—

a Döhler Neuenkirchen GmbH képviseletében H. Bleier Rechtsanwalt,

—

a Hauptzollamt Oldenburg képviseletében A. Gessler Oberregierungsrätin,

—

a cseh kormány képviseletében M. Smolek és V. Štencel, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében L. Bouyon és B.-R. Killmann, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgya a 2005. április 13-i 648/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 117, 13. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o., a továbbiakban: Vámkódex) 204. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezése.

2

Ezt a kérelmet a Döhler Neuenkirchen GmbH (a továbbiakban: Döhler) és a Hauptzollamt Oldenburg (a továbbiakban: Hauptzollamt) között azon behozatalivám-tartozás tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében nyújtották be, amelyet a Döhlertől követelnek azzal az indokkal, hogy a felfüggesztő eljárás keretében aktív feldolgozási eljárás alá vont árukra vonatkozóan a vámeljárás lezárásáról szóló igazolást az erre megjelölt határidőn túl nyújtották be a felügyeletet ellátó vámhivatal előtt.

3

A felfüggesztő eljárás keretében lefolytatott aktív feldolgozási eljárást a Vámkódex 114. cikke (1) bekezdésének a) pontja határozza meg. Ezen eljárás lehetővé teszi, hogy az Európai Unió vámterületéről végtermékként újrakivitelre szánt nem közösségi árukat a Közösség vámterületén egy vagy több feldolgozási műveletnek vessék alá anélkül, hogy az ilyen áru behozatalivám-köteles vagy kereskedelempolitikai intézkedések hatálya alá tartozó lenne. Az említett cikk (2) bekezdése c) és d) pontjának értelmében végtermék: a feldolgozási műveletekből, így az áru feldolgozásából származó minden termék.

4

A Vámkódex 89. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„A felfüggesztő gazdasági eljárás lezárul, ha ezen rendelkezés alá vont áru, végtermék vagy feldolgozott termék új vámjogi sorsot kap”.

5

A Vámkódex 118. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő:

„(1)   A vámhatóság állapítja meg azt a határidőt, amelyen belül a végterméket exportálni, újraexportálni vagy vámjogi sorsát egyéb módon rendezni kell. […]

(2)   Ez a határidő azon a napon kezdődik, amelyen a nem közösségi árut az aktív feldolgozási eljárás hatálya alá vonják. A vámhatóság az engedélyes kellően indokolt kérelmére hozzájárulhat a határidő meghosszabbításához.

Az egyszerűsítés érdekében rendelkezni lehet arról, hogy valamely naptári hónap vagy negyedév során kezdődő határidő a következő naptári hónap vagy negyedév utolsó napján járjon le”.

6

A Vámkódex VII. címe, amely a „Vámtartozás” címet viseli, 2. fejezetében a vámtartozás keletkezésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. E fejezet magában foglalja többek között a 201–205. cikket, amely azon tényállásokat sorolja fel, amelyek alapján behozatalivám-tartozás keletkezik.

7

A Vámkódex 204. cikkének (1) és (2) bekezdése így rendelkezik:

„(1)   A behozatalkor vámtartozás keletkezik:

vagy

[…]

A [behozatalivám-köteles áru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonása esetén] kívül, kivéve, ha megállapítják, hogy e mulasztások nincsenek jelentős hatással a szóban forgó átmeneti megőrzés vagy vámeljárás helyes lefolytatására.

(2)   A vámtartozás akkor keletkezik, amikor azt a kötelezettséget, amelynek nemteljesítése a vámtartozást keletkezteti, már nem teljesítik […]”.

8

Az Európai Bizottság 1993. július 2-án elfogadta a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 2454/93/EGK rendeletet (HL L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o., a továbbiakban: végrehajtási rendelet), amelyet a 2007. február 28-i 214/2007/EK bizottsági rendelet (HL L 62., 6. o.) módosított.

9

A végrehajtási rendelet 496. cikkének m) pontja a „vámeljárás lezárására nyitva álló határidőt” akként határozza meg, mint „az az időtartam, amelyen belül az árukat vagy termékeket az új engedélyezett vámjogi sors alá kell rendelni”.

10

Ugyanezen végrehajtási rendelet 521. cikke így rendelkezik:

„(1)   Legkésőbb a vámeljárás lezárására nyitva álló határidő lejártakor, függetlenül attól, hogy alkalmazták-e a Vámkódex 118. cikke (2) bekezdése második albekezdése szerinti összevonást:

[…]

Ha különleges körülmények indokolják, a vámhatóság a határidőt meghosszabbíthatja még akkor is, ha már lejárt.

(2)   Az igazolásnak vagy az igénylésnek, ha a felügyeletet ellátó vámhivatal eltérően nem rendelkezik, tartalmaznia kell:

[…]

[…]

[…]

(3)   A felügyeletet ellátó vámhivatal állíthatja ki az elszámolási okmányt.”

11

A végrehajtási rendelet 546. cikkének első és második bekezdése az alábbiakat írja elő:

„A [vámhatóságok eljárás alkalmazásának engedélyezésére vonatkozó határozatában] meg kell határozni, hogy a végtermékek vagy a változatlan állapotú áruk vámáru-nyilatkozat nélkül is szabad forgalomba bocsáthatók-e a tiltó vagy korlátozó intézkedések sérelme nélkül. Ebben az esetben akkor kell az ilyen árukat szabad forgalomba bocsátottnak tekinteni, ha azok vámjogi sorsát a vámeljárás lezárására nyitva álló határidő lejáratakor nem határozták meg.

A Vámkódex 218. cikke (1) bekezdésének első albekezdése alkalmazásában a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozatot a vámeljárás lezárásáról szóló igazolás bemutatásakor kell benyújtottnak, elfogadottnak és a forgalomba bocsátást engedélyezettnek tekinteni”.

12

A végrehajtási rendelet 859. cikke, amely e rendelet vámtartozásról szóló IV. részében, pontosabban e rész „Vámtartozás keletkezése” című II. fejezetében található, az alábbiakat írja elő:

„A Vámkódex 204. cikke (1) bekezdésének értelmében az alábbi mulasztásoknak nincs jelentős kihatásuk az átmeneti megőrzés helyes lefolytatására vagy az adott vámeljárásra, amennyiben:

[…].”

13

A végrehajtási rendelet 860. cikkének értelmében „[a] vámhatóság úgy tekinti, hogy a Vámkódex 204. cikkének (1) bekezdése alapján vámtartozás keletkezik, kivéve ha az a személy, aki az adós lenne, bebizonyítja, hogy a 859. cikkben foglalt feltételek teljesülnek”.

14

A 2006. év első negyedévében a Döhler gyümölcslésűrítményeket importált, amelyeket felfüggesztő eljárás keretében lefolytatott aktív feldolgozási eljárás során feldolgozott, ahogy azt a számára kiadott engedély lehetővé tette. Ezen engedélynek megfelelően ezen eljárásban a vámeljárás lezárására nyitva álló határidő az azt követő negyedik naptári negyedév végén, vagyis 2007. március 31-én lejárt, hogy a nem közösségi árukat a Közösség vámterületén egy vagy több feldolgozási műveletnek alávetették. Az ügy irataiból az következik továbbá, hogy az említett engedély lehetővé tette a Döhler számára, hogy változatlan állapotú termékeket vagy végtermékeket vámáru-nyilatkozat nélkül is szabad forgalomba bocsásson.

15

Noha a vámeljárás lezárásáról szóló igazolást a vámeljárás lezárását követő 30 napon belül, azaz az alapügyben legkésőbb 2007. április 30-án be kellett volna nyújtani, a Döhler ezt elmulasztotta megtenni, és nem vett tudomást a Hauptzollamt felszólításáról, amely ezen igazolást 2007. június 20-ra követelte.

16

Az említett, vámeljárás lezárásáról szóló igazolás hiányában a Hauptzollamt 2007. július 4-én behozatali vámot vetett ki valamennyi olyan árura, amelyek esetében a vámeljárás lezárására nyitva álló határidő 2007. március 31-én lejárt, teljes értékük alapján, vagyis 1403188,49 euró összegben.

17

2007. július 10-én a Döhler végül benyújtotta az alapügy tárgyát képező árukra vonatkozóan a vámeljárás lezárásáról szóló igazolást, amelyben 217338,39 euró behozatali vámösszeget tüntetett fel, amely kisebb mennyiségű árunak felel meg, mint a Hauptzollamt által a behozott, de az előírt határidő, azaz 2007. március 31. előtt nem exportált áruként tekintetbe vett áru.

18

A Döhler vitatta a behozatali vámok Hauptzollamt által megállapított összege és a saját vámeljárás lezárásáról szóló igazolásából következő összeg közötti különbséget, és panaszának elutasítását követően keresetet indított a Finanzgericht Hamburg (hamburgi adóügyi bíróság) előtt azon vámok mérséklése iránt, amelyeket a megítélése szerint nem köteles megfizetni.

19

A Finanzgericht Hamburg elutasította a hozzá benyújtott keresetet, mivel úgy vélte, hogy a Döhler azáltal, hogy túllépte a vámeljárás lezárásáról szóló igazolás benyújtására megállapított határidőt, nem teljesítette kötelezettségeit, ami a Vámkódex 204. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján vámtartozás keletkezését eredményezte. E bíróság úgy vélte továbbá, hogy a vámeljárás lezárásáról szóló igazolás késedelmes benyújtását nem lehet úgy tekinteni, mint olyan mulasztást, amely a Vámkódexnek a végrehajtási rendelet 859. cikke 9. pontja által végrehajtott 204. cikke (1) bekezdésének záró fordulata értelmében nincs jelentős kihatással a vámeljárás helyes lefolytatására.

20

E tekintetben az említett bíróság megállapította egyrészt, hogy a vámeljárás lezárásáról szóló igazolás benyújtására megállapított határidőt akkor sem lehetett volna meghosszabbítani, ha a meghosszabbítást időben kérelmezték volna, mivel nem álltak fenn olyan különleges körülmények, amelyek az ilyen meghosszabbítást indokolták volna, másrészt pedig azt, hogy a Döhler súlyosan gondatlanul járt el, mivel az aktív feldolgozás alkalmazása területén tapasztalt gazdasági szereplőként ismerte azt a kötelezettséget, amely szerint a vámeljárás lezárásáról szóló igazolásokat meghatározott időpontokban be kell nyújtania, ezenkívül pedig erre az előírásra a Hauptzollamt is felhívta a figyelmét.

21

A Döhler, mivel vitatta keresetének a Finanzgericht Hamburg által történt elutasítását, ekkor felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtott be a Bundesfinanzhofhoz (szövetségi adóügyi bíróság), és arra hivatkozott, hogy a vámeljárás lezárása 2007. március 31-én megtörtént, és hogy bármilyen, ezen időpontot követően teljesítendő kötelezettség, így a vámeljárás lezárásáról szóló igazolás határidőn belüli benyújtásának, elmulasztása, nem lehet hatással a vámeljárásra, és még kevésbé keletkeztethet vámtartozást.

22

A kérdést előterjesztő bíróság, miután megvizsgálta a Vámkódex Döhler által javasolt értelmezését, felveti azt a kérdést, hogy keletkezik-e vámtartozás a jelen ügy körülményeihez hasonló körülmények között. Egyebekben hangsúlyozza, hogy fennáll a veszélye annak, hogy az áruk nem újraexportált része tekintetében kétszeres vámtartozás keletkezik: először a vámeljárás lezárására nyitva álló határidő lejártakor, másodszor a vámeljárás lezárásáról szóló igazolás benyújtására megállapított határidő lejártakor.

23

A Bundesfinanzhof e körülmények között, mivel úgy vélte, hogy az előtte folyamatban lévő ügy megoldása a Vámkódex értelmezését teszi szükségessé, úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell-e értelmezni a [Vámkódex] 204. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy az olyan kötelezettségek teljesítésének elmulasztását is érinti, amelyeket csak az alkalmazott szóban forgó vámeljárás lezárása után kell teljesíteni, ezért a felfüggesztő eljárás keretében lefolytatott aktív feldolgozási eljárás során az arra előírt határidőn belül újra kivitt importáru esetében azon kötelezettség megszegése, hogy a vámeljárás lezárására nyitva álló határidő lejártát követő 30 napon belül be kell nyújtani a vámeljárás lezárásáról szóló igazolást a felügyeletet ellátó vámhivatalnak, vámtartozás keletkezését eredményezi az elszámolás tárgyát képező importáru teljes mennyisége tekintetében, amennyiben a [végrehajtási rendelet 859. cikke 9. pontjában] foglalt feltételek nem teljesülnek?”

24

2011. március 1-jei határozatával a Bíróság a jelen ügyet a hetedik tanács elé utalta, és a feleket megidézte a 2011. április 13-án megtartott tárgyalásra. A Bíróság úgy határozott továbbá, hogy az ügy elbírálására főtanácsnoki indítvány nélkül kerül sor.

25

A hetedik tanács 2011. szeptember 22-én az eljárási szabályzat 44. cikkének 4. §-a alapján úgy határozott, hogy az ügyet visszautalja a Bírósághoz annak érdekében, hogy az ügyet nagyobb létszámú ítélkező testületnek osszák ki. A Bíróság ekkor úgy határozott, hogy az ügyet a harmadik tanács elé utalja, és az ügyben a főtanácsnok indítványának meghallgatását követően fog határozni.

26

A Bíróság az eljárási szabályzat 61. cikkének megfelelően 2011. október 25-i végzésével elrendelte a szóbeli szakasz újbóli megnyitását, és újabb tárgyalásra idézte a feleket, amelyet 2011. december 1-jére tűzött ki.

27

A főtanácsnok a 2012. március 8-i tárgyaláson ismertette indítványát, ezt követően a Bíróság lezárta a szóbeli szakaszt.

28

A Döhler 2012. március 9-i levelében kérte, hogy írásbeli észrevételeket tehessen a főtanácsnok indítványára, vagy hogy a Bíróság újból nyissa meg a szóbeli szakaszt. Kérelme alátámasztásául a Döhler előadja, hogy nem ért egyet a főtanácsnok álláspontjával, és kijelenti, hogy a főtanácsnok indítványát a szóbeli szakaszon kívül ismertette, amely szakaszt a Bíróság 2011. december 1-jén lezárt.

29

Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az Európai Unió Bíróságának alapokmánya és eljárási szabályzata nem teszi lehetővé, hogy a felek a főtanácsnoki indítványra válaszként észrevételeket tegyenek (a C-17/98. sz. Emesa Sugar ügyben 2000. február 4-én hozott végzés [EBHT 2000., I-665. o.] 2. pontja).

30

A szóbeli szakasz újbóli megnyitásával kapcsolatban emlékeztetni kell egyrészt arra, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 61. cikkének megfelelően hivatalból, a főtanácsnok javaslatára vagy a felek kérelmére is elrendelheti a szóbeli szakasz újbóli megnyitását, ha úgy véli, hogy a tényállás nincs kellően feltárva, vagy ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amelyet a felek nem vitattak meg (lásd a C-205/06. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben 2009. március 3-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-1301. o.] 13. pontját).

31

Mivel a jelen esetben a Bíróság úgy véli, hogy elegendő információval rendelkezik a határozathozatalhoz, és az ügyet nem kell olyan érvek alapján eldönteni, amelyeket a felek – különösen a tárgyalás során – nem vitattak meg, nem szükséges helyt adni a szóbeli szakasz újbóli megnyitására irányuló kérelemnek.

32

A Döhler azon érvével kapcsolatban, mely szerint a főtanácsnok indítványát a szóbeli szakaszon kívül ismertette, emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 59. cikke azt írja elő egyrészt, hogy a főtanácsnok a szóbeli szakasz befejezése előtt szóban ismerteti indokolt indítványát, másrészt hogy a főtanácsnok indítványának ismertetését követően az elnök a szóbeli szakaszt befejezettnek nyilvánítja. A jelen ügyben megállapítható, hogy a szóbeli szakaszt az elnök nem nyilvánította befejezettnek azt megelőzően, hogy a főtanácsnok a 2012. március 8-i tárgyaláson ismertette volna indítványát. Meg kell állapítani tehát, hogy az indítvány ismertetésének módja a jelen ügyben egyetlen, a Bíróság előtt alkalmazandó szabály megsértését sem valósította meg.

33

Következésképpen a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően úgy ítéli meg, hogy el kell utasítani az alapügy felperesének a kiegészítő írásbeli észrevételek benyújtása lehetőségének biztosítására, illetve a szóbeli szakasz újbóli megnyitására irányuló kérelmét.

34

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a Vámkódex 204. cikke (1) bekezdésének a) pontját akként kell-e értelmezni, hogy azon, a végrehajtási rendelet 521. cikkében előírt kötelezettség megszegése, hogy a vámeljárás lezárására nyitva álló határidő lejártát követő 30 napon belül be kell nyújtani a vámeljárás lezárásáról szóló igazolást a felügyeletet ellátó vámhivatalnak, vámtartozás keletkezését eredményezi az elszámolás tárgyát képező importáru teljes mennyisége tekintetében, amennyiben a végrehajtási rendelet 859. cikke 9. pontjában foglalt feltételeket nem lehet teljesülteknek tekinteni.

35

A Vámkódex 204. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően behozatalivám-tartozás keletkezik behozatalivám-köteles áru vonatkozásában, annak átmeneti megőrzéséből vagy az adott vámeljárás alkalmazásából származó kötelezettségek valamelyikének nem teljesítése miatt, kivéve ha megállapítják, hogy e mulasztás nincs jelentős hatással a szóban forgó átmeneti megőrzés vagy vámeljárás helyes lefolytatására. Hangsúlyozni kell, amint azt a főtanácsnok is tette indítványának 49. pontjában, hogy valamennyi eset, amely nem tartozik e kivétel hatálya alá, a Vámkódex 204. cikkének alkalmazási körébe tartozik.

36

A Döhler azt állítja, hogy az alapügyben az aktív feldolgozási eljárás a Vámkódex 89. cikke (1) bekezdése szerint az áruk előírt formában és határidőn belül történő újraexportálásával lezárult, és az eljárás igénybevételére való jogosultság nem vonható vissza visszaható hatállyal a vámtartozás keletkezése folytán azzal az indokkal, hogy a vámeljárás lezárásáról szóló igazolást nem az előírt határidőn belül nyújtották be. Tehát a Döhler szerint azon, a végrehajtási rendelet 521. cikke (1) bekezdése első albekezdésének első francia bekezdésében előírt kötelezettség megszegése, hogy a vámeljárás lezárására nyitva álló határidő lejártát követő 30 napon belül be kell nyújtani a vámeljárás lezárásáról szóló igazolást a felügyeletet ellátó vámhivatalnak, nem eredményezheti vámtartozás keletkezését, mivel e kötelezettség a szóban forgó vámeljárás lezárását követően teljesítendő.

37

A fenti álláspontnak nem lehet helyt adni.

38

Ugyanis a Vámkódex és a végrehajtási rendelet tényállás megvalósulása idején alkalmazandó változatának egyetlen rendelkezése sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a Vámkódex 204. cikkének alkalmazásában valamely kötelezettség elmulasztásának a vámtartozás keletkezésére való hatását illetően különbséget kell tenni a szóban forgó vámeljárás lezárása előtt, illetve az után teljesítendő kötelezettség között, vagy akár úgynevezett „elsődleges”, illetve más, úgynevezett „másodlagos” kötelezettségek között.

39

Egyébiránt a Vámkódex 204. cikke (1) bekezdésében azt mondja ki, hogy vámtartozás keletkezik „az adott vámeljárás alkalmazásából származó kötelezettségek valamelyikének nemteljesítése miatt”, ami tehát a szóban forgó vámeljárásból származó valamennyi kötelezettséget érinti. Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy a végrehajtási rendelet 859. cikkének 9. pontja kifejezetten előírja, hogy a vámeljárás lezárásáról szóló igazolás benyújtására engedélyezett határidő túllépése nem tartozik azon mulasztások közé, amelyek vámtartozás keletkezését eredményezik, amennyiben bizonyos, az említett cikkben foglalt feltételek teljesülnek.

40

Emlékeztetni kell arra, hogy a felfüggesztő eljárás keretében lefolytatott aktív feldolgozási eljárás kivételes intézkedés, amellyel bizonyos gazdasági tevékenységek folytatását kívánták megkönnyíteni. Ez az eljárás a nem közösségi áruknak az Unió vámterületén való jelenlétét eredményezi, ami azzal a veszéllyel jár, hogy ezek az áruk vámkezelés nélkül kerülnek be a tagállamok gazdasági körforgásába (lásd a C-234/09. sz. DSV Road ügyben 2010. július 15-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-7333. o.] 31. pontját).

41

Mivel ez az eljárás nyilvánvaló veszélyekkel jár a vámjogi szabályozás pontos alkalmazására és a vám beszedésére, ezen eljárás kedvezményezettjei kötelesek teljes mértékben teljesíteni az abból fakadó kötelezettségeket. Ennek megfelelően szigorúan kell értelmezni a kötelezettségeik nemteljesítésének őket érintő következményeit (lásd a C-430/08. és C-431/08. sz., Terex Equipment és társai egyesített ügyekben 2010. január 14-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-321. o.] 42. pontját).

42

Amint azt a főtanácsnok kiemelte indítványának 50. pontjában, a behozott áruk végleges sorsát az aktív feldolgozási eljárás lezárásával, az arra vonatkozó igazolás alapján határozzák meg, az általános eljárástól eltérően. Az igazolás tehát alapvető jelentőséggel bíró okirat, amint ezt az is igazolja, hogy a dokumentumon a végrehajtási rendelet 521. cikkének (2) bekezdése értelmében részletes információkat kell feltüntetni, és a végrehajtási rendelet 521. cikke (1) bekezdése első albekezdésének első francia bekezdésében előírt azon kötelezettség, hogy a vámeljárás lezárására nyitva álló határidő lejártát követő 30 napon belül be kell nyújtani a vámeljárás lezárásáról szóló igazolást a felügyeletet ellátó vámhivatalnak, a vámeljárás keretében különös jelentőséggel bír a vámfelügyelet szempontjából.

43

Következésképpen a vámtartozás keletkezése az alapügy körülményeihez hasonló körülmények között nem szankciós jellegű, hanem azt a felfüggesztő eljárás keretében lefolytatott aktív feldolgozási eljárás alkalmazásából eredő előny megszerzéséhez előírt feltételek nemteljesítése következményének kell tekinteni. Ezen eljárás ugyanis feltételes előny biztosításával jár, amely előny nem biztosítható, ha a vonatkozó feltételek nem teljesülnek, ami kizárja a felfüggesztés alkalmazását, és ebből következően igazolja a vám kivetését.

44

Továbbá a Bíróság már kimondta, hogy a végrehajtási rendelet 859. cikke jogszerűen alakít ki olyan szabályozást, amely kimerítően szabályozza azon, a Vámkódex 204. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett mulasztásokat, amelyek „nincsenek jelentős hatással a szóban forgó átmeneti megőrzés vagy vámeljárás helyes lefolytatására” (C-48/98. sz. Söhl & Söhlke ügyben 1999. november 11-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-7877. o.] 43. pontja). Márpedig az alapügyben a kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdését azon feltételezésből kiindulva fogalmazta meg, mely szerint az említett 859. cikkben meghatározott feltételek nem teljesülnek.

45

Ennélfogva azt kell megállapítani, hogy az olyan, a felfüggesztő eljárás keretében lefolytatott aktív feldolgozási eljárás igénybevételére való jogosultsághoz kapcsolódó kötelezettség megszegése, amelyet csak a szóban forgó vámeljárás lezárása után kell teljesíteni, a jelen esetben azon kötelezettségé, hogy a vámeljárás lezárására nyitva álló határidő lejártát követő 30 napon belül be kell nyújtani a vámeljárás lezárásáról szóló igazolást a felügyeletet ellátó vámhivatalnak, a Vámkódex 204. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vámtartozás keletkezését eredményezi az elszámolás tárgyát képező importáru teljes mennyisége tekintetében, amennyiben nem állnak fenn a végrehajtási rendelet 859. cikke 9. pontjában foglalt feltételek.

46

Ami a kérdést előterjesztő bíróság és a Döhler által hivatkozott, arra vonatkozó veszélyt illeti, hogy az alapeljárásban a nem újraexportált áruk tekintetében kétszeres vámtartozás keletkezik, emlékeztetni kell arra, hogy a vámunióval ellentétes az áruk kétszeres vámterhelése (a 252/87. sz. Kiwall-ügyben 1988. szeptember 20-án hozott ítéletének [EBHT 1988., 4753. o.] 11. pontja).

47

A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak biztosítása, hogy a vámhatóságok ne rójanak ki második vámtartozást azon áruk tekintetében, amelyek esetében már vámtartozás keletkezett valamely korábbi tényállás alapján.

48

A fentiek alapján az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 204. cikke (1) bekezdésének a) pontját akként kell értelmezni, hogy azon, a végrehajtási rendelet 521. cikke (1) bekezdése első albekezdésének első francia bekezdésében előírt kötelezettség megszegése, hogy a vámeljárás lezárására nyitva álló határidő lejártát követő 30 napon belül be kell nyújtani a vámeljárás lezárásáról szóló igazolást a felügyeletet ellátó vámhivatalnak, vámtartozás keletkezését eredményezi az elszámolás tárgyát képező importáru teljes mennyisége tekintetében, ideértve az Európai Unió területén kívülre újraexportált árukat is, amennyiben a végrehajtási rendelet 859. cikke 9. pontjában foglalt feltételeket nem lehet teljesülteknek tekinteni.

49

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A 2005. április 13-i 648/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 204. cikke (1) bekezdésének a) pontját akként kell értelmezni, hogy azon, a 2007. február 28-i 214/2007/EK bizottsági rendelettel módosított, a 2913/92 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet 521. cikke (1) bekezdése első albekezdésének első francia bekezdésében előírt kötelezettség megszegése, hogy a vámeljárás lezárására nyitva álló határidő lejártát követő 30 napon belül be kell nyújtani a vámeljárás lezárásáról szóló igazolást a felügyeletet ellátó vámhivatalnak, vámtartozás keletkezését eredményezi az elszámolás tárgyát képező importáru teljes mennyisége tekintetében, ideértve az Európai Unió területén kívülre újraexportált árukat is, amennyiben az említett 2454/93 rendelet 859. cikke 9. pontjában foglalt feltételeket nem lehet teljesülteknek tekinteni.