1

Fellebbezésében a Frucona Košice a.s. (a továbbiakban: Frucona Košice) az Európai Unió Törvényszékének T-11/07. sz., Frucona Košice kontra Bizottság ügyben 2010. december 7-én hozott ítéletének (EBHT 2010., II-5453. o., a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította a Szlovák Köztársaság által a Frucona Košice a.s. vállalatnak nyújtott C 25/205 (ex NN 21/05) sz. állami támogatásról szóló, az Európai Közösségek Bizottsága által 2006. június 7-én hozott határozat (HL L 112., 14. o., a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítése iránti keresetét.

2

A Frucona Košice a szlovák jog szerinti gazdasági társaság, amely többek között az alkoholtermékek és párlatok előállításának ágazatában gyakorolta tevékenységét.

3

2004. február 25-én a Frucona Košice, amely korábban többször kapott halasztást az adótartozásának megfizetésére, nem tudta teljesíteni a 2004. január hónapra vonatkozóan őt terhelő jövedéki adókötelezettséget.

4

Következésképpen 2004. március 6-án visszavonták az alkoholtermékek és párlatok előállítására és kezelésére vonatkozó engedélyét. Azóta arra korlátozta tevékenységét, hogy Frucona név alatt egy olyan vállalkozástól vásárolt párlatokat értékesítsen tovább, amely azokat egy megállapodás értelmében a Frucona Košice üzemeiben, engedéllyel állította elő.

5

A Frucona Košice a felszámolási eljárásról és a csődeljárásról szóló 328/1991. sz. törvény (zákon č. 328/1991 Zb. o konkurze a vyrovnaní) értelmében vett adósi helyzetbe is került.

6

A vitatott határozatból kitűnik, hogy a felszámolási eljárásokat és csődeljárásokat bíróság felügyelete mellett folytatják le, céljuk pedig az eladósodott társaságok pénzügyi helyzetének rendezése. Amíg a felszámolási eljárás az adós társaság megszűnését eredményezi, addig a csődegyezség lehetővé teszi számára a tevékenységeinek folytatását oly módon, hogy olyan megállapodáshoz vezet, amelynek értelmében az adós társaság megtéríti tartozásának egy részét, a fennmaradó tartozás leírása ellenében.

7

A Frucona Košice ügyvezetője 2003. december 16-án, valamint 2004. január 23-án és 30-án találkozott a szlovák adóügyi főhivatal képviselőivel és a szlovák pénzügyminiszterrel, többek között azért, hogy javasolja nekik, hogy a társaság adókötelezettségeit csődegyezség keretében határozzák meg.

8

2004. január 8-án e társaság e kérdésben kapcsolatba lépett a kassai IV. sz. hivatallal is, amelyhez tartozott (a továbbiakban: helyi adóhatóság), e hivatal pedig nem ellenezte a csődegyezség megkötését.

9

2004. március 8-án a Frucona Košice csődegyezségi eljárás megindítása iránti kérelmet nyújtott be a Krajský súd v Košiciachhoz (Kassai Regionális Bíróság) (Szlovákia), felajánlva a hitelezőinek, hogy mindegyiküknek megfizeti a neki járó összeg 35%-át (a továbbiakban: csődegyezségi ajánlat). A Frucona Košice teljes tartozása hozzávetőleg 644,6 millió SKK volt, ebből hozzávetőleg 640,8 millió SKK volt az adótartozás.

10

2004. április 29-i határozatában a Krajský súd v Košiciach engedélyezte a csődegyezségi eljárás megindítását, különösen pedig megismételte a csődegyezségi ajánlatot.

11

Annak érdekében, hogy a helyi adóhatóság számára lehetővé tegye a csődegyezségi ajánlat, a felszámolás és az adóvégrehajtás egyes előnyeinek értékelését, a Frucona Košice 2004. április 26-án benyújtotta neki a belső könyvvizsgálója által készített jelentést (a továbbiakban: K jelentés), 2004. július 7-én pedig egy független könyvvizsgálói iroda által készített jelentést (a továbbiakban: E jelentés).

12

A szlovák adóhatóság 2004. június 21-én helyszíni ellenőrzést végzett a felperes helyiségeiben. Ezen ellenőrzés során megállapította, hogy a felperes 2004. június 17-én többek között 161,3 millió SKK összegű likvid eszközökkel rendelkezett.

13

A szlovák adóügyi főhivatal főigazgatója 2004. július 6-i levelében felhívta a helyi adóhatóságot, hogy ne fogadja el a csődegyezségi ajánlatot, mivel ez az ajánlat nem volt előnyös a Szlovák Köztársaság számára.

14

A 2004. július 9-i csődegyezségi tárgyalás során a felperes hitelezői, ideértve a helyi adóhatóságot is, elfogadták a felperes csődegyezségi ajánlatát.

15

2004. július 14-i határozatában a Krajský súd v Košiciach jóváhagyta a csődegyezséget, és többek között akként rendelkezett, hogy a szlovák adóhatóság követelésének 35%-át, vagyis hozzávetőleg 224,3 millió SKK összeget kell megfizetni.

16

Ugyanezen a napon a szlovák adóügyi főhivatal felmentette a helyi adóhatóság vezetőjét, és mást nevezett ki helyére, 2004. december 14-én pedig e vezetővel szemben csalás és hűtlen kezelés miatt vádat emeltek azon az alapon, hogy a helyi adóhatóság elfogadta a csődegyezségi ajánlatot. 2006. március 6-i ítéletében a Špeciálny súd v Pezinku (Bazini Különbíróság) (Szlovákia) a vezetőt a vele szemben emelt minden vád alól felmentette.

17

2004. október 20-i levelében a helyi adóhatóság tájékoztatta a Frucona Košicét, hogy a csődegyezség feltételei közvetett állami támogatást képeznek, amelyet az Európai Közösségek Bizottságnak jóvá kell hagynia.

18

2004. december 17-én a Frucona Košice egyebekben a teljes tartozása 35%-ának megfelelő, vagyis 224,3 millió SKK összeget fizetett ki a helyi adóhatóságnak. 2004. december 30-i határozatával a Krajský súd v Košiciach megszüntette a csődegyezségi eljárást. 2006. augusztus 18-án a Krajský súd v Košiciach a helyi adóhatóságnak fizetendő összeget 224,1 millió SKK-ban állapította meg.

19

A 2004. október 15-én kelt levélben panaszt nyújtottak be a Bizottsághoz a Frucona Košicének nyújtott, állítólag jogellenes támogatás miatt.

20

A Szlovák Köztársaság 2005. január 4-i levelében a Bizottság tájékoztatáskérésére adott válaszként tájékoztatta a Bizottságot, hogy lehetséges, hogy a Frucona Košice jogellenes támogatásban részesült, és azt kérte, hogy a Bizottság e támogatást nehéz helyzetben lévő vállalkozás megmentéséhez nyújtott támogatásként engedélyezze.

21

A Bizottság, miután további információkat szerzett, 2005. július 5-i levelében értesítette a Szlovák Köztársaságot azon határozatáról, hogy a szóban forgó intézkedéssel kapcsolatban megindítja az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást. E határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjának2005. szeptember 22-i számában (HL C 233., 47. o.).

22

2006. június 7-én a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot, amelynek 1. cikke akként rendelkezik, hogy a Szlovák Köztársaság által a Frucona Košice javára végrehajtott 416515990 SKK összegű állami támogatás összeegyeztethetetlen a közös piaccal, a 2. cikk pedig elrendeli e támogatás visszatéríttetését.

23

A megtámadott határozatnak az állami támogatás fennállását mérlegelő részében a Bizottság megállapította, hogy a csődegyezség a magánhitelezők esetében és az adóhatóság esetében ugyanolyan feltételeket tartalmazott a tartozás kiegyenlítésére nézve, miközben az adóhatóság a felszámolási eljárásban őt megillető privilegizált hitelezői jogállás következtében a magánhitelezőknél kedvezőbb jogi és gazdasági helyzetben volt.

24

A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a magánhitelező kritériumának alkalmazása megkövetelte annak ellenőrzését, hogy a helyi adóhatóság „a [felszámolási eljárás] vagy az adóvégrehajtás lehetséges eredményével összevetve […] többet nyert-e abban az esetben, ha elfogadta a [Frucona Košice] által javasolt feltételeket”.

25

A felszámolási eljárás eredményét tanulmányozva a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az E jelentés nem képezett megbízható alapot, mivel a Frucona Košice aktív eszközeinek 2004. március 31-i, nem pedig többek között a 2004. június 17-i helyzetéből indult ki. Így az E jelentésben alapul vett értékesítési együtthatók túl alacsonyak. Ezenkívül azok számítási módszerét nem magyarázták meg. Ráadásul a felszámolási eljárás különböző díjainak – amelyeket le kell vonni az aktív eszközök értékesítéséből származó bevételből – számítása a rendelkezésre álló egyéb becslésekre tekintettel kétséges.

26

A Bizottság a rendelkezésére álló dokumentumok alapján arra a következtetésre jutott, hogy „az aktívák eladása [felszámolási] eljárásban minden valószínűséggel magasabb bevétellel járt volna” a csődegyezségből származó bevételhez képest, a helyi adóhatóság privilegizált hitelezői jogállására tekintettel pedig „a [felszámolásból] származó bevétel szinte teljes egészében [neki] jutott volna”. Az adó-végrehajtási eljárás bevételével kapcsolatban a Bizottság ugyanezen következtetésre jutott.

27

A Bizottság ezt követően hangsúlyozta, hogy a Szlovák Köztársaság adóügyi főhivatala ellenezte a javasolt csődegyezséget, a magánhitelező kritériumának mérlegelése szempontjából pedig kizárta, hogy relevánsak lennének az állam olyan hosszú távú érdekei, mint a Frucona Košice tevékenységeiből az állam javára származó adóbevételek fenntartása.

28

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a piacgazdasági magánhitelező kritériuma nem teljesült, továbbá hogy a vizsgált intézkedés így a helyi adóhatóság által elengedett tartozás összegével egyenlő állami támogatásnak minősült. A Bizottság végül úgy ítélte meg, hogy e támogatás a közös piaccal összeegyeztethetetlen volt.

29

A Törvényszék Hivatalához 2007. január 12-én benyújtott keresetlevelében a Frucona Košice kérte a vitatott határozat megsemmisítését.

30

A Törvényszék Hivatalához 2007. június 8-án benyújtott beadványában a St. Nicolaus – trade a.s. vállalkozás (a továbbiakban: St. Nicolaus – trade) kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson az eljárásba. A Törvényszék második tanácsának elnöke 2007. október 11-i végzésében helyt adott e kérelemnek.

31

Keresetének alátámasztása érdekében a Frucona Košice tíz jogalapra hivatkozott, amelyek közül a negyedik a Bizottság által elkövetett jogi és ténybeli hibán alapult, amennyiben a Bizottság a szóban forgó intézkedés állami támogatásnak minősítése kapcsán úgy ítélte meg, hogy a felszámolás a csődegyezségnél előnyösebb volt, ezért pedig a körültekintő magánhitelező kritériuma nem teljesült.

32

E jogalapban a Frucona Košice lényegében azt állította, hogy a Bizottság – tekintettel többek között a Frucona Košice által előterjesztett bizonyítékokra – nem vette figyelembe a felszámolási eljárás időtartamát, valamint azt, hogy ez az időtartam hogyan befolyásolja azt a döntést, amelyet az adóhatósággal azonos helyzetben lévő magánhitelezőnek meg kell hoznia.

33

A Törvényszék mindenekelőtt megállapította, hogy – mivel a magánhitelező kritériumának alkalmazása összetett gazdasági értékelésekkel jár – a vitatott határozat jogszerűségének felülvizsgálata során annak ellenőrzésére kell szorítkozni, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett-el.

34

Ezt követően a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a jelen esetben e felülvizsgálat során figyelembe kell venni a szlovák adóhatóság privilegizált hitelezői jogállását, továbbá azt, hogy a Frucona Košice aktív eszközeinek felszámolási eljárás keretében történő értékesítéséből származó bevétellel kapcsolatban a Bizottság által végzett értékelés különösen óvatos volt, valamint azt, hogy a csődegyezséggel ellentétben a felszámolási eljárás nem foglal magában tartozáselengedést.

35

E megfontolások alapján a Törvényszék a megtámadott ítélet 123–129. pontjában a következő megállapításokat tette:

[…]

36

Ezt követően a Törvényszék a Frucona Košice által felhozott többi jogalapot is, következésképpen pedig a keresetet is elutasította, és a Frucona Košicét kötelezte a költségek viselésére.

37

A Frucona Košice azt kéri, hogy a Bíróság:

38

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

39

A St. Nicolaus – trade azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, hagyja helyben a megtámadott ítéletet, és a Frucona Košicét kötelezze a költségek viselésére.

40

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Frucona Košice két jogalapra hivatkozik. Az első jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék a magánhitelező kritériumának alkalmazása során tévesen alkalmazta a jogot. E jogalap lényegében két részből áll, amelyek közül az első a felszámolási eljárás időtartamára, a második pedig az értékesítési együtthatók mérlegelése kapcsán a szakértői vélemények jelentőségére vonatkozik.

41

Második jogalapjában a Frucona Košice azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a vitatott határozatban szereplő okfejtést a saját okfejtésével váltotta fel, továbbá elferdítette a bizonyítékokat. E jogalap lényegében négy részből áll, amelyek közül az első a felszámolási eljárás költségeire, a második ezen eljárás időtartamára, a harmadik a Bizottság által végzett értékelés óvatosságára, a negyedik pedig a felszámolást követően fennmaradó tartozás jelentőségére vonatkozik.

42

Először az első jogalap első részét és a második jogalap második részét kell együttesen megvizsgálni, amelyek a felszámolási eljárás időtartamára vonatkoznak.

43

Az első jogalap első részében a Frucona Košice azt állítja, hogy a Törvényszék a magánhitelező kritériumának alkalmazása során tévesen alkalmazta a jogot.

44

A Frucona Košice úgy véli, hogy a Törvényszék a mérlegelése keretében nem ugyanúgy vizsgálta a helyzetet, ahogyan azt egy magánhitelező tette volna, tekintettel azokra az információkra, amelyekkel a csődegyezség megkötése során e magánhitelező rendelkezhetett. A Törvényszék a Bizottság által utólag lefolytatott olyan mérlegelést erősített meg, amely nem vesz figyelembe bizonyos olyan kockázatokat és határidőket, amelyek a felszámolás, illetve a csődegyezség előnyeinek vizsgálata során befolyásolták volna a magánhitelező döntését.

45

Különösen, a Frucona Košice szerint a Törvényszék annak vizsgálatára szorítkozott, hogy a Bizottság által lefolytatott elemzésben voltak-e hibák, és e vizsgálat nem terjedt ki arra, hogy a Bizottság ezt az elemzést a körültekintő magánhitelező nézőpontját figyelembe véve folytatta-e le.

46

A Frucona Košice álláspontja szerint e kritérium magában foglalja annak vizsgálatát, hogy figyelembe véve a csődegyezség megkötésének időpontjában ésszerűen rendelkezésre álló információkat, a szóban forgó intézkedés olyan előnyt biztosított-e, amely nyilvánvalóan jelentősebb volt annál a megoldásnál, amelyet a hasonló helyzetben lévő magánhitelező választana.

47

Így a Törvényszéknek mindenekelőtt azt kellett volna meghatároznia, hogy a felszámolási eljárás időtartamára vonatkozó információk befolyásolhatták-e egy feltételezett magánhitelező döntéshozatali folyamatát. Ezt követően meg kellett volna vizsgálnia, hogy a Bizottság figyelembe vette-e ezen információkat. A Törvényszéknek végül azt kellett volna vizsgálnia, hogy a Bizottság kellő jelentőséget tulajdonított-e ezen információknak.

48

A Frucona Košice úgy véli, hogy a körültekintő magánhitelező a tartozás behajtására szolgáló különböző eszközök közötti választása során figyelembe vette volna a jelen esetben rendelkezésre álló, a fizetésképtelenségi eljárás időtartamára és az azzal kapcsolatos bizonytalanságokra vonatkozó különböző információkat. Következésképpen a Liehofruct társaság felszámolására vonatkozó, az ugyanezen kereskedelmi ágazatban ezt megelőzően keletkezett különböző jelentések és dokumentumok a Frucona Košice szerint olyan, jogilag releváns információkat tartalmaztak, amelyeket a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie, amit elmulasztott, ezáltal pedig olyan jogi hibát követett el, amelynek felülbírálatát a Törvényszék elmulasztotta.

49

A Frucona Košice kifejti, hogy amennyiben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a jelentések Bizottság általi értékelése ténykérdésre, vagyis a fizetésképtelenségi eljárások időtartamára vonatkozott, amellyel kapcsolatban a Bizottságnak mérlegelési mozgástere van, tévesen alkalmazta a jogot, mivel az a kérdés merült fel, hogy ezek az információk milyen hatással vannak arra a mérlegelésre, amelyet egy óvatos magánhitelező folytatott volna le.

50

A második jogalap második részében a Frucona Košice azt állítja, hogy a felszámolási eljárás időtartamát illetően a Törvényszék többek között a saját indokai alapján igazolta e kérdések Bizottság általi vizsgálatának elmaradását.

51

A megtámadott ítélet 123. pontjában ugyanis a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a vitatott határozat tartalmát, mivel azok a preambulumbekezdések, amelyekre a Törvényszék e pontban utal, nem a Bizottság által a különböző eljárások időtartamával kapcsolatban képviselt álláspontot fejtik ki, hanem a Frucona Košice és a Szlovák Köztársaság álláspontját ismétlik meg.

52

Amikor a megtámadott ítélet 124. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Frucona Košice által szolgáltatott adatok nem felelnek meg a hitelesség és a következetesség követelményeinek, a Törvényszék ezen érvek elutasítása érdekében jogellenesen újabb indokokkal egészítette ki a vitatott határozatban levezetett okfejtést. Másfelől a Törvényszék azon megállapítása, mely szerint a Bizottságnak több becslés állt rendelkezésére a szlovákiai felszámolási eljárás valószínű időtartamával kapcsolatban, nem felel meg a Frucona Košice által kifejtett érvelésnek.

53

Azzal, hogy a megtámadott ítélet 125. pontjában azon az alapon utasította el a Szlovák Köztársaság által az uniós csatlakozás érdekében teljesített előrehaladásról szóló 2002. évi és 2003. évi bizottsági jelentések relevanciáját, hogy e jelentések nem veszik figyelembe a jelen ügy sajátosságait, a Törvényszék szintén olyan érvet adott elő, amelyre a Bizottság a vitatott határozat indokolása során nem támaszkodott. Másfelől ez az indokolás nem helytálló, mivel a Bizottság a magánhitelező kritériumának alkalmazása során gyakran támaszkodik részben olyan általános információkra, amelyek az érintett tagállamban fennálló gazdasági feltételekre vonatkoznak.

54

Amikor a megtámadott ítélet 126. pontjában megállapította, hogy a Frucona Košice által benyújtott egyik jelentés a felszámolási eljárás időtartamát hozzávetőleg két évre becsülte, a Törvényszék ismét saját maga próbált olyan indokkal szolgálni, amely megmagyarázza a felszámolási eljárás időtartama figyelembevételének elmulasztását. Másfelől a két év időtartam jóval meghaladja azt a négy hónapos határidőt, amely a csődegyezségi eljárás keretében a források beszerzéséhez szükséges.

55

Hasonlóképp, a Törvényszék egyedül a saját indokai alapján állapította meg a megtámadott ítélet 127. pontjában, hogy ha a jelen ügyben felszámolási eljárást folytattak volna le, annak időtartama az ilyen eljárások szokásos időtartamánál rövidebb lett volna.

56

Az első fellebbezési jogalap első részével kapcsolatban a Bizottság úgy véli, hogy a magánhitelező kritériumának alkalmazása érdekében azt kell meghatározni, hogy a tagállam által nyújtott fizetési könnyítéseket egy magánhitelező is biztosította volna-e, vagy pedig nyilvánvaló, hogy e magánhitelező nem egyezett volna bele hasonló könnyítésekbe. Ezt az értelmezést megerősíti a Bizottságot az olyan összetett gazdasági mérlegelések lefolytatása során megillető diszkrecionális jogkör, mint amilyenekkel a magánhitelező kritériumának alkalmazása jár.

57

A Bizottság szerint a Törvényszék a helyes jogi kritériumot alkalmazta, amely annak meghatározásából áll, hogy az állami hatóság ugyanolyan módon járt-e el, mint ahogyan a körülményekre tekintettel az azonos helyzetben lévő magánhitelező tette volna, és helyesen ítélte úgy, hogy a felülvizsgálata a Bizottság által a tények mérlegelése során elkövetett nyilvánvaló hibák feltárására szorítkozik.

58

A Bizottság végül azt állítja, hogy a Frucona Košice által előadott, a magánhitelező kritériumára való utalás hiányára és a Törvényszék által a Bizottsági mérlegelései felett gyakorolt felülvizsgálat terjedelmére vonatkozó érvek arra irányulnak, hogy a Bizottság és a Törvényszék hogyan értékelte a bizonyítékokat, vagyis nem érintik a Törvényszék által az alkalmazandó jogi kritériumra vonatkozóan levezetett okfejtést.

59

A második fellebbezési jogalap második részével kapcsolatban a Bizottság elöljáróban megjegyzi, hogy a tények magánhitelező kritériumára tekintettel történő mérlegelésének a releváns tényezők összességének értékelésén kell alapulnia, míg a Frucona Košice e számos tényező közül csak néhánynak a mérlegelését vitatta.

60

A felszámolási eljárás időtartamával kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 123. pontjában ténylegesen azt állapította meg, hogy a Bizottság a vitatott határozatban nem hagyta figyelmen kívül e kérdést, ugyanakkor a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy tekintettel a vitatott határozat (17), (40) és (54) preambulumbekezdésében szereplő információkra, a felszámolási eljárás időtartamát felesleges volt olyan tényezőnek tekinteni, amely az ilyen eljárás lefolytatása ellen szólna.

61

Az ítélet 124. pontjában a Törvényszék csak megerősítette azokat a bizonyítékokat, amelyek a Bizottság rendelkezésére álltak. A Törvényszék által a megtámadott ítélet 125. és 126. pontjában megfogalmazott, a vitatott határozatban nem szereplő jelentésekre vonatkozó utalás a Bizottság szerint csupán obiter dictumnak minősül.

62

A Törvényszék a megtámadott ítélet 127. pontjában is a Bizottság rendelkezésére álló bizonyítékok vizsgálatára szorítkozott annak ellenőrzése érdekében, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett-e el. E tekintetben a Bizottság azt állítja, hogy nem köteles kifejezett választ adni az állítólagos támogatás kedvezményezettje által felhozott minden egyes érvre, és azért nem időzött a felszámolási eljárás időtartamával kapcsolatos megfontolásokkal, mert figyelembe véve különösen a helyi adóhatóság privilegizált hitelezői jogállását, a kérdés nem olyan jellegű volt, amely egy feltételezett magánhitelezőt foglalkoztatott volna.

63

Következésképpen nem megalapozottak a Frucona Košice által az első fellebbezési jogalap első része keretében annak bizonyítása érdekében felhozott érvek, hogy a Törvényszék a Bizottság okfejtését a saját okfejtésével váltotta fel.

64

A St. Nicolaus – trade azt állítja, hogy a magánhitelező kritériumának mérlegelése szempontjából azon kérdésnek van jelentősége, hogy egy magánbefektető azonos feltételek mellett végrehajtotta volna-e a szóban forgó műveletet, nemleges válasz esetén pedig meg azt kell megvizsgálni, hogy erre milyen feltételek mellett lett volna hajlandó.

65

A St. Nicolaus – trade előadja, hogy a helyi adóhatóság számára nem volt szükségszerű a követelésének a Frucona Košice általi azonnali kifizetése abban az időpontban, amikor elfogadta a csődegyezségi ajánlatot. A helyi adóhatósághoz hasonló helyzetben lévő magánhitelező tehát nem lett volna hajlandó lemondani arról a lehetőségről, hogy e kifizetéshez a csődegyezség által biztosítottnál nagyobb mértékben jusson hozzá.

66

A felszámolási eljárás időtartamával kapcsolatban a St. Nicolaus – trade azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 123. pontjából kitűnik, hogy a Bizottság megvizsgálta e kérdést. Ezen intézmény e tekintetben széles körű mérlegelési mozgástérrel rendelkezett, a jelen esetben pedig az elé terjesztett tényállást alapvetően a felszámolási eljárás összetettségére, a hitelezők számára és arra tekintettel mérlegelte, hogy az adóhatóság a Frucona Košicének nem csupán a többségi hitelezője, hanem a privilegizált hitelezője is volt. Ezen az alapon a Bizottság és a Törvényszék helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felszámolási eljárást minden valószínűség szerint rövidebb időn belül befejezték volna, mint ami az ilyen eljárások lefolytatásához általában szükséges.

67

A Frucona Košice lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék annak ellenőrzésére szorítkozott, hogy a Bizottság által lefolytatott elemzésben voltak-e nyilvánvaló mérlegelési hibák, és elmulasztotta megvizsgálni, hogy ezt az elemzést a Bizottság a magánhitelező nézőpontjából folytatta-e le. Különösen, a Törvényszék elmulasztotta ellenőrizni, hogy a felszámolási eljárás időtartamára vonatkozóan rendelkezésre álló információk befolyásolhatták-e a magánhitelező döntéshozatali folyamatát, továbbá hogy a Bizottság figyelembe vette-e ezen információkat. Ezen ellenőrzés lefolytatása helyett a Törvényszék a saját indokai alapján igazolta azt, hogy a Bizottság e kérdéseket a vitatott határozatban nem vizsgálta meg.

68

Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerint, ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

69

A támogatás fogalma nem csupán a szubvenciókhoz hasonló pozitív juttatásokat foglalja magában, hanem azokat a beavatkozásokat is, amelyek különböző formában enyhítik a vállalkozás költségvetésének általános terheit, és amelyek ezáltal, anélkül hogy a szó szoros értelmében szubvenciók lennének, azokkal azonos természetűek és hatásúak (a C-200/97. sz. Ecotrade-ügyben 1998. december 1-jén hozott ítélet [EBHT 1998., I-7907. o.] 34. pontja és a C-6/97. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1999. május 19-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-2981. o.] 15. pontja).

70

Ugyanakkor azok a feltételek, amelyeknek valamely intézkedésnek meg kell felelnie ahhoz, hogy az EUMSZ 107. cikk szerinti „támogatás” fogalma alá tartozzon, nem teljesülnek, ha a kedvezményezett vállalkozás az állami források felhasználásával rendelkezésére bocsátott előnnyel azonos előnyhöz a rendes piaci feltételeknek megfelelő körülmények között is hozzájuthatott volna (lásd ebben az értelemben a C-124/10. P. sz., Bizottság kontra EDF ügyben 2012. június 5-én hozott ítélet 78. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

71

E mérlegelést abban az esetben, ha valamely állami hitelező fizetési könnyítést biztosít egy vállalkozás vele szemben fennálló tartozására, főszabály szerint a magánbefektető kritériumának alkalmazásával kell lefolytatni. E kritérium ugyanis – amennyiben alkalmazandó – azon körülmények egyikét képezi, amelyeket a Bizottság az ilyen támogatás fennállásának megállapítása során köteles figyelembe venni (lásd ebben az értelemben a C-342/96. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 1999. április 29-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-2459. o.] 46. pontját, a C-256/97. sz., DM Transport ügyben 1999. június 29-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-3913. o.] 24. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra EDF ügyben hozott ítélet 78. és 103. pontját).

72

Az ilyen fizetési könnyítések az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek, ha az így nyújtott gazdasági előny jelentőségét figyelembe véve a kedvezményezett vállalkozás nyilvánvalóan nem juthatott volna hasonló könnyítésekhez az államéhoz lehető legközelebbi helyzetben lévő olyan magánhitelezőtől, aki pénzügyi nehézségekkel küzdő adóstól próbálja visszakövetelni a neki járó összegeket (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 46. pontját, a fent hivatkozott DM Transport ügyben hozott ítélet 30. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra EDF ügyben hozott ítélet 79. pontját).

73

A Bizottság feladata tehát olyan átfogó mérlegelés lefolytatása, amely figyelembe veszi az adott ügyben releváns minden olyan adatot, amely lehetővé teszi számára annak eldöntését, hogy a kedvezményezett vállalkozás ilyen magánhitelezőtől nyilvánvalóan nem jutott volna-e hasonló könnyítésekhez (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra EDF ügyben hozott ítélet 86. pontját).

74

Nem vitatott, hogy összetett gazdasági értékelést követel meg azon kérdés Bizottság általi vizsgálata, hogy meghatározott intézkedések állami támogatásnak minősíthetők-e amiatt, hogy a hatóságok állítólag nem ugyanúgy jártak el, mint egy magánhitelező (lásd a C-525/04. P. sz., Spanyolország kontra Lenzing ügyben 2007. november 22-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-9947. o.] 59. pontját).

75

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság által az állami támogatások területén végzett összetett gazdasági értékelések felett az uniós bíróságok által gyakorolt ellenőrzés keretében az uniós bíróság a Bizottság gazdasági jellegű értékelését nem helyettesítheti a sajátjával (lásd ebben az értelemben a C-290/07. P. sz., Bizottság kontra Scott ügyben 2010. szeptember 2-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-7763. o.] 64. és 66. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

76

Ugyanakkor az uniós bíróságnak nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok tartalmazzák-e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy alátámasztják-e a belőlük levont következtetéseket (a C-12/03. P. sz., Bizottság kontra Tetra Laval ügyben 2005. február 15-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-987. o.] 39. pontja és a fent hivatkozott Bizottság kontra Scott ügyben hozott ítélet 65. pontja).

77

Az eddigiekből következik, hogy tekintettel a Frucona Košice által az elsőfokú eljárásban előterjesztett érvekre, a Törvényszéknek többek között azt kellett ellenőriznie, hogy a felszámolási eljárás időtartamára vonatkozóan rendelkezésre álló információk a jelen esetben relevánsak voltak-e a magánhitelező kritériuma alapján lefolytatott mérlegelés szempontjából, és ha igen, a Bizottság figyelembe vette-e ezen információkat.

78

E tekintetben relevánsnak kell tekinteni minden olyan információt, amely nem elhanyagolható módon befolyásolhatja a megfelelően körültekintő és gondos, az állami hitelezőéhez lehető legközelebbi helyzetben lévő olyan magánhitelező döntéshozatali folyamatát, aki pénzügyi nehézségekkel küzdő adóstól próbálja visszakövetelni a neki járó összegeket.

79

A jelen esetben nem vitatott, hogy a megfelelően körültekintő és gondos, a helyi adóhatóságéhoz lehető legközelebbi helyzetben lévő magánhitelezőnek ahhoz, hogy a neki járó összegek megfizetését elérje, többek között a csődegyezségi ajánlat és a Frucona Košice felszámolása között kellett volna választania.

80

Ebből következik, hogy az ilyen hitelezőnek a legelőnyösebb alternatíva azonosításához az említett eljárások mindegyikének előnyeit és hátrányait értékelnie kellett volna.

81

Márpedig, mint azt a Frucona Košice helyesen állítja, mivel az említett eljárások időtartama késlelteti az esedékes összegek visszafizetését, ezáltal pedig – elhúzódó eljárások esetén – érintheti különösen azok értékét, meg kell állapítani, hogy olyan körülményről van szó, amely nem elhanyagolható módon befolyásolhatta a megfelelően körültekintő és gondos, a helyi adóhatóságéhoz lehető legközelebbi helyzetben lévő magánhitelező döntéshozatali folyamatát.

82

Következésképpen a Törvényszék feladata volt megvizsgálni, hogy a Bizottság a magánhitelező kritériumának mérlegelése során figyelembe vette-e a többek között a felszámolási eljárás időtartamára vonatkozóan rendelkezésre álló információkat.

83

E tekintetben a megtámadott ítéletnek a jelen ítélet 35. pontjában idézett 123. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság a vitatott határozat (54) preambulumbekezdésében utalt a Szlovák Köztársaság által az ilyen eljárás időtartamával kapcsolatban képviselt álláspontra, ugyanezen határozat (40) preambulumbekezdésében pedig említést tett a Frucona Košice álláspontjáról. A Törvényszék ebből arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem „hagyta figyelmen kívül e kérdést”.

84

Mindenekelőtt azonban a Törvényszék által hivatkozott preambulumbekezdések, mint azt a Frucona Košice helyesen megjegyzi, a vitatott határozatnak az érdekeltek és a Szlovák Köztársaság észrevételeit összefoglaló IV. és V. címében, nem pedig a Bizottság értékelését tartalmazó VI. címében szerepelnek.

85

Továbbá, mint azt a jelen ítélet 82. pontja megállapította, a Törvényszéknek nem azt kellett ellenőriznie, hogy a Bizottság a felszámolási eljárás időtartamára vonatkozóan rendelkezésre álló információkat figyelmen kívül hagyta-e, vagy sem, hanem azt, hogy a Bizottság ezen információkat a magánhitelező kritériumának mérlegelése keretében figyelembe vette-e.

86

Ebből következik, hogy a Törvényszéknek ellenőriznie kellett volna, hogy a Bizottság a vitatott határozat VI. címében, különösen pedig e határozatnak a csődegyezség és a felszámolás összehasonlításáról szóló 2.1. szakaszában levezetett okfejtésének egy részét a felszámolási eljárás időtartamának szentelte-e. Márpedig a megtámadott ítéletből nem tűnik ki ilyen vizsgálat.

87

Végül, amennyiben a Törvényszék a megtámadott ítéletnek a jelen ítélet 35. pontjában szintén idézett 125–127. pontjában megvizsgálta a Frucona Košice által a közigazgatási eljárás során szolgáltatott információk hitelességére és következetességére vonatkozó különböző körülményeket, és megállapította, hogy a jelen ügy sajátos körülményei között a Bizottság ítélhette úgy, hogy a felszámolási eljárás időtartama nem volt alkalmas arra, hogy befolyásolja a magánhitelező döntéshozatali folyamatát, meg kell állapítani, hogy a Törvényszék által lefolytatott vizsgálat a vitatott határozatban szereplő egyetlen mérlegeléshez sem kapcsolódik.

88

Ebből következik, hogy a Törvényszék az általa vizsgált jogalapok elutasítása érdekében a felszámolási eljárás időtartamának olyan mérlegelésére támaszkodott, amely a vitatott határozattól idegen indokokkal pótolja az e határozat indokolásában meglévő hézagot. Márpedig ezáltal a Törvényszék túllépte a felülvizsgálati jogkörének korlátait.

89

Az EUMSZ 263. cikkben említett jogszerűségi vizsgálat keretében ugyanis a Bíróság és a Törvényszék az olyan keresetek tekintetében rendelkezik hatáskörrel, amelyeket hatáskör hiánya, lényeges eljárási szabályok megsértése, az EUM-Szerződés vagy az alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése vagy hatáskörrel való visszaélés miatt nyújtottak be. Az EUMSZ 264. cikk kimondja, hogy ha a kereset megalapozott, akkor a megtámadott jogi aktust semmisnek kell nyilvánítani. A Bíróság és a Törvényszék tehát semmi esetre sem helyettesítheti a megtámadott jogi aktus kibocsátójának indokolását a saját indokolásával (lásd a C-164/98. P. sz., DIR International Film és társai kontra Bizottság ügyben 2000. január 27-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-447. o.] 38. pontját, valamint a C-487/06. P. sz., British Aggregates kontra Bizottság ügyben 2008. december 22-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-10515. o.] 141. pontját).

90

Az eddigiekből következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy elmulasztotta ellenőrizni, hogy a Bizottság a magánhitelező kritériumának mérlegelése keretében figyelembe vette-e a felszámolási eljárás időtartamát, továbbá azáltal, hogy e tekintetben a saját indokolásával pótolta a vitatott határozat indokolásában meglévő hézagot.

91

Ezért az első jogalap első részét és a második jogalap második részét megalapozottnak kell nyilvánítani, következésképpen pedig a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.

92

Az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet érdemben maga is eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi.

93

A jelen esetben a Bíróságnak rendelkezésére állnak az ahhoz szükséges adatok, hogy érdemben elbírálja az első fokon előterjesztett kereset negyedik jogalapjának a felszámolási eljárás időtartamára vonatkozó első részét.

94

Az első fokon előterjesztett kereset negyedik jogalapjának első részében a Frucona Košice lényegében azt állítja, hogy a Bizottság elmulasztotta figyelembe venni a felszámolási eljárás időtartamát és az erre vonatkozó azon bizonyítékokat, amelyeket a Frucona Košice a közigazgatási eljárás során csatolt. Márpedig egy magánhitelező figyelembe vette volna ezt az időtartamot, ennek alapján pedig inkább a csődegyezségi ajánlatot fogadta volna el, mivel a felszámolási eljárás a csődeljárásnál sokkal hosszabb, ezért a csődegyezségből származó bevételhez képest hitelkamat-veszteséggel jár, vagyis nem biztosítja a csődegyezségi ajánlat keretében felajánlottnál magasabb összeg visszafizetését.

95

A Bizottság ezzel szemben azt állítja, hogy a vitatott határozat (40) és (54) preambulumbekezdésében figyelembe vette a fizetésképtelenségi eljárás időtartamát, a jelen ügy körülményei között pedig nem volt szükség az ilyen eljárás várható időtartamának pontos meghatározására.

96

Mindenekelőtt, még ha fel is tételezzük, hogy e felszámolási eljárás hosszú lett volna, amit a Bizottság vitat, tekintettel különösen a szlovák hatóságok véleményére és a hitelezők csekély számára, a Bizottság szerint a vitatott határozatban tett megállapításokból következik, hogy a csődegyezség mindenképp kevesebb előnnyel járt a szlovák állam számára, mint a felszámolási eljárás.

97

Továbbá, mivel a helyi adóhatóságnak privilegizált hitelezői jogállása van, hiszen a vele szemben fennálló tartozást a Frucona Košice ingatlan vagyontárgyai biztosították, amelyek értékét a Frucona Košice 194 millió SKK-ra, a helyi adóhatóság pedig 397 millió SKK-ra becsülte, a helyi adóhatóság követeléseit a felszámolási eljárás során bármikor ki lehetett volna elégíteni a biztosítékot képező vagyontárgyak értékesítése útján, összhangban a felszámolási eljárásról és a csődeljárásról szóló 328/1991. sz. törvénnyel. Következésképpen e vagyontárgyakat illetően a Bizottság szerint a fizetésképtelenségi eljárás időtartamának nem volt jelentősége.

98

Végül a Frucona Košice által végzett számítás a Bizottság szerint a behajtható követelés olyan végleges összegén alapul, amely lényegesen alacsonyabb a vállalkozás aktív eszközeinek a felszámolási eljárás költségeivel csökkentett valós értékénél. Mivel a helyi adóhatóság követelése a nyilvántartásba vett tartozás több mint 99%-át képezi, e hatóság számíthatott volna arra, hogy ezen eljárás keretében legalább 435 millió SKK-hoz jut. Még ha figyelembe is vesszük a Frucona Košice által hivatkozott hitelkamat mértékét, ha egy magánhitelező ilyen összeget tudott volna behajtani, hajlandó lett volna kivárni a felszámolási eljárás végét, még akkor is, ha ez az eljárás a becslések szerinti leghosszabb ideig tart.

99

A St. Nicolaus – trade támogatja a Bizottság érvelését.

100

A jelen ítéletnek különösen a 78–81. pontjából következik, hogy a jelenlegihez hasonló esetben a felszámolási eljárás időtartama olyan körülménynek minősül, amely nem elhanyagolható módon befolyásolhatja a megfelelően körültekintő és gondos, a helyi adóhatóságéhoz lehető legközelebbi helyzetben lévő magánhitelező döntéshozatali folyamatát, ezért pedig a Bizottság a magánhitelező kritériumának mérlegelése során köteles volt figyelembe venni azokat az információkat, amelyek többek között az ilyen eljárás időtartamával kapcsolatban álltak rendelkezésre.

101

Márpedig meg kell állapítani, hogy a vitatott határozatnak a Bizottság mérlegelését tartalmazó VI. címe, különösen pedig e határozatnak a csődegyezség és a felszámolás összehasonlításáról szóló 2.1. szakasza nem tartalmaz semmilyen utalást az ilyen eljárás időtartamára.

102

Amennyiben a Bizottság azt állítja, hogy a jelen ügy sajátos körülményei között ítélhette úgy, hogy a felszámolási eljárás időtartama nem volt alkalmas arra, hogy befolyásolja a magánhitelező döntéshozatali folyamatát, meg kell állapítani, hogy a Frucona Košice által a közigazgatási eljárás során előterjesztett érvelésre és bizonyítékokra, valamint a jelen ítélet 78–81. pontjában tett megállapításokra tekintettel a Bizottság a vitatott határozatban köteles lett volna legalább összefoglaló jelleggel kifejteni azokat a megfontolásokat, amelyek alapján e következtetésre jutott.

103

Az eddigiekből következik, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor a magánhitelező kritériumának mérlegelése keretében elmulasztotta figyelembe venni a felszámolási eljárás időtartamát. Amennyiben a Bizottság e körülményt figyelembe vette volna, a határozatát nem indokolta a jogilag megkövetelt módon.

104

Következésképpen az első fokon előterjesztett kereset negyedik jogalapjának első részét megalapozottnak kell nyilvánítani.

105

Ugyanakkor, mivel a Bizottság a vitatott határozat (93)–(99) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy az adó-végrehajtási eljárás a helyi adóhatóságéhoz lehető legközelebbi helyzetben lévő magánhitelező számára a csődegyezségi ajánlatnál előnyösebb lett volna, az előző pontban szereplő megállapítás önmagában nem eredményezheti e határozat megsemmisítését.

106

Mint azt ugyanis a Törvényszék a megtámadott ítélet 92. pontjában megjegyezte, e megállapítás értelmében meg kell vizsgálni a Frucona Košice által felhozott azon többi jogalapot, amelyekről a Törvényszék nem határozott, köztük különösen azokat, amelyek az említett adó-végrehajtási eljárást illetően a magánhitelező kritériumára vonatkoznak.

107

Márpedig meg kell állapítani, hogy e vizsgálattal kapcsolatban a per állása nem engedi meg a határozathozatalt. Következésképpen az ügyet vissza kell utalni a Törvényszékhez, hogy hozzon határozatot az előtte felhozott azon jogalapokról, amelyeket nem bírált el.

108

Mivel az ügyet a Bíróság visszautalta a Törvényszék elé, a jelen fellebbezési eljárás költségeiről jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: