Felek
Az ítélet indoklása
Rendelkező rész

Felek

A C‑517/04. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a College van Beroep voor het bedrijfsleven (Hollandia) a Bírósághoz 2004. december 20‑án érkezett, 2004. december 15‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a Visserijbedrijf D. J. Koornstra & Zn. vof

és

a Productschap Vis

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J. Makarczyk, R. Silva de Lapuerta (előadó), P. Kūris és J. Klučka bírák,

főtanácsnok: C. Stix‑Hackl,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. január 19‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

– a Visserijbedrijf D. J. Koornstra & Zn. vof képviseletében E. J. Rotshuizen advocaat,

– a Productschap Vis képviseletében P. C. H. van Schooten advocaat,

– a holland kormány képviseletében H. G. Sevenster, C. A. H. M. ten Dam és C. M. Wissels, meghatalmazotti minőségben,

– a görög kormány képviseletében G. Kanellopoulos és M. Tassopoulou, meghatalmazotti minőségben,

– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében M. van Beek és F. Clotuche‑Duvieusart, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2006. március 7‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

Az ítélet indoklása

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgya az EK 25. cikk és az EK 90. cikk értelmezése.

2. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Visserijbedrijf D. J. Koornstra & Zn. vof társaság (a továbbiakban: Koornstra) és a Productschap Vis között, az utóbbi által a Koornstrától a 2000‑es üzleti évben Dániába szállított garnélarák vonatkozásában beszedett díj tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

3. A Productschap Vis halászattal, adott esetben az átalakítást követően emberi vagy állatok általi fogyasztásra alkalmas termékek előállítására irányuló halfeldolgozással, illetve hal, valamint – az átalakítást követően vagy anélkül – emberi fogyasztásra alkalmas halalapú termékek forgalmazásával foglalkozó vállalkozások által létesített holland közjogi szervezet.

4. A kikötői halárveréseken a garnélarák‑válogatásnak és ‑tisztításnak a 2000‑es üzleti évben történő finanszírozásáról szóló rendelet (Verordening financiering garnalenzeven en garnalenkrakers visafslagen 2000, a továbbiakban: rendelet) 2. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A jelen rendelet hatályba lépését követő első hétfőtől kezdődően minden olyan vállalkozás, amely holland halászhajóval garnélarákot szállít, minden partra szállított és emberi fogyasztás céljára értékesített garnélarák tekintetében kilogrammonként 0,01 holland forint díjat köteles a Productschap részére megfizetni”.

5. Ugyanezen rendelet 3. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a díjakból befolyt összeget a Productschap Vis garnélarák‑válogató és ‑tisztító berendezés beszerzésének, beszerelésének és karbantartásának finanszírozására kívánja fordítani.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

6. A Koornstra az Elizabeth nevű halászhajóval garnélarákot szállító vállalkozás. 2002. augusztus 1‑jei nyilatkozata alapján a Koornstra a 2000‑es üzleti év folyamán 52 984 kg garnélarákot szállított, amelyből 28 774 kg‑ot Hollandiában a kikötői árveréseken értékesített, míg 24 210 kg‑ot közvetlenül Dániába szállított ottani értékesítés céljából.

7. A rendelet 2. cikkének (1) bekezdését alkalmazva, a Productschap Vis 2002. szeptember 19‑i határozatával 109,86 euró összegű díjat vont le a Koornstrától a fenti 24 210 kg garnélarák címén.

8. A Koornstra 2002. október 25‑i levelével kifogásolta ezt a határozatot.

9. 2003. március 19‑i határozatával (a továbbiakban: vitatott határozat), a Productschap Vis elutasította a Koornstra kifogását.

10. 2003. április 25‑i keresetével a Koornstra megfellebbezte a vitatott határozatot a College van Beroep voor het bedrijfsleven előtt. Tekintettel arra, hogy ez utóbbinak kétsége merült fel a rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében előírt díj (a továbbiakban: vitatott díj) közösségi joggal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1. Összeegyeztethető‑e a közösségi joggal, különösen az EK 25. és az EK 90. cikkel a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló díj, amely valamely tagállamban garnélarák‑válogató és –tisztító berendezések finanszírozására szolgál, és amelyet a vállalkozásnak ugyanebben a tagállamban kell megfizetnie garnélarák e tagállamban lajstromozott halászhajóval történt partraszállításáért, ha ezt a díjat az ilyen vállalkozásnak az általa a Közösség más területén partraszállított garnélarákok tekintetében is meg kell fizetnie?

2. Befolyásolja‑e az előző kérdésre adott választ az, hogy:

a) hol fogták a garnélarákokat;

b) a garnélarákokat a Közösség más területén történt partraszállítást követően szállítják‑e abba a tagállamba, ahol a halászhajó lajstromozva van;

c) a Közösség más területén történt partraszállítást követően ott is fizettek‑e a garnélarák válogatásáért és tisztításáért?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

11. Az együtt megvizsgálandó kérdésekkel a nemzeti bíróság lényegében arra keres választ, hogy az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló díj az EK 25. cikk szerinti vámmal azonos hatású díjnak vagy az EK 90. cikk által tiltott diszkriminatív belső adónak minősül‑e.

12. Előzetesen meg kell jegyezni, hogy az azonos hatású díjakra és a diszkriminatív belső adóra vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók együttesen, következésképpen, a Szerződés rendszerében ugyanazon teher nem tartozhat egyszerre mindkét kategóriába (a C‑347/95. sz. UCAL‑ügyben 1997. szeptember 17‑én hozott ítélet [EBHT 1997; I‑4911. o.] 17. pontja, a C‑355/00. sz. Freskot‑ügyben 2003. május 22‑én hozott ítélet [EBHT 2003; I‑5263. o.] 39. pontja és a C‑34/01‑C‑38/01. sz., Enirisorse egyesített ügyekben 2003. november 27‑én hozott ítélet [EBHT 2003; I‑14243. o.] 59. pontja).

13. Ezért, először azt kell megvizsgálni, hogy a vitatott díjat lehet‑e az EK 23. és az EK 25. cikk szerinti vámmal azonos hatású díjnak tekinteni. Nemleges válasz esetén másodszor azt kell eldönteni, hogy a díj az EK 90. cikk által tiltott diszkriminatív belső adónak minősül‑e.

14. Az alapeljárásban általánosan elfogadott tény az, hogy a vitatott díj nem azért kerül beszedésre, mert az áru átlépi az érintett tagállam határát, hanem azt teljeskörűen és egységesen kivetik minden holland halászhajóval partraszállított garnélarák esetében, függetlenül attól, hogy azt a nemzeti piacra vagy kivitelre szánták‑e, továbbá az, hogy a díjból befolyt összeget garnélarák‑válogató és ‑tisztító berendezés Productschap Vis általi beszerzésének, beszerelésének és karbantartásának finanszírozására kívánják fordítani.

15. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint minden olyan vagyoni teher, amelyet egyoldalúan vetnek ki – bármi legyen is az elnevezése és alkalmazásának módja –, valamint amely a határ átlépésének tényéből eredően sújtja az árukat, amennyiben az nem minősül a szó szoros értelmében vett vámnak, az EK 23. és az EK 25. cikke szerinti vámmal azonos hatású díj, még akkor is, ha azt nem az állam javára vetik ki (lásd különösen a fent hivatkozott UCAL‑ügyben hozott ítélet 18. pontját, a C‑72/03. sz. Carbonati Apuani ügyben 2004. szeptember 9‑én hozott ítélet [EBHT 2004; I‑8027. o.] 20. pontját és a C‑293/02. sz., Jersey Produce Marketing Organisation ügyben 2005. november 8‑án hozott ítélet [EBHT 2005., I‑9543. o.] 55. pontját).

16. Ugyanakkor az ilyen teher nem vámmal azonos hatású díjnak, hanem az EK 90. cikk szerinti belső adónak minősül, amennyiben a termékek származási helyétől függetlenül, objektív szempontok szerint, általános jellegű belső teherként következetesen érint minden típusú terméket (a C‑234/99. sz. Nygård‑ügyben 2002. április 23‑án hozott ítélet [EBHT 2002; I‑3657. o.] 19. pontja és a fent hivatkozott Carbonati Apuani ügyben hozott ítélet 17. pontja).

