1

A fellebbező az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. mellékletének 9. cikke alapján benyújtott fellebbezésével az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (harmadik tanács) 2012. december 5‑i, Z kontra Bíróság ítéletének (F‑88/09 és F‑48/10, EBHT‑KSZ, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:F:2012:171) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Közszolgálati Törvényszék elutasította az Európai Unió Bírósága által hozott 2008. december 18‑i, a fellebbező áthelyezéséről szóló határozat, illetve 2009. július 10‑i, a fellebbezővel szemben írásbeli figyelmeztetés fegyelmi büntetést kiszabó határozat megsemmisítése tárgyában előterjesztett keresetét.

2

A jogvita alapjául szolgáló tényállást a megtámadott ítélet 23–66. pontja a következőképpen foglalja össze:

1. A 2008. december 18‑i, áthelyezésről szóló határozat

[…]

2. A 2009. július 10‑i fegyelmi büntetést kiszabó határozat

[…]

[…]

[…]

[…]

5

A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2010. június 22‑én benyújtott keresetlevelével a fellebbező keresetet terjesztett elő, amelyet F‑48/10. számon vettek nyilvántartásba (a továbbiakban: F‑48/10. sz. kereset), amely egyrészt a kinevezésre jogosult hatóság 2009. július 10‑én hozott, írásbeli figyelmeztetés büntetést kiszabó határozatának (a továbbiakban: 2009. július 10‑i büntetés) megsemmisítésére, valamint – amennyiben szükséges – az e büntetés ellen benyújtott panaszt elutasító határozat megsemmisítésére irányult, másrészt pedig nem vagyoni kárának megtérítése címén 50000 euró megfizetését kérte a Bíróságtól.

6

Ellenkérelmében a Bíróság többek között az F‑48/10. sz. kereset elutasítását kérte.

[omissis]

11

A 2012. január 25‑i tárgyalás megnyitásakor a fellebbező az elfogulatlanság, pártatlanság és függetlenség hiányának valószínűsítése miatt kifejezett kérelmet terjesztett elő az előadó bíró kizárása iránt, aki a fenti 7. pontban hivatkozott levél után a Közszolgálati Törvényszék elnöke és a szóban forgó ügyekben kijelölt harmadik tanács elnöke lett. E kérelemben az előadó bíró részrehajlására vonatkozó állítások között, amelyeket a fellebbező arra alapított, hogy e bíró a Közszolgálati Törvényszék elnökeként fenntartotta a Közszolgálati Törvényszék panaszok elbírálásával megbízott bizottságát, jelezte azt is, hogy „ugyanez érvényes [az említett Törvényszék] tagjaira is, akik elfogadták az említett bizottságban tagként való részvételt, ezért e tekintetben pártatlanságuk objektíve megkérdőjeleződött”.

12

Miután a fellebbező a tárgyalás elején előterjesztette kizárásra irányuló kérelmét, a Törvényszék felfüggesztette az eljárást.

13

A Közszolgálati Törvényszék hivatalvezetője 2012. február 6‑i levelében esetleges észrevételek megtétele céljából megküldte a kizárásra irányuló kérelmet a Bíróságnak, amely a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2012. február 17‑én érkezett levelében jelezte, hogy nem tesz észrevételt, és a kérelem tárgyában való döntést a Közszolgálati Törvényszék megítélésére bízza. 2012. március 29‑i indokolt határozatában a Közszolgálati Törvényszék második tanácsának elnöke mind az előadó bíró, mind a Közszolgálati Törvényszék panaszok elbírálásával megbízott bizottságába beosztott két bírája tekintetében elutasította a kizárásra irányuló kérelmet.

14

A hivatalvezető 2012. április 4‑i levelében a feleket új tárgyalásra idézték, amelyet 2012. május 10‑én tartottak.

15

2012. december 5‑én a Közszolgálati Törvényszék (harmadik tanács) kihirdette a megtámadott ítéletet.

[omissis]

28

A fellebbező a megsemmisítésre irányuló kereseti kérelmei alátámasztása érdekében hat jogalapra hivatkozott, amelyek közül az első a panaszok elbírálásával megbízott bizottság hatáskörének hiányán és a Bíróság 2004. május 4‑i, az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata értelmében a kinevezésre jogosult hatóságra, valamint az Európai Unió egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételei értelmében a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóságra ruházott jogkörök gyakorlásáról szóló határozata (a továbbiakban: 2004. május 4‑i határozat) 4. cikkének jogellenességén, a második a fegyelmi eljárásnak – a védelemhez való jognak, a kontradiktórius eljárás elvének és a személyzeti szabályzat IX. melléklete 1–3. cikkének megsértése miatti – szabálytalanságán, a harmadik a személyzeti szabályzat 12. cikkének, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 10. cikkének megsértésén, továbbá nyilvánvaló értékelési hibán, a negyedik a kinevezésre jogosult hatóság vonatkozásában fennálló érdekellentéten, a Bíróság alapokmánya 2. és 10. cikkének megsértésén, a személyzeti szabályzat 11a. cikkének, a helyes hivatali magatartás európai kódexe 8. cikkének, az Alapjogi Charta 41. cikkének, továbbá a tárgyilagosság, pártatlanság és függetlenség alapelveinek megsértésén, az ötödik a védelemhez való jog és a fegyveregyenlőség elve megsértésén, a hatodik visszaélésen és a hatáskör túllépésén, valamint a gondoskodási kötelezettség és a gondos ügyintézés elveinek megsértésén alapult.

29

A megtámadott ítélettel a Közszolgálati Törvényszék teljes egészében elutasította a keresetet.

[omissis]

32

A Törvényszék Hivatalához 2013. február 14‑én benyújtott beadványával a fellebbező előterjesztette a jelen fellebbezést.

33

A fellebbező a Törvényszék Hivatalához 2013. február 26‑án benyújtott levelében neve elhallgatását kérte, amely kérelemnek a fellebbezési tanács elnöke 2013. március 6‑i határozatával helyt adott.

34

2013. szeptember 19‑én a Bíróság előterjesztette válaszbeadványát. Az írásbeli szakasz 2013. december 2‑án fejeződött be.

35

Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (fellebbezési tanács) megállapította, hogy a felek egyike sem terjesztett elő tárgyalás tartása iránti kérelmet az írásbeli szakasz befejezéséről való értesítéstől számított egy hónapon belül, és az eljárási szabályzat 146. cikke alapján úgy döntött, hogy az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz.

36

A fellebbező azt kéri, hogy a Törvényszék:

37

A Bíróság azt kéri, hogy a Törvényszék:

38

Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező tizenegy jogalapra hivatkozik. Az első jogalapot a Közszolgálati Törvényszék harmadik tanácsa pártatlanságának hiányára alapítja. A második jogalap a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértésén alapul, mivel a fellebbező álláspontja szerint a Közszolgálati Törvényszék által a szolgálat érdekeivel kapcsolatos, a személyzeti szabályzat 7. cikkének (1) bekezdése szerinti feltétel tiszteletben tartása fölött gyakorolt felügyelet korlátozott. A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Közszolgálati Törvényszék második tanácsa elnökének nem volt hatásköre a 2012. január 25‑i kizárás iránti kérelem tárgyában való döntésre. A negyedik jogalap a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésén alapul, mivel a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata nem ad lehetőséget a bíró kizárása iránti kérelmet elutasító határozattal szemben jogorvoslati kérelem benyújtására. Az ötödik jogalap egyrészt az áthelyezésről szóló határozatot és a 2009. július 10‑i büntetést megalapozó indokolás valóságtartalmának megállapítására vonatkozó kötelezettség megsértésén, másrészt a tények elferdítésén alapul. A hatodik jogalap téves jogalkalmazáson alapul, mivel a Közszolgálati Törvényszék tévesen ítélte úgy meg, hogy az áthelyezésről szóló határozat meghozatala kizárólag a személyzeti szabályzat 7. cikkének (1) bekezdése szerinti értelemben vett szolgálati érdeket szolgálta. A hetedik jogalap szerint a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amennyiben tévesen ítélte meg úgy, hogy a kinevezésre jogosult hatóság betartotta a besorolási fokozat és a munkahely közötti megfelelőség szabályát. A nyolcadik jogalap a védelemhez és a meghallgatáshoz való jog megsértésén alapul. A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amennyiben tévesen ítélte meg úgy, hogy elfogadhatatlanok azok a kártérítés iránti kereseti kérelmek, amelyek az amiatt elszenvedett állítólagos kár megtérítésére irányultak, hogy az áthelyezésről szóló határozatot valamennyi munkatárs számára hozzáférhetővé tették. A tizedik jogalap szerint egyrészt a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amennyiben úgy ítélte meg, hogy a panaszok elbírálásával megbízott bizottságnak hatásköre volt a 2009. július 10‑i büntetéssel szemben benyújtott panasz elutasítására, másrészt azon, hogy a Közszolgálati Törvényszék nem hozott határozatot a 2004. május 4‑i határozat 4. cikkének jogellenességére alapított jogalapról. A tizenegyedik jogalap egyrészt azon alapul, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amennyiben tévesen ítélte meg úgy, hogy a kinevezésre jogosult hatóság tiszteletben tartotta a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 1. és 3. cikkét, másrészt a védelemhez való jognak és a kontradiktórius eljárás elvének megsértésén alapul.

[omissis]

138

A fellebbező kifogásolja a megtámadott ítélet 226–228. pontját, amelyben a Közszolgálati Törvényszék mint hatástalant elutasította azt a jogalapot, amely a panaszok elbírálásával megbízott bizottság hatáskörének hiányán alapult, azzal az indokkal, hogy mivel a 2009. július 10‑i büntetéssel szemben benyújtott panaszt elutasító határozat önálló tartalom nélküli megerősítő aktus, annak megsemmisítése nem lehetett hatással a 2009. július 10‑i büntetés jogszerűségére. Álláspontja szerint a Közszolgálati Törvényszék ezt az okfejtést nem alapozhatja egy hatáskörrel nem rendelkező szerv által hozott, panaszt elutasító határozatra.

139

A Bíróság vitatja a fellebbező érvelését.

140

Első fokon a fellebbező kérte a 2009. július 10‑i büntetés megsemmisítését, valamint – amennyiben szükséges – a 2009. július 10‑i büntetéssel szemben benyújtott panaszt elutasító határozat megsemmisítését (megtámadott ítélet, 69. pont).

141

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint bármely panaszt elutasító határozat, akár hallgatólagos, akár kifejezett, önmagában csupán megerősíti azt az aktust vagy a cselekvés elmulasztását, amelyet a panaszos kifogásol, és önmagában véve nem megtámadható aktus, így az ilyen, az eredeti határozathoz képest önálló tartalommal nem bíró határozat ellen előterjesztett kérelmeket az eredeti aktussal szembeni kérelmeknek kell tekinteni (1988. június 16‑i végzés, Progoulis kontra Bizottság, 371/87, EBHT, EU:C:1988:317, 17. pont; 2004. március 2‑i ítélet, Di Marzio kontra Bizottság, T‑14/03, EBHT‑KSZ, EU:T:2004:59, 54. pont). A panaszt elutasító határozat önálló tartalom nélküli megerősítő aktus, amennyiben nem értékeli újra a panaszos helyzetét új jogi vagy ténybeli elemek alapján (2011. szeptember 21‑i ítélet, Adjemian és társai kontra Bizottság, T‑325/09 P, EBHT, EU:T:2011:506, 32. pont, valamint 2014. május 21‑i ítélet, Mocová kontra Bizottság, T‑347/12 P, EBHT [Kivonatok], EU:T:2014:268, 34. pont).

142

A fenti 141. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 227. pontjában megállapította, hogy az adminisztráció nem értékelte újra a fellebbező helyzetét új jogi és ténybeli elemek alapján, és így a panaszt elutasító határozatot a 2009. július 10‑i büntetést tisztán megerősítő jellegű határozatnak kell tekinteni. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy a panaszt elutasító határozat megsemmisítése nem lehetett hatással a 2009. július 10‑i büntetés jogszerűségére, ezért a panaszok elbírálásával megbízott bizottság hatáskörének hiányára alapított jogalapot, amely a panaszt elutasító határozat megsemmisítésére irányult, mint hatástalant el kellett utasítani.

143

Rá kell mutatni ugyanakkor, hogy a fellebbező az elsőfokú eljárásban hivatkozott, a panaszok elbírálásával megbízott bizottság hatáskörének hiányára alapított jogalapjával a 2009. július 10‑i büntetés ellen benyújtott panaszát elutasító említett bizottság összetételét kifogásolta. E jogalap tehát arra a kérdésre vonatkozott, hogy a fellebbező panaszának vizsgálatára olyan szabályszerű eljárásban került‑e sor, amely a 2009. július 10‑i büntetéstől eltérő határozat meghozatalát eredményezhette volna. Következésképpen a fellebbezőnek nem csupán a 2009. július 10‑i büntetés megsemmisítéséhez, hanem a panaszt elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelemhez is valós és elkülöníthető érdeke fűződött.

144

Ha ugyanis a fenti 141. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alkalmazására arra való tekintet nélkül kerülne sor, hogy a szóban forgó jogalap magával a panasszal összefüggő igazgatási eljárással kapcsolatos, nem pedig a panasz tárgyát képező eredeti aktussal, az kizárná a pert megelőző eljárásra vonatkozó bármifajta panasz lehetőségét, és így megfosztaná a panaszost egy olyan eljárás igénybevételétől, amelynek az a célja, hogy lehetővé tegye és elősegítse a tisztviselők és az adminisztráció közötti esetleges jogviták egyezség útján történő rendezését, és hogy arra kötelezze a tisztviselőt alkalmazó hatóságot, hogy a szabályok betartásával a tisztviselő esetleges kifogásai alapján felülvizsgálja a határozatát (lásd ebben az értelemben: Mocová kontra Bizottság ítélet, fenti 141. pont, EU:T:2014:268, 38. pont).

145

E tekintetben megalapozatlannak kell tekinteni a Bíróság érvelését, amely szerint a fellebbezőnek az eredeti aktus megsemmisítése iránti kereset előterjesztését követően nem fűződött érdeke a panaszt elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelemhez azért, mert még ha a panasszal kapcsolatos eljárás szabályszerűtlen is lett volna, akkor is célszerűtlen lenne, hogy az adminisztráció új határozatot hozzon a panasz tárgyában, amennyiben a fellebbező magától a bíróságtól kérte az eredeti aktus megsemmisítését. Ellentétben azzal, amire a Bíróság hivatkozik, a panaszos ahhoz fűződő érdekét, hogy a panasszal kapcsolatos eljárást szabályszerűen folytassák le, és ezért szabálytalanság esetén a panaszát elutasító határozatot semmisítsék meg, önállóan kell értékelni, nem pedig a panasz tárgyát képező eredeti aktussal szemben esetlegesen előterjesztett keresettel összefüggésben. Másként az érdekelt soha nem hivatkozhatna a panasszal kapcsolatos eljárás szabálytalanságára, és ez minden olyan esetben megfosztaná az adminisztráció által hozott határozat rendes pert megelőző felülvizsgálatának előnyétől, amikor a panasszal érintett eredeti aktus ellen peres eljárásban keresetet terjesztenek elő.

146

Következésképpen, tekintettel a panasszal összefüggő eljárással kapcsolatos szóban forgó jogalap tárgyára, a fellebbező számára lehetővé kell tenni, hogy az uniós bíróság a panaszát elutasító határozat jogszerűségét is felülvizsgálja, és ne csupán a 2009. július 10‑i büntetés jogszerűségét.

147

Meg kell tehát állapítani, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor mint hatástalant elutasította a panaszok elbírálásával megbízott bizottság hatáskörének hiányára alapított jogalapot.

148

Következésképpen a tizedik jogalap megalapozott.

[omissis]

162

A fentiek következtében a fellebbezésnek részben helyt kell adni, és a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni a fenti 140–147. pontban megállapított téves jogalkalmazással érintett részében.

163

A Bíróság alapokmánya I. melléklete 13. cikke (1) bekezdésének megfelelően, ha a fellebbezés megalapozott, a Törvényszék a Közszolgálati Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi, és a jogvitát érdemben maga dönti el. Amennyiben azonban a per állása az érdemi döntést nem teszi lehetővé, a Törvényszék az ügyet határozathozatalra visszautalja a Közszolgálati Törvényszékhez.

164

A jelen ügyben a Törvényszék rendelkezésére állnak a szükséges tények ahhoz, hogy az elsőfokú eljárásban előterjesztett kereset tárgyában döntsön.

165

Tekintettel arra, hogy a fellebbezésnek a Törvényszék csak részben adott helyt, és hogy a megtámadott ítéletet csak a fenti 140–147. pontban megállapított téves jogalkalmazással érintett részében helyezte hatályon kívül, meg kell állapítani, hogy a Közszolgálati Törvényszék egyéb, az említett hibával nem érintett megállapításai jogerőre emelkedtek. A Törvényszék feladata tehát csupán a fellebbező által az F‑48/10. sz. ügyben hivatkozott jogalap vizsgálata, amely a panaszok elbírálásával megbízott bizottság hatáskörének hiányán és a 2004. május 4‑i határozat 4. cikkének jogellenességén alapul.

166

A Közszolgálati Törvényszék előtti eljárásban a fellebbező azt állította, hogy az általa a 2009. július 10‑i büntetéssel szemben előterjesztett panasz vizsgálatát végző panaszok elbírálásával megbízott bizottság, amely a Bíróság egy bírájából és két főtanácsnokból állt, szabálytalanul volt megalakítva. E tekintetben először is arra hivatkozott, hogy a Bíróság alapokmányának 4. cikke úgy rendelkezik, hogy „[a] bírák semmilyen politikai vagy közigazgatási hivatalt nem tölthetnek be”. Másodszor hivatkozott a Bíróság alapokmányának 12. cikkére, amelyből kitűnik, hogy a tisztviselők és a Bíróság egyéb alkalmazottai „az elnök felügyelete alatt a hivatalvezetőnek tartoznak felelősséggel”, és ezért kizárólag a hivatalvezető és a Bíróság elnöke járhat el kinevezésre jogosult hatóságként. Harmadszor azt állította, hogy a 2004. május 4‑i határozat 4. cikke, amely úgy rendelkezik, hogy „a panaszok elbírálásával megbízott bizottság gyakorolja az alapszabály által a [kinevezésre jogosult hatóságra] ruházott jogköröket” a panaszok tárgyában hozott határozatok tekintetében, ellentétes a személyzeti szabályzat – Bíróság alapokmányának 4. és 12. cikkével együttesen értelmezett – 2. cikkének (1) bekezdésével, amely úgy rendelkezik, hogy minden intézmény meghatározza, hogy szervezetén belül ki gyakorolja az e személyzeti szabályzat által a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott hatáskört. Egyébiránt a fellebbező azt állította, hogy a Bíróság alapokmánya nem teszi lehetővé sem a hivatalvezető, sem a Bíróság elnöke számára, hogy az őket megillető, kinevezésre jogosult hatóságra telepített jogköröket átruházzák.

167

Először is meg kell állapítani, hogy a fellebbező mindössze annyit tesz, hogy ismerteti a Bíróság alapokmánya 4. cikke első bekezdésének tartalmát, amelynek értelmében „[a] bírák semmilyen politikai vagy közigazgatási hivatalt nem tölthetnek be”, és azt állítja, hogy a Bíróság elnöke kivételével a többi bíró és főtanácsnok nem tölthet be semmilyen közigazgatási hivatalt, többek között nem járhat el kinevezésre jogosult hatóságként a panaszok elbírálásával megbízott bizottságban. Ezt az állítást semmilyen jogi érveléssel nem támasztja alá. Márpedig, amint arra a Bíróság a Közszolgálati Törvényszék előtt hivatkozott, e rendelkezés célja az, hogy biztosítsa a bírák függetlenségét mind tisztségük gyakorlása alatt, mind azt követően, többek között a tagállamokkal és az Unió más intézményével szemben. A Bíróság alapokmánya 4. cikkének többi bekezdése szintén a bírák függetlenségének megőrzésére irányuló ezen törekvést tükrözi. A fellebbező azonban nem tulajdoníthat a Bíróság alapokmánya 4. cikke első bekezdésének olyan tartalmat, amely kizárja az intézmény belső igazgatásával kapcsolatos tisztségek gyakorlását. Amint arra a Bíróság a Közszolgálati Törvényszékhez benyújtott irataiban alappal mutat rá, az, hogy a bírák ellátnak az intézmény belső igazgatásával kapcsolatos tisztségeket, nem veszélyezteti a függetlenségüket, és az intézmény igazgatási önállóságának biztosítását teszi lehetővé.

168

Ezen túlmenően a fellebbező arra az állításra szorítkozik, hogy a Bíróság alapokmányának 12. cikkére tekintettel, amely úgy rendelkezik, hogy a Bíróság mellett dolgozó tisztviselők és egyéb alkalmazottak „az elnök felügyelete alatt a hivatalvezetőnek tartoznak felelősséggel”, csupán a hivatalvezető és a Bíróság elnöke gyakorolhatja a személyzeti szabályzat által a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott jogköröket. Nem bizonyítja azt sem, hogy mennyiben egyeztethető össze a Bíróság alapokmánya 12. cikkének általa tulajdonított értelmezése – azaz hogy e rendelkezés a hivatalvezető és a Bíróság elnöke számára tartja fenn a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott jogkörök gyakorlását – a személyzeti szabályzat 2. cikkének (1) bekezdésével, amely úgy rendelkezik, hogy minden intézmény meghatározza, hogy szervezetén belül ki gyakorolja a személyzeti szabályzat által a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott hatáskört. A fellebbező ugyanis mindössze annyit állít, hogy a személyzeti szabályzat 2. cikkének (1) bekezdését a Bíróságot illetően kizárólag a Bíróság alapokmányának 4. és 12. cikkével együttesen lehet értelmezni.

169

Ilyen feltételek mellett, anélkül hogy állítását más módon is alátámasztaná, a fellebbező nem hivatkozhat alappal arra, hogy a személyzeti szabályzat Bíróság alapokmánya 4. és 12. cikkével együttesen értelmezett 2. cikkének (1) bekezdése ellentétes a 2004. május 4‑i határozat 4. cikkével, amelynek értelmében a panaszok elbírálásával megbízott bizottság gyakorolja a személyzeti szabályzat által a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott jogköröket a panaszok tárgyában hozott határozatok tekintetében.

170

Ebből következően a fellebbező által az F‑48/10. sz. ügyben az elsőfokú eljárásban hivatkozott jogalapot, amely a panaszok elbírálásával megbízott bizottság hatáskörének hiányán és a 2004. május 4‑i határozat 4. cikkének jogellenességén alapult, e tekintetben el kell utasítani. Következésképpen az F‑48/10. sz. keresetet e tekintetben el kell utasítani.

[omissis]

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (fellebbezési tanács)

a következőképpen határozott: