8.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 68/6

(1)

A Tanács a 2597/1999/EK rendelettel (2) végleges kiegyenlítő vámot vetett ki az ex 3920 62 19 és az ex 3920 62 90 KN-kód alá tartozó és Indiából származó polietilén-tereftalát (PET) fóliára (a továbbiakban: „végleges kiegyenlítő intézkedések”). Az intézkedések az egyedileg megnevezett exportőröktől származó behozatalra kivetett, 3,8 % és 19,1 % közötti ad valorem vámként, míg minden más vállalat vonatkozásában 19,1 %-os maradványvámként jelentek meg.

(2)

A Tanács az 1676/2001/EK tanácsi rendelettel (3) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a többek között Indiából származó PET-fólia behozatalára (a továbbiakban: „végleges dömpingellenes intézkedések”). Az indiai exportáló gyártók közül egy mintát választottak ki, és 0 %-tól 62,6 %-ig terjedő egyedi vámokat vetettek ki a mintában szereplő vállalatokra, míg más – a mintában nem szereplő –, együttműködő vállalatokra olyan vámot vetettek ki, amelynek alapja az 57,7 %-os dömpingkülönbözet súlyozott átlagának az egyedi exportszubvenciós hányadukkal csökkentett értéke volt. Minden más vállalatra 53,3 %-os vámot vetettek ki. A vizsgálati időszak 1999. április 1-jétől2000. március -31-ig tartott (a továbbiakban: „az eredeti vizsgálati időszak”).

(3)

A Bizottság 2001. augusztus 22-én a 2001/645/EK határozattal (4) elfogadta az alábbi öt indiai gyártó által felajánlott kötelezettségvállalást: az Ester Industries Limited (a továbbiakban: „Ester”), a Flex Industries Limited (a továbbiakban: „Flex”), a Garware Polyester Limited (a továbbiakban: „Garware”), az MTZ Polyfilms Limited (a továbbiakban: „MTZ”), és a Polyplex Corporation Limited (a továbbiakban: „Polyplex”). A Bizottság 2005. február 17-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában értesítés közzétételével (5) bejelentette az MTZ nevében történt változást.

(4)

A Tanács az 1975/2004/EK és 1976/2004/EK rendelettel kiterjesztette az Indiából származó PET-fólia behozatalára kivetett végleges kiegyenlítő és dömpingellenes intézkedéseket ugyanezen termék Brazíliából és Izraelből szállított behozatalára, függetlenül attól, hogy azt Brazíliából vagy Izraelből származóként jelölték-e meg.

(5)

A Bizottság 2002. június 28-án (6) megindította a 2597/1999/EK rendelet részleges közbenső felülvizsgálat, amely az alaprendelet 19. cikkének megfelelően terjedelmében a végleges kiegyenlítő intézkedések formájára, és különösen egy indiai exportáló gyártó által felajánlott kötelezettségvállalás elfogadhatóságának megvizsgálására korlátozódik. Ezt a vizsgálatot az 365/2006/EK tanácsi rendelet (7) zárta le.

(6)

A Bizottság 2003. november 22-én (8) megindította az 1676/2001/EK bizottsági rendelet részleges közbenső felülvizsgálatát, amely a végleges dömpingellenes intézkedések formájára korlátozódott. A vizsgálatot az 1676/2001/EK rendeletet módosító 365/2006/EK tanácsi rendelet zárta le.

(7)

A Bizottság 2004. december 10-én (9) megindította a végleges kiegyenlítő intézkedések lejárati felülvizsgálatát. A vizsgálatot az 367/2006/EK (10) tanácsi rendelet zárta le, amely fenntartotta a végleges kiegyenlítő intézkedéseket.

(8)

A Bizottság 2005. augusztus 23-án (11) megindította a 1975/2004/EK és a 1976/2004/EK bizottsági rendelet felülvizsgálatát, egy izraeli gyártónak a kiterjesztett intézkedések alóli mentesítése iránti kérelme vonatkozásában. Ezt a vizsgálatot az 101/2006/EK tanácsi rendelet (12) zárta le.

(9)

2004. november 5-én az alábbi közösségi gyártók kérelmet nyújtottak be az 1676/2001/EK rendeletnek a dömping szintjére korlátozódó részleges közbenső felülvizsgálatára: a Du Pont Teijin Films, a Mitsubishi Polyester Film GmbH és a Nuroll SpA (a továbbiakban: a kérelmezők). A kérelmezők a PET-fólia közösségi gyártásának jelentős részét képviselik. A Toray Plastics Europe jelezte a kérelem támogatását, bár hivatalosan nem volt a kérelmezők között.

(10)

A kérelmezők állították, hogy a meglévő intézkedések szintje nem elegendő a káros dömping ellensúlyozására azon öt indiai gyártó PET-fólia behozatala tekintetében, amelyek kötelezettségvállalását a 2001/645/EK határozattal elfogadták.

(11)

A Bizottság – a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően – megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a közbenső részleges felülvizsgálat megalapozottságára, és 2005. január 4-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában megjelent eljárás megindításáról szóló értesítéssel (13) bejelentette, hogy részleges közbenső felülvizsgálatot indít, az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban.

(12)

E felülvizsgálat terjedelmében az elfogadott kötelezettségvállalásokat nyújtó öt indiai exportáló gyártó dömpingjének vizsgálatára és a maradványvám szintjére korlátozódott, a létező intézkedések fenntartása, megszüntetése vagy szintjének módosítása szükségességének értékelése érdekében. A vizsgálati időszak 2003. október 1-től2004. szeptember 30-ig terjedt.

(13)

A Bizottság hivatalosan értesítette az exportáló gyártókat, az exportáló ország képviselőit és a közösségi gyártókat a közbenső részleges felülvizsgálat megindításáról. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, valamint az értesítésben megállapított határidőn belül szóbeli meghallgatást kérjenek.

(14)

A vizsgálathoz szükségesnek tekintett információk beszerzése érdekében a Bizottság kérdőíveket küldött az érintett exportáló gyártóknak, amelyek a kérdőívek megválaszolása útján valamennyien együttműködtek. Ellenőrző látogatásokra került sor Indiában az alábbi exportáló gyártók telephelyein:

(15)

Az érintett termék, ahogyan azt az eredeti vizsgálat meghatározta, az Indiából származó és rendszerint az ex 3920 62 19 és az ex 3920 62 90 KN-kódokon bejelentett polietilén-tereftalát (PET-) fólia.

(16)

Az eredeti vizsgálathoz hasonlóan megállapításra került, hogy ugyanazon alapvető fizikai és technikai jellemzőkkel, valamint felhasználási területekkel rendelkezik az Indiában gyártott és a belföldi piacon eladott, valamint az Indiából a Közösségbe exportált PET-fólia. Ezért azokat az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének értelmében hasonló termékeknek kell tekinteni.

(17)

A rendes érték meghatározása érdekében elsőként annak ellenőrzésére került sor, hogy reprezentatív volt-e minden egyes exportáló gyártó belföldi összértékesítése az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban, azaz az eladások elérik-e az érintett termék Közösségbe exportált mennyiségének öt vagy ennél nagyobb százalékát. Az összértékesítést minden vállalat tekintetében reprezentatívnak találták.

(18)

Ezt követően azt ellenőrizték, hogy minden egyes termékfajta vonatkozásában a belföldi összértékesítés elérte-e ugyanezen termék Közösségbe exportált értékesítési mennyiségének öt vagy ennél nagyobb százalékát. Két vállalat esetében találták úgy, hogy a belföldi piacon másodosztályú fóliát értékesítettek, a közösségi piacon azonban nem. Mivel a másodosztályú fólia közvetlenül nem összehasonlítható az első osztályú fóliával, a másodosztályú fóliát kizárták a rendes érték számításából. Egy másik vállalat három különböző osztályba sorolt fóliát értékesített a belföldi piacon, de a Közösségbe csak a legjobb minőségű fóliát. A három minőségi osztályba tartozó fólia eladásakor a vállalat gyakran ömlesztve értékesítette az első- és másodosztályú fóliát a harmadosztályú fóliával, de egységesen a harmadosztályú fólia árán. A magyarázat szerint ez egyfajta raktárkészlet-felszámolás volt. Ezen eladásokat ugyancsak kizárták a számításból.

(19)

Egy társaság a belföldi piacon lévő kereskedőknek exportra szánt árukat értékesített. Az áruk exportra szánt jellege egyértelműen azonosítható volt, mivel a belföldi piaci eladásoktól eltérő adórendszer hatálya alá tartoztak. A vállalat nem tudta megjelölni, hogy az áruk végső célja a Közösség vagy valamely harmadik ország volt-e. Ezért ezen eladásokat ugyancsak kizárták a számításból.

(20)

Azon termékfajták vonatkozásában, amelyek esetében a belföldi eladások a Közösségbe exportált azonos fajtájú áruk mennyiségének öt vagy annál nagyobb százalékát képviselték, ezt követően azt vizsgálták, hogy az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése értelmében megfelelő mennyiség értékesítésére került-e sor a rendes kereskedelmi forgalom keretében. Minden egyes olyan termékfajta vonatkozásában, amelynek esetében az adott fajta összértékesítésében 80 vagy ennél nagyobb százalékot képviselt az előállítási költséggel megegyező vagy annál magasabb nettó értékesítési áron történő belföldi eladások mennyisége, és amennyiben az adott fajta súlyozott átlagára az előállítási költséggel megegyezett vagy azt meghaladta, a rendes érték meghatározása az adott fajtáért az összes belföldi eladásban ténylegesen fizetett súlyozott átlagár alapján történik, függetlenül attól, hogy ezen eladások nyereségesek voltak-e vagy sem. Azon termékfajták vonatkozásában, amelyek esetében a nyereséges eladások nagyságrendje az eladások legalább 10 %-a és legfeljebb 80 %-a között volt, vagy ha az adott fajta súlyozott átlagára az előállítási költség alatt volt, a rendes érték alapja kizárólag az adott termékfajta vonatkozásában a nyereséges belföldi eladások tényleges árának súlyozott átlagára.

(21)

Azon termékfajták vonatkozásában, amelyeknél az exportáló gyártók belföldi árait a nem megfelelő reprezentativitás vagy a rendes kereskedelmi forgalom keretében történő elegendő eladás hiányában a rendes érték meghatározásához nem lehetett használni, a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdésével összhangban a Közösségbe exportált termékfajták gyártónál felmerült előállítási költségei és az ehhez hozzászámított eladási, általános és adminisztratív költségek (a továbbiakban: „SG&A-költségek”), valamint a nyereség ésszerű összege alapján határozták meg.

(22)

Az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdésével összhangban az SG&A-költségek alapja az érintett terméknek az exportáló gyártók belföldi eladásai során felmerült, reprezentatívnak mondható költségei. A nyereség összegének kiszámítása a minden egyes társaság által a belföldi piacon a rendes kereskedelmi forgalomban kellő mennyiségben eladott termékfajták vonatkozásában elért súlyozott átlagnyereség alapján történt.

(23)

A közzétételt követően egy exportáló gyártó vitatta az egyik nyersanyagár kiigazítását. A vitatott kiigazítást újból megvizsgálták, aminek eredményeként a kiigazítás szintjét felülvizsgálták és a dömpingkülönbözetet ennek megfelelően újraszámították.

(24)

Egy másik vállalat kiállt amellett, hogy a kevésbé kitűnő minőségű fóliát is be kellene vonni a számításokba, és hogy „kiigazításokat” kell tenni annak érdekében, hogy ez a fólia az első osztályú fóliával összehasonlítható legyen. Az is elhangzott, hogy ezeknek a számításba történő bevonásán túl újra kell számítani a haszonkulcsot is.

(25)

A számításból kizárt másod- és harmadosztályú fólia tömege a hazai eladásnak kevesebb mint 3 %-át tette ki. Úgy ítélik meg, hogy a többi, belső piacon lebonyolított ügylet elegendően reprezentatív a rendes érték helyes kiszámításához. Nem szükséges tehát a haszonkulcs újraszámítása.

(26)

Az exportáló gyártókat tájékoztatták a számításokról, és azok beterjesztették észrevételeiket. A Bizottság figyelembe vette ezeket, és indokoltságuk mértékében a számításokat megfelelően kiigazította.

(27)

Az exportárak meghatározásának tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy a jelenlegi vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a dömping szintje változott-e, és hogy e változások tartós jellegűnek tekinthetők-e. Ebben az összefüggésben az exportárak meghatározása nem korlátozódhat az exportőr múltbeli magatartásának vizsgálatára, hanem vizsgálni kell az exportárak lehetséges jövőbeni alakulását is. Más szóval meg kell határozni, hogy a múltbeli exportárak szolgálhatnak-e a jövőbeni valószínű exportárak megbízható jelzésére. Ebben az esetben és tekintettel arra, hogy a vállalatok kötelezettségvállalását elfogadták, különösen azt vizsgálták, hogy az ilyen kötelezettségvállalások létezése befolyásolta-e olyan mértékben a múltbeli exportárakat, hogy azok a jövőbeli exportmagatartás megállapítására nézve megbízhatatlanná váljanak.

(28)

A Közösségbe irányuló exportárak megbízhatóságának megvizsgálása érdekében és a kötelezettségvállalások megléte miatt a Közösségbe irányuló exportárakat a kötelezettségvállalásokban szereplő minimum importárakhoz viszonyítva elemezték. Szükséges volt ugyanis meggyőződni arról, hogy a Közösségbe irányuló exportárakat elsősorban a kötelezettségvállalásokkal megállapított minimum importárak meglétének hatására rögzítették-e egy meghatározott szinten, és hogy ennélfogva azok fenntarthatóak-e vagy sem. Ezért minden egyes vállalat szintjén súlyozott átlag alapján mérlegelték, hogy az EK-piaci eladásokban felszámított árak a minimum importárat lényegesen meghaladták-e vagy sem, figyelembe véve az érintett termék és azon piacok sajátosságait, ahol a vizsgálati időszak során az érintett terméket értékesítették, valamint hogy ezek az árak miként viszonyultak a harmadik országokba irányuló export áraihoz. Ha a Közösségbe irányuló exportárak átlagban jóval meghaladták a vállalati szintű minimum importárat, úgy tekintették, hogy ezen exportárakat a kötelezettségvállalásoktól kellő mértékben függetlenül határozták meg, és ennélfogva megbízható jelzésként szolgálhatnak az exportőr jövőbeli lehetséges árképzési magatartása vonatkozásában. Ezzel szemben ha a Közösségbe irányuló exportárak átlagban nem haladták meg megfelelő mértékben a minimum importárat, de emellett lényegesen a harmadik országokba irányuló exportárak felett voltak, azokat a kötelezettségvállalások hatásának tekintették, és ennélfogva nem eléggé megbízhatónak a közbenső felülvizsgálat során az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése szerinti dömpingszámítás céljaira történő felhasználáshoz.

(29)

Két indiai exportőr – a Flex és a Polyplex – esetében megállapították, hogy a Közösségbe irányuló exportáraik lényegesen meghaladták a minimum importárakat. Ennélfogva a Közösségbe irányuló export ezen árait megbízhatónak találták, és felhasználták a dömpingszámítás során.

(30)

A másik három indiai exportőr – az Ester, a Garware és az MTZ – esetében megállapították, hogy a Közösségbe irányuló exportárak erősen megközelítették a minimum importárakat. Ezenkívül megállapították azt is, hogy e három vállalat más harmadik országokba irányuló exportjának árai – fajtánként megvizsgálva – lényegesen a Közösségbe irányuló export árai alatt maradtak, ezzel valószínűsítve, hogy a kötelezettségvállalások hiányában a Közösségbe irányuló árak az adott fajta más harmadik országokba irányuló exportjára megállapított árakhoz igazodnának. Ezért azt a következtetést vonták le, hogy e három vállalat Közösségbe irányuló exportárai nem használhatók az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése értelmében vett megbízható exportárak megállapításához, a jelenlegi közbenső felülvizsgálattal összefüggésben.

(31)

Úgy ítélték meg azonban, hogy e három indiai exportőr esetében a megbízható exportárak hiánya – aminek oka ez esetben a kötelezettségvállalások megléte – nem vezethet ezen exportőrök felülvizsgálatának befejezéséhez, ha mindezek ellenére megállapítható dömpingmagatartásuk tartós változása, különösen az exportárak vonatkozásában. E célból, és mivel az exportáló gyártók az érintett terméket a világpiacon is értékesítették, az a döntés született, hogy az exportárat a Közösségbe is exportált modellek valamennyi harmadik országba irányuló exportja vonatkozásában ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján határozzák meg.

(32)

Miután az érintett feleket tájékoztatták azon lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján javaslatot kívántak tenni az 1676/2001/EK rendelet módosítására, többen nyújtottak be észrevételeket.

(33)

Egyes indiai exportáló gyártók, valamint az indiai kormány azt állította, hogy az alaprendelet 2. cikke (8) és (9) bekezdése nem nyújt jogalapot arra, hogy az exportárakat a harmadik országokba irányuló export áraira alapozzák. Kifejtették, hogy a Közösségbe irányuló exportárak már léteznek, és hogy nem mutatták ki megfelelő módon, hogy ezen árak használatának elvetése megalapozott. Fenntartották véleményüket, hogy a Közösségbe irányuló export megállapított árai megbízhatóak, és hogy a harmadik országok számára megállapított árak helyett ezeket kellene használni.

(34)

A harmadik országokra vonatkozó exportárak használatával kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdése alapján végzett jelenlegi felülvizsgálat célja annak megállapítása, hogy az intézkedéseket a dömping ellensúlyozása érdekében továbbra is fenn kell-e tartani. Az érintett exportőrök dömpingje szintjének vizsgálatához meg kell vizsgálni azt is, hogy a dömping szintje változott-e az eredeti megállapításokhoz képest. Meg kell jegyezni, hogy három indiai exportőr gyártó esetében a harmadik országok számára megállapított árak használata a Közösség számára megállapított árak helyett nem az alaprendelet 2. cikke (8) és (9) bekezdésének alkalmazásán alapul. Amint a fenti (27) és (28) preambulumbekezdés rámutat, ez annak megállapításához szükséges, hogy a jövőben valószínűleg fennmaradnak-e a Közösség számára megállapított árak, és következésképpen, hogy valószínű-e a dömping ismételt előfordulása.

(35)

Az értékelés ahhoz a következtetéshez vezetett, hogy három indiai exportáló gyártó esetében a minimum importárak létezése nagyban befolyásolta a Közösség számára megszabott áraikat, amelyek erősen megközelítették az előbbieket. Így az árak nem a piaci erők eredményeként alakultak ki, és valószínűtlennek látszott, hogy a jövőben azonos szinten maradjanak. Következésképpen úgy ítélték meg, hogy a dömping kiszámításához egyetlen, a Közösség számára meghatározott ár sem használható fel. Miután nem állt rendelkezésre a Közösség számára meghatározott ár, úgy ítélték meg, hogy a harmadik országok esetében alkalmazott árak a vizsgálati időszakban megbízható és ésszerű alternatívát nyújtanak az exportárak megállapításához, valamint a dömping kiszámításához is.

(36)

Az egyik indiai exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a Közösségi piacon alkalmazott eladási árainak elvetése és a harmadik országokban alkalmazott áraihoz való folyamodás megkülönböztetést jelent annyiban, hogy e vállalatot másképp kezelték, mint azokat az exportőröket, amelyek esetében a valóban használt közösségi piaci eladási áraikat fogadták el.

(37)

Erre vonatkozólag meg kell jegyezni, hogy az exportárak megállapítása során semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem fordult elő, ugyanis minden indiai exportőrt egyformán kezeltek. Minden exportáló gyártóra nézve megállapították, hogy a dömpingszámításhoz léteznek-e megfelelő exportárak. Ennek során minden egyes exportáló termelő Közösségbe irányuló exportárait összehasonlították a minimum importárakkal, hogy megállapítsák, azokat feltehetőleg az utóbbiaktól függetlenül rögzítették-e vagy sem. Amint a (28) preambulumbekezdésből kiderül, ha ezek az árak kellően meghaladták a minimum importárakat, arra lehetett következtetni, hogy az utóbbiak nem befolyásolták a Közösségbe irányuló exportárakat, és ennélfogva azok a dömpingszámításhoz felhasználhatók, mivel megbízhatóan jelzik az exportáló gyártó valószínű jövőbeni árképzési magatartását.

(38)

Amikor úgy ítélték meg, hogy a Közösségbe irányuló exportárakat a minimum importárak befolyásolták, az előbbieket nem tartották megbízható jelzésnek az exportáló gyártó valószínű jövőbeni árképzési magatartását illetően, és nem is használták fel a dömpingszámításhoz; ehelyett a harmadik országokra megállapított exportárakat használták. Következésképpen az a tény, hogy egyes exportőrök esetében a tényleges exportárakat, míg mások esetében a harmadik országokra meghatározott exportárakat használták, nem jelent hátrányos megkülönböztetést az egyes exportőrök között.

(39)

Több indiai exportáló gyártó nem értett egyet azzal a következtetéssel, hogy a Közösségbe irányuló exportáraik túlságosan megközelítették a minimum importárakat, és ezért azokat nem lehet a dömpingszámításhoz felhasználni. Úgy vélték, hogy áraik kellőképpen meghaladják a mimimum importárakat, és rámutattak, hogy az árakra vonatkozó kötelezettségvállalás alapján csak azt várták el tőlük, hogy eladási áraik ne legyenek a mimimum importárak alatt. Az egyik exportőr azzal érvelt, hogy a minimum importárakkal való összehasonlítás nem kielégítő alap annak megítéléséhez, hogy a Közösségbe irányuló exportárak ésszerűek és megbízhatóak, és hogy a más indiai exportáló gyártók áraival, illetve a közösségi gazdasági ágazat áraival való összehasonlítás megfelelőbb lenne.

(40)

Ebben az összefüggésben, a (30) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a közösségi intézmények megállapították, hogy három exportáló gyártó árai nem haladták meg kellőképpen a minimum importárak szintjét ahhaz, hogy kimutatható legyen, hogy azokat az utóbbiaktól függetlenül állapították meg. Ennél fogva ezek az árak nem szolgáltatnak megfelelő alapot a dömpingszámításhoz. Az a tény, hogy az árra vonatkozó kötelezettségvállalások keretében az exportáló gyártóktól csak azt követelték meg, hogy az áraik ne legyenek alacsonyabbak, mint a minimum importárak, nem vitatott, de irreleváns az ilyen elemzés szempontjából.

(41)

Annak a kérdésnek a keretében, hogy a Közösségbe irányuló exportárakat a mimimum importárak létezése befolyásolta-e vagy sem, meg kell jegyezni, hogy amikor kötelezettségvállalások állnak fenn, vizsgálni kell, hogy az exportárak megbízhatóak-e, és megfelelő alapot képviselnek-e a dömpingkülönbözet kiszámításához. Amikor a Közösségbe irányuló export árait a piaci erőkön kívül más tényezők is befolyásolják – mint például a minimum importárakra vonatkozó kötelezettségvállalások –, ezeket az árakat nem tartják sem ésszerűnek, sem pedig megbízhatónak. Ebben az esetben rá kell mutatni, hogy a (28) preambulumbekezdésben említettek szerint az egyes exportáló gyártók harmadik országokba irányuló exportáraival való összehasonlítást megfelelőbbnek tartották az egyes exportáló gyártók árképzési magatartásának meghatározására, mint a más indiai exportáló gyártók vagy a közösségi gazdasági ágazat áraival való összehasonlítást, mivel jobb betekintést nyújt az egyes exportáló gyártók üzleti viselkedésébe.

(42)

A közösségi gazdasági ágazat azzal érvelt, hogy a minimum importárakra vonatkozó kötelezettségvállalások torzító hatása miatt a Közösségbe irányuló export tényleges árait egyetlen indiai exportáló gyártó esetében sem kellett volna figyelembe venni, és helyettük a harmadik országokra megállapított exportárakat kellett volna alkalmazni. Az ágazat attól is tart, hogy a Közösségbe irányuló exportárak alapján kiszámított alacsony dömpingkülönbözettel rendelkező indiai exportáló gyártók a jövőben nem fogják ezt az árszintet fenntartani.

(43)

Ebben a vonatkozásban, a (32) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint, minden indiai exportáló gyártóra egyazon megközelítést alkalmaztak. A Közösségbe irányuló exportárak alkalmazása vagy figyelmen kívül hagyása minden exportőr esetében egyrészt annak megállapításán alapult, hogy ezeket az árakat befolyásolta-e vagy sem a minimum importárak megléte, másrészt a Közösségbe irányuló exportáraik és a harmadik országokkal szemben alkalmazott exportáraik közötti különbségen, amint ez a (28) preambulumbekezdésben áll.

(44)

A közösségi ágazat ezenkívül fenntartotta azt az álláspontját, hogy az exportárak és a minimum importárak súlyozott átlagon alapuló összehasonlítása annak meghatározása céljából, hogy a Közösségbe irányuló exportárak reprezentatívak-e a jövőbeli viselkedésre nézve, és a dömping értékelése szempontjából megbízhatóak-e, ellentmond az intézkedések formájára irányuló felülvizsgálat eredményeinek, amelyek szerint a minimum importárak már nem megfelelőek.

(45)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a dömpingellenes intézkedések formájára vonatkozó felülvizsgálat keretében feltett kérdés a következő volt: azoknak a termékeknek az esetében, amelyeket e kötelezettségvállalások alapján exportálnak (lásd a 365/2006 tanácsi rendelet (8) preambulumbekezdését), az árra vonatkozó kötelezettségvállalások még mindig megfelelőek és helytállóak-e vagy sem (azaz, hogy a hatásuk megfelel-e egy dömpingellenes vám kivetésének). Ez a felülvizsgálat megmutatta, hogy egyes termékkategóriák esetében az eredeti vizsgálathoz képest a Közösségbe irányuló export tényleges árai jelentősen megváltoztak (növekedtek vagy csökkentek), valamint bebizonyította, hogy egyes, az eredeti árakon alapuló minimum importárak már nem alkalmasak arra, hogy a dömpingnek a jelenlegi eladásokra gyakorolt káros hatását ellensúlyozzák. A jelenlegi felülvizsgálat keretében feltett kérdés az volt, hogy az EK-ba irányuló export árait befolyásolja-e a minimum importárakra vonatkozó kötelezettségvállalások megléte, vagyis hogy azok tartósak-e. Bebizonyosodott, hogy amikor az árak jelentősen meghaladják a minimum importárakat, akkor azokat ez utóbbiak nem befolyásolják. A szabály attól függetlenül érvényes, hogy az árra vonatkozó kötelezettségvállalások a terméknek megfelelőek-e vagy sem. Ebben az esetben az árakat tehát a piaci tényezők határozzák meg, és azok dömpinggel kapcsolatos magatartás értékeléséhez megfelelő alapot szolgáltatnak. Ezért ezt az érvet elutasították.

(46)

A rendes érték és az exportár összehasonlítása gyártelepi alapon történt. Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban megfelelő kiigazítások formájában kellően figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló eltéréseket. Hasonlóképpen adott esetben elvégezték a kiigazításokat az árengedmények és kedvezmények, a fuvarozás, biztosítás, kezelés, rakodási és kiegészítő költségek, a csomagolás, hitelezés és jutalékok eltérései vonatkozásában és e kiigazításokat hiteles bizonyítékokkal támasztották alá. Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének a) pontja értelmében elvégezték az exportárak kiigazításait az Ester, a Garware és az MTZ néhány modellje tekintetében a harmadik országbeli piacokra és a Közösség számára értékesített termékek fizikai tulajdonságainak eltérése figyelembevételével.

(47)

Két exportáló gyártó kérte az exportár kiigazítását korlátozott számú export vonatkozásában, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontjának megfelelően, az export utáni alapú vámjogosultság betétkönyv program (a továbbiakban: „DEPB”) keretében az exportáláshoz kapott támogatás összege alapján. Ebben a vonatkozásban megállapításra került, hogy a program alapján az érintett termék exportálásakor kapott hitelt fel lehetett használni bármely áru behozatala vonatkozásában keletkező vámtartozás kiegyenlítésére, vagy azt szabadon el lehetett más vállalatnak adni. Ezenfelül nincs olyan kikötés, hogy az importált árukat csak az exportra kerülő áruk előállításához lehet felhasználni. A gyártók ennélfogva nem igazolták, hogy az export utáni alapú DEPB-rendszer befolyásolta volna az árak összehasonlíthatóságát, és különösen, hogy a fogyasztók a DEPT-támogatások miatt egységesen alacsonyabb árat fizettek. Ezért a kérelmet elutasították.

(48)

A dömpingkülönbözet meghatározása a rendes érték súlyozott átlagának és az exportár súlyozott átlagának az összehasonlítása alapján történt, az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésével összhangban. Ahol az exportárak a harmadik országoknak felszámított árakon alapultak, a megfelelő CIF-értékeket úgy számították ki, hogy a harmadik országoknak felszámított gyártelepi árat termékfajtánként a Közösségbe irányuló gyártelepi és CIF-árak különbségének súlyozott átlagával növelték.

(49)

Az egyedi dömpingkülönbözetnek az eredeti intézkedésekhez viszonyított jelentős csökkenése miatt indokoltnak találták a maradványvám módosítását is. A maradványvámot – az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdésével összhangban – a jelenlegi felülvizsgálat alatt álló öt indiai exportáló gyártó vonatkozásában megállapított legmagasabb dömpingkülönbözet alapján állapították meg, mivel az öt érintett vállalatot a kiviteli mennyiség tekintetében az eredeti maradványvám kiszámításának alapjául szolgáló mintavétellel érintett együttműködő gyártókra vonatkozóan reprezentatívnak tekintették.

(50)

A dömpingkülönbözetek – a Közösség határára szállított áru vámfizetés nélküli CIF-árának százalékában kifejezve – a következők:

(51)

Az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban elemzést végeztek arra vonatkozóan, hogy a dömping vonatkozásában a körülmények változása ésszerűen tartósnak mondható-e.

(52)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a rendes érték meghatározása a kérelmezők költségei és árai alapján történt. Az exportőrök az érintett termék vonatkozásában jelentős belföldi piaccal rendelkeznek, és a belföldi árak is emelkedtek a eredeti vizsgálathoz viszonyítva. Nem található arra utaló jel, hogy a jelenlegi vizsgálatban megállapított rendes érték ne lenne tartós jellegűnek tekinthető.

(53)

Vitatható, hogy a nyersanyagoknak a kőolajárakhoz nagyban kötődő árának alakulása jelentős hatást gyakorolhatott a rendes értékre. Azonban úgy tekintették, hogy mivel a nyersanyagok olyan áruk, amelyek ára nemzetközileg meghatározott, az áremelkedés hatása valamennyi piaci szereplőt érintene, és ezáltal hatást gyakorol a rendes értékre és az exportárra is.

(54)

Amint az a (22) és (23) preambulumbekezdésben említésre került, a kötelezettségvállalások megléte miatt annak megvizsgálása érdekében, hogy a Közösségbe irányuló export árai tartós jellegűek-e vagy sem, ez utóbbiakat a kötelezettségvállalásokban szereplő minimum importárakhoz viszonyítva kellett elemezni. Ezenfelül árösszehasonlítást végeztek az érintett terméknek a vizsgálati időszakban a Közösségbe és harmadik országokba történő exportjára felszámított árak között. Amint az a (23) preambulumbekezdésben kifejtésre került, ha a Közösségbe irányuló export árai átlagban jóval meghaladták a harmadik országokba irányuló export árait, azok nem tekinthetők az exportőr jövőbeli lehetséges árképzési magatartása vonatkozásában megbízható jelzésének. Ehelyett a harmadik országokba irányuló export árait használták a tartósnak tekinthető jövőbeli exportárak meghatározására.

(55)

Ezen az alapon azt a következtetést lehet levonni, hogy ésszerűen tartósnak tekinthetők az eredeti dömpingvizsgálat vonatkozásában megváltozott körülmények, azon sajátossággal, hogy a (26) preambulumbekezdésben megállapítottak szerint három indiai exportőr tekintetében a dömpingmagatartásukra – és különös tekintettel az exportárakra – vonatkozó körülmények tartós megváltozását az adott modellekért harmadik országok által ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján kellett megállapítani, nem pedig a Közösségbe irányuló exportjuk árai alapján.

(56)

A mintában szereplő vállalatok egyedi dömpingkülönbözetének a kezdeti intézkedésekhez viszonyított jelentős csökkenése, és annak tartós jellege minden más vállalat vonatkozásában is reprezentatívnak tekinthető. Ennélfogva a maradványvámot a (30) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint megfelelően módosítani kellett.

(57)

Figyelemmel a dömping és a körülmények megváltozásának tartós jellege vonatkozásában levont következtetésekre, és tekintettel a 365/2006/EK rendelet azon következtetéseire, amelyre a dömpingellenes intézkedések formája tekintetében jutott (a hatályban lévő kötelezettségvállalások visszavonása), módosítani kell az érintett termék Indiából származó behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedéseket, annak érdekében, hogy azok tükrözzék a megállapított új dömpingkülönbözeteket.

(58)

Mivel az alaprendelet 14. cikke (1) bekezdésének megfelelően egy termékre sem lehet a dömpingből vagy exportszubvencióból eredő egy és ugyanazon helyzet kezelése céljából egyszerre dömpingellenes és kiegyenlítő vámot kivetni, az exportszubvenciónak megfelelő, hatályos kiegyenlítő vám levonásra került az alkalmazandó dömpingellenes vámból. A maradványvám vonatkozásában a levonás megegyezik a vállalat azon exportszubvenciós hányadával, amelynek alapján a maradvány dömpingkülönbözetet megállapították.

(59)

A fentiek alapján és figyelembe véve a végleges kiegyenlítő intézkedések lejárati vizsgálatának eredményeit (a 367/2006/EK rendelet), a javasolt vámok – a Közösség határára szállított áru vámfizetés nélküli CIF árában kifejezve – az alábbiak:

(60)

Amint azt a (4) preambulumbekezdésben vázoltuk, a hatályos dömpingellenes intézkedéseket kiterjesztették ezenfelül a PET-fólia Brazíliából és Izraelből szállított behozatalára, függetlenül attól, hogy azokat Brazíliából vagy Izraelből származóként jelentették-e be. Amint azt az (59) preambulumbekezdésben vázoltuk, a hatályos dömpingellenes intézkedéseket ki kellene továbbá terjeszteni a PET-fólia Brazíliából és Izraelből szállított behozatalára, függetlenül attól, hogy azokat Brazíliából vagy Izraelből származóként jelentették-e be. Az 1975/2004/EK rendelettel kiterjesztett és a 101/2006/EK rendelettel módosított intézkedések alól mentesített brazíliai és izraeli exportáló gyártókat mentesíteni kell az e rendelettel módosított intézkedések alól is.

(61)

Minden érintett felet tájékoztattak azon lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján az 1676/2001/EK rendelet módosítására javaslatot kívántak tenni, és lehetőséget kaptak észrevételek tételére.

(62)

Az egyes vállalatok e rendeletben meghatározott dömpingellenes vámtételeit a mostani vizsgálat megállapításai alapján határozták meg. Ennek megfelelően a vámok a vizsgálat alatt e vállalatok tekintetében tapasztalt helyzetet tükrözik. Ezek a vámok (a „minden egyéb vállalatra” országosan alkalmazandó vámokkal szemben) kizárólag az érintett országból származó és az említett vállalatok, azaz jogi személyek által gyártott termékek behozatalára alkalmazhatók. Semmilyen más, a rendelet rendelkező részében név és cím szerint kifejezetten meg nem nevezett vállalat, ideértve a kifejezetten említett vállalatokkal kapcsolatban álló jogi személyeket is, nem részesülhet e vámtételek előnyeiből; azokra a „minden más vállalatra” érvényes vámot kell kivetni.

(63)

A fenti egyedi vállalati dömpingellenes vámok alkalmazására irányuló kéréseket (például a jogalany névváltozását, vagy új termelési, vagy értékesítési egységek létrehozását követően) haladéktalanul meg kell küldeni a Bizottságnak, mellékelve minden vonatkozó információt, különösen például a névváltozással vagy termelési és értékesítési egységek változásával összefüggő, a vállalat termeléséhez, belföldi értékesítéséhez, illetve exportértékesítéséhez kapcsolódó változásokra vonatkozó információt. Indokolt esetben az 1676/2001/EK rendelet megfelelően módosításra kerül az egyedi vámok alkalmazásában részesülő vállalatok listájának naprakésszé tételével.

(64)

A dömpingellenes vám megfelelő végrehajtásának érdekében a maradványvámot nem csak a nem együttműködő gyártókra kell alkalmazni, hanem azon vállalatokra is, amelyek a vizsgálati időszak során nem exportáltak.

(65)

Meg kell jegyezni, hogy az MTZ indiai exportőr címe 2005. júliusi hatállyal megváltozott, anélkül, hogy a társaság tulajdonosaiban, felépítésében vagy működésében egyéb változás állt volna be. Ezért a társaság címét módosítani kell.

(66)

Az átláthatóság érdekében és tekintettel az e rendelettel azonos napon elfogadott 365/2006/EK rendeletre, amely ugyancsak a végleges dömpingellenes intézkedések felülvizsgálatára vonatkozik, e rendelet rendelkező részébe fel kell venni az 1676/2001/EK rendelet 1. cikkének új, konszolidált változatát,