1

2014. július 16‑án a felperes, a Davide Groppi Srl, a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) alapján az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalánál (EUIPO) az alább ábrázolt, jelen ügyben vitatott közösségi formatervezési minta tekintetében oltalmat igényelt, majd azt a 2503680‑0001. számon történt lajstromozással meg is szerezte:

2

A termékek, amelyekre a vitatott formatervezési mintát alkalmazni kívánták, az ipari minták nemzetközi osztályozásának létrehozásáról szóló, 1968. október 8‑i Locarnói Megállapodás módosított változatának 26‑05. osztályába tartoznak, és a következő leírásnak felelnek meg: „Lámpák”. A közösségi formatervezési minta bejelentését a Közösségi Formatervezésiminta‑értesítő2014. július 21‑i 2014/133. számában tették közzé.

3

2017. március 3‑án az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban részt vevő másik fél, a Viabizzuno Srl, a vitatott formatervezési minta oltalmának megsemmisítése iránti kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz a 6/2002 rendelet 52. cikke alapján.

4

A megsemmisítési kérelem alátámasztásaként a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének az ugyanezen rendelet 4–6. cikkével összefüggésben értelmezett b) pontjában foglalt okot hozta fel, a 2011. szeptember 22‑i 1294664‑0010. sz., alább ábrázolt, korábbi formatervezési mintára való hivatkozással:

5

2017. augusztus 4‑én a felperes az eljárás felfüggesztését kérte azzal az indokkal, hogy a korábbi közösségi formatervezési minta oltalmának megsemmisítése iránt kérelmet nyújtottak be.

6

2018. november 22‑én a megsemmisítési osztály helyt adott a megsemmisítési kérelemnek azzal az indokkal, hogy a vitatott formatervezési minta nem rendelkezik a 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jelleggel.

7

2019. január 17‑én a felperes a 6/2002 rendelet 55–60. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz.

8

2020. január 23‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa elutasította a felperes által benyújtott fellebbezést. Úgy ítélte meg, hogy:

9

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

10

Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:

11

Keresete alátámasztásaként a felperes lényegében egyetlen, a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének az ugyanezen rendelet 6. cikkével együttesen értelmezett b) pontja megsértésére alapított jogalapra hivatkozik. E jogalap két részből áll, amelyeket a felperes egyrészt az érintett termékkategória meghatározásával kapcsolatos hibákra, másrészt a szóban forgó formatervezési minták által keltett összbenyomások összehasonlításával kapcsolatos hibákra alapít.

12

Mivel az egyetlen jogalap két része a 6/2002 rendelet 6. cikkének a jelen ügyre történő alkalmazása során a fellebbezési tanács által vétett állítólagos hibákra vonatkozik, azokat együttesen kell megvizsgálni.

13

A 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a közösségi formatervezésiminta‑oltalmat csak az e bekezdés a)–g) pontjában említett esetekben lehet megsemmisíteni, többek között a b) pontban említett esetben, vagyis amikor a minta nem felel meg az ugyanezen rendelet 4–9. cikkében foglalt feltételeknek.

14

A 6/2002 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a közösségi formatervezési mintának egyéni jellege van, ha bármely nyilvánosságra jutott mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz a lajstromozás alapján oltalomban részesülő közösségi formatervezési minta esetén a bejelentés bejelentési napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját – megelőzően.

15

A 6/2002 rendelet 6. cikkének (2) bekezdése ezenkívül pontosítja, hogy az egyéni jelleg megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.

16

Végül a 6/2002 rendelet (14) preambulumbekezdéséből következik, hogy a formatervezési minta egyéni jellegének megítélésekor figyelembe kell venni annak a terméknek a természetét, amelyre a mintát alkalmazzák, illetve amelyben a minta megtestesül, különös tekintettel a termék szerinti iparág sajátosságaira, valamint arra, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.

17

A közösségi formatervezési minta egyéni jellegének értékelése lényegében egy négy lépésből álló vizsgálat alapján történik. E vizsgálat abból áll, hogy elsőként meg kell határozni azon termékek ágazatát, amelyekben a formatervezési minta majd megtestesül vagy amelyek tekintetében azt alkalmazni kívánják, másodszor felhasználási területük szerint az említett termékek tájékozott használóját és – e tájékozott használót véve alapul – a korábbi iparág ismeretének fokát, valamint a minták összehasonlításánál a hasonlóságokat és az eltéréseket illetően fennálló figyelmi szintet, harmadszor a minta kialakításánál rendelkezésre álló alkotói szabadság fokát, amelynek az egyéni jellegre gyakorolt hatása fordítottan arányos, negyedszer pedig, mindezt figyelembe véve, a tájékozott használóban a vitatott formatervezési minta és bármely korábban nyilvánosságra jutott, egyedileg vizsgált formatervezési minta által keltett összbenyomások – lehetőleg közvetlen – összehasonlításának eredményét (lásd: 2019. június 13‑iVisi/one kontra EUIPO – EasyFix [Járművekhez szánt adatlaptartó tokok] ítélet, T‑74/18, EU:T:2019:417, 66.pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

18

Mivel nem vitatott, hogy a korábbi formatervezési minta a 6/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése értelmében véve nyilvánosságra jutott, meg kell vizsgálni a fellebbezési tanács azon megállapításainak megalapozottságát, amelyek először is a vitatott formatervezési minta tájékozott használójának és az azzal érintett terméknek a meghatározására, másodszor arra, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki az említett formatervezési mintát, harmadszor pedig a szóban forgó formatervezési minták által keltett összbenyomások összehasonlítására vonatkoznak.

19

Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy a korábbi formatervezési minta oltalmát az EUIPO 2018. október 30‑án megsemmisítette.

20

A fellebbezési tanács előtti eljárásban a felperes ezt a körülményt abból a célból emelte ki, hogy az e tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél által előterjesztett megsemmisítési kérelem elutasítását kérje. A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 12. pontjában elutasította ezt a kifogást, hangsúlyozva, hogy „az a tény, hogy a korábbi formatervezési minta oltalmát időközben megsemmisítették, ellentétben azzal, amit a [vitatott formatervezésiminta‑oltalom] jogosultja a fellebbezés alátámasztására előterjesztett indokolásban állít, nem szünteti meg ez utóbbi logikai és jogi előfeltételét[; e]z az előfeltétel ugyanis nem a korábbi közösségi formatervezési minta érvényessége, hanem annak nyilvánosságra jutása, amelyet egyébként nem vitattak”.

21

Ezt az elemzést, amelyet végeredményben a felperes a Törvényszék előtti eljárásban már nem vitat, el kell fogadni, mivel a vitatott formatervezési minta lajstromozásával szemben felhozott megsemmisítési ok a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapul.

22

A 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja mögött meghúzódó logika ugyanis az olyan formatervezési minták lajstromozásának megakadályozása, amelyek nem felelnek meg az oltalomképesség, különösen az említett rendelet 5. és 6. cikke értelmében vett „újdonság”, illetve „egyéni jelleg” feltételeinek, nem pedig valamely korábbi formatervezési minta oltalmának a fenntartása.

23

E tekintetben a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában szereplő megsemmisítési okok eltérnek például az ugyanezen rendelet 25. cikke (1) bekezdésének e) pontjában szereplő megsemmisítési októl, amely a megkülönböztetésre alkalmas megjelölés jogosultjának e megjelölésnek valamely formatervezési mintában történő használatával szembeni védelmére irányul. Mivel ennek az oknak a szerepe valamely korábbi jog védelme, úgy kell tekinteni, hogy abban az esetben, ha az az ellen benyújtott törlési kérelemnek helyt adnak, az a közösségi formatervezésiminta‑oltalommal szembeni megsemmisítési eljárást okafogyottá teszi (2015. szeptember 9‑iDairek Attoumi kontra OHIM – Diesel [DIESEL] ítélet, T‑278/14, nem tették közzé, EU:T:2015:606, 24. pont).

24

Ez a megoldás azonban nem ültethető át a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában szereplő okokra, amelyek nem illeszkednek a korábbi jog kizárólag e jogosult számára biztosított védelmének logikájába. Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy ilyen okokra főszabály szerint bárki hivatkozhat (2019. június 13‑iJárművekhez szánt adatlaptartó tokok ítélet, T‑74/18, EU:T:2019:417, 64. pont).

25

Ami közelebbről a formatervezési minták 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének a rendelet 6. cikkével összefüggésben értelmezett b) pontja szerinti egyéni jelleg értékelését illeti, az említett rendelet (14) preambulumbekezdéséből az következik, hogy ezen értékelésnek annak meghatározásából kell állnia, hogy egyértelmű eltérés áll‑e fenn a formatervezési minta által az azt megtekintő tájékozott használóra tett összbenyomás és az e használóra a már meglévő formatervezési minták által tett összbenyomás között.

26

A 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének a rendelet 6. cikkével összefüggésben értelmezett b) pontjában említett megsemmisítési ok vizsgálata szempontjából ugyanis a korábbi formatervezési minta egyedüli szerepe az iparág korábbi állapotának bemutatása. Ez utóbbi a szóban forgó termékre vonatkozó, már meglévő azon formatervezési mintáknak felel meg, amelyek az érintett formatervezési minta bejelentésének napján már nyilvánosságra jutottak (lásd ebben az értelemben: 2019. február 7‑iEglo Leuchten kontra EUIPO – Briloner Leuchten [Lámpa] ítélet, T‑767/17, nem tették közzé, EU:T:2019:67, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig az, hogy egy korábbi formatervezési minta az említett, már meglévő minták körébe tartozik, kizárólag a nyilvánosságra jutásának a folyománya.

27

Ennélfogva, annak a körülménynek van jelentősége, hogy a korábbi formatervezési minta nyilvánosságra jutott‑e, nem pedig az említett formatervezési mintának biztosított azon oltalom terjedelmének, amely a lajstromozása érvényességéből ered.

28

A megtámadott határozat 15–17. pontjában a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy mivel a vitatott formatervezési minta „lámpákat” ábrázol, a tájékozott használó az a személy, aki ezt a világítóeszközt használja, és akit úgy tekintenek, mint aki ismeri az asztali és kerti lámpák terén a piaci választékot.

29

A felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy egyenértékűnek tekintett egymással két különböző terméket, nevezetesen az asztali és a kerti lámpákat. Egyrészt azt állítja, hogy azon termékeknek a meghatározása, amelyekben a formatervezési minta megtestesül, illetve amelyekre azt alkalmazni kívánják, a használóra tett összbenyomások összehasonlításának az előfeltétele. Hozzáteszi, hogy kizárólag a vitatott formatervezési minta bejelentésében szereplő termék szöveges megjelölésének a figyelembevétele nem elegendő, adott esetben magát a formatervezési mintát is figyelembe kell venni. Másrészt arra hivatkozik, hogy az asztali lámpák és a kerti lámpák, még ha mindannyian a lámpák szélesebb kategóriájába tartoznak is, jellegüket, funkciójukat és rendeltetésüket illetően eltérnek egymástól.

30

Az EUIPO vitatja ezen érvelést.

31

Ami először is annak a terméknek a meghatározását illeti, amelyben a formatervezési minta megtestesül, illetve amelyre azt alkalmazni kívánják, figyelembe kell venni az említett formatervezési minta bejelentésében szereplő, vonatkozó (szöveges) megjelölést, valamint adott esetben magát a formatervezési mintát is, tekintve, hogy az határozza meg pontosan a termék jellegét, rendeltetését és funkcióját. Magának a formatervezési mintának a figyelembevétele ugyanis lehetővé teheti a lajstromozáskor megadott tágabb termékkategórián belül az adott termék meghatározását (lásd ebben az értelemben: 2010. március 18‑iGrupo Promer Mon Graphic kontra OHIM – PepsiCo [Kör alakú promóciós termék ábrázolása] ítélet, T‑9/07, EU:T:2010:96, 56. pont).

32

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a vitatott formatervezési minta a lajstromban szereplő adatok szerint általános jelleggel lámpákra vonatkozik. Ezen túlmenően magának a vitatott formatervezési mintának a vizsgálata sem nyújt további információt. Abból mindössze arra lehet következni, hogy a mintával érintett termék egy lámpából áll, anélkül hogy meg lehetne határozni, hogy azt kifejezetten beltéri avagy kültéri világítás céljára szánták‑e.

33

Ennélfogva a fellebbezési tanács helyesen határozta meg az említett termékeket általános jelleggel „lámpákként”.

34

Egyébként, a felperesnek a szóban forgó formatervezési minták által érintett termékek közötti állítólagos eltérésekre alapított érveit illetően hangsúlyozni kell, hogy bár azon termékek ágazatának meghatározása, amelyekben a minta megtestesül, vagy amelyekre azt alkalmazni kívánják, releváns megfontolást képez a tájékozott használónak és e használó figyelmi szintjének, valamint a kidolgozást illetően rendelkezésre álló alkotói szabadság fokának meghatározásánál, valamint esetlegesen a tájékozott használóra tett összbenyomások összehasonlításánál (lásd ebben az értelemben: 2011. október 20‑iPepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ítélet, C‑281/10 P, EU:C:2011:679, 53., 59. és 73. pont), ugyanakkor nem jelentheti hallgatólagosan azt, hogy a szóban forgó mintákkal érintett termékek hasonlóak lennének vagy ugyanazon iparágba tartoznának.

35

A 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja ugyanis nem tartalmaz a termékek hasonlóságára vonatkozóan semmiféle olyan feltételt, amely egyenértékű lenne az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.) 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti összetéveszthetőség vizsgálatával. Ellenkezőleg, valamely formatervezési minta oltalmát azon termék jellegétől tenni függővé, amelyben a minta megtestesül, vagy amelyre azt alkalmazni kívánják, arra vezetne, hogy az említett oltalmat kizárólag azokra a mintákra korlátoznánk, amelyek egy meghatározott ágazatba tartoznak, ami ellentétes lenne a 6/2002 rendelet logikájával (lásd ebben az értelemben, analógia útján: 2017. szeptember 21‑iEasy Sanitary Solutions és EUIPO kontra Group Nivelles ítélet, C‑361/15 P és C‑405/15 P, EU:C:2017:720, 91–95. pont).

36

Másodszor, ami a „tájékozott használó” meghatározását illeti, meg kell jegyezni, hogy a 6/2002 rendelet nem határozza meg ezt a fogalmat. E fogalmat tehát úgy kell érteni, mint a védjegyjogban alkalmazandó átlagos fogyasztó (akitől nem várnak el semmilyen különleges ismeretet, és aki általában nem hasonlítja közvetlenül össze az ütköző védjegyeket) fogalma és a beható technikai ismeretekkel rendelkező szakember fogalma között elhelyezkedő köztes fogalmat. Így a tájékozott használó fogalma úgy is érthető, mint amely – akár személyes tapasztalata, akár az adott ágazatra vonatkozó kiterjedt ismeretei folytán – nem átlagosan figyelmes, hanem különösen éber használót jelöl (2011. október 20‑iPepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ítélet, C 281/10 P, EU:C:2011:679, 53. pont).

37

Ami a tájékozott használó figyelmi szintjét illeti, e használó ugyan nem a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó, aki rendszerint egészében érzékeli a formatervezési mintát, és nem vizsgálja annak különböző részeit, de nem is olyan szakértő vagy szakember, aki képes részletesen megfigyelni az ütköző formatervezési minták között esetlegesen fennálló minimális eltéréseket. Ily módon a „tájékozott” jelző azt sugallja, hogy a használó – anélkül, hogy tervező vagy szakértő lenne – ismeri az érintett ágazatban jelen lévő különböző formatervezési mintákat, bizonyos fokú ismeretekkel rendelkezik azon alkotóelemeket illetően, amelyek e formatervezési mintáknak általában a részét képezik, és az érintett termékek iránti érdeklődéséből kifolyólag viszonylag nagy fokú figyelmet tanúsít azok használatakor (lásd ebben az értelemben: 2011. október 20‑iPepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ítélet, C‑281/10 P, EU:C:2011:679, 59. pont).

38

Ezen ítélkezési gyakorlatra tekintettel a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 15–17. pontjában hibátlan módon állapította meg, hogy a felhasználó az a személy, aki világítóeszközöket, vagyis lámpákat használ, és akit úgy tekintenek, mint aki ismeri ezen iparágban a piaci választékot.

39

Az ítélkezési gyakorlat szerint a formatervezési minta megtervezésénél érvényesülő alkotói szabadság fokát többek között a terméknek vagy a termék valamely elemének műszaki funkciója által megkövetelt jellegzetességekhez társuló kötöttségek, illetve a termékre vonatkozó jogszabályi előírások határozzák meg. E kötöttségek egyes jellegzetességek szokásossá válásához vezetnek, amely jellegzetességek így közössé válnak az érintett termékre alkalmazott formatervezési mintákban (2010. március 18‑iKör alakú promóciós termék ábrázolása ítélet, T‑9/07, EU:T:2010:96, 67. pont).

40

Ebben az összefüggésben az alkotói szabadság egy olyan tényező, amely inkább a vitatott minta egyéni jellege értékelésének árnyalását teszi lehetővé, nem pedig olyan önálló tényező, amely meghatározná a valamely két minta közötti eltérés ahhoz szükséges mértékét, amely alapján megállapítható, hogy egyikük egyéni jelleggel rendelkezik. Másként fogalmazva, az alkotói szabadság fokára vonatkozó tényező erősítheti, illetve a contrario árnyalhatja a szóban forgó egyes minták által a tájékozott használóra tett összbenyomásra vonatkozó következtetést (lásd: 2019. június 6‑iPorsche kontra EUIPO – Autec [Gépjárművek] ítélet, T‑209/18, EU:T:2019:377, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

Az alkotói szabadsággal kapcsolatos tényezőnek az egyéni jellegre való kihatása a fordított arányosság szabályától függően változhat. Ily módon, minél nagyobb az alkotói szabadság valamely formatervezési minta kialakításánál, annál kevesebb apró eltérés is elengedő lehet az ütköző minták között ahhoz, hogy azok eltérő összbenyomást keltsenek a tájékozott használóban. És fordítva: minél korlátozottabb az alkotói szabadság a vitatott formatervezési minta kialakításánál, annál több apró eltérésre lehet szükség az ütköző minták között ahhoz, hogy azok eltérő összbenyomást keltsenek a tájékozott használóban. Másként fogalmazva, a nagy fokú alkotói szabadság megerősíti azon megállapítást, miszerint az olyan formatervezési minták, amelyek nem mutatnak jelentős eltéréseket, azonos összbenyomást keltenek a tájékozott használóban, és ennélfogva a vitatott formatervezési minta nem mutat egyéni jelleget. Fordítva pedig, a kis fokú alkotói szabadság annak a megállapításnak kedvez, hogy a formatervezési minták között fennálló kellőképpen markáns eltérések eltérő összbenyomást keltenek a tájékozott használóban, és ennélfogva a vitatott formatervezési minta egyéni jelleget mutat (lásd: 2019. június 13‑iJárművekhez szánt adatlaptartó tokok ítélet, T‑74/18, EU:T:2019:417, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

A jelen ügyben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 22. pontjában úgy ítélte meg, hogy ez a szabadság igen nagy fokú, sőt gyakorlatilag végtelenül nagy fokú volt. Ezt az értékelést, amelyet egyébként a felperes sem vitat, helyben kell hagyni.

43

A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 23–35. pontjában úgy vélte, hogy az összbenyomások összehasonlításából az derül ki, hogy a vitatott formatervezési minta „déjà vu” érzést kelt.

44

Először is a fellebbezési tanács megállapította, hogy a szóban forgó formatervezési minták három ugyanolyan részből álló lámpákat ábrázolnak, amelyek vizuális szempontból szinte azonosaknak tűnnek.

45

Másodszor, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a formatervezési minták közötti eltérések sem tudják elejét venni a „déjà vu” érzésnek. Szerinte egyrészt a talp felületének a vitatott formatervezési mintán megfigyelhető egyszerű és sima jellege, valamint ugyanezen résznek a korábbi mintán megfigyelhető dupla rétege és az azon lévő rögzítő furatok közötti eltérések nem gyakoroltak meghatározó befolyást a szóban forgó minták által keltett összbenyomásra, mivel ezen eltérések egy olyan részre vonatkoztak, amely a használat során gyakran rejtve marad, illetve műszaki követelményeknek voltak betudhatók, és nem tudták ellensúlyozni a lámpákat alkotó két másik rész által keltett erőteljes hasonlóságokat. Másrészt, a felperes által hivatkozott azon eltérés, amely a talp, a szár és a lámpaernyő közötti méretarányra vonatkozik, legfeljebb e három elem mindegyikének pontos lemérését követően lenne észlelhető, amely műveletet a tájékozott használó nem fogja elvégezni. Ez az eltérés egyébként irreleváns, mivel a szóban forgó formatervezési minták által keltett összbenyomások összehasonlítását átfogó módon kell elvégezni.

46

A fellebbezési tanács ezen értékelésének megdöntése céljából a felperes először is a szóban forgó formatervezési mintákkal érintett termékek közötti eltérésekre hivatkozik. Másodszor azt állítja, hogy tévesek azok az indokok, amelyek miatt a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a szóban forgó formatervezési minták közötti eltéréseknek nincs jelentősége. Szerinte ugyanez elmondható, először is, az arra alapított indokot illetően, hogy a korábbi formatervezési mintával érintett termék talpa gyakran rejtve marad, másodszor a korábbi formatervezési mintával érintett termék talpának műszaki követelményeinek hangsúlyozására alapított indokot illetően, harmadszor pedig az arra alapított indokokat illetően, hogy egyrészt a talppal kapcsolatos eltérések nem ellensúlyozhatják a szárra és a lámpaernyőre vonatkozó erőteljes hasonlóságokat, másrészt pedig hogy a tájékozott használó nem észleli a két lámpa elemeinek méretarányát.

47

Az EUIPO az említett érvek egészét vitatja.

48

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy formatervezési minta egyéni jellege a tájékozott használó szempontjából bármely korábbi formatervezési mintától eltérő összbenyomáson vagy a „déjà vu” hiányán alapul, és nem veszi figyelembe az említett összbenyomást nem érintő, nem kellően feltűnő különbségeket, és bár figyelmen kívül hagyja a jelentéktelen részleteket, azonban tekintettel van az eltérő összbenyomást eredményező, kellően markáns különbségekre (lásd:2017. február 16‑iAntrax It kontra EUIPO – Vasco Group [Fűtőberendezésekhez szolgáló termoszifonok], T‑828/14 és T‑829/14, EU:T:2017:87, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49

Egy formatervezési minta egyéni jellegének vizsgálata érdekében tehát össze kell hasonlítani egymással egyrészről a vitatott közösségi formatervezési minta által tett összbenyomást, másrészről pedig a megsemmisítést kérő által hivatkozott korábbi formatervezési minták mindegyike által tett összbenyomást (2010. június 22‑iShenzhen Taiden kontra OHIM – Bosch Security Systems [Távközlési berendezés] ítélet, T‑153/08, EU:T:2010:248, 24. pont).

50

Bizonyos eltérések megléte nem elegendő eltérő összbenyomás keltéséhez, ha azok nem elég hangsúlyosak ahhoz, hogy a tájékozott használó által történő észlelésnél megkülönböztessék egymástól a szóban forgó formatervezési mintákat, vagy ellensúlyozzák a formatervezési minták között megállapított hasonlóságokat (lásd ebben az értelemben: 2010. március 18‑iKör alakú promóciós termék ábrázolása ítélet, T‑9/07, EU:T:2010:96, 77–84. pont).

51

Meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács helyesen vélte úgy, hogy a vitatott formatervezési minta „déjà vu” érzést kelt, és így nem rendelkezik a 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jelleggel.

52

A szóban forgó formatervezési minták összehasonlításából ugyanis kitűnik, hogy azok olyan lámpákra vonatkoznak, amelyek mindegyike kerek lámpaernyővel és egyenes szárral rendelkezik. Ami a két lámpa talpát illeti, közös bennük, hogy mindkettő kör alakú, és jóval nagyobb méretű a lámpaernyőnél.

53

Az ilyen hasonló elemeknek köszönhetően az említett lámpák – egyik esetben domború és furatokat tartalmazó, másik esetben pedig lapos és sima – talpát illetően fennálló eltéréseket nem lehet a fenti 48. és 50. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében véve kellően markáns jellegűeknek tekinteni, amint arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 30. pontjában helyesen rámutatott. Ugyanez vonatkozik a korábbi formatervezési minta arányait tekintve valamivel hosszabb és vékony szárára, és a lámpák elemei közötti, ebből eredő méretaránybeli eltérésre.

54

E tekintetben ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy a vitatott formatervezési minta kialakításánál rendelkezésre álló különösen nagy fokú alkotói szabadság, a fenti 41. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján, korlátozza azt a hatást, amelyet az ütköző formatervezési minták közötti kisebb eltérések az általuk keltett összbenyomások összehasonlításánál gyakorolhatnak.

55

Ennélfogva a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy a vitatott formatervezési minta nem rendelkezik a 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jelleggel, és ennélfogva e rendelet 25. cikke (1) bekezdésének az említett rendelet 6. cikkel összefüggésben értelmezett b) pontja alapján megsemmisítette annak oltalmát.

56

Ezt a döntést nem kérdőjelezheti meg a felperes arra alapított érve, hogy a szóban forgó formatervezési mintákkal érintett termékek ágazatából adódik egy eltérés. A fenti 32. és 33. pontban kifejtett okok miatt ugyanis nem tekinthető úgy, hogy a vitatott formatervezési mintát kizárólag beltéri világítás céljára szánták volna. Mindenesetre, a fenti 34. és 35. pontban kifejtett okok miatt, még ha feltételezzük is, hogy a szóban forgó termékek nem ugyanabba az ágazatba tartoznak, hanem inkább egymással szomszédos ágazatokba – a beltéri és a kültéri lámpák ágazataiba –, ez az eltérés nem ellensúlyozhatja a szóban forgó formatervezési minták között az általuk keltett összbenyomások összehasonlításánál megfigyelt jelentős, közös jellemzőket.

57

Ezenkívül nem kell megvizsgálni a felperes arra alapított érveit, hogy a fellebbezési tanács tévesen támaszkodott a megtámadott határozat 28. és 29. pontjában arra a körülményre, hogy a korábbi formatervezési minta talpa gyakran rejtve marad, és hogy a szóban forgó formatervezési minták talpai közötti eltérések műszaki követelményekkel magyarázhatók, annak érdekében, hogy figyelmen kívül hagyhassa a lámpák talpai közötti ezen eltérések jelentőségét. Ugyanis a megtámadott határozat 30. pontjában szereplő, arra alapított indok, hogy az ütköző formatervezési mintákkal érintett lámpákat alkotó többi rész által mutatott jelentős hasonlóságok esetleges ellensúlyozására alkalmas eltérések nem elég markánsak, már önmagában is elegendő a fellebbezési tanács értékelése megalapozottságának megállapításához.

58

Ennélfogva a felperes egyetlen jogalapját, és ennek következtében magát a keresetet is, el kell utasítani.

59

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az EUIPO kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)

a következőképpen határozott: