—

a PAGO International GmbH képviseletében C. Hauer Rechtsanwalt,

—

a Tirolmilch registrierte Genossenschaft mbH képviseletében G. Schönherr Rechtsanwalt,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében W. Wils és H. Krämer, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o., a továbbiakban: rendelet) 9. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a PAGO International GmbH (a továbbiakban: PAGO) és a Tirolmilch registrierte Genossenschaft mbH (a továbbiakban: Tirolmilch) között a PAGO közösségi védjegye tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében terjesztették elő.

3

A rendelet 1. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A közösségi védjegyoltalom egységes jellegű, és a Közösség egész területén azonos hatályú: csak a Közösség egésze tekintetében lajstromozható, […] illetve képezheti […] törlést kimondó […] határozat tárgyát. Ha e rendelet eltérően nem rendelkezik, ezt az elvet és jogkövetkezményeit kell alkalmazni.”

4

A rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja a következőket mondja ki:

„(1)   A közösségi védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ

[…]

5

A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1, kötet, 92. o.) 5. cikkének (2) bekezdése a következőképpen fogalmaz:

„Bármelyik tagállam előírhatja továbbá, hogy a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki hozzájárulása nélkül gazdasági tevékenység körében a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést használ az árujegyzékben szereplő árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy a tagállamban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.”

6

A PAGO 2001 óta jogosultja egy többek között gyümölcsitalokra és gyümölcslevekre vonatkozó közösségi ábrás védjegynek. A védjegy lényeges alkotóeleme egy zöld színű üvegpalack jellegzetes címkét és kupakot magában foglaló ábrája. A PAGO Ausztriában ilyen típusú palackokban „Pago” elnevezésű gyümölcslevet forgalmaz. A PAGO közösségi védjegy ebben a tagállamban igen jó hírnévnek örvend.

7

A Tirolmilch szintén forgalmaz Ausztriában egy „Lattella” elnevezésű tejalapú gyümölcsitalt. Ezt az italt eleinte papírdobozokban árusították. Később ezt az italt is üvegbe palackozták. Két palackforma több tekintetben is hasonlít a PAGO közösségi védjegyére. Reklámjában a Tirolmilch a PAGO közösségi védjegyéhez hasonlóan a palackot itallal töltött pohár mellett ábrázolja.

8

A PAGO ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel fordult a Handelsgericht Wienhez, amely arra irányult, hogy a bíróság a Tirolmilchet tiltsa el italának a vita tárgyát képező palackokban való reklámozásától, felkínálásától, forgalomba hozatalától vagy a palackok más módon történő felhasználásától, valamint a palackok gyümölcslével töltött pohár mellett ábrázoló reklám közzétételétől.

9

A Handelsgericht Wien helyt adott a kérelemnek. A végzés ellen benyújtott fellebbezés alapján az Oberlandesgericht Wien elutasította a PAGO kérelmét. A PAGO ezért felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az Oberster Gerichtshofhoz.

10

Az Oberster Gerichtshof úgy véli, hogy nem áll fenn az összetévesztés veszélye a Tirolmilch által használt palackok és a PAGO közösségi védjegy között, még átfogó vizsgálatuk alapján sem, mivel a szóban forgó palackokon elhelyezett címkék a „Pago”, illetve a „Lattella” elnevezésekre vonatkoznak, amelyek mindegyike nagyon jól ismert Ausztriában.

11

Mivel a PAGO mindazonáltal arra hivatkozik, hogy a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a Tirolmilch alapos ok nélkül tisztességtelenül kihasználja Ausztriában a PAGO közösségi védjegyének megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét, az Oberster Gerichtshof azt a kérdést veti fel, hogy mit jelent a rendelet hivatkozott rendelkezésében található, „a Közösségben jó hírnevet élvez” fordulat.

12

A Bíróság C-375/97. sz. General Motors ügyben 1999. szeptember 14-én hozott ítéletében (EBHT 1999., I-5421. o.) foglaltakkal analógia útján azt feltételezi, hogy az irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében szereplő „tagállamban [élvezett] jó hírnév” kifejezés vonatkozásában elegendő az, hogy a közösségi védjegy a Közösség „jelentős” részén jó hírnevet élvezzen.

13

Mivel a PAGO a Közösség egész területére kiterjedő használattól való eltiltást kért, a védjegye viszont csak Ausztriában élvez jó hírnevet, az Oberster Gerichtshof azt kérdezi, hogy érvényesíthető-e átfogó jellegű eltiltás annak ellenére, hogy a közösségi védjegy csak egyetlen tagállamban élvez jó hírnevet, illetve hogy az egyetlen tagállamra kiterjedő jó hírnév esetében elrendelhető-e erre a tagállamra korlátozva a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti eltiltás.

14

Erre tekintettel az Oberster Gerichtshof úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

15

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az alapeljárásban a PAGO közösségi védjegye gyümölcsitalokra valamint gyümölcslevekre vonatkozik, a Tirolmilch által forgalmazott áru pedig tejalapú gyümölcsital.

16

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem tűnik ki, hogy a nemzeti bíróság már értékelte azt, hogy a szóban forgó áruk hasonlóak-e.

17

Annak érdekében, hogy ez a bíróság mindenesetre használható választ kapjon, meg kell állapítani, hogy a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja megfogalmazása szerint a közösségi védjegy árujegyzékében szereplő árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban rendelkezik a közösségi védjegyről.

18

Mindenesetre figyelmen kívül hagyva a rendelet 9. cikke (1) bekezdése c) pontjának szövegét, és általános szerkezetére, valamint azon rendszer céljaira tekintettel, amelynek részét képezi, a jó hírnevet élvező közösségi védjegyek nem részesülhetnek kisebb oltalomban az azonos árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban használt megjelölés esetében, mint a nem hasonló árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban használt megjelölés esetében (lásd analógia útján a C-292/00. sz. Davidoff-ügyben 2003. január 9-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-389. o.] 24. és 25. pontját, különösen a 89/104 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése kapcsán).

19

Ezért el kell ismerni, hogy a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja a közösségi védjegy árujegyzékében szereplő árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban is kiterjed a közösségi védjegyre (analógia útján ugyanezen ítélet 30. pontja).

20

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kéri a Bíróságot, hogy egyrészt világítsa meg „a Közösségben jó hírnevet élvez” kifejezés értelmét, amely a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt azon két feltétel egyike, amelynek a közösségi védjegyeknek meg kell felelniük ahhoz, hogy az e rendelkezésben meghatározott oltalomban részesüljenek, másrészt állapítsa meg, hogy földrajzi terjedelmét illetően teljesül-e ez a feltétel akkor, ha a közösségi védjegy csak az egyik tagállamban élvez jó hírnevet.

21

A „jó hírnév” fogalma azt feltételezi, hogy az érintett vásárlóközönség bizonyos mértékben ismeri a védjegyet.

22

Az érintett vásárlóközönség a közösségi védjeggyel érintett vásárlóközönség, azaz a forgalmazott árutól vagy szolgáltatástól függően vagy a széles vásárlóközönség, vagy egy speciálisabb vásárlóközönség, például egy adott szakmai kör (lásd analógia útján a fent hivatkozott General Motors ügyben hozott ítélet 24. pontját, a 89/104 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése kapcsán).

23

Nem lehet feltételül szabni azt, hogy a közösségi védjegyet az így meghatározott vásárlóközönség százalékban megadott hányadának ismernie kell (analógia útján a fent hivatkozott ítélet 25. pontja).

24

Az ismertség megkövetelt mértékét elértnek kell tekinteni, ha a közösségi védjegyet az azzal jelölt árukkal vagy szolgáltatásokkal érintett vásárlóközönség jelentős része ismeri (analógia útján a fent hivatkozott ítélet 26. pontja).

25

E feltétel vizsgálata során a nemzeti bíróságnak az ügy valamennyi releváns elemét figyelembe kell vennie, különösen a védjegy piaci részesedését, a védjegyhasználat intenzitását, földrajzi kiterjedtségét és tartamát, valamint a vállalkozás által a védjegy reklámozására fordított összegek nagyságát (analógia útján a fent hivatkozott ítélet 27. pontja).

26

Az alapeljárás elemeire tekintettel így tehát a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megvizsgálása, hogy a szóban forgó közösségi védjegyet az azzal jelölt árukkal érintett vásárlóközönség jelentős része ismeri-e.

27

Területi szempontból a jó hírnévre vonatkozó feltétel akkor teljesül, ha a közösségi védjegy a Közösség területének jelentős részében jó hírnevet élvez (analógia útján lásd a fent hivatkozott General Motors ügyben hozott ítélet 28. pontját).

28

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság egy Benelux védjeggyel kapcsolatban korábban már kimondta, hogy a 89/104 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazásában elegendő, ha a jó hírnév a Benelux terület lényeges részében – adott esetben ez az egyik Benelux állam egy része is lehet – áll fenn (a fent hivatkozott General Motors ügyben hozott ítélet 29. pontja).

29

Minthogy a jelen ügyben olyan közösségi védjegyről van szó, amelynek jó hírneve az egyik tagállam, nevezetesen Ausztria egész területére kiterjed, az alapeljárás körülményeire tekintettel azt lehet megállapítani, hogy teljesül a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt területi követelmény.

30

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben biztosított oltalom akkor terjed ki valamely közösségi védjegyre, ha ezt a védjegyet az általa jelölt árukkal vagy szolgáltatásokkal érintett vásárlóközönség jelentős része a Közösség területének jelentős részében ismeri, és hogy az alapeljárás körülményeire tekintettel a szóban forgó tagállam területe úgy tekinthető, hogy a Közösség területének jelentős részét képezi.

31

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adott válaszra, valamint az alapeljárás körülményeire tekintettel a második kérdésre nem szükséges válaszolni.

32

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben biztosított oltalom akkor terjed ki valamely közösségi védjegyre, ha ezt a védjegyet az általa jelölt árukkal vagy szolgáltatásokkal érintett vásárlóközönség jelentős része az Európai Közösség területének jelentős részében ismeri, és hogy az alapeljárás körülményeire tekintettel a szóban forgó tagállam területe úgy tekinthető, hogy a Közösség területének jelentős részét képezi.