This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Treaty establishing the European Atomic Energy Community (Euratom)
Az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés (Euratom)
Az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés (Euratom)
This summary has been archived and will not be updated, because the summarised document is no longer in force or does not reflect the current situation.
Az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés (Euratom)
Az Euratom-Szerződés, amelynek kezdeti célja az volt, hogy összehangolja a tagállamokban a nukleáris energia békés célú felhasználására indított kutatási programokat, napjainkban a nukleáris energiával kapcsolatos ismeretek, infrastruktúra és finanszírozás összevonását segíti elő. Központi ellenőrzés keretében gondoskodik a nukleárisenergia-ellátás biztonságáról.
A SZERZŐDÉS SZÜLETÉSE
Az 1952 júliusában megalakult Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) létrehozása a nemzetek fölötti Európa megteremtésének első jelentős lépése volt. Ekkor történt meg először, hogy a szervezet hat tagállama – noha csak korlátozott területeken – nemzeti jogai egy részéről lemondott a Közösség javára.
E kezdeti integrációs törekvés az Európai Védelmi Közösség (EVK) 1954-es kudarcával hamar megismerte saját korlátait.
Noha félő volt, hogy az ESZAK által tett erőfeszítés hiábavalónak bizonyul, az 1955-ös messinai konferencia kísérletet tett az európai folyamat újraindítására. A konferencia után számos további, minisztereket vagy szakértőket tömörítő találkozóra került sor. 1956 elején felállítottak egy előkészítő bizottságot, amelynek feladata az volt, hogy jelentést készítsen egy közös európai piac létrehozásáról. A Bizottság Brüsszelben ült össze az akkori belga külügyminiszter, P. H. Spaak elnöki vezetésével. 1956 áprilisában a bizottság két tervezetet nyújtott be, amelyek a tagállamok által választott két lehetőséget ismertették:
A híres „Római Szerződéseket” 1957 márciusában Rómában írták alá.
Az első szerződés létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), a második pedig az Európai Atomenergia-közösséget, ismertebb nevén az Euratomot.
Mivel a ratifikálás a tagállamokban zökkenőmentesen lezajlott, a két szerződés 1958. január 1-jén hatályba lépett.
Ez az összefoglaló kizárólag az Euratom-Szerződést mutatja be.
CÉLKITŰZÉSEK
Az ötvenes évek során a „hagyományos” energia területén bekövetkező általános hiányt ellensúlyozandó, a hat alapító tagállam (Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország) a nukleáris energiában kereste az energiafüggetlenség kulcsát. Mivel a nukleáris energiába való beruházás költségei meghaladták az egyes tagállamok lehetőségeit, az alapító országok az Euratom keretein belül fogtak össze.
A Szerződés általános célja, hogy előmozdítsa az európai atomenergia-ipar létrehozását és növekedését, mégpedig úgy, hogy valamennyi tagállam részesülhessen az atomenergia fejlődése által kínált előnyökből, és biztosítani lehessen az energiaellátás biztonságát. Ezzel egyidejűleg a Szerződés garantálja a lakosság fokozott védelmét, és megtiltja a polgári célú felhasználásra szánt nukleáris anyagok katonai célokra történő felhasználását. Fontos megjegyezni, hogy az Euratom hatásköre kizárólag a nukleáris energia polgári és békés célú alkalmazására terjed ki.
A preambulumban az aláíró felek továbbá kijelentik, hogy:
„ - felismerik, hogy az atomenergia olyan elengedhetetlen erőforrás, amely által biztosítható a gazdaság fejlesztése és megújítása, és lehetővé válik a béke ügyének előmozdítása …
- elhatározták, hogy megteremtik egy olyan erőteljes atomenergia-ipar fejlesztésének a feltételeit, amely révén bővül az energiatermelés, korszerűbbé válnak a műszaki eljárások, és amely számos más területen hozzájárul népeik jólétéhez,
- törekednek arra, hogy a lakosság életét és egészségét fenyegető veszélyek kiküszöbölése érdekében megteremtsék a szükséges biztonsági feltételeket,
- az az óhajuk, hogy munkájukat megosszák más országokkal, és együttműködjenek azokkal a nemzetközi szervezetekkel, amelyek az atomenergia békés célú alkalmazásának fejlesztésével foglalkoznak …”.
HATÁLY
Az Euratom-Szerződés célja a tagállamok atomenergia-iparainak egyesítése. Ebben az összefüggésben csak bizonyos érintettekre alkalmazandó (a tagállamokra, természetes személyekre, illetve köz- vagy magánjogi vállalkozásokra vagy intézményekre), akik vagy amelyek teljes egészében vagy részben a szerződéshez kapcsolódó, következő területek valamelyikén tevékenykednek: különleges hasadóanyagok, nyersanyagok és olyan ércek, amelyekből nyersanyagok nyerhetők ki.
FELÉPÍTÉS
Az Euratom-Szerződés hat részbe szervezett 234 cikkből áll, amelyeket egy preambulum vezet be. Az Európai Unióról szóló szerződést (EU-Szerződést) és az Európai Közösséget létrehozó szerződést (EK-Szerződést) módosító szerződés 2007. decemberi aláírását követően a cikkek száma 177-re csökkent.
Ezenkívül a Szerződéshez öt melléklet is tartozik, amelyek a Szerződés 4. cikkében említett atomenergiával kapcsolatos kutatási területeket, a Szerződés 41. cikkében említett ipari tevékenységeket, a Szerződés 48. cikke alapján a közös vállalkozásoknak juttatható kedvezményeket, az atomenergia területén a közös piacról szóló IX. fejezet rendelkezéseinek hatálya alá tartozó javak és termékek listáját, valamint a Szerződés 215. cikke szerinti első kutatási és képzési programot ismertetik.
A Szerződéshez végül két jegyzőkönyvet is csatoltak. Ezek az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésnek a Holland Királyság Európán kívüli részeire történő alkalmazásáról szóló Jegyzőkönyv, illetve az Európai Atomenergia-közösség Bíróságának Alapokmányáról szóló Jegyzőkönyv.
FELADATOK
A Szerződés értelmében az Euratomnak a következő konkrét feladatokat kell teljesítenie:
A jogi személyiséggel rendelkező és pénzügyi autonómiát élvező Euratom Ellátási Ügynökség a Bizottság felügyelete alatt áll, amely irányelveket bocsát ki számára, és döntései felett vétójoggal rendelkezik.
A tagállamok évente jelentést nyújtanak be a Bizottságnak a kutatás és kitermelés fejlesztéséről, a várható érckészletekről és a területükön folyamatban lévő vagy tervezett bányászati beruházásokról.
A Bizottság köteles megbizonyosodni arról, hogy a tagállamok területén:
A Bizottság a tagállamok területére ellenőröket küldhet. Az ellenőrök bármely helyiségbe bármikor beléphetnek, minden információhoz hozzáférhetnek, és kérdéseket tehetnek fel minden olyan személynek, aki foglalkozásánál fogva a biztosítéki ellenőrzés alá tartozó anyagokkal, berendezésekkel vagy létesítményekkel foglalkozik.
Az Euratom biztosítéki ellenőrzés a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség – NAÜ (EN) által nyújtott garanciákkal együtt alkalmazandó a tagállamok, a Közösség és a NAÜ között kötött háromoldalú megállapodások keretében.
Ha személyek vagy vállalkozások a rájuk vonatkozó kötelezettségeket megszegik, a Bizottság szankciókat alkalmazhat az érintettekkel szemben. Ezek a szankciók az egyszerű figyelmeztetéstől egészen a nyersanyagok vagy különleges hasadóanyagok teljes vagy részleges megvonásáig terjedhetnek. A kettő közötti további fokozatot jelent az egyes kedvezmények (így például pénzügyi vagy műszaki támogatás) megvonása, illetve a vállalkozás feletti irányítás átadása egy adott személynek vagy testületnek.
A Bizottság a harmadik országokkal folytatott nukleáris együttműködésről szóló szerződésekről tárgyalásokat folytat és azokat megköti. E megállapodásokat ugyanakkor a Tanácsnak minden esetben jóvá kell hagynia. A tagállamok közlik a Bizottsággal a harmadik állammal, nemzetközi szervezettel vagy harmadik állam állampolgárával kötendő megállapodások vagy szerződések tervezeteit. Jelenleg számos országgal létezik Euratom-megállapodás; ilyen többek között az Egyesült Államok, Ausztrália és Kanada.
INTÉZMÉNYEK ÉS TAGÁLLAMOK
Az Euratom-Szerződés intézményi rendszere nagy vonalakban megegyezik az EGK-Szerződésével, és alapja ugyanaz (a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament alkotta) „intézményi háromszög”. A Közösségre ruházott feladatok teljesítésében így nem csupán az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács, hanem egyúttal a Bíróság és a Számvevőszék is részt vesz. Minden egyes intézmény a Szerződés értelmében őt megillető hatáskörökön belül jár el. A Tanácsot és a Bizottságot munkájában a tanácsadói szerepben működő Gazdasági és Szociális Bizottság segíti.
A közösségi intézmények felelnek a Szerződés végrehajtásáért, valamint két egyedi Euratom-szervért: az Euratom Ellátási Ügynökségért és a Biztosítéki Ellenőrzési Hivatalért (amely fizikai és számviteli ellenőrzéseket végez valamennyi közösségi nukleáris létesítményben).
Annak ellenére, hogy az Euratom-Szerződés egyes területeken nem ruházza fel a Közösséget szigorú és kizárólagos jogokkal, tagjai számára valódi hozzáadott értéket képvisel. A Szerződés alapján a Bizottság több ajánlást és határozatot is elfogadott, amelyek bár jogilag nem kötelező erejűek, európai szabványokat határoznak meg. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy más közösségi politikák, például a környezeti és kutatási politika is jelentős hatást gyakoroltak a nukleáris ágazatra.
Az Euratom és az EU által képviselt hozzáadott érték különösen nyilvánvaló a bővítéssel összefüggésben. Az Euratomnak köszönhetően az EU a nukleáris energia kérdésében a tagjelölt országokra nézve is kötelező, harmonizált közösségi megközelítést követ. Az EU keleti bővítései nyomán egyre nagyobb hangsúlyt kap a nukleáris ágazat, és különösen a nukleáris biztonsággal kapcsolatos kérdések. A nukleáris energia számos kelet-európai országban (tagjelölt vagy új uniós tagállamban) fontos energiaforrás. Ezzel szemben a nukleáris központok biztonságának, illetve a lakosság és a munkavállalók védelmének szintje nem minden esetben kielégítő. Ebben az összefüggésben a Bizottság a helyzet javítása érdekében a PHARE program keretében támogatást nyújt ezeknek az országoknak. A Szovjetunió összeomlását követően számos új független államnak (FÁK) hasonló problémákkal kellett szembenéznie, és a Bizottság ezeket az országokat is támogatásban részesíti.
Az évek során a nukleáris energiával kapcsolatos egyéb kérdések is előtérbe kerültek, úgymint a nukleáris létesítmények üzembiztonsága, a radioaktív hulladék tárolása és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása (nukleáris garanciák). Noha ezeken a területeken alapvetően a tagállamok rendelkeznek hatáskörrel, nemzetközi szinten – egy sor szerződésnek, egyezménynek és kezdeményezésnek köszönhetően – bizonyos mértékű egységesség tapasztalható. E dokumentumok összessége a nukleáris ágazat egyes központi tevékenységeit szabályozó nemzetközi rendszert alkot (a nukleáris biztonságról szóló egyezmény).
AZ EURATOM-SZERZŐDÉS JÖVŐJE
Az EK-Szerződéstől eltérően az Euratom-Szerződés nem módosult jelentős mértékben, és továbbra is hatályos. Az Európai Atomenergia-közösség nem olvadt egybe az Európai Unióval, így annak ellenére, hogy intézményei az Unióval közösek, megőrizte önálló jogi személyiségét. Az EU- és az EK-Szerződést módosító, 2007 decemberében aláírt szerződés az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó Szerződést módosító 12. jegyzőkönyve révén megváltoztatta az Euratom-Szerződés egyes rendelkezéseit. Ezek a módosítások a módosító szerződés által meghatározott új szabályok elfogadására korlátozódnak, elsősorban intézményi téren és a pénzügyek területén.
2007 márciusában a Bizottság felülvizsgálta és értékelte az Euratom-Szerződéssel kapcsolatos jövőbeli kilátásokat. Az értékelés többnyire pozitív eredménnyel zárult, különösen a kutatás, az egészségvédelem, a nukleáris anyagok békés célú felhasználásának ellenőrzése és a nemzetközi kapcsolatok vonatkozásában. Az energiaellátás biztonsága iránti igény, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos aggodalmak miatt a nukleáris energiát egyre nagyobb érdeklődés övezi. A jövőben az Euratom-Szerződés alkalmazása során továbbra is a nukleáris anyagok biztonságára és biztonságosságára kell helyezni a hangsúlyt. Az Euratom Közösségnek továbbra is irányt kell mutatnia a nukleáris ágazat fejlődése számára, és gondoskodnia kell a sugárvédelemmel, a biztonsággal és a védelemmel kapcsolatos szigorúbb előírások betartásáról.
Hivatkozások
Jogi aktus |
Hatálybalépés |
Az átültetés határideje a tagállamokban |
Hivatalos Lap |
Euratom-Szerződés |
1957.3.25. |
1958.1.1. |
– |
Utolsó frissítés: 19.10.2007