17. Ebben az összefüggésben az is következik a Bíróság ítélkezési gyakorlatából, hogy a nemzeti piacon feldolgozott vagy értékesített nemzeti termékekre, illetve a feldolgozatlan állapotban kivitelre került nemzeti termékekre azonos szempontok alapján kivetett díj jogi minősítése érdekében figyelembe kell venni azt, hogy milyen célra szánják a díjból befolyt összeget (a fent hivatkozott Nygård‑ügyben hozott ítélet 21. pontja).

18. Így amennyiben az ilyen díjból befolyt bevételt olyan tevékenység finanszírozására fordítják, amelynek előnyeit a nemzeti piacon feldolgozott vagy értékesített nemzeti termékek élvezik, lehetséges, hogy az azonos szempontok szerint levont díj hátrányosan megkülönböztető adónak minősül, amennyiben a nemzeti piacon feldolgozott vagy értékesített nemzeti termékek esetében felszámított pénzügyi terhet semlegesíti az az előny, amelynek a finanszírozására a befolyt összeget fordítják, míg a kivitelre kerülő termékek esetében ugyanez tiszta terhet jelent (a fent hivatkozott Nygård‑ügyben hozott ítélet 22. pontja).

19. Ebben a tekintetben, amennyiben a belső terhek általános rendszerének részét képező és a nemzeti piacon feldolgozott vagy értékesített nemzeti termékek vagy a feldolgozatlan állapotban kivitelre került nemzeti termékek tekintetében rendszeresen beszedett díjból származó előny teljes mértékben ellensúlyozza a piacra helyezést követően a nemzeti piacon feldolgozott vagy értékesített nemzeti termékekre kivetett terhet, az ilyen teher az EK 23. cikkel és az EK 25. cikkel ellentétes, vámmal azonos hatású díjnak minősül. Ezzel szemben, a díj az EK 90. cikk által tiltott hátrányos megkülönböztetésnek minősül, amennyiben a díjból befolyt bevételből a nemzeti piacon feldolgozott vagy értékesített nemzeti termékekre háruló előny csak részben ellensúlyozza a rájuk rótt terhet (a fent hivatkozott Nygård‑ügyben hozott ítélet 23. pontja).

20. Amennyiben az előny, amelyben a nemzeti piacon feldolgozott vagy értékesített nemzeti termékek részesülnek, teljes mértékben ellensúlyozza a rájuk rótt terhet, a termékekre kivetett díjat – amely vámmal azonos hatású díjnak minősül – teljes mértékben jogellenesnek kell tekinteni. Ezzel ellentétben, amennyiben az előny csak részben ellensúlyozza a nemzeti piacon feldolgozott vagy értékesített nemzeti termékekre kivetett terhet, a kivitelre kerülő nemzeti termékekre kivetett, és elvileg jogszerű díjat olyan mértékig tiltott, amennyiben az ellensúlyozza a terhet, és azt így arányosan csökkenteni kell (lásd ebben a tekintetben a fent hivatkozott UCAL‑ügyben hozott ítélet 23. pontját, valamint a Nygård‑ügyben hozott ítélet 42. pontját).

21. Az ellensúlyozással kapcsolatos szempont hasznos és helyes alkalmazása érdekében meg kell vizsgálni valamely referencia‑időszak vonatkozásában a nemzeti piacon feldolgozott vagy értékesített nemzeti termékekre kivetett díjból befolyt teljes összeg és a kizárólagosan ezen termékek által élvezett előny vagyoni egyenértékűségét (a C‑28/96. sz. Fricarnes‑ügyben 1997. szeptember 17‑én hozott ítélet [EBHT 1997; I‑4939. o.] 27. pontja és a fent hivatkozott Nygård‑ügyben hozott ítélet 43. pontja).

22. A fentiekben kifejtett elvekre figyelemmel a nemzeti bíróság feladata annak biztosítása, hogy a nemzeti piacon feldolgozott vagy értékesített nemzeti termékek ne részesüljenek ténylegesen kizárólagos vagy arányában nagyobb – a díj által alkotott terhet részben vagy egészben ellensúlyozó – előnyben a vitatott díj címzettje által nyújtott szolgáltatásokból, mint a kivitt nemzeti termékek (lásd ebben a tekintetben a fent hivatkozott UCAL‑ügyben hozott ítélet 26. pontját, valamint a Fricarnes‑ügyben hozott ítélet 29. pontját).

23. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből következik, hogy a vitatott díjból finanszírozott garnélarák‑válogató és ‑tisztító berendezés előnyeiből kizárólag a garnélarákot Hollandiába szállító vállalkozások részesülnek.

24. Másrészt a nemzeti bíróság azt is megalapozottnak tekinti, hogy a garnélarákot más tagállamba holland halászhajóval szállító vállalkozások nem részesülnek a hivatkozott berendezések előnyeiből.

25. A fentiek alapján a vitatott díj nagyobb terhet jelent a kivitelre szánt, mint a holland piacra szánt termékek esetében.

26. Következésképpen, amennyiben megállapításra kerül, hogy a vitatott díjból származó előny teljes mértékben ellensúlyozza a holland halászhajóval a nemzeti piacon való feldolgozás vagy értékesítés céljából garnélarákokat partra szállító vállalkozások által viselt terhet, e díjnak a kivitelre szánt termékek tekintetében való felszámítása az EK 23. és az EK 25. cikkel ellentétes vámmal azonos hatású díjnak minősül, amelyet teljes mértékben jogellenesnek kell tekinteni. Másrészt a díj az EK 90. cikk által tiltott hátrányos megkülönböztetésnek minősül, amennyiben a vitatott díjból származó, a nemzeti piacon feldolgozott vagy értékesített nemzeti termékek által élvezett előny csak részben ellensúlyozza az e termékekre kivetett terhet.

27. A fenti értékelést nem befolyásolja az, hogy hol fogták a garnélarákot, az sem, hogy a más tagállamba történt szállítást követően a garnélarákokat visszaszállítják‑e abba a tagállamba, ahol a halászhajó lajstromozva van, illetve az sem, hogy ezen utóbbi tagállamban is fizettek‑e a garnélarák válogatásáért és tisztításáért.

28. A fenti megfontolásokra figyelemmel azt a választ kell adni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre, hogy a valamely tagállam közjogi szervezete által a nemzeti piacra vagy más tagállamba történő kivitelre szánt nemzeti termékek vonatkozásában azonos szempontok szerint beszedett díj az EK 23. és az EK 25. cikkel ellentétes vámmal azonos hatású díjnak minősül, amennyiben a díjból befolyt összeget olyan tevékenység finanszírozására fordítják, amelynek előnyeiből kizárólag a nemzeti piacra szánt nemzeti termékek részesülnek, és amennyiben a bevételből származó előnyök teljes mértékben ellensúlyozzák az e termékek által viselt terhet. Másrészt, amennyiben a nemzeti piacon feldolgozott vagy értékesített nemzeti termékek által élvezett, a díjból származó bevételből eredő előny csak részben ellensúlyozza az e termékek által viselt terhet, az ilyen díj a hátrányos megkülönböztetés EK 90. cikkben lefektetett tilalmát sérti.

A költségekről

29. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vev ő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

Rendelkező rész

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A valamely tagállam közjogi szervezete által a nemzeti piacra vagy más tagállamba történő kivitelre szánt nemzeti termékek vonatkozásában azonos szempontok szerint beszedett díj az EK 23. és az EK 25. cikkel ellentétes vámmal azonos hatású díjnak minősül, amennyiben a díjból befolyt összeget olyan tevékenység finanszírozására fordítják, amelynek előnyeiből kizárólag a nemzeti piacra szánt nemzeti termékek részesülnek, és amennyiben a bevételből származó előnyök teljes mértékben ellensúlyozzák az e termékek által viselt terhet. Másrészt, amennyiben a nemzeti piacon feldolgozott vagy értékesített nemzeti termékek által élvezett, a díjból származó bevételből eredő előny csak részben ellensúlyozza az e termékek által viselt terhet, az ilyen díj a hátrányos megkülönböztetés EK 90. cikkben lefektetett tilalmát sérti.