C‑187/05–C‑190/05. sz. egyesített ügyek

Georgios Agorastoudis és társai

kontra

Goodyear Hellas ABEE

(az Areios Pagos [Görögország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Csoportos létszámcsökkentés – 75/129/EGK irányelv – Az 1. cikk (2) bekezdésének d) pontja – Az üzem tevékenységének bírósági határozat alapján történő megszüntetése – Az üzem tevékenységének kizárólag a munkáltató elhatározásából történő megszüntetése”

Az ítélet összefoglalása

Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – Csoportos létszámcsökkentés – 75/129 irányelv

(75/129 tanácsi irányelv, 1. cikk, (2) bekezdés, d) pont)

A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 75/129 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a valamely vállalkozás vagy üzem működésének a munkáltató saját döntése alapján – előzetes bírósági határozat nélkül – történő végleges megszűnése miatti csoportos létszámcsökkentés esetében alkalmazni kell az irányelvet; az irányelv 1. cikke (2) bekezdésének d) pontjában foglalt eltérés pedig nem igazolhatja az irányelv alkalmazásának kizárását.

(vö. 45. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2006. szeptember 7.(*)

„Csoportos létszámcsökkentés – 75/129/EGK irányelv – Az 1. cikk (2) bekezdésének d) pontja – Az üzem tevékenységének bírósági határozat alapján történő megszüntetése – Az üzem tevékenységének kizárólag a munkáltató elhatározásából történő megszüntetése”

A C‑187/05 – C‑190/05. sz. egyesített ügyekben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket az Areios Pagos (Görögország) a Bírósághoz 2005. április 27‑én érkezett, 2005. március 17‑i határozatával terjesztett elő az előtte

Georgios Agorastoudis és társai (C‑187/05),

Ioannis Panou és társai (C‑188/05),

Kostantinos Kotsabougioukis és társai (C‑189/05),

Georgios Akritopoulos és társai (C‑190/05)

és

a Goodyear Hellas ABEE

között,

a Geniki Synomospondia Ergaton Elladas (GSEE),

az Ergatoypalliliko kentro Thessalonikis (C‑187/05 és C‑189/05)

részvételével

folyamatben lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, K. Schiemann, N. Colneric, Juhász E. (előadó) és E. Levits bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz‑Jarabo Colomer,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekinetettel az írásbeli szakaszra és a 2006. április 27‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        G Agorastoudis és társai képviseletében A. Kazakos dikigoros,

–        I. Panou és társai képviseletében A. Kazakos dikigoros,

–        K. Kotsabougioukis és társai képviseletében A. Kazakos dikigoros,

–        G. Akritopoulos és társai képviseletében A. Kazakos dikigoros,

–        a Goodyear Hellas ABEE képviseletében K. Kremalis és I.‑D. Filiotis dikigori,

–        a Geniki Synomospondia Ergaton Elladas (GSEE) képviseletében A. Kazakos dikigoros,

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében M. Condou‑Durande és G. Rozet, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbíráslására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatali kérelmek a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. február 17‑i 75/129/EGK tanácsi irányelv (HL L 48., 29. o.) 1. cikke (2) bekezdése d) pontjának értelmezésére irányulnak.

2        A kérelmeket az elbocsátott munkavállalók és korábbi munkáltatójuk között az üzem tevékenységének kizárólag a munkáltató elhatározásából történő megszüntetését követő csoportos létszámcsökkentés szabályszerűsége tárgyában folyamatban lévő eljárásokban nyújtotta be az előterjesztő bíróság.

 Jogi háttér

 A közösségi szabályozás

3        Az EGK-Szerződés 100. cikkén (később az EK‑Szerződés 100. cikke, jelenleg EK 94. cikk) alapuló 75/129 irányelv célja (az első preambulumbekezdés alapján): „a munkavállalók védelmének biztosítása a csoportos létszámcsökkentések esetén, figyelembe véve eközben a Közösségen belüli kiegyensúlyozott gazdasági és szociális fejlődés szükségességét”. Az irányelv második preambulumbekezdésében a jogalkotó megállapítja, hogy „a konvergens jogfejlődés ellenére továbbra is vannak különbségek a Közösség tagállamaiban hatályban lévő rendelkezések között a csoportos létszámcsökkentés részletes szabályaira és eljárásaira vonatkozóan, valamint azoknak az intézkedéseknek a tekintetében, amelyek a csoporotos létszámcsökkentés következményeit a munkavállalók számára enyhíteni hivatottak”. Ezért az említett irányelv ötödik preambulumbekezdése kimondja, hogy a tagállamokban hatályban lévő rendelkezések közelítését az EGK‑Szerződés 117. cikkének (később az EK‑Szerződés 117. cikkének [az EK‑Szerződés 117 – 120. cikke helyébe az EK 136 – EK 143. cikk lépett]) megfelelő fejlődés fenntartása mellett elő kell segíteni.

4        A 75/129 irányelv 1. cikke a következőképpen határozza meg az irányelv hatályát:

„(1)      Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

a)      csoportos létszámcsökkentések az olyan elbocsátások, amelyeket valamely munkáltató egy vagy több, nem a munkavállalók személyében rejlő ok miatt foganatosít, és amelyeknél – a tagállamok választása szerint – az elbocsátottak száma:

–        vagy egy 30 napos időszak során:

1.      a rendszerint 20-nál több és 100-nál kevesebb munkavállalót foglalkoztató üzemekben legalább 10 fő;

2.      a rendszerint legalább 100, de 300-nál kevesebb munkavállalót foglalkoztató üzemekben legalább a munkavállalók 10%‑a;

3.      a rendszerint 300 vagy annál több munkavállalót foglalkoztató üzemekben legalább 30 fő;

–        vagy egy 90 napos időszak során legalább 20 fő, függetlenül attól, hogy hány munkavállalót foglalkoztatnak rendszeresen az érintett üzemben;

[…]

(2)      Ezt az irányelvet nem kell alkalmazni:

a)      azoknak a munkaszerződéseknek a keretein belül történő csoportos létszámcsökkentésekre, amelyeket határozott időtartamra vagy feladatra nézve kötöttek, kivéve ha az elbocsátások az ilyen szerződések lejárta vagy azok teljesítése előtt történnek;

b)      a közigazgatási vagy a közjogi (vagy azokban a tagállamokban, amelyekben ezt a fogalmat nem ismerik, az azokkal egyenértékű hatósági) intézmények dolgozóira;

c)      a tengerjáró hajók legénységére;

d)      az üzem tevékenységének bírósági határozat alapján történt megszüntetésével érintett munkavállalókra.”

5        A 75/129 irányelv 2. cikke bizonyos kötelességeket ír elő a csoportos létszámcsökkentést tervező munkáltató részére. Az ilyen munkáltató először is köteles konzultációkat folytatni a munkavállalók képviselőivel, amelyeknek ki kell terjedniük legalább a csoportos létszámcsökkentések elkerülésének vagy az érintett munkavállaló-létszám csökkentésének módjaira és eszközeire, valamint a következmények enyhítésére. Ezenkívül annak érdekében, hogy a munkavállalók képviselői konstruktív javaslatokat tehessenek, a munkáltatók a konzultációk során megfelelő időben megadnak nekik minden szükséges tájékoztatást, és írásban feltétlenül közlik velük a csoportos létszámcsökkentés okát, az elbocsátani kívánt munkavállalók számát, a rendszerint alkalmazott munkavállalók számát és azt az időszakot, amely során a tervezett csoportos létszámcsökkentést végre kívánják hajtani.

6        Az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének rendelkezése szerint:

„A munkáltató minden tervezett csoportos létszámcsökkentésről írásban értesíti az illetékes hatóságot.

Ez az értesítés tartalmazza a tervezett csoportos létszámcsökkentésre és a munkavállalók képviselőivel folytatott, a 2. cikk által előírt konzultációkra vonatkozó összes lényeges információt és különösen az elbocsátás okait, az elbocsátandó munkavállalók létszámát, a rendszerint foglalkoztatott munkavállalók létszámát és azt az időszakot, amely során az elbocsátásokat végre kívánják hajtani.”

7        Az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése előírja:

„Az illetékes állami hatóságnak bejelentett tervezett csoportos létszámcsökkentések […] legkorábban 30 nappal a 3. cikk (1) bekezdésében előírt értesítést követően léphetnek hatályba.

[…]”

8        Végül, az irányelv 5. cikke úgy rendelkezik, hogy ez az irányelv „nem korlátozza a tagállamoknak azt a jogát, hogy a munkavállalókra nézve kedvezőbb törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzanak vagy fogadjanak el”.

9        A 75/129 irányelvet, a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi chartának az Európai Tanács Strasbourgban, 1989. december 9‑én megtartott ülésén történt elfogadását követően az 1992. június 24‑i 92/56/EGK tanácsi irányelv (HL L 245., 3. o.) módosította. E módosítás lényegében szigorítja a munkáltatónak a munkavállalók képviselőivel kapcsolatos, a 75/129 irányelv 2. cikkében előírt tájékoztatási és konzultációs kötelezettségeit, valamint – az 5a. cikknek az irányelvbe való beiktatásával – a tagállamok arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a munkavállalók képviselői és/vagy a munkavállalók számára rendelkezésre álljanak olyan közigazgatási és/vagy bírósági eljárások, amelyek biztosítják, hogy a 75/129 irányelvben rögzített kötelezettségeket teljesítik.

10      E módosítások során a 75/129 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének d) pontját hatályon kívül helyezték.

11      Ugyanezen módosítás során a 75/129 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése – az első albekezdés után – a következő albekezdéssel egészült ki:

„A tagállamok azonban rendelkezhetnek úgy, hogy az üzem tevékenységének bírósági határozat következtében történt megszüntetése miatt tervezett csoportos létszámcsökkentés esetében a munkáltató csak akkor értesíti írásban az illetékes hatóságot, ha az utóbbi ezt kéri.”

12      A 92/56 irányelv kiegészítette továbbá a 75/129 irányelv 4. cikkét egy negyedik bekezdéssel, amelynek szövege a következő:

„A tagállamoknak nem szükséges alkalmazniuk ezt a cikket az üzem tevékenységének bírósági határozat alapján történt megszüntetése miatt tervezett csoportos létszámcsökkentés esetében.”

 A nemzeti szabályozás

13      A 75/129 irányelvet az 1387/1983. sz. törvény ültette át a görög jogba.

14      E törvény 3. §‑a előírja, hogy a munkáltató köteles a munkavállalókat teljeskörűen, írásban tájékoztatni a tervezett csoportos létszámcsökkentésekről és azok okairól, valamint köteles a munkavállalók képviselőivel konzultációkat folytatni, és minden olyan információt közölni velük, amely lehetővé teszi számukra, hogy konstruktív javaslatokat tehessenek. A törvény előírja továbbá, hogy ezeket az információkat a munkáltató köteles az illetékes hatósággal közölni. Ezenkívül a törvény 5. §-ának (3) bekezdése a munkavállalókra nézve kedvező rendelkezést tartalmaz, miszerint abban az esetben, ha a felek nem jutnak egyezségre, a kormányzat területi képviselője vagy a munkaügyi miniszter jogosult – a munkaerőpiaci helyzettől és a kérdéses vállalkozás helyzetétől függően – a konzultációk időtartamát további húsz nappal meghosszabbítani, vagy pedig a tervezett csoportos létszámcsökkentés jóváhagyását egészben vagy részben megtagadni.

15      A 75/129 irányelv 1. cikke (2) bekezdése d) pontjának a belső jogba való átültetésére az 1387/1983. sz. törvény 2. §‑a (2) bekezdésének c) pontjával került sor, amely a következőképpen szól:

„E törvény rendelkezéseinek hatálya nem terjed ki a vállalkozás vagy üzem tevékenységének elsőfokú bírósági határozat következtében történő megszűnése miatt elbocsátott munkavállalókra.”

16      A 92/56 irányelvvel bevezetett módosítások nemzeti jogba való átültetésére a 2736/1999. és a 2874/2000. sz. törvénnyel, tehát az alapügy tényállásának 1996. júliusi megvalósulását követően került sor. Az említett módosítások belső jogba való átültetésére a 92/56 irányelv 2. cikkében előírt határidő 1994. június 24‑én, vagyis az alapügy tényállásának megvalósulását megelőzően lejárt.

 Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

17      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokból kitűnik, hogy az alapeljárások felpereseit határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztták a Goodyear Hellas SA-nak a thesszaloniki ipari parkban található termelési üzletágában. Ennek az üzemnek a tevékenysége lényegében a gépkocsikhoz való gumiabroncsok és gumitömlők (belső gumik), valamint a gumiabroncsok javításához és a gumiabroncsok futófelületének felújításához szükséges anyagok előállításából állt. Az említett üzem – mint emberi és technológiai erőforrások szervezett összessége – a kérdéses vállalkozás termelési üzletágát alkotta, amely elkülönült a vállalkozás athéni székhelyű kereskedelmi üzletátágától, és ahhoz képest gazdaságilag önálló volt.

18      1996. július 19‑én az amerikai egyesült államokbeli székhelyű Goodyear anyavállalat részvényeseinek közgyűlése úgy döntött, hogy beszünteti az ipari tevékenységet és 1996. július 22‑ével végleg megszünteti a thesszaloniki üzem tevékenységét. A vállalkozás termelési ágazatában foglalkoztatott munkavállalói állományának – azaz 340 személynek – a munkaszerződését az említett időponttól felmondták, anélkül hogy betartották volna a csoportos létszámcsökkentésekre vonatkozó, akkor hatályos, az 1387/1983. sz. törvényben található részletes előírásokat és eljárást. Az említett termelési üzletág felszámolása 1996 októberében kezdődött meg.

19      Az elbocsátott munkavállalóknak az üzem tevékenységének megszűnését követően hozott határozatok ellen előterjesztett kereseteit elsőfokon elutasították, majd fellebbezésüket az Efeteio (athéni fellebbviteli bíróság) is elutasította. E bíróság úgy ítélte meg, hogy a görög bíróságok töretlen ítélkezési gyakorlatának megfelelően, mivel a görög jog nem írja elő, hogy a vállalkozás tevékenységének kizárólag a munkáltató elhatározásából történő végleges megszűnését megelőzően bírósági határozatot kell hozni, a munkáltatóra nem vonatkoznak a 75/129 irányelvben és az azt átültető nemzeti törvényben előírt kötelezettségek.

20      E körülmények között a fellebbezéseket elbíráló Areios Pagos felfüggesztette az eljárást, és a négy alapügyben az alábbi kérdést terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„Tekintettel arra, hogy a görög (nemzeti) jog nem írja elő, hogy a vállalkozás vagy üzem tevékenységének kizárólag a munkáltató elhatározásából történő végleges megszűnését megelőzően bírósági határozatot kell hozni, a valamely vállalkozás vagy üzem működésének a munkáltató saját döntése alapján – előzetes bírósági határozat nélkül – történő végleges megszűnése miatti csoportos létszámcsökkentés esetében a 75/129 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján alkalmazni kell‑e ezen irányelv rendelkezéseit?”

21      2005. június 9‑i végzésével a Bíróság elnöke az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélet meghozatala céljából a jelen ügyeket egyesítette.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

22      Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a valamely vállalkozás vagy üzem működésének a munkáltató saját döntése alapján – előzetes bírósági határozat nélkül – történő végleges megszűnése miatti csoportos létszámcsökkentés esetében alkalmazni kell‑e a 75/129 irányelvet, közelebbről pedig arra, hogy az irányelv 1. cikke (2) bekezdésének d) pontjában foglalt eltérés igazolhatja‑e az irányelv említett esetben való alkalmazásának kizárását.

23      A Bíróságnak feltett kérdés a görög bíróságoknak a 75/129 irányelvre és az azt átültető nemzeti törvényre vonatkozó töretlen ítélkezési gyakorlatára vezethető vissza.

24      Ezen ítélkezési gyakorlat szerint nem kell alkalmazni a 75/129 irányelvet, ha a vállalkozás tevékenységének végleges megszűnésére kizárólag a munkáltató elhatározásából, az őt alkotmányosan megillető gazdasági és pénzügyi szabadság alapján, bírósági határozattól függetlenül kerül sor. Az irányelvet ugyanis – a görög bíróságok szerint – akkor kell alkalmazni, ha a kérdéses vállalkozás tovább működik.

25      Ez az értelmezés nem támasztható alá sem a 75/129 irányelv szövegével, sem annak céljával, sem pedig a Bíróság ezen irányelvvel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatával.

26      Először is: a 75/129 irányelv – különösen pedig az 1. cikk (1) bekezdése a) pontjának és (2) bekezdése d) pontjának – szövege világos, és semmilyen ésszerű kétséget nem hagy az irányelv hatálya, illetve alkalmazási feltételei felől.

27      A 75/129 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint „csoportos létszámcsökkentések az olyan elbocsátások, amelyeket valamely munkáltató egy vagy több, nem a munkavállalók személyében rejlő ok miatt foganatosít […]”. Ez a meghatározás önmagában kielégítően pontos, és nem tartalmaz semmilyen kétértelműséget.

28      A Bíróság az „elbocsátás” csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó fogalmát úgy magyarázta, hogy közösségi jelentéssel bír, és úgy kell értelmezni, hogy magában foglalja a munkaszerződés minden olyan felmondását, amely nem a munkavállaló akaratából, és így nem az ő beleegyezésével történt (a C‑55/02. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2004. október 12‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑9387. o.] 49. és 50. pontja).

29      A 75/129 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt szabályra tekintettel az irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében foglalt négy eset, amikor az irányelv nem alkalmazható, kimerítő felsorolásnak tekintendő. Ezenkívül e négy esetet – mivel az említett szabálytól való eltérésekről van szó – szigorúan kell értelmezni (ilyen értelemben lásd a C‑250/97. sz., Lauge és társai ügyben 1998. december 17‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑8737. o.] 19. pontját).

30      A negyedik – 75/129 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének d) pontjában foglalt –eltérés, amelyre az előterjesztő bíróság kérdése utal, úgy szól, hogy az irányelvet nem kell alkalmazni „az üzem tevékenységének bírósági határozat alapján történt megszüntetésével érintett munkavállalókra”.

31      Ezt a rendelkezést csak úgy lehet értelmezni, hogy az említett irányelvet kizárólag akkor nem kell alkalmazni, ha az üzem tevékenységének megszűnésére bírósági határozat alapján kerül sor, mint például a vállalkozás csődjét vagy megszüntetését kimondó bírósági határozat esetén.

32      Minden egyéb esetben, különösen akkor, ha az érintett vállalkozás tevékenységének végleges megszűnése a munkáltató saját döntése alapján – akár gazdasági, akár más természetű megfontolásból – történik, a munkáltatónak a 75/129 irányelvből fakadó kötelezettségei változatlanok maradnak. E tekintetben nem bír jelentőséggel az a tény, hogy a nemzeti jognak a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott rendelkezései nem írják elő, hogy a vállalkozás vagy üzem tevékenységének kizárólag a munkáltató elhatározásából történő végleges megszűnését megelőzően bírósági határozatot kell hozni.

33      Emlékeztetni kell arra, hogy a 75/129 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének d) pontjában szereplő, eltérést engedő rendelkezést a 92/56 irányelv 1994. június 24‑ével hatályon kívül helyezte, ami így megerősítette a követett célt. Következésképpen az alapügy tényállásának időpontjában valamennyi, az üzem tevékenységének megszűnését követő csoportos létszámcsökkentéssel járó esetben – még akkor is, ha a tevékenység megszűnésére bírósági határozat alapján került sor – a munkáltató köteles volt tájékoztatni a munkavállalókat és konzultálni velük.

34      Másodsorban ki kell emelni, hogy a 75/129 irányelv célja – amint azt az első preambulumbekezdés kimondja – az, hogy a csoportos létszámcsökkentések esetén biztosítsa a munkavállalók védelmét. Erre a – munkavállalók védelmére vonatkozó – célra a Bíróság többször is emlékeztetett (lásd a C‑449/93. sz. Rockfon-ügyben 1995. december 7‑én hozott ítélet [EBHT 1995., I‑4291. o.] 29. pontját és a Lauge és társai ügyben hozott ítélet [hivatkozás fent] 19. pontját).

35      A Bíróság hangsúlyozta, hogy a 75/129 irányelv nem sérti a munkáltatónak a csoportos létszámcsökkentés végrehajtására vonatkozó jogát; az irányelv célja csupán az, hogy a csoportos létszámcsökkentést a szakszervezetekkel való konzultáció és az illetékes hatóság tájékoztatása előzze meg (a 284/83. sz., Nielsen & Søn ügyben 1985. február 12‑én hozott ítélet [EBHT 1985., 553. o.] 10. pontja).

36      Kétségtelenül így van ez akkor, amikor a munkáltató saját érdekkörében felmerült okból üzeme tevékenységének beszüntetését tervezi. Amint egyébként arra az Európai Közösségek Bizottsága helyesen mutat rá, a 75/129 irányelv nem a vállalkozás tevékenysége végleges megszűnésének részletes szabályait (tudniillik azokat a helyzeteket, amikor szükség van bírósági határozatra, illetőleg nincs) harmonizálja, hanem a csoportos létszámcsökkentés esetén követendő eljárást.

37      A 75/129 irányelv célja alapján a Bíróság az irányelvben szereplő „üzem” fogalmát nagyon tágan értelmezte annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben korlátozza a csoportos létszámcsökkentés azon eseteit, amelyek az e fogalomra nemzeti szinten alkalmazott jogi minősítés miatt nem tartoznának az irányelv hatálya alá (lásd a Rockfon-ügyben hozott ítélet [hivatkozás fent] 31. és 32. pontját).

38      A Bíróság azt is kifejtette, hogy a 75/129 irányelv kibocsátására az EGK‑Szerződés 100. és 117. cikke alapján került sor; ez utóbbi rendelkezés a munkaerő élet- és munkafeltételeinek javításának szükségességét írja elő a tagállamok részére, lehetővé téve ezáltal a fejlődési folyamat fenntartása mellett ezek összehangolását (lásd a Rockfon-ügyben hozott ítélet [hivatkozás fent] 29. pontját).

39      Harmadsorban hangsúlyozni kell, hogy az előzőekben kifejtett értelmezés és az ahhoz kapcsolódó megfontolások már a Bíróság ítélkezési gyakorlatából is kitűnnek.

40      A 215/83. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1985. március 28‑án hozott ítéletének (EBHT 1985., 1039. o.) 13–19. pontjában a Bíróság éppenséggel azt állapította meg, hogy az érintett tagállam – mivel nem biztosította a 75/129 irányelvben előírt védelmet valamennyi, a vállalkozások nem bírósági határozat alapján történt megszűnése következtében végrehajtott csoportos létszámcsökkentés esetében – nem teljesítette kötelezettségeit. Legkésőbb ennek az ítéletnek a kihirdetésétől kezdve semmilyen kétség nem merülhet fel a 75/129 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének d) pontjában foglalt, eltérést engedő rendelkezés értelmét illetően.

41      A 75/129 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében és 4. cikke (4) bekezdésében foglalt, eltérést engedő rendelkezéseket, amelyeket a 92/56 irányelv iktatott be, a Bíróság a Lauge és társai ügyben hozott ítéletének (hivatkozás fent) 18. pontjában magyarázta; eszerint az említett eltérések alkalmazhatóságához az szükséges, hogy az üzem tevékenységének megszűnésére és a csoportos létszámcsökkentésre ne a csőd kimondásáról szóló bírósági határozat kihirdetése előtt kerüljön sor.

42      Ezenkívül a Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítéletének (hivatkozás fent) 66. pontjában, illetve rendelkező részében a Bíróság megállapította, hogy az érintett tagállam – mivel a csoportos létszámcsökkentés fogalmát a strukturális, technológiai vagy konjunkturális okokból végrehajtott elbocsátásokra korlátozta, és e fogalmat nem terjesztette ki minden olyan okra, amely nem a munkavállalók személyében rejlik – nem teljesítette a 75/129 irányelv alapján fennálló kötelezettségeit.

43      Végül emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tagállamok azon kötelezettsége, hogy az irányelvben foglalt eredményt elérjék annak érdekében, hogy megfeleljenek az EK 249. cikk harmadik albekezdésének, minden nemzeti hatóságra vonatkozik, a bíróságokat is beleértve. A nemzeti jogot értelmezni hivatott tagállami bíróság az irányelv eredményének eléréséhez köteles a lehető legteljesebb mértékig figyelembe venni a szóban forgó irányelv szövegét és célját (lásd ilyen értelemben legutóbb a C‑397/01–C‑403/01. sz., Pfeiffer és társai egyesített ügyekben 2004. október 5‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑8835. o.] 113. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

44      Márpedig a görög bíróságok által követett megközelítés a vállalkozások tevékenysége megszűnésének számos, a munkavállalók tömeges elbocsátásával járó esetét – amelyekben az érintett munkavállalók védelme éppenséggel fontosabb – kivonja a 75/129 irányelvben biztosított védelem alól, és ezzel megsérti az irányelv célját. Az ilyen megközelítés, amely egyúttal a 75/129 irányelv egységes alkalmazásának követelményét is sérti, nagyrészt megfosztja tartalmától az irányelvet.

45      Az előzőekben kifejtettek alapján a feltett kérdésre azt kell válaszolni, hogy a 75/129 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a valamely vállalkozás vagy üzem működésének a munkáltató saját döntése alapján – előzetes bírósági határozat nélkül – történő végleges megszűnése miatti csoportos létszámcsökkentés esetében alkalmazni kell az irányelvet; az irányelv 1. cikke (2) bekezdésének d) pontjában foglalt eltérés pedig nem igazolhatja az irányelv alkalmazásának kizárását.

 A költségekről

46      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. február 17‑i 75/129/EGK tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a valamely vállalkozás vagy üzem működésének a munkáltató saját döntése alapján – előzetes bírósági határozat nélkül – történő végleges megszűnése miatti csoportos létszámcsökkentés esetében alkalmazni kell az irányelvet; az irányelv 1. cikke (2) bekezdésének d) pontjában foglalt eltérés pedig nem igazolhatja az irányelv alkalmazásának kizárását.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: görög.