Felek
Az ítélet indoklása
Rendelkező rész

Felek

A C-671/11–C-676/11. sz. egyesített ügyekben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Conseil d'État (Franciaország) a Bírósághoz 2011. december 29-én érkezett, 2011. november 28-i határozatával terjesztett elő az előtte

az Établissement national des produits de l’agriculture et de la mer (FranceAgriMer), mint az Office national interprofessionnel des fruits, des légumes, des vins et de l’horticulture (Viniflhor) jogutódja

és

a Société anonyme d’intérêt collectif agricole Unanimes (C-671/11. és C-672/11.),

az Organisation de producteurs Les Cimes (C-673/11.),

a Société Agroprovence (C-674/11.),

a Regalp SA (C-675/11.),

a Coopérative des producteurs d’asperges de Montcalm (COPAM) (C-676/11.)

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök, J. Malenovský, U. Lõhmus, M. Safjan (előadó) és A. Prechal bírák,

főtanácsnok: N. Jääskinen,

hivatalvezető: V. Tourrès tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. január 16-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

– az Établissement national des produits de l’agriculture et de la mer (FranceAgriMer) képviseletében J.-C. Balat ügyvéd,

– a Société anonyme d’intérêt collectif agricole Unanimes képviseletében B. Néouze és O. Delattre ügyvédek,

– az Organisation de producteurs Les Cimes, a Société Agroprovence és a Regalp SA képviseletében G. Lesourd ügyvéd,

– a Coopérative des producteurs d’asperges de Montcalm (COPAM) képviseletében J.-P. Montenot és T. Apostoliuc ügyvédek,

– a francia kormány képviseletében N. Rouam és G. de Bergues, meghatalmazotti minőségben,

– a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar és B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

– az Európai Bizottság képviseletében D. Bianchi és P. Rossi, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

Az ítélet indoklása

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az 1994. december 12-i 3094/94/EK tanácsi rendelettel (HL L 328., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 17. kötet, 24. o.) módosított, az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Garanciarészlegének finanszírozási rendszerébe tartozó ügyletek tagállamok által végzett vizsgálatáról és a 77/435/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 1989. december 21-i 4045/89/EGK tanácsi rendelet (HL L 388., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 9. kötet, 208. o.; a továbbiakban: 4045/89 rendelet) 2. cikke (4) bekezdésének értelmezésére vonatkoznak.

2. E kérelmeket az Office national interprofessionnel des fruits, des légumes, des vins et de l’horticulture (gyümölcs-, zöldség-, bor- és kertészeti ágazatokkal foglalkozó országos szakmaközi hivatal) (Viniflhor) jogutódjaként létrehozott Établissement national des produits de l’agriculture et de la mer (a mezőgazdasági és halászati termékekkel foglalkozó nemzeti iroda) (FranceAgriMer) és a Société anonyme d’intérêt collectif agricole Unanimes (az Unanimes közös érdekű mezőgazdasági tevékenységet folytató részvénytársaság), az Organisation de producteurs Les Cimes (Les Cimes termelői szervezet), az Agroprovence társaság, a Regalp SA és a Coopérative des producteurs d’asperges de Montcalm (a montcalmi spárgatermelők szövetsége) (COPAM) (a továbbiakban együttesen: az alapügyben szereplő gazdasági szereplők) között az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlegéből kifizetett közösségi támogatás visszatéríttetésének jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő hat jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

3. A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1970. április 21-i 729/70/EGK tanácsi rendelet (HL L 94., 13. o.) 8. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A tagállamok a nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően megteszik azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy:

– meggyőződjenek az [EMOGA] által finanszírozott ügyletek tényleges végrehajtásáról és szabályszerűségéről;

– a szabálytalanságokat megelőzzék és kezeljék,

– a szabálytalanságok, illetve hanyagság következtében elveszett összegeket behajtsák.

[…]”

4. A 4045/89 rendelet elsőtől a negyedik és tízedik preambulumbekezdése kimondja:

„[…] a […] 729/70 […] rendelet 8. cikke alapján a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy meggyőződjenek az [EMOGA] által finanszírozott ügyletek tényleges végrehajtásáról és szabályszerűségéről, továbbá annak érdekében, hogy a szabálytalanságokat megelőzzék és kezeljék, valamint a szabálytalanságok, illetve hanyagság következtében elveszett összegeket behajtsák;

[…] e rendelet nem érinti azokat a vizsgálatra vonatkozó nemzeti rendelkezéseket, amelyek az e rendeletben előírtnál szélesebb körűek;

[…] a tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy fokozzák a kifizetéseket átvevő, illetve teljesítő vállalkozások kereskedelmi okmányainak a 77/435/EGK irányelvnek megfelelően végrehajtott vizsgálatát […];

[…] a 77/435[…] irányelvből fakadó szabályok tagállamok által történt végrehajtása felvetette annak szükségességét, hogy az irányelv egyes rendelkezéseit a tapasztalatok alapján módosítsák; mivel a módosításokat az érintett rendelkezések jellegére tekintettel rendeletbe kell foglalni;

[…]

[…] jóllehet elsődlegesen a tagállamok felelőssége, hogy vizsgálati programjaikat elfogadják, szükség van arra, hogy e programokat a Bizottsággal közöljék, hogy az elláthassa felügyeleti és koordináló szerepét, és ezáltal biztosított legyen a programok megfelelő kritériumok alapján történő elfogadása; mivel a vizsgálat így azokra az ágazatokra, illetve vállalkozásokra összpontosítható, amelyeknél nagy a csalás veszélye”.

5. A 4045/89 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése előírja:

„E rendelet alkalmazásában »kereskedelmi okmány« a vállalkozás üzleti tevékenységével összefüggő minden könyv, nyilvántartás, elismervény és bizonylat, számla és levelezés, valamint a kereskedelmi adatok, amennyiben ezek az iratok közvetlenül vagy közvetve az (1) bekezdésben említett ügyletekhez kapcsolódnak.”

6. Az említett rendelet 2. cikke kimondja:

„(1) A tagállamok a vizsgálandó ügyletek jellegét figyelembe véve végzik a vállalkozások kereskedelmi okmányainak rendszeres vizsgálatát. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a vizsgálatnak alávetendő vállalkozások kiválasztása a lehető legnagyobb mértékben garantálja az EMOGA Garanciarészlegének finanszírozási rendszerében a szabálytalanságok megelőzésére és feltárására irányuló intézkedések hatékonyságát. A kiválasztás során többek között figyelembe kell venni a vállalkozásnak az említett rendszeren belüli pénzügyi jelentőségét, valamint egyéb kockázati tényezőket.

[…]

(4) A vizsgálati időszak július 1-jétől a következő év június 30-ig tart.

A vizsgálat legalább az előző vizsgálati időszak alatt véget érő 12 hónapos időszakra terjed ki; ez kiterjeszthető a 12 hónapos időszakot megelőző vagy követő, a tagállam által meghatározandó időszakokra.

[…]”

7. Ugyanezen rendelet 4. cikke értelmében:

„A vállalkozások az 1. cikk (2) bekezdésében és a 3. cikkben említett kereskedelmi okmányokat legalább az okmány keletkezési évének a végétől számított három évig megőrzik.

A tagállamok az említett okmányok megőrzésére hosszabb időtartamot is előírhatnak.”

Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

8. Az alapügyben szereplő gazdasági szereplőknél 2000-ben és 2001-ben a 4045/89 rendelet szerinti helyszíni vizsgálatot tartottak. Az elvégzett vizsgálatokból levont következtetések alapján az Office national interprofessionnel des fruits, des légumes et de l’horticulture (Oniflhor) jogutódjaként létrehozott Viniflhor, amelynek jogutódja a FranceAgriMer, kérte az alapügyben szereplő gazdasági szereplőktől az EMOGA Garanciarészlege keretében finanszírozott támogatás címén kapott összegek visszatérítését, és ezt követően az említett összegekre vonatkozó végrehajtható okiratokat bocsátott ki.

9. Az alapügyben szereplő gazdasági szereplők esettől függően az említett végrehajtható okiratokkal szemben keresetet indítottak a tribunal administratif de Nîmes (nîmes-i közigazgatási bíróság) vagy a tribunal administratif de Marseille (marseille-i közigazgatási bíróság) előtt. Az e két bíróság által hozott ítéletek a fellebbezés tárgyát képezték a cour administrative d’appel de Marseille (marseille-i közigazgatási fellebbviteli bíróság) előtt.

10. Az említett bíróság az elé terjesztett hat ügyben úgy ítélte meg, hogy a „vizsgált időszak” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az az előző vizsgálati időszak alatt véget érő 12 hónapos időszakra terjed ki, és a 12 hónapos időtartam, eltérő törvényi vagy rendeleti rendelkezés hiányában, maximális időtartam. Márpedig a vizsgált időszak ezen ügyek mindegyikében befejeződött a vizsgálati időszakot megelőző időszak előtt.

11. A FranceAgriMer, mive úgy ítélte meg, hogy a cour administrative d’appel de Marseille, így eljárva, a vizsgált időszakok meghatározását illetően figyelmen kívül hagyta a 4045/89 rendelet 2. cikke (4) bekezdésének hatályát, felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Conseil d’État-hoz.

12. A Conseil d’État, úgy ítélve, hogy a FranceAgriMer által előterjesztett jogalap az említett rendelkezés értelmezésére irányuló kérdést vet fel, úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő, a C-671/11–C-676/11. sz. ügyekben azonos megfogalmazású kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„A[…] 4045/89[…] rendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerinti, a vizsgált időszaknak az általa meghatározott, »a 12 hónapos időszakot megelőző vagy követő […] időszakokra« történő kiterjesztésére vonatkozó lehetőséggel a tagállam is élhet-e, figyelemmel egyrészt a Közösség pénzügyi érdekei védelmének szükségességére, másrészt a jogbiztonság elvére, illetve annak szükségességére, hogy a vizsgáló hatóságok ne rendelkezzenek meghatározatlan hatáskörrel?

Különösen:

– a vizsgált időszaknak minden esetben be kell-e fejeződnie a »vizsgálati« időszakot, vagyis az azon időszakot megelőző tizenkét hónapos időszak alatt, amelynek során a vizsgálati cselekményeket elvégezték, különben a vizsgálatot olyan szabálytalanság terheli, amelyre a vizsgált személy hivatkozhat azzal a határozattal szemben, amely következményeket állapít meg a vizsgálat alapján?

– amennyiben az előző kérdésre adandó válasz igenlő, hogyan kell értelmezni a [4045/89] rendeletben kifejezetten szereplő lehetőséget arra, hogy a vizsgált időszakot kiterjesszék »a 12 hónapos időszakot […] követő időszakokra«?

– amennyiben az első kérdésre adandó válasz nemleges, a vizsgált időszaknak ennek ellenére tartalmaznia kell-e olyan tizenkét hónapos időszakot, amely azon vizsgálati időszak során fejeződik be, amely megelőzi azt, amelynek során a vizsgálatot végezték, különben a vizsgálatot olyan szabálytalanság terheli, amelyre a vizsgált személy hivatkozhat azzal a határozattal szemben, amely következményeket állapít meg a vizsgálat alapján, vagy a vizsgálat csak olyan időszakra vonatkozhat, amely befejeződött az előző vizsgálati időszak kezdete előtt?”

13. A Bíróság elnökének 2012. február 3-i végzése az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélet meghozatala céljából elrendelte a C-671/11–C-676/11. sz. ügyek egyesítését.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

14. Együtt vizsgálandó kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 4045/89 rendelet 2. cikke (4) bekezdésének második albekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy ha valamely tagállam él az ebben a rendelkezésben előírt kiterjesztés lehetőségével, a vizsgált időszaknak – ahhoz, hogy a vizsgálat ne legyen szabálytalan – be kell fejeződnie a megelőző vizsgálati időszak során vagy legalábbis erre az időszakra is ki kell terjednie.

15. Nem vitatottan igaz, hogy csak szövegére tekintettel a 4045/89 rendelet 2. cikke (4) bekezdésének második albekezdése – amely előírja a vizsgálat előző vagy későbbi időszakra töténő kiterjesztésének lehetőségét, nem pontosítja, hogy a vizsgálat olyan időszakra is kiterjedhet, amely nem fejeződik be a megelőző vizsgálati időszak alatt – többféleképpen értelmezhető.

16. Márpedig annak meghatározása érdekében, hogy e körülmények között milyen értelmezést kell adni, nemcsak az említett megfogalmazást kell figyelembe venni, hanem az említett rendelkezés általános szerkezetét és alakulását, valamint a 4045/89 rendelet által összességégben követetett célt is.

17. Ami először is a 4045/89 rendelet célkitűzéseit illeti, amint az az első, a harmadik és a negyedik preambulumbekezdésének együttes olvasatából kitűnik, e rendelet a tagállamokat terhelő vizsgálatok hatékonyságának fokozására irányul az EMOGA területén esetlegesen tapasztalható szabálytalanságok megelőzése és megszüntetése érdekében.

18. A nemzeti vizsgálatok valódiságának és hatékonyságának biztosítása érdekében és így az Európai Unió pénzügyi érdekei védelmére irányuló követelmény okán a 4045/89 rendelet magukat az említett vizsgálatokat a Bizottság felügyelete és koordinációja alá helyezi, amint az a tízedik preambulumbekezdésében szerepel. Éppen e rendelet 2. cikke kívánja megszervezni a Bizottság felügyelete alatt működő egységes vizsgálati rendszert. E cikk a (4) bekezdésében többek között bizonyos rendszerességet és a vizsgálatok bizonyos gyakoriságát biztosítja.

19. Mivel a 4045/89 rendelet 2. cikke így az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében a tagállamok vizsgálati cselekményeinek keretbe foglalására irányul, a vizsgált időszak időtartamát és időben való elhelyezését a vizsgálatoknak az e cikkben előrt hatékonyságára irányuló célra tekintettel kell értékelni.

20. E tekintetben többek között a Bizottság érvelésének megfelelően meg kell állapítani, hogy az említett hatékonyságot szolgálja a tagállamok azon lehetősége, hogy a vizsgálati időszakot a megelőző vizsgálati időszakon túlra kiterjesszék, annyiban, amennyiben az lehetővé teszi az Unió pénzügyi érdekeinek megsértésére alkalmas szabálytalanságok fentárását.

21. Amint azt a francia és a lengyel kormány, valamint a Bizottság a Bíróság elé terjesztett írásbeli észrevételeiben jogosan megállapította, az operatív programok gyakran többéves keretprogramokba foglalása is amellett szól, hogy ne korlátozzák kötelezően a vizsgált időszak tartamát a megelőző vizsgálati időszakra. Ellenkező esetben a több költségvetési évre vonatkozó szerződések végrehajtásának vizsgálata feldarabolódna a különböző vizsgálati időszakok között, ami veszélyeztetné a vizsgálat hatékonyságát.

22. Mindenesetre a vizsgált időszaknak a megelőző vizsgálati időszak során befejeződő időszakot megelőző vagy azt követő időszakra történő kiterjesztése lehetőségének kihasználása az ilyen kiterjesztésnek a vizsgálat hatékonysága szempontjából való hasznosságától függ. Ha a vizsgált ügyletek rendszeressége tekintetében kételyei vannak a vizsgáló hatóságnak, akkor azt maga a 4045/89 rendelet hatalmazza fel a vizsgált időszak előbbi vagy későbbi időszakra történő kiterjesztésére, anélkül hogy e hatóságnak az ilyen lehetőséget előíró nemzeti jogszabályokra kellene támaszkodnia.

23. Másodszor, ami a 4045/89 rendelet 2. cikke (4) bekezdése második albekezdésének alakulását illeti, meg kell állapítani, hogy e rendelet kezdeti változatában az említett rendelkezés szerint a vizsgálat főszabály szerint a vizsgálati időszakot megelőző naptári évre vonatkozott, lehetőség volt azonban a vizsgált időszaknak e naptári évet megelőző vagy azt követő kiterjesztésére. Márpedig azt előírva ezentúl, hogy a vizsgált időszak főszabály szerint befejeződik a megelőző vizsgálati időszak során, úgy tűnik, hogy az uniós jogalkotó a vizsgált időszak meghatározását illetően enyhített a tagállamokra háruló követelményeken. A 4045/89 rendelet 2. cikke (4) bekezdése második albekezdésének olyan értelmezése, hogy ezentúl a vizsgált időszaknak még a kiterjesztés lehetőségének kihasználása esetében is be kell fejeződnie a megelőző vizsgálati időszak alatt, figyelmen kívül hagyja az említett enyhítést.

24. Harmadszor, ami a 4045/89 rendelet 2. cikke (4) bekezdése második albekezdésének általános szerkezetét illeti, meg kell állapítani, hogy az világosan és egyértelműen pontosítja, hogy a legalább 12 hónapig tartó vizsgálat kiterjeszthető, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a kiterjesztés lehetőségének kihasználása esetében e vizsgálat szükségszerűen 12 hónapnál hosszabb időtartamra vonatkozik.

25. Ebből kitűnik továbbá, hogy a 4045/89 rendelet 2. cikke (4) bekezdése második albekezdésének olyan értelmezése, hogy a vizsgált időszaknak – ahhoz, hogy ne terhelje szabálytalanság – be kell fejeződnie a megelőző vizsgálati időszak során, összeegyeztethetetlen e rendelkezés szövegével annyiban, amennyiben minden esetben, amikor az eredetileg vizsgált időszak június 30-ig terjedne, amely a megelőző vizsgálati időszak vége, nem lenne lehetőség további kiterjesztésre.

26. Egyébiránt a 4045/89 rendelet 2. cikke (4) bekezdése második albekezdésének szövegével ellentétes az olyan értelmezés, amely szerint valamely tagállam korlátozhatja magát olyan időszak vizsgálatára, amely a megelőző vizsgálati időszak kezdete előtt befejeződik, mivel e feltételezés nem összeegyetethető sem azon követelménnyel, hogy az eredetileg vizsgált időszak befejeződik a megelőző vizsgálati időszak során, és nem minősül e rendelkezés kiterjesztésésnek sem. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogi rendelkezés értelmezése nem akadályozhatja meg az értelmezett rendelkezés egyértelmű és pontos szövegének hatékony érvényesülését (lásd utolsó sorban a C-147/11. és C-148/11. sz., Czop és Punakova egyesített ügyekben 2012. szeptember 6-án hozott ítélet 32. pontját), ami pedig a fent említett értelmezés következménye lenne.

27. A kérdést előterjesztő bíróság kérdéseinek vizsgálata érdekében pontosítani kell még, hogy a gazdasági szereplők tekintetében az elvégzett vizsgálatok rendszeressége nem függ attól a kérdéstől, hogy az említett vizsgálatok elvégézése mennyiben felel meg a 4045/89 rendelet 2. cikke (4) bekezdésének második albekezdésében előírt szabályoknak.

28. Ugyanis az alapügyben szereplő gazdasági szereplők érvelésével ellentétben az említett rendelkezés szervezési szabályok előírására korlátozódik a vizsgálatok hatékonyságágnak biztosítása érdekében, és amint az a jelen ítélet 18. pontjából kitűnik, a tagállamok és az Unió közötti kapcsolatok szabályozására korlátozódik, az utóbbi pénzügyi érdekeinek védelme érdekében. E rendelet nem vonatkozik azonban a vizsgáló hatóságok és a vizsgált gazdasági szereplők közötti kapcsolatokra.

29. Így a 4045/89 rendelet 2. cikkének (4) bekezdése nem értelmezhető többek között úgy, mint amely feljogosítja a szóban forgó gazdasági szereplőket az e rendelettől eltérő vagy kiterjedtebb vizsgálat akadályozására. Ez esetleg azzal a következménnyel járna, hogy megakadályozza a szabálytalanul kapott vagy felhasznált támogatások visszatéríttetését, mivel az ilyen jog egyébiránt veszélyeztetné az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét.

30. Mindenesetre a 4045/89 rendeletben előírt vizsgálatok azon gazdasági szereplőket érintik, amelyek szándékosan csatlakoztak az EMOGA Garanciarészlege által felállított támogatási rendszerhez, és amelyek a támogatásban részesülés érdekében elfogadták az Unió forrásai szabályszerű felhasználásának ellenőrzésére irányuló vizsgálatok elvégzését. E gazdasági szereplők érvényesen nem kérdőjelezhetik meg azon egyetlen ok miatt az ilyen vizsgálat szabályszerűségét, hogy az nem felel meg a tagállamok és a Bizottság közötti kapcsolatokra vonatkozó szervezési szabályoknak.

31. Ez nem befolyásolja azt, hogy a vizsgált gazdasági szereplőknek az ezen vizsgálatokat végző és adott esetben a megindítandó eljárásról határozó hatóságokkal szembeni jogbiztonságát biztosítja az eljárásnak az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 312., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.) 3. cikkében főszabály szerint az uniós jog valamely rendelkezésének az Unió általános költségvetésének kárt okozó, egy gazdasági szereplő cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértését követő négy évben meghatározott elévülési ideje. Márpedig, amint azt a Bíróság már megállapította, az elévülési idők rendeltetése általában véve az, hogy biztosítsák a jogbiztonságot (lásd a C-278/02. sz. Handlbauer-ügyben 2004. június 24-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-6171. o.] 40. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

32. Az EMOGA által felállított támogatási rendszerben nyújtott támogatás kedvezményezettjének azon kötelezettsége, hogy a különös időszakokra vonatkozó vizsgálat során a kifizetett támogatások érvényességének és szabályszerűségének megállapítása érdekében bemutassa az előírt dokumentumokat, ha a jogszabályok szerint a megőrzésükre a 4045/89 rendelet 4. cikkében legalább három évben meghatározott határidő még nem telt el, nem tekinthető tehát olyannak, mint amely sérti a jogbiztonság elvét.

33. A fentiekből következik, hogy a 4045/89 rendelet 2. cikke (4) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy ha valamely tagállam él a vizsgált időszak kiterjesztésének lehetőségével, az említett időszaknak nem kell szükségszerűen befejeződnie a megelőző vizsgálati időszak során, hanem ezen időszak után is befejeződhet. Az említett rendelkezést azonban úgy kell értelmezni továbbá, hogy az nem jogosítja fel a gazdasági szereplőket az e rendelettől eltérő vagy kiterjedtebb vizsgálat akadályozására. Ebből következik, hogy az a tény, hogy valamely vizsgálat kizárólag a megelőző vizsgálati időszak kezdete előtt befejeződő időszakra vonatkozik, önmagában nem olyan jellegű, hogy a vizsgált gazdasági szereplőkre tekintettel szabálytalanná tenné e vizsgálatot.

A költségekről

34. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

Rendelkező rész

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

Az 1994. december 12-i 3094/94/EK tanácsi rendelettel módosított, az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Garanciarészlegének finanszírozási rendszerébe tartozó ügyletek tagállamok által végzett vizsgálatáról és a 77/435/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 1989. december 21-i 4045/89/EGK tanácsi rendelet 2. cikke (4) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy ha valamely tagállam él a vizsgált időszak kiterjesztésének lehetőségével, az említett időszaknak nem kell szükségszerűen befejeződnie a megelőző vizsgálati időszak során, hanem ezen időszak után is befejeződhet. Az említett rendelkezést azonban úgy kell értelmezni továbbá, hogy az nem jogosítja fel a gazdasági szereplőket az e rendelettől eltérő vagy kiterjedtebb vizsgálat akadályozására. Ebből következik, hogy az a tény, hogy valamely vizsgálat kizárólag a megelőző vizsgálati időszak kezdete előtt befejeződő időszakra vonatkozik, önmagában nem olyan jellegű, hogy a vizsgált gazdasági szereplőkre tekintettel szabálytalanná tenné e vizsgálatot.