–

az Eurocostruzioni Srl képviseletében M. Sanino és S. Sticchi Damiani avvocati,

–

a Regione Calabria képviseletében M. Manna és G. Naimo avvocati,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Gentili avvocato dello Stato,

–

az Európai Bizottság képviseletében P. Carlin és P. Rossi, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2004. március 10‑i 448/2004/EK bizottsági rendelettel (HL 2004. L 72., 66. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 2. kötet, 3. o.) módosított, a strukturális alapok által társfinanszírozott tevékenységek kiadásainak támogathatósága tekintetében az 1260/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2000. július 28‑i 1685/2000/EK bizottsági rendelet (HL 2000. L 193., 39. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 122. o.) (a továbbiakban: 1685/2000 rendelet) melléklete 1. szabálya 2. pontja első bekezdésének az értelmezésére irányul.

2

E kérelmet az Eurocostruzioni Srl és a Regione Calabria (Calabria tartomány, Olaszország) között, Rossano (Olaszország) területén található szálloda, valamint a hozzá kapcsolódó sportlétesítmények megépítésére és felszerelésére – az Európai Bizottság által az említett régióra vonatkozóan jóváhagyott 2000/2006 regionális operatív program (programma operativo regionale – POR) címén – nyújtott támogatás záró kifizetése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. június 21‑i 1260/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 161., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 31. o.) (35), (41) és (43) preambulumbekezdése kimondta:

[…]

[…]

4

E rendelet 30. cikkének (3) bekezdése értelmében:

„A támogatható kiadásokra a vonatkozó nemzeti szabályokat kell alkalmazni, kivéve, ha szükség esetén a Bizottság, az 53. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, közös szabályokat állapít meg a kiadások támogathatóságára vonatkozóan.”

5

Az említett rendelet 32. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése a következőképpen rendelkezett:

„A kifizetés történhet előleg, időközi kifizetés vagy záró kifizetés formájában. Az időközi kifizetés és a záró kifizetés a ténylegesen kifizetett kiadásokhoz igazodik, amelyeknek meg kell felelniük a végső kedvezményezettek által teljesített, kiegyenlített számlákkal vagy azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatokkal alátámasztott kifizetéseknek.”

6

Ugyanezen rendelet 38. cikkének (1) bekezdése előírta:

„A Bizottságnak az Európai Közösségek [helyesen: az Európai Unió] főköltségvetése [helyesen: általános költségvetése] végrehajtásáért való felelőssége sérelme nélkül, elsődlegesen a tagállamok vállalnak felelősséget a támogatások pénzügyi ellenőrzéséért. E célból többek között a következő intézkedéseket hozzák:

[…]

[…]”

7

Az 1685/2000 rendelet (5) preambulumbekezdése kimondja:

„[…] bizonyos tevékenységek esetén azonban a strukturális alapoknak a Közösség egészében történő egységes és megfelelő alkalmazása érdekében a Bizottság szükségesnek tartja a támogatható kiadásokra vonatkozó közös szabályok megalkotását. Valamely egyedi tevékenységfajtára vonatkozó szabály elfogadása nem határozhatja meg előre, hogy az ilyen tevékenységet melyik alapból lehet társfinanszírozni. E szabályok elfogadása nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy bizonyos kijelölendő esetekben szigorúbb nemzeti rendelkezéseket alkalmazzanak. […]”

8

Az 1685/2000 rendelet „Támogathatósági szabályok” című mellékletének „Ténylegesen kifizetett kiadások” című 2. pontjának első bekezdése értelmében:

„Általános szabályként a végső kedvezményezettek által teljesített fizetéseket az átvételt nyugtázó [helyesen: kiegyenlített] számlával kell igazolni. Ha erre nincs mód, akkor hasonló bizonyító erejű elszámolási okmánnyal [helyesen: azonos bizonyító erejű számviteli bizonylattal] kell igazolni a kifizetést.”

9

Az 1997. március 15‑i legge n. 59 – Delega al Governo per il conferimento di funzioni e compiti alle regioni ed enti locali, per la riforma della pubblica amministrazione e per la semplificazione amministrativa (a közigazgatás reformja és a közigazgatás egyszerűsítése céljából a tartományi és helyi önkormányzatok hatáskörének és feladatának meghatározásáról szóló 59. sz. kormányt felhatalmazó törvény) (a GURI 1997. március 15‑i 63. száma) 4. cikke (4) bekezdésének c) pontja az uniós regionális, strukturális és kohéziós politikáival kapcsolatos közigazgatási hatásköröket és feladatokat a tartományokra ruházta át. E felhatalmazást az 1998. március 31‑i decreto legislativo n. 123 – Disposizioni per la razionalizzazione degli interventi di sostegno pubblico alle imprese, a norma dell’articolo 4, comma 4, lettera c), della legge 15 marzo 1997, n. 59 (az 1997. március 15‑i 59. sz. törvény 4. cikke (4) bekezdésének c) pontja alapján, a vállalkozások javára hozott állami támogatási intézkedések egyszerűsítésére vonatkozó rendelkezésekről szóló 123. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) (az 1998. április 30‑i GURI 30. száma) hajtotta végre.

10

A 2001. május 2‑i legge regionale n. 7 – Disposizioni per la formazione del bilancio annuale 2001 e pluriennale 2001/2003 della Regione Calabria (Legge Finanziaria) (Calabria tartomány 2001. évi éves és a 2001/2003 több éves költségvetésének kialakítására vonatkozó rendelkezésekről szóló 7. sz. tartományi törvény [költségvetési törvény]) (Bollettino ufficiale della Regione Calabria 41. szám, 2001. május 9.) előírta a helyi kis‑ és középvállalkozásoknak az EK‑Szerződés 87. és 88. cikkének a kis‑ és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló, 2001. január 12‑i 70/2001/EK bizottsági rendelet (HL 2001. L 10., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 141. o.) értelmében nyújtott támogatások útján történő támogatásának a lehetőségét, „az Európai Bizottság által a 2000. augusztus 8‑i C(2000) 2345 határozatban jóváhagyott Calabria 2000/2006 regionális operatív program (POR) rendelkezéseire is utalva”. E törvény 31 quater cikke előírta, hogy Calabria tartományi tanácsa elfogadja az e támogatások nyújtására vonatkozó eljárásokat szabályozó jogi aktusokat.

11

2002. május 14‑i 398. sz. határozatával Calabria tartományi tanácsa pályázati felhívást (a továbbiakban: pályázati felhívás) hagyott jóvá, amelynek 8. cikke az 1685/2000 rendeletre hivatkozott, és előírta, hogy támogatásra jogosultak a földterületekre, épületekre és a létesítményekre, a berendezési és felszerelési tárgyakra, valamint a tervezésre és a tanulmányokra vonatkozó kiadások.

12

A pályázati felhívás 9. cikke az épületek és a létesítmények tekintetében előírta, hogy a munkálatokat Calabria tartomány építési beruházási felügyelete 1994‑es árjegyzéke szerinti összeg 15%‑kal növelt értékének keretein belül kell meghatározni, az abban nem szereplő tételek esetén pedig a tervező által becsült aktuális piaci árat kell alkalmazni.

13

A pályázati felhívás 11. cikke úgy rendelkezett, hogy a támogatás kifizetését a kedvezményezettre irányadó előírásokat tartalmazó támogatási rendelet szabályozza.

14

A 2004. április 20‑i 4457. sz. támogatási rendelet (a továbbiakban: támogatási rendelet) a támogatás végső kedvezményezettje által a felmerült kiadások bizonyítása érdekében benyújtandó dokumentumokra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazta. Különösen, ami az elvégzett munkálatokat illeti, a rendelet megkövetelte a vonatkozó számviteli bizonylatok benyújtását, beleértve azt is, hogy a végső kedvezményezett köteles az építésvezető és az említett kedvezményezett szabályszerűen aláírt költségvetés‑nyilvántartást és számviteli nyilvántartás vezetni.

15

Végül a támogatási rendelet úgy rendelkezett, hogy a saját erőforrásokból elvégzett munkálatokért folyósítandó támogatás csak azt követően határozható meg, hogy az ellenőrző bizottság megvizsgálta, hogy a végső kedvezményezett betartotta‑e a pályázati felhívás 9. cikkében előírt árjegyzékben rögzített kereteket, azaz azt követően, hogy a munkálatok elvégzése a fent említett számviteli dokumentumok alapján (költségvetés‑nyilvántartás és számviteli nyilvántartás) megállapításra került.

16

Az Eurocostruzioni az építőipari ágazatban tevékenykedő vállalat.

17

A pályázati felhívás közzétételét követően e vállalkozás a Calabria tartományban (Olaszország) található Rossano területén lévő szálloda és felszerelései, és a hozzá kapcsolódó sportlétesítmények megépítéséhez tőkefinanszírozásban részesült a 2000/2006 regionális operatív program (POR) keretében nyújtott támogatás végső kedvezményezettjeként. A Bizottság a 2000. augusztus 1‑jei C(2000) 2050 és a 2000. augusztus 8‑i C(2000) 2345 határozatában jóváhagyta a Calabria tartományra vonatkozó támogatási keretet és az érintett operatív programot.

18

Az említett operatív program keretében támogatható kiadások magukban foglalták többek között az épületek és létesítmények megépítésével kapcsolatos kiadásokat. A pályázati felhívás 9. cikke értelmében az épületek megépítésével kapcsolatos kiadásokat Calabria tartomány építési beruházási felügyelete 1994‑es árjegyzéke szerinti összeg 15%‑kal növelt értékének keretein belül kellett meghatározni, és az abban nem szereplő tételek esetén pedig a tervező által becsült aktuális piaci árat kellett alkalmazni.

19

Ami a végső kedvezményezett saját erőforrásaiból végzett munkálatokat illeti, a támogatási rendelet pontosította, hogy be kell nyújtania a munkálatokkal kapcsolatos könyvelésre vonatkozó dokumentumokat, azaz az építésvezető és az említett kedvezményezett által aláírt költségvetés‑nyilvántartást és számviteli nyilvántartást.

20

Az Eurocostruzioni elvégezte a tervezett munkálatokat, beszerezte az ingóságokat, és a Calabria tartomány rendelkezésére bocsátotta a támogatási rendeletben kért dokumentumokat, azaz – a munkálatok tekintetében – a költségvetés nyilvántartást és a számviteli nyilvántartást. E munkálatok megfelelőségvizsgálatát követően megkapta az illetékes műszaki bizottság jóváhagyását. Ugyanakkor nem kapta meg a munkálatokkal kapcsolatos támogatási összeg záró kifizetését, mivel a Calabria tartomány úgy vélte, hogy a vállalkozás nem nyújtotta be a pályázati felhívásban hivatkozott, az 1685/2000 rendelet melléklete 1. szabálya 2. pontjának első bekezdése szerinti számlákat vagy azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatokat.

21

Az Eurocostruzioni ezért fizetési meghagyásos eljárást indított a Tribunale di Catanzaro (catanzarói bíróság, Olaszország) előtt Calabria tartománynak a támogatási összeg egyenlegének részére történő kifizetésére kötelezése érdekében. Az eljáró bíróság 2012. április 4‑i ítéletével helyt adott e vállalkozás keresetének, és e tartományt az említett vállalkozás által követelt összeg megfizetésére kötelezte.

22

Calabria tartomány fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a Corte d’Appello di Catanzaróhoz (catanzarói fellebbviteli bíróság, Olaszország). 2014. október 27‑i ítéletében e bíróság megállapította, hogy mivel a pályázati felhívás az 1685/2000 rendeletre hivatkozik, a támogatási összeg egyenlegének kifizetése a kiegyenlített számlák vagy azokkal egyenértékű bizonyító erejű számviteli bizonylatok benyújtásától függ, még akkor is, ha a munkálatokat az Eurocostruzioni a saját erőforrásaiból végezte el. A vállalkozásnak ugyanis be kellett volna mutatnia a felmerült költségek – többek között az anyagbeszerzésnek, a járművek bérbeadásának és a munkavállalók vagy alvállalkozók díjazásának – megállapítására alkalmas megfelelő számviteli bizonylatokat. E tekintetben a vállalkozás által benyújtott dokumentumok – mint például a költségvetés‑nyilvántartás és a számviteli nyilvántartás – szükségesek voltak, de nem elégségesek. Következésképpen e bíróság helyt adott Calabria tartomány fellebbezésének.

23

2015. október 27‑én az Eurocostruzioni felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Corte suprema di cassazionéhoz (semmítőszék, Olaszország). Fellebbezésének alátámasztására a vállalkozás többek között azt állította, hogy az 1685/2000 rendelet melléklete 1. szabálya 2. pontjának első bekezdése, amelynek szövege az „általános szabályként” kifejezéssel kezdődik, csupán egy olyan általános elvet fogalmaz meg, amely alól lehetnek kivételek. E tekintetben az Eurocostruzioni arra is hivatkozott, hogy megfelelően elvégezte a tervezett munkálatokat, és a támogatási rendeletben előírt valamennyi számviteli bizonylatot benyújtotta, így a Calabria tartomány által az 1685/2000 rendelet alapján vele szemben felhozott elutasítás ellentétes a jóhiszeműség, a tisztesség és a bizalomvédelem elvével.

24

A kérdést előterjesztő bíróság az 1685/2000 rendelet melléklete 1. szabálya 2. pontja első bekezdésének az értelmezését kéri, és ezenkívül megjegyzi, hogy úgy tűnik, ez a melléklet nem írja elő az ingatlannak a végső kedvezményezett által saját anyagokkal, eszközökkel és szakemberekkel történő közvetlen építésére vonatkozó szabályozást.

25

E körülmények között a Corte suprema di cassazione (semmítőszék) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

26

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1685/2000 rendelet melléklete 1. szabálya 2. pontjának első bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az lehetővé teszi a valamely ingatlan megépítéséhez nyújtott finanszírozás végső kedvezményezettje számára, aki azt a saját erőforrásaiból építette fel, hogy az e rendelkezésben kifejezetten említett dokumentumoktól eltérő dokumentumok benyújtásával igazolja a felmerült kiadásokat.

27

Calabria tartomány úgy véli, hogy az első kérdés elfogadhatatlan, mivel az 1685/2000 rendelet kért értelmezése semmilyen kapcsolatban nem áll az alapeljárással, és a kérdést előterjesztő bíróság elmulasztotta kifejteni azokat az okokat, amelyek miatt ezen értelmezéssel kapcsolatban kérdést intézett hozzá.

28

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2022. október 27‑iProximus [nyilvános elektronikus telefonkönyvek] ítélet, C‑129/21, EU:C:2022:833, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárás pontosan az Eurocostruzioninak, mint végső kedvezményezettnek az 1685/2000 rendelet szerinti kötelezettségeire – és különösen a hivatkozott rendelet melléklete 1. szabálya 2. pontjának első bekezdéséből eredő követelményekre – vonatkozik, amelyek alkalmazhatóságát Calabria tartomány nem vitatja. Ezenkívül, amint arra a főtanácsnok az indítványának a 33. pontjában rámutatott, a kérdést előterjesztő bíróság kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt szükséges e rendelkezés értelmezése.

30

E körülmények között a Calabria tartománynak az első kérdés elfogadhatóságával kapcsolatos kifogásait el kell utasítani.

31

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a strukturális alapokat az alapügyben szóban forgó támogatás nyújtásának időpontjában, azaz 2004. április 20‑án az 1260/1999 rendelet szabályozta. E rendelet – (41) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett – 30. cikkének (3) bekezdése feljogosította a Bizottságot arra, hogy szükség esetén a strukturális alapok Unión belüli egységes és kiegyensúlyozott felhasználásának biztosítása érdekében a kiadások támogathatóságára vonatkozó közös szabályokat vezessen be. Az 1685/20000 rendelet elfogadására ebben az összefüggésben került sor.

32

Ami a végső kedvezményezettnél felmerült kiadások igazolását illeti, az 1260/1999 rendelet és az 1685/2000 rendelet eltérő követelményeket ír elő egyrészt az előlegekre, másrészt az időközi kifizetésekre és az záró kifizetésekre vonatkozóan.

33

Az 1260/1999 rendelet 32. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének második mondata értelmében „az időközi kifizetés és a záró kifizetés a ténylegesen kifizetett kiadásokhoz igazodik, amelyeknek meg kell felelniük a végső kedvezményezettek által teljesített, kiegyenlített számlákkal vagy azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatokkal alátámasztott kifizetéseknek”.

34

Az 1685/2000 rendelet melléklete 1. szabálya 2. pontjának első bekezdése ezt a követelményt tükrözi, előírva, hogy „általános szabályként a végső kedvezményezettek által teljesített fizetéseket az átvételt nyugtázó [helyesen: kiegyenlített] számlával kell igazolni. Ha erre nincs mód, akkor hasonló bizonyító erejű elszámolási okmánnyal [helyesen: azonos bizonyító erejű számviteli bizonylat] kell igazolni a kifizetést”.

35

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak a rendelkezés általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentésének megfelelő szövegét, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek részét képezi (2022. június 22‑iLeistritz ítélet, C‑534/20, EU:C:2022:495, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

Az 1685/2000 rendelet melléklete 1. szabálya 2. pontja első bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy a támogathatósághoz a végső kedvezményezetteknél felmerült kiadásokat az 1685/2000 rendelet értelmében vett „általános szabályként” kiegyenlített számlákkal vagy – ha ez nem lehetséges – azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatokkal kell igazolni. Ellentétben azzal, amit az alapeljárás felperese állít, az „általános szabályként” kifejezés egyértelműen a kiegyenlített számlák e pont első mondatában említett bemutatásának kötelezettségére utal, míg az azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatoknak az említett pont második mondatában említett benyújtása az ezen általános szabály alóli kivételnek minősül.

37

Ennélfogva az 1685/2000 rendelet melléklete 1. szabálya 2. pontja első bekezdésének megfogalmazása nem tesz lehetővé más kivételt, mint amelyet e rendelkezés kifejezetten előír.

38

Ezt az értelmezést e rendelkezés szövegkörnyezete is alátámasztja. Így az 1260/1999 rendelet (43) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a kiadásokat „indokolják és igazolják”, ami az 1685/2000 rendelet melléklete 1. szabálya 2. pontjának első bekezdése második mondatának megszorító értelmezése mellett szól, mivel a kiegyenlített számlák és az azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatok az egyetlen olyan dokumentumok, amelyek megfelelnek e követelménynek. Ez még inkább így van, mivel a Bizottság egységes szabályokat kívánt bevezetni a támogatható kiadásokra vonatkozóan, fenntartva a tagállamok azon lehetőségét, hogy szigorúbb nemzeti rendelkezéseket alkalmazzanak, amint azt az 1685/2000 rendelet (5) preambulumbekezdése is tanúsítja.

39

Végül ez az értelmezés megfelel a gondos pénzgazdálkodás 1260/1999 rendelet (35) és (43) preambulumbekezdésében, valamint 38. cikke (1) bekezdésének c) és d) pontjában foglalt céljának is. Ez utóbbi rendelkezések értelmében a tagállamok biztosítják többek között, hogy a rendelkezésükre bocsátott pénzeszközöket a gondos pénzgazdálkodás elveivel összhangban használják fel, és hogy a kiadásigazoló nyilatkozatok ellenőrzésre alkalmas bizonylatokkal alátámasztott számviteli rendszerekből származnak.

40

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően az 1260/1999 rendelet 32. cikkével, valamint az 1685/2000 rendelet mellékletével létrehozott rendszer a költségek megtérítése elvén nyugszik (2005. november 24‑iOlaszország kontra Bizottság ítélet, C‑138/03, C‑324/03 és C‑431/03, EU:C:2005:714, 45. pont).

41

Az ilyen megtérítés csak a ténylegesen felmerült és megfelelően igazolt kiadásokra vonatkozhat. Az e kiadások igazolása követelményének bármely más értelmezése veszélyeztetné a strukturális alapokkal történő gondos pénzgazdálkodást. Különösen nem fogadható el az alapeljárás felperese által javasolt értelmezés, amely szerint az 1685/2000 rendelet melléklete 1. szabálya 2. pontjának első bekezdése csak egy olyan általános iránymutatást tükröz, amely alól az e rendelkezésben kifejezetten előírt kivételen kívül más kivételek is lehetnek.

42

A jelen ügyben az alapeljárás keretében az Eurocostruzioni az 1260/1999 rendelet 32. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése és az 1685/2000 rendelet melléklete 1. szabálya 2. pontjának első bekezdése értelmében vett „záró kifizetést” kér. Ahhoz tehát, hogy a kérelme alátámasztására hivatkozott kiadások e rendeletek értelmében elszámolhatók legyenek, az szükséges, hogy azokat kiegyenlített számlákkal, vagy ha ez nem lehetséges, azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatokkal igazolják.

43

Amint arra a főtanácsnok az indítványának a 48–50. pontjában lényegében rámutatott, az a körülmény, hogy a végső kedvezményezett saját erőforrásaiból kivitelezte az építményt, nem mentesítheti őt az 1260/1999 és az 1685/2000 rendeletben előírt igazolási követelmények alól.

44

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1685/2000 rendelet melléklete 1. szabálya 2. pontjának első bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem teszi lehetővé az ingatlan megépítéséhez nyújtott finanszírozás végső kedvezményezettje számára, aki azt saját erőforrásaiból építette fel, hogy az e rendelkezésben kifejezetten említett dokumentumoktól eltérő dokumentumok benyújtásával igazolja a felmerült kiadásokat.

45

Az együttesen vizsgálandó második és harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1685/2000 rendelet melléklete 1. szabálya 2. pontjának első bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az ingatlan megépítéséhez nyújtott finanszírozásban részesülő végső kedvezményezettet illetően, aki azt saját erőforrásaiból építette fel, a költségvetés‑nyilvántartás és a számviteli nyilvántartás az e rendelkezés értelmében vett „azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatoknak” minősíthetők.

46

Calabria tartomány úgy véli, hogy a harmadik kérdés elfogadhatatlan, mivel a kérdést előterjesztő bíróság elmulasztotta bemutatni az 1685/2000 rendelet és az – egyébként elégtelen módon kifejtett – előzetes döntéshozatalra utaló határozatban említett, akár nemzeti, akár tartományi szabályozások közötti kapcsolatot.

47

A Bíróság eljárási szabályzata 94. cikkének b) és c) pontja értelmében a kérdést előterjesztő bíróságnak kell bemutatnia többek között a vonatkozó nemzeti rendelkezések tartalmát, valamint azt a kapcsolatot, amelyet az uniós jog és azok között felállít.

48

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság tiszteletben tartotta ezt a kötelezettséget, amikor a nemzeti és tartományi törvények, a pályázati felhívás és az alapügyben szóban forgó támogatási határozat tartalmára hivatkozott. A vonatkozó nemzeti rendelkezések és az uniós jog közötti kapcsolatot illetően Calabria tartomány az írásbeli észrevételeiben maga is elismerte, hogy a pályázati felhívás magában foglalja az 1685/2000 rendeletre való hivatkozást.

49

E körülmények között Calabria tartománynak a harmadik kérdés elfogadhatóságával kapcsolatos kifogásait el kell utasítani.

50

Előzetesen meg kell állapítani, hogy sem az 1260/1999 rendelet, sem pedig az 1685/2000 rendelet nem tartalmazza az „azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatok” fogalmának meghatározását.

51

Amint arra a jelen ítélet 35. pontja emlékeztet, valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak a rendelkezés általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentésének megfelelő szövegét, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi.

52

Az „azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatok” kifejezés általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentését illetően meg kell állapítani, hogy azok minden olyan számviteli dokumentumra vonatkoznak, amelyek a kiegyenlített számlákhoz hasonlóan igazolják a végső kedvezményezett által teljesített kiadások ténylegességét, és amelyeknek bizonyító ereje ezek alapján a kiegyenlített számlákéhoz hasonló.

53

E fogalom kontextusát illetően emlékeztetni kell arra, hogy az azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatok bemutatásához való jog kivételt képez az általános szabály alól, amely a végső kedvezményezettnél felmerült kiadások igazolása céljából kiegyenlített számlák bemutatására irányuló kötelezettséget ír elő. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az általános szabály alóli kivételt szigorúan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2022. április 5‑iCommissioner of An Garda Síochána és társai ítélet, C‑140/20, EU:C:2022:258, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54

E tekintetben különösen figyelembe kell venni az 1260/1999 rendelet 32. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének második mondatában foglalt követelményt, amely szerint az időközi kifizetések és záró kifizetések „a ténylegesen kifizetett kiadásokhoz igazod[nak], amelyeknek meg kell felelniük a végső kedvezményezettek által teljesített […] kifizetéseknek”. E követelmény teljesítése érdekében az „azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatok” fogalmát a számviteli dokumentumokra kell korlátozni, amelyek bizonyítják a felmerült kiadások ténylegességét, és erről az érintett végső kedvezményezett által teljesített kifizetéseknek megfelelő, egyszerre hű és pontos képet kell adni.

55

E tekintetben az 1260/1999 rendelet 32. cikke rendelkezéseinek megsértése nélkül nem fogadható el az olasz kormány által az írásbeli észrevételeiben javasolt kiterjesztő értelmezés, amely lehetővé teszi a munkálatoknak a végrehajtott kifizetésekkel közvetlen kapcsolatban nem álló, kizárólag független szakember és/vagy elismert hivatalos szerv által végzett értékelés alapján történő valorizációját.

56

E szigorú értelmezés megfelel a gondos pénzgazdálkodás és a költségek megtérítése elvének is, amelyekre a jelen ítélet 39. és 40. pontja emlékeztet, amennyiben az a kiadások és csalások uniós strukturális alapok rovására történő kétszeres elszámolása kockázatának az elkerülésére irányul.

57

Következésképpen, amint arra a Bizottság az írásbeli észrevételeiben lényegében rámutatott, meg kell állapítani, hogy „azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatoknak” minősülhetnek azok a számviteli dokumentumok, amelyeket valamely tagállam nemzeti joga engedélyez, különösen akkor, ha a számla kiállítása a nemzeti adószabályok és számviteli szabályok szerint nem releváns, és amelyek alkalmasak a felmerült kiadások ténylegességének az igazolására, hű és pontos képet nyújtva azokról.

58

A jelen ügyben, mivel olyan végső kedvezményezettről van szó, aki saját erőforrásaiból épített fel valamely ingatlant, az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás olyan ellenőrzési rendszert ír elő a kiadások vonatkozásában, amely az elvégzendő munkálatok szabványos árjegyzéken alapuló előzetes számszerűsítését követeli meg, és utólagos ellenőrzést ír elő, amely az említett munkálatok elvégzésének megállapításán, valamint kizárólag a költségvetés‑nyilvántartás és a számviteli nyilvántartás bemutatásán alapul. A pályázati felhívás a támogatható kiadások meghatározását illetően kifejezetten említi az 1685/2000 rendeletet. Bár a támogatási rendelet nem emlékeztet az építési munkálatok keretében felmerült kiadások igazolása érdekében a kiegyenlített számlák és/vagy az azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatok benyújtására vonatkozó kötelezettségre, e körülmény nem befolyásolja az említett rendelet alkalmazhatóságát.

59

E körülmények között, amint azt a főtanácsnok az indítványának a 71. és a 76. pontjában lényegében megállapította, a kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát annak vizsgálata, hogy az alapeljárás felperese számára lehetetlen volt‑e igazolni a kiegyenlített számlákkal kapcsolatban felmerült költségeket, és amennyiben ez a lehetetlenség megállapításra kerül, értékelni kell, hogy az említett költségvetés‑nyilvántartás és az említett számviteli nyilvántartás a konkrét tartalmukra és a vonatkozó nemzeti szabályokra tekintettel „azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatoknak” minősíthetők‑e.

60

Amint az a jelen ítélet 54. pontjából kitűnik, ez a helyzet áll fenn, ha e dokumentumok az alapügy valamennyi releváns körülményére tekintettel bizonyítják az Eurocostruzioni által teljesített kifizetéseknek megfelelő kiadások ténylegességét azáltal, hogy hű és pontos képet adnak az említett kiadásokról.

61

Ezzel szemben, ha e költségvetés‑nyilvántartás és e számviteli nyilvántartás például arra szorítkozik, hogy az építési munkálatok előrehaladásáról kizárólag egy absztrakt jellegű és a ténylegesen felmerült kiadásokkal objektív összefüggésben nem álló, szabványos árjegyzéken alapuló előzetes számszerűsítésre utal, e dokumentumokat nem lehet az 1685/2000 rendelet melléklete 1. szabálya 2. pontjának első bekezdése értelmében vett „azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatoknak” minősíteni.

62

A fentiekre tekintettel a második és a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1685/2000 rendelet melléklete 1. szabálya 2. pontjának első bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az ingatlan megépítéséhez nyújtott finanszírozásban részesülő végső kedvezményezettet illetően, aki azt saját erőforrásaiból építette fel, a költségvetés‑nyilvántartás és a számviteli nyilvántartás csak abban az esetben minősíthető az e rendelkezés értelmében vett „azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatoknak”, ha a konkrét tartalmukra és a vonatkozó nemzeti szabályokra tekintettel e dokumentumok bizonyítják az említett végső kedvezményezettnél felmerült kiadások ténylegességét, hű és pontos képet nyújtva azokról.

63

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: