve rövid határidőt kell megszabni, amelyen belül a harmadik személyek bármely ilyen határozattal szemben kifogással élhetnek.”

5

A 68/151 irányelv 1. cikke szerint az abban előírt koordinációs intézkedések alkalmazandók a tagállamok azon jogszabályi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseire, amelyek az említett rendelkezésben felsorolt társasági formákra vonatkoznak, és amelyek között az Olasz Köztársaság tekintetében szerepel a „società a responsabilità limitata” (korlátolt felelősségű társaság).

6

Az említett irányelv 2. cikke, amely annak az „Adatszolgáltatás és közzététel” elnevezésű I. szakasza alatt található, a következőket mondja ki:

„(1)   A tagállamoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket a társaság kötelező adatszolgáltatásának biztosításához, legalább a következő okiratokra és adatokra vonatkozóan:

[…]

[…]

[…]

7

Az említett irányelv ugyanezen szakaszában szereplő 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Minden tagállam központi cégnyilvántartásában vagy kereskedelmi nyilvántartásában külön aktát kell nyitni valamennyi ott nyilvántartásba vett társaság számára.

(2)   A 2. cikk szerint szolgáltatott valamennyi okiratot és adatot ebben az aktában kell nyilvántartani, illetve a nyilvántartásba be kell jegyezni; a nyilvántartásban szereplő bejegyzések tárgyának minden esetben meg kell jelennie az aktában.

[…]

(3)   A 2. cikkben említett okiratok vagy adatok egészének, vagy azok kivonatának másolatát kérelemre hozzáférhetővé kell tenni. Legkésőbb 2007. január 1‑jétől a kérelmeket a kérelmező választásától függően papíron vagy elektronikus formában lehet benyújtani a nyilvántartáshoz.

A tagállamok által rögzített, 2007. január 1‑jénél nem későbbi időponttól kezdődően az első albekezdésben említett másolatokat a kérelmező választásától függően papíron és elektronikus formában is beszerezhetővé kell tenni a nyilvántartásból. Ez minden okiratra és adatra vonatkozik, tekintet nélkül arra, hogy azokat a megjelölt időpont előtt vagy azt követően nyújtották‑e be. A tagállamok azonban határozhatnak úgy, hogy egy meghatározott időpontban – amely nem lehet későbbi, mint 2006. december 31. – vagy az előtt a papíron benyújtott okiratokat és adatokat, vagy csak bizonyos típusú okiratokat és adatokat nem lehet elektronikus formában beszerezni a nyilvántartásból, amennyiben egy meghatározott idő már eltelt az okiratok és adatok benyújtása és a nyilvántartáshoz benyújtott kérelem időpontja között. Ez a meghatározott időtartam nem lehet kevesebb, mint tíz év.

[…]”

8

A 68/151 irányelvet az egész Közösségre kiterjedő egységes biztosítékok kialakítása érdekében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a Szerződés 48. cikkének második bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról szóló, 2009. szeptember 16‑i 2009/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 258., 11. o.) helyezte hatályon kívül, és annak helyébe lépett, mely utóbbit később módosította a 2012. június 13‑i 2012/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2012. L 156., 1. o.).

9

A 2012/17 irányelv többek között a 7a. cikkel egészítette ki a 2009/7 irányelvet, amely cikk a következőket mondja ki:

„A személyes adatok ezen irányelvvel összefüggésben végzett feldolgozására [helyesen: kezelésére] a [95/46] irányelv alkalmazandó.”

10

Figyelemmel azonban a tényállás megvalósulásának időpontjára, az alapeljárásra továbbra is a 68/151 irányelv irányadó.

11

A 95/46 irányelv – amelynek 1. cikke szerint célja a természetes személyek alapvető jogainak és szabadságainak, különösen a magánélet tiszteletben tartásához való joguk védelme a személyes adatok kezelése tekintetében, illetve az ilyen adatok szabad áramlásával szemben támasztott akadályok megszüntetése – (10) és (25) preambulumbekezdésében kimondja:

[…]

12

A 95/46 irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

[…]”

13

Az említett irányelvnek „Az alkalmazandó nemzeti jog” című 3. cikke (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelvet kell alkalmazni a személyes adatok részben vagy egészben automatizált módon való feldolgozására [helyesen: kezelésére], valamint azoknak a személyes adatoknak a nem automatizált módon való feldolgozására [helyesen: kezelésére], amelyek valamely nyilvántartási rendszer részét képezik, vagy amelyeket egy nyilvántartási rendszer részévé kívánnak tenni.”

14

A 95/46 irányelv II. fejezetének „Az adatok minőségére vonatkozó elvek” című I. szakaszában található 6. cikk szövege a következő:

„(1)   A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a személyes adatok:

(2)   Az adatkezelő feladata gondoskodni arról, hogy az (1) bekezdés rendelkezései teljesüljenek.”

15

A 95/46 irányelv II. fejezetének „Az adatfeldolgozás jogszerűvé tételére vonatkozó kritériumok [helyesen: Az adatkezelés jogszerűségének elvei]” című II. szakaszában található 7. cikk az alábbiak szerint rendelkezik:

„A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a személyes adatok csak abban az esetben dolgozhatók fel [helyesen: kezelhetők], ha

[…]

vagy

[…]

vagy

16

Ugyanezen irányelvnek az „Adathozzáféréshez való jog” című 12. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamoknak biztosítaniuk kell minden érintett számára a jogot, hogy az adatkezelőtől:

[…]

[…]”

17

A 95/46 irányelvnek „Az érintett tiltakozási joga” című 14. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamoknak biztosítaniuk kell az érintettnek, hogy:

[…]”

18

A 95/46 irányelv 28. cikke előírja, hogy a tagállamoknak létre kell hozniuk egy olyan felügyelő hatóságot, amely az ezen irányelv értelmében elfogadott rendelkezéseknek alkalmazását felügyeli.

19

A Codice civil (polgári törvénykönyv) 2188. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A cégnyilvántartás a törvény által előírt bejegyzések céljából jön létre.

A nyilvántartást a cégnyilvántartási iroda vezeti, a bíróság elnöke által kijelölt bíró felügyelete alatt.

A nyilvántartás nyilvános.”

20

A legge n. 580 – Riordinamento delle camere di commercio, industria, artigianato e agricoltura (a kereskedelmi, ipari, kézműipari és mezőgazdasági kamarák átszervezéséről szóló, 1993. december 29‑i 850. sz. törvény; a GURI 1994. január 11‑i 7. számának rendes melléklete) 8. cikkének (1) és (2) bekezdése azt írja elő, hogy a cégnyilvántartás vezetését a kereskedelmi, ipari, kézműipari és mezőgazdasági kamarák végzik.

21

A decreto del Presidente della Repubblica n. 581 – Regolamento di attuazione dell’articolo 8 della legge 29 dicembre 1993, n. 580, in materia di istituzione del registro delle imprese di cui all’articolo 2188 del codice civile (a polgári törvénykönyv 2188. cikkében hivatkozott cégnyilvántartás létrehozásáról szóló 1993. december 29‑i 850. sz. törvény 8. cikkének végrehajtásáról szóló, 1995. december 7‑i 851. sz. köztársasági elnöki rendelet (a GURI 1996. február 3‑i 28. száma) szabályozza a cégnyilvántartás bizonyos vonatkozásait.

22

A 95/46 irányelv olasz jogba történő átültetését a decreto legislativo n. 196 – Codice in materia di protezione dei dati personali (a személyes adatok védelméről szóló törvénykönyvről szóló, 2003. június 30‑i 196. sz. törvényerejű rendelet) (a GURI 2003. július 29‑i 174. számának rendes melléklete) biztosítja.

23

S. Manni az Italiana Costruzioni Srl építőipari társaság egyedüli ügyvezetője, mely utóbbi elnyert egy idegenforgalmi központ építésére kiírt közbeszerzési szerződést.

24

2007. december 12‑i keresetében S. Manni pert indított a leccei kereskedelmi kamara ellen arra hivatkozva, hogy a társaság nem tudja értékesíteni a fenti központhoz tartozó ingatlanokat, mivel a cégnyilvántartásban az szerepel, hogy ő maga az Immobiliare e Finanziaria Salentina Srl társaság (a továbbiakban: Immobiliare Salentina) egyedüli ügyvezetőjeként és felszámolójaként járt el, amely társaságnak 1992‑ben megállapították a fizetésképtelenségét, és amelyet 2005. július 7‑én felszámolási eljárás eredményeként töröltek a cégnyilvántartásból.

25

E kereset keretében S. Manni arra hivatkozott, hogy a rá vonatkozó, a cégnyilvántartásban szereplő személyes adatokat a közbeszerzési adatok gyűjtésére és kezelésére, valamint kockázatértékelésre (rating) szakosodott társaság kezelte, és az erre irányuló kérelem ellenére a leccei kereskedelmi kamara nem törölte őket.

26

S. Manni tehát egyrészt azt kérte, hogy kötelezzék a leccei kereskedelmi kamarát arra, hogy törölje, tegye anonimmá vagy hozzáférhetetlenné az őt az Immobiliare Salentina fizetésképtelenségéhez kötő adatokat, másrészt pedig, hogy e kereskedelmi kamarát kötelezzék az általa a jóhírnevének megsértése folytán elszenvedett kár megtérítésére.

27

2011. augusztus 1‑jei ítéletével a Tribunale di Lecce (leccei bíróság, Olaszország) helyt adott e kérelemnek, kötelezve a leccei kereskedelmi kamarát, hogy tegye anonimmá az S. Mannit az Immobiliare Salentina fizetésképtelenségéhez kötő adatokat, továbbá kötelezte az alperest a 2000 euró összegben megállapított, kamatokkal és a költségekkel növelt kár megtérítésére.

28

A Tribunale di Lecce (leccei bíróság) ugyanis megállapította, hogy „azok a bejegyzések, amelyek egy természetes személy nevét a társaság életének hanyatló szakaszához (mint például a fizetésképtelenséghez) kötik, nem lehetnek állandóan elérhetőek, mivel hiányzik az azok tárolásához és terjesztéséhez fűződő meghatározott általános érdek”. A polgári törvénykönyv által előírt maximális nyilvántartási időtartam hiányában az említett bíróság úgy ítélte meg, hogy a fizetésképtelenség megállapításától és a cég nyilvántartásból történő törlésétől számított „megfelelő idő elteltét” követően a fizetésképtelenség időszakában e társaság egyedüli ügyvezetői tisztségét betöltő személy megjelölésének a 196. sz. törvényerejű rendelet szerinti szükségessége és hasznossága megszűnik, mivel a „társaság fennállásának és annak nehézségeinek »történelmi emlékezetéhez« fűződő közérdek anonim adatok feltüntetésével is kielégíthető”.

29

A leccei kereskedelmi kamara ezen ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Corte suprema di cassazione (semmítőszék) elé, amely felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:

30

Kérdéseivel, amelyeket indokolt együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 68/151 irányelv 3. cikkét és a 95/46 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének e) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a tagállamok lehetővé tehetik, sőt kötelesek lehetővé tenni a 68/151 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) és j) pontjában említett természetes személyek számára, hogy az érintett társaság megszűnését követő, meghatározott időszak elteltével és esetenként elvégzett értékelés alapján kérjék a cégnyilvántartást vezető hatóságtól az e nyilvántartásban szereplő, rájuk vonatkozó személyes adatokhoz való hozzáférés korlátozását.

31

Elöljáróban rá kell mutatni, hogy az alapügy és a Bírósághoz előzetes döntéshozatal céljából a fentiek szerint előterjesztett kérdések nem a szóban forgó adatoknak a jelen esetben egy rating tevékenységre szakosodott társaság által végzett utólagos kezelésére vonatkoznak, amire a jelen ítélet 25. pontja utal, hanem a cégnyilvántartásban szereplő ilyen adatok harmadik személyek általi hozzáférhetőségét érintik.

32

E vonatkozásban mindenekelőtt rá kell mutatni, hogy a 68/151 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja alapján a tagállamoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket a társaság kötelező adatszolgáltatásának biztosításához, legalább azon személyek kijelölése, megbízásuk megszűnése és személyes adatai vonatkozásában, akik a jogszabályok értelmében létrehozott szervként, illetve bármely ilyen szerv tagjaiként jogosultak az érintett társaság képviseletére harmadik személyekkel szemben és peres eljárásokban, vagy részt vesznek e társaság ügyvezetésében, felügyeletében, illetve ellenőrzésében. Ezenkívül ugyanezen 2. cikke (1) bekezdésének j) pontja szerint szintén adatszolgáltatást kell teljesíteni a felszámolók kijelölése, személyi adataik és főszabály szerint jogköreik vonatkozásában.

33

A 68/151 irányelv 3. cikkének (1)–(3) bekezdése alapján ezen adatokat minden tagállamban be kell jegyezni vagy egy központi nyilvántartásba, vagy pedig egy kereskedelmi‑ vagy cégnyilvántartásba (a továbbiakban együtt: nyilvántartás), és ezen adatok egészének, vagy azok kivonatának másolatát kérelemre hozzáférhetővé kell tenni.

34

Márpedig meg kell állapítani, hogy a 68/151 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) és j) pontjában említett személyek személyazonosságával kapcsolatos adatok, úgy is, mint azonosított vagy azonosítható természetes személyre vonatkozó információk, a 95/46 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett „személyes adatoknak” minősülnek. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik ugyanis, hogy az a körülmény, hogy az említett információk szakmai tevékenység körébe tartoznak, nem fosztja meg azokat a személyes adatokként való minősítésüktől (lásd: 2015. július 16‑iClientEarth és PAN Europe kontra EFSA ítélet, C‑615/13 P, EU:C:2015:489, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35

Egyébiránt a cégnyilvántartást vezető hatóság azzal, hogy az említett információkat e nyilvántartásba bejegyzi, ott tárolja, és azokat adott esetben kérelemre harmadik felekkel közli, „személyes adatokat kezel”, és ezen adatkezelés tekintetében a 95/46 irányelv 2. cikkének b) és d) pontjában szereplő fogalommeghatározások értelmében ő az „adatkezelő”.

36

A 68/151 irányelv 2. cikke (1) bekezdése d) és j) pontjának és 3. cikkének végrehajtásával ily módon megvalósított személyesadat‑kezelésre a 95/46 irányelv 1. és 3. cikke alapján ez utóbbi irányelv alkalmazandó. Ezt egyébiránt a 2012/17 irányelvvel módosított 2009/101 irányelv 7a. cikke a jövőre nézve kifejezetten előírja, amely azonban e tekintetben csak deklaratív jelleggel bír. Ahogyan az Európai Bizottság a tárgyaláson előadta, az európai uniós jogalkotó ugyanis hasznosnak ítélte e körülménynek a 2012/17 irányelvvel bevezetett és a tagállami nyilvántartások interoperabilitásának biztosítására irányuló jogszabálymódosítások összefüggésében való felidézését, mivel e módosítások alapján a személyes adatok kezelésének növekvő intenzitása volt előrevetíthető.

37

A 95/46 irányelv kapcsán emlékeztetni kell arra, hogy amint az annak 1. cikkéből és (10) preambulumbekezdéséből kitűnik, ezen irányelv célja az, hogy biztosítsa a természetes személyek alapvető jogainak és szabadságainak, különösen a személyes adatok kezelése tekintetében a magánélet tiszteletben tartásához való jognak a magas szintű védelmét (lásd: 2014. május 13‑iGoogle Spain és Google ítélet, EU:C:2014:317, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

A 95/46 irányelv (25) preambulumbekezdése szerint a védelem irányelvben foglalt elveinek tükröződniük kell egyrészt az adatkezelést végző személyekre megállapított kötelezettségekben, különösen az adatminőség, a technikai biztonság, a felügyelő hatóság értesítése, és az adatkezeléshez szükséges feltételek tekintetében, másrészt az azon egyéneknek biztosított jogokban, akiknek az adatait az adatkezelés érinti, amelyek szerint tájékoztatják őket az adatkezelésről, betekinthetnek az adatokba, helyesbítést kérhetnek, és bizonyos körülmények között tiltakozhatnak a kezelés ellen.

39

A Bíróság már korábban kimondta, hogy a 95/46 irányelvnek az alapvető szabadságok, és különösen a magánélet tiszteletben tartásához való jog megsértésére alkalmas személyesadat–kezelést szabályozó rendelkezéseit szükségszerűen az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: Charta) biztosított alapvető jogok fényében kell értelmezni (lásd: 2015. október 6‑iSchrems ítélet, C‑362/14, EU:C:2015:650, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

Így a Charta 7. cikke biztosítja a magánélet tiszteletben tartásához való jogot, míg a Charta 8. cikke kifejezetten kinyilvánítja a személyes adatok védelméhez való jogot. Ez utóbbi cikk (2) és (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ilyen adatokat csak tisztességesen és jóhiszeműen, meghatározott célokra, az érintett személy hozzájárulása alapján vagy valamilyen más, a törvényben rögzített jogos okból lehet kezelni, mindenkinek joga van ahhoz, hogy a róla gyűjtött adatokat megismerje, és joga van azokat kijavíttatni, továbbá e szabályok tiszteletben tartását független hatóságnak kell ellenőriznie. Ezeket a követelményeket többek között a 95/46 irányelv 6., 7., 12., 14. és 28. cikke mondja ki.

