C‑221/08. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Írország

„Tagállami kötelezettségszegés – 95/59/EK irányelv – A dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adókon kívüli egyéb adók – 9. cikk, (1) bekezdés – A termékek legmagasabb kiskereskedelmi árának a gyártók és az importőrök általi szabad meghatározása – A cigaretta kiskereskedelmi minimálárát előíró nemzeti szabályozás – Igazolás – A közegészség védelme – Az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás‑ellenőrzési Keretegyezménye”

Az ítélet összefoglalása

1.        Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – A dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adókon kívüli egyéb adók

(2002/10 irányelvvel módosított 95/59 tanácsi irányelv, 9. cikk, (1) bekezdés)

2.        Tagállamok – Kötelezettségek – A Bizottságra ruházott felügyeleti jogkör – A tagállamok kötelessége

(EK 10. cikk és EK 226. cikk)

1.        Nem teljesíti a 2002/10 irányelvvel módosított, a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló 95/59 irányelv 9. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely a cigaretta vonatkozásában kiskereskedelmi minimálárat ír elő, mivel e szabályozás nem teszi lehetővé minden esetben annak kizárását, hogy a meghatározott minimálár megsértse azon versenyelőnyt, amely a dohánytermékek gyártói és importőrei egy részénél az alacsonyabb önköltségi árból kialakulhat. Az ilyen szabályozás ugyanis, amely egyébként az egyes cigarettafajták piaci átlagárára hivatkozva ír elő minimálárat, olyan hatással járhat, hogy megszünteti a versenyző termékek közötti árkülönbséget, és ezen árakat a legdrágább termék árához közelíti. Az említett szabályozás így sérti a gyártók és importőrök azon szabadságát a legmagasabb kiskereskedelmi árak meghatározásában, amelyet a 95/59 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének második albekezdése biztosít.

Az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás‑ellenőrzési Keretegyezménye nem befolyásolja azt a kérdést, hogy az ilyen rendszer összeegyeztethető‑e, vagy sem a 95/59 irányelv 9. cikkének (1) bekezdésével, mivel ezen egyezmény közvetlenül nem kötelezi a szerződő feleket a dohánytermékeket érintő árpolitikával kapcsolatban, hanem mindössze leírja a lehetséges megoldásokat a dohányzás elleni küzdelmet érintő nemzeti egészségügyi célok figyelembevétele érdekében. Ezen egyezmény 6. cikkének (2) bekezdése ugyanis mindössze azt írja elő, hogy a szerződő feleknek olyan intézkedéseket kell elfogadniuk vagy fenntartaniuk, amelyek „[ki]terjedhetnek” a dohánytermékekre vonatkozó adópolitikára vagy „adott esetben” az árpolitika alkalmazására.

A tagállamok nem hivatkozhatnak az EK 30. cikkre annak érdekében, hogy az emberek egészségének és életének védelme céljával igazolják a 95/59 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének megsértését. Az EK 30. cikk ugyanis nem érthető úgy, hogy lehetővé teszi az EK 28. cikkben és EK 29. cikkben érintett, a behozatalra és kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozásoktól, valamint az azzal azonos hatású intézkedésektől eltérő jellegű intézkedéseket.

Mindazonáltal a 95/59 irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy folytassák a dohányzás elleni küzdelmet, amely a közegészség védelmének céljába illeszkedik.

(vö. 45., 46., 50., 51., 57. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        Nem teljesíti az EK 10. cikkből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely elmulasztja az ahhoz szükséges információk megküldését, hogy a Bizottság teljesíthesse a 2002/10 irányelvvel módosított, a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló 95/59 irányelv tiszteletben tartásának ellenőrzésére vonatkozó feladatát.

(vö. 62. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2010. március 4.(*)

„Tagállami kötelezettségszegés – 95/59/EK irányelv – A dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adókon kívüli egyéb adók – 9. cikk, (1) bekezdés – A termékek legmagasabb kiskereskedelmi árának a gyártók és az importőrök általi szabad meghatározása – A cigaretta kiskereskedelmi minimálárát előíró nemzeti szabályozás – Igazolás – A közegészség védelme – Az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás‑ellenőrzési Keretegyezménye”

A C‑221/08. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2008. május 22‑én

az Európai Bizottság (képviseli: R. Lyal és W. Mölls, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

Írország (képviseli: D. O’Hagan, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Hogan SC, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: J. N. Cunha Rodrigues, a második tanács elnöke, a harmadik tanács elnökeként eljárva, P. Lindh, A. Rosas, U. Lõhmus és A. Arabadjiev (előadó) bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: R. Şereş tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. június 18‑i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2009. október 22‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően

meghozta a következő

Ítéletet

1        Keresetével az Európai Közösségek Bizottsága a Bíróságtól annak megállapítását kéri:

–        hogy Írország – mivel a cigarettákra legalacsonyabb és legmagasabb kiskereskedelmi árakat írt elő – nem teljesítette a 2002. február 12‑i 2002/10/EK tanácsi irányelvvel (HL L 46., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 35. kötet, 182. o.) módosított, a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1995. november 27‑i 95/59/EK tanácsi irányelv (HL L 291., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 283. o.; a továbbiakban: 95/59 irányelv) 9. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, és

–        hogy Írország – mivel elmulasztotta az ahhoz szükséges információk megküldését, hogy a Bizottság teljesíthesse a 95/59 irányelv tiszteletben tartásának ellenőrzésére vonatkozó feladatát – nem teljesítette az EK 10. cikkből eredő kötelezettségeit.

