—

a Müller Fleisch GmbH képviseletében A. Kiefer Rechtsanwalt,

—

a német kormány képviseletében M. Lumma és N. Vitzthum, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében F. Erlbacher és G. von Rintelen, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 147., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 32. kötet, 289. o.) 6. cikke (1) bekezdésének, valamint ezen rendelet 1248/2001/EK bizottsági rendelettel (HL L 173., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 32. kötet, 450. o.) módosított III. melléklete A. fejezete I. részének értelmezésére irányul.

2

A kérelmet a Müller Fleisch GmbH társaság (a továbbiakban: Müller Fleisch) és a Land Baden-Württemberg közötti, a Müller Fleisch üzemében 2001 júliusában a vágómarhákon elvégzett, a szarvasmarha szivacsos agyvelőbántalma (a továbbiakban: BSE) tekintetében történő szűrővizsgálat után rá kivetett díjak tárgyában indult peres eljárás keretében terjesztették elő.

3

A 999/2001 rendeletet az EK 152. cikk (4) bekezdésének b) pontja alapján fogadták el. Amint ezen rendelet második preambulumbekezdéséből kiderül, annak célja különleges szabályok meghozatala az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (a továbbiakban: TSE-k) – köztük a BSE – megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra, az emberi és állati egészségre háruló veszély nagyságának ismeretében.

4

A fenti rendelet „Ellenőrző rendszer” című 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdése előírja:

„Valamennyi tagállam évente ismétlődő programot futtat a BSE és a surlókór ellenőrzése céljából a III. melléklet A. fejezete kritériumaival összhangban. A program gyorstesztek felhasználásán alapuló szűrővizsgálatot is magában foglal.”

5

A 999/2001 rendelet eredeti változata a III. melléklet A. fejezetének I. részében állapította meg „A szarvasmarhafélék BSE-jére irányuló ellenőrző programmal szemben támasztott minimális követelményeket”. Előírta különösen a 30 hónaposnál idősebb szarvasmarhafélék bizonyos szubpopulációinak kiválasztását, beleértve az e program keretében emberi fogyasztás céljából rendes vágás alá eső állatokét is.

6

A fenti A. fejezet III. részének címe az „Ellenőrzés nagyobb fertőzési veszélyt jelentő állatokban” volt, és ez a rész ekképp rendelkezett:

„Az I. és II. részben közölt ellenőrzési programokon kívül a tagállamok önkéntes alapon célirányos megfigyelést folytathatnak TSE-re nagyobb fertőzési veszélyt jelentő állatokban, mint az:

7

Az 1248/2001 rendelet második és hetedik preambulumbekezdése kimondja:

[…]

8

Az 1248/2001 rendelet módosítja többek között a 999/2001 rendelet III. mellékletét. Ezen módosított melléklet A. fejezetének I. része 2001. július 1-jétől alkalmazandó, és a címe a „Szarvasmarhafélék ellenőrzése”.

9

A fenti résznek az emberi fogyasztás céljából levágott állatok ellenőrzésére vonatkozó 2. pontja értelmében:

[…]”

10

Ugyanezen I. rész 3. pontja úgy rendelkezik, hogy a 24 hónaposnál idősebb olyan szarvasmarhaféléken, amelyek elpusztultak vagy amelyeket leöltek [helyesen: minden olyan 24 hónapnál idősebb szarvasmarha esetében, amely elhullott vagy amelyet leöltek], de – többek között – nem emberi fogyasztás céljából vágtak le, az e pontban meghatározott minimális mintavétel mértékének megfelelően kell BSE-vizsgálatot végezni.

11

A fenti I. rész „Ellenőrző vizsgálat egyéb állatoknál” [helyesen: Egyéb állatok ellenőrzése] című 5. pontja előírja:

„A 2–4. pontban említett vizsgálatokon túl a tagállamok önkéntes alapon úgy is dönthetnek, hogy más szarvasmarhaféléket is vizsgálat alá vetnek a területükön, különösen abban az esetben, ha az állatok olyan országokból származnak, ahol a BSE endémikus, vagy fogyaszthattak potenciálisan fertőzött takarmányt, vagy BSE-fertőzött anyaállattól születtek vagy származnak [helyesen: A 2–4. pontban említett vizsgálaton kívül a tagállamok önkéntes alapon határozhatnak úgy, hogy területükön egyéb szarvasmarhákat is ellenőrzés alá vetnek, különösen olyan állatokat, amelyek endemikusan előforduló BSE-vel fertőzött országból származnak, potenciálisan fertőzött takarmányt fogyasztottak vagy BSE-fertőzött anyaállattól születtek vagy származnak].”

12

A 2001. január 25-i rendelettel (BGBl. 2001 I, 164. o.) módosított, a BSE vizsgálat céljából leölt szarvasmarhák húsának egészségügyi vizsgálatára vonatkozó rendelet (Verordnung zur fleischhygienerechtlichen Untersuchung von geschlachteten Rindern auf BSE, BGBl. 2000 I, 1659. o.; a továbbiakban: BSE-Untersuchungsverordnung) BSE-szűrővizsgálatokat ír elő.

13

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy miután Németországban egy 28 hónapos szarvasmarhánál BSE-t állapítottak meg, a fent említett 2001. január 25-i rendelettel bevezették a szarvasmarhák BSE-re történő vizsgálata általános életkorának 30 hónaposnál idősebbről 24 hónaposnál idősebbre történő leszállítását.

14

Így a BSE-Untersuchungsverordnung 1. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a 24 hónaposnál idősebb szarvasmarhákat a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak járványügyi megfigyeléséről és a 94/474/EGK határozat módosításáról szóló, 1998. április 23-i 98/272/EK bizottsági határozat (HL L 122., 59. o.) hatályos változatának IVa. mellékletében elismert vizsgálatok egyike alapján kell megvizsgálni.

15

A Müller Fleisch a húsfeldolgozó-iparban működő vágóhíd és feldolgozóüzem. A Landratsamt Enzkreis 2001. október 18-i határozatával a Müller Fleisch üzemében 2001 júliusában a vágómarhákon elvégzett BSE-vizsgálatok ellenértékének megfizetését követelte. A követelés a 24 és 30 hónapos közötti szarvasmarhákon elvégzett vizsgálatok ellenértékeként magában foglalta többek között 31401,56 euró megfizetését.

16

Az alapügy felperese keresetében megtámadta ezen követelés jogszerűségét, különösen azzal érvelve, hogy a 999/2001/EK rendelet III. melléklete A. fejezetének I. részével összefüggésben értelmezett 6. cikkének (1) bekezdése nem engedélyezi a BSE-vizsgálatok általános előírását az ilyen korú szarvasmarhák esetében.

17

A Müller Fleisch keresete és fellebbezése sem volt eredményes. A fellebbezést elbíráló bíróság úgy ítélte meg, hogy a közösségi jog által a 30 hónaposnál idősebb szarvasmarhák tekintetében előírt általános vizsgálati kötelezettség nem zárja ki a fiatalabb szarvasmarhák vizsgálatának tilalmát, a fent említett I. rész 5. pontja kifejezetten lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy egyéb szarvasmarhákat is megvizsgáljanak, amennyiben ezzel nem okoznak fennakadást a kereskedelemben. A jelen esetben nem volt ilyen fennakadás.

18

A felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Bundesverwaltungsgerichtnek ezzel szemben az az álláspontja, hogy az ilyen vizsgálati kötelezettség kiterjesztése ellen szól az, hogy az I. rész speciális, részletesen meghatározott ellenőrző rendszert vezet be. Ezen bíróság szerint a fent említett 5. pontban szereplő második és harmadik esetből kiderül, hogy véleménye szerint ezekkel a közösségi jogalkotó csak az előírt vágási program pontos kiegészítésére törekedett. A 24 és 30 hónapos közötti szarvasmarhákat nem lehet továbbá „egyéb állatoknak” tekinteni ezen rendelkezés értelmében, mivel a rájuk vonatkozó vizsgálati kötelezettségek már igen pontosan szabályozva vannak. Végül a közösségi program lényeges módosításai a kereskedelem fennakadásához vezethetnek.

19

E körülmények között a Bundesverwaltungsgericht az eljárás felfüggesztéséről határozott, és az alábbi kérdést terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

„Úgy kell-e értelmezni [az 1248/2001] rendelettel módosított, 999/2001/EK rendelet III. melléklete A. fejezetének I. [részével] összefüggésben értelmezett 6. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal ellentétes a [vizsgálati] kötelezettségnek valamennyi, 24 hónapnál idősebb szarvasmarhára történő kiterjesztése, ahogyan azt a […] BSE Untersuchungsverordnung előírja?”

20

A kérdést előterjesztő bíróság kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 999/2001 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésével, valamint ezen rendelet 1248/2001 rendelettel módosított III. melléklete A. fejezetének I. részével ellentétes-e egy olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében minden 24 hónapnál idősebb szarvasmarhát BSE-szűrővizsgálat alá kell vetni.

21

A 999/2001 rendelet 6. cikke (1) bekezdésnek első albekezdéséből következik, hogy annak az évente ismétlődő programnak, amelyet valamennyi tagállam köteles a BSE ellenőrzése céljából végrehajtani, és amely gyorstesztek felhasználásán alapuló szűrővizsgálatot is magában foglal, ezen rendelet III. melléklete A. fejezetének kritériumaival összhangban kell állnia.

22

Az 1248/2001 rendelettel módosított ezen fejezet I. részének 2. és 3. pontja előírja, hogy BSE-vizsgálatot kell végezni egyrészt minden olyan 30 hónapnál idősebb szarvasmarha esetében, amelyet emberi fogyasztás céljából rendes vágással vágnak le, másodsorban minden olyan 24 hónapnál idősebb szarvasmarha esetében, amely az ezen pontokban meghatározott egyes populációkhoz tartozik.

23

Ezen túl, a fent említett I. rész 5. pontja alapján a tagállamok a fent említett 2. és 3. pontban meghatározott szarvasmarhákon kívül egyéb szarvasmarhákon is vizsgálatokat végezhetnek a területükön.

24

A Müller Fleisch szerint ez a lehetőség nem terjed odáig, hogy felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy minden 24 hónapnál idősebb szarvasmarha vizsgálatát előírják, mint ahogyan azt az alapügyben szereplő német szabályozás előírja, hanem mindössze a nagyobb veszélyt jelentő állatok célzott vizsgálatát teszi lehetővé.

25

E tekintetben egyrészt feltételezve azt, hogy a fenti 5. pontban szereplő lista második és harmadik esetéhez tartozó állatok tekinthetők úgy, mint amelyek a nagyobb veszélyt jelentő, speciális és behatárolt csoportokhoz tartoznak, az első eset, azaz az endemikusan előforduló BSE-vel fertőzött országból származó állatok esete potenciálisan lefedi egy ilyen ország teljes szarvasmarha-állományát. Másrészt a „különösen” kifejezés, amely megelőzi azon körülmények listáját, amikor szűrővizsgálatokat végezhetnek egyéb szarvasmarhákon, jelzi, hogy a lista nem kimerítő jellegű.

26

A „különösen” kifejezésnek az 1248/2001 rendelet hetedik preambulumbekezdésében történő használatával a közösségi jogalkotó ugyancsak azt fejezte ki, hogy nem kívánja korlátozni a tagállamok azon szabadságát, hogy kizárólag azon állatok vizsgálatát írják elő, amelyekről úgy ítélik meg, hogy nagyobb veszélyt jelentenek.

27

Ez utóbbi megállapítást ezenfelül megerősíti az a körülmény, hogy a fent említett 5. pontnak a 999/2001 rendelet III. melléklete eredeti változatában szereplővel megfelelő rendelkezése, azaz a melléklet A. fejezetének III. része pontosítja, hogy a tagállamok elvégezhetik a nagyobb veszélyt jelentő állatok célzott ellenőrzését, noha ez a korlátozás hiányzik a fenti pontból.

28

Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy az 1248/2001 rendelettel módosított 999/2001 rendelet III. melléklete A. fejezete I. része 5. pontjának szövege semmiképpen nem erősíti meg ezen rendelkezés Müller Fleisch által javasolt értelmezését, és nem zárja ki, hogy egy tagállam valamennyi 24 hónaposnál idősebb szarvasmarhára szűrővizsgálatot írjon elő a területén.

29

Az alapügy felperese azonban úgy ítéli meg, hogy mivel a 24 és 30 hónapos közötti szarvasmarhák vizsgálatának kötelezettsége a fenti I. rész 2. és 3. pontjában már szerepel, az ilyen korú állatok nem tekinthetők „egyéb szarvasmarháknak” a fent említett rendelkezés értelmében, és hogy a közösségi jogalkotó nem bízta a tagállamok belátására az egyéb állatok vizsgálatának bevezetését.

30

Ezen érvelésnek nem lehet helyt adni.

31

Először is meg kell állapítani, hogy a fent említett 2. és 3. pont kimerítő jelleggel szabályozza a 24 és 30 hónapos közötti szarvasmarhák vizsgálatát, oly módon, hogy a fenti I. rész 5. pontja csak a más korú szarvasmarhákra vonatkozik. El kellene tehát ismerni, hogy ugyanez vonatkozik a 30 hónaposnál idősebb állatokra is, mivel ugyanezen 2. és 3. pont szintén foglalkozik ezek vizsgálatával. Ebből az következne, hogy az 5. pont kizárólag a 24 hónaposnál fiatalabb szarvasmarhákra vonatkozna, amely azonban megfosztaná a hatékony érvényesülés egy részétől a rendelkezést.

32

Ki kell továbbá emelni, hogy a 999/2001 rendelet közvetlen célja – az alapjául szolgáló EK 152. cikk (4) bekezdés b) pontjával összhangban – a közegészség védelme. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az emberek egészsége és élete az első helyen áll az EK-Szerződés által oltalmazott javak és érdekek között, és a tagállamok feladata eldönteni, hogy milyen szinten óhajtják biztosítani a közegészség védelmét, és azt milyen módon kívánják megvalósítani, ezért a tagállamok részére bizonyos mérlegelési mozgásteret kell engedni (lásd ebben az értelemben a C-141/07. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2008. szeptember 11-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-6935. o.] 51. pontját, a C-169/07. sz. Hartlauer-ügyben hozott ítélet [EBHT 2009., I-1721. o.] 30. pontját, valamint a C-171/07. és C-172/07. sz., Apothekerkammer des Saarlandes és társai egyesített ügyekben hozott ítélet [EBHT 2009., I-4171. o.] 19. pontját).

33

Egy ilyen mérlegelési jogkör összhangban van az 1248/2001 rendelet második preambulumbekezdésében kimondott céllal, miszerint olyan jelzőrendszer álljon rendelkezésre, amely figyelmeztet a BSE fiatalabb állatokban való megjelenésére. Ez nyilvánul meg a fenti rendelet hetedik preambulumbekezdésében is, amely a „ha úgy ítélik meg” kifejezéssel jelzi, hogy az egyéb szarvasmarhákon a vizsgálatok elvégzésének lehetősége a tagállamok mérlegelése alá tartozik.

34

Az ez utóbbi rendelettel a 999/2001 rendelet III. mellékletében hozott változások e rendelet eredeti változatához képest nagyobb mérlegelési jogkörről tanúskodnak. Ugyanis – amint a jelen ítélet 27. pontjában megjegyeztük – a tagállamok már nincsenek korlátozva a nagyobb veszélyt jelentő állatok célzott vizsgálata terén.

35

Következésképpen a 999/2001 rendelet a tagállamok számára mérlegelési jogkört biztosít azon szarvasmarhákat illetően, amelyeket BSE-szűrővizsgálatra kötelezhetnek.

36

Az előbbi megállapításokból következik, hogy a 999/2001 rendeletnek az alapügyben szereplő rendelkezéseivel elvileg nem ellentétes, hogy egy tagállam a területén valamennyi 24 hónaposnál idősebb szarvasmarhára kiterjessze a BSE-vizsgálat kötelezettségét.

37

Az 1248/2001 rendelet hetedik preambulumbekezdése azonban kimondja, hogy a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy egyéb szarvasmarhaféléket is megvizsgáljanak, amennyiben ez nem okoz fennakadást a kereskedelemben.

38

Legelőször is meg kell állapítani, hogy ez a pontosítás nem érthető úgy, mint amely minden kereskedelmi akadályra vonatkozik. Egyrészt minden vizsgálat okoz olyan fennakadást, mint például a késedelem, bármilyen csekély legyen is.

39

Másrészt – habár igaz, hogy annak engedélyezése, hogy a tagállamok önkéntes alapon egyéb szarvasmarhákon is vizsgálatokat végezzenek, az e területen szigorúbb szabályokat előíró tagállamokban kellőképpen magas számú BSE-esetek felfedezéséhez vezethet ahhoz, hogy ezt a tagállamot a 999/2001 rendeletnek „A BSE-státus meghatározása” című II. mellékletében meghatározott csoportban osztályozzák – ettől függetlenül az állatok és az állati eredetű termékek kivitelét érintő, esetlegesen ebből eredő fennakadások hozzájárulnak az emberek és az állatok egészségének védelméhez fűződő célhoz.

40

Fontos továbbá megjegyezni, hogy a kereskedelem fennakadása nincs kifejezetten megemlítve a 999/2001 rendelet és az 1248/2001 rendelet rendelkezései között. Egy közösségi jogszabály preambulumbekezdéseinek nincsen jogilag kötelező erejük (a C-134/08. sz. Tyson Parketthandel ügyben 2009. április 2-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-2875. o.] 16. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), ezért – amint azt az Európai Közösségek Bizottsága a tárgyaláson megállapította – úgy kell ezen rendelet hetedik preambulumbekezdésben foglalt pontosítást értelmezni, mint az elsődleges jogra és különösen az arányosság elvére történő utalást.

41

A tagállamok ugyanis a jelen ítélet 32–35. pontjában leírt mérlegelési jogkörük gyakorlása során kötelesek tiszteletben tartani a Szerződés releváns – a jelen esetben az áruk szabad mozgására vonatkozó – rendelkezéseit. Az említett rendelkezések értelmében a tagállamok nem írhatnak elő és tarthatnak fenn nem igazolt korlátozásokat e szabadság gyakorlásával szemben a közegészség védelmének céljából (lásd analógia útján a C-372/04. sz. Watts-ügyben 2006. május 16-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-4325. o.] 92. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 23. pontját, és az Apothekerkammer des Saarlandes és társai ügyben hozott ítélet 18. pontját).

42

A kereskedelem aránytalan korlátozása nem fogadható el azon szűrővizsgálatok esetében, amelyeket egy tagállam a szarvasmarha-állomány egy részén e célból kíván végezni.

43

Az arányosság elve értelmében, amely az uniós jog alapelvei közé tartozik, az ilyen szűrővizsgálatok jogszerűsége annak a feltételnek van alárendelve, hogy a szóban forgó szabályozás által követett jogszerű célkitűzés elérésére alkalmasnak és ahhoz szükségesnek kell lennie, így amennyiben több megfelelő intézkedés kínálkozik, a kevésbé korlátozó intézkedéshez kell folyamodni, és az okozott hátrányok az elérni kívánt célokhoz képest nem lehetnek aránytalanul nagyok (lásd analógia útján a C-220/01. sz. Lennox-ügyben 2003. július 3-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-7091. o.] 76. pontját).

44

E tekintetben valamennyi 24 és 30 hónapos közötti szarvasmarha vizsgálatának bevezetése alkalmas az ilyen korú állatoknál a BSE eseteinek kiszűrésére, és ezáltal a kitűzött cél elérésére.

45

Ezen intézkedés szükségességét illetően továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok mérlegelési jogkörrel rendelkeznek ezen a területen. Így az a tény, hogy valamely tagállam más tagállaménál enyhébb szabályokat alkalmaz, nem jelenti azt, hogy ez utóbbi tagállam szabályai aránytalanok lennének (a fent hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 51. pontja).

46

Ugyanakkor az, hogy – amint az az 1248/2001 rendelet második preambulumbekezdéséből, valamint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül – a közösségi jogalkotó a BSE elszigetelt eseteinek a 28 hónapos állatoknál történő felfedezésére válaszul a 24 hónaposnál idősebb szarvasmarhák esetében kevésbé széles körű vizsgálatokat írt elő, mint amilyet egy tagállam vezetett be, nem jelenti azt, hogy ez a tagállam nem tekinthetné ezeket valóban szükségesnek.

47

Végezetül egy olyan nemzeti intézkedés, mint amilyen az alapügyben szerepel, nem lép túl azon a mértéken, ami a közegészség védelméhez fűződő, a 999/2001 rendeletből fakadó cél eléréséhez szükséges.

48

A feltett kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 999/2001 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésével, valamit ezen rendelet 1248/2001 rendelettel módosított III. melléklete A. fejezetének I. részével nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében minden 24 hónaposnál idősebb szarvasmarhán BSE-szűrővizsgálatot kell végezni.

49

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 6. cikkének (1) bekezdésével, valamint ezen rendelet 1248/2001/EK bizottsági rendelettel módosított III. melléklete A. fejezetének I. részével nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében minden 24 hónaposnál idősebb szarvasmarhán szivacsos agyvelőbántalom tekintetében szűrővizsgálatot kell végezni.