C‑40/05. sz. ügy

Kaj Lyyski

kontra

Umeå universitet

(az Överklagandenämnden för högskolan [Svédország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Munkavállalók szabad mozgása – EK 39. cikk – Akadályok – Szakképzés – Tanárok – Valamely másik tagállam oktatási intézményében alkalmazott jelentkező képzésen való részvételének elutasítása”

C. Stix‑Hackl főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2006. szeptember 14.  

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2007. január 11.  

Az ítélet összefoglalása

Személyek szabad mozgása – Munkavállalók – A szakképzésbe történő bejutás

(EK 39. cikk)

A közösségi joggal nem ellentétes az, hogy valamely tagállamban a képesítéssel rendelkező tanárok iránti igény rövid távú kielégítése céljából ideiglenesen szervezett képzésre vonatkozó nemzeti szabályozás előírja, hogy az e képzésen való részvételre jelentkezők az említett állam oktatási intézményében legyenek alkalmazottak, feltéve ugyanakkor, hogy e rendelet alkalmazása nem vezet ahhoz, hogy főszabály szerint minden olyan tanár jelentkezését elutasítják, aki nem ilyen létesítmény alkalmazásában áll, anélkül hogy a pályázat érdemeit – különös tekintettel az érdekelt alkalmasságára és képzése gyakorlati része esetleges ellenőrzésének lehetőségére, illetve adott esetben az e rész alól történő felmentésre – előzetesen és egyénileg mérlegelnék.

(vö. 49. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2007. január 11.(*)

„Munkavállalók szabad mozgása – EK 39. cikk – Akadályok – Szakképzés – Tanárok –Valamely másik tagállam oktatási intézményében alkalmazott jelentkező képzésen való részvételének elutasítása”

A C‑40/05. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Överklagandenämnden för högskolan (Svédország) a Bírósághoz 2005. február 3‑án érkezett, 2005. február 1‑jei határozatával terjesztett elő az előtte

Kaj Lyyski

és

az Umeå universitet

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, A. Borg Barthet és J. Malenovský (előadó) bírák,

főtanácsnok: C. Stix‑Hackl,

hivatalvezető: H. von Holstein hivatalvezető-helyettes,

tekintettel az írásbeli eljárásra és a 2006. április 27‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–       a svéd kormány képviseletében K. Wistrand, meghatalmazotti minőségben,

–       a lengyel kormány képviseletében T. Nowakowski, meghatalmazotti minőségben,

–       az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében L. Ström van Lier és G. Rozet, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2006. szeptember 14‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1       Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgya az EK 12. és EK 39. cikk értelmezése.

2       A kérelmet K. Lyyski – finnországi oktatási intézményben tanárként alkalmazott svéd állampolgár – és az Umeå universitet (Svédország) között folyamatban lévő eljárásban nyújtották be, melynek tárgya, hogy elutasították K. Lyyskinek az említett egyetemen zajló képzésen való részvételre benyújtott jelentkezését.

 Jogi háttér

 A közösségi jog

3       Az EK 3. cikk (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A 2. cikkben foglaltak megvalósítása céljából a Közösség tevékenysége – e szerződés rendelkezései és az abban meghatározott ütemezés szerint – a következőket foglalja magában:

[...]

q)      hozzájárulás a minőségi oktatáshoz és szakképzéshez, valamint a tagállamok kultúrájának virágzásához;

[…]”

4       Az EK 12. cikk első mondata a következőképpen rendelkezik:

„E szerződés alkalmazási körében és az abban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés.”

5       Az EK 39. cikk (1) és (2) bekezdése értelmében:

„(1) A Közösségen belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását.

(2)      A munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében.”

6       Az EK 149. cikk (1) és (2) bekezdése kimondja:

„(1)      A Közösség a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésével és szükség esetén tevékenységük támogatásával és kiegészítésével hozzájárul a minőségi oktatás fejlesztéséhez, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak az oktatás tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét, valamint kulturális és nyelvi sokszínűségét.

(2)      A Közösség fellépésének célja

[...]

–       a diákok és a tanárok mobilitásának ösztönzése […]

[…]”

7       Az EK 150. cikk (1) és (2) bekezdése értelmében:

„(1)      A Közösség olyan szakképzési politikát folytat, amely támogatja és kiegészíti a tagállamok ezirányú tevékenységét, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak a szakképzés tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét.

(2)      A Közösség fellépésének célja:

[...]

–       a szakképzésbe történő bejutás megkönnyítése, továbbá az tanárok és a szakképzésben részt vevők, különösen a fiatalok mobilitásának ösztönzése;

[…]”

 A nemzeti jog

 A Svédországban határozatlan időre tanárként történő alkalmazás feltételeire vonatkozó rendelkezések

8       A közoktatásról szóló 1985:1100 törvény (skollagen [1985:1100]; a továbbiakban: közoktatási törvény) 2. fejezete 4. §-a első bekezdésének 1. és 2. pontja, valamint második bekezdése kimondja, hogy a közoktatásban óvodai pedagógusként, iskolai tanárként, illetve szabadidős pedagógusként határozatlan időre foglalkoztatható:

„(1)      a felsőoktatásról szóló 1992:1434 törvény (högskolelagen [1992:1434]) 1. fejezetének 11. §-a alkalmazásával a kormány által hozott rendelkezések alapján tanárképzést, illetve gyermekek és fiatalok oktatására vonatkozó képzést, valamint egy korábbi rendszer alapján ezzel egyenértékű, főbb tantárgyaiban a betöltendő álláshoz előírt oktatási tárgyaknak megfelelő képzést elismerő svéd diplomával rendelkező személy;

(2)      minden olyan személy, aki képesítésére vonatkozóan a Högskoleverket (Felsőoktatási Hivatal) által a 4a. és a 4b. § alapján kiállított igazolással rendelkezik.

Aki nem rendelkezik megfelelő képesítéssel, akkor vehető fel határozatlan időre, ha a képesítéssel rendelkező jelentkezők száma nem elegendő, a felvétel egyedi okokból indokolt, a betöltendő álláshoz kapcsolódó oktatási tárgyaknak megfelelő, a képesítéssel egyenértékű szakmai képesítéssel rendelkezik, valamint ha feltehető, hogy alkalmas a tanításra […]”.

9       A közoktatási törvény 4a. §-a értelmében:

„Minden olyan személy részére, aki külföldön tanári képesítést szerzett, e képesítésről igazolást állítanak ki, amennyiben az önmagában vagy szakmai tapasztalattal együtt megfelel a 4. § első bekezdésének 1. pontjában előírt képzésnek. […]”

 Az alapügyben szereplő képzési programra vonatkozó rendelkezések

10     Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, hogy a 2002. évi költségvetési törvénytervezet értelmében néhány éve különleges tanárképzési projektet (särskild lärarutbildning; a továbbiakban: SÄL-program vagy SÄL-képzések) indítottak el, amelynek célja – a diákok jelentősen megnövekedett számára, illetve számos tanár nyugdíjba vonulására tekintettel – további tanárok kiképzése.

11     A különleges tanárképzésről szóló 2001:740 rendelet (förordning om särskilda lärarutbildningar [2001:740]; a továbbiakban: SÄL-rendelet) határozza meg a SÄL-képzésre vonatkozó rendelkezéseket. Hat egyetem és felsőoktatási központ feladatául írja elő olyan tanárok képzését, akik nem rendelkeznek a svéd oktatási intézményekben határozatlan időre történő foglalkoztatáshoz szükséges megfelelő képesítéssel, illetve akik kiegészítő képesítést szeretnének szerezni. E kezdeményezéssel mintegy 4000 tanárt kívánnak képezni. A SÄL-rendelet 2001. november 1‑jétől 2006. december 31‑ig hatályos.

12     A SÄL-rendelet „Hatály” cím alatt szereplő 1. §-a kimondja:

„Jelen rendelet tartalmazza az egyedi módon szervezett, a hallgatók tanári vizsgájának letételére irányuló felsőoktatási képzésekkel kapcsolatos rendelkezéseket.”

13     A SÄL-rendeletnek „A képzések helye” cím alatt szereplő 2. §-a kimondja:

„A képzésekre a kormány által kijelölt egyetemeken és állami felsőoktatási intézményekben kerül sor. A »felsőoktatási intézmény« kifejezés a továbbiakban az egyetemekre és a felsőoktatási intézményekre egyaránt vonatkozik.”

14     A SÄL-rendeletnek „A képzések célja” cím alatt szereplő 3. §-a értelmében:

„A képzések célja a képesített tanárok iránti igény gyors kielégítése, e képzések az érintett településekkel történt egyeztetés után a felsőoktatási intézmények által választott tantárgyakból vagy szakokból állnak.”

15     A felvételi követelményekkel kapcsolatban a SÄL-rendelet 6. §-a a következőket írja elő:

„Aki nem teljesíti a határozatlan időre történő felvételhez szükséges, a [közoktatási törvény] 2. fejezete 4. §-a első bekezdésének 1. és 2. pontjában foglalt feltételeket, felvehető a képzésre, amennyiben:

1.      azon felsőoktatási képzésekre, amelyeken előzőleg részt vett, illetve szakmai tapasztalatára tekintettel alkalmas a képzési tárgyakból vagy szakokra vonatkozóan a tanári vizsga letételére, és

2.      olyan oktatási intézményben alkalmazzák tanárként, ahol elvégezheti a képzés gyakorlati részét.

Minden olyan jelentkező, aki teljesíti a határozatlan időre történő felvételhez szükséges, a [közoktatási törvény] 2. fejezete 4. §-a első bekezdésének 1. és 2. pontjában előírt követelményeket, szintén felvehető a képzésbe, amennyiben azzal lehetősége nyílik egy vagy több kiegészítő tantárgy, illetve szak oktatásához szükséges képesítés megszerzésére.”

16     A SÄL-rendelet 7. §-a értelmében:

„A 6. §-ban foglaltak sérelme nélkül valamennyi jelentkező köteles előzőleg olyan megfelelő felsőoktatási képzésen részt venni, amely alapján a jelen rendeletnek megfelelő képzésen lehetősége van a 6. § első bekezdése szerinti tanári oklevél, illetve a 6. § második 0bekezdése szerint más tantárgy tanítására vonatkozó képesítés megszerzésére. A Svédországban vagy külföldön szerzett egyenértékű ismereteket felsőoktatási képzésnek kell tekinteni.”

17     A SÄL-rendelet 10. §-a kimondja, hogy a SÄL képzést legalább részidőben kell nyújtani, és legkésőbb 2006. december 31‑ig be kell fejezni. Egy hallgató képzésének teljes időtartama nem haladhatja meg a 60 pontértéket. Az említett képzéseket az egyes hallgatók korábbi képzésének és szakmai tapasztalatának figyelembevételével kell megtervezni.

 Az alapügy és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

18     K. Lyyski svéd állampolgár beadta jelentkezését az Umeå universitetre, hogy ott a 2004‑es őszi félévtől kezdve a SÄL-program keretében képzésen vegyen részt.

19     Jelentkezésébe beírta, hogy e képzés időtartama alatt tanárként dolgozik az åboi ([finn neve: Turku] Finnország) svéd tannyelvű középiskolában.

20     Az Umeå universitet elutasította jelentkezését. Az egyetem álláspontja szerint – a SÄL-rendelet saját értelmezése, valamint e rendeletre vonatkozóan a svéd nemzeti oktatási minisztérium által adott értelmezés alapján – K. Lyyski nem teljesítette a SÄL-program keretében nyújtott képzésen való részvételhez szükséges feltételeket, mivel nem állt valamely svéd oktatási intézmény alkalmazásában, így e képzés gyakorlati részét Finnországban kellene teljesítenie.

21     K. Lyyski a kérdést előterjesztő bírósághoz fordult jelentkezésének az Umeå universitet által történt elutasítása ellen. Álláspontja szerint el kellett volna ismerni, hogy eleget tesz az említett képzésre való felvétel követelményeinek, és – mint Finnországban élő svéd állampolgár, aki e tagállam svéd tanítási nyelvű középiskolájának alkalmazottja – kellő szakmai tapasztalattal rendelkezik a tanári pálya megkezdéséhez.

22     Az Umeå universitet a maga részéről különösen arra hivatkozik, hogy a SÄL-képzésekre történő bejutáshoz szükséges, valamely svéd oktatási intézményben történő alkalmazásra vonatkozó feltételeket objektív és azok céljával arányos indokok támasztják alá.

23     A kérdést előterjesztő bíróság az EK 12. cikkre és az EK 149. cikk (1) bekezdésére, valamint a Bíróság által a 115/78. sz. Knoors-ügyben 1979. február 7‑én hozott ítéletre (EBHT 1979., 399. o.), a 293/83. sz. Gravier-ügyben 1985. február 13‑án hozott ítéletre (EBHT 1985., 593. o.), a 24/86. sz. Blaizot-ügyben 1988. február 2‑án hozott ítéletre (EBHT 1988., 379. o.) és a C‑224/98. sz. D’Hoop-ügyben 2002. július 11‑én hozott ítéletre (EBHT 2002., I‑6191. o.) hivatkozva úgy véli, hogy jelen helyzet a közösségi jog hatálya alá tartozik, következésképpen felmerül a kérdés, hogy összeegyeztethető‑e a közösségi joggal az, hogy a SÄL-képzésekre történő felvétel svéd iskolában való foglalkoztatáshoz kötött.

24     E körülmények alapján Överklagandenämnden för högskolan úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

1)     A közösségi jog és különösen az EK 12. cikk kizárja‑e azt, hogy a svéd oktatási intézményben való foglalkoztatás feltétel legyen az olyan tanárképzésben való részvétel megengedhetőségének vizsgálata során, amely képzés célja, hogy rövid távú megoldást biztosítson Svédországban a képzett tanárok iránti igény kielégítésére? Az ilyen követelmény indokoltnak és arányosnak tekinthető‑e?

2)     Az első kérdésre adott választ befolyásolja‑e az, hogy a képzésre jelentkező – Svédországtól eltérő tagállamban lévő iskolában alkalmazott – svéd állampolgár vagy más tagállam állampolgára?

3)     Az első kérdésre adott választ befolyásolja‑e az, hogy a tanárok képzését csak meghatározott időre hozták létre, vagy pedig állandóbb jellegű képzésről van szó?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

25     Kérdéseivel – amelyeket együtt kell megvizsgálni – a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy ellentétes‑e a közösségi joggal, hogy valamely tagállamban a képesítéssel rendelkező tanárok iránti igény rövid távú kielégítése céljából ideiglenesen szervezett képzésre vonatkozó nemzeti szabályozást úgy alkalmazzák, hogy az e képzésen való részvétel csak az említett tagállam valamely oktatási intézményében alkalmazott jelentkezőknek van fenntartva, és hogy ennek mérlegelése során van‑e annak jelentősége, hogy e képzés állandóbb jellegű‑e vagy sem, illetve hogy a jelentkezők e tagállam állampolgárai‑e vagy sem.

26     A kérdések megválaszolásához elsőként ellenőrizni kell, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzet a közösségi jog hatálya alá tartozik‑e.

27     Jelen esetben a képzés, amelyre a SÄL-program keretén belül az alapügy felperese jelentkezett, elsősorban olyan tanárok képzését célozza, akik nem rendelkeznek megfelelő képesítéssel ahhoz, hogy svéd oktatási intézménybe őket a közoktatási törvényben előírtak alapján a szokásos eljárással határozatlan időre felvegyék. E képzés – amelyet a tagállami költségvetésben előírt konkrét finanszírozással határozott időre hoztak létre – olyan egyéni képesítést kíván biztosítani, amellyel határozatlan időre tanári hivatást lehet betölteni. Ebből következően be kell látni, hogy a SÄL-rendelet szakképzésre irányul. Ezt a képzést egyebekben csak meghatározott egyetemek és egyes felsőoktatási intézmények nyújtják.

28     Ahogyan a Bíróság a fent hivatkozott Gravier-ügyben hozott ítélet 25. pontjában már kifejtette, a szakképzésre való bejutás feltételei az EK‑Szerződés alkalmazási körébe tartoznak. (lásd még a C‑65/03. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 2004. július 1‑jén hozott ítélet [EBHT 2004., I‑6427. o.] 25. pontját és a C‑147/03. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben 2005. július 7‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑5969. o.] 32. pontját).

29     Az ítélkezési gyakorlatból továbbá az következik, hogy mind a felsőfokú, mind pedig az egyetemi tanulmányok szakképzést jelentenek (lásd a fent hivatkozott Blaziot-ügyben hozott ítélet 15–20. pontját és a 42/87. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1988. szeptember 27‑én hozott ítélet [EBHT 1988., 5445. o.] 7. és 8. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Ausztria ügyben hozott ítélet 33. pontját). E megállapítás szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az oktatás állandó jellegű‑e vagy sem.

30     E körülmények alapján a szakképzéssel kapcsolatos, az alapügy felperesével szemben hozotthoz hasonló határozat tartalma alapján a közösségi jog hatálya alá tartozhat.

31     A munkavállalóknak az EK 39. cikk (1) bekezdésének értelmében vett szabad mozgásával kapcsolatban a Bíróság kimondta, hogy e jogát igénybe vevő és korábban a lakóhelyétől eltérő tagállamban kereső tevékenységet folytató közösségi polgár lakóhelyétől vagy állampolgárságától függetlenül az említett cikk hatálya alá tartozik (lásd különösen a C‑18/95. sz. Terhoeve-ügyben 1999. január 26‑án hozott ítélet [EBHT 1999., I‑345. o.] 27. pontját).

32     Mivel az alapügy felperese ugyanebben a helyzetben van – vagyis az állampolgárságától eltérő tagállamban folytat kereső tevékenységet – az ő esete a közösségi jog hatálya alá tartozik. Ezt követően azt kell megvizsgálni, hogy a közösségi jog szabályaival ellentétes‑e a SÄL-rendelethez hasonló nemzeti szabályozás.

33     Elsőként meg kell állapítani, hogy az EK 12. cikkben – amelyre a kérdést előterjesztő bíróság kifejezetten hivatkozik – megfogalmazott, az állampolgárság alapján történő bármely hátrányos megkülönböztetés tilalmának általános elve csak a közösségi jog által szabályozott azon esetekben alkalmazható önállóan, amelyekre a Szerződés nem tartalmaz a hátrányos megkülönböztetést tiltó különös szabályt (lásd a C‑100/01. sz., Oteiza Olazabal ügyben 2002. november 26‑án hozott ítélet [EBHT 2002., I‑10981. o.] 25. pontját, a C‑289/02. sz. AMOK-ügyben 2003. december 11‑én hozott ítélet [EBHT 2003., I‑15059. o.] 25. pontját és a C‑387/01. sz. Weigel-ügyben 2004. április 29‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑4981. o.] 57. pontját).

34     A munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatban ezt az elvet az EK 39. cikk (2) bekezdése hajtotta végre és konkretizálta. Mindezek alapján nem szükséges az EK 12. cikkről nyilatkozni (a fent hivatkozott Weigel-ügyben hozott ítélet 58. és 59. pontja).

35     Ezt követően ki kell emelni, hogy a Bíróság több alkalommal kimondta, hogy az EK‑Szerződésnek a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezései azt célozzák, hogy a közösségi polgárok részére megkönnyítsék a Közösség egész területén belül bármilyen szakmai tevékenység gyakorlását, és azokkal ellentétes minden olyan intézkedés, amely a közösségi polgárokat hátrányosan érintheti, amennyiben valamely másik tagállam területén kívánnak kereső tevékenységet folytatni (a 154/87. és 155/87. sz., Wolf és társai ügyben 1988. július 7‑én hozott ítélet [EBHT 1988., 3897. o.] 13. pontja; a C‑415/93. sz. Bosman-ügyben 1995. december 15‑én hozott ítélet [EBHT 1995., I‑4921. o.] 94. pontja; a fent hivatkozott Terhoeve-ügyben hozott ítélet 37. pontja; a C‑190/98. sz. Graf-ügyben 2000. január 27‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑493. o.] 21. pontja és a C‑109/04. sz. Kranemann-ügyben 2005. március 17‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑2421. o.] 25. pontja).

36     Nem vitatott, hogy a tanárok határozott időre történő felvétele minden olyan tagállami polgár számára biztosított, aki rendelkezik a tanításhoz szükséges képesítéssel. Ezzel kapcsolatban a svéd kormány – anélkül hogy ebben cáfolnák – kifejti, hogy a SÄL-képzések éppenséggel más tagállamok azon állampolgárainak szólnak, akiket Svédországban határozott időre szóló szerződéssel vettek fel tanárnak, és akik a svéd állampolgároknál nagyobb valószínűséggel nem rendelkeznek azokkal a képesítésekkel, amelyek lehetővé tennék, hogy az amúgy szokásos módon állandó tanári álláshoz jussanak.

37     Ugyanakkor – amennyiben a SÄL-rendelethez hasonló valamely nemzeti szabályozást úgy alkalmazzák, hogy a képzésre jelentkezők számára előírják, hogy az adott tagállam valamely oktatási intézményében legyenek foglalkoztatva, következésképpen kizárják azokat a jelentkezőket, akiket valamely másik tagállam oktatási intézményében alkalmaznak – ez azzal jár, hogy hátrányosan érinti a más tagállamban dolgozó állampolgárokat, különösen azokat, akik az alapügy felpereséhez hasonlóan éltek a szabad mozgáshoz való jogukkal. Az ilyen szabályozás alkalmazása tehát alkalmasnak tűnik a munkavállalók szabad mozgásának akadályozására, amit az EK‑Szerződés 39. cikke főszabály szerint tilt.

38     Végül – bár az az előírás, hogy a SÄL-képzésre jelentkezőknek svéd oktatási intézmény alkalmazásában kell állniuk, akadályozza a munkavállalók szabad mozgását – ez mégis kikerülhet az EK 39. cikkben előírt tilalom hatálya alól, ha a Szerződéssel összeegyeztethető legitim célt szolgál, és közérdeken alapuló kényszerítő indokok igazolják. Azonban még ebben az esetben is szükséges volna, hogy az ilyen intézkedés alkalmazása alkalmas legyen az elérni kívánt célkitűzés megvalósítására, és ne terjedjen azon túl (lásd különösen a C‑19/92. sz. Kraus-ügyben 1993. március 31‑én hozott ítélet [EBHT 1993., I‑1663. o.] 32. pontját; a fent hivatkozott Bosman-ügyben hozott ítélet 104. pontját; a C‑224/01. sz. Köbler-ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑10239. o.] 77. pontját és a fent hivatkozott Kranemann-ügyben hozott ítélet 33. pontját).

39     Az EK 149. és 150. cikkből következik, hogy az oktatási rendszer és a szakképzés szervezeti felépítése a tagállamok hatáskörébe tartozik. E hatáskör különösen az oktatási rendszer megőrzését vagy fejlesztését foglalja magában, amely tehát a Szerződés rendelkezései alapján legitim célnak minősül. Nem vitatott, hogy a SÄL-rendelet pontosan e szempontból vizsgálandó.

40     A közérdeken alapuló kényszerítő okok megítélésével kapcsolatban nem vitatott, hogy a SÄL-rendelet elfogadására annak eredményeként került sor Svédországban, hogy nem volt elegendő számú – a közoktatási törvényben előírt szokásos eljárással határozatlan időre felvett, képesítéssel rendelkező – tanár. Az iratokból következik, hogy e tanárhiány az említett tagállamban egyrészt a jelentős számú nyugdíjba vonuló tanár, másrészt a csekély számú, szokásos eljárással felvehető és a feltételeknek megfelelő képesítéssel rendelkező diplomás, végül pedig az iskolások számának növekedése miatt alakult ki. Mivel különösebben nem vitatott, hogy a diplomás tanárok határozatlan időre történő felvétele – bár a megfelelő diplomával rendelkező valamennyi tagállami polgár számára nyitott – nem tette lehetővé az említett tagállam szükségleteinek kielégítését, ezért az sem vonható kétségbe, hogy a nemzeti hatóságok feladata, hogy határozott időre felvett tanárokkal oldják meg a problémát.

41     Felmerül a kérdés, hogy a SÄL-rendelet alkalmazása az elérni kívánt cél szempontjából megfelel‑e az arányosság követelményének.

42     Elsőként meg kell állapítani, hogy a SÄL-képzést – amelynek célja 4000 tanár képzése – az állami költségvetésben meghatározott külön finanszírozással csak hat egyetem és felsőoktatási intézmény nyújtja. Az iratokból nem következik, hogy e körülmények alapján a képzésnek a ne csak időszakos jellege lenne.

43     Másrészt a különleges képzésen részt vevő jelentkezőkkel szemben követelmény, hogy svéd oktatási intézmény alkalmazásában álljanak. Úgy tűnik, hogy e követelmény – amely a tevékenységüket valamely másik tagállamban folytató tanárokat akadályozhatja az említett képzésre való bejutásban – a különleges képzés gyakorlati részének teljesítéséhez kapcsolódik. Erre a részre főszabály szerint ott kerül sor, ahol a tanár a tevékenységét végzi. E gyakorlati rész nyomon követése és értékelése nyilvánvalóan nehezebben valósítható meg, ha arra a svéd iskolarendszertől eltérő környezetben kerül sor.

44     Annak eldöntéséhez, hogy a szóban forgó intézkedés túllépi‑e a szükséges mértéket, meg kell vizsgálni a szóban forgó képzés gyakorlati részére vonatkozó követelményeket. A svéd kormány által a tárgyaláson előadott információkból kitűnik, hogy bizonyos felsőoktatási intézmények vagy egyetemek felmenthetik az érdekelteket az említett gyakorlati rész alól. Egyebekben az említett kormány nem zárta ki azt, hogy a gyakorlatra egy másik oktatási intézményben kerüljön sor, mint amelyben a szóban forgó személy tanári alkalmazásban áll. E körülmények között a Bíróság tudomására hozott tények alapján nem határozható meg pontosan, hogy az említett képzés gyakorlati része annak lényeges és kötelező elemét képezi‑e vagy sem.

45     Egyebekben az alapügy felperese által végzett tanári tevékenység előzetesen biztosítékot jelent arra, hogy alkalmas a SÄL-program keretében nyújtott képzésen való részvételre és annak befejezését követően a svédországi tanításra. Bár nem egyértelmű, hogy az adott jelentkező kifejezte‑e abbéli határozott szándékát, hogy a képzést követően határozatlan időre ténylegesen munkát vállal Svédországban, e körülmény még semmiben sem befolyásolja helyzetének a svéd iskolákban határozott időre alkalmazott tanárokkal való összevethetőségét, akiknek – mint az a Bírósággal a tárgyaláson közöltekből következik – semmilyen kötelezettségük nincs arra vonatkozóan, hogy az említett képzést követően határozatlan időre tanárként helyezkedjenek el Svédországban.

46     Ilyen helyzetben az alapügy felperese által beadott jelentkezésnek pusztán azon az alapon történő elutasítása, hogy az olyan személytől származik, aki nem svéd oktatási intézmény alkalmazásában áll, ellentétesnek bizonyulhat az elérni kívánt céllal és aránytalan különösen akkor, ha – miután a svéd iskolákban alkalmazott tanárok által benyújtott minden egyenértékű jelentkezés elfogadható – a képzés gyakorlati része kivitelezésének akadályai gond nélkül elháríthatóak.

47     E körülmények alapján nem zárható ki, hogy a SÄL-rendelet alkalmazása meghaladja a svéd oktatási rendszer megőrzésére és fejlesztésére irányuló cél eléréséhez szükséges mértéket.

48     A Bíróság rendelkezésére álló információk korlátozott jellegére tekintettel az alapügyben eljáró és a határozathozatal felelősségét viselő, kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, vajon a jelen ítélet 42–45. pontjában kifejtett szempontok alapján a SÄL-rendelet alkalmazása arányos‑e az elérni kívánt céllal.

49     A fenti szempontokra tekintettel a feltett kérdésekre tehát azt a választ kell adni, hogy a közösségi joggal nem ellentétes az, hogy valamely tagállamban a képesítéssel rendelkező tanárok iránti igény rövid távú kielégítése céljából ideiglenesen szervezett képzésre vonatkozó nemzeti szabályozás előírja, hogy az e képzésen való részvételre jelentkezők az említett állam oktatási intézményében legyenek alkalmazottak, feltéve ugyanakkor, hogy e rendelet alkalmazása nem vezet ahhoz, hogy főszabály szerint minden olyan tanár jelentkezését elutasítják, aki nem ilyen létesítmény alkalmazásában áll, anélkül hogy a pályázat érdemeit – különös tekintettel az érdekelt alkalmasságára és képzése gyakorlati része esetleges ellenőrzésének lehetőségére, illetve adott esetben az e rész alól történő felmentésre – előzetesen és egyénileg mérlegelnék.

 A költségekről

50     Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A közösségi joggal nem ellentétes az, hogy valamely tagállamban a képesítéssel rendelkező tanárok iránti igény rövid távú kielégítése céljából ideiglenesen szervezett képzésre vonatkozó nemzeti szabályozás előírja, hogy az e képzésen való részvételre jelentkezők az említett állam oktatási intézményében legyenek alkalmazottak, feltéve ugyanakkor, hogy e rendelet alkalmazása nem vezet ahhoz, hogy főszabály szerint minden olyan tanár jelentkezését elutasítják, aki nem ilyen létesítmény alkalmazásában áll, anélkül hogy a pályázat érdemeit – különös tekintettel az érdekelt alkalmasságára és képzése gyakorlati része esetleges ellenőrzésének lehetőségére, illetve adott esetben az e rész alól történő felmentésre – előzetesen és egyénileg mérlegelnék.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: svéd.