—

a Gazdasági Versenyhivatal képviseletében Bak L. irodavezető (Jogi Iroda),

—

a Siemens Aktiengesellschaft Österreich képviseletében Bán C. és Papp Á. ügyvédek,

—

Magyarország képviseletében Fehér M. Z. és Koós G., valamint Pálfy A. M., meghatalmazotti minőségben,

—

a német kormány képviseletében T. Henze, J. Kemper és J. Mentgen, meghatalmazotti minőségben,

—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: F. Varrone avvocato dello Stato,

—

az Európai Bizottság képviseletében Tokár A. és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o.; HL 2011. L 124., 47. o.) 5. cikke 3. pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Gazdasági Versenyhivatal (Magyarország) és a Siemens Aktiengesellschaft Österreich (a továbbiakban: Siemens) között az előbbi által az utóbbi ellen indított, jogalap nélküli gazdagodáson alapuló visszatérítés iránti kereset tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 44/2001 rendelet (7) és (19) preambulumbekezdése szerint:

[…]

4

E rendelet 1. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg a rendelet tárgyi hatályát:

„E rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni a bíróság jellegére való tekintet nélkül. E rendelet nem terjed ki különösen az adó‑, vám‑ vagy közigazgatási ügyekre.”

5

Az említett rendelet 2. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”

6

Ugyanezen rendelet II. fejezetének a „Különös joghatóság” című 2. szakaszában szereplő 5. cikke így rendelkezik:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető:

[…]

[…]”

7

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvénynek (a továbbiakban: Tpvt.) az alapeljárás tárgyát képező jogvitára alkalmazandó szövege 83. §‑ának (5) bekezdése így rendelkezik:

„Ha az eljáró versenytanács határozata jogszabályt sértett és ennek következtében az ügyfélnek igénye keletkezik a bírság visszatérítésére, a visszatérítendő összeg után a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres összegének megfelelő kamatot is meg kell téríteni.”

8

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 130. §‑a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy a perre a magyar bíróság joghatósága a törvény vagy nemzetközi egyezmény rendelkezése alapján kizárt.

9

E törvény 157/A. §‑a (1) bekezdésének b) pontja akként rendelkezik, hogy olyan esetben, ha a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának a 130. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott okból nem volt helye, de magyar bíróság joghatósága egyetlen joghatósági ok alapján sem állapítható meg, a bíróság az eljárást megszünteti, amennyiben az alperes a bíróság joghatóságának hiányát kifogásolja.

10

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 301. §‑ának (1) bekezdése szerint pénztartozás esetében – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti.

11

A Polgári Törvénykönyv 339. §‑ának (1) bekezdése szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

12

A Polgári Törvénykönyv 361. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni.

(2)   Nem köteles visszatéríteni a gazdagodást az, aki attól a visszakövetelés előtt elesett, kivéve ha

[…]”

13

A Ptk. 364. §‑a szerint a jogalap nélküli gazdagodásra egyébként a kártérítés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

14

A Gazdasági Versenyhivatal az osztrák székhelyű Siemens vállalkozással szemben a versenyjogi rendelkezések megsértéséért 159000000 forint (hozzávetőleg 507000 euró) bírságot szabott ki. A Siemens e bírságot a magyar közigazgatási bíróságok előtt vitatta. Mivel azonban az ilyen bírósági jogorvoslati kérelemnek a magyar jogszabályok szerint nincs halasztó hatálya, e vállalkozás a bírságot befizette.

15

Az elsőfokon eljáró közigazgatási bíróság a bírság összegét 27300000 forintra (hozzávetőleg 87000 euróra) csökkentette. E határozatot másodfokon helybenhagyták.

16

A másodfokú közigazgatási bírósági ítélet alapján a Gazdasági Versenyhivatal 2008. október 31‑én visszatérített a Siemensnek 131700000 forintot (hozzávetőleg 420000 eurót), amely a Gazdasági Versenyhivatal által eredetileg megállapított bírságösszeg, valamint az első‑ és másodfokú közigazgatási bíróság által megállapított összeg közötti különbözetnek felelt meg. A Gazdasági Versenyhivatal ezen összeg után a Tpvt. 83. §‑ának (5) bekezdése alapján járó kamat címén 52016230 forint (hozzávetőleg 166000 euró) összeget is kifizetett a Siemensnek.

17

Miután azonban a Gazdasági Versenyhivatal a másodfokú közigazgatási bírósági ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, a Kúria úgy ítélte meg, hogy az eredetileg kiszabott bírság helytálló volt. Következésképpen a Siemens 2011. november 25‑én visszatérített a Gazdasági Versenyhivatalnak 131700000 forint összeget, az utóbbi által kifizetett kamatnak megfelelő 52016230 forint visszatérítésétől azonban elzárkózott.

18

A Gazdasági Versenyhivatal 2013. július 12‑én a Polgári Törvénykönyv 361. §‑ának (1) bekezdése alapján jogalap nélküli gazdagodás jogcímén keresetet indított a Fővárosi Törvényszéken a fenti 52016230 forint visszatérítése, valamint az ezen összeg után 2008. november 2‑ától, vagyis a 131700000 forint Siemens részére történő tartozatlan visszatérítésének időpontját követő első munkanaptól járó késedelmi kamat megfizetése iránt.

19

A Gazdasági Versenyhivatal továbbá azt követelte a Siemenstől, hogy a 131700000 forint összeg után a 2008. november 2‑ától 2011. november 24‑ig, vagyis az utóbbi összegnek a Gazdasági Versenyhivatal részére történő visszatérítése előtti napig terjedő időszakra számított kamat címén fizessen meg neki 29183277 forint (hozzávetőleg 93000 euró) összeget, arra hivatkozva, hogy mivel az eredeti határozata ex tunc hatállyal minősült jogszerűnek, a 131700000 forint összegnek ebben az időszakban a birtokában kellett volna lennie.

20

A Fővárosi Törvényszék előtt a Gazdasági Versenyhivatal azt állította, hogy a jogalap nélküli gazdagodás a jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekmény, ezért a jelen ügyben a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában foglalt különös joghatósági szabály alkalmazandó.

21

A Siemens joghatósági kifogást terjesztett elő, amelyben a per megszüntetését kérte, arra hivatkozva, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja a jelen ügyre nem alkalmazható, ezért a szóban forgó alapeljárás lefolytatására e rendelet 2. cikkének (1) bekezdése alapján az osztrák bíróságok, nem pedig a magyar bíróságok rendelkeznek joghatósággal.

22

Miután a Fővárosi Törvényszék 2014. június 12‑i végzésében helyt adott a joghatósági kifogásnak, a Gazdasági Versenyhivatal e végzéssel szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.

23

Ez utóbbi bíróság megjegyzi, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata, különösen pedig a 2013. július 18‑iÖFAB‑ítélet (C‑147/12, EU:C:2013:490) nem ad számára egyértelmű útmutatást annak eldöntéséhez, hogy a magyar bíróságok a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja szerinti különös joghatósággal rendelkeznek‑e, vagy sem az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló jogvita elbírálására. A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a Gazdasági Versenyhivatal által a Siemensszel szemben érvényesíteni kívánt követelés nem szerződéses igény. Ugyanakkor úgy ítéli meg, hogy az e rendelkezésben foglalt különös joghatósági szabály alkalmazása nem zárható ki.

24

Közelebbről, az említett bíróság felveti azt a kérdést, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját illetően irányadó önálló, ám megszorító értelmezés elvét akként kell‑e értelmezni, hogy az lehetővé teszi e különös joghatósági szabálynak az alapügyhöz hasonló olyan ügyben való alkalmazását, amelyben az alperes felelőssége kizárólag jogalap nélküli gazdagodáson, nem pedig vétkesség fennállásán vagy bármilyen más felelősségi jogcímen alapul.

25

E feltételek mellett a Fővárosi Ítélőtábla úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„A [44/2001 rendelet] 5. cikk[ének] 3. pontja szerinti jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményből fakadó igénynek minősül‑e a versenyfelügyeleti eljárásban kiszabott, a más tagállami székhelyű ügyfél által befizetett bírság – [ezen ügyfél] részére történő, utóbb alaptalannak minősült – visszatérítéséből származó azon követelés, melyet a versenyfelügyeleti hatóság támaszt az ügyféllel szemben a visszatérítés esetére az ügyfél javára jogszabályban meghatározott, a hatóság által megfizetett kamat visszafizetése iránt[?]”

26

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját akként kell‑e értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső ügynek minősül a jogalap nélküli gazdagodáson alapuló visszatérítés iránti, valamely tagállam versenyfelügyeleti hatósága által annak érdekében indított kereset, hogy a más tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozás térítse vissza azt a kamatot, amelyet a versenyfelügyeleti hatóság az előbbi tagállam közigazgatási bíróságainak azon határozatát követően fizetett e vállalkozásnak, amely csökkentette az e hatóság által az említett vállalkozással szemben kiszabott bírságot, majd a legfelsőbb szintű bíróság utóbb hatályon kívül helyezte e határozatot, és visszaállította e bírság eredeti összegét.

27

Elöljáróban azt kell megvizsgálni, hogy az ilyen kereset a 44/2001 rendelet tárgyi hatálya alá tartozik‑e.

28

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy mivel a 44/2001 rendelet az új tagállamoknak az alábbi egyezményhez való csatlakozásáról szóló későbbi egyezményekkel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i egyezmény (a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény) helyébe lépett, a Bíróság által az ezen egyezmény rendelkezéseire vonatkozóan adott értelmezés az említett rendelet rendelkezéseire is érvényes, amennyiben e jogszabályok rendelkezései egyenértékűnek tekinthetők (2013. november 14‑iMaletic‑ítélet, C‑478/12, EU:C:2013:735, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

Mint az kitűnik a 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdéséből, e rendelet tárgyi hatálya – a Brüsszeli Egyezmény tárgyi hatályához hasonlóan – a „polgári és kereskedelmi ügyekre” korlátozódik.

30

A 44/2001 rendeletből a tagállamokra és az érdekelt személyekre nézve eredő jogok és kötelezettségek egyenlőségének és egységességének lehető legteljesebb biztosítása céljából a „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmát nem egyszerűen valamely érintett állam vagy államok belső jogára való utalásként kell értelmezni. Az említett fogalmat önálló fogalomként, egyrészről az említett rendelet céljára és felépítésére, másrészről pedig a nemzeti jogrendszerek összességéből következő általános elvekre hivatkozással kell értelmezni (2014. október 23‑iflyLAL‑Lithuanian Airlines ítélet, C‑302/13, EU:C:2014:2319, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

Annak meghatározásához, hogy valamely ügy e rendelet hatálya alá tartozik‑e, a peres felek közötti jogviszony jellegére vagy a jogvita tárgyára jellemző tényezőket kell megvizsgálni (lásd ebben az értelemben: 2013. április 11‑iSapir és társai ítélet, C‑645/11, EU:C:2013:228, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. szeptember 12‑iSunico és társai ítélet, C‑49/12, EU:C:2013:545, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

A Bíróság így azt is kimondta, hogy bár egyes olyan jogviták, amelyekben valamely hatóság áll szemben egy magánszeméllyel, a 44/2001 rendelet tárgyi hatálya alá tartozhatnak, ez nem vonatkozik arra az esetre, amikor a hatóság közhatalmat gyakorol (lásd ebben az értelemben: 2013. április 11‑iSapir és társai ítélet, C‑645/11, EU:C:2013:228, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. szeptember 12‑iSunico és társai ítélet, C‑49/12, EU:C:2013:545, 34. pont).

33

Annak eldöntése érdekében tehát, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló jogvita keretében ez a helyzet áll‑e fenn, meg kell határozni a peres felek között fennálló jogviszonyt, továbbá vizsgálni kell az előterjesztett kereset alapját és megindításának módját (lásd ebben az értelemben: 2003. május 15‑iPréservatrice foncière TIARD ítélet, C‑266/01, EU:C:2003:282, 23. pont; 2013. április 11‑iSapir és társai ítélet, C‑645/11, EU:C:2013:228, 34. pont; 2013. szeptember 12‑iSunico és társai ítélet, C‑49/12, EU:C:2013:545, 35. pont).

34

E tekintetben meg kell állapítani, hogy jóllehet a versenyjog tiszteletben tartásának biztosítása érdekében indított magánjogi keresetek a 44/2001 rendelet hatálya alá tartoznak (lásd ebben az értelemben: 2014. október 23‑iflyLAL‑Lithuanian Airlines ítélet, C‑302/13, EU:C:2014:2319, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. május 21‑iCDC Hydrogen Peroxide ítélet, C‑352/13, EU:C:2015:335, 56. pont), ezzel szemben az is bizonyos, hogy – mint azt a főtanácsnok az indítványának 34. pontjában megjegyezte – a közigazgatási hatóság által a nemzeti jogban előírt szabályozó jogkörének gyakorlása keretében alkalmazott szankció a „közigazgatási ügyek” fogalmába tartozik, amely ügyek a 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében ki vannak zárva e rendelet hatálya alól. Ez így van különösen a verseny korlátozását tiltó nemzeti jogszabályi rendelkezések megsértése miatt alkalmazott bírság esetében.

35

A jelen ügyben, jóllehet az alapeljárás nem közvetlenül arra a bírságra vonatkozik, amelyet a versenyhatóság a versenyjogi rendelkezések megsértése miatt a Siemenssel szemben kiszabott, ez nem változtat azon, hogy e jogvita szervesen kapcsolódik e bírsághoz és az alapeljárás felei között e bírság jogszerűségét illetően fennálló nézetkülönbséghez. A Gazdasági Versenyhivatal által az említett jogvita keretében érvényesített követelés ugyanis abból a körülményből ered, hogy az említett bírságot első lépésben a Siemens befizette; második lépésben, az annak csökkentéséről szóló első‑ és másodfokú közigazgatási bírósági határozat alapján a Gazdasági Versenyhivatal részben visszatérítette, utolsó lépésben pedig, a Kúria által az eredeti összeg visszaállításáról hozott határozat alapján a Siemens ismét teljes egészében befizette.

36

A Gazdasági Versenyhivatal által a bírság részleges visszatérítésekor a Siemens részére fizetett kamatnak megfelelő, vagyis 52016230 forint összegű követelést illetően meg kell állapítani, hogy – mint azt a főtanácsnok az indítványának 39. pontjában megjegyezte – e követelés a Tpvt. 83. §‑ának (5) bekezdése alapján automatikusan jött létre.

37

Úgy tűnik ugyanis, hogy a magyar közigazgatási eljárási gyakorlatból az következik, hogy minden olyan esetben, amikor a közigazgatási bíróságok hatályon kívül helyezik vagy csökkentik a Gazdasági Versenyhivatal által kiszabott bírságot, az érintett vállalkozásnak a Tpvt. 83. §‑ának (5) bekezdése alapján kamat jár, amelyet a Gazdasági Versenyhivatal ezután visszakövetel abban az esetben, ha utóbb visszaállítják a bírság eredeti összegét.

38

A fentiekből következik, hogy az alapeljárás, amelynek keretében a Gazdasági Versenyhivatal a Siemensszel szemben általa kiszabott bírságból eredő követelés e vállalkozás általi megfizetését kívánja elérni, közigazgatási ügynek minősül.

39

Ezen semmit nem változtat az, hogy a Gazdasági Versenyhivatal a polgári ügyekben eljáró magyar bíróságok előtt indított keresetet.

40

Ennek kapcsán a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a nemzeti jog által a felperes részére biztosított eljárás jellegétől függetlenül az, hogy a felperes a költségek megtérítése érdekében olyan követelés alapján jár el, amely közhatalmi aktusból ered, elegendő ahhoz, hogy a felperes cselekményét úgy lehessen tekinteni, mint amely nem tartozik a Brüsszeli Egyezmény hatálya alá (lásd ebben az értelemben: 1980. december 16‑iRüffer‑ítélet, 814/79, EU:C:1980:291, 15. pont).

41

Ráadásul, eltérően a 2013. április 11‑iSapir és társai ítélet (C‑645/11, EU:C:2013:228) alapjául szolgáló ügytől, amelynek a közigazgatási hatóság által tévedésből teljesített túlfizetés visszatérítése iránti kereset volt a tárgya, az alapeljárás tárgyát képező követelést nem tévedésből fizették ki a Siemensnek, hanem az az alapeljárásban vizsgált közigazgatási eljárásra alkalmazandó törvény értelmében keletkezett.

42

A fentiekből következik, hogy a jogosulatlan kifizetés visszatérítése iránti, az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló kereset nem tartozik a 44/2001 rendelet tárgyi hatálya alá.

43

Az eddigi megfontolásokra tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést akként kell megválaszolni, hogy nem tartozik a 44/2001 rendelet 1. cikke szerinti „polgári és kereskedelmi ügyek” körébe a jogalap nélküli gazdagodáson alapuló visszatérítés iránti, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló olyan kereset, amely a versenyfelügyeleti eljárásban kiszabott bírság visszatérítéséből származik.

44

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Nem tartozik a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 1. cikke szerinti „polgári és kereskedelmi ügyek” körébe a jogalap nélküli gazdagodáson alapuló visszatérítés iránti, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló olyan kereset, amely a versenyfelügyeleti eljárásban kiszabott bírság visszatérítéséből származik.