—

a Cimade képviseletében P. Peugeot, a Cimade elnöke és P. Spinosi ügyvéd,

—

a Groupe d’information és de soutien des immigrés (GISTI) képviseletében P. Peugeot és C. Pouly ügyvéd,

—

a francia kormány képviseletében G. de Bergues, J.-S. Pilczer és B. Beaupère-Manokha, meghatalmazotti minőségben,

—

a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

—

a görög kormány képviseletében M. Michelogiannaki és L. Kotroni, meghatalmazotti minőségben,

—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője C. Gerardis avvocato dello Stato,

—

a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar, meghatalmazotti minőségben,

—

a svájci kormány képviseletében J. de Watteville, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében M. Condou-Durande, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/9/EK tanácsi irányelv (HL L 31., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 101. o.) értelmezésére és különösen hatályára vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Cimade, a Groupe d’information et de soutien des immigrés (GISTI) és a ministre de l’Intérieur, de l’Outre-mer, des Collectivités territoriales et de l’Immigration (belügyi, tengerentúli, területi önkormányzati és bevándorlásügyi miniszter) között az ideiglenes áthidaló támogatásra vonatkozó, 2009. november 3-i tárcaközi körlevél (a továbbiakban: 2009. november 3-i körlevél) jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő jogvita tárgyában terjesztették elő.

3

A 2003/9 irányelv (5), (7) és (8) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:

[…]

4

Az említett irányelv 1. cikke úgy rendelkezik, hogy az irányelv „célja, hogy megállapítsa a menedékkérők befogadásának minimumszabályait a tagállamokban.”

5

Ugyanezen irányelv „Fogalommeghatározások” címet viselő 2. cikke a következőket tartalmazza:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

[…]

[…]”

6

A 2003/9 irányelv „Hatály” címet viselő 3. cikke (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelvet harmadik ország minden olyan állampolgárára és minden olyan hontalan személyre alkalmazni kell, aki egy tagállam határán vagy területén menedékjog iránti kérelmet nyújt be, s mindaddig, amíg menedékkérőként engedélyezik tartózkodását a területen, valamint a családtagjaikra, amennyiben a nemzeti jog szerint a menedékjog iránti kérelem reájuk is kiterjed.”

7

A 2003/9 irányelv „A befogadás anyagi feltételeire és az egészségügyi ellátásra vonatkozó általános szabályok” címet viselő 13. cikke (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják, hogy a befogadás anyagi feltételei a menedékjog iránti kérelmük benyújtása időpontjában a kérelmezők rendelkezésére álljanak.”

8

Ugyanezen irányelvnek „A befogadási feltételek korlátozása vagy megvonása” címet viselő 16. cikke a következőképpen fogalmaz:

„(1)   A tagállamok a következő esetekben korlátozhatják vagy vonhatják meg a befogadási feltételeket:

Amennyiben a kérelmezőt megtalálják, vagy önként jelentkezik a hatáskörrel rendelkező hatóságnál, a befogadás egyes vagy összes feltétele biztosításának visszaállításáról az eltűnés okain alapuló, kellően indokolt határozatot kell hozni;

[…]

(2)   A tagállamok megtagadhatják a befogadási feltételek biztosítását, ha a menedékkérő nem tudja igazolni, hogy menedékjog iránti kérelmét az adott tagállamba érkezését követően az ésszerűen lehetséges legrövidebb időn belül benyújtotta.

[…]

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy az elutasító határozatok elfogadása előtt nem vonják meg, illetve nem korlátozzák a befogadás anyagi feltételeit.”

9

Az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18-i 343/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 50., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 109. o.) 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet megállapítja egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok valamelyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételeket és eljárási szabályokat.”

10

Ugyanezen rendelet 2. cikke meghatározza a „menedékjog iránti kérelem” és a „kérelmező” vagy „menedékkérő” fogalmát, amelyek tartalmilag lényegében megegyeznek a 2003/9 irányelvben szereplő ugyanezen fogalmak meghatározásával. A 2. cikk ezenkívül a következő fogalmakat határozza meg:

[…]

[…]”

11

A 343/2003 rendelet „Általános elvek” címet viselő II. fejezetében szereplő 3. cikke (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok megvizsgálják harmadik országok minden olyan állampolgárának kérelmét, aki egy tagállam határán vagy területén menedékjogot kér. A kérelmet az a tagállam köteles megvizsgálni, amely a III. fejezetben előírt feltételek szerint felelős.”

12

Az említett rendelet 4. cikke – amely szintén a rendelet II. fejezetében található – a következőket tartalmazza:

„(1)   A felelős tagállam e rendelet szerinti meghatározására vonatkozó eljárás azonnal kezdetét veszi, amint a menedékjog iránti kérelmet először benyújtják a tagállamhoz.

(2)   A menedékjog iránti kérelem akkor tekintendő benyújtottnak, ha a menedékjog kérelmezője által előterjesztett formanyomtatvány, vagy a hatóságok által készített jelentés megérkezik az érintett tagállam illetékes hatóságához. Ha a kérelmet nem írásban nyújtják be, a szándéknyilatkozat és a jelentés elkészítése között a lehető legrövidebb időnek kell eltelnie.

[…]

(4)   Amennyiben olyan kérelmező nyújt be menedékjog iránti kérelmet egy tagállam illetékes hatóságaihoz, aki egy másik tagállam területén tartózkodik, a felelős tagállam meghatározására vonatkozó eljárást az a tagállam folytatja le, amelynek területén a kérelmező tartózkodik. Ez utóbbi tagállamot haladéktalanul értesíti a kérelmet átvevő tagállam, és aztán az tekintendő e rendelet alkalmazásában annak a tagállamnak, amelyhez a menedékjog iránti kérelmet benyújtották.

A kérelmezőt erről az átadásról és annak időpontjáról írásban értesítik.

(5)   Azt a menedékkérőt, aki egy másik tagállamban tartózkodva ott nyújt be menedékjog iránti kérelmet azt követően, hogy kérelmét a felelős tagállam meghatározására vonatkozó eljárás során visszavonta, a 20. cikkben megállapított feltételek szerint visszafogadja az a tagállam, amelyben a menedékjog iránti kérelmet korábban benyújtotta, azzal a céllal, hogy a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó eljárást lefolytassa.

E kötelezettség megszűnik, ha a menedékkérő időközben legalább három hónapos időszakra elhagyta a tagállamok területét, vagy valamely tagállamtól tartózkodásra jogosító engedélyt kapott.”

13

A 343/2003 rendelet V. fejezete részletes szabályokat állapít meg a menedékkérők átvételére vagy visszavételére vonatkozóan. A rendelet 16. cikke a következőképpen rendelkezik:

”(1)   A menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért e rendelet szerint felelős tagállam köteles:

(2)   Amennyiben egy tagállam tartózkodásra jogosító engedélyt ad ki a kérelmező részére, az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségek erre a tagállamra hárulnak.

(3)   Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségek megszűnnek, amint a harmadik ország állampolgára legalább három hónapra elhagyta a tagállam területét, kivéve ha a harmadik ország állampolgára a felelős tagállam által kiadott érvényes tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkezik.

(4)   Az (1) bekezdés d) és e) pontjában meghatározott kötelezettségek megszűnnek akkor is, ha a kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam a kérelem visszavonását vagy visszautasítását követően meghozta és ténylegesen végrehajtotta a szükséges intézkedéseket, mielőtt a harmadik ország állampolgára visszatérhet származási országába vagy egy másik országba, ahová jogszerűen beutazhat.

14

Az említett rendelet 17. cikke megállapítja a másik tagállam arra való felkérésére alkalmazandó eljárásokat, hogy átvegye a kérelmezőt. A 17. cikk (1) és (2) bekezdése a következőket tartalmazza:

„(1)   Amennyiben az a tagállam, amelyben menedékjog iránti kérelmet nyújtottak be, úgy véli, hogy egy másik tagállam felelős a kérelem megvizsgálásáért, haladéktalanul, de mindenképpen a 4. cikk (2) bekezdése értelmében benyújtott kérelem időpontját követő három hónapon belül felkérheti a másik tagállamot, hogy vegye át a kérelmezőt.

Amennyiben a kérelmező átvétele iránti megkeresésre a három hónapos időszakon belül nem kerül sor, a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért az a tagállam felelős, ahol a kérelmet benyújtották.

(2)   A megkereső tagállam sürgős választ kérhet olyan esetekben, amikor a menedékjog iránti kérelem benyújtására azt követően került sor, hogy a belépési vagy tartózkodásra jogosító engedélyt elutasították, jogtalan tartózkodás miatt letartóztatásra került sor, vagy kiutasítás elrendelése vagy végrehajtása után és/vagy akkor, ha a menedékkérő fogva tartott.

A megkeresés kifejti a sürgős választ igénylő indokokat, és megjelöli az időtartamot, amelyen belül a választ várják. Ez nem lehet rövidebb egy hétnél.”

15

Ugyanezen rendelet 18. cikke értelmében:

„(1)   A megkeresett tagállam elvégzi a szükséges ellenőrzéseket, és a kérelmező átvétele iránti megkeresésről a kézhezvételtől számított két hónapon belül határozatot hoz.

[…]

(6)   Amennyiben a megkereső tagállam a 17. cikk (2) bekezdésének rendelkezései szerint sürgős eljárást kért, a megkeresett tagállam mindent megtesz a megjelölt határidő betartására.

Kivételesen, ha bizonyítható, hogy a kérelmező átvétele iránti megkeresés megvizsgálása különösen összetett, a megkeresett tagállam válaszolhat a megjelölt határidőt követően, de mindenképpen egy hónapon belül. Ilyen esetekben a megkeresett tagállamnak az eredetileg megjelölt határidőn belül közölnie kell a válasz elhalasztására vonatkozó határozatát a megkereső tagállammal.

(7)   Az (1) bekezdésben említett két hónapos határidő és a (6) bekezdésben említett egy hónapos határidő be nem tartása a kérelem elfogadásával egyenértékű, és az adott személy átvételének kötelezettségét vonja maga után, beleértve a megérkezésével kapcsolatos megfelelő intézkedésekre vonatkozó rendelkezéseket.”

16

A 343/2003 rendeletnek a menedékkérő átadása lebonyolításának határidejéről rendelkező 19. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Amennyiben a megkeresett tagállam kész átvenni a kérelmezőt, az a tagállam, amelyben a menedékjog iránti kérelmet benyújtották, értesíti a kérelmezőt arról a határozatáról, hogy nem vizsgálja meg a kérelmét, valamint a kérelmező felelős tagállamnak történő átadására vonatkozó kötelezettségéről.

(2)   Az (1) bekezdésben említett határozatnak tartalmaznia kell az alapjául szolgáló indokokat. Tartalmazza az átadás lebonyolításának részletezett határidejét, és szükség esetén információt nyújt a helyről és időpontról, ahol és amikor a kérelmezőnek meg kell jelennie, ha utazásáról a felelős tagállamba maga gondoskodik. Ez a határozat fellebbezés vagy felülvizsgálat tárgya lehet. A határozatra vonatkozó fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs felfüggesztő hatálya az átadás végrehajtására, kivéve ha a bíróságok vagy az illetékes hatóságok, amennyiben ezt a nemzeti jog megengedi, eseti alapon másként nem döntenek.

(3)   A kérelmező átadása a menedékjog iránti kérelem benyújtása szerinti tagállam részéről a felelős tagállamnak az előbbi tagállam nemzeti joga szerint történik az érintett tagállamok egymás közötti konzultációját követően, a lehető leghamarabb kivitelezhető időpontban, de legkésőbb hat hónappal az átvétel iránti megkeresés elfogadását, illetve a felfüggesztő hatályú fellebbezéssel vagy felülvizsgálattal kapcsolatos határozatot követően.

[…]

(4)   Amennyiben az átadásra nem kerül sor a hat hónapos határidőn belül, az a tagállam felelős, amelyben a menedékjog iránti kérelmet benyújtották. E határidő legfeljebb egyéves időtartamra meghosszabbítható, ha az átadásra a menedékkérő börtönbüntetése miatt nem kerülhetett sor, illetve legfeljebb tizennyolc hónapra, ha a menedékkérő ismeretlen helyen tartózkodik.

[…]”

17

A menedékkérő visszavételére vonatkozó szabályokat az említett rendelet 20. cikke tartalmazza, amely meghatározza azokat az adatokat, amelyeket a menedékkérő visszavételére irányuló megkeresésnek tartalmaznia kell, a megkeresésre adott válasz létrejöttének feltételeit, a válaszadás határidejét és a menedékkérő átadására vonatkozó szabályokat.

18

A menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1-jei 2005/85/EK tanácsi irányelv (HL L 326., 13. o.) (29) preambulumbekezdése a következőképpen fogalmaz:

„Ez az irányelv nem érinti a […] 343/2003 […] rendelet hatálya alá tartozó eljárásokat.”

19

Az említett irányelv 2. cikke meghatározza a „menedékjog iránti kérelem” és a „kérelmező” vagy „menedékkérő” fogalmát, amelyek tartalmilag lényegében megegyeznek a 2003/9 irányelvben és a 343/2003 rendeletben szereplő ugyanezen fogalmak meghatározásával. A 2. cikk k) pontja ezenkívül a következő fogalmat határozza meg:

„»a tagállamban való maradás«: azon tagállam területén való maradás, ideértve a határt, vagy a tranzitzónákat is, amelyben a menedékjog iránti kérelmet benyújtották vagy elbírálják.”

20

A 2005/85 irányelv „Alapelvek és garanciák” címet viselő II. fejezetében található, „A tagállamban maradás joga a kérelem elbírálásának ideje alatt” címet viselő 7. cikkének (1) bekezdése a következőket tartalmazza:

„A kérelmezők részére engedélyezni kell, hogy kizárólag az eljárás lefolytatása céljából a tagállamban maradhassanak mindaddig, amíg az eljáró hatóság a III. fejezet rendelkezései szerinti elsőfokú határozatot meg nem hozta. A tagállamban maradás joga tartózkodási engedélyre nem jogosít eljáró hatóság [helyesen: A tagállamban maradás joga tartózkodási engedélyre nem jogosít.]”

21

A rendelet 35. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok a II. fejezet alapelveivel és garanciáival összhangban eljárásokat állapíthatnak meg annak érdekében, hogy a tagállam határán vagy tranzitzónáiban az ott benyújtott menedékjog iránti kérelmek tárgyában döntést lehessen hozni.

(2)   Ugyanakkor abban az esetben, ha az (1) bekezdésben említett eljárási szabályokat még nem állapították meg, a tagállamok – e cikk rendelkezéseire és a 2005. december 1-jén hatályos törvényekre és jogszabályokra is figyelemmel – fenntarthatnak a II. fejezetben meghatározott alapelvektől és garanciáktól eltérő eljárásokat, annak érdekében, hogy a tagállam határán vagy tranzitzónáiban döntést lehessen hozni az olyan menedékkérők belépésének engedélyezéséről, akik oda érkeztek és ott nyújtották be menedékjog iránti kérelmüket.

(3)   A (2) bekezdésben említett eljárásoknak biztosítaniuk kell különösen, hogy az érintett személyek:

[…]”

22

A 343/2003 rendelet részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 2003. szeptember 2-i 1560/2003/EK bizottsági rendelet (HL L 222., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 200. o., helyesbítés: HL L 215., 2006.8.5., 48. o.) „Együttműködés az átadásban” címet viselő 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A felelős tagállam kötelezettsége, hogy a menedékkérő átadását a lehető leggyorsabban lehetővé tegye, és biztosítsa, hogy azt semmi ne akadályozza. Szükség esetén ez a tagállam dönti el, hogy területén hova szállítsák a menedékkérőt, vagy hol adják át az illetékes hatóságnak, figyelembe véve a földrajzi akadályokat és az átadást végző tagállam számára igénybe vehető szállítási módot. Olyan követelmény semmi esetre sem támasztható, hogy a kísérő a menedékkérőt az igénybe vett nemzetközi szállítóeszköz érkezési pontján túl kísérje, vagy hogy az átadást végző tagállam viselje az érkezési ponton túli szállítási költségeket.

(2)   Az átadást szervező tagállam gondoskodik a menedékkérő és kísérője szállításáról, és a felelős tagállammal konzultálva határoz az érkezés időpontjáról, és szükség esetén az illetékes hatóságoknak történő átadás részleteiről. A felelős tagállam megkövetelheti, hogy erről három munkanappal korábban értesítést kapjon.”

23

A „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános program keretében a 2008–2013-as időszakra az Európai Menekültügyi Alap létrehozásáról és a 2004/904/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. május 23-i 2007/573/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (HL L 144., 1.o.) (13) preambulumbekezdése a következőket fogalmazza meg:

„Ez a határozat egy összefüggő keret része – amely magába foglalja a »Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása« általános program keretében a 2007–2013-as időszakra a Külső Határok Alap létrehozásáról szóló, 2007. május 23-i 2007/574/EK európai parlamenti és tanácsi határozatot, a »Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása« általános program keretében a 2008–2013-as időszakra az Európai Visszatérési Alap létrehozásáról szóló, 2007. május 23-i 2007/575/EK európai parlamenti és tanácsi határozatot és a »Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása« általános program keretében a 2007–2013-as időszakra a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap létrehozásáról szóló, …-i 2007/…/EK tanácsi határozatot –, és amelynek célja a tagállamok közötti igazságos feladatmegosztás az Európai Unió külső határainál az integrált igazgatás bevezetéséből és a [EK-]Szerződés harmadik részének IV. címével összhangban kidolgozott közös menekültügyi és bevándorlási politikák végrehajtásából adódó pénzügyi terhet illetően.”

24

Az 573/2007 határozat 2. cikkének „Az alap általános célja” címet viselő 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az alap általános célja az e határozat által előírt intézkedések társfinanszírozásával a tagállami erőfeszítések támogatása és ösztönzése a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek befogadására és a befogadás következményeinek viselésére, figyelembe véve az érintett közösségi jogszabályokat.

(2)   Az alap a tagállamok vagy a Bizottság kezdeményezésére hozzájárul a technikai támogatás finanszírozásához.”

25

Az említett határozat „Támogatható tevékenységek a tagállamokban” címet viselő 3. cikke (1) bekezdésében a következőket állapítja meg:

„Az alap támogatja a tagállamokban végrehajtott, az alábbiak közül egyhez vagy többhöz kapcsolódó fellépéseket:

[…]”

26

A code de l’entrée et du séjour des étrangers et du droit d’asile (a külföldiek belépéséről és tartózkodásáról, valamint a menedékjogról szóló törvény, a továbbiakban: Ceseda) L.723-1. cikke értelmében:

„Az OFPRA [Office français de protection des refugiés et apatrides, a menekültek és hontalanok védelmének francia hivatala, a továbbiakban: OFPRA] elbírálja az elé terjesztett menedékjog iránti kérelmeket. Nem rendelkezik azonban hatáskörrel egy olyan fél által benyújtott kérelem elbírálására, akinek a Franciaország területén való tartózkodás engedélyezésére irányuló kérelmét az L. 741-4. cikk 1. pontja alapján elutasították.

[…]”

27

Az említett törvény L.741-4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A [Genfi Egyezmény] 33. cikke rendelkezéseinek sérelme nélkül a menedékjog iránti kérelmet benyújtó külföldi menekültként való elismerésének megtagadása Franciaországban csak akkor lehetséges, ha:

[…]”

28

A Ceseda L.742-1. cikke a következőket állapítja meg:

„Amennyiben a menedékjog iránti kérelmet benyújtó külföldi a jelen cím 1. fejezetében foglalt rendelkezések alapján jogosult Franciaország területén tartózkodni, ideiglenes tartózkodási okmánnyal kell őt ellátni, amely lehetővé teszi számára azt, hogy menedékjog iránti kérelmet terjesszen elő az [OFPRA]-hoz. Az [OFPRA]-hoz csak e dokumentum átvételét követően lehet fordulni. A menedékjog iránti kérelem benyújtása után a kérelmezőt új ideiglenes tartózkodási okmánnyal kell ellátni. Ezt az okmányt az [OFPRA] döntéséig, illetve – a Cour nationale du droit d’asile [nemzeti menekültügyi bíróság] elé történő keresetbenyújtás esetén – a bíróság döntéséig meg kell újítani.”

29

A code de l’action sociale et des familles (szociális és családjogi törvénykönyv) L.348-1. cikke úgy rendelkezik, hogy „a [Ceseda] L.742-1. cikkében említett tartózkodási okmánnyal rendelkező külföldiek szociális segély címén kérelmezhetik felvételüket a menedékkérők számára létesített befogadó állomáson.”

30

A code du travail (a munka törvénykönyve) L.5423-8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az L.5423-9. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül ideiglenes áthidaló támogatásban részesülhetnek:

[…]”

31

Az említett törvénykönyv L.5423-9. cikke értelmében:

„Nem részesülhetnek ideiglenes áthidaló támogatásban:

[…]”

32

Ugyanezen törvénykönyv L.5423-11. cikke a következőket állapítja meg:

„Az ideiglenes áthidaló támogatást havonta, utólag kell folyósítani azoknak a személyeknek, akiknek menedékjog iránti kérelme tárgyában nem született jogerős határozat.

A támogatás juttatása az e kérelem tárgyában hozott jogerős határozat közlését követő hónap végén megszűnik.”

33

Az ideiglenes áthidaló támogatásban részesülőkre vonatkozó 2009. november 3-i körlevél első része különösen a következőket állapítja meg:

A [2003/9 irányelv] alapján az ideiglenes áthidaló támogatás az alábbi feltételeknek megfelelő menedékkérő számára a kérelme megvizsgálására irányuló eljárás teljes időtartama alatt folyósított, létfenntartáshoz szükséges jövedelem.

Az I.2 pontban említett kizáró okok sérelme nélkül és a pénzforrásokra vonatkozó feltétel teljesülése esetén ideiglenes áthidaló támogatásban részesülhet az a külföldi állampolgár,

[…]

[…]

[…]

A menedékkérők nem részesülhetnek ideiglenes áthidaló támogatásban, ha tartózkodásuk engedélyezését a Ceseda L.741-4. cikkének 1., 3. és 4. pontjában foglalt rendelkezések alapján megtagadták. Ezek közé tartoznak:

[…]”

34

2010. január 26-án a CIMADE és a GISTI keresetet nyújtott be a Conseil d’État előtt a 2009. november 3-i körlevél megsemmisítése iránt. Azt állítják, hogy ez a körlevél ellentétes a 2003/9 irányelv céljaival, mivel kizárja a menedékkérőket az ideiglenes áthidaló támogatásban való részesülésből abban az esetben, amikor a Francia Köztársaság a kérelmezők átvételével vagy visszavételével kapcsolatban megkeresi az érintettek kérelmének megvizsgálásáért felelősnek vélt másik tagállamot.

35

A Conseil d’État úgy ítélte meg, hogy ennek a jogalapnak az elbírálásához az uniós jog releváns rendelkezéseinek értelmezése szükségeltetik, ezért az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

36

A kérdést előterjesztő bíróság első kérdése lényegében arra irányul, hogy az a tagállam, amelynek a határán vagy területén menedékjog iránti kérelmet nyújtanak be, köteles-e biztosítani a 2003/9 irányelvben a menedékkérő befogadására vonatkozóan megállapított minimumfeltételeket annak a menedékkérőnek is, akivel kapcsolatban ez a tagállam a 343/2003 rendelet alapján úgy határoz, hogy az érintett átvétele vagy visszavétele iránt megkeres egy másik tagállamot, amelyet az érintett menedékjog iránti kérelme megvizsgálásáért felelősnek vél.

37

E tekintetben először is rá kell mutatni arra, hogy a 2003/9 irányelv hatályát az irányelv 3. cikke határozza meg, amely szerint az irányelvet harmadik ország minden olyan állampolgárára és minden olyan hontalan személyre alkalmazni kell, aki egy tagállam határán vagy területén menedékjog iránti kérelmet nyújt be, és mindaddig, amíg menedékkérőként engedélyezik tartózkodását a területen.

38

Következésképpen a 2003/9 irányelv alkalmazásának első feltétele az, hogy egy tagállam határán vagy területén menedékjog iránti kérelmet nyújtottak be. Erre vonatkozóan az irányelv 2. cikkének b) pontja úgy rendelkezik, hogy „menedékjog iránti kérelemnek” kell tekinteni „harmadik ország állampolgára vagy hontalan személy olyan kérelm[ét], amely a [Genfi Egyezmény] alapján egy tagállam nemzetközi védelmét igénylő kérelemként értelmezhető”, és hogy „[m]inden, nemzetközi védelem iránti kérelemről vélelmezendő, hogy az menedékjog iránti kérelem, kivéve ha a harmadik ország állampolgára vagy a hontalan személy kifejezetten másféle, külön kérelmezhető védelemért folyamodik”. A menedékjog iránti kérelem 343/2003 rendelet 2. cikkének c) pontjában foglalt fogalmának meghatározása lényegében megegyezik ezzel.

39

Azt az időtartamot illetően, amely alatt biztosítani kell a kérelmezők számára a befogadás anyagi feltételeit, ideértve a szállást, étkezést és ruházatot, illetve a napi szükségleteket fedező juttatást, a 2003/9 irányelv 13. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ez az időszak akkor veszi kezdetét, amikor a menedékkérők a menedékjog iránti kérelmüket benyújtják.

40

Egyébiránt a 2003/9 irányelv 2. és 3. cikkéből az következik, hogy az irányelv csak egy menedékkérői kategóriát állapít meg, amelybe minden olyan harmadik országbeli állampolgár és hontalan személy beletartozik, aki menedékjog iránti kérelmet nyújt be. Az irányelv nem tartalmaz olyan rendelkezést, amelyből azt a következtetést lehetne levonni, hogy menedékjog iránti kérelmet csak akkor lehet benyújtottnak tekinteni, ha azon tagállam hatóságainál terjesztik be, amely e kérelem megvizsgálásáért felelős.

41

Ezt az értelmezést támasztja alá a 343/2003 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése is, amely szerint a felelős tagállam e rendelet szerinti meghatározására vonatkozó eljárás azonnal kezdetét veszi, amint a menedékjog iránti kérelmet először benyújtják a tagállamhoz. Ez a rendelkezés szükségszerűen azt feltételezi, hogy a menedékjog iránti kérelmet azelőtt nyújtják be, hogy a felelős tagállam meghatározására vonatkozó eljárás megindulna.

42

A 2003/9 irányelv rendelkezéseit az irányelv általános rendszerére és céljára tekintettel, valamint az irányelv (5) preambulumbekezdésének megfelelően különösen a Chartában elismert alapvető jogok és alapelvek tiszteletben tartásával kell értelmezni. Az (5) preambulumbekezdés szerint az irányelv biztosítani kívánja különösen az emberi méltóság teljes mértékű tiszteletben tartását, előmozdítva a Charta 1. és 18. cikkének alkalmazását.

43

Következésképpen ezek a követelmények nemcsak azokra a menedékkérőkre vonatkoznak, akik a felelős tagállam területén tartózkodnak, és arra várnak, hogy ez a tagállam határozzon a kérelmükről, hanem olyan menedékkérőkre is, akik a kérelmük megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására várnak.

44

E tekintetben nem helytálló az az állítás, hogy a menedékkérők befogadásának minimumszabályai azért nem vonatkoznak azokra a menedékkérőkre, akiket a felelős állam meghatározására vonatkozó eljárás érint, mert ez az eljárás gyorsan lezajlik. A 343/2003 rendelet 17. és 18. cikkéből ugyanis az következik, hogy szokásos eljárásban öt hónap telhet el a menedékjog iránti kérelem benyújtása és a menedékkérő átvétele iránti megkeresésre vonatkozó határozathozatal között. Ehhez az időtartamhoz hozzáadódik az átadás lebonyolításához szükséges idő, amelynek határideje a rendelet 19. cikke alapján rendszerint az átvétel iránti megkeresés elfogadásától számított hat hónap.

45

Ezenkívül a 343/2003 rendeletben meghatározott eljárás bizonyos esetekben úgy végződhet, hogy a menedékkérőt soha nem adják át a megkeresett tagállamnak, hanem abban a tagállamban marad, amelyben a menedékjog iránti kérelmét benyújtotta. A rendelet 17–20. cikkében megállapított határidők csak arra a helyzetre vonatkoznak, amikor a megkeresett tagállam elfogadja az átvételre vagy visszavételre vonatkozó megkeresést, vagy nem válaszol a megkereső tagállam kérelmére. A szóban forgó szabályozás a megkeresett tagállam elutasító válaszának esetére csupán önkéntes alapon működő egyeztető eljárást ír elő. Ilyen helyzetekben a menedékkérőnek a megkereső tagállam területén történő tartózkodása igen hosszú időszakra nyúlhat. Nem igazolható ezért ennek az eljárásnak az időtartamával az, hogy a menedékkérők befogadásának minimumszabályai ne vonatkozzanak azokra a menedékkérőkre, akiket a felelős állam meghatározására vonatkozó eljárás érint.

46

A 2003/9 irányelv alkalmazásának második feltétele az, hogy a menedékkérő tartózkodását az érintett tagállam területén menedékkérőként engedélyezzék. A francia kormány e tekintetben nem állíthatja eredményesen azt, hogy mivel a 2005/85 irányelv (29) preambulumbekezdése egyértelműen kimondja, hogy a 343/2003 rendelet hatálya alá tartozó eljárások nem tartoznak a 2005/85 irányelv hatálya alá, az ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében a menedékkérő számára biztosított azon jog, hogy az eljárás lefolytatása céljából a tagállamban maradhasson, nem alkalmazható arra a menedékkérőre, akit a felelős állam meghatározására vonatkozóan e rendeletben meghatározott eljárás érint.

47

A 2005/85 irányelv 2. cikkének k) pontja szerint ugyanis a „tagállamban való maradásnak” nemcsak azon tagállam területén való maradás minősül, ideértve a határt vagy a tranzitzónákat is, amelyben a menedékjog iránti kérelmet megvizsgálják, hanem azon tagállamén is, amelyben azt benyújtották.

48

Következésképpen azt kell megállapítani, hogy a menedékkérők nemcsak annak a tagállamnak a területén tartózkodhatnak, amelyben a menedékjog iránti kérelmet megvizsgálják, hanem annak a tagállamnak a területén is, amelyben ezt a kérelmet benyújtották, ahogyan ezt a 2003/9 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése megköveteli.

49

Nem cáfolja ezt az értelmezést a 2005/85 irányelv (29) preambulumbekezdése, amely csak arra vonatkozik, hogy az általa meghatározott, a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások különböznek a 343/2003 rendelet által a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozóan megállapított eljárásoktól.

50

Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/9 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az a tagállam, amelyben menedékjog iránti kérelmet nyújtanak be, köteles biztosítani a 2003/9 irányelvben a menedékkérő befogadására vonatkozóan megállapított minimumfeltételeket annak a menedékkérőnek is, akivel kapcsolatban ez a tagállam a 343/2003 rendelet alapján úgy határoz, hogy e menedékkérő átvétele vagy visszavétele iránt megkeres egy másik, a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért általa felelősnek vélt tagállamot.

51

A kérdést előterjesztő bíróság második kérdése arra irányul, hogy egyrészt annak a tagállamnak, amelyben menedékjog iránti kérelmet nyújtanak be, mikor ér véget az arra irányuló kötelezettsége, hogy a befogadás 2003/9 irányelv szerinti minimumfeltételeit biztosítsa annak a menedékkérőnek, akire vonatkozóan a 343/2003 rendelet alapján úgy határoz, hogy e menedékkérő átvétele vagy visszavétele iránt megkeres egy másik, az érintett menedékjog iránti kérelme megvizsgálásáért általa felelősnek vélt tagállamot, és másrészt hogy melyik tagállamra hárul a befogadás minimumfeltételei biztosításának pénzügyi terhe.

52

A befogadás minimumfeltételei biztosításának időtartamával kapcsolatban először is emlékeztetni kell arra, hogy – ahogyan ez a jelen ítélet 37. és 38. pontjában is szerepel – az irányelv személyi hatálya minden menedékkérőre kiterjed, amint menedékjog iránti kérelmet először benyújt valamely tagállamhoz.

53

Másodszor arra kell rámutatni, hogy a 2003/9 irányelv 2. cikkének c) pontja és a 343/2003 rendelet 2. cikke d) pontja alapján kérelmezőnek vagy menedékkérőnek harmadik ország olyan állampolgára vagy olyan hontalan személy minősül, akinek menedékjog iránti kérelme tárgyában még nem hoztak végleges határozatot. A kérelmező így tehát ezen irányelv értelmében mindaddig megőrzi menedékkérői jogállását, amíg nem hoznak végleges határozatot.

54

Harmadszor, a 343/2003 rendelet 17–19. cikkéből az következik, hogy önmagában azzal, hogy az a tagállam, amelyben menedékjog iránti kérelmet nyújtottak be, a kérelmező átvétele iránt megkeres egy másik tagállamot, még nem fejeződik be a menedékjog iránti kérelem megkereső állam általi megvizsgálása. Még ha ugyanis a megkeresett tagállam el is fogadja az átvétel iránti megkeresést, a 19. cikk (4) bekezdése értelmében, amennyiben az átadásra nem kerül sor a hat hónapos határidőn belül, a menedékjogi kérelem megvizsgálásért az a tagállam lesz felelős, amelyben a kérelmet benyújtották. Ezenkívül – amint ez a jelen ítélet 46. pontjában is szerepel – a szóban forgó szabályozás a megkeresett tagállam elutasító válaszának esetére csupán önkéntes alapon működő egyeztető eljárást ír elő, és ilyen esetben az sem kizárt, hogy a menedékkérő a megkereső tagállam területén marad.

55

A fentiek alapján azt kell megállapítani, hogy sem a tagállam azon határozata, amellyel a menedékkérő átvétele iránt megkeresi a menedékjogi kérelem megvizsgálása iránt általa felelősnek vélt tagállmot, sem a megkeresésnek a megkeresett tagállam általi elfogadása nem minősül végleges határozatnak a 2003/9 irányelv értelmében. Következésképpen a menedékjog iránti kérelemnek a megkereső tagállam általi megvizsgálása, valamint e tagállamnak a befogadás minimumfeltételei biztosítására irányuló felelőssége csak a menedékkérőnek a megkereső tagállam általi tényleges átadásával ér véget.

56

Egyébiránt – ahogyan ez a jelen ítélet 42–45. pontjában is megállapításra került – a 2003/9 irányelv általános rendszerével és céljával, valamint az alapvető jogok tiszteletben tartásával, különösen a Charta 1. cikkében foglalt, az emberi méltóság védelmére és tiszteletben tartására vonatkozó követelménnyel ellentétes, ha egy menedékkérőt – akár csak átmeneti időre – megfosztanak az ezen irányelvben foglalt minimumszabályok által biztosított védelemtől a menedékjog iránti kérelem benyújtását követően és ezt megelőzően, hogy a felelős tagállamnak ténylegesen átadnák.

57

A befogadás 2003/9 irányelvben megállapított feltételei csak az irányelv 16. cikkében felsorolt esetekben korlátozhatók vagy vonhatók meg, amennyiben a menedékkérő nem tartja be az érintett tagállam által megállapított befogadási szabályokat.

58

A fentiekből következően azon tagállamnak, amelynek a határán vagy területén menedékjog iránti kérelmet nyújtanak be, arra irányuló kötelezettsége, hogy biztosítsa a 2003/9 irányelvben megállapított minimumfeltételeket annak a menedékkérőnek, akivel kapcsolatban a 343/2003 rendelet alapján úgy határoz, hogy a menedékkérő átvétele vagy visszavétele iránt megkeres egy másik, a menedékjogi kérelem megvizsgálásáért általa felelősnek vélt tagállamot, csak a menedékkérőnek a megkereső tagállam általi tényleges átadásával szűnik meg.

59

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy melyik tagállamra hárul a befogadás minimumfeltételei biztosításának pénzügyi terhe, arra kell rámutatni, hogy az abból eredő követelményekkel kapcsolatos pénzügyi teher, hogy a tagállamoknak meg kell felelniük az uniós jognak, rendszerint azt a tagállamot terheli, amelynek ezen követelményeknek meg kell felelnie, azaz egy olyan ügyben, mint amilyen az alapeljárásban szerepel, az előző pontban tett megállapításnak megfelelően azt a tagállamot, amelynek a 2003/9 irányelvben megállapított befogadási minimumfeltételeket biztosítania kell, kivéve ha az uniós jog eltérően rendelkezik. Mivel sem a 2003/9 irányelv, sem a 343/2003 rendelet nem rendelkezik eltérően, azt kell megállapítani, hogy e minimumfeltételek biztosítása pénzügyi szempontból azt a tagállamot terheli, amelyre az említett kötelezettség hárul.

60

Ezenkívül arra is rá kell mutatni, hogy a közös menekültügyi és bevándorlási politikák végrehajtásából adódó pénzügyi teherre vonatkozó, tagállamok közötti igazságos feladatmegosztásnak a különösen nagyobb migrációs áramlások során jelentkező szükségességére válaszul az 573/2007 határozattal, a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános program keretében létrehozott Európai Menekültügyi Alap úgy rendelkezik, hogy a tagállamoknak pénzügyi támogatás nyújtható többek között a befogadási feltételek és a menekültügyi eljárások vonatkozásában.

61

Következésképpen a második kérdésre úgy kell válaszolni, hogy azon tagállamnak, amelyben menedékjog iránti kérelmet nyújtanak be, arra irányuló kötelezettsége, hogy biztosítsa a 2003/9 irányelvben megállapított minimumfeltételeket annak a menedékkérőnek, akivel kapcsolatban a 343/2003 rendelet alapján úgy határoz, hogy a menedékkérő átvétele vagy visszavétele iránt megkeres egy másik, a menedékjogi kérelem megvizsgálásáért általa felelősnek vélt tagállamot, a menedékkérőnek a megkereső tagállam általi tényleges átadásával szűnik meg, és e minimumfeltételek biztosítása pénzügyi szempontból ez utóbbi tagállamot terheli, amelyre az említett kötelezettség hárul.

62

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: