A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2021. március 25.(*)

„Tagállami kötelezettségszegés – EUMSZ 258. cikk – 2011/64/EU irányelv – A 10. cikk (2) és (3) bekezdése – Dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó – A cigarettákra kivetett, az előírt minimális adómértéknél alacsonyabb általános jövedékiadó‑mérték – Belső nehézségek – A közrend súlyos megzavarásának veszélye – A lojális együttműködés kötelezettsége”

A C‑856/19. sz. ügyben,

az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt 2019. november 25‑én

az Európai Bizottság (képviselik: C. Perrin és Sipos A., meghatalmazotti minőségben)

felperesnek

Magyarország (képviselik: Fehér M. Z. és Koós G., meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök, R. Silva de Lapuerta, a Bíróság elnökhelyettese (előadó) és N. Jääskinen bíró,

főtanácsnok: J. Richard de la Tour,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Keresetlevelében az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy Magyarország – mivel a 2017. december 31‑ig tartó átmeneti időszakot követően a forgalomba hozott cigaretták súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárának 60%‑ánál alacsonyabb mértékű teljes jövedéki adót alkalmaz, és 1000 darab cigarettára 115 eurónál kevesebb jövedéki adót vet ki – nem teljesítette a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról szóló, 2011. június 21‑i 2011/64/EU tanácsi irányelv (HL 2011. L 176., 24. o.) 10. cikkének (2) és (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

2        A 2011/64 irányelv 10. cikkének (2) és (3) bekezdése előírja:

„(2)      2014. január 1‑jétől a cigarettára kivetett teljes jövedéki adó a forgalomba hozott cigaretták súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárának legalább 60%‑a. Ez a jövedéki adó a súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagártól függetlenül 1000 darab cigarettára vonatkozóan legalább 90 [euró].

Azonban azon tagállamoknak, amelyek a súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagár alapján legalább 115 [euró] értékben állapítják meg az 1000 darab cigarettára kivetett jövedéki adó mértékét, nem szükséges alkalmazniuk az első albekezdésben előírt 60%‑os követelményt.

Az első és második albekezdésben meghatározott követelmények teljesítéséhez Bulgária, Észtország, Görögország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Lengyelország és Románia 2017. december 31‑ig tartó átmeneti időszakban részesül.

(3)      A tagállamok fokozatosan emelik a jövedéki adókat annak érdekében, hogy a (2) bekezdésben meghatározott időpontokra megfeleljenek a (2) bekezdésben említett követelményeknek.”

3        Az említett irányelv 11. cikkének (2) bekezdése értelmében:

„Amennyiben egy tagállam felemeli a cigarettákra kivetett [hozzáadottérték‑adó (héa)] kulcsát, a súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagár százalékában kifejezett teljes jövedéki adót akkora összeggel csökkentheti, amely megegyezik a – szintén a súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagár százalékában kifejezett – héa növekményével, még abban az esetben is, ha az említett kiigazítás eredményeképpen a súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagár százalékában kifejezett teljes jövedéki adó a 10. cikk (1) bekezdésének első mondatában és (2) bekezdésének első mondatában meghatározott szint alá csökken.

Mindazonáltal a tagállamok újból növelik a jövedéki adót annak érdekében, hogy a csökkentés évétől számított második év január 1‑jéig elérjék legalább az említett szinteket.”

 A magyar jog

4        A jövedéki adóról szóló 2016. évi LXVIII. törvénynek a 2019. június 6. előtt hatályos változata szerinti 145. §‑a (1) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„A jövedéki adó mértéke

a)      a cigarettára

aa)      a 2018. szeptember 1. és 2018. december 31. közötti időszakban 17 200 [forint (HUF) (hozzávetőleg 48 euró)] ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 24,5 százaléka, de legalább 30 200 [HUF (hozzávetőleg 85 euró)] ezer darabonként,

ab)      a 2019. január 1. és 2019. június 30. közötti időszakban 18 200 [HUF (hozzávetőleg 51 euró)] ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 24 százaléka, de legalább 31 200 [HUF (hozzávetőleg 88 euró)] ezer darabonként,

ac)      2019. július 1‑jétől 19 200 [HUF (hozzávetőleg 54 euró)] ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 23,5 százaléka, de legalább 32 200 [HUF (hozzávetőleg 90 euró)] ezer darabonként.

[…]”

5        A jövedéki adóról szóló törvénynek a 2020. január 1‑jén hatályba lépett 2019. évi LXXII. törvény 51. §‑ával módosított 145. §‑a (1) bekezdése előírja:

„A jövedéki adó mértéke

a)      a cigarettára:

aa)      a 2020. január 1. és 2020. június 30. közötti időszakban 20 500 [HUF (hozzávetőleg 58 euró)] ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 23 százaléka, de legalább 33 500 [HUF (hozzávetőleg 94 euró)] ezer darabonként,

ab)      a 2020. július 1. és 2020. december 31. közötti időszakban 21 500 [HUF (hozzávetőleg 60 euró)] ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 22,5 százaléka, de legalább 34 500 [HUF (hozzávetőleg 97 euró)] ezer darabonként,

ac)      2021. január 1‑jétől 22 800 [HUF (hozzávetőleg 64 euró)] ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 22 százaléka, de legalább 35 800 [HUF (hozzávetőleg 100 euró)] ezer darabonként.

[…]”

 A pert megelőző eljárás

6        2019. január 24‑én a Bizottság felszólító levelet küldött Magyarországnak, amelyben ezen intézmény kifejtette a jövedéki adóról szóló törvény bizonyos rendelkezéseinek a 2011/64 irányelv 10. cikke (2) és (3) bekezdésében a tagállamok tekintetében előírt kötelezettségekkel való összeegyeztethetőségére vonatkozó aggályait.

7        Magyarország a 2019. április 3‑i levelében vitatta a Bizottság állításait.

8        2019. június 6‑i indokolással ellátott véleményében a Bizottság egyrészt megállapította, hogy Magyarország a jövedéki adóról szóló törvény elfogadásával megsértette a 2011/64 irányelv 10. cikkének (2) és (3) bekezdésében vele szemben előírt kötelezettségeket. Másrészt ezen intézmény felszólította az említett tagállamot, hogy a kézhezvételtől számított két hónapon belül tegye meg az indokolással ellátott véleményben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

9        Magyarország 2019. augusztus 7‑i levelében vitatta a Bizottság állításait, és kérte a jogsértési eljárás megszüntetését.

10      A Bizottság, mivel úgy ítélte meg, hogy Magyarország továbbra sem orvosolta a 2011/64 irányelvnek az indokolással ellátott véleményében foglalt megsértését, benyújtotta a jelen keresetet.

 A keresetről

 A felek érvei

11      A Bizottság keresetlevelében arra hivatkozik, hogy a 2011/64 irányelv 10. cikke (2) bekezdésének első és harmadik albekezdése értelmében Magyarország 2018. január 1‑jétől a forgalomba hozott cigaretták súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagára legalább 60%‑ának megfelelő szintű teljes jövedéki adót köteles elfogadni. Másfelől a Bizottság szerint e tagállam az ezen irányelv 10. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében megállapított szintnél alacsonyabb, nevezetesen 1000 darab cigarettára vonatkozóan 115 eurónál kisebb összegű jövedéki adót szed be, így Magyarország nem hivatkozhat az e rendelkezésben biztosított kedvezményre, amely azon tagállamoknak, akik legalább ezen összegnek megfelelő mértékű jövedéki adót határoznak meg, lehetővé teszi, hogy kivonják magukat a 60%‑os küszöb betartása alól.

12      Márpedig a Bizottság szerint 2018‑ban a cigarettákra kivetett teljes jövedéki adó Magyarország által alkalmazott értékei az eladási ár 54,59%‑át, 53,96%‑át, illetve 55,25%‑át tették ki. A 2019‑es évet illetően, a teljes jövedékiadó‑mérték először január 1‑je és március 1‑je között 56,64%‑ban, ezt követően március 1‑je és június 30. között 54,75%‑ban, végül július 1‑jétől kezdődően 55,94%‑ban került rögzítésre.

13      Másfelől a Bizottság egyrészt rámutat arra, hogy Magyarország a pert megelőző eljárás során tulajdonképpen nem vitatta, hogy a cigarettákra kivetett teljes jövedékiadó‑mérték soha nem érte el a 2011/64 irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében meghatározott szintet. Másrészt a kötelezettségszegésnek az indokolással ellátott véleményben előírt határidő lejártakor való fennállását közvetett módon megerősíti a jövedéki adóról szóló törvény 145. §‑a (1) bekezdése új változatának 2019. július 12‑i elfogadása, amelynek értelmében a jövedéki adó mértéke csak 2021. január 1‑jétől kezdődően éri el a szabad forgalomba hozott cigaretták súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárának 60%‑át.

14      A Bizottság úgy véli, hogy a Magyarország által a pert megelőző szakaszban felhozott érvek nem igazolhatják a 2011/64 irányelv 10. cikke (2) bekezdésének megsértését.

15      Először is, ezen intézmény emlékeztet arra, hogy a belső nehézségektől való félelem nem igazolhatja, hogy valamely tagállam többek között annak elfogadásával, hogy az ezen irányelv 10. cikke (2) bekezdésének megfelelő jövedéki adónak az említett tagállam részéről való megállapítására csak az e (2) bekezdés harmadik albekezdésében előírt átmeneti időszak lejártát követően kerül sor, ne tartsa tiszteletben a 2011/64 irányelvből eredő kötelezettségeit.

16      Másodszor, a Bizottság szerint Magyarország nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy ezen intézmény a jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset benyújtásával megsértette a lojális együttműködési kötelezettségét. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis kitűnik, hogy az említett intézmény mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a jogsértési eljárás megindítása célszerűségének mérlegelése és az ilyen eljárás megindítása szempontjából megfelelő időpont meghatározása tekintetében.

17      Harmadszor, a Bizottság vitatja a Magyarország által felhozott azon érveket, amelyek szerint e tagállam a 2011/64 irányelv 11. cikkének (2) bekezdése alapján az ezen irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében rögzített értéknél némileg alacsonyabb (nevezetesen a 60%‑hoz képest 58%‑os) jövedékiadó‑mértéket tarthatott volna fenn, mivel az a körülmény, hogy a cigarettákra alkalmazott héaszint az Európai Unióban itt a legmagasabb, és hogy ez az adószint 2012‑ben 2%‑kal emelkedett, „ellensúlyozza” e különbséget.

18      A Bizottság szerint a jelen ügyben nem teljesülnek az említett irányelv 11. cikke (2) bekezdése alkalmazásának feltételei, egyrészt mivel e rendelkezés csak azokra a tagállamokra alkalmazandó, amelyek esetében a jövedéki adó mértéke elérte az ugyanezen irányelv 10. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében előírt 60%‑os küszöböt.

19      Másrészt a Bizottság rámutat arra, hogy a magyar héa emelése nem járt együtt az ekkoriban a súlyozott átlagár 57%‑ában meghatározott teljes jövedéki adó csökkentésével, amelynek következtében ezen adó mértéke a 2011/64 irányelv által előírt minimumszint alá került volna. Másfelől ezen irányelv 11. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy azok a tagállamok, amelyek éltek az abban előírt eltéréssel, a súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagár 60%‑ának elérése érdekében kötelesek a jövedéki adó mértékének legkésőbb a csökkentés évétől számított második év január 1‑jéig való további emelésére. Így a jelen ügyben Magyarországnak legkésőbb 2014. január 1‑jéig újból el kellett volna érnie a 2011/64 irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében rögzített adómértéket.

20      Magyarország ellenkérelmében három érvre hivatkozva cáfolja a Bizottság által a terhére rótt kötelezettségszegés fennállását.

21      Először is, e tagállam arra hivatkozik, hogy a jövedéki adó túlságosan gyors és drasztikus mértékű emelése a dohánytermékek legális piacának összeomlásához, ezzel párhuzamosan pedig e termékek illegális piacának bővüléséhez vezetne. Ily módon az említett adóemelés egyrészt a költségvetési bevételek csökkenésével járna, ami sértené Magyarország alapvető érdekeit. Másrészt akadályozná a 2011/64 irányelv egyik céljának, nevezetesen az egészség védelmének a megvalósítását, mivel ezen adónövelés nem a cigarettafogyasztás csökkenésével járna, hanem azt eredményezné, hogy a kereslet egyszerűen „áttevődik” az illegális piacra.

22      Magyarország szerint ezen adóemelés következményei nem minősíthetők egyszerű „belső nehézségeknek”. Sőt, azok olyan helyzetet teremtenének, amelyben teljességgel lehetetlenné válna a 2011/64 irányelv magyar jogrendbe történő átültetése. Ilyen helyzetben Magyarország hivatkozhat a Bíróság által az 1997. december 9‑i Bizottság kontra Franciaország ítéletben (C‑265/95, EU:C:1997:595) elismert igazolási okra. Ebben az ítéletben ugyanis a Bíróság elfogadta, hogy a közrend súlyos megzavarására irányuló, az érintett tagállamon kívül álló veszély alkalmas arra, hogy igazolja az uniós jog által előírt kötelezettségek ez utóbbi tagállam általi megsértését.

23      Magyarország annak bizonyítása érdekében, hogy jelentős erőfeszítéseket tett a 2011/64 irányelv által előírt kötelezettségek betartása érdekében, arra hivatkozik, hogy először is kinyilvánította az erre irányuló szándékát a Bizottság felé. Ezt követően közölte ezen intézménnyel a kötelezettségvállalásai végrehajtásának ütemtervét, végül pedig még a Bizottság keresetének benyújtását megelőzően elfogadta az ahhoz szükséges jogszabályi intézkedéseket, hogy 2021. január 1‑jétől eleget tegyen az ezen irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében előírt kötelezettségnek.

24      Másfelől Magyarország szerint a Bizottság tévesen állította, hogy e tagállamnak a 2011/64 irányelv 10. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdése értelmében „kellően hosszú” átmeneti időszak állt rendelkezésére annak érdekében, hogy fokozatosan növelje a teljes jövedéki adót az ezen irányelv által előírt szintre. Ugyanis az a körülmény, hogy ez utóbbi irányelv átmeneti időszakot ír elő, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy az ilyen határidő az érintett tagállam konkrét helyzetére tekintettel megfelelő.

25      Másodszor, Magyarország arra hivatkozik, hogy a Bizottság a jelen kereset benyújtásával megsértette a lojális együttműködés elvét. Ellentétes ezzel az elvvel, ha ezen intézmény az uniós jog tisztán formális megsértését üldözi, különösen akkor, ha valamely tagállam részéről bizonyítást nyer, hogy az előírt kötelezettség azonnali végrehajtása veszélybe sodorná alapvető érdekeinek egyikét, mint ahogyan az a jelen ügyben is fennáll, tekintettel arra, hogy Magyarország valóban meghozta az ezen irányelv 10. cikke (2) bekezdésének a belső jogrendbe történő átültetéséhez szükséges intézkedéseket, amelyek legkésőbb 2021. január 1‑jén lépnek hatályba.

26      Harmadszor, Magyarország arra hivatkozik, hogy a Bizottságnak meg kellett volna állapítania, hogy a magyarországi cigarettafogyasztókat terhelő teljes adóteher – tekintettel arra, hogy az e termékekre rakódó héa mértéke a legmagasabb a tagállamok között – mindazonáltal eléri a 2011/64 irányelv 10. cikkének (2) bekezdése szerinti minimális szintet. E körülmények között az alkalmazott jövedéki adó mértéke nem volt alkalmas arra, hogy torzítsa a dohánytermékek piacát, és így veszélyeztesse ezen irányelvnek a belső piac megfelelő működése biztosítására irányuló célját.

27      A Bizottság a válaszában előzetesen megjegyzi, hogy Magyarország nem tagadja, hogy megsértette a 2011/64 irányelv 10. cikkének (2) és (3) bekezdésében előírt kötelezettségeket.

28      A Magyarország által hivatkozott első érvet illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a 2011/64 irányelv nem teszi lehetővé a 10. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott kötelezettségek késleltetett átültetését, és hogy az e tagállam által tett erőfeszítések alapján nem igazolható az említett kötelezettségek megszegésének fennállása.

29      Másfelől a Bizottság szerint Magyarország az 1997. december 9‑i Bizottság kontra Franciaország ítéletre (C‑265/95, EU:C:1997:595) való hivatkozásra szorítkozik, anélkül hogy pontosítással vagy bizonyítékkal szolgálna a közrendet fenyegető azon állítólagos veszélyre vonatkozóan, amely a dohánytermékek jövedéki adójának a 2011/64 irányelv által előírt emeléséből ered.

30      Magyarország második érvét illetően a Bizottság arra hivatkozik, hogy nem sérül a lojális együttműködési kötelezettség, amennyiben ezen intézmény az EUMSZ 258. cikk alapján keresetet nyújt be abban az esetben, ha a mulasztó tagállam elismerte a kötelezettségszegését, még ha valószínűsíthető is, hogy e kötelezettség teljesítésére a közeljövőben sor kerül, mivel a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás azon objektív megállapításon alapul, hogy a tagállam nem tartja tiszteletben az uniós jogból eredő kötelezettségeit, és hogy a tagállamok nem hivatkozhatnak a bizalomvédelem és a lojális együttműködés elvére annak érdekében, hogy megakadályozzák az EUM‑Szerződésből eredő kötelezettségek általuk való megsértésének objektív megállapítását, mivel ezen indokolás elfogadása ellentétes lenne az EUMSZ 258. cikk szerinti eljárás által elérni kívánt céllal.

31      Végül, Magyarország harmadik érvét illetően a Bizottság rámutat arra, hogy a 2011/64 irányelv nem határozza meg a dohánytermékekre alkalmazandó általános adóztatás minimális szintjét, és hogy az ezen irányelv 11. cikkének (2) bekezdésében előírt jövedéki adó szintje alóli eltérést szigorúan kell értelmezni.

32      Magyarország a viszonválaszában először is arra hivatkozik, hogy a Bizottság a jelen kereset benyújtásával megsértette a lojális együttműködés elvét. Az ilyen kereset benyújtása ugyanis kizárólag akkor indokolt, ha ez az eljárás alkalmas arra, hogy orvosolja az uniós jog szóban forgó megsértését, és nem jár olyan nemkívánatos hatásokkal, mint például az érintett tagállam valamely alapvető érdekének megsértése.

33      Másodszor, Magyarország a 2011/64 irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében előírt átmeneti időszak megfelelő időtartamára vonatkozó érvet illetően hozzáteszi, hogy más tagállamok sem ültették át ezt az irányelvet az említett határidőn belül. Mindenesetre az a körülmény, hogy egyes tagállamok tiszteletben tartották e határidőt, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az Magyarország helyzetére tekintettel megfelelő volt.

34      Harmadszor, Magyarország arra hivatkozik, hogy magatartása igazolható, tekintettel arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében vett vis maior fogalmának megfelelő helyzet áll fenn. A Bíróság szerint az ilyen fogalom nem azt feltételezi, hogy valamely kötelezettséget gyakorlatilag teljes mértékben lehetetlen teljesíteni, hanem csak azt követeli meg, hogy a kötelezettségszegésre az arra hivatkozó tagállamon kívül álló, rendkívüli és előre nem látható követelmények miatt kerüljön sor, amelyek következményeit a legnagyobb gondosság mellett sem lehetett volna elkerülni.

35      Egyébiránt Magyarország úgy véli, hogy a terhére rótt kötelezettségszegés igazolása érdekében megalapozottan hivatkozik az EUMSZ 36. cikkben előírt egyik igazolási okra, nevezetesen az emberi egészség védelmére, valamint a szervezett bűnözés elleni küzdelem szükségességére.

36      Negyedszer, ami a hivatkozott igazolások bizonyítását illeti, Magyarország azt rója fel a Bizottságnak, hogy az egyrészt megkövetelte, hogy e tagállam bizonyítsa a 2011/64 irányelv 10. cikke (2) bekezdésének való megfelelés „teljes lehetetlenségét”, másrészt pedig megtagadta az e tagállam által a magyar dohánypiac sajátosságaira vonatkozóan adott azon magyarázatok vizsgálatát, amelyek az ezen irányelv azonnali végrehajtásából eredő közrendi kockázatokra mutattak rá.

37      Másfelől Magyarország rámutat arra, hogy a maga a Bizottság által kidolgozott, „Az Európai Unió keleti határon található cigaretta‑ és alkohol elleni küzdelem cselekvési terve” címet viselő munkadokumentumból (SEC(2011) 791 végleges) kitűnik, hogy a cigaretták magasabb adóztatása e termékek illegális kereskedelmének növekedését vonja maga után, ami a közrendre és az egészségvédelemre nézve káros következményekkel jár.

38      A közrend tekintetében éppen a feketepiacon működő szervezett bűnözés erősödése okozna ahhoz teljesen hasonló problémákat, mint amelyekkel az érintett tagállam az 1997. december 9‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet (C‑265/95, EU:C:1997:595) alapjául szolgáló ügyben szembesült. A Bizottság egyébként a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett, a „Határozottabb fellépés a cigarettacsempészet és a dohánytermékek illegális kereskedelmének egyéb formái ellen – Átfogó uniós stratégia” címet viselő közleménye (COM (2013) 324 final, 4. o.) 4. oldalán azt is kijelentette, hogy a cigarettacsempészet elleni küzdelmet prioritásként kezeli. Ezenkívül az ezen intézmény és a Frontex ügynökség által készített jelentésekből és dokumentumokból kitűnik, hogy Magyarországot, amely uniós „határország”, különösen érinti az ilyen típusú szervezett bűnözés növekedése, és hogy e körülmény fokozott ellenőrzés bevezetését követeli meg a hatóságok részéről.

39      Az említett megfontolások mindegyike köztudomású, következésképpen Magyarország nem kötelezhető annak konkrét bizonyítására, hogy veszélyeztette volna a közérdekét, ha eleget tett volna a 2011/64 irányelv által előírt, a jövedéki adó mértékének hirtelen és drasztikus emelésére vonatkozó követelményeknek.

40      Ötödször, a cigaretták árát befolyásoló adóterhet illetően Magyarország azzal érvel, hogy a Bizottságnak a keresete benyújtását megelőzően más tényezőket is figyelembe kellett volna vennie, mint például az e tagállamban alkalmazandó héamértéket, valamint az euró és a forint közötti átváltási árfolyam alakulását, amelyek bizonyították volna, hogy a 2011/64 irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében előírt kötelezettségeknek az említett tagállam általi formális nemteljesítése nem okozott zavart a tagállamok közötti kereskedelemben.

 A Bíróság álláspontja

41      A 2011/64 irányelv 10. cikkének (2) bekezdése értelmében 2018. január 1‑jétől az e rendelkezés harmadik albekezdésében említett tagállamoknak a cigarettákra kivetett olyan teljes jövedékiadó‑szintet kell elfogadniuk, amely – amennyiben az 1000 darab cigarettára vonatkozóan kivetett jövedéki adó 115 eurónál alacsonyabb ‑ a forgalomba hozott cigaretták súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagára legalább 60%‑ának felel meg.

42      A 2011/64 irányelv 10. cikkének (3) bekezdése szerint a tagállamok az említett cikk (2) bekezdésében meghatározott értékek elérése érdekében fokozatosan növelik a jövedéki adót.

43      A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy Magyarország a 2011/64 irányelv 10. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében szereplő tagállamok közé tartozik. Másodszor, a Bizottság által közölt adatokból kitűnik, hogy Magyarországon 2018‑ban, valamint a 2019‑es év tekintetében az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártáig a cigarettákra kivetett teljes jövedéki adó szintje alacsonyabb volt a 2011/64 irányelv 10. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében előírt szintnél. Harmadszor, ugyanezen adatokból az következik, hogy a Magyarország által 1000 darab cigarettára vonatkozóan beszedett jövedéki adó alacsonyabb volt 115 eurónál.

44      Másfelől Magyarország nem vitatja a jövedéki adó szintjére vonatkozó azon adatokat, amelyeken a Bizottság keresete alapul, éppen ellenkezőleg, kifejezetten kiemeli, hogy a jövedéki adó 2011/64 irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében előírt szintjét csak 2021. január 1‑jén érik el.

45      Márpedig a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a kötelezettségszegés fennállását azon helyzet alapján kell megítélni, amelyben a szóban forgó tagállam az indokolással ellátott véleményben rögzített határidő lejártakor volt. Következésképpen az ebben az időpontban hatályos belső jogi szabályozás fényében kell megvizsgálni, hogy a hivatkozott kötelezettségszegés fennállt‑e, vagy sem (2020. december 17‑i Bizottság kontra Magyarország [A nemzetközi védelmet kérelmezők befogadása] ítélet, C‑808/18, EU:C:2020:1029, 68. pont).

46      E megfontolásokból kitűnik, hogy Magyarország a cigarettákra kivetett teljes jövedéki adó mértékének a súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagár 60%‑ánál alacsonyabb szinten tartásával nem teljesítette a 2011/64 irányelv 10. cikkének (2) és (3) bekezdésében előírt kötelezettséget.

47      Magyarország először is arra hivatkozva kívánja igazolni a magatartását, hogy a cigaretták jövedékiadó‑szintjének a 2011/64 irányelv szerinti emelése az e tagállam által kifejtett jelentős erőfeszítések ellenére is sértette volna az ezen irányelv által elérni kívánt célokat, és a közrend súlyos megzavarásához vezetett volna.

48      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 258. cikk szerinti eljárás az EUM–Szerződésből vagy valamely másodlagos jogi aktusból származó kötelezettségek tagállamok általi megszegésének objektív megállapításán alapul (2019. október 24‑i Bizottság kontra Franciaország [A nitrogén‑dioxidra vonatkozó határértékek túllépése] ítélet, C‑636/18, EU:C:2019:900, 37. pont), függetlenül attól, hogy a kötelezettségszegés azon tagállam szándékából ered, amelynek e kötelezettségszegés felróható, vagy gondatlanságának, illetve azon technikai nehézségeknek a következménye, amelyekkel szembesült.

49      Így a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a tagállamok nem hivatkozhatnak kifogásként belső jogrendszerük nehézségeire az uniós jogból eredő kötelezettségek nemteljesítésének igazolása érdekében (2020. február 27‑i Bizottság kontra Görögország [Nitrátszennyezés] ítélet, C‑298/19, nem tették közzé, EU:C:2020:133, 25. pont).

50      Ezenfelül, amennyiben Magyarország arra hivatkozik, hogy a jövedékiadó‑szint emelése akadályozta volna a 2011/64 irányelv céljainak megvalósítását azáltal, hogy a bűncselekmények és a közegészségügyi kockázatok növekedését eredményezte volna, hangsúlyozni kell, hogy az uniós jogalkotó mérlegelte az érintett érdekeket annak meghatározása során, hogy milyen intézkedéseket kell elfogadni e célok elérése érdekében, és nem biztosított lehetőséget a tagállamoknak arra, hogy az említett célkitűzésekre vagy általános nyomós okokra hivatkozva eltérjenek ezen intézkedésektől.

51      A fenti megfontolásokból az következik, hogy Magyarország azon érveinek, amelyek az e tagállam által kifejtendő erőfeszítéseken, valamint a szóban forgó jövedéki adó emeléséből eredő hátrányokon alapulnak, nem lehet helyt adni.

52      Másfelől, amennyiben Magyarország arra hivatkozik, hogy azon igazolási ok, amelynek fennállását a Bíróság az 1997. december 9‑i Bizottság kontra Franciaország ítéletben (C‑265/95, EU:C:1997:595) elismerte, átültethető a jelen ügyre, elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy ezen ítélet 56. és 57. pontjából kitűnik, hogy az érintett tagállam csak akkor vonhatja ki magát azon kötelezettség alól, hogy az uniós jog hatályának és hatékonyságának biztosítására alkalmas valamennyi intézkedést megtegyen, ha konkrétan bizonyítja, hogy az általa végrehajtott cselekmény a közrendet érintően olyan következményekkel járna, amelyekkel a rendelkezésére álló eszközökkel nem tudna szembenézni.

53      Másodsorban, ugyanezen ítélet 58. pontjából kitűnik, hogy a közrend súlyos megzavarásának veszélyére vonatkozó érvre csak konkrét eset vonatkozásában, nem pedig a szóban forgó uniós jogi aktus által előírt kötelezettségek átfogó és elvi megszegésének igazolása érdekében lehet eredményesen hivatkozni.

54      Márpedig a jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy Magyarország nem szolgáltatott olyan információkat, amelyek lehetővé tennék annak bizonyítását, hogy konkrét esetekben súlyos közrendi zavarok merültek volna fel, amennyiben Magyarország a cigaretták árának olyan emelését hajtotta volna végre, mint amelyet a 2011/64 irányelvben előírt jövedékiadó‑emelés eredményezett volna. A jelen ügyben e tagállam arra szorítkozott, hogy általánosságban utalt a közrend és a közegészség említett adóemelésből eredő veszélyeztetésére. Magyarország továbbá annak előadására szorítkozott, hogy az említett sérelem fennállására a jövedékiadó‑szint múltbeli emeléseinek káros következményei, valamint az uniós intézmények számos tanulmánya és jelentése szolgál bizonyítékként. Ezen túlmenően meg kell állapítani, hogy a Bizottság az ezen irányelvből eredő kötelezettségek átfogó és elvi megszegését rója fel Magyarországnak.

55      Végül, amennyiben Magyarország érveit úgy kell értelmezni, hogy azok annak megállapítására irányulnak, hogy a 2011/64 irányelv 10. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében előírt átmeneti időszak túl rövid volt, a Bíróság már kimondta, hogy a tagállamok valamely uniós jogi aktus belső jogrendjükbe való átültetésére nyitva álló határidő tekintetében nem hivatkozhatnak annak rövidségére az ezen aktus megsértésének igazolása érdekében. Ily módon az uniós joggal egyedül az a megoldás egyeztethető össze, ha az érintett tagállam megfelelő módon kezdeményezi, hogy a hatáskörrel rendelkező intézmény adott esetben hosszabbítsa meg e határidőt (lásd ebben az értelemben: 1998. október 1‑jei Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑71/97, EU:C:1998:455, 16. pont).

56      A fenti megfontolásokra tekintettel Magyarország jelen ítélet 47. pontjában hivatkozott érveinek nem lehet helyt adni.

57      Ami másodszor e tagállam arra vonatkozó érveit illeti, hogy a Bizottság a jelen kereset benyújtásával állítólagosan megsértette a lojális együttműködési kötelezettséget, elegendő emlékeztetni arra, hogy a Bizottság feladata a tagállammal szembeni keresetindítás célszerűségének mérlegelése, a tagállam által szerinte megszegett rendelkezések meghatározása és a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás tagállammal szembeni megindítása időpontjának megválasztása, az e döntéseket meghatározó megfontolások pedig a kereset elfogadhatóságára nem lehetnek hatással. Ezzel összefüggésben kizárólag a Bizottság jogosult a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset benyújtása és fenntartása célszerűségének mérlegelésére, a Bíróság pedig a maga részéről azt köteles megvizsgálni, hogy fennáll‑e az alperes terhére rótt kötelezettségszegés, vagy sem, anélkül hogy határoznia kellene a Bizottság e mérlegelési jogkörének gyakorlásáról (lásd ebben az értelemben: 2010. április 22‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑423/07, EU:C:2010:211, 78. pont).

58      Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben Magyarország nem szolgáltatott olyan pontos információkat, amelyek alkalmasak lennének a lojális együttműködés elve állítólagos megsértésének bizonyítására. E tagállam ugyanis az ellenkérelmében és a viszonválaszában lényegében annak előadására szorítkozik, hogy ezen intézmény nem tanúsított konstruktív hozzáállást, és nem tett komoly erőfeszítéseket a kötelezettségszegés megszüntetésére irányulóan, amely az említett tagállam szerint egyébként is csak formálisnak tekinthető.

59      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság az egyik tagállam azon érveinek elutasítása során, amelyekkel az a terhére rótt kötelezettségszegés pusztán formális jellegére hivatkozott – amennyiben e kötelezettségszegési eljárás kizárólag e tagállam elvi elmarasztalására irányult volna –, úgy ítélte meg, hogy a Bizottság az EUMSZ 258. cikk alapján fennálló hatásköre keretében nem köteles bizonyítani az eljáráshoz fűződő érdekének fennállását. Ugyanis ezen intézménynek az a feladata, hogy az uniós jog tagállamok általi alkalmazása felett hivatalból és a közérdek szolgálatában őrködjék, és az abból fakadó kötelezettségek esetleges megszegését, annak megszüntetése végett, megállapíttassa (lásd ebben az értelemben: 2005. december 8‑i Bizottság kontra Luxembourg ítélet, C‑33/04, EU:C:2005:750, 64. és 65. pont).

60      E körülmények között meg kell állapítani, hogy a jelen kereset benyújtásával a Bizottság nem sértette meg a lojális együttműködés elvét.

61      Harmadszor, ami Magyarország azon érveit illeti, amelyek szerint e tagállam hivatkozhat a 2011/64 irányelv 11. cikkének (2) bekezdésében előírt eltérésre, mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a cigarettákra kivetett teljes adóteher szintjére vonatkozó megfontolások nem relevánsak.

62      A 2011/64 irányelv ugyanis nem határoz meg ilyen szintet, hanem annak előírására szorítkozik, hogy a tagállamok ezen irányelv 10. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően a cigarettákra kivetett olyan teljes jövedékiadó‑szint elfogadására kötelesek, amely a forgalomba hozott cigaretták súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagára legalább 60%‑ának felel meg. Márpedig, amint a jelen ítélet 46. pontjából kitűnik, Magyarország nem tett eleget e kötelezettségnek.

63      A 2011/64 irányelv 11. cikke (2) bekezdésének szövegéből továbbá az következik, hogy „[a]mennyiben egy tagállam felemeli a cigarettákra kivetett héa kulcsát, a […] teljes jövedéki adót akkora összeggel csökkentheti, amely megegyezik a […] héa növekményével, még abban az esetben is, ha az említett kiigazítás eredményeképpen a […] teljes jövedéki adó a 10. cikk (1) bekezdésének első mondatában és (2) bekezdésének első mondatában meghatározott szint alá csökken”.

64      Az említett szövegből egyrészt az következik, hogy a teljes jövedéki adó esetleges csökkentését a cigarettákra vonatkozó héamérték emelésével együttesen kell végrehajtani. Másrészt, mivel a 2011/64 irányelv 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően a csökkentés akkor is megtörténhet, ha ezzel a teljes jövedéki adó az ezen irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében meghatározott szint alá „csökken”, az ilyen csökkentésre csak akkor kerülhet sor, ha a szóban forgó jövedéki adó szintje az említett csökkentés végrehajtását megelőzően elérte az utóbbi rendelkezésben meghatározott értékeket.

65      A jelen ügyben először is nem vitatott, hogy a Magyarország által 2012‑ben végrehajtott héaemelést nem kísérte a cigarettákra alkalmazandó jövedéki adó szintjének csökkentése. Másodszor, a Bizottság által szolgáltatott adatokból – amelyeket Magyarország nem vitatott – kitűnik, hogy e tagállam soha nem alkalmazta a cigarettákra a 2011/64 irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében előírt jövedékiadó‑mértéket.

66      Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy Magyarország nem teljesíti a 2011/64 irányelv 11. cikkének (2) bekezdésében foglalt eltérés igénybevételéhez előírt feltételeket.

67      A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy Magyarország – mivel a 2017. december 31‑ig tartó átmeneti időszakot követően a forgalomba hozott cigaretták súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárának 60%‑ánál alacsonyabb mértékű teljes jövedéki adót alkalmaz, és 1000 darab cigarettára 115 eurónál kevesebb jövedéki adót vet ki – nem teljesítette a 2011/64 irányelv 10. cikkének (2) és (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

 A költségekről

68      A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Magyarországot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

1)      Magyarország – mivel a 2017. december 31‑ig tartó átmeneti időszakot követően a forgalomba hozott cigaretták súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárának 60%‑ánál alacsonyabb mértékű teljes jövedéki adót alkalmaz, és 1000 darab cigarettára 115 eurónál kevesebb jövedéki adót vet ki – nem teljesítette a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról szóló, 2011. június 21‑i 2011/64/EU tanácsi irányelv 10. cikkének (2) és (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2)      A Bíróság Magyarországot kötelezi a költségek viselésére.

Kihirdetve Luxembourgban a 2021. március 25‑i nyilvános ülésen.

*      Az eljárás nyelve: magyar.