1

2010. augusztus 20‑án a Dr. Ing. h.c. F. Porsche AG a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) alapján közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló kérelmet nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).

2

A lajstromoztatni kért közösségi formatervezési minta (a továbbiakban: vitatott formatervezési minta vagy a „Porsche 911” típusú gépjármű 991‑es szériájának formatervezési mintája) az alábbi volt:

3

Azok a termékek, amelyekre a vitatott formatervezési mintát alkalmazni kívánták, az ipari minták nemzetközi osztályozásának létrehozásáról szóló, 1968. október 8‑i, módosított locarnói megállapodás 12‑.08. osztályába tartozó és az alábbi leírásnak megfelelő termékek: „Gépjárművek”.

4

A vitatott formatervezési mintát 2010. április 27‑i elsőbbségi dátummal a Közösségi Formatervezésiminta‑oltalmi Közlöny2010. szeptember 6‑i 2010/200. számában, a minta különböző nézetekből vett ábrázolásait pedig a Közösségi Formatervezésiminta‑oltalmi Közlöny2012. szeptember 7‑i 2012/172. számában tették közzé.

5

2014. július 8‑án a beavatkozó fél, az Autec AG a vitatott formatervezési minta oltalmának megsemmisítése iránti kérelmet terjesztett az EUIPO elé. Ezt a kérelmet a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének – az ugyanezen rendelet 4. cikkének (1) bekezdése, valamint az 5. és 6. cikkével együttesen értelmezett – b) pontja alapján terjesztette elő.

6

A beavatkozó fél lényegében úgy vélte, hogy a „Porsche 911” típusú gépjármű 991‑es szériájának formatervezési mintája nem új, és nem rendelkezik egyéni jelleggel sem, ami kizárja az oltalom megadását. Kérelme alátámasztására lényegében arra hivatkozott, hogy a vitatott formatervezési minta nem különbözik érzékelhetően a „Porsche 911” típusú gépjármű eredeti, 1963‑as változata óta forgalomba hozott egyéb formatervezési mintáitól.

7

E tekintetben a beavatkozó különösen a következő közösségi formatervezési mintákra hivatkozott:

–	a 735428–0001. számon „gépjárművek” tekintetében lajstromozott, 2008. június 23‑án közzétett közösségi formatervezési minta (a továbbiakban: korábbi formatervezési minta vagy a „Porsche 911” típusú gépjármű 997‑es szériájának formatervezési mintája), amelynek ábrázolása az alábbi volt:

–	a 633748–0001. számon „személygépjárművek” tekintetében lajstromozott, 2007. január 9‑én közzétett közösségi formatervezési minta, amelynek ábrázolása az alábbi volt:

8

A beavatkozó fél a megsemmisítés iránti kérelméhez a „Porsche 911” típusú gépjármű dizájnjáról szóló újságcikkeket is csatolt.

9

2016. május 10‑én az EUIPO megsemmisítési osztálya helyt adott a megsemmisítés iránti kérelemnek, és egyéni jelleg hiánya miatt megsemmisítette a vitatott formatervezésiminta‑oltalmat.

10

2016. május 23‑án a felperes a 6/2002 rendelet 55–60. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a megsemmisítési osztály határozatával szemben.

11

A 2018. január 19‑én hozott határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa a 6/2002 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének értelmében vett egyéni jelleg hiányára való hivatkozással elutasította a fellebbezést.

12

A fellebbezési tanács először is úgy ítélte meg, hogy a személygépjárművek esetében az alkotói szabadságot a szóban forgó termék műszaki jellemzői – például azok, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy karosszériával és kerekekkel rendelkezik –, illetve jogszabályi előírások – így többek között azok, amelyek előírják a közúti biztonsággal kapcsolatos, többek között a fényszórók, visszapillantó tükrök és hátsó lámpák meglétét – korlátozták.

13

Ezt követően e szervezeti egység úgy vélekedett, hogy a műszaki rendeltetés vagy a jogszabályi előírások által meghatározott ilyen jellemzők megtervezését illetően az alkotói szabadságot viszont semmi sem korlátozta. Pontosította továbbá, hogy a szóban forgó termékek használója általában a személygépjárművek tájékozott használója, vagyis olyan személy, aki vezeti, használja és ismeri a piacon rendelkezésre álló személygépjármű‑modelleket.

14

Ebben az összefüggésben a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy az ütköző formatervezési minták végső soron megegyeznek az olyan alapvető jellemzőik tekintetében, mint például a karosszériájuk, ajtajaik és ablakaik formája vagy körvonala.

15

Így a fellebbezési tanács arra a következtetésre jutott, hogy a „Porsche 911” típusú gépjármű 997‑es szériája formatervezési mintájának megléte elegendő ahhoz, hogy kizárja az ugyanezen gépjármű 991‑es szériájához tartozó formatervezési minta egyéni jellegét, és ezért szükségtelen a beavatkozó fél által hivatkozott 633748–0001. számú közösségi formatervezési minta vizsgálata vagy a vitatott formatervezési minta újdonságának vizsgálata.

16

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:

17

Az EUIPO és a beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:

18

Keresete alátámasztására a felperes lényegében egyetlen, a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének az ugyanezen rendelet 5. és 6. cikkével együttesen értelmezett b) pontja megsértésére alapított jogalapra hivatkozik.

19

Ennek keretében lényegében arra hivatkozik, hogy a vitatott formatervezési minta által a gépjárművek e típusának tájékozott használójára tett összbenyomás eltér a beavatkozó által a vitatott formatervezési minta oltalmának megsemmisítése iránti kérelmében hivatkozott korábbi formatervezési minta által tett összbenyomástól. A két ütköző formatervezési minta ugyanis „külső megjelenésében”„jelentősen” és „olyan nyilvánvaló” módon különbözik egymástól, hogy a fellebbezési tanács mérlegelési hiba nélkül nem tekinthette úgy, hogy a vitatott formatervezési minta nem rendelkezik egyéni jelleggel.

20

E jogalap összefoglalását követően emlékeztetni kell arra, hogy a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a közösségi formatervezésiminta‑oltalmat meg kell semmisíteni, ha a minta nem felel meg a 4–9. cikkekben foglalt követelményeknek.

21

Ezzel összefüggésben a 6/2002 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése pontosítja, hogy valamely formatervezési minta akkor részesülhet közösségi formatervezésiminta‑oltalomban, ha új és egyéni jellegű.

22

A 6/2002 rendelet 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfogalmazásából kitűnik, hogy az egyéni jelleget a lajstromozott közösségi formatervezési minták esetében a tájékozott használóra tett összbenyomásra figyelemmel kell értékelni (lásd: 2013. október 25‑iMerlin és társai kontra OHIM – Dusyma [Játék] ítélet, T‑231/10, nem tették közzé, EU:T:2013:560, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Emellett ezen összbenyomásnak a bejelentés bejelentési napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját – megelőzően nyilvánosságra jutott bármely formatervezési minta által gyakorolt összbenyomástól eltérőnek kell lennie.

23

Egyebekben a 6/2002 rendelet 6. cikkének (2) bekezdése pontosítja, hogy az egyéni jelleg megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a szóban forgó mintát.

24

Az e jogszabályi feltételekre vonatkozó emlékeztetőt követően meg kell említeni, hogy a vonatkozó ítélkezési gyakorlat e tárgyban kimondja, hogy a formatervezési minták egyéni jellege az eltérő összbenyomásnak – vagyis a „déjà vu” hiányának – az eredménye, a tájékozott használó szemszögéből nézve, a korábbi formatervezési mintákhoz viszonyítva. E célból nem vehetők figyelembe az említett összbenyomás szempontjából nem elég markáns eltérések, kizárólag eltérő összbenyomás keltéséhez kellőképpen markáns eltéréseket kell figyelembe venni (lásd: 2013. november 7‑iBudziewska kontra OHIM– Puma [egy puma ábrázolása] ítélet, T‑666/11, nem tették közzé, EU:T:2013:584, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25

Ennélfogva, a fent említett szempontok alapján kell megvizsgálni, hogy a tájékozott felhasználó szemszögéből, és a jelen esetben a formatervezési minta szerzőjének rendelkezésére álló alkotói szabadságot figyelembe véve, a vitatott formatervezési minta által kifejtett összbenyomás eltér‑e a korábbi minta által tett összbenyomástól.

26

A tájékozott használó fogalmának értelmezését illetően mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a „tájékozott használói” minőség feltételezi, hogy az érintett személy annak a célnak megfelelően használja azt az árut, amelyben a formatervezési minta megtestesül, amelyre az említett árut szánták. A „tájékozott” jelző emellett azt sugallja, hogy a használó – bár nem technikai szakértő – ismeri az érintett ágazatban jelen lévő különböző formatervezési mintákat, bizonyos fokú ismeretekkel rendelkezik az említett formatervezési mintákat rendszerint alkotó elemekről, és az érintett árukra irányuló érdeklődéséből adódóan azok használata során viszonylag magas fokú figyelmet tanúsít (2011. október 20‑iPepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ítélet, C‑281/10 P, EU:C:2011:679, 59. pont; 2017. szeptember 28‑iRühland kontra EUIPO – 8 seasons design [Csillag formájú lámpa] ítélet, T‑779/16, nem tették közzé, EU:T:2017:674, 19. pont).

27

A tájékozott használó fogalmát tehát úgy kell értelmezni, mint a védjegyjogban alkalmazandó átlagos fogyasztó (akitől nem várnak el semmilyen különleges ismeretet, és aki általában nem hasonlítja közvetlenül össze az ütköző védjegyeket) fogalma és a bizonyos fokú technikai ismeretekkel rendelkező szakember fogalma között elhelyezkedő köztes fogalmat. Így a tájékozott használó fogalmát úgy lehet értelmezni, mint amely – akár személyes tapasztalata, akár az adott ágazatra vonatkozó kiterjedt ismeretei folytán – nem átlagosan figyelmes, hanem különösen éber használót jelöl (lásd ebben az értelemben: 2011. október 20‑iPepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ítélet, C 281/10 P, EU:C:2011:679, 53. pont).

28

A jelen ügyben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 19–21. pontjában úgy ítélte meg, hogy az ütköző formatervezési minták által érintett termékek tájékozott felhasználója nem a „Porsche 911” típusú gépjárművek használója, hanem általában olyan személygépjármű‑használó, aki ismeri a piacon elérhető modelleket, és magas fokú figyelmet, illetve érdeklődést tanúsít. Ezen túlmenően az érintett piacra vonatkozó ismeretei révén egy ilyen tájékozott használónak általában tudomása lehet arról, hogy a gépjárműgyártók a tervezés magas költségei miatt, nem mindig terveznek új modelleket, hanem legalábbis első lépésként, a meglévő modelleket korszerűsítik.

29

Ugyanakkor a felperes, a fellebbezési tanács értékelését kétségbe vonva, mind a keresetlevélben, mind a tárgyaláson azt állította, hogy a jelen ügyben a tájékozott felhasználó magasabb fokú figyelmet tanúsít annál, mint amit a fellebbezési tanács megállapított, és az átlagos ismereteket meghaladó ismeretekkel rendelkezik, aminek következében különös figyelemmel kíséri a „Porsche 911” típusú gépjármű modelljeinek különböző változatait.

30

Ennek oka az, hogy a használó érdeklődése rendkívül erős azon járművek iránt, amelyekre rendeltetésük szerint az ütköző formatervezési mintákat alkalmaznák, és jelentős ismeretekkel rendelkezik az érintett kereskedelmi szektorra vonatkozóan, mivel „limuzinokról”, illetve „drága sportkocsikról” van szó, ami különösen igaz a piacon évtizedek óta jelenlévő „Porsche 911” típusú gépjármű modellje esetén. Következésképpen a tájékozott használó – a fellebbezési tanács véleményével ellentétben – nem lehet „fiktív személy” vagy meghatározatlan alany, hanem „a szóban forgó konkrét termék tekintetében empirikusan” azonosíthatónak kell lennie.

31

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

32

A felperes által felhozott, ily módon összefoglalt kifogások alapján mindenekelőtt meg kell említeni, hogy a felperes több alkalommal arra hivatkozik, hogy azok a termékek, amelyekre az ütköző formatervezési mintákat alkalmazzák, vagy kizárólag „sportkocsik”, vagy „limuzinok”, sőt, kizárólag a „Porsche 911” típusú gépjármű, nem pedig – ahogyan azt a fellebbezési tanács meg kívánta állapítani –általában véve a „személygépjárművek” vagy a „gépjárművek”.

33

E tekintetben azonban először is emlékeztetni kell arra, hogy azon termékek meghatározásánál, amelyekben a formatervezési minta megtestesülne, illetve amelyekre a formatervezési mintát alkalmaznák, mindenekelőtt figyelembe kell venni a lajstromozás iránti kérelemben szereplő, erre vonatkozó információt (2017. július 18‑iChanel kontra EUIPO – Jing Zhou és Golden Rose 999 [Dísz] ítélet, T‑57/16, EU:T:2017:517, 41. pont).

34

Másodszor, adott esetben magát a formatervezési mintát kell figyelembe venni, amennyiben az lehetővé teszi a termék jellegének, a rendeltetésének és a funkciójának meghatározását. Ez a figyelembevétel ugyanis lehetővé teheti a lajstromozásban megadott tágabb termékkategórián belül az adott termék meghatározását (lásd ebben az értelemben: 2010. március 18‑iGrupo Promer Mon Graphic kontra OHIM – PepsiCo [Kör alakú promóciós termék ábrázolása] ítélet, T‑9/07, EU:T:2010:96, 56. pont).

35

Márpedig, bár a felek nem vitatták, hogy a vitatott formatervezési minta gépjárművekre történő alkalmazásra szolgál, az, hogy a felperes pusztán „sportkocsiknak” vagy „limuzinoknak” minősíti azokat a termékeket, amelyekre a vitatott formatervezési mintát alkalmazni szeretné, az erre vonatkozó pontosítások hiányában nem elegendő annak megállapításához, hogy a „Porsche 911” típusú gépjármű 991‑es szériáját ábrázoló ilyen formatervezési minta lehetővé teszi a személygépjárművek egy adott kategóriájának azonosítását, annyiban, hogy az ilyen járművek jellegük, rendeltetésük, vagy akár funkciójuk alapján eltérnének a személygépjárművek általános kategóriájáról.

36

Egyrészt ugyanis nem létezik ilyen egyedi kategória az ipari minták jelenlegi nemzetközi osztályozásában (lásd a fenti 3. pontot), másrészt a felperes maga is a „Személygépjárművek, autóbuszok, kamionok” leírásnak megfelelő 12.08 osztályba tartozó áruk vonatkozásában kérte a vitatott formatervezési minta lajstromozását, ami meg is valósult.

37

Ilyen körülmények között a felperes nem kifogásolhatja sikeresen a fellebbezési tanács azon megállapítását, hogy a tájékozott használó fogalma „fiktív személyre” utal, mivel egy ilyen jogi fogalom, amelyet éppen a formatervezési minták egyedi jellegének a 6/2002 rendelet 6. cikke alapján történő elemzése céljából hoztak létre, csak általános módon, egy átlagos képességekkel rendelkező személyre hivatkozással, nem pedig esetenként egy adott formatervezési minta vonatkozásában határozható meg (lásd ebben az értelemben: 2013. november 7‑iPuma ábrázolása ítélet, T‑666/11, nem tették közzé, EU:T:2013:584, 32. pont).

38

E tekintetben a felperesnek a tájékozott használóra vonatkozó konkrét elemzés hiányára alapított érvei (lásd a fenti 30. pontot) elutasítása céljából a fellebbezési tanács valóban megelégedett a fenti ítélkezési gyakorlatban alkalmazott meghatározással annak magyarázata nélkül, hogy az a tény, hogy bizonyos modellek évtizedek óta jelen vannak a piacon, miért nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az ilyen modellek, így a „Porsche 911” típusú gépjárművek használói különös figyelmet tanúsítanak, és – amint arra a felperes rámutat – az átlagos ismereteket meghaladó ismeretekkel rendelkeznek.

39

Ez a körülmény azonban nem vezethet a megtámadott határozat indokolásának elégtelenségéhez, mivel a fellebbezési tanács pontosan kifejtette a megtámadott határozat 20. pontjában, hogy a már említett ítélkezési gyakorlat szerint a jelen ügyben a termékkategóriát, és nem konkrétan az érintett terméket kell meghatározni, így nem a „Porsche 911” típusú gépjárművek, hanem általában véve a személygépjárművek tájékozott használóit kell figyelembe venni.

40

Márpedig, még ha a felperes nem ért is egyet ezzel az elemzéssel, a fellebbezési tanács az e kérdésre vonatkozó érvelését akkor is világosan és egyértelműen mutatta be, oly módon, amely lehetővé teszi a felperes számára, hogy jogilag kielégítő mértékben megismerhesse az elfogadott intézkedés indoklását.

41

Ennek következtében a fellebbezési tanács, anélkül hogy tévesen alkalmazta volna a jogot, vagy eljárási hibát vétett volna, az ütköző formatervezési mintákkal érintett termékek tájékozott használóinak fogalmára vonatkozó értékelése keretében figyelmen kívül hagyhatta a sportkocsik közönsége körében végzett közvéleménykutatásokat, már amennyiben a felperes érvelésének alátámasztására valóban ezekre a felmérésekre kívánt hivatkozni. Mindenesetre, abban az esetben, ha a felperes azt szerette volna felróni a fellebbezési tanácsnak, hogy az nem végeztetett ilyen felméréseket, e kifogás nem lenne releváns, mivel az általánosan meghatározott átlagfelhasználó figyelme nem vizsgálható empirikusan.

42

Ezenkívül, még ha a felperes a védelemhez való jogának megsértésére is kívánt hivatkozni amiatt, hogy nem állt módjában „ennek ellenkezőjének bizonyítása”, a „közvéleménykutatásoknak” és a „GOLF VIII‑ról” szóló újságcikkeknek a keresetlevélben történő puszta megemlítése nem elegendő a felperes azon állításainak kétség nélküli alátámasztásához, mely szerint a tájékozott sportkocsi‑használó figyelme és ismeretei magasabb fokúak annál, mint amelyekkel az átlagos gépjárműhasználók rendelkeznek, mivel a felperes ezzel kapcsolatban csak annyit állított, hogy a „Porsche 911” típusú gépjárművet „természetesen”„érzékelhetően jelentősebb” figyelem övezi, mint az „átlagos járműveket”, amelyek nem rendelkeznek sajátos jellemzőkkel és „többé‑kevésbé felcserélhetők”.

43

Következésképpen a fentiek figyelembevételével el kell utasítani azt a kifogást, mely szerint a fellebbezési tanács tévesen határozta meg a tájékozott használó fogalmát.

44

Az alkalmazandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a szerző alkotói szabadságának fokát többek között a szóban forgó termék műszaki funkciója által megszabott jellemzőkhöz kapcsolódó követelmények, vagy a termékre vonatkozó jogszabályi előírások határozzák meg. E kötöttségek a termékek bizonyos elemeinek szabványosodását eredményezik, sőt megkövetelik, amelyek így az érintett termék tekintetében alkalmazott formatervezési minták közül számos mintában közössé, sőt elkerülhetetlenekké válnak (2015. szeptember 10‑iH&M Hennes & Mauritz kontra OHIM – Yves Saint Laurent [Kézitáskák] ítélet, T‑525/13, EU:T:2015:617, 28. pont; lásd még: 2015. október 15‑iPromarc Technics kontra OHIM – PIS [Ajtórészlet] ítélet, T‑251/14, nem tették közzé, EU:T:2015:780, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat].

45

Ennélfogva, minél nagyobb alkotói szabadsággal rendelkezik a szerző a minta kialakításakor, annál kevesebb apró eltérésre van szükség az ütköző minták között ahhoz, hogy a tájékozott használóban eltérő összbenyomást keltsenek. Ezzel szemben – többek között a fent említett követelmények miatt – minél korlátozottabb a szerző alkotói szabadsága a minta kialakításakor, annál több apró eltérésre van szükség az ütköző minták között ahhoz, hogy a tájékozott használóban eltérő összbenyomást keltsenek.

46

Így a minta kialakításánál rendelkezésre álló nagy fokú alkotói szabadság megerősíti azt a megállapítást, miszerint az olyan formatervezési minták, amelyek nem mutatnak jelentős eltéréseket, azonos összbenyomást gyakorolnak a tájékozott használóra (lásd: 2015. október 15‑iAjtórészlet ítélet, T‑251/14, nem tették közzé, EU:T:2015:780, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47

Emlékeztetni kell azonban arra, hogy az alkotói szabadsággal kapcsolatos tényező önmagában nem határozhatja meg valamely minta egyéni jellegének értékelését, viszont olyan elemet képez, amelyet ezen értékelésnél figyelembe kell venni.

48

Ebben az összefüggésben az alkotói szabadság egy olyan tényező, amely lehetővé teszi a vitatott minta egyéni jellege értékelésének árnyalását, nem pedig olyan önálló tényező, amely meghatározná a valamely két minta közötti eltérés ahhoz szükséges mértékét, amely alapján megállapítható, hogy a kettő közül az egyik egyéni jelleggel rendelkezik. Más szóval, a szerző alkotói szabadságának fokára vonatkozó tényező „megerősítheti” (vagy a contrario árnyalhatja) a szóban forgó egyes minták által keltett összbenyomásra vonatkozó következtetést (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 10‑iH&M Hennes & Mauritz kontra OHIM – Yves Saint Laurent [Kézitáskák] ítélet, T‑526/13, nem tették közzé, EU:T:2015:614, 33. és 35. pont).

49

Végülis, a formatervezési minta mint olyan nem tekinthető a korábbi formatervezési minták vagy azon alapötlet átvételének, amelyet első alkalommal azokban valósítottak meg (lásd: 2017. július 18‑iDísz ítélet, T‑57/16, EU:T:2017:517, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50

A jelen ügyben a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a személygépjárművek tekintetében az alkotói szabadságot az ilyen járművek műszaki funkciója – ami a személy‑ és teherszállítás, és ezáltal szükségszerűen kerekek és karosszéria meglétével jár – korlátozza. Ezenkívül úgy vélte, hogy az alkotói szabadságot többek között a közúti biztonságra vonatkozó jogszabályi követelmények is korlátozzák, például azok, amelyek kötelezően előírják a fényszórók, a hátsó lámpák vagy az oldalsó visszapillantó tükrök meglétét. A fellebbezési tanács véleménye szerint ezzel szemben az e szállítási eszközök rendeltetése miatt szükséges, illetve a betartandó jogszabályi biztonsági követelmények által meghatározott ezen alkatrészek tervezésével kapcsolatos alkotói szabadságot semmi sem korlátozza.

51

A felperes ugyanakkor, ezen értékelést kétségbe vonva, előadja, hogy a jelen ügyben az alkotói szabadságot a piac elvárásai korlátozzák, mivel a fogyasztók elvárják, hogy a „Porsche 911” típusú gépjármű „alapötletét”, vagyis annak eredeti formáját, amely „ikonikusnak” tekinthető, az újabb modellekben is megtartsák, és ezért azt csak bizonyos korlátok között korszerűsítsék. Ezért a fellebbezési tanácsnak a jogi elemzésében „el kellett volna ismernie és súlyoznia kellett volna” a „Porsche 911” típusú gépjárművek egymást követő sorozatai közötti apró különbségeket.

52

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

53

E tekintetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a felperes érvelése azon az előfeltevésen alapul, hogy a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének értékelése szempontjából az alkotói szabadság fokával kapcsolatban magának az említett formatervezési mintának, és nem azon termékeknek a sajátos jellemzőit kell figyelembe venni, amelyekre a vitatott formatervezési mintát alkalmaznák.

54

Amint azonban az a fenti 34. pontban már kifejtésre került, ez kizárólag abban az esetben valósulhat meg, ha a vitatott formatervezési minta alapján pontosan meghatározható azon termék jellege, rendeltetése vagy funkciója, amelyre e formatervezési mintát alkalmazni szeretnék, ami a jelen ügyben, éppen a fenti 35. pontban felidézett okok miatt, nem állja meg a helyét. Ennek következtében a fenti 45–46. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat alapján a jelen ügyben nem a „Porsche 911” típusú gépjármű 991‑es szériája formatervezési mintájának szerzője, hanem egy általános gépjárműtervező alkotói szabadságának fokára vonatkozó értékelésről van szó.

55

A fellebbezési tanács tehát jogosan vélte úgy, hogy a felperes érvelése nem releváns, és ezért a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének vizsgálata keretében az alkotói szabadság fokának értékelésénél figyelmen kívül hagyhatta ezt az érvelést.

56

Mindenesetre a 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett alkotói szabadság fokát a fenti 44. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően azon korlátozásokból kiindulva kell meghatározni, amelyek az érintett formatervezési minták által érintett termékek bizonyos elemeinek szabványosodását eredményezhetik, vagyis azon alapvetően normatív jellegű követelményekből kell kiindulni, amelyek objektív módon és a törvény erejénél fogva kötelezik az érintett termékekre vonatkozó formatervezési minták valamennyi szerzőjét.

57

Márpedig a fogyasztók olyan elvárásai, mint amilyenekre a felperes hivatkozott, vagyis az, hogy az újabb szériákban viszontláthassák a „Porsche 911” típusú gépjármű „alapötletét” vagyis annak eredeti modelljének formáját, nem tekinthetők a személygépjármű tervezőjének alkotói szabadságát szükségszerűen korlátozó jogszabályi követelménynek, mivel nem azon termék jellegéhez vagy rendeltetéséhez fűződnek, amelyben a vitatott formatervezési minta megtestesül, és azon ipari ágazathoz sem, amelyhez ez a termék tartozik.

58

Ezzel szemben, a felperes saját szavai szerint ezek az elvárások kizárólag a „Porsche 911” típusú gépjármű dizájnjának „ikonikus” jellegéhez fűződnek, vagyis a fogyasztók azon feltételezett szándékához, hogy ahhoz mindvégig hűek maradjanak, anélkül hogy az alkotója, függetlenül az esztétikai vagy kereskedelmi megfontolásoktól, szükségképpen köteles lenne szem előtt tartani ezeket azon termék működésének biztosítása érdekében, amelyre a szóban forgó formatervezési mintát alkalmazni kívánják.

59

Így megállapítható, hogy a formatervezés terén fennálló általános irányzat, amely megfelelhet az érdekelt fogyasztók elvárásainak, nem tekinthető az alkotói szabadságot korlátozó tényezőnek (lásd ebben az értelemben: 2017 november 17‑i, Ciarko kontra EUIPO – Maan [Konyhai szagelszívó] ítélet, T‑684/16, nem tették közzé, EU:T:2017:819, 29. és 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), hiszen ez a szabadság teszi az alkotó számára lehetővé, hogy új formákat, új irányzatokat hozzon létre, illetve hogy a már meglévő irányzatokon újítson (2012. november 13‑iAntrax It kontra OHIM/ THC [Fűtőradiátorok] ítélet, T‑83/11 és T‑84/11, EU:T:2012:592, 95. pont].

60

Ezzel összefüggésben tehát a fellebbezési tanács – a felperes állításával ellentétben – megfelelőképpen hivatkozhatott ezen ítélkezési gyakorlatra az utóbbi által felvetett kifogás elutasítása és – a vitatott formatervezési minta kidolgozása során fennálló alkotói szabadságra vonatkozó elemzésében – a „Porsche 911” típusú gépjármű sajátosságai figyelembevételének megtagadása céljából.

61

Ilyen körülmények között tehát a fellebbezési tanács jogosan állapította meg, hogy az alkotói szabadság fokának a jelen ügyben történő meghatározásához nem kell figyelembe vennie a piac esetleges elvárásait.

62

A felperes egyébként nem vonhatja kétségbe ezt a következtetést az Oberlandesgericht Stuttgart (stuttgarti regionális felsőbíróság, Németország) egyik ítéletére hivatkozva. A fellebbezési tanácsok határozatainak jogszerűségét ugyanis nem a 6/2002 rendelet értelmezésére vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlat alapján, hanem kizárólag annak uniós bíróságok általi értelmezése alapján kell értékelni, ideértve azokat az eseteket is, amikor ez a nemzeti ítélkezési gyakorlat az e rendeletekkel azonos rendelkezéseken alapul (lásd ebben az értelemben: 2017. július 4‑iMurphy kontra EUIPO – Nike Innovate [Elektronikus karóra] ítélet, T‑90/16, nem tették közzé, EU:T:2017:464, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63

Ugyanezen okból kifolyólag a felperes még akkor sem követelheti meg az EUIPO‑tól, hogy betartsa a Bizottságnak a a formatervezési és ipari minták jogi oltalmára vonatkozó zöld könyvében megfogalmazott megfontolásokat, ha feltételezhető, hogy az ilyen dokumentum jogilag kötelező erejű.

64

A fellebbezési tanács megállapította, hogy a vitatott formatervezési minta a tájékozott használóban nem keltett a korábbi formatervezési minta által keltettől eltérő összbenyomást. Úgy ítélte meg ugyanis, hogy e két formatervezési minta látványa karosszériájuk formájában és körvonalaiban – különösen a méreteikben és arányaikban, az ablakok és ajtók formája és elrendezése, a hátsó motorháztető alakja, a hátsó spoiler (légterelő), valamint az első fényszórók alakja és elrendezése tekintetében – egybeesik. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a két formatervezési minta elölnézetén és hátulnézetén megjelenő enyhe eltérések, többek között az elülső csomagtartótető domború jellege, a külső visszapillantó tükrök formája, a hátsó lámpák formája és elrendezése, a hátsó lökhárító felépítése vagy a kipufogócső formája, nem tekinthetők kellően markáns jellemzőknek ahhoz, hogy jelentősen befolyásolják az tájékozott használóban keltett összbenyomást.

65

A fellebbezési tanács ezen értékelését megkérdőjelezve, a felperes előzetesen előadja, hogy e tanács több jogi, illetve eljárási hibát is vétett a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének vizsgálata során.

66

Így a fellebbezési tanácsnak nemcsak a lajstromozásra irányuló kérelemben és a megsemmisítés iránti kérelemben bemutatott kinézetet, hanem azt is figyelembe kellett volna vennie, ahogyan a termék az iratokhoz csatolt azon reklámokban és fényképmásolatokban megjelent, amelyek a termék konkrét használatát magukban foglaló helyzeteket szemléltetik. Ezek az iratok ugyanis tanúsítják a termék rendeltetésének megfelelő használatát, amit a fellebbezési tanácsnak figyelembe kellett volna vennie az ütköző formatervezési minták közvetlen összehasonlítása során.

67

Ezután a felperes azt kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe a tájékozott használó vásárlási szokásainak sajátosságait, és különösen azt, hogy e felhasználó, mint potenciális vevő, szükségszerűen figyelemmel kíséri az egyazon sorozat különböző modelljei közötti – akár minimális – különbségeket, hiszen a reklámok és a média tájékoztatják őt a piaci kínálatról és a divat irányzatairól, és ezáltal arról, ami megkülönbözteti az újonnan érkezett gépjárműveket a korábbi modellektől. Így, tekintve, hogy a jelen ügyben hasonló termékek összehasonlításáról van szó, a vitatott formatervezési minta egyedi jellegének értékelése során figyelembe kell venni a piaci elvárásokat.

68

Ezenkívül a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor a formatervezési minta egyéni jellegének elismeréséhez „lényegesen magasabb követelményeket” támasztott, mint amelyeket az ilyen formatervezés minta újdonságának értékelése kapcsán az ítélkezési gyakorlat előír. Ezen újdonság ugyanis akkor is elfogadható, ha a vitatott formatervezési minta és a korábbi minta közötti különbségek, anélkül hogy jelentéktelenek lennének, csekély mértékűnek tekinthetők.

69

Végül a fellebbezési tanács nem végzett átfogó elemzést, hanem egy „inkább technikai és részekre osztott” álláspontot fogadott el, amely az ütköző formatervezési minták közötti hasonlóságok és különbségek megállapítására szorítkozott anélkül, hogy végül az ezekből származó általános benyomásokat összehasonlította volna.

70

Az EUIPO és a beavatkozó fél valamennyi említett érvet vitatja.

71

E tekintetben előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az alkalmazandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a formatervezési minták által keltett összbenyomás összehasonlításának szintetizálónak kell lennie, és nem korlátozódhat pusztán a hasonlóságok és az eltérések felsorolásának analitikus összehasonlítására (2015. október 29‑iRoca Sanitario kontra OHIM – Villeroy & Boch [Egykaros csaptelep] ítélet, T‑334/14, nem tették közzé, EU:T:2015:817, 58. pont].

72

Egy formatervezési minta egyéni jellegének vizsgálata érdekében tehát össze kell hasonlítani egymással egyrészről a vitatott közösségi formatervezési minta által tett összbenyomást, másrészről pedig a megsemmisítést kérő által hivatkozott korábbi formatervezési minták mindegyike által tett összbenyomást 2010. június 22‑iShenzhen Taiden kontra OHIM – Bosch Security Systems [Távközlési berendezés] ítélet, T‑153/08, EU:T:2010:248, 24. pont].

73

Egyébként ezen összehasonlításnak kizárólag a ténylegesen oltalom alatt álló elemekre kell vonatkoznia, figyelmen kívül hagyva az oltalom alól kizárt jellemzőket. Így az említett összehasonlításnak a formatervezési minták lajstromozott alakjára kell vonatkoznia, és a megsemmisítést kérő féltől nem követelhető meg a hivatkozott formatervezési mintának – a vitatott formatervezési minta bejelentési kérelmében szereplő ábrázolásával összehasonlítható – grafikus ábrázolása (lásd: 2013. november 7‑iPuma ábrázolása ítélet, T‑666/11, nem tették közzé, EU:T:2013:584, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

74

A szóban forgó formatervezési minták által tett összbenyomások összehasonlításának kötelezettsége nem zárja ki azonban, hogy figyelembe vegyenek olyan elemeket, amelyek különböző módokon jutottak nyilvánosságra, különösen olyan termék bemutatásával, amely megtestesíti a lajstromozott formatervezési mintát.

75

Valamely formatervezési minta lajstromozásának célja ugyanis kizárólagos jog megszerzése többek között az azt megtestesítő termék előállítására és értékesítésére vonatkozóan, amiből következik, hogy a lajstromozási kérelemben szereplő ábrázolások általában szorosan kapcsolódnak a piacon forgalmazott termék megjelenéséhez (2010. június 22‑iTávközlési berendezés ítélet, T‑153/08, EU:T:2010:248, 25. pont).

76

Ebben az összefüggésben, a ténylegesen forgalmazott termékek – akár csak az említett összehasonlítás keretén belüli szemléltetésre történő – figyelembevételét azonban csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben e termékek megfelelnek a lajstromozott formatervezési mintáknak (lásd ebben az értelemben: 2011. október 20‑i, PepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ítélet, C‑281/10 P, EU:C:2011:679, 73. és 74. pont).

77

E felidézett ítélkezési gyakorlatok alapján először is meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács, amint az a megtámadott határozat 30. pontjából kitűnik, úgy vélte, hogy a vitatott formatervezési minta által keltett, a felperes által hivatkozott szaksajtóban bemutatott összbenyomást nem támasztották alá az ügyiratokhoz csatolt, e formatervezési minta ábrázolásai.

78

Hasonlóképpen, és a felperes által sugalltakkal ellentétben, a fellebbezési tanács – amint az a megtámadott határozat 23. pontjából kitűnik – közvetlenül hasonlította össze a vitatott formatervezési minta és a korábbi minta által keltett összbenyomást. E tekintetben azt sem lehet állítani, hogy ezt az összehasonlítást a szóban forgó termék rendeltetésszerű használatának figyelembevétele nélkül végezték volna el, hiszen a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 21. pontjában kifejezetten rámutatott, hogy a tájékozott használó személygépjárműveket vezet és használ.

79

Emellett a felperes nem állíthatja elfogadható módon, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe az érintett piac körülményeit. Valójában ez utóbbi a megtámadott határozat ugyanezen 21. pontjában azt is kimondta, hogy meg kell állapítani, hogy egy ilyen felhasználónak nincs tudomása arról, hogy a gyártók a tervezés magas költségei miatt nem mindig terveznek új modelleket, hanem a meglévő modellek rendszeres korszerűsítését részesítik előnyben különösen akkor, ha a tájékozott használók értékelték őket az érintett piacon, mivel a modellek ilyen kezelése egyben lehetővé teszi az általános divatirányzatok követését anélkül, hogy le kellene mondani az érintett gépjárművek egyes modelljeit jellemző adottságokról.

80

Ezt követően, ami a fellebbezési tanács által a vitatott formatervezési minta érvényességének elismerése tekintetében azáltal vétett téves jogalkalmazást illeti, hogy a vitatott formatervezési minta egyedi jellegének elismerése során lényegesen magasabb követelményeket” támasztott, mint amelyek e formatervezési minta újdonságának elismeréséhez elengedhetetlenek, meg kell jegyezni, hogy még akkor is, ha 6/2002 rendelet 5. cikkében előírt újdonság és az ugyanezen rendelet 6. cikkében meghatározott egyéni jelleg feltétele között bizonyos mértékű átfedés állhat fenn, amint arra a felperes a tárgyaláson helyesen rámutatott, e két feltétel azonban jogi értelemben nem összetévesztendő, mivel a tiszteletben tartásuk két külön megsemmisítési okhoz kapcsolódik, amelyek így jogilag eltérő kritériumoknak felelnek meg.

81

A 6/2002 rendelet 5. cikkének (2) bekezdéséből következően két formatervezési mintát akkor kell egymással azonosnak tekinteni, ha külső jellegzetességeik csupán lényegtelen részletekben különböznek, vagyis olyan részletekben, amelyek nem eredményeznek mégoly csekély különbséget sem az említett formatervezési minták között. A contrario: valamely formatervezési minta újdonságának megítélése céljából a korábbi és az új formatervezési minták közötti azon különbségeket kell értékelni, amelyek, ha csekélyek is, nem lényegtelenek (2013. június 6‑iKastenholz kontra OHIM – Qwatchme [Óraszámlapok], T‑68/11, EU:T:2013:298, 37. pont].

82

Így a 6/2002 rendelet fenti 22. pontban felidézett 6. cikkének és 5. cikkének a szövege és a hatálya nincs összhangban egymással, amint azt a felperes állítani próbálja, amikor – egyébként tévesen– értelmezi a 2013. június 6‑iÓraszámlapok ítéletet (T‑68/11, EU:T:2013:298). Ennélfogva valamely formatervezési minta a 6/2002 rendelet 5. cikke értelmében újnak tekinthető anélkül is, hogy az említett rendelet 6. cikke szerint egyéni jelleggel rendelkezne (lásd ebben az értelemben: 2018. március 14‑iGifi Diffusion kontra EUIPO – Crocs [Cipők] ítélet, T‑424/16, nem tették közzé, EU:T:2018:136, 48. pont).

83

A fentiekből következik, hogy nem lehet téves jogalkalmazásnak tekinteni azt a tényt, hogy a fellebbezési tanács e különbségeket, még ha azokat enyhéknek is tartotta, nem tekinthette teljesen jelentéktelennek, és mint „nem elegendőket”, nem vette figyelembe.

84

Továbbá, mivel a felperes nem pontosította, hogy pontosan melyek voltak a véleménye szerint a fellebbezési tanács által alkalmazott „lényegesen magasabb követelmények”, az erre vonatkozó kifogás nem lehet sikeres.

85

Végeredményben – a felperes állításával ellentétben – a fellebbezési tanács a vitatott formatervezési minta és a korábbi minta által a tájékozott használóra tett összbenyomások összehasonlítása során ténylegesen és helyesen vizsgálta meg az ütköző formatervezési minták vonatkozásában fennálló különbségek és hasonlóságok valamennyi elemét.

86

Egyébként a fellebbezési tanács nemcsak az ütköző formatervezési minták elöl‑ és hátulnézetének önálló elemzését végezte el, de ezeket „összevontan” is vizsgálta, amint az a megtámadott határozat 29. pontjából kitűnik, aminek következtében arra a következtetésre jutott, hogy az e nézetekben megjelenő különbségek nem befolyásolják jelentős mértékben a tájékozott használóra tett összbenyomást. Ezért a szóban forgó kifogás szintén minden ténybeli alapot nélkülöz.

87

Egyebekben a vitatott formatervezési mintának a lajstromozott és a nyilvántartásba vett, és a megsemmisítés iránti kérelem alátámasztására benyújtott oldalnézetének összehasonlítása nem alkalmas a felperes azon álláspontjának megerősítésére sem, amely szerint a vitatott formatervezési minta elsődleges fényszórói „kifelé domborodnak” és „egyértelműen” különböznek a korábbi formatervezési minta elsődleges fényszóróitól, és annak megerősítésére sem, hogy az ajtókilincseket „teljesen átformálták”. Az egyes modellek körvonalát teljes egészében bemutató oldalnézetek ugyanis nem teszik lehetővé, hogy az ütköző formatervezési mintákat ilyen részletességgel, „egyértelműen” és pontosan meg lehessen ismerni.

88

Még ha feltehető lenne is, hogy az ilyen jellegű különbségek érzékelhetőek a tájékozott használó számára, azok semmiképpen sem lehetnek kellőképpen markánsak ahhoz, hogy önmagukban kétségbe vonják a fellebbezési tanács értékelését. E szervezeti egység szerint ugyanis a szóban forgó formatervezési minta minden nézete, és nemcsak az oldalnézet, arra világít rá, hogy ezek a minták mind formájukban, mind a karosszériájuk körvonalában, mind az ablakaik és ajtóik méretében, arányaiban és kialakításában egyaránt megegyeznek.

89

Ugyanez vonatkozik arra az érvre is, mely szerint a két mintán látható ködlámpák is eltérnek egymástól, a vitatott formatervezési minta esetében a visszapillantó tükör hátrébb került, és már közvetlenül az ajtókhoz csatlakozik. Ezenkívül, a felperes állításával ellentétben, a vitatott formatervezési mintán látható kerekek nem lettek annyival nagyobbak, hogy megváltoztatnák az ütköző formatervezési minták oldalnézetét. Végül a két formatervezési mintán látható irányjelzők formája és elhelyezkedése is jelentős mértékben hasonlít egymásra.

90

Emellett egyfelől, a hátulnézetek összehasonlítása vonatkozásában, ahogyan az EUIPO a tárgyaláson elismerte, és amint arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 28. pontjában rámutatott, e nézetek valóban bizonyos eltéréseket mutatnak, különösen a hátsó lámpák, a lökhárítók, a kipufogócsövek, továbbá, amint azt a felperes helyesen megjegyzi, a spoiler vagy a hátsó motorháztető formája vagy kialakítása tekintetében.

91

Másfelől az elölnézetek összehasonlítása vonatkozásában szintén kétségtelenül pontos az a megállapítás, hogy az első csomagtartótető domború jellege a Porsche 911” típusú gépjármű 997‑es szériájának formatervezési mintájához képest hangsúlyosabb a „Porsche 911” típusú gépjármű 991‑es szériájának formatervezési mintájában, „ezáltal az elülső rész összességében laposabbnak és szélesebbnek tűnik”, amint azt egyébként a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 27. pontjában megjegyzi.

92

Jóllehet mindezek a különbségek, és azok, amelyeket a felperes ezenfelül megemlített, azt a benyomást erősíthetik, hogy egy részletekbe menő megújításról van szó, ezek mégsem tűnnek elég markánsak ahhoz, hogy kétségbe vonják e formatervezési minták megjelenései között összességében észlelhető hasonlóságot, különös tekintettel arra, hogy az ütköző formatervezési minták felépítése formájában és körvonalában jelentős hasonlóságot mutat.

93

Végül, és a fenti 62. és 63. pontban már említett okok miatt a felperes érvelésének alátámasztására nem hivatkozhat sikeresen a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) vagy az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság, Németország) ítélkezési gyakorlatára, illetve a Bizottság „Használati minták oltalma a belső piacon” című zöld könyvére.

94

Ilyen körülmények között, jóllehet – a felperes állításával ellentétben – a fellebbezési tanács – amint az a megtámadott határozat 26–28. pontjából kitűnik – objektív módon vette figyelembe az ütköző formatervezési minták közötti különbségeket, e szervezeti egység mérlegelési hiba nélkül juthatott arra a következtetésre a megtámadott határozat 29. pontjában, hogy az ütköző formatervezési minták különböző nézetei között fennálló együttesen vagy külön‑külön vizsgált különbségek összessége nem elegendő mértékű ahhoz, hogy jelentősen befolyásolni tudja a tájékozott használókra gyakorolt összbenyomást, mivel e benyomás kialakításában az említett formatervezési minták olyan alapvető jellemzői dominálnak, mint a forma, a karosszéria, az ajtók és az ablakok formája.

95

E tekintetben a felperes e következtetés kétségbe vonása érdekében nem hivatkozhat sikeresen a szaksajtóban szereplő cikkekre vagy a formatervezői bírálóbizottság véleményére, mivel az összbenyomást a tájékozott használó szemszögéből kell értékelni, aki, noha ismeri az érintett kereskedelmi ágazat különböző formatervezési mintáit, és bizonyos ismeretekkel rendelkezik, amelyek lehetővé teszik számára, hogy viszonylag magas fokú érdeklődést tanúsítson, mégsem műszaki vagy formatervező szakember.

96

Így a fellebbezési tanács által az említett minta egyéni jellegére vonatkozóan, a 6/2002 rendelet 6. cikkében foglalt előírásoknak megfelelően végzett értékelés kétségbe vonása céljából többek között arra a tényre sem lehet sikeresen a „red dot award: product design 2012” zsűrijének azon megállapítására hivatkozni, amely szerint a vitatott formatervezési minta formája „teljes mértékben új”, illetve, hogy „az arányok jelentős mértékben módosultak”. Végül a beavatkozó olyan újságcikkekre hivatkozott, amelyek éppen a felperes által hivatkozni kívánt állításokkal ellentétes következtetésekhez vezetnek, és amelyek szerint többek között a felperes igazgatótanácsának korábbi elnöke is jelezte, hogy szándékukban áll tökéletesíteni „a körvonalait, amely alapvetően ugyanaz, mint korábban, annak érdekében, hogy alkalmazkodjon a kor szelleméhez”.

97

A fentiek figyelembevételével az első jogalap első részét el kell utasítani.

98

A felperes azt állítja, hogy a vitatott formatervezési mintát a 6/2002 rendelet 5. cikke értelmében újnak kell tekinteni.

99

Meg kell azonban jegyezni, hogy egy ilyen érvelés a jelen jogvitában mindenképpen hatástalan, tekintve hogy a fellebbezési tanács nem alkalmazta ezt a rendelkezést, mivel – helyesen – úgy ítélte meg, hogy a vitatott formatervezési minta újdonságának vizsgálata nem volt szükséges, hiszen a 6/2002 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében az egyéni jelleg hiánya elegendő az oltalom megadásának megtagadásához.

100

A fentiek figyelembevételével az első jogalap második részét, és így a teljes keresetet el kell utasítani.

101

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

102

Mivel a felperes pervesztes lett, az EUIPO és a beavatkozó kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)

a következőképpen határozott: