—

a Portmeirion Group UK Ltd képviseletében A. Willems, S. De Knop és Y. Benizri ügyvédek,

—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Gentili avvocato dello Stato,

—

az Európai Unió Tanácsa képviseletében S. Boelaert, meghatalmazotti minőségben, segítői: B. O’Connor solicitor és S. Gubel ügyvéd,

—

az Európai Bizottság képviseletében M. França, J.‑F. Brakeland és A. Stobiecka‑Kuik, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Kínai Népköztársaságból származó asztali és konyhai kerámiaáruk behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2013. május 13‑i 412/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 131., 1. o.) érvényességére vonatkozik.

2

E kérelmet a Portmeirion Group UK Ltd (a továbbiakban: Portmeirion) és a Commissioners for her Majesty’s Customs and Revenue (adó‑ és vámhatóság; a továbbiakban: adóhatóság) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, hogy e hatóság elutasította a Portmeirion által a Kínából származó asztali és konyhai kerámiaáruk behozatalára vonatkozóan megfizetett dömpingellenes vám visszafizetése iránt benyújtott kérelmet.

3

A többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak az Európai Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK tanácsi határozattal (HL L 336., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.) az Európai Unió Tanácsa jóváhagyta a Marrakeshben 1994. április 15‑én aláírt, a Kereskedelmi Világszervezet létrehozásáról szóló egyezményt, valamint az ezen egyezmény 1., 2. és 3. mellékletében szereplő megállapodásokat, amelyek közé tartozik az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás (HL 1994. L 336., 103. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 189. o.; a továbbiakban: 1994. évi dömpingellenes megállapodás).

4

Az 1994. évi dömpingellenes megállapodásnak „A dömping tényének a megállapítása” című 2. cikke előírja:

„2.1.   A Megállapodás alkalmazásában egy termék akkor tekinthető dömpingeltnek – azaz egy másik ország kereskedelmébe a rendes értéknél alacsonyabb értéken bevezetett terméknek –, ha az egyik országból a másik országba exportált termék exportára alacsonyabb, mint a hasonló terméknek a rendes kereskedelmi forgalomban érvényesülő összehasonlító ára akkor, ha e terméket az exportáló országban való felhasználásra szánták.

[...]

2.6.   E Megállapodásban a »hasonló termék« (»produit similaire«) azonos terméket jelöl, azaz olyan terméket, amely minden szempontból megegyezik a vizsgált termékkel, illetve ilyen termék hiányában olyan más terméket, amely nem minden szempontból azonos a vizsgált termékkel, de rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amelyek rendkívül hasonlítanak a vizsgált termék tulajdonságaihoz.

[...]”

5

A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.; a továbbiakban: Vámkódex) 236. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A behozatali vagy kiviteli vámokat vissza kell fizetni, amennyiben megállapításra kerül, hogy megfizetésükkor e vámösszegek nem jogszabály szerintiek voltak [...]”

6

A 412/2013 végrehajtási rendelet az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 343., 51. o.; helyesbítés: HL 2010. L 7., 22. o.; a továbbiakban: alaprendelet) alapján került elfogadásra. E rendelet (1) és (4) preambulumbekezdése a következőket állapítja meg:

7

Az alaprendelet „Alapelvek” címet viselő 1. cikke ekképp rendelkezik:

„(1)   Dömpingellenes vám vethető ki minden olyan dömpingelt termékre, amelynek a Közösségben történő szabad forgalomba bocsátása kárt okoz.

(2)   Egy termék akkor tekinthető dömpingelt terméknek, ha a Közösségbe irányuló exportára alacsonyabb, mint egy hasonló terméknek a szokásos kereskedelmi forgalomban az exportáló országra megállapított összehasonlítható ára.

(3)   Az exportáló ország rendszerint a származási ország. Az exportáló ország lehet azonban egy közvetítő ország is, kivéve azt az esetet, amikor például a terméket az országon keresztül csak átszállítják, vagy ha abban az országban ilyen terméket nem állítanak elő, vagy annak ott nincs összehasonlítható ára.

(4)   E rendelet alkalmazásában a »hasonló termék« az a termék, amely a szóban forgó termékkel azonos, azaz vele minden tekintetben megegyezik, vagy ilyen termék hiányában azt a terméket [helyesen: az a termék], amely a szóban forgó termékkel ugyan nem egyezik meg minden tekintetben, de azzal szoros hasonlóságot mutató tulajdonságokkal rendelkezik.”

8

Az alaprendelet alapján az Európai Bizottság elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó egyes asztali és konyhai kerámiaáruk behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2012. november 14‑i 1072/2012/EU rendeletet (HL L 318., 28. o., helyesbítés HL 2013. L 36., 11. o., a továbbiakban: ideiglenes rendelet).

9

Az ideiglenes rendelet (24), (25), (51), (52), valamint (54)–(57) preambulumbekezdése értelmében:

[...]

10

Az alaprendelet 9. cikkének alapján a Tanács elfogadta a végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 412/2013 végrehajtási rendeletet. Ez utóbbi rendelet (35)–(37) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

11

A Portmeirion kerámiatermékek gyártó és Kínából kerámiatermékeket importáló brit vállalkozás.

12

2012. február 16‑án az Európai Bizottság dömpingellenes eljárást indított a Kínából származó asztali és konyhai kerámiaáruknak az Unióba történő behozatala (a továbbiakban: vitatott behozatalok) tárgyában.

13

2012. november 14‑én a Bizottság az ideiglenes rendeletben ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a vitatott behozatalokra.

14

2012. december 18‑án a Portmeirion benyújtotta első észrevételeit, amelyekkel egyfelől a vizsgált termékre vonatkozóan a Bizottság által a vizsgálat eredményeként adott meghatározást vitatta, másfelől pedig olyan más tényezőkre hivatkozott, amelyek álláspontja szerint tiltják a dömpingellenes vám kivetését. Miután a Bizottság 2013. február 25‑én megküldte tájékoztató dokumentumát, 2013. március 5‑én a Portmeiriont meghallgatta ezen intézmény. E meghallgatás során a Portmeirion előadta többek között az érintett termék fogalmával kapcsolatos álláspontját.

15

2013. május 13‑án a Bizottság javaslatára a Tanács elfogadta a 412/2013 végrehajtási rendeletet, és 2013. május 16‑án kezdődő hatállyal végleges dömpingellenes vámot vetett ki a vitatott behozatalokra.

16

2013. augusztus 2‑án a Portmeirion a Vámkódex 236. cikke alapján az adóhatóság számára fizetett dömpingellenes vámok visszafizetését kérte, arra hivatkozva, hogy a 412/2013 végrehajtási rendelet összeegyeztethetetlen az uniós joggal, ily módon e vámok kivetése jogalap nélkül történt.

17

2013. december 16‑i határozatában az adóhatóság elutasította a Portmeirion által benyújtott visszafizetés iránti kérelmet.

18

2014. január 14‑én a Portmeirion a 412/2013 végrehajtási rendelet érvényességét vitatva fellebbezést nyújtott be a vitatott határozattal szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz.

19

A kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy a Portmeirion által előadott jogalapok valóban kétségbe vonhatják a vitatott rendelet érvényességét.

20

E körülményekre figyelemmel a First‑tier Tribunal (Tax Chamber) Tribunal centre: Birmingham (birminghami elsőfokú bíróság [adójogi tanács]) az eljárást felfüggesztette, és a következő kérdést terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

„Összeegyeztethetetlen‑e a [412/2013 végrehajtási] rendelet az uniós joggal annyiban, amennyiben:

21

Az olasz kormány azt állítja, hogy a Portmeirion nem jogosult arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt hivatkozzon a 412/2013 végrehajtási rendelet érvénytelenségére, következésképpen az e bíróság által az e rendelet érvényessége vonatkozásában előterjesztett kérdést elfogadhatatlannak kell minősíteni.

22

E kormány szerint az olyan jogi személyt, mint a Portmeirion, a 412/2013 végrehajtási rendelet közvetlenül és személyében érinti, ily módon annak megsemmisítését az uniós bíróságtól kérhette volna.

23

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy azon általános elv, amely biztosítja minden jogalany számára azt, hogy a neki sérelmet okozó nemzeti intézkedéssel szemben indított kereset keretében az annak alapjául szolgáló uniós jogi aktus érvénytelenségére hivatkozzon, nem zárja ki azt, hogy e jog azon feltételnek legyen alárendelve, hogy az érintett ne rendelkezzen azzal a joggal, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján közvetlenül kérhesse az uniós bíróságtól annak megsemmisítését. Mindazonáltal csak abban az esetben tekinthető kizártnak, hogy valamely személy a szóban forgó jogi aktus érvénytelenségére az illetékes nemzeti bíróság előtt hivatkozzon, ha e személynek az e jogi aktus említett cikkben előírt feltételek mellett történő megsemmisítése iránti kérelme kétségkívül elfogadható (lásd ebben az értelemben: TWD Textilwerke Deggendorf ítélet, C‑188/92, EU:C:1994:90, 23. pont; Valimar‑ítélet, C‑374/12, EU:C:2014:2231, 28. és 29. pont; TMK Europe ítélet, C‑143/14, EU:C:2015:236, 18. pont).

24

Ebből következik, hogy kizárólag abban az esetben tekinthető úgy, hogy az olyan jogi személyeket, mint a Portmeirion, kétségtelenül közvetlenül és személyükben érinti az a rendelet, amelynek érvényességét vitatják, ha nem hivatkozhatnak annak érvénytelenségére a nemzeti bíróságok előtt.

25

Először is, a Portmeirion tekintetében az azon tényhez kapcsolódó körülményt illetően, miszerint a vitatott rendelet nem érinti személyében, emlékeztetni kell arra, hogy valamely, dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet a gazdasági szereplők több csoportját is érintheti személyében, azon lehetőség sérelme nélkül, hogy más gazdasági szereplőket is személyükben érinthessen az ilyen rendelet bizonyos sajátos jellemzőik miatt, amelyek minden más személytől megkülönböztetik őket (lásd ebben az értelemben: Extramet Industrie kontra Tanács ítélet, C‑358/89, EU:C:1991:214, 16. pont; TMK Europe ítélet, C‑143/14, EU:C:2015:236, 22. pont).

26

E tekintetben, először is, a szóban forgó termék gyártói és exportőrei közül személyükben érintettek lehetnek azok, amelyek a szóban forgó termék dömpingjéért felelősek, mivel a kereskedelmi tevékenységéből származó adatokat használnak fel (lásd ebben az értelemben: Valimar‑ítélet, C‑374/12, EU:C:2014:2231, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

Másodsorban, az ilyen feltétel vizsgálható az említett termék azon importőreit illetően is, amelyeknek viszonteladói árait figyelembe vették az exportárak képzése során, és amelyeket ennélfogva érintenek a dömping fennállására vonatkozó megállapítások (Nashua Corporation és társai kontra Bizottság és Tanács ítélet, C‑133/87 és C‑150/87, EU:C:1990:115, 15. pont; Gestetner Holdings kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑156/87, EU:C:1990:116, 18. pont; TMK Europe ítélet, C‑143/14, EU:C:2015:236, 20. pont).

28

Végül, ugyanez lehet a helyzet a dömpingellenes vámmal sújtott termék exportőreivel kapcsolatban álló importőrök esetében, különösen abban az esetben, amikor az exportárat az ezen importőrök által az Unió piacán alkalmazott viszonteladói ár alapján számították ki, és abban az esetben, ha ezen viszonteladói árak alapján számították ki magát a dömpingellenes vámot (Neotype Techmashexport kontra Bizottság és Tanács ítélet, C‑305/86 és C‑160/87, EU:C:1990:295, 19. és 20. pont; TMK Europe ítélet, C‑143/14, EU:C:2015:236, 21. pont).

29

A jelen ügyben nem került megállapításra, hogy a Portmeiriont a gazdasági szereplők fentebb említett kategóriáinak valamelyikébe tartozónak, következésképpen a 412/2013 végrehajtási rendelet által személyében érintettnek lehetne tekinteni.

30

Amint ugyanis azt a Bizottság is megerősítette a tárgyalás során, a Portmeirion az érintett termék olyan importőre, amelynek a Kínából származó asztali és konyhai kerámiaárukra vonatkozó viszonteladási árai nem kerültek figyelembevételre az exportár kialakítása vagy a 412/2013 végrehajtási rendeletben előírt dömpingellenes vám számítása során. Nincs szó arról sem, hogy exportőrökkel állna kapcsolatban. Nem állapítható meg továbbá, hogy a Portmeirion olyan sajátos jellemzőkkel rendelkezne, amelyek minden más személytől megkülönböztetik.

31

Mivel az ahhoz kapcsolódó feltételek, hogy valamely személyt közvetlenül és személyében érintettnek is lehet‑e tekinteni, kumulatívak, nem szükséges annak vizsgálata, hogy a 412/2013 végrehajtási rendelet közvetlenül érinti‑e, vagy sem, a Portmeiriont.

32

A fenti megfontolások összességére figyelemmel azt a következtetést kell levonni, hogy nem tekinthető kizártnak, hogy a Portmeirion 412/2013 végrehajtási rendelet érvénytelenségére hivatkozzon az illetékes nemzeti bíróság előtt.

33

Ebből következik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadható.

34

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy érvénytelen‑e a 412/2013 végrehajtási rendelet, tekintettel egyfelől arra, hogy az az érintett terméknek a benne szereplő meghatározását illetően nyilvánvaló értékelési hibán alapul, másfelől pedig arra, hogy az nem az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt megfelelő indokoláson alapul.

35

Először is, az érintett termék meghatározásával kapcsolatos feltételezett nyilvánvaló értékelési hibát illetően meg kell állapítani, hogy az „érintett termék” fogalma a 412/2013 végrehajtási rendelet (36) preambulumbekezdése értelmében az asztali és konyhai kerámiaárukat foglalja magában, kivéve a Kínából származó, jelenleg az ex 6911 10 00, ex 6912 00 10, ex 6912 00 30, ex 6912 00 50 és az ex 6912 00 90 KN‑kódok alá tartozó kerámiakéseket, a kerámia fűszerdarálókat és a kerámiaőrlő részeit, a kerámiahámozókat, kerámia késélezőket, valamint a pizza vagy kenyér sütéséhez használt kordierit kerámia pizzaköveket.

36

Tekintettel erre, e rendelet (35) preambulumbekezdéséből az következik, hogy az asztali és konyhai kerámiaáruk valamennyi típusa ugyanazon termék különböző típusainak tekinthetők.

37

Márpedig a Portmeirion azt állítja, hogy az említett rendeletet az érintett termék vonatkozásában nyilvánvaló értékelési hiba alapján fogadták el, mivel a dömpingellenes vám által sújtott termékek nem hasonlóak és nem homogének, ily módon nem tekinthetők egyetlen terméknek minősülő termékeknek, következésképpen nem volt igazolható az egyetlen vizsgálat lefolytatása.

38

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az „érintett terméknek” az ideiglenes rendeletben és a 412/2013 végrehajtási rendeletben egyaránt szereplő fogalma az alaprendelet 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő, dömpingeltnek tekinthető termék (a továbbiakban: vizsgált termék) általános fogalmának konkrét fordítása, mivel a 412/2013 végrehajtási rendelet tárgya az alaprendelet végrehajtása a szóban forgó területen.

39

Ebből következik, hogy a „vizsgált terméknek” az alaprendelet értelmében vett fogalmát alkotó tényezők szükségszerűen meghatározzák az „érintett terméknek” az ideiglenes rendelet és a 412/2013 végrehajtási rendelet értelmében vett fogalmát alkotó tényezőket.

40

Márpedig az alaprendelet nem határozza meg közelebbről a „vizsgált termék” fogalmát, és 1. cikkének (4) bekezdése csak arra szorítkozik, hogy a „hasonló termék” fogalmát úgy határozza meg, hogy az az a termék, amely a vizsgált termékkel azonos, vagy azzal szoros hasonlóságot mutató tulajdonságokkal rendelkezik. Egyébiránt az alaprendelet (3) preambulumbekezdéséből az következik, hogy e rendelet célja az 1994‑es dömpingellenes megállapodásnak az uniós jogba a lehető legteljesebb mértékben történő átültetése.

41

E körülményekre figyelemmel a „vizsgált terméknek” az alaprendeletben szereplő fogalmát e megállapodás és különösen 2. cikkének fényében kell értelmezni. Mindazonáltal e cikk sem határozza meg közelebbről a „vizsgált termék” fogalmát, és megfogalmazása sem tartalmaz egyetlen olyan elemet, amely alátámasztaná a szóban forgó termékek homogenitásának és hasonlóságának sajátos követelményét.

42

Ily módon meg kell állapítani, hogy az alaprendelet az 1994‑es dömpingellenes megállapodás fényében értelmezve önmagában nem írja elő, hogy a „vizsgált termék” fogalma szükségszerűen egy teljesen homogénnek minősülő és hasonló termékekből álló termékre vonatkozzon.

43

Az 1994‑es dömpingellenes megállapodásnak az előző pontban adott értelmezését az az értelmezés is megerősíti, amelyre a WTO vizsgálóbizottságai jutottak több jelentésükben is, amint azt a főtanácsnok is kiemeli indítványának 63–67. pontjában.

44

Minderre tekintettel az Unió fő kereskedelmi partnerei által az említett egyezmény vonatkozásában adott értelmezést is figyelembe kell venni, amint azt az alaprendelet (4) preambulumbekezdése is megemlíti.

45

E tekintetben, amint azt a főtanácsnok is megállapítja indítványának 60. pontjában, e kereskedelmi partnerek közül egyesek, például Kanada, a Norvég Királyság vagy a Kínai Népköztársaság úgy ítélte meg, hogy a vizsgált terméknek homogén jellegűnek kell lennie, és hasonló termékeket kell felölelnie. Ily módon a vizsgált termék homogenitására vonatkozó feltételt nem lehet teljes egészében figyelmen kívül hagyni az alaprendelet értelmezése során.

46

A jelen ügyben a fenti tényezők figyelembevételével kell megvizsgálni, hogy történt‑e nyilvánvaló értékelési hiba a vizsgált termék meghatározása során.

47

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a közös kereskedelempolitika és különösen a kereskedelempolitikai védintézkedések területén az uniós intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan. Az ilyen értékelés bírósági felülvizsgálatának így az eljárási szabályok betartása, a vitatott módszer végrehajtásához kiválasztott tényadatok tényszerű pontossága, e tényadatok értékelése során a nyilvánvaló hiba kizárása, illetve a hatáskörrel való visszaélés kizárása ellenőrzésére kell korlátozódnia (Simon, Evers & Co. ítélet, C‑21/13, EU:C:2014:2154, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48

Márpedig, bár a dömpingellenes vizsgálat által érintett asztali és konyhai kerámiaáruk különböző stílussal, formával és tulajdonságokkal rendelkeznek, a Bizottsághoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy az említett áruk azonos alapvető fizikai és műszaki jellemzőkkel bírnak, mivel kerámiából készültek, és ezeket arra szánták, hogy élelmiszerekkel kerüljenek érintkezésbe. Ily módon e termékek összessége nem minősíthető heterogénnek.

49

Ezenfelül, amint azt az uniós intézmények is hangsúlyozták a tárgyalás során, a vizsgált terméket az összehasonlítható ügyletek alapján alcsoportokba sorolták, majd minden egyes alcsoport tekintetében megállapították a súlyozott szokásos átlagértéket és a súlyozott átlagos exportárat, ily módon figyelembe vették a különbségeket a stílus, a forma és a tulajdonságok vonatkozásában.

50

Végül az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben a kérdést előterjesztő bíróság kifejezi kétségeit az „érintett termék” meghatározásának az okozati kapcsolatra és a kárra vonatkozó elemzésre gyakorolt hatását illetően, mivel szerinte az eltérő meghatározás eltérő következtetésekhez vezethet. Mindazonáltal azon következtetéseket illetően, amelyeket az érintett termék eltérő meghatározása alapján lehetett volna levonni, semmiféle bizonyítékot nem terjesztettek a Bíróság elé, ily módon nem állapítható meg, hogy az uniós intézmények nyilvánvaló értékelési hibát követtek el, amikor elemzésüket az érintett terméknek az asztali és konyhai kerámiaárukat magában foglaló meghatározására alapították.

51

Ebből következik, hogy – figyelemmel arra, hogy a jelen ügyben a dömpingellenes vámokkal sújtott különböző termékek ugyanazon terméknek minősülhetnek, ami azzal a következménnyel jár, hogy igazolt az egyetlen vizsgálat – az intézmények nem követtek el nyilvánvaló értékelési hibát.

52

Másodsorban azt kell megvizsgálni, hogy a 412/2013 végrehajtási rendelet érvénytelen‑e azon okból, hogy nem az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt megfelelő indokoláson alapul.

53

E tekintetben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolásnak meg kell felelnie az adott jogi aktus jellegének, valamint világosan és egyértelműen kell megjelenítenie az azt meghozó intézmény érvelését, oly módon, amely lehetővé teszi az érintettek számára a meghozott intézkedés igazolásának megismerését és az illetékes bíróságnak a felülvizsgálat gyakorlását (Banco Privado Português és Massa Insolvente do Banco Privado Português ítélet, C‑667/13, EU:C:2015:151, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54

A jelen ügyben a Portmeirion azt állítja, hogy a szóban forgó intézmények nem azonosították és nem határozták meg megfelelő pontossággal az általuk az érintett termék meghatározásához relevánsnak tartott tényezőket.

55

Mindazonáltal az ideiglenes rendelet (52), valamint (54)–(57) preambulumbekezdése kifejti azokat az okokat, amelyek alapján a Bizottság úgy döntött, hogy különböző termékeket foglal e termék meghatározásába. E megfontolásokat a 412/2013 végrehajtási rendelet (35) preambulumbekezdése is tartalmazza.

56

E körülményekre figyelemmel a 412/2013 végrehajtási rendeletből – az ideiglenes rendelet fényében értelmezve – nyilvánvalóan és egyértelműen kitűnik az aktust elfogadó intézmény érvelése. Egyébiránt a kérdés első részére adott válaszból az következik, hogy a 412/2013 végrehajtási rendelet lehetővé teszi az érdekeltek számára, hogy megismerjék az elfogadott intézkedés igazolásait, az illetékes bíróság számára pedig azt, hogy felülvizsgálati jogkörét gyakorolja.

57

Ily módon meg kell állapítani, hogy a 412/2013 végrehajtási rendelet az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt megfelelő indokolást tartalmaz, következésképpen e rendeletet ennek alapján nem lehet érvénytelennek minősíteni.

58

A fenti megfontolásokból következik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés egészének vizsgálata során nem merült fel olyan körülmény, amely a 412/2013 végrehajtási rendelet érvényességét érinthetné.

59

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés vizsgálata során nem merült fel olyan körülmény, amely a Kínai Népköztársaságból származó asztali és konyhai kerámiaáruk behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2013. május 13‑i 412/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet érvényességét érinthetné.