Válassza ki azokat a kísérleti funkciókat, amelyeket ki szeretne próbálni

Ez a dokumentum az EUR-Lex webhelyről származik.

Dokumentum 62010CJ0131

    A Bíróság (negyedik tanács) 2010. december 22-i ítélete.
    Corman SA kontra Bureau d’intervention et de restitution belge (BIRB).
    Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Tribunal de première instance de Bruxelles - Belgium.
    Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme - 2988/95/EK, Euratom rendelet - 3. cikk - Az eljárás elévülése - Határidő - Ágazati szabályozás - 2571/97/EK rendelet - Az elévülési szabályok eltérő alkalmazása a támogatás kedvezményezettje vagy a kedvezményezett alvállalkozói által elkövetett szabálytalanság esetén.
    C-131/10. sz. ügy.

    Határozatok Tára 2010 I-14199

    Európai esetjogi azonosító: ECLI:EU:C:2010:825

    C‑131/10. sz. ügy

    Corman SA

    kontra

    Bureau d’intervention et de restitution belge (BIRB)

    (a tribunal de première instance de Bruxelles [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

    „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – 2988/95/EK, Euratom rendelet – 3. cikk – Az eljárás elévülése – Határidő – Ágazati szabályozás – 2571/97/EK rendelet – Az elévülési szabályok eltérő alkalmazása a támogatás kedvezményezettje vagy a kedvezményezett alvállalkozói által elkövetett szabálytalanság esetén”

    Az ítélet összefoglalása

    1.        Az Európai Unió saját forrásai – Az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló rendelet – Szabálytalanságok üldözése – Elévülési idő – A vajágazatban a pályázati eljárások során elkövetett szabálytalanságok

    (2988/95 tanácsi rendelet, 3. cikk, (1) bekezdés, első és harmadik albekezdés; 2571/97 bizottsági rendelet)

    2.        Az Európai Unió saját forrásai – Az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló rendelet – Szabálytalanságok üldözése – Elévülési idő – A vajágazatban a pályázati eljárások során elkövetett szabálytalanságok

    (2988/95 tanácsi rendelet, 1. cikk és 3. cikk, (3) bekezdés; 2571/97 bizottsági rendelet)

    1.        A vaj csökkentett áron történő értékesítéséről, valamint a cukrászati termékek, jégkrém és egyéb élelmiszerek előállítása során felhasznált tejszínre, vajra és vajkoncentrátumra vonatkozó támogatás nyújtásáról szóló 2571/97 rendelet, amennyiben nem ír elő elévülési szabályt a vaj‑, vajkoncentrátum‑, és tejszínágazatban a pályázati eljárások keretében letétbe helyezett biztosítékok behajtására alkalmazandó eljárások tekintetében, nem minősül az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének második mondata értelmében „rövidebb időszakot” előíró ágazati szabályozásnak. Következésképpen e rendelet 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének első mondatában megállapított négyéves elévülési idő alkalmazandó az ilyen behajtásra, kivéve azonban a tagállamok által az említett 3. cikk (3) bekezdése által fenntartott azon lehetőséget, hogy hosszabb elévülési időt írjanak elő.

    (vö. 50. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

    2.        Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2988/95 rendelet 1. cikke értelmében valamely szabálytalansággal kapcsolatos eljárás során a tagállamok fenntartják maguknak a lehetőséget, hogy a rendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében hosszabb elévülési időt alkalmazzanak, a vaj csökkentett áron történő értékesítéséről, valamint a cukrászati termékek, jégkrém és egyéb élelmiszerek előállítása során felhasznált tejszínre, vajra és vajkoncentrátumra vonatkozó támogatás nyújtásáról szóló 2571/97 rendelettel összefüggésben olyan helyzetekben is, amikor azokat a szabálytalanságokat, amelyekért a sikeres pályázónak felelnie kell, az utóbbi alvállalkozói követték el.

    A 2988/95 rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében előírt kivétel keretében ugyanis a tagállamok széles mérlegelési jogkört tartanak fenn a maguk számára hosszabb elévülés idő megállapítását illetően, amelyet az Unió pénzügyi érdekeit érintő szabálytalanság esetén kívánnak alkalmazni.

    (vö. 54., 62. pont és a rendelkező rész 2. pontja)







    A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

    2010. december 22.(*)

    „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – 2988/95/EK, Euratom rendelet – 3. cikk – Az eljárás elévülése – Határidő – Ágazati szabályozás – 2571/97/EK rendelet – Az elévülési szabályok eltérő alkalmazása a támogatás kedvezményezettje vagy a kedvezményezett alvállalkozói által elkövetett szabálytalanság esetén”

    A C‑131/10. sz. ügyben,

    az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a tribunal de première instance de Bruxelles (Belgium) a Bírósághoz 2010. március 12‑én érkezett, 2010. február 26‑i határozatával terjesztett elő az előtte

    a Corman SA

    és

    a Bureau d’intervention et de restitution belge (BIRB)

    között folyamatban lévő eljárásban,

    A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

    tagjai: J.‑C. Bonichot tanácselnök, K. Schiemann, L. Bay Larsen, C. Toader (előadó) és E. Jarašiūnas bírák,

    főtanácsnok: E. Sharpston,

    hivatalvezető: A. Calot Escobar,

    tekintettel az írásbeli szakaszra,

    figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

    –        a Corman SA képviseletében L. Defalque ügyvéd,

    –        a belga kormány képviseletében J.‑C. Halleux, meghatalmazotti minőségben,

    –        az osztrák kormány képviseletében E. Riedl, meghatalmazotti minőségben,

    –        az Európai Bizottság képviseletében F. Clotuche‑Duvieusart, meghatalmazotti minőségben,

    tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

    meghozta a következő

    Ítéletet

    1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18‑i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 312., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.) 3. cikke (1) és (3) bekezdésének az 1998. július 17‑i 1550/98/EK bizottsági rendelettel (HL L 202., 27. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 23. kötet, 237. o.) módosított, a vaj csökkentett áron történő értékesítéséről, valamint a cukrászati termékek, jégkrém és egyéb élelmiszerek előállítása során felhasznált tejszínre, vajra és vajkoncentrátumra vonatkozó támogatás nyújtásáról szóló, 1997. december 15‑i 2571/97/EK bizottsági rendelettel (HL L 350., 3.o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 22. kötet, 147. o.; a továbbiakban: 2571/97 rendelet) összefüggésben történő értelmezésére vonatkozik.

    2        E kérelmet a Corman SA (a továbbiakban: Corman) és a Bureau d’intervention et de restitution belge (BIRB) között a Corman által a 2571/97 rendelet hatálya alá tartozó pályázati eljárások során letétbe helyezett összegeknek a BIRB általi vissza nem térítése miatt folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

     Jogi háttér

     Az uniós szabályozás

     A 2988/95 rendelet

    3        A 2988/95 rendelet harmadik preambulumbekezdése értelmében „[…] a Közösségek pénzügyi érdekeire nézve hátrányos jogszabályokat minden területen fel kell számolni [helyesen: a Közösségek pénzügyi érdekeire nézve hátrányos cselekményekkel szemben minden területen fel kell lépni]”.

    4        Ugyanennek a rendeletnek az ötödik preambulumbekezdése kimondja, hogy „a szabálytalan magatartásról és az ahhoz kapcsolódó közigazgatási intézkedésekről és szankciókról a jelen rendelettel összhangban az ágazati szabályok rendelkeznek”.

    5        Az említett rendelet 1. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

    „(1)      Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme céljából a közösségi joggal kapcsolatos szabálytalanságok esetére egy keretszabályozás kialakítására kerül sor az egységes ellenőrzések, a közigazgatási intézkedések, továbbá szankciók tekintetében.

    (2)      Szabálytalanság a közösségi jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként a Közösségek általános költségvetése vagy a Közösségek által kezelt költségvetések kárt szenvednek vagy szenvednének, akár közvetlenül a Közösségek nevében beszedett saját forrásokból származó bevétel csökkenése vagy kiesése révén, akár indokolatlan kiadási tételek miatt.”

    6        A 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) és (3) bekezdése szerint:

    „(1)      Az eljárás elévülési ideje az 1. cikk (1) bekezdésében említett szabálytalanság elkövetését követő négy év. Mindazonáltal az ágazati szabályok ennél rövidebb, de legalább három éves időszakot is előírhatnak.

    Folyamatos vagy ismételt szabálytalanságok esetében az elévülési idő azon a napon kezdődik, amikor a szabálytalanság megszűnt. […]

    A hatáskörrel rendelkező hatóságnak a szabálytalansággal kapcsolatos bármely vizsgálata vagy eljárása, amelyről az érintett személyt tájékoztatták, megszakítja az elévülést. A megszakadást kiváltó cselekményt követően az elévülés újrakezdődik.

    […]

    (3)      A tagállamok fenntartják maguknak a lehetőséget, hogy az (1) […] bekezdésben előírtnál hosszabb időszakot alkalmazzanak.”

    7        A 2988/95 rendelet 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

    „(1)      Főszabályként minden szabálytalanság a jogtalanul megszerzett előny elvonását vonja maga után:

    […]

    –        az előny iránti kérelemhez vagy előleg fizetésekor nyújtott biztosíték teljes vagy részleges elvesztésével.

    […]

    (4)      Az e cikkben előírt intézkedések nem minősülnek szankciónak.”

     A tej‑ és tejtermékpiac közös szervezéséről szóló szabályozás

    –       A 804/68/EGK rendelet

    8        Az 1994. november 14‑i 2807/94/EK tanácsi rendelettel (HL L 298., 1. o.) módosított, a tej‑ és tejtermékpiac közös szervezéséről szóló, 1968. június 27‑i 804/68/EGK tanácsi rendelet (HL L 148., 13. o.) 6. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

    „(1)      Az egyes tagállamok által kijelölt intervenciós hivatalok a későbbiekben meghatározandó feltételek alapján intervenciós áron vásárolják fel minden tejévben a közvetlenül és kizárólag a Közösség engedélyezett vállalkozásaiban pasztörizált tejszínből készült vajat […]

    […]

    (3)      Az intervenciós hivatalok által felvásárolt vajat olyan, a későbbiekben meghatározandó minimumáron és feltételek mellett kell értékesíteni, hogy ezáltal elkerüljék a piaci egyensúly megzavarását, illetve hogy a vásárlók számára az egyenlő bánásmódot és az eladásra kerülő vajhoz az egyenlő hozzáférést biztosítsák. […]

    […]

    (6)      E cikk alkalmazásának részletes szabályait, és különösen a magánraktározásra nyújtott támogatások összegét a 30. cikkben előírt eljárásnak megfelelően kell elfogadni.”

    –       A 2571/97 rendelet

    9        A 2571/97 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

    „Ez a rendelet a következőket szabályozza:

    a)      a 804/68 […] rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerint felvásárolt intervenciós vaj értékesítése és egy meghatározandó időpont előtti betárolása;

    b)      vaj, vajkoncentrátum és tejszín felhasználására nyújtott támogatás a (2) bekezdésben meghatározottak szerint.”

    10      A 2571/97 rendelet 3. cikke értelmében „[a]z intervenciós vaj eladását és az 1. cikk (2) bekezdésében említett termékekre vonatkozó támogatás nyújtását az egyes intervenciós hivatalok által szervezett folyamatos pályázati felhívás útján végzik.”

    11      A 2571/97 rendelet 3. cikke szerint:

    „A pályázatok csak akkor fogadhatók el, ha a pályázó írásban vállalja, hogy a vajat vagy vajkoncentrátumot kizárólag – és a 8. cikkben említett köztes termékektől függetlenül – a 4. cikkben említett végtermékekbe, vagy tejszín esetében közvetlenül és kizárólag a 4. cikk (1) bekezdésében említett B képlet szerinti végtermékekbe dolgozza be vagy dolgoztatja be […]

    […]”

    12      A 2571/97 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése értelmében „[a] vajkoncentrátum gyártására az 1. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említettek szerint, a vajnak vajkoncentrátummá történő feldolgozására az 5. cikkben említettek szerint, a jelölőanyag hozzáadására a 6. cikkben említettek szerint, a vajkoncentrátum átcsomagolására a 7. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említettek szerint, a köztes termékbe történő bedolgozásra a 8. cikkben említettek szerint, valamint amennyiben a 3. cikk b) pontja alkalmazandó, a vaj, vajkoncentrátum, köztes termékek és tejszín végtermékekbe történő bedolgozására jóváhagyott [helyesen: engedéllyel rendelkező] létesítményekben kerülhet sor”.

    13      E rendelet 11. cikke az eredeti változatában előírta, hogy az 1. cikkben említett termékeket a 14. cikk (2) bekezdésének megfelelően az egyedi pályázati felhívásokkal kapcsolatos pályázatok benyújtási határidejének hónapját követő hat hónapon belül kell feldolgozni vagy végtermékekbe bedolgozni a Közösségben. E cikk többszöri – többek között az 1999. március 5‑i 494/1999/EK bizottsági rendelettel történő – módosítása következtében e határidő négy hónapra csökkent.

    14      A 2571/97 rendelet 12. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

    „(1)      A sikeres pályázók:

    a)      saját költségükön elvégzik, vagy saját nevükben elvégeztetik a vajkoncentrátum gyártásával kapcsolatos műveleteket és a jelölőanyagok hozzáadását;

    b)      könyveléseket vezetnek, amelyek minden szállítmányra vonatkozóan tartalmazzák a vevők nevét és címét és a megfelelő mennyiségeket, meghatározva ezek tervezett felhasználását (A képlet és B képlet), valamint vagy a 11. cikkben említett bedolgozási határidőt, vagy a pályázati eljárás számát, amely kód formájában is megadható. Amennyiben a sikeres pályázó olyan különféle termékeket is feldolgoz, amelyek más közösségi programok szerint támogatásban vagy árcsökkentésben részesülnek, minden egyes program esetében külön könyvelést kell vezetni;

    c)      minden adásvételi szerződésbe belefoglalják a következőket:

    i.      köztes termékek gyártása esetén a 8. és 9. cikk betartására vonatkozó kötelezettségvállalás;

    ii.      adott esetben a 3. cikk b) pontjában említett vállalás teljesítésére vonatkozó kötelezettségvállalás;

    iii.      a végtermékbe történő bedolgozásra vonatkozó kötelezettségvállalás, meghatározva a tervezett felhasználást (A képlet vagy B képlet) a 11. cikkben említett határidőn belül;

    iv.      adott esetben a b) pontban említett könyvelés vezetésére vonatkozó kötelezettségvállalás;

    v.      a 10. cikk betartására vonatkozó kötelezettségvállalás;

    vi.      a 10. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett nyilvántartások vezetésére vonatkozó kötelezettségvállalás, ha jelölőanyagokat tartalmazó termékeket dolgoznak be a végtermékekbe;

    vii.      a vállalkozó kötelezettségvállalása arra vonatkozólag, hogy továbbítja az illetékes szerv számára a rá vonatkozó adatokat a IX–XIII. mellékletben említettek szerint, az egyes tagállamok által megállapítandó részletes szabályoknak megfelelően;

    viii. adott esetben a gyártási program benyújtására vonatkozó kötelezettségvállalás.

    (2)      Azoknak a sikeres pályázóknak, akik a végtermékeket gyártják, a 10. cikk (2) bekezdése c) pontjának megfelelően nyilvántartásokat kell vezetniük és a 10. cikk (2) bekezdése d) pontjának megfelelően továbbítaniuk kell gyártási programjaikat.”

    15      A 2571/97 rendelet 13. cikke szerint:

    „(1)      A folyamatos pályázati felhívásra vonatkozó hirdetményt az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában a pályázatok benyújtásának első határideje előtt legalább nyolc nappal kell közzétenni.

    (2)      Az illetékes intervenciós hivatal kibocsátja a pályázati felhívásra vonatkozó hirdetményeket, feltüntetve különösen a pályázatok benyújtási határidejét és címét.

    […]”

    16      A 2571/97 rendelet 14. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

    „(1)      A folyamatos pályázati felhívás érvényességi ideje alatt az intervenciós hivatalok egyedi pályázati felhívásokat bocsátanak ki.

    (2)      A pályázatok benyújtási határideje minden egyes egyedi felhívás esetében a hónap második és negyedik keddjén déli 12 órakor jár le […]”

    17      A 2571/97 rendelet 17. cikke értelmében:

    „(1)      A pályázat fenntartása a pályázati határidő lejárta után és, amennyiben szükséges,

    a)      az intervenciós vaj esetében a 18. cikk (2) bekezdésében említett feldolgozási biztosíték letétbe helyezése és az ár kifizetése a 20. cikk (2) bekezdésében előírt határidőn belül;

    b)      az 1. cikk (2) bekezdésében említett termékek esetében, amennyiben a 3. cikk a) pontja alkalmazandó, a 18. cikk (2) bekezdésében előírt feldolgozási biztosíték letétbe helyezése, vagy amennyiben a 22. cikk (3) bekezdésének második albekezdése alkalmazandó, a végtermékbe történő bedolgozás;

    c)      az 1. cikk (2) bekezdésében említett termékek esetében, amennyiben a 3. cikk b) pontja alkalmazandó, a végtermékekbe történő bedolgozás.

    elsődleges követelmény, amely teljesítése ellenében tonnánként 350 ECU pályázati biztosítékot kell letétbe helyezni.

    (2)      A pályázati biztosítékokat abban a tagállamban kell letétbe helyezni, amelyben a pályázatot benyújtják.

    […]”

    18      A 2571/97 rendelet 18. cikke szerint:

    „(1)      Az egyes egyedi pályázati felhívásokra beérkező pályázatok figyelembevételével és a 804/68 […] rendelet 30. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően az intervenciós vajra minimális értékesítési árat, a tejszínre, vajra vagy vajkoncentrátumra pedig maximális támogatást kell rögzíteni. […]

    […]

    (2)      A minimális értékesítési ár(ak) vagy a maximális támogatási összeg(ek) rögzítésével egy időben és a 804/68 […]. rendelet 30. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően a 100 kilogrammonkénti feldolgozási biztosíték összegét (összegeit) vagy a vaj intervenciós ára és a rögzített minimális árak közötti különbség vagy a támogatási összegek szerint kell meghatározni.

    A feldolgozási biztosíték célja az elsődleges követelmények teljesítésének biztosítása, amelyek a következők:

    a)      az intervenciós vajra vonatkozóan:

    i.      a vaj vajkoncentrátummá történő feldolgozása az 5. cikk szerint és a jelölőanyagok hozzáadása, vagy adott esetben a jelölőanyagok hozzáadása a vajhoz;

    és

    ii.      a jelölőanyagokat tartalmazó vagy nem tartalmazó vaj vagy vajkoncentrátum végtermékekbe történő bedolgozása; vagy

    b)      az 1. cikk (2) bekezdésében említett termékekre vonatkozóan, amennyiben a 3. cikk a) pontja alkalmazandó, a végtermékekbe történő bedolgozás.

    (3)      A (2) bekezdésben említett feldolgozási biztosíték feloldásához szükséges igazolást a 11. cikkben megállapított időszak lejártát követő 12 hónapon belül be kell mutatni a tagállam által kijelölt illetékes hatóságnak.

    Ha a 11. cikkben megállapított határidőket összesen kevesebb mint 60 nappal túllépik, a feldolgozási biztosíték tonnánként és naponként 6 ECU értékben elvész. Ennek az időszaknak a lejártával a fennmaradó összegre [a mezőgazdasági termékeket érintő biztosítéki rendszer alkalmazására vonatkozó közös részletes szabályok megállapításáról szóló, 1985. július 22‑i] 2220/85/EGK bizottsági rendelet [(HL L 205., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 6. kötet, 186. o.)] 23. cikkét kell alkalmazni.

    (4)      Amennyiben a (2) bekezdés a) pontjában említett elsődleges követelményeket azért nem teljesítik a 11. cikkben megállapított határidőn belül, mert az intervenciós vajat fogyasztásra alkalmatlannak találták, minden feldolgozási biztosítékot fel kell oldani a Bizottság hozzájárulásával, amint megtették a szükséges intézkedéseket az érintett tagállam hatóságainak felügyelete alatt.”

    19      A 2571/97 rendelet 19. cikkének (1) és (2) bekezdéséből kitűnik, hogy az intervenciós vaj tekintetében sikeres pályázók azok, akik a legmagasabb árat ajánlják, feltéve hogy az ajánlati ár nem alacsonyabb, mint a minimális ár, és a javasolt támogatás összege nem haladja meg a támogatás rögzített maximális összegét.

    20      Az említett 19. cikk (4) bekezdése értelmében „[a] pályázati felhívással kapcsolatos jogok és kötelezettségek nem átruházhatók”.

    21      A 2571/97 rendelet 27. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

    „A 2220/85 […] rendeletet kell alkalmazni, kivéve, ha kifejezetten más van előírva. Az e rendeletben előírt mellékkötelezettség nem teljesítése esetén alkalmazandó bírság kizárja a 2220/85 […] rendeletben előírt bírságokat.”

     A 2220/85 rendelet

    22      Az 1993. december 10‑i 3403/93/EK bizottsági rendelettel (HL L 310., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 15. kötet, 221. o.) módosított, 2220/85 rendelet (a továbbiakban: 2220/85 rendelet) 29. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

    „Amint az illetékes hatóság tudomására jut, hogy a biztosíték egy részének vagy egészének behajtására okot adó körülmények merülnek fel, a teljesítésre kötelezett felet haladéktalanul fel kell szólítania arra, hogy az esedékes összeget a fizetési felszólítás kibocsátásától számított 30 napon belül fizesse meg.

    Amennyiben ennek az időszaknak a végéig nem történt fizetés, az illetékes hatóságnak:

    a)      a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett biztosítéktípust haladéktalanul el kell számolnia a megfelelő számla javára;

    b)      a 8. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett kezest haladéktalanul fel kell szólítania fizetésre; a teljesítésre a fizetési felszólítás kiállításának napjától számítva 30 nap adható;

    c)      haladéktalanul lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy:

    i.      a 8. cikk (2) bekezdésének a), c), d) és e) pontjában említett biztosítékokat pénzre váltsa, az esedékes összeg behajtásának fedezéséhez elegendő mértékig;

    ii.      a záloggal terhelt készpénzletéteket saját számlája javára jóváírja.

    Az illetékes hatóság jogosult arra, hogy haladéktalanul jóváírassa a megfelelő számlán a 8. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett bármilyen típusú biztosítékot, anélkül, hogy előzetesen felszólítaná az érintett személyt az összeg folyósítására.

    […]”

     A 4045/89/EGK rendelet

    23      Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Garanciarészlegének finanszírozási rendszerébe tartozó ügyletek tagállamok által végzett vizsgálatáról és a 77/435/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 1989. december 21‑i 4045/89/EGK tanácsi rendelet (HL L 388., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 9. kötet, 208. o.) 4. cikke szerint egyrészt a vállalkozásoknak egyes kereskedelmi okmányaikat – mint például a könyv, nyilvántartás, elismervény és bizonylat – az okmány keletkezési évének a végétől számított három évig meg kell őrizniük, másrészt pedig a tagállamok ezen okmányok megőrzésére hosszabb időtartamot is előírhatnak.

     A nemzeti jog

    24      A belga polgári törvénykönyvnek az elévülésre vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról szóló 1998. június 10‑i törvény (Moniteur belge, 1998. július 17., 23544. o.) 5. cikke által bevezetett 2262a. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

    „1. § A személyhez kötött keresetek elévülési ideje tíz év.

    Az 1. § alóli kivételként a szerződésen kívüli felelősségen alapuló kár megtérítésére irányuló keresetek az azt követő naptól számított öt év elteltével évülnek el, hogy a károsult a kárról vagy a további károkról és az azért felelős személyről tudomást szerzett.

    A 2. §‑ban említett keresetek az azt követő naptól számított húsz év alatt évülnek el, amely napon a kárt okozó esemény történt.

    […]”

     Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

    25      1998 és 2000 között a Corman, amely a 2571/97 rendelet 10. cikke értelmében engedéllyel rendelkező intézmény, a BIRB – amely a 804/68 rendelet 6. cikke (1) bekezdése értelmében intervenciós hivatal – által szervezett több egyedi pályázati eljárásban vett részt, és a pályázatait elfogadták.

    26      A Cormannak mint nyertes vállalkozásnak különböző biztosítékokat kellett letétbe helyeznie a 2571/97 rendelet követelményei betartásának garantálása érdekében. E garanciák a vajkoncentrátum gyártásával kapcsolatos műveletek végrehajtására és a jelölőanyag Corman általi hozzáadására, mind pedig a vaj, vajkoncentrátum és tejszín helyes felhasználására, valamint azon végső felhasználók általi bedolgozására vonatkoztak, akiknek ez a vállalkozás értékesítette a végtermékeit, mint például a cukrászati termékeket, jégkrémet, kekszeket vagy csokoládét.

    27      Miután megállapította, hogy az említett végső felhasználók az intervenciós rendszerbe tartozó vajkoncentrátumnak a piaci vajjal vagy tejszínnel való keverésére vonatkozó műveleteket végeztek, a BIRB kétségét fejezte ki az ilyen gyakorlatnak a 2571/97 rendelet értelmében való szabályosságát illetően, és erről 2000. április 26‑án hivatalosan tájékoztatta a Cormant.

    28      A BIRB két alkalommal fordult a Bizottsághoz e kérdéssel, 2002 márciusában és augusztusában, amely a 2002. júniusi és 2006‑os válaszában magyarázattal szolgált, amelyek következtében a BIRB feloldott egyes, a Corman által letétbe helyezett feldolgozási biztosítékokat.

    29      Bizonyos egyéb bedolgozási műveleteket illetően azonban a BIRB úgy vélte, hogy le kell foglalni a Corman által letétbe helyezett biztosítékokat a vaj végtermékekbe történő bedolgozására vonatkozó négy hónapos határidő túllépése, a 2571/97 rendeletnek meg nem felelő végső felhasználás, illetve bizonyos megítélt mennyiség gyártásának elmaradása miatt. Így 2006‑ban és 2007‑ben a BIRB terhelési értesítést küldött e társaságnak arról, hogy lefoglalja a 202 999,58 euró összegű biztosítékokat. Ezen értesítéseket 2007. január 17‑én foglalták alakszerű határozatba.

    30      2007. május 22‑i keresetével a Corman a tribunal de première instance de Bruxelles előtt vitatta e határozatot, és a szóban forgó, 173 361,88 euró összegű feldolgozási biztosítékok visszatérítését kérte. E kérelem alátámasztásaként a Corman úgy érvelt, hogy tekintettel a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében előírt négyéves elévülési időre, a szóban forgó biztosítékok lefoglalása szabálytalan volt, mivel azt az elévülés kizárta. Továbbá feltételezve, hogy e határidő nem alkalmazandó, a Corman azt állította, hogy a 2571/97 rendelet, mivel a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének második mondata értelmében ágazati szabálynak minősül, kizárja az említett cikk (3) bekezdése alapján hosszabb nemzeti elévülési idő alkalmazását.

    31      A BIRB a maga részéről úgy vélte, hogy az elévülés nem zárhatja ki a szóban forgó lefoglalásokat, mivel a 2988/95 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének megfelelően a tagállamok fenntartják maguknak a lehetőséget, hogy az általános jogi rendelkezésekből eredőnél hosszabb elévülési időt alkalmazzanak, mint amilyen Belgiumban az 1998 előtt alkalmazandó harmincéves, és az azóta alkalmazandó tízéves elévülési idő.

    32      Ilyen körülmények között a tribunal de première instance de Bruxelles felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

    „1)      Úgy kell‑e tekinteni a […] 2571/97 […] rendeletnek a rendelkezéseit, hogy azok a […] 2988/95 […] rendelet 3. cikkének (1) bekezdésétől eltérő közösségi ágazati szabályozást alkotnak, és akadályát képezik az elévülésről szóló nemzeti rendelkezések alkalmazásának?

    2)      Úgy kell‑e érteni a […] 2988/95 […] rendelet 3. cikkének (3) bekezdését, hogy ‑ tekintettel arra, hogy a kedvezményezett alvállalkozói által elkövetett szabálytalanságok minden esetére a 4 éves elévülési idő általános szabálya vonatkozik, figyelembe véve a tej‑ és tejtermékpiac közös szervezése keretében az alvállalkozók rendelet szerinti [felelősségére] vonatkozó legfeljebb 4 éves határidőt ‑ az korlátozottan alkalmazható azokban az esetekben, amikor a szabálytalanságot a támogatás kedvezményezettje követi el?”

     Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

     Az első kérdésről

    33      Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2571/97 rendelet tekinthető‑e a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének második mondata értelmében elévülési időt előíró ágazati szabályozásnak. Igenlő válasz esetén e bíróság azt kérdezi, hogy az ilyen ágazati szabályozás létezése megfosztja‑e a tagállamokat az e rendelet 3. cikkének (3) bekezdése által számukra biztosított azon lehetőségtől, hogy az említett 3. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében előírtnál hosszabb elévülési időt alkalmazzanak.

    34      A Corman lényegében azt állítja, hogy a 2571/97 rendelet elfogadásával és annak ellenére, hogy e rendelet nem ír elő a pályázati, illetve feldolgozási biztosítékok behajtására vonatkozó konkrét elévülési időt, az uniós jogalkotó az említett rendelet által szabályozott pályázati eljárásokkal kapcsolatban alkalmazhatóvá kívánta tenni a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének első mondata által általánosan előírt négyéves elévülési szabályt. Ezáltal a 2571/97 rendelet olyan ágazati szabályozásnak minősül, amely akadályát képezi a tagállamok számára nyitva álló azon lehetőségnek, hogy ebben az ágazatban a 2988/95 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése alapján négy évnél hosszabb elévülési időt alkalmazzanak.

    35      Ezzel ellentétben a belga és az osztrák kormány, valamint a Bizottság azon az állásponton volt, hogy a 2571/97 rendelet nem minősül a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének második mondata értelmében rövidebb elévülési időt előíró ágazati szabályozásnak. Másfelől, feltételezve akár, hogy a 2571/97 rendelet e rendelkezés értelmében négy évnél rövidebb elévülési időt vezet be, e kormányok és a Bizottság azt állítják, hogy az ilyen elévülési idő létezése nem befolyásolja a tagállamok által az említett 3. cikk (3) bekezdése által fenntartott azon lehetőséget, hogy hosszabb elévülési időt írjanak elő.

    36      Elöljáróban emlékeztetni arra, hogy a 2988/95 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése szerint „a közösségi joggal kapcsolatos szabálytalanságok esetére egy keretszabályozás kialakítására kerül sor az egységes ellenőrzések, a közigazgatási intézkedések, továbbá szankciók tekintetében”, és ennek célja – amint az az említett rendelet harmadik preambulumbekezdéséből kitűnik –, hogy „a Közösségek pénzügyi érdekeire nézve hátrányos jogszabályokat minden területen fel kell számolni [helyesen: a Közösségek pénzügyi érdekeire nézve hátrányos cselekményekkel szemben minden területen fel kell lépni]” (a C‑278/02. sz. Handlbauer‑ügyben 2004. június 24‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑6172. o.] 31. pontja).

    37      Amint e rendelet 4. cikkének (1) bekezdéséből következik, e közigazgatási intézkedések – mint az alapügyben – állhatnak a jogtalanul megszerzett előnynek az előny iránti kérelemhez nyújtott biztosíték teljes vagy részleges elvesztésével megvalósuló elvonásából.

    38      A 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése az eljárások tekintetében többek között az ilyen közigazgatási intézkedések vonatkozásában alkalmazandó, a szabálytalanság elkövetésével kezdődő elévülési időt állapít meg, amely szabálytalanság ugyanazon rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerint „[a] közösségi jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként a Közösségek általános költségvetése […] kárt szenved vagy szenvedhet” (lásd a fent hivatkozott Handlbauer‑ügyben hozott ítélet 32. és 33. pontját, valamint a C‑278/07–C‑280/07. sz., Josef Vosding Schlacht-, Kühl- und Zerlegebetrieb és társai egyesített ügyekben 2009. január 29‑én hozott ítélet [EBHT 2009., I‑457. o.] 21. és 22. pontját).

    39      A 2988/95 rendelet és különösen annak 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének az elfogadásával az uniós jogalkotó úgy döntött, hogy e területen általánosan alkalmazandó elévülési szabályt vezet be, amellyel egyrészt valamennyi tagállamban alkalmazott minimális határidőt szándékozott meghatározni, és másrészt ki akarta zárni azt a lehetőséget, hogy az Európai Unió pénzügyi érdekeit érintő szabálytalansággal kapcsolatban annak elkövetése utáni négyéves időszak eltelte után indítsanak eljárást (lásd a fent hivatkozott Josef Vosding Schlacht-, Kühl- und Zerlegebetrieb és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 27. pontját).

    40      Ebből következik, hogy a 2988/95 rendelet hatálybalépésétől kezdve az Unió pénzügyi érdekeit érintő szabálytalansággal kapcsolatban – főszabály szerint és azon ágazatok kivételével, amelyek esetében az uniós jogalkotó rövidebb határidőt írt elő – négyéves határidőn belül indíthatnak eljárást a tagállamok illetékes hatóságai (lásd a fent hivatkozott Josef Vosding Schlacht-, Kühl- und Zerlegebetrieb és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 28. pontját).

    41      A 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdésének második mondatában uniós szinten elfogadott ágazati szabályokról és nem nemzeti ágazati szabályokról van szó, amint ezt ugyanezen rendelet ötödik preambulumbekezdése is megerősíti (lásd a fent hivatkozott Josef Vosding Schlacht-, Kühl- und Zerlegebetrieb és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 44. pontját).

    42      Másfelől a négyéves elévülést előíró, a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének első mondatában foglalt szabály, amely közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban, csak akkor hagyható figyelmen kívül az említett 3. cikk (1) bekezdése első albekezdésének második mondata értelmében vett ágazati szabályozás létezése miatt, ha ezen ágazati szabályozás rövidebb, de legalább hároméves időszakot ír elő (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Handlbauer‑ügyben hozott ítélet 35. pontját).

    43      E tekintetben a 2571/97 rendelet kétségkívül előír külön határidőket, amelyek esetenként az ajánlattevőre és a sikeres pályázóra vonatkoznak, a vajra vonatkozó intervenciós rendszer keretében. Így e rendelet 11. cikkének megfelelően az 1. cikkben említett termékeket a pályázatok benyújtási határidejének hónapját követő négy hónapon belül kell feldolgozni vagy végtermékekbe bedolgozni, és az említett rendelet 18. cikkének (3) bekezdése alapján a sikeres pályázónak az említett 11. cikkben megállapított időszak lejártát követő 12 hónapon belül be kell mutatnia a feldolgozási biztosíték feloldásához szükséges igazolást.

    44      A belga és osztrák kormányhoz, valamint a Bizottsághoz hasonlóan azonban meg kell állapítani, hogy a rendelet nem ír elő a nemzeti intervenciós hivatalra alkalmazandó eljárási elévülési szabályt, amikor az a szabálytalanság felfedezését követően a sikeres pályázó által letétbe helyezett biztosítékok behajtásához folyamodik.

    45      E megállapítást nem vonja kétségbe az a körülmény, hogy a 2220/85 rendelet 29. cikke – amelyet a 2571/97 rendelet 27. cikke a vajágazatra vonatkozó intervenciós rendszer esetében alkalmazandóvá tett – előírja, hogy amint az illetékes hatóság tudomására jut, hogy a biztosíték egy részének vagy egészének behajtására okot adó körülmények merülnek fel, a teljesítésre kötelezett felet haladéktalanul felszólítja arra, hogy az esedékes összeget a fizetési felszólítás kibocsátásától számított 30 napon belül fizesse meg.

    46      Feltételezve ugyanis, hogy az említett 29. cikk alkalmazható az alapügyben, azon tény, hogy e cikk értelmében az illetékes hatóságnak „haladéktalanul” kell eljárnia, a Corman állításával ellentétben nem engedi meg azt a vélekedést, hogy meghatározott határidő vonatkozik rá.

    47      Következésképpen meg kell állapítani, hogy olyan pályázati eljárások során, mint amelyekről az alapügyben szó van, a vajágazatra vonatkozó intervenciós rendszerre alkalmazandó szabályozás, bár a 2988/95 rendelet értelmében ágazati szabályozásnak minősülhetett, nem írt elő négy évnél rövidebb elévülési időt e rendelet 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének második mondata értelmében. Következésképpen a jelen eljárás során nem szükséges azt vizsgálni, hogy az ilyen határidő fennállása akadályát képezné‑e annak, hogy az említett rendelet 3. cikkének (3) bekezdése alapján a tagállamok hosszabb elévülési időket alkalmazzanak.

    48      Az alapügyben tehát a biztosítékok behajtása – felfüggesztő hatályú aktus hiányában – a szabálytalanság elkövetésétől számított négyéves időszak lejártakor évülhetett el, feltéve hogy az a tagállam, amelyben a szabálytalanságokat elkövették, nem élt a 2988/95 rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében számára fenntartott azon lehetőséggel, hogy hosszabb elévülési időt írjon elő (lásd a fent hivatkozott Josef Vosding Schlacht-, Kühl- und Zerlegebetrieb és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 36. pontját).

    49      E rendelkezés alapján ugyanis a tagállamok egyrészt továbbra is alkalmazhatják az említett rendelet elfogadásának időpontjában fennálló hosszabb elévülési időt, és másrészt ezen időpont után ilyen időszakot előíró új szabályokat vezethetnek be. Ezenkívül az említett rendelkezést nem lehet úgy értelmezni, hogy a tagállamoknak ezzel összefüggésben a különös és/vagy ágazati szabályokban kell a hosszabb elévülési időt előírniuk (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Josef Vosding Schlacht-, Kühl- und Zerlegebetrieb és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 42., 46. és 47. pontját).

    50      Az előzőekre tekintettel az első feltett kérdésre az a válasz adandó, hogy a 2571/97 rendelet, amennyiben nem ír elő elévülési szabályt a vaj‑, vajkoncentrátum‑, és tejszínágazatban a pályázati eljárások keretében letétbe helyezett biztosítékok behajtására alkalmazandó eljárások tekintetében, nem minősül a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének második mondata értelmében „rövidebb időszakot” előíró ágazati szabályozásnak. Következésképpen az e rendelet 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének első mondatában megállapított négyéves elévülési idő alkalmazandó az ilyen behajtásra, kivéve azonban a tagállamok által az említett 3. cikk (3) bekezdése által fenntartott azon lehetőséget, hogy hosszabb elévülési időt írjanak elő.

     A második kérdésről

    51      Második kérdésével az előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése által a tagállamok számára fenntartott azon lehetőség, hogy hosszabb elévülési időt alkalmazzanak, csak azon helyzetekre vonatkozhat‑e, amelyekben a szabálytalanságot az uniós költségvetés kárára jogtalanul szerzett előny kedvezményezettje követi el.

    52      Más szóval e bíróság azt kérdezi, hogy abban az esetben, ha a szabályozás bizonyos elévülési időt ír elő az intervenciós rendszer kedvezményezettje által az alvállalkozóival szemben indított eljárásokra vonatkozóan, a tagállamok számára továbbra is fennáll‑e azon lehetőség, hogy hosszabb elévülési időket állapítsanak meg az említett 3. cikk (3) bekezdése értelmében azokban a helyzetekben, amelyekben az említett alvállalkozók követték el a szabálytalanságokat.

    53      A Corman azt állítja, hogy mivel az alkalmazandó szabályozás határidőt ír elő a bizonyos biztosítékok feloldásához szükséges igazolás benyújtását illetően, ennek arra kellett volna ösztönöznie a BIRB‑t, hogy megfelelő időben foglalkozzon az e társaság alvállalkozói által korábban elkövetett szabálytalanságokkal. Márpedig a BIRB, azáltal, hogy az említett szabálytalanságok elkövetése után több mint négy évvel járt el, lehetetlenné tette a Corman számára, hogy az alvállalkozóira hárítsa a lefoglalt biztosítékok összegét, hiszen az ilyen eljárásra a belga jog szerint a szerződésen kívüli felelősség területén előírt ötéves elévülési idő vonatkozna. Továbbá, amennyiben a 4045/89 rendelet 4. cikke az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Garanciarészlege (FEOGA) által finanszírozott műveletekben részt vevő vállalkozásoknak azt írja elő, hogy a kereskedelmi okmányaikat csak három évig őrizzék meg, nem kellene megengedni, hogy a nemzeti hatóságok ilyen határidőn túl folytassanak eljárást a szabálytalanságok miatt.

    54      Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében előírt kivétel keretében a tagállamok széles mérlegelési jogkört tartanak fenn maguk számára a hosszabb elévülési idő megállapítását illetően, amelyet az Unió pénzügyi érdekeit érintő szabálytalanság esetén kívánnak alkalmazni.

    55      A 2988/95 rendelet ugyanis nem ír elő arra vonatkozóan tájékoztatási vagy értesítési mechanizmust, hogy a tagállamok a 3. cikke (3) bekezdésének megfelelően éltek‑e a hosszabb elévülési idő előírására vonatkozó lehetőségükkel. Ebből következik, hogy uniós szinten nem írtak elő olyan ellenőrzési formát, amely mind a tagállamok által az e rendelkezés alapján alkalmazott eltérő elévülési időt, mind azon ágazatokat érinti, amelyekben e határidő alkalmazásáról döntöttek (a fent hivatkozott Josef Vosding Schlacht-, Kühl- und Zerlegebetrieb és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 45. pontja).

    56      Továbbá a Corman állításával ellentétben a 4045/89 rendelet 4. cikke nem vonhatja kétségbe e megállapítást. Ugyanis meg kell állapítani egyrészt, hogy bár e rendelkezés előírja, hogy a vállalkozásoknak bizonyos kereskedelmi okmányokat legalább három évig meg kell őrizniük, pontosítja, hogy a tagállamok ezen okmányok megőrzésére hosszabb időtartamot is előírhatnak. Másrészt semmi nem akadályozza meg a gondos vállalkozást abban, hogy kereskedelmi okmányait hosszabb ideig őrizze meg, mint amit a hatályban lévő szabályozás számára előír.

    57      Végül, amennyiben a 2571/97 rendelet 19. cikkének (4) bekezdése értelmében „[a] pályázati felhívással kapcsolatos jogok és kötelezettségek nem átruházhatók”, a sikeres pályázó marad felelős a vaj tervezett felhasználásáért, és felelnie kell az alvállalkozói, valamint a későbbi vevők magatartásáért (lásd analógia útján a 124/83. sz. Corman‑ügyben 1985. december 5‑én hozott ítélet [EBHT 1985., 3777. o.] 19. pontját).

    58      Következésképpen a 2571/97 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a sikeres pályázónak minden adásvételi szerződésbe bele kell foglalnia a végtermékbe történő bedolgozásra vonatkozó kötelezettségvállalást, valamint többek között a rendelet 10. cikkének betartására és a rendelet 3. cikkének b) pontjában említett vállalás teljesítésére vonatkozó kötelezettségvállalást.

    59      E tekintetben a Bíróság már hangsúlyozta, hogy a gondos sikeres pályázó több eszközt is használhat, mint amilyen a biztosíték megkövetelése vagy kártérítési kikötés a vállalkozási szerződésben vagy adásvételi szerződésben a későbbi alvállalkozók által a kötelezettségeik megszegésének elkerülése érdekében. A Bíróság továbbá már megállapította, hogy a sikeres pályázó által az adásvételi szerződésbe elővigyázatosságból foglalt kikötés nem meríti ki mindazokat a lehetséges intézkedéseket, amelyekkel védekezhet az ellen, hogy a későbbi vevők esetleg nem tartják be a kötelezettségeiket (lásd analógia útján a 125/83. sz. Corman‑ügyben 1985. október 1‑jén hozott ítélet [EBHT 1985., 3039. o.] 29. és 30. pontját).

    60      Mindenesetre azon ellenőrzés, amelyet a sikeres pályázó később e kötelezettségek betartása felett gyakorolhat, kizárólag a saját érdekében történik, és nem befolyásolja az értékesítési szervezet irányában fennálló felelősségét (lásd analógia útján a fent hivatkozott Corman‑ügyben 1985. december 5‑én hozott ítélet 20. pontját).

    61      Következésképpen azon körülmény, hogy azon tagállam, amely él a 2988/95 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése által számára biztosított lehetőséggel, és az említett 3. cikk (1) bekezdésében előírtnál hosszabb elévülési időt állapít meg, ezáltal nehezebbé téve azon lehetőséget, hogy a sikeres pályázó – mint amilyen Corman – az alvállalkozóira háríthassa az általuk elkövetett szabálytalanságok pénzügyi következményeit, semmiképpen nem korlátozhatja az említett lehetőséget.

    62      Az előzőekre tekintettel a második feltett kérdésre az a válasz adandó, hogy a 2988/95 rendelet 1. cikke értelmében valamely szabálytalansággal kapcsolatos eljárás során a tagállamok fenntartják maguknak a lehetőséget, hogy a rendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében hosszabb elévülési időt alkalmazzanak a 2571/97 rendelettel összefüggésben olyan helyzetekben is, amikor azokat a szabálytalanságokat, amelyekért a sikeres pályázónak felelnie kell, az utóbbi alvállalkozói követték el.

     A költségekről

    63      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

    A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

    1)      A vaj csökkentett áron történő értékesítéséről, valamint a cukrászati termékek, jégkrém és egyéb élelmiszerek előállítása során felhasznált tejszínre, vajra és vajkoncentrátumra vonatkozó támogatás nyújtásáról szóló, 1997. december 15‑i 2571/97/EK bizottsági rendelet – amennyiben nem ír elő elévülési szabályt a vaj‑, vajkoncentrátum‑, és tejszínágazatban a pályázati eljárások keretében letétbe helyezett biztosítékok behajtására alkalmazandó eljárások tekintetében – nem minősül az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18‑i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének második mondata értelmében „rövidebb időszakot” előíró ágazati szabályozásnak. Következésképpen az e rendelet 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének első mondatában megállapított négyéves elévülési idő alkalmazandó az ilyen behajtásra, kivéve azonban a tagállamok által az említett 3. cikk (3) bekezdése által fenntartott azon lehetőséget, hogy hosszabb elévülési időt írjanak elő.

    2)      A 2988/95 rendelet 1. cikke értelmében valamely szabálytalansággal kapcsolatos eljárás során a tagállamok fenntartják maguknak a lehetőséget, hogy a rendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében hosszabb elévülési időt alkalmazzanak a 2571/97 rendelettel összefüggésben olyan helyzetekben is, amikor azokat a szabálytalanságokat, amelyekért a sikeres pályázónak felelnie kell, az utóbbi alvállalkozói követték el.

    Aláírások


    * Az eljárás nyelve: francia.

    Az oldal tetejére