—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében D. Triantafyllou, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (HL L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o., a továbbiakban: a hatodik irányelv) 13. cikke B. része b) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

A kérelmet a G. Walderdorff és a Finanzamt Waldviertel (a továbbiakban: Finanzamt) között a halászati jog haszonbérbe adásának hozzáadottérték-adó (a továbbiakban: HÉA) alá tartozása tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

3

A hatodik irányelv 2. cikkének 1. pontja értelmében HÉA alá tartozik az adóalany által belföldön ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás.

4

A hatodik irányelv 13. cikkének B. része szerint:

„Az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül, az általuk meghatározott feltételek mellett a tagállamok mentesítik az adó alól a következőket, annak érdekében, hogy biztosítsák az ilyen mentességek megfelelő és egyértelmű alkalmazását, valamint, hogy megakadályozzák az adókijátszásokat, az adókikerüléseket és az esetleges visszaéléseket:

[…]

A tagállamok e mentesség alkalmazásának körét illetően további kivételeket írhatnak elő.

[…]”

5

A forgalmi adóról szóló 1994. évi törvény (Umsatzsteuergesetz 1994, BGBl. 663/1994, a továbbiakban: UStG) 1. §-a (1) bekezdésének 1. pontja értelmében a forgalmi adó alá tartozik minden olyan termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, amelyet az adóalany Ausztriában ellenszolgáltatás ellenében a vállalkozása keretein belül végez.

6

Az UStG 6. §-a (1) bekezdésének 16. pontja szerint mentesek a forgalmi adó alól:

„az ingatlanok és a polgári jog ingatlanra vonatkozó szabályai alá tartozó vagyoni jogok, valamint a földterület használatára vonatkozó állami felségjogok bérbe- és haszonbérbe adása; ingatlan bérbeadásának és haszonbérbe adásának minősül az üzlethelyiségek és más helyiségek használatának használatra vonatkozó szerződés alapján történő átengedése. A saját célra való használat is adómentes. Nem mentes az adó alól:

7

G. Walderdorff mezőgazdasági és erdészeti üzemet működtet Ausztriában. Az általa gazdasági tevékenysége keretében elért forgalom az általános HÉA-szabályok alá tartozik.

8

G. Walderdorff 1995. november 21-én tízéves haszonbérleti szerződést kötött a Sportfischereiverein Zwettllel (Zwettli Sporthorgász Egyesület, a továbbiakban: horgászegyesület). A szerződés értelmében a horgászegyesület díjazás ellenében halászati joggal rendelkezik egyrészt a G. Walderdorff üzemének területén található két tavon, amelyeken ez utóbbi tulajdonosként halászatra jogosult, másrészt a köztulajdonban álló terület részét képező halászati területen, amelyen G. Walderdorff telekkönyvbe bejegyezett (Zwettl I/3. terület) halászati joggal rendelkezik. A haszonbérleti szerződést az 1996. január 1-jétől2005. december 31-ig tartó időszakra kötötték. G. Walderdorff e haszonbérletbe adással kapcsolatos ügyletek után nem fizetette ki a HÉA-t. Ezen adót nem tüntetette fel a haszonbérlőnek kiállított számlán sem.

9

Az 1998. és 2000. évre vonatkozóan végrehajtott adóellenőrzést követően a Finanzamt megállapította, hogy e haszonbérbe adással kapcsolatos ügyletek általános adókulcs szerint HÉA-kötelesek, mivel a szóban forgó haszonbérleti díjból származó jövedelem nem ingatlannal azonosan minősülő jognak az UStG alapján történő adómentes haszonbérbe adásából származó jövedelem. A Finanzamt szerint ugyanis a halászati jog a földterülettől független jog.

10

Ezért 2003. március 24-én a Finanzamt az említett évekre vonatkozóan G. Walderdorffal szemben forgalmi adót megállapító határozatokat hozott, amelyekben a halászati jog haszonbérbe adását az általános, 20%-os adókulcs szerint adózó ügyletek közé sorolta. 2003. április 24-i levelével G. Walderdorff panaszt nyújtott be e határozatok ellen, amelyben az UStG 6. §-a (1) bekezdésének 16. pontja alapján a halászati jog haszonbérbe adásához kapcsolódó ügyletek adómentességét kérte.

11

A Finanzamt elutasította ezt a panaszt, majd G. Walderdorff kérelmére az ügyet az Unabhängiger Finanzsenat, Außenstelle Wien elé terjesztette.

12

Az e bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban az a vita tárgya, hogy G. Walderdorffnak a horgászegyesülettel kötött szerződésén alapuló haszonbérleti díj után a forgalmi adó általános szabályai szerint a normál adókulcs alapján kell-e adót fizetnie, vagy az UStG 6. §-a (1) bekezdésének 16. pontja szerinti adómentesség alkalmazandó-e.

13

E körülmények között az Unabhängiger Finanzsenat, Außenstelle Wien az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Úgy kell-e értelmezni a […] hatodik irányelv 13. cikke B. részének b) pontját, hogy a halászati jog tíz évre szóló haszonbérleti szerződés formájában, ellenérték fejében való átengedése:

»ingatlanok lízingj[ének] [helyesen: haszonbérbe adásának] és bérbeadás[ának]« minősül?”

14

A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a hatodik irányelv 13. cikke B. részének b) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy halászati jognak valamely vízterületen az utóbbi tulajdonosa által és a köztulajdonban álló vízterületen a halászati jog jogosultja által tíz évre szóló haszonbérleti szerződés formájában, ellenérték fejében történő átengedése „ingatlanok lízingj[ének] [helyesen: haszonbérbe adásának] és bérbeadás[ának]” minősül.

15

Előzetesen meg kell állapítani, hogy G. Walderdorff és a sportegyesület között kötött szerződés bizonyos vízterületre vonatkozó halászati jog átengedéséről szól. Az említett szerződés szerinti haszonbérleti ügyletek tehát főszabály szerint a hatodik irányelv alapján a HÉA hatálya alá tartoznak. Azt kell már csak megállapítani, hogy azok a hatodik irányelv 13. cikke B. részének b) pontjában előírt mentességek alkalmazási körébe tartoznak-e.

16

Emlékeztetni kell, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a hatodik irányelv 13. cikkében foglalt adómentességek a közösségi jog autonóm fogalmai, és ezért meghatározásukat a közösségi jog segítségével kell elvégezni (lásd a C-358/97. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2000. szeptember 12-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-6301. o.] 51. pontját; a C-315/00. sz. Maierhofer-ügyben 2003. január 16-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-563. o.] 25. pontját; a C-275/01. sz., Sinclair Collis ügyben 2003. június 12-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-5965. o.] 22. pontját; a C-284/03. sz., Temco Europe ügyben 2004. november 18-án hozott ítélet [EBHT 2004., I-11237. o.] 16. pontját; a C-428/02. sz., Fonden Marselisborg Lystbådehavn ügyben 2005. március 3-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-1527. o.] 27. pontját és a C-455/05. sz. Velvet & Steel Immobilien ügyben 2007. április 19-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-3225. o.] 15. pontját).

17

A hatodik irányelv 13. cikke B. részének b) pontjában említett „ingatlanok lízingje [helyesen: haszonbérbe adása] és bérbeadása” definíciója hiányában a Bíróság számos ítéletében akként határozta meg az ingatlanok bérbeadásának a hatodik irányelv 13. cikke B. részének b) pontjában foglalt fogalmát, mint valamely ingatlan tulajdonosa által a bérlőnek díjazás ellenében és meghatározott időre adott jogot arra, hogy birtokolja ezt az ingatlant, és kizárjon másokat e jog gyakorlásából (lásd ebben az értelemben a C-326/99. sz. „Goed Wonen”-ügyben 2001. október 4-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-6831. o.] 55. pontját; a C-409/98. sz., Mirror Group ügyben 2001. október 9-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-7175. o.] 31. pontját és a C-108/99. sz., Cantor Fitzgerald International ügyben 2001. október 9-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-7257. o.] 21. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélet 52–57. pontját; a fent hivatkozott Sinclair Collis ügyben hozott ítélet 25. pontját; a fent hivatkozott Temco Europe ügyben hozott ítélet 19. pontját és a fent hivatkozott Fonden Marselisborg Lystbådehavn ügyben hozott ítélet 30. pontját).

18

Az ítélkezési gyakorlat szerint a hatodik irányelv 13. cikkében foglalt adómentességek leírására használt kifejezéseket, beleértve az „ingatlanok lízingj[ének] [helyesen: haszonbérbe adásának] és bérbeadás[ának]” fogalmát, szigorúan kell értelmezni, mivel e mentességek kivételt jelentenek a főszabályhoz képest, miszerint az adóalany által ellenszolgáltatás fejében teljesített minden szolgáltatásnyújtás után HÉA-t kell fizetni (lásd különösen a C-150/99. sz., Stockholm Lindöpark ügyben 2001. január 18-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-493. o.] 25. pontját, a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélet 52–55. pontját; a fent hivatkozott Sinclair Collis ügyben hozott ítélet 23. pontját; a fent hivatkozott Temco Europe ügyben hozott ítélet 17. pontját és a fent hivatkozott Fonden Marselisborg Lystbådehavn ügyben hozott ítélet 29. pontját).

19

Az alapügyben nem vitatott, hogy G. Walderdorff a horgászegyesülettel díjazás ellenében több vízterületre vonatkozó halászati jog átengedésére kötött tízéves szerződést. A Bíróság már kimondta, hogy valamely egészben vagy részben víz alatt lévő területet magát bérbe és haszonbérbe adható ingatlannak lehet minősíteni (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Fonden Marselisborg Lystbådehavn ügyben hozott ítélet 34. pontját és a C-166/05. sz. Heger-ügyben 2006. szeptember 7-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-7749. o.] 20. pontját).

20

Ahogyan azt a főtanácsnok az indítványának 23. pontjában helyesen megjegyezte, az ingatlanok haszonbérlete és bérbeadása fogalma – jelen ítélet 17. pontjában említett – valamennyi elemének teljesülnie kell. Ez különösen arra az elemre vonatkozik, miszerint az ingatlanok haszonbérbe adása és bérbeadása jogot biztosít ezen ingatlan birtoklására, és kizár másokat e jog gyakorlásából. Márpedig az alapeljárás körülményeit tekintve nem ez a helyzet.

21

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a G. Walderdorff és a sportegyesület között kötött szerződés alapján ez utóbbi kizárólag azzal a joggal rendelkezik, hogy az érintett vízterületeken halásszon. A Bírósághoz benyújtott iratból az is kiderül, hogy a haszonbérleti szerződés alapján G. Walderdorff e vízterületeken halászati jogot tartott fenn magának, illetve azt a jogot, hogy naponta egy vendéget meghívjon ide halászni. Így az alapügyben érintett szerződés alapján a sportegyesület nem jogosult kizárni minden más személyt a G. Walderdorff tulajdonában álló vízterületek, illetve azon köztulajdonban álló területek használatából, amelyeken G. Walderdorff telekkönyvbe bejegyezett halászati joggal rendelkezik.

22

Ennek következtében meg kell állapítani – anélkül, hogy határozni kellene arról, hogy az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló, halászati jog átengedéséről szóló szerződés ingatlanra vonatkozik-e – a jelen ügyben hiányzik az ingatlanok haszonbérbe és bérbeadásának a közösségi HÉA-szabályozás keretében alkalmazott közösségi fogalmai meghatározásának egyik eleme, mivel az alapügyben szóban forgó, halászati jog átengedéséről szóló szerződés biztosítja a sportegyesület számára azt a jogot, hogy az ingatlant birtokolja, és másokat kizárjon e jog gyakorlásából.

23

Ezért az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a hatodik irányelv 13. cikke B. részének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy nem minősül sem ingatlan haszonbérbe adásának, sem ingatlan bérbeadásának a halászati jog tíz évre szóló haszonbérleti szerződés formájában, ellenérték fejében történő átengedése azon vízterület tulajdonosa által, amelyre e jogosultság vonatkozik, valamint valamely köztulajdonban álló vízterületre vonatkozó halászati jog jogosultja által, mivel ezen átengedés nem biztosít jogot az ingatlan birtoklására és másoknak e jog gyakorlásából való kizárására.

24

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján, a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló,1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 13. cikke B. részének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy nem minősül sem ingatlan haszonbérbe adásának, sem ingatlan bérbeadásának a halászati jog tíz évre szóló haszonbérleti szerződés formájában, ellenérték fejében történő átengedése azon vízterület tulajdonosa által, amelyre e jogosultság vonatkozik, valamint valamely köztulajdonban álló vízterületre vonatkozó halászati jog jogosultja által, mivel ezen átengedés nem biztosít jogot az ingatlan birtoklására és másoknak e jog gyakorlásából való kizárására.