1

Fellebbezésével a Spanyol Királyság az Európai Unió Törvényszéke Spanyolország kontra Bizottság ítéletének (T‑65/10, T‑113/10 és T‑138/10, EU:T:2013:93, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) az 1. célkitűzés (1994–1999) keretében az „Andalucia” operatív program javára, az 1994. december 9‑i C (94) 3456 bizottsági határozat alapján nyújtott pénzügyi támogatás csökkentéséről szóló, 2009. november 30‑i C(2009) 9270 bizottsági határozat, az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) a 2. célkitűzés (1997–1999) keretében a „Baszkföld” operatív program javára az 1998. február 5‑i C (1998) 121 bizottsági határozat alapján nyújtott pénzügyi támogatás csökkentéséről szóló 2009. december 23‑i C(2009) 10678 bizottsági határozat és az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) az 1. célkitűzés (1994–1999) keretében a „Valencia autonóm közösség” operatív program javára az 1994. november 25‑i C(1994) 3043/6 bizottsági határozat alapján nyújtott pénzügyi támogatás csökkentéséről szóló, 2010. január 28‑i C(2010) 337 bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelmet.

2

Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18‑i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 312., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.) 1. cikkének (2) bekezdése szerint „[s]zabálytalanság a közösségi jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként a Közösségek általános költségvetése vagy a Közösségek által kezelt költségvetések kárt szenvednek vagy szenvednének, akár közvetlenül a Közösségek nevében beszedett saját forrásokból származó bevétel csökkenése vagy kiesése révén, akár indokolatlan kiadási tételek miatt”.

3

E rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése kimondja:

„Az eljárás elévülési ideje az 1. cikk (1) bekezdésében említett szabálytalanság elkövetését követő négy év. Mindazonáltal az ágazati szabályok ennél rövidebb, de legalább három éves időszakot is előírhatnak.”

4

Az ERFA‑t az 1975. március 18‑i 724/75/EGK tanácsi rendelet (HL L 73., 1. o. és helyesbítés HL 1975 L 110., 44. o.) hozta létre, amely rendeletet az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló, 1984. június 19‑i 1787/84/EGK tanácsi rendelet (HL L 169., 1. o.) többször módosított, majd 1985. január 1‑jével a helyébe lépett.

5

1988‑ban a strukturális alapok rendszerét a strukturális alapok feladatairól és eredményességéről, továbbá tevékenységüknek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolásáról szóló, 1988. június 24‑i 2052/88/EGK tanácsi rendelet (HL L 185., 9. o.) reformálta meg.

6

Az 1989. január 1‑jén hatályba lépő 2052/88 rendeletet a Tanácsnak az Európai Közösségek Bizottságának javaslatára 1993. december 31‑ig felül kellett vizsgálnia.

7

Így e rendeletet módosította az 1993. július 20‑i 2081/93/EGK tanácsi rendelet (HL L 193., 5. o.), amelyet magát 1999. december 31‑ig felül kellett vizsgálni.

8

E rendeletek bevezetik a strukturális alapokat [Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) „Orientációs Részleg”, Európai Szociális Alap (ESZA) és ERFA], amelyek célja az Európai Unión belüli jelentősebb regionális egyenlőtlenségek kezelése, különösen a fejlődésben lemaradt régiók fejlesztésének és strukturális alkalmazkodásának elősegítésével (1. célkitűzés) és az ipari hanyatlás által súlyosan érintett régiók, határrégiók vagy régiórészek (ideértve a foglalkoztatási övezeteket és a városok közötti partnerségeket) átalakítása révén (2. célkitűzés).

9

A 2081/93 rendelettel módosított 2052/88 rendelet (a továbbiakban: 2052/88 rendelet) „Összeegyeztethetőség és ellenőrzések” című 7. cikke az (1) bekezdésében előírja:

„A strukturális alapokból finanszírozott, illetve az [Európai Beruházási Banktól (EBB)] vagy valamely más meglévő pénzügyi eszközből finanszírozásban részesülő intézkedéseknek összhangban kell lenniük a Szerződések, az azok alapján elfogadott eszközök és a közösségi politikák rendelkezéseivel, köztük a versenyszabályokkal, a közbeszerzési szerződések odaítélésével és a környezetvédelemmel kapcsolatos rendelkezésekkel, továbbá a nemek közötti esélyegyenlőség elvének alkalmazásával.”[nem hivatalos fordítás]

10

Az 1993. július 20‑i 2082/93/EGK tanácsi rendelettel (HL L 193., 20. o.) módosított, a 2052/88 rendeletnek a különböző strukturális alapok tevékenységeinek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolása tekintetében történő végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. december 19‑i 4253/88/EGK tanácsi rendelet (HL L 374., 1. o.; a továbbiakban: 4253/88 rendelet) a „Pénzügyi ellenőrzés” című 23. cikkében előírja:

„(1)   A köz‑ és magántámogatók projektjei sikerének biztosítása érdekében a tagállamok a projektek végrehajtása során megteszik a szükséges intézkedéseket a következők érdekében:

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az e célból tett intézkedésekről, és különösen megküldik a Bizottságnak a tevékenységek hatékony végrehajtásának biztosítását szolgáló irányítási és ellenőrzési rendszerek leírását. Rendszeresen tájékoztatják a Bizottságot a közigazgatási és bírósági eljárások előrehaladásáról.

