1

Keresetében az Európai Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

2

A települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21‑i 91/271/EGK tanácsi irányelv (HL 1991. L 135., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 26. o.) 1. cikke értelmében a települési szennyvíz összegyűjtésére, kezelésére és kibocsátására, valamint egyes ipari szektorok szennyvizének kezelésére és kibocsátására vonatkozik. Az irányelv célja a környezet megóvása a településiszennyvíz‑kibocsátás káros hatásaival szemben.

3

Ezen irányelv 2. cikke úgy határozza meg a „települési szennyvizet”, hogy az „a háztartási szennyvíz vagy a háztartási és ipari szennyvíz, illetve csapadékvíz keveréke.” Ugyanezen cikk „olyan terület[ként]” határozza meg az „agglomerációt”, „,ahol a népesség, illetve a gazdasági tevékenység elegendően koncentrált ahhoz, hogy a települési szennyvizet összegyűjtsék és egy települési szennyvíztisztító telepre vagy a végső kibocsátási pontra vezessék”, a „lakosegyenérték[et] (LE)” pedig mint „szerves, biológiailag lebontható terhelés, amelynek ötnapos biokémiai oxigénigénye (BOI 5) 60 g oxigén/nap”.

4

Az említett irányelv 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a gyűjtőrendszerekbe vezetett szennyvizet vízbe történő kibocsátás előtt másodlagos kezelésnek vagy egy ezzel egyenértékű kezelésnek vessék alá, az alábbiak szerint:

[...]

(3)   Az (1) és (2) bekezdésben leírt települési szennyvíztisztító telepekről kibocsátott víznek ki kell elégítenie az I. melléklet B. szakaszának vonatkozó követelményeit. [...]

(4)   A LE‑ben kifejezett terhelést az év során a tisztító telepre belépő maximális heti átlag‑terhelés alapján kell kiszámítani, figyelmen kívül hagyva a rendkívüli, például heves esőzés következtében előálló helyzeteket.”

5

Ugyanezen irányelv 6. cikkének (2) és (4) bekezdése értelmében:

„(2)   A 10000 és 150000 LE közötti agglomerációk parti vizekbe és a 2000 és 10000 LE közötti agglomerációk torkolatokba bocsátott települési szennyvizei, ha a kibocsátási helyek az 1. bekezdésben leírt területen vannak, a 4. cikkben előírtaknál enyhébb követelményű kezelésnek vethetők alá, feltéve hogy:

A tagállamok a fent említett vizsgálatokkal kapcsolatos minden vonatkozó információt a Bizottság rendelkezésére bocsátják.

[...]

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy a kevésbé érzékeny területek kijelölését legalább négyévenként felülvizsgálják.”

6

A 92/271 irányelv 8. cikkének (5) bekezdése a következőképpen szól:

„Kivételes körülmények esetén, ha bizonyítható, hogy a magasabb követelményeket kielégítő kezelés nem jár környezeti előnyökkel, a 150000 LE‑nél nagyobb agglomerációk kevésbé érzékeny területeken kibocsátott szennyvizét olyan kezelésnek lehet alávetni, amilyent a 6. cikk a 10000 és 150000 LE közötti agglomerációk szennyvizeire ír elő.

Ilyen esetekben a tagállamok előre megküldik a Bizottságnak a vonatkozó dokumentációt. A Bizottság megvizsgálja az ügyet, és a 18. cikkben megállapított eljárással összhangban megteszi a megfelelő intézkedéseket.”

7

Ezen irányelvnek „A települési szennyvízre vonatkozó követelmények” című I. melléklete a következőket írja elő:

„[...]

[...]”

8

A 91/271 irányelv I. mellékletének a „Referencia‑módszerek az ellenőrzésre és az eredmények kiértékelése” című D. pontja a következőket írja elő:

[...]”

9

2004. július 9‑én a Bizottság felszólító levelet intézett a Portugál Köztársasághoz, amelyben megállapította, hogy több, e tagállam területén található, 15000 LE‑nél nagyobb agglomeráció nem rendelkezik a 91/271 irányelv 3. cikkében foglalt követelményeknek megfelelő, a települési szennyvizet összegyűjtő rendszerekkel, sem pedig az ezen irányelv 4. cikkében foglalt követelményeknek megfelelő, e szennyvizet kezelő rendszerekkel.

10

Tekintettel arra, hogy az e tagállam által adott magyarázat ezen agglomerációk közül 17 esetében elégtelen volt, a Bizottság 2005. július 13‑án indokolással ellátott véleményt intézett e tagállamhoz, és felhívta, hogy annak kézhezvételétől számított két hónapon belül feleljen meg annak.

11

A Portugál Köztársaság 2005. október 14‑i levelében válaszolt e véleményre.

12

A Bizottság – mivel e választ követően úgy ítélte meg, hogy egyes agglomerációkat ki kell zárni a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás alól, míg más, a 2004. július 9‑i felszólító levél mellékletében felsorolt, azonban a 2005. július 13‑i indokolással ellátott véleményben nem szereplő agglomerációk esetében fennáll a 91/271 irányelv 3. és 4. cikkének megsértése – 2006. július 4‑én indokolással ellátott kiegészítő véleményt bocsátott ki, ezúttal 32 agglomerációra vonatkozóan. E véleményben felszólította a Portugál Köztársaságot arra, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az annak kézhezvételétől számított két hónapon belül megfeleljen annak.

13

A Bizottság – mivel az e tagállam által a 2006. szeptember 14‑én kelt levélben adott magyarázat ellenére úgy ítélte meg, hogy a helyzet több agglomeráció esetében továbbra is elégtelen ezen irányelv rendelkezései tekintetében – úgy határozott, hogy kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indít a Bíróság előtt, amely a C‑530/07. sz. ügy tárgyát képezte.

14

A Bíróság előtti eljárás során a Bizottság elállt keresetétől, amennyiben az egyrészt a 91/271 irányelv 3. cikkéből eredő kötelezettségek nemteljesítésére irányult ezen agglomerációk közül öt tekintetében, másészt pedig az ezen irányelv 4. cikkéből eredő kötelezettségek nemteljesítésére irányult ezen agglomerációk közül tizenegy tekintetében, a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset tárgya tehát a fennmaradó agglomerációkra korlátozódott.

15

A 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletében (C‑530/07, EU:C:2009:292) a Bíróság kimondta, hogy a Portugál Köztársaság – mivel elmulasztotta a 91/271 irányelv 3. cikke rendelkezéseinek megfelelően gyűjtőrendszerekkel felszerelni Bacia do Rio Uima (Fiães S. Jorge), Costa de Aveiro, Covilhã, Espinho/Feira, Ponta Delgada, Póvoa do Varzim/Vila do Conde, Santa Cita agglomerációit, és ezen irányelv 4. cikkének megfelelően másodlagos kezelés vagy ezzel egyenértékű kezelés alá vetni az Alverca, Bacia do Rio Uima (Fiães S. Jorge), Carvoeiro, Costa de Aveiro, Costa Oeste, Covilhã, Lisszabon, Matosinhos, Milfontes, Nazaré/Famalicão, Ponta Delgada, Póvoa de Varzim/Vila do Conde, Santa Cita, Vila Franca de Xira és Vila Real de Santo António agglomerációiból származó szennyvizeket – nem teljesítette az említett irányelv 3. és 4. cikkéből eredő kötelezettségeit.

16

A 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítélet (C‑530/07, EU:C:2009:292) teljesítésének ellenőrzése keretében a Bizottság 2009. június 18‑i levelében információkat kért a Portugál Köztársaságtól az ezen ítéletben foglaltak teljesítése céljából hozott intézkedésekre vonatkozóan.

17

2009. július 24‑i levelében e tagállam tájékoztatta a Bizottságot az általa elfogadott intézkedésekről.

18

2009. december 11‑én a Bizottság felvilágosítást kért az említett tagállamtól, amelyre több levélben és több kiegészítő információt közölve azt a választ kapta, hogy a Vila Real de Santo António agglomerációt illetően az új szennyvízkezelő telep 2009‑től kezdve működik, az összegyűjtött szennyvízhozam 30%‑át azonban még nem csatlakoztatták ténylegesen a szennyvízkezelő telephez, a szükséges munkálatok befejezését 2012 végére tervezik. Ami a Matosinhos agglomerációt illeti, az új szennyvízkezelő telep építési munkálatainak befejezését eredetileg 2011 végére tervezték, végül azonban a munkák végét 2013 áprilisára halasztották.

19

A Portugál Köztársaság több levélben, valamint a Bizottság szervezeti egységeivel tartott találkozó alkalmával tájékoztatta ezen intézményt az e két agglomerációval kapcsolatos helyzet alakulásáról.

20

E tagállam 2013. november 26‑én kelt leveléből a Vila Real de Santo António agglomerációra vonatkozóan kiderül, hogy 2014 első negyedévére tervezték az agglomeráció teljes szennyvízhozamának az új szennyvízkezelő telephez való csatlakozásához szükséges munkálatok befejezését. A Matosinhos agglomerációt illetően e levélből kiderül, hogy finanszírozás hiányában az új szennyvízkezelő telep építési munkái még nem kezdődtek meg, azonban 2014‑ben új finanszírozási kérelmet terjesztenek elő.

21

Mivel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) foglaltaknak való megfelelésre az ezen ítélet tárgyát képező 22 agglomeráció közül kettő, nevezetesen a Vila Real de Santo António és a Matosinhos agglomeráció esetében nem került sor, benyújtotta a jelen keresetet.

22

A Vila Real de Santo António agglomerációt illetően a Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítélet (C‑530/07, EU:C:2009:292) kihirdetésétől a kötelezettségszegés jelen esetben való fennállásának értékelése szempontjából irányadó referencia‑időpontig, vagyis 2014. április 21‑ig – a Bizottság által a Portugál Köztársaságnak küldött felszólító levélben megállapított határidő lejártának időpontjáig – a Portugál Köztársaság által tett erőfeszítések ellenére e tagállam elmulasztotta az ezen agglomerációból származó települési szennyvizet a 91/271 irányelv 4. cikkének megfelelően másodlagos kezelés vagy egy ezzel egyenértékű kezelés alá vetni. A Portugál Köztársaság 2014. április 23‑án kelt leveléből ugyanis kiderül, hogy ezen agglomeráció szennyvíztisztító telephez való teljes csatlakoztatásához szükséges munkálatok ez utóbbi időpontban még mindig folyamatban voltak.

23

A Matosinhos agglomerációt illetően a Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy a jelenlegi szennyvízkezelő telep csak az agglomerációból származó szennyvíz elsődleges tisztítását teszi lehetővé, amelyet ezt követően egy tenger alatti vezetéken keresztül a tengerbe bocsátanak ki. E tekintetben rámutat arra, hogy – amint a Portugál Köztársaság 2014. április 23‑i leveléből kiderül – a másodlagos szennyvízkezelő telep építési munkálatai állítólagos finanszírozási problémák miatt még nem kezdődtek meg, az említett munkák befejezését 2017‑re halasztották.

24

Egyebekben a Bizottság azt állítja, hogy a Portugál Köztársaság által az ellenkérelmében azzal kapcsolatban felhozott érvek, hogy a települési szennyvíz elsődleges kezelése nem befolyásolja a befogadó vizek minőségét, valamint az ilyen kezelés elégséges a vízminőség biztosítása, és a környezetet, illetve az emberi egészséget érintő kockázatok elkerülése céljából, nem megalapozottak, mivel ezen érvek valójában a Bíróság által a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) kimondottak vitatására irányulnak.

25

A Portugál Köztársaság általánosságban arra hivatkozik, hogy az ezen ítéletben foglaltakat túlnyomó részben teljesítették.

26

A Vila Real de Santo António agglomerációt illetően a Portugál Köztársaság pontosítja, hogy három, vízelvezető rendszerek csatlakoztatására irányuló projektről van szó. Az első a Vila Nova de Cacela településtől nyugatra található vízelvezető rendszerre és a szennyvizet a szennyvízkezelő telepre szállító rendszerre vonatkozik, amelynek a csatlakoztatása 2014 novemberében fejeződött be. A második projekt az ezen agglomeráció partvidékén található vízelvezető rendszerek gyűjtőrendszerhez való csatlakoztatására és a szennyvíz szennyvízkezelő telepre való szállítására vonatkozik, amely 2015 februárjában készült el. A harmadik projekt az említett agglomerációban található város központi övezete vízelvezető rendszereinek a gyűjtőrendszerhez való csatlakoztatására és a szennyvíz szennyvízkezelő telepre való szállítására vonatkozik.

27

A Portugál Köztársaság ellenkérelmében azt állította, hogy e harmadik projekt igen előrehaladott megvalósítási szakaszban van. E tagállam viszonválaszában kifejtette, hogy a szennyvíznek – a 2009 óta működő – szennyvízkezelő telepre való bevezetése 2015. április 11‑én befejeződött, és erről tájékoztatták a Bizottság szervezeti egységeit.

28

A Matosinhos agglomerációt illetően a Portugál Köztársaság azt állítja, hogy egyfelől a meglévő elsődleges kezelés elegendő a vízminőség biztosításához, és a környezetet, illetve az emberi egészséget érintő kockázatok elkerüléséhez, mivel a másodlagos kezelés hiánya nem befolyásolja a befogadó vizek minőségét. Az ezen agglomerációban kezelt szennyvizet ugyanis nem tó‑ vagy folyóvízbe, hanem magas sótartalmú, hullámzó és erős áramlatokkal rendelkező tengervízbe bocsátják.

29

E tagállam ezzel kapcsolatban azt állítja, hogy a Matosinhos agglomerációban fennálló helyzet a 91/271 irányelv 8. cikke (5) bekezdésének hatálya alá tartozik. Márpedig e cikk értelmében kivételes körülmények és a kevésbé érzékenynek tekintett part menti agglomerációk esetén a települési szennyvíz kibocsátása enyhébb követelményű kezelésnek vethető alá.

30

A Portugál Köztársaság arra hivatkozik, hogy a jelenlegi elsődleges kezeléssel a szennyvíz kémiai és biokémiai oxigénigényének átlagosan 42–43%‑os csökkenését érték el, amely az ezen irányelv által megkövetelt 20%‑os átlagos mértékhez képest több mint kétszer magasabb érték.

31

E tagállam ezzel kapcsolatban azt állítja, hogy a jelenleg működtetett szennyvízkezelő telephez egy tenger alatti vezeték csatlakozik, amely az elsődleges kezelésen átesett vizet körülbelül két kilométerre a parttól az Atlanti‑óceánba vezeti, így az nem befolyásolja a fürdővizek minőségét. Mindössze néhány, kizárólag az infrastrukturális berendezésekre vonatkozó módosítást kell még végrehajtani, ily módon biztosítva lesz e vizek állandó minősége.

32

A Portugál Köztársaság utal továbbá az ezen agglomeráció területén található fürdővizek rendszeres elemzésére, amely megerősíti azok „kiváló” minőségét. Ilyen körülmények között nincs ok azt feltételezni, hogy veszélyben van a lakosság egészsége vagy az idegenforgalmi ágazat.

33

E tagállam másfelől azt állítja, hogy hozott ugyan intézkedéseket a 91/271 irányelv 4. cikke rendelkezéseinek való megfelelés érdekében, azonban finanszírozási nehézségek megakadályozták a szennyvíztisztító telep megépítését. Egyébként a közbeszerzési eljárások 2008‑ban és 2011‑ben megkezdődtek, vis maiornak minősülő körülmények azonban megakadályozták az e telep megépítésére irányuló projekt megvalósítását.

34

A Portugál Köztársaság hozzáteszi, hogy a szennyvíz másodlagos kezelését lehetővé tévő szennyvízkezelő telep építésére vonatkozó feltételek most már mindenképpen teljesülnek, és hogy az ehhez szükséges finanszírozást felszabadították, erről pedig tájékoztatták a Bizottságot. A Portugál Köztársaság ezzel kapcsolatban bemutatta ezen intézménynek az építési munkák kivitelezésére vonatkozó ütemezését, amelyeknek 2016 első félévében kell megkezdődniük, a létesítmény teljes használatba vételét pedig 2019 második félévére tervezik.

35

Annak meghatározása céljából, hogy a Portugál Köztársaság elfogadta‑e a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) foglaltaknak való megfeleléshez szükséges valamennyi intézkedést, azt kell megvizsgálni, hogy ez utóbbi teljes mértékben tiszteletben tartotta‑e a 91/271 irányelv 4. cikkét különösen azáltal, hogy az érintett agglomerációkat az e cikk előírásainak megfelelő településiszennyvíz‑kezelő rendszerrel látta el.

36

Az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást illetően az ilyen kötelezettségszegés fennállásának megítéléséhez szükséges referencia‑időpontnak az e rendelkezés értelmében kibocsátott felszólító levélben meghatározott határidő lejártát kell tekinteni (2015. október 15‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑167/14, EU:C:2015:684, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

A jelen ügyben – amint az a jelen ítélet 22. pontjában felidézésre került –, mivel a Bizottság az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésében előírt eljárásnak megfelelően felszólító levelet küldött a Portugál Köztársaságnak, a jelen ítélet előző pontjában említett referencia‑időpont az e levélben meghatározott határidő lejártának időpontja, azaz 2014. április 21.

38

Márpedig nem vitatott, hogy ebben az időpontban a Vila Real de Santo António és a Matosinhos agglomerációt ezen irányelv 4. cikkének megfelelően még nem látták el településiszennyvíz‑kezelő rendszerrel.

39

A Vila Real de Santo António agglomerációt illetően a Portugál Köztársaság nyilatkozataiból ugyanis következik, hogy 2014. április 21‑én a településiszennyvíz‑kezelő rendszer még nem működött. A Matosinhos agglomerációt illetően a Portugál Köztársaság 2014. április 23‑i levelében tájékoztatta a Bizottságot, hogy a szennyvíz másodlagos kezelését lehetővé tévő szennyvízkezelő telep építési munkálatai még nem kezdődtek meg.

40

A Portugál Köztársaság által ez utóbbi agglomerációra vonatkozóan azzal kapcsolatban felhozott érvek, hogy a települési szennyvíz kizárólagosan elsődleges kezelése nem befolyásolja a befogadó vizek minőségét, valamint az ilyen kezelés elégséges a vízminőség biztosítása, és a környezetet, illetve az emberi egészséget érintő kockázatok elkerülése céljából, valójában a Bíróság által a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) kimondottak vitatására irányulnak, és ezért azok nem fogadhatók el.

41

Ami a Portugál Köztársaság azon nehézségekre alapított érvelését illeti, amelyekkel e tagállam a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) foglaltaknak való megfelelés tekintetében szembesült, emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogból eredő kötelezettségek nemteljesítésének igazolása végett a tagállam nem hivatkozhat kifogásként belső jogrendszerének rendelkezéseire, gyakorlatára vagy helyzeteire, az ilyen érvelés ezért nem lehet eredményes (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Görögország ítélet, C‑167/14, EU:C:2015:684, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a Portugál Köztársaság, mivel nem tett meg a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) foglaltak teljesítéséhez szükséges minden intézkedést, nem teljesítette az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

43

A Vila Real de Santo António agglomerációt illetően a Bizottság a Bíróság előtt tartott tárgyaláson arra hivatkozott, hogy – a Portugál Köztársaság azon állításaival szemben, amelyek szerint e tagállam meghozott minden olyan intézkedést, amelyet a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítélet (C‑530/07, EU:C:2009:292) maradéktalan teljesítése magában foglal – ezen agglomerációban csak akkor biztosítható a szennyvízkezelő telep 91/271 irányelv 4. cikkének megfelelő működése, amennyiben a szennyvíz – annak kibocsátása előtti mintavétel alapján történő – megfelelő elemzését egy éven keresztül elvégzik, és e másodlagos vízkezelés ezen időpont után bizonyosan megfelel az említett irányelv követelményeinek. A Bizottság szerint az említett kibocsátásoknak meg kell felelniük az említett irányelv I. mellékletének B. szakaszában szereplő követelményeknek. Egyebekben a Bizottság azt állítja, hogy tiszteletben kell tartani az eredmények ellenőrzésének és kiértékelésének biztosításához szükséges, ugyanezen melléklet D. szakaszában előírtakhoz hasonló referencia‑módszereket, amely szakasz megállapítja az ahhoz szükséges éves minimális mintavételszámot, hogy az az érintett szennyvíztisztító telep méretétől függően reprezentatívnak legyen tekinthető.

44

Márpedig a jelen esetben az ilyen intézkedések hiányoznak.

45

A Bizottság az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése, valamint „A jogsértési eljárások keretében a Bizottság által a Bíróságnak javasolt átalányösszegek és kényszerítő bírságok meghatározásához használt adatok naprakésszé tétele” című, 2014. szeptember 17‑i (C(2014) 6767 final) bizottsági közleménnyel naprakésszé tett, „Az [EUMSZ 260. cikk] végrehajtása” című, 2005. december 13‑i bizottsági közlemény (SEC(2005) 1658, a továbbiakban: 2005. évi közlemény) alapján azt javasolja a Bíróságnak, hogy többek között kényszerítő bírság megfizetésére való kötelezéssel szankcionálja a szóban forgó teljesítés elmulasztását.

46

A 2005. évi bizottsági közlemény 6. pontja értelmében a kényszerítő bírság összegének megállapításához ezen intézmény három kritériumot vesz alapul, nevezetesen a jogsértés súlyosságát, annak időtartamát és a szankció visszatartó ereje biztosításának szükségességét.

47

A megállapított jogsértés súlyát illetően a Bizottság először is kiemeli a jogsértés tárgyát képező uniós szabályok jelentőségét, valamint másodsorban a jogsértésnek a köz‑ és magánérdekekre gyakorolt hatását, mint például az emberi egészség és a környezet védelmére, a befogadó vizek és az azokhoz kapcsolódó ökoszisztémák minőségének megőrzésére és javítására, valamint az ezen ökoszisztémákhoz kapcsolódó szabadidős tevékenységek gyakorlása. Harmadsorban a Bizottság – az e tagállam által elért eredményekkel összefüggő enyhítő körülmények fennállásának megállapítása mellett – egyebekben hangsúlyozza az alábbiakból eredő súlyosbító körülményeket: az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidőt követően a 91/271 irányelv 4. cikkének, valamint a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) foglaltaknak való megfelelés hiánya; a megsértett rendelkezések egyértelműsége; a portugál hatóságok által a Bizottságnak küldött levelekben megjelölt, egymást követő határidők be nem tartása; végül az e tagállam által az uniós jog tiszteletben tartása területén tanúsított, ismétlődő jogellenes magatartás, mégpedig egy olyan ágazatban, amelyben az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatások különösen jelentősek.

48

E tényezők összességére figyelemmel a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 2005. évi közleményben megállapított, 1‑től 20‑ig terjedő skálán a 3‑as súlyossági együtthatót kell alkalmazni.

49

A jogsértés időtartamát illetően a Bizottság azt állítja, hogy a jelen eljárást megindító határozatot 2014. október 16‑án – vagyis 65 hónappal a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítélet (C‑530/07, EU:C:2009:292) kihirdetését követően – hozta, azaz 2009. május 7‑én, ami igazolja a maximális 3‑as együttható alkalmazását.

50

Ami az eljárás alá vont tagállam fizetési képességét tükröző együtthatót – az ún. „n” tényezőt – illeti, ezen intézmény emlékeztet arra, hogy a 2005. évi bizottsági közlemény azt 3,40‑ben határozza meg a Portugál Köztársaság tekintetében.

51

A Bizottság azt állítja, hogy az e közleményben említett képlet szerint a napi kényszerítő bírság a 660 euró összegű egységes átalányalapnak a súlyossági együtthatóval, a jogsértés időtartamát tükröző együtthatóval és az „n” tényezővel való szorzatával egyenlő. Ennek alapján a jelen ügyben 20196,00 euró (660 x 3 x 3 x 3,40) összegű napi kényszerítő bírság kiszabását javasolja.

52

Ezen intézmény csökkenő napi kényszerítő bírság alkalmazását javasolja, amelynek tényleges összegét hathavonta számítják ki úgy, hogy az ezen egyes időszakokra vonatkozó teljes összeg azon agglomerációk LE arányának megfelelő százalékkal csökken, amelyek a létesítményeiket a 91/271 irányelv 4. cikkében foglalt előírásokkal összhangba hozták, azon agglomerációk LE‑hez képest, amelyek a jelen ítélet kihirdetésének időpontjában nem rendelkeznek ilyen szennyvízkezelő rendszerekkel.

53

A jelen kereset megindítása előtt a Bizottság rendelkezésére álló adatok szerint az ezen irányelv 4. cikkének megfelelő szennyvízkezelő rendszerrel nem rendelkező agglomerációk összesített LH száma 321950 volt. E szám a két érintett agglomeráció között oszlott meg, nevezetesen a Vila Real de Santo António agglomeráció tekintetében 34950, a Matosinhos agglomeráció tekintetében pedig 287000 volt.

54

A Portugál Köztársaság állítása szerint a jogsértésnek a súlya és annak időtartama, az általa az eljárás során tanúsított gondosság és a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) foglaltak teljesítése terén elért eredmények sem igazolják ilyen mértékű kényszerítő bírság kiszabását. E tagállam így vitatja a javasolt összegek kiszámítási módját. A Portugál Köztársaság megítélése szerint a Bizottság által javasolt kényszerítő bírság túlzottan magas és aránytalan a jogsértés súlyához képest, amelynek a környezetre gyakorolt következményei hipotetikusak. E tagállam cáfolja a Bizottság jogsértés súlyára vonatkozó állításait. Amint ugyanis a jelen ítélet 27. pontjában kifejtésre került, a Vila Real de Santo António agglomeráció tekintetében a Portugál Köztársaság azt állítja, hogy a szennyvíznek a 2009 óta működő szennyvízkezelő telepre való csatlakoztatása 2015. április 11‑én befejeződött, és erről tájékoztatták a Bizottság szervezeti egységeit. Ezért az állítólagos kötelezettségszegés már nem áll fenn a Vila Real de Santo António agglomeráció tekintetében, így a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) foglaltakat e tekintetben maradéktalanul teljesítették.

55

Ami a Matosinhos agglomerációt illeti, e tagállam szerint – és amennyiben az állítólagos kötelezettségszegés a szennyvízkezelő telepnek a másodlagos kezelés céljából történő bővítéséhez szükséges munkálatok megvalósításában nyilvánul meg – e telepnek a 91/271 irányelv 4. cikkében foglalt előírások szerinti működésének vizsgálata céljából figyelembe kell venni az egy évvel meghosszabbított, vizsgált időszak során az említett munkák előrehaladását. Ezért a munkálatok megvalósításához szükséges időtartam négy év, vagyis három év, amely az esetleges váratlan események felmerülésével kapcsolatban egy évvel meghosszabbodik. Az összesen négyéves időtartam nyolc szakaszra osztható, amelyek mindegyike esetében ellenőrzik az e telep használatba vétele érdekében végzett munkálatok előrehaladását.

56

Mivel elsőként, a Vila Real de Santo António agglomerációt illetően, a másodlagos szennyvízkezelő telep csatlakoztatására vonatkozó célkitűzések teljeskörűen megvalósításra kerültek, másodszor, a Matosinhos agglomerációt illetően, a part menti vizek kiváló minőségének megőrzéséhez szükséges lépéseket megtették és továbbra is folytatják azokat, harmadszor pedig a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) szereplő 22 agglomeráció közül 21 agglomeráció megfeleltetésére sor került, az alkalmazott együttható nem haladhatja meg a 2005. évi közleményben szereplő, 1‑től 20‑ig terjedő skálán az 1‑est.

57

A Portugál Köztársaság hangsúlyozza továbbá az általa a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) foglaltak maradéktalan teljesítése érdekében tett erőfeszítéseket, és emellett kiemeli azon folyamatos együttműködést, amelyet a portugál hatóságok a Bizottság szervezeti egységeivel folytattak.

58

Figyelembe kell továbbá venni az ezen ítéletben foglaltak teljesítése tekintetében már elért szintet. Még ha figyelembe is vesszük az említett ítélet kihirdetése óta eltelt időt, a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) szereplő agglomerációk 90%‑a tekintetében nem irányadó a jogsértés időtartamára vonatkozó feltétel. Ezért jogszerű lenne, hogy a Bíróság a súlyozás során – az ezen ítéletnek való megfelelés érdekében végrehajtandó, fennmaradó munkálatok egyenlegére tekintettel – figyelembe vegye e helyzetet, és ily módon e súlyozás ne haladja meg a Bizottság által alkalmazni javasolt 3‑as együttható 10%‑át, és így e feltétel súlyozott értéke legfeljebb 1 legyen.

59

Egyebekben a jelen ügy körülményeit figyelembe véve az említett kényszerítő bírság a Portugál Köztársaság fizetési képességégére tekintettel is aránytalan. A rá vonatkozó „n” tényező vitatható továbbá, tekintetbe véve az e tagállamban fennálló, az euróövezet pénzügyi válságából eredő átmeneti konjunkturális helyzetet, a közmunkák megvalósítása ugyanis jelentős állami befektetést követel meg. Így a Portugál Köztársaság a Bíróság mérlegelésére hagyja ezen együttható esetleges újraértékelését, mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy mivel a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) foglaltakat már több mint 90%‑ban teljesítette, a Bíróságnak ideiglenesen csökkentenie kellene az említett együtthatót.

60

Következésképpen, amennyiben a Bíróság helyt ad e tagállam azon kérésének, hogy súlyozza a súlyosságra, valamint az időtartamra vonatkozó együtthatót, továbbá a fizetési képességére vonatkozó „n” tényezőt, a napi kényszerítő bírságot a következő képlet szerint kell kiszámítani: 660 euró x 1 x 1 x 3,40 = 2244, osztva 287000 LE‑vel, azaz LE egységenként 0,007 euró/nap.

61

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a kényszerítő bírság kiszabása főszabály szerint csak akkor igazolt, ha a korábbi ítéletben foglaltak teljesítésének elmulasztásán alapuló kötelezettségszegés fennmarad a tényállás Bíróság általi vizsgálatáig (2015. október 15‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑167/14, EU:C:2015:684, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62

Ami a Vila Real de Santo António agglomerációt illeti, meg kell jegyezni, hogy – amint a jelen ítélet 27. és 54. pontjában felidézésre került – a Portugál Köztársaság a Bíróság előtt tartott tárgyaláson kifejtette, hogy a szennyvíztisztító telep szükséges munkálatai 2015. április 11‑én befejeződtek, és hogy több olyan mintát átadtak a Bizottságnak, amelyekből – az e vizek erős szennyezésével jellemzett idegenforgalmi időszakot magában foglaló – 2015 áprilisa és novembere közötti időszakra vonatkozóan kiderül a települési szennyvíz másodlagos kezelésének hatékonysága. E tekintetben a Bizottság nem vitatta az e tagállam által tett, különösen az említett bemutatott minták 91/271 irányelv 4. cikkéből eredő követelményeknek való megfelelőségével kapcsolatos állítást.

63

E körülményekre tekintettel a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a Vila Real de Santo António agglomeráció tekintetében a Portugál Köztársaság bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy 2015 áprilisától kezdődően rendszeres időközönként mintákat vett, és hogy ezért a településiszennyvíz‑kezelő telepről származó kibocsátás megfelel az ezen irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében szereplő előírásoknak, ily módon ezen agglomeráció tekintetében nem kell kényszerítő bírságot kiszabni e tagállamra a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) foglaltaknak való megfelelés biztosítása céljából.

64

Ami a Matosinhos agglomerációt illeti, a Portugál Köztársaság nyilatkozataiból kiderül, hogy a Bíróság előtt tartott tárgyalás időpontjáig nem teljesítették maradéktalanul a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) foglaltakat.

65

E feltételek mellett a Bíróság megállapítja, hogy a Portugál Köztársaság kényszerítő bírság megfizetésére kötelezése megfelelő pénzügyi eszköz arra, hogy ez utóbbit a megállapított kötelezettségszegés megszüntetésére, valamint a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) foglaltak maradéktalan teljesítésének biztosításához szükséges intézkedések meghozatalára ösztönözze.

66

Mindazonáltal nem zárható eleve ki, hogy a jelen ítélet kihirdetésének napjáig maradéktalanul teljesítik a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) foglaltakat. Így a kényszerítő bírságot kizárólag arra az esetre kell kiszabni, ha a kötelezettségszegés e kihirdetés időpontjában még fennáll (lásd analógia útján: 2015. október 15‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑167/14, EU:C:2015:684, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a kényszerítő bírságot annak tükrében kell meghatározni, hogy milyen mértékű meggyőzésre van szükség ahhoz, hogy a kötelezettségszegést megállapító ítélet végrehajtását elmulasztó tagállam változtasson magatartásán és véget vessen a kifogásolt jogsértésnek (2015. október 15‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑167/14, EU:C:2015:684, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68

Az e területen rendelkezésére álló mérlegelési jogkörének gyakorlása során a Bíróság feladata, hogy úgy határozza meg a kényszerítő bírságot, hogy az egyrészt megfeleljen a körülményeknek, másrészt arányos legyen a megállapított kötelezettségszegéssel, valamint az érintett tagállam fizetési képességével (2015. október 15‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑167/14, EU:C:2015:684, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

69

A Bizottság kényszerítő bírságra vonatkozó javaslatai nem kötik a Bíróságot, azok csak hasznos hivatkozási alapként szolgálnak. Ugyanígy a Bizottság közleményeiben foglalt iránymutatások sem kötik a Bíróságot, de hozzájárulnak az átláthatóság, az előreláthatóság és a jogbiztonság biztosításához a Bizottság azon tevékenységével kapcsolatban, amikor ezen intézmény javaslatokat tesz a Bíróságnak. A Bíróságnak ugyanis az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése alapján, olyan kötelezettségszegéssel kapcsolatban indított eljárásban, amely annak ellenére fennáll valamely tagállam terhére, hogy ugyanezen kötelezettségszegés az EK 226. cikk vagy az EUMSZ 258. cikk címén hozott első ítéletben már megállapítást nyert, továbbra is meg kell őriznie szabadságát a kiszabandó kényszerítő bírság olyan összegének és formájának meghatározása tekintetében, amelyet megfelelőnek vél e tagállam arra való ösztönzésére, hogy teljesítse a Bíróság első ítéletéből eredő kötelezettségeit (2015. október 15‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑167/14, EU:C:2015:684, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

70

A kényszerítő bírság összegének meghatározásához az uniós jog egységes és hatékony alkalmazása céljából e bírság kényszerítő jellegének biztosítása érdekében figyelembe veendő alapvető szempontok főszabály szerint a következők: a jogsértés időtartama, a jogsértés súlya és a szóban forgó tagállam fizetési képessége. E szempontok alkalmazásához a Bíróságnak figyelembe kell vennie különösen az ítéletben foglaltak teljesítése elmaradásának a magán‑ és közérdekeket érintő következményeit, továbbá azt, hogy az érintett tagállamot milyen sürgősen kell a kötelezettségei teljesítésére szorítani (2015. október 15‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑167/14, EU:C:2015:684, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71

Először is, a jogsértés súlyát illetően emlékeztetni kell arra, hogy a 91/271 irányelv célja a környezet védelme. A településiszennyvíz‑kezelő rendszerek hiánya vagy elégtelensége veszélyeztetheti a környezetet, és ezért különösen súlyosnak kell tekinteni (2015. október 15‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑167/14, EU:C:2015:684, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72

Továbbá, a kémiai és biokémiai oxigénigény csökkenését illetően, amelyre a Portugál Köztársaság hivatkozik, meg kell jegyezni, hogy – amint azt a főtanácsnok indítványának 63. pontjában kifejtette – ezen irányelv irányadó értékeit továbbra sem éri el e tagállam, mivel ezen irányelv a másodlagos kezelés tekintetében a kémiai oxigénigény legalább 75%‑os csökkenését és a biokémiai oxigénigény 70–90%‑os csökkenését határozza meg, míg e tagállam mindössze 20%‑os kémiai oxigénigény‑csökkenést ért el.

73

Egyebek mellett, habár a Portugál Köztársaság által szolgáltatott adatokból kiderül, hogy a fürdővizek minőségét „kiválónak” minősítették a Matosinhos agglomeráció fürdőövezeteinek nagy részében, ezen vizek minőségét – különösen egyrészt az „Azul‑Conchina” fürdőövezetben, ahol a Bizottság nem vitatott adatai szerint az elsődleges kezelésen átesett települési szennyvizet bocsátották ki, másrészt „Matosinhos” fürdőövezetében, amely a legközelebb esik ezen agglomeráció városi övezetéhez – ugyanakkor „elégségesnek”, illetve „jónak” minősítették. Amint a főtanácsnok indítványának 64. pontjában rámutatott, ebből következően a települési szennyvíz elégtelen tisztítása kedvezőtlen hatással van e vizek minőségre.

74

Súlyosbító körülményként kell továbbá megállapítani, hogy a Portugál Köztársaság tájékoztatása alapján a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) foglaltak maradéktalan teljesítésére csak 2019‑ben kerül sor, amely közel húszéves késedelemnek felel meg, míg a Matosinhos agglomerációból származó települési szennyvíz másodlagos kezelése megfelelőségének biztosítására vonatkozó kötelezettséget legkésőbb 2000. december 31‑ig teljesíteni kellett volna. Márpedig, amennyiben a Portugál Köztársaságnak nyilatkozata szerint nem állt módjában, hogy az ezen irányelvből eredő kötelezettségeinek ez utóbbi időponttól számított közel húsz év alatt maradéktalanul megfeleljen, a Bíróságnak meg kell állapítania a jogsértés különösen hosszú jellegét, amely a fentiekben említett célkitűzésre tekintettel egyértelműen súlyos jellegű is (lásd analógia útján: 2012. december 19‑iBizottság kontra Írország ítélet, C‑374/11, EU:C:2012:827, 38. pont).

75

Ugyanakkor arra is emlékeztetni kell, hogy – amint a Bíróság a 2015. október 15‑iBizottság kontra Görögország ítélet (C‑167/14, EU:C:2015:684) 15. pontjában kimondta – a környezet veszélyeztetésének súlyossága nagymértékben a felrótt kötelezettségszegésben érintett agglomerációk számától függ. Meg kell jegyezni, hogy a jelen esetben azon agglomerációk száma – vagyis mindössze egyetlen –, amelyek tekintetében a Portugál Köztársaság a Bíróság előtt tartott tárgyalás napján nem szolgáltatott bizonyítékot az irányelvnek megfelelő településiszennyvíz‑kezelő rendszerek létére vonatkozóan, egyértelműen alacsonyabb, mint azon, a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) említett agglomerációk száma – tizenöt –, amely nem rendelkezett megfelelő létesítményekkel. Ezért meg kell állapítani, hogy e veszélyeztetés kevésbé jelentős, mint az ezen ítéletben megállapított eredeti kötelezettségszegésből eredő veszélyeztetés. A Portugál Köztársaság így jelentősen csökkentette a környezetnek a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália (EU:C:2009:292) ítéletben megállapított jogsértésből eredő további veszélyeztetését.

76

Másodsorban, ami a jogsértés időtartamát illeti, ezen időtartamot a tényállás Bíróság általi mérlegelése időpontjának figyelembevételével kell értékelni, és nem azon időpontra tekintettel, amikor a Bizottság a Bírósághoz fordult. Márpedig a jelen esetben jelentősnek minősül a jogsértés időtartama, azaz a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítélet (C‑530/07, EU:C:2009:292) kihirdetésének időpontját követően eltelt több mint hét év.

77

Ugyanis, noha az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése nem határozza meg azt a határidőt, ameddig az ítéletben foglaltakat teljesíteni kell, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog azonnali és egységes alkalmazásához fűződő érdek megköveteli, hogy a teljesítés azonnal elkezdődjön, és a lehető legrövidebb idő alatt megtörténjen (lásd: 2015. szeptember 17‑iBizottság kontra Olaszország ítélet, C‑367/14, EU:C:2015:611, 95. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

78

Harmadszor, a szóban forgó tagállam fizetési képességét illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a tagállamnak a tényállás Bíróság általi vizsgálata időpontjában ismert bruttó hazai termékét (GDP) kell figyelembe venni (lásd ebben az értelemben: 2015. október 15‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑167/14, EU:C:2015:684, 60. pont). E tekintetben figyelembe kell venni a Portugál Köztársaság azon érveit, amelyek szerint a GDP 2009 és 2013 között 7,4%‑kal csökkent.

79

Ami a Bizottság csökkenő összegű kényszerítő bírság alkalmazására irányuló javaslatát, valamint a Portugál Köztársaság által kifejtett, a kényszerítő bírság összegének fokozatos csökkentésére irányuló érveket illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) foglaltak teljesítése terén elért előrehaladás és a 91/271 irányelv 4. cikke rendelkezéseinek tiszteletben tartása csak azon időponttól kezdve vizsgálható, amikor megállapítható az érintett agglomeráció ezen irányelv rendelkezéseinek megfelelően kezelt LE‑arányának emelkedése. Ugyanis, amint a főtanácsnok indítványának 76. pontjában kifejtette, az építési munkák puszta előrehaladása, még ha az megfelelő ütemű is, nem eredményezi a környezeti terhek csökkenését, e csökkenéssel csak a másodlagos kezelést végző létesítmény üzembe helyezését követően lehet számolni, egyedül ennek lesz az a következménye, hogy az érintett agglomeráció számára lehetővé teszi, hogy nagyobb LE‑arányát kezelje a 91/271 irányelvnek megfelelő módon, mint korábban.

80

Amennyiben a Portugál Köztársaság elismeri, hogy a Matosinhos agglomeráció tekintetében nem tudja növelni az említett irányelvnek megfelelő LE‑arányát, és ennélfogva csökkenteni a környezet veszélyeztetését, rögzített összegű kényszerítő bírságot kell alkalmazni.

81

A fenti megfontolások összességére tekintettel a Bíróság napi 8000 euró összegű kényszerítő bírság kiszabását tekinti megfelelőnek.

82

Következésképpen a Portugál Köztársaságot kötelezni kell arra, hogy – a jelen ítélet kihirdetésének napjától a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) foglaltak maradéktalan teljesítéséig – a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) foglaltaknak való megfeleléshez szükséges intézkedések végrehajtásával kapcsolatos késedelem minden egyes napjára fizessen 8000 euró összegű kényszerítő bírságot a Bizottság részére „Az Európai Unió saját forrásai” számlára.

83

A Bizottság azt kéri a Bíróságtól, hogy kötelezze a Portugál Köztársaságot 2244 euró napi átalányösszeg megfizetésére – amelynek összege a 220 euróban megállapított egységes átalányalapnak a kényszerítő bíróságra alkalmazottal megegyező, 3‑as súlyossági együtthatóval és a 3,40 értékű „n” tényezővel való megszorzásából ered – a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítélet (C‑530/07, EU:C:2009:292) kihirdetésének időpontjától a jelen ítélet kihirdetésének napjáig, vagy a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) foglaltak e tagállam általi maradéktalan teljesítésének időpontjáig, amennyiben ez utóbbira korábban kerül sor.

84

A Bizottság kifejti, hogy az átalányösszeg megállapítására vonatkozó napi összeg kiszámítása során a minimális átalányösszeget figyelembe véve meg kell vizsgálni, hogy a Bíróság számára napi összeget vagy átalányösszeget javasoljon‑e. E tekintetben össze kell hasonlítani egyrészt az átalányösszeg meghatározásához szükséges teljes napi összeget, amelyet az EUMSZ 260. cikk szerinti kereset benyújtásáról szóló bizottsági határozat időpontjáig kell számítani, másrészt az adott tagállamra meghatározott minimális átalányösszeget.

85

A jelen esetben az EUMSZ 258. cikk szerinti ítélet kihirdetésének időpontja 2009. május 7. Az EUMSZ 260. cikk szerinti kereset benyújtásáról szóló bizottsági határozat meghozatalának időpontja 2014. október 16. E két időpont között 1987 nap telt el. Következésképpen az említett bizottsági határozat meghozatalának időpontjában az átalányösszeg meghatározásához szükséges teljes napi összeg megegyezik az átalányösszeg meghatározásához szükséges napi összegnek és a napok számának a szorzatával, vagyis: 2244 euró x 1987 nap = 4458828 euró.

86

A 2005. évi közleménynek megfelelően a Portugál Köztársaság esetében a minimális átalányösszeg jelenleg 1875000 euró.

87

Ezért – tekintettel arra, hogy az átalányösszeg 2014. október 16‑ig történő meghatározásához szükséges teljes napi összeg meghaladja a Portugál Köztársaságra vonatkozóan megállapított minimális átalányösszeget – a Bizottság azt javasolja a Bíróságnak, hogy az átalányösszeg meghatározásához szükséges napi összeg, azaz napi 2244 euró megfizetésére kötelezze a Portugál Köztársaságot a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítélet (C‑530/07, EU:C:2009:292) kihirdetésének időpontjától a jelen ítélet kihirdetésének napjáig, vagy a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) foglaltak e tagállam általi maradéktalan teljesítésének időpontjáig, amennyiben ez utóbbira korábban kerül sor.

88

A Portugál Köztársaság vitatja ezt a számítási módot. Arra hivatkozik, hogy ha a Bíróság az e tagállam által javasolt értelemben követi a Bizottság által alkalmazott együtthatók súlyozására vonatkozó javaslatot, e tagállamot nem 2244 euró összegű napi átalányösszeg megfizetésére kellene kötelezni, hanem 748 euró összegűre. Ez utóbbi összeg a 220 euróban megállapított egységes átalányalap és az 1 értékű súlyossági együttható, valamint a 3,40 értékű „n” tényező szorzatából ered.

89

A Portugál Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság által a 2014. február 21‑i felszólító levelében megállapított kéthónapos határidő 2014. április 21‑én járt le. Így a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítélet (C‑530/07, EU:C:2009:292) kihirdetésének időpontja és a Bizottság által a felszólító levelében megállapított határidő lejárta között 1810 nap telt el.

90

E tagállam úgy ítéli meg, hogy ha e napok számát megszorozzuk 748 euróval, 1339000 euró lesz az eredmény. Mivel a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítéletben (C‑530/07, EU:C:2009:292) foglaltakat 90%‑ban már teljesítette, ezen arányt kell tükröztetni az 1875000 euró összegen, és így a Portugál Köztársaságra kiszabandó átalányösszeg nem haladhatja meg a 187500 eurót.

91

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság az érintett területen rendelkezésére álló mérlegelési jogkörének gyakorlása során jogosult halmazatban kiszabni kényszerítő bírságot és átalányösszeget (2015. október 15‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑167/14, EU:C:2015:684, 72. pont).

92

Az átalányösszeg megfizetésére való kötelezésre, és adott esetben ezen összeg megállapítására minden egyes esetben a megállapított kötelezettségszegés jellemzőivel, valamint az EUMSZ 260. cikk alapján megindított eljárásban érintett tagállam által tanúsított magatartással összefüggő, releváns tényezők összessége alapján kell, hogy sor kerüljön. E tekintetben az említett rendelkezés széles mérlegelési jogkört biztosít a Bíróság számára annak eldöntésében, hogy kiszab‑e, vagy sem ilyen szankciót, és adott esetben annak összege megállapításában (2015. október 15‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑167/14, EU:C:2015:684, 73. pont).

93

A jelen ügyben a vizsgált kötelezettségszegés megállapításához vezető jogi és ténybeli elemek összessége, nevezetesen azon körülmény, hogy a Bíróság már több más, a települési szennyvíz kezelése terén a Portugál Köztársaság kötelezettségszegését megállapító ítéletet – nevezetesen a 2008. május 8‑iBizottság kontra Portugália ítéletet (C‑233/07, EU:C:2008:271), a 2011. szeptember 8‑iBizottság kontra Portugália ítéletet (C‑220/10, EU:C:2011:558) és a 2016. január 28‑iBizottság kontra Portugália ítéletet (C‑398/14, EU:C:2016:61) – kihirdetett, utalhat arra, hogy a hasonló uniós jogsértések jövőbeni ismétlődésének hatékony megakadályozása olyan visszatartó erejű intézkedés elfogadását követeli meg, mint az átalányösszeg megfizetésére való kötelezés (lásd analógia útján: 2015. október 15‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑167/14, EU:C:2015:684, 74. pont).

94

E körülményekre tekintettel a Bíróság feladata, hogy mérlegelési jogkörének gyakorlása keretében oly módon határozza meg ezen átalányösszeget, hogy az egyrészről a körülményeknek megfelelő, másrészről pedig az elkövetett jogsértéssel arányos legyen (2015. október 15‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑167/14, EU:C:2015:684, 75. pont).

95

Az e tekintetben releváns tényezők közé tartozik többek között a megállapított jogsértés súlya, és azon időtartam, amelynek során e jogsértés az azt megállapító ítélet kihirdetése óta fennállt (2015. október 15‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑167/14, EU:C:2015:684, 76. pont).

96

A jelen esetben figyelembe veendő körülmények többek között a jelen ítélet 71–78. pontjában szereplő, a jogsértés időtartamával és súlyával, valamint a szóban forgó tagállam fizetési képességével kapcsolatos megfontolásokból erednek.

97

A szóban forgó jogsértés súlyát illetően mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy habár a Bíróság előtt tartott tárgyalás időpontjában megállapítást nyert, hogy egyetlen agglomeráció, nevezetesen a Matosinhos agglomeráció nem rendelkezett a felrótt jogsértés tárgyát képező, megfelelő településiszennyvíz‑kezelő rendszerekkel, a 2009. május 7‑iBizottság kontra Portugália ítélet (C‑530/07, EU:C:2009:292) kihirdetésének időpontja és a jelen ítélet kihirdetésének időpontja közötti időszak nagy részében két agglomeráció nem rendelkezett ilyen rendszerekkel. Ezért a jelen ítélet 75. pontjában szereplő megfontolásoknak megfelelően, amelyek szerint a környezet veszélyeztetésének súlyossága nagymértékben a felrótt kötelezettségszegésben érintett agglomerációk számától függ, e jogsértést súlyosabbnak kell tekinteni az átalányösszeg kiszámítása tekintetében, mint ahogyan a kényszerítő bírság megállapítása céljából kellett tekinteni.

98

Az átalányösszeg megállapítása céljából továbbá figyelembe kell venni, hogy a Portugál Köztársaság – jóllehet rendszeresen együttműködött a Bizottság szervezeti egységeivel – nem tartotta be a Matosinhos agglomeráció településiszennyvíz‑kezelő létesítményeire vonatkozó, saját maga által megállapított határidőket. E tagállam viszonválaszából ugyanis kiderül, hogy ezen agglomeráció vonatkozásában csak 2019‑ben lesz a szükséges létesítmény működőképes.

99

Végül a Bizottság állításának megfelelően tekintetbe kell venni a jelen ítélet 93. pontjában említett ítéletek magas számát, amelyek a települési szennyvíz kezelése terén megállapították a Portugál Köztársaság kötelezettségszegését. Márpedig valamely tagállam ismétlődő jogsértő magatartása még kevésbé fogadható el, ha az egy olyan ágazatban nyilvánul meg, amelyben az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatások különösen jelentősek. Ezzel kapcsolatban, amint a főtanácsnok indítványának 89. pontjában megjegyezte, a valamely konkrét ágazatban elkövetett tagállami jogsértés ismétlődő jellege utalhat arra, hogy a hasonló uniós jogsértések jövőbeni ismétlődésének hatékony megakadályozása olyan visszatartó erejű intézkedés elfogadását követeli meg, mint az átalányösszeg megfizetésére való kötelezés (lásd ebben az értelemben: 2012. december 19‑iBizottság kontra Írország ítélet, C‑279/11, EU:C:2012:834, 70. pont).

100

E tényezők összességére tekintettel a Bíróság megítélése szerint a jelen ügy körülményei helyes értékelésének minősül, ha a Görög Köztársaság által fizetendő átalányösszeget 3000000 millió euróban állapítja meg.

101

Következésképpen a Portugál Köztársaságot kötelezni kell arra, hogy 3000000 euró átalányösszeget fizessen a Bizottság részére „Az Európai Unió saját forrásai” számlára.

102

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Portugál Köztársaságot, mivel a kötelezettségszegés megállapítást nyert, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: