1

Fellebbezéseivel a Németországi Szövetségi Köztársaság az Európai Unió Törvényszéke Németország kontra Bizottság ítéletének (T‑265/08, EU:T:2012:434) és Németország kontra Bizottság ítéletének (T‑270/08, EU:T:2012:612) (a továbbiakban együttesen: megtámadott ítéletek) a hatályon kívül helyezését kéri, amelyekben a Törvényszék elutasította a Land Thüringenben (Németország) az 1. célkitűzésbe tartozó operatív programra (1994–1999) az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) az 1994. augusztus 5‑i C(94) 1939/5 bizottsági határozat alapján nyújtott pénzügyi támogatás csökkentéséről szóló, 2008. április 30‑i C(2008) 1690 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: Land Thüringenre vonatkozó határozat), illetve az 1. célkitűzésbe tartozó, Kelet‑Berlinre (Németország) vonatkozó operatív program (1994–1999) számára az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) az 1994. augusztus 5‑i C(94) 1973 bizottsági határozat alapján nyújtott támogatás csökkentéséről szóló, 2008. április 29‑i C(2008) 1615 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: Kelet‑Berlinre vonatkozó határozat) megsemmisítése iránti kérelmeit.

2

Az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERFA‑t) az 1975. március 18‑i 724/75/EGK tanácsi rendelet (HL L 73., 1. o., helyesbítés: HL 1975. L 110., 44. o.) hozta létre, amely többször módosult, és amelyet később az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló, 1984. június 19‑i 1787/84/EGK tanácsi rendelet (HL L 169., 1. o.) váltott fel 1985. január 1‑jei hatállyal.

3

1988‑ban a strukturális alapok rendszerét a strukturális alapok feladatairól és eredményességéről, továbbá tevékenységüknek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolásáról szóló, 1988. június 24‑i 2052/88/EGK tanácsi rendelet (HL L 185., 9. o.) reformálta meg.

4

Az Európai Közösségek Bizottságának javaslata alapján a Tanácsnak 1993. december 31‑ig kellett felülvizsgálnia a 2052/88 rendeletet, amely 1989. január 1‑jén lépett hatályba.

5

E rendeletet módosította továbbá az 1993. július 20‑i 2081/93/EGK tanácsi rendelet (HL L 193., 5. o.), amelyet 1999. december 31. előtt kellett felülvizsgálni.

6

E rendeletek létrehozzák a strukturális alapokat (az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap [EMOGA] Orientációs Részlege, az Európai Szociális Alap [ESZA] és az ERFA) az Európai Unión belüli legjelentősebb regionális egyenlőtlenségek orvoslása érdekében, különösen a fejlődésben lemaradt régiók fejlesztésének és strukturális kiigazításának elősegítése (1. célkitűzés), és az ipari hanyatlás által súlyosan érintett régiók, határrégiók vagy régiórészek (köztük a foglalkoztatási övezetek és a városok közötti partnerségek) átalakítása (2. célkitűzés) révén.

7

A 2081/93 rendelettel módosított 2052/88 rendelet (a továbbiakban: 2052/88 rendelet) „Összeegyeztethetőség és ellenőrzések” [nem hivatalos fordítás] című 7. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A strukturális alapokból finanszírozott, illetve az [Európai Beruházási Banktól (EBB)] vagy valamely más meglévő pénzügyi eszközből finanszírozásban részesülő intézkedéseknek összhangban kell lenniük a Szerződések, az azok alapján elfogadott eszközök és a közösségi politikák rendelkezéseivel, köztük a versenyszabályokkal, a közbeszerzési szerződések odaítélésével és a környezetvédelemmel kapcsolatos rendelkezésekkel, továbbá a nemek közötti esélyegyenlőség elvének alkalmazásával.”[nem hivatalos fordítás]

8

Az 1993. július 20‑i 2082/93/EGK tanácsi rendelettel (HL L 193., 20. o.) módosított, a 2052/88 rendeletnek a különböző strukturális alapok tevékenységeinek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolása tekintetében történő végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1988. december 19‑i 4253/88/EGK tanácsi rendelet (HL L 374., 1. o.) (a továbbiakban: 4253/88 rendelet) „Pénzügyi ellenőrzés” [nem hivatalos fordítás] című 23. cikke így rendelkezik:

„(1)   A köz‑ és magántámogatók projektjei sikerének biztosítása érdekében a tagállamok a projektek végrehajtása során megteszik a szükséges intézkedéseket a következők érdekében:

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az e célból tett intézkedésekről, és különösen megküldik a Bizottságnak a tevékenységek hatékony végrehajtásának biztosítását szolgáló irányítási és ellenőrzési rendszerek leírását. Rendszeresen tájékoztatják a Bizottságot a közigazgatási és bírósági eljárások előrehaladásáról.

[...]

(2)   A tagállamok által a nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alapján végzett ellenőrzés, valamint az [EGK‑]Szerződés 206. cikke rendelkezéseinek és a Szerződés 209. cikkének c) pontja alapján elvégzett vizsgálat sérelme nélkül a Bizottság tisztviselői és alkalmazottai elsősorban szúrópróbaszerűen a helyszínen ellenőrizhetik a strukturális alapokból finanszírozott projekteket, valamint az igazgatási és ellenőrzési rendszereket.

[...]

(3)   Egy adott projektnek folyósított utolsó kifizetést követő három évig a szervezet és a felelős hatóságok a projekt kiadásaira és ellenőrzésére vonatkozó valamennyi igazoló iratot a Bizottság rendelkezésére bocsátják.”[nem hivatalos fordítás]

9

A 4253/88 rendeletnek „A támogatás csökkentése, felfüggesztése és megvonása” [nem hivatalos fordítás] című 24. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Amennyiben a projekt vagy intézkedés megvalósítása a számára elkülönített pénzügyi támogatást sem részben, sem egészben nem igazolja, a Bizottság a partnerség keretében az esetet kivizsgálja, amelynek során különösen felhívja a tagállamot vagy a projekt végrehajtásáért felelős, kijelölt hatóságokat észrevételeik meghatározott határidőn belüli megtételére.

(2)   E vizsgálat eredményeképpen a Bizottság az adott projekt vagy intézkedés számára elkülönített támogatást csökkentheti vagy felfüggesztheti, amennyiben a vizsgálat során bizonyossá válik, hogy szabálytalanság történt, illetve a projekt vagy intézkedés jellegét vagy végrehajtásának feltételeit a Bizottság előzetes jóváhagyása nélkül jelentősen módosították.

[...]”[nem hivatalos fordítás]

10

Az 1993. július 20‑i 2083/93/EGK tanácsi rendelettel (HL L 193., 34. o.) módosított, a 2052/88 rendeletnek az Európai Regionális Fejlesztési Alap tekintetében történő végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1988. december 19‑i 4254/88/EGK tanácsi rendelet „Az összeegyeztethetőség vizsgálata” [nem hivatalos fordítás] című 11. cikke értelmében „[a]dott esetben és az egyes politikák szerinti eljárást követve a tagállamok közlik a Bizottsággal a […] 2052/88/EGK rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezések tiszteletben tartásával kapcsolatos adatokat” [nem hivatalos fordítás].

11

A Régiófejlesztési és Szerkezetváltási Bizottsággal, illetve az EK‑Szerződés 147. cikke szerinti bizottsággal folytatott konzultációt követően és a 4253/88 rendelet 23. cikkére hivatkozással a Bizottság több végrehajtási rendeletet elfogadott, többek között a 4253/88 rendeletnek a strukturális alapok által társfinanszírozott műveletek tagállamok általi pénzügyi ellenőrzése tekintetében történő végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1997. október 15‑i 2064/97/EK rendeletet (HL L 290., 1. o.).

12

A 2064/97 rendelet 8. cikke előírja:

„(1)   Legkésőbb a záró kifizetés iránti kérelem és az adott támogatási formával kapcsolatos, a kiadásokról szóló záró igazolás benyújtásának időpontjában a tagállamok benyújtják a Bizottságnak a végrehajtó szolgálattól független személy vagy szerv által készített jelentést […]. E jelentésnek tartalmaznia kell a korábbi években végzett ellenőrzések során tett megállapításokat, és a záró kifizetés iránti kérelem érvényességével, valamint a kiadásokról szóló záró igazolás tárgyát képező ügyletek jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatos általános következtetéseket.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti jelentés tartalmazza az irányítás és az ellenőrzés területén felmerülő jelentős hiányosságokat, valamint a megállapított szabálytalanságok gyakoriságát, ha e hiányosságok és szabálytalanságok megakadályozzák a záró kifizetés iránti kérelem és a kiadásokról szóló záró igazolás érvényességének kedvező elbírálását. A jelentésnek e körülmények között meg kell becsülnie a probléma terjedelmét és fel kell becsülnie pénzügyi hatását.

Ilyen esetben a Bizottság további ellenőrzéseket írhat elő a szabálytalanságok megállapítása és ezek meghatározott időn belül történő kiküszöbölése érdekében.”[nem hivatalos fordítás]

13

A Bizottság emellett 1997. október 15‑én elfogadta a 4253/88 tanácsi rendelet 24. cikke alkalmazásának keretében végrehajtott nettó pénzügyi korrekciókra vonatkozó belső iránymutatásokat. Az említett belső iránymutatások 5. és 6. pontjában a Bizottság pontosítja, hogy azon szabálytól eltérve, amely szerint nettó pénzügyi korrekciókra kizárólag a feltárt szabálytalanság(ok) esetén kerülhet sor, a Bizottság nagyobb mértékű pénzügyi korrekciót alkalmaz, ha alapos okkal azt feltételezi, hogy a szabálytalanság rendszeres és következésképpen egy sor hasonló esetben potenciálisan ismét megjelenő, rendszerből adódó irányítási, ellenőrzési vagy auditálási hiányosságot tükröz. E pénzügyi korrekciót a Bizottság extrapoláció útján hajtja végre, azaz figyelembe veszi a hiányossággal érintett közigazgatási rendszer szintjét és sajátosságait, valamint a jogsértés valószínű terjedelmét.

14

A 2052/88 rendeletet és a 4253/88 rendeletet 2000. január 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezte a strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. június 21‑i 1260/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 161., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 31. o.).

15

2. cikkének (1) bekezdése értelmében az 1260/1999 rendelet az ERFA‑ra, az ESZA‑ra, az EMOGA Orientációs Részlegére és a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközre (HOPE) alkalmazandó.

16

E rendelet „Pénzügyi korrekciók” című 39. cikke értelmében:

„(1)   Elsődlegesen a tagállamok feladata a szabálytalanságok kivizsgálása, a támogatás végrehajtásának, illetve ellenőrzésének jellegét, illetve feltételeit befolyásoló minden jelentősebb változás megállapítása nyomán történő fellépés, valamint a szükséges pénzügyi korrekciók elvégzése.

A tagállam végzi el az egyedi vagy a rendszerből adódó szabálytalansággal összefüggésben szükséges pénzügyi korrekciókat. A tagállam által végzett korrekció a közösségi hozzájárulás egészének vagy részének visszavonása. Az ily módon felszabadult közösségi alapokat a tagállam, az 53. cikk (2) bekezdése alapján meghatározandó szabályokat tiszteletben tartva, a kérdéses támogatás céljából újra felhasználhatja.

(2)   Ha a szükséges vizsgálatokat követően a Bizottság azt állapítja meg, hogy:

a Bizottság felfüggeszti a szóban forgó időközi kifizetéseket és indokainak megállapítása mellett kéri a tagállamot, hogy meghatározott időn belül nyújtsa be észrevételeit és szükség szerint végezze el a korrekciókat.

Ha a tagállam kifogást emel a Bizottság által tett észrevételekkel szemben, a Bizottság a tagállamot meghallgatásra hívja, amelyen mindkét fél, a partnerségen alapuló együttműködés szellemében, törekszik az észrevételek és az azokból levonandó következtetések tárgyában történő megállapodásra.

(3)   A Bizottság által megállapított időszak végén, amennyiben nem jött létre megállapodás és a tagállam nem végezte el a korrekciókat, figyelembe véve a tagállam esetleges észrevételeit, a Bizottság három hónapon belül határozhat úgy, hogy:

A korrekció összegéről való döntéskor a Bizottság az arányosság elvével összhangban figyelembe veszi a szabálytalanság, illetve változás fajtáját, valamint a tagállamok irányítási, illetve ellenőrzési rendszerében megállapított hiányosságok mértékét és pénzügyi következményeit.

Ha sem az a), sem a b) pont szerinti eljárásról nem hoznak határozatot, az időközi kifizetések felfüggesztése haladéktalanul megszűnik.

[...]”

17

Az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló, 1999. július 12‑i 1783/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 213., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 102. o.), amely hatályon kívül helyezte a 4254/88 rendeletet, nem tartalmaz pénzügyi korrekcióval kapcsolatos szabályokat.

18

A strukturális alapok keretében nyújtott támogatások pénzügyi korrekciós eljárásai tekintetében az 1260/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2001. március 2‑i 448/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 64., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 155. o.) 5. cikke a következőképpen szól:

„(1)   Két hónap az az időszak, amelyen belül az érintett tagállam válaszolhat az 1260/1999/EK rendelet 39. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében leírt azon kérésre, hogy nyújtsa be észrevételeit, illetve adott esetben, végezze el a korrekciókat, kivéve azokat a kellően megindokolt eseteket, amikor a Bizottság hosszabb időszakot állapíthat meg.

(2)   Ha a Bizottság pénzügyi korrekciókat javasol extrapolálás alapján vagy átalány megállapításával, a tagállam számára az érintett akták vizsgálatán keresztül meg kell adni a lehetőséget annak bemutatására, hogy a szabálytalanság tényleges mértéke kisebb annál, mint amekkorát a Bizottság felmért. A tagállam a Bizottsággal egyetértésben az érintett akták arányos részére vagy mintájára szűkítheti a vizsgálata körét. Az ilyen vizsgálatokra rendelkezésre álló idő – a kellően megindokolt eseteket kivéve – nem haladhatja meg a két hónapot az (1) bekezdésben említett két hónapos időszakon felül. Az ilyen vizsgálatok eredményeit az 1260/1999/EK rendelet 39. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében leírt módon kell megvizsgálni. A Bizottság azokat a bizonyítékokat veszi figyelembe, amelyeket a tagállam határidőn belül nyújtott be.

(3)   Abban az esetben, ha a tagállam tiltakozik a Bizottság megállapításai ellen, és az 1260/1999/EK rendelet 39. cikke (2) bekezdésének második albekezdése szerint meghallgatásra kerül sor, akkor a három hónapos időszak, amelyen belül az említett rendelet 39. cikke (3) bekezdése alapján a Bizottság határozatot hozhat, a meghallgatás időpontjától kezdődik.”

19

A Tanács által 2006. december 31‑éig felülvizsgálandó 1260/1999 rendeletet hatályon kívül helyezte az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11‑i 1083/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 210., 25. o.), amely – 1. cikkének (1) bekezdése szerint – az ezen alapokat szabályozó rendeletekben megállapított különös rendelkezések sérelme nélkül alkalmazandó az említett alapokra.

20

Az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és az 1783/1999 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 5‑i 1080/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 210., 1. o.) nem tartalmaz a Bizottság által megállapítható pénzügyi korrekciókkal kapcsolatos eljárási rendelkezéseket. Ugyanez igaz az 1083/2006 rendelet, valamint az 1080/2006 rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 2006. december 8‑i 1828/2006/EK bizottsági rendeletre (HL L 371., 1. o., helyesbítés: HL L 45., 2007.2.15., 3. o.) is.

21

Az említett pénzügyi korrekciókra az e három alapra vonatkozó, az 1083/2006 rendelet 99–102. cikkében foglalt közös szabályok alkalmazandók.

22

Ez utóbbi rendelet „Az eljárás” című 100. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A Bizottság a pénzügyi korrekcióról szóló határozat meghozatalát megelőzően azzal kezdi az eljárást, hogy tájékoztatja a tagállamot előzetes következtetéseiről, és felkéri a tagállamot, hogy két hónapon belül nyújtsa be észrevételeit.

Amennyiben a Bizottság extrapoláció alapján vagy átalány formájában végrehajtott pénzügyi korrekciót javasol, a tagállamnak lehetőséget kell kapnia – az érintett dokumentumok átvizsgálása révén – annak bizonyítására, hogy a szabálytalanság tényleges mértéke kisebb volt a Bizottság értékelésénél. A Bizottsággal egyetértésben a tagállam e vizsgálatot a dokumentumok megfelelően arányos részére vagy mintájára korlátozhatja. A kellően indokolt esetek kivételével az ilyen vizsgálat időtartama nem haladhatja meg az első albekezdésben említett két hónapos időtartamot követő további két hónapot.

(2)   A Bizottság figyelembe veszi a tagállam által az (1) bekezdésben említett határidőn belül benyújtott valamennyi bizonyítékot.

(3)   Amennyiben a tagállam nem fogadja el a Bizottság ideiglenes következtetéseit [helyesen: előzetes következtetéseit], a Bizottság meghallgatásra hívja a tagállamot, ahol a két fél a partnerségen alapuló együttműködés keretében erőfeszítést tesz arra, hogy megegyezzen az észrevételek és az azokból levonandó következtetések tekintetében.

(4)   Megegyezés esetén a tagállam a 98. cikk (2) bekezdése második albekezdésének megfelelően újra felhasználhatja az érintett közösségi alapokat.

(5)   Megegyezés hiányában a Bizottság a meghallgatást követő hat hónapon belül határoz a pénzügyi korrekcióról, figyelembe véve az eljárás folyamán benyújtott valamennyi információt és észrevételt. Amennyiben nem kerül sor meghallgatásra, a hat hónapos időszak a Bizottság által küldött meghívás időpontjától számított két hónap elteltével kezdődik.”

23

Az 1083/2006 rendelet „Hatálybalépés” című 108. cikkének első és második bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Az 1–16., 25–28., 32–40., 47–49., 52–54., 56., 58–62., 69–74., 103–105. és 108. cikkben megállapított rendelkezéseket e rendelet hatálybalépésének napjától kezdődően, kizárólag a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó programok tekintetében kell alkalmazni. A többi rendelkezést 2007. január 1‑jétől kell alkalmazni.”

24

Az 1083/2006 rendeletet az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról [és] az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2013. december 17‑i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 347., 320. o.) helyezte hatályon kívül, amely rendelet 145. cikkének (6) bekezdése kimondja, hogy a „[p]énzügyi korrekciók alkalmazásához a Bizottság – végrehajtási jogi aktusok révén – a meghallgatást követő hat hónapon belül, vagy ha a tagállam vállalja, hogy a meghallgatás után további információkat nyújt be, ezen információk kézhezvételét követő hat hónapon belül hoz határozatot[, valamint hogy a] Bizottság az eljárás során benyújtott minden információt és észrevételt figyelembe vesz[, és amennyiben] nem kerül sor meghallgatásra, a hathónapos időszak a Bizottság által a meghallgatásra küldött meghívó időpontjától számított két hónap elteltével kezdődik”.

25

Az 1303/2013 rendelet 154. cikkének megfelelően e rendelet 145. cikkét 2014. január 1‑jétől kell alkalmazni.

26

E 145. cikk az 1303/2013 rendelet negyedik részében található, amely az ERFA‑ra, az ESZA‑ra, a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó irányítási, kontroll, pénzügyi irányítási, elszámolási és pénzügyi korrekciós általános szabályokat tartalmazza.

27

Sem az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 347., 289. o.), sem az 1303/2013 rendelet kiegészítéséről szóló, 2014. március 3‑i 480/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL L 138., 5. o.) nem tartalmaz a Bizottság által megállapítható pénzügyi korrekciókkal kapcsolatos eljárási rendelkezéseket.

28

1994. július 29‑én a Bizottság elfogadta az 1. célkitűzésben érintett német régiók, azaz Mecklenburg‑Elő‑Pomeránia, Brandenburg, Szász‑Anhalt, Szászország, Türingia és Kelet‑Berlin esetén a közösségi strukturális tevékenységek érdekében a közösségi támogatási keret felállításáról szóló 94/628/EK határozatot (HL L 250., 18. o.). E határozat alapján lehetőség nyílt operatív programok kialakítására az új Landokban és Kelet‑Berlinben.

29

A jelen jogviták alapját képező tényállás a megtámadott ítéletek, valamint a Land Thüringenre és Kelet‑Berlinre vonatkozó határozatok (a továbbiakban együttesen: vitatott határozatok) alapján a következőképpen foglalható össze.

30

Az 1994. augusztus 5‑i C(94) 1939/5 határozattal a Bizottság jóváhagyta az 1. célkitűzésben érintett németországi Land Thüringenre vonatkozó operatív programot (Arinco no 94.DE.16.005) (a továbbiakban: Land Thüringen javára szóló beavatkozás), amely a strukturális alapok 1021771000 ECU összegű hozzájárulásáról rendelkezett, amelyet 1086827000 eurónak feleltetett meg az 1999. december 29‑i C(99) 5087 határozat, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) legfeljebb 1020719000 euró összegű társfinanszírozásával. Irányító hatóságnak Land Thüringen Gazdasági és Közlekedési Minisztériumát jelölték ki.

31

A kis‑ és középvállalkozások (KKV‑k) termelési tevékenységeinek támogatására vonatkozó 2.1. intézkedés tekintetében a C(99) 5087 határozat a kiadások teljes összegét 674104000 euróban, míg az ERFA‑ból származó hozzájárulás mértékét 337052000 euróban rögzítette.

32

A 2001‑es év folyamán a Bizottság lefolytatta Land Thüringen irányítási és ellenőrzési rendszereinek módszeres vizsgálatát a 4253/88 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése és a 2064/97 rendelet 14. cikke alapján.

33

2002. január 30‑án a Bizottság előterjesztette a Land Thüringen és Land Sachsen‑Anhalt operatív programjaira vonatkozó, ajánlásokat tartalmazó végső jelentését.

34

2002. június 24‑én egy könyvvizsgáló társaság kiállította a 2064/97 rendelet 8. cikkében előírt jelentést, és azt továbbította a Bizottságnak.

35

2002. július 18‑i levelükkel a német hatóságok benyújtották az utolsó részlet kifizetése iránti kérelmüket a Land Thüringen javára szóló beavatkozás keretében. 2003. június 27‑én a Bizottság lezárta ezt a beavatkozást, és a kért összeg erejéig kifizette az utolsó részletet.

36

Az említett beavatkozás lezárását követően 2003 októbere, novembere és decembere során az Európai Közösségek Számvevőszéke több alkalommal helyszíni ellenőrzést végzett és 2004 folyamán az elszámolás megbízhatóságát igazoló jelentés vizsgálata keretében elvégezte ugyanezen beavatkozás főbb hiányosságainak elemzését a 2003‑as üzleti év tekintetében. A 2.1 intézkedés alá tartozó mintegy 28 projekt képezte vizsgálat tárgyát.

37

2004. június 22‑én a Számvevőszék továbbította előzetes ellenőrzési jelentését a német hatóságoknak. 2004. augusztus 31‑i és október 13‑i levelükkel e hatóságok további információkat küldtek a Számvevőszéknek.

38

2005. január 17‑i levelében a Számvevőszék továbbította ellenőrzési jelentését a nemzeti hatóságoknak. E jelentés az egyes műveletekre vonatkozóan egyedi, valamint rendszerből adódó szabálytalanságokat tárt fel, például hibákat a legmagasabb támogatás kiszámításában, és a kiadások bizonyos típusaira, így az általános költségeire vagy a saját forrásokra vonatkozó bizonyítékok hiányát. E jelentés megállapította, hogy a Land Thüringen javára szóló beavatkozás irányítási és ellenőrzési rendszerében hiányosságok tapasztalhatók. A 2.1 intézkedés keretébe tartozó 28 projekt tekintetében megállapított hibaarány 31,36% volt.

39

2006. október 19‑i levelében a Bizottság továbbította a német hatóságoknak az említett ellenőrzési jelentés általa elvégzett vizsgálatának első eredményeit, és felkérte e hatóságokat észrevételeik megtételére.

40

A főbb hiányosságok Számvevőszék által végzett elemzése alapján a Bizottság 135 millió euró összegű pénzügyi korrekció alkalmazását jelentette be Land Thüringennek. A kétoldalú konzultációkat követően ugyanakkor egyes kifogásokat visszavont.

41

A Bizottság 2006. október 19‑i levelére a német hatóságok 2007. január 5‑i levelükben válaszoltak, amelyben ellenezték az extrapolált pénzügyi korrekciók alkalmazását, és az egyes kiadások támogathatóságát tanúsító további bizonyítékokat küldtek meg.

42

A Bizottság 2007. április 23‑i levelével kétoldalú megbeszélésen való részvételre hívta a német hatóságokat, amelyre 2007. május 8‑án Brüsszelben került sor. Az e megbeszélésen folytatott tárgyalások nyomán e hatóságok vállalták egyes műveleti és kiadási tételek támogathatóságát alátámasztó további bizonyítékoknak a megbeszélést követő két héten belüli benyújtását. Ezen információt 2007. június 22‑i levelükben közölték a Bizottsággal.

43

A Bizottság a Land Thüringenre vonatkozó határozattal a 4253/88 rendelet 24. cikke alapján 81425825,67 euróval csökkentette az ERFA‑ból az e Land javára szóló beavatkozáshoz a 2.1 intézkedés keretében nyújtott pénzügyi támogatást a feltárt egyedi, valamint rendszerből adódó szabálytalanságok miatt. A Bizottság a hibaarányt ezen intézkedés egészére extrapolálta, 23,88%‑os hibaarányt véve alapul. Az egyedi szabálytalanságok tekintetében 1232012,70 euró összeget, míg a rendszerből adódó szabálytalanságok tekintetében 80193812,97 euró összeget állapított meg.

44

A Bizottság az 1994. augusztus 5‑i C(94) 1973 határozattal jóváhagyta az 1. célkitűzésbe tartozó, Kelet‑Berlinre vonatkozó operatív programot (Arinco 94.DE.16.006. sz., a továbbiakban: Kelet‑Berlin javára szóló beavatkozás). Ez a határozat a strukturális alapok 743112000 ECU összegű hozzájárulásáról rendelkezett, amelyet 779154000 eurónak feleltettek meg, az ERFA 540886000 euró összegű finanszírozással.

45

Land Berlin gazdasági, technológiai és fejlesztési minisztériumát jelölték ki irányító hatóságnak.

46

2003. március 24‑i levelükkel a német hatóságok benyújtották a záró kifizetés iránti kérelmet a Kelet‑Berlin javára szóló beavatkozás tekintetében.

47

2004. február 16. és 20., 2004. március 29. és április 2., valamint 2005. március 7. és 11. között a Bizottság és az általa megbízott külső könyvvizsgáló cég több alkalommal is ellenőrzést végzett az ERFA által az 1994 és 1999 közötti programozási időszakban társfinanszírozott programok záróellenőrzése keretében.

48

A Bizottság 2005. május 31‑én és december 15‑én megküldte a német hatóságoknak könyvvizsgálói jelentését, amelyben az egyes műveletekkel kapcsolatban rendszerből adódó különböző szabálytalanságokat tárt fel, többek között különösen a nem támogatható kiadásokra vonatkozó nyilatkozatot, a közbeszerzési szabályok megsértését és az igazolások hiányát. A Kelet‑Berlin javára szóló, ténylegesen ellenőrzött 29 támogatott projekt esetén a hibaarány 7,56% volt. A kiválasztott 36 projekt közül hetet nem lehetett ellenőrizni, mivel a projekt meghiúsult.

49

2005. október 21‑i és 2006. március 31‑i leveleikkel a német hatóságok benyújtották az e megállapításokkal kapcsolatos észrevételeiket, valamint további tájékoztatást küldtek a Bizottság számára.

50

A Bizottság egy 2007. január 26‑i keltezésű levélben közölte az említett hatóságokkal az előzetes következtetéseit.

51

2007. július 9‑i levelükkel a német hatóságok a jogalap hiányára hivatkozással vitatták az átalány jellegű és extrapolált pénzügyi korrekció alkalmazását, és az érintett kiadások jogszerűségét igazoló további bizonyítékokat terjesztettek elő.

52

A benyújtott további információk és bizonyítékok figyelembevételével módosították az ellenőrzés eredményeivel kapcsolatos következtetéseket, majd egy 2007. augusztus 30‑i keltezésű levéllel továbbították azokat a német hatóságok számára.

53

2007. szeptember 14‑én Brüsszelben kétoldalú megbeszélésre került sor. Az e megbeszélésen folytatott tárgyalások nyomán a német hatóságok vállalták egyes műveleti és kiadási tételek támogathatóságát alátámasztó további bizonyítékoknak a megbeszélést követő négy héten belüli benyújtását. Ezen információkat 2007. október 12‑i levelükkel megküldték a Bizottságnak. Az ugyanezen meghallgatáson felvetett kérdéseket egy 2007. november 12‑i keltezésű jelentés tartalmazza.

54

A Kelet‑Berlinre vonatkozó határozattal a Bizottság 12900719,52 euróval, azaz mintegy 2,68%‑kal csökkentette az ERFA‑ból származó, Kelet‑Berlin javára szóló beavatkozás pénzügyi támogatását. Ezen intézmény e határozatban az ellenőrzés alá vont 29 projekt tekintetében 3,63%‑os hibaarányt vett alapul. Az ERFA‑ból az operatív program számára nyújtott mintegy 951243399 német márka (DEM) összegű finanszírozást alapul véve és az „Audit Command Language” (ACL) szoftver által végzett számítások alapján a Bizottság 25516719 DEM összegű extrapolált pénzügyi korrekciót alkalmazott, amely az ERFA‑ból az érintett program egésze számára nyújtott pénzügyi támogatás 2,68%‑ának felelt meg.

55

A Törvényszék Hivatalához 2008. július 4‑én, illetve 8‑án benyújtott keresetleveleiben a Németországi Szövetségi Köztársaság a vitatott határozatok megsemmisítése iránti kereseteket terjesztett elő.

56

A Németországi Szövetségi Köztársaság említett két keresetben foglalt kérelmeinek támogatása végett a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság és a Holland Királyság beavatkozó félként belépett a Törvényszék előtt folyamatban lévő eljárásba.

57

A Land Thüringenre vonatkozó határozattal szembeni keresete alátámasztásául a Németországi Szövetségi Köztársaság öt jogalapra hivatkozott, amelyek közül az elsőt és a másodikat a 4253/88 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének megsértésére, a harmadikat a Bizottság általi helyszíni ellenőrzés elmulasztására, a negyediket a bizalomvédelem, a jogbiztonság és az együttműködés elveinek megsértésére, az ötödiket pedig az arányosság elvének megsértésére alapította.

58

A Kelet‑Berlinre vonatkozó határozattal szembeni keresete alátámasztásául e tagállam öt jogalapra hivatkozott, amelyek közül az elsőt és a másodikat a 4253/88 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének megsértésére, a harmadikat az arányosság elvének megsértésére, a negyediket e határozat elégtelen indokolására, az ötödiket pedig a partnerség elvének megsértésére alapította.

59

A megtámadott ítéletekben a Törvényszék, mint megalapozatlant, elutasította a hivatkozott jogalapokat és a két kereset egészét.

60

2012. november 29‑én a Németországi Szövetségi Köztársaság fellebbezést nyújtott be a Németország kontra Bizottság ítélettel (T‑265/08, EU:T:2012:434) szemben.

61

A Francia Köztársaság és a Bizottság 2013. február 15‑én, a Spanyol Királyság pedig 2013. február 20‑án válaszbeadványt nyújtott be.

62

2013. január 31‑én a Németországi Szövetségi Köztársaság fellebbezést nyújtott be a Németország kontra Bizottság ítélettel (T‑270/08, EU:T:2012:612) szemben.

63

A Francia Köztársaság 2013. március 29‑én, a Holland Királyság 2013. április 5‑én, a Bizottság 2013. április 9‑én, a Spanyol Királyság pedig 2013. április 12‑én válaszbeadványt nyújtott be.

64

A Bíróság elnöke 2013. július 10‑i végzésével a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélethozatal céljából egyesítette a C‑549/12. P. sz. és a C‑54/13. P. sz. ügyeket.

65

A Németországi Szövetségi Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:

66

A Francia Köztársaság azt kéri a Bíróságtól, hogy teljes egészében helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéleteket, az Európai Unió Bírósága alapokmányának 61. cikke alapján döntse el érdemben az ügyet, valamint semmisítse meg a vitatott határozatokat.

67

A Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:

68

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezéseket és a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

69

A C‑549/12. P. sz. ügyben a Németországi Szövetségi Köztársaság két jogalapra hivatkozik, amelyek közül mindkettő a 4253/88 rendelet 2988/95 rendelet 1. cikkével összefüggésben értelmezett 24. cikke (2) bekezdésének, valamint a hatáskör‑átruházás EUSZ 5. cikk (2) bekezdésében és EUMSZ 7. cikkben kimondott elvének a megsértésén alapul.

70

A C‑54/13. P. sz. ügyben a Németországi Szövetségi Köztársaság négy jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első három a 4253/88 rendelet 2988/95 rendelet 1. cikkével összefüggésben értelmezett 24. cikke (2) bekezdésének a megsértésén, valamint a hatáskör‑átruházás EUSZ 5. cikk (2) bekezdésében és EUMSZ 7. cikkben kimondott elvének a megsértésén, míg a negyedik a Törvényszék eljárási szabályzatának a Bíróság alapokmánya 36. cikkével és 53. cikke első bekezdésével összefüggésben értelmezett 81. cikkében foglalt indokolási kötelezettség megsértésén alapul.

71

A C‑549/12. P. sz. ügyben hivatkozott első jogalapjának első részében, illetve a C‑54/13. P. sz. ügyben hivatkozott első jogalapjával a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a megtámadott ítéletekben a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy a nemzeti hatóságok egyszerű közigazgatási hibái is olyan „szabálytalanságoknak” minősülnek, amelyek alapján a Bizottság a 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése szerinti pénzügyi korrekciókat alkalmazhat.

72

A C‑549/12. P. sz. ügyben hivatkozott első jogalap második és harmadik részében a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy még ha a közigazgatási hibák olyan „szabálytalanságoknak” is minősülhetnek, amelyek alapján pénzügyi korrekció alkalmazható, a Törvényszék a Németország kontra Bizottság ítéletben (T‑265/08, EU:T:2012:434) tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt mondta ki, hogy ilyen korrekciót megalapozó „szabálytalanságnak” minősül a nemzeti jog megsértése és az olyan hiba, amelynek nincs kihatása az uniós költségvetésre.

73

A C‑549/12. P. sz. ügyben hivatkozott második jogalapjának első részében és a C‑54/13. P. sz. ügyben hivatkozott második jogalapjának első részében a Németországi Szövetségi Köztársaság a Spanyol Királyság és a Francia Köztársaság támogatása mellett azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elismerte a Bizottság hatáskörét az extrapolációval végzett pénzügyi korrekció alkalmazására.

74

A C‑549/12. P. sz. ügyben hivatkozott második jogalapjának második részében a Németországi Szövetségi Köztársaság a Spanyol Királyság támogatása mellett azt állítja, hogy még ha lehetséges is lett volna ilyen korrekciók alkalmazása, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megerősítette a végrehajtásuknak a Land Thüringenre vonatkozó végleges határozatban foglalt részletes szabályait, mivel e tagállam szerint a kifogásolt projektek egy része tekintetében semmiképpen nem nyert megállapítást az uniós költségvetés sérelme, és a Bizottság nem minősíthette volna rendszerből adódónak a kifogásolt hibák egy részét.

75

A C‑54/13. P. sz. ügyben hivatkozott második jogalapjának második részében a Németországi Szövetségi Köztársaság a Spanyol Királyság támogatása mellett azt állítja, hogy még ha a 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése alapján a Bizottság extrapoláció alkalmazásával jogosult is csökkentést eszközölni, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor jóváhagyta a Kelet‑Berlinre vonatkozó határozatban alkalmazott extrapolációs eljárási módot, mivel e tagállam szerint egyrészt a Bizottság tévesen minősítette rendszerből adódónak az általa kifogásolt hibákat az érintett program egésze tekintetében, és nem számíthatta volna fel az ennek kapcsán megállapított hibaarányt e program egészére, másrészt pedig a Bizottságnak nem lett volna szabad az általa alkalmazott mintavételi eljárást alkalmaznia annak érdekében, hogy extrapoláció útján csökkentést hajtson végre az említett program egésze tekintetében. A második jogalapjának harmadik részében a Németországi Szövetségi Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság a nem reprezentatív hibák és az átalánykorrekciók extrapolálásával aránytalanul csökkentette az érintett operatív programnak nyújtott pénzügyi támogatást.

76

A C‑54/13. P. sz. ügyben hivatkozott harmadik jogalapjának első részében a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság jogosult pénzügyi átalánykorrekciók alkalmazására. E jogalap második részében e tagállam arra hivatkozik, hogy még ha a Bizottság jogosult is lenne pénzügyi átalánykorrekciók alkalmazására, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor jóváhagyta az aránytalan átalánykorrekciók alkalmazását.

77

A C‑54/13. P. sz. ügyben hivatkozott negyedik jogalapjával a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a Németország kontra Bizottság ítélet (T‑270/08, EU:T:2012:612) indokolásából nem derül ki, hogy a Törvényszék megvizsgálta‑e, illetve milyen megfontolások alapján utasította el a pénzügyi átalánykorrekciók jogtalanságára alapított, a Törvényszék előtti keresetében hivatkozott második jogalap első részében felhozott érvét.

78

A Bizottság szerint e jogalapok megalapozatlanok és a fellebbezéseket el kell utasítani.

79

Hangsúlyozni kell, hogy a megtámadott ítéletekben a Törvényszék a Németországi Szövetségi Köztársaság által indított megsemmisítés iránti keresetekről határozott, elutasítva azokat, miután megállapította, hogy az említett keresetek alátámasztásaként hivatkozott öt jogalap megalapozatlan.

80

A Törvényszék ezzel hallgatólagosan ugyan, de szükségképpen elismerte a vitatott határozatok alaki követelményeknek való megfelelését.

81

Ugyanakkor a Spanyolország kontra Bizottság ítélet (C‑192/13 P, EU:C:2014:2156) és a Spanyolország kontra Bizottság ítélet (C‑197/13 P, EU:C:2014:2157) 56–89. pontjában, illetve 93. pontjában foglalt indokolás szerint 2000‑től a pénzügyi korrekciót megállapító határozat Bizottság általi elfogadása törvényes határidőhöz van kötve.

82

A Bíróság szerint a hatályos uniós jognak nincs olyan rendelkezése, amely megkérdőjelezné ezt az ítélkezési gyakorlatot; ellenkezőleg, ez az ítélkezési gyakorlat a jelen ügyekre is alkalmazható.

83

Amint azt a Bíróság a Spanyolország kontra Bizottság ítéletének (C‑192/13 P, EU:C:2014:2156) és a Spanyolország kontra Bizottság ítéletének (C‑197/13 P, EU:C:2014:2157) 94. pontjában megállapította, a bizottsági határozatok elfogadására ezen intézmény számára előírt határidő hossza az alkalmazandó szabályozás szerint változik.

84

Az 1083/2006 rendelet 108. cikkének második bekezdéséből az következik, hogy e rendelet 100. cikke 2007. január 1‑jétől alkalmazandó, ideértve a 2007 és 2013 közötti időszakot megelőző programokat is.

85

Az 1083/2006 rendelet 100. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Bizottság a pénzügyi korrekcióról szóló határozat meghozatalát megelőzően azzal kezdi az eljárást, hogy tájékoztatja a tagállamot előzetes következtetéseiről, és felkéri a tagállamot, hogy két hónapon belül nyújtsa be észrevételeit. Amennyiben a tagállam nem fogadja el a Bizottság előzetes következtetéseit, a Bizottság e rendelet 100. cikkének (3) bekezdése alapján meghallgatásra hívja a tagállamot, ahol a két fél a partnerségen alapuló együttműködés keretében erőfeszítést tesz arra, hogy megegyezzen az észrevételek és az azokból levonandó következtetések tekintetében.

86

Az 1083/2006 rendelet 100. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottság a meghallgatást követő hat hónapon belül határoz a pénzügyi korrekcióról, és amennyiben nem kerül sor meghallgatásra, a hat hónapos időszak a Bizottság által küldött meghívás időpontjától számított két hónap elteltével kezdődik.

87

E rendelkezésekből az következik, hogy amennyiben a tagállam nem fogadja el a Bizottság előzetes következtetéseit, a pénzügyi korrekció esetén alkalmazandó eljárás szabályszerű lefolytatása érdekében a Bizottságnak levél útján meghallgatásra kell hívnia a tagállamot, illetve meghallgatást kell tartania, mivel ezen eljárási cselekmények időpontjától kell számítani egy ilyen korrekcióra vonatkozó bizottsági határozat elfogadására előírt határidőt.

88

Márpedig a Bírósághoz benyújtott iratokból nem derül ki, hogy az 1083/2006 rendelet 100. cikke (3) és (5) bekezdésének megfelelően az előzetes következtetéseinek megküldését követően a Bizottság meghallgatásra hívta volna a Németországi Szövetségi Köztársaságot, vagy sor került volna ilyen meghallgatásra. Ezen iratokból ugyanakkor kitűnik, hogy 2007. május 8‑án és szeptember 14‑én Brüsszelben kétoldalú megbeszélésekre került sor a Bizottság, illetve a Németországi Szövetségi Köztársaság képviselői között.

89

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ügyben a határozatoknak a költségvetésre gyakorolt jelentős hatását illetően mind az érintett tagállamnak, mind pedig a Bizottságnak az az érdeke, hogy a pénzügyi korrekcióra vonatkozó eljárás záró időpontja előre látható legyen, ami egy előre megállapított határidő rögzítését feltételezi a végleges határozat elfogadása tekintetében. Azt is meg kell állapítani, hogy a pénzügyi korrekcióra vonatkozó határozat elfogadása tekintetében előírt határidő túllépése nem egyeztethető össze a megfelelő ügyintézés általános elvével (Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑192/13 P, EU:C:2014:2156, 88. pont; Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑197/13 P, EU:C:2014:2157, 88. pont).

90

E körülmények között a Bizottság nem mentesülhet a pénzügyi korrekcióra vonatkozó határozat előre megállapított határidőn belüli elfogadására vonatkozó kötelezettsége alól azáltal, hogy elmulasztja az e határidő kezdő időpontjának megállapításához szükséges eljárási cselekményeket.

91

Mindenesetre még ha el is fogadnánk, hogy a 2007. május 8‑án és szeptember 14‑én tartott kétoldalú találkozók a pénzügyi korrekciókra vonatkozó bizottsági határozatok elfogadására előírt határidő számításának szempontjából az 1083/2006 rendelet 100. cikkének (3) és (5) bekezdése szerinti meghallgatásoknak minősülnek, meg kell állapítani, hogy a vitatott határozatokat 2008. április 29‑én, illetve 30‑án fogadták el, és a Bizottság nem tartotta be az 1083/2006 rendelet 100. cikkének (5) bekezdésében előírt határidőt.

92

Márpedig a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy valamely sérelmet okozó aktus elfogadására vonatkozó eljárási szabályok olyan megsértése, mint az a tény, hogy a Bizottság a vitatott határozatot nem fogadta el az uniós jogalkotó által előírt határidőn belül, a lényeges eljárási szabályok megsértésének minősül, amire az uniós bíróság hivatalból is hivatkozhat (lásd: Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑192/13 P, EU:C:2014:2156, 103. pont, Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑197/13 P, EU:C:2014:2157, 103. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑429/13 P, EU:C:2014:2310, 34. pont).

93

E tekintetben emlékeztetni kell azon állandó ítélkezési gyakorlatra, amely szerint az olyan egyedi esetektől eltekintve, amelyeket többek között az uniós bíróságok eljárási szabályzatai említenek, az uniós bíróság nem alapíthatja a határozatát olyan – akár imperatív jellegű – jogalapra, amelyet hivatalból hozott fel, anélkül hogy előtte felhívta volna a feleket az említett jogalappal kapcsolatos észrevételeik megtételére (lásd: Bizottság kontra Írország és társai ítélet, C‑89/08 P, EU:C:2009:742, 57. pont, valamint az OHMI kontra National Lottery Commission ítélet, C‑530/12 P, EU:C:2014:186, 54. pont).

94

A pénzügyi korrekcióra vonatkozó határozat elfogadására előírt határidő kérdésének tekintetében meg kell jegyezni, hogy a Spanyolország kontra Bizottság ítélet (C‑192/13 P, EU:C:2014:2156) és a Spanyolország kontra Bizottság ítélet (C‑197/13 P, EU:C:2014:2157) alapjául szolgáló ügyekben, amelyek lényegében azonos ténybeli és jogi kérdésekre vonatkoztak, a Bizottságnak már lehetősége volt e kérdés megvitatására. Emellett az említett ügyekben a Bíróság arra hívta fel a feleket, hogy szóbeli előadásaikat az említett kérdésre összpontosítsák.

95

Ezenfelül a Bíróság azóta több alkalommal megerősítette ezt az ítélkezési gyakorlatot (lásd: Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑429/13 P, EU:C:2014:2310; Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑513/13 P, EU:C:2014:2412).

96

Ebből az következik, hogy egyrészt a Bizottságnak kellő alkalma nyílt arra, hogy kontradiktórius eljárás keretében előadja az 1083/2006 rendelet 100. cikkének (5) bekezdése szerinti határidő tartamával kapcsolatos jogalapjait és érveit, másrészt a Bíróság e rendelkezés értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlata állandónak tekintendő.

97

Ezért meg kell állapítani, hogy a jelen ügy a jelen ítélet 93. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat szerinti egyedi esetnek minősül, ezért nem kell felhívni a feleket az e jogalapra vonatkozó észrevételeik megtételére.

98

E körülményekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy a Bizottság a vitatott határozatot a tanácsi rendelet által előírt törvényes határidő megsértésével fogadta el.

99

Következésképpen a Törvényszék azzal, hogy elutasította a Németországi Szövetségi Köztársaság által indított kereseteket, ahelyett hogy szankcionálta volna a vitatott határozatokat övező lényeges eljárási szabályok megsértését, tévesen alkalmazta a jogot.

100

A megtámadott ítéleteket ezért hatályon kívül kell helyezni.

101

A Bíróság alapokmánya 61. cikke első bekezdésének megfelelően, ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi. Ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti.

102

A jelen ügyben a Bíróság rendelkezik a Németországi Szövetségi Köztársaság által a Törvényszékhez benyújtott, a vitatott határozatok megsemmisítése iránti keresetek érdemben történő eldöntéséhez szükséges valamennyi információval.

103

E tekintetben elegendő kiemelni, hogy a vitatott határozatokat a jelen ítélet 81–99. pontjában kifejtett indokok alapján, lényeges eljárási szabályok megsértése miatt meg kell semmisíteni.

104

Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

105

Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Németországi Szövetségi Köztársaság a fellebbezési eljárásokban pernyertes lett, és a Törvényszék előtt indított kereseteknek helyt kell adni, a Németországi Szövetségi Köztársaság kérelmének megfelelően a Bizottságot kell kötelezni a saját, valamint az e tagállam részéről mind az elsőfokú eljárásokban, mind pedig a jelen fellebbezések keretében felmerült költségek viselésére.

106

Az említett szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése értelmében, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is megfelelően alkalmazni kell, az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. E rendelkezéseknek megfelelően a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság és a Holland Királyság maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: