A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

1990. június 19. (*)

„A közösségi rendelkezésekből eredő jogok – Nemzeti bíróságok általi védelem – Nemzeti bíróságok hatásköre ideiglenes intézkedés elrendelésére előzetes döntéshozatalra utalás esetén”

A C‑213/89. sz. ügyben,

a Bírósághoz a House of Lords által az EGK‑Szerződés 177. cikke alapján benyújtott, az e bíróság előtt

The Queen

és

a Secretary of State for Transport, ex parte: Factortame Ltd és társai

között folyamatban lévő eljárásban a nemzeti bíróságoknak a közösségi jog értelmezésére vonatkozó, a közösségi jogból eredő jogok fennállása esetén ideiglenes intézkedések elrendelésére irányuló hatásköre terjedelmével kapcsolatos előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: O. Due elnök, Sir Gordon Slynn, C. N. Kakouris, F. A. Schockweiler, M. Zuleeg tanácselnökök, G. F. Mancini, R. Joliet, J. C. Moitinho de Almeida, G. C. Rodríguez Iglesias, F. Grévisse, M. Díez de Velasco bírák,

főtanácsnok: G. Tesauro,

hivatalvezető: H. A. Rühl főtanácsos,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

–        az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében T. J. G. Pratt, Principal Assistant Treasury Solicitor, meghatalmazotti minőségben segítői: Sir Nicholas Lyell QC, Solicitor General, Christopher Bellamy QC, és Christopher Vajda barrister,

–        az ír kormány képviseletében Louis J. Dockery, Chief State Solicitor, meghatalmazotti minőségben, segítője: James O’Reilly SC, az írországi ügyvédi kamara tagja,

–        a Factortame Ltd és társai képviseletében David Vaughan QC, Gerald Barling barrister, David Anderson barrister és Stephen Swabey solicitor, a Thomas Cooper & Stibbard ügyvédi irodától,

–        a Bizottság képviseletében Götz zur Hausen jogtanácsos, és Peter Oliver, jogi szolgálatának tagja, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

az Egyesült Királyság Kormánya, a Factortame Ltd és társai, a Rawlings (Trawling) Ltd (képviseli: M. N. Forwood QC) és a Bizottság szóbeli észrevételeinek az 1990. április 5‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának az 1990. május 17‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az 1989. május 18‑i ítélettel, amely 1989. július 10‑én érkezett a Bírósághoz, a House of Lords az EGK‑Szerződés 177. cikke alapján előzetes döntéshozatal céljából a közösségi jog értelmezésére vonatkozó, a nemzeti bíróságoknak a közösségi jogból eredő jogok fennállása esetén ideiglenes intézkedések elrendelésére irányuló hatáskörének terjedelmével kapcsolatos két kérdést terjesztett a Bíróság elé.

2        E kérdések a Factortame Ltd és más, az Egyesült Királyság joga alá tartozó társaságok, valamint e társaságok vezető tisztségviselői és többségében spanyol nemzetiségű részvényesei (a továbbiakban: az alapeljárás fellebbezői) által a Secretary of State for Transport ellen indított eljárásban merültek fel.

3        Az ügy irataiból kitűnik, hogy a kérdéses társaságok 95 halászhajó tulajdonosai vagy üzemben tartói, melyeket a Merchant Shipping Act 1894 (a kereskedelmi hajózásról szóló 1894. évi törvény) alapján jegyeztek be a brit hajólajstromba. E hajók közül 53-at eredetileg Spanyolországban jegyeztek be és spanyol lobogó alatt közlekedtek, de 1980-tól – különböző időpontokban – a brit lajstromba jegyezték be azokat. A fennmaradó 42 hajót eleve az Egyesült Királyságban jegyezték be, de a társaságok azokat különböző időpontokban, nagyrészt 1983 után megvásárolták.

4        A brit halászhajók lajstromozására vonatkozó törvényi szabályozást a Merchant Shipping Act 1988 (a kereskedelmi hajózásról szóló 1988. évi törvény, a továbbiakban: 1988. évi törvény) II. része, és a Merchant Shipping (Registration of Fishing Vessels) Regulations 1988 (a halászhajók lajstromozásáról szóló 1988. évi rendeletek, a továbbiakban: 1988. évi rendeletek; S. I. 1988, 1926. szám) jelentősen módosították. Bizonyos, hogy az Egyesült Királyság azért módosította a korábbi szabályozást, hogy véget vessen az úgynevezett „quota hopping” gyakorlatának, amely – az Egyesült Királyság koránya szerint – abban áll, hogy az Egyesült Királyságnak járó halkvótát a brit lobogó alatt hajózó, de valójában nem brit hajók „fosztogatják”.

5        Az 1988. évi törvény új lajstrom felállításáról rendelkezik, amelybe ezt követően minden brit halászhajót be kell jegyezni, beleértve azokat is, melyeket már a korábbi általános lajstromba bejegyeztek a kereskedelmi hajózásról szóló 1894-es törvény alapján. Mindazonáltal, csak az 1988. évi törvény 14. cikkében meghatározott feltételeknek megfelelő halászhajók jegyezhetők be az új lajstromba.

6        E cikk (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a közlekedésügyi miniszter eltérést engedő határozatának hiányában valamely halászhajó csak akkor jegyezhető be az új lajstromba, ha:

„a)      a tulajdonosa brit,

b)      az üzemben tartása, valamint működésének irányítása és ellenőrzése az Egyesült Királyságból történik, és

c)      a hajóbérlő, az üzemben tartó hajótulajdonos vagy a hajó üzemben tartója minősített személy vagy társaság.”

Ugyanezen cikk (2) bekezdése értelmében valamely halászhajó akkor tekinthető brit tulajdonoshoz tartozónak, ha a névleges tulajdonnal (legal ownership) teljességében egy vagy több minősített személy vagy társaság bír, és ha a hajó tényleges tulajdona (beneficial ownership) egy vagy több minősített társaságot vagy annak legalább 75%-a egy vagy több minősített személyt illet; ugyanezen rendelkezés (7) bekezdése meghatározza, hogy minősített személy alatt olyan személyt kell érteni, aki brit állampolgár, az Egyesült Királyságban tartózkodik és ott állandó lakóhellyel rendelkezik, minősített társaság alatt pedig olyan társaságot, melyet az Egyesült Királyságban hoztak létre és ott rendelkezik székhellyel, továbbá a törzstőkéjének legalább 75%-ával egy vagy több minősített személy vagy társaság rendelkezik és igazgatóinak legalább 75%-a minősített személy.

7        Az 1988. évi törvény és rendeletek 1988. december 1-jén léptek hatályba. Azonban a törvény 13. cikke értelmében a korábbi törvény alapján végrehajtott lajstromozások érvényessége átmenetileg 1989. március 31-ig meghosszabbodik.

8        1989. augusztus 4-én a Bizottság az EGK-Szerződés 169. cikke alapján a Bíróság előtt keresetet indított annak megállapítása iránt, hogy az Egyesült Királyság megszegte az EGK-Szerződés 7., 52. és 221. cikkéből rá háruló kötelezettségeket azzal, hogy az 1988. évi törvény 14. cikkében meghatározott nemzetiségre vonatkozó feltételeket írt elő. Ez a kereset a Bíróság előtt folyamatban lévő 246/89. sz. ügy tárgyát képezi. A Bíróság Hivatalához ugyanazon a napon benyújtott külön iratban, a Bizottság felkérte a Bíróságot, hogy ideiglenes jelleggel rendelje el a nemzetiségre vonatkozó e feltételek alkalmazásának felfüggesztését a többi tagállam állampolgárai és azon halászhajók vonatkozásában, amelyek 1989. március 31-ig brit lobogó alatt közlekedve vagy brit halászati engedéllyel folytattak halászati tevékenységet. A Bíróság elnöke 1989. október 10-i végzésével (246/89. R. sz. ügy [EBHT 1989., 3125. o.]) helyt adott a kérelemnek. E végzés végrehajtásaként az Egyesült Királyság királyi végzést fogadott el, amely 1989. november 2-i hatállyal módosítja az 1988. évi törvény 14. cikkét.

9        Azon eljárás megindításakor, amely az alapjogvitához vezetett, az alapeljárás fellebbezőinek 95 hajója legalább egy, az 1988. évi törvény 14. cikke által meghatározott lajstromozási feltételnek nem felelt meg, tehát nem tudták azokat az új lajstromba bejegyezni.

10      Mivel ezeket a hajókat 1989. április 1-jétől megfosztották volna halászati joguktól, az érintett társaságok 1988. december 16-án a High Court of Justice, Queen’s Bench Division előtt benyújtott bírói felülvizsgálati kérelemmel az 1988-as törvény II. részének a közösségi joggal való összeegyeztethetőségét vitatták; kérelmezték továbbá ideiglenes intézkedések elrendelését annak teljes időtartamára, amíg jogerős döntés nem születik felülvizsgálati kérelmükről.

11      1989. március 10-i ítéletével a Queen’s Bench Division, Divisional Court i) úgy döntött, hogy az eljárást felfüggeszti, és az EGK-Szerződés 177. cikke alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszt a Bíróság elé az eljárás során a közösségi joggal kapcsolatban felmerült kérdésekről, és ii) ideiglenes intézkedésként elrendelte az 1988. évi a törvény II. része és az 1988. évi rendeletek alkalmazásának felfüggesztését a felperesek vonatkozásában.

12      1989. március 13-án a Secretary of State for Transport fellebbezést nyújtott be a Divisional Court által az ideiglenes intézkedések tárgyában hozott végzés ellen. 1989. március 22-i ítéletében a Court of Appeal úgy döntött, hogy a nemzeti jog alapján a bíróságoknak nincs hatáskörük ideiglenes intézkedéssel felfüggeszteni a törvények alkalmazását. Következésképpen hatályon kívül helyezte a Divisional Court végzését.

13      Az ügy a House of Lords elé került, amely meghozta fent hivatkozott 1989. május 18-i ítéletét. Ezen ítéletében először megállapította, hogy megalapozottak voltak az alapeljárás fellebbezőinek állításai, miszerint jóvátehetetlen kárt szenvednének abban az esetben, ha a kért ideiglenes intézkedéseket nem rendelnék el, és az alapeljárásban benyújtott keresetüknek helyt adnak. Mindazonáltal, a House of Lords úgy ítélte meg, hogy a nemzeti jog alapján a brit bíróságok nem rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy ideiglenes intézkedéseket rendeljenek el az alapeljáráshoz hasonló esetben; pontosabban ezt kizárja a common law régi szabálya, amely szerint a Korona, vagyis a kormány ellen semmilyen ideiglenes intézkedés nem rendelhető el, valamint az a vélelem, mely szerint a nemzeti törvények mindaddig megfelelnek a közösségi jognak, amíg ez utóbbival való összeegyeztethetőségük kérdésében nem született döntés.

14      Ezután a House of Lords azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy vajon az nemzeti jog említett szabálya ellenére a brit bíróságoknak van-e hatáskörük arra, hogy a közösségi jogra alapozva ideiglenes intézkedéseket rendeljenek el a Korona ellen.

15      Figyelembe véve tehát, hogy a jogvita a közösségi jog értelmezésére vonatkozó kérdést vetett fel, a House of Lords úgy döntött, hogy az EGK-Szerződés 177. cikke alapján felfüggeszti az eljárást, amíg a Bíróság nem hoz előzetes döntést az alábbi kérdésekről:

„1)      Ha

i)      valamely nemzeti bíróság előtt kezdeményezett eljárásban az egyik fél a közösségi jog alapján olyan jogokra hivatkozik, melyek közvetlen hatállyal rendelkeznek a nemzeti jogban (a „hivatkozott jogok”),

ii)      kifejezett nemzeti rendelkezés alkalmazása automatikusan megfosztja ezt a felet a hivatkozott jogoktól,

iii)      szilárd érvek szólnak mind a hivatkozott jogok létezése mellett, mind ellene, és a nemzeti bíróság a 177. cikk alapján előzetes döntéshozatali kérelmet nyújtott be arra vonatkozóan, hogy a hivatkozott jogok léteznek-e vagy sem,

iv)      a nemzeti jog vélelmezi, hogy a nemzeti rendelkezés megfelel a közösségi jognak, hacsak és amíg nem vitatják a közösségi joggal való összeegyeztethetetlenségét,

v)      a nemzeti bíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy elrendelje a hivatkozott jogok ideiglenes védelmét biztosító intézkedéseket, felfüggesztve a nemzeti rendelkezés alkalmazását, amíg nem születik előzetes döntés,

vi)      végül, a hivatkozott jogok vonatkozásában végső soron kedvező előzetes döntés esetében az a fél, mely e jogokra hivatkozhat, valószínűleg jóvátehetetlen kárt szenvedne, hacsak ezen ideiglenes védelmet biztosító intézkedéseket nem rendelik el,

a közösségi jog

a)      kötelezi-e a nemzeti bíróságot a hivatkozott jogok ezen ideiglenes védelmének elrendelésére, vagy

b)      hatáskört biztosít-e a bíróságnak a hivatkozott jogok ideiglenes védelmének elrendelésére?

2)      Abban az esetben, ha az 1. kérdés a) pontjára a válasz nemleges, az 1. kérdés b) pontjára pedig igenlő, mely kritériumok alkalmazandóak annak eldöntésére, hogy a hivatkozott jogok ideiglenes védelmét biztosító intézkedéseket el kell-e rendelni?”

16      Az alapeljárás tényállásának, az eljárás lefolytatásának és a Bíróságnál előterjesztett észrevételeknek a bővebb kifejtését a tárgyalásra készített jelentés tartalmazza. Az ügy iratainak e részei a továbbiakban csak a Bíróság érveléséhez szükséges mértékben kerülnek ismertetésre.

17      Az ügy irataiból és különösen az előzetes döntéshozatalra utaló ítéletből, valamint az ügy nemzeti bíróságok előtti – fent bemutatott – lefolytatásából következik, hogy a nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatal tárgyát képező kérdéssel lényegében arra vár választ, hogy egy közösségi jogot érintő ügyben ítélkező nemzeti bíró, ha úgy ítéli meg, hogy az ideiglenes intézkedések elrendelésének egyedüli akadálya a nemzeti jog valamely szabálya, köteles-e eltekinteni e szabály alkalmazásától.

18      E kérdés megválaszolása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a 106/77. sz. Simmenthal-ügyben 1978. március 9-én hozott ítéletében (EBHT 1978., 629. o.) kimondta, hogy a közösségi jog közvetlenül alkalmazandó szabályainak „minden tagállamban egységesen kell kifejteniük valamennyi hatásukat, hatálybalépésüktől kezdődően és érvényességük teljes időtartama alatt” (14. pont), valamint hogy „a közösségi jog elsőbbségének elve alapján a Szerződés közvetlenül alkalmazandó rendelkezései és az intézmények közvetlenül alkalmazandó jogi aktusai a tagállamok belső jogával fennálló kapcsolatuk tekintetében […] azzal a hatással bírnak, hogy – pusztán hatálybalépésük ténye folytán – a tagállamok nemzeti jogának valamennyi, a közösségi joggal ellentétes rendelkezését a jog erejénél fogva alkalmazhatatlanná teszik.” (17. pont).

19      A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróságok feladata a Szerződés 5. cikkében előírt együttműködés elvének alkalmazásával a jogalanyok számára a közösségi jog közvetlen hatályából eredő jogvédelem biztosítása. (lásd legutóbb a 811/79. sz. Ariete-ügyben 1980. július 10-én hozott ítéletet [EBHT 1980., 2545. o.] és a 826/79. sz. Mireco-ügyben 1980. július 10-én hozott ítéletet [EBHT 1980., 2559. o.]).

20      A Bíróság továbbá úgy ítélte meg, hogy a közösségi jog természetében rejlő követelményekkel összeegyeztethetetlen valamely nemzeti jogrendszer minden olyan rendelkezése, illetve minden olyan jogalkotási, közigazgatási, vagy bírósági gyakorlat, amely csökkentené a közösségi jog hatékonyságát azáltal, hogy megfosztja a közösségi jog alkalmazására hatáskörrel rendelkező bíróságot azon jogtól, hogy már az alkalmazás időpontjában minden szükséges lépést megtehessen annak érdekében, hogy a közösségi normák teljes hatékonyságának esetleges, akár csak átmeneti akadályát képező nemzeti jogszabályi rendelkezéseket félretegye (a fent hivatkozott Simmenthal-ügyben 1978. március 9-én hozott ítélet 22. és 23. pontja).

21      Hozzá kell tenni, hogy a közösségi jog teljes hatékonysága ugyanígy csökkenne, ha a nemzeti jog valamely szabálya a közösségi jog szerint megítélendő jogvitában eljáró bíróságot megakadályozhatná abban, hogy a közösségi jog alapján felhívott jogok létezésére vonatkozóan hozandó bírósági határozat teljes hatékonysága érdekében ideiglenes intézkedéseket rendeljen el. Ebből következik, hogy az a bíróság, amely ilyen körülmények között ideiglenes intézkedéseket rendelne le, ha ebben nem akadályozná a nemzeti jog valamely szabálya, köteles e szabály alkalmazásától eltekinteni.

22      Ezen értelmezést támasztja alá az EGK-Szerződés 177. cikke által létrehozott rendszer, melynek hatékony érvényesülése csökkenne, ha az a nemzeti bíróság, amely az eljárást felfüggeszti addig, amíg a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseit meg nem válaszolja, nem rendelhetne el ideiglenes intézkedést a Bíróság válaszát követően meghozandó ítéletének kihirdetéséig.

23      Következésképpen a feltett kérdésre adandó válasz az, hogy a közösségi jogot úgy kell értelmezni, hogy a közösségi jogot érintő ügyben eljáró azon nemzeti bíróságnak, amely úgy ítéli meg, hogy az ideiglenes intézkedések elrendelésének egyedüli akadálya a nemzeti jog valamely szabálya, el kell tekintenie e szabály alkalmazásától.

 A költségekről

24      A Bíróságnál észrevételt előterjesztő Egyesült Királyság Kormánya, az ír kormány és az Európai Közösségek Bizottsága részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG

a House of Lords 1989. május 18‑i ítéletével hozzá intézett kérdésre válaszolva a következőképpen határozott:

A közösségi jogot úgy kell értelmezni, hogy a közösségi jogot érintő ügyben eljáró azon nemzeti bíróságnak, amely úgy ítéli meg, hogy az ideiglenes intézkedések elrendelésének egyedüli akadálya a nemzeti jog valamely szabálya, el kell tekintenie e szabály alkalmazásától.

Kihirdetve Luxembourgban, az 1990. június 19‑i nyilvános ülésen.

* Az eljárás nyelve: angol.