 Jogi háttér

 A közösségi szabályozás

2        A 95/59 irányelv (2), (3) és (7) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

„(2)      mivel a[z EK‑]Szerződés célja egy gazdasági unió létrehozása, amelyen belül egészséges verseny uralkodik, és amely jellemzői hasonlítanak egy nemzeti piac jellemzőihez; továbbá a dohánygyártmányok tekintetében e cél elérése előfeltételezi, hogy a tagállamokban az ezen ágazat termékeinek forgalmát érintő adók alkalmazása ne torzítsa a versenyfeltételeket, és a Közösségen belül ne akadályozza azok szabad mozgását;

(3)      mivel különösen a jövedéki adók szerkezete összehangolásának kell ahhoz vezetnie, hogy az ugyanazon csoportba tartozó dohánygyártmányok kategóriái közötti verseny az adóterhek következtében ne torzuljon, és hogy ez a tagállamok nemzeti piacainak megnyitását valósítsa meg;

[…]

(7)      mivel a szabad verseny követelménye a szabad árképzést jelenti a dohánygyártmányok minden csoportja tekintetében”.

3        Ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Dohánygyártmány a következő:

a)      cigaretták;

b)      szivarok és szivarkák;

c)      fogyasztási dohány:

–        cigaretták sodrására szánt finomra vágott dohány,

–        egyéb fogyasztási dohány,

a 3–7. cikk meghatározásának megfelelően.”

4        A 95/59 irányelv 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A Közösségben gyártott cigarettákra és a harmadik országokból behozott cigarettákra a vámokat is tartalmazó legmagasabb kiskereskedelmi ár alapján számított százalékos jövedéki adót és a termék egységére meghatározott tételes jövedéki adót kell kivetni. [helyesen: A Közösségben gyártott cigarettákra és a harmadik országokból behozott cigarettákra minden tagállam vámokat is tartalmazó legmagasabb kiskereskedelmi ár alapján számított százalékos jövedéki adót és a termék egységére meghatározott tételes jövedéki adót vet ki].

(2)      A százalékos jövedéki adó mértékének és a tételes jövedéki adó összegének minden cigaretta esetén egyformának kell lennie.

[…]”

5        Ezen irányelv 9. cikke (1) bekezdésének értelmében:

„A gyártó a Közösségen belül letelepedett olyan természetes vagy jogi személy, amely kiskereskedelmi forgalomba hozatala céljából a dohányt feldolgozott termékké alakítja át.

A gyártók, vagy adott esetben azok közösségi képviselői vagy megbízottjai, valamint a harmadik országokból dohányt importálók szabadon határozhatják meg a legmagasabb kiskereskedelmi árat minden termék esetében és minden tagállam számára, ahol a kérdéses terméket fogyasztásra bocsátják.

A második albekezdés azonban nem akadályozhatja az árszínvonalak ellenőrzésére vonatkozó nemzeti jogalkotási rendszerek végrehajtását, vagy a meghatározott árak betartását [helyesen: az árszínvonal ellenőrzésére vagy az előírt árak betartására vonatkozó nemzeti jogszabályok alkalmazását], feltéve hogy azok összeegyeztethetők a közösségi jogalkotással.”

6        Az említett irányelv 16. cikke előírja:

„(1)      A cigarettákra vonatkozó tételes jövedéki adó összegét a legkeresettebb árkategóriában állapítják meg 1978. január 1‑jével kezdődően, a minden év január 1‑jén érvényes adatoknak megfelelően.

(2)      A jövedéki adó tételes összetevője nem lehet alacsonyabb, mint 5%‑a, vagy nem lehet magasabb, mint 55%‑a azon teljes adótehernek, amelyet az e cigarettákra kivetett százalékos jövedéki adó, tételes jövedéki adó és forgalmi adó együttes összege jelent.

[…]

(5)      A tagállamoknak jogukban áll jövedékiadó‑minimumot kivetni azokra a cigarettákra, amelyeket a legkeresettebb árkategóriába tartozó cigaretták kiskereskedelmi eladási áránál alacsonyabb áron hoznak forgalomba, azzal a feltétellel, hogy az így megállapított jövedékiadó‑minimum nem haladhatja meg a legkeresettebb árkategóriába tartozó cigarettákra kivetett jövedéki adót.”

7        A 2003. december 5‑i 2003/117/EK tanácsi irányelvvel (HL L 333., 49. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 41. kötet, 430. o.) módosított, a cigaretták adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19‑i 92/79/EGK tanácsi irányelv (HL L 316., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 202. o.) határozza meg a cigarettát terhelő általános jövedéki adó legalacsonyabb kulcsát és összegét.

