1

Fellebbezésével a Spanyol Királyság az Európai Unió Törvényszéke T-113/08. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2010. november 12-én hozott ítéletének (a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak a közösségi finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2007. december 20-i 2008/68/EK bizottsági határozat (HL 2008. L 18., 12. o., a továbbiakban: vitatott határozat) azon részének hatályon kívül helyezésére irányuló keresetét, amelyben ez kizár bizonyos, a Spanyol Királyság által az olívaolaj és a szántóföldi növények ágazatában eszközölt kiadásokat.

2

Az 1995. május 22-i 1287/95/EK tanácsi rendelettel (HL L 125., 1. o.) módosított, a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1970. április 21-i 729/70/EGK tanácsi rendelet (HL L 94., 13. o., a továbbiakban: 729/70 rendelet) megállapította a közös agrárpolitika finanszírozására vonatkozó általános szabályokat. A 729/70 rendelet helyébe a 2000. január 1-jét követően eszközölt kiadások tekintetében a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1999. május 17-i 1258/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 160., 103. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 414. o.) lépett.

3

A 729/70 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja és 3. cikkének (1) bekezdése, valamint az 1258/1999 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében finanszírozza az e piacok stabilizálását célzó intervenciót, amelyre a közösségi szabályoknak megfelelően vállalnak kötelezettséget.

4

A 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdése c) pontjának és az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének értelmében a Bizottság a kiadásoknak a közösségi finanszírozásból történő kizárásáról dönt, ha úgy találja, hogy a kiadásra nem a közösségi szabályoknak megfelelően került sor. Mielőtt a finanszírozás elutasítására vonatkozó határozat megszületik, a Bizottság vizsgálatának eredményét és az érintett tagállam válaszát írásban közlik, ami után a két fél arra törekszik, hogy megállapodásra jusson a megteendő intézkedéseket illetően. Ha nem jutnak megállapodásra, a tagállam négy hónapon belül eljárás indítását kérheti az álláspontok egyeztetése érdekében, amelynek eredményét egy, a Bizottságnak megküldött és a Bizottság által a finanszírozást esetlegesen elutasító határozat meghozatala előtt elbírált jelentésbe kell foglalni. A Bizottság a kizárásra kerülő összegek megállapítása során figyelembe veszi a jogsértés jellegét és súlyát, valamint az Európai Közösség által elszenvedett pénzügyi veszteséget.

5

Az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének ötödik albekezdése az alábbiakat írja elő:

„A finanszírozás elutasítása nem vonatkozhat a következőkre:

6

A 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdése c) pontjának ötödik albekezdése hasonló rendelkezést tartalmaz.

7

Az 1999. október 22-i 2245/1999/EK bizottsági rendelettel (HL L 273., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 26. kötet, 335. o.) módosított, a 729/70/EGK tanácsi rendeletnek az EMOGA Garanciarészlege számlaelszámolási eljárása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1995. július 7-i 1663/95/EK bizottsági rendelet (HL L 158., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 18. kötet, 31. o.) 8. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„(1) Amennyiben egy vizsgálat eredményeképpen a Bizottság úgy értékeli, hogy a kiadás teljesítése nem a közösségi szabályoknak megfelelően történt, értesíti az érintett tagállamot ellenőrzései eredményeiről, és feltünteti a követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében a jövőben végrehajtandó helyesbítő [helyesen: korrekciós] intézkedéseket.

Az értesítésnek hivatkoznia kell erre a rendeletre. A tagállam 2 hónapon belül válaszol, amit követően a Bizottság módosíthatja az álláspontját. Indokolt esetben a Bizottság meghosszabbíthatja a válaszadási határidőt.

A válaszadási határidő lejárta után a Bizottság kétoldalú megbeszélésre hívja a tagállamot, amelyen igyekeznek megállapodásra jutni a végrehajtandó intézkedések, a jogsértés súlyának kiértékelése, valamint a Közösséget ért pénzügyi veszteség tekintetében. E megbeszélést követően, és a Bizottság által a megbeszélés és a tagállammal történt konzultáció után további információk biztosítására megállapított határidő lejártát követően, vagy ha a tagállam a Bizottság által megállapított határidő előtt nem fogadja el a felkérést egy megbeszélésre, a határidő lejárta után a Bizottság hivatalosan közli a tagállammal az elhatározásait, a 94/442/EK […] bizottsági határozatra hivatkozva. E bekezdés negyedik albekezdésének sérelme nélkül, ez az értesítés tartalmazza minden olyan kiadás kiértékelését, amelyet a Bizottság kizárni szándékozik a 729/70 […] rendelet 5. cikk (2) bekezdésének c) pontja értelmében.

A tagállam a lehető leghamarabb tájékoztatja a Bizottságot a közösségi szabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében elfogadott korrekciós intézkedésekről és a hatálybalépésük napjáról. A Bizottság a korrekciós intézkedések hatálybalépésének napjáig, szükség szerint, elfogad egy vagy több határozatot a 729/70 […] rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében, a közösségi szabályoknak meg nem felelő kiadások kizárására”

8

Az olívaolaj termelésére nyújtott támogatás kifizetésével kapcsolatban az 1998. július 20-i 1639/98/EK tanácsi rendelettel (HL L 210., 38. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 6. kötet, 314. o.) módosított, az olívaolaj termelésére nyújtott támogatásra és az olívaolaj termelői szervezeteinek támogatására vonatkozó általános szabályok megállapításáról szóló, 1984. július 17-i 2261/84/EGK tanácsi rendelet (HL L 208., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 6. kötet, 94. o., a továbbiakban: 2261/84 rendelet) 12. cikke előírja, hogy minden egyes olívaolaj-termelő előleget kaphat az általa kérelmezett támogatás összegére.

9

Az 1998/1999., 1999/2000. és 2000/2001. gazdasági évben az olívaolaj termelési támogatási rendszerének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1998. október 30-i 2366/98/EK bizottsági rendelet (HL L 293., 50. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 24. kötet, 113. o.). 16. cikkének (1) bekezdésében leszögezi, hogy a tagállamok az elvégzett ellenőrzések eredményétől függően minden gazdasági év október 16-ától folyósítják a 2261/84 rendelet 12. cikkében meghatározott előleget. Az említett 16. cikk (2) bekezdése a végső kifizetés tekintetében az alábbiakat rögzíti:

„A tagállamok az összes előírt ellenőrzés elvégzése után, és azok eredményétől függően, a támogatás fennmaradó összegét attól a naptól számított 90 napon belül folyósítják, amikor a Bizottság a 2261/84 [...] rendelet 17a. cikkének (2) bekezdésében meghatározott módon a szóban forgó gazdasági évre megállapítja a tényleges termelést, valamint az egységnyi termelési támogatási összeget”.

10

Az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 36. cikke szerint, amely cikk ugyanezen alapokmány 53. cikke rendelkezéseinek értelmében alkalmazandó a Törvényszék előtti eljárásokra, az ítéleteket indokolni kell, és az ítéleteknek tartalmazniuk kell azoknak a bíráknak a nevét, akik a határozathozatalban részt vettek.

11

A jogvita előzményeit a Törvényszék a megtámadott ítélet 37–43. pontjában az alábbi módon mutatja be:

12

A Törvényszék Hivatalához 2008. február 29-én benyújtott keresetlevelével a Spanyol Királyság keresetet indított a vitatott határozat részleges, az ezen tagállam által az olívaolaj és a szántóföldi növények ágazatában eszközölt bizonyos kiadásokra vonatkozó része tekintetében történő megsemmisítése iránt.

13

E keresete alátámasztásául, az olívaolaj-ágazatban eszközölt kiadások tekintetében alkalmazott pénzügyi korrekcióra vonatkozóan a Spanyol Királyság három jogalapra hivatkozott. Ezeket az 1663/95 rendelet 8. cikkének, a 729/70 rendelet 2. és 3. cikkének és az 1258/1999 rendelet 2. cikkének megsértésére, valamint az 1258/999 rendelet 7. cikkének (4) bekezdésében foglalt 24 hónapos időszak figyelmen kívül hagyására alapította. E tagállam egyébként négy másik, a szántóföldinövény-termelő ágazat támogatásai tekintetében alkalmazott pénzügyi korrekcióra vonatkozó jogalapot is előterjesztett.

14

A megtámadott ítéletben a Törvényszék valamennyi jogalapot és a keresetet egészében elutasította.

15

Közelebbről az olívaolaj-ágazatban eszközölt kiadások tekintetében alkalmazott pénzügyi korrekció tárgyában hivatkozott és az 1663/95 rendelet 8. cikkének megsértésére alapított első jogalappal kapcsolatban a Törvényszék a megtámadott ítélet 63–66. pontjában az alábbiakat állapította meg:

„63   A jelen ügyben a Spanyol Királyság által kifejezetten előterjesztett kifogásokra tekintettel azt kell tehát megvizsgálni, hogy a Bizottság az 1663/95 rendelet 8. cikke szerinti közlésében, vagyis az AGR 16844. sz. levélben kellő pontossággal meghatározta-e a vizsgálat eredményeit és ennélfogva azon hiányosságokat, amelyek végső soron megalapozták a HO/2002/01/ES vizsgálat tárgyát képező pénzügyi korrekciót az olívaolaj-ágazatban az 1998/1999 és 1999/2000 gazdasági év tekintetében.

64   A felek nem vitatják, hogy a Bizottság az említett pénzügyi korrekciót egyrészt az olajsajtolók AAO által végzett ellenőrzése következményeinek nem megfelelő levonására, másrészt a számítógépes adattár és az olajfakataszter működésképtelen jellegére alapozta.

65   Először is azon kifogással kapcsolatban, miszerint az AAO ajánlásait a spanyol hatóságok nem megfelelően követték, ezt, amint a Bizottság is elismeri, nem említi kifejezetten az AGR 16844. sz. levél, amely mindössze arra a körülményre utal általánosságban, hogy az ezen ügynökség által végzett munkát a vizsgálati misszió kielégítőnek ítélte meg. Ugyanis, amint arra a Spanyol Királyság felhívta a figyelmet, csak a 2.2. pontban történik utalás ezen ügynökségre, amelyben az áll, hogy »[a] két olajsajtolónál tett látogatások kielégítők voltak, és lehetővé tették az ellenőrzést végző AAO ügynökség munkájának megerősítését, nem adtak okot észrevételek megfogalmazására«.

66   Ugyanakkor ez a megállapítás, amely kizárólag az AAO által végzett munkára vonatkozik, nem akadályozza meg a Bizottságot abban, hogy a számlaelszámolási eljárást követően és a spanyol hatóságok által különösen a 2004. december 21-i kétoldalú megbeszélés érdekében szolgáltatott információkra és számadatokra tekintettel azt a következtetést vonja le, mely szerint az ezen ügynökség által javasolt szankciók spanyol hatóságok által történt végrehajtása nem volt megfelelő. Épp ellenkezőleg: az AAO által végzett munka tekintetében kifejezett elégedettség éppen azt mutatja, jelentőséggel bír az, hogy az említett ügynökség által a 2262/84 rendelet 1. cikke (4) bekezdésének megfelelően tett megállapításoknak milyen következményei vannak.”

16

Ezenkívül az olívaolaj-ágazatban eszközölt kiadások tekintetében alkalmazott pénzügyi korrekcióra vonatkozóan előterjesztett, és az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésében előírt 24 hónapos időszak figyelmen kívül hagyásán alapuló jogalappal kapcsolatban a Törvényszék a megtámadott ítélet 118–123. pontjában az alábbiakat állapította meg:

„118   Az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének ötödik albekezdése előírja, hogy »[a] finanszírozás elutasítása nem vonatkozhat [...] [azon] [...] kiadások[ra], amelyek több mint 24 hónappal azelőtt merültek fel, hogy a Bizottság az említett vizsgálatok eredményét írásban közölte az érintett tagállammal«.

119   A jelen ügyben már nem vitatott, hogy az ítélkezési gyakorlat által kialakított szabályoknak megfelelően […] a Bizottság az 1663/95 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésének első albekezdése alapján megküldött, AGR 16844. sz. levelében közölte a vizsgálatok eredményét.

120   Egyébként nem vitatott, hogy a HO/2002/01/ES vizsgálatra vonatkozóan e levelet 2002. július 15-én kézbesítették a Spanyol Királyságnak.

121   Kizárólag azt kell tehát meghatározni, hogy mely időpontot kell tekintetbe venni az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdése ötödik albekezdése szerinti 24 hónapos időszak számításához (dies ad quem), vagyis mely időpontot kell a vitatott támogatás tényleges kifizetése napjának tekinteni.

122   Mivel a releváns szabályozás nem tartalmazza ennek pontos meghatározását, a vonatkozó ítélkezési gyakorlatra, különösen pedig a Bíróság C-329/00. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2003. június 19-én hozott ítéletének (EBHT 2003., I-6103. o.) 43. pontjában foglalt következtetésekre kell hivatkozni. A banánszektorban nyújtott támogatás kifizetésével kapcsolatban a Bíróság úgy ítélte meg ugyanis, hogy a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdése c) pontja ötödik albekezdése (amely lényegében azonos normatív tartalommal bír, mint az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének ötödik albekezdése) szerinti 24 hónapos időszak számítása szempontjából a releváns időpont az, amikor a kompenzációs támogatás végleges összegét megállapították és a fennmaradó részt folyósították. Ugyanis, noha megjelenhettek a számlaelszámolást elrendelő határozatban, az előző év folyamán folyósított összegek valójában csak előzetes kifizetéseknek tekinthetők, amelyek biztosíték szolgáltatásához vannak kötve, ennélfogva a 24 hónapos időszak számítása szempontjából nem relevánsak azon időpont meghatározásához, amikor a támogatás kifizetése megtörtént.

123   Márpedig a banánszektor ezen ítélet tárgyát képező támogatási programjához hasonlóan a jelen ügyben a 2261/84 rendelet 12. cikkének és a 2366/98 rendelet 16. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseiből az következik, hogy az olívaolaj-termelők előleget kapnak az igényelt támogatásból a gazdasági év elején. A fennmaradó összeget a tagállam az ezzel kapcsolatban előírt ellenőrzések elvégzését követően és azok eredményeit figyelembe véve folyósítja. Ilyen körülmények között a fennmaradó rész kifizetésének időpontja határozza meg a 24 hónapos időszak számítását.”

17

A Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:

18

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

19

Fellebbezése alátámasztásául a Spanyol Királyság három jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt az 1663/95 rendelet 8. cikkének megsértésére, a másodikat a Bíróság alapokmánya 36. és 53. cikkének a megtámadott ítélet nem megfelelő indokolása folytán történő megsértésére, a harmadikat pedig a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontjának ötödik albekezdésében és az 1258/999 rendelet 7. cikkének (4) bekezdésének ötödik albekezdésében foglalt 24 hónapos időszak figyelmen kívül hagyására alapítja. E harmadik jogalap két részre oszlik, melyek közül az első azon alapul, hogy az AGR 16844. sz. levél dátumát tévesen vették figyelembe releváns eseményként ezen 24 hónapos időszak számításához, a második pedig azon, hogy a jelen ügyben tévesen alkalmazták a Bíróság fent hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének következtetéseit.

20

A Spanyol Királyság első jogalapjával felrója a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 63–66. pontjában megsértette az 1663/95 rendelet 8. cikkét azzal, hogy a Bizottság számára lehetővé tette, hogy a számlaelszámolási eljárást követően új jogalapot terjesszen elő, amely azon alapul, hogy az AAO ajánlásait a spanyol hatóságok nem megfelelően követték, ami végső soron megalapozta az olívaolaj-ágazatban az 1998/1999 és 1999/2000 gazdasági évek tekintetében elrendelt pénzügyi korrekciót, noha e jogalap nem szerepelt a Bizottság ezen rendelkezés szerinti közlésében, amint azt ő maga is elismerte a szóban forgó ítélet 65. pontjában.

21

A Törvényszék tehát megsértette azon garanciákat, amelyeket az említett rendelkezés a tagállamok javára előír, amint ez a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, amely szerint az 1663/95 rendelet 8. cikke szerinti írásbeli közlésnek teljes körű tájékoztatást kell nyújtania az érintett kormánynak a Bizottság fenntartásairól és azon korrekciókról, amelyek alkalmazására minden bizonnyal sor kerül az adott ágazatban, oly módon, hogy betölthesse az ugyanezen rendelkezés által rögzített figyelmeztető szerepét.

22

A Bizottság elutasítja a Spanyol Királyság ezen érvelését, és azt állítja, hogy ezen első jogalap megalapozatlan. A Bizottság kifejti, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben az 1663/95 rendelet 8. cikke szerinti első közlés feltehető tartalmának logikai és teleologikus értelmezésére szorítkozik.

23

Harmadik jogalapjának első részével a Spanyol Királyság felrója a Törvényszéknek, hogy megsértette a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdése c) pontjának ötödik albekezdését és az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének ötödik albekezdését, amiért a vitatott határozatot nem semmisítette meg a 2002. november 24-ét megelőzően, azaz az e rendelkezések által előírt 24 hónapos időszakon túl történt kifizetésekre vonatkozó részében.

24

E tagállam azt állítja, hogy – mivel a Törvényszék a megtámadott ítélet 65. pontjában elismerte, hogy a pénzügyi korrekció azon tényen alapuló indokát, hogy az AAO ajánlásait a spanyol hatóságok nem megfelelően követték, nem említi az AGR 16844. sz. levél, ugyanakkor ezen ítélet 66. pontjában elfogadta, hogy nem történt eljárási szabálytalanság, mivel a pénzügyi korrekció valamennyi indoka szerepelt a Bizottság 2004. november 24-i, a kétoldalú megbeszélés fényében megfogalmazott levelében – a Törvényszéknek azt kellett volna megállapítania, hogy ezen, 24 hónapos időszakot ezen időponttól kell számolni, és az említett határozatot meg kellett volna semmisítenie. Az említett időszakot ugyanis a Bizottságnak a pénzügyi korrekció új, a korábbi közlésben nem szereplő indokait tartalmazó közlésének időpontja alapján kell számolni, hogy az érintett kormánynak teljes körű tájékoztatást nyújthasson a Bizottság fenntartásairól, amint azt az 1663/95 rendelet 8. cikke az ítélkezési gyakorlat szerint megköveteli.

25

A Bizottság a maga részéről elutasítja a Spanyol Királyság ezen érvelését, és azt állítja, hogy a harmadik jogalap első része ugyancsak megalapozatlan. A Bizottság úgy véli, hogy az AGR 16844. sz. levél maradéktalanul teljesíti az 1663/95 rendelet 8. cikkében rögzített feltételeket, ennélfogva minden olyan kiadás, amelynek tekintetében a fennmaradó rész kifizetése az ezen levél kézbesítését megelőző 24 hónapos időszakon belül, azaz 2000. július 15-ét követően történt, tárgyát képezheti a vitatott pénzügyi korrekciónak.

26

Az 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének értelmében a Bizottság, amennyiben a vizsgálat eredményeképpen úgy értékeli, hogy a kiadás teljesítése nem a közösségi szabályoknak megfelelően történt, értesíti az érintett tagállamot ellenőrzései eredményeiről, és feltünteti a követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében a jövőben végrehajtandó korrekciós intézkedéseket.

27

A Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően az e rendelkezés szerinti „írásbeli közlésnek” teljes körű tájékoztatást kell nyújtania az érintett kormánynak a Bizottság fenntartásairól oly módon, hogy az betölthesse az ugyanezen rendelkezés által előírt figyelmeztető szerepét (lásd a C-170/00. sz., Finnország kontra Bizottság ügyben 2002. január 24-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-1007. o.] 34. pontját és a C-153/01. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2004. október 7-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-9009. o.] 93. pontját).

28

Következésképpen az 1663/95 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése megköveteli, hogy az érintett tagállamnak felrótt szabálytalanság az e rendelkezés első albekezdésében előírt írásbeli közlésben kellően pontosan szerepeljen, és ezáltal e közlés a szóban forgó tagállamnak teljes körű tájékoztatást nyújtson. Vagyis az olyan közlést, amely e feltételt nem teljesíti, nem lehet az e rendelkezés szerinti írásbeli közlésnek tekinteni.

29

Továbbá ennek, az ugyanezen 8. cikk (1) bekezdésében előírt feltételnek a be nem tartása megfoszthatja lényegétől a tagállamok számára a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdése c) pontjának ötödik albekezdésében és az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének ötödik albekezdésében nyújtott eljárási garanciát, amely időben korlátozza azokat a kiadásokat, amelyekre az EMOGA-finanszírozás megtagadása vonatkozhat (lásd ebben az értelemben főként a C-158/00. sz., Luxemburg kontra Bizottság ügyben 2002. június 13-án hozott ítélet [EBHT 2002., I-5373. o.] 24. pontját és a C-300/02. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2005. február 24-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-1341. o.] 70. pontját).

30

Az 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdését tehát a 729/70 rendelet ezen, 5. cikke (2) bekezdése c) pontjának ötödik albekezdésével és az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének ötödik albekezdésével összefüggésben kell értelmezni, amelyek értelmében a Bizottság nem zárhatja ki azokat a kiadásokat, amelyek több mint 24 hónappal azelőtt merültek fel, hogy a Bizottság az említett vizsgálatok eredményét írásban közölte az érintett tagállammal. Ebből az következik, hogy az említett 8. cikk (1) bekezdésében előírt írásbeli közlés figyelmeztetésül szolgál arra, hogy azon kiadások, amelyek a Bizottság közlését megelőző 24 hónapban merültek fel, kizárhatók az EMOGA finanszírozásából, ennélfogva ez tekinthető releváns eseménynek az ekként előírt 24 hónapos időszak számításához.

31

Következésképpen az 1663/95 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerinti közlésnek ahhoz, hogy figyelmeztető szerepét betöltse – főként a 729/70 rendelet fent említett 5. cikke (2) bekezdése c) ponta ötödik albekezdésének és az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdése ötödik albekezdésének fényében –, mindenekelőtt kellően pontosan meg kell határoznia az érintett tagállamnak felrótt szabálytalanságokat, amelyek végső soron megalapozták a végrehajtott pénzügyi korrekciót. Kizárólag ilyen közlés képes az érintett kormánynak a Bizottság fenntartásairól szóló, a Bíróság jelen ítélet 27. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlata értelmében vett teljes körű tájékoztatásának biztosítására, és szolgálhat releváns eseményként a 729/70 5. cikke (2) bekezdése c) pontjának ötödik albekezdésében és az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdése ötödik albekezdésében előírt 24 hónapos időszak számításához.

32

A jelen ügyben az olívaolaj-ágazatban a vitatott határozat által végrehajtott pénzügyi korrekcióval kapcsolatban a Törvényszék úgy ítélte meg a megtámadott ítélet 65. pontjában, hogy az azon tényre alapított kifogást, miszerint az AAO ajánlásait a spanyol hatóságok nem megfelelően követték, nem említi az AGR 16844. sz. levél. A Törvényszék megállapításai szerint ugyanis ez a levél mindössze arra a körülményre utal általánosságban, hogy az ezen ügynökség által végzett munkát a vizsgálati misszió kielégítőnek ítélte meg.

33

A Törvényszék továbbá a megtámadott ítélet 119–120. pontjában az említett kifogással kapcsolatban az AGR 16844. sz. levelet az 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdése első albekezdése szerinti közlésnek minősítette, amelynek a Spanyol Királyság részére, 2002. július 15-én történt kézbesítését tekintette releváns eseménynek a 729/70 5. cikke (2) bekezdése c) pontjának ötödik albekezdésében és az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdése ötödik albekezdésében előírt 24 hónapos időszak számításához.

34

Ezen megállapításával a Törvényszék megsértette az 1663/95 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését, valamint a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdése c) pontjának ötödik albekezdését és az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének ötödik albekezdését. Ugyanis, amint az a jelen ítélet 31. pontjában említésre került, kizárólag az olyan közlés minősíthető az 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdése szerinti közlésnek, és tekinthető releváns eseménynek a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdése c) pontjának ötödik albekezdésében és az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdése ötödik albekezdésében előírt 24 hónapos időszak számításához, amely kellően pontosan meghatározza az érintett tagállamnak felrótt valamennyi szabálytalanságot. Márpedig a Törvényszék ténymegállapításai szerint az AGR 16844. sz. levél a jelen ítélet 32. pontjában említett kifogás tekintetében nem felel meg e követelményeknek.

35

Következésképpen a fellebbezés első jogalapjának és harmadik jogalapja első részének helyt kell adni.

36

Második jogalapjával a Spanyol Királyság felrója a Törvényszéknek, hogy nem megfelelő módon indokolta a megtámadott ítéletet, megsértve ezzel a Bíróság alapokmányának 36. és 53. cikkét. A Törvényszéknek ugyanis, miután elutasította e tagállamnak a pénzügyi korrekciók összességének semmisségére alapított érveit, azt a kérdést kellett volna megvizsgálnia, hogy mely időpontot kell figyelembe venni releváns eseményként a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdése c) pontjának ötödik albekezdésében és az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdése ötödik albekezdésében előírt 24 hónapos időszak számításához, és ekként válaszolnia kellett volna az említett tagállam által a bírósági tárgyaláson előterjesztett kiegészítő érvekre. Márpedig ezen ítélet egyáltalában nem tárgyalja ezt a kérdést, ennélfogva ezen érveket sem, így ezen mulasztásnak az ítélet hatályon kívül helyezését kell eredményeznie.

37

A Bizottság vitatja a Spanyol Királyság ezen érvelését, és azt állítja, hogy e második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani. Hangsúlyozza, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 66. pontjában hallgatólagosan válaszolt az említett kiegészítő érvekre.

38

Az fellebbezés első jogalapjára, illetve a harmadik jogalap első részére adott válaszra tekintettel a fellebbezés második jogalapjának vizsgálata nem szükséges.

39

Ugyanis, még ha e jogalapnak helyt kellene is adni, ettől még a Törvényszék, amint az e válaszból következik, nem megfelelően állapította meg a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdése c) pontjának ötödik albekezdésében és az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdése ötödik albekezdésében előírt 24 hónapos időszakot, ennélfogva szükségképpen tévedett az ezen időszak számításához releváns eseményként tekintetbe veendő időpont tárgyában, és egyáltalán nincs jelentősége annak, hogy a Törvényszék ezen időpont kérdését tárgyalta-e a megtámadott ítélet indokolásában, vagy sem.

40

Ezen második jogalapról tehát nem kell határozni.

41

Harmadik jogalapjának második felével a Spanyol Királyság azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 122. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor a jelen ügyre alkalmazta a Bíróság fent hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2003. június 19-én hozott ítéletének 122. pontjában követett gondolatmenetet, majd azt a következtetést vonta le, miszerint a vitatott pénzügyi korrekció vonatkozhat minden olyan kiadásra, amely fennmaradó részének kifizetése a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdése c) pontjának ötödik albekezdésében, valamint az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének ötödik albekezdésében előírt 24 hónapos időszakon belül történt, függetlenül attól, hogy az előlegek kifizetésére ezen időszak kezdete előtt került-e sor.

42

A Spanyol Királyság azt állítja, hogy a Bíróság e gondolatmenete a banán forgalmazására nyújtott támogatásokra vonatkozik, és mivel e támogatások alapvető eltéréseket mutatnak az olívaolaj termelésére nyújtott támogatásokhoz képest, nem alkalmazható ez utóbbiakra. E tagállam arra hivatkozik, hogy az említett gondolatmenet azon az elméleten alapul, mely szerint a banánágazatban nyújtott támogatással kapcsolatos kiadás esetén a megelőlegezett összegek előzetes kifizetéseknek tekinthetők csak, amelyek biztosíték szolgáltatásához vannak kötve, ennélfogva a 24 hónapos időszak számítása szempontjából nem relevánsak azon időpont meghatározásához, amikor az említett kifizetés megtörtént, ezzel szemben más a helyzet az olívaolaj-ágazatban, mivel itt az előlegek olyan egyszerű átalánynak tekinthetők, amelyek kifizetését egyáltalában nem kell biztosíték szolgáltatásának megelőznie.

43

A Bizottság vitatja a Spanyol Királyság ezen érvelését, és úgy véli, hogy a fellebbezés harmadik jogalapjának második részét ugyancsak el kell utasítani. Kifejti, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben egyáltalán nem hivatkozott arra, hogy a banán- és az olívaolaj-ágazat teljességgel hasonló lenne, mindössze azt emelte ki, hogy a fent hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2003. június 19-én hozott ítéletnek megfelelően a 24 hónapos időszak számítása céljából meghatározó időpontnak annak kell lennie, amikor a kompenzációs támogatás végső összegét megállapították és a fennmaradó részt folyósították. Egyebekben a Bizottság megállapítja, hogy nehezen elfogadható, hogy a fennmaradó rész kifizetése kizárólag a támogatás egységnyi összegének meghatározásától függ, míg az alkalmazandó szabályozás, és különösen a 2366/98 rendelet 16. cikke kifejezetten akként rendelkezik, hogy a támogatást az összes előírt ellenőrzés elvégzése után, és azok eredményétől függően kell folyósítani, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 123. pontjában megállapította.

44

A jelen jogalap arra a kérdésre vonatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta-e a jogot a megtámadott ítélet 122. és 123. pontjában, amikor a fennmaradó rész folyósításának időpontját, nem pedig az előleg folyósításának időpontját jelölte meg azon időpontként, amikor a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdése c) pontjának ötödik albekezdése, valamint az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének ötödik albekezdése értelmében a kiadásokat eszközölték.

45

Emlékeztetni kell arra, hogy a fent hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2003. június 19-én hozott ítélet 41–43. pontjában a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a meghatározó időpont annak értékeléséhez, hogy valamely kiadást a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdése c) pontjának ötödik albekezdése, valamint az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének ötödik albekezdése szerinti 24 hónapos időszakon belül eszközöltek-e, az az időpont, amikor a kompenzációs támogatás végleges összegét megállapították és az érintett tagállam folyósította a fennmaradó részt.

46

A banánszektor ezen ítélet tárgyát képező támogatási programja alapján a jelen ügyben a 2261/84 rendelet 12. cikkének és a 2366/98 rendelet 16. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseiből az következik, hogy az olívaolaj- termelők ugyancsak előleget kapnak az igényelt támogatásból minden gazdasági év elején. Ugyanakkor a banánágazat tekintetében előírtakkal ellentétben e termelőknek nem kell biztosítékot szolgáltatniuk az esetleges visszatérítési kötelezettségre tekintettel, amennyiben a támogatás végső összege alacsonyabb lenne a folyósított előlegnél. Mindazonáltal e rendelkezések értelmében, és amint azt a Törvényszék megállapította a megtámadott ítélet 123. pontjában, a fennmaradó összeget a tagállam az erre vonatkozóan előírt valamennyi ellenőrzés elvégzését követően és annak eredményei függvényében folyósítja. Ennélfogva a támogatás e fennmaradó része kifizetésének időpontjáig a támogatás végső összege még nem ismert.

47

Ilyen körülmények között nem róható fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 122. és 123. pontjában alkalmazta a fent hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2003. június 19-én hozott ítélet következtetéseit, és úgy ítélte meg, hogy a fennmaradó rész kifizetése határozza meg azt az időpontot, amikor a kiadást a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdése c) pontjának ötödik albekezdése, valamint az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének ötödik albekezdése értelmében eszközölték. Ugyanis ez az az időpont, amikor az érintett tagállam kötelezettsége és a termelő ennek megfelelő követelése véglegesen megállapításra kerül. E vonatkozásban az a tény, hogy a támogatás összegére nyújtott előleg folyósítása nincs biztosíték szolgáltatásához kötve, egyáltalában nem befolyásolja e folyósítás előzetes jellegét.

48

Ennélfogva a fellebbezés harmadik jogalapjának e második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

49

A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni azon részében, amely az AGR 16844. sz. levelet az 1663/95 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerinti közlésnek minősítette, és az említett levél kézbesítésének időpontját tekintette releváns eseménynek a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdése c) pontjának ötödik albekezdése, valamint az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének ötödik albekezdése szerinti 24 hónapos időszak számításához azon pénzügyi korrekció tekintetében, amelyet a vitatott határozat megvalósított az olívaolaj-ágazatban azzal az indokkal, hogy az AAO-nak az olajsajtolók ellenőrzése alapján tett ajánlásait a spanyol hatóságok nem megfelelően követték.

50

A Bíróság alapokmánya 61. cikke első bekezdésének második mondata értelmében a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén a Bíróság maga is eldöntheti érdemben az ügyet, ha a per állása megengedi. Meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben ez a helyzet áll fenn.

51

A Spanyol Királyságnak a Törvényszék előtt a vitatott határozat részleges megsemmisítése iránt benyújtott és az ezen tagállam által az olívaolaj és a szántóföldi növények ágazatában eszközölt bizonyos kiadásokra alkalmazott pénzügyi korrekció vonatkozásában az 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének megsértésére, illetve a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdése c) pontja ötödik albekezdésében és az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének ötödik albekezdésében előírt 24 hónapos időszak figyelmen kívül hagyására alapított kérelmének a jelen ítélet 26–34. pontjában foglalt megállapításokra tekintettel helyt kell adni.

52

Ugyanis e pontokból az következik, hogy az 1663/95 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerinti közlésnek mindenekelőtt kellően pontosan meg kell határoznia az érintett tagállamnak felrótt szabálytalanságokat, amelyek végső soron megalapozták a végrehajtott pénzügyi korrekciót.

53

A jelen ügyben a Spanyol Királyság által kifejezetten előterjesztett kifogásokra tekintettel azt kell tehát megvizsgálni, hogy a Bizottság az 1663/95 rendelet 8. cikke szerinti közlésében, vagyis az AGR 16844. sz. levélben kellő pontossággal határozta-e meg a vizsgálat eredményeit, és ennélfogva azon hiányosságokat, amelyek végső soron megalapozták a HO/2002/01/ES vizsgálat tárgyát képező 1998/1999 és 1999/2000 gazdasági év tekintetében az olívaolaj-ágazatban alkalmazott pénzügyi korrekciót.

54

Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 64. pontjában megállapította, a felek nem vitatják, hogy a Bizottság az említett pénzügyi korrekciót többek között „az olajsajtolók AAO által végzett ellenőrzése következményeinek nem megfelelő levonására”alapította.

55

Ami azon kifogást illeti, miszerint az AAO ajánlásait nem kellő módon követték a spanyol hatóságok, azt – amint a Bizottság is elismeri – nem említi pontosan az AGR 16844. sz. levél, amely mindössze arra a körülményre utal általánosságban, hogy az ezen ügynökség által végzett munkát a vizsgálati misszió kielégítőnek ítélte meg.

56

Ebből az következik, hogy e levél nem tekinthető az 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdése szerinti közlésnek, mivel nem határozta meg kellő pontossággal azt a szabálytalanságot, miszerint az AAO-nak az olajsajtolók ellenőrzése alapján tett ajánlásait a spanyol hatóságok nem megfelelően követték, amely végső soron a vitatott határozat alapjául szolgált.

57

Ezenfelül meg kell állapítani, hogy a Bizottság 2004. november 24-i, a 2004. december 21-i kétoldalú megbeszélést összehívó levele mutat rá először kifejezetten erre a szabálytalanságra. E levél tekinthető tehát a Bizottság első olyan közlésének, amely jelen esetben megfelel e rendelkezés előírásainak.

58

Ebből az következik, hogy a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdése c) pontja ötödik albekezdésének, valamint az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdése ötödik albekezdésének értelmében az e rendelkezésekben rögzített 24 hónapos időszakot az utóbb említett levél kézbesítésének időpontjától kell számolni.

59

A fenti megfontolások fényében a vitatott határozatot meg kell semmisíteni azon részében, amely kizárja a közösségi finanszírozásból a Spanyol Királyság által az olívaolaj-ágazatban a Bizottságnak a 2004. december 21-i kétoldalú megbeszélést összehívó 2004. november 24-i levelének kézbesítését megelőző 24 hónapos időszakon túl eszközölt kiadásokat, amennyiben e kiadásokat érinti az azon tény folytán alkalmazott korrekció, hogy az AAO-nak az olajsajtolók ellenőrzése alapján tett ajánlásait a spanyol hatóságok nem megfelelően követték.

60

Az eljárási szabályzat 122. cikkének 1. §-a értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, vagy ha megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

61

Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen szabályzat 69. cikke 3. §-a első bekezdése akként rendelkezik, hogy részleges pernyertesség esetén, illetve kivételes okból a Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy határozhat úgy, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit.

62

Mivel mind a Spanyol Királyság, mind a Bizottság részben pervesztes lett egyes, a fellebbezés keretében előterjesztett kérelmek tekintetében, a Bíróság úgy határoz, hogy a felek maguk viselik a jelen eljárással kapcsolatos költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: