—

az Asociación Nacional de Expendedores de Tabaco y Timbre (ANETT) képviseletében J. E. Garrido Roselló abogado,

—

a spanyol kormány képviseletében B. Plaza Cruz és S. Centeno Huerta, meghatalmazotti minőségben,

—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: B. Tidore avvocato dello Stato,

—

az Európai Bizottság képviseletében A. Alcover San Pedro, L. Banciella és G. Wilms, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 34. cikk értelmezésére irányul.

2

A kérelmet az Asociación Nacional de Expendedores de Tabaco y Timbre (ANETT) és az Administración del Estado között azon nemzeti rendelkezések tárgyában folyamatban lévő peres eljárásban terjesztették elő, amelyek megtiltják a dohány- és bélyegárusok számára (a továbbiakban: dohányáru-kiskereskedők), hogy más tagállamokból dohánytermékeket hozzanak be.

3

A dohánytermékek piacának szabályozásáról és a kapcsolódó adózási szabályokról szóló, 1998. május 4-i 13/1998. sz. törvény (Ley 13/1998 de Ordenación del Mercado de Tabacos y Normativa Tributaria; a BOE 1998. május 5-i 107. száma, 14871. o.) módosított változata 1. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

„(1)   A dohánytermékek piaca – a jelen törvényben meghatározott korlátozások kivételével – mostantól liberalizált piac, ennek következtében az Ibériai-félsziget, a Baleár-szigetek, Ceuta és Melilla területén megszűnik a […] Közösségen kívülről származó, feldolgozott dohánytermékekre gyártására, behozatalára, forgalmazására és nagykereskedelmi értékesítésére vonatkozó állami monopólium.

(2)   Az (1) bekezdésben említett tevékenységeket – a jelen törvény 2. és 3. cikkében meghatározott módon és feltételek szerint – üzleti tevékenység folytatására jogosult természetes és jogi személyek folytathatják. Mindazonáltal az alább felsorolt esetek hatálya alá tartozó személyek nem jogosultak az említett tevékenységek folytatására:

[...]

4

Az említett törvény 2. cikkének (3) bekezdése kimondja:

„A gyártók, és adott esetben az importőrök kötelesek szavatolni, hogy [feldolgozott dohány] termékeik – amennyiben van azokra kereslet –, az országnak az 1. cikk (1) bekezdésében meghatározott valamennyi területére eljutnak.”

5

Ugyanezen törvény 3. cikkének (1) bekezdése előírja:

„Azok származására tekintet nélkül engedélyezett a feldolgozott dohánytermékek behozatala és nagykereskedelmi értékesítése, annak egyetlen feltétele egy kötelezettségvállalási nyilatkozat benyújtása a [dohánypiaci bizottsághoz (Comisionado para el Mercado de Tabacoshoz)] arra vonatkozóan, hogy az alkalmazandó szabályokat be fogják tartani [...]”

6

A 13/1998. sz. törvény 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A feldolgozott dohánytermékek kiskereskedelmi értékesítése Spanyolország területén – a Kanári-szigetek kivételével – monopólium keretében zajlik, amelynek jogosultja az állam, amely e jogosultságát a [dohány- és bélyegárusító hálózaton (Red de Expendedurías de Tabaco y Timbrén)] keresztül gyakorolja.

(2)   A Kanári-szigetek kivételével a Spanyolország területén történő forgalmazásra szánt különböző típusú, márkájú és fogyasztási célú dohánytermékek fogyasztói árát a gyártók, vagy adott esetben azok európai unióbeli képviselői, illetve megbízottai határozzák meg [...]

(3)   A [dohányáru-kiskereskedők], akik szükségszerűen természetes személyek és az Európai Unió valamelyik államának állampolgárai, az állami koncesszió jogosultjai. [...] E kiskereskedők nem rendelkezhetnek további dohányüzletek, illetve feláras árusítóhelyek üzemeltetésére vonatkozó jogosultsággal, nem állhatnak sem munkaviszonyban, sem pedig egyéb szakmai kapcsolatban egyetlen dohányimportőrrel, dohánygyártóval, illetve dohány-nagykereskedővel sem, kivéve ha e kapcsolatot a koncesszió odaítélésének véglegessé válása előtt megszüntetik.

(4)   A dohányüzletek üzemeltetésének jogát [...] pályázatok útján ítéli(k) oda [...].

A koncesszió 25 évre jön létre. [...]

[...]

(7)   A kiskereskedők, akik a feldolgozott dohánytermékeket kizárólag az erre feljogosított nagykereskedőktől szerezhetik be, a fogyasztói ár 8,5%-át kitevő árrést érvényesíthetnek a feldolgozott dohánytermékek értékesítésénél, függetlenül a termék árától, típusától, származásától vagy a szállító nagykereskedő személyétől. Szivarok esetében a kiskereskedő által alkalmazott árrés 9% lehet.

[...]”

7

A 13/1998. sz. törvény végrehajtásáról szóló, 1999. július 9-i 1199/1999. sz. királyi rendelet (a BOE 1999. július 13-i 166. száma, 26330. o.; a továbbiakban: 1199/1999. sz. királyi rendelet) 1. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„A [13/1998. sz.] törvény 1. cikkében foglaltaknak megfelelően az üzleti tevékenység végzésére jogosult természetes vagy jogi személyek a feldolgozott dohánytermékek gyártását, behozatalát és nagykereskedelmi értékesítését, függetlenül e termékek származásától, a jelen rendeletben meghatározott feltételek szerint végezhetik.”

8

E királyi rendelet 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az alább felsorolt személyek nem folytathatják az 1. cikk (1) bekezdésében említett tevékenységeket:

[...]

9

Az 1199/1999. sz. királyi rendeletet a 2007. január 12-i 1/2007. sz. királyi rendelet (a BOE 2007. január 20-i 18. száma, 2845. o.; a továbbiakban: 1/2007. sz. királyi rendelet) módosította.

10

A Tribunal Supremóhoz benyújtott keresetében az ANETT azt kérte, hogy az előbbi állapítsa meg az 1/2007. sz. királyi rendelet több rendelkezésének semmisségét, mivel az úgy módosította az 1199/1999. sz. királyi rendeletet, hogy nem oldotta fel az uniós jog és a spanyol dohánypiac (és annak forgalmazási monopóliumának) szabályai közötti állítólagos ellentmondást.

11

Az ANETT többek között azt állítja, hogy a dohánytermékek behozatalának megtiltása a dohányáru-kiskereskedők számára ellentétes az áruk szabad mozgására vonatkozó elvvel, amelyet az EUMSZ 34. cikk garantál, hiszen e tilalom mennyiségi korlátozást vagy azzal azonos hatású intézkedést képez.

12

E körülmények között a Tribunal Supremo felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdést terjesztette előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:

„Az [EUMSZ] 34. cikk értelmezése alapján a behozatalnak a[z EUM-]Szerződés által tiltott, mennyiségi korlátozásának vagy azzal azonos hatású intézkedésnek minősül-e az a spanyol nemzeti szabályozás által felállított tilalom, amelynek értelmében a [dohányáru-kiskereskedők] a más tagállamokból származó feldolgozott dohánytermékeket tekintetében nem folytathatnak behozatalra irányuló tevékenységet?”

13

A tárgyaláson a spanyol kormány vitatta az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát, arra hivatkozva, hogy a Bíróság által adott válasz nem lesz különösebben hasznos az alapeljárás tárgyát képező jogvita eldöntése szempontjából, hiszen a jogvita az 1/2007. sz. királyi rendelet jogszerűségével kapcsolatos.

14

Ugyanis e rendelet az 1199/1999. sz. királyi rendelet egyes rendelkezéseit módosította, anélkül hogy a dohánytermékek behozatalának dohányáru-kiskereskedők számára történő megtiltására vonatkozna, vagy arra hivatkozna. E tilalom a 13/1998. sz. törvény 4. cikkéből és az 1199/1999. sz. királyi rendelet 2. cikkéből következik, amelyeket az 1/2007. sz. királyi rendelet nem érintett. Ebből következően az alapeljárás tárgyát képező jogvitában a kérdést előterjesztő bíróság nem semmisíthet meg olyan rendelkezést, amely semmiféle kapcsolatban nem áll az említett tilalommal.

15

Ezenfelül az ANETT már keresetet indított az ugyanezen tilalmat előíró 1199/1999. sz. királyi rendelettel szemben, anélkül hogy annak megsemmisítését kérte volna, és e keresetet a Tribunal Supremo elutasította. A jogbiztonság és az ítélt dolog erejének (res iudicata) elvére tekintettel a nemzeti bíróság tehát nem veheti újból vizsgálat alá az alapeljárás tárgyát képező tilalmat.

16

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróságok által előterjesztett kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog értelmezése, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdéseket hatékonyan megválaszolja (lásd többek között a C-222/05-C-225/05. sz., Van der Weerd és társai egyesített ügyekben 2007. június 7-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-4233. o.] 22. pontját, valamint a C-158/08. sz. Pometon-ügyben 2009. június 4-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-4695. o.] 13. pontját).

17

Az alapeljárásbeli ügyben nem biztos, hogy az érintett tilalom uniós joggal való esetleges összeegyeztethetetlensége kihat az 1/2007. sz. királyi rendelet jogszerűségére, hiszen e rendelet nem e tilalomra vonatkozik, az említett tilalomról rendelkező 1199/1999. sz. királyi rendelettel szemben benyújtott keresetet pedig a Tribunal Supremo már elutasította.

18

Így tehát, figyelemmel az utaló határozat egészének értelmére, nem zárható ki kifejezetten az, hogy a Bíróság által adott válasz hasznos lehet az alapeljárásbeli jogvita elbírálása szempontjából. E körülményekre tekintettel a fent említett tényezők önmagukban nem elegendőek a relevancia – jelen ítélet 16. pontjában hivatkozott – vélelmének megdöntéséhez.

19

Következésképpen az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet elfogadhatónak kell tekinteni.

20

Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy az EUMSZ 34. cikket úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes olyan nemzeti szabályozás, mint az alapeljárás tárgyát képező, amely megtiltja a dohányáru-kiskereskedők részére a dohánytermékek más tagállamokból történő behozatalára irányuló tevékenység folytatását.

21

Írásbeli észrevételeiben az Európai Bizottság, illetve a tárgyaláson tett észrevételeiben a spanyol kormány arra hivatkozott, hogy ellentétben az előterjesztő bíróság által a kérdésben megfogalmazottakkal, a nemzeti szabályozást az EUMSZ 37. cikkre figyelemmel, és nem az EUMSZ 34. cikkre figyelemmel kell vizsgálni. Ugyanis az említett szabályozás az EUMSZ 37. cikk szerinti kereskedelmi jellegű állami monopólium működésére vonatkozik, és az e monopólium fennállásához elválaszthatatlanul kapcsolódó kereskedelemre nézve jár korlátozó hatásokkal.

22

E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az említett monopólium fennállására és működésére vonatkozó szabályokat az EUMSZ 37. cikk azon rendelkezéseire tekintettel kell vizsgálni, amelyek kifejezetten a kizárólagos jogoknak a kereskedelmi jellegű állami monopólium általi gyakorlására vonatkoznak (lásd többek között a C-189/95. sz. Franzén-ügyben 1997. október 23-án hozott ítélet [EBHT 1997., I-5909. o.] 35. pontját, valamint a C-170/04. sz., Rosengren és társai ügyben 2007. június 5-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-4071. o.] 17. pontját).

23

A nemzeti jogszabályok más rendelkezéseinek az Unión belüli kereskedelemre gyakorolt hatását, amely elválasztható a monopólium működésétől, jóllehet hatással van rá, azonban az EUMSZ 34. cikkre tekintettel kell vizsgálni (lásd a fent hivatkozott Franzén-ügyben hozott ítélet 36. pontját, valamint a fent hivatkozott Rosengren és társai ügyben hozott ítélet 18. pontját).

24

E körülményekre tekintettel azt kell megvizsgálni, hogy az alapügyben szóban forgó tiltó intézkedés a monopólium fennállására vagy működésére vonatkozó szabálynak minősül-e.

25

E tekintetben emlékeztetni kell egyrészt arra, hogy az érintett monopólium jogszabály által meghatározott szerepe abban áll, hogy fenntartsa a koncessziójogosultak számára a dohánytermékek árusításának kizárólagos lehetőségét, anélkül hogy ez hallgatólagosan azt jelentené, hogy számukra tilos e termékek behozatala.

26

Ily módon az alapeljárás tárgyát képező tiltó intézkedés – azáltal, hogy megakadályozza az említett termékeknek a dohányáru-kiskereskedők által spanyol területre történő behozatalát – kihat az áruk Unión belüli szabad mozgására, anélkül hogy ezzel egyidejűleg befolyásolná a szóban forgó monopóliumhoz társuló kizárólagos jogok gyakorlását.

27

Következésképpen ez az intézkedés nem hat ki a szóban forgó monopólium sajátos szerepének gyakorlására, és így nem tekinthető úgy, hogy magának a monopóliumnak a fennállásával kapcsolatos (lásd analógia útján a fent hivatkozott Rosengren és társai ügyben hozott ítélet 22. pontját).

28

Másrészt, hangsúlyozni kell, hogy a dohánytermékek behozatalának a dohányáru-kiskereskedők számára történő megtiltásának az lesz a hatása, hogy e kiskereskedők árubeszerzését az engedéllyel rendelkező nagykereskedők felé tereli. Ezen okból kifolyólag az alapeljárásbeli tiltó intézkedés kihatással lehet az említett monopólium működésére.

29

Ennek alapján, és hozzátéve, hogy ugyan – a fent hivatkozott Rosengren és társai ügy tárgyát képező szabályozástól eltérően – az alapeljárás tárgyát képező intézkedés nem a magánszemélyeket, hanem az adott monopólium koncessziójogosultjait, nevezetesen a dohányáru-kiskereskedőket érinti, az ilyen intézkedés elválasztható a monopólium működésétől, hiszen nem a dohánytermékek spanyol területen történő értékesítésének szabályaira vonatkozik, hanem az e területen kívülről származó termékek piacára. Az ilyen intézkedés ugyanis nem a termékek kiválasztási rendszerének monopólium révén történő megszervezésére vonatkozik. Az említett intézkedés szintúgy nem célozza sem az érintett monopólium értékesítési rendszerét, sem a forgalmazott termékek említett monopólium keretében történő értékesítését vagy reklámozását (lásd analógia útján a fent hivatkozott Rosengren és társai ügyben hozott ítélet 24. pontját).

30

E körülményekre tekintettel az alapeljárásbeli tiltó intézkedés nem tekinthető a monopólium fennállására vagy működésére vonatkozó szabálynak. Az ilyen intézkedésnek az uniós joggal és különösen a Szerződésnek az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségének vizsgálata szempontjából tehát az EUMSZ 37. cikk nem releváns.

31

Következésképpen a dohányáru-kiskereskedők számára a dohánytermékek behozatalát megtiltó olyan nemzeti szabályozást, mint az alapeljárás tárgyát képező, az EUMSZ 34. cikkre figyelemmel kell vizsgálni.

32

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tagállamok minden olyan kereskedelmi szabályozását, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja az Unión belüli kereskedelmet, az EUMSZ 34. cikk szerinti mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni (lásd többek között a 8/74. sz. Dassonville-ügyben 1974. július 11-én hozott ítélet [EBHT 1974., 837. o.] 5. pontját és a C-110/05. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2009. február 10-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-519. o.] 33. pontját).

33

Szintén az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az EUMSZ 34. cikk magában foglalja a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének, a más tagállamban jogszerűen gyártott és forgalmazott termékek kölcsönös elismerése elvének, valamint az uniós termékek tekintetében a nemzeti piacokhoz való szabad hozzáférés biztosítása elvének a betartására vonatkozó kötelezettséget (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 34. pontját és a C-108/09. sz. Ker-Optika-ügyben 2010. december 2-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-12213. o.] 48. pontját).

34

Így mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedéseknek kell tekinteni a valamely tagállam által meghozott olyan intézkedéseket, amelyeknek a célja vagy a hatása a más tagállamokból származó termékekkel szembeni kedvezőtlenebb bánásmód alkalmazása, valamint az árukra vonatkozó feltételekkel kapcsolatos szabályokat akkor is, ha ezek a szabályok különbségtétel nélkül minden termékre vonatkoznak (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 35. és 37. pontját, valamint a fent hivatkozott Ker-Optika-ügyben hozott ítélet 49. pontját).

35

Ugyanebbe a fogalomba tartozik minden más olyan intézkedés, amely valamely tagállamban akadályozza a más tagállamokból származó termékek piacra jutását (a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 37. pontja, és a fent hivatkozott Ker-Optika-ügyben hozott ítélet 49. pontja).

36

Az alapeljárás tárgyát képező ügyben semmi sem utal arra, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás célja vagy hatása a más tagállamokból származó termékekkel szembeni kedvezőtlenebb bánásmód alkalmazása lenne. Még kevésbé mondható el az, hogy e szabályozás azokra a feltételekre vonatkozna, amelyeknek e termékeknek meg kell felelniük.

37

Ennek alapján még azt kell megvizsgálni, hogy e rendelkezés nem akadályozza-e a más tagállamokból származó dohánytermékek spanyol piacra jutását.

38

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az említett szabályozás azáltal, hogy megtiltja dohányáru-kiskereskedőknek az ilyen termékek más tagállamokból történő közvetlen behozatalát, arra kötelezi e kiskereskedőket, hogy az engedéllyel rendelkező nagykereskedőktől szerezzék be az árut. Márpedig az árubeszerzés e módja különféle kényelmetlenségekkel járhat e kiskereskedők számára, akiknek ezekkel nem kellene számolniuk akkor, ha maguk hozhatnák be az árut.

39

Konkrétan a szóban forgó kiskereskedők így csak akkor tudnak majd valamely más tagállamból származó dohányterméket árusítani, ha e termék szerepel az engedéllyel rendelkező spanyolországi nagykereskedők árukínálatában, és épp raktáron is van belőle náluk. Így, ha egy konkrét termék nem szerepel e nagykereskedők árukínálatában, akkor a dohányáru-kiskereskedőknek nem lesz semmilyen lehetősége közvetlen, rugalmas és gyors megoldást találni ahhoz, hogy meg tudjanak felelni azon vevőik igényeinek, akik épp e terméket keresik.

40

E megállapítást aligha vonja kétségbe az importőrökre vonatkozó azon kötelezettség, hogy biztosítaniuk kell azt, hogy a dohánytermékek az ország egész területén rendelkezésre álljanak, amennyiben e termékekre igény van, miként azt a nemzeti szabályozás előírja. Ugyanis ezen importőrök dönthetnek úgy is, hogy egyes olyan termékeket, amelyekre a vevőknek csupán egy szűk köre tart igényt, nem importálnak vagy csak egy későbbi időpontban importálnak. A dohányáru-kiskereskedőknek viszont minden bizonnyal – az importőrökhöz képest – rugalmasabban és gyorsabban kell reagálniuk vevőik igényeire, akik velük állnak közvetlen napi kapcsolatban.

41

Ezenfelül e szabályozás a dohányáru-kiskereskedőket akadályozza abban, hogy más tagállamokból szerezzék be az árut, jóllehet az e tagállamokban letelepedett gyártók és nagykereskedők, főleg a határ menti régiókban, akár földrajzi közelségük miatt, akár az általuk kínált egyedi szállítási feltételeknek köszönhetően, kedvezőbb árubeszerzési feltételekkel rendelkeznek.

42

Mindezek a tényezők negatív kihatással lehetnek azon áruk kiválasztására, amelyeket a dohányáru-kiskereskedők termékeik listájára felvesznek, végső soron pedig a más tagállamokból származó különféle árukhoz való hozzáférésre a spanyol piacon.

43

E körülményekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy az alapeljárás tárgyát képező tiltó intézkedés akadályozza e termékek piacra jutását.

44

Következésképpen az alapeljárás tárgyát képező szabályozás az EUMSZ 34. cikk értelmében vett mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül.

45

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az áruk szabad mozgásának akadályozása az EUMSZ 36. cikkben felsorolt, közérdeken alapuló indokok valamelyikével vagy feltétlenül érvényesítendő követelményekkel igazolható. A nemzeti intézkedésnek mindkét esetben alkalmasnak kell lennie az általa elérni kívánt cél megvalósítására, és nem haladhatja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket (lásd többek között a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 59. pontját és a fent hivatkozott Ker-Optika-ügyben hozott ítélet 57. pontját).

46

A spanyol és az olasz kormány elsősorban azzal érvel, hogy az alapeljárás tárgyát képező tiltó intézkedés a dohánytermékek adó- és a vámellenőrzésének szükségességével, valamint közegészségügyi ellenőrzésének biztosításával indokolható.

47

Másodsorban arra hivatkoznak, hogy az említett intézkedés szükségesnek bizonyul a fogyasztóvédelem céljának megvalósításához is. Ha ugyanis a dohányáru-kiskereskedők jogosultak lennének dohánytermékeket behozni, akkor hajlamosak lennének egyes termékeket más termékekkel szemben előnyben részesíteni, ami káros hatásokkal járhatna a dohánypiac semlegességére nézve.

48

Harmadszor a spanyol kormány megítélése szerint az alapeljárás tárgyát képező tiltó intézkedés azzal a ténnyel is igazolható, hogy a dohányáru-kiskereskedők számára azon lehetőség biztosítása, hogy áruikat saját maguk hozhassák be, túlzott versenyelőnybe hozná őket.

49

Negyedszer a spanyol kormány azon a véleményen van, hogy csak akkor lenne indokolt eltörölni az áruk szabad mozgásának korlátozását, ha ezen eltörlés a fogyasztók számára előnnyel, nevezetesen árcsökkenéssel járna. Márpedig, lévén, hogy a dohány monopólium alá tartozó, rögzített áras termék, a behozatal dohányáru-kiskereskedők részére történő megtiltásának eltörlése nem járna semmiféle előnnyel a fogyasztók számára, csupán a kiskereskedők számára, akik ebből hasznot húzhatnának.

50

Először is, ami a spanyol és az olasz kormánynak a dohánytermékek adó- és a vámellenőrzésének szükségességére, valamint közegészségügyi ellenőrzésének biztosítására alapított érvét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti hatóságoknak, ha az uniós jog által elismert elvtől eltérést engedő intézkedést fogadnak el, minden konkrét esetben bizonyítaniuk kell, hogy az említett intézkedés alkalmas a hivatkozott cél megvalósításának biztosítására, és nem haladja meg az e cél megvalósításához szükséges mértéket. A tagállamnak az általa felhozható igazoló okokhoz csatolnia kell az e tagállam által elfogadott intézkedés megfelelőségére és arányosságára vonatkozó elemzést, valamint az érvelését alátámasztó konkrét adatokat (lásd a C-8/02. sz. Leichtle-ügyben 2004. március 18-án hozott ítélet [EBHT 2004., I-2641. o.] 45. pontját és a C-73/08. sz., Bressol és társai ügyben 2010. április 13-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-2735. o.] 71. pontját).

51

Márpedig a spanyol és az olasz kormány nem támasztotta alá érvelését olyan elemekkel, amelyek megfelelnének az előző pontban ismertetett feltételeknek. Főként azt nem fejtették ki, hogy a dohányáru-kiskereskedők részére biztosított azon lehetőség, hogy a dohánytermékeket saját maguk hozhassák be, mennyiben képezné akadályát e termékek adó-, vám- és közegészségügyi ellenőrzésére vonatkozó intézkedések alkalmazásának.

52

Egyébiránt a fogyasztóvédelemre alapított érvet el kell utasítani. Ugyanis, még ha feltételezzük is, hogy az általában egységes termékskála biztosítására vonatkozó igény olyan jogszerű közérdekű célnak minősül, amely a piac törvényei helyett jogi szabályozás útján történő megvalósítást érdemel, e követelmény betartása ugyanakkor kevésbé korlátozó intézkedésekkel, például azzal is elérhető lenne, ha előírnák a dohányáru-kiskereskedők számára azt a kötelezettséget, hogy bizonyos előre meghatározott termékekből egy minimális készletet tartsanak raktáron.

53

Továbbá a spanyol kormány nem hivatkozhat arra, hogy a szóban forgó intézkedés azzal indokolható, hogy a dohánytermékek behozatalára vonatkozó lehetőség megadása túlzott versenyelőnybe hozná a dohányáru-kiskereskedőket. E megfontolás ugyanis kizárólag gazdasági jellegű. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy pusztán gazdasági természetű indokok nem képezhetnek olyan közérdeken alapuló kényszerítő okot, amely igazolhatná a Szerződés által biztosított alapszabadság korlátozását (lásd a C-254/98. sz. TK-Heimdienst-ügyben 2000. január 13-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-151. o.] 33. pontját és a C-109/04. sz. Kranemann-ügyben 2005. március 17-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-2421. o.] 34. pontját).

54

Végül el kell utasítani a spanyol kormány azon érvét is, miszerint az áruk szabad mozgása korlátozásának eltörlése csak azon feltétel fennállása esetén lenne indokolt, ha az a fogyasztók részére előnnyel járna. E tekintetben elegendő rámutatni arra, hogy a jelen esetben az alapeljárás tárgyát képező tiltó intézkedés eltörlése a fogyasztóknak kedvezne, azáltal hogy lehetővé tenné, hogy a dohányáru-kiskereskedők bővítsék azt a termékválasztékot, amellyel jelenleg rendelkeznek.

55

Az előzőkben kifejtettek egészére tekintettel azt kell megállapítani, hogy az alapeljárás tárgyát képező szabályozásból eredő korlátozás nem igazolható az említett célok megvalósítására való hivatkozással.

56

Következésképpen az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 34. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapeljárás tárgyát képező, amely megtiltja a dohányáru-kiskereskedők számára a dohányáruk más tagállamokból történő behozatalára irányuló tevékenység folytatását.

57

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az EUMSZ 34. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapeljárás tárgyát képező, amely megtiltja a dohányáru-kiskereskedők számára a dohányáruk más tagállamokból történő behozatalára irányuló tevékenység folytatását.