—

a Ford Motor Company képviseletében A. Camusso avvocato,

—

a Wheeltrims srl képviseletében D. Rizzo avvocato,

—

a német kormány képviseletében T. Henze és J. Kemper, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében V. Di Bucci és J. Samnadda, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a formatervezési minták oltalmáról szóló, 1998. október 13‑i 98/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 289., 28. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 21. kötet, 120. o.) 14. cikkének és a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) 110. cikkének értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a Ford Motor Company (a továbbiakban: Ford) és a Wheeltrims srl (a továbbiakban: Wheeltrims) között folyamatban lévő azon peres eljárásban terjesztették elő, amelynek tárgya olyan dísztárcsák utóbbi társaság általi forgalmazása volt, amelyeken a Ford – többek között ilyen termékek tekintetében lajstromozott – védjegyével azonos megjelölés szerepelt.

3

A 98/71 irányelv (7) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

„mivel ez az irányelv nem zárja ki olyan nemzeti vagy közösségi rendelkezéseknek a formatervezési mintákra történő alkalmazását, amelyek más oltalmat írnak elő, mint amilyenben a formatervezési minták lajstromozásuk vagy közzétételük útján részesülnek; ilyen rendelkezések lehetnek a nem lajstromozott formatervezési mintaoltalmi jogokra, a védjegyekre, a szabadalmakra és a használati mintákra, a tisztességtelen versenyre, illetve a polgári jogi felelősségre vonatkozó rendelkezések”.

4

Ezen irányelvnek „Az irányelv hatálya” című 2. cikkének szövege a következő:

„(1)   Ez az irányelv a következőkre alkalmazandó:

(2)   Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a formatervezési minta lajstromozása magában foglalja a mintának olyan tagállam iparjogvédelmi hivatalához történő benyújtást követő közzétételét, amelyben a közzététellel mintaoltalmi jogok keletkeznek.”

5

Az említett irányelv „Átmeneti rendelkezés” című 14. cikke ekként rendelkezik:

„Az irányelvre vonatkozó módosításoknak [az Európai Bizottság] által a 18. cikk rendelkezéseivel összhangban tett javaslata alapján történő elfogadásáig a tagállamok hatályban tartják az összetett termék alkotóelemét képező termékre alkalmazott vagy az ilyen termékben megtestesülő mintának az összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítás céljából történő hasznosítására vonatkozó meglévő rendelkezéseket, és azokat csak akkor módosítják, ha a módosítás az ilyen alkotóelemek piacának liberalizálására irányul.”

6

Ugyanezen irányelvnek „Az egyéb oltalmi formákkal való kapcsolat” című 16. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az irányelv rendelkezései nem érintik a Közösség, illetve az érintett tagállam jogszabályainak a lajstromozás nélkül oltalomban részesülő formatervezési mintákra, a védjegyekre és más megkülönböztetésre alkalmas megjelölésekre, a szabadalmakra és a használati mintákra, a betűformákra, a polgári jogi felelősségre, illetve a tisztességtelen versenyre vonatkozó rendelkezéseit.”

7

A 6/2002 rendelet (5) és (31) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[...]

8

E rendelet „Közösségi formatervezési minta” című 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az e rendeletben foglalt feltételeknek megfelelő formatervezési minta a továbbiakban: »közösségi formatervezési minta«.

(2)   A formatervezési minta oltalomban részesül:

(3)   A közösségi formatervezésiminta‑oltalom egységes jellegű, és [az Európai Unió] egész területén azonos hatályú. A formatervezési minta csak [az Unió] egésze tekintetében lajstromozható, ruházható át vagy lehet arról lemondani, illetve képezheti megsemmisítését kimondó vagy hasznosítását tiltó határozat tárgyát. Ha e rendelet eltérően nem rendelkezik, ezt az elvet és jogkövetkezményeit kell alkalmazni.”

9

Az említett rendeletnek „A nemzeti jog szerinti más oltalmi formákhoz való viszony” című 96. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet rendelkezései nem érintik [az Unió], illetve az érintett tagállam jogszabályainak a lajstromozás nélkül oltalomban részesülő formatervezési mintákra, a védjegyekre és más megkülönböztetésre alkalmas megjelölésekre, a szabadalmakra és a használati mintákra, a betűformákra, a polgári jogi felelősségre, illetve a tisztességtelen versenyre vonatkozó rendelkezéseit.”

10

Ugyanezen rendelet „Átmeneti rendelkezés” című 110. cikke értelmében:

„(1)   E rendeletnek a Bizottság ilyen tárgyú javaslata alapján történő módosítása hatálybalépésig a közösségi formatervezésiminta‑oltalom nem terjed ki az összetett termék alkotóelemét képező termék mintájának a 19. cikk (1) bekezdése értelmében történő hasznosítására, ha az az összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítását célozza.

(2)   A Bizottság (1) bekezdésben említett javaslatát azokkal a módosításokkal együtt kell benyújtani és megvizsgálni, amelyeket a Bizottság a [98/71] irányelv 18. cikke értelmében ugyanazon tárgyban javasol.”

11

A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL L 299., 25. o.; helyesbítés HL 2009., L 11., 86.o.) „A védjegyoltalom tartalma” című 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ

(2)   Bármely tagállam előírhatja továbbá, hogy a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki hozzájárulása nélkül gazdasági tevékenység körében a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést használ az árujegyzékben szereplő árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy a tagállamban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen:

(4)   Ha valamelyik tagállam jogszabályai szerint a megjelölés használata az (1) bekezdés b) pontjában és a (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén a [védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelvnek (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.)] való megfeleléshez szükséges rendelkezések érintett tagállambeli hatálybalépése előtt nem volt megtiltható, a jogosult a kizárólagos használati jog alapján nem léphet fel a megjelölés további használata ellen.

(5)   Az (1)–(4) bekezdésekben foglaltak nem érintik a tagállamok olyan jogszabályi rendelkezéseit, amelyek alapján a jogosult felléphet az olyan megjelölés használata ellen, amelyet nem áruk vagy szolgáltatások megkülönböztetése céljából használnak, feltéve hogy az ilyen megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.”

12

Ezen irányelvnek „A védjegyoltalom korlátai” című 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenység körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja:

(2)   A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól sem, hogy gazdasági tevékenység körében helyi jelentőségű korábbi jogát gyakorolja, ha e jogot az érintett tagállam jogszabályai elismerik, az adott terület határain belül.”

13

Az említett irányelv 7. cikke a védjegyoltalom kimerülésére vonatkozik.

14

Ugyanezen irányelv 8. cikke azokra az engedélyekre vonatkozik, amelyeknek a védjegy tárgyát képezheti.

15

A 2008/95 irányelv 17. cikke értelmében a 89/104 irányelv hatályát veszti, és az arra való hivatkozásokat az ezen első irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni.

16

A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendeletnek (HL L 78., 1. o.) „A közösségi védjegyoltalom tartalma” című 9. cikkének szövege a következő:

„(1)   A közösségi védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ

(2)   Az (1) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen:

(3)   A közösségi védjegyoltalomból eredő jogok alapján harmadik felekkel szemben a védjegy lajstromozása meghirdetésének napjától lehet fellépni. Megfelelő összegű kártérítés kérhető azonban a közösségi védjegybejelentés meghirdetését követő olyan cselekmények miatt, amelyekkel szemben a lajstromozás meghirdetését követően a meghirdetés folytán fel lehetne lépni. Az ügyben eljáró bíróság a lajstromozás meghirdetéséig az ügy érdemében nem határozhat.”

17

E rendeletnek „A közösségi védjegyoltalom korlátai” című 12. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A közösségi védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy

18

A 2010. augusztus 13‑i 131. sz. törvényerejű rendelettel (decreto legislativo n. 131, a GURI 2010. augusztus 18‑i 192. száma) módosított, az ipari tulajdonról szóló törvénykönyvről szóló, 2005. február 10‑i 30. sz. törvényerejű rendeletnek (decreto legislativo n. 30 – Codice della proprietà industriale, a GURI 2005. március 4‑i 52. száma; a továbbiakban: CPI) „A lajstromozás által biztosított jogok” című 20. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A lajstromozott védjegy jogosultjának jogai a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosítanak a védjegy használatára. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ:

(2)   Az (1) bekezdésben említett esetekben a védjegyjogosult többek között bárki számára megtilthatja a megjelölésnek az árukon vagy csomagolásukon történő elhelyezését; a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálását, forgalomba hozatalát, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartását, illetve szolgáltatás felajánlását vagy annak nyújtását a megjelölés alatt; a megjelölést hordozó áruk behozatalát vagy kivitelét; a megjelölés üzleti iratokon vagy reklámozásban való használatát.

(3)   A kereskedő a saját védjegyét elhelyezheti az általa eladásra kínált árukon, de nem távolíthatja el azon gyártó vagy kereskedő védjegyét, akitől a termékeket vagy árucikkeket átvette.”

19

A CPI‑nek „A védjegyoltalom korlátai” című 21. cikke így rendelkezik:

„(1)   A lajstromozott védjegyből eredő jogok alapján a védjegyjogosult nem tilthatja meg harmadik személy számára azt, hogy az üzleti életben használja

amennyiben e használat megfelel a szakmai feddhetetlenség elveinek.

(2)   A védjegy nem használható a törvényben foglaltakkal ellentétes módon, sem oly módon, amely különösen a piacon a vállalkozások megkülönböztetéseként ismertté vált más megjelölésekkel, mások áruival vagy szolgáltatásaival összetéveszthetőséget eredményez, sem oly módon, amely a használat módja vagy kontextusa miatt a közönséget megtévesztheti, többek között az áruk vagy szolgáltatások jellegét, minőségét vagy kereskedelmi származását illetően, továbbá nem sértheti harmadik személyek szerzői vagy iparjogvédelmi jogát vagy bármely más kizárólagos jogát.

(3)   Tilos a lajstromozott védjegy használata azt követően, hogy a lajstromozást törölték, amennyiben a törlési ok a védjegyhasználat jogellenességét vonja maga után.”

20

Az említett CPI-nek „Az összetett termékek alkotóelemein fennálló kizárólagos jogok” című 241. cikkének szövege a következő:

„A [98/71] irányelvnek a Bizottság által az irányelv 18. cikke rendelkezéseivel összhangban tett javaslata alapján történő módosításáig az összetett termék alkotóelemein fennálló kizárólagos jogok nem érvényesíthetőek az ezen alkotóelemeknek az összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítás céljából történő gyártásának és értékesítésének megakadályozására.”

21

A Ford, amely gépjárműveket, valamint e gépjárművekhez szánt pótalkatrészeket és tartozékokat gyártó cég, termékeit egy színes vagy fekete‑fehér, ovális formájú, hosszanti irányú megjelölés elhelyezésével különbözteti meg, amelynek belsejében egy kézírást imitáló, dőlt betűs, „Ford” felirat látható (a továbbiakban: Ford védjegy). E megjelölés több lajstromozott védjegynek is tárgyát képezi, mind gépjárművek, mind pótalkatrészek és tartozékok tekintetében, ideértve a dísztárcsákat is. A Ford e védjegyet többek között az általa gyártott gépjárművek kerekeire szerelt dísztárcsákon is elhelyezi.

22

A Wheeltrims, amely egy gépjárműpótalkatrész‑beszállító cég, olyan dísztárcsákat forgalmaz, amelyeken különféle gépjárműgyártók védjegyeinek – többek között a Ford védjegynek is – élethű másait jeleníti meg, anélkül hogy erre engedéllyel rendelkezne. E társaság ezenkívül „univerzális” – azaz védjeggyel nem jelölt – dísztárcsákat is gyárt és forgalmaz, a gyártók védjegyeivel ellátott termékeknél alacsonyabb áron.

23

A Ford 2013. május 15‑én védjegybitorlási keresetet indított a Wheeltrimsszel szemben a Tribunale di Torino (torinói rendes bíróság) előtt, egyrészt az iránt, hogy a bíróság tiltsa el a Wheeltrimst a Ford védjeggyel jelölt dísztárcsák gyártásától és forgalmazásától, valamint e védjegy mindennemű, az Unión belül engedély nélkül történő használatától, másrészt az iránt, hogy a bíróság kötelezze e társaságot a Ford által elszenvedett károk megtérítésére. Ez utóbbi szerint az említett védjegynek a Wheeltrims által forgalmazott dísztárcsákon való, engedély nélküli elhelyezése a CPI 20. cikke és a 207/2009 rendelet 9. cikke értelmében a Ford kizárólagos jogainak megsértését képezi. Ezenfelül szerinte e használat a CPI 21. cikkében, illetve a 207/2009 rendelet 12. cikkében említett kivételek egyike alapján sem igazolható, hiszen e rendelkezések értelmében a Ford védjegy elhelyezése a Wheeltrims által forgalmazott dísztárcsákon sem e pótalkatrész rendeltetésének jelöléséhez, sem egyéb leíró jellegű funkciók biztosításához nem szükséges.

24

A Wheeltrims ezzel szemben azt állítja, hogy a Ford védjegy általa történő használata pusztán leíró jellegű. E társaság e tekintetben a CPI 241. cikkében szereplő, „javítási záradékként” ismert mentesítő rendelkezésre hivatkozik, amely jogot biztosít az összetett termékek védjegyoltalom alatt álló alkotóelemeinek átvételére a védjegyjogosult előzetes engedélye nélkül is, hiszen ezen átvételnek kell lehetővé tennie az összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítását (a továbbiakban: javítási záradék). A Ford védjegy Wheeltrims által forgalmazott dísztárcsákon való elhelyezésének szerinte nem az a funkciója, hogy ezen alkatrészek eredetét jelölje, hanem az, hogy az egészében vett termék – nevezetesen azon gépjármű, amelyre a dísztárcsákat felszerelik – gyártóját azonosítsa. A Ford védjegy e használata szerinte arra szolgál, hogy feltüntesse a pótalkatrészen az érintett eredeti alkatrész – nevezetesen a dísztárcsa – egyik esztétikai‑leíró jellemzőjét, hiszen e jellemzőt úgy kell tekinteni, mint az összetett termék – amelyet a gépjármű egészében alkot – eredeti megjelenésének helyreállításához elengedhetetlen jellemzőt. Ha a gépjárműpótalkatrész‑gyártók nem használhatnák e célból a védjegyeket, az az érintett piacon akadályozná a szabad versenyt.

25

A Tribunale di Torino (torinói rendes bíróság) úgy véli, hogy a Wheeltrimsnek felrótt magatartás a Ford védjegyhez fűződő jogok megsértését képezi, amely a CPI 21. cikkében, illetve a 207/2009 rendelet 12. cikkében említett kivételek egyike alapján sem igazolható. A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben a Gillette Company és Gillette Group Finland ítéletre (C‑228/03, EU:C:2005:177) hivatkozik, és úgy véli, hogy a Ford védjegy Wheeltrims általi használata nem szükséges ahhoz, hogy a közönség számára a szóban forgó dísztárcsák rendeltetését, vagy azoknak a „Ford” termékekkel való – ezen ítélet értelmében vett – kompatibilitását jelölje.

26

E bíróság véleménye szerint komoly kétség áll fenn azt illetően, hogy mi tartozik a javítási záradék alkalmazási körébe. A Bíróság szerinte eddig még nem hozott döntést arról, hogy milyen viszony áll fenn a védjegyoltalomhoz fűződő jogok és e záradék között. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a CPI 241. cikke és a 6/2002 rendelet 110. cikke két eltérő értelmezést tesz lehetővé, és az olasz ítélkezési gyakorlat megosztott azt illetően, hogy közülük melyiket kell alkalmazni.

27

Az első értelmezés szerint e rendelkezések szövege és azoknak az őket tartalmazó jogi szabályozásokban betöltött szerepe alapján a javítási záradék csak olyan esetben engedi meg a Wheeltrimshez hasonló gyártók számára, hogy az eredeti alkatrészekkel azonos pótalkatrészeket forgalmazzanak, ha e pótalkatrészek gyártásának az a célja, hogy helyreállítsa az összetett termék eredeti megjelenését, és kizárólag a formatervezési mintaoltalom tekintetében jelent mentesítést, az ipari tulajdon egyéb jogi formáit – különösen valamely lajstromozott védjegyet – illetően nem.

28

A második értelmezés szerint a javítási záradéknak általános jellege van, és alkalmazási körét szélesen kell értelmezni, figyelemmel arra az igényre, amely az összetett termékek eredeti megjelenésének helyreállítása iránt merül fel, függetlenül az ipari tulajdonjogok egyéb formáinak – többek között a védjegyoltalomból eredő jogok – meglététől. Ez az igény lényegében arra irányul, hogy lehetővé tegye a pótalkatrészgyártók számára azt, hogy azonos feltételek mellett működhessenek a piacon az eredeti alkatrészek gyártóival, az utóbbiak által érvényesíteni kívánt oltalom jellegétől függetlenül, lehetővé téve a pótalkatrészgyártók számára, hogy az eredeti alkatrészeket azok minden egyes – akár funkcionális, akár esztétikai – jellemzőjével együtt reprodukálni tudják.

29

Az említett bíróság pontosítja, hogy e második értelmezést fogadja el több olasz bíróság, többek között a Corte di Appello di Milano (milánói fellebbviteli bíróság) is.

30

A Tribunale di Torino (torinói rendes bíróság) jelzi, hogy ezen értelmezésnek adtak helyt azok a bírák is, akik elutasították a Ford ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, amely ugyanazokon a tényeken alapult, mint a hozzá benyújtott kereset. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elbíráló bírák lényegében úgy ítélték meg, hogy a CPI 241. cikkében foglalt javítási záradékra a Forddal szemben hivatkozni lehet, hiszen e záradék biztosítja a pótalkatrészgyártók számára azon alapvető gazdasági jogot, hogy az összetett termék eredeti alkotórészének tökéletes helyettesítő termékét gyártani tudják.

31

E körülményekre tekintettel a Tribunale di Torino (torinói rendes bíróság) felfüggesztette az eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

32

Eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében, ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen ésszerű kétségnek, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.

33

A jelen előzetes döntéshozatali eljárás keretében e rendelkezést kell alkalmazni.

34

A német kormány kétségeinek ad hangot az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát illetően. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis szerinte nem fejti ki, hogy melyek azok az okok, amelyek miatt az alapügy elbírálásához szükség lenne a formatervezési minták területén alkalmazott javítási záradéknak a védjegyjog területére való átültetése lehetőségével kapcsolatos kérdés megválaszolására. Szerinte a felvetett probléma tehát hipotetikus jellegű.

35

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatal iránt előterjesztett kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (Fish Legal és Shirley ítélet, C‑279/12, EU:C:2013:853, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Idrodinamica Spurgo Velox és társai ítélet, C‑161/13, EU:C:2014:307, 29. pont).

36

Jelen esetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az derül ki, hogy az alapeljárás tárgyát képező, Wheeltrims által gyártott dísztárcsák a Ford védjegyet jelenítik meg, és ennélfogva, amennyiben a jelen végzés 27. pontjában leírt értelmezést kell elfogadni, akkor e nem eredeti alkatrészek gyártóját a védjegy bitorlásáért el kell marasztalni, míg ha a jelen ítélet 28. pontjában ismertetett értelmezésnek kell helyt adni, akkor nem történt védjegybitorlás.

37

Következésképpen nem tűnik nyilvánvalónak, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben felvetett probléma hipotetikus jellegű lenne. A kérelem tehát elfogadható.

38

Kérdéseivel, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 98/71 irányelv 14. cikkét és a 6/2002 rendelet 110. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azok – a 2008/95 irányelv és a 207/2009 rendelet rendelkezéseitől való eltérés útján – megengedik a dísztárcsákhoz hasonló gépjármű‑pótalkatrészeket és ‑tartozékokat gyártó vállalkozások számára, hogy termékeiken valamely gépjárműgyártó cég – többek között ilyen termékek tekintetében – lajstromozott védjegyével azonos megjelölést helyezzenek el ez utóbbi engedélye nélkül, azzal az indokkal, hogy e védjegy efféle használata az egyetlen eszköz arra, hogy az érintett járművet oly módon lehessen javítani, amely lehetővé teszi a jármű – mint összetett termék – eredeti megjelenésének helyreállítását.

39

Először is, hangsúlyozni kell, hogy a 98/71 irányelv 14. cikkének és a 6/2002 rendelet 110. cikkének megfogalmazásából az következik, hogy e rendelkezések csupán a formatervezési minták oltalma tekintetében határoznak meg korlátozásokat, anélkül hogy bármiféle utalást tennének a védjegyeket megillető oltalomra.

40

Másodszor, meg kell állapítani, hogy a 98/71 irányelv, annak 2. cikke értelmében, csak a valamely nemzeti vagy nemzetközi iparjogvédelmi szervnél lajstromozott formatervezési mintákra, valamint az e célból benyújtott formatervezésiminta‑bejelentésekre alkalmazandó. Ezenfelül a 6/2002 rendeletnek az (5) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 1. cikkéből az következik, hogy a rendelet csupán az egyes tagállamokban közvetlenül alkalmazandó közösségi formatervezésiminta‑oltalmat kívánja létrehozni.

41

Harmadszor, hangsúlyozni kell, hogy egyrészt a 98/71 irányelv (7) preambulumbekezdéséből és 16. cikkéből, másrészt a 6/2002 rendelet (31) preambulumbekezdéséből és 96. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy az uniós jog ezen aktusait e jognak és az érintett tagállam – többek között védjegyekre vonatkozó – jogának részét képező rendelkezések sérelme nélkül kell alkalmazni.

42

E megfontolásokból az következik, hogy a 98/71 irányelv 14. cikke és a 6/2002 rendelet 110. cikke nem tartalmaz semmiféle eltérést a 2008/95 irányelv és a 207/2009 rendelet rendelkezéseitől.

43

Ami a kérdést előterjesztő bíróság által kifejtett és a Wheeltrims által támogatott feltevést illeti, miszerint az Unió által követett, a torzulásmentes verseny rendszerének megőrzésére irányuló cél megköveteli, hogy a 98/71 irányelv 14. cikkének és a 6/2002 rendelet 110. cikkének alkalmazását kiterjesszük a védjegyek oltalmára is, hangsúlyozni kell, hogy e célt az uniós jogalkotó már a 2008/95 irányelv és a 207/2009 rendelet keretében figyelembe vette. Ugyanis, azon jogok hatásainak korlátozásával, amelyek a védjegyjogosultat a 2008/95 irányelv 5. cikke, illetve közösségi védjegy esetében a 207/2009 rendelet 9. cikke alapján megilletik, ezen irányelv 6. cikkének és az említett rendelet 12. cikkének célja az, hogy a védjegyoltalomhoz fűződő alapvető érdekeket összebékítse az áruk szabad mozgásával és a szolgáltatásnyújtás szabadságával a belső piacon, oly módon, hogy a védjegyhez fűződő jogok betölthessék alapvető funkciójukat a torzulásmentes verseny azon rendszerében, amelyet a Szerződés célja létrehozni és fenntartani (lásd ebben az értelemben többek között: BMW‑ítélet, C‑63/97, EU:C:1999:82, 62. pont, valamint Gillette Company és Gillette Group Finland ítélet, C‑228/03, EU:C:2005:177, 29. pont).

44

Egyébként a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a 2008/95 irányelv 5–7. cikke a védjegyoltalmi jogra vonatkozó szabályok teljes harmonizációjáról rendelkezik, és így meghatározza a védjegyjogosultakat az Unión belül megillető jogosultságokat. Ennélfogva – az ezen irányelv 8. és azt követő cikkeiben szabályozott különös eseteket fenntartva – a nemzeti bíróságok a védjegyoltalomból eredő kizárólagos jog gyakorlására irányuló jogvitákban nem korlátozhatják e kizárólagos jogot az említett 5–7. cikkből eredő korlátozásokat meghaladó mértékben (Martin Y Paz Diffusion ítélet, C‑661/11, EU:C:2013:577, 54. és 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45

A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 98/71 irányelv 14. cikkét és a 6/2002 rendelet 110. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azok nem engedik meg – a 2008/95 irányelv és a 207/2009 rendelet rendelkezéseitől való eltérés útján – a dísztárcsákhoz hasonló gépjármű‑pótalkatrészeket és ‑tartozékokat gyártó vállalkozások számára, hogy termékeiken valamely gépjárműgyártó cég – többek között ilyen termékek tekintetében – lajstromozott védjegyével azonos megjelölést helyezzenek el ez utóbbi engedélye nélkül, azzal az indokkal, hogy e védjegy efféle használata az egyetlen eszköz arra, hogy az érintett járművet oly módon lehessen javítani, amely lehetővé teszi a jármű – mint összetett termék – eredeti megjelenésének helyreállítását.

46

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A formatervezési minták oltalmáról szóló, 1998. október 13‑i 98/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 14. cikkét és a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet 110. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azok nem engedik meg – a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet rendelkezéseitől való eltérés útján – a dísztárcsákhoz hasonló gépjármű‑pótalkatrészeket és ‑tartozékokat gyártó vállalkozások számára, hogy termékeiken valamely gépjárműgyártó cég – többek között ilyen termékek tekintetében – lajstromozott védjegyével azonos megjelölést helyezzenek el ez utóbbi engedélye nélkül, azzal az indokkal, hogy e védjegy efféle használata az egyetlen eszköz arra, hogy az érintett járművet oly módon lehessen javítani, amely lehetővé teszi a jármű – mint összetett termék – eredeti megjelenésének helyreállítását.