41

Közelebbről a jogszerűségnek a 95/46 irányelv által előírt általános feltételei vonatkozásában emlékeztetni kell arra, hogy az ezen irányelv 13. cikke által engedett eltérésekre figyelemmel, a személyes adatok bármilyen kezelése egyrészt meg kell, hogy feleljen az említett irányelv 6. cikkében az adatok minőségére vonatkozóan megfogalmazott elveknek, másrészt pedig az adatkezelés jogszerűségét megalapozó, ugyanezen irányelv 7. cikkében felsorolt esetek egyikének (lásd különösen: 2014. május 13‑iGoogle Spain és Google ítélet, C‑131/12, EU:C:2014:317, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

E tekintetben, ahogyan a főtanácsnok az indítványának 52. pontjában rámutatott, meg kell állapítani, hogy a nyilvántartást vezető hatóság által a 68/151 irányelv 2. cikke (1) bekezdése d) és j) pontjának és 3. cikkének végrehajtásával megvalósított személyesadat‑kezelés az adatkezelés jogszerűségét megalapozó, a 95/46 irányelv 7. cikkében felsorolt több esetnek is megfelel, így azoknak, amelyek e cikk c) pontja szerint a jogi kötelezettség teljesítésével, e) pontja szerint közhatalmi hatáskör gyakorlásával vagy közérdekből elvégzendő feladat végrehajtásával, és f) pontja szerint az adatkezelő vagy az adatokat megkapó harmadik felek jogos érdekének érvényesítésével kapcsolatosak.

43

Különösen az adatkezelés jogszerűségét megalapozó, az említett 7. cikk e) pontjában szereplő indokot illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróságnak korábban már alkalma nyílt annak kimondására, hogy valamely hatóság abban álló tevékenysége, hogy a vállalkozások által törvényi bejelentési kötelezettség alapján bejelentett adatokat egy adatbázisban tárolja, ezen adatokba az érdekeltek kérésére betekintést biztosít, és azokról számukra másolatot készít, közhatalmi jogosítványok gyakorlásának minősül (lásd: 2012. július 12‑iCompass‑Datenbank ítélet, C‑138/11, EU:C:2012:449, 40. és 41. pont). Egyébiránt az ilyen tevékenység ugyanezen rendelkezés értelmében közérdekből elvégzendő feladatnak is minősül.

44

A jelen esetben az alapeljárásban részt vevő felek álláspontja a tekintetben áll szemben egymással, hogy a nyilvántartást vezető hatóság köteles‑e a valamely társaság tevékenységének megszűnését követő bizonyos időtartam lejártával és az érintett személy kérelmére e személyes adatokat törölni vagy anonimmé tenni, illetve az azokat érintő adatszolgáltatást korlátozni. Ezen összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság többek között arra kíván választ kapni, hogy következik‑e ilyen kötelezettség a 95/46 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének e) pontjából.

45

A 95/46 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerint a tagállamok rendelkeznek arról, hogy a személyes adatok „tárolásának” olyan formában kell történnie, amely az érintettek azonosítását csak az adatok gyűjtése vagy további feldolgozása céljainak eléréséhez szükséges ideig teszi lehetővé. Amikor ezen adatokat a fent említett időszakon túl történelmi, statisztikai vagy tudományos célból tárolják, a tagállamok megfelelő garanciákról rendelkeznek. Ugyanezen cikk (2) bekezdése szerint az adatkezelő feladata gondoskodni arról, hogy az a fenti elveket tiszteletben tartsák.

46

A 95/46 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének e) pontjában támasztott feltétel be nem tartása esetén a tagállamoknak az említett irányelv 12. cikke b) pontjának alkalmazásával biztosítaniuk kell az érintett személy számára azt a jogot, hogy az adatkezelőtől az esettől függően az érintett adatok törlését vagy zárolását kérje (lásd ebben az értelemben: 2014. május 13‑iGoogle Spain és Google ítélet, C‑131/12, EU:C:2014:317, 70. pont).

47

Egyébiránt a 95/46 irányelv 14. cikke első albekezdésének a) pontja szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell az érintettnek, hogy többek között az említett irányelv 7. cikkének e) és f) pontjában foglalt esetekben, sajátos helyzetével kapcsolatos lényeges, jogos érdekből bármikor tiltakozhasson a rá vonatkozó adatok kezelése ellen, kivéve, ha erről a nemzeti jog másként rendelkezik. Az említett 14. cikk első albekezdésének a) pontja keretében elvégzendő súlyozás tehát lehetővé teszi, hogy az érintett konkrét helyzetét övező valamennyi körülményt figyelembe vegyék, nagyobb figyelmet fordítva e körülmények sajátosságaira. Jogos tiltakozás esetén az adatkezelő által kezdeményezett adatkezelés a továbbiakban nem terjedhet ki a szóban forgó adatokra (lásd: 2014. május 13‑iGoogle Spain és Google ítélet, C‑131/12, EU:C:2014:317, 76. pont).

48

Annak meghatározása érdekében, hogy a tagállamok a 95/46 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének e) pontja és 12. cikkének b) pontja vagy 14. cikke első bekezdésének a) pontja alapján kötelesek‑e a 68/151 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) és j) pontjában említett természetes személyek számára biztosítani annak jogát, hogy a nyilvántartást vezető hatóságtól kérjék az e nyilvántartásba bejegyzett személyes adatok bizonyos idő elteltével történő törlését vagy zárolását, illetve az azokhoz való hozzáférés korlátozását, először is azt kell megvizsgálni, hogy az említett bejegyzés milyen célra irányul.

49

E tekintetben a 68/151 irányelv preambulumbekezdéseiből és címéből kitűnik, hogy az abban előírt adatszolgáltatás különösen harmadik felek érdekeinek a részvénytársaságokkal és a korlátolt felelősségű társaságokkal szembeni védelmére irányul, mivel ezeknek a társaságoknak kizárólag a társasági vagyonuk áll rendelkezésükre biztosítékul harmadik személyek számára. E célból az érintett társaság lényeges okirataiba betekintést kell biztosítani annak érdekében, hogy harmadik személyek megbizonyosodhassanak ezek tartalmáról és a társaságra vonatkozó egyéb adatokról, különösen a társaság nevében történő kötelezettségvállalásra feljogosított személyek adatait illetően.

50

A Bíróság egyébiránt már korábban rámutatott, hogy a 68/151 irányelv célja a társaságok és harmadik személyek közötti viszonyokban a jogbiztonság garantálása a belső piac létrehozását követően a tagállamok közötti üzleti forgalom fokozása érdekében, és hogy ennek érdekében lényeges, hogy a más tagállamokban található társaságokkal üzleti kapcsolatokat létesíteni és fenntartani kívánó bármely személy könnyen megismerhesse a gazdasági társaságok alapítására és a képviseletükre feljogosított személyek hatásköreire vonatkozó alapvető adatokat, ami szükségessé teszi, hogy a releváns adatok egyértelműen szerepeljenek a hivatalos nyilvántartásokban (lásd ebben az értelemben: 1974. november 12‑iHaaga ítélet, 32/74, EU:C:1974:116, 6. pont).

51

Ezenkívül a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a 68/151 irányelv 3. cikkében előírt adatszolgáltatás célja valamennyi harmadik fél érdekelt tájékoztatásának lehetővé tétele anélkül, hogy az utóbbiaknak valamely védelemben részesítendő jogukat vagy érdeküket igazolniuk kellene. E tekintetben rámutatott, hogy maga az EGK‑Szerződés 54. cikke (3) bekezdése g) pontjának szövege, amelyen az említett irányelv alapul, említi általában a harmadik személyek érdekei védelmének célját anélkül, hogy azok közül bizonyos kategóriákat megkülönböztetne vagy kizárna, és ezért az e rendelkezés által említett harmadik személyek fogalmát nem lehet kizárólag az érintett társaság hitelezőire szűkíteni (lásd: 1997. december 4‑iDaihatsu Deutschland ítélet, C‑97/96, EU:C:1997:581, 19., 20. és 22. pont; 2004. szeptember 23‑iSpringer ítélet, C‑435/02 és C‑103/03, EU:C:2004:552, 29. és 33. pont).

52

Ezt követően azon kérdést illetően, hogy a 68/151 irányelv 3. cikke fent említett céljának elérése érdekében főszabály szerint szükséges‑e, hogy az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) és j) pontjában említett természetes személyek személyes adatai a nyilvántartásban maradjanak, illetve kérelemre harmadik személyek számára még az érintett társaság tevékenységének megszűnése és a társaság megszűnése után is hozzáférhetők legyenek, meg kell állapítani, hogy az említett irányelv e tekintetben nem tartalmaz pontosítást.

53

Mindazonáltal, ahogyan azt a főtanácsnok az indítványának 73. és 74. pontjában is megjegyezte, kétségtelen, hogy még a társaság megszűnését követően is fennmaradhatnak az e társasággal kapcsolatos jogok és jogviszonyok. Ily módon, jogvita esetén a 68/151 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) és j) pontjában említett adatok szükségesek lehetnek többek között az említett társaság nevében a tevékenységének folytatása idején teljesített cselekmény jogszerűségének vizsgálata céljából, vagy annak érdekében, hogy harmadik személyek pert indíthassanak e társaság szerveinek tagjaival, illetve a társaság felszámolóival szemben.

54

Ezenkívül különösen a különböző tagállamokban alkalmazandó elévülési időkre figyelemmel az ezen adatokkal való rendelkezést szükségessé tevő kérdések még több évvel valamely társaság megszűnését követően is felmerülhetnek.

55

Márpedig tekintettel azon lehetséges helyzetek nagy számára, amelyek több tagállambeli szereplőt érinthetnek, és a különböző nemzeti jogok által az eltérő jogterületeken előírt elévülési időknek a Bizottság által hangsúlyozott jelentős heterogenitására, a jelen helyzetben lehetetlennek tűnik a társaságok megszűnésétől számított olyan egységes időszak meghatározása, amelynek az elteltével az említett adatoknak a nyilvántartásba történő bejegyzése és az azokat érintő adatszolgáltatás többé nem szükséges.

56

E feltételek mellett a tagállamok nem biztosíthatják a 95/46 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének e) pontja és 12. cikkének b) pontja alapján a 68/151 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) és j) pontjában említett természetes személyek számára annak jogát, hogy főszabály szerint az érintett társaság megszűnésétől számított bizonyos időszak elteltével elérjék a rájuk vonatkozó, az utóbbi rendelkezés alkalmazásával a nyilvántartásba bejegyzett személyes adatok törlését, vagy azoknak a nyilvánosság elől történő zárolását.

57

A 95/46 irányelv 6. cikke (1) bekezdése e) pontjának és 12. cikke b) pontjának ezen értelmezése egyébiránt nem eredményezi az érintett személyek alapvető jogaiba, és különösen a magánélet tiszteletben tartásához való jogukba, valamint a személyes adatok védelméhez való jogukba való aránytalan beavatkozást, amelyeket a Charta 7. és 8. cikke biztosít.

58

Egyrészről ugyanis a 68/151 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) és j) pontja és 3. cikke az adatszolgáltatást kizárólag korlátozott számú személyes adat vonatkozásában teszi kötelezővé, amelyek azon személyek személyazonosságára és az általuk betöltött tisztségekre vonatkoznak, akik jogosultak az érintett társaság képviseletére harmadik személyekkel szemben és peres eljárásokban, vagy részt vesznek e társaság ügyvezetésében, felügyeletében, illetve ellenőrzésében, illetve e társaság felszámolóivá nevezték ki őket.

59

Másrészről, ahogyan a jelen ítélet 49. pontjában szerepel, a 68/151 irányelv többek között azért rendelkezik a 2. cikke (1) bekezdésének d) és j) pontjában említett adatok vonatkozásában adatszolgáltatásról, mert a részvénytársaságoknak és a korlátolt felelősségű társaságoknak csak társasági vagyonuk áll rendelkezésükre biztosítékként harmadik személyek számára, ami az utóbbiak számára fokozott gazdasági kockázatot jelent. Erre tekintettel indokoltnak látszik, hogy azok a természetes személyek, akik ilyen társaság közvetítésével kívánnak részt venni a gazdasági kapcsolatokban, kötelesek legyenek nyilvánossá tenni a személyazonosságukkal és az e társaságban betöltött tisztségükkel kapcsolatos adatokat, annál is inkább, mivel e kötelezettségről az említett tevékenység megkezdése elhatározásának időpontjában tudomással bírnak.

60

Végül a 95/46 irányelv 14. cikke első bekezdésének a) pontját illetően meg kell állapítani, hogy noha a fentiekből az következik, hogy az említett rendelkezés keretében elvégzendő mérlegelés során főszabály szerint magasabb rendű annak szükségessége, hogy a harmadik személyek érdekei a részvénytársaságokkal és a korlátolt felelősségű társaságokkal szemben védelemben részesüljenek, és hogy a jogbiztonságot, a kereskedelmi ügyletek tisztességességét, és ily módon a belső piac megfelelő működését biztosítsák, nem zárható ki, hogy felmerülhetnek olyan különös helyzetek, amelyekben az érintett személy sajátos helyzetével kapcsolatos lényeges, jogos érdekek kivételesen igazolják, hogy a rá vonatkozó, a nyilvántartásba bejegyzett személyes adatokhoz való hozzáférést a szóban forgó társaság megszűnését követő, kellően hosszú időszak elteltével az adatokba való betekintéshez fűződő különös érdeküket igazoló harmadik személyekre korlátozzák.

61

E tekintetben azonban pontosítani kell, hogy mivel a 95/46 irányelv 14. cikke első bekezdése a) pontja alkalmazásának az a feltétele, hogy a nemzeti jog ne tartalmazzon eltérő rendelkezést, a végső döntés a tekintetben, hogy a 68/151 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) és j) pontjában említett természetes személyek esetenkénti értékelés alapján kérhetik‑e a nyilvántartást vezető hatóságtól az őket érintő személyes adatokhoz való hozzáférés ilyen korlátozását, a nemzeti jogalkotók hatáskörébe tartozik.

62

A kérdést előterjesztő bíróság feladata a nemzeti joga e területen fennálló helyzetének vizsgálata.

63

Amennyiben e vizsgálatból az következik, hogy a nemzeti jog az ilyen kérelmeket lehetővé teszi, a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak a releváns körülmények összességére tekintettel és az érintett társaság megszűnése óta eltelt idő figyelembevételével történő értékelése, hogy esetlegesen fennállnak‑e olyan lényeges, jogos érdekek, amelyek adott esetben kivételesen igazolhatják harmadik felek S. Manni cégnyilvántartásban szereplő azon személyes adataihoz való hozzáférésének korlátozását, amelyekből kiderül, hogy az utóbbi az Immobiliare Salentina egyedüli ügyvezetője és felszámolója volt. E tekintetben meg kell említeni, hogy kizárólag azon körülmény, miszerint a jelenleg S. Manni egyedüli ügyvezető ügyvezetésével működő Italiana Costruzioni által épített idegenforgalmi központ részét képező ingatlanok állítólag azért nem értékesíthetők, mert az említett ingatlanok potenciális vásárlói a cégnyilvántartás ezen adataihoz hozzáférnek, nem elegendő ahhoz, hogy ilyen okot képezzen, figyelembe véve különösen az utóbbiak ahhoz fűződő jogos érdekét, hogy ezen információkkal rendelkezzenek.

64

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 95/46 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének e) pontját, 12. cikkének b) pontját és 14. cikke első bekezdésének a) pontját a 68/151 irányelv 3. cikkével együttesen úgy kell értelmezni, hogy az uniós jog jelenlegi állása szerint a tagállamok feladata annak meghatározása, hogy az utóbbi irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) és j) pontjában említett természetes személyek kérhetik‑e a nyilvántartást vezető hatóságtól annak esetenkénti értékelés alapján végzett vizsgálatát, hogy kivételesen, sajátos helyzetükkel kapcsolatos, lényeges, jogos érdekből igazolt‑e az érintett társaság megszűnését követő, kellően hosszú időszak elteltével a rájuk vonatkozó, e nyilvántartásba bejegyzett személyes adatokhoz való hozzáférést az adatokba való betekintéshez fűződő különös érdeküket igazoló harmadik személyekre korlátozni.

65

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A személyes adatok feldolgozása [helyesen: kezelése] vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24‑i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének e) pontját, 12. cikkének b) pontját és 14. cikke első bekezdésének a) pontját a 2003. július 15‑i 2003/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az egész Közösségre kiterjedő egységes biztosítékok kialakítása érdekében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a Szerződés 58. cikkének (2) bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról szóló első, 1968. március 9‑i 68/151/EGK tanácsi irányelv 3. cikkével együttesen úgy kell értelmezni, hogy az uniós jog jelenlegi állása szerint a tagállamok feladata annak meghatározása, hogy az utóbbi irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) és j) pontjában említett természetes személyek kérhetik‑e külön‑külön a központi nyilvántartást, a kereskedelmi nyilvántartást és a cégnyilvántartást vezető hatóságtól annak esetenkénti értékelés alapján végzett vizsgálatát, hogy kivételesen, sajátos helyzetükkel kapcsolatos, lényeges, jogos érdekből igazolt‑e az érintett társaság megszűnését követő, kellően hosszú időszak elteltével a rájuk vonatkozó, e nyilvántartásba bejegyzett személyes adatokhoz való hozzáférést az adatokba való betekintéshez fűződő különös érdeküket igazoló harmadik személyekre korlátozni.