A talajvédelemről szóló tematikus stratégia

A Bizottság a talajromlás megelőzése, a talaj funkcióinak megőrzése és a megromlott állapotú talaj helyreállítása céljából közös keretet és célkitűzéseket javasol. Ez a stratégia és a részét képező javaslat a veszélyeztetett területek és a szennyezett területek meghatározását, valamint a megromlott állapotú talaj helyreállítását irányozza elő.

JAVASLAT

A Bizottság közleménye (2006. szeptember 22.) – A talajvédelemről szóló tematikus stratégia [COM(2006) 231 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

Javaslat: az Európai Parlament és a Tanács irányelve (2006. szeptember 22.) a talajvédelem kereteinek meghatározásáról, valamint a 2004/35/EK irányelv módosításáról.

ÖSSZEFOGLALÓ

Az Európai Unió talajvédelemről szóló tematikus stratégiája olyan intézkedéseket javasol, amelyek célja a talaj védelme és azon képességének megőrzése, hogy el tudja látni ökológiai, gazdasági, társadalmi és kulturális funkcióit *.

A stratégia alkotóelemei a következők: a talaj védelmét és fenntartható használatát lehetővé tevő jogszabályi keret létrehozása; a talajvédelem beépítése a tagállami és közösségi szakpolitikákba; a tudásalap megerősítése, valamint a nyilvánosság figyelmének felhívása.

Az irányelvjavaslat a stratégia jelentős eleme, amelynek köszönhetően a tagállamok az elfogadott intézkedéseket a tényleges helyi körülményekhez igazíthatják. A javaslatban foglalt intézkedések célja a problémák felismerése, a talajromlás megelőzése és a szennyezett vagy megromlott állapotú talaj helyreállítása.

Kockázatmegelőzés, károk mérsékelése és helyreállítás

Az irányelvjavaslat által előirányzott intézkedések egyike kötelezi a tagállamokat az erózió, a szerves anyagok csökkenése, a tömörödés, a szikesedés és a földcsuszamlások kockázatának kitett területek, illetve azon területek azonosítására, ahol valamely talajromlási folyamat már megjelent. Az azonosítást a javaslatban meghatározott kritériumok szerint kell elvégezni.

Ezt követően a tagállamoknak a fenti kockázatok csökkentése és az azok következményei elleni küzdelem érdekében célokat kell meghatározniuk és intézkedési programokat kell elfogadniuk. Ezenfelül a talaj lezáródásának korlátozását lehetővé tevő intézkedéseket kell előírniuk, többek között az elhagyott szennyezett területek rehabilitációját, illetve, ha a lezáródás elkerülhetetlen, annak hatásainak csökkentését.

Talajszennyezés

Az irányelvjavaslat továbbá előírja, hogy a tagállamok hozzák meg a megfelelő intézkedéseket a talaj veszélyes anyagokkal történő szennyezésének megelőzésére.

Emellett jegyzéket kell létrehozniuk az ilyen anyagokkal szennyezett területekről, amennyiben az említett anyagok koncentrációja jelentősen veszélyezteti az emberi egészséget és a környezetet, illetve azokról a területekről, ahol korábban bizonyos tevékenységeket végeztek (hulladéklerakók, repülőterek, kikötők, katonai létesítmények, az IPPC-irányelv által szabályozott tevékenységek stb.). A javaslat tartalmazza a potenciális talajszennyező tevékenységek felsorolását.

Egy ilyen terület értékesítésekor a tulajdonos vagy a leendő vevő köteles a talaj állapotára vonatkozó jelentést az illetékes nemzeti hatóság és az adás-vétel másik felének rendelkezésére bocsátani. A jelentést a tagállam által kijelölt jogosult szerv vagy személy adja ki.

A tagállamoknak ezt követően a prioritásokat meghatározó nemzeti stratégia alapján el kell végezniük a szennyezett területek helyreállítását *. Amennyiben a terület rehabilitációjának költségei nem terhelhetők a szennyezőre, az érintett tagállamnak megfelelő finanszírozást kell nyújtania a terület helyreállításához.

A nyilvánosság figyelmének felhívása és információcsere

Az irányelvjavaslat előírja, hogy a tagállamok felhívják a közvélemény figyelmét a talajvédelem fontosságára, valamint lehetőséget biztosítanak számára a veszélyeztetett területekre vonatkozó intézkedési programok, illetve a nemzeti helyreállítási stratégiák kidolgozásában, módosításában és felülvizsgálatában való részvételre.

A tagállamoknak a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk bizonyos információkat, többek között a veszélyeztetett területek, az intézkedési programok és a nemzeti helyreállítási stratégiák listáját.

Mindezen túl a Bizottság tervei szerint platformot fog felállítani a tagállamok és az érintett felek között zajló, a veszélyes területek azonosítását és a kockázatértékelési módszereket érintő információcsere céljából.

Integráció

A tagállamok és a közösségi intézmények kötelesek beilleszteni a talajjal kapcsolatos megfontolásokat más olyan ágazati politikákba, amelyek jelentős hatással lehetnek a talajra, különösen a mezőgazdasági, regionális fejlesztési, közlekedési és kutatáspolitikába.

A Bizottság különösen előirányozza a hatályos jogszabályok, többek között a szennyvíziszapról szóló irányelv, illetve az integrált szennyezésmegelőzésről és -csökkentésről szóló irányelv felülvizsgálatát. Fel fogja mérni továbbá az e stratégia és a víz-keretirányelv közötti, illetve a tengeri környezetről szóló tematikus stratégiával való lehetséges szinergiákat.

Kutatás

A Bizottság hangsúlyozza, hogy további kutatás szükséges a talajtani ismeretek hiányosságainak megszüntetéséhez és a szakpolitikák megalapozottságának megerősítéséhez, különösen a talaj biológiai sokfélesége tekintetében.

A hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram (2007–2013) önálló fejezetet szentel a talaj védelmével és funkcióival foglalkozó kutatási tevékenységek támogatásának.

A talajvédelem szükségessége

A talaj az általános meghatározás szerint a földkéreg legfelső rétege. Ez egy igen dinamikus rendszer, amely több funkciót * tölt be, és az emberi tevékenységek, valamint az ökoszisztémák fennmaradása szempontjából létszükségletű feladatokat lát el. A talajképződés és a talaj megújulása rendkívül lassú folyamat, ezért a talaj nem megújuló erőforrásnak tekintendő.

Az EU területén a talajt veszélyeztető legfontosabb talajromlási folyamatok az erózió, a szerves anyagok csökkenése, a szennyezés, a szikesedés, a tömörödés, a biológiai sokféleség csökkenése, a lezáródás, valamint az árvíz és a földcsuszamlás.

A talajromlás komoly probléma Európában. A talajromlás egyik oka vagy súlyosbító tényezője az emberi tevékenység, mint például a helytelen mezőgazdasági és erdőgazdálkodási módszerek alkalmazása, az ipari tevékenység, a turizmus, a városi és ipari terjeszkedés és az építkezés.

E tevékenységek következménye többek között a talaj termékenységének, széntartalmának és biológiai sokféleségének a csökkenése, a kisebb vízmegtartó kapacitás, a gáz- és tápanyagkörforgás megszakadása és a szennyező anyagok lassúbb lebomlása. A talajromlásnak ezáltal közvetlen hatása van a víz és a levegő minőségére, a biológiai sokféleségre és az éghajlatváltozásra. Ezenkívül károsíthatja a polgárok egészségét és veszélyeztetheti az élelmiszer- és takarmánybiztonságot.

A Bizottság iránymutatásaival összhangban és a rendelkezésre álló adatok alapján elvégzett hatástanulmány szerint a talajromlás évente akár 38 milliárd EUR-ba is kerülhet.

Háttér

Közösségi szinten még nem létezik konkrét talajvédelmi szakpolitika. A talajvédelem szempontja különböző rendelkezésekben érvényesül a környezetvédelem területén, illetve más politikaterületeken, például a mezőgazdasági vagy a vidékfejlesztési politikában. Ezek a rendelkezések azonban céljaik és hatályuk sokfélesége miatt nem képesek biztosítani a talaj hatékony védelmét.

Közös európai szintű fellépésre van szükség, mivel a talaj állapota más, közösségi szinten szabályozott környezetvédelmi vagy élelmiszer-biztonsági szempontokra is hatással van, valamint tekintettel a belső piacnak a szennyezett területek helyreállításából fakadó torzulásaira, az esetleges határokon átnyúló hatásokra és a probléma nemzetközi jellegére.

Ez a stratégia a 2002-ben elfogadott hatodik környezetvédelmi cselekvési programban előirányzott hét tematikus stratégia egyike. Ennek alapjául egy részletes tanulmány és a nyilvánossággal és az érintett felekkel folytatott széles körű konzultáció szolgál.

Utolsó frissítés: 06.09.2011