[…]

(2)   A tagállamok által a nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alapján végzett ellenőrzés, valamint az [EGK‑]Szerződés 206. cikke rendelkezéseinek és a Szerződés 209. cikkének c) pontja alapján elvégzett vizsgálat sérelme nélkül a Bizottság tisztviselői és alkalmazottai elsősorban szúrópróbaszerűen a helyszínen ellenőrizhetik a strukturális alapokból finanszírozott projekteket, valamint az igazgatási és ellenőrzési rendszereket.

[…]

(3)   Egy adott projektnek folyósított utolsó kifizetést követő három évig a szervezet és a felelős hatóságok a projekt kiadásaira és ellenőrzésére vonatkozó valamennyi igazoló iratot a Bizottság rendelkezésére bocsátják.” [nem hivatalos fordítás]

11

A 4253/88 rendeletnek „A támogatás csökkentése, felfüggesztése és visszavonása” című 24. cikke előírja:

„(1)   Amennyiben a projekt vagy intézkedés megvalósítása a számára elkülönített pénzügyi támogatást sem részben, sem egészben nem igazolja, a Bizottság a partnerség keretében az esetet kivizsgálja, amelynek során különösen felhívja a tagállamot vagy a projekt végrehajtásáért felelős, kijelölt hatóságokat észrevételeik meghatározott határidőn belüli megtételére.

(2)   E vizsgálat eredményeképpen a Bizottság az adott projekt vagy intézkedés számára elkülönített támogatást csökkentheti vagy felfüggesztheti, amennyiben a vizsgálat során bizonyossá válik, hogy szabálytalanság történt, illetve a projekt vagy intézkedés jellegét vagy végrehajtásának feltételeit a Bizottság előzetes jóváhagyása nélkül jelentősen módosították.

[…]” [nem hivatalos fordítás]

12

Az 1993. július 20‑i 2083/93/EGK tanácsi rendelettel (HL L 193., 34. o.) módosított, a 2052/88 rendeletnek az Európai Regionális Fejlesztési Alap tekintetében történő végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1988. december 19‑i 4254/88 rendeletnek (HL L 374., 15. o.) „Az összeegyeztethetőség ellenőrzése” című 11. cikke szerint „[a]dott esetben és az egyes politikák szerinti eljárást követve a tagállamok közlik a Bizottsággal a 2052/88[…] rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezések tiszteletben tartásával kapcsolatos adatokat.” [nem hivatalos fordítás]

13

A Régiófejlesztési és Szerkezetváltási Bizottsággal és az EK‑Szerződés 147. cikkben előírt bizottsággal történő konzultációt követően, a 4253/88 rendelet 23. cikkére hivatkozva a Bizottság több végrehajtási rendeletet fogadott el, amelyek között szerepel a 4253/88 rendeletnek a strukturális alapokból társfinanszírozott műveletek tagállamok általi pénzügyi ellenőrzése tekintetében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1997. október 15‑i 2064/97/EK rendelet (HL L 290., 1. o.).

14

A 2064/97 rendelet 8. cikke előírja:

„(1)   Legkésőbb a záró kifizetés iránti kérelem és az adott támogatási formával kapcsolatos záró költségnyilatkozat benyújtásának időpontjában a tagállamok benyújtják a Bizottságnak a végrehajtó szolgálattól független személy vagy szerv által készített jelentést […]. E jelentésnek tartalmaznia kell a korábbi években végzett ellenőrzések során tett megállapításokat, és a záró kifizetés iránti kérelem érvényességével, valamint a záró költségnyilatkozat tárgyát képező ügyletek jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatos általános következtetéseket.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti jelentés tartalmazza az irányítás és az ellenőrzés területén felmerülő jelentős hiányosságokat, valamint a megállapított szabálytalanságok gyakoriságát, ha e hiányosságok és szabálytalanságok megakadályozzák a záró kifizetés iránti kérelem és a záró költségnyilatkozat érvényességének kedvező elbírálását. A jelentésnek e körülmények között meg kell becsülnie a probléma terjedelmét és fel kell becsülnie pénzügyi hatását.

Ilyen esetben a Bizottság további ellenőrzéseket írhat elő a szabálytalanságok megállapítása és ezek meghatározott időn belül történő kiküszöbölése érdekében.” [nem hivatalos fordítás]

15

1997. október 15‑én a Bizottság belső iránymutatásokat fogadott el a 4253/88 rendelet 24. cikkének alkalmazása keretében végrehajtott nettó pénzügyi korrekciók vonatkozásában. Az említett belső iránymutatások 5. és 6. pontjában a Bizottság pontosítja, hogy azon szabálytól eltérve, amely szerint minden nettó pénzügyi korrekció kizárólag a feltárt szabálytalanságra vagy szabálytalanságokra vonatkozik, jelentősebb pénzügyi korrekciót kell végrehajtania abban az esetben, ha a Bizottság alapos okkal feltételezi, hogy a szabálytalanság rendszeres volt, következésképpen az irányítás, a vizsgálat vagy az ellenőrzés rendszerszintű elégtelenségét tükrözi, és így számos hasonló esetben újra előfordulhat. Az ilyen pénzügyi korrekció végrehajtása érdekében a Bizottság extrapoláció útján jár el, azaz figyelembe veszi az e hiányossággal érintett igazgatási struktúra szintjét és jellegzetességét, valamint a visszaélés feltételezhető terjedelmét.

16

A 2052/88 és a 4253/88 rendeletet 2000. január 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezte a strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. június 21‑i 1260/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 161., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 31. o.).

17

Az 1260/1999 rendelet a 2. cikkének (1) bekezdése szerint az ERFA‑ra, az ESZA‑ra, az EMOGA Orientációs Részlegére és a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközre (HOPE) alkalmazandó.

18

E rendelet „Pénzügyi korrekciók” című 39. cikke értelmében:

„(1)   Elsődlegesen a tagállamok feladata a szabálytalanságok kivizsgálása, a támogatás végrehajtásának, illetve ellenőrzésének jellegét, illetve feltételeit befolyásoló minden jelentősebb változás megállapítása nyomán történő fellépés, valamint a szükséges pénzügyi korrekciók elvégzése.

A tagállam végzi el az egyedi vagy a rendszerből adódó szabálytalansággal összefüggésben szükséges pénzügyi korrekciókat. A tagállam által végzett korrekció a közösségi hozzájárulás egészének vagy részének visszavonása. Az ily módon felszabadult közösségi alapokat a tagállam, az 53. cikk (2) bekezdése alapján meghatározandó szabályokat tiszteletben tartva, a kérdéses támogatás céljából újra felhasználhatja.

(2)   Ha a szükséges vizsgálatokat követően a Bizottság azt állapítja meg, hogy:

a Bizottság felfüggeszti a szóban forgó időközi kifizetéseket és indokainak megállapítása mellett kéri a tagállamot, hogy meghatározott időn belül nyújtsa be észrevételeit és szükség szerint végezze el a korrekciókat.

Ha a tagállam kifogást emel a Bizottság által tett észrevételekkel szemben, a Bizottság a tagállamot meghallgatásra hívja, amelyen mindkét fél, a partnerségen alapuló együttműködés szellemében, törekszik az észrevételek és az azokból levonandó következtetések tárgyában történő megállapodásra.

(3)   A Bizottság által megállapított időszak végén, amennyiben nem jött létre megállapodás és a tagállam nem végezte el a korrekciókat, figyelembe véve a tagállam esetleges észrevételeit, a Bizottság három hónapon belül határozhat úgy, hogy:

A korrekció összegéről való döntéskor a Bizottság az arányosság elvével összhangban figyelembe veszi a szabálytalanság, illetve változás fajtáját, valamint a tagállamok irányítási, illetve ellenőrzési rendszerében megállapított hiányosságok mértékét és pénzügyi következményeit.

Ha sem az a), sem a b) pont szerinti eljárásról nem hoznak határozatot, az időközi kifizetések felfüggesztése haladéktalanul megszűnik.

[…]”

19

Az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló, 1999. július 12‑i 1783/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 213., 1. o.), amely hatályon kívül helyezte a 4254/88 rendeletet, nem tartalmaz pénzügyi korrekcióra vonatkozó rendelkezéseket.

20

A strukturális alapok keretében nyújtott támogatások pénzügyi korrekciós eljárásai tekintetében az 1260/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2001. március 2‑i 448/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 64., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 155. o.) 5. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   Két hónap az az időszak, amelyen belül az érintett tagállam válaszolhat az 1260/1999/EK rendelet 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében leírt azon kérésre, hogy nyújtsa be észrevételeit, illetve adott esetben, végezze el a korrekciókat, kivéve azokat a kellően megindokolt eseteket, amikor a Bizottság hosszabb időszakot állapíthat meg.

(2)   Ha a Bizottság pénzügyi korrekciókat javasol extrapolálás alapján vagy átalány megállapításával, a tagállam számára az érintett akták vizsgálatán keresztül meg kell adni a lehetőséget annak bemutatására, hogy a szabálytalanság tényleges mértéke kisebb annál, mint amekkorát a Bizottság felmért. A tagállam a Bizottsággal egyetértésben az érintett akták arányos részére vagy mintájára szűkítheti a vizsgálata körét. Az ilyen vizsgálatokra rendelkezésre álló idő – a kellően megindokolt eseteket kivéve – nem haladhatja meg a két hónapot az (1) bekezdésben említett két hónapos időszakon felül. Az ilyen vizsgálatok eredményeit az 1260/1999/EK rendelet 39. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében leírt módon kell megvizsgálni. A Bizottság azokat a bizonyítékokat veszi figyelembe, amelyeket a tagállam határidőn belül nyújtott be.

(3)   Abban az esetben, ha a tagállam tiltakozik a Bizottság megállapításai ellen, és az 1260/1999/EK rendelet 2. cikke (39) bekezdésének második albekezdése szerint meghallgatásra kerül sor, akkor a három hónapos időszak, amelyen belül az említett rendelet 3. cikke (3) bekezdése alapján a Bizottság határozatot hozhat, a meghallgatás időpontjától kezdődik.”

21

Az 1260/1999 rendeletet, amelyet a Tanácsnak legkésőbb 2006. december 31‑ig felül kellett vizsgálnia, hatályon kívül helyezte az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11‑i 1083/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 210., 25. o.), amely az 1. cikkének (1) bekezdése szerint az említett alapokra alkalmazandó, az egyes alapokat szabályozó rendeletekben megállapított különös rendelkezések sérelme nélkül.

22

Az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és az 1783/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 5‑i 1080/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 210., 1. o.) nem tartalmaz rendelkezést azon pénzügyi korrekciós eljárások vonatkozásában, amelyekről határozhat a Bizottság. Ugyanez vonatkozik az 1083/2006 rendelet és a 1080/2006 rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok meghatározásáról [helyesen: megállapításáról] szóló, 2006. december 8‑i 1828/2006/EK bizottsági rendeletre (HL L 371., 1. o.) is.

23

Az említett pénzügyi korrekciók e három alapra vonatkozó, az 1083/2006 rendelet 99–102. cikkében előírt közös szabályok tárgyát képezik.

24

Az utóbbi rendelet „Az eljárás” című 100. cikke előírja:

„(1)   A Bizottság a pénzügyi korrekcióról szóló határozat meghozatalát megelőzően azzal kezdi az eljárást, hogy tájékoztatja a tagállamot előzetes következtetéseiről, és felkéri a tagállamot, hogy két hónapon belül nyújtsa be észrevételeit.

Amennyiben a Bizottság extrapoláció alapján vagy átalány formájában végrehajtott pénzügyi korrekciót javasol, a tagállamnak lehetőséget kell kapnia – az érintett dokumentumok átvizsgálása révén – annak bizonyítására, hogy a szabálytalanság tényleges mértéke kisebb volt a Bizottság értékelésénél. A Bizottsággal egyetértésben a tagállam e vizsgálatot a dokumentumok megfelelően arányos részére vagy mintájára korlátozhatja. A kellően indokolt esetek kivételével az ilyen vizsgálat időtartama nem haladhatja meg az első albekezdésben említett két hónapos időtartamot követő további két hónapot.

(2)   A Bizottság figyelembe veszi a tagállam által az (1) bekezdésben említett határidőn belül benyújtott valamennyi bizonyítékot.

(3)   Amennyiben a tagállam nem fogadja el a Bizottság ideiglenes következtetéseit [helyesen: előzetes következtetéseit], a Bizottság meghallgatásra hívja a tagállamot, ahol a két fél a partnerségen alapuló együttműködés keretében erőfeszítést tesz arra, hogy megegyezzen az észrevételek és az azokból levonandó következtetések tekintetében.

(4)   Megegyezés esetén a tagállam a 98. cikk (2) bekezdése második albekezdésének megfelelően újra felhasználhatja az érintett közösségi alapokat.

(5)   Megegyezés hiányában a Bizottság a meghallgatást követő hat hónapon belül határoz a pénzügyi korrekcióról, figyelembe véve az eljárás folyamán benyújtott valamennyi információt és észrevételt. Amennyiben nem kerül sor meghallgatásra, a hat hónapos időszak a Bizottság által küldött meghívás időpontjától számított két hónap elteltével kezdődik.”

25

Az 1083/2006 rendeletnek a „Hatálybalépés” című 108. cikke, az első és második albekezdésében, a következőképpen rendelkezik:

„Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Az 1–16., 25–28., 32–40., 47–49., 52–54., 56., 58–62., 69–74., 103–105 és 108. cikkben megállapított rendelkezéseket e rendelet hatálybalépésének napjától kezdődően, kizárólag a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó programok tekintetében kell alkalmazni. A többi rendelkezést 2007. január 1‑jétől kell alkalmazni.”

26

Az 1083/2006 rendeletet hatályon kívül helyezte az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról [és] az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2013. december 17‑i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 347., 320. o.) amely 145. cikkének (6) bekezdés előírja, hogy „[p]énzügyi korrekciók alkalmazásához a Bizottság – végrehajtási jogi aktusok révén – a meghallgatást követő hat hónapon belül, vagy ha a tagállam vállalja, hogy a meghallgatás után további információkat nyújt be, ezen információk kézhezvételét követő hat hónapon belül hoz határozatot. A Bizottság az eljárás során benyújtott minden információt és észrevételt figyelembe vesz. Amennyiben nem kerül sor meghallgatásra, a hathónapos időszak a Bizottság által a meghallgatásra küldött meghívó időpontjától számított két hónap elteltével kezdődik”.

27

Az 1303/2013 rendelet 154. cikke szerint e rendelet 145. cikke 2014. január 1‑jétől alkalmazandó.

28

E 145. cikk az 1303/2013 rendelet negyedik részébe tartozik, amely tartalmazza az ERFA‑ra, az ESZA‑ra, a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó irányítási, kontroll, pénzügyi irányítási, számviteli és pénzügyi korrekciós általános szabályokat.

29

Sem az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 347., 289. o.), sem az 1303/2013 rendeletet kiegészítő 2014. március 3‑i 480/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL L 138., 5. o.) nem tartalmaz rendelkezést azon pénzügyi korrekciós eljárások vonatkozásában, amelyekről határozhat a Bizottság.

30

A jelen jogvita alapját képező tényállás – amelyet a megtámadott ítélet 1–9. pontja tartalmaz – a következőképpen foglalható össze.

31

Az 1994. december 9‑i C(94) 3456 határozatával, az 1998. február 5‑i C(98) 121 határozatával és az 1994. november 25‑i C(1994) 3043/6 határozatával a Bizottság jóváhagyta a az 1. célkitűzés (1994–1999) alá tartozó „Andalucia” operatív programot, a 2. célkitűzés (1997–1999) alá tartozó Baszkföld operatív programot és az 1. célkitűzés (1994–1999) alá tartozó „Valencia autonóm közösség” operatív programot.

32

E programok záróellenőrzésekor a Bizottság vizsgálat céljából kiválasztott egyes programokat. E minták vizsgálata számos szabálytalanságot tárt fel, amelyek közül néhány ismétlődő volt, és alapvetően a közbeszerzésre vonatkozó uniós jogi normák, valamint a strukturális alapok keretében alkalmazandó szabályok megsértéséből állt. E szabálytalanságokat általános szabálytalanságoknak minősítette a Bizottság.

33

A Bizottság és a spanyol hatóságok közötti különböző levélváltásokat követően ezen intézmény úgy határozott, hogy csökkenti a fent hivatkozott egyes operatív programoknak az ERFA‑ból nyújtott támogatást az operatív programok összességének a minták vizsgálata során felfedezni vélt rendszeres hibáinak extrapolációja útján.

34

Konkrétabban az „Andalucia” operatív programot érintő záróellenőrzés keretében a Bizottság az 5319 program közül egy 37 programból álló véletlenszerű mintát választott ki 870341396 euró, azaz a bejelentett kiadások végösszege 16,69%‑ának megfelelő összegben, a valutaegységekben történő felmérés alapján és egy számítógép‑vezérelt ellenőrzés‑támogató eszköz, az Audit Command Language (ACL) szoftver segítségével. Ezen ellenőrzés következtetéseit a 2004. október 19‑i és a 2006. április 10‑i jelentésben közölték a spanyol hatóságokkal. A Bizottság és a spanyol hatóságok közötti számos észrevétel‑ és információcserét követően a Bizottság 2008. július 2‑án és 3‑án meghallgatást tartott Brüsszelben (Belgium). E meghallgatás után a Bizottság arra kérte fel spanyol hatóságokat, hogy három héten belül kiegészítő információkat nyújtsanak be az érintett ügyletek elfogadhatósága vonatkozásában. E kiegészítő információkat 2008. július 22‑i és 2008. augusztus 5‑i levélben nyújtották be a spanyol hatóságok. A Bizottság a végkövetkeztetéseit 2009. március 19‑i levélben közölte a spanyol hatóságokkal. A spanyol hatóságok 2009. április 21‑i levélben válaszoltak.

35

A 2009. november 30‑i C(2009) 9270 határozatával a Bizottság 219334437,31 euróval csökkentette az ERFA‑ból az „Andalucia” operatív program javára 3323249050,16 euró összegben nyújtott támogatást. E csökkentés az operatív program egészére jellemző, a Bizottság által rendszeresnek minősített szabálytalanságok extrapolációjának felel meg.

36

A „Baszkföld” operatív programot érintő záróellenőrzés keretében a Bizottság a 3348 program közül egy 37 programból álló véletlenszerű mintát választott ki 266765981 euró, azaz a bejelentett kiadások végösszege 36,98%‑ának megfelelő összegben, ugyanazon módszert alkalmazva, mint az „Andalucia” operatív program esetében. Ezen ellenőrzés eredményeit és következtetéseit a 2005. augusztus 17‑i és a 2007. szeptember 24‑i jelentésben közölték a spanyol hatóságokkal. Számos észrevétel‑ és információcserét követően a Bizottság 2009. január 22‑én és 23‑án meghallgatást tartott Brüsszelben. E meghallgatás után a Bizottság arra kérte fel spanyol hatóságokat, hogy három héten belül információkat nyújtsanak be a szóban forgó ügyletek elfogadhatósága vonatkozásában. E kiegészítő információkat 2009. február 16‑i levélben és 2009. február 10‑i, 23‑i és 24‑i elektronikus levélben nyújtották be a spanyol hatóságok. A Bizottság a végkövetkeztetéseit 2009. július 29‑i levélben közölte a spanyol hatóságokkal. A spanyol hatóságok 2009. szeptember 15‑én levélben válaszoltak.

37

A 2009. december 23‑i C(2009) 10678 határozatával a Bizottság 27884692,27 euróval csökkentette az ERFA‑ból a „Baszkföld” operatív program javára 301152434 euró összegben nyújtott támogatást. E csökkentés az operatív program egészére jellemző, a Bizottság által rendszeresnek minősített szabálytalanságok extrapolációjának felel meg.

38

A „Valencia autonóm közösség” operatív programot érintő záróellenőrzés keretében a Bizottság a 7862 program közül egy 38 programból álló véletlenszerű mintát választott ki 607075404,63 euró, azaz a bejelentett kiadások végösszege 28,72%‑ának megfelelő összegben, ugyanazon módszert alkalmazva, mint a másik két operatív program esetében. Ezen ellenőrzés eredményeit és következtetéseit a 2004. június 10‑i és a 2006. április 10‑i jelentésben közölték a spanyol hatóságokkal. A Bizottság és a spanyol hatóságok közötti számos észrevétel‑ és információcserét követően a Bizottság 2008. november 4‑én és 5‑én meghallgatást tartott Brüsszelben. E meghallgatás után a Bizottság arra kérte fel spanyol hatóságokat, hogy három héten belül kiegészítő információkat nyújtsanak be a szóban forgó ügyletek elfogadhatósága vonatkozásában. Ezen információkat egy 2008. november 24‑i levélben nyújtották be a spanyol hatóságok. A Bizottság a végkövetkeztetéseit 2009. május 29‑i levélben közölte a spanyol hatóságokkal. A spanyol hatóságok 2009. július 3‑i levélben és 2009. július 7‑i elektronikus levélben válaszoltak.

39

A 2010. január 28‑i C(2010) 337 határozatával a Bizottság 115612377,25 euróval csökkentette az ERFA‑ból a „Valencia autonóm közösség” operatív program javára 1298056426,49 euró összegben nyújtott támogatást. E csökkentés az operatív program egészére jellemző, a Bizottság által rendszeresnek minősített szabálytalanságok extrapolációjának felel meg.

40

A Törvényszék hivatalához 2010. február 11‑én (T‑65/10. sz. ügy), 2010. március 8‑án (T‑113/10. sz. ügy) és 2010. március 24‑én (T‑138/10. sz. ügy) benyújtott keresetlevelével a Spanyol Királyság a vitatott határozatok megsemmisítésére irányuló keresetet indított.

41

A Törvényszék hetedik tanácsa elnökének 2010. április 26‑án hozott végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette e három ügyet.

42

Keresetei alátámasztására a Spanyol Királyság négy jogalapra hivatkozott. Az elsőt a 4253/88 rendelet 24. cikkének annyiban történő megsértésére alapította, amennyiben a Bizottság nem hajthat végre az e rendelkezésben előírt, extrapoláción alapuló pénzügyi korrekciókat. A másodlagosan hivatkozott második jogalapot a 4253/88 rendelet 24. cikkének és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének annyiban történő megsértésére alapította, amennyiben nem került megállapításra az irányítási, a vizsgálati vagy az ellenőrzési rendszer semmilyen elégtelensége a szóban forgó módosított szerződések vonatkozásában. A szintén másodlagosan hivatkozott harmadik jogalapot a 4253/88 rendelet 24. cikkének annyiban történő megsértésére alapította, amennyiben az extrapoláción alapuló pénzügyi korrekciók végrehajtása érdekében a Bizottság által felhasznált programminták nem tipikusak a szóban forgó operatív programokra. A negyedik jogalapot a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének, valamint az ésszerű határidő elve tiszteletben tartásának megsértésére alapította, amennyiben a Bizottság túllépett a szóban forgó pénzügyi korrekciók elvégzésére előírt határidőn.

43

A megtámadott ítélettel a Törvényszék a negyedik, az első, a második és a harmadik jogalapot és következésképpen az említett kereseteket teljes egészükben elutasította.

44

A Spanyol Királyság fellebbezésében azt kéri, hogy a Bíróság:

45

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

46

Fellebbezésének alátámasztására a Spanyol Királyság két jogalapra hivatkozik. Az elsőt a Törvényszék annak tekintetében fennálló téves jogalkalmazására alapítja, hogy a 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdését a Bizottság számára extrapoláción alapuló pénzügyi korrekciók alkalmazását lehetővé tevő jogalapnak tekintette. Második jogalapjával a Spanyol Királyság azt rója fel a Törvényszéknek, hogy tévesen alkalmazta a jogot a Bizottság által a jelen ügyben alkalmazott extrapoláció megbízhatóságának, koherenciájának, relevanciájának és megfelelőségének vizsgálata tekintetében, amennyiben először is a mintasokaságot a bejelentett kiadások alapján választotta ki, nem pedig az odaítélt támogatás alapján, másodszor a nem társfinanszírozott és e tagállam által visszavont kiadásokat figyelembe vette ezen összefüggésben, harmadszor, a Bizottság által figyelembe vett mintát a homogenitás hiánya jellemzi, negyedszer pedig, az említett minta nem rendelkezik megfelelő megbízhatósági szinttel.

47

A Bizottság lényegében azt állítja, hogy az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani. A második jogalapot illetően, az olyan ténykérdéseket vet fel, hogy mint elfogadhatatlant el kell utasítani, vagy mindenesetre megalapozatlannak kell nyilvánítani.

48

A jelen fellebbezés tárgyában történő határozathozatal érdekében először is meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélettel a Törvényszék határozott a Spanyol Királyság által indított megsemmisítés iránti keresetekről, annak elutasításával, miután megalapozatlannak nyilvánította az e tagállam által e keresetek alátámasztására hivatkozott négy jogalapot.

49

Konkrétabban a Törvényszék először is a negyedik, lényegében arra alapított jogalapot vizsgálta, hogy a vitatott határozatokat a Bizottság ésszerűnek nem tekinthető határidőben fogadta el. A Törvényszék ugyanakkor a megtámadott ítélet 56. pontjában e jogalapot mint megalapozatlant elutasította. Ezáltal a Törvényszék elismerte a vitatott határozatok alaki szabályszerűségét.

50

Mindazonáltal a Spanyolország kontra Bizottság ítélet (C‑192/13 P, EU:C:2014:2156) és a Spanyolország kontra Bizottság ítélet (C‑197/13 P, EU:C:2014:2157) 56–89. pontjában, valamint 93. és 94. pontjában megállapított indokolásból kitűnik, hogy 2000‑től a pénzügyi korrekcióra vonatkozó határozat Bizottság általi elfogadása bizonyos határidőhöz van kötve, és e határidő hossza az alkalmazandó szabályozás szerint változik.

51

A Bíróság megállapítja, hogy az uniós jog jelenlegi állapotában nem létezik olyan tényező, amely megkérdőjelezhetné ezen ítélkezési gyakorlatot, amely éppen ellenkezőleg, átültethető a jelen ügyre.

52

Így tehát, az 1083/2006 rendelet 100. cikkének (5) bekezdése szerint a Bizottság a meghallgatást követő hat hónapon belül határoz a pénzügyi korrekcióról, ha pedig nem kerül sor meghallgatásra, a hat hónapos időszak a Bizottság meghívólevelének elküldése időpontjától számított két hónap elteltével kezdődik.

53

Az 1083/2006 rendelet 108. cikkének második bekezdéséből kitűnik, hogy az említett 100. cikk 2007. január 1‑jétől vált alkalmazandóvá, ideértve a 2007 és 2013 közötti időszakot megelőző programokat is.

54

Márpedig a jelen ügyben a Spanyol Királyság meghallgatásaira 2008. július 2‑án és 3‑án került sor az „Andalucia” operatív program vonatkozásában, 2009. január 22‑én és 23‑án a „Baszkföld” operatív program vonatkozásában, és 2008. november 4‑én és 5‑én a „Valencia autonóm közösség” operatív program vonatkozásában. Ezzel ellentétben a Bizottság az említett programokra vonatkozó vitatott határozatokat csak 2009. november 30‑án, 2009. december 23‑án és 2010. január 28‑án fogadta el.

55

Következésképpen a Bizottság a jelen esetben nem tartotta tiszteletben az 1083/2006 rendelet 100. cikkének (5) bekezdésében foglalt hat hónapos határidőt.

56

Egyébiránt a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy egyrészt valamely sérelmet okozó aktus elfogadására vonatkozó eljárási szabályok megsértése – mint amilyen a Bizottság részéről a vitatott határozatnak az uniós jogalkotó által előírt határidőn belül történő elfogadásának elmulasztása – a lényeges eljárási szabályok megsértésének minősül (lásd: Egyesült Királyság kontra Tanács ítélet, 68/86, EU:C:1988:85, 48. és 49. pont; Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑192/13 P, EU:C:2014:2156, 103. pont; Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑197/13 P, EU:C:2014:2157, 103. pont), és hogy másrészt ha az uniós bíróság a szóban forgó aktus vizsgálatakor megállapítja, hogy azt nem szabályszerűen fogadták el, az ő feladata az, hogy levonja a lényeges eljárási szabály megsértésének következményeit, és ennélfogva megsemmisítse ilyen hibában szenvedő jogi aktust (lásd: Bizottság kontra ICI ítélet, C‑286/95 P, EU:C:2000:188, 51. pont; Bizottság kontra Solvay ítélet, C‑287/95 P és C‑288/95 P, EU:C:2000:189 55. pont; Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑192/13 P, EU:C:2014:2156, 103. pont; Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑197/13 P, EU:C:2014:2157, 103. pont).

57

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az olyan egyedi esetektől eltekintve, amelyeket többek között az uniós bíróságok eljárási szabályzatai említenek, az uniós bíróság nem alapíthatja a határozatát olyan, akár imperatív jellegű jogalapra, amelyet hivatalból hozott fel, anélkül hogy előtte felhívta a feleket az említett jogalappal kapcsolatos észrevételeik megtételére (lásd: Bizottság kontra Írország és társai ítélet, C‑89/08 P, EU:C:2009:742, 57. pont; OHIM kontra National Lottery Commission ítélet, C‑530/12 P, EU:C:2014:186, 54. pont).

58

Ami azon határidőt illeti, amelyen belül a pénzügyi korrekcióról szóló határozatot el kell fogadni, meg kell állapítani, hogy a Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (C‑192/13 P, EU:C:2014:2156) és a Spanyolország kontra Bizottság ítélet (C‑197/13 P, EU:C:2014:2157) alapjául szolgáló ügyek keretében, amelyek lényegében azonos ténybeli és jogi kérdésekre vonatkoztak, a Spanyol Királyságnak és a Bizottságnak már volt alkalma megvitatni e kérdést. Egyébiránt az említett ügyekben a Bíróság felhívta a feleket, hogy a szóbeli előadásukat az említett kérdésre összpontosítsák.

59

Egyébiránt ezen ítélkezési gyakorlatot azóta már több alkalommal is megerősítette a Bíróság (lásd: Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑429/13 P, EU:C:2014:2310; Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑513/13 P, EU:C:2014:2412).

60

Ebből következik egyrészt, hogy a Bizottságnak elegendő alkalma volt arra, hogy kontradiktórius eljárás keretében előadja az 1083/2006 rendelet 100. cikkének (5) bekezdésében előírt határidő terjedelmére vonatkozó jogalapjait és érveit, másrészt pedig, hogy a Bíróságnak az e rendelkezés értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatát állandónak kell tekinteni.

61

Meg kell tehát állapítani, hogy a jelen ügy a jelen ítélet 57. pontjában említett ítélkezési gyakorlat szerinti egyedi eset, és hogy nem kell felhívni a feleket az e jogalappal kapcsolatos észrevételeik megtételére.

62

E körülményekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy a Bizottság a vitatott határozatot a tanácsi rendelet által előírt törvényes határidő megsértésével fogadta el.

63

Következésképpen a lényeges eljárási szabályokat sértő vitatott határozatok szankciónálása helyett a Spanyol Királyság által indított kereset elutasításával a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot.

64

A megtámadott ítéletet ennélfogva hatályon kívül kell helyezni.

65

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikke első albekezdésének megfelelően, ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi. Ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti.

66

A jelen ügyben a Bíróság rendelkezik a Spanyol Királyság által a Törvényszékhez benyújtott, a vitatott határozatok megsemmisítése iránti kereset érdemben történő eldöntéséhez szükséges valamennyi információval.

67

E tekintetben elengedő kiemelni, hogy a jelen ítélet 50–63. pontjában kifejtett indokok miatt, a vitatott határozatokat, lényeges eljárási szabályok megsértése miatt, hatályon kívül kell helyezni.

68

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

69

Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Spanyol Királyság pernyertes lett a fellebbezés keretében, és mivel a Törvényszékhez benyújtott keresetének helyt adtak, a Spanyol Királyság kérelmének megfelelően a Bizottságot a saját költségei viselésén túl kötelezni kell az e tagállam részéről mind az első fokon, mind pedig a fellebbezés keretében felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: