—

a Pfeifer & Langen GmbH & Co. KG képviseletében D. Ehle Rechtsanwalt,

—

a Bundesanstalt für Landwirtschaft und Ernährung képviseletében W. Wolski és J. Jakubiec, meghatalmazotti minőségben,

—

a görög kormány képviseletében I. Chalkias, E. Leftheriotou és O. Tsirkinidou, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében P. Rossi és G. von Rintelen, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18‑i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 312., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.) 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a Pfeifer & Langen GmbH & Co. KG (a továbbiakban: Pfeifer & Langen) és a Bundesanstalt für Landwirtschaft und Ernährung (szövetségi mezőgazdasági és élelmezésügyi hivatal, a továbbiakban: BLE) között a Pfeifer & Langen által az Európai Unió pénzügyi érdekeinek sérelmével állítólagosan jogellenesen kapott visszatérített raktározási költségek visszakövetelése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az 1988. június 13‑i 1714/88/EGK bizottsági rendelettel (HL L 152., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 8. kötet, 70. o.) módosított, a cukor tárolási költségeinek kiegyenlítésére vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1978. augusztus 18‑i 1998/78/EGK bizottsági rendelet (HL L 231., 5. o; a továbbiakban: 1998/78 rendelet) 13. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A visszatérítésre jogosult személynek minden hónap 15‑ig közölni kell az érintett tagállammal a következő részletes adatokat:

[…]”

4

A 2988/95 rendelet harmadik, negyedik és ötödik preambulumbekezdése kimondja:

„[…] a[z Unió] pénzügyi érdekeire nézve hátrányos jogszabályokat minden területen fel kell számolni;

[…] a[z Unió] pénzügyi érdekei ellen irányuló csalásokkal szembeni küzdelem eredményessé tétele érdekében a[z uniós] politikák által érintett összes területen egységes jogi keretet kell meghatározni;

[…] a szabálytalan magatartásról és az ahhoz kapcsolódó közigazgatási intézkedésekről és szankciókról a jelen rendelettel összhangban az ágazati szabályok rendelkeznek”.

5

E rendelet 1. cikkének szövege a következő:

„(1)   Az [Unió] pénzügyi érdekeinek védelme céljából a[z uniós] joggal kapcsolatos szabálytalanságok esetére egy keretszabályozás kialakítására kerül sor az egységes ellenőrzések, a közigazgatási intézkedések, továbbá szankciók tekintetében.

(2)   Szabálytalanság a[z uniós] jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként a[z Unió] általános költségvetése vagy a[z általa] kezelt költségvetések kárt szenvednek vagy szenvednének, akár közvetlenül a[z Unió] nevében beszedett saját forrásokból származó bevétel csökkenése vagy kiesése révén, akár indokolatlan kiadási tételek miatt.”

6

E rendelet 3. cikkének (1) bekezdése előírja:

„Az eljárás elévülési ideje az 1. cikk (1) bekezdésében említett szabálytalanság elkövetését követő négy év. Mindazonáltal az ágazati szabályok ennél rövidebb, de legalább három éves időszakot is előírhatnak.

Folyamatos vagy ismételt szabálytalanságok esetében az elévülési idő azon a napon kezdődik, amikor a szabálytalanság megszűnt. […]

A hatáskörrel rendelkező hatóságnak a szabálytalansággal kapcsolatos bármely vizsgálata vagy eljárása, amelyről az érintett személyt tájékoztatták, megszakítja az elévülést. A megszakadást kiváltó cselekményt követően az elévülés újrakezdődik.

Az elévülés mindazonáltal legkésőbb az elévülési idő kétszeresének megfelelő időszak utolsó napján bekövetkezik, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság ezalatt nem szabott ki szankciót, kivéve, ha a közigazgatási eljárást a 6. cikk (1) bekezdésének megfelelően felfüggesztették.”

7

Ugyanezen rendelet 4. cikkének (1) és (4) bekezdése értelmében:

„(1)   Főszabályként minden szabálytalanság a jogtalanul megszerzett előny elvonását vonja maga után:

[…]

(4)   Az e cikkben előírt intézkedések nem minősülnek szankciónak.”

8

A 2988/95 rendelet rendelet 6. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„A jelen rendelet hatálybalépésekor érvényben lévő ágazati szabályok alapján elfogadott közösségi közigazgatási intézkedések és szankciók sérelme nélkül a pénzbeli szankciók, mint például közigazgatási bírságok kiszabása a hatáskörrel rendelkező hatóság határozatával felfüggeszthetők, amennyiben büntetőeljárást indítottak az érintett személlyel szemben ugyanazon tények vonatkozásában. A közigazgatási eljárás felfüggesztése megszakítja a 3. cikkben meghatározott elévülési időt.”

9

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a Pfeifer & Langen cukorfeldolgozó vállalkozás a fehér cukor raktározási költségeinek visszatérítésében részesült, a cukorágazat piacának közös szervezése keretében az 1987/1988–1996/1997‑es gazdasági években.

10

1997. október 9‑én a német vámhatóság által a Pfeifer & Langennél végzett ellenőrzés alapján kiderült, hogy az utóbbi az ugyanezen gazdasági évekre vonatkozó raktározási költségek visszatérítése iránti kérelmeiben elmulasztott megjelölni a termelési kvótán felül előállított bizonyos cukormennyiségeket, azaz C cukrot, így jogellenesen kért és kapott bizonyos visszatérítést. Ezen ellenőrzést követően a német ügyészség nyomozást indított a Pfeifer & Langen felelőseivel szemben cukorraktározás tekintetében elkövetett adó‑ és támogatási csalás miatt.

11

E nyomozás keretében felállították a vámnyomozó hatóságnak a különböző érintett közigazgatási szervek, mint például a BLE képviselőit magában foglaló különbizottságát. 1999 októberében e különbizottság kiértékelés céljából lefoglalta a Pfeifer & Langen 1987/1988–1996/1997‑es gazdasági évekre vonatkozó dokumentumait. Az említett különbizottság 2000‑ben egyébiránt e társaság több alkalmazottját kihallgatta tanúként.

12

2002 februárjában a BLE zárójelentést készített a támogatási csalásról (a továbbiakban: zárójelentés). E jelentés megállapította többek között, hogy a különbizottság által megállapított tények bizonyítják, hogy a Pfeifer & Langen az 1987/1988–1996/1997‑es gazdasági években a fehér cukor raktározási költségeinek visszatérítése címén jogellenesen kérte és kapta az összegeket.

13

2003. január 30‑i határozatával a BLE a zárójelentés alapján részben hatályon kívül helyezte raktározási költségek 1988 júliusától 1989 júniusáig történő visszatérítésének megállapításáról szóló határozatokat, és a Pfeifer & Langentől visszakövetelte a jogellenesen kapott összegeket. A Pfeifer & Langen ezt követően panaszt nyújtott be a BLE‑nél, különösen az 1988/1989‑es gazdasági években terhére felrótt szabálytalanságok elévülésével érvelve.

14

2004 során a vámhatóság a Pfeifer & Langennel kötött egyezséget követően lezárta az adócsalásra vonatkozó nyomozást.

15

2006. október 4‑i határozatában a BLE részben helyt adott a Pfeifer & Langen panaszának, és következésképpen csökkentette a visszatérítendő összegeket. E hivatal mindazonáltal megállapította, hogy az 1988/1989‑es gazdasági évre vonatkozó szabálytalanságok nem évültek el, mivel a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében előírt négyéves határidőt megszakították azok az ugyanezen szabálytalanságokra vonatkozó vizsgálati vagy eljárási intézkedések, amelyeket a vámhatóság különbizottsága és az ügyészség elfogadott. Egyébiránt a BLE megállapította, hogy a Pfeifer & Langen cselekményeit ismételt szabálytalanságoknak kell tekinteni, így az elévülési idő csak az utolsó megállapított szabálytalanság befejezésekor kezdődött, 1997‑ben.

16

2006. november 7‑én a Pfeifer & Langen keresetet indított a BLE ez utóbbi határozatával szemben a Verwaltungsgericht Köln (kölni közigazgatási bíróság) előtt. Keresetében e társaság többek között úgy érvelt, hogy a terhére felrótt 1988/1989‑es gazdasági évre vonatkozó szabálytalanságok vonatkozásában a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdésében előírt nyolcéves elévülési idő anélkül járt le, hogy szankciót szabtak volna ki rá e határidő lejártát megelőzően.

17

Mivel a Verwaltungsgericht Köln elutasította a Pfeifer & Langen fellebbezését az eljárás elévülési ideje tekintetében, az említett társaság felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtott be. a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

18

Ez utóbbi bíróság szerint a Pfeifer & Langen felülvizsgálat iránti kérelmének sikere a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében előírt elévülési időre vonatkozó szabályok értelmezésétől függ.

19

Ilyen körülmények között az Oberverwaltungsgericht für das Land Nordrhein‑Westfalen (észak‑rajna‑vesztfáliai legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

20

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a 2988/95 rendelet az 1. cikke szerint bevezet „a[z uniós] joggal kapcsolatos szabálytalanságok esetére egy keretszabályozás[t] az egységes ellenőrzések, a közigazgatási intézkedések, továbbá szankciók tekintetében”, és amint az az említett rendelet harmadik preambulumbekezdéséből kitűnik, „a[z Unió] pénzügyi érdekei ellen irányuló csalásokkal szembeni küzdelem [érdekében] […] a[z uniós] politikák által érintett összes területen” (lásd: Handlbauer‑ítélet, C‑278/02, EU:C:2004:388, 31. pont; Josef Vosding Schlacht‑, Kühl‑ und Zerlegebetrieb és társai ítélet, C‑278/07–C‑280/07, EU:C:2009:38, 20. pont; Pfeifer & Langen ítélet, C‑564/10, EU:C:2012:190, 36. pont).

21

Ennek keretében a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az eljárás elévülési ideje a szabálytalanság elkövetését követő négy év, vagy folyamatos vagy ismételt szabálytalanságok esetében azon a napon kezdődik, amikor a szabálytalanság megszűnt. Mindazonáltal e rendelkezés szerint az ágazati szabályok ennél rövidebb, de legalább hároméves időszakot is előírhatnak.

22

Mivel az alapügyre vonatkozó, a cukor tárolási költségeinek kiegyenlítéséről szóló uniós szabályokból és különösen az 1998/78 rendeletből álló ágazati szabályok nem írtak elő az elévülésre vonatkozó különös rendelkezéseket, a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti négyéves határidőt kell alkalmazni.

23

E határidő alkalmazandó mind a rendelet 5. cikke szerint a közigazgatási szankció kiszabásához vezető szabálytalanságokra, mind pedig az olyan szabálytalanságokra, mint amilyenek az alapügyben szerepelnek, amelyek az említett rendelet 4. cikkének megfelelően a jogosulatlanul igénybevett előny visszavonásából álló közigazgatási intézkedés tárgyát képezik (lásd ebben az értelemben: Handlbauer‑ítélet, C‑278/02, EU:C:2004:388, 33. és 34. pont; Josef Vosding Schlacht‑, Kühl‑ und Zerlegebetrieb és társai ítélet, C‑278/07–C‑280/07, EU:C:2009:38, 22. pont; Cruz & Companhia ítélet, C‑341/13, EU:C:2014:2230, 45. pont).

24

Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti határidő a gazdasági szereplők jogbiztonságának biztosítására irányul (lásd ebben az értelemben: Handlbauer‑ítélet, C‑278/02, EU:C:2004:388, 40. pont; SGS Belgium és társai ítélet, C‑367/09, EU:C:2010:648, 68. pont). Ugyanis ők maguk tudják meghatározni az ügyleteik közül azokat, amelyeket véglegesen megszereztek, és azokat, amelyek továbbra is vizsgálat alá vonhatók.

25

A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdésekre ezen megfontolások fényében kell választ adni.

26

Első kérdésének a) pontjában a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a „hatáskörrel rendelkező hatóság” e rendelkezés szerinti fogalma azon hatóságra terjed ki, amely a nemzeti jog szerint hatáskörrel rendelkezik az Unió pénzügyi érdekeinek sérelmével jogosulatlanul felvett összegek folyósítására vagy visszakövetelésére.

27

E tekintetben a Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy a német jog szerint a BLE hatáskörrel rendelkezik a raktározási költségek visszatérítésére és a jogellenesen kapott visszatérítések visszakövetelésére, míg a vámhatóság rendelkezik vizsgálati hatáskörrel a raktározási költségek visszatérítésére vonatkozó csalások területén. Az alapügyben szóban forgó szabálytalansággal kapcsolatos vizsgálatra vagy eljárásra irányuló cselekmények legnagyobb részét az utóbbi hatóság fogadta el.

28

Ennek keretében a Pfeifer & Langen szerint csak a BLE tekintendő a jelen esetben a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti „hatáskörrel rendelkező hatóságnak”, mivel egyedül az rendelkezik a raktározási költségek visszatérítésének nyújtására és visszakövetelésére vonatkozó hatáskörrel. Ebből következik, hogy a vámhatóság által elfogadott vizsgálati vagy eljárási cselekmények nem járnak az alapügyben szereplő eljárás elévülésének megszakításával.

29

Emlékeztetni kell arra, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében a hatáskörrel rendelkező hatóságnak a szabálytalansággal kapcsolatos bármely vizsgálata vagy eljárása, amelyről az érintett személyt tájékoztatták, megszakíthatja az eljárás elévülését.

30

E megfogalmazásra tekintettel meg kell állapítani, hogy a „hatáskörrel rendelkező hatóság” e rendelkezés szerinti fogalma a szóban forgó vizsgálati vagy eljárási cselekmények elfogadására hatáskörrel rendelkező hatóságot jelöli.

31

Ezzel szemben a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének szövegéből semmi nem enged arra következtetni, hogy e hatóságnak ugyanazon hatóságnak kell lennie, mint amelyik hatáskörrel rendelkezik az Unió pénzügyi érdekeinek sérelmével jogosulatlanul felvett összegek folyósítására vagy visszakövetelésére.

32

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy uniós jogi rendelkezések hiányában a tagállamok feladata a hatáskörrel rendelkező hatóságok nemzeti jog szerinti kijelölése a 2988/95 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerinti szabálytalanságokra vonatkozó vizsgálati vagy eljárási cselekmények elfogadásához. Következésképpen a tagállamok a a jelen esetben a raktározási költségek visszatérítését megállapító vagy visszakövetelő hatóságtól eltérő hatóságot is felhatalmazhatnak a szabálytalanságokkal kapcsolatos eljárások lefolytatására, feltéve, hogy ezen államok ezen alkalommal ne sértik meg az uniós jog hatékony alkalmazását.

33

A fenti megfontolások összességére tekintettel azt kell válaszolni az első kérdés a) pontjára, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdését úgy kell értelemezni, hogy a „hatáskörrel rendelkező hatóság” e rendelkezés szerinti fogalma a szóban forgó vizsgálati vagy eljárási cselekmények elfogadására a nemzeti jog szerint hatáskörrel rendelkező hatóságot jelöli, és e hatóság eltérhet az Unió pénzügyi érdekeinek sérelmével jogosulatlanul felvett összegek folyósítására vagy visszakövetelésére hatáskörrel rendelkező hatóságtól.

34

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a szabálytalansággal kapcsolatos vizsgálatra vagy eljárásra irányuló cselekményekről az e rendelkezés szerinti „érintett személyt” tájékoztatták, amikor e cselekményeket közölték – mivel az utóbbi jogi személy – az említett személy alkalmazottjaival, a tanúként történő kihallgatásuk keretében.

35

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a Pfeifer & Langen több alkalmazottját is kihallgatták tanúként az előbbivel szemben folyamatban lévő vizsgálati eljárás során. Ennek keretében e bíróság arra vár választ, hogy az alapügyben szóban forgó szabálytalanságokra vonatkozó eljárás elévülésének megszakításához elegendő‑e, hogy a vizsgálati vagy eljárási cselekményekről e személyeket tájékoztatták.

36

Először is meg kell állapítani, hogy kitűnik a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének szövegéből, hogy az „érintett személy” fogalma a vizsgálat vagy eljárás táryát képező szabálytalanságok elkövetésével gyanusított gazdasági szereplőt jelöli, azaz a jelen esteben a Pfeifer & Langent.

37

Ezt követően meg kell állapítani, hogy a 2988/95 rendelet nem ír elő különös szabályokat az érintett személynek az e rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti „vizsgálati vagy eljárási cselekményről” történő tájékoztatásának módjairól.

38

E feltételt teljesültnek kell tekinteni, amennyiben a ténybeli elemek összessége lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az érintett vizsgálati vagy eljárási cselekményekről ténylegesen tájékoztatták az érintett személyt. Jogi személy esetében teljesül e feltétel, ha azon személyt ténylegesen tájékoztatták az érintett cselekményről, akinek a magatartása a nemzeti jog szerint e jogi személynek tudható be, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

39

A fenti megfontolások összességére tekintettel azt kell válaszolni a második kérdésre, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdését úgy kell értelmezni, hogy a szabálytalansággal kapcsolatos vizsgálatra vagy eljárásra irányuló cselekményekről az e rendelkezés szerinti „érintett személyt” tájékoztatták, amennyiben a ténybeli elemek összessége lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az érintett vizsgálati vagy eljárási cselekményekről ténylegesen tájékoztatták az érintett személyt. Jogi személy esetében teljesül e feltétel, ha az érintett cselekményről ténylegesen tájékoztatták azon személyt, akinek a magatartása a nemzeti jog szerint e jogi személynek tudható be, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

40

Az első kérdésének b) pontjával és harmadik kérdésével, amelyek együttesen vizsgálandók, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdését úgy kell értelmezni, hogy egyrészt a cselekménynek valamely gazdasági szereplő által konkrétan elkövetett szabálytalanságra, valamint valamely intézkedés vagy közigazgatási szankció elfogadására kell irányulnia az e rendelkezés szerinti „vizsgálati vagy eljárási cselekménynek” minősítéshez, másrészt pedig, hogy az olyan jelentés, mint amilyen az alapügyben szerepel, – amely a szabálytalanságok gyanújára vonatkozó vizsgálat eredményeit értékeli anélkül, hogy kiegészítő információkat kérne a vonatkozó ügyletekkel érintett személytől – ilyen cselekménynek minősülhet‑e.

41

Ami a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti „vizsgálati vagy eljárási cselekmény” fogalmát illeti, a Bíróság már úgy ítélte meg, hogy az e rendelkezéseben előírthoz hasonló elévülési idő rendeltetése az, hogy a jogbiztonságot szolgálja, és ez a rendeltetés nem teljesülne teljes mértékben, ha ezen elévülési időt a nemzeti hatóság minden kellő pontossággal körülírt ügyleteket érintő szabálytalanság gyanújával össze nem függő általános ellenőrzési cselekménye megszakíthatná (lásd: SGS Belgium és társai ítélet, C‑367/09, EU:C:2010:648, 68. pont).

42

Ha azonban a nemzeti hatóságok az adott személynek olyan szabálytalanságot megállapító jelentéseket továbbítanak, amelynek megvalósulásához e személy egy meghatározott ügylet keretében hozzájárult, kiegészítő információkat kérnek ezen ügyletre vonatkozóan, vagy e személlyel szemben az említett ügylettel kapcsolatban szankciót alkalmaznak, e hatóságok a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében a szabálytalanság vizsgálatára vagy üldözésére irányuló, kellően konkrét cselekményeket végeznek (SGS Belgium és társai ítélet, C‑367/09, EU:C:2010:648, 69. pont; Chambre de commerce et d’industrie de l’Indre ítélet, C‑465/10, EU:C:2011:867, 61. pont).

43

Ebből következik, hogy a cselekménynek, ahhoz hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti „vizsgálati vagy eljárási cselekménynek” minősüljön, kellő pontossággal körül kell írnia azon ügyleteket, amelyek vonatkozásában fennáll a szabálytalanságok gyanúja. E pontosságra irányuló követelmény nem írja azonban elő, hogy az említett cselekménynek meg kell említenie szankció vagy különös közigazgatási intézkedés kiszabásának lehetőségét.

44

A kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza azonban, hogy az SGS Belgium és társai ítélet (C‑367/09, EU:C:2010:648), valamint a Chambre de commerce és d’industrie de l’Indre ítélet (C‑465/10, EU:C:2011:867) értelmezhető akként is, hogy az olyan jelentésnek, mint amilyen az alapügyben szereplő zárójelentés, szükségszerűen tartalmazia kell az érintett személynek címzett, kiegészítő információk benyújtására irányuló kérelmet ahhoz, hogy az a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti vizsgálati vagy eljárási cselekménynek minősüljön.

45

E tekintetben meg kell állapítani, hogy ezen ítéletekben a Bíróság azon cselekmények példálózó felsorolására szorítkozott, amelyek tekintetében megállapítható, hogy kellő pontossággal körülírják azon ügyleteket, amelyek vonatkozásában fennáll a szabálytalanságok gyanúja.

46

Ebből következik, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló zárójelentés a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti „vizsgálati vagy eljárási cselekménynek” minősül, ha kellő pontossággal körülírja azon ügyleteket, amelyek vonatkozásában fennáll a szabálytalanságok gyanúja, aminek ellenőrzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata, és annak minősül még akkor is, ha nem tartalmaz az érintett személynek címzett, kiegészítő információk benyújtására irányuló kérelmet.

47

A fentiekre tekintettel az első kérdés b) pontjára és a harmadik kérdésre azt kell válaszolni, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdését akként kell értelmezni, hogy valamely cselekménynek ahhoz, hogy az e rendelet szerinti „vizsgálati vagy eljárási cselekménynek” minősüljön, kellő pontossággal körül kell írnia azon ügyleteket, amelyek vonatkozásában fennáll a szabálytalanságok gyanúja. E pontosságra irányuló követelmény nem írja azonban elő, hogy az említett cselekménynek meg kell említenie szankció vagy különös közigazgatási intézkedés kiszabásának lehetőségét. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapügyben szóban forgó jelentés esetében teljesülnek‑e ezek a feltételek.

48

Az együttesen vizsgálandó negyedik és nyolcadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy egyrészt a több szabálytalanságnak szoros időbeli összefüggésben kell állnia ahhoz, hogy az e rendelkezés szerinti „ismételt szabálytalanságnak” minősüljenek, másrészt pedig, hogy a gyártó által raktározott cukormennyiségek kiszámításával kapcsolatos, a különböző gazdasági évek során elkövetett és az ugyanezen gyártó által az említett mennyiségekre vonatkozó téves jelentésékhez vezető, és ennélfogva a raktározási költségek visszatérítése címén jogellenes összegek folyósítását eredményező szabálytalanságok az említett rendelkezés szerinti „ismételt szabálytalanságnak” minősülnek.

49

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően, a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerint valamely szabálytalanság akkor tekinthető folyamatosnak vagy ismételtnek, ha azt olyan piaci szereplő követi el, aki hasonló, az uniós jog ugyanazon rendelkezését sértő ügyletek összességéből tesz szert gazdasági előnyre (lásd: Vonk Dairy Products ítélet, C‑279/05, EU:C:2007:18, 41. pont).

50

E fogalommeghatározásra tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság azt vizsgálja először is, hogy szükséges‑e szoros időbeli összefüggés két vagy több szabálytalanság között ahhoz, hogy azok a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerinti ismételt szabálytalanságnak minősüljenek. A jelen esetben e bíróság szerint az alapügyben szereplő felperesnek felrótt egyes ügyletekre különböző gazdasági évek során került sor.

51

E tekintetben emlékeztetni kell arra, amint az a jelen ítélet 24. pontjában megállapításra került, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti elévülési idő a gazdasági szereplők jogbiztonságának biztosítására irányul, mivel nekik meg kell tudniuk határozni az ügyleteik közül azokat, amelyeket véglegesen megszereztek, és azokat, amelyek továbbra is vizsgálat alá vonhatók.

52

Márpedig meg kell állapítani, hogy a szabálytalanságok nem minősülhetnek a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerinti ismételt szabálytalanságnak, ha az ugyanezen bekezdés első albekezdésében előírt négyéves elévülési időnél hosszabb idő választja el azokat. Ilyen helyzetben ugyanis ezen különálló szabálytalanságok nem állnak kellően szoros időbeli összefüggésben. A hatáskörrel rendelkező hatóság vizsgálati vagy eljárási cselekményének hiányában a gazdasági szereplő így jogszerűen állapíthatja meg, hogy e szabálytalanságok közül elévült az első szabálytalanság. Ezzel szemben fennáll ilyen időbeli összefüggés, ha az egyes szabálytalanságokat az előző szabálytalanságtól elválasztó időtartam rövidebb az említett elévülési időnél.

53

Ami ezt követően az alapügyben szereplő szabálytalanságok minősítését illeti, a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata – az alapügyben a bizonyításra vonatkozó nemzeti jog figyelembevétele mellett és ügyelve arra, hogy az uniós jog hatékonysága ne sérüljön –, hogy megvalósult‑e a jelen ítélet 49. pontjában felidézett folyamatos vagy ismételt szabálytalanság (lásd ebben az értelemben: Vonk Dairy Products ítélet, C‑279/05, EU:C:2007:18, 43. pont). Mindazonáltal a Bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban foglalt tényezők alapján nyújthat e bíróság számára a kérdést előterjesztő bíróság határozathozatalát lehetővé tevő értelmezési szempontokat.

54

E tekintetben többek között kitűnik, hogy a Pfeifer & Langennek felrótt mindegyik szabálytalanság hozzájárul az e társaság által benyújtott jelentéseknek az azon fehér cukortermelés egy részének adott minősítés vonatkozásában fennálló téves (inkább A és/vagy B kvóta, nem pedig C cukor) jellegéhez, amely termelés vonatkozásában a raktározási költségek visszatérítését kérte. Ennélfogva e szabálytalanságok az 1998/78 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése ismételt megsértésének minősülhetnek, amely cikk a cukortermelő számára a raktározási költségek visszatérítésére jogosult készlet bejelentésére irányuló kötelezettséget ír elő.

55

Nem zárható ki tehát, hogy az alapügyben a Pfeifer & Langennek felrótt szabálytalanságok összességükben a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerinti ismételt szabálytalanságnak minősülnek, aminek a vizsgálata azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

56

A fenti megfontolásokra tekintettel azt kell válaszolni a negyedik és a nyolcadik kérdésre, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azon időbeli összefüggést illetően, amely a szabálytalanságok között, azok e rendelkezés szerinti „ismételt szabálytalanságnak” minősítéséhez áll fenn, csak az szükséges, hogy az egyes szabálytalanságokat az azt megelőző szabálytalanságtól elválasztó időtartam rövidebb legyen az ugyanezen bekezdés első albekezdésében előírt elévülési időnél. Az alapügyben szereplőhöz hasonló, a termelő által raktározott cukormennyiség kiszámításával kapcsolatos szabálytalanságok, mivel különböző gazdasági években merültek fel, az említett mennyiségek ugyanezen termelő által történő téves bejelentéséhez vezettek, és ennélfogva a raktározási költségek visszatérítése címén jogellenes összegek folyósítását eredményezték, főszabály szerint a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerinti ismételt szabálytalanságnak minősülnek, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

57

Ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a szabálytalanságok valamely összességének az e rendelkezés szerinti „folyamatos vagy ismételt szabálytalanságnak” való minősítése kizárt abban az esteben, ha a hatáskörrel rendelkező hatóságok az érintett személyt nem ellenőrizték rendszeresen és alaposan.

58

A Pfeifer & Langen szerint a BLE nem teljesítette gondossági kötelezettségét, mivel az alapügyben szereplő gazdasági évek során nem ellenőrizte őt rendszeresen és alaposan. Állítja, hogy e hivatal ilyen körülmények között az eljárás elévülésének késleltetése érdekében nem hivatkozhat a szabálytalanságok folyamatos vagy ismételt jellegére.

59

Amint arra a jelen ítélet 49. pontja emlékeztet, a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerinti „folyamatos vagy ismételt szabálytalanságot” csak az jellemzi, hogy a piaci szereplő a hasonló, az uniós jog ugyanazon rendelkezését sértő ügyletek összességéből gazdasági előnyre tesz szert.

60

Ebből következik, hogy e fogalom objektív, e szabálytalanságok e csoportjára jellemző és a nemzeti hatóságnak a szóban forgó gazdasági szereplővel szemben tanúsított magatartásától független kritériumokon alapul. Különösen a szabálytalanságok valamely összességének a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdés szerinti „folyamatos vagy ismételt szabálytalanságnak” történő minősítése nem függhet azon ténytől, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok rendszeresen és alaposan ellenőrizték‑e az érintett személyt.

61

A fenti megfontolásokra tekintettel azt kell válaszolni az ötödik kérdésre, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy a szabálytalanságok összességének az e rendelkezés szerinti „folyamatos vagy ismételt szabálytalanságnak” való minősítése nem kizárt abban az esetben, ha a hatáskörrel rendelkező hatóságok az érintett személyt nem ellenőrizték rendszeresen és alaposan.

62

Az együttesen vizsgálandó hatodik és kilencedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az ezen albekezdésben előírt határidő folyamatos vagy ismételt szabálytalanságok esetében vagy azon a napon kezdődik, amikor az utolsó szabálytalanság megszűnt, vagy azon a napon, amikor a különböző egyes szabálytalanságokat elkövették, illetve azon a napon, amikor a hatáskörrel rendlekező hatóságok tudomás szereztek e szabálytalanságokról.

63

Először is kitűnik a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének mind a szövegéből, mind pedig a szerkezetéből, hogy e rendelkezés a negyedik albekezdésében a szabálytalanság miatti eljárás elévülésére alkalmazandó feltétlen korlátot ír elő, mivel ezen elévülés legkésőbb azon a napon bekövetkezik, amikor az ugyanezen rendelkezés első albekezdésésben előírt határidő kétszerese anélkül jár le, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság szankciót szabott volna ki, azon eset kivételével, amikor az e rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében felfüggesztették a közigazgatási eljárást.

64

Az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdésében előírt határidő hozzájárul tehát a gazdasági szereplők jogbiztonságának megerősítéséhez a jelen ítélet 24. pontjában felidézett követelménynek megfelelően, azt megakadályozva, hogy a szabálytalansággal kapcsolatos eljárás elévülését ismételt megszakító cselekményekkel határozatlan ideig késleltetni lehessen.

65

Ami ezt követően az e határidőhöz kapcsolódó dies a quot illeti, szintén kitűnik a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésének szerkezetéből, és különösen a tárgykörre vonatkozó különös szabályok hiányából, hogy e kezdő időpontot ugyanezen bekezdés első két albekezdése alapján kell meghatározni.

66

E rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerint ismételt szabálytalanságok esetében az elévülési idő azon a napon kezdődik, amikor a szabálytalanság megszűnt. Márpedig, amint arra a jelen ítélet 49. pontja emlékeztet, amikor valamely gazdasági szereplő gazdasági előny szerzése érdekében az uniós jog ugyanazon rendelkezését sértő több hasonló ügyletet teljesít, ezen ügyletek egy és ugyanazon folyamatos vagy ismételt szabálytalanságot alkotnak. Következésképpen az e rendelkezés szerinti „szabálytalanság megszűnt” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az arra a napra utal, amikor megszűnt az ugyanazon ismételt szabálytalanságot alkotó utolsó ügylet.

67

Ennélfogva az említett határidő kezdő időpontja vonatkozásában nem bír jelentőséggel az az időpont, amikor a nemzeti hatóságok tudomására jutott a szabálytalanság. Ugyanis azon tényen túl, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének szövegében semmi sem enged ezzel ellentétes értelmezésre következtetni, hangsúlyozni kell, hogy a nemzeti hatóságra általános gondossági kötelezettség hárul az általa teljesített, de az uniós költségvetést terhelő kifizetések szabályszerűségének ellenőrzésében, ami azt jelenti, hogy intézkedéseket kell hoznia a szabálytalanságok gyors orvoslása érdekében (lásd ebben az értelemben: Ze Fu Fleischhandel és Vion Trading ítélet, C‑201/10 és C‑202/10, EU:C:2011:282, 44. pont; Cruz & Companhia ítélet, C‑341/13, EU:C:2014:2230, 62. pont).

68

E körülmények között annak elismerésével, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdésében előírt határidő csak azon időponttól kezdődik, amikor a hatóság megállapította e szabálytalanságokat, némiképp tétlenségre ösztönöznénk a nemzeti hatóságokat az említett szabálytalanságok üldözése terén, miközben a gazdasági szereplőket egyrészről hosszan tartó jogi bizonytalanságnak, másrészről pedig annak a kockázatnak tennénk ki, hogy ezen időszak végén esetleg már nem tudnák bizonyítani a szóban forgó ügyletek szabályosságát (lásd ebben az értelemben: Ze Fu Fleischhandel és Vion Trading ítélet, C‑201/10 és C‑202/10, EU:C:2011:282, 45. pont; Cruz & Companhia ítélet, C‑341/13, EU:C:2014:2230, 62. pont).

69

A fentiekre tekintettel azt kell válaszolni a hatodik és a kilencedik kérdésre, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdését úgy kell értelmezni, hogy az ezen albekezdésben előírt határidő folyamatos vagy ismételt szabálytalanság esetében azon a napon kezdődik, amikor a szabálytalanság megszűnt, azon időponttól függetlenül, amikor a nemzeti hatóság tudomására jutott e szabálytalanság.

70

Hetedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság által elfogadott és az e bekezdés harmadik albekezdése szerint az érintett személy tudomására hozott vizsgálati vagy eljárási cselekmények megszakítják az ugyanezen bekezdés negyedik albekezdésében előírt elévülési időt.

71

Amint az a jelen ítélet 63. pontjában megállapításra került, a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdése a szabálytalanság miatti eljárás elévülésére alkalmazandó feltétlen korlátot ír elő, mivel ezen elévülés legkésőbb azon a napon bekövetkezik, amikor az ugyanezen rendelkezés első albekezdésében előírt határidő kétszerese anélkül jár le, hogy hatáskörrel rendelkező hatóság szankciót szabott volna ki, azon eset kivételével, amikor az e rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében felfüggesztették a közigazgatási eljárást.

72

Ebből következik, hogy az utóbbi eset kivételével a hatáskörrel rendelkező hatóság által elfogadott és az e rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerint az érintett személy tudomására hozott vizsgálati vagy eljárási cselekmények nem szakítják meg az ugyanezen rendelet 3. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdésében előírt elévülési időt.

73

E végkövetkeztetést megerősíti e határidő célja, amely – amint az a jelen ítélet 64. pontjában megállapításra került – annak megakadályozására irányul, hogy a szabálytalansággal kapcsolatos eljárás elévülését ismételt megszakító cselekményekkel határozatlan ideig késleltetni lehessen.

74

A fentiekre tekintettel azt kell válaszolni a hetedik kérdésre, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság által elfogadott és az e bekezdés harmadik albekezdése szerint az érintett személy tudomására hozott vizsgálati vagy eljárási cselekmények nem szakítják meg az ugyanezen bekezdés negyedik albekezdésében előírt elévülési időt.

75

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: