–

a portugál kormány képviseletében P. Barros da Costa, J. Ramos, V. Sequeira és M. Vara, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében E. Rousseva és W. Wils, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, 2008. december 18‑i 4/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 7., 1. o.; helyesbítések: HL 2011. L 131., 26. o.; HL 2013. L 8., 19. o.; HL 2013. L 281., 29. o.) (15) preambulumbekezdésének, 3. és 6–8. cikkének értelmezésére irányul.

2

E kérelmet az R. K. és volt felesége, K. Ch., valamint gyermekei, D. K. és E. K. között, egy harmadik állam bíróságának a tartásdíj összegét megállapító határozatának módosítása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 4/2009 rendelet (9)–(11), és (15)–(17) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[…]

4

E rendelet „Hatály” című 1. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Ezt a rendeletet a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból származó tartási kötelezettségekre kell alkalmazni.”

5

Az említett rendelet „Fogalommeghatározások” című 2. cikke, az (1) bekezdésének 1. pontjában kimondja:

„Ennek a rendeletnek az alkalmazásában:

6

E rendelet „Általános rendelkezések” című 3. cikke így rendelkezik:

„A tagállamokban tartási kötelezettség tárgyában joghatósággal rendelkezik:

7

A 4/2009 rendelet „A joghatóság kikötése” című 4. cikke, az (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy:

„A felek megállapodhatnak arról, hogy a tartási kötelezettséggel kapcsolatban közöttük felmerült vagy esetlegesen felmerülő jogviták eldöntésére valamely tagállam alábbi bírósága vagy bíróságai rendelkeznek joghatósággal:

[…]”

8

Az említett rendelet „Az alperes megjelenésén alapuló joghatóság” című 5. cikke értelmében:

„E rendelet egyéb rendelkezései alapján fennálló joghatóságtól eltekintve, valamely tagállamnak az a bírósága rendelkezik joghatósággal, amely előtt az alperes megjelenik. Ez a szabály nem alkalmazható, amennyiben az alperes a bíróság joghatósága hiányának kifogásolása céljából jelent meg a bíróságon.”

9

Az említett rendelet „Szubszidiárius joghatóság” című 6. cikke előírja:

„Amennyiben a 3., 4. és 5. cikk alapján egyik tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal, továbbá a [polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2007. október 30‑án Luganóban aláírt] egyezményben (a továbbiakban: Luganói Egyezmény), amelynek megkötését az Európai Közösség nevében a 2008. november 27‑i 2009/430/EK tanácsi határozat (HL 2009. L 147.) hagyta jóvá) rendelkezései alapján az egyezmény nem tagállam részes államának bíróságai sem rendelkeznek joghatósággal, a felek közös állampolgársága szerinti tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal.”

10

Ugyanezen rendelet „Forum necessitatis” című 7. cikkének szövege a következő:

„Amennyiben a 3., 4., 5. és a 6. cikk alapján egyik tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal, kivételes esetben az egyik tagállam bíróságai eljárhatnak az ügyben, amennyiben az eljárás megindítása vagy lefolytatása észszerűtlen vagy lehetetlen lenne egy olyan harmadik államban, amelyhez a jogvita szorosan kötődik.

A jogvitának kielégítő mértékben kell kapcsolódnia azon tagállamhoz, amelynek bíróságához fordultak.”

11

A 4/2009 rendelet „Az eljárás korlátozása” című 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Amennyiben egy határozatot egy olyan tagállamban vagy a 2007. évi hágai egyezmény egy olyan szerződő államában hoztak meg, amelyben a jogosult szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, a kötelezett nem nyújthat be másik tagállamban a határozat módosítására vagy új határozat meghozatalára irányuló kérelmet addig, amíg a jogosult továbbra is abban az államban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, amelyben a határozatot hozták.

(2)   Az (1) bekezdés nem alkalmazandó:

12

A Kodeks na mezhdunarodnoto chastno pravo (nemzetközi magánjogi törvénykönyv) 4. cikke (1) bekezdésének 1. és 2. pontja előírja:

„(1)   A bolgár bíróságok és egyéb szervek akkor rendelkeznek joghatósággal, ha:

13

R. K. bolgár állampolgár házasságot kötött K. Ch. kanadai állampolgárral. Két gyermekük született, D. K. és E. K., akik kanadai és bolgár állampolgársággal rendelkeznek.

14

2017‑ben hozott ítéletében a Cour supérieure de la province du Québec, division des affaires familiales, district de Terrebonne (québeci tartományi felsőbíróság, családjogi kollégium, terrebonnei körzet, Kanada) kimondta R. K. és K. Ch. házasságának felbontását, és határozott a szülői felelősségről. Ebben az ítéletben e bíróság arra kötelezte az alapeljárás felperesét, hogy mindkét gyermeknek 613,75 kanadai dollár (CAD) (hozzávetőleg 407 euró) összegű tartásdíjat, a volt feleségének pedig 2727,50 CAD (hozzávetőleg 1809 euró) összegű tartásdíjat fizessen.

15

Az alapeljárás felperese az így meghatározott tartási kötelezettségek módosítása iránti kérelmet nyújtott be a Sofiyski rayonen sadhoz (szófiai kerületi bíróság, Bulgária), a kérdést előterjesztő bírósághoz, az egyik, még kiskorú gyermek után járó tartásdíj összegének csökkentése, valamint a volt felesége és az időközben nagykorúvá vált másik gyermek részére megállapított tartásdíj eltörlése iránt. E kérelem benyújtásának időpontjában az alapeljárás felperese Szófiában (Bulgária) tartózkodott, az alapeljárás alperesei pedig Kanadában tartózkodtak.

16

Az említett kérelem alátámasztása érdekében az alapeljárás felperese pontosította, hogy Kanadában fizetésképtelenségi eljárás megindítását kérte, amely fizetésképtelenséget 2018. június 21‑én megállapították a kirendelt felszámoló által kiállított, fizetési kötelezettségek alóli mentesítésről szóló igazolással, és hogy ő 2019‑ben elhagyta Kanadát, hogy Szófiába költözzön. Azt is jelezte, hogy 2018 vége óta munkanélküli, és sem ingó, sem ingatlan vagyonnal nem rendelkezik.

17

A Sofiyski rayonen sad (szófiai kerületi bíróság) jogsegély iránti megkeresés útján kézbesítette az érintett bírósági iratokat az alapeljárás alpereseinek az iratokban megjelölt kanadai címükre. Mivel ez utóbbiakat nem találták meg ezen a címen, a Bulgáriában nyilvántartásba vett lakcímükön kifüggesztett hirdetmény útján idézték őket, és külön megbízottat jelöltek ki számukra.

18

E megbízott válaszbeadványában azt állította, hogy a bolgár bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal a szóban forgó tartási kötelezettség módosítása iránti kérelem elbírálására, mivel az alapeljárás alperesei, akik tartásra jogosultak, nem Bulgáriában rendelkeznek szokásos tartózkodási hellyel.

19

2023. március 6‑i végzésével a Sofiyski rayonen sad (szófiai kerületi bíróság) a bolgár bíróságok joghatóságának hiánya miatt megszüntette az eljárást. E bíróság többek között a 4/2009 rendelet (15) preambulumbekezdése alapján megállapította, hogy e rendelet egyetemes hatállyal rendelkezik, és a harmadik államokkal, például Kanadával fennálló kapcsolatokra is alkalmazandó.

20

Az alapeljárás felperese fellebbezést nyújtott be e végzéssel szemben a Sofiyski gradski sadhoz (szófiai városi bíróság, Bulgária). 2023. augusztus 1‑jei végzésével e bíróság hatályon kívül helyezte a Sofiyski rayonen sad (szófiai kerületi bíróság) említett végzését, és az ügyet visszautalta e bíróság elé az eljárás folytatása céljából.

21

E hatályon kívül helyező határozat indokolásaként a Sofiyski gradski sad (szófiai városi bíróság) először is megállapította, hogy a 4/2009 rendelet 3. és azt követő cikkeiben előírt joghatósági szabályok nem alkalmazandók a harmadik államokkal fennálló kapcsolatokra. Másodszor, e bíróság megállapította, hogy e rendelet (15) preambulumbekezdése a tartásra jogosultak által előterjesztett kérelmekre vonatkozik, nem pedig a tartásra kötelezettek által benyújtott kérelmekre, és hogy e preambulumbekezdést nem az említett rendelet általános joghatósági szabályokat előíró 3. cikkével, hanem ugyanezen rendeletnek a szubszidiárius joghatóságot szabályozó 6. cikkével összefüggésben kell értelmezni. Harmadszor, az említett bíróság megállapította, hogy az alapeljárás felperesének kanadai állampolgárságú volt házastársa nem tartozik az uniós jog hatálya alá. Negyedszer, ugyanezen bíróság megjegyezte, hogy a Bolgár Köztársaság és Kanada közötti, tartási kötelezettségekre vonatkozó megállapodás hiányában az alapeljárás felei közötti kapcsolatokra nem a nemzetközi jog az irányadó. Következésképpen a Sofiyski gradski sad (szófiai városi bíróság) a nemzetközi magánjog nemzeti szabályaival összhangban az alapeljárás felperesének bolgár állampolgársága alapján megállapította a bolgár bíróságok joghatóságának fennállását.

22

A Sofiyski rayonen sad (szófiai kerületi bíróság) megerősíti, hogy nem ért egyet a Sofiyski gradski sad (szófiai városi bíróság) által adott értelmezéssel, és kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a 4/2009 rendelet rendelkezései nem sérülnének‑e abban az esetben, ha az alapeljárást ez utóbbi bíróság kötelező erejű utasításai alapján bírálnák el.

23

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság először is arra keresi a választ, hogy a Sofiyski gradski sad (szófiai városi bíróság) helyesen állapította‑e meg, hogy a 4/2009 rendelet (15) preambulumbekezdése kizárja e rendelet alkalmazási köréből az Európai Unió valamely tagállamának területén tartózkodó személyek és a harmadik országbeli állampolgárok közötti kapcsolatokat.

24

Másodszor, e bíróság arra keresi a választ, hogy a tartásdíj összegét megállapító határozat megváltoztatása iránti kérelem, amely részben ezen összeg csökkentésére, részben pedig e tartásdíjak eltörlésére irányul, a „tartás iránti kérelem” fogalmába tartozik‑e, amely fogalom alapvető fontosságú a 4/2009 rendelet tárgyi hatályának meghatározásához. Az említett bíróság arra hivatkozik, hogy e tekintetben kétségek állhatnak fenn a tartásra jogosultak védelmére irányuló, e rendelet (9)–(11) preambulumbekezdésében kiemelt célkitűzés miatt. A kérdést előterjesztő bíróság azt is szeretné megtudni, hogy az említett rendeletben előírt joghatósági szabályok – a rendelet 8. cikkében foglalt joghatósági szabályok kivételével, amelyeket nem tart alkalmazandónak, mivel Kanada csak 2024. február 1‑jétől részes fele a 2007. évi Hágai Egyezménynek – alkalmazandók‑e az ilyen megváltoztatás iránti kérelmekre.

25

Abban az esetben, ha megállapítást nyer, hogy az ilyen kérelmek a 4/2009 rendeletben megállapított joghatósági szabályok hatálya alá tartoznak, a kérdést előterjesztő bíróság harmadszor azt szeretné megtudni, hogy az e rendelet 6. cikkében előírt szubszidiárius joghatóság alkalmazandó‑e abban az esetben, ha az alapeljárás alperesei közül kettő – az alapeljárás felperesének állampolgárságával közös állampolgárságán kívül – valamely harmadik állam állampolgárságával is rendelkezik.

26

Végül negyedszer, e bíróság arra keresi a választ, hogy megállapíthatja‑e joghatóságát az említett rendelet 7. cikkének megfelelően a „forum necessitatis” alapján.

27

E körülmények között a Sofiyski Rayonen sad (szófiai kerületi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

28

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez érdemi választ adjon. A Bíróságnak ebből a szempontból adott esetben át kell fogalmaznia a feltett kérdéseket. Az a körülmény, hogy valamely nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést formálisan bizonyos uniós jogi rendelkezésekre hivatkozva fogalmazta meg, nem akadálya annak, hogy a Bíróság megadja e bíróság számára az uniós jog értelmezésének minden olyan elemét, amely hasznos lehet az utóbbi előtt folyamatban lévő ügy eldöntéséhez, akár hivatkozott ezekre a kérdéseinek megfogalmazásában, akár nem. E tekintetben a Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utalás indokolása alapján meghatározni az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a per tárgyára figyelemmel szükséges (2024. október 4‑iHerbaria Kräuterparadies ítélet, C‑240/23, EU:C:2024:852, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

Amint az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, az előterjesztő bíróság kételyei egyrészt a 4/2009 rendelet tárgyi hatályára vonatkoznak, hiszen az első és második kérdésével arra szeretne választ kapni, hogy a tartási kötelezettségekre vonatkozó határozat megváltoztatása iránti kérelem, amely részben a tartásdíj összegének csökkentésére, részben pedig az érintett kötelezettségek eltörlésére irányul, amelyet e kötelezettségek kötelezettje nyújt be az e kötelezettségek azon jogosultjai ellen, akiknek szokásos tartózkodási helye a 2007. évi Hágai Egyezményben részes államon kívüli harmadik államban van, ugyanúgy az említett rendelet és az abban meghatározott joghatósági szabályok hatálya alá tartozik‑e, mint az ilyen határozat végrehajtása iránti kérelem. Másrészt, amennyiben e rendelet a jelen ügyben alkalmazandó, e bíróság e szabályok bizonyos részének értelmezésére kíváncsi, annak megállapítása érdekében, hogy e rendelet alapján rendelkezik‑e joghatósággal egy olyan kérelem elbírálására, mint az alapügyben előterjesztett kérelem.

30

Következésképpen a 4/2009 rendelet hatályára vonatkozó első és második kérdést együttesen kell megvizsgálni, majd ezt követően egymás után elemezni kell az e rendelet 6. és 7. cikkében előírt joghatósági szabályokra vonatkozó harmadik és negyedik kérdést.

31

Első és második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 4/2009 rendelet 1. cikkének az e rendelet (15) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy egy, a 2007. évi Hágai Egyezményben részes államtól eltérő harmadik állam bírósága által hozott, tartási kötelezettségekre vonatkozó határozat megváltoztatása iránti kérelem, amely részben a tartásdíj összegének csökkentésére, részben az érintett kötelezettségek eltörlésére irányul, és amelyet e kötelezettségek olyan kötelezettje indított valamely tagállam bírósága előtt, aki e tagállam állampolgára, és szokásos tartózkodási helye az említett tagállam területén található, az említett kötelezettségek olyan jogosultjaival szemben, akiknek szokásos tartózkodási helye e harmadik állam területén található, és akik közül az egyik kizárólag az említett harmadik állam állampolgára, a többi pedig ezen államnak és ugyanezen tagállamnak is állampolgára, az említett rendelet hatálya alá tartozik.

32

A 4/2009 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése szerint azt a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból származó „tartási kötelezettségekre” kell alkalmazni.

33

E rendelet (15) preambulumbekezdése értelmében „[a]z a körülmény, hogy az alperes szokásos tartózkodási helye egy harmadik államban van, nem zárhatja ki a közösségi joghatósági szabályok alkalmazását”.

34

Így magából a 4/2009 rendelet (15) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikke (1) bekezdésének szövegéből az következik, hogy az e rendelet által megállapított joghatósági szabályoknak egyetemes céljuk van, mivel egy harmadik állam bírósága joghatóságának megállapításához vezethetnek, és hogy az említett rendeletet alkalmazni kell a „tartási kötelezettségekre”, anélkül hogy különbséget tennének egyrészt a tartásra jogosultak által benyújtott, tartásdíj iránti kérelmek és tartásdíj összegének növelése iránti kérelmek, másrészt az említett kötelezettségek kötelezettjei által benyújtott, az ilyen összegek csökkentésére vagy e kötelezettségek eltörlésére irányuló, tartási kötelezettségek módosítása iránti kérelmek között.

35

Ezt az értelmezést erősíti meg a 4/2009 rendelet rendszere is.

36

E rendelet ugyanis a „Joghatóság” című II. fejezetében a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos ügyekben joghatósággal rendelkező bíróság kijelölésére alkalmazandó szabályok egészét írja elő, míg e rendelet (15) preambulumbekezdése pontosítja, hogy ezentúl nem lehet a nemzeti jog joghatósági szabályaira hivatkozni, mivel az említett rendeletből eredő szabályokat kimerítő jellegűnek kell tekinteni (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 5‑iR [Szülői felelősséggel és tartási kötelezettséggel kapcsolatos joghatóság] ítélet, C‑468/18, EU:C:2019:666, 42. pont).

37

Ami közelebbről azt a kérdést illeti, hogy a 2007. évi Hágai Egyezményben részes államtól eltérő harmadik állam bírósága által hozott, tartási kötelezettségre vonatkozó határozat megváltoztatása iránti, az érintett kötelezettség kötelezettje által benyújtott kérelem a tartás iránti kérelemhez hasonlóan a 4/2009 rendelet hatálya alá, és következésképpen az annak 3–7. cikkében foglalt joghatósági szabályok hatálya alá tartozik‑e, először is meg kell jegyezni, hogy – amint azt e rendelet (11) preambulumbekezdése kimondja – a „tartási kötelezettség” fogalma az uniós jog önálló fogalma.

38

Másodszor, a 4/2009 rendelet szisztematikusan a „tartással” kapcsolatos ügyekben kifejezést használja. Így például e rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 1. pontja úgy határozza meg a „határozat” fogalmát, hogy az „a tartással” kapcsolatos ügyekben hozott határozat, az említett rendelet 3. cikkében foglalt általános joghatósági szabályok célja a „tartási kötelezettség” tárgyában joghatósággal rendelkező bíróságok meghatározása, és ugyanezen rendelet 4. cikkének megfelelően a felek megválaszthatják a joghatóságot a „tartási kötelezettségekkel” kapcsolatos jogviták rendezésére.

39

Harmadszor, bár a 4/2009 rendelet különbséget tesz a tartásra jogosultak és az arra kötelezettek között, ez nem változtat azon, hogy az „alperes” fogalmát is használja, anélkül hogy különbséget tenne aszerint, hogy ezen alperes tartásra jogosult vagy arra kötelezett. Így e rendelet (15) preambulumbekezdése az „alperes” harmadik államban található szokásos tartózkodási helyére utal, az említett rendelet 3. cikkének a) pontja pedig az „alperes” szokásos tartózkodási helye szerinti bíróság joghatóságára vonatkozó szabályt ír elő.

40

E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy ugyanezen rendelet 3. cikke lehetőséget biztosít a tartásra jogosult számára, „ha kérelmezőként jár el”, hogy az említett 3. cikk a) pontjában előírt joghatósági okoktól eltérő joghatósági okokat választva nyújtsa be a kérelmét (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 5‑iR [Szülői felelősséggel és tartási kötelezettséggel kapcsolatos joghatóság] ítélet, C‑468/18, EU:C:2019:666, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

Következésképpen az olyan kereset, amelynek tárgya a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos határozat megváltoztatása iránt a kötelezett által benyújtott kérelem, amelynek keretében a tartásra jogosult alperesként jár el, „tartási kötelezettségekkel kapcsolatos” keresetnek minősül, és ugyanazon az alapon tartozik a 4/2009 rendelet hatálya alá, mint a tartásra jogosult által benyújtott, tartás igénylése iránti kérelem tárgyában indított kereset.

42

Az a körülmény, hogy a 4/2009 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése egy olyan tagállamban vagy a 2007. évi Hágai Egyezmény valamely részes államában hozott, tartási kötelezettségre vonatkozó határozat megváltoztatása iránti kérelem sajátos helyzetére vonatkozik, amelyben a jogosult szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az ezen egyezményben nem részes harmadik állam bírósága által hozott, tartási kötelezettségekre vonatkozó határozat megváltoztatása iránti kérelem nem tartozik e rendelet hatálya alá.

43

Ennélfogva a 4/2009 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében említettektől eltérő helyzetekben az ilyen kérelem elbírálására joghatósággal rendelkező bíróságot az e rendelet 3–7. cikkében előírt joghatósági szabályokkal összhangban kell meghatározni.

44

Ez az értelmezés megfelel a 4/2009 rendelet által követett, a tartásra jogosult személy védelmére irányuló célkitűzésnek. Az e rendelet 3. cikkében foglalt általános joghatósági szabályok alapján ugyanis azon bíróság joghatóságát, amelyhez olyan, tartási kötelezettségre vonatkozó határozat megváltoztatása iránti kérelem tárgyában fordultak, amely nem járulékos a személyi állapotra vagy a szülői felelősségre vonatkozó eljáráshoz képest, a jogosult szokásos tartózkodási helyének szempontja alapján kell megállapítani, vagy az említett rendelet 3. cikke a) pontjának megfelelően, amennyiben a jogosult alperesként jár el, vagy ugyanezen rendelet 3. cikke b) pontjának megfelelően, amennyiben felperesként jár el.

45

A jelen ügyben először is meg kell jegyezni, hogy a jelen ítélet 14. pontjában említett ítélet meghozatalának időpontjában Kanada nem volt részes fele a 2007. évi Hágai Egyezménynek. Mindazonáltal a fenti megfontolásokból az következik, hogy még ha a 4/2009 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek az alapügyben nem is teljesülnek, az ezen ítéletben meghatározott tartási kötelezettségek módosítása iránti kérelem e rendelet hatálya alá tartozik. A kérdést előterjesztő bíróságnak ennélfogva meg kell vizsgálnia, hogy rendelkezik‑e joghatósággal az ilyen kérelem elbírálására, egymást követően megvizsgálva, hogy teljesülnek‑e az említett rendelet 3. cikkének, és adott esetben ugyanezen rendelet 6. és 7. cikkének alkalmazási feltételei.

46

Egyébiránt a 4/2009 rendelet 3. cikkében előírt joghatósági okokat illetően meg kell jegyezni, hogy e 3. cikk c) és d) pontja a jelen ügyben nem alkalmazható, mivel e megváltoztatás iránti kérelem nem járulékos jellegű sem a személyi állapotra vonatkozó eljáráshoz, sem pedig a szülői felelősségre vonatkozó eljáráshoz képest. Úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság sem alapíthatja joghatóságát az említett 3. cikk a) és b) pontjára. Ez utóbbi rendelkezés ugyanis vagy az alperes szokásos tartózkodási helye szerinti bíróságra, vagy a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti bíróságra, vagyis a jelen ügyben mindkét esetben Kanadára utal.

47

A fenti indokokra tekintettel, az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 4/2009 rendelet 1. cikkének az e rendelet (15) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egy, a 2007. évi Hágai Egyezményben részes államtól eltérő harmadik állam bírósága által hozott, tartási kötelezettségekre vonatkozó határozat megváltoztatása iránti kérelem, amely részben a tartásdíj összegének csökkentésére, részben az érintett kötelezettségek eltörlésére irányul, és amelyet e kötelezettségek olyan kötelezettje indított valamely tagállam bírósága előtt, aki e tagállam állampolgára és szokásos tartózkodási helye az említett tagállam területén található, az említett kötelezettségek olyan jogosultjaival szemben, akiknek szokásos tartózkodási helye e harmadik állam területén található, és akik közül az egyik kizárólag az említett harmadik állam állampolgára, a többi pedig ezen államnak és ugyanezen tagállamnak is állampolgára, az említett rendelet hatálya alá tartozik.

48

Harmadik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 4/2009 rendelet 6. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy a felek közös állampolgársága szerinti tagállam bíróságainak kiegészítő joghatósági szabálya alkalmazandó, ha az eljáró bíróság tagállamának állampolgárságán kívül az alperesek egy harmadik állam állampolgárságával is rendelkeznek.

49

A 4/2009 rendelet 6. cikke szubszidiárius joghatóságot állapít meg a felek közös állampolgársága szerinti tagállam bíróságai javára, amennyiben e rendelet 3., 4. és 5. cikke alapján egyetlen tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal, és a Luganói Egyezmény egyetlen olyan részes államának bírósága sem rendelkezik joghatósággal, amely nem tagállam.

50

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy e 6. cikk nem tartalmaz semmilyen utalást a tagállamok jogára a „közös állampolgárság” fogalma pontos terjedelmének meghatározása érdekében, és nem tesz különbséget aszerint, hogy valamely személy egyetlen vagy több állampolgársággal rendelkezik‑e, mivel az említett cikkben előírt joghatósági ok alkalmazásának egyetlen feltétele az, hogy a felek közös állampolgársággal rendelkezzenek.

51

A jelen ügyben, mivel az alapeljárás felperese és gyermekei közös állampolgársággal, nevezetesen bolgár állampolgársággal rendelkeznek, e kapcsolat megalapozhatja azon kérdést előterjesztő bíróság joghatóságát, amelyhez az alapügy tárgyát képező kérelmeket a 4/2009 rendelet 6. cikke alapján e gyermekek tekintetében benyújtották. Ezzel szemben e bíróság nem rendelkezik joghatósággal az alapeljárás felperese volt házastársára vonatkozó kérelem elbírálására, mivel ez utóbbi kizárólag kanadai állampolgársággal rendelkezik.

52

Ezen indokokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 4/2009 rendelet 6. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a felek közös állampolgársága szerinti tagállam bíróságainak kiegészítő joghatósági szabálya alkalmazandó, ha az eljáró bíróság tagállamának állampolgárságán kívül az alperesek egy harmadik állam állampolgárságával is rendelkeznek.

53

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy mivel a harmadik kérdésre adott válaszból kitűnik, hogy az előterjesztő bíróság alapíthatja az alapeljárás felperesének gyermekeire vonatkozó, az alapügy tárgyát képező kérelmek elbírálására vonatkozó joghatóságát a 4/2009 rendelet 6. cikkére, az e rendelet 7. cikke alapján kizárólag az e felperes volt házastársa javára megállapított tartásdíj eltörlésére irányuló kérelmet kell megvizsgálni.

54

Következésképpen negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 4/2009 rendelet 7. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az az eset, amikor a 2007. évi Hágai Egyezményben részes államtól eltérő harmadik állam bírósága által hozott, tartási kötelezettségre vonatkozó határozat megváltoztatása iránti kérelmet valamely tagállam bíróságához nyújtja be az érintett kötelezettségek megszüntetése érdekében e kötelezettségek kötelezettje, aki e tagállam állampolgára és szokásos tartózkodási helye e tagállam területén található, az említett kötelezettségek e harmadik állam állampolgárságával rendelkező és e tagállam területén szokásos tartózkodási hellyel rendelkező jogosultjával szemben, az e cikk értelmében vett „kivételes eset” fogalma alá tartozik, amely lehetővé teszi valamely tagállam bírósága számára, hogy az említett cikkben előírt forum necessitatis joghatósági szabálya alapján elbírálja a jogvitát.

55

A 4/2009 rendelet 7. cikkének első bekezdése értelmében amennyiben a 3–6. cikk alapján egyik tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal, kivételes esetben az egyik tagállam bíróságai eljárhatnak az ügyben, amennyiben az eljárás megindítása vagy lefolytatása észszerűtlen vagy lehetetlen lenne egy olyan harmadik államban, amelyhez a jogvita szorosan kötődik. E cikk második bekezdése értelmében a jogvitának kielégítő mértékben kell kapcsolódnia azon tagállamhoz, amelynek bíróságához fordultak.

56

A 4/2009 rendelet 7. cikke tehát négy együttes feltételt ír elő annak érdekében, hogy valamely tagállam bírósága, amelyhez tartási kötelezettség megállapítása iránti kérelmet nyújtanak be, kivételesen, a forum necessitatis alapján megállapíthassa joghatóságát. Először is e bíróságnak meg kell állapítania, hogy a 4/2009 rendelet 3–6. cikke értelmében egyetlen tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal. Másodszor, az előtte folyamatban lévő jogvitának valamely harmadik államhoz szorosan kötődnie kell. Harmadszor, a szóban forgó eljárás megindításának vagy lefolytatásának észszerűtlennek vagy lehetetlennek kell lennie ebben a harmadik államban. Végül, negyedszer, a jogvitának kielégítő mértékben kell kapcsolódnia ahhoz a tagállamhoz, amelynek bíróságához fordultak (2022. augusztus 1‑jei MPA [Szokásos tartózkodási hely – Harmadik állam] ítélet, C‑501/20, EU:C:2022:619, 99. pont).

57

Noha a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy e feltételek összessége teljesül‑e annak érdekében, hogy adott esetben a 4/2009 rendelet 7. cikkének rendelkezései által biztosított joghatóságra hivatkozhasson, az említett feltételek mindegyikét illetően, és az e bíróság által szolgáltatott információkra tekintettel a következő pontosításokat kell tenni.

58

Először is, ami a jelen ítélet 56. pontjában említett első feltételt illeti, meg kell jegyezni, hogy nem elegendő, ha az eljáró bíróság megállapítja, hogy a 4/2009 rendelet 3–6. cikke értelmében saját joghatósága nem áll fenn, hanem meg kell győződnie arról is, hogy e cikkek értelmében egyetlen tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal (2022. augusztus 1‑jei MPA [Szokásos tartózkodási hely – Harmadik állam] ítélet, C‑501/20, EU:C:2022:619, 101. pont).

59

A jelen ügyben, ami az alapeljárás felperesének volt házastársa javára megállapított tartásdíj eltörlése iránti kérelmet illeti, úgy tűnik, hogy ez a feltétel teljesül, mivel e rendelet 3. cikke a) és b) pontjának alkalmazása a kanadai bíróságok joghatóságának megállapításához vezetne, míg úgy tűnik, hogy e 3. cikk c) és d) pontja, valamint az említett rendelet 4. és 5. cikke az alapügyben nem alkalmazható. Hasonlóképpen, mivel az alapeljárás felperese és volt házastársa nem rendelkezik közös állampolgársággal, ugyanezen rendelet 6. cikke sem alkalmazható.

60

Másodszor, ami azt a feltételt illeti, amely szerint a bíróság előtt folyamatban lévő jogvitának szoros kapcsolatban kell állnia valamely harmadik állammal, úgy tűnik, hogy ez a feltétel az alapügyben szintén teljesül, mivel az alapeljárás felperese volt házastársának – aki a megváltoztatni kért határozat értelmében tartásra jogosult – szokásos tartózkodási helye Kanadában van, és kanadai állampolgár. Ráadásul e határozatot e harmadik állam bírósága hozta meg.

61

Harmadszor, ahhoz, hogy az eljáró tagállami bíróság kivételesen megállapíthassa a 4/2009 rendelet 7. cikkéből eredő joghatóságot, az is lényeges, hogy a szóban forgó eljárás megindítása vagy lefolytatása észszerűtlen vagy lehetetlen legyen az érintett harmadik állam bíróságai előtt (2022. augusztus 1‑jei MPA [Szokásos tartózkodási hely – Harmadik állam] ítélet, C‑501/20, EU:C:2022:619, 106. pont).

62

E tekintetben, noha e rendelet (16) preambulumbekezdése a polgárháborút említi olyan példaként, amelyben a szóban forgó harmadik államban folyó eljárás lehetetlennek bizonyul, ezzel illusztrálva azon esetek kivételes jellegét, amelyekben a forum necessitatison alapuló joghatóság gyakorolható, meg kell állapítani, hogy az említett rendelet nem nyújt információt azokról a körülményekről, amelyek között az eljáró tagállami bíróság megállapíthatja, hogy a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos eljárás az érintett harmadik állam bíróságai előtt észszerűen nem indítható meg, illetve nem folytatható le. Ugyanakkor e (16) preambulumbekezdésből kiderül, hogy a forum necessitatis„különösen az olyan helyzetek orvoslására” került bevezetésre, „amelyekben az igazságszolgáltatás megtagadása áll fenn”, hogy kivételes esetekben lehetővé tegye valamely tagállam bírósága számára, hogy egy harmadik államhoz szorosan kapcsolódó jogvitában eljárjon, „ha a felperestől észszerűen nem várható el, hogy e harmadik államban eljárást kezdeményezzen vagy abban részt vegyen” (2022. augusztus 1‑jei MPA [Szokásos tartózkodási hely – Harmadik állam] ítélet, C‑501/20, EU:C:2022:619, 107. pont).

63

Így az eljáró tagállami bíróság ahhoz, hogy adott esetben a 4/2009 rendelet 7. cikke alapján megállapítsa joghatóságát, nem követelheti meg a tartás kérelmezőjétől annak bizonyítását, hogy eredménytelenül indította meg vagy kísérelte meg megindítani a szóban forgó eljárást az érintett harmadik állam bíróságai előtt. Elegendő tehát, ha a tagállami bíróság az adott ügy valamennyi ténybeli és jogi körülményére tekintettel képes megbizonyosodni arról, hogy az érintett harmadik államban fennálló akadályok olyan mértékűek, hogy észszerűtlen lenne arra kötelezni a jogosultat, hogy e harmadik állam bíróságai előtt lépjen fel a tartási követelés iránt (2022. augusztus 1‑jei MPA [Szokásos tartózkodási hely – Harmadik állam] ítélet, C‑501/20, EU:C:2022:619, 108. pont).

64

Másrészt, mivel – amint arra a 4/2009 rendelet (16) preambulumbekezdése rámutat – a forum necessitatison alapuló joghatóság célja az igazságszolgáltatás megtagadása eseteinek „különös” esetekben történő orvoslása, főszabály szerint indokolt, hogy az eljáró tagállami bíróság arra – kivételes esetekben és az érintett harmadik állam eljárási feltételeinek részletes elemzésére is figyelemmel – hivatkozhasson, amennyiben e harmadik államban az igazságszolgáltatáshoz való jogot jogilag vagy ténylegesen hátrányosan megkülönböztető jellegű vagy a tisztességes eljárás alapvető garanciáival ellentétes eljárási feltételek alkalmazása akadályozza (2022. augusztus 1‑jei MPA [Szokásos tartózkodási hely – Harmadik állam] ítélet, C‑501/20, EU:C:2022:619, 110. pont).

65

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem tartalmaz semmilyen értékelést arra vonatkozóan, hogy az alapeljárás felperese számára esetleg lehetetlen megindítani az eljárást Kanadában. Bár a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy ezt az értékelést az ügy összes körülményére tekintettel elvégezze, meg kell jegyezni, hogy az Európai Bizottság által az írásbeli észrevételeiben kifejtett állásponthoz hasonlóan a Bíróság rendelkezésére álló információkból nem tűnik ki, hogy ennek lehetetlenségére Kanadát illetően hivatkozni lehetne.

66

Végül negyedszer, fontos, hogy a szóban forgó jogvita „kellő kapcsolatban” álljon az eljáró bíróság tagállamával, és az ilyen kapcsolat – amint az a 4/2009 rendelet (16) preambulumbekezdéséből kitűnik – a felek egyikének állampolgárságán is alapulhat (2022. augusztus 1‑jei MPA [Szokásos tartózkodási hely – Harmadik állam] ítélet, C‑501/20, EU:C:2022:619, 111. pont). Úgy tűnik, hogy a jelen ügyben ez a helyzet, mivel az alapeljárás felperese bolgár állampolgár.

67

A fenti indokokra tekintettel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 4/2009 rendelet 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az az eset, amikor a 2007. évi Hágai Egyezményben részes államtól eltérő harmadik állam bírósága által hozott, tartási kötelezettségre vonatkozó határozat megváltoztatása iránti kérelmet valamely tagállam bíróságához nyújtja be az érintett kötelezettségek megszüntetése érdekében e kötelezettségek kötelezettje, aki e tagállam állampolgára, és szokásos tartózkodási helye e tagállam területén található, az említett kötelezettségek e harmadik állam állampolgárságával rendelkező és e tagállam területén szokásos tartózkodási hellyel rendelkező jogosultjával szemben, az e cikk értelmében vett „kivételes eset” fogalma alá tartozik, amely lehetővé teszi valamely tagállam bírósága számára, hogy az említett cikkben előírt forum necessitatis joghatósági szabálya alapján elbírálja a jogvitát, amennyiben az ilyen kérelmet nem észszerű az érintett harmadik állam bíróságainál előterjeszteni vagy benyújtani, vagy az lehetetlennek bizonyul.

68

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott: