—

az Orgacom BVBA képviseletében F. Janssen és G. Peeters advocaten,

—

a belga kormány képviseletében T. Materne és J.‑C. Halleux, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében C. Soulay és W. Roels, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 30. cikk és az EUMSZ 110. cikk értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az Orgacom BVBA (a továbbiakban: Orgacom) és a Vlaamse Landmaatschappij (flamand földhivatal, a továbbiakban: VLM), a flamand kormánynak a Flamand Régió köztereinek kezeléséért és rendezéséért felelős külső ügynöksége között az Orgacomtól követelt egyes importlefölözések tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A Flamand Régiónak az alapügy tényállásának megvalósulásakor alkalmazandó, a 2003. március 28‑i rendelettel módosított, a környezet trágyázószerek okozta szennyezés elleni védelméről szóló, 1991. január 23‑i rendelete (a továbbiakban: a trágyázószerekről szóló rendelet) a trágyázószerek Flamand Régióban lévő gyártóira, importőreire és felhasználóira pénzbeli lefölözést vetett ki. E rendeletet hatályon kívül helyezte a Flamand Régiónak a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 2006. december 22‑i rendelete.

4

Az említett rendelet 21. cikke az állati trágya Flamand Régióban történő gyártására alkalmazandó (1) bekezdésében előírta:

„Az állati trágyagyártást alapvető lefölözés BH1 terheli, amelynek összege teljes mértékben a Mestbank [a VLM egy belső osztálya] bevétele, és amelyet minden olyan gyártónak meg kell fizetnie, amely vállalkozásában az állati trágyagyártás MPp az előző naptári évben meghaladta a 300 kg foszfor‑pentoxidot. Ezen alapvető lefölözés BH1 összege a következő képlet alapján kerül kiszámításra:

BH1 = (MPp × Xdmp) + (MPBn × Xdmn)

amelynek keretében:

E rendelkezések értelmében állati trágyára vonatkozó bruttó termelés MPBn, N kg‑onként kifejezve: a középméretű állatállomány termelése a tenyészetben és/vagy a mezőgazdasági vállalkozásban az előző naptári évben és az állatonkénti bruttó kiválasztott mennyiség N kg‑onként kifejezve.

Az egyes érintett fajok vonatkozásában a középméretű állatállomány a havonta nyilvántartásba vett állatkvóták összegének tizenkettővel történő elosztása révén kerül megállapításra. Az állatonkénti N kg‑onként kifejezett bruttó kiválasztott mennyiség átalányalapon vagy a tényleges adatok figyelembevételével kerül megállapításra a kiválasztási mérleg alkalmazásával, amint azt az 5. cikknek megfelelően a 20a. cikk előírja.

A fent hivatkozott lefölözés mértékét az alábbiak szerint kell megállapítani:

5

A trágyázószerekről szóló rendelet 21. cikkének a Flamand Régióba importált, behozatal révén keletkezett trágyatöbbletre alkalmazandó 5. §‑a előírta:

„Alapvető lefölözés kivetésére kerül sor, amelynek összege teljes mértékben a Mestbank [műtrágyabank] bevétele, és amelyet minden behozatal révén keletkezett trágyatöbbletet importáló személynek meg kell fizetnie. Az alapvető lefölözés összege 2,4789 euró az előző naptári évben a Flamand Régióba importált, behozatal révén keletkezett trágyatöbblet tonnájaként.”

6

Az alkotmánybíróság a 2010. október 28‑i 123/2010. sz. ítéletének (Belgisch Staatsblad, 2010. december 23., 81723. o.) B.6. pontjában a trágyázószerekről szóló rendelet 21. cikke 5. §‑ának a belga gazdasági és monetáris unió elveivel való összeegyeztethetőségét illetően megállapította:

„[…] elegendő megállapítani, hogy [az említett cikkben előírt lefölözés], amely az alkotmány szerinti régiók közötti területi határokon történő túllépéshez kapcsolódik, a vámmal azonos hatású, mivel súlyosabban érinti a Flamand Régióba behozott trágyázószereket, mint az e Régióban gyártott trágyázószereket.”

7

Az Orgacom Belgiumban, a Flamand Régióban letelepedett, szervestrágya előállítására szakosodott társaság. Tevékenységének keretében az Orgacom a Vallon Régióból és Hollandiából származó trágyát importál, amelyet talajjavító szerekké és szervestrágyává alakít, amelyeket aztán az Európai Unió más tagállamaiba exportál.

8

Az Orgacomra a trágyázószerekről szóló rendelet 21. cikkének 5. §‑a alapján a 2002. adóév (2001‑es gyártási év) vonatkozásában 28071,16 euró lefölözést, a 2004. adóév (2003‑as gyártási év) vonatkozásában pedig 7999,41 euró lefölözést vetettek ki.

9

2005. december 20‑i és 2005. augusztus 18‑i levelében az Orgacom panaszt nyújtott be a VLM‑hez a 2002. adóévi lefölözés és a 2004. adóévi lefölözés vonatkozásában. A VLM a 2006. november 27‑én és 2006. augusztus 11‑én elfogadott határozatában megállapította a két panasz megalapozatlanságát.

10

Az Orgacom ezt követően a rechtbank van eerste aanleg te Brussel (brüsszeli elsőfokú bíróság) előtt keresetet indított a panaszait elutasító határozatokkal szemben, amely keresetet, szintén mint megalapozatlant, a 2008. október 17‑i ítélet elutasított.

11

Ezen ítélet ellen az Orgacom fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz. Fellebbezése alátámasztására az alapügy felperese úgy érvel, hogy az őt terhelő lefölözések az EUMSZ 30. cikkel ellentétes, vámmal azonos hatású díjnak minősülnek, vagy legalábbis az EUMSZ 110. cikkben tiltott hátrányosan megkülönböztető belső adóztatásnak.

12

E körülmények között a hof van beroep te Brussel (brüsszeli fellebbviteli bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

13

Az Európai Bizottságnak kételyei vannak az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát illetően, mivel a kifogások alapjául szolgáló ténybeli és jogi hátteret nem fejtette ki kellő egyértelműséggel a kérdést előterjesztő bíróság. A Bizottság szerint ez utóbbi nem adja elő kellő egyértelműséggel, hogy milyen indok révén merülnek fel az alapügyben az EUMSZ 30. cikk és az EUMSZ 110. cikk értelmezésére irányuló kérdések.

14

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, kizárólag az ügyben eljáró és határozathozatalra hivatott nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése, hogy – tekintettel az ügy különleges jellemzőire – ítélete meghozatalához szükségesnek tartja‑e az előzetes döntéshozatalt, és a Bíróságnak feltett kérdései relevánsak‑e. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni (Donau Chemie és társai ítélet, C‑536/11, EU:C:2013:366, 15. pont).

15

A nemzeti bíróságok által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elbírálásának Bíróság általi megtagadása csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a neki feltett kérdésekre hasznos választ adjon (Donau Chemie és társai ítélet, EU:C:2013:366, 16. pont).

16

Márpedig meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben a kérdést előterjesztő bíróság ámbár röviden, de kellően kifejtette, mind a ténybeli hátteret, mind az alkalmazandó nemzeti rendelkezések tartalmát, valamint azon uniós rendelkezések jelentőségét, amelyek értelmezését a jogvita vonatkozásában kéri. Az utóbbi tekintetben különösen kitűnik e kérelemből, hogy a Bíróságnak az előterjesztett kérdésekre adott igenlő válasza esetében az alapügyben vitatott vámmegállapító aktusokat meg kell semmisíteni.

17

Az említett körülményekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

18

Az együttesen vizsgálandó kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 30. cikket vagy az EUMSZ 110. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes a trágyázószerekről szóló rendelet 21. cikkének 5. §‑ában előírthoz hasonló lefölözés, amelyet kizárólag az állati trágya vagy más műtrágyák által képzett trágyatöbblet Flamand Régióba történő behozatala esetén az importőrnek kell megfizetnie, jóllehet a flamand területen előállított trágyatöbbletet terhelő lefölözést a gyártóra vetik ki, és mértékét a gyártási eljárástól függetlenül tonnánként egységes mérték alapján számítják ki, míg a flamand területen előállított állati trágyákra vonatkozó alapvető lefölözés mértéke a gyártási eljárástól függ, a legalacsonyabb mérték 0 euró az előző naptári évben bruttó 300 kilogrammot meg nem haladó foszfor‑pentoxid‑gyártás esetében.

19

Ezen összefüggésben az említett bíróság arra vár választ továbbá, hogy befolyásolja‑e az EUMSZ 30. cikk és az EUMSZ 110. cikk értelmezését az a tény, hogy az érintett behozott termékek származás szerinti tagállama a lefölözés mérséklését írja elő a más tagállamba történő export esetén.

20

Bevezetésképpen emlékeztetni kell arra, hogy az EUM‑Szerződésnek az azonos hatású díjakra és a hátrányosan megkülönböztető belső adókra vonatkozó rendelkezéseit nem lehet együttesen alkalmazni, ily módon ugyanaz az intézkedés a Szerződés rendszerében nem tartozhat egyidejűleg e két csoportba (Stadtgemeinde Frohnleiten és Gemeindebetriebe Frohnleiten ítélet, C‑221/06, EU:C:2007:657, 26. pont).

21

Először is meg kell tehát vizsgálni, hogy a trágyázószerekről szóló rendelet 21. cikkének 5. §‑ában előírt lefölözés az EUMSZ 30. cikk szerinti, a behozatali vámmal azonos hatású díjnak minősíthető‑e. Nemleges válasz esetén másodszor azt kell eldönteni, hogy az említett lefölözés az EK 110. cikk által tiltott diszkriminatív belső adónak minősül‑e.

22

A vitatott lefölözés vámmal azonos hatású díjnak történő minősítését illetően először is emlékeztetni kell arra, hogy amint azt a Bíróság többször is megállapította, a vámok és az azokkal azonos hatású díjak tilalmát azok a folyamatos igazgatási jellegű alaki követelményekkel súlyosbított akadályok indokolják, amelyeket a határok átlépése okán kivetett, bármilyen csekély összegű adóterhek az áruk szabad mozgása előtt képeznek (Bizottság kontra Németország ítélet, C‑389/00, EU:C:2003:111, 22. pont).

23

E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 28. és az EUMSZ 30. cikk szerinti vámmal azonos hatású díjnak minősül minden olyan pénzügyi teher, legyen az bármilyen csekély összegű, amelyet egyoldalúan vetnek ki – bármi legyen is az elnevezése és alkalmazásának módja –, valamint amely a határ átlépésének tényéből eredően sújtja az árukat, amennyiben az nem minősül a szó szoros értelmében vett vámnak (lásd ebben az értelemben: Stadtgemeinde Frohnleiten és Gemeindebetriebe Frohnleiten ítélet, EU:C:2007:657, 27. pont).

24

Egyébiránt a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a valamely tagállamon belüli területi határ átlépésekor kivetett adó vámmal azonos hatású díjnak minősül (lásd: Carbonati Apuani ítélet, C‑72/03, EU:C:2004:506, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25

Az alapügyben a Bíróság rendelkezésére álló adatokból kitűnik, hogy a szóban forgó lefölözés a behozatal révén keletkezett trágyatöbblet importőreit érinti. Egyébiránt a lefölözés összege „2,4789 euró az előző naptári évben a Flamand Régióba importált, behozatal révén keletkezett trágyatöbblet tonnájaként”. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a trágyázószerekről szóló rendelet 21. cikkének 5. §‑ában előírt lefölözés a Flamand Régióba történő behozataluk okán azon trágyákra vonatkozik, amelyek nem flamand eredetűek, így mivel a vitatott lefölözést a trágyákra e régió határának átlépése okán vetik ki, e határátlépés tekintendő a szóban forgó lefölözést keletkeztető tényállásnak.

26

E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy a rendelet 21. cikkének 5. §‑ában előírt lefölözés az EUMSZ 30. cikk által tiltott, a vámmal azonos hatású díjnak minősül.

27

A trágyázószerekről szóló rendelet említett rendelkezésében előírt lefölözés vámmal azonos hatású díjnak minősítését nem kérdőjelezi meg a Belga Királyság érve, amely szerint e lefölözés a Flamand Régióban termelt trágyára előírt hasonló lefölözés fennállása okán az általános belső adórendszer szerves részét képezi, amely ugyanazon objektív szempontok alapján vonatkozik a belföldi és az importált, valamint az exportált termékekre, és következésképpen az EUMSZ 110. cikk alapján értékelendő.

28

E tekintetben meg kell állapítani, hogy egyrészt a vámmal azonos hatású díjnak az általános jellegű belső adótól való megkülönböztető fő jellemzője azon körülményben rejlik, hogy az előbbi kizárólag magát a határt átlépő terméket, az utóbbi viszont mind a behozott, az exportált, mind pedig a belföldi termékeket is sújtja (lásd ebben az értelemben: Michaïlidis‑ítélet, C‑441/98 és C‑442/98, EU:C:2000:479, 22. pont).

29

Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy annak érdekében, hogy az érintett adóteher az általános belső adórendszer hatálya alá tartozzon, annak ugyanazon belföldi árura és importált árura az értékesítés ugyanazon szakaszában ugyanazon adó kivetését kell, hogy jelentse, és a kétféle áru tekintetében ugyanazon adókötelezettséget kiváltó oknak kell fennállnia (lásd ebben az értelemben: Michaïlidi‑ítélet, EU:C:2000:479, 23. pont).

30

Az alapügyet illetően először is meg kell állapítani, hogy amint az a jelen ítélet 25. pontjában megállapításra került, a trágyázószerekről szóló rendelet 21. cikkének 5. §‑ában előírt lefölözés magukat, a Flamand Régió határát átlépő termékeket sújtja.

31

Továbbá nem vitatott, hogy e lefölözést az importőrökre, míg az említett rendelet 21. cikkének (1) bekezdésében előírt hasonló terhet a gyártókra vetik ki. A két teher tehát az értékesítés nem ugyanazon szakaszában kerül kivetésre.

32

Végül a két teher eltérő módszer alapján kerül kiszámításra, ami, amint azt a belga alkotmánybíróság a 2010. október 28‑i 123/2010. sz. ítéletében megállapította, legalábbis abban az esetben, amikor a gyártási lefölözés 0 euró, súlyosabban érinti a Flamand Régióba behozott termékeket, mint a Flamand Régióban gyártott termékeket.

33

Következésképpen a Belga Királyság érvelésének nem lehet helyt adni.

34

Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy abban az esetben, ha a trágya származása szerinti tagállam a lefölözés mérséklését írja elő más tagállamba történő export esetén, az ilyen lefölözés, mint amilyen az alapügyben szereplő behozatali lefölözés, elkerülhetné a vámmal azonos hatású díjnak történő minősítést, amint azt a VLM állítja, a flamand trágyakészletek ellenőrzése megőrzésének szükségessége és a belföldi termelés versenytorzító és Flandria számára ezenkívül környezetszennyező külső intézkedésekkel szembeni védelme okán.

35

E tekintetben a Bíróság már pontosította, hogy a vámok és az azokkal azonos hatású díjak tilosak függetlenül bevezetésük céljától csakúgy, mint az azokból származó bevételek rendeltetésétől (lásd ebben az értelemben: Brachfeld és Chougol Diamond ítélet, 2/69 és 3/69, EU:C:1969:30, 19. pont; Carbonati Apuani ítélet, EU:C:2004:506, 31. pont).

36

Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a trágyázószerekről szóló rendelet 21. cikkének 5. §‑a olyan lefölözést ír elő, amely megkülönböztetés nélkül sújt minden behozott trágyát, anélkül hogy alkalmazása arra az esetre lenne korlátozva, ha a származás szerinti tagállam a lefölözés mérséklését írja elő e termékek kivitele esetében, amint az a jelen ügyben a Holland Királyság esetében fennáll.

37

A fenti megfontolások összességéből kitűnik, hogy azt kell válaszolni az előterjesztett kérdésekre, hogy az EUMSZ 30. cikkel ellentétes az olyan lefölözés, mint amilyet a trágyázószerekről szóló rendelet 21. cikkének 5. §‑a ír elő, amelyet kizárólag az állati trágya vagy más műtrágyák által képzett trágyatöbblet Flamand Régióba történő behozatala esetén, az importőrnek kell megfizetnie, míg a flamand területen előállított trágyatöbbletet terhelő és az előbbi lefölözésre vonatkozó szabályoktól eltérő szabályok alapján kiszámított mértékű lefölözést a gyártóra vetik ki. E tekintetben nem bír jelentőséggel, hogy a Flamand Régióba behozott trágyatöbblet származás szerinti tagállama e többletek más tagállamba történő exportja esetében a lefölözés mérséklését írja elő.

38

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

Az EUMSZ 30. cikkel ellentétes az olyan lefölözés, mint amilyet a Flamand Régiónak a 2003. március 28‑i rendelettel módosított, a környezet trágyázószerek okozta szennyezés elleni védelméről szóló, 1991. január 23‑i rendelete 21. cikkének 5. §‑a ír elő, amelyet kizárólag az állati trágya vagy más műtrágyák által képzett trágyatöbblet Flamand Régióba történő behozatala esetén az importőrnek kell megfizetnie, míg a flamand területen előállított trágyatöbbletet terhelő és az előbbi lefölözésre vonatkozó szabályoktól eltérő szabályok alapján kiszámított mértékű lefölözést a gyártóra vetik ki. E tekintetben nem bír jelentőséggel, hogy a Flamand Régióba behozott trágyatöbblet származás szerinti tagállama e többletek más tagállamba történő exportja esetében a lefölözés mérséklését írja elő.