8        A 2004. június 2‑i 2004/513/EK tanácsi határozat (HL L 213., 8. o.) a Közösség nevében jóváhagyta az Egészségügyi Világszervezet 2003. május 21‑én Genfben aláírt, Dohányzás‑ellenőrzési Keretegyezményét (a továbbiakban: WHO‑egyezmény). Ezen egyezmény „Ár‑ és adóintézkedések a dohánykereslet csökkentésére” címet viselő 6. cikke a következőképpen szól:

„1.      A Felek elismerik, hogy az ár‑ és adóintézkedések hatásos és fontos eszközei a dohányfogyasztás csökkentésének a lakosság különféle szegmenseiben, különösen a fiatalok körében.

2.      A Részes Feleknek arra vonatkozó szuverén jogának sérelme nélkül, hogy adóztatási politikájukat meghatározzák és bevezessék, minden Félnek tekintetbe kell vennie a dohányzás visszaszorítására vonatkozó nemzeti népegészségügyi célkitűzéseit, és olyan intézkedéseket kell elfogadnia vagy fenntartania, amelyek értelemszerűen az alábbiakra terjedhetnek ki:

a)      a dohánytermékekre vonatkozó adópolitika, vagy értelemszerűen [helyesen: és adott esetben], árpolitika foganatosítása [helyesen: alkalmazása], hogy az hozzájáruljon a dohányfogyasztás csökkenését célzó egészségi célkitűzésekhez, […]

[…]”

 A nemzeti szabályozás

9        Az 1978. évi 1978/27. sz., dohánytermékekről (a reklám, a védnökség és a forgalomösztönzés ellenőrzéséről) szóló törvény (Tobacco Products [Control of Advertising, Sponsorship and Sales Promotion] Act 1978, No 27/1978) 2. cikkének (1) bekezdése értelmében az egészségügyi miniszter rendeletet fogadhat el a dohánytermékek reklámjának, a védnökségnek, valamint minden más olyan tevékenységnek az ellenőrzése és szabályozása céljából, amelynek célja a dohánytermékek értékesítésének előmozdítása, vagy amely alkalmas arra.

10      E törvény 2. cikke (2) bekezdésének i. pontja értelmében az említett rendelet előírhatja „a dohánytermékek olyan árakon történő értékesítésének tilalmát, amelyek oly mértékben alacsonyabbak a meghatározott időpontban értékesített, más hasonló típusú vagy jellegű dohánytermékek áránál, hogy az ezen alacsonyabb árakon történő értékesítés – a[z egészségügyi] miniszter véleménye szerint – a forgalomösztönzés egyik formájának minősül”.

11      Az 1991. évi dohánytermékekről (a reklám, a védnökség és a forgalomösztönzés ellenőrzéséről) szóló rendelet (Tobacco Products [Control of Advertising, Sponsorship and Sales Promotion] Regulations 1991, S.I. n° 326/1991, a továbbiakban: 1991. évi rendelet) kibővítette a vonatkozó szabályozást, és hatályon kívül helyezte a 1986. évi (2. sz.) dohánytermékekről (a reklám, a védnökség és a forgalomösztönzés ellenőrzésérő) szóló rendeletet (Tobacco Products [Control of Advertising, Sponsorship and Sales Promotion] [No 2] Regulations 1986, S.I. n° 107/1986, a továbbiakban: 1986. évi rendelet). Az 1991. évi rendelet 16. cikke, amely megegyezik az 1986. évi rendelet 18. cikkével, előírja:

„(1)      A kiskereskedelemben adott márka dohányterméke nem értékesíthető a márkára egyébként jellemző ártól alacsonyabb áron.

(2)      A kiskereskedelemben adott márka dohányterméke nem ajánlható értékesítésre a márkára egyébként jellemző ártól alacsonyabb áron szelvény vagy hasonló dokumentum szétosztásával.

(3)      A dohánytermékek kiskereskedelmi értékesítését vagy vásárlását érintően nem használhatók utalványajánlatok, prémiumkuponok, szelvények, jutalmak, emléktárgyak vagy ajándékok (beleértve a dohánytermék ajándékokat is).”

12      Az 1991. évi rendelet 17. cikke, amely megfelel az 1986. évi rendelet 19. cikkének, a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A kiskereskedelemben dohánytermék nem értékesíthető olyan áron, amely kapcsán az [egészségügyi] miniszter [a dohánytermékekről szóló 1978. évi] törvény 2. cikke (2) bekezdésének i. pontja alapján ráruházott hatáskörében eljárva arra a következtetésre jut, hogy e termék ilyen áron való értékesítése forgalomösztönzést szolgál.

(2)      A[z említett] miniszter jelen cikk (1) bekezdésének értelmében vett véleményét az érintett személy írásban kapja meg.”

13      Az egészségügyi miniszter 1986‑ban az 1986. évi rendeletre vonatkozó értelmező körlevelet (Memorandum of Clarification) bocsátott ki. Az említett körlevélnek az 1986. évi rendelet 19. pontjára vonatkozó része 2. pontjának első mondata a következőképpen szól:

„[Az Irish Tobacco Manufacturers Advisory Council (az ír dohánygyártók tanácsadó testületének)] tagtársaságai által értékesített összes cigaretta minden kategóriájának súlyozott átlagára egyrészt minden márka raktárból, a megelőző év december 31‑ig, történő értékesítésének nettó mennyisége, másrészt pedig a minden kategória súlyozott átlagárának meghatározása idején alkalmazandó ajánlott kiskereskedelmi ár alapján számítandó ki.”

14      Az említett memorandum ugyanezen része 3. pontjának első mondata szerint „a forgalomösztönzés egyik formájáról van szó, ha valamely cigarettamárka ajánlott kiskereskedelmi ára több mint 3%‑kal alacsonyabb a kategóriája súlyozott átlagáránál”.

 A pert megelőző eljárás

15      A Bizottság, miután úgy ítélte meg, hogy a dohánytermékek értékesítésére vonatkozó ír szabályozás összeegyeztethetetlen a 95/59 irányelv 9. cikkének (1) bekezdésével, 2001. október 23‑án felszólító levelet küldött Írországnak.

16      2002. július 27‑én a Bizottság ezenkívül az alkalmazandó ír szabályozásra vonatkozó információkat kért e tagállamtól.

17      A Bizottság – mivel úgy vélte, hogy Írországnak a felszólító levélre 2002. szeptember 4‑én adott válasza nem tartalmazta a kért információkat – 2002. október 1‑jén újabb információkat kért e tagállamtól, amely kérelem válasz nélkül maradt.

18      A Bizottság így 2003. október 17‑én felszólító levelet, 2004. július 9‑én pedig indokolással ellátott véleményt küldött Írországnak, amelyekben azon következtetésre jutott, hogy e tagállam – mivel elmulasztotta a kért információk megküldését – nem teljesítette az EK 10. cikkből eredő kötelezettségeit. Ezen, indokolással ellátott vélemény felszólította az említett tagállamot, hogy e kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedéseket az említett vélemény kézhezvételétől számított két hónapon belül tegye meg.

19      2004. december 10‑én az ír egészség‑ és gyermekügyi minisztérium levelet küldött S. Medghoulnak, a Bizottság adó‑és vámügyi igazgatójának, amelyben röviden bemutatták a közegészséget és a dohányzást érintő nemrég elfogadott ír szabályozást, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy e jogszabály ír bíróságok előtt kereset tárgyát képezi, és ezért még nem lépett hatályba. A szóban forgó jogszabály a jelen ítélet 21. pontjában említett, 2006. december 15‑i indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor sem lépett még hatályba.

20      A Bizottság kérésére 2005. február 10‑én találkozóra került sor a Bizottság és az ír hatóságok között.

21      2006. április 10‑én a Bizottság felszólító levelet, majd 2006. december 15‑én újabb indokolással ellátott véleményt küldött Írországnak, amelyekben ezen intézmény azt állította, hogy e tagállam – mivel a cigarettákra legalacsonyabb és legmagasabb kiskereskedelmi árakat írt elő – nem teljesítette 95/59 irányelv 9. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit. Az említett, indokolással ellátott vélemény felszólította e tagállamot, hogy a véleményben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket annak kézhezvételétől számított két hónapon belül tegye meg.

22      Írország 2007. január 15‑én levélben válaszolt ezen, indokolással ellátott véleményre, és azzal érvelt, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás a közegészség védelme érdekében szükséges.

23      A Bizottság így 2007. június 29‑én kiegészítő, indokolással ellátott véleményt bocsátott ki. A Bizottság – mivel Írországnak az ezen, indokolással ellátott véleményekre adott válaszait figyelembe véve úgy ítélte meg, hogy helyzet továbbra sem megfelelő – benyújtotta a jelen keresetet.

 A keresetről

 A 95/59 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapuló kifogásokról

 A felek érvei

24      A Bizottság a rendelkezésére álló – többek között a 2005. február 10‑i találkozó jegyzőkönyvéből kitűnő – információk alapján úgy véli, hogy a szóban forgó ír szabályozás értelmében, és az ír hatóságok gyakorlatára tekintettel a cigaretta kiskereskedelmi értékesítésére vonatkozóan előírják egyrészt a minimálárat, mivel tilos a releváns cigarettakategória súlyozott átlagárától több mint 3%‑kal alacsonyabb ár alkalmazása, másrészt pedig a legmagasabb árat, mivel tilos az említett súlyozott átlagár több mint 3%‑kal való meghaladása. E rendszernek az a következménye, hogy a gyártók és importőrök szabadsága korlátozott a termékeik legmagasabb kiskereskedelmi árának meghatározását illetően, ami így ellentétes a 95/59 irányelv 9. cikkének (1) bekezdésével. Azon nemzeti szabályozásokhoz hasonlóan, amelyeket a Bíróság vizsgált, az említett rendszer megakadályozza a cigarettának az érintett tagállam által előírt árnál alacsonyabb áron való értékesítését. E következtetést nem teszi vitássá a 95/59 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése.

25      A szóban forgó minimál‑ és maximális ár rendszere nem igazolható az EK 30. cikkben érintett közegészség védelmének céljával sem. Többek között a C‑470/03. sz. AGM‑COS.MET‑ügyben 2007. április 17‑én hozott ítéletből (EBHT 2007., I‑2749. o.) ugyanis kitűnik, hogy a harmonizáció tárgyát képező kérdések nem vizsgálhatók az alapvető szabadságoktól eltérést biztosító elsődleges jogi rendelkezésekre tekintettel.

26      Mindenesetre a tagállamok a dohánytermékek adóztatási színvonalának általános emelésével, vagy egyedi emelés eszközével (a jövedéki adó különböző összetevőinek különös súlyt adva, vagy minimális jövedéki adó előírásával) is biztosíthatják, hogy e termékek kiskereskedelmi ára a dohányzás elleni küzdelemhez szükséges mértékben, kellően magas legyen. A cigaretta adóztatására vonatkozó irányelvek lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy ezen adóztatást a saját céljaikhoz igazítsák.

27      A Bizottság egyébiránt úgy véli, hogy a 95/59 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése összeegyeztethető a WHO‑egyezménnyel. Egyrészt ezen egyezmény nincs olyan hatással, hogy a szerződő feleket minimálár alkalmazására kötelezze. Másrészt az egyezmény, a Közösséggel ellentétben, nem hatalmazza fel a tagállamokat arra, hogy válasszanak az adó‑ vagy az árpolitika alkalmazása között, mivel e kérdés a Közösség belső működéséhez tartozik.

28      Ami a dohányzás megelőzéséről és a dohányzás elleni küzdelem javítására irányuló kezdeményezésekről szóló, 2002. december 2‑i 2003/54/EK tanácsi ajánlást (HL 2003. L 22., 31. o.) illeti, amelyre az Írország úgy hivatkozik, mint amely „a dohányfogyasztás visszaszorítása érdekében a dohánytermékek árát érintő megfelelő intézkedések” közé tartozik, a Bizottság úgy véli, hogy az említett egyezmény kijelentései nem kötelezőek, és semmi esetre sem értelmezhetők úgy, hogy az a 95/59 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének megsértésére ösztönöznek.

29      Ezenkívül a közegészségi megfontolások nem teljesen idegenek a dohánytermékek jövedéki adójának harmonizációjától.

30      Írország előadja, hogy sem a szóban forgó nemzeti szabályozás, sem az 1986. évi értelmező körlevél nem tiltja a cigaretta minden kategóriája súlyozott átlagára több mint 3%‑kal való meghaladásának tilalmát. Maximális árat tehát nem írnak elő. Írország elismeri, hogy a 2005. február 10‑i találkozó jegyzőkönyve e tekintetben nem tükrözi a valóságot.

31      Egyébiránt e tagállam azt állítja, hogy a 95/59 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése, amely előírja, hogy a dohánygyártmányok gyártói és importőrei szabadon határozhatják meg a termékeik legmagasabb kiskereskedelmi árát, nem említi a minimálárat, és következésképpen nem tiltja az ilyen minimálár előírását. A minimálár előírása csak technikai és teljesen mesterkélt értelemben akadályozza meg a gyártókat és az importálókat a legmagasabb ár meghatározásában. Ezenkívül az ír szabályozás, a Bíróság által megvizsgált más nemzeti szabályozásoktól eltérően, kizárólag a dohánytermékek alacsony áron való értékesítése ellen küzd.

32      Írország úgy véli, hogy a Bizottság által azon érvének alátámasztására idézett ítélkezési gyakorlat, amely szerint az EK 30. cikkre nem lehet hivatkozni a jelen esetben, a jelen ügyben nem alkalmazható. A Bíróság a C‑216/98. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2000. október 19‑én hozott ítéletében (EBHT 2000., I‑8921. o.) elismerte, hogy az EK 30. cikk, és különösen az emberek élete és egészsége védelmének célja főszabály szerint igazolhatja a dohánytermékek kiskereskedelmi minimálárának előírását. Márpedig a tagállamok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek annak megítélésére, hogy mely, közegészség védelmét szolgáló intézkedések szükségesek és megfelelőek. E tekintetben a szóban forgó ír szabályozás megfelel az arányosság követelményének. A szabályozás a minimálár előírása és az adóprés növelése közötti jogos szakpolitikai választás eredménye.

33      Írország előadja továbbá, hogy az adóügyi intézkedések önmagukban nem elegendő eszközök az alacsony árú cigaretta értékesítésének kizárását jelentő közegészség‑védelmi cél eléréséhez. Ezen intézkedések bizonytalan hatásúak, tekintettel arra, hogy a gyártók dönthetnek úgy, hogy átvállalják a jövedéki adó növekedését. Ezenkívül e tagállam nem küzdhet hatékonyan az alacsony árú cigaretta értékesítése ellen a minimális jövedéki adó előírásának eszközével anélkül, hogy minden cigarettát érintően növelné az általános adóprést, amely már így is nagyon magas Írországban. Ráadásul a jövedéki adó szintjének emelése a csempészet veszélyét is növeli.

34      A minimálár előírására vonatkozó ír szabályozás e célhoz viszonyított arányosságát erősíti a 2003/54 ajánlás 7. pontja, valamint a WHO‑egyezmény 6. cikke (2) bekezdésének a) pontja. Az említett ajánlást illetően Írország előadja, hogy az ajánlás nem minősül kötelező intézkedésnek, mégis figyelembe vehető, ha egyértelműbbé teszi a közösségi jog értelmezését. A WHO‑egyezményt illetően e tagállam azt állítja, hogy bár az nem írja elő a minimálár‑rendszer alkalmazásának kötelezettségét, arra kötelezi a szerződő feleket, hogy a dohánytermékek kiskereskedelmi árát szabályozzák a legmegfelelőbb megoldás szerint akár adópolitikával, akár árpolitikával. Írország a mérlegelési jogkörének értelmében úgy vélte, hogy az árpolitika az adópolitikája megfelelő kiegészítése.

35      Írország végül azt állítja, hogy a 95/59 irányelv versenypolitikai célt követ, és nem veszi figyelembe a közegészségi megfontolásokat. E tekintetben maga a Bizottság javasolta nemrég ezen irányelv módosítását (COM(2008) 459 végleges irányelvjavaslat), amely nagyrészt a dohányfogyasztás csökkentését szolgálja. Írország szerint az azt is elismerte, hogy a jelenlegi közösségi szabályozás nem teszi lehetővé a tagállamok közötti jelentős árkülönbségek megakadályozását, és hogy e különbségek csempészethez, valamint igen jelentős határ menti vásárlásokhoz vezettek, ami torzítja a versenyt a dohánypiacon, költségvetési veszteséget okoz azon tagállamoknak, amelyek viszonylag magas adózási szintet alkalmaznak, és egyébiránt veszélyezteti a közegészség céljainak elérését.

 A Bíróság álláspontja

36      Emlékeztetni kell elsőként arra, hogy a 95/59 irányelv (3) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az irányelv a dohánygyártmányokat terhelő jövedéki adó szerkezeti összehangolása politikájának keretébe illeszkedik, és célja, hogy az ugyanazon csoportba tartozó dohánygyártmányok kategóriái közötti verseny az adóterhek következtében ne torzuljon, és hogy ezáltal megvalósuljon a tagállamok nemzeti piacainak megnyitása.

37      E célból ezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a Közösségben gyártott cigarettákra és a harmadik országokból behozott cigarettákra minden tagállam a vámokat is tartalmazó legmagasabb kiskereskedelmi ár alapján számított százalékos jövedéki adót és a termék egységére meghatározott tételes jövedéki adót vessen ki (a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet 19. pontja).

38      Ezenkívül a 95/59 irányelv (7) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a szabad verseny követelménye a szabad árképzést jelenti a dohánygyártmányok minden csoportja tekintetében.

39      E tekintetben ezen irányelv 9. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a gyártók, vagy adott esetben azok közösségi képviselői vagy megbízottjai, valamint a harmadik országokból dohányt importálók szabadon határozhassák meg a legmagasabb kiskereskedelmi árat minden termék esetében annak érdekében, hogy hatékony verseny érvényesüljön közöttük (a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet 20. pontja). E rendelkezés biztosítani kívánja, hogy a dohánytermékeket terhelő százalékos jövedéki adó alapjának, azaz e termékek legmagasabb kiskereskedelmi árának a meghatározása minden tagállamban ugyanazon szabályok alapján történjék. Az is célja, amint azt a főtanácsnok indítványának 40. pontjában megállapította, hogy megvédje a fent említett gazdasági szereplők szabadságát, amely lehetővé teszi számukra, hogy az esetlegesen alacsonyabb önköltségi árból következő versenyelőnyt ténylegesen élvezhessék.

40      Márpedig a kiskereskedelmi minimálár hatóságok általi előírása azzal a hatással jár, hogy a gyártók és az importőrök által meghatározott legmagasabb kiskereskedelmi ár semmi esetre sem lehet alacsonyabb e kötelező minimálárnál. Az ilyen minimálárat előíró szabályozás tehát sértheti a versenyviszonyokat, mivel e gyártók vagy importőrök egy részét megakadályozza abban, hogy vonzóbb kiskereskedelmi árajánlatokkal az alacsonyabb önköltségi árból származó előnyhöz jussanak.

41      Következésképpen a feldolgozott dohánytermékek kiskereskedelmi minimálárának szabályozása nem tekinthető összeegyeztethetőnek a 95/59 irányelv 9. cikkének (1) bekezdésével, amennyiben nem igazítják ki oly módon, hogy minden esetben kizárja az alacsonyabb önköltségi árból e termékek gyártói és importőrei egy részénél kialakult versenyelőny sérelmét, és hogy ebből következően torzuljon a verseny (lásd a C‑197/08. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2010. március 4‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 38. pontját és a C‑198/08. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben 2010. március 4‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 30. pontját).

42      Ezen elvek tükrében kell megvizsgálni a szóban forgó nemzeti szabályozást.

43      E szabályozás az ír piacon működő gyártók és importálók számára előírja a cigaretta kiskereskedelmi minimálárát, amely a piacon minden cigaretta kategóriára alkalmazott súlyozott átlagár 97%‑ának felel meg.

44      Ugyanakkor a Bizottság nem bizonyította, hogy e szabályozás előírja a gyártók és importálók számára a cigaretta legmagasabb kiskereskedelmi árát.

45      Meg kell ugyanakkor állapítani, hogy az említett szabályozás nem teszi lehetővé minden esetben annak kizárását, hogy az előírt minimálár sértse az alacsonyabb önköltségi árból a gyártók és importőrök egy részénél kialakult versenyelőnyt. Ellenben – amint azt a Bizottság a tárgyaláson megállapította, anélkül hogy e ponton Írország megcáfolta volna – az ilyen szabályozás, amely egyébként az egyes cigarettafajták piaci átlagárára hivatkozva írja elő a minimálárat, olyan hatással járhat, hogy megszünteti a versenyző termékek közötti árkülönbséget, és ezen árakat a legdrágább termék árához közelíti. Az említett szabályozás így sérti a gyártók és importőrök azon szabadságát a legmagasabb kiskereskedelmi ár meghatározásában, amelyet a 95/59 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének második albekezdése biztosít.

46      Ami a WHO‑egyezményt illeti, amint azt a főtanácsnok az indítványa 50. és 51. pontjában megállapította, ezen egyezmény közvetlenül nem kötelezi a szerződő feleket a dohánytermékeket érintő árpolitikával kapcsolatban, hanem mindössze leírja a lehetséges megoldásokat a dohányzás elleni küzdelmet érintő nemzeti egészségügyi célok figyelembevétele érdekében. Ezen egyezmény 6. cikkének (2) bekezdése ugyanis mindössze azt írja elő, hogy a szerződő feleknek olyan intézkedéseket kell elfogadniuk vagy fenntartaniuk, amelyek „[ki]terjedhetnek” a dohánytermékekre vonatkozó adópolitikára, vagy „adott esetben” az árpolitika alkalmazására.

47      Ugyanígy, a minimálár‑rendszer alkalmazását illetően semmilyen közvetlen utalás nem vezethető le a 2003/54 ajánlásból, amely egyébiránt nem kötelező erejű. E szövegeknek Írország által hivatkozott rendelkezései azon elgondolást tükrözik, hogy a dohánytermékek magas árának hatása a dohányfogyasztás visszaszorítása.

48      Mindenesetre – amint az a jelen ítélet 41. pontjából kitűnik – a 95/59 irányelvvel nem ellentétes az olyan árpolitika, amely nem áll ellentétben az említett irányelv céljaival, többek között az ugyanazon csoportba tartozó dohánygyártmányok kategóriái közötti versenytorzulás kizárásának céljával.

49      Írország azzal is érvel, hogy a szóban forgó minimál‑árrendszer az EK 30. cikkben előírt, emberek egészségének és életének védelme céljával igazolható. E tagállam szerint az adók szintjének emelése nem képes biztosítani a dohánytermékek kellően magas árát, mivel ezen emelést a gyártók és az importőrök átvállalhatják a haszonkulcsuk egy részének a feláldozásával, sőt veszteséggel történő értékesítéssel.

50      Meg kell állapítani e tekintetben, hogy az EK 30. cikk nem érthető úgy, hogy lehetővé teszi az EK 28. cikkben és EK 29. cikkben érintett, a behozatalra és kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozásoktól, valamint az azzal azonos hatású intézkedésektől eltérő jellegű intézkedéseket (lásd ebben az értelemben a C‑302/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2002. február 27‑án hozott ítélet [EBHT 2002., I‑2055. o.] 33. pontját). Márpedig a jelen esetben a Bizottság nem hivatkozott ezen utóbbi rendelkezések sérelmére.

51      Mindazonáltal a 95/59 irányelv nem akadályozza meg Írországot abban, hogy folytassa a dohányzás elleni küzdelmet, amely a közegészség védelmének céljába illeszkedik.

52      Ugyanígy nem állítható, hogy ezen irányelv nem veszi figyelembe e célt.

53      Ugyanis, amint azt a 95/59/EK irányelv – amelynek 9. cikke ugyanakkor az eredeti megfogalmazáshoz képest változatlan maradt – utolsó módosító aktusa, a 2002/10 irányelv (7) preambulumbekezdése megemlíti, az EK‑Szerződés és különösen az EK 152. cikk (1) bekezdésének első albekezdése megköveteli az emberi egészség magas szintű védelmének biztosítását a Közösség valamennyi politikájának és cselekvésének meghatározása, valamint végrehajtása során.

54      Ugyanezen preambulumbekezdésben jelenik meg az is, hogy az adószint jelentős tényező a dohánytermékek árában, és ezáltal befolyást gyakorol a fogyasztók dohányzási szokásaira. A Bíróság ugyanígy megállapította, hogy a dohánytermékek esetében az adójogi szabályozás az e termékek fogyasztása elleni harc, és így a közegészség védelmének fontos és hatékony eszközét jelenti (a C‑140/05. sz. Valeško‑ügyben 2006.október 5‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑10025. o.] 58. pontja), és hogy azon cél, hogy az említett termékek ára magas szinten legyen előírva, megfelelően elérhető e termékek magasabb adóztatásával, mivel a jövedéki adó emelése előbb vagy utóbb a kiskereskedelmi ár emelkedését vonja maga után, anélkül hogy mindez sértené a szabad ármeghatározást (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet 31. pontját).

55      Ezenkívül ha a tagállamok véglegesen ki akarják küszöbölni annak lehetőségét, hogy a gyártók és az importőrök veszteséges értékesítéssel akár csak átmenetileg is átvállalják a dohánytermékek kiskereskedelmi árában az adók hatásait, többek között megtilthatják a feldolgozott dohánytermékeknek az önköltségi ár és adók együttes összegénél alacsonyabb áron való értékesítést, miközben az említett gyártóknak és importőröknek így lehetővé teszik, hogy az esetlegesen alacsonyabb önköltségi árból eredő versenyelőnyt ténylegesen kihasználhassák (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2010. március 4‑én hozott ítélet 53. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Ausztria ügyben hozott ítélet 43. pontját).

56      Az előző megfontolások összességéből következik, hogy a Bizottság keresetét el kell fogadni a cigaretta kiskereskedelmi minimálárának írországi előírására vonatkozó kifogást illetően, el kell azonban utasítani a cigaretta legmagasabb kiskereskedelmi árának e tagállamban való előírására vonatkozó kifogást illetően.

57      Következésképpen meg kell állapítani, hogy Írország – mivel kiskereskedelmi minimálárakat írt elő a cigarettára – nem teljesítette a 95/59 irányelv 9. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

 Az EK 10. cikk megsértésén alapuló kifogásról

 A felek érvei

58      A Bizottság szerint a tagállamok az EK 10. cikk értelmében kötelesek elősegíteni a feladatai teljesítését, különösen azáltal, hogy teljesítik a jogsértési eljárás keretében megküldött információnyújtási kérelmeket. Márpedig Írország – mivel a Bizottság 2002. július 27‑i és október 1‑jei kérelmei ellenére nem nyújtott információt az alkalmazandó ír szabályozásról – nem teljesítette az említett cikkből eredő kötelezettségeit. E tagállamnak a 2001. október 23‑i felszólító levélre adott 2002. szeptember 4‑i válasza ugyanis nem tartalmazta a kért információkat. Egyébiránt Írország sem a 2003. október 17‑i felszólító levélre, sem a 2004. július 9‑i indokolással ellátott véleményre nem válaszolt. Végül, a 2004. december 10‑i levelével Írország nem teljesítette az együttműködésből eredő kötelezettségeit, mivel több mint két évvel a hozzá címzett információnyújtási kérelmek után küldte el ez utóbbi levelet.

59      Írország előadja, hogy az egészség‑ és gyermekügyi minisztérium 2002. május 30‑án elküldte S. Medghoulnak a Bizottság információnyújtási kérelmét érintő dokumentumok másolatát. 2002. szeptember 4‑én e tagállam válaszolt mind a 2001. október 23‑i felszólító levélre, mind pedig a Bizottság információnyújtási kérelmeire. Végül, a 2004. december 10‑i levelükkel az ír hatóságok ismertették a frissen elfogadott nemzeti szabályozást. A Bizottság tehát teljes mértékben tudomással bírt az ír szabályozásról. Következésképpen Írország vitatja, hogy nem teljesítette az EK 10. cikkből eredő kötelezettségeit.

 A Bíróság álláspontja

60      Az EK 10. cikkből az következik, hogy a tagállamok kötelesek jóhiszeműen együttműködni a Bizottság által az EK 226. cikk alapján folytatott vizsgálatok során, és kötelesek minden e célból kért információt megadni (lásd a 82/03. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2004. július 13‑án hozott ítélet [EBHT 2004., I‑6635. o.] 15. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

61      Márpedig a 2004. július 9‑i, az EK 10. cikkből eredő kötelezettség megszegését érintő, indokolással ellátott véleményben előírt határidő lejártának időpontjában Írország annak ellenére nem küldte meg a kért információkat, hogy arra többször is felszólították. Az iratokból ugyanis kitűnik, hogy az ír hatóságok csak a 2004. december 10‑i levélben ismertették röviden a hatályos közegészségre és dohányzásra vonatkozó nemzeti szabályozást.

62      Következésképpen meg kell állapítani, hogy Írország – mivel elmulasztotta az ahhoz szükséges információk megküldését, hogy a Bizottság teljesíthesse a 95/59 irányelv tiszteletben tartásának ellenőrzésére vonatkozó feladatát – nem teljesítette az EK 10. cikkből eredő kötelezettségeit.

 A költségekről

63      Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. E cikk 3. §‑a szerint részleges pernyertesség esetén a Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy határozhat úgy, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit. Ugyanakkor, jóllehet a kereset egyik részét a Bíróság elutasítja, meg kell állapítani, hogy Bizottság keresete alapvetően megalapozott. Ilyen körülmények között a Bizottság kérelmének megfelelően Írországot kell kötelezni a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1)      Írország – mivel a cigarettákra legalacsonyabb és legmagasabb kiskereskedelmi árakat írt elő – nem teljesítette a 2002. február 12‑i 2002/10/EK tanácsi irányelvvel módosított, a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1995. november 27‑i 95/59/EK tanácsi irányelv 9. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2)      Írország – mivel elmulasztotta az ahhoz szükséges információk megküldését, hogy a Bizottság teljesíthesse a 2002/10 irányelvvel módosított 95/59 irányelv tiszteletben tartásának ellenőrzésére vonatkozó feladatát – nem teljesítette az EK 10. cikkből eredő kötelezettségeit.

3)      A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

4)      A Bíróság Írországot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: angol.