—

a „Valimar” OOD képviseletében I. Komarevski advokat,

—

a Nachalnik na Mitnitsa Varna képviseletében S. Valkova, S. Yordanova, N. Yotsova és M. Kolarova, meghatalmazotti minőségben,

—

a bolgár kormány képviseletében E. Petranova és Y. Atanasov, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Unió Tanácsa képviseletében S. Boelaert és I. Gurov, meghatalmazotti minőségben, segítőik: N. Chesaites barrister és G. Berrisch Rechtsanwalt,

—

az Európai Bizottság képviseletében D. Roussanov, később H. van Vliet és G. Koleva, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22‑i 384/96/EK tanácsi rendelet (HL 1996. L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o.; a továbbiakban: alaprendelet) 2. cikke (8) és (9) bekezdésének és 11. cikke (3), (9) és (10) bekezdésének értelmezésére, valamint az Orosz Föderációból származó egyes vas‑ vagy acélkötelek és ‑kábelek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a Thaiföldről és Törökországból származó egyes vas‑ vagy acélkötelek és ‑kábelek behozatalára vonatkozó dömpingellenes vám hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. október 30‑i 1279/2007/EK tanácsi rendelet (HL L 285., 1. o., helyesbítés: HL 2009. L 96, 39. o.) érvényességére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a „Valimar” OOD (a továbbiakban: Valimar), bolgár jog szerinti társaság, és a Nachalnik na Mitnitsa Varna (a várnai vámhivatal vezetője) között, az Oroszországban gyártott és onnan a Joint Stock Company Severstal‑Metiz (a továbbiakban: SSM), korábban: Open Joint Stock Company Staleprokatny Zavod által exportált vas‑ vagy acélkötelek és ‑kábelek (a továbbiakban: érintett termékek) importjára 2011‑ben alkalmazott dömpingellenes vám visszatérítése iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

Az alaprendeletet hatályon kívül helyezte, és annak helyébe lépett az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 343., 51. o.). Az alaprendelet mindazonáltal hatályos volt az alapügy tényállása megvalósulásának időpontjában.

4

Az említett rendelet 2. cikkének (8) és (9) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„(8)   Az exportár az exportáló országból a Közösségbe exportra eladott áruért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár.

(9)   Azokban az esetekben, amikor nincs exportár, vagy amikor az exportár az exportőr és az importőr vagy egy harmadik fél közötti üzleti kapcsolat vagy kompenzációs megállapodás miatt megbízhatatlannak látszik, az exportár annak az árnak az alapján képezhető, amelyen az importált termék elsőként viszonteladásra kerül egy független vevő részére, illetve ha a termék nem kerül viszonteladásra független vevő részére vagy nem abban az állapotban kerül viszonteladásra, ahogy importálták, az exportár bármely ésszerű alapon megállapítható.

[...]”

5

Az alaprendelet 11. cikkének (2), (3), (9) és (10) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„(2)   A végleges dömpingellenes intézkedés hatálya a kivetését követő öt év után vagy a dömpingre és a kárra egyaránt kiterjedő legutolsó felülvizsgálat lezárását követő öt év után megszűnik, kivéve ha a felülvizsgálat azt állapítja meg, hogy ez a megszűnés valószínűsíthetően a dömping és a kár folytatódásával vagy megismétlődésével járna. A megszűnés felülvizsgálatát a Bizottság kezdeményezésére vagy a közösségi gyártók, illetve a nevükben eljáró személyek kérésére kell megindítani, és az intézkedések a felülvizsgálat ideje alatt hatályban maradnak.

Az intézkedés megszűnésének felülvizsgálatát le kell folytatni, ha a kérelem elegendő bizonyítékot tartalmaz arra nézve, hogy az intézkedések megszüntetése valószínűsíthetően a dömping és a kár folytatódásával vagy megismétlődésével járna. Ennek a valószínűségére utalhat például a folyamatos dömping és károkozás, vagy az, hogy a kár megszűnése részben vagy teljesen az intézkedéseknek köszönhető, továbbá az exportőrök körülményei vagy a piaci viszonyok is jelezhetik a további kárt okozó dömping valószínűségét.

[...]

(3)   Indokolt esetben az intézkedések további fenntartásának szükségessége is felülvizsgálható a Bizottság kezdeményezésére, egy tagállam kérésére vagy, ha a végleges intézkedés megállapítása óta egy ésszerű – legalább egyévnyi – idő eltelt, bármely exportőr, importőr vagy a közösségi termelők olyan kérésére, amely egy ilyen időközi felülvizsgálat megalapozottságára vonatkozóan elegendő bizonyítékot tartalmaz.

Időközi felülvizsgálatot kell indítani, ha a kérelem elegendő bizonyítékot tartalmaz arra nézve, hogy a dömping megakadályozásához már nincs szükség az intézkedés további fenntartására, és/vagy arra, hogy az intézkedés megszüntetése vagy módosítása esetén a károkozás folytatódása vagy visszatérése valószínűtlen lenne, vagy hogy a meglevő intézkedés nem vagy már nem elegendő a kárt okozó dömping ellensúlyozására.

Az e bekezdés szerinti vizsgálatok során a Bizottság mérlegelheti, többek között, hogy a dömpinggel és a kárral kapcsolatos körülmények jelentősen megváltoztak‑e, illetve hogy a meglévő intézkedések elérik‑e a kívánt hatást a 3. cikk alapján megállapított kár elhárítását illetően. Ebből a szempontból a végső határozat meghozatalakor az összes tárgyhoz tartozó és megfelelően dokumentált bizonyítékot figyelembe kell venni.

[...]

(9)   Változatlan körülmények esetén a Bizottságnak az e cikkben foglaltak szerint lefolytatott felülvizsgálatok vagy visszatérítési vizsgálatok mindegyike során ugyanazt a módszert kell alkalmaznia, mint amelyet a vám megállapítását eredményező vizsgálat alkalmával használt, kellőképpen figyelembe véve a 2. cikket, és különösen annak (11) és (12) bekezdését, valamint a 17. cikket.

(10)   Az e cikk értelmében lefolytatott vizsgálatok során a Bizottságnak a 2. cikkel összhangban meg kell vizsgálnia az exportárak megbízhatóságát. Ha azonban olyan döntés születik, hogy az exportárat a 2. cikk (9) bekezdésének megfelelően kell képezni, az exportárat a kifizetett dömpingellenes vám összegének levonása nélkül kell kiszámítani, amennyiben döntő bizonyítékok vannak arra nézve, hogy a vám megfelelő módon megjelenik a viszonteladói árakban és az azt követő eladási árakban a Közösség területén.”

6

A Cseh Köztársaságból, Oroszországból, Thaiföldről és Törökországból származó egyes vas‑ vagy acélkötelek és ‑kábelek behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről és az ideiglenes dömpingellenes vám végleges beszedéséről szóló, 2001. augusztus 2‑i 1601/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 211., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 38. kötet, 62. o.) (87) preambulumbekezdése kimondta, hogy az exportárat a Közösségbe exportra eladott áruért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján állapítják meg.

7

A Cseh Köztársaságból, a Koreai Köztársaságból, Malajziából, Oroszországból, Thaiföldről és Törökországból származó egyes vas‑ vagy acélkötelek és ‑kábelek behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárással kapcsolatban felajánlott kötelezettségvállalások elfogadásáról és a Koreai Köztársaságból és Malajziából származó behozatallal kapcsolatos eljárás megszüntetéséről szóló, 2001. július 26‑i 2001/602/EK határozattal (HL L 211., 47. o. magyar különkiadás 11. fejezet, 38. kötet, 81. o.) a Bizottság elfogadta az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerinti, az SSM által előterjesztetett árra vonatkozó kötelezettségvállalásokat. A 2001/602 határozat (6) preambulumbekezdése szerint az SSM kötelezettséget vállalt arra, hogy az érintett terméket a Közösségben olyan áron értékesítik, amely legalább a dömping káros hatásainak megszüntetését lehetővé teszi.

8

A 1601/2001 rendelet 1. cikkének (3) bekezdése és 2. cikke értelmében az SSM által gyártott, érintett termékek – amelyekre 36,1%‑os dömpingellenes vám vonatkozik –, mentesülnek e vám alól, amennyiben azokat közvetlenül az SSM exportálta valamely, a Közösségben importőri tevékenységet végző társaság részére.

9

A Bizottsághoz az alábbi kérelmeket nyújtották be: egyrészt az SSM és egy másik orosz társaság az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján az 1601/2001 rendelettel kivetett dömpingellenes intézkedések tekintetében a dömpingre és a 2003. július 1‑je és 2004. június 30. közötti időszakra korlátozott részleges időközi felülvizsgálat iránt azzal az indoklással, hogy az ezen intézkedésekhez vezető körülmények tartósan megváltoztak, másrészt az Európai Unió drótkötélgyártóinak összekötő bizottsága az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján a 2005. július 1‑je és 2006. június 30. közötti időszak vonatkozásában az említett intézkedések hatályvesztési felülvizsgálata iránt. Az Európai Unió Tanácsa e kérelmek alapján fogadta el az 1279/2007 rendeletet.

10

Az 1279/2007 rendelet preambulumbekezdéseinek a dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségéről szóló része magában foglalta a többek között az exportárak meghatározására vonatkozó (55)–(76) preambulumbekezdést.

11

Az 1279/2007 rendelet (201) preambulumbekezdése kimondta, hogy a 2001/602 határozat tárgyát képező, árra vonatkozó kötelezettségvállalás megvalósíthatatlan, ezért azt bizottsági határozattal vissza kell vonni.

12

Az említett rendelet (207) preambulumbekezdése kimondta:

„A két orosz céget érintő időközi felülvizsgálati vizsgálatok megállapításaira való tekintettel helyénvalónak tekinthető, hogy a BMK‑ra alkalmazandó dömpingellenes vám 36,2%‑ra, az SSM‑re alkalmazandó pedig 9,7%‑ra módosuljon.”

13

A vámtörvény (Zakon za mitnitsite) 214. cikke szerint:

„(1)   A vámok visszatérítése a megfizetett behozatali vagy kiviteli vámok teljes vagy részleges visszafizetését jelenti.

(2)   A visszatérítésre akkor kerül sor, ha megállapítják, hogy a vámok a megfizetésük időpontjában jogszerűen nem voltak kivethetők, vagy a megfizetésük alapja megszűnt.”

14

A Valimar főtevékenysége – a részben Oroszországból származó és az SSM által gyártott – huzalok, kábelek és acélból készült hasonló termékek behozatala és kereskedelme.

15

Az SSM által gyártott, érintett termékek behozatala során a Valimar dömpingellenes vámot fizetett, amelynek összegét az 1279/2007 rendeletnek megfelelően határozták meg.

16

2011. január 25‑én a Valimar annak megállapítását kérte a Teritorialno Mitnichesko upravlenie Varnától (várnai területi vámhivatal), hogy a vámot jogellenesen fizették meg, és azt részére vissza kell téríteni, mivel az említett rendelet érvénytelen.

17

Mivel a Nachalnik elutasította az említett kérelmet, a Valimar fellebbezett e határozattal szemben a vámügynökség igazgatója előtt, aki elutasította e fellebbezést.

18

A Valimar ekkor keresetet nyújtott be az Administrativen sad Varnához (várnai közigazgatási bíróság). E kereset elutasításra került, ennek következtében a Valimar felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Varhoven administrativen sadhoz.

19

A felülvizsgálati kérelme alátámasztására a Valimar az 1279/2007 rendelet érvénytelenségére hivatkozott, amennyiben az az SSM által exportált, érintett termékek behozatalára vonatkozó dömpingellenes vámot vetett, mivel e rendelet sérti az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdését és a 11. cikkének (9) és (10) bekezdését.

20

A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a Valimar kérelmei elfogadhatóak, továbbá e bíróság arra keresi a választ, hogy érvényes‑e az 1279/2007 rendelet.

21

E bíróság kételyei először is az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének esetleges megsértésére vonatkoznak. Az említett bíróság ebben a tekintetben rámutat, hogy noha az érintett termékek exportárát e rendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően a Közösségbe irányuló exportért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján az eredeti eljárás keretében állapították meg, ezt az exportárat az 1279/2007 rendelet elfogadásához vezető felülvizsgálatok keretében, ettől eltérő – az exportárnak az SSM által a harmadik országokba irányuló export során alkalmazott árak alapján történő kiszámításából álló – módszer alapján határozták meg, anélkül hogy az utóbbi rendeletben a módszer megváltoztatását, a 11. cikkének (9) bekezdésében megköveteltek szerint, a körülmények megváltozásával kifejezetten igazolták volna.

22

Másodszor, ugyanezen bíróság arra keresi a választ, hogy van‑e jogalapja a felülvizsgálatok során használt módszernek, lévén, hogy kifejezetten ezt a jogalapot sem az alaprendelet 2. cikkének (8) és (9) bekezdése, sem pedig e rendelet 11. cikkének (9) és (10) cikke nem tartalmazza.

23

E körülmények között a Varhoven administrativen sad felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

24

A bolgár kormány számára kétséges az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatósága tekintettel a Bíróságnak a TWD Textilwerke Deggendorf ítéletből (C‑188/92, EU:C:1994:90) eredő ítélkezési gyakorlatára. A Nachalnik a maga részéről az előzetes döntéshozatalra utalás elfogadhatatlanságára hivatkozik.

25

A bolgár kormány és a Nachalnik szerint az említett ítélkezési gyakorlat értelmében, ha az érintett az aktust az EUMSZ 263. cikknek megfelelően nem támadta meg az Európai Unió Törvényszéke előtt, azt közvetetten, előzetes döntéshozatali kérelem útján nem támadhatja meg, amennyiben a szóban forgó aktus őt közvetlenül és személyében érinti.

26

A bolgár kormány ebben a tekintetben azt állítja, hogy a Nachi Europe ítélet (C‑239/99, EU:C:2001:101) 21. pontja szerint a dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet nemcsak az abban megnevezett exportáló gyártókat érintheti közvetlenül és személyükben, hanem az olyan gyártókkal kapcsolatban álló importőröket is, akik az érintett áruk viszonteladási árát az exportár alapján képezik.

27

A bolgár kormány álláspontja szerint, tekintettel arra, hogy a Valimar az SSM kizárólagos kereskedelmi képviselője Bulgáriában, azt az előző pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében az SSM‑mel kapcsolatban álló importőrnek lehet tekinteni. Ezen érvelés alátámasztására az ISO kontra Tanács ítéletre (118/77, EU:C:1979:92), hivatkozik, amelyben a Bíróság azt állapította meg, hogy az Import Standard Office nevű, francia jog szerinti társaság, amely egy olyan japán gyártó kizárólagos importőre, amelyre egy tanácsi rendelettel dömpingellenes vámot vetettek ki, megfelelően szoros kapcsolatban állt ezzel a gyártóval, ennélfogva ez a rendelet közvetlenül és személyében érintette ezt a társaságot. A bolgár kormány álláspontja szerint az alapügy hasonlít az ezen ítélet tárgyát képező ügyhöz, ennélfogva meg lehet állapítani, hogy a Valimar megfelelően szoros kapcsolatban áll az SSM‑mel ahhoz, hogy az 1279/2007 rendelet közvetlenül és személyében érintse, amennyiben ez a rendelet dömpingellenes vámot vet ki az érintett termékek behozatalára.

28

Rá kell mutatni, hogy a jogalany azon lehetősége, hogy az eljáró bíróság előtt az uniós jogi aktusokban szereplő rendelkezések érvénytelenségére hivatkozzon, azt feltételezi, hogy ez a fél nem volt jogosult az EUMSZ 263. cikk alapján az e rendelkezések elleni közvetlen kereset benyújtására (lásd: TWD Textilwerke Deggendorf ítélet (EU:C:1994:90), 23. pont, és Bolton Alimentari ítélet, C‑494/09, EU:C:2011:87, 22. pont).

29

Ugyanebből az ítélkezési gyakorlatból azonban az is következik, hogy az ilyen közvetlen keresetnek minden kétséget kizáróan elfogadhatónak kell lennie (lásd: Bolton Alimentari ítélet, EU:C:2011:87, 23. pont). A jelen esetben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel együtt továbbított, valamint a bolgár kormány és a Valimar által a szóbeli észrevételeikben előterjesztett információk nem teszik lehetővé a Bíróság számára azon következtetés levonását, hogy az ilyen közvetlen kereset elfogadható lett volna.

30

A dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendeletek ugyanis – noha a természetük és a hatályuk miatt normatív jellegűek – közvetlenül és személyükben érinthetik a szóban forgó termék gyártói és exportőrei közül azokat, akiknek a kereskedelmi tevékenységükből származó adatok alapján a dömping betudható. Általában ez a helyzet azon gyártó és exportőr vállalkozások esetében, amelyek bizonyítani tudják, hogy a Bizottság és a Tanács aktusaiban azonosították őket, vagy hogy az előkészítő vizsgálatok érintették őket (lásd ebben az értelemben: Allied Corporation és társai kontra Bizottság ítélet, 239/82 és 275/82, EU:C:1984:68, 11. és 12. pont).

31

Ugyanez a helyzet az érintett termék azon importőrei esetében, amelyek viszonteladói árait figyelembe vették az exportárak képzése során, és amelyeket ennélfogva érintenek a dömping fennállására vonatkozó megállapítások (lásd: Nashua Corporation és társai kontra Bizottság és Tanács ítélet, C‑133/87 és C‑150/87, EU:C:1990:115, 15. pont, valamint Gestetner Holdings kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑156/87, EU:C:1990:116, 18. pont).

32

A Bíróság azt is megállapította, hogy az azon harmadik országok exportőreivel kapcsolatban álló importőrök, amelynek termékeit dömpingellenes vám sújtja, különösen abban az esetben jogosultak az említett vámokat kivető rendeletek megtámadására, ha az exportárat az ezen importőrök által a közösségi piacon alkalmazott viszonteladói ár alapján számították ki, és abban az esetben, ha ezen viszonteladói árak alapján magát a dömpingvámot számították ki (lásd: Neotype Techmashexport kontra Bizottság és Tanács ítélet, C‑305/86, EU:C:1990:295, 19. és 20. pont).

33

Ezenkívül annak elismerése, hogy a gazdasági szereplők bizonyos kategóriái jogosultak keresetet előterjeszteni a dömpingellenes rendelet megsemmisítése iránt, nem gátolhatja meg, hogy más gazdasági szereplőket is személyükben érinthessen az ilyen rendelet e szereplők bizonyos sajátos jellemzőik miatt, amelyek minden más személytől megkülönböztetik őket (lásd: Extramet Industrie kontra Tanács ítélet, C‑358/89, EU:C:1991:214, 16. pont).

34

Márpedig a Valimar nem tartozik a gazdasági szereplők fent azonosított azon kategóriáinak egyikéhez sem, amely tekintetében a Bíróság elismerte a dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendeletekkel szembeni közvetlen keresetindítási jogot. Ennélfogva nem tekinthető úgy, hogy a Valimar hasonló helyzetben volt, mint az ISO kontra Tanács ítélet (EU:C:1979:92) tárgyát képező ügyben szóban forgó vállalkozás.

35

Meg kell ugyanis jegyezni, hogy egyrészt a kérdést előterjesztő bíróság által továbbított információk szerint a Valimar független importőrként nem állt kapcsolatban az SSM‑el, és nem vett részt a dömpingellenes vám meghatározására irányuló vizsgálat keretében a Bizottság által szervezett közigazgatási eljárásban. A Valimar ebben a tekintetben a tárgyaláson jelezte, hogy noha egyebek mellett az SSM termékeit is importálja Bulgáriába, őt nem lehet az SSM kereskedelmi képviselőjének tekinteni, és azt sem lehet megállapítni, hogy az SSM‑mel kizárólagos képviseleti szerződést kötött. A Valimar ezenkívül hangsúlyozta, hogy a felülvizsgálati eljárás megindításának időpontjában a Bolgár Köztársaság még nem volt tagja az Uniónak, és nem importálta az említett termékeket, ezért nem lehet úgy tekinteni, hogy kereshetőségi joga lett volna az 1279/2007 rendelet megtámadására ez utóbbi elfogadásának időpontjában.

36

Másrészt, amint az az említett rendeletből kitűnik, a Valimar által alkalmazott viszonteladói árat nem használták fel az SSM exportárának kiszámításához.

37

Következésképpen meg kell állapítani, hogy ugyanez a rendelet a Valimart nem bizonyos, csak rá jellemző tulajdonságok, vagy őt minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet miatt érinti, hanem kizárólag azon objektív tulajdonsága miatt, hogy ő az érintett termékek importőre, azaz ugyanúgy, mint bármely más, ténylegesen vagy potenciálisan azonos helyzetben lévő gazdasági szereplőt (lásd ebben az értelemben: Spijker Kwasten kontra Bizottság ítélet, 231/82, EU:C:1983:220, 9. pont).

38

E körülmények között meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet elfogadhatónak kell nyilvánítani.

39

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett három kérdésével, amelyeket együttesen kell megvizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az alaprendelet 2. cikkének (8) és (9) bekezdésére és 11. cikkének (9) és (10) bekezdésére tekintettel érvényes‑e az 1279/2007 rendelet, amennyiben az dömpingellenes vámot vet ki az SSM által gyártott, érintett termékekre.

40

Az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének állítólagos megsértését illetően kétségtelenül igaz – amint az ebből a rendelkezésből kitűnik –, hogy általában a dömpingkülönbözet kiszámításának a felülvizsgálat alkalmával követett módszerének főszabály szerint azonosnak kell lennie a dömpingellenes vám kivetését eredményező eredeti vizsgálat során használt módszerrel.

41

Az említett 11. cikk (9) bekezdése azonban olyan kivételt tartalmaz, amely a körülmények megváltozása esetén eltérő módszer alkalmazását teszi lehetővé.

42

Ebben a tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem a szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (lásd többek között: Lundberg‑ítélet, C‑317/12, EU:C:2013:631, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

Másodszor rá kell mutatni, hogy noha a Bíróságnak már volt alkalma kifejteni, hogy szigorúan kell értelmezni az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdésében bevezetett általános szabály alóli azon kivételt – amely szerint a felülvizsgálati eljárásra ugyanazt a módszert kell alkalmazni, mint amelyet az eredeti eljárásban használtak – ez a követelmény nem teheti lehetővé az uniós intézmények számára, hogy e rendelkezést a szövegével és a céljával összeegyeztethetetlen módon értelmezzék és alkalmazzák (lásd ebben az értelemben: Dashiqiao Sanqiang Refractory Materials kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑15/12 P, EU:C:2013:572, 17. és 19. pont).

44

Igaz ugyan, hogy az 1279/2007 rendelet nem kifejezetten minősíti az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése szerinti körülmények megváltozásának azokat az okokat, amelyek miatt az eredeti vizsgálat során használt módszertől eltérő módszert alkalmaztak.

45

Mindazonáltal rá kell mutatni először is, hogy az 1279/2007 rendelet (61) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az egyik orosz exportőrnél szinte minden, a Közösségbe irányuló kivitel a Bizottság által 2001 augusztusában elfogadott árra vonatkozó kötelezettségvállalás szerint valósult meg. Ilyen összefüggésben az exportárak meghatározása nem korlátozódott csupán az exportőrök múltbeli magatartásának megvizsgálására, hanem az exportárak várható jövőbeli alakulása is megvizsgálásra került. Ezen belül megvizsgálásra került az a kérdés, hogy ennek a kötelezettségvállalásnak a megléte befolyásolta‑e az exportárak szintjét, és ezáltal nem váltak‑e azok megbízhatatlanná a jövőbeli exportőri magatartás megállapításához.

46

Meg kell továbbá jegyezni, amint e rendelet (62) preambulumbekezdésében is szerepel, megvizsgálásra került, hogy az exportőr által a Közösségben lévő ügyfeleknek felszámított exportárak megbízhatóak‑e, és megfelelő alapot szolgáltatnak‑e a dömpingkülönbözet kiszámításához a felülvizsgálatban, az árakra vonatkozó kötelezettségvállalás megléte ellenére. A vizsgálat elsősorban annak bemutatására irányult, hogy a Közösségbe irányuló export jelenlegi árait nem mesterségesen állapították‑e meg a minimumimportárakhoz viszonyítva, és ezért azok a jövőben fenntarthatók‑e, vagy sem. A vizsgálat azonban kimutatta, hogy a termék‑ellenőrzési számok megállapítására a felülvizsgálathoz felhasznált rendszer kifinomultabb volt, mint az a besorolási rendszer, amelyet akkor alkalmaztak, amikor a kötelezettségvállalás elfogadása 2001‑ben megtörtént. Ez ahhoz a megállapításhoz vezetett, hogy a minimumimportárak termék‑ellenőrzési számai és a felülvizsgálat közötti bármiféle összehasonlítás nem adna megbízható eredményt.

47

Végül az említett rendelet (63) preambulumbekezdése kifejti, hogy a Közösségbe irányuló export árainak az egyéb harmadik országoknak felszámított árakkal való összehasonlítása típusonként történt. Ez azt mutatta, hogy a harmadik országokba irányuló export árai átlagukban lényegesen alacsonyabban voltak. Ezért az a következtetés adódott, hogy az SSM Közösségbe irányuló exportjának árai nem használhatók fel az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése értelmében megbízható exportárak megállapítására az időközi felülvizsgálat összefüggéseiben. Az exportárbecslés keretében az említett eladások tagállamokba irányuló megbízható exportárai hiányában a más országokban történő eladások árait vették figyelembe.

48

Tekintettel a jelen ítélet 45–47. pontjában bemutatott körülményekre, a Tanács helytállóan állapíthatta meg az 1279/2007 rendelet (124) preambulumbekezdésében, hogy a harmadik országokra vonatkozó árakat megbízhatóbbnak tekintették.

49

Meg kell tehát állapítani, hogy figyelembe véve egyrészt azt, hogy az SSM exportját érintő árakra vonatkozó kötelezettségvállalás miatt az eredeti vizsgálathoz képest a körülmények megváltoztak, másrészt azt, hogy a felülvizsgálat esetében nem megbízható az eredeti vizsgálat során használt módszer, az érintett intézmények – azáltal hogy az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése szerinti kivételre hivatkoztak – jogosultak voltak a felülvizsgálati eljárások során az eredeti vizsgálatban alkalmazottól eltérő módszert alkalmazni.

50

Az előterjesztett kérdések teljes megválaszolása érdekében azt is meg kell vizsgálni, hogy a felülvizsgálati eljárások keretében a releváns következtetések levonása érdekében az érintett intézmények helytállóan alapozhatták‑e az elemzésüket az SSM harmadik országokba irányuló exportáraira. Más szavakkal, a kérdés az, hogy tiszteletben tartották‑e az alaprendelet 2. cikkének (8) és (9) bekezdésével összefüggésben értelmezett 11. cikkének (9) bekezdését, amikor ezek az intézmények – miután megállapították, hogy az utóbbi rendelkezésben foglaltaktól eltérő körülmények miatt a ténylegesen fizetett exportárak nem megbízhatóak, az exportárak meghatározására olyan módszert alkalmaztak, amelyet az említett rendelkezés nem határozott meg kifejezetten.

51

Ebben a tekintetben előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a közös kereskedelempolitika és különösen a kereskedelempolitikai védintézkedések területén az uniós intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan. Az ilyen értékelés bírói felülvizsgálatának ezért az eljárási szabályok betartásának, a vitatott módszer végrehajtásához kiválasztott adatok tényszerű pontosságának, ezen adatok értékelése során a nyilvánvaló hiba kizárásának, illetve a hatáskörrel való visszaélés kizárásának ellenőrzésére kell korlátozódnia (lásd ebben az értelemben: Ikea Wholesale ítélet, C‑351/04, EU:C:2007:547, 40. és 41. pont, valamint Tanács és Bizottság kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP ítélet, C‑191/09 P és C‑200/09 P, EU:C:2012:78, 63. pont).

52

Ezek a megállapítások különösen az intézmények által a felülvizsgálati eljárások keretében gyakorolt mérlegelésre vonatkoznak. Egyrészt, a megszűnő intézkedéseknek az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti felülvizsgálatát illetően lényegében annak mérlegeléséről van szó, hogy az eredeti dömpingellenes intézkedések megszüntetése valószínűsíthetően a dömping és a kár folytatódásával vagy megismétlődésével jár‑e. Másrészt, az e rendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti időközi felülvizsgálat keretében a Bizottság egyebek mellett megvizsgálhatja, hogy a dömpinggel és a kárral kapcsolatos körülmények jelentősen megváltoztak‑e, illetve hogy a meglévő intézkedések elérik‑e a kívánt hatást a korábban megállapított kár elhárítását illetően, annak érdekében, hogy javasolják az eredeti vizsgálat végén megállapított dömpingellenes vám hatályon kívül helyezését, módosítását vagy fenntartását.

53

Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 11. cikke az e rendelkezés szerinti vizsgálatok elvégzése érdekében sem a (2) bekezdésében, sem a (3) bekezdésében nem ír elő az intézmények számára kötelező, különleges módszereket vagy részletszabályokat.

54

Ez utóbbi rendelet 11. cikke (3) bekezdése harmadik albekezdésének szövege szerint a dömpinggel és a kárral kapcsolatos körülmények jelentős megváltozását illetően egyedül „az összes tárgyhoz tartozó és megfelelően dokumentált bizonyítékot” kell figyelembe venni.

55

Amint arra a főtanácsnok az indítványa 58. pontjában rámutatott, a Bizottság által e tekintetben végzendő ellenőrzés nemcsak a vizsgált helyzet alakulásának utólagos – a kárt okozó dömping ellensúlyozása érdekében, az eredeti végleges intézkedés fenntartása vagy módosítása szükségességének értékelése céljából, az intézkedés bevezetésének időpontjától kezdődő – elemzésének lefolytatását eredményezheti, hanem az említett intézkedés megszüntetése vagy módosítása valószínű hatásának értékelése céljából a helyzet várható, a felülvizsgálati intézkedés elfogadásától kezdődő alakulásának a jövőre vonatkozó elemzését is.

56

Arra is emlékeztetni kell, hogy a felülvizsgálati eljárás főszabály szerint különbözik az eredeti vizsgálati eljárástól, amely utóbbit az alaprendelet más rendelkezései szabályoznak (lásd ebben az értelemben: Europe Chemi‑Con [Deutschland] kontra Tanács ítélet, C‑422/02 P, EU:C:2005:56, 49. pont, és Hoesch Metals and Alloys ítélet, C‑373/08, EU:C:2010:68, 65. pont), mivel a Bíróság már megállapította, hogy e rendelkezések közül néhány nem alkalmazható a felülvizsgálati eljárásra, tekintettel a rendszer általános szerkezetére és célkitűzéseire (lásd ebben az értelemben: Hoesch Metals and Alloys ítélet, EU:C:2010:68, 77. pont).

57

A két eljárástípus közötti objektív különbség ugyanis abban rejlik, hogy a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező behozatallal szemben már bevezettek végleges dömpingellenes intézkedéseket, és főszabály szerint elegendő bizonyíték áll rendelkezésre annak megállapításához, hogy ezen intézkedések megszűnése valószínűsíthetően a dömping és a kár folytatódásával vagy megismétlődésével járna. Viszont ha a behozatalt előzetes vizsgálatnak vetik alá, annak célja pontosan az, hogy megállapítsák az állítólagos dömping fennállását, mértékét és hatását (Europe Chemi‑Con [Deutschland] kontra Tanács ítélet, EU:C:2005:56, 50. pont).

58

Ebben a tekintetben rá kell mutatni, hogy az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése kizárólag azt követeli meg, hogy a Bizottság a felülvizsgálat során vegye figyelembe az említett rendelet 2. cikkének rendelkezéseit, anélkül hogy – eltérően e cikk (11) és (12) bekezdésétől – kifejezetten utalna ezen cikk (8) és (9) bekezdésére.

59

Kétségtelenül igaz, hogy e rendelet 2. cikkének (9) bekezdése az árra vonatkozó kötelezettségvállalást kifejezetten nem említi azon körülmények között, amelyek igazolhatják a 2. cikk (8) bekezdése szerintitől különböző módszer használatát. Mindazonáltal ezen körülmények felsorolása nem kimerítő jellegű és az a megállapítás is e cikk alkalmazását igazolja, amely szerint az exportárak nem megbízhatóak az említett kötelezettségvállalás miatt, mivel az árakat „ésszerű alapon” képzik.

60

Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy olyan körülmények között, mint amilyenek az alapügyben fordulnak elő, a Tanács nem választott helytelenül vagy ésszerűtlenül azáltal, hogy úgy döntött, hogy az SSM által a harmadik országokba irányuló export során alkalmazott árakat használja azon, Közösségbe irányuló exportra alkalmazott árak mutatójaként, amelyeket az SSM az árra vonatkozó kötelezettségvállalás hiányában alkalmazott volna.

61

A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy az előterjesztett kérdések vizsgálata egyetlen olyan körülményt sem állapított meg, amely befolyásolná az 1279/2007 rendelet érvényességét.

62

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg..

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Az előterjesztett kérdések vizsgálata egyetlen olyan körülményt sem állapított meg, amely befolyásolná az Orosz Föderációból származó egyes vas‑ vagy acélkötelek és ‑kábelek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a Thaiföldről és Törökországból származó egyes vas‑ vagy acélkötelek és ‑kábelek behozatalára vonatkozó dömpingellenes vám hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. október 30‑i 1279/2007/EK tanácsi rendelet érvényességét.