A Bizottság közleménye

Útmutató dokumentum a közösségi jelentőségű állatfajoknak az élőhelyvédelmi irányelv szerinti szigorú védelméről

Útmutató dokumentum

a közösségi jelentőségű állatfajoknak az

élőhelyvédelmi irányelv szerinti szigorú védelméről

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐSZÓ     4

1. HÁTTÉR     6

2. 12. CIKK     8

2.1. Általános jogi megfontolások    8

2.2. A szigorú védelmi rendszerhez szükséges intézkedések    11

2.2.1.    A szigorú védelmi rendszer létrehozását és

   hatékony végrehajtását célzó intézkedések    12

2.2.2.    A kedvező védettségi helyzetet biztosító intézkedések    14

2.2.3.    A 12. cikkben leírt helyzetekre vonatkozó intézkedések    15

2.2.4.    A 12. cikk (1) bekezdése a)–d) pontjának rendelkezései

   a folyamatban lévő tevékenységekkel kapcsolatban    19

2.3. A 12. cikk szerinti konkrét védelmi rendelkezések    26

2.3.1.    A IV. melléklet a) pontjában felsorolt fajok

   példányainak szándékos befogása vagy megölése    24

2.3.2.    A IV. melléklet a) pontjában felsorolt fajok szándékos zavarása,

   különösen párzás, utódnevelés,

   áttelelés és vándorlás idején    28

2.3.3.    Vadon élő állatok tojásainak szándékos elpusztítása vagy begyűjtése    32

2.3.4.    Párzási, költő- vagy pihenőhelyek károsítása

   vagy elpusztítása    32

2.3.5.    A vadonból befogott példányok tartása, szállítása, kereskedelme,

   illetve cseréje, továbbá eladásra vagy cserére való felkínálása    43

2.3.6.    Folyamatos figyelőrendszer a IV. melléklet a) pontjában felsorolt

   fajok véletlen befogásának és megölésének ellenőrzésére    44

3. 16. CIKK    48    

3.1. Általános jogi megfontolások    49    

3.1.1.    A 16. cikk teljes körű, egyértelmű és pontos átültetésére

   vonatkozó kötelezettség    49

3.1.2.    Az eltérések megfelelő általános alkalmazása    51

3.2. Az eltérések engedélyezésének körültekintően ellenőrzött rendszere: a 3 próba    52    

3.2.1.    A 16. cikk (1) bekezdésének a)–e) pontjában foglalt okok

   egyikének igazolása (1. próba)    55

3.2.2.    Más megfelelő megoldás hiánya (2. próba)    67

3.2.3.    Az eltérés hatása a védettségi helyzetre (3. próba)    70

3.3. További megfontolások    74    

3.3.1.    A fajvédelmi cselekvési tervek szerepe    74

3.3.2.    A tervek vagy projektek hatásvizsgálata és

   a fajok védelme    75

3.3.3.    A kiegyenlítő intézkedések szerepe    76

3.3.4.    Több fajra vonatkozó eltérések    77

3.3.5.    „Ideiglenes jelleg”: a IV. mellékletben felsorolt fajok fejlesztés alatt álló területeken

   való megtelepedésének kezelése    77

3.4. Az eltérések nyomon követése és jelentése    80    

3.4.1.    Az eltérések hatásainak nyomon követése    80

3.4.2.    A 16. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti jelentéstételi kötelezettségek    81

I. melléklet: Hivatkozások bírósági ügyekre    83

II. melléklet: A II., IV. és V. mellékletben szereplő állatfajok jegyzéke    86

III. melléklet: Az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikkének végrehajtása –

   A farkas példája    99

   

ELŐSZÓ

Miért van szükség frissített útmutató dokumentumra az állatfajok szigorú védelméről?

A közösségi jelentőségű állatfajoknak az élőhelyvédelmi irányelv 1 szerinti szigorú védelméről szóló első útmutató dokumentum közzétételére 2007-ben került sor. Célja az volt, hogy hozzájáruljon a fajok védelmére vonatkozó rendelkezések és a használt konkrét kifejezések jobb megértéséhez.

Az uniós természetvédelmi irányelvek célravezetőségi vizsgálatát követően (2014–2016) az Európai Bizottság elfogadta a Cselekvési terv a természetért, az emberekért és a gazdaságért 2 című dokumentumot az irányelvek jobb, észszerűbb és költséghatékonyabb végrehajtásának elősegítése érdekében. A cselekvési terv 1. intézkedése ezen útmutató dokumentum frissítéséről rendelkezett. Erre az Európai Unió Bíróságának (EUB) legutóbbi ítéletei fényében, valamint a szélesebb körű társadalmi-gazdasági célkitűzésekkel való jobb összhang biztosítása érdekében volt szükség.

Ez az útmutató ennek a felülvizsgálati folyamatnak az eredménye. Figyelembe veszi az élőhelyvédelmi irányelv fajvédelmi rendelkezéseinek végrehajtása során az útmutató első változatának közzététele óta eltelt évek során szerzett gyakorlati tapasztalatokat.

Az útmutató dokumentum célja

Ez a dokumentum az élőhelyvédelmi irányelv 12. és 16. cikkéből eredő kötelezettségekre összpontosít. Ezek szigorú védelmi rendszert hoznak létre az irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt állatfajok vonatkozásában, ugyanakkor meghatározott feltételek mellett lehetővé teszik az e rendelkezésektől való eltérést. A dokumentum elsősorban az EUB vonatkozó ítéletein és a különböző tagállamokban érvényben lévő fajvédelmi rendszerekre vonatkozó példákon alapul.

A dokumentum címzettjei az élőhelyvédelmi irányelv végrehajtásáért felelős vagy abban részt vevő nemzeti, regionális és helyi hatóságok, természetvédelmi szervek és egyéb szervezetek, valamint az érdekelt felek. Célja, hogy segítse őket a rendelkezések hatékony és pragmatikus alkalmazási módjainak kidolgozásában, a jogi keret teljes körű tiszteletben tartása mellett. A dokumentum különböző tervezeteivel kapcsolatban konzultációra került sor a tagállamokkal és a legfontosabb érdekelt felekkel, és észrevételeik mérlegelésre kerültek.

Az útmutató dokumentum korlátai

Ez az útmutató az irányelv vonatkozó rendelkezéseinek a Bizottság általi értelmezését tartalmazza, de önmagában nem jogalkotási jellegű; nem hoz létre új szabályokat, hanem iránymutatást ad a meglévő szabályok alkalmazásához. Az uniós jog hitelt érdemlő értelmezése az Európai Unió Bírósága kizárólagos hatáskörébe tartozik.

Az iránymutatást, amelynek további frissítésére rendszeres időközönként sor kerül, az e tárgyban felmerülő ítélkezési gyakorlat, valamint a 12. és a 16. cikk tagállamokban történő végrehajtása során szerzett tapasztalatok fényében kell értelmezni.

A dokumentum felépítése

A dokumentum három fő fejezetből áll. Az 1. fejezet azt vizsgálja, hogy hol helyezkedik el a fajvédelem az élőhelyvédelmi irányelv átfogó rendszerében. A 2. fejezet alaposabban megvizsgálja az irányelv 12. cikkének vonatkozó jogi rendelkezéseit. A 3. fejezet a 16. cikk szerinti eltérési lehetőségeket vizsgálja.

Az elemzésekből leszűrt főbb megállapításokat az egyes szakaszok végén összefoglaljuk (dőlt betűkkel kiemelve). A szövegben idézett bírósági ügyekre való teljes körű hivatkozásokat az I. melléklet tartalmazza. A II. melléklet tartalmazza a fajvédelmi rendelkezések hatálya alá tartozó állatfajok jegyzékét. A III. melléklet a farkasra vonatkozó példát mutat be arra, hogy hogyan lehet alkalmazni az útmutató dokumentumot.

1.HÁTTÉR

1.1. A fajok védelme a 92/43/EGK irányelv alapján

(1-1)    A 2. cikk (1) bekezdése meghatározza az irányelv célját, ami az, „hogy a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmével hozzájáruljon a biológiai sokféleség biztosításához a Szerződésben érintett tagállamok európai területén belül”.

A 2. cikk (2) bekezdése értelmében „az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések célja a közösségi érdekeltségű természetes élőhelyek, valamint vadon élő állat- és növényfajok kedvező védettségi helyzetének fenntartása, illetve helyreállítása”. A 2. cikk (3) bekezdése szerint ezek az intézkedések „figyelembe veszik a gazdasági, társadalmi és kulturális igényeket, valamint a regionális és a helyi sajátosságokat is” 3 .

Az élőhelyvédelmi irányelv elsődleges célja tehát valamennyi közösségi jelentőségű természetes élőhely és faj kedvező védettségi helyzetének fenntartása, illetve helyreállítása. Az irányelv 1. cikkének i) pontja meghatározza, hogy mit kell érteni a fajok „kedvező védettségi helyzete” kifejezés alatt 4 .

(1-2)    E cél elérése érdekében az irányelv a rendelkezések két fő csoportját tartalmazza. Az első csoport a természetes élőhelyek és a fajok élőhelyeinek védelmére (3–11. cikk), a második pedig a fajok védelmére (12–16. cikk) vonatkozik.

(1-3)    A fajok védelmére vonatkozó rendelkezések (12–16. cikk) a fajok teljes természetes elterjedési területén alkalmazandók a tagállamokban, a Natura 2000 területeken belül és kívül egyaránt. Ezek a rendelkezések kiegészítik a Natura 2000 területekre vonatkozó rendelkezéseket, amelyek a természetes élőhelyek és az irányelv II. mellékletében felsorolt védett fajok élőhelyei magterületeinek a védelmére összpontosítanak.

(1-4)    Az irányelv az elérendő célokat illetően kötelező, azonban ennek eléréséhez a forma és az eszközök megválasztását a tagállamokra hagyja. Az állandó ítélkezési gyakorlat egyértelművé teszi, hogy a nemzeti jogba való átültetésnek világosnak és pontosnak kell lennie, és vitathatatlan kötelező erővel kell rendelkeznie (lásd az EUB által a C-363/85. számú ügyben, a C-361/88. sz. ügyben, a C-159/99. számú ügyben [32. pont], a C-415/01. számú ügyben [21. pont], a C-58/02. számú ügyben, a C-6/04. számú ügyben [21., 25., 26. pont], és a C-508/04. számú ügyben [80. pont] hozott ítéleteket).

(1-5) Az irányelv rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása során figyelembe kell venni az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. cikkében meghatározott elővigyázatosság elvét is, amelynek célja megelőző döntéshozatal révén magasabb szintű környezetvédelem biztosítása kockázat esetén.

(1-6)    Fontos hangsúlyozni azt is, hogy az irányelv fajvédelmi rendelkezéseinek végrehajtása fajonkénti megközelítést igényel. A tagállamoknak ezért mindig a kitűzött cél, az érintett fajok és az egyes esetek körülményei figyelembevételével kell mérlegelniük végrehajtási intézkedéseiket.

(1-7)    A rugalmasság és az arányosság ezen fogalmait nem szabad félreérteni. Ezek nem csökkentik a tagállamok azon kötelezettségét, hogy hatékonyan járjanak el, hanem elegendő mozgásteret biztosítanak a hatóságok számára ahhoz, hogy végrehajtási módszerüket konkrét körülményekhez igazítsák (a védettségi helyzet tekintetében, de társadalmi, gazdasági és kulturális szempontból is).

(1-8) A Bíróság szerint „az élőhelyekről szóló irányelv 12., 13. és 16. cikke szabályok koherens egészét alkotja, melynek célja az érintett fajok populációinak védelme, így minden eltérés, amely nem felel meg ezen irányelvnek, sérti úgy az irányelv 12. vagy 13. cikkében foglalt tilalmakat, mint azt a szabályt, mely szerint az irányelv 16. cikkének megfelelően engedélyezhetők eltérések” 5 . A Bíróság pontosította továbbá, hogy „az irányelv 12–14. cikke, valamint 15. cikkének a) és b) pontja szabályok koherens egészét alkotja, amely a tagállamokat arra kötelezi, hogy az érintett állat- és növényfajokra vonatkozóan szigorú védelmi rendszert vezessenek be” 6 . Bármi legyen is az e rendelkezések végrehajtásával kapcsolatos megközelítés, azoknak tiszteletben kell tartaniuk az irányelv általános célkitűzését, nevezetesen a biológiai sokféleség biztosítását, valamint a közösségi jelentőségű természetes élőhelyek és fajok kedvező helyzetének fenntartását, illetve helyreállítását.

A fajok és élőhelyek természetes elterjedési területe – dinamikus koncepció

(1-9) A természetes elterjedési terület nagyjából azokat a térbeli határokat jelenti, amelyeken belül az élőhely vagy a faj előfordul. Nem azonos azokkal a pontos helyekkel (a ténylegesen elfoglalt területtel) vagy területtel, ahol egy élőhely, faj vagy alfaj állandó jelleggel előfordul. Az ilyen tényleges helyek vagy területek a természetes elterjedési területükön belül foltokban vagy szétszórtan helyezkedhetnek el (azaz előfordulhat, hogy az élőhelyek és a fajok nem egyenletesen oszlanak el). Ha az elkülönülés oka természetesnek bizonyul, vagyis ha azt ökológiai tényezők okozzák, az elszigetelt helyek nem tekinthetők összefüggő természetes elterjedési területnek. Egy alpesi faj esetében például az elterjedési terület lehet az Alpok és a Pireneusok, a közöttük lévő alföldi területek azonban nem. Ugyanakkor a természetes elterjedési terület nem állandó jelleggel használt területeket is magában foglal: vándorló fajok esetében például azok elterjedési területe magában foglalja az összes olyan szárazföldi vagy vízi területet, amelyen egy vándorló faj él, átmenetileg tartózkodik, átkel vagy átrepül szokásos vándorlása során bármikor 7 .

(1-10) A természetes elterjedési terület nem statikus, hanem dinamikus: csökkenhet és bővülhet. A természetes elterjedési terület lehet az egyik szempont egy élőhely vagy faj állapotának értékelése során. Amennyiben a természetes elterjedési terület mérete nem elegendő az adott élőhely vagy faj hosszú távú létezéséhez, a tagállamok feladata, hogy meghatározzanak egy referenciaértéket arra az elterjedési területre vonatkozóan, amely kedvező feltételeket tesz lehetővé, és törekedjenek ennek az értéknek az elérésére, például a jelenlegi elterjedési terület kibővítésének elősegítése révén.

(1-11) Ha egy faj vagy élőhely magától átterjed egy új területre vagy térségre, vagy ha egy fajt visszahonosítottak a korábbi természetes elterjedési területére (az élőhelyvédelmi irányelv 22. cikkében foglalt szabályokkal összhangban), ezt a területet a természetes elterjedési terület részének kell tekinteni. Hasonlóképpen, az élőhelyek helyreállítása vagy újbóli kialakítása vagy kezelése, valamint bizonyos mezőgazdasági és erdészeti gyakorlatok hozzájárulhatnak egy élőhely vagy faj természetes elterjedéséhez. Azonban egy faj egyedei vagy vadon élő populációi, amelyeket az ember szándékosan vagy véletlenül hurcolt be olyan helyekre, ahol azok természetesen soha nem fordultak elő, vagy ahol belátható időn belül nem terjedtek volna el természetes úton, úgy tekintendők, hogy azok kívül esnek a természetes elterjedési területükön, következésképpen pedig nem tartoznak az irányelv hatálya alá.

2. 12. CIKK

A 12. cikk szövege

12. cikk (1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok természetes elterjedési területükön való szigorú védelmének érdekében, megtiltva az alábbiakat: a) e fajok vadon befogott példányainak szándékos befogásának vagy megölésének bármely formája; b) e fajok szándékos zavarása, különösen párzás, utódnevelés, áttelelés és vándorlás idején; c) vadon élő állatok tojásainak szándékos elpusztítása vagy begyűjtése; d) párzási, költő- vagy pihenőhelyek károsítása vagy elpusztítása. (2) E fajok esetében a tagállamok megtiltják a vadonból befogott példányok tartását, szállítását, kereskedelmét, illetve cseréjét, továbbá eladásra vagy cserére való felkínálását azon példányok kivételével, amelyek befogása az irányelv alkalmazása előtt, jogszerűen történt. (3) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában, valamint a (2) bekezdésben említett tilalmak az e cikk hatálya alá tartozó állatok életének valamennyi szakaszára érvényesek. (4) A tagállamok folyamatos figyelőrendszert hoznak létre a IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok véletlen befogásának és megölésének ellenőrzése céljából. Az összegyűlt adatok ismeretében a tagállamok további kutatási és védőintézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy az állatok véletlen befogása és megölése ne legyen jelentős negatív hatással az érintett fajokra.

(2-1)    A 12. cikk a IV. melléklet a) pontjában felsorolt fajok védelmével foglalkozik. A cikk a fajok teljes természetes elterjedési területén alkalmazandó az EU-n belül, és célja a fajokat, nem pedig az élőhelyeiket fenyegető közvetlen veszélyek kezelése, a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontja kivételével.

(2-2)    A IV. melléklet a) pontja a fajok széles körét öleli fel, a nagy területeken elterjedt gerincesektől a kis méretű, nagyon kicsi otthonterületekkel rendelkező gerinctelenekig. Egyes fajok a II. mellékletben is szerepelnek, és ezért azok is részesülnek a különleges természetmegőrzési területeken található élőhelyeik megőrzésére irányuló intézkedések előnyeiből (3–10. cikk). Mások azonban csak a IV. melléklet a) pontjában szerepelnek, ami azt jelenti, hogy számukra a 12. cikk (az állatfajok tekintetében) és a 13. cikk (a növényfajok tekintetében) biztosítja az irányelv 2. cikkében meghatározott természetvédelmi cél eléréséhez szükséges fő rendelkezéseket.

(2-3)    Mielőtt részletesebben foglalkoznánk a 12. cikk rendelkezéseivel, érdemes felidézni az EUB által kifejtett általános jogi megfontolásokat.

2.1. Általános jogi megfontolások

(2-4)    Az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikkének hatékony végrehajtásához a tagállamok általi teljes körű, egyértelmű és pontos átültetésre van szükség. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében „az irányelvek rendelkezéseit vitathatatlan kötelező erővel, valamint a jogbiztonság követelményeinek teljesüléséhez szükséges konkrétsággal, pontossággal és egyértelműséggel kell végrehajtani” 8 .

(2-5) A Bíróság szerint „valamely irányelv belső jogba való átültetéséhez ugyan nem feltétlenül szükséges rendelkezéseinek kifejezett vagy sajátos jogi normába történő alak- és szövegszerű átvétele, és tartalmától függően elegendő lehet egy általános jogi keret, ennek feltétele azonban az, hogy kellően egyértelmű és pontos módon, ténylegesen biztosítsa az irányelv teljes érvényesülését” 9 . A Bíróság következetesen kitartott amellett, hogy a jogbiztonság követelményének való megfelelés érdekében a jogalanyok számára kellően pontos és egyértelmű jogi helyzetet kell biztosítani ahhoz, hogy valamennyi jogukat megismerhessék, és azokat adott esetben a nemzeti bíróságok előtt megvédhessék 10 .

A különböző típusú korlátozásokat a jogszabályok különböző formákban rögzíthetik. Azonban az alkalmazott formától függetlenül annak kellően egyértelműnek, pontosnak és szigorúnak kell lennie. Például megállapítást nyert, hogy a növényvédő szerek használatának – amennyiben az valószínűleg súlyosan káros hatással van a természet egyensúlyára – tilalma nem fejezi ki kellően egyértelmű, pontos és szigorú módon annak a szükségességét, hogy megtiltsák a védett állatok párzási, költő- vagy pihenőhelyeinek károsítását a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontjában foglaltak szerint 11 .

(2-6)    A szigorú védelmi keretet létrehozó rendelkezéseknek kifejezetten a IV. mellékletben szereplő fajokra kell vonatkozniuk, és meg kell felelniük a 12. cikkben megállapított valamennyi követelménynek. A Bíróság 12 a Caretta caretta (álcserepesteknős) ügyben hangsúlyozta ennek fontosságát. A Bíróság azon felkérésére, hogy azonosítsa jogrendszere azon hatályos rendelkezéseit, amelyekről úgy véli, hogy megfelelnek a 12. cikkben foglalt követelményeknek, „a görög kormány egy sor törvényi, rendeleti és közigazgatási intézkedés felsorolására szorítkozott anélkül, hogy olyan konkrét rendelkezésekre hivatkozott volna, amelyek alkalmasak e követelmények teljesítésére”.

Tekintettel a 12. cikk sajátos jellegére, a Bíróság úgy határozott, hogy az általános jellegű jogszabályi vagy közigazgatási rendelkezések – például a 12. cikk szövegének egyszerű megismétlése a nemzeti jogban – nem minden esetben felelnek meg a fajvédelmi követelményeknek, illetve nem mindig biztosítják a 12. cikk hatékony végrehajtását. A 12. cikk nemzeti jogba történő alakszerű átültetése önmagában nem elegendő hatékony érvényesülése biztosításához. Ezt további végrehajtási rendelkezésekkel kell kiegészíteni a szigorú védelem biztosítása érdekében, amely a IV. mellékletben felsorolt fajok vagy fajcsoportok sajátosságain, valamint az őket sújtó konkrét problémákon és veszélyeken alapul.

(2-7)    Az irányelv átültetésekor a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az irányelv által használt kifejezések és fogalmak jelentését az irányelv egységes értelmezésének és alkalmazásának biztosítása érdekében 13 . Ez azt is jelenti, hogy a nemzeti átültető intézkedéseknek biztosítaniuk kell az irányelv teljes körű alkalmazását anélkül, hogy módosítanák annak feltételeit, szelektíven alkalmaznák annak rendelkezéseit, vagy kiegészítenék azt az irányelvben nem szereplő további feltételekkel vagy eltérésekkel 14 .

Amint arra a Bíróság rámutatott, „az átültetés pontossága különös jelentőséggel bír a jelen ügyhöz hasonló esetben, amikor a Közösség természeti örökségének kezelése saját területeik vonatkozásban az egyes tagállamok feladata [...]. Ebből következik, hogy az [élőhelyvédelmi] irányelv tekintetében − amely a környezetvédelmi jog területén összetett és technikai szabályokat állít fel − a tagállamoknak különösen ügyelniük kell arra, hogy az irányelv átültetésének biztosítását célzó jogszabályaik egyértelműek és pontosak legyenek” 15 .

Például a 12. cikk (1) bekezdése d) pontjának átültetése, amely csak az „egyértelműen észlelhető” vagy „tökéletesen ismert és ekként azonosított” párzási, költő- és pihenőhelyek károsítását vagy elpusztítását tiltja, vagy kizárólag a párzási, költő- vagy pihenőhelyek szándékos károsítását vagy elpusztítását tiltja 16 , úgy tekintendő, hogy módosította a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontjában foglalt tartalmat, és korlátozza annak alkalmazási körét. Ez a rendelkezés arra kötelezi a tagállamokat, hogy tiltsák meg az összes párzási, költő- és pihenőhely károsítását és elpusztítását – legyen az akár szándékos akár nem –, nem pedig csak a jól ismert helyekét. Kizárja továbbá a jogszerű cselekményeknek a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontjában foglalt tilalom alóli mentesítését. Az ilyen átültetés ezért összeegyeztethetetlen a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontjával, mivel nem tiltja az összes párzási, költő- és pihenőhely károsítását és elpusztítását, legyen az akár szándékos akár nem.

(2-8)    Továbbá „a pusztán közigazgatási gyakorlat, ami jellegénél fogva a hatóságok kívánsága szerint megváltoztatható, a Szerződés 189. cikke szerint nem tekinthető az irányelv címzettjei közé tartozó tagállamok kötelezettségei megfelelő betartásának” 17 . Egy másik bírósági ügyben megerősítették ezt a határozatot 18 . Önmagában a nemzeti ítélkezési gyakorlat megléte – konkrét jogi rendelkezés hiányában – nem tekinthető úgy, hogy megfelelően eleget tesz az irányelv teljes körű átültetésére vonatkozó kötelezettségnek. Ezzel szemben, „még ha az alkalmazandó nemzeti szabályozás önmagában összeegyeztethető is a közösségi joggal, a kötelezettségszegés a közösségi jogot sértő közigazgatási gyakorlat fennállásából is fakadhat” 19 .

2.2. A szigorú védelmi rendszerhez szükséges intézkedések

(2-9)    Az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy tegyék meg „a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy szigorú védelmi rendszert hozzanak létre” a IV. mellékletben felsorolt fajok számára a természetes elterjedési területükön. Ez számos kérdést vet fel bizonyos használt kifejezések meghatározásával kapcsolatban. Az irányelv, miközben egyértelműen meghatározza a tilalmakat, nem határozza meg részletesen például azt, hogy mi értendő a „szükséges” intézkedések vagy a szigorú védelmi „rendszer” alatt.

(2-10) Ezért fontos emlékeztetni arra, hogy a 12. cikk (1) bekezdése a)–d) pontjának értelmezése és végrehajtása során figyelembe kell venni az irányelv 2. cikkben meghatározott célját. Ily módon az irányelv bizonyos mozgásteret biztosít a tagállamok számára a IV. mellékletben felsorolt fajok szigorú védelmi „rendszerének” létrehozása tekintetében. Ez a mérlegelési jogkör azonban korlátozások alá esik, és tiszteletben kell tartani az alábbiakban részletezett minimumkövetelményeket.

2.2.1.Szigorú védelmi rendszer létrehozására és hatékony végrehajtására irányuló intézkedések

(2-11)    A 12. cikk teljes körű és hatékony alkalmazásához szükség van egyrészt egy koherens jogi keret létrehozására, azaz konkrét törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedések elfogadására a 12. cikkben említett tevékenységek hatékony megtiltása érdekében, másrészt pedig konkrét intézkedések alkalmazására e rendelkezések gyakorlatban történő érvényre juttatásához a IV. mellékletben felsorolt fajok védelme érdekében. Ez a kettős biztosíték alapvető fontosságú a 12. cikk alkalmazása szempontjából.

A Bíróság megerősítette ezt a megközelítést a C-103/00. sz. ügyben (a Zákinthoszon élő Caretta caretta védelmével kapcsolatban 20 ), a C-518/04. sz. ügyben (a míloszi Vipera schweizeri védelmével kapcsolatban 21 ), a C-183/05. sz. ügyben (több, a IV. mellékletben felsorolt, Írországban élő fajjal kapcsoltban 22 ), a C-383/09. sz. ügyben (a franciaországi Cricetus cricetus védelmével kapcsolatban 23 ) és a C-504/14. sz. ügyben (a Kyparissia térségében élő Caretta caretta védelmével kapcsolatban 24 ).

(2-12) A 12. cikk (1) bekezdése tehát egyaránt előírja egy szigorú védelmi rendszer létrehozását és végrehajtását, amely hatékonyan megtiltja az ott felsorolt tevékenységeket. Ezért a IV. mellékletben szereplő fajok megfelelő szigorú védelmi rendszeréhez koherens és összehangolt megelőző jellegű intézkedésekre is szükség van. Ezeknek adott esetben a szomszédos tagállamok közötti, határokon átnyúló koordinációra is vonatkozniuk kell, nevezetesen akkor, ha azok valamely védett faj ugyanazon populációján osztoznak.

A Cricetus cricetus ügyben (C-383/09) a Bíróság megállapította, hogy a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontjában foglalt rendelkezés átültetéséhez az átfogó jogszabályi keret elfogadása mellett konkrét és sajátos védelmi intézkedések végrehajtására, valamint koherens és összehangolt megelőző intézkedések elfogadására van szükség 25 (lásd még a C-518/04. sz. ügyet 26 és a C-183/05. sz. ügyet 27 ). Egy ilyen szigorú védelmi rendszernek tehát lehetővé kell tennie az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt állatfajok párzási, költő- vagy pihenőhelyei károsodásának vagy elpusztulásának hatékony elkerülését (lásd a C-103/00. sz. ügyet 28 ).

A Skydda Skogen ügyben (C-473/19. és C-474/19. sz. ügy) a Bíróság megerősítette, hogy az élőhelyvédelmi irányelv céljainak elérése szempontjából valóban fontos, hogy az illetékes hatóságok előre felmérhessék az említett irányelv által védett fajokra várhatóan káros tevékenységeket, függetlenül attól, hogy e fajok megölése vagy zavarása az adott tevékenység tárgyát képezi-e vagy sem 29 .

(2-13) Ez közvetlenül a „szigorú védelmi rendszer” fogalmából következik, és figyelembe veszi az elfogadott intézkedések, valamint a 12. cikk és általában az irányelv célkitűzései közötti kapcsolat megteremtésének a szükségességét is. Ezeknek az intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a faj hosszú távú fenntartására vagy populációjának az élőhelyen való helyreállítására irányuló célhoz, és hatékonyan végre kell hajtani őket.

Ezt az értelmezést megerősíti az irányelv (3) 30 és (15) 31 preambulumbekezdése, amelyek az emberi tevékenységek ösztönzésére és a fajok kedvező védettségi helyzetének fenntartásához vagy helyreállításához szükséges kezelési intézkedésekre hivatkoznak. Maguk a preambulumbekezdések nem rendelkeznek kötelező joghatással, és soha nem élvezhetnek elsőbbséget az irányelv anyagi jogi rendelkezéseivel szemben, de egyértelműen jelzik a szándékot. Így, bár a Bíróság nem használja fel a preambulumot valamely ítélet közvetlen indokolására, azt továbbra is gyakran használják segítségül a másodlagos jog anyagi jogi rendelkezéseinek értelmezése során 32 .

(2-14) A IV. mellékletben felsorolt fajok szigorú védelmére vonatkozó követelmény végrehajtásához a konkrét, koherens és összehangolt megelőző jellegű intézkedések szükségessége nem feltétlenül jelenti új struktúrák vagy engedélyezési eljárások nemzeti szinten történő létrehozását. Például az olyan projektek esetében, amelyek érinthetik a IV. mellékletben felsorolt fajokat, a tagállamok kiigazíthatják a meglévő tervezési eljárásokat, hogy azok megfeleljenek a 12. cikk követelményeinek. Ez azt jelenti, hogy a fajokra, valamint azok párzási, költő- vagy pihenőhelyeikre gyakorolt hatás értékelése beépíthető az adott tagállamban különböző szinteken meglévő döntéshozatali folyamatokba, például a földhasználat tervezésére vonatkozó döntésekbe vagy a tervekre és projektekre vonatkozó környezeti hatásvizsgálati eljárásokba.

A folyamatban lévő tevékenységek tekintetében a tagállamok a 12. cikk rendelkezései végrehajtásának eszközeként tervezési eljárásokat, rendeleteket vagy a bevált gyakorlatokra vonatkozó kódexeket alkalmazhatnak (amelyeknek kellően részletesnek és egyértelműnek kell lenniük). A 2.3.4. szakaszban kifejtettek szerint azonban ezek a megközelítések és eszközök kiegészítik, nem pedig helyettesítik a formális jogvédelmet.

2.2.2. A kedvező védettségi helyzetet biztosító intézkedések

(2-15)    A 12. cikk értelmezése során figyelembe kell venni az élőhelyvédelmi irányelv 2. cikkében meghatározott célt, amely megkülönböztetés nélkül alkalmazandó az összes mellékletben felsorolt élőhelyekre és fajokra. Következésképpen a 12. cikk alapján elfogadott szigorú védelmi intézkedéseknek biztosítaniuk kell a IV. mellékletben felsorolt közösségi jelentőségű fajok kedvező védettségi helyzetének fenntartását vagy helyreállítását, illetve ahhoz hozzá kell járulniuk.

(2-16)    Ezenkívül a 12. cikket az 1. cikk i) pontjára tekintettel kell értelmezni, amely meghatározza egy faj kedvező védettségi helyzetét. Ez azt jelenti, hogy a végrehajtandó intézkedésekről az egyes helyzetek sajátos körülményei alapján és az egyes fajok sajátosságainak figyelembevételével kell döntést hozni. Például egy faj jellemzői – például a védettségi helyzete – indokolhatnak konkrétabb vagy intenzívebb védelmi intézkedéseket.

A Cricetus cricetus ügyben (C-383/09. sz. ügy, 37. és 25. pont) a Bíróság megállapította, hogy a végrehajtott intézkedések „nem voltak elegendőek ahhoz, hogy ténylegesen ki lehessen zárni a mezei hörcsög párzási vagy pihenőhelyei károsítását vagy elpusztítását.” A Bíróság úgy ítélte meg, hogy „a [mezei hörcsögre] vonatkozó helyreállítási tervben (2007–2011) megállapított intézkedések és a faj megmentésében részt vevő felek kötelezettségvállalásai ellenére az idáig elért biológiai eredmények nem elegendőek e faj megmentéséhez Franciaországban”. Ezért „a mezei hörcsögre vonatkozó intézkedések határozott és gyors javulása elengedhetetlen ahhoz, hogy rövid távon e faj helyreállítását igazoló biológiai eredményeket lehessen elérni”. Ez azt jelenti, hogy a szigorú védelmi rendszert hozzá kell igazítani a faj szükségleteihez és védettségi helyzetéhez.

2.2.3. A 12. cikkben leírt helyzetekre vonatkozó intézkedések

(2-17)    A szigorú védelmi rendszer létrehozása érdekében hozott intézkedések körét és típusát a 12. cikkben szereplő tilalmak és egyéb kötelezettségek listája határozza meg (lásd még az alábbi 2.3. szakaszt). Következésképpen a meghozott intézkedéseknek olyan tevékenységekre kell vonatkozniuk, amelyek magukat a fajokat (12. cikk (1) bekezdés a)–c) pont, 12. cikk (2) bekezdés, 12. cikk (3) bekezdés és 12. cikk (4) bekezdés) vagy élőhelyük meghatározott elemeit (12. cikk (1) bekezdés d) pont) fenyegetik. A 12. cikk (1) bekezdése önmagában vagy a 2. cikkel összefüggésben nem kötelezi a tagállamokat proaktív élőhelykezelési intézkedések meghozatalára 34 ; csupán olyan intézkedéseket ír elő, amelyek hatékonyan megtiltják a 12. cikk (1) bekezdésében felsorolt valamennyi tevékenységet. Ezen túlmenően, a 12. cikk (4) bekezdése értelmében „a tagállamok további kutatási és védőintézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy az állatok véletlen befogása és megölése ne legyen jelentős negatív hatással az érintett fajokra.”

(2-18) Különböző típusú intézkedésekre lehet szükség a IV. mellékletben felsorolt különböző fajok, valamint a különböző helyzetek esetében. Ez a fajok eltérő ökológiai szükségleteitől, valamint a fajokat vagy fajcsoportokat érintő sajátos problémáktól és veszélyektől függően változhat. A 12. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalmak hatékony végrehajtásához és a fajok szigorú védelmének biztosításához szükséges intézkedések meghatározása a nemzeti hatóságok feladata.

(2-19) Ezért a tagállamok kötelesek tilalmat beilleszteni a jogszabályba (a 12. cikk (1) bekezdésével összhangban), valamint hatékonyan végre is kell hajtaniuk ezt a tilalmat, amely megelőző intézkedéseket is magában foglal (például az érvényben lévő tilalmakra vonatkozó tájékoztatást, nyomon követést stb.). A 12. cikk és az 1. cikk i) pontjának szövegéből, valamint a kedvező védettségi helyzet „fenntartásának” célkitűzéséből következik továbbá, hogy a tagállamokat már azt megelőzően kötik a 12. cikk szerinti kötelezettségeik, hogy a fajok számának csökkenése megerősítést nyerne, vagy a védett fajok eltűnésének kockázata valós veszéllyé válna 35 . Még abban az esetben is, ha egy faj védettségi helyzete kedvező, és a belátható jövőben valószínűleg az is marad, a tagállamoknak megelőző intézkedéseket is kell hozniuk annak érdekében, hogy megvédjék a fajokat a 12. cikkben felsorolt tevékenységektől.

Az EUB egyértelművé tette, hogy „az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontjában előírt védelmi rendszer végrehajtása nem függ attól a feltételtől, hogy egy adott tevékenység negatív hatással lehet az érintett állatfaj védettségi állapotára” 36 , és „az említett rendelkezés által biztosított védelem alkalmazása nem szűnik meg azon fajok esetében, amelyek kedvező védettségi állapota megvalósult” 37 . Továbbá, „mivel az ezen irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontjában előírt védelmi rendszer alkalmazása nem függ az érintett faj példányainak számától, e rendszer alkalmazását (...) nem lehet az e faj védettségi állapotára gyakorolt negatív hatás kockázatától függővé tenni”  38 .

(2-20)    Ezt az álláspontot támasztja alá a C-103/00., C-518/04., C-183/05. és C-383/09. sz. ügy is, amelyben a Bíróság hangsúlyozta a meghozott intézkedések megelőző jellegének fontosságát 39 . A Bíróság elutasította a görög kormány érvelését, mely szerint bizonyítani kell a fészkek számának csökkenését annak igazolásához, hogy a Caretta caretta nem részesül szigorú védelemben. A Bíróság szerint „az, hogy nem úgy tűnik, hogy e faj fészkeinek száma csökkent volna az elmúlt 15 évben, önmagában nem kérdőjelezi meg ezt a megállapítást”, vagyis a Caretta caretta számára létrehozott szigorú védelmi rendszer hiányát.

A Bíróság kimondta, hogy a 12. cikk átültetése nemcsak teljes jogszabályi keret létrehozását követeli meg a tagállamoktól, hanem az erre vonatkozó konkrét és különleges védelmi intézkedések megtételét is, továbbá hogy a szigorú védelmi rendszer összefüggő és összehangolt, megelőző jellegű intézkedések meghozatalát is feltételezi 40 . Egy ilyen szigorú védelmi rendszernek tehát lehetővé kell tennie az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt állatfajok párzási, költő- vagy pihenőhelyei károsításának vagy elpusztításának hatékony elkerülését (lásd e tekintetben a C 103/00. sz., Bizottság kontra Görögország ügyet, a Bíróság Határozatainak Tára, 2002., I‑1147, 39. pont).

(2-21)    Ez a megközelítés továbbá az EUMSZ 191. cikkére támaszkodik, amely szerint „az Unió környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem”, továbbá az elővigyázatosság és a megelőzés elvén alapul. A megelőző intézkedések felmérik és kezelik azokat a veszélyeket és kockázatokat, amelyekkel egy adott faj szembesülhet. Következésképpen egyes fajok esetében a megelőző intézkedéseknek a szigorú védelmi rendszer létrehozásához „szükséges intézkedések” részét kell képezniük.

2.2.4. A 12. cikk (1) bekezdése a)–d) pontjának, valamint a 12. cikk (4) bekezdésének rendelkezései a folyamatban lévő tevékenységekkel kapcsolatban

(2-22) Míg a védelmi előírások alkalmazása egyértelműen kapcsolódhat a projektjóváhagyási eljárásokhoz (pl. építési és infrastrukturális projektek esetében), az ismétlődő és széles körben elterjedt tevékenységek – például a mezőgazdaság, az erdészet vagy a halászat 43 – esetében történő alkalmazásuk már összetettebb kérdés lehet.

Az irányelv mindamellett ezekre a tevékenységekre is alkalmazandó. Az EUB valójában egyértelművé tette, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontjában foglalt tilalmak alkalmazhatók olyan tevékenységekre, mint például az erdészeti munkák vagy a területfejlesztés, amelyek célja egyértelműen nem az állatfajok befogása, megölése vagy megzavarása, sem pedig a tojások szándékos elpusztítása vagy begyűjtése 44 . Analógia útján ugyanez vonatkozik az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontjában foglalt tilalomra is.

A tagállamoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy eleget tegyenek a IV. mellékletben szereplő fajok védelmére vonatkozó kötelezettségeiknek a folyamatban lévő tevékenységek esetében is. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nemzeti szinten új struktúrákat vagy engedélyezési eljárásokat kell bevezetni. A tagállamok minden valószínűség szerint rendelkeznek olyan tervezési eljárásokkal, rendeletekkel vagy a bevált gyakorlatokra vonatkozó szabályzatokkal, amelyek módosíthatók annak érdekében, hogy tartalmazzák a 12. cikk rendelkezéseit. Mindazonáltal, a 12. cikk követelményeinek a folyamatban lévő tevékenységekre való alkalmazása (új mechanizmus létrehozása vagy a meglévő mechanizmusok kiigazítása) tekintetében választott megközelítéstől függetlenül a tagállamoknak biztosítaniuk kell a szigorú védelmi követelmények megfelelő teljesítését. Mivel a mezőgazdaság, az erdészet és a halászat e tekintetben jelentősen eltér egymástól, az alábbiakban ezeket külön-külön tárgyaljuk.

(2-23)    Ami a mezőgazdaságot 45 illeti, számos tagállam megelőző intézkedések mellett döntött a 12. cikknek való megfelelés biztosítása érdekében. Ez magában foglalhatja például kellően részletes és egyértelmű iránymutatások és magatartási kódexek kidolgozását (még akkor is, ha azok jogilag nem kötelező erejűek). Érdemes megjegyezni, hogy az alapvető gazdálkodási gyakorlatra vonatkozó szabályok gyakran magukban foglalják bizonyos tájképi elemek – például sövények, tavak stb. – védelmét, amelyek a IV. mellékletben felsorolt fajok élőhelyei is lehetnek. Az érintett fajok köre azonban igen széles, és egyes esetekben a tagállamok helyénvalónak találták részletesebb fajspecifikus iránymutatások kidolgozását.

Az irányelv mindazonáltal előírja, hogy az ilyen megközelítések és eszközök inkább kiegészítik, mintsem helyettesítik a formális jogvédelmet, azaz ha ezeket az eszközöket (pl. magatartási kódexeket, bevált gyakorlatokat) figyelmen kívül hagyják vagy nem megfelelően hajtják végre, jogi eljárásokat kell bevezetni a 12. cikk szerinti szigorú fajvédelmi rendszer hatékony érvényesítése érdekében.

(2-24)    Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy a védett fajok mezőgazdasági területeken való előfordulása gyakran a hagyományos, általában extenzív földhasználati és gazdálkodási gyakorlatok eredménye. Amennyiben a földhasználati gyakorlatok egyértelműen támogatják valamely vizsgált faj védettségi helyzetét, nyilvánvaló, hogy ösztönözni kell az ilyen gyakorlatok folytatását. A 12. cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeken túlmenően a védett állatfajoknak az ilyen, folyamatban lévő tevékenységekhez kapcsolódó véletlen befogását vagy megölését a 12. cikk (4) bekezdésével összhangban ellenőrizni és értékelni kell.

(2-25)    A 12. cikk erdészetre történő alkalmazása némely tekintetben összetettebb, mivel valószínűbb, hogy a kitermelésre szánt fák maguk is a IV. mellékletben felsorolt, érintett fajok élőhelyei (párzási, költő- vagy pihenőhelyek). Az ágazat sajátos jellemzői, azaz a hosszú termelési ciklusok és ebből következően a hosszú távú tervezés szükségessége tovább súlyosbítja a fajok védelmével kapcsolatos különleges kihívásokat az erdőkben.

A természetvédelmi követelményekkel összhangban álló fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatok keresése során a különböző tagállamokban számos megközelítést dolgoztak ki a probléma kezelésére. A meglévő megközelítések a részletes erdőgazdálkodási tervezéstől és az erdőgazdálkodási tervek előzetes jóváhagyásától vagy az általános gyakorlati kódexektől a kitermelési javaslatok előzetes bejelentéséig terjednek, hogy lehetővé tegyék a környezetvédelmi hatóságok számára a beavatkozást, amennyiben védett fajok ismert populációi érintettek lehetnek.

A mezőgazdasági gyakorlatokhoz hasonlóan ezek a megelőző megközelítések is biztosíthatják az érintett fajok védelmét, feltéve, hogy azokat hatékonyan kommunikálják, és jó szándékkal és elegendő erőforrással valósítják meg. A gazdasági ösztönzők elősegíthetik egy ilyen megközelítés elfogadását, mint például az erdőtanúsítási rendszerek esetében, amelyek megkövetelhetik bizonyos környezetvédelmi rendelkezések betartását, beleértve a biológiai sokféleség és a fajok védelmét. Természetesen szükség lehet a megközelítések kiigazítására, hogy azok megfeleljenek a IV. mellékletben felsorolt fajokra vonatkozó védelmi követelményeknek. Ezek a megközelítések azonban nem nyújtanak abszolút garanciát, kivéve, ha az erdőgazdálkodási tervek teljes körű előzetes jóváhagyása kötelező, és ezért azokat (a fentieknek megfelelően) végrehajtható jogvédelmi rendszerrel kell alátámasztani.

 (2-26) Az erdészeti intézkedések akkor is megfelelnek a 12. cikknek, ha azokat úgy tervezik, hogy eleve ne fordulhassanak elő a 12. cikkben meghatározott helyzetek. Megfelelő megelőző megközelítéssel elkerülhető a 12. cikkben foglalt tilalmakkal való összeférhetetlenség, ha az kizárja a káros erdőgazdálkodási gyakorlatokat akkor, amikor a fajok a leginkább sebezhetők, pl. párzás vagy költés idején. A párzási vagy költési időszakon kívül a 12. cikkben előírt intézkedéseket eseti alapon, a fajok ökológiai szükségletei alapján kell meghatározni, ideális esetben erdőgazdálkodási tervek keretében 46 , célul tűzve a párzási, költő- vagy pihenőhelyek károsításának vagy elpusztításának elkerülését.

Az EUB egyértelművé tette, hogy az erdészeti munkáknak megelőző megközelítésen kell alapulniuk, figyelembe véve az érintett fajok védelmi szükségleteit, és azokat úgy kell megtervezni és végrehajtani, hogy ne sértsék az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontjából eredő tilalmakat, miközben – amint az az irányelv 2. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik – figyelembe kell venni a gazdasági, társadalmi, kulturális, regionális és helyi követelményeket 47 . Analógia útján ugyanez vonatkozik az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontjában foglalt tilalomra is.

(2-27) Az ismétlődő tevékenységek másik példája a közcélú infrastruktúra karbantartása. A karbantartási intézkedések úgy tervezhetők, hogy elősegítsék a szigorúan védett fajok élőhelyeinek megőrzését és összekapcsolását, például a fürge gyík (Lacerta agilis) esetében a vasútvonalakon (pl. az út menti zöld területek, a vasúti síneknél használt zúzalék és a folyami növényzet gondos karbantartása). A tagállamok az élőhelyvédelmi irányelv követelményeinek való megfelelés biztosítása érdekében iránymutatásokat dolgozhatnak ki az ilyen karbantartási intézkedésekre vonatkozóan.

(2-28) A tagállamok a 12. cikk rendelkezéseinek végrehajtásához való hozzájárulás érdekében önkéntes intézkedéseket is alkalmazhatnak, például erdő-környezetvédelmi és éghajlattal kapcsolatos szolgáltatásokra és erdővédelemre vonatkozó szerződéseket a közös agrárpolitika keretében. Az ilyen intézkedések alkalmasak arra, hogy sikeresen ötvözzék a preventív megközelítést az (önkéntes) proaktív élőhelykezeléssel. Ezek az intézkedések azonban csak kiegészíthetik, de nem helyettesíthetik a formális jogvédelmet.

(2-29) A 12. cikk halászatra való alkalmazásához szükség van a halászati tevékenységek szabályozására a szigorúan védett fajokra gyakorolt kedvezőtlen hatások – például a párzási, költő- vagy pihenőhelyeik károsodása, e fajok szándékos befogása vagy megölése, illetve a halászeszközökben ejtett járulékos fogás – megelőzése érdekében. A szükséges megelőző intézkedések alkalmazására sor kerülhet olyan tervezési eszközök révén, mint a halászati gazdálkodási tervek vagy a konkrét követelményeket tartalmazó halászati jogosítványok. A megfelelő és hatékony védelem biztosítása érdekében ezeknek a halászeszközök bizonyos típusai által jelentett kockázatok alapos ismeretén kell alapulniuk. Emellett különös figyelmet kell fordítani azokra a területekre, ahol fennáll a járulékos fogásokhoz vezető interakciók kockázata.

Mivel a tengerek biológiai erőforrásainak megőrzése az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik a közös halászati politika alapján, a szükséges intézkedéseket e politikai keret részeként kell végrehajtani. Az alkalmazandó alapvető szabályokat az 1380/2013/EU rendelet határozza meg, amely ökoszisztéma-alapú megközelítést alkalmaz a halászati gazdálkodásra, melynek célja a környezeti hatások korlátozása és a környezetvédelmi jogszabályokkal való összhang biztosítása. Különböző halászati gazdálkodási eszközök használhatók a szükséges megelőző intézkedések végrehajtásához, mint például a technikai intézkedésekről szóló rendeletben ((EU) 2019/1241 rendelet 49 ) foglaltak.

Az említett rendelet szerinti regionalizációs folyamat keretében a tagállamoknak közös ajánlásokat kell benyújtaniuk a Bizottsághoz a szükséges intézkedéseket tartalmazó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása céljából. Általános szabályként a tagállamok a szükséges szabályokat és megelőző intézkedéseket a saját lobogójuk alatt közlekedő halászflották tekintetében alkalmazhatják. A tagállamok tengeri területein halászó más flották esetében az intézkedéseket a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusai révén kell végrehajtani. Az 1380/2013/EU rendelet értelmében a tagállamok bizonyos feltételek mellett valamennyi hajóra alkalmazandó szükséghelyzeti intézkedéseket fogadhatnak el a fajokat fenyegető súlyos veszély enyhítése érdekében. Továbbá a partvonaluktól számított 12 tengeri mérföldes övezeten belül megkülönböztetéstől mentes intézkedéseket hozhatnak, amelyek bizonyos feltételek mellett valamennyi hajóra alkalmazandók.

Tekintettel arra, hogy a jelenlegi ismeretek szerint a járulékos fogások jelentik a védett tengeri fajokra, különösen a cetfélékre, a teknősökre és a tengeri madarakra nehezedő egyik legnagyobb terhet, nagyon fontos, hogy a vonatkozó halászati tevékenységekre irányuló, hatékony megelőző intézkedéseket fogadjanak el és hajtsanak végre. E célra a közös halászati politika keretében rendelkezésre álló mechanizmusokat, konkrétabban a technikai intézkedésekről szóló rendeletet ((EU) 2019/1241 rendelet) kell alkalmazni. A megelőző intézkedések közé tartozhatnak például bizonyos típusú halászeszközök módosításai vagy korlátozásai, a halászati tevékenység térbeli / időbeli szabályozása (pl. bizonyos halászeszközök használatának teljes tilalma egy adott területen, ahol az ilyen eszközök veszélyeztetik a területen élő fajok védettségi helyzetét vagy élőhelyeit), vagy alternatív eszközök kifejlesztése.

 

(2-30)    Az e szakaszból levonható általános következtetés az, hogy a folyamatban lévő tevékenységeket ideális esetben úgy kell végezni, hogy eleve elkerüljék a fajok védelmére vonatkozó rendelkezésekkel való ütközéseket. Ez a megközelítés továbbá azzal az előnnyel jár, hogy potenciálisan védi a tevékenységet folytató személyt (a büntetőeljárással szemben), amennyiben az adott személy betartja ezeket az intézkedéseket. E célból alkalmazható eszközök lehetnek a tervezési eszközök, az előzetes hozzájárulási rendszerek, a magatartási kódexek és a gyakorlati tájékoztatás vagy iránymutatás. Ezek az intézkedések:

a)a 12. cikkben a „szigorú védelem hatékony rendszerének létrehozásához és végrehajtásához szükséges intézkedések” részét képezik;

b)magukban foglalják a szigorú védelmi követelményeket;

c)biztosítják, hogy minden káros tevékenység során teljes mértékben figyelembe vegyék az érintett fajok vagy populációk védelmi szükségleteit, és hogy azokat a szigorú védelemre vonatkozó jogi keret kísérje, amely biztosítja a szabályozó hatóságok általi megfelelő végrehajtást a szabályok be nem tartása esetén (a jogbiztonsági szempontok teljesülnek); valamint

d)segítenek megfelelő felügyeleti szintek (az irányelv 11. cikkének előírása szerint) és azok finanszírozási módja meghatározásában.

2.3.A 12. cikk szerinti konkrét védelmi rendelkezések

2.3.1. A IV. melléklet a) pontjában felsorolt fajok szándékos befogása vagy megölése

(2-31)    A 12. cikk (1) bekezdésének a) pontja tiltja a IV. melléklet a) pontjában felsorolt fajok példányai szándékos befogásának vagy megölésének minden formáját 50 . A 12. cikk (3) bekezdésével összhangban ez a tilalom az állatok életének valamennyi szakaszára érvényes. Az 1. cikk m) pontja értelmében „példány: a IV. vagy az V. mellékletben felsorolt fajba tartozó, élő vagy elpusztult állat illetve növény, továbbá annak bármely része, származéka, valamint minden egyéb olyan termék, amelyről kísérőokmány, csomagolás, jelölés, címke vagy bármely egyéb körülmény alapján megállapítható, hogy az érintett fajba tartozó állat illetve növény része vagy származéka”.

(2-32)    A C-103/00. sz. Caretta caretta-ügyben (37. pont) a Bíróság a „szándék” elemére hivatkozott, megállapítva, hogy: „megtiltották segédmotoros kerékpárok használatát a költőhelyül szolgáló partokon, és a partokon a teknősök fészkeinek jelenlétére figyelmeztető hirdetményeket helyeztek ki. A Gerakas és Dafni tengerpartokat övező tengeri területet pedig teljes védelem alatt álló területnek minősítették, és különleges hirdetményeket helyeztek ott el.” A Bíróság szerint az a tény, hogy a nagyközönség számára az ezen területek védelmének szükségességével kapcsolatban rendelkezésre álló információk ellenére az emberek mégis használtak segédmotoros kerékpárokat a tengerpartokon, és vízibiciklik és csónakok közlekedtek a környező tengeri területen 51 , a teknősök költés idején történő szándékos zavarásának minősült a 12. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében. Úgy tűnik tehát, hogy a Bíróság „értelmezése szerint a »szándékos« kifejezés a következmények tudatos elfogadásaként értelmezendő” 52 .

(2-33)    A C-221/04. sz. ügyben 53 a Bíróság érvelése konkrétabb volt. Ebben az ügyben a Bizottság azért fordult a Bírósághoz, mert a Kasztília és León hatóságai által több magánvadászati területen engedélyezett csapdák okán Spanyolország a vidra (Lutra lutra) védelme tekintetében megsértette a 12. cikk (1) bekezdésének a) pontját. A Bíróság emlékeztetett a Caretta caretta ügyben tett megállapításaira, és kijelentette, hogy „ahhoz, hogy teljesüljön az irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő feltétel, bizonyítani kell, hogy a tett elkövetőjének szándéka kiterjedt valamely védett állatfaj példányának befogására vagy megölésére, vagy legalábbis belenyugodott a befogás vagy megölés lehetőségébe” 54 .

Ezt a Bíróság „szükséges tényállási elemként” alkalmazta, és ebben az ügyben megállapította, hogy a vitatott engedély rókavadászatra vonatkozott, és ezért önmagában nem volt célja a vidrák befogásának lehetővé tétele. A Bíróság hangsúlyozta továbbá, hogy a vidra előfordulását az érintett területen nem bizonyították alakszerűen, így azt sem bizonyították, hogy a spanyol hatóságok a róka vadászatára vonatkozó vitatott engedély kiadásakor tudatában voltak, hogy veszélyeztetik a vidrákat. A Bíróság tehát arra a következtetésre jutott, hogy a valamely védett állatfaj egyedei befogásának vagy megölésének szándékosságára vonatkozó feltétel teljesüléséhez szükséges tényállási elemek fennállását nem bizonyították 55 .

A C-340/10. sz. ügyben a Bíróság megállapította, hogy Ciprus nem teljesítette a 12. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit azáltal, hogy eltűrte azokat a tevékenységeket, amelyek súlyosan veszélyeztették a Paralimni-tó ökológiai jellemzőit, és nem tette meg a Natrix natrix cypriaca (ciprusi vízisikló) populációjának fenntartásához szükséges védelmi intézkedéseket, és nem tette meg e faj tekintetében a szigorú védelmi rendszer létrehozásához és alkalmazásához szükséges intézkedéseket.

(2-34)    A Bíróság által a C-103/00. és a C-221/04. sz. ügyekben alkalmazott megközelítés alapján „szándékos” cselekmények alatt olyan személy által végzett cselekmények értendők, aki tudatában van annak, hogy ezek a cselekmények a IV. mellékletben felsorolt fajok befogásához vagy megöléséhez vezetnek, vagy tudatosan elfogadja ilyen bűncselekmény lehetőségét.

Másként fogalmazva, a rendelkezés nemcsak arra a személyre vonatkozik, akinek eltökélt szándéka valamely védett faj példányának a befogása vagy megölése, hanem olyan személyre is, aki kellően tájékozott és tisztában van tevékenységének valószínű következményeivel, és ennek ellenére is elvégzi a cselekményt, ami a példányok befogásához vagy megöléséhez vezet (pl. nemkívánatos, de elfogadott mellékhatásként) (feltételes szándék).

A nemzeti hatóságoknak minden megfelelő eszközzel, proaktív módon terjeszteniük kell a védett fajok előfordulására és a védelmükre vonatkozó hatályos szabályokra vonatkozó információkat. Erre példa a Caretta caretta ügy kapcsán a teknősfészkek jelenlétére figyelmeztető hirdetmények kihelyezése a tengerpartokon.

(2-35)    A tájékoztatás szükségessége nagy jelentőséggel bír a halászati szabályok megsértésével végzett halászati műveletek során véletlenül kifogott fajok esetében is. Az EU bizonyos szabályokat fogadott el a cetféléknek a halászeszközökben való befogással és elpusztulással szembeni védelme érdekében. Az (EU) 2019/1241 rendelet megtiltja bizonyos hajók számára, hogy meghatározott területeken bizonyos típusú halászeszközöket használjanak olyan aktív akusztikus riasztóberendezések egyidejű alkalmazása nélkül, amelyek megakadályozhatják a barna delfinek halászhálókba való belegabalyodását (lásd még a 2.3.6. szakaszt). Ilyen esetekben a tagállamoknak nem csupán az akusztikus riasztóberendezések használatának a hatékony ellenőrzését és érvényre juttatását kell biztosítaniuk, hanem azt is, hogy a halászok teljes körű tájékoztatást kapjanak erről a kötelezettségről.

2.3.2. A IV. melléklet a) pontjában felsorolt fajok szándékos zavarása, különösen párzás, utódnevelés, áttelelés és vándorlás idején

(2-36)    A 12. cikk (1) bekezdésének b) pontja tiltja a IV. mellékletben szereplő fajok szándékos zavarását, különösen párzás, utódnevelés, áttelelés és vándorlás idején, amikor a fajok sebezhetőbbek 57 . A 12. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy ez a tilalom az érintett fajok életének valamennyi szakaszára érvényes.

2.3.2.a) Szándékos zavarás

(2-37)    Sem az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke, sem pedig 1. cikke nem tartalmazza a „zavarás” fogalmának meghatározását 58 . A rendelkezés nem korlátozódik kifejezetten a „jelentős” zavarásokra, mint az irányelv 6. cikkének (2) bekezdése esetében, hanem a rendelkezés alkalmazási körét az irányelv átfogó célkitűzésének fényében kell értelmezni.

Amint azt feljebb már említettük, az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a)–d) pontjában előírt védelmi rendszer végrehajtása „nem függ attól a feltételtől, hogy egy adott tevékenység negatív hatással lehet az érintett állatfaj védettségi állapotára”, 59 és „az említett rendelkezés által biztosított védelem alkalmazása nem szűnik meg azon fajok esetében, amelyek kedvező védettségi állapota megvalósult” 60 .

Egyértelmű, hogy a 12. cikk értelmében „zavarásnak” minősül minden olyan tevékenység, amellyel szándékosan megzavarnak egy fajt olyan mértékben, amely befolyásolhatja annak túlélési esélyeit, szaporodási sikerét vagy szaporodási képességét, vagy amely az elfoglalt terület csökkenéséhez vagy a fajok áttelepítéséhez vagy kiszorításához vezet.

(2-38) Figyelembe véve bizonyos állatok sajátos életmenetét (különösen szaporodási stratégiáját vagy mobilitását) és sok esetben összetett társas interakcióit, az egyedek megzavarása gyakran hatással lehet a populációszintekre. Ez a helyzet például akkor, ha megzavarják a vemhes nőstényeket, vagy elválasztják az anyát a borjától olyan nagy méretű, hosszú életű és nagymértékben mozgékony, kevéssé termékeny állatok esetén, mint például a tengeri emlősök.

(2-39) Általában véve a zavarás intenzitása, időtartama és ismétlődésének gyakorisága fontos paraméterek a fajokra gyakorolt hatás értékelése során. A különböző fajok eltérő mértékben érzékenyek vagy eltérően reagálnak ugyanarra a zavartípusra, amit figyelembe kell venni. Előfordulhat, hogy azok a tényezők, amelyek az egyik fajt zavarják, nem jelentenek zavarást egy másik faj számára. Emellett egy bizonyos faj adott egyedének az érzékenysége az idénytől vagy az életciklusa bizonyos időszakaitól (pl. szaporodási időszak) függően változó lehet.

A 12. cikk (1) bekezdésének b) pontja figyelembe veszi ezt a lehetőséget, hangsúlyozva, hogy a szándékos zavarást meg kell tiltani, különösen a szaporodás, az utódnevelés, az áttelelés és a vándorlás érzékeny időszakaiban. Azt is figyelembe kell venni, hogy a zavarás (pl. zaj, fényforrás) nem feltétlenül gyakorol közvetlen hatást egy faj testi épségére. Közvetett negatív hatást is gyakorolhat a fajra (pl. azzal, hogy arra kényszeríti őket, hogy sok energiát fordítsanak menekülésre: ha például a denevéreket áttelelés során megzavarják, ennek következtében felmelegszenek és felrepülnek, így a nagy energiaveszteség miatt kevésbé valószínű, hogy túlélik a telet).

(2-40) Ezért eseti megközelítésre van szükség. Az illetékes hatóságoknak gondosan mérlegelniük kell azt, hogy milyen szintű zavarás tekintendő károsnak, figyelembe véve az érintett fajok sajátos jellemzőit és az adott helyzetet, a fent leírtak szerint. Például a cetfélék bálnamegfigyelő hajók általi ismételt megzavarása jelentős hatással lehet az egyes példányokra, ami negatív következményekkel járhat a helyi populációra nézve. Másrészt az olyan szórványos zavarások, amelyek valószínűleg nem gyakorolnak kedvezőtlen hatást az egyes állatokra vagy a helyi populációra, mint például a kár megelőzése érdekében egy farkas elrettentése attól, hogy behatoljon a juhok tartási területére, nem tekintendők a 12. cikk szerinti zavarásnak.

(2-41) A zavarásnak továbbá „szándékosnak” kell lennie ahhoz, hogy a 12. cikk (1) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartozzon (a „szándékos” kifejezés meghatározását lásd a 2.3.1. szakaszban). A C-103/00. sz. Caretta caretta ügyben a Bíróság a költőhelyül szolgáló tengerpartokon végzett különböző tevékenységek mindegyikét megvizsgálta annak megállapítása érdekében, hogy van-e ok-okozati összefüggés e tevékenységek és a faj megzavarása között. Mindenekelőtt azt állapította meg, hogy a segédmotoros kerékpárok használata a Caretta caretta költőhelyéül szolgáló tengerpartokon valószínűleg zavarja ezt a fajt, főként a zajártalom miatt, különösen tojásrakás, költés és kikelés idején, valamint amikor a fiatal teknősök a tenger felé veszik az útjukat. A teknősök életére és jóllétére a költőhelyül szolgáló tengerpartok közelében jelen lévő kis vízi járművek is veszélyt jelentenek. A Bíróság szerint a 12. cikk (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásában ez kimeríti a szóban forgó faj szaporodás idején történő szándékos zavarásának fogalmát.

   

2.3.2.b)    Párzási, utódnevelési, áttelelési és vándorlási időszakok

(2-42)    A párzási, utódnevelési, áttelelési és vándorlási időszak a zavarás vonatkozásában különösen érzékeny időszak a fajok számára. Ezeket a fogalmakat azonban az élőhelyvédelmi irányelv nem határozza meg. Mivel az irányelv IV. mellékletének a) pontja a fajok igen széles skáláját tartalmazza, amelyek ökológiai, biológiai és viselkedési szempontból nagyon eltérőek, a párzási, utódnevelési, áttelelési és vándorlási időszakok meghatározásakor szintén fajonkénti megközelítést kell alkalmazni (amennyiben ezek az időszakok egyáltalán alkalmazhatók).

(2-43)    A 12. cikk alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

– Párzási és utódnevelési időszak: Ez az időszak (adott esetben) magában foglalhatja az udvarlás és a párosodás időszakát, a fészeképítést, illetve a tojásrakás vagy az ellés helyének kiválasztását, az ellést vagy a tojásrakást, illetve ivartalan szaporodás esetén az utódok létrehozását, a tojások fejlődését és a kikelést, valamint az utódok nevelését.

– Áttelelési időszak: Az áttelelés az az időszak, melynek során az állat inaktívvá válik, és tartósan alvó, eltompult vagy nyugalmi állapotban van, általában télen. Az ilyen állapotot általában alacsonyabb testhőmérséklet, lelassult szívverés és légzés jellemzi. Az áttelelés lehetővé teszi, hogy az állat túlélje a nehéz körülményeket azáltal, hogy kevesebb energiát használ, mintha aktív lenne (például egyes denevérek, rágcsálók, kétéltűek vagy hüllők).

– Vándorlási időszak: A vándorlás a példányok adott területről egy másik területre történő időszakos mozgása az életciklusuk természetes részeként, általában az évszakokhoz kapcsolódó változásokra vagy a táplálék rendelkezésre állásában bekövetkező változásokra reagálva.

2.3.3. Vadon élő állatok tojásainak szándékos elpusztítása vagy begyűjtése

(2-44)    A 12. cikk (1) bekezdésének c) pontja értelmében tilos a vadon élő állatok tojásainak szándékos elpusztítása vagy begyűjtése.

2.3.4. Párzási, költő- vagy pihenőhelyek károsítása vagy elpusztítása

(2-45)    A 12. cikk (1) bekezdésének d) pontja önálló rendelkezés. A 12. cikkben foglalt egyéb tilalmakkal ellentétben ez nem közvetlenül a példányokra vonatkozik, hanem az élőhelyeik fontos elemeinek védelmére irányul, mivel megtiltja a párzási, költő- vagy pihenőhelyek károsítását vagy elpusztítását. Továbbá, míg a 12. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontja a „szándékos” kifejezést használja, a d) pont esetében nem ez a helyzet.

2.3.4.a)    Annak következményei, hogy a „szándékos” szó nem szerepel a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontjában

(2-46)    A 12. cikk (1) bekezdésének a)–c) pontja értelmében csak a szándékos cselekmények tiltottak, és azokat meg kell akadályozni, míg a d) pont értelmében a szándékos cselekmény nem szükséges feltétel 65 . A 12. cikk (1) bekezdésének d) pontja előírja minden olyan cselekmény tilalmát, amely a párzási, költő- vagy pihenőhelyek károsításához vagy elpusztításához vezet, függetlenül attól, hogy azok szándékosak-e vagy sem 66 .

A Bíróság megerősítette továbbá, hogy „azáltal, hogy nem korlátozta a szándékos tevékenységekre az irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontjában előírt tilalmat, ellentétben az említett cikk a) és c) pontjával, a közösségi jogalkotó azt a szándékát bizonyította, hogy a párzási, költő- vagy pihenőhelyek számára fokozott védelmet kíván nyújtani a károsításukra vagy elpusztításukra irányuló tevékenységekkel szemben. Tekintettel a biológiai sokféleség védelmének céljára, amelynek megvalósítására irányul az irányelv, egyáltalán nem aránytalan, hogy a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontjában előírt tilalmat nem korlátozták a szándékos tevékenységekre” 67 .

(2-47)    A büntetőjog különbséget tesz a szándékos vagy tudatos, és a nem szándékos cselekmények között. A „szándékos” kifejezés azokat a helyzeteket is magában foglalja, amikor az eredmény nem közvetlenül megfontolt, de az adott személynek figyelembe kellett volna vennie a cselekményből esetlegesen eredő következményeket. Ez egyértelműen jelzi, hogy amikor a d) pontból kihagyták a „szándékos” szót, a jogalkotó szándéka az volt, hogy e rendelkezés hatályát kiterjessze az olyan nem szándékos cselekményekre is, amelyek károsításhoz vagy elpusztításhoz vezetnek. Ez különleges minőséget ad ennek a rendelkezésnek: a párzási, költő- vagy pihenőhelyek minden károsítását vagy elpusztítását hatékonyan meg kell tiltani, azaz el kell kerülni.

(2-48)    Ez azonban nem jelenti azt, hogy az irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében proaktív élőhelykezelési intézkedésekre lenne szükség (pl. egy rét aktív kezelése pillangók számára). Mindazonáltal a párzási, költő- vagy pihenőhelyek károsítással vagy elpusztítással szembeni védelme érdekében egy jogi szövegben szereplő egyszerű tilalom nem elegendő, és azt megfelelő végrehajtási mechanizmussal kell alátámasztani, beleértve a megelőző intézkedéseket is. Szigorú védelmi rendszer keretében a tagállamoknak fel kell mérniük a területeket fenyegető, emberi tevékenységből eredő veszélyeket, és intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítására, hogy azok, akik valószínűleg bűncselekményt követnek el (szándékosan vagy sem), tisztában legyenek a hatályos tilalommal, és ennek megfelelően járjanak el.

(2-49) Az első Caretta caretta ügyben 68 a Bíróság megállapította, hogy a faj számára költőhelyül szolgáló tengerparton található épületek az irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében a költőhely károsításához vagy elpusztításához vezethetnek 69 . Lényeges, hogy a Bíróság nem szögezte le, hogy ezek az épületek „jogellenesek”. A Bíróság fő érve az a puszta tény volt, hogy az épületeket ott felépítették, és azok károsodást és elpusztulást okozhattak. Következésképpen a „teljes védelem alatt álló területnek” minősített tengerparton történő építkezés, és különösen, ha ezen túlmenően „különleges hirdetményeket helyeztek ki”, elegendő a 12. cikk (1) bekezdése d) pontja megsértésének megállapításához.

(2-50) A C-441/17. számú ügyben (bizonyos, a IV. mellékletben felsorolt kéregrágó bogarak – Buprestis splendens, Cucujus cinnaberinus, Phryganophilus ruficollis és Pytho kolwensis – védelme a Białowieża‑erdőben, Lengyelország) 70 a Bíróság tisztázta, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikkében szereplő tilalmak alkalmazandók, függetlenül a szigorú védelem hatálya alá tartozó fajok példányainak számától. A Bíróság a közelmúltban emlékeztetett arra, hogy „az ezen irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontjában előírt védelmi rendszer végrehajtása nem függ az érintett fajok példányainak számától” 71 . Másként fogalmazva, az a tény, hogy egy faj egy adott helyen erőteljes jelenléttel rendelkezik, és a területen való fennmaradását nem fenyegeti veszély, nem csökkenti a faj szigorú védelmére vonatkozó kötelezettségeket. Ezeket a tényeket inkább az eltérési eljárás során kell figyelembe venni. Az ellenkező eset is igaz: vagyis az a tény, hogy egy terület a IV. melléklet a) pontjában szereplő faj csak egy vagy néhány egyede számára szolgál párzási, költő- vagy pihenőhelyként, nem csökkenti az e terület károsítással vagy elpusztítással szembeni védelmére vonatkozó kötelezettséget.

(2-51)    Másfelől előfordulnak olyan esetek, amikor a természetes élőhelyek pusztulása természetes módon történik (többek között egy bizonyos földhasználat, például a mezőgazdaság megszűnését követő természetes utánpótlás révén), vagy azt előre nem látható események okozzák, és így az élőhely többé nem megfelelő párzási, költő- vagy pihenőhely bizonyos fajok számára. Ebben az esetben, amikor nem követtek el a párzási, költő- vagy pihenőhelyek károsítását vagy elpusztítását előidéző cselekményt, hanem az természetes okok miatt következett be, nem alkalmazható a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontja 72 .

2.3.4.b)    A „párzási, költő- és pihenőhelyek” azonosítása

(2-52)    Az irányelv célkitűzéseinek fényében a párzási, költő- és pihenőhelyek szigorú védelmet igényelnek, mivel alapvető fontosságúak az állatok életciklusa szempontjából, és egy faj teljes élőhelyének nagyon fontos elemei 74 , amelyek a túlélés biztosításához szükségesek. Védelmük közvetlenül kapcsolódik egy adott faj védettségi helyzetéhez. A 12. cikk (1) bekezdésének d) pontjában foglalt rendelkezést ezért úgy kell értelmezni, hogy az a párzási, költő- és pihenőhelyek ökológiai funkcionalitásának megőrzésére irányul. A 12. cikk (1) bekezdésének d) pontja tehát előírja, hogy az ilyen területek és helyek emberi tevékenységek végzésével nem károsíthatók, illetve nem pusztíthatók el, annak érdekében, hogy továbbra is képesek legyenek biztosítani mindazt, ami az adott állat pihenéséhez vagy sikeres szaporodásához szükséges.

(2-53) A C-383/09. sz. ügyben Kokott főtanácsnok úgy értelmezte a „párzási, költő- és pihenőhelyek” fogalmát, hogy az nemcsak az üregekre, hanem a környező élőhelyekre is kiterjed. A Bíróság a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerinti kötelezettségek elmulasztásának tekintette nem csupán az üregek közvetlen elpusztítását, hanem az urbanizációs folyamatokat és a vegetatív struktúra változásait is a tágabb területeken 75 .

(2-54) A 12. cikk (1) bekezdésének d) pontjából tehát az következik, hogy az ilyen párzási, költő- és pihenőhelyeket akkor is védeni kell, ha azokat csak alkalmanként használják, vagy akár elhagyják őket 76 , de várhatóan nagy a valószínűsége annak, hogy az érintett fajok e területekre és helyekre visszatérnek. Ha például egy bizonyos barlang minden évben számos denevér áttelelő helye (mivel a faj szokása, hogy minden évben visszatér ugyanarra a téli pihenőhelyre), akkor nyáron is védeni kell ennek a barlangnak a funkcionalitását, hogy a denevérek télen megint használhassák azt.

(2-55)    Nehéz meghatározni a párzási, költő- és pihenőhelyekre vonatkozó általános kritériumokat, mivel a IV. melléklet a) pontja számos taxonból származó, különböző életmenet-stratégiákkal rendelkező fajokat sorol fel. Nem lehet megadni a „párzási, költő- és pihenőhelyek” olyan körülhatárolt meghatározását, amely valamennyi taxonra érvényes lesz. A „párzási, költő- és pihenőhelyek” kifejezés bármely értelmezésének tehát figyelembe kell vennie ezt a sokféleséget, és tükröznie kell a különböző fennálló viszonyokat. A következő általános fogalommeghatározások célja, hogy iránymutatást nyújtsanak e tekintetben, és azon a feltételezésen alapulnak, hogy a szóban forgó területek azonosíthatók és észszerűen körülhatárolhatók. A figyelembe veendő elemek ellenőrzőlistájaként használhatók, mivel ezen elemek nem mindegyike alkalmazható minden fajra. A fajokkal kapcsolatos ismeretek hiányosságai is meghatározhatók. Az alábbi két fogalommeghatározást külön szakaszokban részletezzük, bár a gyakorlatban gyakran összekapcsolódnak és átfedik egymást, így együtt vizsgálhatók.

(2-56)    A 12. cikk alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók.

·Párzási és költőhelyek

A párzás magában foglalja a párosodást és az utódok világrahozatalát (beleértve a tojásrakást), illetve ivartalan szaporodás esetén az utódok létrehozását. A párzási és költőhely itt a párzáshoz és az utódok világrahozatalához szükséges területeket jelenti, és kiterjed a fészkelőhely vagy az ellés helyének környezetére is, amennyiben az utódok függenek az ilyen területektől. Egyes fajok esetében a párzási és költőhely magában foglalja a területkijelöléshez és a védekezéshez szükséges kapcsolódó struktúrákat is. Ivartalanul szaporodó fajok esetében a párzási és költőhely az utódok létrehozásához szükséges területet jelenti. A rendszeresen – az év során vagy évről-évre – használt párzási és költőhelyeket akkor is védeni kell, amikor nincsenek használatban.

A párzási és költőhely tehát magában foglalhat olyan területeket, amelyek az alábbiakhoz szükségesek:

1.udvarlás;

2.párosodás;

3.fészekrakás, illetve tojásrakó hely vagy ellési hely kiválasztása;

4.ellésre vagy tojásrakásra, illetve ivartalan szaporodás esetén utódok létrehozására használt helyek;

5.a tojás fejlődésére és kikelésére szolgáló helyek;

6.fészkek vagy ellési helyek, amennyiben azokat az adott területtől függő fiatal egyedek foglalják el; valamint

7.a sikeres szaporodást elősegítő tágabb élőhelyek, beleértve a táplálkozási területeket is.

·Pihenőhelyek

A pihenőhelyek itt azokat a területeket jelentik, amelyek valamely állat vagy állatok egy csoportja számára a passzív időszakban szükséges a túléléshez. Helytülő életmódú fajok esetében a pihenőhely a rögzülés helye. A pihenőhelyek magukban foglalják az állatok által pihenőhely céljára kialakított struktúrákat, pl. ülőhelyeket, üregeket vagy rejtekhelyeket. A rendszeresen – az év során vagy évről-évre – használt pihenőhelyeket akkor is védeni kell, amikor nincsenek használatban.

A túléléshez nélkülözhetetlen pihenőhelyek magukban foglalhatnak egy vagy több, az alábbiakhoz szükséges struktúrát és élőhelyelemet:

1.hőszabályozási viselkedés, pl. Lacerta agilis (fürge gyík);

2.pihenés, alvás vagy rekuperáció, pl. a Nyctalus leisleri (szőröskarú koraidenevér) szálláshelyei;

3.elrejtőzés, védelem vagy menedék, pl. a Macrothele calpeiana üregei; valamint

4.áttelelés, pl. denevérek szálláshelyei, a Muscardinus avellanarius (mogyorós pele) rejtekhelyei.

(2-57)    A 12. cikk (1) bekezdése d) pontjának megfelelő végrehajtása megköveteli a faj ökológiájának (biológia, élőhelyek, populációméret, elterjedés és dinamika) és viselkedésének (életciklus, szervezet, a fajokon belüli és a fajok közötti interakciók) alapos ismeretét.

Példák párzási, költő- és pihenőhelyekre

	Párzási és költőhely	Pihenőhely
Triturus cristatus (közönséges tarajosgőte)	A párosodásra használt tóban a hímek egyedi területekkel rendelkeznek, ahol sor kerül az udvarlásra és a párosodásra. A petéket egyenként rakják le vízi növényekre, és azok 12–18 napon át fejlődnek. A petékből lárvák kelnek ki és szabadon úsznak. A tó tehát a párzási és költőhely.	Életének szárazföldi szakaszában a T. cristatus napközben kövek, fák gyökerei és rönkök között talál menedéket. Hasonló menedékeket használ az áttelelési időszakban (hideg vidékeken) vagy a nyári nyugalmi állapot során (meleg vidékeken). A vízi életszakasz során a kifejlett egyedek és a lárvák a víz alatti és a vízből kinövő növényzetet használják menedékhelyként. A T. cristatus a szomszédos tavakba is áttelepül. A T. cristatus egészséges populációi egyszerre több tavat is használnak és azok között mozognak, megfelelő összeköttetést biztosító szárazföldi élőhelyen szétszóródva. Az egyedek akár 1 km-re eltávolodhatnak az eredeti tavuktól. A T. cristatus pihenőhelyei tehát az általuk lakott tavak és a szomszédos szárazföldi élőhelyek, amelyek életciklusuk szárazföldi részében nyújtanak számukra támogatást.
Nyctalus leisleri (szőröskarú koraidenevér)	A hímek a nőstényektől külön élnek a szaporodás ideje alatt. A hímek ősszel párosodási területeket alakítanak ki fák odvában. A párosodásra késő ősszel kerül sor, a nőstények pedig tavaszig késleltetik a megtermékenyülést. Az utódok ellőhelyen jönnek világra, és az anyjuktól függenek a nyáron történő elválasztásukig. A költőterületek és az ellőhelyek ezért párzási és költőhelynek minősülnek. A fogalommeghatározás e szigorú alkalmazása figyelmen kívül hagyja a téli áttelelő helyeket, amelyekre a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott „pihenőhely” vonatkozik.	Átteleléshez Az N. leisleri elsősorban fán lakó denevér, amely a tél folyamán téli álmot alszik. Télen megfelelő mikroklímát biztosító faodúkban, épületekben, esetenként pedig barlangokban és alagutakban pihen. Mesterséges pihenődobozokat is elfoglal. Parkokban és városi területeken, valamint lombhullató és tűlevelű erdőterületeken is találtak már fákon lévő pihenőhelyeket. Ezeknek a szálláshelyeknek viszonylag zavartalan helyzetben kell lenniük, mivel a téli álmukból felébresztett denevérek olyan értékes energiatartalékokat élnek fel, amelyeket télen nem tudnak visszapótolni. Az aktív időszakban (tavasszal) a nappali szálláshelyek is alapvető fontosságúak minden denevérfaj számára, amelyek a nappali órákban viszonylag zavartalan helyre húzódnak, megint csak öreg fák és épületek repedéseibe és hasadékaiba. A helyszíntől függően egy kolónia egyszerre több nyári szálláshelyet is használhat, amelyek közül a legnagyobb ellőhelyként szolgálhat, a hímek pedig magányosan vagy kisebb csoportokban élnek. Vándorlás során A szőröskarú koraidenevérről tudjuk, hogy európai elterjedési területének bizonyos részein vándorol: találtak olyan, Németországban meggyűrűzött egyedeket, amelyek Franciaországban és Svájcban teleltek (2003. évi nemzeti jelentés 77 ). A pontos vándorlási minták nem ismertek. Úgy tűnik ugyanakkor, hogy más populációk kevésbé vándorló természetűek, mivel ellőhelyeik ás áttelelő helyeik ugyanazon a helyszínen találhatók. A N. leisleri által napközbeni pihenésre és áttelelésre használt szálláshelyek pihenőhelyek.

	Párzási és költőhely	Pihenőhely
Maculinea arion (nagyfoltú hangyaboglárka)	A nagyfoltú hangyaboglárka olyan területet igényel, ahol előfordul az a tápnövény, amellyel lárva állapotában táplálkozik (Thymus fajok), valamint az a gazdaszervezet és táplálékforrás, amelyre lárva állapotában szüksége van ahhoz, hogy teljesen kifejlődjön (Myrmica hangyafészkek). Petéiket a Thymus virág bimbójában helyezik el, ahol azok táplálkoznak és fejlődnek. A lárvák egy bizonyos szakaszban lepottyannak a növényről, és magukhoz vonzanak egy hangyát, amely felveszi és a hangyafészekbe viszi őket. A lárva a hangyafészekben fejlődik tovább, ahol a hangyák lárváival táplálkozik. A fészekben bebábozódik, a kifejlett egyedek pedig nyár elején jelennek meg. A M. arion párzási és költőhelye olyan terület, ahol a Thymus fajhoz tartozó növények fordulnak elő közel ahhoz a helyhez, ahol a kifejlett egyedek megjelennek, valamint ahol megtalálható a Myrmica hangyák fészke, amelyben a lárvák és a bábok fejlődnek.	Ennek a fajnak nincsenek egyértelműen meghatározott pihenőhelyei, csupán azok a helyek, amelyekhez a lárvák fejlődéséhez és a bebábozódáshoz szükség van. Ezekre az életszakaszokra a párzási és költőhely baloldalt olvasható fogalommeghatározása vonatkozik.
Osmoderma eremita (remetebogár)	A pihenőhely, valamint a párzási és költőhely valójában ugyanazt jelenti az O. eremita számára. Ez a kéregrágó faj életének nagy részében kifejlett lombhullató fák – általában a Quercus fajok – korhadt üregeiben él. Az egyedek nagy része nem hagyja el azt a fát, ahol a világra jött. A párosodásra a szubsztrátumon belül kerül sor, petéiket mélyen a szubsztrátum belsejében helyezik el. Több év kell ahhoz, hogy a petéből kifejlődjön a bogár. A bábok ősszel fejlődnek ki; a kifejlett egyedek késő tavasszal vagy nyár elején jelennek meg. Az O. eremita pihenőhelyei kifejlett és lényegében üreges belsejű, többnyire a Quercus fajhoz tartozó, szívrothadással fertőzött lombhullató fák.

(2-58)    A Triturus cristatus fajra vonatkozó példa (lásd a fenti táblázatot) azt mutatja, hogy egyes, kis méretű otthonterülettel rendelkező fajok esetében a párzási és költőhelyek, valamint a pihenőhelyek átfedhetik egymást. Ilyen esetekben fontos egy funkcionálisan életképes és összefüggő terület védelme a faj számára, amely terület egyaránt magában foglalja a faj pihenőhelyeit, párzási és költőhelyeit, valamint a párzási, költő- és/vagy pihenőhelyek ökológiai funkcionalitásának fenntartásához szükségesnek tartott egyéb területeket. Egy ilyen faj „helyi” populációjának meghatározása hasznos szerepet játszhat ennek a területnek a meghatározásában.

(2-59)    Azt is meg kell vizsgálni, hogy a 12. cikkel összefüggésben hogyan kell kezelendők a nagy területen elterjedt fajok. A nagy területen elterjedt fajok sajátos problémáját az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése már elismeri. E tekintetben tanácsos lehet a párzási, költő- és pihenőhely meghatározását egy egyértelműen körülhatárolható helyszínre korlátozni: pl. denevérek szálláshelyei, medvék téli kuckói, vidrák vacka, vagy más, a párzás, költés vagy a pihenés szempontjából egyértelműen fontos területek.

(2-60)    A Caretta caretta ügyben a Bíróság semmilyen meghatározást nem adott a faj párzási, költő- és pihenőhelyeire vonatkozóan, és eseti / fajonkénti megközelítést követett. Az említett ügyben a Bíróság hangsúlyozta a Laganas-öböl mint „a Caretta caretta védett faj létfontosságú párzási és költőhelye” jelentőségét 78 . Ez a terület rendelkezett azokkal a fizikai és biológiai tényezőkkel, amelyek elengedhetetlenek a faj szaporodásához (tengeri terület és fészkelőhelyül szolgáló tengerpartok). Nehéz meghatározni a „párzási és költőhely”, valamint a „pihenőhely” fogalmát a faj ökológiai jellemzői közötti nagy különbségek miatt. Figyelembe kell venni a faj ökológiájával és viselkedésével kapcsolatban rendelkezésre álló naprakész ismereteket.

2.3.4.c) A „károsodás” fogalma

(2-61)    Sem az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontja, sem 1. cikke nem tartalmazza a „károsodás” fogalmának meghatározását, jóllehet ez a fogalom szerepel az irányelv más rendelkezéseiben is (pl. a 6. cikk (2) bekezdése).

(2-62)    Általában véve a károsodás egy élőhelyet (ebben az esetben párzási, költő- vagy pihenőhelyet) érintő fizikai állapotromlásként határozható meg. Az elpusztulással ellentétben az ilyen állapotromlás lassan és fokozatosan következhet be, fokozatosan csökkentve a terület vagy a hely funkcionalitását. A károsodás tehát nem vezethet azonnal a terület vagy a hely funkcióinak elvesztéséhez. Ugyanakkor hátrányosan befolyásolja a funkcionalitást a jelen lévő ökológiai elemek minősége vagy mennyisége tekintetében, és idővel a funkcionalitás teljes elvesztését okozhatja. A IV. melléklet a) pontjában felsorolt fajok sokfélesége miatt egy adott párzási, költő- vagy pihenőhely károsodásának értékelését eseti alapon kell elvégezni.

(2-63)    Amikor megpróbáljuk azonosítani és elkerülni azokat az okokat, amelyek a párzási, költési vagy pihenési funkció károsodásához, vagy akár elvesztéséhez vezetnek, fontos egyértelmű ok-okozati összefüggést megállapítani egy vagy több emberi eredetű tevékenység és a párzási, költő- vagy pihenőhely károsodása vagy elpusztulása között. Nyilvánvaló, hogy a károsodás okai lehetnek a vizsgált párzási, költő- vagy pihenőhelyen belül vagy kívül, vagy attól akár bizonyos távolságra is. Ezeket az okokat és tevékenységeket aztán olyan módon kell szabályozni, hogy elkerülhető legyen a károsodás és az elpusztulás. Csak az okok egyértelmű tisztázása teszi lehetővé a hatóságok számára, hogy ennek megfelelően járjanak el, és elkerüljék a további vagy a jövőbeli károsodást vagy elpusztulást.

(2-64) Ezért az olyan tevékenységek eltűrése, amelyek közvetlenül vagy közvetve károsítják vagy elpusztítják a védett fajok élőhelyét, a 12. cikk (1) bekezdésének megsértésének minősülhet, amint azt a Bíróság a C-340/10. sz. ügyben elismerte. Ebben az ügyben a Bíróság megállapította, hogy a túlzott vízkivétel és a Paralimni-tó közelében végzett egyéb káros tevékenységek, különösen a száraz években, súlyosan hátrányosan hathattak a ciprusi vízisikló élőhelyére és e faj védelmére. Ciprus, mivel megtűrte az ilyen típusú műveletet, nem teljesítette a 12. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

(2-65)    Annak meghatározásához, hogy mi tekinthető „károsodásnak”, elengedhetetlen a 12. cikk (1) bekezdése d) pontjának teljes egészében történő elemzése. A 12. cikk célja, hogy szigorú védelmi rendszert vezessen be a IV. melléklet a) pontjában felsorolt fajok számára. A párzási, költő- és pihenőhelyek kifejezett védelme magának a fajnak a védelme mellett – a „szándékos” minősítés nélkül – bizonyítja az irányelv által az e területeknek tulajdonított jelentőséget. A párzási, költő- és pihenőhelyek károsítása vagy elpusztítása elleni különleges védelem magától értetődően kapcsolódik e területek alapvető funkciójához, amelyeknek továbbra is biztosítaniuk kell az adott állat (vagy állatok csoportja) számára a szaporodáshoz vagy a pihenéshez szükséges valamennyi elemet.

(2-66)    Példák olyan tevékenységekre, amelyek a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontja értelmében károsodáshoz vezethetnek:

-A közönséges tarajosgőte (Triturus cristatus) vagy más, szigorúan védett kétéltűek ívóhelyei bizonyos részeinek feltöltése, ezáltal csökkentve (összességében) az ívóhelyek párzási és költőhelyként betöltött szerepét.

-A hörcsögök üregei – mint párzási, költő- és pihenőhelyek – bizonyos részeinek a funkciójában a mélyszántás által okozott károsodás.

-Építési munkák egy folyó azon szakasza mentén, amely a közönséges tok (Acipenser sturio) vagy más, szigorúan védett halak párzási vagy pihenőhelye.

-Lecsapolás vagy egyéb olyan tevékenységek, amelyek olyan hidrológiai változásokat okoznak, amelyek súlyosan veszélyeztetik az élőhely ökológiai jellemzőit, és érintik a Natrix natrix cypriaca (ciprusi vízisikló, lásd a 2.33. szakaszt) populációját.

-Olyan holt vagy elhaló fák kivágása / eltávolítása, amelyek a IV. mellékletben szereplő egyes kéregrágó bogárfajok (Buprestis splendens, Cucujus cinnaberinus, Phryganophilus ruficollis és Pytho kolwensis) fontos élőhelyei 79 .

-Házak, üdülőhelyek, utak és egyéb infrastruktúrák, valamint fényszennyezés vagy halászati tevékenységek az álcserepesteknős (Caretta caretta) költőhelyein vagy azok közelében 80 .

2.3.4.d) A párzási, költő- és pihenőhelyek folyamatos ökológiai funkcionalitását biztosító intézkedések

(2-67) A folyamatos ökológiai működés biztosítására irányuló intézkedések olyan megelőző intézkedések, amelyek célja adott tevékenység által a védett fajok párzási, költő- vagy pihenőhelyeire gyakorolt negatív hatás minimálisra csökkentése vagy akár megszüntetése. Ezek azonban meghaladhatják ezt a mértéket, és olyan intézkedéseket is magukban foglalhatnak, amelyek aktívan javítanak egy adott párzási, költő- vagy pihenőhelyet annak érdekében, hogy az semmikor ne szenvedjen az ökológiai funkcionalitás csökkenésétől vagy elvesztésétől. Ez magában foglalhatja például a terület bővítését vagy új élőhelyek létrehozását egy párzási, költő- vagy pihenőhelyen vagy azzal közvetlen funkcionális kapcsolatban, a terület funkcionalitásának fenntartása érdekében. Természetesen egyértelműen igazolni kell az ilyen intézkedésekhez kapcsolódó ökológiai funkcionalitás fenntartását vagy javítását a szóban forgó fajok tekintetében.

(2-68)    Ilyen intézkedések csak olyan helyzetekben alkalmazhatók, amikor hivatalos eljárásokkal rendelkező engedélyezési vagy tervezési rendszer van érvényben, és az illetékes hatóságok képesek felmérni, hogy a terület „párzási vagy költőhely”, illetve „pihenőhely” funkciójának megőrzése érdekében hozott intézkedések elegendőek-e. A folyamatos ökológiai működés biztosítására irányuló intézkedések akkor jelenthetnek megoldást, ha egy tevékenység esetleg csak a párzási, költő- vagy pihenőhely egyes részeit érinti. Ha a párzási, költő- vagy pihenőhely a folyamatos ökológiai működés biztosítására irányuló intézkedések eredményeként legalább azonos méretű marad (vagy nagyobb lesz), és megőrzi ugyanazt a minőséget (vagy jobb lesz) a szóban forgó faj számára, akkor a terület funkciója, minősége vagy épsége nem károsodik. Alapvető fontosságú a terület folyamatos ökológiai funkcionalitásának fenntartása vagy javítása. Ezért fontos a folyamatos ökológiai működés biztosítására irányuló intézkedések hatékonyságának nyomon követése.

(2-69)    Az elővigyázatosság elve alapján, ha a javasolt intézkedések (pl. a projektgazda által egy projekt keretében) nem garantálják egy terület folyamatos ökológiai funkcionalitását, nem tekinthetők a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontjával összhangban állónak. A 12. cikk (1) bekezdése d) pontjának való megfeleléshez nagy fokú bizonyossággal kell rendelkezni arról, hogy az intézkedések elegendőek a károsodás vagy az elpusztulás elkerüléséhez, és az intézkedéseknek a megfelelő időben és formában ténylegesen hatályban kell lenniük a károsodás vagy elpusztulás elkerülése érdekében. A siker valószínűségének értékelését objektív információk alapján, valamint az érintett terület jellemzőinek és sajátos környezeti feltételeinek figyelembevételével kell elvégezni.

(2-70) A folyamatos ökológiai működés biztosítására irányuló megfelelő intézkedések, amelyek biztosítják, hogy a terület funkciója, minősége vagy épsége ne romoljon, összességében pozitív hatást gyakorolnak az érintett fajok védelmére.

(2-71)    A folyamatos ökológiai működés biztosítására irányuló intézkedések szerves részét képezhetik egy tevékenység vagy projekt leírásának; megelőző intézkedések részét is képezhetik egy szigorú védelmi rendszer keretében, a 12. cikk (1) bekezdése d) pontjának való megfelelés érdekében.

(2-72)    A párzási, költő- és pihenőhelyek fogalommeghatározása alapján (lásd a 2.3.4.b) szakaszt) a fent vázolt megközelítés különösen relevánsnak tűnik a kis otthonterülettel rendelkező állatok esetében, amikor a párzási, költő- vagy pihenőhelyeket „funkcionális egységekként” jelölik ki (azaz tágabb megközelítést alkalmaznak). Itt hangsúlyozni kell, hogy a tagállamoknak következeteseknek lenniük egy adott faj párzási, költő- és pihenőhelyeinek meghatározása, ebből következően pedig a területükön azok védelmének biztosítása tekintetében.

(2-73)    A folyamatos ökológiai működés biztosítására irányuló intézkedések eltérnek a szigorú értelemben vett kiegyenlítő intézkedésektől (beleértve az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (4) bekezdése szerinti kiegyenlítő intézkedéseket). A kiegyenlítő intézkedések célja egy adott fajra gyakorolt konkrét negatív hatások ellentételezése, ami következésképpen azt jelenti, hogy fennáll vagy már bekövetkezett egy párzási, költő- vagy pihenőhely károsodása vagy elpusztulása. Nem így van ez a folyamatos ökológiai működés biztosítására irányuló intézkedések esetében, amelyek biztosítják, hogy a párzási, költő- vagy pihenőhely folyamatos ökológiai funkcionalitása sértetlen maradjon a tevékenység elvégzését követően (mennyiségi és minőségi szempontból). A párzási, költő- vagy pihenőhely károsítása vagy elpusztítása esetén minden esetben szükség van a 16. cikk szerinti eltérés alkalmazására, amennyiben az ott megállapított feltételek teljesülnek. A 3.2.3.b) szakasz a 16. cikk szerinti kiegyenlítő intézkedések alkalmazásával foglalkozik.

2.3.5.A vadonból befogott példányok tartása, szállítása, kereskedelme vagy cseréje, továbbá eladásra vagy cserére való felkínálása

(2-74)    A IV. melléklet a) pontjában szereplő fajok esetében a 12. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy: „A tagállamok megtiltják a vadonból befogott példányok tartását, szállítását, kereskedelmét, illetve cseréjét, továbbá eladásra vagy cserére való felkínálását azon példányok kivételével, amelyek befogása az irányelv alkalmazása előtt, jogszerűen történt.” A 12. cikk (3) bekezdése előírja, hogy a 12. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában, valamint a 12. cikk (2) bekezdésében említett tilalmak a IV. melléklet a) pontjában szereplő fajok életének valamennyi szakaszára érvényesek.

2.3.6.Figyelőrendszer a IV. melléklet a) pontjában felsorolt fajok véletlen befogásának és megölésének ellenőrzése céljából

(2-75) A 12. cikk (4) bekezdése előírja, hogy a tagállamok folyamatos figyelőrendszert hoznak létre a IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok véletlen befogásának és megölésének ellenőrzése céljából. A figyelőrendszernek kellően stabilnak kell lennie ahhoz, hogy megbízható adatokat tudjon szerezni minden olyan tevékenység hatásáról, amely az érintett fajok véletlen befogásának és megölésének kockázatával járhat. Az összegyűjtött információknak alkalmasnak kell lenniük arra, hogy megbízható becslést nyújtsanak a véletlen befogásról és megölésről, amely a fajok védettségi helyzete felügyeletének eredményeivel együtt megalapozott döntés alapjául szolgálhat arra vonatkozóan, hogy szükség van-e védelmi intézkedésekre annak biztosítása érdekében, hogy ne legyen az érintett fajra gyakorolt jelentős negatív hatás.

Példa lehet erre a cetfélék vagy a tengeri teknősök halászeszközökkel történő járulékos kifogásának vagy a hajókkal való ütközések miatti megölésének nyomon követése, a denevérek szélturbinák körüli pusztulásának megfigyelése vagy a közúti gázolások megfigyelése (pl. kétéltűek tavaszi vándorlása során). A C-308/08. sz. ügyben a Bíróság foglalkozott a 12. cikk (4) bekezdésének Andalúziában, az ibériai hiúz (Lynx pardinus) tekintetében történő végrehajtásával, és megállapította, hogy létezik az ibériai hiúzok közúti közlekedéssel összefüggő véletlen megölésének a nyomon követésére szolgáló rendszer (lásd az alábbi keretes írást).

(2-76) A szisztematikus megfigyelés és a véletlen befogásra és megölésre vonatkozó megbízható adatok gyűjtése alapvető előfeltétele a hatékony védelmi intézkedések végrehajtásának. Például a halászeszközökkel történő járulékos fogások tekintetében a figyelőrendszer támaszkodhat a tagállamok által a halászati adatgyűjtési keretrendszerben gyűjtött adatokra 82 . Az (EU) 2017/1004 rendelet szabályokat állapít meg a halászati ágazatra vonatkozó biológiai, környezeti, műszaki és társadalmi-gazdasági adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására vonatkozóan, hozzájárulva ezáltal a közös halászati politika és a környezetvédelmi jogszabályok célkitűzéseihez.A korszerű ellenőrzési technológiák, például a zártláncú televíziót és érzékelőket magukban foglaló elektronikus távellenőrzési eszközök sok lehetőséget rejtenek magukban. A mesterséges intelligencia terén bekövetkezett legújabb fejlemények megkönnyíthetik a nagy mennyiségű elektronikus távellenőrzési adatok automatikus felülvizsgálatát. Az ilyen ellenőrzési eszközök költséghatékony és életképes eszközt jelentenek a hatóságok számára az érzékeny fajok járulékos kifogásainak nyomon követésére és számontartására. Az ilyen elektronikus távellenőrzési eszközöket világszerte növekvő mértékben használják különböző halászati ellenőrzési problémák megoldására olyan forgatókönyvek esetében, amikor az adatgyűjtéshez, valamint ellenőrzési és végrehajtási célokra költséghatékony, folyamatos megfigyelésre van szükség.

A tagállamok kötelesek nemzeti munkaterveket készíteni a többéves uniós adatgyűjtési programmal összhangban. A 2020–2021-es időszakra vonatkozó program az (EU) 2019/910 felhatalmazáson alapuló bizottsági határozattal és az (EU) 2019/909 bizottsági végrehajtási határozattal került elfogadásra. A program kötelezettséget tartalmaz az uniós jog és nemzetközi megállapodások értelmében védett madár-, emlős-, hüllő- és halfajok járulékos fogásaira vonatkozó adatok gyűjtésére. Adatokat kell gyűjteni minden típusú halászat és hajó esetén, a halászhajón végzett tudományos megfigyelés során vagy a halászok fedélzeti naplóba bevezetett feljegyzései révén.

Amennyiben a halászati megfigyelők által tett utak során gyűjtött adatok nem tekinthetők elégségesnek a végfelhasználó szempontjából a járulékos fogások megismeréséhez, a tagállamoknak más módszereket kell alkalmazniuk, mint például elektronikus távellenőrzés a hajókon elhelyezett kamerákkal, amelyek rögzítik a halászeszköz kiemelését és a fogást. Az adatgyűjtési módszereknek és a minőségnek meg kell felelniük a tervezett céloknak, és követniük kell az illetékes tudományos testületek által javasolt bevált gyakorlatokat és releváns módszertanokat. A járulékos fogás megbízható becsléséhez az adatgyűjtésnek ki kell terjednie a flotta megfelelő nagyságú hányadára. A védett és érzékeny fajok véletlen kifogására vonatkozó, a megfelelő rendeletek és irányelvek szerinti adatgyűjtéshez, valamint a megfelelő védelmi intézkedések végrehajtásához szoros ágazatközi és intézményközi együttműködésre, a szabályok érvényesítésére, valamint a halászoknak és a halászok által nyújtott megfelelő támogatásra van szükség.

(2-77) A nagy területen elterjedt fajok esetében, mint például a cetfélék, amelyek több tagállam vizeiben mozognak, alapvető fontosságú a fajok természetes elterjedési területén lévő más országokkal való együttműködés, mivel a megfigyelés és az intézkedések különböző országokból származó halászhajókra vonatkoznak. Ezért hasznos kiemelni, hogy a 12. cikk szerinti kötelezettségek teljesítése a tagállamok közös felelőssége. Ezt az álláspontot támasztja alá a fent említett rendelkezések szövege és az irányelv nemzetek feletti célkitűzése – azaz a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek védelme a természetes elterjedési területükön – továbbá a Szerződés szerinti lojális együttműködési kötelezettség. Ezért, noha a 12. cikk végrehajtása elsődlegesen annak a tagállamnak a feladata, amelynek a területén a faj él, a többi tagállamnak együtt kell működnie, amennyiben szükség van ilyen együttműködésre jogi kötelezettségeik teljesítése érdekében. Ez egyaránt érvényes a megfigyelés és a védelmi intézkedések végrehajtása esetében.

(2-78) A figyelőrendszer keretében összegyűjtött adatok ismeretében a tagállamok további kutatási és védelmi intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy az állatok véletlen befogása és megölése ne legyen jelentős negatív hatással az érintett fajokra. Ezért elengedhetetlen, hogy megbízható információk álljanak rendelkezésre a faj populációjáról, elterjedéséről és védettségi helyzetéről, ami megköveteli az irányelv 11. cikkében előírt felügyelet teljes körű végrehajtását.

(2-79) A 12. cikk (4) bekezdése ugyan nem határozza meg a „jelentős negatív hatás” 83 fogalmát, érthető, hogy ez magában foglalja a véletlen befogás és megölés által a fajok alpopulációinak és populációinak helyzetére, valamint a kedvező védettségi helyzet elérésére vagy fenntartására gyakorolt hatás részletes vizsgálatát. A hatás jelentőségét eseti alapon kell értékelni, figyelembe véve a faj életmenetét, a negatív hatás horderejét és időtartamát, valamint az érintett faj védettségi helyzetét és trendjét. A hatás például jelentősnek tekinthető akkor, ha egy faj kedvezőtlen védettségi helyzetben van, és egyedei száma tovább csökken véletlen befogás és megölés következtében, különösen, ha ez hatással van a jövőbeli helyreállítási kilátásokra. A hatást akkor is jelentősnek kell tekinteni, ha rendszeresen és nagy számban fognak be és ölnek meg véletlenül állatokat, ami érintheti az érintett faj alpopulációját vagy helyi populációját. A védelmi helyzetre és/vagy a véletlen befogás és megölés tényleges szintjére vonatkozó adatok hiányában az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni.

(2-80) A szigorúan védett tengeri fajok véletlen megölését okozó másik tevékenység a tengeri közlekedés, különösen az állatok hajókkal való ütközése révén. A tagállamok számos megelőző intézkedést mérlegelhetnek, többek között a hajók sebességének csökkentését vagy a forgalom átirányítását. Ezeket az intézkedéseket általában a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) szabályai szerint kell végrehajtani. A javasolt intézkedések hatályától és a rendes tengeri forgalomra gyakorolt hatásuktól függően, valamint a 2002/59/EK irányelv értelmében ezt az IMO-hoz benyújtott uniós beadvány útján kell megtenni.

(2-81) Egyes katonai tevékenységek – különösen aktív hanglokátorok tengeri környezetben történő használata vagy fel nem robbant lőszerek lerakása vagy megsemmisítése – érzékeny fajok, például cetfélék megölését okozhatják. A katonai tevékenységek nem mentesülnek a 12. cikk rendelkezései alól, ezért különböző tagállami flották szakpolitikai kezdeményezéseket dolgoztak ki a katonai hanglokátor használatára vonatkozóan, figyelembe véve a lehetséges környezeti hatások minimalizálásának szükségességét. Például elővigyázatossági zónákat lehet kijelölni, ahol korlátozzák az ilyen hanglokátoros tevékenységeket. Ennek során tiszteletben kell tartani a meglévő nemzetközi jogszabályokat, amelyeket főként az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének keretében szabályoznak, beleértve a hadihajók különleges jogaira és kötelezettségeire vonatkozó egyedi rendelkezéseket is.

3. 16. CIKK

A 16. cikk szövege

(1) Amennyiben nincs más megfelelő megoldás, és az eltérés megengedése nem befolyásolja hátrányosan az érintett fajok populációi kedvező védettségi állapotának fenntartását az elterjedési területükön, a tagállamok engedélyezhetik a 12., 13., 14. cikkben, valamint a 15. cikk a) és b) pontjában foglalt rendelkezésektől való eltérést az alábbiak érdekében: a) a vadon élő állatok és növények, valamint a természetes élőhelyek védelme; b) termést, állatállományt, erdőt, halastavat, vizeket és más típusú, tulajdont érintő súlyos károk megelőzése; c) közegészség, közbiztonság vagy más kiemelkedően fontos közérdek, beleértve a társadalmi vagy gazdasági érdekeket is, továbbá a környezet számára kiemelkedően előnyös hatás elérése; d) az érintett fajok újbóli elszaporításával és visszahonosításával kapcsolatos kutatás és oktatás, továbbá az e célok érdekében végzett tenyésztés és nemesítés, növények esetében a mesterséges szaporítást is beleértve; e) a IV. mellékletben felsorolt fajok korlátozott és az illetékes tagállami hatóságok által meghatározott számú példányai szigorúan ellenőrzött feltételek mellett, szelektív módon és korlátozott mértékben végzett befogásának, begyűjtésének vagy tartásának engedélyezése. (2) A tagállamok kétévenként eljuttatnak a Bizottságnak egy, a bizottság által meghatározott formában készült jelentést az (1) bekezdés értelmében engedélyezett eltérésekről. A Bizottság a jelentés kézhezvételétől számított 12 hónapon belül véleményezi az eltéréseket és tájékoztatja azokról a bizottságot. (3) A jelentés az alábbiakat tartalmazza: a) az eltérés által érintett fajok és az eltérés okai, beleértve a kockázat jellegét, adott esetben megfelelő utalással az elvetett alternatív megoldásokra és a felhasznált tudományos adatokra; b) az egyes állatfajok befogásának vagy megölésének engedélyezett eszközei és módszerei, valamint alkalmazásuk indoklása; c) az engedélyezett eltérések időbeli és helyi körülményei; d) a szükséges feltételek betartásának megállapítására és ellenőrzésére, továbbá az eszközök és módszerek, az azok alkalmazására vonatkozó korlátozások, valamint az alkalmazásra jogosult szervek és a feladatot végrehajtó személyek meghatározására jogosult hatóság; e) az alkalmazott felügyeleti intézkedések és az elért eredmények.

(3-1)    Az irányelv 16. cikke rendelkezik az eltérések lehetőségéről, beleértve az állatfajok 12. cikk alapján létrehozott szigorú védelmi rendszerétől való eltérést is.

(3-2)    A 16. cikk alapján korlátozott lehetőség van a 12. cikk szerinti korlátozásoktól és tilalmaktól való eltérésre. Az eltéréseket nemcsak az irányelv általános célja alapján kell megindokolni, hanem három konkrét feltételnek is alá kell támasztania (lásd a 3.2. pontot).

(3-3)    E feltételek bármelyikének be nem tartása érvénytelenné teszi az eltérést. A tagállami hatóságoknak ezért az eltérés engedélyezése előtt alaposan meg kell vizsgálniuk az összes általános és egyedi követelményt.

3.1. Általános jogi megfontolások

3.1.1. A 16. cikk teljes körű, egyértelmű és pontos átültetésére vonatkozó kötelezettség

(3-4)    A 16. cikk nemzeti jogba való átültetésének garantálnia kell az eltérési rendelkezések illetékes hatóságok általi végrehajtását. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az irányelv az elérendő eredményt tekintve kötelező erejű, de a tagállamokra bízza annak eldöntését, hogy hogyan érik el ezt az eredményt. A Bíróság azonban korlátozta ezt a mozgásteret. Ennélfogva a 16. cikk szerinti eltérési rendszer nemzeti átültetésének meg kell felelnie az uniós jog valamennyi alapelvének és számos követelménynek, az alábbiak szerint.

(3-5)    Az EUB ítélkezési gyakorlata szerint 84 „az irányelv belső jogba való átültetéséhez nem feltétlenül szükséges rendelkezéseinek valamely kifejezett vagy sajátos jogi normába történő alak- és szövegszerű átvétele. Elegendő lehet hozzá az általános jogi kontextus, amennyiben ez kellően világosan és meghatározottan, hatékonyan biztosítja az irányelv teljes érvényesülését.” Önmagukban a közigazgatási rendelkezések, amelyek jellegüknél fogva a hatóságok igénye szerint módosíthatók, és nem rendelkeznek megfelelő nyilvánossággal, nem tekinthetők a tagállamokat az EUMSZ és az irányelv értelmében terhelő kötelezettségek megfelelő végrehajtásának 85 .

(3-6) Ennek megfelelően a 16. cikkben foglalt követelmények gyakorlati alkalmazása nem helyettesíti az alakszerű átültetést. A C-46/11. sz. ügyben a Bíróság megerősítette, hogy valamely irányelv rendelkezéseinek helyes végrehajtása önmagában nem biztosíthatja a jogbiztonság elvének való megfeleléshez szükséges egyértelműséget és pontosságot. Ezenkívül a közigazgatási gyakorlat önmagában nem tekinthető a tagállamok azon kötelezettsége végrehajtásának, hogy az irányelvet átültessék 86 a nemzeti jogba.

(3-7)    Ezen túlmenően az irányelvek rendelkezéseit vitathatatlan kötelező erővel, valamint a jogbiztonság követelményeinek teljesüléséhez szükséges konkrétsággal, pontossággal és egyértelműséggel kell végrehajtani 87 . A Bíróság határozottabb volt a C-339/87. sz. ügyben és kimondta, hogy „egyértelmű tagállami rendelkezésekben kell meghatározni azokat a feltételeket, amelyek betartásával egy tagállam eltérhet az irányelvben megfogalmazott tilalmaktól, mivel az átültetés pontossága különös jelentőséggel bír olyan esetben, amikor a közös örökség kezelése saját területeik vonatkozásában az egyes tagállamok feladata”. 2005. október 20-i ítéletében a Bíróság ezt az ítélkezési gyakorlatot alkalmazta az élőhelyvédelmi irányelvre, és megállapította, hogy „az élőhelyvédelmi irányelv tekintetében – amely a környezetvédelmi jog területén összetett és technikai szabályokat tartalmaz – a tagállamoknak különösen ügyelniük kell arra, hogy ezt az irányelvet átültető jogszabályaik egyértelműek és pontosak legyenek” 88 .

(3-8)    Amint azt a Bíróság megállapította, az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikkét illetően a nemzeti jogi rendelkezésekben egyértelműen meg kell jeleníteni azokat a kritériumokat, amelyek alapján a tagállamok eltérhetnek az irányelv által előírt tilalmaktól. Ennek során az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikkét megszorítóan kell értelmezni, mivel pontosan meghatározza azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén a tagállamok eltérhetnek az irányelv 12–15. cikkétől 89 . A Bíróság a C-46/11. sz. ügyben hozott ítéletében 90 megerősítette ezt az álláspontot.

(3-9) A 16. cikk átültetése során a tagállamoknak követniük kell az irányelv által használt kifejezések és fogalmak jelentését az egységes értelmezés és alkalmazás biztosítása érdekében 91 . Ez azt is jelenti, hogy a nemzeti átültető intézkedéseknek biztosítaniuk kell az irányelv teljes körű alkalmazását anélkül, hogy módosítanák annak feltételeit, szelektíven alkalmaznák annak rendelkezéseit, vagy kiegészítenék azt az irányelvben nem szereplő további feltételekkel vagy eltérésekkel 92 . A C-6/04. sz. ügyben 93 például a Bíróság megállapította, hogy az olyan cselekményeket engedélyező eltérés, amelyek védett fajok megöléséhez, valamint párzási, költő- és pihenőhelyeik károsításához vagy elpusztításához vezetnek, amennyiben az ilyen cselekmények jogszerűek és észszerűen nem kerülhetők el, „ellentétes mind az élőhelyekről szóló irányelv szellemével és rendeltetésével, mind az irányelv 16. cikkének szövegével”.

A C-183/05. sz. ügyben 94 a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az ír jogszabályok szerinti eltérések rendszere (a Wildlife Act 23. cikke (7) bekezdésének b) pontja) nem egyeztethető össze az irányelv 12. és 16. cikkével. Az ír jogszabályok értelmében azok a cselekmények, amelyek nem szándékosan zavarják meg vagy pusztítják el vadon élő fajok párzási, költő- vagy pihenőhelyeit, nem minősülnek bűncselekménynek. A Bíróság szerint amellett, hogy ez a rendelkezés nem felel meg az irányelv 12. cikke (1) bekezdése d) pontja követelményeinek, amely tiltja az ilyen cselekményeket, legyenek azok akár szándékosak, akár nem, túlmegy az irányelv 16. cikkében előírtakon is, mivel az irányelv kimerítően meghatározza az eltérések engedélyezésének feltételeit.

(3-10)    A nemzeti rendelkezéseknek biztosítaniuk kell a 16. cikkben megállapított valamennyi feltétel szigorú és alapos átültetését, csupán néhány rendelkezés szelektív alkalmazása nélkül. A C-98/03. sz. ügyben 95 a Bíróság megállapította, hogy a német jog (a szövetségi természetvédelmi törvény 43. cikkének (4) bekezdése) nem egyeztethető össze a 16. cikkel, mivel nem teszi függővé az eltérések megadását az e cikkben előírt valamennyi feltétel teljesülésétől.

A C-508/04. sz. ügyben 96 a Bíróság tisztázta, hogy „nem hozhatnak létre az e cikknek megfelelő rendszert azok a nemzeti intézkedések, amelyek az irányelv 12–14. cikkében, valamint 15. cikkének a) és b) pontjában előírt tilalmaktól való eltérés engedélyezéséhez nem az irányelv 16. cikkében felsorolt valamennyi kritérium és feltétel teljesülését követelik meg, hanem részleges módon csupán azok néhány elemének teljesülését”. A C-46/11. sz. ügyben a Bíróság megállapította, hogy a lengyel jog nem egyeztethető össze a 16. cikkel, mivel az eltérések engedélyezéséhez nem követeli meg az említett cikkben felsorolt valamennyi kritérium és feltétel teljesülését.

3.1.2. Az eltérések megfelelő általános alkalmazása

(3-11) A 16. cikk szerinti eltérések a legvégső esetben alkalmazandók 97 . Az eltérések engedélyezéséért felelős nemzeti hatóságoknak figyelembe kell venniük, hogy az eltéréseket megszorítóan kell értelmezni és végrehajtani annak érdekében, hogy az irányelv általános célkitűzése és kulcsfontosságú rendelkezései ne kerüljenek veszélybe 98 . A C-6/04. sz. ügyben a Bíróság egyértelművé tette, hogy ez az elv a 16. cikkel összefüggésben is alkalmazandó 99 . A C-674/17. sz. ügyben az EUB kimondta, hogy „az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikkének (1) bekezdésén alapuló eltérést megfelelően kell alkalmazni a pontos követelmények és konkrét helyzetek kezelése érdekében” 100 .

(3-12)    Ami az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke alapján meghozandó intézkedéseket illeti, hangsúlyozták a megfelelő és hatékony intézkedések kellően és ellenőrizhető módon történő végrehajtásának szükségességét. Ugyanez a megközelítés alkalmazható az eltéréseket biztosító rendszer esetében is. Helyes alkalmazás esetén ez biztosítja, hogy az eltérések engedélyezése ne legyen ellentétes az irányelv célkitűzésével 101 . A C-6/04. sz. ügyben a Bíróság megállapította, hogy „az élőhelyekről szóló irányelv 12., 13. és 16. cikke szabályok koherens egészét alkotja, melynek célja az érintett fajok populációinak védelme, így minden eltérés, amely nem felel meg ezen irányelvnek, sérti úgy az irányelv 12. vagy 13. cikkében foglalt tilalmakat, mint azt a szabályt, mely szerint az irányelv 16. cikkének megfelelően engedélyezhetők eltérések”.

Általános szabályként az eltérés valamely fajra vagy populációra gyakorolt lehetséges hatásának súlyosságával együtt növekedni fog bármelyik feltétel vagy „próba” súlyossága.

(3-13)    Az eltérés megadása azt feltételezi, hogy az illetékes nemzeti hatóságok meggyőződtek arról, hogy a 16. cikkben meghatározott valamennyi feltétel teljesült.A tagállamoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy az eltérések kumulatív hatásai ne váltsanak ki olyan hatásokat, amelyek ellentétesek a 12. cikk és az irányelv egészének célkitűzéseivel 102 .

