—

a német kormány képviseletében N. Graf Vitzthum, meghatalmazotti minőségben,

—

K. Puid képviseletében U. Schlung‑Muntau Rechtsanwältin,

—

a belga kormány képviseletében T. Materne, meghatalmazotti minőségben,

—

Írország képviseletében D. O’Hagan, meghatalmazotti minőségben, segítője: D. Conlan Smyth barrister,

—

a görög kormány képviseletében A. Samoni‑Rantou, M. Michelogiannaki, T. Papadopoulou, F. Dedousi és G. Papagianni, meghatalmazotti minőségben,

—

a francia kormány képviseletében G. de Bergues és B. Beaupère‑Manokha, meghatalmazotti minőségben,

—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője L. D’Ascia avvocato dello Stato,

—

a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar, meghatalmazotti minőségben,

—

az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében C. Murrell, meghatalmazotti minőségben,

—

a svájci kormány képviseletében O. Kjelsen, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében M. Condou‑Durande és W. Bogensberger, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18‑i 343/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 50., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 109. o.) (a továbbiakban: rendelet) 3. cikke (2) bekezdésének értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a Bundesrepublik Deutschland, képviseli: a Bundesamt für Migration und Flüchtlinge (Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Hivatal; a továbbiakban: Bundesamt), és K. Puid iráni állampolgár közötti, a Bundesamt által hozott, K. Puid menedékjog iránti kérelmét elfogadhatatlannak nyilvánító és Görögországnak való átadását elrendelő határozat tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:

„(1)   A tagállamok megvizsgálják harmadik országok minden olyan állampolgárának kérelmét, aki egy tagállam határán vagy területén menedékjogot kér. A kérelmet az a tagállam köteles megvizsgálni, amely a III. fejezetben előírt feltételek szerint felelős [helyesen: A kérelmet egyetlen tagállam vizsgálja meg, mégpedig az, amely a III. fejezetben előírt feltételek szerint felelős].

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve minden tagállam megvizsgálhatja a harmadik ország állampolgára által hozzá benyújtott menedékjog iránti kérelmet akkor is, ha annak megvizsgálásáért az e rendeletben megállapított feltételek szerint nem felelős. Ebben az esetben ez a tagállam válik e rendelet értelmében felelős tagállammá, vállalva a felelősséggel együtt járó kötelezettségeket. [...]”

4

A rendelet 5. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„A felelős tagállam meghatározásának feltételeit a[ III.] fejezetben megállapított sorrendben kell alkalmazni.”

5

A rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti felelős tagállam meghatározása céljából annak III. fejezete objektív és rangsorolt feltétellistát állapít meg.

6

A rendelet 6. cikke meghatározza a kísérő nélküli kiskorú által benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállamot.

7

A rendelet 7. és 8. cikke azokra a menedékkérőkre alkalmazandó, akiknek a családtagja menekültként való tartózkodását valamely tagállamban engedélyezték, illetve akiknek a családtagja által benyújtott menedékjog iránti kérelemről még nem született érdemi elsőfokú határozat ezen államban.

8

A rendelet 9. cikke az érvényes vagy lejárt tartózkodási engedéllyel vagy vízummal rendelkező menedékkérőkre vonatkozik.

9

A rendelet 10. cikkének (1) bekezdése az alábbi feltételt állapítja meg:

„Amennyiben […] megállapítást nyer, hogy a menedékkérő harmadik országból érkezve jogellenesen lépte át egy tagállam határát szárazföldön, tengeri vagy a légi úton, az a tagállam felelős a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért, amelynek területére így lépett be.”

10

A rendelet 11. cikkében szereplő feltétel bizonyos körülmények esetén akkor alkalmazható, ha a menedékkérő olyan tagállam területére lép, ahol vízummentességet élvez.

11

A rendelet 12. cikke valamely tagállam repülőterének nemzetközi tranzitterületén benyújtott menedékjog iránti kérelmekre vonatkozik.

12

A rendelet 13. cikke előírja, hogy amennyiben a rangsorolt feltételek alapján egyetlen tagállam sem határozható meg felelősként, az első olyan tagállam felelős a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért, amelynél azt benyújtották.

13

Az 1979‑ben született K. Puid 2007. október 20‑án hamis személyazonosító okmányokkal érkezett Görögországba egy Teheránból (Irán) Athénba (Görögország) közlekedő repülőgépen. Miután négy napig Görögországban tartózkodott, Frankfurt am Mainba (Németország) utazott tovább, ahol menedékjog iránti kérelmet nyújtott be.

14

A visszairányításának biztosítása céljából elrendelték tehát 2008. január 25‑ig való őrizetben tartását. K. Puid ezt követően ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel fordult a Verwaltungsgericht Frankfurt am Mainhoz (Frankfurt am Main‑i közigazgatási bíróság), különösen azt kérve, hogy kötelezze a Bundesrepublik Deutschlandot arra, hogy a rendelet 3. cikkének (2) bekezdése alapján nyilvánítsa magát felelősnek menedékjog iránti kérelme elbírálásáért. Az említett bíróság elrendelte, hogy K. Puidot ne adják át Görögországnak 2008. január 16. előtt.

15

2007. december 14‑én a Bundesamt elfogadhatatlannak nyilvánította K. Puid menedékjog iránti kérelmét, és elrendelte a Görögországnak való átadását. Úgy ítélte meg ugyanis, hogy a Görög Köztársaság az e kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam, és nem látott semmilyen okot arra, amely alapján felhívhatta volna a Bundesrepublik Deutschlandot a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének alkalmazására. 2008. január 23‑án K. Puidot átadták Görögországnak.

16

Időközben azonban K. Puid 2007. december 25‑én keresetet nyújtott be a Verwaltungsgericht Frankfurt am Mainhoz, amelyben a Bundesamt e határozatának hatályon kívül helyezését és a Bundesrepublik Deutschland arra való kötelezését kérte, hogy nyilvánítsa magát felelősnek a menedékjog iránti kérelme megvizsgálásáért.

17

2009. július 8‑i ítéletében a Verwaltungsgericht Frankfurt am Main hatályon kívül helyezte a Bundesamt határozatát, és megállapította, hogy a visszaküldési határozatot jogellenesen hajtották végre. E határozat azon alapult, hogy a Bundesrepublik Deutschland köteles volt a rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében biztosított felelősségátvállalási jogot gyakorolni, tekintetbe véve különösen a menedékkérők befogadásának feltételeit és a menedékjog iránti kérelmek kezelését Görögországban.

18

A Bundesrepublik Deutschland, amelyet a Bundesamt képvisel, fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen a Hessischer Verwaltungsgerichtshofhoz (hesseni közigazgatási bíróság).

19

E körülmények között a Hessischer Verwaltungsgerichtshof 2010. december 22‑i határozatával úgy határozott, felfüggeszti az eljárást, és négy kérdést terjeszt előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé, amely kérdések a rendelet 3. cikke (2) bekezdése hatályának meghatározására irányulnak abban az esetben, amikor a rendelet III. fejezetében megállapított feltételek alapján a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállamként meghatározott tagállamban fennálló helyzet veszélyezteti a szóban forgó menedékkérő alapvető jogait.

20

2011. január 20‑án a Bundesamt helyt adott annak, hogy K. Puid menedékjog iránti kérelmét a rendelet 3. cikkének (2) bekezdése alapján vizsgálja. Ezt követően 2011. május 18‑i határozatában elismerte menekülti minőségét.

21

A Hessischer Verwaltungsgerichtshof mindazonáltal úgy ítélte meg, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelme nem vált okafogyottá, mivel K. Puid igazolni tudja, hogy az őrizetbe vétele címén benyújtandó kártérítési kérelem elbírálására tekintettel jogos érdeke fűződik a 2007. december 14‑i határozat jogellenességének megállapításához.

22

2011. december 21‑i levelében a Bíróság Hivatala továbbította a kérdéseket előterjesztő bíróságnak a Bíróság C-411/10. és C-493/10. sz., N. S. és társai egyesített ügyekben 2011. december 21-én hozott ítéletét (EBHT 2011., I-13905. o.), és felhívta annak közlésére, hogy ezen ítélet fényében is fenn kívánja‑e tartani előzetes döntéshozatal iránti kérelmét.

23

A Bírósághoz 2012. június 8‑án érkezett, 2012. június 1‑jei határozatával a Hessischer Verwaltungsgerichtshof visszavonta az első három kérdését, mivel úgy ítélte meg, hogy azokra elegendő választ adott az N. S. és társai egyesített ügyekben hozott ítélet. A kérdést előterjesztő bíróság mindemellett úgy ítéli meg, hogy az alábbi kérdést fenn kell tartani ezen ítélet hatályának a kérelmező azon lehetősége tekintetében történő pontosítása céljából, hogy bíróság előtt érvényesítse a tartózkodási helye szerinti tagállam azon kötelezettségét, hogy az megvizsgálja menedékjog iránti kérelmét:

„A tagállam arra vonatkozó kötelezettsége, hogy éljen a […] rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első mondata szerinti lehetőséggel, a felelősségátvállalás gyakorlásához való, e tagállammal szemben érvényesíthető alanyi jogot keletkeztet‑e a menedékkérő javára?”

24

A kérdést előterjesztő bíróság kérdése lényegében arra irányul, hogy a menedékkérő valamely nemzeti bíróság előtt hivatkozhat‑e a menedékjog iránti kérelem benyújtása szerinti tagállam azon kötelezettségére, hogy e kérelmet a rendelet 3. cikkének (2) bekezdése alapján vizsgálja meg, amikor a rendelet III. fejezetében megállapított feltételek alapján a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállamként meghatározott tagállamban fennálló helyzet veszélyezteti az említett menedékkérő alapvető jogait.

25

Mindjárt meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által 2010. december 22‑én és 2012. június 1‑jén hozott határozatokból kiderül, hogy e kérdés azon az előfeltevésen alapul, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben az a tagállam, amelyhez a menedékkérő benyújtotta a kérelmét, köteles a rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében e tagállam számára biztosított felelősségátvállalási jogot gyakorolni.

26

Márpedig e rendelkezés nem alapulhat ilyen előfeltevésen.

27

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerint a menedékjog iránti kérelmet egyetlen tagállam vizsgálja meg, mégpedig az, amely a rendelet III. fejezetében előírt feltételek szerint felelős.

28

A rendelet 3. cikkének (2) bekezdése azonban előírja, hogy a 3. cikk (1) bekezdésétől eltérve minden tagállam megvizsgálhatja a harmadik ország állampolgára által hozzá benyújtott menedékjog iránti kérelmet akkor is, ha annak megvizsgálásáért az e rendeletben megállapított feltételek szerint nem felelős.

29

Noha a Bíróság a fent hivatkozott N. S. és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 107. pontjában emlékeztetett arra, hogy az ezen ítéletben szereplőhöz hasonló összefüggések között a felelős tagállamot meghatározó tagállam rendelkezik a rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében foglalt azon lehetőséggel, hogy maga vizsgálja meg a kérelmet, azonban nem állapította meg, hogy köteles lenne erre.

30

Kiemelendő viszont a Bíróság azon megállapítása, hogy a tagállamok azon kötelessége, hogy ne adják át a menedékkérőt a rendelet III. fejezetében megállapított feltételek alapján felelősként meghatározott tagállamnak, ha tudomással kell bírniuk arról, hogy a felelős tagállamban a menekültügyi eljárást és a menedékkérők befogadásának feltételeit illetően tapasztalható rendszeres zavarok miatt alapos okkal, bizonyítottan feltételezhető, hogy a kérelmező az Európai Unió Alapjogi Chartájának 4. cikke értelmében embertelen vagy megalázó bánásmód tényleges veszélyének lesz kitéve (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott N. S. és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 94. és 106. pontját).

31

A kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy fennálltak‑e ilyen rendszeres zavarok abban az időpontban, amikor végrehajtották a K. Puid Görögországnak való átadására vonatkozó határozatot.

32

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az a tagállam, amely nem tudja átadni a menedékkérőt a rendelet értelmében eredetileg felelősként meghatározott tagállamnak, a rendelet értelmében köteles‑e maga megvizsgálni a kérelmet, emlékeztetni kell arra, hogy a rendelet III. fejezete számos feltételt felsorol, és hogy ezeket a feltételeket az említett rendelet 5. cikkének (1) bekezdése alapján az említett fejezetben megállapított rangsor szerint kell alkalmazni (a fent hivatkozott N. S. és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 95. pontja).

33

Következésképpen, amint azt a Bíróság már megállapította, amennyiben nem lehetséges a kérelmező átadása a rendelet III. fejezetében foglalt feltételek szerint eredetileg felelős tagállamként meghatározott tagállamnak, akkor annak a tagállamnak, amelynek ezt az átadást végre kellett hajtania, – fenntartva a rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében foglalt azon lehetőséget, hogy maga vizsgálja meg a kérelmet – folytatnia kell az említett fejezetben foglalt feltételek vizsgálatát annak ellenőrzése érdekében, hogy ezek közül valamelyik feltétel alapján meg lehet‑e egy másik tagállamot határozni felelősként a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért (a fent hivatkozott N. S. és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 96. és 107. pontja).

34

Ha nem ez az eset áll fenn, akkor a rendelet 13. cikke értelmében az első olyan tagállam felelős a kérelem megvizsgálásáért, amelynél ezt benyújtották (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott N. S. és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 97. pontját).

35

Annak a tagállamnak, amelyben a menedékkérő tartózkodik, ügyelnie kell azonban arra, hogy a kérelmező alapvető jogainak megsértésével járó helyzetet ne súlyosbítsa a felelős állam meghatározására irányuló, aránytalanul hosszú ideig tartó eljárással. Szükség esetén magának a tagállamnak kell a rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a kérelmet megvizsgálnia (a fent hivatkozott N. S. és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 98. és 108. pontja).

36

Az előzőekre tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy amennyiben a tagállamoknak tudomással kell bírniuk arról, hogy a rendelet III. fejezetében foglalt feltételek szerint eredetileg felelős tagállamként meghatározott tagállamban a menekültügyi eljárást és a menedékkérők befogadásának feltételeit illetően tapasztalható rendszeres zavarok miatt alapos okkal, bizonyítottan feltételezhető, hogy az érintett menedékkérő az Európai Unió Alapjogi Chartájának 4. cikke értelmében embertelen vagy megalázó bánásmód tényleges veszélyének lesz kitéve, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, a felelős tagállamot meghatározó tagállam nem adhatja át a menedékkérőt az eredetileg felelősként meghatározott tagállamnak, és – fenntartva azon lehetőséget, hogy maga vizsgálja meg a kérelmet – folytatnia kell az említett fejezetben foglalt feltételek vizsgálatát annak megállapítása érdekében, hogy e feltételek egyike, vagy ennek hiányában ugyanezen rendelet 13. cikke alapján meg lehet‑e egy másik tagállamot határozni felelősként.

37

Ebben a helyzetben viszont az, hogy nem lehetséges a menedékkérő átadása az eredetileg felelős tagállamként meghatározott tagállamnak, önmagában nem jelenti azt, hogy a felelős tagállamot meghatározó tagállam köteles lenne maga megvizsgálni a menedékjog iránti kérelmet a rendelet 3. cikkének (2) bekezdése alapján.

38

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

Amennyiben a tagállamoknak tudomással kell bírniuk arról, hogy az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18‑i 343/2003/EK tanácsi rendelet III. fejezetében foglalt feltételek szerint eredetileg felelős tagállamként meghatározott tagállamban a menekültügyi eljárást és a menedékkérők befogadásának feltételeit illetően tapasztalható rendszeres zavarok miatt alapos okkal, bizonyítottan feltételezhető, hogy az érintett menedékkérő az Európai Unió Alapjogi Chartájának 4. cikke értelmében embertelen vagy megalázó bánásmód tényleges veszélyének lesz kitéve, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, a felelős tagállamot meghatározó tagállam nem adhatja át a menedékkérőt az eredetileg felelősként meghatározott tagállamnak, és – fenntartva azon lehetőséget, hogy maga vizsgálja meg a kérelmet – folytatnia kell az említett fejezetben foglalt feltételek vizsgálatát annak megállapítása érdekében, hogy e feltételek egyike, vagy ennek hiányában ugyanezen rendelet 13. cikke alapján meg lehet‑e egy másik tagállamot határozni felelősként.

Ebben a helyzetben viszont az, hogy nem lehetséges a menedékkérő átadása az eredetileg felelős tagállamként meghatározott tagállamnak, önmagában nem jelenti azt, hogy a felelős tagállamot meghatározó tagállam köteles lenne maga megvizsgálni a menedékjog iránti kérelmet a 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése alapján.