—

a Pebros Servizi Srl képviseletében N. Maione avvocato,

—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Salvatorelli avvocato dello Stato,

—

a német kormány képviseletében T. Henze és J. Kemper, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében F. Moro és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló, 2004. április 21‑i 805/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 143., 15. o.) 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet egy már jogerőre emelkedett, az Aston Martin Lagonda Ltd (a továbbiakban: Aston Martin), az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező társaság távollétében meghozott ítéletnek a 805/2004 rendelet értelmében vett európai végrehajtható okiratként való minősítése tárgyában a Pebros Servizi Srl, Olaszországban székhellyel rendelkező társaság által indított eljárásban terjesztették elő.

3

A 805/2004 rendelet (5), (6), (10), (12), (17) és (20) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

[…]

[…]

[…]

4

A 805/2004 rendelet „Tárgy” című 1. cikke kimondja:

„A rendelet célja a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozása annak érdekében, hogy minimumszabályok megállapítása révén lehetővé váljon a határozatok, bírósági egyezségek és közokiratok szabad mozgása a tagállamok között anélkül, hogy a végrehajtás szerinti tagállamban az elismerést és a végrehajtást megelőzően bármely közbenső eljárás meghozatalára [helyesen: lefolytatására] lenne szükség.”

5

E rendelet „Európai végrehajtható okiratként hitelesítendő, a végrehajtás alapjául szolgáló okiratok” című 3. cikke (1) bekezdésében így rendelkezik:

„E rendeletet a nem vitatott követelésekre vonatkozó határozatokra, bírósági egyezségekre és közokiratokra kell alkalmazni.

A követelést akkor kell nem vitatottnak tekinteni, ha:

6

A szóban forgó rendeletnek „Az európai végrehajtható okiratként történő hitelesítés előfeltételei” című 6. cikke (1) bekezdésében kimondja:

„Egy tagállamban meghozott, nem vitatott követelésről szóló határozatot a származási bírósághoz bármely időpontban intézett kérelem alapján európai végrehajtható okiratként kell hitelesíteni, ha:

7

A 805/2004 rendelet „Az európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítvány kiállítása” című 9. cikke (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Az európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítványt az I. melléklet szerinti szabványos formanyomtatványon kell kiállítani.”

8

A nem vitatott követelésekre vonatkozó eljárások tekintetében alkalmazandó minimumszabályokat a 805/2004 rendelet 12–19. cikkét magába foglaló III. fejezete állapítja meg. Ezek a szabályok, amelyek a hitelező jogainak védelmét hivatottak biztosítani, nemcsak az eljárást megindító irat kézbesítésének módjaira vonatkoznak, hanem az említett okirat informatív tartalmára is, ugyanis az adóst tájékoztatni kell a követelésről, valamint az annak vitatásához szükséges eljárásról is. Ezen rendelet „A minimumszabályok alkalmazási köre” című 12. cikke az (1) bekezdésében a következők szerint rendelkezik:

„A 3. cikk (1) bekezdésének b) vagy c) pontja értelmében nem vitatott követelésre vonatkozó határozat kizárólag akkor hitelesíthető európai végrehajtható okiratként, ha a származási tagállamban lefolytatott bírósági eljárás megfelel az e fejezetben meghatározott eljárási követelményeknek.”

9

A 805/2004 rendelet „Kapcsolat a 44/2001/EK rendelettel” című 27. cikkének értelmében:

„E rendelet nem érinti a nem vitatott követelésre vonatkozó határozat, bírósági egyezség vagy közokirat elismerésének és végrehajtásának a 44/2001/EK rendelet szerinti lehetőségét.”

10

Az olasz jogban az alperes távollétében lefolytatott eljárást a codice di procedura civile (polgári perrendtartás) II. könyve I. címének VI. fejezete szabályozza. Az említett VI. fejezet e törvénykönyv 290–294. cikkét tartalmazza.

11

A polgári perrendtartás „Az alperes távolléte” című 291. cikkének első bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ha az alperes nem jelenik meg, és a vizsgálóbíró olyan hiányosságot tár fel, amely az idézés kézbesítésének semmisségét eredményezi, jogvesztő határidőt ír elő a kérelmező részére annak megismétlése érdekében. A megismétlés megakadályoz bármilyen jogvesztést.”

12

Az említett törvénykönyv „A távolmaradó fél megjelenése” című 293. cikke előírja:

„A távolmaradónak nyilvánított fél a kérelmek pontosítására szolgáló tárgyalásig az eljárás bármely szakaszában részt vehet.

A részvétel történhet írásos védekezés, képviseleti meghatalmazás és a dokumentumoknak a hivatalba történő benyújtásával vagy a tárgyaláson való megjelenéssel.

Az a távolmaradó fél, aki később megjelenik, minden esetben az első tárgyalás során vagy a vizsgálóbíró által előírt határidőn belül kifogást emelhet az ellene benyújtott írásbeli beadványok ellen.”

13

Ugyanezen törvénykönyv „Határidő elmulasztása” című 294. cikkének első bekezdése kimondja:

„Az a távolmaradó fél, aki később megjelenik, engedélyt kérhet a vizsgálóbírótól azon intézkedések megtételére, amelyekre egyébként nem lenne jogosult, ha bebizonyítja, hogy az idézés vagy a kézbesítésének semmisége miatt nem szerezhetett tudomást az eljárásról, vagy neki fel nem róható ok miatt nem tudott megjelenni a tárgyaláson.”

14

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a Pebros Servizi keresetet indított a Tribunale di Bologna (bolognai bíróság, Olaszország) előtt több társasággal, köztük az Aston Martinnal, szemben.

15

E bíróság előtt a Pebros Servizi és az Aston Martin közötti eljárást ez utóbbi távollétében folytatták le, bár az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint az idézésről szabályszerűen értesítették, és lehetővé tették számára az ezen eljárásban való részvételt.

16

A Tribunale di Bologna (bolognai bíróság) 2014. január 24‑i eljárást befejező ítéletében arra kötelezte az Aston Martint, hogy fizessen meg a Pebros Servizi részére 18000 euró összeget és ezen ítélet közzétételétől a fizetés napjáig számított törvényes kamatot, valamint, hogy fizesse meg az eljárási költségeknek és a díjazásoknak a hozzáadottérték‑adóval és a belső jog szerinti más járulékos társadalombiztosítási hozzájárulásokkal növelt 835 eurós, illetve 9500 eurós összegét.

17

Az említett ítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.

18

2014. október 14‑én a Pebros Servizi az említett ítéletnek a 805/2004 rendelet értelmében vett európai végrehajtható okiratként való hitelesítése iránti kérelmet terjesztett a Tribunale di Bologna (bolognai bíróság) elé annak érdekében, hogy elindíthassa a követelése behajtását lehetővé tévő végrehajtási eljárást.

19

A kérdést előterjesztő bíróság kétségeit fejezi ki a 805/2004 rendelet alapügyben való alkalmazhatóságát illetően, amennyiben az olasz jogrendszerben az eljárástól való távolmaradás nem jelenti azt, hogy az alperes az ellene benyújtott keresettel egyetért. Ez felveti azt a kérdést, hogy az alperes távollétében történő marasztalása nem vitatott követelés miatti marasztalásnak tekinthető‑e.

20

E tekintetben az említett bíróság megjegyzi, hogy a „vitatás hiánya” fogalmának kétféle értelmezése lehetséges. Az említett bíróság által javasolt és a nemzeti jogon alapuló első értelmezés kizárná a 805/2004 rendelet alkalmazását, mivel az olasz jogrendszerben előírt mulasztási eljárás nem jelenti a követelés nem vitatását. Ezzel szemben a második értelmezés alapján a „vitatás hiányának” e fogalmát az uniós jog önállóan határozza meg, és az kiterjed az eljárástól való távolmaradásra is.

21

E körülményekre tekintettel a Tribunale di Bologna (bolognai bíróság) felfüggesztette az eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Az alperes távollétében hozott olyan ítélet esetén, amelyben a távol lévő felet anélkül marasztalták, hogy az kifejezetten elismerte volna a követelést;

a nemzeti jog feladata annak meghatározása, hogy az ilyen eljárásjogi magatartás a 805/2004 rendelet értelmében vett nem vitatásnak minősül‑e; esetlegesen a követelés nem vitatott jellegének tagadása a nemzeti jog alapján,

vagy

az alperes távollétében történő marasztalása pusztán annak jellege miatt az uniós jog alapján nem vitatást eredményez, amelyből következően a nemzeti bíróság általi értékeléstől függetlenül a hivatkozott 805/2004/EK rendeletet kell alkalmazni?”

22

Az olasz kormány egyidejűleg vitatja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságát.

23

Az olasz kormány szerint a szóban forgó ügyben a Tribunale di Bologna (bolognai bíróság) nem az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „bíróságként” jár el, amennyiben az általa folytatott eljárás, amikor egy bírósági határozat európai végrehajtható okiratként való hitelesítésére irányuló kérelem elbírálására hívják fel, nem felel meg azon szempontoknak, amelyek alapján ezt az eljárást igazságszolgáltatási tevékenység gyakorlásának lehetne minősíteni, az említett eljárás inkább egy tisztán közigazgatási, vagy nemperes eljárásnak tekintendő.

24

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint, noha az EUMSZ 267. cikk nem teszi függővé a Bírósághoz fordulást azon eljárás kontradiktórius jellegétől, amelynek során a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést fogalmaz meg, a nemzeti bíróságok csak akkor fordulhatnak a Bírósághoz, ha eljárás van előttük folyamatban, és ha igazságszolgáltatási jellegű határozat meghozatalára irányuló eljárás keretében kell határozatot hozniuk (2009. június 25‑iRoda Golf & Beach Resort ítélet, C‑14/08, EU:C:2009:395, 33. és 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25

Ez a helyzet ugyanis valamely bírósági határozat európai végrehajtható okiratként való hitelesítésére irányuló eljárás esetében. E tekintetben a Bíróságnak már volt alkalma pontosítani, hogy ez az eljárás a 805/2004 rendeletben előírt előfeltételek bírósági vizsgálatát követeli meg, az adós védelemhez való jogának tiszteletben tartását célzó minimumszabályok betartásának értékelése céljából (2014. december 17‑i Imtech Marine Belgium ítélet, C‑300/14, EU: C:2015:825, 46. és 47. pont).

26

Így, e rendelet a bírósági határozat európai végrehajtható okiratként való hitelesítését végző testület számára több, a 805/2004 rendelet I. mellékletében található formanyomtatványban felsorolt elemekre vonatkozó vizsgálat elvégzését írja elő. Az olyan bírósági eljárás szabályszerűségének ellenőrzése, amely a hitelesítés tárgyát képező határozat elfogadásához vezetett, és amely ellenőrzést e bíróság e hitelesítés szakaszában végez, jellegében nem tér el – amint azt a főtanácsnok az indítványának 29. pontjában megjegyezte – azoktól az igazságszolgáltatási jellegű vizsgálatoktól, amelyeket e bíróságnak az egyéb eljárásokban való bírósági határozatai meghozatala előtt kell elvégeznie. Továbbá e rendelet a 6. cikkében előírja az említett bíróság számára többek között – e korábbi bírósági eljárás szabályszerűségének és a hatáskörre vonatkozó szabályok tiszteletben tartásának vizsgálatán felül – a meghozott határozat végrehajthatóságának és a követelés jellegének a vizsgálatát is.

27

Egyebekben bár a hitelesítési eljárásra azt követően kerül sor, hogy az eljárást lezáró bírósági határozat eldönti a jogvitát, mindazonáltal hitelesítés hiányában e határozat – amint azt a főtanácsnok az indítványának 32. pontjában megjegyezte – még nem alkalmas arra, hogy szabadon mozogjon az európai igazságügyi térségben.

28

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ha az EUMSZ 267. cikk (2) bekezdése értelmében vett „ítélete meghozatalához” kifejezések magukban foglalják a kérdést előterjesztő bíróság ítéletéhez vezető eljárás egészét, ezeket a kifejezéseket tágan kell értelmezni annak elkerülése érdekében, hogy számos eljárási kérdést elfogadhatatlannak tekintsenek, és azok ne képezhessék tárgyát a Bíróság által történő értelmezésnek, és hogy a Bíróság ne rendelkezhessen valamennyi azon uniós jogi eljárási rendelkezés értelmezésére hatáskörrel, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság köteles alkalmazni (lásd ebben az értelemben: 2011. február 17‑i Weryński‑ítélet, C‑283/09, EU: C:2011:85, 41. és 42. pont; 2015. június 11‑iFahnenbrock és társai ítélet, C‑226/13, C‑245/13, C‑247/13 és C‑578/13, EU:C:2015:383, 30. pont).

29

Következésképpen a bírósági határozat európai végrehajtható okiratként való hitelesítésére irányuló eljárás funkcionális szempontból nem mint a korábbi bírósági eljárástól elkülönülő eljárás, hanem mint annak az utolsó szakasza jelenik meg, amely a teljes mértékű hatékonyságának biztosításához szükséges, mivel lehetővé teszi a hitelező számára a követelése behajtását.

30

A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a bírósági határozat európai végrehajtható okiratként való hitelesítése igazságszolgáltatási jellegű aktusnak minősül, amelynek elfogadása során a nemzeti bíróság kérdést terjeszthet a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra. Következésképpen az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

31

Az olasz kormány az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatatlanságára hivatkozik, azt állítva, hogy a 805/2004 rendelet alapügyben való kötelező alkalmazásának hiánya miatt e kérdés nem releváns. Ugyanis, e kormány szerint a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.) ezen jogvitában történő alkalmazása lehetővé teszi a nem vitatott követelés fogalommeghatározása által okozott olyan probléma elkerülését, mint amilyen az említett jogvitában felmerül, mivel az utóbbi rendelet nem tartalmaz a nemzeti eljárási szabályokra vonatkozó hivatkozást.

32

E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell, a Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (lásd különösen: 2015. június 11‑i Fahnenbrock és társai ítélet, C‑226/13, C‑245/13, C‑247/13 és C‑578/13, EU: C:2015:383, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

A jelen esetben a Pebros Servizi a 805/2004 rendelet alkalmazásában valamely ítélet európai végrehajtható okiratként való hitelesítését kérelmezte. Következésképpen annak a bíróságnak, amelyhez ezt a kérelmet benyújtották, ellenőriznie kell, hogy az e rendelet által előírt feltételek teljesülnek‑e. Függetlenül attól, hogy az 1215/2012 rendelet az időbeli hatálya alapján nem alkalmazható az alapügyben, amelynek tényállása azon időpontot megelőzően valósult meg, amelytől kezdve e rendelet alkalmazhatóvá vált, az a körülmény, hogy – egy ilyen kérelem elutasítása esetén – a Pebros Servizi, az olasz kormány szerint, az utóbbi rendeletben előírt végrehajtási eljárást indíthat, vagy közvetlenül ezen eljárás mellett dönthet, nem érinti az előterjesztett kérdés relevanciáját.

34

Mindezek alapján az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadható.

35

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy mulasztási ítélet esetén azon feltételeket, amelyek alapján valamely követelést a 805/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében „nem vitatottnak” kell tekinteni, az eljáró bíróság országa szerinti jog alapján vagy kizárólag e rendelet alapján önállóan kell‑e meghatározni.

36

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Európai Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját (2013. december 5‑iVapenik‑ítélet, C‑508/12, EU:C:2013:790, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 805/2004 rendelet nem a tagállami jogokra hivatkozva határozza meg a „nem vitatott követelés” fogalmát. Éppen ellenkezőleg, az e rendelet 3. cikkének az (5) preambulumbekezdésének fényében történő olvasatából kitűnik, hogy ez a fogalom önálló uniós jogi fogalom. Az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdése második albekezdésének b) és c) pontjában szereplő tagállami jogokra történő hivatkozás nem az említett fogalom alkotóelemeire, hanem a speciális alkalmazási elemeire vonatkozik.

38

Ugyanezen rendelet (5) preambulumbekezdése kimondja, hogy a „nem vitatott követelések” fogalmának minden olyan helyzetre ki kell terjednie, amikor a hitelező – akinek pénzbeli követelése jellegét és mértékét az adós igazoltan nem vitatja – az említett adóssal szemben többek között bírósági határozatot tud felmutatni.

39

Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, az Aston Martin adósi minőségében, annak ellenére, hogy megfelelően tájékoztatták és lehetővé tették számára a bírósági eljárásban való részvételt, inaktív maradt az egész eljárás alatt, mivel annak egyetlen szakaszában sem vett részt. Emiatt mulasztási ítéletet hoztak vele szemben. Ebből következően e társaság helyzete a 805/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdése második albekezdése b) pontjának hatálya alá tartozik, amelynek értelmében a követelést akkor kell nem vitatottnak tekinteni, ha „a bírósági eljárás során a származási tagállam joga szerinti eljárási szabályokkal összhangban az adós a követeléssel szemben nem emelt kifogást”.

40

E rendelet (6) preambulumbekezdése e tekintetben pontosítja, hogy az adós részéről a kifogások említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott hiánya megnyilvánulhat a bírósági tárgyaláson való megjelenés elmulasztásának vagy a bíróság arra irányuló felhívása nem teljesítésének formájában, hogy védekezési szándékát írásban jelezze.

41

Következésképpen valamely követelést a 805/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdése második albekezdésének b) pontja értelmében „nem vitatottnak” lehet tekinteni, ha az adós semmilyen módon nem emel kifogást az ellen, nem teljesíti a bíróság arra irányuló felhívását, hogy védekezési szándékát írásban jelezze, vagy nem jelenik meg a tárgyaláson.

42

Ennek következtében meg kell állapítani, hogy az olasz jog értelmében annak a körülménynek, hogy az alperes távollétében történő marasztalása nem azonos a nem vitatott követelés miatt történő elmarasztalással, nincs jelentősége a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésre adandó válasz szempontjából. A 805/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdése második albekezdésének b) pontjában szereplő, a tagállam joga szerinti eljárási szabályokra vonatkozó kifejezett utalás nem az adós eljárástól való távolmaradásához fűződő jogkövetkezményekre irányul, mivel ezek e rendelet értelmében önálló minősítés tárgyát képezik, hanem kizárólag azon eljárási szabályokra, amelyek alapján az adós a követelés ellen hatékonyan emelhet kifogást.

43

Ugyanis ki kell emelni, hogy a 805/2004 rendelet csak a távolmaradó adós védelemhez való jogának tiszteletben tartásához szükséges eljárási minimumszabályokat állapít meg, anélkül hogy a követelés vitatásának valamennyi aspektusát szabályozná, mint például a kifogást emelő határozat formája, a követelés vitatására irányuló eljárásban résztvevő szervek vagy az alkalmazandó határidők. Következésképpen minden tagállamban a hatályos polgári eljárásjogi szabályokkal összhangban az köteles az adós a követelést vitatni.

44

Egyebekben, az e rendelet III. fejezetében meghatározott és a jelen ítélet előző pontjában említett eljárási minimumszabályoknak – amelyeknek az említett rendelet 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmében a tiszteletben tartása szükséges ahhoz, hogy egy tagállamban meghozott, nem vitatott követelésről szóló határozatot európai végrehajtó okiratként lehessen hitelesíteni – ugyanezen rendelet (12) preambulumbekezdésével összhangban az a célja, hogy az adós kellő időben és olyan módon kapjon tájékoztatást egyfelől a vele szemben induló bírósági eljárásról, valamint az eljárásban az érintett követelés vitatása érdekében való tevőleges részvételének követelményeiről, másfelől az abban való részvétele elmaradásának következményeiről, hogy a védekezéséhez szükséges előkészületeket megtehesse. Az alperes távollétében hozott határozatnak a 805/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdése második albekezdésének b) pontja szerinti különös esetében az említett eljárási minimumszabályok a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó megfelelő garanciák meglétének biztosítását szolgálják.

45

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy mulasztási ítélet esetén azon feltételeket, amelyek alapján valamely követelést a 805/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdése második albekezdésének b) pontja értelmében „nem vitatottnak” kell tekinteni, kizárólag e rendelet alapján önállóan kell meghatározni.

46

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Mulasztási ítélet esetén azon feltételeket, amelyek alapján valamely követelést a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló, 2004. április 21‑i 805/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdése második albekezdésének b) pontja értelmében „nem vitatottnak” kell tekinteni, kizárólag e rendelet alapján önállóan kell meghatározni.