(3-14) Következésképpen az eltérések alkalmazását gyakran a nemzeti védelmi kereten belül lehet a legjobban kezelni annak biztosítása érdekében, hogy az eltérések kumulatív hatásai adott faj tekintetében összességében ne befolyásolják hátrányosan a faj kedvező védettségi helyzetének fenntartását nemzeti és/vagy bioföldrajzi szinten egy adott tagállamban. A tagállamoknak minden esetben nemzeti szinten át kell látniuk és ellenőrizniük kell az eltérések alkalmazását (és szükség esetén rálátással kell bírniuk a határokon túl is, a határokon átterjedő populációk tekintetében). Ehhez szükség lehet arra, hogy az adott tagállam szervezeti felépítésétől függően a regionális vagy helyi hatóságok a saját területükön kívül is megvizsgálják az eltérések hatásait.

A C-342/05. sz. ügyben található példa arra, hogy a nemzeti hatóság hogyan tudja szabályozni a területén engedélyezett eltérések alkalmazását. Ebben az ügyben a Bíróság egyértelművé teszi, hogy „azon tényt illetően, miszerint a farkasvadászati engedélyek megadására vonatkozó határozatokat a vadvédelmi körzetenként kilőhető egyedekre vonatkozó felső regionális határ figyelembevételével hozzák meg, az nem tekinthető az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikkének (1) bekezdésével ellentétesnek. E határ, amelyet az érintett faj veszélyeztetése nélkül kilőhető egyedek száma alapján állapítanak meg, csupán a keret, amelyen belül a vadvédelmi körzetek vadászati engedélyeket adhatnak ki, amennyiben az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek.” 103 Másként fogalmazva, meg lehet határozni a kilőhető egyedek számának felső határát (a védettségi helyzetre gyakorolt negatív hatás elkerülése érdekében), de ez nem szünteti meg annak a szükségességét, hogy minden eltérés esetében teljesülnie kell a 16. cikk (1) bekezdésében meghatározott összes feltételnek.

3.2. Az eltérések engedélyezésének körültekintően ellenőrzött rendszere: a három próba

(3-15) A 16. cikk három próbát határoz meg, amelyek mindegyikét teljesíteni kell az eltérés engedélyezése előtt:

1. a 16. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában foglalt egy vagy több indok igazolása, vagy a IV. mellékletben felsorolt fajok korlátozott és az illetékes tagállami hatóságok által meghatározott számú példányai szigorúan ellenőrzött feltételek mellett, szelektív módon és korlátozott mértékben végzett befogásának, begyűjtésének vagy tartásának engedélyezése e) pont).

2. más megfelelő megoldás hiánya, és

3. annak biztosítása, hogy az eltérés nem befolyásolja hátrányosan a populációk kedvező védettségi helyzetének fenntartását.

A harmadik próba az élőhelyvédelmi irányelv átfogó célkitűzését tükrözi, ami az, hogy a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmével hozzájáruljon a biológiai sokféleség biztosításához (2. cikk (1) bekezdés). A meghozott intézkedéseknek a védett természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állat- és növényfajok kedvező védettségi helyzetének fenntartására vagy helyreállítására kell irányulniuk. Figyelembe kell venniük továbbá a gazdasági, társadalmi és kulturális igényeket, valamint a regionális és helyi sajátosságokat (2. cikk (2) és (3) bekezdés).

A második és a harmadik próba vizsgálata előtt a kérelemnek teljesítenie kell az első próbát. Gyakorlati szempontból nem sok értelme van megvizsgálni a kielégítő alternatívák és a védettségi helyzetre gyakorolt hatás kérdését, ha az intézkedés nem felel meg a 16. cikk (1) bekezdése a)–e) pontjának.

(3-16)    Mindenesetre a tagállamoknak biztosítaniuk kell mindhárom próba teljesítését.A bizonyítási teher az illetékes hatóságokra hárul annak igazolása tekintetében, hogy minden eltérés kiállja az összes próbát, amint azt a Bíróság a C-342/05. sz. ügyben kifejtette: „Mivel a 16. cikk (1) bekezdése meghatározza a kivételek rendszerét, amely megszorítóan értelmezendő, és amely a megkövetelt feltételek minden egyes eltérés esetében történő teljesülésével kapcsolatos bizonyítási terhet az arról határozatot hozó hatóságra ró, a tagállamok kötelesek annak biztosítására, hogy védett fajt érintő beavatkozás engedélyezésére kizárólag pontos és megfelelő, az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikkének (1) bekezdésében meghatározott okokra, feltételekre és követelményekre utaló indokolást tartalmazó határozattal kerülhet sor.” 104

Folyamatábra a 16. cikk (1) bekezdése szerinti eltérés engedélyezéséhez

3.2.1.1. PRÓBA: A 16. cikk(1) bekezdésének a)–d) pontjában szereplő okok valamelyikének igazolása, vagy a IV. mellékletben felsorolt fajok korlátozott és az illetékes tagállami hatóságok által meghatározott számú példányai szigorúan ellenőrzött feltételek mellett, szelektív módon és korlátozott mértékben végzett befogásának, begyűjtésének vagy tartásának engedélyezése (16. cikk(1) bekezdés e) pont).

(3-17) Az eltérést azért engedélyezik, mert van egy probléma vagy helyzet, amit meg kell oldani. Az eltéréseknek a 16. cikk (1) bekezdésének a), b), c), d) és e) pontjában felsorolt okok legalább egyikén kell alapulniuk. Azok az eltérések, amelyek nem indokolhatók ezen okok / opciók egyikével sem, ellentétesek mind az élőhelyvédelmi irányelv szellemével és rendeltetésével, mind pedig a 16. cikk szövegével 105 .

A C-508/04. sz. ügyben 106 a Bíróság megállapította, hogy az osztrák jogszabály nem felel meg az irányelv 16. cikke (1) bekezdésének, részben azért, mert az eltérésnek az osztrák jogszabályban meghatározott okai (mezőgazdasági vagy erdészeti jellegű kereskedelmi tevékenység, italgyártás, berendezések építése) nem tartoznak az irányelv 16. cikkének (1) bekezdésében kimerítően felsorolt okok/opciók egyike alá sem.

(3-18)    Az eltérés engedélyezése során az elérni kívánt célt egyértelműen és pontosan kell meghatározni, és a nemzeti hatóságnak szigorú tudományos adatok alapján bizonyítania kell, hogy az eltérések alkalmasak a cél megvalósítására, meg kell indokolnia a 16. cikk (1) bekezdésének a)–e) pontjában szerepelő valamely ok/opció kiválasztását, és ellenőriznie kell a konkrét feltételek teljesülését 107 .

a) A vadon élő állatok és növények, valamint a természetes élőhelyek védelme

(3-19) Az eltérés engedélyezésének első oka a vadon élő állatok és növények, valamint a természetes élőhelyek védelme. A 16. cikk (1) bekezdésének a) pontja sem az érintett állatok, növények vagy természetes élőhelyek típusát, sem pedig a veszélyek típusát nem határozza meg. Tekintettel az irányelv általános céljára, ez az ok inkább a sebezhető, ritka, veszélyeztetett vagy őshonos fajokra és természetes élőhelyekre (például az élőhelyvédelmi irányelv mellékleteiben felsoroltakra) vonatkozik, egy adott faj rájuk gyakorolt negatív hatásának hatékony csökkentése érdekében. Szokatlan lenne egy elterjedt és viruló faj érdekeit előnyben részesíteni egy olyan faj érdekeivel szemben, amely megfelel az irányelv 1. cikkének g) pontjában foglalt kritériumoknak.

(3-20)    Az illetékes hatóságnak alaposan, eseti alapon meg kell vizsgálnia, hogy egy közösségi jelentőségű élőhely vagy faj védelme indokolhatja-e más közösségi jelentőségű fajok befolyásolását, például ha egy prédafajt helyi szinten veszélyeztethet egy ragadozó faj 108 . Egy prédafaj védelmére vonatkozó eltérés engedélyezésének a mérlegelése előtt értékelni és kezelni kell az összes egyéb lehetséges veszélyt (pl. élőhely károsodása, túlvadászás, zavarás, a háziasított fajok által támasztott verseny). Az értékelésnek ki kell terjednie a lehetséges eltérés hatálya alá tartozó fajok védettségi helyzetére, összevetve a szóban forgó „állatok, növények és élőhelyek” védettségi helyzetével, az érintett populáció(k)ra gyakorolt hosszú távú hatásra, a veszély csökkentésének hosszú távú hatékonyságára stb. Az értékelésnek az arányosság elvét kell követnie: az okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok az elérni kívánt célokhoz képest.

 b) Termést, állatállományt, erdőt, halastavat, vizeket és más típusú, tulajdont érintő súlyos károk megelőzése

(3–21) Az eltérés engedélyezésének második oka a termést, állatállományt, erdőt, halastavat, vizeket és más típusú, tulajdont érintő súlyos károk megelőzése. Ez az eltérés gazdasági érdekeket vesz figyelembe, és – amint az említésre kerül – a megelőzendő kárnak súlyosnak kell lennie. A lista azonban nem kimerítő, és más típusú tulajdonra is kiterjedhet. A súlyos kár konkrét érdekekre vonatkozik, azaz többek között közvetlen vagy közvetett gazdasági és/vagy pénzügyi veszteséghez, vagyoni érték elvesztéséhez vagy termelési anyagok elvesztéséhez vezet vagy vezethet.

(3-22)    Amint azonban a Bíróság a C-46/11. sz. ügyben hozott döntésében kiemelte, a 16. cikk (1) bekezdésének b) pontja nem teszi lehetővé a hatóságok számára, hogy eltérjenek a 12. cikkben foglalt tilalmaktól pusztán azért, mert az ilyen tilalmak betartása szükségessé teszi a mezőgazdasági, erdészeti vagy haltenyésztési tevékenységek megváltoztatását. A C-46/11. sz. ügyben hozott ítéletében a Bíróság megállapította, hogy a 16. cikk (1) bekezdésének b) pontja nem engedélyezi a 12. cikk szerinti tilalmaktól való eltérést azon az alapon, hogy e tilalmak betartása nem tenné lehetővé a mezőgazdaságban, erdészetben vagy haltenyésztésben szokásosan alkalmazott technológiák használatát 109 .

(3-23)    A 2009/147/EK madárvédelmi irányelv 9. cikke szerinti hasonló eltérési eljárással kapcsolatban hozott döntésében a Bíróság megállapította, hogy az irányelv célja nem a kisebb kár megelőzése, hanem csak a súlyos, azaz egy bizonyos mértéket meghaladó kár megelőzése 110 . Ebből következik, hogy a kellemetlenségek és a szokásos üzleti kockázatok nem jelenthetnek jogos indokot az eltérések engedélyezésére. A probléma felmerülésekor eseti alapon kell értékelni, hogy mi minősül súlyos kárnak.

(3-24)    A Bíróság rámutatott arra, hogy „az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikke (1) bekezdése nem írja elő az eltérést lehetővé tevő intézkedések elfogadásának előfeltételeként a jelentős károk bekövetkeztét” 111 . Mivel e rendelkezés célja a súlyos károk megelőzése, nem szükséges, hogy a súlyos kár maga már bekövetkezett legyen; elegendő a súlyos kár bekövetkezésének a valószínűsége. A kár bekövetkezésének puszta esélye azonban nem elegendő; a kár bekövetkezésének nagyon valószínűnek, a kárnak pedig nagymértékűnek kell lennie. A súlyos kár bekövetkezésének nagy valószínűségét megfelelő bizonyítékkal alá kell támasztani. Megfelelő bizonyítéknak kell lennie arra vonatkozóan is, hogy a súlyos kár kockázata nagyrészt azoknak a fajoknak róható fel, amelyekre az eltérés irányul, és nagyon valószínűnek kell lennie annak, hogy intézkedés hiányában súlyos kár következne be. Múltbeli tapasztalatokkal bizonyítani kell a kár bekövetkezésének nagy valószínűségét.

(3-25)    Eltérések engedélyezése esetén a tagállamoknak bizonyítaniuk kell, hogy az eltérés keretében a súlyos károk megelőzése vagy korlátozása érdekében alkalmazott ellenőrzési módszerek hatékonyak és tartósak, pl. kifejezetten arra a helyre és időre irányulnak, ahol és amikor a kár bekövetkezik vagy valószínűleg bekövetkezik, valamint a kárt okozó egyénekre irányulnak stb. A C-342/05. sz. ügyben 112 a Bíróság megállapította, hogy Finnország nem teljesítette az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdéséből, valamint 16. cikke (1) bekezdésének b) pontjából eredő kötelezettségeit, mivel megelőzés címén engedélyezte a farkasvadászatot, anélkül, hogy megállapítást nyert volna, hogy az alkalmas a jelentős károk megelőzésére a 16. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében. Ebből következik, hogy az eltéréseket a szükséges mértékben kell alkalmazni, még az egyes példányok esetében is (pl. egyetlen problémás medve).

(3-26)    A súlyos károk megelőzésére vonatkozó eltéréseket leginkább olyan fajok vonatkozásában engedélyezik, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a különböző ágazatokra, mint például a nagyragadozók, a Castor fiber és – kisebb mértékben – a Lutra lutra. Ezek olyan fajokra példák, amelyek jelenléte és elterjedése számos esetben ellentétes lehet az emberi érdekekkel a különböző tagállamokban. Ezen ellentétek enyhítéséhez szükség lehet átfogó védelmi stratégiák kidolgozására és – amennyiben lehetséges – a konfliktusokhoz vezető emberi gyakorlatok kiigazítására az együttélés kultúrájának kialakítása érdekében. Szükség lehet továbbá olyan tervek kidolgozására, amelyek helyi szinten igazodnak a fajok és az érintett tevékenységek sajátosságaihoz, és amelyek eltéréseket is tartalmazhatnak a 16. cikk (1) bekezdésének b) pontjával összhangban.

(3-27) Az Európai Bizottság számos olyan LIFE projektet és kezdeményezést támogatott, amelyek során bevált gyakorlatokra vonatkozó iránymutatásokat dolgoztak ki a védett fajokkal kapcsolatos konfliktusok kezelésére (pl. az alábbi keretes írásban ismertetett, az emberek és a nagyragadozók együttélésével foglalkozó uniós platform 113 ). Több tagállamban fajspecifikus iránymutatásokat dolgoztak ki nemzeti vagy regionális szinten 114 . Amikor a terv eltérés kérése, tanácsos megvizsgálni az ezen iránymutatásokban javasolt vagy máshol tapasztalt intézkedéseket, gyakorlatokat és eszközöket annak érdekében, hogy megtalálják a károk és konfliktusok csökkentésére alkalmas, helyi szinten legmegfelelőbb megoldásokat, az arányosság elvét követve.

c) Közegészség, közbiztonság vagy más kiemelkedően fontos közérdek, beleértve a társadalmi vagy gazdasági érdekeket is, továbbá a környezet számára kiemelkedően előnyös hatás elérése

(3-28) Az eltérés engedélyezésének harmadik lehetséges oka a „kiemelkedően fontos közérdeken alapuló kényszerítő indok”. Ezt a fogalmat az irányelv nem határozza meg, a bekezdés azonban olyan közérdekű okokat említ, mint a közegészségügy és a közbiztonság. Kiterjed továbbá egyéb, meg nem határozott okokra is, például társadalmi vagy gazdasági okokra, olyan okokra, amelyek a környezet szempontjából elsődleges fontosságú előnyökkel járnak stb. (a felsorolás nem kimerítő).

(3-29) Az uniós jog más olyan területein, ahol hasonló fogalmak jelennek meg – például az áruk szabad mozgása –, a Bíróság kimondta, hogy a kiemelkedően fontos követelmények vagy közérdek megalapozza a szabad mozgás elvét korlátozó nemzeti intézkedéseket. Ebben az összefüggésben a Bíróság a közegészség és a környezet védelmét, valamint a gazdaság- és szociálpolitika legitim céljait ismerte el ilyen kiemelkedően fontos követelményekként.

(3-30)    Ugyanez a fogalom szerepel az irányelv 6. cikkének (4) bekezdésében is. A Bíróság mind ez idáig nem dolgozott ki ítélkezési gyakorlatot arra vonatkozóan, hogy hogyan kell értelmezni ezt a konkrét fogalmat, de úgy tekinthető, hogy a tervre vagy projektre vonatkozó kiemelkedően fontos megfontolások igazolását ugyanúgy alkalmazni kell az eltérésekre is. A Bizottság 6. cikk szerinti útmutatójában 116 szereplő elemzés segít megérteni ezt a fogalmat.

(3-31)    Először is, a megfogalmazásból egyértelműen kitűnik, hogy az irányelv természetvédelmi céljaival szemben csak a köz- vagy a magánszektorhoz tartozó jogalanyok által képviselt közérdekek mérlegelhetők. Így azok a projektek, amelyek teljes mértékben vállalatok vagy magánszemélyek érdekeit szolgálják, jellemzően nem tekinthetők közérdekűnek.

(3-32)    Másodszor hangsúlyozni kell e közérdek „kiemelkedően fontos” jellegét. Ez azt is magában foglalja, hogy a társadalmi vagy gazdasági jellegű közérdek nem minden formája jelent elegendő indokot, különösen akkor, ha azt az irányelv által védett érdekek különleges súlyával állítjuk szembe. Ennek során az érdekek gondos mérlegelésére van szükség. Észszerűen feltételezhető továbbá, hogy a legtöbb esetben a közérdek valószínűleg csak akkor kiemelkedően fontos, ha hosszú távú érdekről van szó: a csak rövid távon hasznos rövid távú érdekek nem elegendőek a fajok védelmével kapcsolatos hosszú távú megőrzési érdekek felülírásához.

(3-33)    Az illetékes hatóságnak eseti alapon, alaposan meg kell vizsgálnia a közérdek „kiemelkedően fontos” jellegét, és megfelelő egyensúlyt kell teremtenie az irányelv célkitűzéseinek eléréséhez fűződő általános közérdekkel. Észszerűnek tűnik az a megállapítás, csakúgy, mint a 16. cikk (1) bekezdésének b) pontja vonatkozásában, hogy a 16. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti eltérések alkalmazásához nem előírás az emberi egészség vagy biztonság károsodása az eltérést lehetővé tevő intézkedések elfogadásának előfeltételeként. Ezen eltérés alkalmazásakor azonban a tagállamoknak hitelt érdemlően bizonyítaniuk kell, hogy kapcsolat áll fenn az eltérés és a kiemelkedően fontos közérdek hivatkozott céljai között.

(3-34) A Natura 2000 területeket érintő tervek vagy projektek esetében – a 6. cikk (3)–(4) bekezdésében foglalt követelményekre is figyelemmel – szükség lehet a fajokra vonatkozó, kiemelkedően fontos közérdeken alapuló eltérésre. A 6. cikkben előirányzott megelőző, mérséklő és kiegyenlítő intézkedéseknek ezért figyelembe kell venniük az eltérések által érintett fajokat is. A 16. cikk szerinti eljárásoknak a 6. cikk szerinti értékelésekkel való összhangja és észszerűsítése érdekében szükség szerint tanácsos észszerűsíteni az eltérési feltételek ellenőrzését is (a megfelelő alternatív megoldások és a fajra gyakorolt káros hatások hiánya), adott esetben a megfelelő vizsgálat keretében.

d) Az érintett fajok újbóli elszaporításával és visszahonosításával kapcsolatos kutatás és oktatás, továbbá az e célok érdekében végzett tenyésztés és nemesítés, növények esetében a mesterséges szaporítást is beleértve

(3-35)    Ezek az eltérések kiterjedhetnek például egy faj bizonyos egyedeinek a megjelölésére (pl. rádióadóval felszerelt nyakörvek) kutatás céljából, a viselkedésük jobb megértése érdekében, vagy pedig a fajok visszahonosítására irányuló megőrzési projektek céljából. A kutatási projekteknek természetesen alternatív módszereket is figyelembe kell venniük. Például abban az esetben, ha a kutatás részét képezi egy példány megölése, ösztönözni kell az egyéb okokból megölt egyedek tetemeinek vagy az ilyen egyedekből vett mintáknak a használatát 117 . Igazolni kell továbbá, hogy az ilyen kutatás célja elsőbbséget élvez a faj szigorú védelmének érdekével szemben.

(3-36) A tojások begyűjtése, az állatok befogása és fogságban történő tenyésztése, áttelepítése stb. egyaránt megengedhető a megfogyott populációk pótlása, genetikai sokféleségük növelése vagy egy faj visszahonosítása céljából. Jóllehet ezen eltérések célja a fajok védelme, azoknak negatív hatásaik is lehetnek, amelyek ökológiai, társadalmi és gazdasági szempontokat, valamint állatjóléti megfontolásokat vetnek fel. Ezért az ilyen típusú eltérések engedélyezése során ajánlatos a rendelkezésre álló legjobb adatokat, mechanizmusokat és eszközöket (IUCN Irányelvek a visszahonosításokhoz és egyéb természetvédelmi célú áttelepítésekhez 118 ), továbbá a vonatkozó fajspecifikus tapasztalatokat felhasználni a siker esélyének növelése, valamint a visszatelepített fajokat vagy más fajokat érintő lehetséges kockázatok megelőzése érdekében.

Amennyiben az a faj, amelynek újbóli elszaporítását vagy visszahonosítását tervezik, szerepel az élőhelyvédelmi irányelv IV. és II. mellékletében is, és a célterületek a Natura 2000 hálózaton kívül esnek, a hatóságoknak értékelniük kell annak a lehetőségét / szükségességét is, hogy az újból elszaporított vagy visszahonosított fajpopuláció fő szaporodási és táplálkozási területeit Natura 2000 területnek minősítik, különösen veszélyeztetett fajok vonatkozásában. Ezen túlmenően a visszahonosítás vagy az áttelepítés helyetti lehetséges alternatívákat már korábban kevésbé hatékonynak vagy alkalmatlannak kell nyilvánítani a visszahonosítás vagy az áttelepítés konkrét és egyértelműen meghatározott védelmi célkitűzéseinek elérésére.

e) A IV. mellékletben felsorolt fajok korlátozott és az illetékes tagállami hatóságok által meghatározott számú példányai szigorúan ellenőrzött feltételek mellett, szelektív módon és korlátozott mértékben végzett befogásának, begyűjtésének vagy tartásának engedélyezése

(3-37) Az eltérés megadásának ötödik és egyben utolsó oka a IV. mellékletben felsorolt fajok bizonyos példányainak szigorúan ellenőrzött feltételek mellett, szelektív alapon és korlátozott mértékben történő befogása vagy tartása.

(3-38) A 16. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában foglalt rendelkezésekkel ellentétben a 16. cikk (1) bekezdésének e) pontja nem határozza meg az eltérés alkalmazása során követendő célt. Mindazonáltal a 16. cikk (1) bekezdése e) pontjának alkalmazásakor akkor is meg kell határozni egy célt, és azt teljes mértékben indokolni kell. A célkitűzésnek összhangban kell állnia az irányelv általános célkitűzéseivel is. Az EUB a C-674/17. sz. ügyben egyértelművé tette, hogy „az eltérésről szóló határozatnak egyértelműen és pontosan meg kell határoznia az eltérés alátámasztása érdekében hivatkozott célkitűzéseket”. A Bíróság továbbá úgy véli, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikkének (1) bekezdésén alapuló mentességet „megfelelően kell alkalmazni a pontos követelmények és a konkrét helyzetek kezelése érdekében” 119 . Ezért egyértelmű, hogy lennie kell egy konkrét célkitűzésnek az eltérés engedélyezéséhez.

(3-39) A C-674/17. sz. ügyben 120 az EUB kimondta, hogy „az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikke (1) bekezdésének e) pontján alapuló eltérés célja főszabály szerint nem keveredhet az ezen irányelv 16. cikke (1) bekezdésének a)–d) pontján alapuló eltérések céljaival, miáltal az előbbi rendelkezés csak azokban az esetekben szolgálhat eltérés elfogadásának alapjául, amikor az utóbbi rendelkezések nem irányadóak”, valamint hogy „az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikke (1) bekezdésének e) pontja nem szolgálhat általános jogalapul az ezen irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti eltérések nyújtásához, különben az említett irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerinti többi tényállást és az említett szigorú védelmi rendszert megfosztaná azok hatékony érvényesülésétől”.

A 16. cikk (1) bekezdésének e) pontja tehát nem szolgál általános jogalapul az eltérések engedélyezéséhez, és csak akkor alkalmazható, ha az eltéréssel elérni kívánt célok nem tartoznak a 16. cikk (1) bekezdése a)–d) pontjának hatálya alá. Ellenkező esetben a 16. cikk (1) bekezdése a)–d) pontjának rendelkezései és a szigorú védelmi rendszer elveszítené hatékonyságát. Ebben a konkrét ügyben az EUB kifejezetten foglalkozott a védett fajok orvvadászatának problémájával, amelyet nagy kihívásnak tekint a veszélyeztetett fajok védelme terén. A Bíróság elismerte, hogy főszabály szerint lehet hivatkozni az orvvadászat elleni küzdelemre mint olyan módszerre, amely hozzájárul az érintett faj kedvező védettségi helyzetének fenntartásához vagy visszaállításához, ennélfogva pedig mint az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikke (1) bekezdése e) pontjának hatálya alá tartozó célra 121 .

(3-40) A C-674/17. sz. ügyben hozott ítéletből következik, hogy a 16. cikk (1) bekezdésének e) pontja nem korlátozza az eltéréssel jogszerűen elérni kívánt célok körét. Az orvvadászat elleni küzdelem mellett más okok is indokolhatják a 16. cikk (1) bekezdése e) pontjának alkalmazását, feltéve, hogy az eltérés célja összhangban áll az irányelvnek az érintett fajok kedvező védettségi helyzetének fenntartására és helyreállítására vonatkozó általános célkitűzésével.

Ugyanakkor azonban a C-674/17. sz. ügyben az EUB azt is kimondta, hogy „a nemzeti hatóság feladata, hogy szigorú tudományos adatokkal – beleértve adott esetben az állománygazdálkodási célú vadászat által a farkasok védettségi helyzetére gyakorolt hatásokra vonatkozó összehasonlító adatokat – támassza alá azt az állítást, miszerint az állománygazdálkodási célú vadászat ténylegesen olyan mértékben képes csökkenteni az illegális vadászatot, hogy összességében pozitív hatást gyakorolna a farkaspopuláció védettségi helyzetére, figyelembe véve az engedélyezett eltérések tervezett számát és az illegálisan levadászott farkasok számára vonatkozó legfrissebb becsléseket is” 122 .

Az EUB hangsúlyozta továbbá, hogy „meg kell állapítani, hogy önmagában egy olyan jogellenes tevékenység megvalósulása, mint amilyen az orvvadászat vagy az annak ellenőrzése során felmerülő nehézségek, nem mentesíthetik a tagállamot azon kötelezettsége alól, hogy biztosítsa az élőhelyvédelmi irányelv IV. melléklete alapján védett fajok védelmét. Ellenkezőleg: ilyen helyzetben a tagállamnak az a feladata, hogy egyrészt e jogellenes tevékenység szigorú és hatékony ellenőrzését helyezze előtérbe, másrészt hogy olyan eszközöket alkalmazzon, amelyek nem járnak az ezen irányelv 12–14. cikkében, valamint 15. cikkének a) és b) pontjában foglalt tilalmak megsértésével”. 123

(3-41) Még akkor is, ha bizonyítást nyert, hogy az eltérés a fenti feltételeket teljesítő, jogszerű célon alapul, az eltérés csak abban az esetben engedélyezhető, ha egy sor további kritériumnak is megfelel, nevezetesen csak a faj korlátozott számú egyedére vonatkozhat, szelektív alapon és korlátozott mértékben kell alkalmazni, és szigorúan ellenőrzött feltételek mellett kell végrehajtani 124 . E kritériumok mindegyikét az alábbiakban ismertetjük részletesen.

·Korlátozott szám

(3-42)    Ez egy olyan relatív kritérium, amelyet össze kell vetni a faj állományszintjével, valamint éves szaporodási és elhullási arányával, és közvetlenül kapcsolódik a faj védettségi helyzetéhez 125 . Ezért alapvető fontosságú a befogható/tartható egyedek számára vonatkozó küszöbérték meghatározása. A C-674/17. sz. ügyben az EUB tisztázta, hogy ez a szám a populáció szintjétől (egyedek száma), védettségi helyzetétől és biológiai jellemzőitől függ. A „korlátozott számot” az illetékes nemzeti hatóság felelősségi körében, földrajzi, éghajlati, környezeti és biológiai adatokból származó szigorú tudományos információk alapján kell megállapítani, figyelembe véve a szaporodási arányt és a természetes okok miatti teljes éves mortalitást, továbbá az egyéb okok, például balesetek, egyéb eltérések (pl. a 16. cikk (1) bekezdésének b) pontja) és a „hiányzó” példányok miatti veszteségeket is.

A befogott állatok számának azt is biztosítania kell, hogy az ne hordozza magában az adott populáció szerkezetére gyakorolt jelentős negatív hatás kockázatát, még akkor sem, ha önmagában nem befolyásolja hátrányosan az érintett fajok populációi kedvező védettségi helyzetének a fenntartását azok természetes elterjedési területén 126 . A „korlátozott számot” egyértelműen meg kell említeni az eltérésről szóló határozatokban 127 . Ezt a határértéket a populáció szintjén kell meghatározni; ehhez együttműködésre van szükség az érintett populációval foglalkozó valamennyi gazdálkodási egység között. A határokon átnyúló populációkkal rendelkező, nagy területen elterjedt gerincesek, például a nagyragadozók esetében az egyazon populáción osztozó tagállamoknak együtt kell működniük annak érdekében, hogy közös álláspontot alakítsanak ki azzal kapcsolatban, hogy mi tekinthető korlátozott számnak az eltérések engedélyezése céljából.

(3-43) Nem engedélyezhető eltérés abban az esetben, ha fennáll a kockázata annak, hogy az eltérés mennyiségi vagy minőségi szempontból (pl. a populáció szerkezete tekintetében) jelentős negatív hatással lehet az érintett helyi populáció védelmére (lásd még a 3.2.3. szakaszt). Tekintettel arra, hogy minden eltérésnek minden esetben pontosan meg kell felelnie a 16. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételnek, miszerint „nem befolyásolja hátrányosan az érintett fajok populációi kedvező védettségi állapotának fenntartását az elterjedési területükön”, a 16. cikk (1) bekezdésének e) pontjában szereplő, „korlátozott számra” való kifejezett utalás arra enged következtetni, hogy a jogalkotó nagyobb mértékű korlátozást kívánt elérni.

(3-44)    A szigorúan védett fajok esetében a „korlátozott szám” fogalma sokkal inkább korlátozó jellegű, mint a „legnagyobb fenntartható kvóta” vagy az „optimális fenntartható hozam” a vadászat tárgyát képező és az irányelv V. mellékletében felsorolt fajok esetében. A „korlátozott számra” vonatkozó feltétel összhangban áll az irányelv által a nem hasznosítható fajok tekintetében elérni kívánt védelmi szinttel. A feltétel szigorúbb, mint az érintett fajok populációi kedvező védettségi helyzetének fenntartására vonatkozó általános eltérési feltétel. Ebből adódóan tehát szigorúbb, mint az V. mellékletben szereplő fajok tekintetében a 14. cikk értelmében megkövetelt „fenntartható” felhasználás, amely biztosítja, hogy használatuk összeegyeztethető legyen kedvező védettségi helyzetük fenntartásával 128 .

(3-45)    A „korlátozott számú” küszöbértéket az egyes fajokra vonatkozó egyedi kritériumok alapján kell meghatározni, mivel az az egyes fajok ökológiai szükségleteitől függ. Ezek magukban foglalhatják a térbeli elterjedést, az élőhelyek és a táj szétaprózódását, a prédafajok rendelkezésre állását, a fajok társas szerveződését, a fenyegetettség formáit és szintjét, beleértve a betegségeket, a szennyezést és a szennyező anyagokat, az illegális tevékenységekből származó és véletlen elhullást, valamint az éghajlatváltozást. A „korlátozott szám” minden esetben „precíz tudományos adatok alapján megállapítandó felső érték” 129 .

·Szigorúan ellenőrzött feltételek mellett, szelektív módon és korlátozott mértékben

(3-46) Ez a minősítés egyértelműen tanúsítja, hogy az uniós jogalkotó jelentős korlátozásokat kívánt bevezetni. A szigorúan ellenőrzött feltételek elve azt is jelenti, hogy az ilyen típusú eltérés alkalmazásának egyértelmű, konkrét személyekhez vagy személyek csoportjaihoz, helyszínekhez, időpontokhoz és mennyiségekhez kapcsolódó engedélyezéseket kell magában foglalnia. A „korlátozott mértékben” kifejezés ezt az értelmezést támasztja alá. Ez azt is jelenti, hogy szigorú területi, időbeli és személyes ellenőrzésekre van szükség az eltérések érvényesítése és a megfelelés biztosítása érdekében.

(3-47)    A szelektivitás elve ugyanakkor azt jelenti, hogy az adott tevékenységnek nagyon specifikus hatással kell járnia, ami egyetlen faj bizonyos egyedeire irányul, vagy akár az adott faj egyik nemére vagy korcsoportjára (pl. csak a kifejlett hímekre), az összes többi egyed kizárásával. Ezt a megközelítést támasztja alá a 16. cikk (1) bekezdésének e) pontjában szereplő előírás, amely szerint a befogásnak, begyűjtésnek vagy tartásnak „bizonyos példányokra” kell korlátozódnia. Ez azt is magában foglalja, hogy az alkalmazott módszer egyes műszaki vonatkozásai ellenőrizhetően biztosítják a szelektivitást.

A C-674/17. sz. ügyben az EUB ezt a szempontot az alábbiak szerint hangsúlyozta: „A fajok egyes példányai szelektív módon és korlátozott mértékben végzett befogására vagy tartására vonatkozó feltétellel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy e feltételek azt követelik meg, hogy az eltérés a lehető legszűkebb, legkonkrétabb és legszükségesebb módon meghatározott számú példányra vonatkozzon, tekintettel a szóban forgó eltérés által követett célra. A populáció szintjére, védettségi állapotára és biológiai jellemzőire tekintettel ekként szükséges lehet, hogy az eltérést ne csak az érintett fajra, illetve annak egyedei típusaira vagy csoportjaira korlátozzák, hanem egyénileg meghatározott példányokra is” 130 .

Ugyanez az ítélet tisztázta a „szigorúan felügyelt feltételek mellett” kifejezés jelentését az alábbiak szerint: „... különösen azt jelenti, hogy e feltételek, valamint tiszteletben tartásuk felügyeletének módja lehetővé teszi az érintett fajok példányai elejtése szelektív és korlátozott voltának biztosítását. Így az illetékes nemzeti hatóságnak az e rendelkezésen alapuló bármely eltéréshez még annak meghozatala előtt biztosítania kell az ott előírt feltételek teljesítését, és felügyelnie kell azok hatását a posteriori. A nemzeti szabályozásnak biztosítania kell ugyanis, hogy az e rendelkezés címén eltérést megadó határozatok és azok végrehajtásának módja, ideértve a helyszínekre, időpontokra, mennyiségekre és az érintett fajok mennyiségére és típusaira vonatkozó feltételeket, észszerű időben lefolytatott, hatékony ellenőrzésnek legyen alávetve” 131 .

(3-48)    A „szelektív módon” feltétel megismétli a 15. cikk a) pontjában foglalt tilalmat, amely a VI. melléklet a) pontjában felsorolt, az állatok befogása és megölése során alkalmazott nem szelektív módszerek használatára vonatkozik a IV. melléklet a) pontjában felsorolt fajok eltérések keretében történő befogása, fogva tartása vagy megölése tekintetében. A befogáshoz vagy csapdába ejtéshez használt módszernek szelektívnek kell lennie a 16. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti eltérések alkalmazása esetén.

3.2.2. 2. PRÓBA: Más megfelelő megoldás hiánya

(3-49)    A 16. cikk (1) bekezdése értelmében, eltérés alkalmazása előtt a tagállamoknak meg kell bizonyosodniuk arról, hogy nincs más megfelelő megoldás. Ez az összes eltérésre alkalmazandó átfogó feltétel. Az illetékes nemzeti hatóságok feladata a szükséges összehasonlítások elvégzése és az alternatív megoldások értékelése. Erre a mérlegelési jogkörre azonban számos korlátozás vonatkozik.

(3-50) A Bíróságnak a 79/409/EGK madárvédelmi irányelv 9. cikkében foglalt hasonló rendelkezéssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlata 132 – különösen a C-10/96. sz. ügy – alapján annak vizsgálata, hogy van-e „más megfelelő megoldás”, három részből áll: Mi a megoldandó probléma vagy konkrét helyzet? Vannak-e más megoldások? Ha igen, orvosolják-e ezek a problémát vagy a konkrét helyzetet, amely miatt eltérést kívánnak alkalmazni? A következő megjegyzések az Európai Unió Bíróságának a madárvédelmi irányelv 9. cikkében foglalt hasonló, eltérést engedélyező rendelkezéssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatán alapulnak, és analógia útján alkalmazhatók a 16. cikkre.

(3-51)    Annak vizsgálata, hogy van-e „más megfelelő megoldás”, azt feltételezi, hogy egy konkrét probléma vagy helyzet áll fenn, amit kezelni kell. Az illetékes nemzeti hatóságokat felszólítják arra, hogy oldják meg ezt a problémát vagy helyzetet úgy, hogy a lehetséges alternatívák közül kiválasztják a legmegfelelőbbet, amely a probléma / helyzet megoldása mellett biztosítja a fajok leghatékonyabb védelmét. A fajok szigorú védelmének biztosítása érdekében az alternatívákat a 12. cikkben felsorolt tilalmak fényében kell értékelni. Ilyen alternatívát jelenthet például egy másik helyszín keresése a projekt számára, a fejlesztés léptékének vagy kialakításának megváltoztatása, illetve másféle tevékenységek, folyamatok vagy módszerek alkalmazása.

Például annak értékelése során, hogy vannak-e „más megfelelő megoldások” a 16. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti intézkedésekre, amelyek célja a termést, állatállományt, erdőt, halastavat, vizeket és más típusú, tulajdont érintő súlyos károk megelőzése, először a 12. cikkel összeegyeztethető megelőző, halált nem okozó eszközöket kell alkalmazni, vagy legalábbis komolyan megvizsgálni. A legtöbb esetben a termést vagy az állatállományt károsító megelőző intézkedések (például megfelelő kerítések, a vadak elrettentésére szolgáló eszközök, őrzőkutyák használata, terelés vagy az állattartási gyakorlatok megváltoztatása, továbbá az élőhelyek állapotának javítása vagy az érintett faj rendelkezésére álló prédafajok populációinak javítása) megfelelő alternatívát jelenthetnek a 16. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti eltérések alkalmazása helyett. A 16. cikk (1) bekezdésének b) pontja és a 16. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti eltérések keretében alkalmazott, halált okozó szabályozás megfelelő alternatívái közé tartozhatnak más megelőző intézkedések, mint például tudományosan meglapozott információk terjesztése a konfliktusok csökkentése érdekében (például tartási módszerek vagy emberi magatartás).

(3-52)    Annak megállapítása során, hogy létezik-e más megfelelő megoldás egy konkrét helyzetre, minden ökológiai, gazdasági és társadalmi előnyt és hátrányt figyelembe kell venni az adott eset optimális alternatívájának meghatározása érdekében. Az előnyök és hátrányok elemzése során meg kell vizsgálni a lehetséges megoldások esetleges negatív hatásait, valamint a negatív hatások megszüntetésére vagy minimalizálására szolgáló lehetőségeket és eszközöket. Ezt követően a probléma megoldása és a másodlagos hatások elkerülése vagy minimalizálása tekintetében elért nettó eredményt össze kell vetni az eltérés által okozott hatásokkal, figyelembe véve az irányelv általános célkitűzését.

(3-53) Az eltérések engedélyezése során az illetékes nemzeti hatóságoknak ismételten meg kell győződniük arról, hogy nincsenek-e olyan kielégítő alternatívák, amelyek alkalmasak a kitűzött cél elérésére, figyelembe véve különösen a legjobb vonatkozó tudományos és műszaki bizonyítékokat, a konkrét helyzet körülményeinek fényében, az élőhelyvédelmi irányelvben foglalt tilalmakkal összhangban. 133

(3-54) A C-674/17. sz. ügyben például az EUB úgy ítélte meg, hogy önmagában egy olyan jogellenes tevékenység megvalósulása, mint amilyen az orvvadászat vagy az annak ellenőrzése során felmerülő nehézségek, nem mentesíthetik a tagállamot azon kötelezettsége alól, hogy biztosítsa a fajok védelmét az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletével összhangban. Ilyen esetben előtérbe kell helyezni e jogellenes tevékenység szigorú és hatékony ellenőrzését, valamint olyan eszközök alkalmazását, amelyek összhangban állnak az említett irányelv 12–14. cikkében, valamint 15. cikkének a) és b) pontjában foglalt tilalmakkal 134 .

(3-55) Az eltérés alkalmazása csak akkor indokolható, ha kellően bizonyított, hogy a lehetséges alternatívák nem kielégítőek – vagy azért, mert nem alkalmasak a konkrét probléma megoldására, vagy pedig azért, mert műszakilag nem megvalósíthatók –, és ha a többi feltétel is teljesül.

Ugyanakkor azonban, ha egy intézkedés részben megfelelő, még akkor is, ha nem kellőképpen kezeli a problémát, de még mindig csökkentheti vagy enyhítheti azt, akkor először azt kell végrehajtani. Halált okozó beavatkozásra vonatkozó eltérések csak akkor indokolhatók a fennmaradó probléma tekintetében, ha más módszer nem lehetséges, de annak arányosnak kell lennie a halált nem okozó intézkedések meghozatalát követően továbbra is fennálló problémával.

(3-56)    Az annak a megállapítására irányuló eljárást, hogy egy másik megoldás megfelelő-e, az összes rendelkezésre álló lehetőség jól dokumentált értékelése alapján kell elvégezni, többek között a lehetőségek hatékonysága vonatkozásában is, a rendelkezésre álló legjobb tények és adatok fényében. Az alternatívák értékelésének kiegyensúlyozottnak kell lennie, tekintettel az érintett közösségi jelentőségű fajok kedvező védettségi helyzetének fenntartására vagy helyreállítására irányuló átfogó célkitűzésre (tehát figyelembe kell venni a védettségi helyzetet, a példányok további véletlenszerű vagy jogellenes eltávolításának hatását és az érintett populáció kilátásait). Az értékelés során figyelembe lehet venni az arányosságot is a költségek tekintetében. Az alternatív megoldások elemzése során azonban a gazdasági költség nem lehet az egyetlen meghatározó tényező. A megfelelő alternatív megoldások nem utasíthatók el eleve azon az alapon, hogy túl sokba kerülnének 135 .

(3-57)    A 16. cikk szerinti eltérés engedélyezése minden esetben végső lehetőségként alkalmazható 136 . Minden eltérési rendszer alapvető közös jellemzője, hogy azt a megőrzés érdekében alá kell rendelni az irányelvben meghatározott egyéb követelményeknek.

(3-58)    Ugyanez a megközelítés vonatkozik a „megfelelő” kifejezés értelmezésére is. Tekintettel az eltérési rendszer kivételes jellegére és a tagállamoknak az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdése szerinti azon kötelezettségére, hogy segítik az EU-t a feladatok végrehajtásában, az eltérés csak annak objektív bizonyításával lenne indokolt, hogy nincs más megfelelő megoldás 137 .

(3-59)    A főtanácsnok a C-342/05. sz. ügyben tisztázta az arányosság elvét, amely szerint 138 „az intézkedést nem lehet végrehajtani, ha célja kevésbé drasztikus eszközökkel is elérhető, azaz más megfelelő megoldással az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében”. „Egy más megoldás nem csak akkor megfelelő, ha a kivétel célját ugyanolyan jól elérné, hanem akkor is, ha a kivétel által okozott hátrányok nem állnának arányban a követett célokkal, és a másik megoldás megfelelő arányt biztosítana”.

(3-60)    Annak megállapítását, hogy valamely alternatíva egy adott tényállási helyzetben megfelelő-e, objektíven ellenőrizhető tényezőkre, például tudományos és műszaki megfontolásokra kell alapozni. Tekintettel az eltérési rendszer kivételes jellegére, az eltérés csak azon okok objektív bizonyításával indokolható, amelyek alapján nem lehet más, első látásra elfogadható megfelelő megoldást elfogadni 139 .Nyilvánvaló, hogy az egyéb alternatívák alapos megfontolásának követelménye elsődleges fontosságú. A tagállamok korlátozott mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, és amennyiben létezik más megoldás, minden olyan érvnek, amely szerint az nem megfelelő, meggyőzőnek kell lennie. A C-182/02. sz. ügyben hozott ítélet szemlélteti a madárvédelmi irányelv szerinti eltérések tekintetében a Bíróság által alkalmazott szigorú megközelítést. Annak megállapítása érdekében, hogy létezik-e más megfelelő megoldás, a Bíróság az eltérés „szükségességét” és „célját” egyaránt értékelte 140 .

Ez az ítélet megerősíti annak fontosságát, hogy bizonyítsák, hogy vannak olyan kényszerítő okok, amelyek indokolják az eltérést 141 . Egy másik megoldás nem tekinthető nem megfelelőnek pusztán amiatt, hogy az több kényelmetlenséggel járna az eltérés kedvezményezettjei számára, vagy viselkedésük megváltoztatására kényszerítené őket. E tekintetben a vadászati gyakorlatok „mélyen gyökerező hagyományán” vagy „történelmi és kulturális hagyományán” alapuló érvek elégtelennek bizonyultak a madárvédelmi irányelvtől való eltérés szükségességének igazolásához 142 . Ugyanez a logika vonatkozik az élőhelyvédelmi irányelv szerinti eltérésekre is.

(3-61)    Ezen túlmenően a végül kiválasztott megoldást, még ha az eltérést is foglal magában, objektív módon az adott probléma megoldásához szükséges mértékre kell korlátozni 143 . Ez azt jelenti, hogy az eltéréseket korlátozni kell az idő, a hely, az érintett példányok száma, az érintett konkrét példányok, az engedéllyel rendelkező személyek stb. tekintetében. Az eltérésnek a probléma megoldásához szükséges mértékre való korlátozása szükségességét a madárvédelmi irányelv 9. cikkének hasonló rendelkezéséről szóló C-10/96. sz. ügyben ismételten megerősítették 144 . A Bíróság szerint az eltérés által érintett példányok számát „olyan szinten kell megállapítani, amely objektíve szükségesnek bizonyul a fenti problémák megoldásához”. Ez a határérték eltér a 16. cikk (1) bekezdésének e) pontjában szereplő „korlátozott számú” egyedre vonatkozó korlátozástól, amelyet általános „felső értékként” kell betartani e konkrét eltérés alkalmazása esetén 145 .

3.2.3.3. PRÓBA: Az eltérés hatása a védettségi helyzetre

(3-62)    A 16. cikk (1) bekezdése szerint az eltérés nem befolyásolhatja „hátrányosan az érintett fajok populációi kedvező védettségi állapotának fenntartását az elterjedési területükön”. E rendelkezés végrehajtásának kétlépcsős értékelést kell magában foglalnia: először a faj adott populációinak védettségi helyzetét kell értékelni a természetes elterjedési területükön az érintett tagállamon belül (és adott esetben a nemzeti határokon túl, ha a populációk a szomszédos országokkal közösek), másodszor pedig el kell végezni az eltérés által az érintett populáció vagy populációk védettségi helyzetére gyakorolt hatás értékelését. Az egyértelműség kedvéért a „populáció” itt ugyanazon faj egyedeinek csoportját jelenti, amely egyedek egyidejűleg egy meghatározott földrajzi területen élnek, és (potenciálisan) egymással keverednek (azaz közös génállományon osztoznak) 146 .

3.2.3.a) Az értékelés léptéke:

(3-63)    Felmerül tehát a kérdés, hogy milyen szintet kell figyelembe venni annak értékelése során, hogy az eltérés hatása káros, semleges vagy pozitív lehet-e egy adott faj védettségi helyzetére nézve. Az 1. cikk i) pontjának megfelelően egy faj védettségi helyzetét végső soron a természetes elterjedési területén kell figyelembe venni. Az élőhelyvédelmi bizottsággal folytatott megbeszélések során megállapodás született arról, hogy a 17. cikk szerinti jelentéstétel céljából (a 11. cikkel összefüggésben) a védettségi helyzetet minden tagállamban bioföldrajzi szinten kell értékelni. Ez végső soron lehetővé tenné az információk összesítését egész uniós bioföldrajzi régiókra vonatkozóan. Egy tagállam adott bioföldrajzi régiójában található fajok védettségi helyzete ezért rendkívül fontos információ egy eltérés mérlegelése során.

(3-64)    Egy adott eltérés hatásának értékelését azonban az esetek többségében a bioföldrajzi régiónál alacsonyabb szinten kell elvégezni ahhoz, hogy ökológiai értelemben észszerű legyen. Hasznos szint lehet a (helyi) populáció szintje. A 16. cikk szövege, amely „az érintett fajok populációit” említi, megerősíti ezt az értelmezést.

Természetesen a megközelítést az adott fajhoz kell igazítani: a nagy területen elterjedt nagyragadozó egyedek megölésének kumulatív hatásait a populáció szintjén (adott esetben határokon átnyúlóan 147 ) kell értékelni, míg kétéltűek meglehetősen szétaprózódott élőhelyén egy párzási vagy költőhely elpusztításának a hatása jobban értékelhető az adott területen vagy a metapopuláció szintjén 148 .

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az eltéréseket megfelelően kell alkalmazni a pontos követelmények és a konkrét helyzetek kezelése érdekében 149 . Ebből következik, hogy az alacsonyabb szinten végzett értékelések rendszerint alapvető fontosságúak, mivel az eltéréseknek konkrét problémákkal kell foglalkozniuk, és megfelelő megoldásokat kell nyújtaniuk. Az eltéréseket ezért konkrét hely vonatkozásában kell engedélyezni, mivel azok elsődleges hatása helyi szinten jelentkezik. Az alacsonyabb szinten végzett értékelést ezt követően nagyobb léptékben (pl. bioföldrajzi, határokon átnyúló vagy nemzeti szinten), az adott helyzet figyelembevételével kell értékelni, hogy teljes képet kaphassunk a helyzetről.

A farkasokra vonatkozó eltérésekkel kapcsolatos C-674/17. sz. ügyben hozott ítéletében az EUB ezt az érvelést követi, és kimondja, hogy az eltérések engedélyezése előtt a nemzeti hatóságoknak értékelniük kell az érintett populáció védettségi helyzetét és a tervezett eltérések hatását mind helyi szinten, mind a tagállam területének szintjén, vagy ha e tagállam határai több bioföldrajzi régiót szelnek át, az érintett bioföldrajzi régió területének szintjén, illetve, ha a faj természetes elterjedési területe azt megköveteli, lehetőség szerint határokon átnyúló szinten. Az EUB tisztázta, hogy: „az eltérés hatásának a helyi populáció területének szintjén történő értékelése általában az általa az adott populáció védettségi állapotára gyakorolt hatás nagyobb léptékben történő értékelése céljából szükséges. (...) Ezen eltérés következményei elméletileg az általa érintett helyi területen érzékelhetők a legközvetlenebbül. Márpedig valamely populáció tagállami vagy bioföldrajzi szintű védettségi állapota a helyi területeket érintő különböző eltérések kumulált hatásától is függ” 150 . „Következésképpen ilyen eltérés nem fogadható el anélkül, hogy értékelnék – a tagállam, vagy adott esetben, ha e tagállam határai több bioföldrajzi régiót szelnek át, az érintett bioföldrajzi régió területének szintjén, illetve, ha a faj természetes elterjedési területe azt megköveteli, lehetőség szerint határokon átnyúló szinten – az érintett faj populációinak védettségi állapotát, valamint azt a hatást, amelyet a tervezett eltérés ezen állapotra gyakorolhat” 151 . Mindazonáltal „nem megengedhető, hogy ezen értékelés szempontjából figyelembe vegyék az érintett populáció természetes elterjedési területének azon részét, amely áthúzódik valamely harmadik állam területének bizonyos részéig, amely tagállamot nem kötik az európai uniós jelentőségű fajok szigorú védelmére vonatkozó kötelezettségek” 152 .

(3-65) Amennyiben az eltérések engedélyezésére nemzeti szint alatti szinten (pl. a regionális közigazgatás által) kerül sor, szükség van az eltérések engedélyezésének tagállami szintű (és a határokon átnyúló populációk esetében a nemzeti határokon túli) koordinálására, áttekintésére és felügyeletére annak a kockázatnak az elkerülése érdekében, hogy az eltérések összessége hátrányosan befolyásolja az érintett fajok populációinak védettségi helyzetét (nemzeti) természetes elterjedési területükön (lásd még a 3.1.2. pontot).

3.2.3.b)    Eltérések és a védettségi helyzetre gyakorolt hatás

(3-66) Amint arra alkalmazandó ítélkezési gyakorlatában az EUB rámutatott 153 , „az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerint az érintett fajok populációinak a természetes elterjedési területükön fennálló kedvező védettségi állapota az előírt eltérések engedélyezésének szükséges előfeltétele”. Az irányelv nem rendelkezik kifejezetten sem a kedvezőtlen védettségi helyzetben lévő fajokra vonatkozó eltérések engedélyezéséről, sem pedig a kiegyenlítő intézkedések alkalmazásáról. Mindazonáltal a 16. cikk (1) bekezdésében szereplő rendelkezés olyan módon történő értelmezése és végrehajtása révén, amely a kedvező védettségi helyzetre vonatkozó átfogó célkitűzés elérésére helyezi a hangsúlyt, mindkét fogalom beépíthető az értelmezésbe, feltéve, hogy e cél elérése semmilyen módon nem kerül veszélybe.

(3-67)    Az érintett fajok populációinak kedvező védettségi helyzete a természetes elterjedési területükön főszabály szerint szükséges előfeltétele az eltérés engedélyezésének 154 . Mindazonáltal a C-342/05. sz. ügyben, miután a Bíróság megállapította, hogy a farkas védettségi helyzete nem kedvező Finnországban, kimondta 155 , hogy a farkasok példányainak megölésére vonatkozó eltérések engedélyezése csak „kivételes esetben” lehetséges, és „ha megfelelő megállapítást nyert, hogy azok nem súlyosbítják az említett populációk kedvezőtlen védettségi helyzetét, illetve nem akadályozzák azok kedvező védettségi helyzetének helyreállítását”. A korlátozott számú példány megölése elhanyagolható hatással lehet az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikkének (1) bekezdésében kitűzött célra, azaz a farkaspopuláció kedvező védettségi helyzetének fenntartására vagy helyreállítására a természetes elterjedési területén. Egy ilyen eltérés tehát semleges lehet az érintett fajra nézve. Így, ha az érintett faj védettségi helyzete nem kedvező, az eltérés csak akkor engedélyezhető, ha az kivételes körülmények alapján indokolt, és csak akkor, ha a védettségi helyzet nem romlott és kedvező helyzetbe való helyreállítása nem akadályozott (semleges hatás), és feltéve, hogy a 16. cikkben előírt összes többi feltétel is teljesül. A C-342/05. sz. ügyben a Bíróság megállapította, hogy az illetékes nemzeti hatóságok valójában anélkül engedélyeztek eltéréseket, hogy „a faj védettségi helyzetének értékelésére támaszkodtak volna, vagy más kielégítő megoldások hiányára utaló pontos és megfelelő indokolást nyújtottak volna, illetve pontosan meghatározták volna a jelentős károkat okozó, kilőhető farkasokat”. Ezenkívül a Bíróság megállapította, hogy az ilyen eltérések, „amelyek egyrészt nem annak értékelésén alapszanak, hogy a farkasok általuk engedélyezett kilövése milyen hatást gyakorol e faj populációjának a természetes elterjedési területükön fennálló kedvező védettségi helyzetének fenntartására, és másrészt nem tartalmaznak a más kielégítő megoldások hiányát illetően pontos és megfelelő indokolást, ellentétesek az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikkének (1) bekezdésével” 156 . A C-674/17. sz. ügyben az EUB hangsúlyozta, hogy a tervezett eltérések kedvező védettségi helyzetre gyakorolt hatásának fent említett értékelését az elővigyázatosság elvének fényében kell elvégezni. 157 Másként fogalmazva, „amennyiben a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatok vizsgálata bizonytalanságnak enged helyt a tekintetben, hogy ezen eltérés hátrányosan érinti‑e, vagy sem, egy kihalással veszélyeztetett faj populációja kedvező védettségi állapotban való fenntartását vagy annak visszaállítását, a tagállamnak el kell tekintenie annak elfogadásától vagy végrehajtásától” 158 .

Hasonló megközelítést kell alkalmazni, ha az érintett faj védettségi helyzete ismeretlen. Ebben az esetben lehetetlen lenne megállapítani, hogy az eltérés milyen hatást gyakorol a védettségi helyzetre, így az eltérés nem engedélyezhető.

(3-68)    Nyilvánvaló, hogy minél kedvezőtlenebb a védettségi helyzet és minél kedvezőtlenebbek a tendenciák, annál kevésbé valószínű, hogy az eltérés igazolható, hacsak kivételesen rendkívüli körülmények nem indokolják azt.

Az is egyértelmű, hogy az eltérésekre vonatkozó ezen megközelítés a legjobban a fajok védelmére irányuló intézkedések egyértelmű és jól kidolgozott keretén belül alkalmazható. Úgyszintén (a védelmi intézkedésekhez hasonlóan), az eltérések alkalmazásának értékelése és igazolása során is a fajok védettségi helyzete a fő szempont. Ezért nemcsak a jelenlegi védettségi helyzetet kell figyelembe venni, hanem azt is meg kell vizsgálni, hogy az hogyan változik.

(3-69) Az érintett fajok jelenlegi védettségi helyzetét tekintve egy adott földrajzi területen egy faj helyi populációjának helyzete és állapota jelentősen eltérhet a tagállam bioföldrajzi régiójában (vagy akár a természetes elterjedési területen) élő populációk általános védettségi helyzetétől. Ezért az eltérés engedélyezéséről szóló döntés meghozatala előtt a védettségi helyzetet minden szinten ismerni és megfelelően értékelni kell.

(3-70) Nem engedélyezhető eltérés, ha az – bármely szinten – hátrányosan befolyásolja egy adott faj védettségi helyzetét vagy kedvező védettségi helyzetének elérését. Másként fogalmazva, ha egy eltérés valószínűleg jelentősen negatív hatással lesz az érintett populációra (vagy e populáció kilátásaira), vagy akár egy adott tagállamon belüli helyi populációra, az illetékes hatóság nem engedélyezheti azt. Az eltérés nettó eredményének semlegesnek vagy pozitívnak kell lennie a faj érintett populációira nézve.

(3-71) Ha az adatok nem elég szilárdak és megbízhatóak annak bizonyításához, hogy a védettségi helyzet kedvező és/vagy annak biztosításához, hogy az eltérés ne befolyásolja hátrányosan a védettségi helyzetet, az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni (amely szerint bizonytalanság esetén elsősorban a védelmi célkitűzéseknek kell érvényesülniük), és nem engedélyezhető eltérés. Az EUB által a C-674/17. sz. ügyben tett megállapítás szerint „hangsúlyozni kell továbbá, hogy az elővigyázatosság EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésében foglalt elvével összhangban, amennyiben a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatok vizsgálata bizonytalanságnak enged helyt a tekintetben, hogy ezen eltérés hátrányosan érinti‑e, vagy sem, egy kihalással veszélyeztetett faj populációja kedvező védettségi állapotban való fenntartását vagy annak visszaállítását, a tagállamnak el kell tekintenie annak elfogadásától vagy végrehajtásától.” 159

(3-72) Amennyiben a faj helyzete és állapota eltérő a különböző földrajzi szinteken, az értékelésnek először a helyi populációszintet, majd az eltérésnek a bioföldrajzi régióban lévő populációra gyakorolt hatását kell megvizsgálnia, figyelembe véve az ugyanazon fajra vonatkozó egyéb eltérések kumulatív hatását is az adott bioföldrajzi régióban.

3.3.Egyéb megfontolások

(3-73)    Annak értékelésekor, hogy az eltérés hátrányos lehet-e a faj populációi kedvező védettségi helyzetének fenntartására nézve, többek között az alábbiakat is mérlegelni kell:

a) sor kerül-e a szükséges (megfelelő, hatékony és ellenőrizhető) intézkedések megállapítására, végrehajtására és hatékony érvényre juttatására adott tagállamban valamely faj szigorú védelmének, valamint kedvező védettségi helyzete elérésének biztosítása érdekében;

b) az eltérés nem akadályozza, nem lehetetleníti el és nem semlegesíti a szükséges intézkedéseket;

c) az eltérések hatásait (beleértve a kumulatív hatásokat is) szorosan figyelemmel kísérik, és levonják a tanulságokat a jövőre nézve.

3.3.1.A fajvédelmi cselekvési tervek szerepe

(3-74) Az eltérések szigorú védelmi rendszer keretében történő megfelelő alkalmazásának egyik módja a fajokra vonatkozó átfogó cselekvési tervek vagy védelmi / kezelési tervek kidolgozása és végrehajtása lenne, habár az irányelv ezt nem írja elő. Ezeknek a terveknek a fajok védelmére és kedvező védettségi helyzetének helyreállítására vagy fenntartására kell irányulniuk. A 12. cikk szerinti szükséges intézkedések mellett tartalmazniuk kell a populáció, annak természetes elterjedési területe és a fajok élőhelyei életképessége támogatására vagy helyreállítására irányuló intézkedéseket is. A tervek így hasznos alapot és iránymutatási keretet jelenthetnek az eltérések alkalmazásához, feltéve, hogy az eltéréseket továbbra is eseti alapon engedélyezik, a 16. cikkben foglalt összes többi feltétel teljesül, és bizonyítást nyert, hogy az eltérés nem befolyásolja hátrányosan az érintett fajok populációi kedvező védettségi helyzetének fenntartását.

(3-75) Például a termést vagy a tulajdont érintő súlyos károk megelőzését célzó eltérések kevésbé hatékonyak lehetnek a probléma hosszú távú megoldásában, ha azokat az adott fajra vonatkozó bármely egyéb intézkedéstől függetlenül alkalmazzák. Ha azonban azokat számos egyéb intézkedés (pl. halált nem okozó intézkedések, megelőző intézkedések, ösztönzők, kompenzációk stb.) kíséri a fajok védelmére / kezelésére vonatkozó terv keretében, egy szigorú védelmi rendszer részeként, az eltérések sokkal hatékonyabbá tehetők. Ilyen körülmények között a fajok védelmére/ kezelésére vonatkozó terv kielégítő végrehajtása esetén megfelelő keretet biztosíthat az irányelv célkitűzéseivel összhangban álló eltérések engedélyezéséhez. Az ilyen terveket természetesen rendszeresen frissíteni kell a bővülő ismeretek és a nyomonkövetési eredmények fényében.

(3-76)    Az eltérések engedélyezésére szolgáló megfelelő keret létrehozásához a fajok védelmére / kezelésére vonatkozó terveknek a fajok populációinak helyzetével és tendenciáival kapcsolatos megbízható és naprakész tudományos adatokon kell alapulniuk, és fő céljukként a faj kedvező védettségi helyzetének fenntartását vagy helyreállítását kell meghatározni (az e cél elérése érdekében teljesítendő feltételek feltüntetésével). A terveknek tartalmazniuk kell a fajokat érintő valamennyi releváns veszély és terhelés alapos és átfogó értékelését, valamint a meglévő mortalitási szintek elemzését, akár természetes okok, akár emberi beavatkozás által előidézett tényezők – például jogellenes megölés (orvvadászat) vagy véletlen befogás és megölés – miatti elhullásról van szó.

(3-77) A rendelkezésre álló legjobb információk, valamint a megbízható tudományos értékelések és nyomonkövetési rendszerek alapján azután a fajok védelmére/kezelésére vonatkozó tervek előírhatják egységes intézkedések végrehajtását és nyomon követését az érintett populáció kedvező védettségi helyzetének elérése vagy fenntartása érdekében. A fajok védelmére/kezelésére vonatkozó tervek csak ilyen körülmények között jelenthetnek megfelelő keretet az eltérések engedélyezéséhez, ami aztán elősegítheti az egyes konkrét eltérések engedélyezési eljárásának leegyszerűsítését, feltéve, hogy a 16. cikkben előírt valamennyi feltétel teljesül.

3.3.2.A tervek / projektek hatásvizsgálata és a fajok védelme

(3-78) A 16. cikk szerinti különös rendelkezéseket és eljárásokat olyan terv vagy projekt esetében is be kell tartani, amely hatással lehet valamely uniós védelem alatt álló fajra, és amelyre az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerinti, illetve a KHV-irányelv vagy az SKV-irányelv szerinti vizsgálati eljárások vonatkoznak. Ebben az esetben a tervekre és projektekre vonatkozóan elvégzett hatásvizsgálati eljárások alkalmazhatók a 12. cikk szerinti követelményekre gyakorolt hatás értékelésére, valamint annak ellenőrzésére, hogy teljesülnek-e a 16. cikk szerinti eltérés feltételei.

Ez például akkor releváns, ha egy projekt kivitelezése és/vagy működtetése valószínűleg a párzási, költő- vagy pihenőhelyek károsodását vagy elpusztulását, vagy a IV. melléklet a) pontjában felsorolt és a projekt területén előforduló fajok megzavarását okozza.

E körülmények között meg kell vizsgálni, hogy:

–    az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt fajok bármelyike megtalálható-e a projekt területén,

–    az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt fajok bármely párzási, költő- vagy pihenőhelye megtalálható-e a projekt területén,

–    e fajok bármelyikét és/vagy azok párzási, költő- vagy pihenőhelyeit „érinti-e” a projekt kivitelezése és/vagy működtetése (megölik, megzavarják, károsodik stb.), és ha igen,

–    teljesülnek-e a 16. cikkben előírt feltételek.

(3-79) Csak a fenti ellenőrzések elvégzését követően lehetséges a 16. cikk szerinti eltérés engedélyezése és a projekt jogszerű kivitelezése (az engedély megszerzését követően). Ha például a területen megtalálható a IV. melléklet a) pontjában szereplő valamely faj párzási vagy költőhelye, és az el fog pusztulni a projekt kivitelezése vagy működtetése miatt, a projekt engedélyezése a 12. cikk megsértését jelenti, kivéve, ha engedélyezik a 16. cikk szerinti eltérést, és teljesülnek az eltérés engedélyezésének feltételei.

(3-80) Amennyiben a projektek akár önmagukban, akár más tervek vagy projektek részeként valószínűleg jelentős hatással lesznek a Natura 2000 területekre, az irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében megfelelő vizsgálatnak kell alávetni őket, amelynek keretében sor kerül a fent felsorolt ellenőrzések elvégezésére és – adott esetben – nyomon követésére.

Azon projektek esetében, amelyek nem tartoznak a 6. cikk (3) bekezdésének hatálya alá, mert akár önmagukban, akár más tervek vagy projektek részeként valószínűleg nem lesznek jelentős hatással a Natura 2000 területekre, a tagállamok kiigazíthatják meglévő eljárásaikat, hogy azok megfeleljenek a 12. és 16. cikk követelményeinek. Ez azt jelenti, hogy a fent felsoroltak ellenőrzése beépíthető a különböző szinteken zajló tagállami döntéshozatali folyamatok részét képező értékelésekbe, köztük a földhasználat tervezésére vonatkozó döntésekbe vagy a tervekre és projektekre vonatkozó környezeti hatásvizsgálati eljárásokba.

Az alapvető cél a projekt hatásainak pontos és gyors azonosítása – beleértve az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt védett fajokra és az élőhelyeikre gyakorolt hatást is – még a projekt végrehajtása előtt. Ennek egyik lehetséges eszköze a környezeti hatásvizsgálati eljárás.

(3-81) A jogi eljárások összehangolásával elkerülhetők a jogi bonyodalmak. Ideális esetben a KHV-irányelv hatálya alá tartozó projektre vonatkozó engedély iránti kérelem kézhezvételét követően környezeti hatásvizsgálat indul (legalább az előzetes értékelési szakasz) az összes lehetséges hatás azonosítása érdekében. Így az eltérés szükségessége késedelem nélkül megállapítható, és értékelhető, hogy teljesíthetők-e az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikkében foglalt követelmények. Ha igen, akkor az engedély az eltéréssel együtt megadható. Ha a projektet a környezeti hatásvizsgálat során tett megállapítások miatt módosítani kell, az eltérés a módosított projekten alapulhat.

Ideális esetben az összevont engedély iránti kérelmet követően elvégzett környezeti hatásvizsgálat kiterjed az összes olyan releváns környezeti hatásra (beleértve az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt fajokra és azok párzási, költő- vagy pihenőhelyeire gyakorolt hatást), amelyek kezelhetők az engedély megadása esetén. Ez történhet például a negatív hatások mérséklésére irányuló feltételek meghatározásával és/vagy bizonyos, jogszabályokban meghatározott tilalmaktól való eltérések engedélyezésével, amennyiben azok megfelelnek az eltérésekre vonatkozó feltételeknek.

(3-82) Bár az élőhelyvédelmi irányelv 12. és 16. cikke alapján nem kötelező elvégezni a fent említett ellenőrzéseket az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerinti megfelelő vizsgálat keretében vagy a környezeti hatásvizsgálati eljárás részeként, ez a legjobb módja annak, hogy biztosítsák az élőhelyvédelmi irányelv 12. és 16. cikkének való megfelelést. A környezeti hatásvizsgálati eljárás során meghatározható a projekthez kapcsolódóan az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletében felsorolt fajokra gyakorolt hatás, valamint meghatározhatók a projekt lehetséges következményei az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikkében foglalt tilalmak bármelyikének megsértésével összefüggésben. A hatásvizsgálat elvégzése – amely magában foglalja az eltérés engedélyezése és a fejlesztés előtt folytatandó konzultációkat – a legjobb megoldás, mivel megkönnyíti a döntéshozatal összehangolását.

3.3.3.A kiegyenlítő intézkedések szerepe (eltérések a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontjától)

(3-83)    Kiegyenlítő intézkedéseket lehet előirányozni a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontjától való indokolt eltérések vonatkozásában, vagyis párzási, költő- és pihenőhelyek károsodása vagy elpusztulása esetén. A fajok biológiájától, ökológiájától és viselkedésétől függően ezek az intézkedések jól működhetnek egyes fajok esetében, mások esetében azonban nem.

A mérséklő intézkedésekkel ellentétben a kiegyenlítő intézkedések függetlenek attól a tevékenységtől, amely egy párzási, költő- vagy pihenőhely károsodását vagy elpusztulását okozza. Az ilyen intézkedések célja a párzási, költő- vagy pihenőhelyre gyakorolt konkrét negatív hatások ellentételezése, ami semmilyen esetben sem befolyásolja hátrányosan az érintett faj védettségi helyzetét. Ideális esetben a kiegyenlítő intézkedéseknek igazodniuk kell a párzási, költő- vagy pihenőhelyre gyakorolt negatív hatásokhoz, és már a negatív hatás bekövetkeztét megelőzően érvényben kell lenniük és működniük kell.

(3-84)     A 16. cikk nem említi a kiegyenlítő intézkedéseket, ezért azok nem kötelezőek. Továbbá nem igazolhatják és nem ellentételezhetik a 12. cikk megsértését, hanem a 16. cikk (1) bekezdésében foglalt azon követelménynek való megfelelés biztosításának egyik elemét képezhetik, amely szerint nem lehet az érintett fajok védettségi helyzetére gyakorolt hátrányos befolyás.

Ideális esetben a kiegyenlítő intézkedések:

I.ellentételezik a tevékenység által a fajok párzási, költő-és pihenőhelyeire gyakorolt negatív hatást az adott körülmények között (a helyi populáció szintjén);

II.jó eséllyel sikeresek és a bevált gyakorlatokon alapulnak;

III.növelik a faj esélyeit a kedvező védettségi helyzet elérésére;

IV.működnek már a párzási, költő vagy pihenőhely károsodása vagy elpusztulása előtt, vagy legkésőbb annak megkezdődésekor.

(3-85)    Az ilyen módon végrehajtott kiegyenlítő intézkedések biztosíthatják, hogy nem keletkezik a faj párzási, költő- és pihenőhelyeire gyakorolt káros hatás sem a populáció szintjén, sem pedig bioföldrajzi szinten. Ugyanakkor a kiegyenlítő intézkedések nem helyettesítik vagy csökkentik annak a szükségességét, hogy a 16. cikk szerinti eltérések kiállják a három próbát. Ez azt jelenti, hogy a kiegyenlítő intézkedések rendszerének elfogadása nem használható fel arra, hogy megkerüljék az eltérés szükségességét és a 3.2. fejezetben leírt mindhárom próba teljesítésének a követelményét.

3.3.4.Több fajra vonatkozó eltérések

(3-86)    Egyes projektek (pl. nagy közérdekű infrastrukturális projektek, úgymint közlekedési hálózatok) a IV. mellékletben felsorolt számos faj érinthetnek. Ilyen esetekben fel kell mérni az egyes érintett fajokra gyakorolt hatást, és ezen információk alapján a legjobb megoldások kiválasztása érdekében átfogó képet kell alkotni az összhatásról. A megoldásoknak is meg kell felelniük mindhárom próbán. Nem elég egyszerűen csak felsorolni a potenciálisan érintett fajokat anélkül, hogy a következő lépésben felmérnék a problémák mértékét és módot találnának azok elkerülésére.

3.3.5.Ideiglenes jelleg: a IV. mellékletben felsorolt fajok fejlesztés alatt álló területeken való megtelepedésének kezelése

(3-87) Vannak olyan esetek, amikor már engedélyezett területfejlesztési tevékenységek (például új infrastruktúra, úgymint utak, házak stb. építése vagy folyamatban lévő kőfejtési tevékenységek) kedvező új élőhelyek kialakulásához vezetnek, ahol megtelepednek az irányelv IV. mellékletében felsorolt fajok. Az ilyen jellegzetes természeti elemek közé tartozhatnak például a kitermelési helyszíneken létrejövő új tavak (amelyek előnyösek a kétéltűek és a szitakötők számára), a nyílt terepek, a homokos és kavicsos területek (amelyek vonzzák a rovarokat és a madarakat), a füves puszták (amelyek vonzzák a rovarokat és a madarakat), a szabad kőszirtek (amelyek előnyösek a madarak és a magányos méhek számára), valamint menedéket nyújtó területek kialakulása (hüllők, kétéltűek és rovarok számára).

Mivel a 12. cikk szerinti szigorú védelmi rendszer nem tesz különbséget az ideiglenes (pl. 5–10 évig tartó) vagy állandó, mesterségesen létrehozott vagy természetesen kialakult környezet között, úgy kell tekinteni, hogy azok a IV. mellékletben szereplő védett állat- vagy növényfajok, amelyek engedélyezett területfejlesztési tevékenységek eredményeként elkezdenek megtelepedni egy új területen, szintén teljes mértékben a 12. cikk védelmi rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak.

(3-88) A 12. cikk szerinti szigorú védelmi rendszer ilyen esetekre történő alkalmazása jelentős kihívást jelenthet a projektgazdák és a földtulajdonosok számára, mivel a munka jellegéből adódóan előfordulhat, hogy el kell távolítaniuk ezeket az „ideiglenes” élőhelyeket annak érdekében, hogy munkájukat a megengedett módon folytathassák. Az élőhelyek eltávolításához – akár a projekt előkészítési, üzemeltetési vagy leszerelési szakaszában – a 16. cikk (1) bekezdése szerinti eltérésre van szükség, amennyiben teljesülnek a feltételek (lásd lejjebb).

Az azzal kapcsolatos jogbiztonság hiányában, hogy a szóban forgó terület jogszerűen, a tervek szerint használható az engedélyezett célra, előfordulhat, hogy a földtulajdonosok vagy a projektgazdák meg akarják akadályozni a védett fajok behatolását (például növényvédő szerek vagy talajművelés alkalmazásával) abban a köztes időszakban, amikor a földterületet nem fejlesztik aktívan, annak érdekében, hogy elkerüljék az olyan védett fajok jelenlétéhez kapcsolódó további terheket, megszorításokat vagy korlátozásokat, amelyek eredetileg nem voltak jelen a földjükön. Ez elszalasztott lehetőséget jelenthet, mivel minden olyan további ideiglenes élőhely, amely egyébként nem fejlődhetett volna ki az érintett területen, bizonyos feltételek mellett pozitívan hozzájárulhat az irányelv célkitűzéseihez.

(3-89) E jogbiztonság biztosítása, és ezáltal az ideiglenes természeti területek kialakításának vagy fenntartásának ösztönzése érdekében a projektgazdák a tervezési folyamat korai szakaszában eltérést kérelmezhetnek a 16. cikk alapján, ha a területen még nem telepedtek meg védett fajok, de megfelelő bizonyossággal számítani lehet a megtelepedésükre (ez lehet a helyzet például akkor, ha a fajok már jelen vannak a környező területeken). Az előzetes eltérés ezen formája lehetővé tenné az ideiglenes természeti elemek későbbi eltávolítását a projektfejlesztési szükségletekkel összhangban. Az ilyen eltérésekre vonatkozó jogi előírások azonban nem lehetnek alacsonyabb szintűek, mint a már előforduló védett fajokra és élőhelyeikre vonatkozó eltérésekre érvényes előírások, és meg kell felelniük a 16. cikkben meghatározott valamennyi feltételnek. Ez többek között azt jelenti, hogy a faj tényleges megtelepedése vagy az élőhelye tényleges kialakulása előtt engedélyezett eltéréseknek egyértelműen és pontosan meg kell határozniuk az eltéréssel elérni kívánt célokat 160 .

(3-90) Ezért fontos, hogy a 16. cikk szerinti eltérés iránti kérelmeket teljes körű helyszíni szemle előzze meg, amelynek célja az összes védett faj felderítése nem csupán a projekt területén, hanem a környező területeken is. Ez biztosítja a IV. mellékletben szereplő valamennyi „előre jelezhető” faj és azok sűrűsége azonosítását, valamint annak meghatározását, hogy azok mekkora valószínűséggel telepednek meg a projektterületen. A 16. cikk szerinti határozat ezt követően felhasználható a faj élőhelye folyamatos ökológiai működésének fenntartására vonatkozó feltételek meghatározásához abban az esetben, ha a projektterületen belül az újonnan benépesített élőhelyet el kell távolítani az engedélyezett projekt/tevékenység céljából. Ez magában foglalhatja például hasonló élőhelyek létrehozását és védelmét a projektterületen kívül, valamint a fajoknak a projektterületen belüli áthelyezését ezekre az élőhelyekre, hosszú távú nyomon követés mellett. Mint minden eltérés esetében, a helyes végrehajtást ellenőrizni és rögzíteni kell.

(3-91) A fent leírt ideiglenes helyzetekre vonatkozó eltérések objektív indokolást igényelnek a 16. cikk (1) bekezdésében meghatározott okok egyike alapján. Az egyik lehetőség, hogy az eltérést a 16. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott okra alapozzák, amely szerint „a vadon élő állatok és növények, valamint a természetes élőhelyek védelme érdekében” indokolt az eltérés. A rendelkezés szövege nem korlátozódik a növény- vagy állatfajok más, rivális védett fajokkal szembeni védelme érdekében engedélyezett eltérésekre. A megfogalmazás úgy is értelmezhető, hogy lehetővé teszi a védett fajra vonatkozó szigorú védelmi rendszertől való eltérést a faj saját előnyére. A rendelkezésben szereplő „érdekében” kifejezés azt sugallja, hogy az eltérésnek hozzáadott értéket kell nyújtania az érintett faj számára. Ez azt jelentené, hogy a 16. cikk (1) bekezdésének a) pontja akkor lenne alkalmazandó, ha kimutatható, hogy az érintett faj számára nettó előny áll fenn, amely eleve csak az eltérés engedélyezésével vált lehetővé.

(3-92) A 16. cikk (1) bekezdésének c) pontja eltérés engedélyezéséről rendelkezik „(…) más kiemelkedően fontos közérdek, beleértve a társadalmi vagy gazdasági érdekeket is, továbbá a környezet számára kiemelkedően előnyös hatás elérése” érdekében. A „a környezet számára kiemelkedően előnyös hatásra” való hivatkozás hasonlóan értelmezhető ahhoz, amit fentebb javasoltunk a 16. cikk (1) bekezdésének a) pontjában szereplő, „a vadon élő állatok és növények, valamint a természetes élőhelyek védelme érdekére” való hivatkozás tekintetében, azaz feltételezve, hogy a fajra vonatkozó szigorú védelmi rendszertől való eltérés a faj saját előnyére is engedélyezhető. A hozzáadott értéknek azonban „kiemelkedőnek” kell lennie, ami ebben az esetben magasabb küszöbértéket jelent, mint a 16. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében.

(3-93) Az ideiglenes természeti területekre vonatkozó eltérések alkalmazásának lehetőségével a projekttervezési szakaszban körültekintően kell foglalkozni, beleértve annak a részletes tudományos értékelését is, hogy a védett fajok hol telepedhetnek meg a projekt különböző szakaszaiban. A tervezési szakasznak tartalmaznia kell annak az értékelését, hogy az ideiglenes élőhelyeken megtelepedett fajok miként a őrizhetők meg a lehető legnagyobb mértékben a projekt során és azt követően, például megfelelő mérséklő intézkedések végrehajtása és az áthelyezés támogatása révén.

(3-94) Az eltérésről szóló határozatnak viszont ettől függetlenül is mindig meg kell felelnie a 16. cikkben meghatározott összes többi kritériumnak (más megfelelő megoldások hiánya, nincs a védettségi helyzetre gyakorolt hátrányos befolyás), és előzetesen szigorú felügyeleti és nyomonkövetési kötelezettségeket kell előírnia 161 . Ezek biztosítják, hogy az ideiglenes terület fejlesztése illeszkedjen a védett fajoknak a területen való várható megjelenéséhez/előfordulásához. Ez a nyomonkövetési munka bizonyítékokat szolgáltatna továbbá az olyan új előfordulások kezelése érdekében kérelmezett további eltérésekhez, amelyek nem voltak kezdettől fogva előre láthatók.

3.4.Az eltérések nyomon követése és jelentése

3.4.1.Az eltérések hatásainak nyomon követése

(3-95) Amellett, hogy az illetékes nemzeti hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az eltérési rendszer valamennyi feltétele teljesüljön az eltérés engedélyezése előtt, nyomon kell követniük az eltérések hatását (és a kiegyenlítő intézkedések hatékonyságát) is azok végrehajtása után 163 . A 16. cikk (3) bekezdésének e) pontja előírja, hogy a tagállamok eltérésekről szóló jelentéseiben fel kell tüntetni „az alkalmazott felügyeleti intézkedéseket és az elért eredményeket”. Ez azt jelenti, hogy felügyelniük kell és nyomon kell követniük az engedélyezett eltérések végrehajtását.

Az eltérések hatásának nyomon követésére annak ellenőrzése érdekében is szükség van, hogy az eltéréseket helyesen hajtották-e végre, és hogy azok elérték-e céljukat, amit tudományos bizonyítékokkal kell alátámasztani, és szükség esetén korrekciós intézkedéseket kell hozni. Ennek során biztosítani kell, hogy az eltérés végrehajtásából eredően a fajt érintő bármilyen nem szándékos kockázat vagy kár észlelésre kerüljön. Az eltérési rendszer megfelelő alkalmazásához olyan keretfeltételekre van szükség, amelyek megfelelően biztosítják, hogy a megközelítés nem vezet nemkívánatos hatásokhoz. Ennek eléréséhez kulcsfontosságú a nyomon követés.

(3-96) Az eltérések végrehajtása után a nemzeti hatóságoknak figyelemmel kell kísérniük az eltérés hatálya alá tartozó valamennyi faj tekintetében a nemzeti területen engedélyezett eltérések kumulatív hatását is, függetlenül az eltérések engedélyezésének okaitól, és meg kell erősíteniük azt az eredeti értékelést, amely szerint az eltérések nem befolyásolják hátrányosan a faj populációinak kedvező védettségi helyzetét. E nyomon követés eredményeit természetesen figyelembe kell venni az eltérések engedélyezésére vonatkozó bármely jövőbeli döntés meghozatalakor.

(3-97) Ez a nyomon követés az irányelv 11. cikke szerinti általános felügyeleti kötelezettség hatálya alá is tartozhat. Észszerűnek tűnik, hogy az ilyen felügyelet érzékeny legyen az olyan fajokra vonatkozóan alkalmazott eltérések hatásaira (beleértve a kumulatív hatásokat és a kiegyenlítő intézkedések hatásait is), amelyekre rendszeresen engedélyeznek eltéréseket, vagy amelyek védettségi helyzete kedvezőtlen (kivételes körülmények között azonban eltérések tárgyát képezik). Az is észszerűnek tűnik, hogy az ilyen felügyelet más olyan tényezők megfigyelését is magában foglalja, amelyek negatív hatással lehetnek a fajok védettségi helyzetére (például jogellenes megölés). Ezek az adatok felhasználhatók a faj védettségi helyzetének értékeléséhez.

3.4.2.A 16. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti jelentéstételi kötelezettségek

(3-98) Az eltéréseknek meg kell felelniük a 16. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott formai feltételeknek is. A C-118/94. sz. ügyben (a madárvédelmi irányelvvel kapcsolatos ügy) a Bíróság megfogalmazása szerint e formai feltételek „célja, hogy az eltéréseket a szigorúan szükséges mértékre korlátozzák, és lehetővé tegyék a Bizottság számára azok felügyeletét”.

(3-99) A tagállamoknak nem kell konzultálniuk a Bizottsággal az eltérések alkalmazása előtt, de kötelesek kétévente jelentést benyújtani a Bizottságnak a 16. cikk végrehajtásáról. A 16. cikk (2) bekezdése nem határozza meg pontosan e jelentések tartalmát. Egyértelmű azonban, hogy a tájékoztatásnak teljes körűnek és tényszerűnek kell lennie, és ki kell terjednie a 16. cikk (3) bekezdésében meghatározott valamennyi részletre. Az eltérésekről szóló jelentésekben megadott információk alapján a Bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy felügyelje a 16. cikk alkalmazását a tagállamokban, és ellenőrizze annak az irányelvvel való összeegyeztethetőségét. Azokban az esetekben, amikor a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az eltérések alkalmazása sérti az irányelv követelményeit, jogában áll kötelezettségszegési eljárást indítani az érintett tagállammal szemben.

(3-100) Az eltérések jelentésének jelenlegi formátuma kiterjed az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló egyezmény (Berni Egyezmény) 164 9. cikke szerinti jelentéstételi kötelezettségekre is, és célja a jelentéstétel hatékonyságának és alkalmazhatóságának javítása valamennyi szinten (regionális, nemzeti, uniós). A Bizottság és a tagállamok jelenleg az új jelentéstételi formátumot és a Habitats and Birds Directives Derogation System+ (HaBiDeS+) [az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv eltérési rendszere+] elnevezésű új informatikai eszközt használják 165 .

(3-101) Az új formátum tartalmazza a 16. cikk (3) bekezdésében meghatározott alaki feltételeket, amelyeknek teljesülniük kell, és amelyeket minden engedélyezett eltérésben meg kell határozni, valamint további információkat tartalmaz (pl. az okok, eszközök és módszerek további megértését segítő adatokat, a 16. cikk (1) bekezdésének e) pontjában foglalt konkrét követelményekre vonatkozó bizonyítékokat, az elvetett alternatívákra való hivatkozásokat, annak bizonyítékát, hogy az eltérés nem befolyásolja hátrányosan a populáció védettségi helyzetét), amelyek segítenek megérteni az illetékes hatóságok érvelését a 16. cikk szerinti eltérési rendszer alkalmazása tekintetében.

Mellékletek:

I. melléklet:        Bírósági ügyek

II. melléklet:        A II., IV. és V. melléklet hatálya alá tartozó fajok jegyzéke

III. melléklet:    Az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikkének végrehajtása – A farkas példája

I. MELLÉKLET

Bírósági ügyek

Az élőhelyvédelmi irányelv fajvédelmi rendelkezései

A Bíróság 1969. november 12-i ítélete, Stauder kontra Stadt Ulm, C-29/69, ECLI:EU:C:1969:57

A Bíróság 1977. október 27-i ítélete, Regina kontra Bouchereau, C-30/77, ECLI:EU:C:1977:172

A Bíróság 1979. július 12-i ítélete, Koschniske kontra Raad van Arbeid, C-9/79, ECLI:EU:C:1979:201

A Bíróság 1985. május 23-i ítélete, Bizottság kontra Németország, C-29/84, ECLI:EU:C:1985:229

A Bíróság 1987. április 9-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország, C-363/85, ECLI:EU:C:1987:196

A Bíróság 1987. július 8-i ítélete, Bizottság kontra Belgium, C-247/85, ECLI:EU:C:1987:339

A Bíróság 1987. július 8-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország, C-262/85, ECLI:EU:C:1987:340

A Bíróság 1988. február 23-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország, C-429/85, ECLI:EU:C:1988:83

A Bíróság 1988. április 27-i ítélete, Bizottság kontra Franciaország, C-252/85, ECLI:EU:C:1988:202

A Bíróság 1988. július 7-i ítélete, Moksel kontra BALM, C-55/87, ECLI:EU:C:1988:377

A Bíróság 1990. március 15-i ítélete, Bizottság kontra Hollandia, C-339/87, ECLI:EU:C:1990:119

A Bíróság 1990. március 28-i ítélete, G. Vessoso és G. Zanetti elleni büntetőeljárások, C-206/88. és C-207/88. sz. egyesített ügyek, ECLI:EU:C:1990:145

A Bíróság 1991. január 17-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország, C-157/89, ECLI:EU:C:1991:22

A Bíróság 1991. február 28-i ítélete, Bizottság kontra Németország, C-57/89, ECLI:EU:C:1991:89

A Bíróság 1991. február 28-i ítélete, Bizottság kontra Németország, C-131/88, ECLI:EU:C:1991:87

A Bíróság 1991. május 30-i ítélete, Bizottság kontra Németország, C-59/89, ECLI:EU:C:1991:225

A Bíróság 1993. augusztus 2-i ítélete, Bizottság kontra Spanyolország, C-355/90, ECLI:EU:C:1993:331

A Bíróság 1996. március 7-i ítélete, WWF Olaszország kontra Regione Veneto, C-118/94, ECLI:EU:C:1996:86

A Bíróság 1996. szeptember 19-i ítélete, Bizottság kontra Görögország, C-236/95, ECLI:EU:C:1996:341

A Bíróság 1996. december 12-i ítélete, Ligue royale belge pour la protection des oiseaux és Société d’études Ornithologiques kontra Région Wallonne, C-10/96, ECLI:EU:C:1996:504

A Bíróság 1999. május 19-i ítélete, Bizottság kontra Franciaország, C-225/97, ECLI:EU:C:1999:252

A Bíróság 1999. november 11-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország, C-315/98, ECLI:EU:C:1999:551

A Bíróság 2000. november 7-i ítélete, First Cooperate Shipping, C-371/98, ECLI:EU:C:2000:600.

A Bíróság 2001. május 10-i ítélete, Bizottság kontra Hollandia, C-144/99, ECLI:EU:C:2001:257

A Bíróság 2001. május 17-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország, C-159/99, ECLI:EU:C:2001:278

A Bíróság 2002. január 30-i ítélete, Bizottság kontra Görögország, C-103/00, ECLI:EU:C:2002:60

A Bíróság 2003. február 13-i ítélete, Bizottság kontra Luxemburg, C-75/01, ECLI:EU:C:2003:95

A Bíróság 2003. október 16-i ítélete, Ligue pour la protection des oiseaux és társai kontra Premier ministre et Ministre de l'Aménagement du territoire et de l'Environnement, C-182/02, a Bíróság Határozatainak Tára, 12105. o.

A Bíróság 2003. november 6-i ítélete, Bizottság kontra Egyesült Királyság, C-434/01, ECLI:EU:C:2003:601

A Bíróság 2005. október 20-i ítélete, Bizottság kontra Egyesült Királyság, C-6/04, ECLI:EU:C:2005:626

A Bíróság 2005. december 15-i ítélete, Bizottság kontra Finnország, C-344/03, ECLI:EU:C:2005:770

A Bíróság 2006. január 10-i ítélete, Bizottság kontra Németország, C-98/03, ECLI:EU:C:2006:3

A Bíróság 2006. március 16-i ítélete, Bizottság kontra Görögország, C-518/04, ECLI:EU:C:2006:183

A Bíróság 2006. május 18-i ítélete, Bizottság kontra Spanyolország, C-221/04, ECLI:EU:C:2006:329

A Bíróság 2006. június 8-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország, C-60/05, ECLI:EU:C:2006:378

A Bíróság 2006. december 19-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország, C-503/06, ECLI:EU:C:2008:279

A Bíróság 2007. január 11-i ítélete, Bizottság kontra Írország, C-183/05, ECLI:EU:C:2007:14

A Bíróság 2007. május 10-i ítélete, Bizottság kontra Ausztria, C-508/04, ECLI:EU:C:2007:274

A Bíróság 2007. június 14-i ítélete, Bizottság kontra Finnország, C-342/05, ECLI:EU:C:2007:341

A Bíróság 2010. május 20-i ítélete, Bizottság kontra Spanyolország, C-308/08, ECLI:EU:C:2010:281

A Bíróság 2011. június 9-i ítélete, Bizottság kontra Franciaország, C-383/09, ECLI:EU:C:2011:369

A Bíróság 2012. január 26-i ítélete, Bizottság kontra Lengyelország, C-192/11, ECLI:EU:C:2012:44

A Bíróság 2012. március 15-i ítélete, Bizottság kontra Ciprus, C-340/10, ECLI:EU:C:2012:143

A Bíróság 2012. március 15-i ítélete, Bizottság kontra Lengyelország, C-46/11, ECLI:EU:C:2012:146

A Bíróság 2016. november 10-i ítélete, Bizottság kontra Görögország, C-504/14, ECLI:EU:C:2016:847

A Bíróság 2018. április 17-i ítélete, Bizottság kontra Lengyelország, C-441/17, ECLI:EU:C:2018:255

A Bíróság 2019. október 10-i ítélete, előzetes döntéshozatal iránti kérelem, C-674/17, ECLI:EU:C:2019:851

A Bíróság 2020. június 11-i ítélete, előzetes döntéshozatal iránti kérelem, C‑88/19, ECLI:EU:C:2020:458

A Bíróság 2021. március 4-i ítélete, C-473/19. és C-474/19. sz. egyesített ügyek – Föreningen Skydda Skogen, ECLI:EU:C:2021:166

Folyamatban lévő C-477/19. sz. ügy – Magistrat Stadt Wien

II. MELLÉKLET

A 92/43/EGK élőhelyvédelmi irányelv II., IV. és V.

mellékletének hatálya alá tartozó állatfajok jegyzéke

Az e mellékletben felsorolt fajok az alábbiak szerint kerülnek meghatározásra:

Øa faj vagy az alfaj megnevezése (félkövér és dőlt betűvel szedve), vagy

Ømindazon faj, amely egy magasabb rendszertani osztályba vagy ennek egy megjelölt részébe tartozik. A család vagy a nem, illetve nemzetség (genus) megnevezése után az „spp.” rövidítés az ehhez a családhoz vagy nemhez, illetve nemzetséghez tartozó összes fajt jelöli.

A faj megnevezése előtt található csillag (*) jelzi, hogy a faj a II. mellékletben szereplő veszélyeztetett faj (a VI. és az V. melléklet nem tesz különbséget a veszélyeztetett és a nem veszélyeztetett fajok között).

Az e táblázatban egységes szerkezetbe foglalt mellékletek a következők:

II. MELLÉKLET: KÖZÖSSÉGI JELENTŐSÉGŰ FAJOK, AMELYEK MEGŐRZÉSÉHEZ KÜLÖNLEGES TERMÉSZETMEGŐRZÉSI TERÜLETEK KIJELÖLÉSE SZÜKSÉGES

IV. MELLÉKLET: KÖZÖSSÉGI JELENTŐSÉGŰ, SZIGORÚ VÉDELMET IGÉNYLŐ FAJOK

V. MELLÉKLET: KÖZÖSSÉGI JELENTŐSÉGŰ FAJOK, AMELYEKNEK A TERMÉSZETES KÖRNYEZETBŐL VALÓ KIVONÁSA ÉS FELHASZNÁLÁSA IGAZGATÁSI INTÉZKEDÉSEK TÁRGYA LEHET

Faj neve	Melléklet			Földrajzi korlátozások
	II.	IV.	V.
ÁLLATOK
GERINCESEK
EMLŐSÖK
INSECTIVORA
Erinaceidae
Erinaceus algirus		X
Soricidae
Crocidura canariensis		X
Crocidura sicula		X
Talpidae
Galemys pyrenaicus	X	X
CHIROPTERA
Microchiroptera
Rhinolophidae
Rhinolophus blasii	X	X
Rhinolophus euryale	X	X
Rhinolophus ferrumequinum	X	X
Rhinolophus hipposideros	X	X
Rhinolophus mehelyi	X	X
Vespertilionidae
Barbastella barbastellus	X	X
Miniopterus schreibersi	X	X
Myotis bechsteini	X	X
Myotis blythii	X	X
Myotis capaccinii	X	X
Myotis dasycneme	X	X
Myotis emarginatus	X	X
Myotis myotis	X	X
Minden egyéb Microchiroptera		X
Megachiroptera
Pteropodidae
Rousettus aegiptiacus	X	X
RODENTIA
Gliridae
A Glis glis és az Eliomys quercinus kivételével valamennyi faj		X
Myomimus roachi	X	X
Sciuridae
* Marmota marmota latirostris	X	X
* Pteromys volans (Sciuropterus russicus)	X	X
Spermophilus citellus (Citellus citellus)	X	X
* Spermophilus suslicus (Citellus suslicus)	X	X
Sciurus anomalus		X
Castoridae
Castor fiber	X	X	X	II. melléklet: kivéve az észt, a lett, a litván, a lengyel, a finn és a svéd populációkat IV. melléklet: kivéve az észt, a lett, a litván, a lengyel, a finn és a svéd populációkat V. melléklet: a finn, a svéd, a lett, a litván, az észt és a lengyel populációk
Cricetidae
Cricetus cricetus		X	X	IV. melléklet: kivéve a magyar populációkat V. melléklet: magyar populációk
Mesocricetus newtoni	X	X
Microtidae
Dinaromys bogdanovi	X	X
Microtus cabrerae	X	X
* Microtus oeconomus arenicola	X	X
* Microtus oeconomus mehelyi	X	X
Microtus tatricus	X	X
Zapodidae
Sicista betulina		X
Sicista subtilis	X	X
Hystricidae
Hystrix cristata		X
CARNIVORA
Canidae
* Alopex lagopus	X	X
Canis aureus			X
* Canis lupus	X	X	X	II. melléklet: kivéve az észt populációt; a görög populációkból: csak a 39. szélességi foktól délre találhatóak; a spanyol populációkból: csak a Duero folyótól délre találhatóak; a lett, a litván és a finn populációkat IV. melléklet: kivéve a görög populációkat a 39. szélességi foktól északra; az észt populációkat, a spanyol populációkat a Duero folyótól északra; a lett, a litván, a lengyel, a szlovák, a bolgár populációkat és a finn populációkat a rénszarvastartási területen, a rénszarvastartásról szóló, 1990. szeptember 14-i 848/90. számú finn törvény 2. szakaszában meghatározottak szerint V. melléklet: a spanyol populációk a Duero folyótól északra, a görög populációk a 39. szélességi foktól északra, a finn populációk a rénszarvastartási területen, a rénszarvastartásról szóló, 1990. szeptember 14-i 848/90. számú finn törvény 2. szakaszában meghatározottak szerint, a bolgár, a lett, a litván, az észt, a lengyel és a szlovák populációk
Ursidae
* Ursus arctos	X	X		II. melléklet: kivéve az észt, a finn és a svéd populációkat
Mustelidae
* Gulo gulo	X
Lutra lutra	X	X
Martes martes			X
Mustela eversmanii	X	X
Mustela putorius			X
* Mustela lutreola	X	X
Vormela peregusna	X	X
Felidae
Felis silvestris		X
Lynx lynx	X	X	X	II. melléklet: kivéve az észt, a lett és a finn populációkat IV. melléklet: kivéve az észt populációt V. melléklet: az észt populáció
* Lynx pardinus	X	X
Phocidae
Halichoerus grypus	X		X
* Monachus monachus	X	X
Phoca hispida bottnica	X		X
* Phoca hispida saimensis	X	X
Phoca vitulina	X		X
Minden egyéb Phocidae			X
Viverridae
Genetta genetta			X
Herpestes ichneumon			X
DUPLICIDENTATA
Leporidae
Lepus timidus			X
ARTIODACTYLA
Cervidae
* Cervus elaphus corsicanus	X	X
Rangifer tarandus fennicus	X
Bovidae
* Bison bonasus	X	X
Capra aegagrus (természetes populációk)	X	X
Capra ibex			X
Capra pyrenaica (a Capra pyrenaica pyrenaica kivételével)			X
* Capra pyrenaica pyrenaica	X	X
Ovis gmelini musimon (Ovis ammon musimon) (természetes populációk – Korzika és Szardínia)	X	X
Ovis orientalis ophion (Ovis gmelini ophion)	X	X
* Rupicapra pyrenaica ornata (Rupicapra rupicapra ornata)	X	X
Rupicapra rupicapra (a Rupicapra rupicapra balcanica, a Rupicapra rupicapra ornata és a Rupicapra rupicapra tatrica kivételével)			X
Rupicapra rupicapra balcanica	X	X
* Rupicapra rupicapra tatrica	X	X
CETACEA
Phocoena phocoena	X	X
Tursiops truncatus	X	X
Minden egyéb Cetacea		X
HÜLLŐK
CHELONIA (TESTUDINES)
Testudinidae
Testudo graeca	X	X
Testudo hermanni	X	X
Testudo marginata	X	X
Cheloniidae
* Caretta caretta	X	X
* Chelonia mydas	X	X
Lepidochelys kempii		X
Eretmochelys imbricata		X
Dermochelyidae
Dermochelys coriacea		X
Emydidae
Emys orbicularis	X	X
Mauremys caspica	X	X
Mauremys leprosa	X	X
SAURIA
Lacertidae
Algyroides fitzingeri		X
Algyroides marchi		X
Algyroides moreoticus		X
Algyroides nigropunctatus		X
Dalmatolacerta oxycephala		X
Dinarolacerta mosorensis	X	X
Gallotia atlantica		X
Gallotia galloti		X
Gallotia galloti insulanagae	X	X
* Gallotia simonyi	X	X
Gallotia stehlini		X
Lacerta agilis		X
Lacerta bedriagae		X
Lacerta bonnali (Lacerta monticola)	X	X
Lacerta monticola	X	X
Lacerta danfordi		X
Lacerta dugesi		X
Lacerta graeca		X
Lacerta horvathi		X
Lacerta schreiberi	X	X
Lacerta trilineata		X
Lacerta viridis		X
Lacerta vivipara pannonica		X
Ophisops elegans		X
Podarcis erhardii		X
Podarcis filfolensis		X
Podarcis hispanica atrata		X
Podarcis lilfordi	X	X
Podarcis melisellensis		X
Podarcis milensis		X
Podarcis muralis		X
Podarcis peloponnesiaca		X
Podarcis pityusensis	X	X
Podarcis sicula		X
Podarcis taurica		X
Podarcis tiliguerta		X
Podarcis wagleriana		X
Scincidae
Ablepharus kitaibelli		X
Chalcides bedriagai		X
Chalcides ocellatus		X
Chalcides sexlineatus		X
Chalcides simonyi(Chalcides occidentalis)	X	X
Chalcides viridianus		X
Ophiomorus punctatissimus		X
Gekkonidae
Cyrtopodion kotschyi		X
Phyllodactylus europaeus	X	X
Tarentola angustimentalis		X
Tarentola boettgeri		X
Tarentola delalandii		X
Tarentola gomerensis		X
Agamidae
Stellio stellio		X
Chamaeleontidae
Chamaeleo chamaeleon		X
Anguidae
Ophisaurus apodus		X
OPHIDIA (SERPENTES)
Colubridae
Coluber caspius		X
* Coluber cypriensis	X	X
Coluber hippocrepis		X
Coluber jugularis		X
Coluber laurenti		X
Coluber najadum		X
Coluber nummifer		X
Coluber viridiflavus		X
Coronella austriaca		X
Eirenis modesta		X
Elaphe longissima		X
Elaphe quatuorlineata	X	X
Elaphe situla	X	X
Natrix natrix cetti		X
Natrix natrix corsa		X
* Natrix natrix cypriaca	X	X
Natrix tessellata		X
Telescopus falax		X
Viperidae
Vipera ammodytes		X
* Macrovipera schweizeri (Vipera lebetina schweizeri)	X	X
Vipera seoanni		X		IV. melléklet: kivéve a spanyol populációkat
Vipera ursinii (a Vipera ursinii rakosiensis és a Vipera ursinii macrops kivételével)	X	X
* Vipera ursinii macrops	X	X
* Vipera ursinii rakosiensis	X	X
Vipera xanthina		X
Boidae
Eryx jaculus		X
KÉTÉLTŰEK
CAUDATA
Salamandridae
Chioglossa lusitanica	X	X
Euproctus asper		X
Euproctus montanus		X
Euproctus platycephalus		X
Mertensiella luschani (Salamandra luschani)	X	X
Salamandra atra		X
* Salamandra aurorae (Salamandra atra aurorae)	X	X
Salamandra lanzai		X
Salamandrina terdigitata	X	X
Triturus carnifex (Triturus cristatus carnifex)	X	X
Triturus cristatus (Triturus cristatus cristatus)	X	X
Triturus dobrogicus (Triturus cristatus dobrogicus)	X
Triturus italicus		X
Triturus karelinii (Triturus cristatus karelinii)	X	X
Triturus marmoratus		X
Triturus montandoni	X	X
Triturus vulgaris ampelensis	X	X
Proteidae
* Proteus anguinus	X	X
Plethodontidae
Hydromantes (Speleomantes) ambrosii	X	X
Hydromantes (Speleomantes) flavus	X	X
Hydromantes (Speleomantes) genei	X	X
Hydromantes (Speleomantes) imperialis	X	X
Hydromantes (Speleomantes) strinatii	X	X
Hydromantes (Speleomantes) supramontis	X	X
ANURA
Discoglossidae
Alytes cisternasii		X
* Alytes muletensis	X	X
Alytes obstetricans		X
Bombina bombina	X	X
Bombina variegata	X	X
Discoglossus galganoi (beleértve a Discoglossus „jeanneae”-t)	X	X
Discoglossus montalentii	X	X
Discoglossus pictus		X
Discoglossus sardus	X	X
Ranidae
Rana arvalis		X
Rana dalmatina		X
Rana esculenta			X
Rana graeca		X
Rana iberica		X
Rana italica		X
Rana latastei	X	X
Rana lessonae		X
Rana perezi			X
Rana ridibunda			X
Rana temporaria			X
Pelobatidae
Pelobates cultripes		X
Pelobates fuscus		X
* Pelobates fuscus insubricus	X	X
Pelobates syriacus		X
Bufonidae
Bufo calamita		X
Bufo viridis		X
Hylidae
Hyla arborea		X
Hyla meridionalis		X
Hyla sarda		X
HALAK
PETROMYZONIFORMES
Petromyzonidae
Eudontomyzon spp.	X
Lampetra fluviatilis	X		X	II. melléklet: kivéve a finn és a svéd populációkat
Lampetra planeri	X			II. melléklet: kivéve az észt, a finn és a svéd populációkat
Lethenteron zanandreai	X		X
Petromyzon marinus	X			II. melléklet: kivéve a svéd populációkat
ACIPENSERIFORMES
Acipenseridae
* Acipenser naccarii	X	X
* Acipenser sturio	X	X
Minden egyéb Acipenseridae faj			X
CLUPEIFORMES
Clupeidae
Alosa spp.	X		X
SALMONIFORMES
Salmonidae / Coregonidae
Coregonus spp. (kivéve a Coregonus oxyrhynchus – a tengerben ívó folyami halak populációi az Északi-tenger egyes övezeteiben)			X
* Coregonus oxyrhynchus (a tengerben ívó folyami halak populációi az Északi-tenger egyes övezeteiben)	X	X
Hucho hucho (természetes populációk)	X		X
Salmo macrostigma	X
Salmo marmoratus	X
Salmo salar (csak édesvízben)	X		X	II. melléklet: kivéve a finn populációkat
Salmothymus obtusirostris	X
Thymallus thymallus			X
Umbridae
Umbra krameri	X
CYPRINIFORMES
Cyprinidae
Alburnus albidus (Alburnus vulturius)	X
Anaecypris hispanica	X	X
Aspius aspius	X		X	II. melléklet: kivéve a finn populációkat
Aulopyge huegelii	X
Barbus spp.			X
Barbus comiza	X		X
Barbus meridionalis	X		X
Barbus plebejus	X		X
Chalcalburnus chalcoides	X
Chondrostoma genei	X
Chondrostoma knerii	X
Chondrostoma lusitanicum	X
Chondrostoma phoxinus	X
Chondrostoma polylepis (beleértve a C. willkommi-t)	X
Chondrostoma soetta	X
Chondrostoma toxostoma	X
Gobio albipinnatus	X
Gobio kessleri	X
Gobio uranoscopus	X
Iberocypris palaciosi	X
* Ladigesocypris ghigii	X
Leuciscus lucumonis	X
Leuciscus souffia	X
Pelecus cultratus	X		X
Phoxinellus spp.	X
* Phoxinus percnurus	X	X
Rhodeus sericeus amarus	X
Rutilus alburnoides	X
Rutilus arcasii	X
Rutilus frisii meidingeri	X		X
Rutilus lemmingii	X
Rutilus pigus	X		X
Rutilus rubilio	X
Rutilus macrolepidotus	X
Scardinius graecus	X
Squalius microlepis	X
Squalius svallise	X
Cobitidae
Cobitis elongata	X
Cobitis taenia	X			II. melléklet: kivéve a finn populációkat
Cobitis trichonica	X
Misgurnus fossilis	X
Sabanejewia aurata	X
Sabanejewia larvata (Cobitis larvata és Cobitis conspersa)	X
SILURIFORMES
Siluridae
Silurus aristotelis	X		X
ATHERINIFORMES
Cyprinodontidae
Aphanius iberus	X
Aphanius fasciatus	X
* Valencia hispanica	X	X
* Valencia letourneuxi (Valencia hispanica)	X
PERCIFORMES
Percidae
Gymnocephalus baloni	X	X
Gymnocephalus schraetzer	X		X
* Romanichthys valsanicola	X	X
Zingel spp. (kivéve a Zingel asper és a Zingel zingel)	X
Zingel asper	X	X
Zingel zingel	X		X
Gobiidae
Knipowitschia croatica	X
Knipowitschia (Padogobius) panizzae	X
Padogobius nigricans	X
Pomatoschistus canestrini	X
SCORPAENIFORMES
Cottidae
Cottus gobio	X			II. melléklet: kivéve a finn populációkat
Cottus petiti	X
GERINCTELENEK
ANNELIDA
HIRUDINOIDEA– ARHYNCHOBDELLAE
Hirudinidae
Hirudo medicinalis							X
ÍZELTLÁBÚAK
CRUSTACEA
Decapoda
Astacus astacus							X
Austropotamobius pallipes					X		X
* Austropotamobius torrentium					X		X
Scyllarides latus							X
Isopoda
* Armadillidium ghardalamensis					X	X
INSECTA
Coleoptera
Agathidium pulchellum					X
Bolbelasmus unicornis					X	X
Boros schneideri					X
Buprestis splendens					X	X
Carabus hampei					X	X
Carabus hungaricus					X	X
* Carabus menetriesi pacholei					X
* Carabus olympiae					X	X
Carabus variolosus					X	X
Carabus zawadszkii					X	X
Cerambyx cerdo					X	X
Corticaria planula					X
Cucujus cinnaberinus					X	X
Dorcadion fulvum cervae					X	X
Duvalius gebhardti					X	X
Duvalius hungaricus					X	X
Dytiscus latissimus					X	X
Graphoderus bilineatus					X	X
Leptodirus hochenwarti					X	X
Limoniscus violaceus					X
Lucanus cervus					X
Macroplea pubipennis					X
Mesosa myops					X
Morimus funereus					X
* Osmoderma eremita					X	X
Oxyporus mannerheimii					X
Pilemia tigrina					X	X
* Phryganophilus ruficollis					X	X
Probaticus subrugosus					X	X
Propomacrus cypriacus					X	X
* Pseudogaurotina excellens					X	X
Pseudoseriscius cameroni					X	X
Pytho kolwensis					X	X
Rhysodes sulcatus					X
* Rosalia alpina					X	X
Stephanopachys linearis					X
Stephanopachys substriatus					X
Xyletinus tremulicola					X
Hemiptera
Aradus angularis					X
Lepidoptera
Agriades glandon aquilo					X
Apatura metis						X
Arytrura musculus					X	X
* Callimorpha (Euplagia, Panaxia) quadripunctaria					X
Catopta thrips					X	X
Chondrosoma fiduciarium					X	X
Clossiana improba					X
Coenonympha hero						X
Coenonympha oedippus					X	X
Colias myrmidone					X	X
Cucullia mixta					X	X
Dioszeghyana schmidtii					X	X
Erannis ankeraria					X	X
Erebia calcaria					X	X
Erebia christi					X	X
Erebia medusa polaris					X
Erebia sudetica						X
Eriogaster catax					X	X
Euphydryas (Eurodryas, Hypodryas) aurinia					X
Fabriciana elisa						X
Glyphipterix loricatella					X	X
Gortyna borelii lunata					X	X
Graellsia isabellae					X		X
Hesperia comma catena					X
Hypodryas maturna					X	X
Hyles hippophaes						X
Leptidea morsei					X	X
Lignyoptera fumidaria					X	X
Lopinga achine						X
Lycaena dispar					X	X
Lycaena helle					X	X
Maculinea arion						X
Maculinea nausithous					X	X
Maculinea teleius					X	X
Melanagria arge					X	X
* Nymphalis vaualbum					X	X
Papilio alexanor						X
Papilio hospiton					X	X
Parnassius apollo						X
Parnassius mnemosyne						X
Phyllometra culminaria					X	X
Plebicula golgus					X	X
Polymixis rufocincta isolata					X	X
Polyommatus eroides					X	X
Proterebia afra dalmata					X	X
Proserpinus proserpina						X
Pseudophilotes bavius					X	X
Xestia borealis					X
Xestia brunneopicta					X
* Xylomoia strix					X	X
Zerynthia polyxena						X
Mantodea
Apteromantis aptera					X	X
Odonata
Aeshna viridis						X
Coenagrion hylas					X
Coenagrion mercuriale					X
Coenagrion ornatum					X
Cordulegaster heros					X	X
Cordulegaster trinacriae					X	X
Gomphus graslinii					X	X
Leucorrhina albifrons						X
Leucorrhina caudalis						X
Leucorrhinia pectoralis					X	X
Lindenia tetraphylla					X	X
Macromia splendens					X	X
Ophiogomphus cecilia					X	X
Oxygastra curtisii					X	X
Stylurus flavipes						X
Sympecma braueri						X
Orthoptera
Baetica ustulata					X	X
Brachytrupes megacephalus					X	X
Isophya costata					X	X
Isophya harzi					X	X
Isophya stysi					X	X
Myrmecophilus baronii					X	X
Odontopodisma rubripes					X	X
Paracaloptenus caloptenoides					X	X
Pholidoptera transsylvanica					X	X
Saga pedo						X
Stenobothrus (Stenobothrodes) eurasius					X	X
ARACHNIDA
Araneae
Macrothele calpeiana						X
Pseudoscorpiones
Anthrenochernes stellae					X
COELENTARATA
Cnidaria
Corallium rubrum							X
PUHATESTŰEK
GASTROPODA
Anisus vorticulus					X	X
Caseolus calculus					X	X
Caseolus commixta					X	X
Caseolus sphaerula					X	X
Chilostoma banaticum					X	X
Discula leacockiana					X	X
Discula tabellata					X	X
Discula testudinalis						X
Discula turricula						X
Discus defloratus						X
Discus guerinianus					X	X
Elona quimperiana					X	X
Geomalacus maculosus					X	X
Geomitra moniziana					X	X
Gibbula nivosa					X	X
* Helicopsis striata austriaca					X
Helix pomatia							X
Hygromia kovacsi					X	X
Idiomela (Helix) subplicata					X	X
Lampedusa imitatrix					X	X
* Lampedusa melitensis					X	X
Leiostyla abbreviata					X	X
Leiostyla cassida					X	X
Leiostyla corneocostata					X	X
Leiostyla gibba					X	X
Leiostyla lamellosa					X	X
* Paladilhia hungarica					X	X
Patella feruginea						X
Sadleriana pannonica					X	X
Theodoxus prevostianus						X
Theodoxus transversalis					X	X
Vertigo angustior					X
Vertigo genesii					X
Vertigo geyeri					X
Vertigo moulinsiana					X
BIVALVIA
Anisomyaria
Lithophaga lithophaga						X
Pinna nobilis						X
Unionoida
Margaritifera auricularia						X
Margaritifera durrovensis (Margaritifera margaritifera)					X		X
Margaritifera margaritifera					X		X
Microcondylaea compressa							X
Unio crassus					X	X
Unio elongatulus							X
Dreissenidae
Congeria kusceri					X	X
ECHINODERMATA
Echinoidea
Centrostephanus longispinus						X

III. MELLÉKLET

Az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikkének végrehajtása:

A farkas példája

1. Háttér – Bevezetés

A farkas az európai őshonos állatvilág része, valamint szerves részét képezi biológiai sokféleségünknek és természeti örökségünknek is. Csúcsragadozóként fontos ökológiai szerepet játszik, és hozzájárul az ökoszisztémák egészségéhez és működéséhez. Többek között segít az általa zsákmányolt fajok (jellemzően vadon élő patások, például európai őz, gímszarvas, vaddisznó, de akár zerge és jávorszarvas is, a területtől függően) sűrűségének szabályozásában 167  , valamint egészségük javításában szelektív zsákmányolás révén. A farkasok valaha a kontinentális Európa területén mindenütt előfordultak, de a 20. század első felében a legtöbb régióból és országból kiirtották őket.

A természet állapotáról szóló 2020. évi jelentés 168 , amely a tagállamok által szolgáltatott adatokon alapul, megerősíti, hogy az EU-ban általában felépülőben vannak a farkaspopulációk (stabilak vagy növekszenek), és fokozatosan újra benépesítik eredeti elterjedési területüket, noha egyelőre még csak néhány tagállamban értek el kedvező védettségi helyzetet 169 . A farkas visszatérése nagy jelentőségű természetvédelmi siker 170 , amit a jogvédelem, a polgárok kedvezőbb hozzáállása, valamint a prédafajok (pl. az őz és a vaddisznó) és az erdőterületek helyreállítása (a vidéki földterületek termelésből való kivonását követően) tett lehetővé.

Ugyanakkor a farkas visszatérése olyan régiókba, ahol már évtizedek óta vagy még hosszabb ideje nem volt jelen, jelentős kihívást jelent a tagállamok számára, mivel ezt a fajt gyakran társítják különböző típusú konfliktusokkal, és az heves társadalmi tiltakozást és reakciókat válthat ki az érintett vidéki közösségek körében.

Más nagyragadozókhoz hasonlóan a farkasok területigénye is igen nagy, az egyedek és a falkák több százezer km2 területet használnak. Ennek következtében nagyon alacsony sűrűségben fordulnak elő, és populációjuk általában igen nagy területen szóródik szét, jellemzően számos közigazgatási határon átterjedve, az országokon belül és azok között egyaránt. Biológiai szempontból ezért ajánlott, hogy a védelmi és kezelési intézkedések a lehető legnagyobb mértékben összehangoltak és egységesek legyenek. Ez rávilágít a határokon átnyúló együttműködés szükségességére, például egységes és összehangolt megközelítések alkalmazásával a farkaspopuláció szintjén. További útmutatásért lásd: az Európai Bizottság számára készült Iránymutatás a nagyragadozók populációszintű kezelésére vonatkozó tervekhez Európában (Linnell et al., 2008) 171 című dokumentumot.