C‑344/10. P. és C‑345/10. P. sz. egyesített ügyek

Freixenet SA

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Fellebbezések – Csiszolt fehér palack, valamint csiszolt matt fekete palack megjelenésű közösségi védjegyek lajstromozása iránti kérelmek – A lajstromozás megtagadása – A megkülönböztető képesség hiánya”

Az ítélet összefoglalása

Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – Italáru csomagolása felszínének különleges megjelenéséből álló térbeli védjegy

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

Az áru külső megjelenéséből álló térbeli védjegy megkülönböztető képességének mérlegelésekor alkalmazott szempontok nem különböznek a védjegyek más típusainak esetében alkalmazandó szempontoktól.

Mindazonáltal e szempontok alkalmazásakor figyelembe kell venni azt, hogy az átlagos fogyasztó észlelése nem szükségszerűen azonos az áru külső megjelenéséből álló térbeli védjegy és az olyan szóvédjegy vagy ábrás védjegy esetében, amely az általa jelölt áruk külső megjelenésétől független jelből áll. Az átlagos fogyasztók ugyanis – bármiféle grafikai vagy szöveges elem hiányában – nem szoktak az áruk eredetére következtetni a formájuk vagy a csomagolásuk formája alapján, így nehezebbnek bizonyulhat az ilyen térbeli védjegy megkülönböztető képességét megállapítani, mint a szó‑ vagy ábrás védjegyekét.

Ilyen körülmények között csak az olyan védjegy rendelkezik a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett megkülönböztető képességgel, amely jelentős mértékben eltér az ágazat normáitól vagy szokásaitól, és ebből eredően betölti alapvető eredeti rendeltetését.

Ezen, az áru külső megjelenéséből álló térbeli védjegyekkel, így az olyan áruk csomagolásából álló térbeli védjegyekkel kapcsolatban kidolgozott ítélkezési gyakorlat, amelyek az áru jellegéből adódóan becsomagolva kerülnek forgalomba, mint az italáruk, arra az esetre is vonatkozik, ha a bejelentett védjegy az italáru csomagolása felszínének különleges megjelenéséből áll. A védjegy ugyanis ilyen esetben sem az általa jelölt áru külsejétől független megjelölésből áll.

(vö. 45–48. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2011. október 20.(*)

„Fellebbezések – Csiszolt fehér palack, valamint csiszolt matt fekete palack megjelenésű közösségi védjegyek lajstromozása iránti kérelmek – A lajstromozás megtagadása – A megkülönböztető képesség hiánya”

A C‑344/10. P. és C‑345/10. P. sz. egyesített ügyekben,

a Freixenet SA (székhelye: Sant Sadurní d’Anoia [Spanyolország], képviselik: F. de Visscher, E. Cornu és D. Moreau ügyvédek)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2010. július 7‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: A. Folliard Monguiral, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, J. Malenovský, R. Silva de Lapuerta, G. Arestis (előadó) és T. von Danwitz bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. május 18‑i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Fellebbezéseivel a Freixenet SA (a továbbiakban: Freixenet) az Európai Unió Törvényszéke T‑109/08. sz., Freixenet kontra OHIM (csiszolt fehér palack) ügyben 2010. április 27‑én hozott ítéletének (a továbbiakban: a T‑109/08. sz. ügyben hozott ítélet) és a T‑110/08. sz., Freixenet kontra OHIM (csiszolt matt fekete palack) ügyben hozott ítéletének (a továbbiakban: a T‑110/08. sz. ügyben hozott ítélet; a továbbiakban együttesen: megtámadott ítéletek) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletekkel a Törvényszék elutasította a fellebbezőknek a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) első fellebbezési tanácsának egy csiszolt fehér palack, illetve egy csiszolt matt fekete palack megjelenésű ábrás megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozása iránti kérelmek tárgyában 2007. október 30‑án (R 97/2001‑1. sz. ügy), illetve 2007. november 20‑án (R 104/2001‑1. sz. ügy) hozott határozatai (a továbbiakban: vitatott határozatok) ellen benyújtott kereseteit.

 Jogi háttér

2        A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94 tanácsi rendeletet (HL L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) hatályon kívül helyezte a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.), amely 2009. április 13‑án lépett hatályba. Mindazonáltal, tekintettel a tényállás megvalósulásának időpontjára, a jelen jogviták tárgyában továbbra is a 40/94 rendelet az irányadó.

3        A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha nem alkalmas a megkülönböztetésre.

4        E rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt feltétlen kizáró ok alapján a megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, ha az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások tekintetében használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet.

5        Ugyanezen rendelet 38. cikkének (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a védjegybejelentés elutasítása előtt lehetőséget kell adni a bejelentőnek arra, hogy bejelentését visszavonja, azt módosítsa, illetve észrevételeit előterjessze.

6        A 40/94 rendelet 73. cikke ekként rendelkezik:

„Az [OHIM] határozatait indokolni kell. A határozatok csak olyan érveken és bizonyítékokon alapulhatnak, amelyekkel kapcsolatban az érintett feleknek módjukban állt nyilatkozatot tenni.”

 A jogviták alapját képező tényállás

7        1996. április 1‑jén a Freixenet két, közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be a vitatott megjelenítések tekintetében. E két kérelmében a Freixenet előadta, hogy a bejelentett védjegyek az „egyéb” kategóriába tartoznak, és egy áru külső megjelenéséből állnak. A T‑109/08. sz. ügyben hozott ítélet alapját képező kérelemben a Freixenet a „matt arany” szín tekintetében igényelt oltalmat, és a védjegyet úgy írta le, mint „csiszolt fehér palack, amelynek színe, ha borral van tele, olyan matt aranynak tűnik, mintha zúzmarás lenne”. A T‑110/08. sz. ügyben hozott ítélet alapját képező kérelemben a Freixenet a „matt fekete” szín tekintetében igényelt oltalmat, és a védjegyet „csiszolt matt fekete palackként” írta le. Az említett kérelmekhez a Freixenet mellékelt továbbá egy nyilatkozatot, amelyben kijelentette, hogy „a korlátozó és kizárólagos oltalomban részesíteni kívánt védjegy tárgya nem a palack formája, hanem felületének különleges megjelenése”.

8        A bejelentéssel érintett áruk a védjegyekkel ellátható áruk és szolgáltatások osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 33. osztályba tartoznak, és az alábbi leírásnak felelnek meg: „Habzóborok”.

9        A 2000. november 29‑i határozatokkal az OHIM elbírálója a védjegyek lasjtromozása iránt benyújtott kérelmeket elutasította azzal az indokkal, hogy az érintett védjegyek nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel, és a Freixenet által benyújtott bizonyítékok nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy az említett védjegyek használat révén megszerezték a 40/94 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése szerinti megkülönböztető képességet.

10      Az R 97/2001‑4. és R 104/2001‑4. sz. ügyekben 2004. február 11‑én hozott határozataival az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa elutasította a Freixenet által az említett elbíráló határozataival szemben benyújtott fellebbezéseket.

11      A T‑190/04. sz., Freixenet kontra OHIM (csiszolt fehér palack formája) ügyben és T‑188/04. sz., Freixenet kontra OHIM (csiszolt matt fekete palack formája) ügyben 2006. október 4‑én hozott ítéleteivel a Törvényszék hatályon kívül helyezte e határozatokat, és arra hivatkozott, hogy e fellebbezési tanács megsértette a 40/94 rendelet 73. cikkét és a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvét.

12      2006. december 12‑i határozataival az OHIM fellebbezési tanácsainak elnöksége visszautalta ezen ügyeket az első fellebbezési tanács elé.

13      Tekintettel arra, hogy a Törvényszék felrótta az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának, hogy határozatai olyan bizonyítékokon alapulnak, amelyeket előzetesen nem hoztak a Freixenet tudomására, az OHIM első fellebbezési tanácsa 2007. június 18‑i leveleivel megküldte ez utóbbinak azon palackok illusztrációit, amelyekre a negyedik fellebbezési tanács a Törvényszék által hatályon kívül helyezett határozatokban hivatkozott, valamint az elbíráló 2000. november 29‑i határozataiban idézett internetes címeket.

14      2007. augusztus 9‑i leveleivel a Freixenet előterjesztette a fent említett információkra vonatkozó észrevételeit.

15      A vitatott határozatokkal az OHIM első fellebbezési tanácsa elutasította az előtte benyújtott fellebbezéseket.

 A Törvényszék előtti eljárások és a megtámadott ítéletek

16      A Törvényszék Hivatalához 2008. február 28‑án benyújtott keresetleveleivel a Freixenet két keresetet indított, amelyben azt kérte, hogy a Törvényszék helyezze hatályon kívül a vitatott határozatokat, valamint mondja ki, hogy a vitatott megjelenítések közösségi védjegyként történő lajstromozása iránti kérelmek teljesítik a 40/94 rendelet 40. cikkének megfelelő közzétételhez előírt feltételeket.

17      A Freixenet e keresetek alátámasztásául három, a 40/94 rendelet 73. cikkének, e rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának és ugyanezen rendelet 7. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított jogalapra hivatkozott.

18      A megtámadott ítéletekkel a Törvényszék e három jogalapot és az említett kereseteket teljes egészükben elutasította.

19      Közelebbről az első jogalap első, a 40/94 rendelet 73. cikke első mondatában foglalt indokolási kötelezettség megszegésére alapított, részével kapcsolatban a Törvényszék úgy ítélte meg a megtámadott ítéletek 20. pontjában, hogy a fellebbezési tanácsnak nem kellett pontosan egyes ügyiratokra hivatkoznia, amikor kifejezetten az, a tömegfogyasztási cikkek forgalmazása során általában megszerzett gyakorlati tapasztalatra utalt, és azt állapította meg, hogy a bejelentett védjegyek e rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjára tekintettel nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel. Ennélfogva a Törvényszék ezen ítéletek 21. pontjaiban az első jogalap ezen első részét elutasította.

20      Az említett jogalap ugyanezen részének keretében a Törvényszék megállapította továbbá a megtámadott ítéletek 22. pontjában, hogy a fellebbezési tanács alátámasztotta azon elméletét, mely szerint a hétköznapi gyakorlat megerősíti azt a nézetet, hogy a habzóbor valódi védjegyét a címke jeleníti meg, és megállapította, hogy „[a] negyedik fellebbezési tanács határozatában idézett illusztrációk, amelyeket megküldtek a [Freixenet]‑nek, és azok, amelyeket a [Freixenet] maga talál[t] kutatásai során, ennek legjobb bizonyítékait alkotják”. A Törvényszék úgy ítélte meg ezen ítéletek 23. pontjaiban, hogy ezen illusztrációk mindegyike megerősíti azt a nézetet, hogy a habzóbor valódi védjegyét a címke jeleníti meg, nem pedig csomagolásának formája, ami a vitatott határozatok alátámasztásául a fellebbezési tanács által előterjesztett indokolást is képezte.

21      Ami az első jogalap második, a 40/94 rendelet 73. cikke második mondatában előírt meghallgatáshoz való jog megsértésére alapított részét illeti, a Törvényszék megállapította a megtámadott ítéletek 44. pontjaiban, hogy az OHIM első fellebbezési tanácsa szerint az érintett fogyasztó számára az áru származásának azonosítását lehetővé tevő alapvető elem a palackra illesztett címke, nem pedig a palack formája vagy külső megjelenése. A Törvényszék kifejtette ezen ítéletek 45. pontjaiban, hogy ez az értékelés tekinthető az OHIM által elfogadott végleges álláspontnak, és hogy azt főszabály szerint nem köteles észrevételek céljából a Freixenet elé terjeszteni. A Törvényszék álláspontja szerint az említett értékelés nem olyan tényelemeken nyugszik, amelyeket a fellebbezési tanács hivatalból szerzett be, hanem az elbíráló által 1998. november 19‑én idézett érvelés meghosszabbításába illeszkedik, amelyben előadja a Freixenetnek, hogy a bejelentett védjegy valamely habzóbor palackjának szokásos megjelenését mutatja, és e ténynél fogva nem rendelkezik az e rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontja alkalmazásában semmiféle megkülönböztető képességgel.

22      Az első jogalap ezen második részének keretében a Törvényszék megállapította továbbá az említett ítéletek 46. pontjaiban, hogy a gyakorlati tapasztalatból levont következtetésekről – nevezetesen a habzóborra illesztett címke mint olyan tényező jelentőségéről, amely lehetővé teszi az áru származásának megállapítását az érintett fogyasztó számára, valamint a kiszerelések változatosságáról – feltételezhető, hogy mindenki, így a Freixenet által is ismertek. A Törvényszék szerint e következtetések a köztudomású tények kategóriájába tartoznak, amelyek helyességét az OHIM‑nak nem kell igazolnia. A Törvényszék megállapította ezen túl, hogy ezen, a fellebbezési tanács által főként a vitatott határozatokban kifejtett érvelés a Freixenet és az OHIM között a bejelentett védjegyek megkülönböztető képességének megállapításához tekintetbe veendő tényezők tárgyában lezajlott viták összefüggésébe illeszkedik.

23      A megtámadott ítéletek 47. pontjaiban a Törvényszék előadta, hogy az az elmélet, mely szerint a címke tekinthető a habzóbor fogyasztója számára a referencia-elemnek, amely fogyasztó nem támaszkodik egyéb olyan elemekre, mint a palack üvegének színe vagy felszínének megjelenése, az OHIM okfejtésének központi elemét alkotja, és mindössze a gyakorlati tapasztalatból eredő megállapítás. Tekintettel arra, hogy ezen nézetet a Freixenetnek ismernie kellett, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Freixenetnek tehát mindenképpen módjában állt, hogy cáfolja az elbíráló által, majd az OHIM első fellebbezési tanácsa által a bejelentett védjegyek megkülönböztető képességének hiánya alátámasztásául fenntartott nézetet, és arra hivatkozzon, hogy az érintett fogyasztó általában nem a habzóbor címkéjét, hanem csomagolását veszi tekintetbe ezen áru kiválasztása során.

24      Egyébiránt, megállapítva, hogy a Freixenetnek alkalma nyílt észrevételeinek megtételére az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa határozataiban hivatkozott palackok illusztrációjával kapcsolatban, a Törvényszék úgy ítélte meg ezen ítéletek 48. pontjában, hogy a Freixenet következésképpen nem megalapozottan hivatkozott e tekintetben a 40/94 rendelet 73. cikke második mondatának a megsértésére.

25      A Törvényszék megállapította a megtámadott ítéletek 49. pontjaiban, hogy a Bíróság a Freixenetet a 40/94 rendelet 73. cikke második mondatának megfelelően meghallgatta, és az állást foglalhatott azon indokok tárgyában, amelyek az OHIM‑ot a védjegyek lajstromozása iránti kérelmek elutasítására késztették, mivel e védjegyek nem mutatták az e tekintetben előírt megkülönböztető képességet. A Törvényszék ezt követően azt mondta ki ezen ítéletek 50. pontjaiban, hogy ennélfogva a Freixenet tévesen vélte úgy, hogy a fellebbezési tanács megsértette e rendelkezést azzal, hogy nem hívta fel a feleket észrevételeik megtételére olyan köztudomású tények tárgyában, amelyeket neki is ismernie kellett, és amelyek az OHIM palackok említett illusztrációjára vonatkozó végső álláspontjának tekinthetők. Ennélfogva a Törvényszék az első jogalap második részét elutasította.

26      Ami a második, a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapot illeti, a Törvényszék a T‑109/08. sz. ügyben hozott ítélet 75. pontjában, illetve a T‑110/08. sz. ügyben hozott ítélet 74. pontjában megállapította többek között azt, hogy a bejelentett védjegyek megkülönböztető képességének szigorú értelemben vett értékelésével kapcsolatban az OHIM fellebbezési tanácsa úgy vélte, hogy a palack üvegének színe és matt volta nem „lehet védjegy tárgya” a habzóbor tekintetében. Ezen túlmenően a Törvényszék előadta a T‑109/08. sz. ügyben hozott ítélet 76., illetve a T‑110/08. sz. ügyben hozott ítélet 75. pontjában, hogy ebben az összefüggésben a Freixenet e védjegyek eredeti jellegére 1996. április 1‑jei időpontban hivatkozott, amit ekként az említett fellebbezési tanács nem is vont kétségbe a vitatott határozatokban. A Törvényszék szerint ez az eredetiség mindazonáltal nem elégséges az említett védjegyek megkülönböztető képességének megállapításához az érintett áruk és az érintett közönség tekintetében.

27      A T‑109/08. sz. ügyben hozott ítélet 79. pontjában, illetve a T‑110/08. sz. ügyben hozott ítélet 78. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az OHIM fellebbezési tanácsának két ténybeli megállapítása, amelyeket önmagukban nem vont kétségbe a Freixenet, és amelyek egyrészt azon a tényen alapulnak, hogy egyetlen palackot sem értékesítenek a vonatkozó címke és felirat nélkül, másrészt arra, hogy maga a Freixenet a FREIXENET védjegyet használja a palackokon, amelyek védjegyekként történő lajstromozását kéri, lehetővé teszi azon, gyakorlati tapasztalatból eredő nézet megerősítését, miszerint a palack üvegének színe és matt volta nem „lehet védjegy tárgya” a habzóbor tekintetében az érintett vásárlóközönség számára.

28      A második jogalap keretében a Törvényszék egyebekben emlékeztetett a T‑109/08. sz. ügyben hozott ítélet 81. pontjában, illetve a T‑110/08. sz. ügyben hozott ítélete 80. pontjában arra, hogy a bejelentett védjegyek eredeti megjelenése nem vitatott. Ami vitatható lehet, az az, hogy a fogyasztók legnagyobb része a palack megjelenését nem az érintett habzóbor származásának meghatározásához hasznos elemként fogja fel, hanem inkább a címkére hagyatkozik.

29      Továbbá a T‑109/08. sz. ügyben hozott ítélet 82. pontjában, illetve a T‑10/08. sz. ügyben hozott ítélet 81. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy azon érvvel kapcsolatban, miszerint a habzóborok a vitatott határozatokban hivatkozott palackjainak egyik illusztrációja sem a védjegyek lajtromozása iránti kérelmek benyújtásának idején forgalmazott palackra vonatkozik, elegendő annyit megjegyezni, hogy ezen érv hatástalan, mivel az OHIM fellebbezési tanácsa helytállóan emelte ki határozataiban, hogy „nincs olyan borászati vállalkozás, amely a bort valaha is felirat nélküli palackokban kínálta volna a nagyközönségnek, és kizárólag a palack fizikai megjelenésére bízta volna, hogy az áru ipari vagy kereskedelmi származásának jelöléséül szolgáljon”. A Törvényszék azt a következtetést vonta le, hogy mindenesetre, még ha feltételezzük is, hogy a Freixenet volt az első, amely azt a csomagolást használta, amely tekintetében a lajstromozást kéri, attól még e csomagolás eredetisége nem elegendő, mivel a fogyasztó – kortól függetlenül – egy másik elemet vesz tekintetbe a vásárlás során a döntés meghozatalához, tekintettel különösen az üzletekben kínált kiszerelések nagy választékára.

30      Következésképpen a T‑109/08. sz. ügyben hozott ítélet 85., illetve a T‑110/08. sz. ügyben hozott ítélet 84. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a fellebbezési tanács helytállóan vélte úgy, hogy a bejelentett védjegyek nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel, és következésképpen a második jogalapot elutasította.

31      A harmadik, a 40/94 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének megsértésére vonatkozó jogalappal kapcsolatban a Törvényszék megállapította többek között a T‑109/08. sz. ügyben hozott ítélet 113., illetve a T‑110/08. sz. ügyben hozott ítélet 108. pontjában, hogy vitathatatlan, hogy a lajstromozás iránti kérelmek benyújtásának idején az Európai Közösséget alkotó tizenöt államból kilencet nem érintettek a Freixenet által benyújtott piackutatások.

32      A Törvényszék kifejtette továbbá a T‑109/08. sz. ügyben hozott ítélet 122. pontjában, illetve a T‑110/08. sz. ügyben hozott ítélet 118. pontjában, hogy mivel a bejelentett védjegyeket egy áru megjelenése alkotja, nincs a lajstromozásuknak nyelvi akadálya, vagyis a Közösség azon területének egészén, ahol a védjegy benne rejlő megkülönböztető képessége hiányzik, szükség van a használat révén megszerzett megkülönböztető képesség megszerzésének igazolására ahhoz, hogy e védjegyek a 40/94 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében lajstromozhatók legyenek.

33      A Törvényszék arra következtetett a T‑109/08. sz. ügyben hozott ítélet 123. pontjában, illetve a T‑110/08. sz. ügyben hozott ítélet 119. pontjában, hogy olyan bizonyítékok hiányában, amelyek elegendő bizonyítóerővel rendelkeznének az érintett tizenöt tagállamból tizennégy tekintetében, a megkülönböztető képesség használat révén, Spanyolországban történő megszerzését nem lehet úgy tekinteni, mint amely elegendő a közösségi védjegyként történő lajstromozás megszerzéséhez, amely egységes jellegű, és hatását a Közösség egészében fejti ki. A Törvényszék úgy ítélte meg továbbá, hogy a Freixenet nem hivatkozhat e tekintetben és analógia útján a C‑301/07. sz. PAGO International ügyben 2009. október 6‑án hozott ítéletre (EBHT 2009., I‑9429. o.), amelynek tárgya egy, a 40/94 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjára vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem és egy már lajstromozott közösségi védjegy jóhírnevének címén nyújtott oltalomnak a kérdése. Következésképpen a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a fellebbezési tanács helytállóan vélte úgy, hogy a Freixenet által benyújtott bizonyítékok nem elegendőek a bejelentett megjelölések használat révén megszerzett megkülönböztető képessége bizonyításához, ennélfogva a harmadik jogalapot elutasította.

 A felek kérelmei és a Bíróság előtti eljárás

34      A Freixenet azt kéri, hogy a Bíróság:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéleteket;

–        adjon helyt a Törvényszék előtt előterjesztett kérelmeinek, és

–        az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.

35      Az OHIM azt kéri, hogy a Bíróság:

–        utasítsa el a fellebbezéseket, és

–        a Freixenetet kötelezze a költségek viselésére.

36      A Bíróság elnöke 2010. november 10‑i végzésével a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélethozatal céljából egyesítette a C‑344/10. P. és C‑345/10. P. sz. ügyeket.

 A fellebbezésekről

37      Fellebbezései alátámasztásául a Freixenet három jogalapra hivatkozik, amelyeket a 40/94 rendelet 38. cikke (3) bekezdésének és 73. cikkének, az EUMSZ 296. cikknek és az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én aláírt egyezmény 6. cikkének és e rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának, valamint az említett rendelet 7. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapít. Elsőként a második jogalapot kell megvizsgálni.

 A felek érvei

38      Második jogalapjával a Freixenet azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját, amikor úgy ítélte meg a megtámadott ítéletekben, hogy az OHIM fellebbezési tanácsának nem kell konkrét tényezőket előterjesztenie a lajstromozás megtagadásának alátámasztásául, és a bejelentett védjegyek megkülönböztető képességének tagadása céljából szorítkozhat egy állítólagosan köztudomású tény kijelentésére, míg a Freixenet konkrét és megalapozott információkkal szolgált, amelyek igazolják, hogy e védjegyek eredeti jellege fennállt a releváns időpontban, miáltal azok jelentős mértékben eltérnek az érintett ágazat normájától vagy szokásaitól. Mivel az ítélkezési gyakorlat értelmében a megkülönböztető képességet az adott esetre vonatkozóan kell értékelni, az OHIM‑nak konkrétan kell válaszolnia a bejelentő által előterjesztett konkrét tényezőkre, és nem szorítkozhat homályos és általános tagadásokra, amit a Törvényszék helytelenül fogadott el a megtámadott ítéletekben.

39      Ezen túlmenően a Freixenet kitart amellett a tény mellett, hogy a bejelentett védjegyek alapvető módon különböztek az ágazat 1996. április 1‑jén hatályos normáitól, és kijelenti, hogy e védjegyek eredeti jellegét elismerte úgy az OHIM fellebbezési tanácsa, mint a Törvényszék a T‑109/08. sz. ügyben hozott ítélet 76. és 81. pontjában, illetve a T‑110/08. sz. ügyben hozott ítélet 75. és 80. pontjában. A Freixenet arra hivatkozik, hogy mivel az ítélkezési gyakorlat értelmében kizárólag az áru származásának megkülönböztetésére való képessége elégséges ahhoz, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett kizárási okot ne alkalmazzák, és hogy, tekintettel arra a tényre, hogy e védjegyek rendelkeznek egy minimális megkülönböztető képességgel, amit a Törvényszék elismert, amikor azokat eredetinek minősítette, a Törvényszék – megsértve e rendelkezést – tévesen alkalmazta a jogot, amikor tagadta, hogy az említett védjegyek megkülönböztető képességgel rendelkeznének, noha az oltalom feltétele teljesült.

40      A Freixenet felrója a Törvényszéknek továbbá, hogy megsértette a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját azzal, hogy mekkora jelentőséget tulajdonított annak, hogy a bejelentett védjegyekhez egy szóelemnek is társulnia kell, és a T‑109/08. sz. ügyben hozott ítélet 82., illetve a T‑110/08. sz. ügyben hozott ítélet 82., illetve 81. pontjában helybenhagyta a fellebbezési tanács azon megállapítását, mely szerint „nincs olyan borászati vállalkozás, amely a bort valaha is felirat nélküli palackokban kínálta volna a nagyközönségnek, és kizárólag a palack fizikai megjelenésére bízta volna, hogy az áru ipari vagy kereskedelmi származásának jelöléséül szolgáljon”. A Törvényszék tehát tévesen feltételezte, hogy egy szóelemtől eltérő elem egyáltalán nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, ha nem egy szóelemmel társítva használják, noha sem ezen rendelet, sem az ítélkezési gyakorlat nem köti valamely, az áru vagy a csomagolás formájából álló védjegy lajstromozását feliratok vagy szóelemek létéhez.

41      Az OHIM vitatja a Freixenet ezen érvelését, és azt állítja, hogy e második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A Bíróság álláspontja

42      Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy valamely védjegy megkülönböztető képessége a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében azt jelenti, hogy a védjegy lehetővé teszi a védjegybejelentésben szereplő árunak adott vállalkozástól származóként történő beazonosítását, és így ennek az árunak más vállalkozások áruitól való megkülönböztetését (lásd többek között a C‑456/01. P. és C‑457/01. P. sz., Henkel kontra OHIM ügyben 2004. április 29‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑5089. o.] 34. pontját; a C‑136/02. P. sz., Mag Instrument kontra OHIM ügyben 2004. október 7‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑9165. o.] 29. pontját és a C‑238/06. P. sz., Develey kontra OHIM ügyben 2007. október 25‑én hozott ítélet [EBHT 2007., I‑9375. o.] 79. pontját).

43      E megkülönböztető képességet egyrészt a védjegybejelentésben szereplő árukra és szolgáltatásokra tekintettel, másrészt az érintett vásárlóközönség felfogására tekintettel kell értékelni (lásd többek között a fent hivatkozott Henkel kontra OHIM ügyben hozott ítélet 35. pontját; a C‑25/05. P. sz., Storck kontra OHIM ügyben 2006. június 22‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑5719. o.] 25. pontját és a fent hivatkozott Develey kontra OHIM ügyben hozott ítélet 79. pontját).

44      A jelen ügyben, amint azt a Törvényszék megállapította a T‑109/08. sz. ügyben hozott ítélet 69. pontjában, illetve a T‑110/08. sz. ügyben hozott ítélet 68. pontjában, nem vitatott, hogy a szóban forgó áruk, nevezetesen a habzóborok, mindennapi fogyasztási cikkek, és az érintett vásárlóközönséget azon tizenöt tagállam nagyközönsége alkotja, amelyek a lajstromozás iránti kérelmek benyújtásának időpontjában a Közösséget alkották.

45      Ugyancsak az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az áru külső megjelenéséből álló térbeli védjegy megkülönböztető képességének mérlegelésekor alkalmazott szempontok nem különböznek a védjegyek más típusainak esetében alkalmazandó szempontoktól (lásd különösen a fent hivatkozott Mag Instrument kontra OHIM ügyben hozott ítélet 30. pontját; a C‑173/04. P. sz., Deutsche SiSi-Werke kontra OHIM ügyben 2006. január 12‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑551. o.] 27. pontját; a fent hivatkozott Storck kontra OHIM ügyben hozott ítélet 26. pontját, valamint a C‑144/06. P. sz., Henkel kontra OHIM ügyben 2007. október 4‑én hozott ítélet [EBHT 2007., I‑8109. o.] 36. pontját).

46      Ugyanakkor e szempontok alkalmazásakor figyelembe kell venni azt, hogy az átlagos fogyasztó észlelése nem szükségszerűen azonos az áru külső megjelenéséből álló térbeli védjegy és az olyan szóvédjegy vagy ábrás védjegy esetében, amely az általa jelölt áruk külső megjelenésétől független jelből áll. Az átlagos fogyasztók ugyanis – bármiféle grafikai vagy szöveges elem hiányában – nem szoktak az áruk eredetére következtetni a formájuk vagy a csomagolásuk formája alapján, így nehezebbnek bizonyulhat az ilyen térbeli védjegy megkülönböztető képességét megállapítani, mint a szó- vagy ábrás védjegyekét (lásd különösen a fent hivatkozott Mag Instrument kontra OHIM ügyben hozott ítélet 30. pontját; a Deutsche SiSi-Werke kontra OHIM ügyben hozott ítélet 28. pontját és a Storck kontra OHIM ügyben hozott ítélet 27. pontját).

47      Ilyen körülmények között csak az olyan védjegy rendelkezik a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett megkülönböztető képességgel, amely jelentős mértékben eltér az ágazat normáitól vagy szokásaitól, és ebből eredően betölti alapvető eredeti rendeltetését (lásd különösen a fent hivatkozott Mag Instrument kontra OHIM ügyben hozott ítélet 31. pontját; a Deutsche SiSi-Werke kontra OHIM ügyben hozott ítélet 31. pontját és a Storck kontra OHIM ügyben hozott ítélet 28. pontját).

48      Ezen, az áru külső megjelenéséből álló térbeli védjegyekkel, így az olyan áruk csomagolásából álló térbeli védjegyekkel kapcsolatban kidolgozott ítélkezési gyakorlat, amelyek az áru jellegéből adódóan becsomagolva kerülnek forgalomba (mint például az italok) (lásd a fent hivatkozott Deutsche SiSi-Werke kontra OHIM ügyben hozott ítélet 29. pontját és a Henkel kontra OHIM ügyben 2007. október 4‑én hozott ítélet 38. pontját), arra az esetre is vonatkozik, ha – mint a jelen ügyben – a bejelentett védjegy az italáru csomagolása felszínének különleges megjelenéséből áll. A védjegy ugyanis ilyen esetben sem az általa jelölt áru külsejétől független megjelölésből áll (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Storck kontra OHIM ügyben hozott ítélet 29. pontját).

49      Noha a Törvényszék a T‑109/08. sz. ügyben hozott ítélet 63–67. pontjában, illetve a T‑110/08. sz. ügyben hozott ítélet 62–66. pontjában helytállóan azonosította az ítélkezési gyakorlat által meghatározott szempontokat, ezen ítéletekből az következik ugyanakkor, hogy a Törvényszék ezen ítélkezési gyakorlatot nem követte a jelen ügy értékelése során.

50      A Törvényszék ugyanis, ahelyett hogy megvizsgálta volna, hogy a bejelentett védjegyek jelentős mértékben eltérnek‑e az ágazat normáitól vagy szokásaitól, mindössze annak – általános jellegű – megállapítására szorítkozott a T‑109/08. sz. ügyben hozott ítélet 79., illetve a T‑110/08. sz. ügyben hozott ítélet 78. pontjában, hogy, mivel egyetlen palackot sem értékesítenek címke vagy a vonatkozó felirat nélkül, kizárólag e szóelem teszi lehetővé az érintett habzóbor származásának azonosítását, miáltal a palack üvegének színe és matt volta, ha azt nem egy szóelemmel társítva használják, nem „lehet védjegy tárgya” az érintett közönség számára a habzóbor tekintetében.

51      Az ilyen értékelés ahhoz vezet, hogy a 40/94 rendelet által nyújtható oltalom alól módszeresen ki vannak zárva az olyan védjegyek, amelyek magának az áru csomagolásának külső megjelenéséből állnak, és amelyek nem tartalmaznak feliratot vagy szóelemet.

52      Következésképpen a Törvényszék megsértette a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját (lásd e tekintetben a C‑383/99. P. sz., Procter & Gamble kontra OHIM ügyben 2001. szeptember 20‑án hozott ítélet [EBHT 2001., I‑6251. o.] 45. pontját).

53      Ilyen körülmények között a Freixenet által előadott második jogalapnak helyt kell adni, és a megtámadott ítéleteket hatályon kívül kell helyezni, anélkül hogy a fellebbezések többi jogalapját vizsgálni kellene.

 A Törvényszék előtti keresetekről

54      A Bíróság alapokmánya 61. cikke első bekezdésének második mondata értelmében a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén a Bíróság maga is eldöntheti érdemben az ügyet, ha a per állása megengedi. Meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben ez a helyzet.

55      A Freixenetnek a Törvényszék előtt a vitatott határozatok hatályon kívül helyezése iránt benyújtott, a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított kérelmeinek a jelen ítélet 45–52. pontjában bemutatott okoknál fogva helyt kell adni. Az OHIM fellebbezési tanácsa ugyanis a Törvényszékhez hasonlóan tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg a 2007. október 30‑i határozat 34. és 37. pontjában, valamint a 2007. november 20‑i határozat 31. és 34. pontjában, hogy „a védjegy rendeltetését nem a formai megjelenés tölti be, hanem a címke”, és ennélfogva nem vizsgálta meg, hogy a bejelentett védjegyek olyan jelentős mértékben eltérnek‑e az ágazat normáitól vagy szokásaitól, hogy megkülönböztetésre alkalmatlanok.

56      Ilyen körülmények között a vitatott határozatokat hatályon kívül kell helyezni, anélkül hogy a Freixenet által a Törvényszék előtt indított kereset keretében előterjesztett többi jogalapot vizsgálni kellene.

 A költségekről

57      A Bíróság eljárási szabályzatának 122. cikke értelmében ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről. E szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján, amely ugyanezen szabályzat 118. cikke alapján a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az OHIM‑ot, mivel pervesztes lett, a Freixenet kérelmének megfelelően kötelezni kell a Törvényszék előtti eljárásokban, valamint a fellebbezési eljárásban felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1)      A Bíróság hatályon kívül helyezi az Európai Unió Törvényszékének a T‑109/08. sz., Freixenet kontra OHIM (csiszolt fehér palack) ügyben és a T‑110/08. sz., Freixenet kontra OHIM (csiszolt matt fekete palack) ügyben 2010. április 27‑én hozott ítéletét.

2)      A Bíróság hatályon kívül helyezi a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) első fellebbezési tanácsának 2007. október 30‑i (R 97/2001‑1. sz. ügy) és 2007. november 20‑i (R 104/2001‑1. sz. ügy) határozatát.

3)      A Bíróság a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) kötelezi az elsőfokú eljárások és a fellebbezési eljárások költségeinek viselésére.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: francia.